Északi régió

by **Thorhalla** Vas. 24 Május 2015, 09:27

Ez a terület érinti, mind az Tian-t, az Ígéret Földjét, illetve "A várost" azaz, az Új világot, mind a két területnek az északi része ide tartozik, az egykori Putyin által vezetett Oroszország maradványai vannak itt. Az egész területet jég és hó fedi, nagyon sok kísérleti fegyvert teszteltek ezen a területen, mert a Himalája miatt nem jut el Tian lakott területeire, és nagyon távol esik a régió a Szörnyszülöttek lakóhelyeitől is.

by **Thorhalla** Vas. 24 Május 2015, 10:10

????. ???? ??. ???? – Ismeretlen helyen
Résztvevő: Xian Haiku Ken / Faisten, Rachel Wilcox, Lorna Howlett, Freydis Einardottir és Victoria Miller

Mindenki a hóban kötött ki feküdve, a lányok tudták, hogy mindennek nem így kellett volna történnie, nagyon nem, nem is ide kellett volna érkezniük. Kennek pedig fogalma sem volt, hogy mi történt, csak a robbanásra emlékszik és most itt volt. Ha a kis csoport körbenézett, akkor láthatták, hogy amíg a szemük ellát mindenhol hó volt, most is, ahol voltak combközépig ért, az ég szürke a hó szállingózott, szerencsére a szél legalább nem fújt. Még kellően világos volt, azaz nappal volt, de még így is jócskán fagypont alatt volt a hőmérséklet. Sehol semmi sem látszott még egy domb, vagy magasabb csúcs sem, csak a végtelen kopárság, sivárság, hó.
Kent egyik lány sem ismerte meg, azonban Ken megismerte a hölgyeket. Őket mindenki ismerte, mind a négyen az Ifjú Bosszú Angyalok tagjai voltak, Rachel manapság Vadföld királynéja volt, Lorna Howlett, Rozsomák lánya és a Negatív zóna úrnője. Amerika Kapitány, a női kiadás, a pletykák szerint Marokkó királyának barátnője és elvileg Magneto unokája, bár erre nem volt hivatalos adat. A negyedik pedig Freydis, Asgard királyának leánya és az Istenek honának trónörököse.
- Ez lett volna a hiba, amit azaz agyalágyult jelzett? Ha visszamegyünk kifilézem az AIM összes vezetőjével együtt – morgott Lorna Ken-re nézve.
- Uram, jól van? – kérdezte Vic Ken-t.

by **Peregrin** Vas. 24 Május 2015, 21:45

????. ???? ??. ???? – Ismeretlen helyen

Ken sikeresen tovább haladt, majd elérte a lényt, aki forralt valamit, persze, hogy azt tette.
- Ha nekem végem, neked is, ám téged ki fog... - Azonnali kivégzése helyett egy másik helyre röpítette, vagy találta magát, méghozzá egy hideg, nem túl barátságos hó "pusztaságban". A "faisten", nagyon is jól tudta, hogy vagy ott helyben meghal, mondván nem tud mit tenni a nagy lény ellen, vagy valamilyen csodával határos módon történik valami. Történt is, ám sajnálatosan az ő távozása tovább növelte az esélyt, hogy jó sokan megfognak halni a lény miatt, akire hiába dobnak majd bombát, maximum kicsit megpörkölődik, és utat engednek neki a terjeszkedésre. Így az ő tesztalany kozmikus falény, és ember keverék kísérleti elvét követve bemocskolja az a puha héjú lényeket, embereket, és másokat is.
" Már kezdem, unni, hogy nincs nálam a kardom... máskor inkább magamnál tartom. " - mérgelődött kicsit magában Ken. Aztán közbenézett az egybegyűlteken. Közülük pár személyt felismert, de jó ha három másodpercig, emberi lényekkel kapcsolatban hajlamos a közönyre, elfordult tőlük, és inkább a tájat nézte.
" Vajon hová kerültem? No is miért, megint emberek közé... ". - révült a tekintete. A hely érzete... kisugárzása mintha ismerős lenne számára. Érzékeit pár másodpercre megzavarta a korábbi toronyépületben lévő kevésbé szimpatikus, már-már felettébb feleslegesnek tartó paprikás stílust képviselő nőszemélyhez hasonló Lorna. Komoly reagálás helyett, inkább csak sóhajtott egyet, amit jelen esetében nem igazán lehetett kiszűrni, hiszen csak egy erősebb tűzropogás hangot hallatszott, amit utána tovább követte halkabban a feje búbján lévő tábortűz szerűség. Tekintete újfent a tájat fürkészte, ezzel jelezve, hogy ignorálja a nőt, és továbbá mindent ami vele kapcsolatos, mondván mára már volt elég dolga, kapcsolata, ilyesmi viselkedésű emberrel, és már kezdi nehezen viselni eme szokásnak mondható terjedő attitűdöt.
A kérdésre röviden válaszolt:
- Megvagyok, csak haladjunk valamerre... - válaszolta, már-már zaklatottnak tűnő hangsúllyal. Zavarta az eset, mármint, hogy itt van. Ott kellett volna meghalnia, abban az épületben, korábbi tetteinek következményeképp. Egyenlőre csak az vigasztalja, hogy az emberibb énje csöndben van, nem zaklatja, helyette viszont lehet, hogy több emberi zaklatóval kell számolnia a jelen esett végtermékeként, ami előre láthatólag csak a kezdet.

Felszerelé / Ha vele utazott /:

by **Quentine Constantine** Csüt. 28 Május 2015, 13:21

Az utazás végén elérünk az AIM-hez, ahol már tárt karokkal fogadnak, de mielőtt túl sok okom lehetne az örömre, természetesen most sem megy minden terv szerint. Nem baj, ha minden mindig rendben menne, nem kéne minket küldeni az efféle feladatokra. A kérdés csak az, hogy az utazás melyik részei fulladtak kútba. Az egyértelmű, hogy nem oda érkeztünk térben, ahová szerettünk volna. De vajon megfelelő időben vagyunk?
-Úgy néz ki, ebből mégis Szibéria lett – jegyzem meg morcosan, miközben előveszem a holmimból a meleg ruhát, amit direkt ilyen esetre hoztam magammal. Hiába, tévedhetetlen vagyok!
Miután magamra húzom a vastag szőrme kabátot is a többi bélelt cuccra, már nem olyan rossz a helyzet, persze jobb lett volna, hogy alapból rajtam van, és nem így érkezem meg a térdig érő hóba. Öltözködés közben megpróbálok beleolvasni a faember fejébe, hogy megállapítsam, mire gondol, jelent-e veszélyt ránk, és mennyit tud arról, hogy hol van éppen.
Ha ezzel megvagyok, körülnézek a tájon, de nem látok semmilyen tájékozódási pontot, hegyet, folyót, völgyet, várost, semmit. Remek, így a térképpel nem sokra megyünk, de legalább a tájoló segít, hogy ne járjunk körbe-körbe. Megjelennek a szárnyaim, és a magasba röppenek, hogy lerázzam magamról a havat, és jobban rálássak a tájra. Ismét kiterjesztem az elmémet, hátha érzékelek valakit a közelben. Ha embert nem is, talán legalább állatot találok.
-Fogadjunk, hogy senki nem hozott magával műholdas helymeghatározót, ami a jövőben is működik – teszem fel a többieknek, miután lejjebb ereszkedem, de még mindig a hó felett repülök. Az igazat megvallva semmi kedvem a magas hóban bénázni, a szárnyaim pedig, lévén nem képezik a testem szerves részét, nem fáznak, és nem is annyira fáradékonyak, így ha tudok, inkább ezzel fogok itt közlekedni.

by **Thorhalla** Csüt. 28 Május 2015, 14:28

????. ???? ??. ???? – Ismeretlen helyen
Résztvevő: Xian Haiku Ken / Faisten, Rachel Wilcox, Lorna Howlett, Freydis Einardottir és Victoria Miller

- Nincsenek műholdak, amiket érzékelni tudnék, hogy meghatározzam, hogy hol vagyunk – mondta Rachel szavaira Vic, miközben a kommunikátorával babrált. – Vagy egyáltalán nincsenek műholdak, vagy pedig olyanok vannak odafent, amikhez nem férek hozzá…
Ken a tájon semmit sem lát, a felhők és a havazás miatt azt sem lehet megállapítani, hogy melyik égtáj merre van. továbbra sem lehetett semmit sem látni, hogy lett volna bármerre is valami. Rachel nekilátott felöltözni, úgy tűnt, hogy jól tette, hogy hozott melegebb holmit, mert szüksége volt rá. Ken továbbra is csak állt és Rachel ekkor próbált belenézni a fejébe, a következő pillanatban iszonyú migrén tört rá, az orra vérezni kezdett és rángatózva zuhant el a földön úgy, hogy mit sem tudott magáról. Mivel Ken nem figyelt a lányokra, így a mozgásuk sem tűnt fel, maximum a puffanás, a következő pillanatban jéghideg fémet érzett meg a torkánál, ami olyan hideg volt, hogy pusztán a fém érintése is fájdalmat okozott. A szeme sarkából látta a szőke asgardi lányt, amint a szemei szó szerint villámokat szórtak, a havazás felerősödött, a fagyos szél hidegebben fújt végig a tájon és a levegő is még tovább hűlt.
- Mit műveltél vele?! – kérdezte. – Felelj!
A hangja akár a mennydörgés, egyszerre volt fenyegető, parancsoló és dühös. Ken akaratlanul is félelmet érzett és késztetést arra, hogy válaszoljon. Rachel lassanként tért magához, Vic és Lorna tartották a fejét, hogy ne sérüljön meg, a földön feküdt, a feje iszonyúan sajogott, az orra még mindig erősen vérzett, ezért nehezen kapott levegőt, végtelenül gyöngének érezte magát.
- Hogy vagy? Mi történt? – kérdezte Lorna aggódva Rahcel fölé hajolva.

by **Peregrin** Csüt. 28 Május 2015, 19:10

????. ???? ??. ???? – Ismeretlen helyen

// Ha a történet koncepciója nem helytálló, kérlek jelezd nekem Privátban, köszönöm. //

Továbbra sem történik semmi, szerencsére nem erőltettek még rá semmit. Ennek köszönhetően nézhette a tájat, csodálhatta, és elkalandozott... gondolatban.
Messzi bolygókon járt, utazott, hogy megcsodálhassa, és feljegyezhesse az ott élő növény, s fa fajokat, fajtájukat, hogy apjának ezzel is megfeleljen. Ám az öröm évek nem tartották sokági. Feltört benne a fájdalmas felismerés, hogy az egyik fertőzött világra sajnálatosan lezuhant ( vagy szándékosan szabotálták, hogy oda essen le, és vesszen oda ), ám nem veszett oda, pedig nem egy fajtársát, és más élőlényeket látott ott... szárazra szívva. Felkészült a legrosszabbra, ám ami elérte az nem a földön élt, nem a földön járt. Valami ősibb mint ami ő volt... valami sötét, és gonosz. Ken azt hitte fel akarja őt falni, vagy megölni, de e helyett megfertőzte, ahogy sokakat már létezésének kezdetétől kezdve. A negatív zónából egy ősi korrupció, ami sokakat akár testileg, akár lelkileg, de nyomot hagyott rajtuk. A végeredmény ugyan az, akiket erősen megfertőzött azok vágtak a teljes pusztításra, minden élet kiirtására, legalábbis minden fizikaiéra. A haldokló bolygón szenvedett, majd csakhamar találkozott a helyi eltorzult szörnyekkel akik valószínűleg kiszipolyozták az élet maradékát, ám őt valamiért nem bántották, mintha csak őket is az a vándorló ismeretlen anyag fertőzött volna meg... Mindenesetre onnantól kezdve Ken-ben még erősebben kifejlődött az érzelmeinek kivetülése fizikális testére, ebben viselkedésének hullámvölgye, megannyi szenvedés átélése, azután...

Félbeszakadt emlékezése, meg egy hideg penge hozzáért, fenyegetően. Azután farkasszemet nézett azzal aki meg merte zavarni minden ok nélkül. A korábban nyugodtabban viselkedő szőke hajú nő volt az, és a szemei szikrát szórtak. Ken szemei a megszokott vörös izzást képviselték ami gyakorta szúró tekintetnek minősülhet, noha nem változik, nem pislog, merev a tekintete, és nem is igazán megszokott szemgolyó az ami neki szemként viselkedik. Felvetülhetett az Asgardi nőben, hogy megvetően néz rá, de minél tovább nézi annál jobban észreveheti, hogy nem igazán tud változtatni a fa lény a szemén.
Valamiért félelmet vélt észrevenni, érezni, ami válaszra kényszerítette, és mint ahogy a fájdalom érzése, úgy a félelem is dühöt vált ki belőle ami a hangjában érződhet, ha nagy a dühe, ami testi hőmérsékletében is megmutatkozik, aztán válaszra nyitotta a száját:
- Kivel, mit? - kérdezte zavarodottan - Miből maradtam ki, és mi ez a hirtelen személyiség változás? - kérdezte kicsit dühöngését érezve. Nehezen tűri az ilyesfajta bánásmódot, és türtőztetnie kell magát, hogy ne akarja megtorolni a számára tébolyodottnak tűnő viselkedést. Ám megpillantott (remélhetőleg a kard adott neki annyi teret a mozgáshoz) a havon fekvőt, ebből kikövetkeztette, hogy valami kapcsolata fűződik hozzá, ő ugyan semmit nem tett, ám valószínűleg ő akart valamit.

Ha oda tud pillantani, és ha látja is, hogy a nő orrából vérzés csík látszik, akkor kikövetkezteti, hogy a toronyban történteknél is amikor a tábornok asszony kommunikált valakivel akkor megeredt az orra vére, sokadik alkalom után. Tehát a gyengélkedő egy telepata aki megpróbálta vizsgálni őt? Őt húzták elő bűnösként tehát vele akartak valamit, állapította meg, és ezt közli is:
- Ahonnan jövök, ott is volt egy nő aki... azt hiszem telepatikusan kommunikált valakivel, és egy idő után megeredt az orra vére. Engem okoltok az állapota miatt, tehát engem vizsgált meg? Ha nem látom az összefüggéseket fogalmam sem lenne a vizsgálódásáról, nem csináltam semmit korábban, és most sem - válaszolta mentegetőzve.

Ha pedig nem tud oda fordulni, és nem látja meg a vérző lányt, így nem tudja kikövetkeztetni az eseményeket, és akkor még ezt teszi hozzá:
- Nem csináltam senkivel semmit, most sem... itt vagyok miközben máshol kellene lennem, hibáim egy részét kijavítani... - tört ki belőle a válasz egykedvűen, csalódottan.

Kiegészítés: Ken nem hallotta, hogy a jövőben vannak, emlékezése miatt.
Kiegészítés2: Már nincs jelen az említett korrupció amire kitértem korábbi hozzászólásokban. A már kétszeri újra alakulása miatt lehetséges ez, testileg nincs jelen, de lelkiekben lehet, hogy megmaradhatott, és később ahogy az emlékei visszatérnek, úgy a lenyomatok is, személyiségére. Lehetséges koncepció, de ezt csak akkor szeretném ha ragaszkodsz hozzá.

Felszerelés - Ha vele utazott -:

by **Quentine Constantine** Hétf. 08 Jún. 2015, 21:31

A fájdalom betölt mindent, mintha késeket szúrtak volna az agyamba. Nem mintha tudnám, milyen lehet az, de ilyennek képzelem a dolgot. A hideg hó annyira kellemes érzéssel tölt el, hogy néhány másodpercig észre sem veszem, hogy a fájdalom nem enyhült, csak elájultam. Köhögve, fuldokolva próbálom kinyitni a szemem, miközben az orromból folyó vér miatt nem kapok levegőt, és a számban is érzem a fémes ízt.
Megpróbálnék válaszolni Lorna szavaira, mikor újabb köhögő roham tör rám. A fejemet kicsit oldalra fordítom, hogy a vér az orromból ne folyjon vissza a torkomba, és néhány pillanat múlva már ismét tudok lélegezni. remek, most már tényleg az egész tudatom csak a fájdalomra összpontosít. Akármi is van a fejében ennek a lénynek, az olyan távol áll az emberi tudattól, mint a hangyáé Tyranistól.
-Megpróbáltam… A fejébe nézni. Fáj – teszem még hozzá, és egyelőre ez minden, amit kipréselek magamból.
Lassan megtanulhatnám, hogy nem kéne minden jött-ment fejébe nézni. Persze, tudom, a dilinyósok amúgy is veszélyesek, átragadhat valami, ha túl mélyen nézelődik az ember, de ez nem olyan volt. Egyszerűen ismeretlen, feltérképezhetetlen, túl sok, és túlságosan… Más.
-Nem az ő hibája – jegyzem meg Freydisnek, bár kétlem, hogy hallaná, én se hallom, hogy ők mit beszélnek, csak azt látom, hogy penge villog a kezében, és az idegennek szegezi.
Nem is tudom, melyik a legrosszabb része: a fájdalom, a rángatózás, a zuhanás, vagy összességében a megaláztatás, hogy fél perce sem vagyunk még itt, de már kicsináltam magam teljesen feleslegesen. Legalább azt már tudom, hogy faemberek fejében olvasni nem jó móka.
-Ezt jól elszúrtam, mi? – Kérdem még mindig elhaló hangon Lornától, ahogy megpróbálom letörölni az arcomról a vért, és egy mosolyfélét erőltetek magamra, mintha számítana. A vér már újra ott van a szám körül, én meg csak arra koncentrálok, hogy kiürítsem az elmém, és egyenletesen lélegezzek a számon keresztül.

by **Thorhalla** Kedd 09 Jún. 2015, 11:54

????. ???? ??. ???? – Ismeretlen helyen
Résztvevő: Xian Haiku Ken / Faisten, Rachel Wilcox, Lorna Howlett, Freydis Einardottir és Victoria Miller

Ken hátra tudott fordulni, így láthatta Rachelt, a férfi szavai nem győzték meg Freydis-t, hogy lejjebb engedje a fegyvert, csak akkor tette meg, amikor Rachel tényleg kimondta mindezt. Lejjebb engedte a kardot és hátrébb lépett kettőt, de bocsánatot nem kért.
- Igen, jól kicsináltad – morgott Lorna. – Nem tudom, hogy mikor óhajtod végre megtanulni, hogy ne nézz bele minden idegen fejébe.
Közben a remegés is elmúlt, bár azért továbbra sem volt rendben a lány. Vic lépett oda, ha pedig Rachel engedte, akkor felkapta őt a földről és a karjaiba vette. Közben Freydis a levegőbe emelkedett és onnan nézett körbe.
- Előttünk, azon irányban látok egy romos várost – mutatott az egyik irányba. – Vihar közelg, fedezéket kell találni.
Ha arra néz bárki, akkor pár kilométerre egy domb volt, ami eltakarta a kilátást, így nem lehetett látni semmit sem. Ha a társaság úgy dönt, hogy elindul abba az irányba, akkor Rachelt továbbra is Vic cipeli úgy húsz perc séta után megérkeznek a dombhoz. A hó magas volt, így nehéz volt a haladás és eddigre a szél is erősen kezdett fújni a hó pedig szakadt. A domb tetejéről valóban látszott a város, ami még elég régen épülhetett, teljesen elhagyatott volt és kihalt.
Északi régió City_small

- Úgy vélem, hogy muszáj lesz bemenni és fedezéket keresni… remélem senkinek sincs kifogása ellene.

by **Peregrin** Kedd 09 Jún. 2015, 12:54

????. ???? ??. ???? – Ismeretlen helyen

Ken hiába beszélt az elején, tudta, hogy nem hinne neki, akkor meg miért kérdezte? Mindössze annyi szűrhető le az egészből, hogy ő a be kattanósabb, és ezzel jelezte, hogy ő aztán talpra esett ha védelemről, vagy vádaskodásról lenne szó. A fa lény lekönyvelte a történteket, majd a gyengélkedő személy hatására nyugodott meg kicsit a "helyzetét fitogtató" nő. Bocsánatot nem kért, várható volt, ez az egyik indok amiért kerüli az embereket, és az embernek kinézőket, mindenesetre nem könyvelte el pozitív, és ép elmeállapotúnak az Asgardit, akitől jól távol kell tartania magát, mert úgy érzi csak a baj, és bonyodalom követheti a nőt, már a korábbi tette miatt is.
Ken számára mindegy, hogy mit hisz, mit miért tesz, milyen hősnek hiszi magát, amiért felhatalmazást élvez ilyesmik megtételére, bármiféle megbánás gondolata nélkül.
A történtek után a fa lény még inkább kerülte a őket. Ugyan nem hagyta el őket, de távolabb húzódott.
" Vajon az össze Asgardi ilyen? Ha velem ezt tette, mit tenne az emberibb énemmel? Azonnal megölné? Úgy hiszem ez költői kérdés..." - futott át a gondolat elméjén. Majd igyekezett lecsillapítania felháborodását, légzés gyakorlatokkal. Tudja, hogy nem fog tetszeni nekik, hogy nem mutatkozik be, nem fog regélni helyzetéről, eleget beszélt már. Velük tart, majd ha tud akkor elváll tőlük ( csakhogy még nem tudja, hogy a jövőben van ).

A friss levegő csakhamar megnyugtató, és magával ragadó hatással volt rá. Végre, hosszú órák után most végre feldobódott kicsit. Viszontagságos életében gyakorta a természettel való kapcsolat hozza meg azt neki amit mindig is kereset, békét, nyugalmat, boldogságot. Csöndesen halad a többiekkel távolságot tartva. Elvolt magának, dombig haladt velük majd egyetértett a fedezékbe vonulást illetően is, ám hangot nem adott egyetértésének.
" A természet csakugyan visszafizette azt amit elvettek tőle, és hamvakból egyszer csak elbukkan az élet, ahogy a földanya akarja. "

by **Quentine Constantine** Hétf. 22 Jún. 2015, 20:34

Vic segítségét elfogadom, elég balszerencsés, vagy inkább ostoba módon így csak terhére vagyok egyelőre a csapatnak, bár azt már sikerült miattam kideríteni, hogy a fafickó elég veszélyes alak. Ahogy Vic visz engem, kicsit úgy érzem magam, mintha most én lennék a csecsemő, akit karban visznek, és rögtön eszembe jut Jason. Ő biztonságban van odahaza, a meleg házban, kényelmes pelenkában játszik. Én pedig a fagyos hidegben, fejfájással, és egy csomó, arcomra fagyott vérrel szenvedek a jövőben. Igyekszem nem Vicre nézni, hogy legalább ne tudatosítsam magamban és benne is, hogy mennyire szemérmetlenül szánalmas vagyok jelenleg.
Végre elérünk egy dombra, ahonnan látszik egy közeli romváros. Hát, nem tudom, nem tűnik Szibériának, sokkal inkább olyan, mintha jégkorszak köszöntött volna be egy amúgy lakható helyen. A híd, a befagyott folyó, a hajó és a város… Mind civilizált környezetnek tűnik, felhőkarcolókat pedig senki sem húz fel a tundra közepén.
-Menjünk, mielőtt a hó mindent eltakar a szemünk elől. Keressünk egy szélvédett helyet, és vackoljunk be, hogy kicsit átmelegedjünk – javaslom a többieknek.
Nem vagyok egy nagy túlélőzseni, a tévében sem szerettem az ilyen műsorokat, de annyi rám ragadt, hogy ilyen helyzetben minél előbb fedezéket kell keresni a szél elől, különben megfagyunk néhány órán belül.
-Szerinted hogyan kerülhetett ide? Valami ennyire félrement Osterman gépével? Vagy direkt tervezte így? – Kérdem Vicet halkan a faemberről, bár az erős szél miatt úgy sem hallani pár méterre már a szavaimat.

by **Thorhalla** Kedd 23 Jún. 2015, 11:57

????. ???? ??. ???? – Ismeretlen helyen
Résztvevő: Xian Haiku Ken / Faisten, Rachel Wilcox, Lorna Howlett, Freydis Einardottir és Victoria Miller

Végül mindenki úgy döntött, hogy jó ötlet a városba bemenni. A város előtti folyó is be volt fagyva, könnyedén át lehetett rajta kelni, egy pillanatra sem kellett tartani attól, hogy beszakad a társaság alatt. Közben Vic is válaszolt Rachel-nek.
- Fogalmam sincs, de határozottan nem tetszik – mondta. – Osterman aggódott, kétlem, hogy szándékosan szabotálta volna a küldetést… külső erőnek kellett lennie. De lehet, hogy tévedek.
A város immáron közelről is teljesen kihaltnak látszott, beljebb látszott, hogy vannak romos épületek, sérültek, amiket nem csak az idő vasfoga hagyott hátra, hanem más módon sérültek meg. A hóban több helyen megfagyott tetemek, csontvázak látszottak, modernkori – azaz 2048 körüli – fegyverek tönkremenve. A kis utcánál, ahova érkezett a társaság főleg elbarikádozott ajtók látszottak, az ablakok a házban úgyszintén befedve, hogy a hideg, vagy egyéb ne jusson be. Lorna nekilátott itt szaglászni, miközben Rachel már kezdett egészen jól lenni csak a feje fájt még mindig. Ezalatt pedig még a havazás is igencsak rákapcsolt.
- Nem érzek magunkon kívül senkit itt, csak fagyot és havat – mondta a lány. – Hova húzódjunk be?

Látkép:
Északi régió Dystopia___infiltration___by_klauspillon-d8v1nej

Északi régió Dystopia___infiltration___by_klauspillon-d8v1nej

//Természetesen az emberek nincsenek ott, de a látkép ugyanez.//

by **Peregrin** Csüt. 25 Jún. 2015, 07:15

????. ???? ??. ???? – Ismeretlen helyen

Továbbhaladtak a városig, ott továbbra is gondokkal néztek szembe, mondván merre tovább. A helyzet nem volt barátságosnak mondható már csak a látkép miatt is. Az idő csak ráadás volt az egészre a jelek szerint, valami más volt a fő irányzék ami át irányította az embereket. Többnyire a lezárt házak - épületek belsejében is csakugyan azt találnák mint itt kint: Tetemeket, enyészetet, és talán egy kis más dolgot. Ken fejébe felötlött a gondolat, hogy amiért nem volt megállítva a nőszemély... - érte hirtelen egy képzavar. Felismerte a házak egy részét, és visszaemlékezett rá, hogy már volt itt, noha akkor másképpen nézett ki mindent, és igazából az emberi énje létezett ezen a környéken. Tudja, hogy pár év alatt nem változhat meg ilyen radikálisan a környezete, valami nagyon nem stimmel. Noha felismerés megvolt benne, kérdést nem fog feltenni mert most mindenki durci, őt meg nem foglalkoztatja a további ítélkezős felugrások, így tehát a kérdésre sem válaszol, noha arra más miatt nem. Ő mindössze vár mire megfelelő döntést hoznak, és halad tovább velük. Közben igyekszik összerakni az események okozta végeredményeket, s abból leszűrni vajon mi is történhetett.

by **Quentine Constantine** Vas. 05 Júl. 2015, 17:17

A befagyott folyón átkelve áldom az eszemet, hogy hoztam meleg ruhát, a fagyos szél itt olyan erős, hogy biztosan nem bírnám ki, ha nem készültem volna fel. Azért persze még mindig átkozom az eszemet, hogy ennyire óvatlanul néztem bele valakinek a fejébe. Mire elérjük a várost, már kezdek jobban lenni, ezért jelzem is Vicnek, hogy letehet, és a saját lábamon folytatom az utat. A városban nem látok semmit, ami élet nyomát jelezné, A holttestek már csontokká foszlottak, a fegyverek nem a jövőből valóak, az épületek régóta romosan állnak.
-Mintha évtizedek óta nem járt volna itt senki – jegyzem meg. Körülnézek, és kiválasztom az egyik házat, ami jó állapotban van viszonylag. – Az jó lesz, bontsuk meg a barikádot, hogy be tudjunk menni. Csak siessünk, mielőtt megfagyunk…
Ezt a munkát a jó erőben lévő társaimra hagyom, én addig az egyik autóabroncsot szedem össze, és gurítom az épülethez. A gumi sokáig ég, meleget ad, és bármilyen kinti fával ellentétben, nem szívja meg magát vízzel, így hamar meggyullad majd. Ha sikerül bejáratot nyitni az épületbe, akkor ezt is begurítom magunkkal. Gyanítom, hogy az ismeretlen útitárs is bejön velünk, de ez ellen nincs is ellenvetésem, nem akarom kint hagyni, hogy megfagyjon.
Bent aztán első dolgom, hogy valahogy tűzrakáshoz alkalmas dolgokat keressek, fa bútorokat, székeket, asztalokat, amiket fel tudunk darabolni, és eltüzelni.
-Csináljunk itt meleget – buzdítom a többieket is, és ha megvan minden, akkor megpróbálunk valahogy tüzet csiholni. Van nálam tartalék lőszer, így legrosszabb esetben néhány töltényből a lőport fel tudjuk használni, hogy könnyen begyulladjon a tűz.
Ha ez összejön, akkor pár perc múlva már egy kellemes kis tűz mellett ülhetünk ahelyett, hogy odakint fagynánk halálra.

by **Thorhalla** Vas. 05 Júl. 2015, 18:25

????. ???? ??. ???? – Ismeretlen helyen
Résztvevő: Xian Haiku Ken / Faisten, Rachel Wilcox, Lorna Howlett, Freydis Einardottir és Victoria Miller

A hely nem igen hasonlított semmire, amit Ken látott volna korábban. hacsak nem annyiban, hogy megszokott épületek, bár nem olyanok, mint amiket New Yorkban látott. Ez inkább Ken emlékeiből volt meg, hogy Putyin Oroszországa építkezett hasonló stílusban még 2048-ban is. Az épületek pedig egészen idősnek néztek ki, amik sok harcot megéltek, csak abban lehetett biztos, hogy most már nem a saját idejében van, hanem valamikor máskor.
Rachel kiválasztott egy épületet, egy valamilyen étterem bejáratát, amin át bementek az épületbe. Nem is nagyon kellett kívül semmit sem elszedni, csak a bejutáskor kellett Freydisnek erősebben meglöknie az ajtót. Az be is szakadt a lány erejétől, a fémek, amik az ajtót tartották elfagytak, így bedőltek és hangos puffanással dőltek el a benti részen. Itt először az étterem részébe jutottak a helységnek. Minden megvolt fagyva és nem igen volt kellemes idő, Rachel tudta a gumit is maga előtt görgetni. A hátsó részre, az egykori konyha mellé kellett menni, itt volt egy feljáró az emeletre. Ha mentek, akkor odafent egy lakás várta őket, megannyi könyv, bútor, ruha és efféle volt bent. Csomó olyan holmi, ami alkalmas az égetésre. Az ablakok bereteszelve, az ajtó zárható és idebent hó sem volt, csak hideg. Így könnyedén lehetett tüzet gyújtani, takarókat találni, amivel jobban be lehetett takarózni, gyújtóeszköz is volt, illetve konzervek, amiknek 2060, 2070 volt a lejáratuk.
- Úgy tűnik, hogy legalább az idő nagyjából egyezik – mondta. – Elárulná, hogy miként került ide egészen pontosan?
Közben nekilátott valamit keresgélni a szobában.
- Próbálok valami elektromos kütyüt találni, hátha megtudjuk hol vagyunk és mikor.
- Hogy érzed most már magad? – kérdezte Lorna Rachel-t közben.

by **Peregrin** Kedd 07 Júl. 2015, 15:39

????. ???? ??. ???? – Ismeretlen helyen

Ken csakugyan tévedett, hogy valaha is járt volna itt. Hasonlóságot érzett vele kapcsolatban de gyakorlati vonzata mégsem volt az emlékeinek, érzéseinek. Ugyani mint már említve volt, ez a hely más, hasonló egyhez, de nem tudta megmondani melyikhez. Végül hagyta a dolgot, gondolatot tova szállni, és igyekezett összerakni a képeket, és rájött, hogy nem a saját korában van, ez a tény igencsak sokkolta, amit nem mutatott ki. Nem szándékozott.
" Miként lehetséges ez? Egy fa lény hogyan lehet képes mágiát elsajátítani egyáltalán? Ki tanította meg rá? Vagy elnyelte a tudást? Még alávalóbb lenne mint képzeltem volna? Ez az ő műve lesz, oda teleportált ahhoz a géphez, megzavarva a harmóniát, és a békét, más helyre, időbe küldött, ezzel elnapolva az ügyünket, ez viszont... reményt is adott, hogy végérvényesen megoldható lenne a korábbi hibám, csak mindössze a megfelelő időben kell vissza utaznom az időben... " - gondolta elrévülten, ekkor már bent volt az épületben a többiekkel, és maga az Asgardi hozta a stílusát, és kérdést dob oda neki.
Törökülésbe ült, és pár másodpercig csak nézte a nőt, azután a megszokott dörmögő, sercegő, és pattogó láng hanghordozásokkal tette meg:
- Válaszolok önöknek őszintén, bemutatkozással együtt, ha tényleg figyelnek rám, nem szeretem feleslegesen jártatni a számat, ma már eleget beszéltem, a másik időben, és helyen... - tette hozzá kicsit szomorkásan lehajtott fejjel. A fogalmazás ugyan nyers, de semmi jele nem volt ennek hangsúlyilag.

( Elkerülve egy plusz kört leírom ide a folytatást)
Amint megkapja a kellő figyelmet belekezd:
- A nevemen Xian Haiku Ken, most jelenleg egy emberi testen kell osztoznom, miközben én egy több tíz ezer éves ritka fa lény kategóriába tartozok. Viszont nem egy újra alakulásomnak köszönhetően sok emlékem a gyökerek alá kerültek, emberi nyelven ez azt jelenti, hogy le van lakatolva. Nincsenek elfeledve, mindössze nincs hozzáférésem. Utóbbi időben rengeteg új információval gazdagodtam amik nagyja kevésbé barátságos benyomást kell bennem... múltamat illetően - válaszolta kicsit szomorkásan, ami csak pár másodpercig tartott.
- A múltamban találkozhattam azzal a szintén fa lénnyel akivel 2048-ban találkoztam, és oda teleportált a gépbe, tudtom nélkül. Ő egy ősi lény, aki túlérzékenységének következtében megtébolyodott, de észrevételem szerint nem igazán tébolyodásról van szó, hanem egy tudat menekülésről. Átadta magát a negatív érzelmeinek, és ezáltal az igazi tudata, elméje, úgy le van lakatolva mint az emlékeim nagyja, amolyan védekező mechanizmus, mint az embereknél a tudat hasadás okozta védelmező személyiség kreálása - állapította meg emberi énjének segítségével.
- Minden élőt ellenségnek tart, növény gyermekeivel sem bánik jól, halálba küldi őket, csak hogy bosszút állhasson. Nem tudom, hogy de valamiféle mágiát használhatott, amivel mint már említettem önökhöz küldött, és lehet ő, vagy maga a génállományom okozott gondot nektek az utazásban, nem tudom... - fejezte be ezzel a múltról beszélését, és most a jelenre tér rá:
- Fogalmam sincs mit szeretnének itt a jövőben, de ha tudok segítek, viszont nekem vissza kell jutnom, mert vissza kell fordítanom amit az a lény csinált, egy nagy hibának következtében aminek sajnálatosan részese voltam - fogalmazta meg helyzetét, nem vár túl sok jóra, úgy néz ki ők sem tudják hol vannak, milyen időben.

by **Thorhalla** Vas. 26 Júl. 2015, 10:17

2076. június 4. csütörtök – Északi Régió
Résztvevő: Xian Haiku Ken / Faisten, Rachel Wilcox, Lorna Howlett, Freydis Einardottir és Victoria Miller

Ha Ken arra várt, hogy mindenki a teljes figyelmét rá és csak rá fordítja, akkor csalódnia kellett, mert ez nem történt meg, mivel egyik lány sem engedhette meg azt a luxust, hogy egy kitörés szélén álló hóvihar előtt perceket veszítsen azzal, hogy abbahagyják azt, amit tesznek. Mindazonáltal figyeltek fél füllel, Freydis hatalmas bútorokat tolt az ablakok és az ajtó elé, hogy semmi se jöhessen be, a szekrényekből régebbi ruhákat pakolt elő, majd adta oda a többieknek, hogy ne fázzanak meg. Ezalatt Lorna is felkelt és nekilátott a konzerveket a karmaival kinyitni, majd edényt keresni, amiben meg lehet őket a tűz felett melegíteni. Illetve további edényeket keresni, meg havat bemerni az egyikbe, hogy vizük is legyen. Victoria pedig továbbra is az eszközt bütykölte, mint eddig. Rachel pedig a takarókba bugyolálva. Ken hamar rájöhetett, hogy legalább Victoria figyel, mert beleszólt abba, amit mondott.
- A gépbe biztos nem teleportálta be magát, ott csak hárman voltunk, valószínűbb, hogy pont akkor történt önnel valami, amikor a teleportáció végrehajtódott és ez okozhatta azt, hogy itt kötött ki velünk. Mert csak itt láttuk meg magát, Barbudán nem – mondta.
Cinikusan mosolyodott el a férfi szavaira.
- Valamit, amihez képest a néhány élő növény semmiség már elnézést Mr. Xian. Jelenleg a saját világunk lehetséges jövőben kell, hogy legyünk. És a növényeknél nagyobb gond a másik realitás az égen. Bizonyára ön is látta a Rákuniverzum Földjét, ami ott van fent az égen a Hold mellett. Ha nem teszünk valamit a két realitás összeolvad és csak az egyik maradhat meg. Valamelyiknek, vagy mindkettőnek pusztulnia kell. nos meg akarjuk tudni, hogy miként oldották meg, hogy a világ megmaradjon. Ha a két realitás összeolvad nem csak a Földnek annyi, hanem mindennek odakint… és megvan!
Mondta elégedetten.
- Sikerült megcsinálni, jó időben vagyunk, csak rossz helyen. 2076. június 4. csütörtök van. és ez az Északi Régiók, az egykori Szibéria. Tian területe. Legalább nem ellenséges területen vagyunk. Már csak üzennünk kellene valahogyan a mágusoknak, hogy megtaláljanak minket…

by **Peregrin** Szer. 29 Júl. 2015, 20:20

2076. június 4. csütörtök – Északi Régió

A figyelem nem jött össze igazán, de legalább egyikük figyelt, az is valami. A... mesélés után érdekezett válasz, elmondta az a személy neki a teveiket aki figyelt a válaszára. A hanglejtéseket nem igazán értette fa lény révén, így azokat nem is vette figyelembe, mintha meg sem történt volna. Pár, másodperc után válaszolt a nőnek:
- Köszönöm az információkat. Meglepően fog hangzani, de nem, nem tudtam azt ami a mondandóból kiszűrve mindenki számára köztudott volt. Mondhatni... a figyelmem három dologra terjedt ki már évek óta: fák, növények, és a küzdősport. Fontossági sorrendben soroltam fől ezeket - magyarázta nyugodtan azt miért nem tudott semmit a két realitás összeolvadásáról, azt már nem tette hozzá, hogy ő maga sem tartozik egyik realitáshoz sem, de ezt még igazából ő sem nagyon tudja. Pár másodperc után folytatta:
- Rendben, segítek, már azért is mert globális szintű a probléma, ráér az én dolgom, mint említettem. Idővel majd viszont vissza kell rá térnem, pontosabban megfogalmazva, az utunk egy ideig keresztezik egymást - egyezett bele az egészben a hallottak után is. Korábban is említette, hogy segít, de úgy érezte most is rá kellett tennie egy pontot a dolog végére. Továbbiakban vár az esetleges válaszokra, kérdésekre, tervekre, és miegymásokra. Ha megkérik valami olyasmire, hogy rakodni kell vagy másra amiben haszna lehet segít. Nem igazán akar a babérjain ülni amíg nem biztonságos a jelenlegi helyük.

by **Thorhalla** Szer. 26 Aug. 2015, 09:40

2076. június 4. csütörtök – Északi Régió
Résztvevő: Xian Haiku Ken / Faisten, Rachel Wilcox, Lorna Howlett, Freydis Einardottir és Victoria Miller

- Köszönjük, hogy segít. A többieknek nézze el a modorát, Rachel fontos nekünk, csak hiába kap képzést, mindig elfelejti, hogy mennyire óvatos legyen, ha mások tudatát akarja vizsgálni és nem tudhattuk-e, hogy szándékos támadás volt-e az ön részéről az egész, mind a támadás, mind az, hogy ide kerültünk.
Vett egy mély levegőt és a korábban talált konzerveket kezdte kinyitni, majd egy tálban a tűz fölé tenni, hogy melegedjenek.
- Amennyire sikerült az adatokat böngésznem, mintegy nyolcszáz mérföldre vagyunk Tian határától, mármint tényleges határtól, amit még laknak is emberek. ezt itt Északi Régiónak nevezik, a korábbi Szibéria területe – magyarázta mindenkinek. – Több adatot sajnos nem tudtam kiszedni semmiből, félek, hogy esetleg olyanok találják meg, akiknek nem kéne. Legalább is arról, amit erről a világról tudunk.
Néhány pillanatot kivárt, hátha van valakinek kérdése, majd utána folytatta.
- Felteszem nem tud teleportálni Mr. Xian – nézett a férfira. – A Mjölnir sincs itt… a hívását megpróbálhatjuk, de túl feltűnő. Ha elmúlik a vihar, akkor kell keresnünk egy járművet, amin lejutunk a korábbi kínai régiókba. A hideget mennyire viseli el Mr. Xian, kell valamire ügyelnünk, hogy ne essen baja?

by **Peregrin** Csüt. 27 Aug. 2015, 15:49

2076. június 4. csütörtök – Északi Régió

Ken türelmesen végighallgatta az egészet, és amint a nő befejezte válaszadását, ő is megszólalt:
- Megértem az aggodalmaikat, viszont nézzék el nekem, hogy ami a másik helyen, és időben történt, az eléggé kibillentett az "egyensúlyomból". Nem megyek bele a részletekbe - dörmögte a szavakat, tartott egy kis szünetet, lenézett a talajra, azt megérintette egy pillanatra, visszahúzta kezét, és a beszélgető partnerére nézett, s folytatta:
- Szóval mégis éreztem valamit, vagy csak a nosztalgia fogott el nem tudom, Tian, noha messze van tőlünk, mégis oly közelinek érzem. Emberi lényem ott született, ott élt - tette hozzá kicsit szomorkásan, utána comjaira tette kezeit, és még ad egy választ:
- Kicsit félre érthető voltam, elnézést. Nem tudom mivel jutottunk ide, s gondoltam önök, vagy ön, tudna segíteni kapcsolataival, vagy tudásával, egy kis eligazítás is megteszi, merre menjek teleportáció reményében... Viszont jelen helyzetben ez mellékes, elsőként a nagyobb probléma megoldásában szeretnék segédkezni, ha tényleg tudok. Ami pedig a hideget illeti, lekérdezem testemtől, egy pillanat - kérte türelmét, s törökülés formát vett fől, hátát ki egyenesítette, fejét kicsit lefelé biccentette. A kezeit combjaira helyezte, a tenyerei ezáltal a plafonra néztek. Mély levegőt vett, és feltette magának a kérdést, mennyire viseli el.

by **Thorhalla** Szomb. 29 Aug. 2015, 21:45

2076. június 4. csütörtök – Északi Régió
Résztvevő: Xian Haiku Ken / Faisten, Rachel Wilcox, Lorna Howlett, Freydis Einardottir és Victoria Miller

- Azért nincs olyan messze az a táv, főleg földi viszonylatban – mosolyodott el a fiatal nő. – Ha találunk járművet, akkor hamar oda tudunk jutni.
Kennek magának kellett eldöntenie, hogy mennyire bírja a hideget, kint most volt legalább -20-25 Celsius fok, és csak most sötétedett, éjjelre lemehet ez -40 fokig, vagy hidegebbre. A lakás, ahol voltak átfagyott volt eléggé, a talaj hideg, noha el volt minden reteszelve, de ennél nagyobb tűz kellett, illetve némi plusz ruha sem ártott volna, mert nem volt téli felszerelése, főleg nem ilyen fagyokra. A nőtürelmesen várta, hogy mit is mond a férfi, közben válaszolt a szavakra is.
- Természetesen fogunk viszonzásul segíteni, nem kell egyedül szembe néznie azzal, amivel nézett, amikor ide került. Ami az ismerőseinket illeti… mi magunk vagyunk, a jövőbeli énjeink. Talán még önnel is össze fogunk futni.
Felállt a helyéről és elindult az ajtó felé.
- Aludjon, kerítünk Freydissel ruhákat, és egyéb ellátmányt, Lorna marad és vigyáz magukra, korán reggel indulunk, hogy még a világosban nagy távot tudjunk megtenni.

by **Peregrin** Kedd 01 Szept. 2015, 19:22

2076. június 4. csütörtök – Északi Régió

A fa lény csakhamar rájött, hogy addig nem érez komolyabb fájdalmat amíg a lábára tapadt hő darabok fel nem olvadnak, ami idő kérdése volt az átlagosnál magasabb testhőmérséklete miatt. A hideg hosszú távon kezdené ki, egy maximum három órát könnyedén kibírná ruha nélkül, hosszú távon viszont neki is ruhára lesz szüksége. Amik valószínűleg a környező hideg miatt nem fognak olyan gyorsan meggyulladni, vagy szenesedni a "tűz fa" lény testén.
- Köszönöm a türelmét, igényelnék pár meleg ruhát, noha nem kell annyi nekem mint egy embernek, de azért kevés sem - válaszolta, majd megvakarta állát, s folytatta:
- Ön szerint ezen a kietlen vidéken használható bárminemű jármű? Az idő, és a jelenkori környezeti elemek nem korrodálhatták annyira, hogy használhatatlanok legyenek? - tette fel a kérdést. Persze ő is szeretne minél hamarabb tovább állnia. Erről a hideg, barátságtalan helyről, de mindennek megvan a maga helye, és ideje. Majd a nő tanácsolta, hogy aludjon.
- Köszönöm a tanácsát, alszok egy keveset, jó pár napja már, hogy nem aludtam - válaszolta jókedvűen, majd igényeire szabva, meditatív pózban aludt el. Fa lény mivolta biztosítja, hogy nem ernyed el minden testrésze, ezáltal stabilan tud bármilyen pózban aludni.

by **Thorhalla** Szer. 02 Szept. 2015, 12:14

2076. június 4. csütörtök – Északi Régió
Résztvevő: Xian Haiku Ken / Faisten, Rachel Wilcox, Lorna Howlett, Freydis Einardottir és Victoria Miller

- Rendben, akkor önnek is próbálunk szerezni ruhát – mondta. – Ez a hideg már a mi időnkben is előfordul itt északon, hála a magára találó ökoszisztémának. Így ha erre még laktak 25 évvel ezelőtt, akkor valahol fogunk találni.
Mondta bíztatóan, ezek után távozott ő és Freydis is a helységből. Akárcsak Ken, Rachel és Lorna is próbált aludni valamennyit. Mindannyian másnap reggel ébredtek meg, lehetősen sokat aludtak, de most már kezdtek mindannyian fázni. A tűz kialudt idebent, de már volt rajtuk extra takaróréteg, amit ruhák és takarók adtak ki. Lorna már talpon volt, mikor a két társa felébredt.
- Találtak járművet hajnalban – mondta a lány. – Néhány perc és itt lesznek vele. Addig készüljetek el, sietnünk kell majd, úgy mondta Vic, hogy nem mi vagyunk az egyedüliek a városban, a tegnapi érkezésünk idecsalt másokat is. látni ugyan nem látták őket, de Freydis érezte a közelségüket telepatikusan.
Ha Ken megnézi a ruhákat, akkor főleg hosszú kabátok voltak, nem tűntek vastagnak, de olyan technológiával voltak készítve, hogy megtartják a meleget, így könnyűek voltak és könnyedén szállíthatóak is.

by **Peregrin** Szomb. 05 Szept. 2015, 18:55

2076. június 4. csütörtök – Északi Régió

A pihenés eleinte jól indult, ám egy kis idő elteltével valami magához ölelte. Egy rossz emlék? Netalán egy fura álom? Kitudja... Az bizonyos volt, hogy Ken rosszat álmodott, és talán a fa lénnyé válása óta nem aludt annyit mint most, ez jelen esetben átok volt számára.
Álmában a szülőbolygóján volt, ötven évesen. Apja, akkoriban a Zöld Hajtás tanács fő szólója volt, más néven a vezetője. Nehéz idők voltak azok, Kennek, mint sokaknak ki kellett menniük a harctérre ahol szembe kellett nézniük ősi ellenségeikkel a N'kob törmelék fajjal, vagy más szavakkal élve, értelmes élőlénynek látszó fém lények.

Északi régió E04f6e7b1abeaea8fe266557beca5989_zpsdimgh7cg

Érdekes módon nem olyan robotok mint ami más civilizációkban fellelhető. Ezeknek ősi eleinte, még az idők kezdetén, kőből voltak, s azokon fura kacsakaringós jelek. Később ahogy a Ken faji családja, úgy ők is fejlődtek.
Nem derül ki az ősi iratokból, hogy őket kik teremtették is miért, de azt tudják, hogy ezek a fura lények ősibbek, és erősebbek mint ők.
Aggrészívák, és nem lehet őket elektromágneses impulzussal megölni. Egyetlen egy módon lehet csak, ha nyers erővel összezúzzák a felső testüket. Ha csak a karjaikat, lábaikat veszítik, vagy robbantják le, könnyedén regenerálják magukat, akár milliméteres darabjaikat is. A kulcs a mellkasukban van, ott olyan központi telekinézis energia van ami mozgatja őket. Az ősök szerint ők egy szellem, vagy asztrális lények által megszállt testek. Teljes elpusztításuk lehetetlen, ahhoz az egész bolygót kellene amin élnek, vagy más néven élősködnek. Ugyanis akárcsak a Ken-hez hasonlók, ők is a földből nyernek ki valamiféle táplálékot. Ám míg a fa lények ügyelnek az központi harmónia megtartására, ezáltal nem hagynak hátra szemetet, tápanyag nélküli földet. Viszont a N'kob törmelék faj állítólagos asztrális lényük ki tud szívni élet energiát a földből. Ezáltal sivatagot hagyva maguk után, azokból pedig ők generált hő hatására házakat tudnak építeni. Céljuk ismeretlen, terjeszkedésük oka szintén ismeretlen. Egy bizonyos: úgy kommunikálnak ahogy az ottani fa lények, telepatikusan. Ami Ken-éknél érintést igényel a kapcsolat létrejöttéhez, míg a törmelék fajnál könnyedén kommunikálnak egymással, akár egy kilométere távolságban is.

Veszélyes ellenfelek a harctéren, a telepatikus képességük, szívósságuk, regenerálódásuk, és a rejtett harcmodoruk miatt ( ami sivatagok vidékeken érzékelhető )
Az álmodó fa lény átélte megint a háborút velük. Azt a borzalmat, ami a frontvonalaknál volt tapasztalható. Az irdatlan népirtás, csonkítások. Ken is része v olt olyasminek, nem egyszer vágták le karját, vagy lábát. Tekintve akkori erős regenerációs adottságának hála amíg vissza tudta szerezni testrészeit nem volt gond. Ha mégis csonkítva maradt volna, akkor pár hétbe beletelt mire reprodukálta karját, vagy mást.
A sokkoló még az volt számára, hogy a végtelennek tűnő elmúlásokat látta több száz éven át, szüntelenül, mígnem létrejött egy látszólagos béke, mert már a kipusztulás szélén álltak a falények. Az ellenséges, hódítást preferáló N'kob törmelék faj megkapta amit akart, még több föld területet, amit kiszipolyozhat.
Ken bölcs apja elküldte egy hajóútra, hogy keressen megoldást erre a tébolyult helyzetre: A bolygó elsivatagozására, és ha teheti szövetségeseket is keressen.

Az állom ezzel viszont nem ért véget, még csak most jött a java. Ugyanis amikor az egyik bolygóra utazott a korábban említett feketeség, a pusztító, fertőző energia beleszivárgott a fiatal fa lény szervezetébe, ezzel tette korábbi életét semmisé, és az ezer évnél tovább tartó utazását.
Idő kérdése volt az egész. A negatívitás megtestesítője csak azt nem falja fel akiben keletkezett temérdek negatív érzelem, amiből könnyeben táplálkozhat. Hosszú távon, eredményesen. Alsó asztrális síkon történik az energia átvitele. A megfertőzött áldozat szép lassan át alakul, negatív érzelmei kivetülnek, közben fel erősödnek, a fertőzés felszítja azokat. Ez minden fajnál másképp mutatkozik meg, de a jelek mindig jól láthatóak.
A felszított érzelmek kifordítják az fertőzöttet, és olyan dolgokat tesz amit korábban nem. Meggondolatlan romboló dolgokat, majd végül gonoszokat, életeteket vesz el. Aminek hatására a benne lévő negatív érzelem még tovább növekszik, míg végül felemésztené az fertőzöttet. Ezzel is jól járt a negatív energia, ő dúskál a számára szükséges energiába, táplálékban, addig amíg lehet.

Vándorolt bolygóról bolygóra, egyre kevesebb türelemmel. Közben a korábbi zöld, fa teste ( amilyen az apjáé) sárgulni kezdett, szemei pedig pirossá kezdtek válni. Tettei pedig erőszakosabbak lettek, tolakodó, agresszív. Nem ismerte fől, hogy őt valami irányítja, hogy őt az érzelmei irányítják, úszott az árral, nem tudott mit tenni. Álmában átélte azt a szenvedést amit a fertőzés csinált vele. Fa teste izzott, tépték a lángok, a fájdalom majd megőrjítette miközben teste szép lassan átalakult, széthasadt teste sok helyen, és lángolt. Amikor ez végleg bekövetkezett, és immár úgy nézett ki mint egy félig égő fa, onnantól kezdve minden életet el akart törölni minden földről, legyen az növény, vagy más élőlény. Észrevette, hogy most már nagy mennyiségben képes irányítani a benne lévő tüzet, más tüzet nem.
A szenvedése akkor csillapodott amikor az lángokkal megölt valakit, vagy valamit elégetett, ez a kis jó érzés volt az-az ajándék amit neki szánt a negatív, ősi energia, ami kihasználta őt. Teste tovább változott, mígnem teljes egészében egy feketére szenesedett, erősen lángoló, már-már lávás lény lett belőle. Testén különféle sötét rúnajelek keletkeztek. S ő maga nem vágyott másra mintsem felfaljon mint az elemésztő tűz.
Torzulása erejének a növelését eredményezte, amit igazából a a fertőzés atyja adott neki jutalmul. Ugyanis eddig ő volt a leghatékonyabb fertőzöttje a sok közül.

Ken végül hazatért, és olyat tett amiről azt hitte mindenki, hogy lehetetlen. Az testet, és nem materialista energiákat elemésztő tűz véget vetett N'kob törmelék faj fölényes hatalmának. Ám a tekintélyes, és borzalmas pusztítást hagyott hátra Ken, a sivatagos tájak lávás övezetekké váltak, mély kráterek keletkeztek, a megmaradt zöld fás területek száma erősen lecsökkent, s noha N'kob faj majdnem teljes lemészároltatása megoldott egy problémát, de okozott egy végsőt is. A fa embereknek, és N'kob fajnak el kellett hagyniuk szülő bolygójukat. Mert Ken, elpusztította, akkori nevén: Balzar az elemésztő.

Viszont a bölcsek, és N'kob első, faji képviselője, képesek voltak arra amire talán kevesek, legyőzték Ken-t, és száműzték egy másik realitásba...
Ezzel véget ért a negatív energiával az összeköttetés. Ám Ken-en a becsapódás utáni újra alakulásán is mutatkoztak testi nyomok, amik a múltra utaltak. Ő volt az arany fa, ami körül fényes, szállingózó pernyék szálldogáltak. S néha úgy világított törzse, és más részei, mintha égne, s pár száz évvel később eljöttek a favágók...

Ken felriadt, amiből annyit lehetett érzékelni, hogy felhajtja fejét, és piros szeme újból fényétől ragyog. Felkelt a talajról, és egy kis Tai-Chi vel megmozgatta elgémberedett testrészeit. Közben válaszokat is adott ha kellett:
- Napsütötte reggelt, örvendetes hír bizony, máris alkalmassá teszem magam - mondta színlelt boldogsággal. Miért kellett színlelnie? Az rémálma borzalmas volt, mélyen érintette. S nem akarta elhinni, hogy ez vele történt, tagadta az egészet, biztosan csak egy álom, semmi több. Lehet valami lény a közelben szórakozik vele. Tennie kell róla, hogy ne lássák rajta azt amit az álom kiváltott belőle. Még egy percig izgett mozgott, majd abbahagyta a gyakorlatot, felvette az egyik kabátot, egy nadrágot, és egy cipőt, s máris alkalmasnak érezte magát a tovább indulásra.

/ Kicsit elragadtattam magam, elnézését Smile

, régóta járt már fejemben ez a koncepció, de most állt össze. Ha picit túlspilázott, vagy nagyon, akkor legyen csak egy rossz álom, ha így megfelel. /

by **Thorhalla** Vas. 06 Szept. 2015, 10:25

2076. június 4. csütörtök – Északi Régió
Résztvevő: Xian Haiku Ken / Faisten, Rachel Wilcox, Lorna Howlett, Freydis Einardottir és Victoria Miller

Ken szavaira Lorna megrázta a fejét.
- Nem kell tettetnie, hogy jól van, mindenkinek rémálmai voltak az éjjel. Kiszagolom, ha valaki hazudik.
Néhány perc alatt Ken is végül sikeresen útra kész állapotba hozta magát, nagyjából pont amikorra végzett addigra lehetett a halk zümmögő szerű hangot meghallani odakintről, ami egy repülőautó zaját jelentette. Lorna még összekapkodott innen bentről némi felszerelést, takarót, konzerveket és azzal együtt ment le. Kint csípős hideg volt, a hó még nagyobb, mint előző nap, de legalább a nyomokat, amiken jöttek eltakarította, így nem tudhatta senki, hogy hol voltak. Vic és Freydis egy kisbuszt találtak, eléggé leharcolt állapotban volt, de legalább mozgott. Bent a kocsi belseje már ki volt bélelve az ülések takarókkal, tollakkal és a kocsinak fűtése is volt.
- Egy mégy fős csoport, egy repülő járművel van a nyomunkban. Előbb vagy utóbb beérnek minket és akkor biztos, hogy harcra kerül a sor. Ha szerencsénk van, akkor a járművüket is eltudjuk vinni. Mr. Xian, ön ért a harchoz, vagy megvédenünk kell önt?
Közben, ha beszállt mindenki, akkor Vic felemelte a járművet és dél irányába indult el vele, amerre egyébként is menniük kellett, hogy Tian tényleges területére érhessenek majd.

//Semmi gond, remek álom volt. ^^//

by **Peregrin** Csüt. 10 Szept. 2015, 10:08

2076. június 4. csütörtök – Északi Régió

Ken meglepődik a hallottakon:
- ÓóÓ? Annak van szaga? Elképesztő - jelentette ki őszintén meglepődve, tehát nem szarkasztikusan.
Szóval valaki vagy valami kreálta ezt. Kérdés ez miatt mentek el az itt lakók vagy durvábbá vált természeti csoda folytán. Emberi lényem emlékei szerint Szibériában volt hidegebb is, és most ott vagyunk. Ezáltal... hmmm. - gondolkodott egy kicsit, majd össze szedelődzködött, és útra késszé tette magát.
Kiérve meglátta, hogy egy buszt találtak utána csakhamar világossá vált a lényeg, üldözik őket, s az említett járművek nem azt az értett nyújtják, hogy agyatlan, korlátozottan tehetetlen lényekről lenne szó.
- Meg tudom magam védeni, de a speciális fémből készült Katanámat sajnos a másik idősíkban hagytam, ráadásul Amerikában... Adott esetben bármiféle kard megtenné ha életemről lenne szó, ám meglehet, hogy többre mennek velem egy nehéz kard lóbálása nélkül ( utalt ezzel arra, hogy inkább Katanára specializálódott, nem bármiféle kardra). Lőfegyvert emberi testem múltjának köszönhetően tudok kezelni, és ha még nálam van amit használtam, akkor egy lőfegyverem is van, amit jól eldugtam ( Very Happy

). ( Nem említetted, hogy nála maradt e a fegyver vagy sem. Most emlísd meg kérlek. ) - válaszolta, és elkezdte keresni. Természetesen Ken beszállt a kocsiba.

Felszerelés:

by Ajánlott tartalom

Északi régió

Északi régió

Re: Északi régió

Re: Északi régió

Re: Északi régió

Re: Északi régió

Re: Északi régió

Re: Északi régió

Re: Északi régió

Re: Északi régió

Re: Északi régió

Re: Északi régió

Re: Északi régió

Re: Északi régió

Re: Északi régió

Re: Északi régió

Re: Északi régió

Re: Északi régió

Re: Északi régió

Re: Északi régió

Re: Északi régió

Re: Északi régió

Re: Északi régió

Re: Északi régió

Re: Északi régió

Re: Északi régió

Re: Északi régió