Skandinávia (Európa, Északi Szövetség)

Magát a régiót hívják így, ebbe a területbe beletartozik manapság Dánia, Svédország, Norvégia, Izland és Finnország is, illetve a hozzájuk tartozó szigetek, azaz Grönland (noha jelenleg Grönland Sinister területeihez tartozik politikailag, de földrajzilag ide) és a Feröer szigetek. A terület jelenleg is Magneto uralma alá tartozott 2048 áprilisig, egyébként az EU tagállamai. Jelenleg a legnagyobb veszélyt rájuk a még mindig Putyin vezette Oroszország, ami nemrég szakadt ki Magneto uralma alól.

Nem szokásom elkésni, pláne egy ilyen fülest nem hagyhatok ki semmiképpen sem. Egy kis szégyenérzet van bennem, hogy ide-oda hurcolom magammal Tatjana-t, de ez a kötelessége, hogy segítsen nekem. Nem én kértem meg rá. Mindig erre hivatkozik. Ezen két hónap alatt sikerült viszonylag összekovácsolódni a lánnyal és az, hogy nem hagyott ott -pedig alkalma meg volt rá- pont elég volt ahhoz, hogy kiérdemelhesse a bizalmam. Bár jó pár dolog nem tetszett amit hallottam, ennek ellenére nagyra értékeltem, hogy hajlandó volt megosztani velem. Én magam még nem nagyon nyíltam meg, az életemből annyit tud csak, hogy egyedül élek. Az anyámról és az aznap este történtekről nem szóltam neki semmit. Arról tud, hogy az apám jelenleg vagy él, vagy meghalt és egyre inkább vágyom arra, hogy egyszer legalább találkozzak vele, ellenben a harag is bennem van, hogy magamra hagyott anyámmal. Ilyen gondolatokkal állok a kocsma ajtajában, majd kitárom az ajtót és az egyik asztalnál foglalok helyet -valószínűleg Tatjana is- és várok. Az órámra nézek.
-Még van öt perce ideérni. Ha késik hisztis leszek, Skandinávia egy kicsit nagyon messze van. Ráadásul ez is "ellenséges" terület. Ha késni fog, esetleg el sem jön nem kicsit hisztis leszek.
Majd a lány válaszára esetleg az érkező zsoldosra várok, akivel a találkát beszéltük meg.

Már lassan fél honapja annak, hogy együt vagyunk, mint társak. Bár, én sokat meséltem magamról, de róla még most is alig tudok valamit. Limbo val sem tudtam még fel venni a kapcsolatot, ami csak annyiból feszéjez, hogy most birtosan egy hazug k...nak tarthat, ami talán igaz is. De, még mindig itt vagyok vele. Egy zsoldossal kell találkoznunk, akit talán érdekli a mi kis dolgunk. Nekem viszont, fentartásaim vannak, mert még munkánk sincs, így még fizetni sem tudnánk neki, de remélem még, így is fogja-e érdekelni a dolog. Egy kocsmába megyünk, hisz ide lett megbeszélve a találkozónk, és tudjuk azt is, hogy hogyan nézzki a másik. James al, egy asztalnál foglalok helyet, és közben hallgatom amit mond, de csak azután szólalok meg, ha ő már nem mond semmit.
- Én is remélem, hogy nem késik. Bár, jó ötlet ez? mármint, csak azért kérdem, mert zsoldos, és a zsoldosok, pénzért dolgoznak, és hát nekünk nincs egy vasunk sem. - Mondom, és közben hallom, hogy megint nyilik az ajtó, de nem mondok semmit, mert nem lehetek biztos abban, hogy ő jött-e meg, ezzel még várok.

*Stockholm utcáin hideg szél süvített, mely havat fújt arcába. Idefelé nyáron sincs túl jó idő, de a tél az szinte már kegyetlen. Ennek ellenére, Connor elég őszies ruhát öltött magára. Mondhatni az átlagos civil ruhájába bújt, ami egy farmerből, egy pár bakancsból, fekete pólóból, szintén fekete pulcsiból, meg egy fekete sapkából állt. Fülében fülhallgató, zsebében pedig egy ősrégi MP3-om lejátszó. Tény és való ebben a korban ez már szinte ősinek számít, de mivel annyira ért az új holmikhoz, mint hal az űrutazáshoz, számára tökéletesen megfelelt. Az utcán haladva, átgázolva a jóformán térdig érő hóban, halad a megbeszélt helyszín felé. Igazából nem is nagyon tudja, hogy mire vállalkozott, de már ez is jobb, mint állandó jelleggel az Oroszoknak dolgozni. Lehet, hogy néha már szinte örömöt lel a mutánsok irtásában, de azért „Jóból is megárt a sok.” Lassacskán elér a kocsmához. Elég pofás kis helynek találja, de ez most nem lényeges. Zsebéből előhúzza a megbízó képét és vet rá egy pillantást. Megvonja vállát, zsebre vágja a képet, majd belép az ajtón. Másodpercek alatt kiszúrja azokat, akiket keresett, és szépen lassan feltűnésmentesen helyet foglal az asztalnál. Nem néz a szemükbe, helyette inkább az asztalt és a vendégeket igyekszik szemügyre venni, de nem igazán tapasztal a viselkedésükön semmi gyanúsat, majd miután úgy dönt tiszta a terep, végre megbízójára veti nem kifejezetten kedvességet sugárzó tekintetét. Ennek ellenére mégis nyugodt, megbízható hangnemmel és meglepő udvariassággal kezd beszélni. *
- Üdvözlöm önöket. A nevem Connor Davis. Miben lehetek a szolgálatukra?

Épp válaszolnék a pénzügyi kérdésre, mikor egy szőke lép ide hozzánk.
-Ácsi,ácsi ácsi....Lassabban azokkal a lovakkal.
Vágok a nő mondandójába.
-Még mielőtt bármibe is belemegyek, remélem nem az lesz a vége mint a múltkorinak. Nem akarok megint mindenkire fegyvert fogni.
Teljes nyugodtsággal mondom mindezt, sőt hátra is dőlök és a karommal támasztom a nyakamat. Kissé nyugtalanít, hogy a csaj szaglászott utánam, illetve utánunk.
-Tehát, maga a bank. Gondolom nem ingyen osztogatja a pénzt, viszont ha takarítani kell, akkor közlöm, hogy nekem Sinister halála mindennél fontosabb, főnökasszony. Azonban, hogy ha nyomozott utánam tudhatja, hogy csak kiemelt célpontokat ölök, így a szemét takarítását szerintem a zsoldosra kéne bízni.
Majd elhallgatok, és az italomba kortyolok.

*A feltett kérdésre senki sem ad választ, ugyanis mindenki tekintete egyszer csak egy szőke hölgyre szegeződik. Legalább is Connoré, de az övé főként csak azért mert felettébb kíváncsi rá, hogy mi a fenét szeretne tőlük. Minden esetre reméli, hogy nem egy fejvadász, aki szeretné begyűjteni a fejére kitűzött vérdíjat. Jelenleg semmi kedve harcolni, ezzel nyilván leamortizálva a kocsmát. Pedig biztos van pár ember, aki rá vadászik, elvégre a személyazonosságát, nem nagyon igyekszik eltitkolni, és már volt néhány fontosabb személy, akit megélhetésből eltett láb alól. Mikor aztán a hölgy beszédre nyissa ajkait, kiderül, hogy ő hozta őket össze. Miközben beszél Connor magában felméri a helyzetet, megbízóját és a munkát.*
~Hmm… Britt akcentus, felsőbbrendű szöveg és persze a kihagyhatatlan titkolódzás… Ez most vagy azt jelenti, hogy a munka rohadt nehéz lesz, vagy csak a főnöknő próbál nagynak tűnni a sznob szöveggel. Tehát ebből még a végén egy nagyobb összeget is leakaszthatok. Minden esetre jobb, ha vigyázok, mert az ilyenekben nem tanácsos megbízni. Gyakran árt az egészségnek. ~
*A munkatársa csipkelődésére, miszerint Connornak kéne eltakarítani a szemetet, szinte nem reagál semmit, csak megvonja vállát, majd teljesen nyugodt és kissé unott hangnemmel megszólal.*
- Nos, valamiből nekem is meg kell élnem.
*Arcára egy mosoly is görbül, majd tekintete ismét a szőkére vándorol.*
- Na és főnökasszony, mit is kéne tennem? Ráadásul mielőtt bármibe is belevágnánk, szeretném tudni a játékszabályokat is.

A zsoldos is időben érkezi, tehát James nek nincs oka a durcáskodásra. Be is mutatkozik, és egy kérdés is elhangzik, amire nem is tudok mit felelni, de nem is kell, mert egy brit angol akcentussal beszélő gazdag nő is közénk ül, és dumálni kezd. James is megszólal, és Connor is, míg én csak ott ülök, és közben őket hallgatom. Connor még egy kérdést is fel tesz, amire én is szeretném tudni a választ, de nekem azért lenne még pár kérdésem.
- Rendben, nem kérdem, hogy kicsoda ön. Ellenben, az viszont érdekelne, hogy honnan tud rolunk annyit? honnan tudjuk, hogy ez az egész, nem e egy csapda? - Kérdem, hisz ez a lehetőség is fen áll, hogy Sinister, valahogy rá jött, és rá vette az egyik emberét, hogy állítson nekünk csapdát mi, pedig szépen bele sétáltunk. Bár, lehet, hogy olyan választ kapok a kérdésemre, amiről tudja, hogy azt akarom hallani, és nem mást. Valamint, mivan akkor, ha elvégeztet egy pár munkát, és a csapda csak utánnan aktiválják. Meg kell hagyni, eléggé nehéz dilemma.

Bármennyire is nem tetszik, a nő igazat beszél. Bár nem teljesen, amit a fejemhez vágott abban valószínűleg igen, viszont amit Davis-ről mondott, aligha. Nem hiszem, hogy olyan vérbeli profi lenne, mint amennyire ez a nő fényezi őt. Nem szívleltem a nőt, de egy ilyen szövetséges mindig kapóra jön. Mármint olyan, akinek van pénze. A nő lehet, hogy ugyan a SHIELD-nél dolgozik, de máris van olyan irritáló mint a punk csaj.
- Ám legyen.
Ennyit mondok, a pénz mennyisége nem babonáz meg túlzottan. 
-Főnökasszony, ha már így beosztott maga alá, bátorkodom elkérni a bunker tervrajzait, elsősorban a cellák pozíciója érdekelne, illetve a külső és belső védelemről bármilyen leírás. Lövegtornyok, vagy bármilyen automatizált riasztórendszer amiről jó lenne tudni, gondolom érti.
Amit korábban mondott lepergett rólam, semmilyen harag nem látszott a tekintetemen. Illetve nem teljesen. Gyakorlatilag felébredtem az álomvilágból, melyben korábban éltem. Ha ő azt akarja, hogy öljek meg ártatlanokat, hát megteszem, akár egy várost is képes vagyok lebombázni. A célom lebeg előttem, semmi más. Nem szokásom elnézést kérni, sőt...azonban most sikerült leírnom magam a főnököm előtt, így rákényszerültem.
-Valóban, sokat képzeltem magamról, de továbbra is az a véleményem, hogy jobb a túlszárnyalt optimizmus, mint a pesszimizmus. Remélem ezért nincsen "örihari" magával.
Tehát így lettem SHIELD "alkalmazott", remek. Gyakran hallok olyan emberekről, akik utálják a munkájukat, valószínűleg én is így leszek vele. Ha megkaptam a kellő infókat, akkor felállok az asztaltól és kezet fogok a nővel, ám mielőtt távoznék még van egy kérdésem hozzá illetve Connorhoz is.
-Van a SHIELD-nek vagy önnek -biccent Connor felé- bármilyen hójárója amit nélkülözne, vagy gyalogoljunk a bázisig és vissza?

*A szőke elég kemény kioktatásban részesíti társát. Bár tény és való, tényleg túl jó a hozzáállása, de hát ez minden kezdővel így van. Mindegyik azt hiszi, hogy hetente kap majd egy könnyű munkát és azzal leakaszthat egy nagyobb összeget. Bár a társa nem igazán néz ki úgy, mint egy kezdő, sőt szinte az ellenkezője. Ezért sem fogja őt alábecsülni. Arra, hogy a főnöke profinak nevezi, csak megvonja vállát.*
~Nincs szabály? Ez jó munka lesz. Bár a túszdrámákért nem nagyon rajongok, de ez is a jobbik fajta, elvégre itt csak ki kell menteni a túszt, nem pedig elfogni. ~
*Amint megjelenik a bunker, és a fiú képe, már elkezdi forralni magában a terveket. Bryan elkéri a nőtől a tervrajzokat, amik talán még a későbbiekben jól is jöhetnek, de Connor nem igazán hiszi, hogy a nő tudna szolgálni az épület tervrajzaival. Elvégre egy ellenséges bázis tervrajzait nem egyszerű megszerezni. Bár ki tudja, mivel rukkol még elő a főnöknő. Mikor aztán meghallja a jutalom mennyiségét, kételyei támadnak a felől, hogy mind a hármuknak épségben sikerül majd visszatérniük.*
~Fejenként ötvenezer? Az nem kis összeg. Fontos lehet ez a csávó, ha ennyi pénzt fizetnek érte. ~
- Rendben van, a férfit épségben leszállítjuk legjobb esetben egy napon belül.

A csaj, kiosztja Jamest, és én csak hallgatok. Még, én is kapok választ, amin gondolom nem lepődök meg, de nem ismerem minden esetre azért kinézem belőle, hogy talá hekker akis édes. Vagy, van egy hekker haverja, aki szintén neki dolgozik. Meg hallom, hogy mi is lenne a feladat, és ha lenne szemöldököm, most tuti, hogy fel huznám. A ruházatából, nekem az jönle, hogy a fickó egy Angol szuperhös féle, aki kardozik. Majd, a bunkerre is rá nézek, márha látok belölük bármit is, ha nem, akkor nekem aztán mindegy.
- Nos, akkor mikor is indulunk, és kérhetek e fegyver? - Kérdem tőle, de nem reménykedem benne, hog adna bármit is, elöbb fog havazni a pokolban, mint, hogy fegyvert kapjak tőle. De, talán mindegy is, mert majd meg oldom valahogy a dolgot.

Nagyon meglepett, amikor a SHIELD meglátogatott otthon. Először nem értettem, hogy mit akarnak tőlem, mivel a programomat felfüggesztették, így azt hittem sosem fogom őket többet látni. Miután elmagyarázták, hogy talán információkhoz juthatok a világ egyik eldugott helyén, arról, hogy pontosan kik lehettek a felelősek a szüleim haláláért. Magneto uralma alatt volt az a terület, ahova el kell nézni, ahova ők nem tehetik be a lábukat. Csak az a baj, hogy még azt sem tudták elmagyarázni, hogy mit is kéne keresnem ott. A legnagyobb valószínűséggel, csak ingyen ki akarnák aknázni a képességeimet, hogy információkat szerezzek nekik, de ez engem egyszerűen nem érdekelt. Ha tényleg találnák ott valamit, ami segítene nekem a bosszúm beteljesedésében, azért bármit megadnék.
Így végül belementem. Felajánlották, hogy segítenek a közelébe jutni, amit én szívélyesen el is fogadtam. A leggyorsabb utat választottam, amit megadhattak nekem, így kiugrottam egy repülőgépből nem messze a támaszponttól, ahova be kellett jutnom. Már a repülőn felöltöttem a páncélomat, és szinte végig csak zuhantam. Szinte egész végig a szárnyaimmal siklottam lefele, és csak 10 méterre a földtől kapcsoltam be a hajtóműveimet, nehogy rögtön kiszúrjanak.
Miután földet értem először csak széjjelnéztem. Mindenütt csak hó és hatalmas fák. Becslésem szerinte úgy 5-6 kilómáterre érhettem földet a támaszponttól.
~ Renikém. Kérlek, kapcsold be a szenzorokat és a zavarást. ~ kértem a páncéltól gondolati úton. Bár egyik se nagy hatótávú, így repülve nem közelíthetem meg, mert akkor már messziről kiszúrnának valamilyen kamerával a távolból. Szóval marad a gyalogút. Hideg lehet, hiszen derékig kell másznom a hóban, de szerencsére a páncél a -150 fokot is kibírja. Bár így is vagy 1-1,5 órába fog telni amíg eljutok odáig. ~ A rosszfiúknak miért nem Hawain van a bunkerjük? ~ Persze erre RENI-től nem kapok választ, így lassan nekikezdek a fárasztó gyaloglásnak.

A kérdésekre, meg kapjuk a választ, tehát se térkép, se jármü, se fegyver, már ha jól értelmezem amit mond a szöszi. Ellenben, nagy kegyesen ad 10% ot a fizetésünkből, hogy meg szerezzük ami kell, aztán magunkra leszünk utalva. A mondatára, hogy vicces vagyok nem mondok semmit.
- Akkor én, kérem a 10% omat, hogy shoppingolhassak. - Mondom, neki és várom, hogy megkaphassam a kártyámat. Hogy a többiek is el kérik-e azt nem tudom, de nem is érdekel, de ha amint meg kapom, megyek fegyver szerzö körutra, hogy legyen nállam is fegyver, meg töltény is. A maradékból, már ha lesz maradék, abból pedig veszek egy zsömlét, hogy azért legyen is valami étel a gyomromban. Ha pedig még sem marad, nos az esetben hát, így jártam mint szokás mondani.

Bevallom, kissé olyan érzés kavarog bennem, hogy ez a copfos csaj direkt lenézően kezel, de azt hiszem, hogy túl tudom élni. Legfejlebb még egy ember, akitől falra fogok mászni. Így is van már néhány, nem vagyok ugyan az a pénzéhes fajta, viszont ezt a küldetést semmi másért nem teszem, csakis a pénzért. Nem szívlelem a főnökasszonyt, ahogy a titkolózását sem. Nem vagyok az az ember, aki csak úgy megbízik valakiben. Még a végén kiderül, hogy a bázis egy bevehetetlen erőd, a fiúra pedig bomba van kötve. Szótlanul elveszem a kártyát, rajta a tíz százalékkal. Semmi másra nem költöm, csupán egy hójáró járműre ami elégséges arra, hogy ne verjem fel az egész bunkert. Ám előtte megmondom a többieknek, hogy itt találkozzunk. Nem kiáltottam ki magamat vezérnek, sőt nem is zavar ha valaki előttem lesz majd az akció során, legalább lesz élő pajzsom. Miután végeztem a jármű beszerzésével a számlámra nézek, és ha még van rajta pénz akkor mielőtt újra találkoznék a többiekkel egy távcsőbeszerző körútra indulok. Amikor mindenki készen áll, ahogy én is akkor elindulok a célpont felé, nem akarok sokáig ezzel az akcióval tökölni.


/Nagyon sajnálom, hogy eddig nem írtam./

*Kissé kezdi sajnálni Jamest.*
~Nincs annál rosszabb, mint mikor a főnök kiszemel valakit magának, akit mondhatni vígan megalázhat a többiek előtt. Illetve ez csak akkor rossz, ha az a bizonyos személy pont te vagy.~
*Mikor a szőke felkínálja számára a 10 százalékot, elmosolyodik, majd nyugodt hangon megszólal.*
- Nincs szükségem rá… Ami kell, az a cuccaim közt van.
*Azzal feláll az asztaltól, majd Jamesre néz.*
- Két óra múlva találkozunk a bázisnál…
*Csak ennyit akart mondani. Átlagos tempóban kilép a kocsmából, majd szép lassan eltűnik az egyik sikátorban…*
(Negyed óra múlva)

*A viskó ajtaja kitárul, és egy hólepte személy lép be rajta. Ismeri a járást, tehát elindul a kis szekrény felé, majd kiemel belőle egy ládát, teli felszerelésekkel. Először a téli ruhákat veszi magára, majd a fegyverek is a helyükre kerülnek. Még egyszer megfeszíti a hátán lévő kard övét, aztán kilép az ajtón. Kint körülnéz, majd vesz egy nagy levegőt. Érzi, ahogy az érzékei, és az állati ösztönei egyre jobban erősödnek. Szeme elsárgul, körmei pedig karom hosszúságba nőnek. Ezután négykézlábra áll, és farkas módjára futni kezd a havon. Bár talán gyorsabb, is mint egy farkas.*
(A megbeszélt időpont)

*Hosszú volt az út, de végre elérte célját. Bár tény és való, az is eltartott egy darabig, hogy megtalálja a bázist, de végre itt van. Illetve a közelében. Igyekszik biztos távolságban maradni, amíg meg nem pillantja társait.*

Épp hogy felérek egy dombhoz RENI már is jelez nekem hogy a közelben fegyveresek vannak. Épp kiszálltak egy kis suhanó járműből, amikor a szenzorok észrevették őket. Remélhetőleg ők nem vettek észre mert a zavarás is be volt kapcsolva. Per pillanat nem esett a hó, de bármikor eleredhetett, mert nagyon be volt borulva.
Most mit tegyek? Szerintem ők sem csak egyszerű csevejre akarnak bemenni a bázisba, ha 5 kilómétert akarnak gyalogolni a térdi érő hóban. Vajon mit akarhatnak. Lehet, hogy meg kéne próbálnom kapcsolatba lépni velük? Hisz az ellenségem ellensége a barátom vagy ilyesmi. Csakhogy ha most kimegyek biztosan nekem támadnak majd, hisz lehetek akár az ellenségük is.
Ezért inkább csak megbújok a háttérben, hátha így könnyebben betudok majd hatolni. Elterelésnek jók lesznek. Bár csak az egyik látszik profinak közülük, szerintem azért a többi se lehetnek védtelenek. Először csinálok ilyesmit hogy be akarok hatolni egy erődítménybe, így jól jönne a segítség. Szerintem nekik több tapasztalatuk lehet ha csak hárman akarnak behatolni. Bár az is igaz hogy én egyedül vagyok, így lehetnek ők is újoncok.
~ Renikém. Kérlek szóljál ha valamelyik észrevenne és én meg nem látom meg. – adom az utasításomat a páncélomnak. Ha elindulnak lassan követem úgy 80-100 méterre lehaladva tőlük, hogy még az érzékelőim hatósugarában legyenek de ne vegyenek olyan könnyen észre.

Eléggé "cuki" járművet szereztem, bár tény és való, hogy a régi "rendes" hójárókat jobban szeretem.
-Hé Connor, oké, hogy vannak állatias hajlamaid de ne itt éld ki őket, szerintem nincs kedved 1500 kilométert gyalogolni, igaz?
Vigyorodok el, majd a járműre pattanok. Ha jönnek a többiek, akkor jönnek ha nem hát sok sikert kívánok nekik, és majd előásom a hullájukat. Viszonylag hamar megközelítjük a bázist, ahol azt a fura kölyköt kell kimenteni. Öt kilométerre vagyunk tőle és vannak őrjáratok is. A távcsövemért nyúlok és az őrjáratokat kezdem kémlelni, illetve a többi szemmel észrevehető biztonsági rendszert is, bár aligha lesz csendes bejutás, de azért reménykedem. Miután kábé belőttem az őrök helyzetét elindulok a bázis irányába fegyverrel a kézben és teljes csendben. Igyekszem úgy, hogy a hó ne ropogjon a lába alatt és a hangtompítót is felszereltem, hogy ha valaki közeledne csendes halált haljon.

Egy ember, egy mutáns és egy démon? Azta! Ez aztán a meglepetés. Sőt amikor Reni elkezd a mutánsról beszélni meg is döbbenek, hogy az adatbázisunk ilyen kiterjedt hogy más országok zsoldosai is szerepelnek benne. Sőt egy eléggé veszélyes zsoldos a fegyverei alapján. Bár szerintem a többieket se kéne leírni, ha tényleg arra készülnek amire gondolok, hogy betörnek az erődítménybe. Jó hogy észrevettem őket.
Egyenlőre tartom magamat a tervhez és nem megyek közel hozzájuk. Bár a páncél nagy hőt is elvisel, de azért a lézerfegyverek tűzerejét egyszer nem akarom kipróbálni magamon. Még mindig abban vagyok, hogy provokációnak vennék, ha odamennék. Sőt ha észrevennék hogy lelepleződtek biztos hogy nem élném túl, hiszen profik.
~ Renikém! Még valamire megkérnélek. Észleld a széljárás is és tájékoztass ha hátszélbe kerülnék a mutánssal szemben. Ja, és hogyha kitudnád ezt kalkulálni úgy 1-2 perccel előre azt nagyon megköszönném. – Az utóbbiban nem voltam meggyőződdel hogy tényleg képes-e megtenni, de azért próba cseresznye!
Látom, ahogy az ember távolodik és érdekelne hogy a többiek miért nem követik? Ez valamilyen stratégia lenne? Az a férfi elterelést akarna csinálni, amíg a többiek felkészülnek, és a zűrzavarban behatolnak? Nekem mondjuk ez a terv nem nagyon tetszik, főleg mert szerintem ha bekapcsolódik a riasztó, akkor minket is hamarabb lelepleznek. De ezt egyszer rájuk hagyom és inkább meghúzom magamat, nehogy a mutkó kiszagoljon.

Eléggé lassan megy a fel fegyverkezésem, de sikerült beszereznem, egy lézer pisztolyt, valamint ennivalót is. A pék árút, még a kocsiban majszolgattam, míg ők ott elöl nem is tudom mit csináltak. Vagy is, James vezetett, míg én ettem. Pont akkor érünk oda, mikor is végzek a kajámmal. Majd kiszállunk, én pedig a kocsinál maradok, de nem egyedül. Majd, aztán James felé fordulok.
- Szerinted, kell számítanunk savas vérü idegenekre? - Kérdem, mert nekem valahogy nagyon Alien es szagu ez a küldetés, Bár ha tényleg vannak bent idegenek, szerintem az illetőnek talán már annyi, de ezt még nem mondom ki hangosan, és csak reménykedem, hogy tévedek. Majd a zsoldos irányába nézzek, hogy ő merre is halad. Aztán megvárom, hogy mit is mond, majd ha el indul, követem őt.

(Bocs, hogy csak most írok.)