Philadelphia (Pennsylvania)

Philadelphia a legnagyobb város Pennsylvaniában. Philadelphia lakosság szerint a második legnagyobb város a keleti parton, és jelentős oktatási és kulturális központ. Philadelphia csak 46 mérföld New York délnyugati peremétől (a belvárosok hozzávetőleg 80 mérföld távolságra vannak egymástól).

2048. április 13. hétfő – Philadelphia, Amerikai Szövetséges Államok
Résztvevő: Will Slade

Április elseje. Jobbára pontosan egy ugyanolyan nap, mint a többi. Ébredés, majd iskola, meg a többi. A mai nap azonban más, mert ma, amikor felébredek kiderül, hogy kb 40 centi hó esett az éjjel. Ami pedig csak jobbá teszi az egészet, az az, hogy rendkívüli állapotot hirdettek ki, és ezért ma nincs suli. Ennél jobb már nem is lehetne. Vagy talán mégis, ugyanis a holoneten nem egy üzenetem van, hogy a mai napon együtt hülyüljek a haverokkal. Van, akinek nincsenek otthon a szülei, és azt akarja, hogy menjek át hozzá, szóval én erre teszem le a voksomat. A snowboardozás nem az én sportom, meg amúgy se akarok sokáig kint lenni a hidegben.
Már írnám is az üzeneteket a többieknek, hogy sajnos ide-meg oda nem megyek, meg a havernak, hogy kb 10 perc és átmegyek, amikor kicsit lehunyom a szemem és egy kép villan a fejemben. Alakokat, sötét alakokat látok. Egy, kettő, három, négy, négy sötét alakot látok. Nem látom őket tisztán, de nem emberek. A szemük, az alakjuk nem emberi. Majd egy erős fejfájás kíséretében visszazökkenek a valóságba és verejtékezve esem le az ágyról, keményen a földnek csapódva.
- Mi a pokol... - kérdezem magamtól. Ez mégis mit jelenthet?


/// elismerésem, ez egy jó kalandnak ígérkezik ///

2048. április 13. hétfő – Philadelphia, Amerikai Szövetséges Államok
Résztvevő: Will Slade
- Mi a pokol? - kérdezem magamtól másodjára miközben feltápászkodom a földről. Alakok, női alakok, az egyik pedig valami mutáns lehet. Nem értem, de ennek nincs is nagy jelentősége. Csak alakokat láttam, szóval az is lehet, hogy csak össze fogok futni négy ilyen nővel. Ezen nincs értelme tovább agyalni, és szerencsére a fejfájás is olyan rövid, mint a látomás, így perceken belül már úgy érzem magam, mintha meg se történt volna az egész. A holoneten elküldöm a tervezett üzeneteket, majd nekilátok készülődni és röpke öt perc alatt már indulásra kész vagyok. Miután közöltem anyával, hogy hova is megyek, kilépek az ajtón, majd egy igazán kellemes dolgot készülök megtenni. Mivel csak pár saroknyira lakik a haverom, így gyalog vágok neki az útnak, ami a 40centis hónak köszönhetően nem túl sétagalopp, de rövidesen meg is érkezem. Mikor betoppanok a ház elé, észreveszem, hogy az osztálytársam már két másik barátjával játszik, majd hirtelen kapok egy nagy hógolyót a képembe. Miközben az arcomból törlöm ki a havat, megszólít.
- Nah végre, hogy ideértél, hol voltál eddig? – kérdezi. – Már majdnem elindultunk nélküled. Mehetünk?
Éppen válaszolni készülnék, amikor egy hatalmas hangrobbanást hallok az ég felől, majd mikor odanézünk, egy lángoló tárgyat veszünk észre, ami a város felé zuhan.
- Mi a pokol?... - kérdezem immáron harmadjára magamtól, mikor észbe kapok. Az az izé a város felé zuhan! Ha becsapódik, akkor vége mindennek!

2048. április 13. hétfő – Philadelphia, Amerikai Szövetséges Államok
Résztvevő: Will Slade

Hozzánk hasonlóan nem egy ember jön ki az utcára, hogy megnézzék azt a zuhanó valamit, ami a város felé tart. Igaz, rengeteg szörnyűség történt már, de nem biztos, hogy nem ez a szörnyűség fog véget venni az életünknek, és bár elég messze vagyunk a várostól, attól még jogos a félelem. A tárgy lassan, szinte unalmasan zuhan, majd fél perc elteltével becsapódik a városba, és a hangja még ide is elhallatszik. Sajnos, nem csak a hang ér el ide, hanem a lökéshullám is, ami azonnal ledönt a lábamról és pár ablak még be is törik. Szerencse, hogy negyven centi hó esett, különben lenne pár lila foltom, de így csak egy kicsit havas lett a ruhám, semmi több.
- Hű öcsém, ez király volt! - mondja John. Hát, én nem nevezném királynak, inkább meglepőnek és aggasztónak, de szerintem felesleges pánikolni.
Még a földön heverek, mikor John már fel is kel, majd széles vigyorral rám néz.
- Odamegyünk megnézni? – kérdezte. – Van két antigravos snowboard itthon, azzal tök hamar odaérhetnénk! - mondja, mikor hirtelel bevillan még egy látomás. Látom a várost, a havas várost. Valami repül felém, de túl lassú ahhoz, hogy lövedék legyen és túl nagy is. Talán egy kő, vagy egy sapka, nem tudom biztosan. Még szerencse, hogy nem álltam fel, mert így megspóroltam egy újabb elesést, de a fejfájás, legyen akármilyen rövid is, kellemetlen.
- Ne? – kérdezi John, miközben én feltápászkodom. – Jössz?! - legszívesebben azt mondanám, hogy nem, de akármit is mondok, John van olyan bolond, hogy így is úgy is elmenjen.
- Igen, menjünk. - válaszolom. Nem igazán értem, ezt miért nem láttam előre? Esküszöm, ez a képesség csak azt mutatja, amire nem vagyok kíváncsi. Habár...vajon annak a 4 nőszemélynek köze van ehhez?

2048. április 13. hétfő – Philadelphia, Amerikai Szövetséges Államok
Résztvevő: Will Slade

Miután belemegyek, hogy elmegyek vele a helyszínre, John már rögtön ki is hozza a két antigravos gördeszkát. Sajnos alapból nem vagyok túl jó ennek a használatában és még a hó is sokszor akadályoz minket a menetben, így eléggé nyögvenyelősen startolunk, de rövidesen már belejövök és a belsőbb részeken már a hó se akadályoz minket, így megspóroltam egy pofáraesést. John időközben felkapja a holopántját és rövidesen meg is kapja azt, amit akar.
- Wow, egy egész nagy kráter van ott - mondja, közben én is felkapom az én holopántomat, majd a holoneten keresztül megpróbálok információkat szerezni az esetről. Rövidesen én is megtalálom, de egy cseppet sem örülök a dolognak. Tényleg egy nagy kráter van a baleset helyszínén és a hatóságok elég gyorsan kiértek, de ami aggaszt, hogy vajon hányan lehettek ott, ahol a kráter van most? Mikor közel érünk, észrevesszük, hogy a helyet már kb 4 sarokkal korábban lezárták, így teljesen esélytelen az egész.
- Látsz valahol magas épületet, vagy olyat, aminél át lehet egyikből a másikba menni, hogy közelebb jussunk? – kérdezi John. – Vagy valamilyen más ötlet…? - nos, a környéken van nem egy olyan épület, ami megfelelne, de szerintem talán nem kéne tovább menni. Bár John kétlem, hogy hallgatna rám, de azért egy próbát megér.
- Figyelj, szerintem nem kéne odamenni. A hatóságok nem véletlenül zárták le a helyet. - mondom, majd a tőlem jobbra álló épületre mutatok, ami pont megfelel a továbbjutáshoz - De amúgy az az épület megfelel erre.

2048. április 13. hétfő – Philadelphia, Amerikai Szövetséges Államok
Résztvevő: Will Slade

Nincs haláleset. A hírek legalábbis nem számolnak be ilyenről, de a képek alapján valaki fekszik a kráterben. Egy nő, egy néger nő. Lehetetlen, hogy őráesett a zuhanó dolog és túlélte, de mivel a hatóságok vegyvédelmi ruhában próbálják megközelíteni, feltehetőleg valami furcsa dologról van szó. Az is lehet, hogy a zuhanó tárgyal érkezett? Ki tudja, én legalábbis nem tudom. Azt viszont igen, hogy John nem nagyon örül annak, hogy el akarok innen menni.
- Ennyire beszari vagy? – kérdezte. – Akkor menj haza anyucihoz, de a snowboardot hagyd itt. - mondja lesújtóan, majd elindul az épület felé, amit mutattam.
- Hé, várjál! - szólok utána, és követem. Valóban nem akarok itt lenni, de nem vagyok beszari és az a nő érdekelni kezdett. Egy nő, aki lehet, hogy az égből pottyant ide. Mondjuk, a mai világban semmi sem meglepő, de kutyából nem lesz szalámi. Követem John-t, aki az épülethez érve lefagyasztja az egyik növényt, hogy elterelje a biztonsági figyelmét. Wow. Vagy én bambultam el, vagy John-nak tényleg valami mutáns képessége van. Bár jelenleg nem ez a legfontosabb. Amint beérünk az épületbe, rögtön javaslom, hogy menjünk át a másik épületre.
- Szerintem menjünk át a másik épületre. Onnan jobban lehet látni. - mondom, majd elindulok a másik épületre vezető átvezető részhez. Négy nőt láttam. Egy nő az eset közepén. Ez nem lehet véletlen.

2048. április 13. hétfő – Philadelphia, Amerikai Szövetséges Államok
Résztvevő: Will Slade

Miután kijelentem, hogy menjünk át a másik épületre, John rábólint és el is indulunk. Rövidesen elérünk a tök üres üvegfolyosóhoz, és el is indulunk rajta. Körülbelül a felénél járhatunk, amikor észreveszek egy repülő valamit, ami az egyik utca sarkán fordul be. Ráadásul egyenesen felénk száll, így azonnal hátrálok pár lépést. Az a valami ismerős, mintha már láttam volna korábban...a sapka. Egy felém repülő tárgy, egy sapka vagy egy sisak. De miért felénk száll? Alig teszek meg egy lépést hátra, mikor a sisak betöri az ablakot, ami állítólag golyó és lézerálló, törhetetlen szuperüveg, és egyenesen felém száll. Földbe gyökerezik a lábam. Tehát itt a vég, egy sisak fogja összezúzni a koponyámat? Nem éppen kellemes halál. Behunyom a szememet, de ekkor valami furcsállni kezdek. A sisak nem a fejemnek repült, hanem a fejemre és még meg se karcolt. Mi a pokol? Ekkor hirtelen mindent fény borít be, teljesen elvakít, és egy hangot hallok.
- Itt a Nova Hadtest automatikus üzenete: téged a Nova Hadtest kiválasztott arra, hogy a tagja légy. Mostantól rendelkezel a Nova Hadtest Hadtestbeli rangján lévő standard páncél összes képességével. Küldetésed, és feladatod a terület specifikus törvények betartatása, a szuper bűnözők minél kisebb civil áldozattal való megfékezése, elkapása, és az olyan szolgálati feladatok ellátása, melyeken szükség lehet a Nova Hadtest jelenlétére, erejére - mondja a hang, és aztán eltűnik a fénnyel együtt.
- Wooow haver, ennél menőbb dolgot az életemben nem láttam! – mondja John.
- Mi a menő, miről be.... - kérdezném meg, de ekkor észreveszem. A testemet egy páncél borítja be, valami szuperpáncél-féleség. De egyáltalán hogy került rám, és miért? - Mi a pokol? - kérdezem meg magamtól immár negyedszer. - Nova Hadtest? Mit akar tőlem a Nova Hadtest? - kérdezem magamtól.

/// o_O ennél még az sem lett volna meglepőbb, ha maga Hódító Aegon ront be a szobámba egy sárkány hátán, miközben citromos süteményekkel zsonglőrködik. ///

2048. április 13. hétfő – Philadelphia, Amerikai Szövetséges Államok
Résztvevő: Will Slade

A feltett kérdéseimre nem érkezik válasz, se a páncélból, se a sisakból. Kár, pedig azt hittem, hogy ha már engem választott, akkor válaszolni is fog a kérdéseimre. Vagy mégis? A fejemben hirtelen megjenennek a válaszok, mintha hirtelen eszembe jutott volna az, amit eddig nem tudtam. A nő az eredeti tulaj, de megtámadták a Hold környékén és elvesztette az eszméletét, a sisak engem választott, meg a többi. A feladatom pedig, hogy megmentsem őt és elvigyem egy biztonságos helyre, ahol majd ellátják. Remek, nem is tudom mit mondjak, nem is tudom hogy miért, de érzem, hogy akár tetszik, akár nem, a feladatot végre kell hajtani. Az viszont biztos, hogy tetszik a páncél.
- Hogy működik a páncél? Milyen képességei vannak, mit tud? - majd az ablakra nézek és elgondolkodom - Át tudnám törni az üvegablakot, és túlélném, ha kiugranák? - kérdezem. Ha igen, akkor kirontok teljes erőmből és igyekszem jól landolni, majd ezután a nő felé indulnák. Ha azonban nem, akkor továbbmegyek az üveghídon, be az épületbe, ahol a kijáratot használva jutnák a nő közelébe. Nem tudom, hogy John mit fog ezidő alatt csinálni, de nekem feladatom van.

2048. április 13. hétfő – Philadelphia, Amerikai Szövetséges Államok
Résztvevő: Will Slade

A páncél igazán remek, csak ennyit tudok mondani. Alig kellett megkérdezzem, és már meg is tudtam, hogy mit jelent Novásnak lenni és hogy mit is tud a páncél. Ez egyszerre egy kicsit sok, be kell hogy valljam, de most van egy küldetésem, szóval azzal kell foglalkoznom...azt hiszem. A lyukhoz megyek, majd rágondolok a parancsra "repülj" . Ami viszont ezután történik, az egy kicsit ijesztő. A repülés nem olyan könnyű, mint hittem, ugyanis azonnal feljel lefelé kerülök és a levegőben lebegek és semerre se jutok.
- Azt a jó.... - mondom, mire John kiszól.
- Hé, jól vagy?! – kérdezi kiabálva John. – Kimenjek összeszedni téged?! - kérdezi, közben a lebegő snowboardra mutat.
- Jó ötlet. - mondom. Többet kéne tudnom erről a páncélról. - Páncél? Mégis hogy kell ezzel repülni? - kérdezem halkan, és remélem, hogy megkapom a választ rá egy részletes oktatás képében.

2048. április 13. hétfő – Philadelphia, Amerikai Szövetséges Államok
Résztvevő: Will Slade

Szerencsére John ki tudott jönni értem és le bírt vinni a földre, közben pedig a páncél választ is adott a kérdésemre.
- Gondolni kell rá, hogy azt akarod – mondja a páncél, de én most ebből nem igazán kérek. Nem akarok repülni, gondolok rá, hogy végre két lábbal a talajon legyek, ne pedig 30cm-vel felette. Majd később gyakorlok, de most a küldetést kell elvégezni, vagy mi, azt pedig megpróbálom gyalogosan elvégezni egyenlőre. Bár nem tudom, érdemes lenne John-t magammal hozni, elvégre egy civil én meg valami Novás szuperpáncélos egység vagyok, ezekre is figyelni kéne. Azonban John képessége talán még jól jöhet, szóval megérné.
- Jöhetsz velem, ha akarsz. - mondom neki, majd elindulok a kráterben fekvő nő irányába. Útközben parancsot adok a fejemben a páncélnak, hogy a környéken lévő személyeket mérje fel, és adjon róluk adatokat, ha lehet. Ha pedig közelértem a nőhöz, akkor az ő egészségi állapotát próbálom felmérni. Időközben a arra gondolok, hogy a sisak teljesen az arcomba boruljon és eltakarjon, mert így kevésbé nézek ki egy gyereknek. Ha odaérek, akkor kijelentem a hatóságoknak.
- Üdv...izé..a Nova hadtest tagja vagyok, innen átveszem az ügyet. - mondom kissé zavartan, és remélem, hogy nem néznek komplett hülyének.

2048. április 13. hétfő – Philadelphia, Amerikai Szövetséges Államok
Résztvevő: Will Slade

Energiamező. Ez az első napom hirtelen Novássá válva, de még az első küldetést se bírom teljesíteni. Nyavajás energiamező, egyre távolabb taszít a krátertől. Valamit ki kell találnom, de talán a páncélnak erre is van megoldása. Páncél, van valami ötleted az energiamezőt illetően? Valami rejtett képesség vagy ilyesmi? teszem fel a kérdést magamban, majd várok. Pillanatról, pillanatra rosszabbodik a helyzet, de talán ha a hatóságok meglátnak egy Novást, akkor talán átadják nekem az ügyet és a nőt is. De előtte be kell jutnom ezen az istenverte energiamezőn, és annak látványosnak kell lennie. Egy látványos belépő, talán egy kis erőfitogtatás biztosan megkönnyítené a dolgomat és remélem van is mód arra, hogy átjussak. Valami semlegesítő cucc, vagy esetleg olyan, amitől át tudok menni rajta, vagy valami hasonló, biztosan van valami. Remélem van a páncélon hang elváltoztató is, mert egy kölyöknek nem hinném, hogy engedelmeskedne a hatóság, Nova páncél ide, vagy oda.

2048. április 13. hétfő – Philadelphia, Amerikai Szövetséges Államok
Résztvevő: Will Slade

- Az a Nova hadtest és a Földi törvények megsértése lenne, így nem fogok semmi ez irányú tettet tenni - jelenti ki a páncél. Oké, akkor mit javasolsz nagyokos, mit tegyek? teszem fel a kérdést magamban. Mégis akkor mit tegyek? Ha nem mehetek be az energiamezőn, akkor mégis hogy érjem el a nőt? Jesszusom, ez a Nováskodás kezd nehéz lenni, de majd csak kitalálok valamit. Ekkor valami furcsa bizsergés járja végig a testemet, majd fél percel később újabb. Mi ez, valami mellékhatás? A kérdést fel sem kell tennem, a páncél rögtön válaszol.
- Teleportálás történt a pajzson belül, egy befelé, egy kifelé – mondja. – Margot Idaho már nincs ott bent. - Margot Idaho? Ő a célpont? De ha nincs bent, akkor hol van? teszem fel a kérdést. De azt mondta, hogy egy befelé, egy kifelé. A kifelé nyílván Idaho lehetett, bár nem hinném, hogy önszántából, de ki lehet a beteleportáló? Ki teleportált be? kérdezem, majd megvakarom a tarkómat. Ez nem jelent semmi jót.

2048. április 13. hétfő – Philadelphia, Amerikai Szövetséges Államok
Résztvevő: Will Slade

- Igen ő a célpont – válaszol a páncél. – A másik energiajel a közelből volt érzékelhető. - ez után egy holografikus képen meglátom az épületet, ami kb kétsaroknyira van innen. A belvárosi Memorial kórház az, szóval nagy eséllyel oda vihették. -  Ms. Idaho kihallgatása az esettel kapcsolatban fontos a nyomozáshoz – mondja a páncél. – Javaslom a hölgy kórházban való felkeresését. - jelenti ki, és igaza van. Akkor irány a kórház, mindössze két saroknyira van innen, de gyorsan oda kell érjek, viszont a repüléssel még nem próbálkoznék.
- John, nekem most el kell mennem a kórházba, te addig tartsd itt a frontot és szólj, ha valami fontosat látsz, hallasz, oké? - mondom Johnnak úgy, mintha ez egy fontos feladat lenne, de igazából csak nem szeretném, ha velem jönne. Ha esetleg kiüt a balhé, akkor én magam se tudnám, hogy mit kezdjek magammal, nemhogy egy plusz emberrel. Páncél, tudok teleportálni? Ha igen, akkor a kórházhoz teleportálnák. mondom a fejemben, és ha tudok, akkor odateleportálok, ha nem, akkor futva indulok el a kórházhoz. Akárhogy érek oda, bemegyek és egy információs pulthoz megyek.
- Üdvözlet. Will Slade vagyok, a Nova hadtesttől. Beszélnem kell Margot Idahoval. - jelentem ki, majd megvárom, hogy elmondják, hogy hol is van. - Azzal a fekete hölggyel, akit a becsapódás területéről hoztak be nemrég.- teszem hozzá, ha esetleg nem tudnák, kiről van szó. Ha valaki, például a rendőrség, vagy valaki más kérdezősködne, vagy megpróbálna kiparancsolni, akkor azt mondom neki.
- Ha valami gondja van, azt a Nova Hadtesttel közölje, engem pedig hagyjon, hadd végezzem a munkám! - jelentem ki, lehetőleg magabiztosan, bár egy kicsit félek, hogy lebőgök. Esküszöm, ez a szuperhősködés egyben király és zavaros is.