Philadelphia (Pennsylvania)

2048. április 13. hétfő – Philadelphia, Amerikai Szövetséges Államok
Résztvevő: Will Slade

Az, hogy John még viccesen is fogta fel, hogy ott akarom hagyni, igazán megkönnyítette a dolgomat, és így legalább két legyet ütök egy csapásra. A kórházban viszont már kevésbé ilyen rózsás a helyzet, mert mint kiderül, a kórházban nemigen van fogalma arról szinte senkinek se, hogy mi az a Nova Hadtest.
- Azt hiszem, hogy figyelmeztetnelek kellene, hogy a bolygón nem ismert a Nova Hadtest fogalma – mondja a páncél. – Ez egy kozmikus rendőrség, ezen a primitív bolygón nem hallhattak róla. - remek, már csak ez hiányzott. Egy frankó, kozmikus rendőrségizében vagyok, de azt senki sem ismeri. Köszi, szólhattál volna korábban is. gondolom magamban. A recepciós ettől függetlenül rákeres a névre, de nem talál senkit se.
- Arról a fekete bőrű nőről van szó, akit nemrégiben hozhattak be egy becsapódás helyszínéről. - - mondom határozottan - És nem a farsangról jövök. - teszem még hozzá. Páncél, szerintem ez a recepciós nem nagyon hiszi el, hogy tényleg beszélnem kell a nővel. Azt gondolhatja, hogy csak szórakozom. Van valami jelvény, vagy valami hasonló izé, amivel meg lehetne erősíteni, hogy komolyan beszélek? kérdezem magamban. Ez a Nováskodás elég nehéz, ha nem tudja senki sem, hogy mi az a Nova Hadtest, legalább is ezen a bolygón. Azonban tényleg beszélnem kell azzal a nővel, és nem csak a küldetés miatt. Négy nőt láttam a látomásomban és hopp, itt van egy, akiről senki nem tud semmit. Lehet, hogy véletlen, de nem tudhatom, amíg nem beszéltem vele.

2048. április 13. hétfő – Philadelphia, Amerikai Szövetséges Államok
Résztvevő: Will Slade

- Jane Doe néven került be a hölgy – mondja a recepciós, miután leesik neki, hogy kit is keresek. – A baleseti osztályon van, fent a 26. emeleten a 15. teremben. - mondja, amit én meg is köszönök, majd elindulok a mutatott irányba. Ez volt a könnyű része gondolom magamban, miközben beszállok a liftbe. Ezután könnyedén meg is találom a megfelelő szobát, ahová benyitva megtalálom a nőt. Úgy néz ki, hogy eszméletlen, kórházi köntösbe van öltöztetve és infúzió van bekötve neki és szerencsére senki más sincs bent a szobában. A monitorokon olyan adatok tűnnek fel, amik számomra kínai, szóval inkább csak odamegyek az ágyához. Páncél, a hölgy valóban eszméletlen, vagy csak tetteti? kérdezem magamban a páncélt, hátha meg tudja mondani. Remélhetőleg szimulálja, mert akkor könnyebben le lehetne bonyolítani a dolgokat, és akkor végre megtudom, hogy mi is folyik itt pontosan. De ha tényleg eszméletlen, akkor talán valahogy fel kéne ébresztenem, de akárhogy is, fel kell készüljek. Páncél, miket is kell kérdeznem tőle pontosan? teszem fel a kérdést magamban.

2048. április 13. hétfő – Philadelphia, Amerikai Szövetséges Államok
Résztvevő: Will Slade

A páncél sajnos a kérdésemre nemleges választ ad, ami nem túl jó, de hát ami van, az is jobb a semminél. Ami viszont már zavar, hogy egyáltalán nem tudja elmondani, hogy mit is kéne kérdeznem. Remek. Mindeközben a nő elkezd mocorogni és láthatóan ébredezni. Remek, akkor itt az idő. Azt tudom, hogy a sisak korábban az övé volt, meg asszem volt valami támadás, de a többit maj ő elmondja.
- Öhm..izé...hölgyem? Ébren van? - kérdezem, és meg is lepődök a kérdésemen. Nem, én most Novás vagyok, több magabiztosságot. - Izé...Will Slade vagyok és...hozám került a sisak és.....feltehetnék pár kérdést? - nevetséges teljesítmény, főleg, hogy nem nagyon tudom, hogy mit is kellene kérdeznem.
- Amikor a sisak rám került, akkor valami támadásról kaptam információkat. Mi történt pontosan? - kérdezem, és itt ki is fogytam. Nincs más ötletem, hogy mit is kellene kérdeznem, de majd elbeszélgetünk valahogy.

2048. április 13. hétfő – Philadelphia, Amerikai Szövetséges Államok
Résztvevő: Will Slade

A nő felébred és bágyadtan néz rám, majd elkezd valami fura nyelven karattyolni. Ooké, remélem a páncélban van valami fordító cuccos, mert így elég nehezen megy a dolog.
- …bolygó ez? – kérdezi.
- A Föld? - mondom kissé idegesen. Tényleg nem tudja, hogy melyik bolygó ez?
- Megtámadtak, egy robbanásra emlékszem és másra nem – mondja. – Szóval téged választott… meg kell akadályoznod… kiirtották a Hadtestet… még egy valaki van a Föld nevű bolygón… Páncél mutasd meg neki, hogy mi közeledik… - mondja a nő, de én nem hiszek a fülemnek.
- Kiirtották a hadtestet? Mármint a Nova Hadtestet? Azt akarja mondani, hogy.... - majd elakad a szavam a páncél által mutatott képek láttán - Mi a pokol?- kérdezem. Egy, nem is egy, hanem rengeteg fura hajó, amik a...Jupiter mellett vannak? Biztos nem egy csésze kávéért akarnak idejönni, az fix. - Mi a pokol? Ezek meg akarják támadni a Földet? Hogy érti azt, hogy meg kell akadályoznom? EZEKET NEKEM KELL MEGÁLLÍTANOM?!!? Még repülni se bírok ezzel az izével!- ezt nem hiszem el. Ez tényleg megtörténik? Ez biztosan nem egy álom? Mi a pokol? Páncél, van valami ötleted?

/// Ezek a hajók kísértetiesen hasonlítanak a Bosszúállók filmben szereplő hajókra, amiket Loki uszított a Földre. És még a térkapu is ott van ////

2048. április 13. hétfő – Philadelphia, Amerikai Szövetséges Államok
Résztvevő: Will Slade

- Igen neked… - feleli végtelenül gyengén. – A sisak téged választott, azt jelenti, hogy képes vagy rá… csak vigyázz a… - ekkor azonban elakad a hangja, majd felakad a szeme és a gépek is sípolni kezdenek. Rögtön orvosok rohannak be a szobába, majd beadják neki a regeneráló szérumot, ami minden embernél működni szokott, de rajta sajnos nem tudott segíteni.
- A halál időpontja 10:48 perc - mondja ki az orvos. Meghalt. Csak most kezdem megérteni a helyzet súlyát. A nő meghalt, a Nova Hadtestet kiirtották és egy idegen haderő tart a föld felé, és őket nekem kell megállítani. És én még azt hittem, hogy átok az unalmas élet. Nem vágyom másra, csak hogy végre eldőlhessek és henyélhessek egész nap, de nem tehetem meg. Borzalmasan nehéz az egész, de nem szabad feladnom! Nem is fogom feladni. Kisétálok a szobából, majd ki az épületből, közben pedig meghallgatom a sisak válaszát.
- Javasolnám, hogy keresd fel azt a Novát, aki a bolygón van, ha túl sok időbe telne, akkor menjünk a Jupiterhez mielőtt túl késő nem lenne. - mondja. Van valami érzékelő erre a célra? Valami, hogy lehetőleg gyorsan megtaláljuk a másikat? Mert az idő vészesen fogy, és ha azok már a Jupiternél tartanak, akkor minden másodperc számít. gondolom magamban, közben pedig imádkozom, hogy gyorsan annak a másik Novásnak a nyomára akadjak, különben nekem kell egyedül szembeszállni azokkal, és akkor az esélyek eléggé rosszak lesznek. Kiérve elmondom magamban a szót Repülés, majd ügyelve, koncentrálva megpróbálok a levegőbe emelkedni, majd egy kicsit haladni vele, közben pedig igyekszem odafigyelni az összes tényezőre, hogy legalább ez menjen.

2048. április 13. hétfő – Philadelphia, Amerikai Szövetséges Államok
Résztvevő: Will Slade

A kijutásomat senki sem gátolja, és így minden gond nélkül kijutok az utcára, ahol az emberek már visszatértek az életükhöz. Csak járkálnak gondtalanul, közben pedig bármikor ideérhet egy idegen flotta, ami ki akar irtani mindent. Ha legalább lenne egy csapatom.
- Negatív – mondja a páncél. – Más esetben a Xandariai Világelme koordinálna mindent, de ő a Hadtest pusztulása óta elérhetetlen. Így nincs egyszerű mód arra, hogy megtaláljuk a másik Novát. - igaz, gőzöm sincs, hogy mi az a Xandriai világelme, de lesz időm behatóbban kutakodni, ha ennek vége. Már ha túlélem. Időközben sikeresen felszállok a levegőbe és a koncentrációnak hála, kb 40cm-re fel is bírok emelkedni minden gond nélkül. Lassacskán elindulok felfelé a magasba, közben pedig igyekszem kipuhatolózni a dolgokat, hogy minél gyorsabban belejöhessek a repülésbe. Ha mi nem tudjuk megtalálni a másik Novát, akkor csak abban reménykedhetünk, hogy ő megtalál minket. gondolom, közben pedig a magasban megpróbálok irányt változtatni, jobbra meg balra haladni egy kicsit, hogy ez is menjen Gondolom a páncéllal ki bírok menni az űrbe minden gond nélkül, nem? Jobb, ha még korábban megakasztom őket. gondolom, majd ha tényleg túl tudom élni az űrutazást, akkor kicsit begyorsítva kiindulok a Földből.