Féregjárat túl téren és időn

Jon-t is nem kicsit meglepte, hogy elég volt barátságosan fellépni a személyek ellen ahhoz, hogy azok eltűnjenek és Mephisto is meggyengüljön. Mindez roppant kellemes csalódás volt, ahogyan az is, hogy Lyesmith a korábbiak ellenére még mindig elszánt volt és nem érdekelte az óvatosság sem, és így neki is ugrott Mephisto-nak, aki roppant súlyos sérülést is összeszedett az akciónak hála. Egy kis átmentet következett és ismét meg is jelent a sátán, ezúttal már újabb alakban, ami nagyobb volt és félelmetesebb. Az, hogy nagyobb csak jobb volt, révén könnyebb volt eltalálni őt. bár lehet, hogy ellenállóbb lesz abban a testben, de ez benne volt a pakliban. Az előzők után most már a full támadás nem biztos, hogy annyira kifizetődő volt, de nem igen volt más választásuk arra, hogy megtudják, hogy a szabályok változtak-e. Éppen emiatt kissé távolabb állt a többiektől Mephisto üvöltése után.
- Én próbálom meg, hogy lehet-e támadni, ha igen, akkor mindenki tegye ezt.
Közben körbenézett, hogy megjelent-e a környéken valami, ami okozhat-e olyan gondot, mint az előbb. De végül is felemelte a pisztolyát, pisztolyait, attól függően, hogy mennyi van Domino-nál Mephisto mellkasát célozza meg és próbálja a képességét úgy használni, hogy a lövedék erősebb legyen, biztosan átvigye a sátán irháját. Ha szükséges, akkor Mephisto támadása elől próbál kitérni, hogy ne találja el, üthesse meg az őt.

És siker! Roppant nagy örömmel passzíroztam bele Mephisto-t a sárga földbe betörve a képét. Úgy tűnt, hogy igencsak meg is sérült ennek köszönhetően, így ennek hála a nyúlcipőt is felhúzta. De csak azért, hogy nem sokkal később egy nagyobb testben jelenjen meg. Közben próbáltam a környéket felmérni, hogy mi lehet itt, milyen trükkökkel készült, ha még volt egyáltalán ereje arra, hogy trükközzön. Az üvöltése után megtördeltem a kezeimet. Ha nem sikerül semmilyen hátráltató dolgot felfedeznem a környéken, és Miller támadása is sikeres volt, akkor nem maradt más, mintsem menjek közelharcba, révén én voltam jelenleg az egyetlen, aki képes lehetett felvenni ellene a harcot. Ha ezt megtudom tenni, akkor elsőre egy nagydarab törmeléket próbálok hozzávágni, majd amíg ezzel törődik arcon mosni egy jobbhoroggal, majd próbálom úgy fordítani, hogy a többiek háttal legyenek neki és ne tudjon rájuk figyelni, közben próbálok végig védekezni a karjai, farka ellen és ha tudok, akkor fejre, mellkasra igyekszem ütéseket bevinni, meg megragadni a karját, hogy kitépjek párat közülük.
Ha azonban úgy tűnik, hogy veszélyes támadni, akkor majd azt próbálom tenni, hogy a hátráltató tényezőket megszűntessem, semlegesítsem a támadás előtt.

369. nap., Nyolcvannegyedik/huszonkilencedik bejegyzés:
”Következtek a próbák, hogy rájöjjünk arra, hogy miként lehetne bármit is tenni Mephisto ellen. Mr. Miller lövései nem voltak jók, mert ugyanúgy növekedni kezdett tőle Mephisto, mint korábban, de Ms. Lysmith egyik támadása úgy tűnt, hogy sikeres volt. mikor nem puszta kézzel támadott, hanem az egyik törmelékkel. Igencsak érdekesnek tűnt, hogy a saját birodalma ilyen hatással van a Sátánra, hogy míg a sima ütések, lövések éltetik… ó! Lehet, hogy ez a saját mágiája visszaütése volt rá? Sajnos nem értettem ehhez, így csak találgatni tudtam.
- A törmelékek hatásosak! – mondtam ki hangosan.
Ha azonban rá így hat, akkor ránk is kellemetlen lehet, főleg akkor realizálódott bennem minden, amikor a földre csapott s mindenhonnan darabok kezdtek hullani ránk. Próbáltam félreugrani s olyan helyre kerülni, hol nem találhatnak el. Ha szükséges, akkor magamra, s a többiekre is tettem védőpajzsot. Majd ha vége a törmelékek zúdulásának próbáltam energiagömbbe zárni többet s felemelni, kisebb-nagyobb darabokat, majd a gömbben Mephisto felé hajítani őket, ha pedig közel voltak hozzá az energiamezőt megszüntetni, hogy csak a törmelék találhassa el őt.”

Az utolsó totál Diablo-s volt, mint a Dio3-ban a Diablo fight alatt

A lövései nem igen váltak be, megsebezni megtudta ugyan Mephisto-t, de az nagyobbak lett ennek hála, azonban Lyesmith támadása már kifizetődőbb volt, főleg, amikor a szarvat is érte találat. Jon nem volt teljesen meggyőződve róla, hogy csak a törmelék okozta mindezt, bár egész jó tervnek tűnt, de a szarv volt a kulcs.
- A szarv a sérülékeny pont – mondta. – Azt kell letörnünk.
Remélte, hogy a sima fegyver is hatásos lehet, nem pedig csak a törmelék. Azonban mielőtt újra támadhatott volna, hogy pisztollyal próbálja ki a tervét Mephisto támadott. Ahogyan a föld megremegett és a törmelékek is hullani kezdtek Jon igyekezett félreugrálni a támadás elől, a leeső törmelékek elől. Ha sikerült megtennie, akkor célba veszi Mephisto szarvait és Domino szerencséjével próbálja eltalálni azokat. Először csak egyszer lő, hogy rájöjjön a törmelék is kell-e hozzá, vagy elég a találat azon a részen. Ha elég, akkor továbbra is próbálja a szarvat eltalálni, ha nem, akkor csak zavaró lövéseket ad le, hogy a többieket támadását segítse. A további támadok elől is próbál kitérni.

Ezt így kell csinálni, állapítottam meg azt, hogy miután Miller találta után én is megsebeztem a sátánt mire az összement az előző lövés után. A törmeléket sikerült hozzávágnom, sőt mi több, meg is sérült belé! HA! Máris két külön személytől két verzió született, hogy melyik lehet a jobb megoldás. Nem igazán törődtem azzal, hogy melyik lehet a jobb, az ütés erejét éreztem, amit rám mért, de legalább ebben a testben nem okozott károsodást. Ahogyan a törmelékek megjelentek és zuhanni kezdtek lefelé, akkor én is próbáltam kitérni előlük, majd a lehető leggyorsabban visszajutni Mephisto-hoz. itt figyeltem a többiek válaszát és annak a fényében támadtam, hogy mit mondtak. Ha a törmelék és szarv kellett, akkor törmeléket felkapva próbáltam hozzáhajítani azt ismét a Sátánhoz, ha elég volt a szarv, akkor megragadni igyekeztem azt és kitépni a helyéről, vagy letörni ügyelve arra, hogy ne találhasson el a támadásával.

A kitéréssel annyira nem is kellett foglalkoznia, mert a doktornő megette, amit tudott és emiatt a törmelékeket a védőpajzs felfogta. Így nyugodtan tudott lőni, amúgy is jó lövő volt, de most még Domino szerencséje is külön hozzá párosult, így még könnyebben találta el a szarvat, mint egyébként. Egy-két lövés elég volt, hogy a szarv letörjön, míg a másikat Lyesmith tépte ki a helyéről. Egy üvöltés után pedig ellenfelük eltűnt. Tartott tőle, hogy nem volt ennyire egyszerű a helyzet, így a fegyvereivel és tekintetével pásztázta végig a helyet, hogy hol is lehet Mephisto. Úgy tűnt, hogy a harc kimenetele nem csak nekik tűnt fel, hanem a másik két fél is megjelent, hogy ellenőrizzék, hogy mi történt. Kovacs szavai után biztos volt, hogy a másik még itt van. arra, hogy még valaki itt lehet a kisfiú ugrott be neki, akit olyan gyakran látott és beszélt hozzá. Ő volt az, akit gyerekkori Kovacs-nak gondolt. Nem akart a másik kettőhöz szólni, Hela-hoz, sem Kovacs-hoz, így inkább ő maga is a környéket fürkészte, hogy hátha megtalálja az ellenfelüket. Ha az felbukkanna és támadna, akkor próbál kitérni a támadás elől.

Hmm, ez így már kezdett túlságosan is könnyű lenni, Miller is telibe találta őt, ahogyan nekem is sikerült kitépnek a ronda vörös fejéből végül is azt a szarvat. Öröm volt hallgatni, ahogyan fájdalmasan felüvölt, majd pedig puff egyszerűen eltűnt, mintha ott sem lett volna. Ez így túl könnyű volt, gyanúsan könnyű és valóban már Hela és durci Kovacs is megjelent. Tehát még élt, csak bujkált, ráadásul nem volt egyedül. Valamiért a kölyök ugrott be, akit láttam mielőtt minden összekuszálódott volna, ő volt az, aki apám ellen is segített nekünk.
- Lehet, hogy megint a kölyök, aki ott volt az Ajtók nélküli szobában? – kérdeztem a párost.
Kovacs őt nem látta akkor, emlékeim szerint ki volt ütve, vagy csak nem vett róla tudomást, vagy efféle. De a srác segített akkor. Hogy most miért jelent meg többször nem tudtam. Egyelőre azonban nem is volt fontos. Inkább körbenéztem a helyen, ahol voltunk, hogy bármiféle nyomát keressen Mephisto-nak, bár az is felmerült bennem, hogy Hela és Kovacs Mephisto, csak éppen valamilyen alakban, így őket is igyekeztem szemmel tartani. Arra készültem, hogy meglepetésből fog támadni valahonnan, orvtámadással, így próbáltam felkészülni erre, hogyha kell, akkor kitérhessek a támadása elől.

Egyelőre még semmi sem történt, csak néhány információt tudtak meg, úgy tűnt Miller-nek, hogy nem ő volt az egyetlen, aki a kisfiút látta, hanem volt még más is, vagyis Lyesmith. Kovacs már kezdte érezni és tudni, hogy ki lehet a másik, elmondása alapján saját maga, de ekkor… ekkor tűnt fel Mephisto és zárta egy erőtérbe a másik kettőt. De pontosan ez úgy tűnt, hogy teljesen le is gyengítette az ellenfelüket, a szavaiból ez derült ki, ahogyan az is, hogy ismét csak emberi alakban volt. Volt egy rossz érzése az egésszel kapcsolatban, hogy mégsem olyan gyenge a sátán, mint mutatta, az pedig különösen rossz volt, hogy Kovacs is megjelent úgy, hogy védekezni sem tudna. Szerencsére a józan ítélőképessége nagyobb volt, mint az, hogy mit is érdemelne Kovacs és ezt itt bevégezzék. Nem mintha bármilyen bíróság megállítaná, vagy börtön, ha bezárnák, de Jon nem volt gonosz, sem önbíráskodó, így nem akarta lelőni. Főleg azért sem, mert a fejében nagyon halkan hangot hallott. Próbált rákoncentrálni, hátha meghallhatja hangosabban, hogy mi az.
- Mi történik, ma megöljük? – kérdezte részben időhúzásért. – Az Alkotó eltűnik és maga győz? Mi lesz Hela-val?
Meg azért is húzta az időt, hátha kiszabadul Hela, meg talán tovább gyengül Mephisto. Arra felkészült, hogy ez csapda és ha szükséges kitér egy esetleges támadástól. Vagy ha úgy tűnik, hogy Mephisto erősödik, akkor felé tüzel, de semmi esetre sem Kovacsra, bár őt is igyekszik szem előtt tartani.

Bla, bla, bla, bla! Hogy ez mennyit tud még mindig pofázni, jobban örültem volna, ha Hela mond valamit és nem pedig Kovacs. Upsz! De végre elhallgatott, noha valamilyen erőtérnek látszott, ahova bekerült a páros. Szóval tényleg nem tűnt el, ellenben Kovacs valamilyen verziója itt lehet, vagy valaki más, akiben volt Főnix. És az est fénypontja is feltűnt, Mephisto. Felvontam a szemöldököm, amikor odavarázsolta elénk Kovacsot. Égtem a vágytól, hogy kibelezzem, amit meg is tudtunk volna tenni, de valamiért mégsem mozdultam. Ha megtesszük sem hiszem, hogy betartotta volna, amit ígért, sőt biztosan még az erejét is visszanyerte volna, vagy valamilyen átjáró nyílik a világáról hozzánk. És! És inkább Hela-nak tettem szívességet, mint neki. Bár ettől mindkettőt megöltem volna, de ekkor meghallottam egy hangot a fejemben…
- Mivel garantálod, hogy tényleg elengedsz minket? – kérdeztem. – Elvileg felbontottad a szerződést annak ellenére is, hogy megcsináltuk a feladatokat. és miért is kellene nekünk? Talán te nem vagy már képes rá?
Érdeklődtem. Igazából nem is nagyon vártam túl sokat, kellően erős voltam. Elindultam Kovacs felé, közben figyeltem, hogy miként reagál Mephisto, ha kell, akkor próbáltam kitérni valamilyen támadás elől, és arra is figyeltem, nehogy csapdába lépjek, vagy kiderüljön, hogy Kovacs az is Mephisto. Ha eltudtam érni Kovacs közelébe, akkor úgy emeltem a karom, mintha támadnék, majd Mephisto felé fordulva teljes erőből csaptam össze a két kezem, hogy ennek az erejéből indult lökéshullám feldöntse és reméltem, hogy Hela kiszabadulhat ezáltal.

Jon, ahogyan Steph elindult Kovacs irányába, már akkor emelte a fegyverét, nem Mephisto-ra, vagy Kovacs-ra, hanem a társnőjére, hogyha szükséges, akkor ő maga szedhesse le. Eközben az időhúzás is remeknek bizonyult, mert a sátán már őrjöngött, majd Lyesmith támadott, felé. Ennek hála a sátán kidőlt és a másik kettő szabad lett. Erre még Mephisto is köddé vált, semmi sem maradt belőle hátra. Az alkunak vége volt, ők maguk pedig visszakerültek a saját testükbe. Végre határozottan kényelmesebben érezte magát Jon is, hogy nem egy női testben volt, hanem a sajátjában.
- Úrnőm, akkor ezzel vissza is térhetünk a saját időnkbe, vagy valami még hátra van? – kérdezte a nőt.
A fejében a hang egyre hangosabb lett, majd végül sikerült meghallania a fiú hangját, akit korábban is látott, nem is egyszer. A szavaitól nem volt kellemes érzése, ez kellett Mephisto-nak is, nem tudta, hogy ezzel a főnix tér-e vissza a férfiba, vagy mi más történik, éppen emiatt habozott is, hogy mit fog tenni, mialatt a doktornő a két Kovaccsal perlekedett valami miatt. Nem úgy tűnt, mintha ő látta, hallotta volna, amit saját maga. De egyelőre kivárt és inkább Hela válaszára várt, hogy a nő mit is fog mondani. Bár volt egy olyan kellemetlen érzése, hogy sajnos még közel sem volt vége a megpróbáltatásoknak azelőtt, hogy visszakerültek volna a valóságba, már ha nem történt ott hatalmas nagy változás.
- Johnny Blaze-l mi lesz? Ő is felkelt nem egyszer Mephisto ellen… - hozta fel, révén nem tudta, hogy a férfival mi van, már elég régen nem látták.

Kíváncsi lettem volna a többiek reakciójára, hogy milyen képet vághattak, amikor elindultam Kovacs felé. Még Mephisto is megörült, hogy az örökös lázadó csak megteszi, amit akar, de ekkor támadtam. A reményeim pedig beváltak, mert Hela és az a féreg is kiszabadultak. Mephisto pedig menekülőre fogta az egészet. Hela szavai után pedig végre újra a lehető legkényelmesebb testben voltam, a sajátomban. Hatalmasa nyújtóztam, hogy végre megint itt voltam, önmagam lehettem.
- Köszönöm úrnőm! – mondtam tisztelettel.
Jó kérdés volt, hogy mikor lesz vége, és mikor mehetünk végre haza. A két Kovacs-tól pedig hánynom kellett volna, és végre valahára meghallottam a hangot is, ami eddig duruzsolt a fülembe. Nem ez volt az, amit Mephisto is akart, hogy így vegyük el a lelkét, vagy micsodát? Nem érdekelt, nem gondoltam volna, hogy köze lenne Mephisto-hoz, hiszen az Ajtók nélküli szobában is ott volt már korábban, így én inkább arra tippeltem, hogy Kovacs gyermekkori énje és lelkiismerete. Azt tudtam, hogy Jon is látta, de nem úgy tűnt, hogy a másik kettő igen, így végül is, amíg mindenki egymással beszélgetett próbáltam a lehető legkevésbé feltűnően odajutni a két Kovacs-hoz és a mienket, a jelenbelit pedig megérinteni, nem tudtam, hogy a ruha elég-e, így szabad bőrfelületen igyekeztem, ha nem tudtam ezt kivitelezni, akkor csak bárhol, ahol hozzáfértem.