Féregjárat túl téren és időn

//Előzmény: San Francisco//

A folytatás igencsak meglepte, azt hitte, hogy meghaltak és ezzel vége, nem pedig egy ilyen helyre kerültek. Az, amint körbenéztek neki is feltűnt, hogy többen nincsenek itt, még ketten kerültek ide, miközben ötnek kellett volna. Tulajdonképpen fogalma sem volt, hogy hol vannak. Még alig volt ideje feleszmélni, de máris kapta a kérdéseket a doktornőtől.
- Egy Namor nevű férfi igencsak aggódott magáért… - mondta, - Jennifer halott. Lyesmith, Boon-nal mi van?
Már látta, hogy a nőnél is felmerült a főnix, őt pedig Mephisto hozta ide.
- Mi egy ideje nem is hallottunk róla – mondta. – Már majdnem sikerült Kábelt… Megtorlót visszaküldeni a múltba, hogy változtassa meg azt és ne legyen robbanás. Ön szerint sikerült neki?
Kérdezte Ramirez-t.
- Aztán megérkezett Kovacs és megölt minket, a jövőben ő volt a Főnix és további mások voltak, Zarda a királynője, Frost az ellenállás tagja… arról fogalmam sincs, hogy merre lehetünk.
Az ő tekintetét is magához vonzották azok a kis fényjelenségek és ő maga is próbált közelebb jutni hozzájuk, hogy megnézze azokat.



//Előzmény: Kansas//

Hirtelen máshol találtam magamat, valami furcsa helyen, mint mikor meghaltunk, de mégsem teljesen, máshogyan nézett ki és az érzés sem volt teljesen olyan. Dühös voltam arra a féregre, hogy pont most, pont amikor már olyan közel voltam.
- Gyere elő te ocsmány vörös féreg! – üvöltöttem. – Annyira gyáva vagy, hogy szembe sem mersz velem szállni, talán Hela már annyira legyengített, hogy tényleg megölhetnélek?! GYERE ELŐ!
Amíg a többiek meg nem szólaltak, addig fel sem tűnt, hogy nem vagyok egyedül. Cöh. Legalább úgy tűnt, hogy az értelmesebb fele van itt, szóval a dínóról fogalmunk sincs, hogy mi van vele, míg a zöldike halott. Hát volt egy rossz hírem számukra.
- Boon az új testünkbe kerülés után egyből golyót repített a fejébe – megtapsoltam, ahogyan azokban a Batman filmekben Jokertől láttuk. – Nem csakhogy magát, de azt is kinyírta, akinek a testében volt.
Körbenéztem, ennél még Valhalla sivársága is jobb volt.
- Én sajnos nem tudtam meg semmit erről a Főnixről, ellenben kicsináltam Ian-t, Rustin-t, és Frost-ot is gyomron lőttem, éppen haldoklott, amikor Mephisto kiragadott annak a testéből, akiben voltam – morogtam. – Már jelen volt Hela is és kész lett volna visszacsinálni mindent, ha megölöm a vörös ocsmány férget, de mielőtt a mostohaanyád – néztem Miller-re. – visszacsinálhatta volna, amit Mephisto okozott kitépett a testből és ide kerültem. Szerintem már roppant gyenge, túl sok helyen manipulálta az időt és próbált jelen lenni.
Megköszörültem a torkom.
- Szóval meg kell találnunk és szétrúgni a seggét ezzel is segítve Hela-t…
Közben a társaimra pillantottam, akikből a hajasbaba és Miller már a fénylő dolgokat kezdte vizsgálni, én maradtam hátra, ketten is elegek hozzá. Addig nézelődtem, hátha valamerre láttam kijáratot, vagy bárki mást magunkon kívül.

Hihetetlen. Életemben először okosabbnak érzem magam Kovacsnál. Tényleg ennyire nem fogta fel amit mondtam? Azt hiszem bármelyik másolatom bármikor felfogná, hogy ha ő nem valós, mert a jövő sem valós, akkor hagyja magát megsemmisíteni, hogy az eredeti kiteljesedjen. De nem. Helyett elpusztít. Várom, hogy valami történjen. Meghaljak, vagy éppen elkerüljek innen, vissza a Limboba, esetleg a múltba, Megtorló tettei miatt. Semmi ilyen nem történik. Helyette egy nagyon furcsa, örvénylő helyre kerültem. Azt hiszem egy rajzfilmben már láttam ilyet. Körülnézek, megnézem a saját szellemszerű testem, a többiekét is, aztán ismét a kezeimet. Próbálok mozogni, repülni, arrább kerülni, úszni, bárhol is legyünk. Ha tudok, nevetve átrepülök a doktornőn.
- Szerintem sikerült neki. Különben miért lennénk most egy helyen? Persze meglepetések mindig lehetnek.
Válaszolom tárgyilagosan Miller kérdésére. Valóban így is gondolom. Stephanie utolsó mondatán hangosan felkacagok.
- Nektek kell megtalálni. Engem továbbra se érdekel ez az egész.
Próbálok fordulni egyet, és ha tudok mozogni akkor elindulok a fényes pontok felé. Megnézem mik azok, onnan pedig magam az örvénylő fény felé irányítom.
~ Abban a rajzfilmben a teremtés volt a fény végén és véget is ért ott az utazás, visszakerültek a kezdőpontba. Meglátom, hogy itt egyáltalán lehetséges-e ilyesmi.
Remélem azért sikerül mozognom és valahova eljutnom.

Miller nem kicsit találta brutálisnak, hogy Lyesmith egymaga majdnem Kovacs teljes csapatát elintézte ráadásul nem is a saját testében. Ramirezzel nagyjából egy véleményen voltak, hogy elért Kábel a múltba, de ezt ellenőrizni továbbra sem tudták. Számára óráknak tűntek mire a három fényjelenségből Hela, Mephisto és Kovacs kialakult és megjelent. Figyelte a három entitást, majd cinikusan mosolyodott el Kovacs szavaira.
- Nem szokásom ilyet mondani, de én megmondtam Kovacs, hogy a teljesen nyilvánvalót nem veszi észre, pont mielőtt megölt. Azt is megmondtam, hogy nem maradnak abba a jelenségek, ah, megöl minket…
Állapította meg roppant cinikusan. Nem volt rá ez egyáltalán jellemző, de meghalt, halott volt valószínűleg az is marad, így teljesen mindegy volt. Vagy csak nemes egyszerűséggel Lyesmith van rá rossz hatással. Megrázta a fejét fáradtan, ahogyan végül is beelegyeztek abba, hogy ők öljék meg Mephisto-t és visszaadják a testeiket is.
- Végtére is pár perce…? Nemrég ezt próbáltuk elmagyarázni Kovacsnak, hogy mi is ugyanezt akarjuk… akkor mi lett a jutalmunk? Megölt minket. Most azt akarják, hogy mi takarítsunk maguk helyett, mert istent játszanak, ön nem Lady Hela, de a másik kettő igen és mi hozzuk helyre az ő mocskukat?
Keresztbefonta a mellkasa előtt a kezeit.
- Megtagadom – mondta. – Nem azért, mert nem akarom egyben tudni a világot és helyrehozni azt. Csak már végtelenül unom, hogy mindenki helyett mi dolgozzunk, mi legyünk a bábok, akiket ugráltatni és kihasználni lehet. Katona vagyok, nem mások játékszere…
Ha csak Hela mondja ezt, akkor elfogadta volna, Kovacs miatt nem tette, hiszen egy elvakult, ostoba, végtelenül buta személynek tartotta, aki még vak is volt. És esze ágában sem voltm ég magasabbra emelni őt azáltal, hogy helyette hozza helyre a dolgokat.

- Na végre! – állapítottam meg, amikor előkerült először Mephisto.
Majd után Kovacs és Hela is végül. Történészként a lángoló madarat megismertem, hogy az a Főnix, tehát akkor tényleg a jövőben újra benne volt ez az erő. Bla, bla és bla arra, amit ezekhárman beszéltek, az egyetlen lényeges pont az volt, hogy végül mégsem tagadja meg tőlem Hela azt, hogy én ölhetem meg Mephisto-t.
- Áhá, szóval ez lenne a nem kerülhet ki győztesen a helyzetből Kovacs – mondtam undorral, ahogyan végignéztem rajta. – Roppant érdekes, hogyha mi jól is kerülünk ki valamilyen helyzetből az lefelé bukást jelent és nem felfelét…
Egyszer roppantul kipróbálnám azt, hogy bukdácsoljak „lefelé”, ahogyan ez. Miller szavaira felvontam a szemöldököm és elvigyorodtam.
- Te mióta vagy cinikus? – kérdeztem. – Úgy tűnik, hogy kezdek rossz hatással lenni rád…
Nem minta bántam volna, roppant jól állt neki. A végén még ő is megtanul játszani az intrikában. Veszélyes egy nap lesz, annyi szent. Feltámadás és miegymás…
- Jah sejtettem, hogy nem maradnak az emberei holtak… - feleltem. – Így lenne ötösöm a lottón…
Hajasbaba ránk hagyta a dolgot, hogy döntsük el, hogy megöljük-e Mephisto-t, vagy sem. Jon azonban megtagadta. Ahogyan elhangzott, hogy mivel megcsóváltam a fejemet és felsóhajtotta.
- Le sem tagadhatod, hogy apád fia vagy – mondtam. – Ez az ő tipikus hozzáállása…
Más kérdés, hogy még egyet is értettem vele, hogy én is untam, hogy egy nagy nullák vagyunk, de ettől még mindig meg akartam ölni Mephisto-t, kitépni a beleit és azzal megfojtani szépen lassan.
- Rám számíthatsz továbbra is úrnőm – feleltem Hela felé. – Örömmel teljesítem a kérést.

Repülök, szállok a semmiben hosszú tíz perceken keresztül. Nagyon mulatságos, ha már úgyis minden mindegy, legalább ez itt van, csak túl gyorsan meg fogom unni. Mielőtt még ilyesmire sor kerülhetne a három színes fénypont lassan átalakul. A vörös fényből Mephisto eredeti alakja áll fel, a zöldes fényből Hela tűnik elő, a sárgásból pedig Kovacs.
~ Mégis mi a fenét keres Kovacs ilyen nagy hatalmú lények mellett? Ő nem az alvilág vagy bármilyen világ ura, csak egy halandó tüzes madár képében. Kis túlzással. És még mérlegeli is a helyzetet, ez vicces.
A lehetőségeken csak kapkodom a fejem. Úgy látszik sok halál és időmágia meg egy örvénylő fénylő valami után ugyanarra a tervre jutottak, mint mi, csak épp Kábel helyett minket küldenének újra vissza. Azt hiszem értem, hogy miért vannak olyan dolgok ebben a világban, mint például ha szűk csőbe kerül a víz, felfelé folyik. Hülye a vezetőség, szerintem az is aki az egészet megalkotta. Hmm. Érvényes ezen a helyen egyáltalán bármilyen vallás? De ez most lényegtelen. Az alkut Miller visszautasítja, a doktornőnek mindez sok volt, Stephanie pedig elfogadja, én sem húzom az időt sokáig.
- Üzlet. - várom rá azonnal - Benne vagyok. Ezt szerettük volna végig elérni, ez a lehető legjobb alternatíva.
A többi körülménnyel sokat nem is foglalkozok tovább. Várom a folytatást, hogy valami történjen. Hogy a többiek mit tárgyalnak még szellem alakban az rajtam kívül áll.

Jon inkább meg sem szólalt, mert az biztos, hogy melegebb éghajlatra küldte volna a végtelenül beképzelt és ostoba Kovacsot. Ami viszont Hela-t illette, sokkalta pozitívabb volt, mint amit eddig hallott róla. Úgy tűnt, hogy legalább a nő valamelyest az ő érdeküket is nézi. Kék szemei végtelenül ridegek voltak, ahogyan Kovacs-ra nézett.
- Tisztelet? Aki megérdemli azt tisztelem, ahogyan Hela-t is – pillantott. – De egy olyasvalakit nem, aki képes a saját családját, rokonait, a húgát megöletni, aki mindvégig őt próbálta menteni. Bárkit megöletni, elpusztítani, aki ellent mer mondani… Egy ilyen valami, ami maga… nem érdemel tiszteletet, csak megvetést! Aki elvárja azt, hogy tiszteljék az sem érdemli meg. Akinek kiabálnia kell, hogy ő az uralkodó, az nem uralkodó!
Dühös volt Danielle halála miatt és részben magát okolta amiatt, hogy a nő meghalt, ahogyan Jennifer és Ostreman is. Bűntudata volt, mert részben rosszul döntött, persze nincs háború veszteség nélkül és ezt el kellett fogadnia, de ettől még nehéz volt. hirtelen nem ugrott be neki, hogy hol ovlasta azt az idézetet, amit mondott, de nem számított.
- Csak is ön miatt úrnőm – mondta Hela-nak. – Mert ön legalább emberszámba vesz minket…
Egyezett bele, hogy segít. Ahogyan végül is eltűntek azok ketten Mephisto máris támadásra készült, a doktornő választott elsőként. Jon annak a fényében választ majd, hogy a többiek mit. Alapvetően Domino-t választja, amit ironikusnak talált, hogy pont azt a nőt, akit örömmel le is fektetett volna. Ellenben, ha Lyesmith és Ramirez nem olyat választ, aki a közelben feltudná tartani Mephisto-t, akkor Kolosszus lesz a választása.

Okés, Rami is benne van, legalább nem egyedül kell majd szembeszállnom Mephisto-val, bár megoldanám könnyedén akkor is. Úgyis mindig magamra számíthatok leginkább, tehát nem lett volna bajom vele. Azonban, amit Kovacs kezdett el mondnai, az úgy tűnt, hogy nem csak nálam csapta ki a biztosítékot, hanem a mindig nyugodt Miller is kezdte elveszteni a türelmét. Roppant érdekes. Ezek szerint a jövőben meghalt a szemük láttára Danielle, Jon pedig mindig is kedvelte az unokahúgunkat. De én ettől függetlenül is örömmel elmondtam a véleményemet.
- Te mersz tiszteletről beszélni, te mocskos rohadt alávaló féreg, még a férgeket sajnálom, hogy hozzád hasonlítom őket! – vicsorogtam. – Te, aki simán feláldozod a társaidat azért, hogy minél több hatalmat kapj. Jobban megvetlek és lenézlek, mint valaha. Egy nulla vagy, nem több, egy megalomán, hataloméhes senki.
Igen, az már korábban is kiderült, hogy semmi sem szent neki és bárkit feláldoz, de Jon szavai megerősítették ezt. Hela játékszabályaira bólintottam, talán nem lesz belőle az, ami most. Mert meg fogjuk akadályozni, öröm lesz, ha visszatérünk az időnkbe. Azonban ekkor ismét megszólalt… Kovacsra pillantottam olyan megvető és lenéző nézéssel, amennyire csak lehetséges.
- Sértette a világot a jó k*rva anyád, amikor megszült... Oh, várjunk csak, tényleg szajha volt... – mondtam gúnyosan.
Ha le tudtam volna köpni, akkor megtettem volna, hogy jelezzem, hogy mennyire tartom bárkinek is őt. semennyinek. Továbbra is, ha Hela nem áll mellette, akkor egy nagy nulla lett volna, nem pedig az, aki. És pukk, még időben, volt egy érzésem, hogy kezdtük az idióta barmot már igencsak felhúzni. Három test… mondja valaki, hogy nem vagyok hiú, de az vagyok. Elektra pedig amúgy is igencsak közel áll hozzám, hasonló adottságok és hasonlók. Így mikor a sátán neki is állt annak, hogy ügyködjön, akkor választottam Elektra testét.

Egész mulatságos a műsor, amit az Alkotó, Hela, Miller és Stephanie előadnak. A doktornő csak hozzáadja a sajátos civil, ártatlan szemléletmódját. Ebből lehetne csinálni egy filmet is, csak kár lenne, hogy az animációkra rámenne az egész költségvetés, aztán nem lenne pénz a lehető legjobb színészekre. Meg Kovacs terrorista mivolta miatt az egészet kaszálná a stúdió. Nagyon szidja mindenki Kovacsot, de nem hiszem, hogy foglalkozna vele, vagy hogy egyáltalán érdekelné, hogy beszélünk. Zarda is fent hordta az orrát, mégis szétégették ketten. Hela szavaira hangosan nevetek fel, amikor azt mondja még nem tudom de van bennem valamilyen erő.
- Ez kicsit klisés. Legalább valaki kedves velem.
Végül lefektetik a szabályokat, Mephistot kell legyőznünk, három test közül választhatunk és mindhármat felhasználhatjuk. Ha nem sikerül és mindhárom test meghal, akkor elbukunk, de Mephistoval akkor is megbirkózik Hela és Kovacs. Tetszik a koncepció. Az egész olyan, mint egy videojáték! Szó szerint! Három füstoszlop emelkedik fel és meglátom a lehetőségeimet. Elkezdem magam a Mortal Kombat zenéjét dúdolni.
~ Frost... a mentális erők az első körben nem érnek sokat, később jól jöhet, ráadásul nem tudom milyen érzés egy női test, különösen ha éppen menstruál, nem kockáztatom meg. Essex, rendkívül erő, hipnózis, hatalmas tudás, remek, de nem az első körben, a tudása később kell majd, nem az első hullámcsapásnál. Namor, na rá fogadtam alapból is.
- Namor.
Mondom ki a választásom és várom, hogy mi fog történni. Namor elvileg erős és jól regenerál, az elején jó lesz kipróbálni mit bír.

Választ már nem kapott, ellenben belekerült a testbe, amit annak ellenére, hogy szinte úgy érzett, mintha a sajátja lenne roppant zavarba ejtőnek érzett továbbra is. A táj szinte azonnal változni kellett és hamarosan ismét a Limbo-ban találták magukat, immáron mindenki abban a testben, amit választott. Mephisto-nak az elején sehol sem volt nyoma, csak a kacagásának, ami bárhonnan jöhetett. Domino-nál látott korábban fegyvereket, így megnézte, hogy van-e nála abból valami, de amint megjelentek a hatalmas kelések nyilvánvaló lett, hogy nem maradhatnak itt sokáig, mert nem kellett volna, hogy ezek rájuk robbanjanak.
- Keresnünk kell egy magasabb, biztonságos pontot, hogy megtaláljuk hol van – mondta.
Ezzel próbált távolabb jutni a kelésektől és keresni valamilyen olyan helyet, ahol könnyedén fellehet mászni valamelyik épületre, hogy belássák az egész helyet. Amíg ilyen hely felé halad próbál fedezékről fedezékre, készülve arra, hogy Mephisto bármikor meglepheti őket, egy esetleges támadással, vagy hasonlóval, akkor ki tudjon ez elől térni és védeni magát.

Persze ez a legkönnyebb, szótlanul eltűnni, szánalmas. De legalább immáron abban a testben voltunk, ahol kellett, vagyis amit választottunk, mert ami kellett volna az a sajátunk lett volna. Amint a köd eltűnt a vörös, máris egy ismerős helyen voltunk, azaz Mephisto otthonában, a Limbi-ban. Tehát ki akarta élvezni a hazai pálya előnyét, roppant sajnálatos módon nem fog sikerülni, mert hiába akart itt elbújni, nem fog összejönni. Fúj, fintorogva néztem a kelésekre, majd akrobatikus mozdulatokkal, anélkül, hogy bármelyikhez hozzáértem volna úgy próbáltam távolabb jutni ezektől. Miller szavaira csak biccentettem és tudomásul vettem, hogy mit is óhajt tenni, így jómagam is próbáltam valami olyan helyet keresni, ahonnan a parancsot végre lehetett hajtani. Közben a tekintetemmel kerestem Mephisto-t, hol lehet, hátha beolvadva van a falakba, földbe, vagy bármibe. Arra ügyeltem, hogyha támadni készülne, vagy meglepni, akkor igyekezzek felkészült lenni és kitérhessek a támadása elől. Ha pedig én veszem észre előbb, akkor először shurikenekkel próbálom támadni és amíg ezek ellen védekezik közel jutni hozzá, hogy utána a saival támadhassak, persze ha szükséges ekkor is védekezek.

A világ formálódik és a már látott Limbo alakul ki belőle. Sejthettem volna. Végignézek a saját testemen, magam elé tartom a kezeim, végigjáratom az ujjaim majd egyszerre ökölbe szorító mindkét kezem.
~ Tényleg nem idegen érzés, olyan mintha már ismerném a testet és a képességeit is. Csak így éppen nincs HUD, nem baj, így nagyobb kihívás.
Körülnézek, ahogy látom a többiek is megvannak. Kicsit fura, hogy rajtam kívül három nő van itt és én magam is hal vagyok, de most ez nem számít. Körülnézek még egyszer és látom, hogy kelések lüktetnek mindenfelé, és Mephisto sehol sincs. A terv hamar meg is születik. Próbálok az erőmből minél magasabbra ugrani, lehetőleg az egyik épület tetejére, kellően messze a kelésektől, hogyha felrobbannak akkor ne veszélyeztessenek. Ha sikerül felugranom, ellenben másnak gondja akad, akkor próbálok a társaimon segíteni. Az első lépés, hogy távolabb kerüljek a veszélyt jelentő furcsa dolgoktól, ha nem tudok elég nagyot ugrani, akkor ugrok aztán mászok, nem hagyom magam. Amint biztonságban vagyok megpróbálom megállapítani, hogy van-e víz a közelben amit irányíthatnék, akár az épületekben. Bár valószínű hogy Mephisto olyan világot hozott lére ahol nincs szabad víz és a vízcsövek sem léteznek. Ha mégis az még az előnyöm lehet. Harmadik lépés, hogy körbefordulok, figyelek fel-le magam alá és mögé. Mephistot próbálom látással és egyéb érzékekkel megtalálni. Figyelek rá, hogy ne dőljek be a Kocka című film rejtélyének, ezért rögtön oda is nézek, ahonnan indultunk és ahonnan a kelések miatt a teljes csapat menekült. Nehogy pont ott várjon ránk, ahonnan elmentünk. Ha még sincs ott akkor a szigonyomat megforgatom és felkészülök rá, hogy a kelésből démoni lények törnek elő, amikkel meg kell küzdeni, vagy éppen Mephisto darabjai vannak azokban, amikből össze fog állni. A lényeg, hogy biztonságos helyre kerüljek, alaposan felmérjem a környezetet és vigyázzak a többiekre is. Egyelőre ez tűnik a legjobb taktikának.

Sikerült eljutni a kelésektől és feljebb mászni egy épületen, azonban sehol sem látta Mephisto-t. Azonban láthatóan volt kellemetlenebb gondjuk is annál, hogy nincs meg a sátán, révén alakok emelkedtek ki a felrobbant kelésekből. Kettőt ismert meg belőlük, az egyiket elég régóta ismerte, Barton-t, a másik pedig Catherina Miller volt, a vérszerinti anyja, aki a szülés közben halt meg.
- Jöjjön el onnan! – kiáltott Melissa-ra.
Hallotta a kérlelést és a könyörgést, azonban katonaként, hogy akadémiát végzett pontosan felismerte a pszichológiai hadviselést. Ez is az volt. Nagyon remélte, hogy a vérszerinti anyjának a lelke annak idején nem Mephisto-hoz került, hanem Valhalla-ba, de erre nem tudott bizonyítékot. Mindegy, bármennyire is nehéz volt, hinni kellett, hogy ezek nincsenek itt és Mephisto tényleg csak azért találta ki őket, hogy hátráltassa őket, ami a doktornőnél sikerült is. Lyesmith-ben és Ramirez-ben nem kételkedett, hogy megölnék a saját személyüket, mert mind a kettő örült volt a maga módján. Egyelőre próbált nem oda figyelni a saját célpontjára, mindez abból a szempontból könnyű volt, hogy Mephisto is megjelent, körülötte tűzlabda szerűségek. Ha volt saját magánál fegyver, akkor azzal vette célba a sátánt, ha nem, akkor valamilyen követ, vagy tereptárgyat ragadott meg, majd azzal lőtt, vagy azt dobta a Sátán felé. közben koncentrálni kezdett arra, hogy a becsapódás kellően szerencsés legyen és a növekvő gömböket rárobbantsa Mephisto-ra. Ha szükséges, mert vagy az „anyja” vagy a sátán támadna, akkor próbál kitérni.

De aranyos, hogy még mindig rejtőzködik és hiába jöttem fel, nem láttam sehol. Mikor lent hallottam a pukkanást, akkor lenéztem, úgy tűnt, hogy a védőmező remek megoldás volt és nem sérült meg senki azoktól az izéktől. Felvontam a szemöldökömet. Ez csak rossz vicc volt?
- Ugye nem gondolod komolyan, hogy ezzel visszatarthatsz? – kérdeztem hangosan.
Lenéztem Cintre, még ha tényleg ő is az lenne, nem voltam olyan ostoba, hogy elhiggyem, hogy nem agy mosta, kényszeríti őt Mephisto valamire, aminek az lenne a vége, hogy megöljön. Így bármennyire is örültem volna annak, hogyha tényleg itt van kénytelen voltam ellenséges entitásnak felfogni.
- Bocs szivi, de nem szokásod a könyörgés – mondtam. – Így kizárt, hogy te lennél, ha meg mégis, tudod miért teszem, amit…
És végre feltűnt a várva várt díszvendég is, Mephisto. Mivel úgy tűnt, hogy Miller Mephisto-val kezd foglalkozni, a doktornő pedig egy horrorfilmhez méltó módon rohangál fejet vesztve, így azt hiszem, hogy Ramirezre és rám marad a munka első része.
- Ramirez, segítesz azt a négyest eltakarítani? – kérdeztem.
Ha segít, ha nem, akkor is a négyes felé veszem az irányt, ha sikerül leérnem a magaslatról, akkor mindkét kezemmel shurikeneket hajítok a négyes irányába, a nyakukat, fejüket célozva, hogy a lehető leghamarabb már a távolból súlyos sérüléseket okozzak nekik. Ellentámadásra számítok, ahogyan Mephisto-tól is, így ezeket majd igyekszem kikerülni.

Namor teste kellően erős, néhány nagy ugrás és máris a tetőn vagyok. A többiek is hasonlóan tesznek, logikus lépés tőlük, megpróbálnak magasra jutni, távol a kelésektől. Melissa valamilyen védőpajzzsal próbálkozik és a kelések felrobbanását sikeresen blokkolja is, a savas váladék nem tesz kárt semmiben. Oldalra biccentem a fejem és betegen elmosolyodom. Nem tévedtem, valóban valamik jönnek elő a kelésekből, de nem Mephisto darabjai vagy démonok, hanem személyek. Amikor meglátom anyámat a másik oldalra döntöm a fejem és elmosolyodom.
~ Nem fogok arról gondolkozni, hogy igazi feltámasztott személyek-e, vagy csak illúziók, vagy hogy megmenthetem-e. Sőt! Kifejezetten örülök ha a valódi, élő anyám az.
Kitárom a karjaimat és lenézek Clairre.
- NÉZD ANYA MILYEN JÓ JÁTÉKOT SZEREZTEM!
Megragadom a három ágú szigonyt, szorítok egyet rajta, ellenőrzöm az egyensúlyát, aztán felemelem és nagy erővel elhajítom. Megpróbálom célba venni anyám fejét, úgy hogy a villa a száján át hatoljon be a fejébe. Ha kicsit alá megy a torok sem rossz célpont. Amennyiben a fej túl kockázatos célpont lenne, remélem érzem ha az, akkor a testét célzom hogy átnyársaljam. Akárhogy is, ha sikerül megölnöm, és nem tűnik el, akkor kihúzom belőle a szigonyt, magam mellé teszem és megragadom a fejét. Namor erejével próbálom úgy letépni a fejét, hogy a gerincével együtt szakadjon ki a testéből, aztán magam elé fogom és kerregő hangot adok ki.

A lövések láthatóan nem voltak a legjobb ötletek, ahogyan a támadás sem a kikelt személyek ellen. Azonban úgy tűnt, hogy a doktornő terve volt az, ami működött. Végül is logikusnak találta, hogy a jóságot és az agresszió hiánya gyengíti azt, aki ezeknek az ellentétét képviseli. Az viszont érzékenyen érintette, hogy máris két testet elvesztettek, mert nem ismerik ennek a világnak a ténykedését és Mephisto még mindig roppant erős volt. A lángok elől ő maga is ki tudott térni, bár láthatóan nem is őt célozták azok, hanem azt a két személyt, akik bántották a két személyt. Azonban roppant kellemetlen volt, hogy a két test elpusztítása után máris nekilátott Mephisto annak, hogy újabb gömböket idézzen meg. Aggódva figyelte a doktornőt, aki elindult beszélve a sátán és a „férje” irányába. Figyelte, hogy mi az eredmény. Ha szükséges volt, mert nem használt semmit, akkor próbált rákiabálni a nőre, hogy jöjjön vissza mielőtt még megölette volna magát. Azonban, ha nem volt ilyen és ismét kisebb kezdett lenni erre Mephisto, illetve remegni kezdett, akkor saját maga is elindult a biológiai anyja irányába. A gond az volt, hogy efféle dolgokban soha sem volt jó, Thor-ral sem különösebben boldogult ilyen téren, de azért igyekezett valamit tenni, mondani.
- Öm, khm, asszonyom – kezdte. – Örülök, hogy megismerhetem, már igencsak sokat hallottam önről a szüleimtől, akik felneveltek az ön halála után…
Arra figyel, hogy mi lesz az eredménye ennek, ha csapda lenne az egész, akkor igyekszik védekezni, és fedezékbe húzódni. Ha nem az, akkor próbál olyan közel jutni, ami még biztonságos lehet és káros hatással van Mephisto-ra.

Nane, ez most valami vicc? Komolyan ez a féreg azt várja el tőlünk, hogy legyünk kedvesek és ne támadjuk meg őt? Az agresszió őt erősítette, remek! Mintha értene bármiféle normális szociális dologhoz ez a társaság. Ha ez kell hozzá, akkor nekünk végünk. De jó megérzés volt, hogy Clint nem is volt Clint, révén még láttam démonná válni mielőtt az egyetlen jó testtől búcsúzhattam el, ami az én hármasom volt. És egy szép nagy tűzcsóva és ott maradtam lebegő lélekként. Elfintorodtam, itt volt az ideje annak, hogy új testet válasszak. Most komolyan ez a kettő? Miért?! Nem lehetett volna inkább a beképzelt Stark a kütyükkel, vagy Zarda?! Legalább csak női testeket adtak volna! De nem, még ezt sem! Rhodie későbbre jó lesz, így egyelőre Cash-t választottam. Ha tudtam közben azért figyeltem, hogy milyen események zajlanak, hogy milyen hatása van a hajasbaba és Miller akciójának. Végtére is pont az ellentét teszik annak, amit mi eddig. Ha sikerül megszállnom Cash-t és a gömbök eltűnnek Mephisto feje felül annak hála, hogy mit csinált a másik kettő, akkor őt magát próbálom lendületből, hátulról elkapni, lerántani a levegőből és teljes erővel belepasszírozni a földbe több fejet érő ütéssel. Hogy is szokta mondani Banner? Hulk zúz?!

Én és Stephanie mérünk halálos csapást a számunkra "kijelölt" személyre, hidegvérrel. A gond csak az, hogy éppen ez Mephisto csele. Nagyon kielégítő módon le is tépem Clair fejét és a gerincét is magammal ragadom a testéből. A gyilkosság táplálja az ördögi lángokat, Mephisto többszörösére nő és még fel is robbannak a tűzgömbök. Rendben van, egyből buktam az első életem, de ezért is választottam Namort, ő volt az ütköző.
~ Nem hibáztatom magam. Mindenképpen meg kellett volna ölnöm. Nincs olyan opció, hogy életben marad, egyszerűen nincs.
Végignézek a két megmaradt választáson. A kérdés csak az hogy Essex vagy Frost ereje hasznosabb harmadiknak. Logikusnak tűnik, hogy jó ha Essex szakértelme és bénító ereje marad az utolsó kártya, most nem is tudom mire használhatnám. De Frostnál a gondolatolvasás lehet a végső trükkre a válasz. Nathanielt választom következőnek és Emmát hagyom harmadiknak. Ez a döntésem. Amint megvagyok a választással várom, hogy visszakerüljek a játékba! Még nincs vége!