Rita vs Kayato

----Az iskola parkja, délutáni órák----
Kicsit megkésve haladok az iskola parkja felé, ahova egy találkozót beszéltem meg az egyik sulitársnőmmel. Nem randiról van szó, hanem csak szimpla gyakorlásról, egy úgymond párbajról. Mondjuk helyes lány, de most nem ez a lényeg. Odaérve, amint találkozom vele, köszönök neki.
- Oyasumi! - hopp, ez japánul ment - Vagyis..szia. - köszönök, majd a válaszát megvárom.
- El is kezdhetjük a gyakorlást. - mondom, miután feltehetőleg ő is köszönt.

Kayato, egyik nap fel keresett, hogy lenne e kedvem, egy kis gyakorláshoz, amire én rá bólintottam. Csak a marionette babámért, Lisáért kellet vissza mennem a szobámba. Akvának hálla, most nem tévedek el, így hamar a szobámba érkezem. Ahol, Lisa már vár. Lisa, az én félkaru marionettee babám, akit még annó a kis öcsémtől kaptam. Attól a kis öcsémtől, aki ezt tedte vele. De, még így is szeretem ezt a babát. Miután, meg ragadom Lisát, már indulok is le a suli parkjába, ahol Kayato is vár. Egyszerre érkezünk, ami fura, mert többnyire álltalában, én vagyok az a személy, akire várni kell, de most forddul elő elöszőr, hogy valakivel egyszerre érek oda valahova. Kayato, elöszőr, az anya nyelvén köszön, majd amerikai angolra vált, és úgy is köszön.
- Szia. - Hajolok meg Kayato elött, majd a kijelentésére, bólintok. Lisa, a földre kerűl, majd talpra áll, és jól végig méri a japán fiút.
- Mi Lisával, készen vagyunk, ha te is. - Mondom, majd hagyom, hogy ő kezdjen. Remélem, nem lesz itt egy hosszas álldogálás, mint az animékben, és mangákban is szokott lenni, mert azt sosem szerettem bennük.

Szerencsémre egyszerre érünk oda és a köszönéseken is túl vagyunk, így eddig simán megy minden. Rita lehelyezi a földre a babáját, ami nem sokkal később felkel és engem néz. Ijesztő, hogy milyen mutáns képességek léteznek, az enyém se olyan bizalomgerjesztő, de az életre kelt, félkarú marionettbábú azért nem mindennapi látvány.
- Mi Lisával, készen vagyunk, ha te is. - mondja, gondolom Lisa alatt a bábuját értette. Nos, akkor jöjjön, aminek jönnie kell, kezdődjön a drámai harc a mutáns és a baba között. Úgy fél percnyi koncentrálás után előjön a hátamból az egyik füstkarom. Megmozgatom egy kicsit, fel le, jobbra balra, majd párszor megmarkolom vele a levegőt. Készen állok a támadásra.
Egy egyszerű frontális támadással kezdenék, amiben a füstkarommal megpróbálom ellökni a babát. Gondolom ez elől simán kitér, de ha esetleg megpróbálna rákapni a karomra, nem fog menni, mert csak a támadás rövid idejére szilárdul meg. A második támadásomat felülről vinném be, aztán jobbról és balról vinnék be pár ütést, majd egyszerűen elkapnám a baba lábát és a magasba emelném. Azért megpróbálok arra is ügyelni, hogy ne sértsem meg annyira a babát, tehát ne szakadjon szét meg ilyesmi.

A köszönést követően, a gyakorlás a kezdetét veszi, miután szoltam, hogy mi Lisával készek vagyunk. Kayato, fél percig koncentrál, gondolom talán azt csinálja, majd füst karok jelennek meg a hátából, ami ilyesztő ugyan, de annyira még se, hogy be ilyedjek, és vissza az épületbe rohanjak. Ott maradok, hisz nélkülem Lisa megint csak egy baba lesz. Kayato, egy frontális támadással indít, ami elöl Lisa simán kitért. Kayato, még nem felyeztebe a körét, a frontális támadást, egy felülről érkező támadás követi, amit szintén ki véd, vagy is csak amit még a épp kezével tud ki védeni, mert a másikkal nem tudja ki védeni. Eről, eszembe jut az egyik anime, ami az egyik kedvencem. De, nem azzal foglalkozom, ha nem, hogy a babám a játékom, túl élje ezt. Kayato, megfogja Lisa lábát, mire Lisa egy rugással felel, a még szabad lábával, ha esetleg azt sem fogja le idő közben. Ha még is, akkor Lisa fejel akar támadni, ami telyesen értelmetlen, ha Kayato már el is dobja őt. Mert akkor Lisa fel áll, és ő is támadásba kezd. Elkezd futni, és fel ugrik amint Kayatohozér, hogy be vigyen egy rugást, amit gondolom blokkol, ha fel ismeri a babám szándékát. Majd, ha ez nem jön be, Lisa legugol a földre, és az egyik lábával, próbálja kisöpörni Kayato alol a lábát, ha csak nem fel ugrik, mielött még be felyezné Lisa a támadást.

Őszintén szólva, ez a baba nem olyan rossz. Könnyedén kitér a támadásaim elől, de szerencsémre el tudom kapni, aztán el is dobom. Ekkor veszem észre, hogy tényleg rossz döntést hoztam. Ahelyett, hogy a baba a földön marad, szinte azonnal felkel és megrúg, amit szerencsére kivédek, de a lábkisöprését már nem tudom időben blokkolni, így a földön kötök ki. Elég erős a baba, meg kell hagyni, de ha egy játék legyőz engem, akkor az igazi ellenfelek ellen semmi esélyem se lenne, így még nem adom fel.
Azonnal előhívom a másik karomat is, amivel igyekszem a lehető leggyorsabban megsorozni, vagy legalább is ezt szeretném elérni. Legalább egy kicsit távol kell tartanom magamtól, hogy fel bírjak kelni, ugyanis akkor már újra bírok támadni. Az ütéseit a füstkarokkal védeném ki, majd ha felugrik, akkor a puszta öklömmel ütöm meg, aztán pedig mindkét füstkarommal jobb oldalól beleütnék egyet. Max ennyire futná az erőm, mert kb 2 perc után már nem bírom kint tartani a füstkarjaimat.

Kayato, blokkolja Lisa rugását, de a söprés elöl már nem tud időben kitérni, így Kayato a földre kerül. Lisa pedig, abba hagyja a támadást, mert földön lévő emberre, nem támad mert az nem sport szerű. Meg várja, hogy Kayato fel álljon, majd aktiválja a másik füst karját is és a következő menetre készül. Inmáron, már két füst karja is van Kayatonak. Lisa áll és figyel, hogy Kayato mire is készül. A fiú, még egy támadást indít, de ha jól látom most csak egyet üt Lisára mindkét füst karjával, majd gondolom el is tünik mindkét füst kar. Egyébként, ez nekem is jól jön, mert pont ebben a percben, Lisa is életlenül kerűl a földre. Azt nem tudom, hogy Kayatonál ez hogyan is működik, de nekem most pihenésre van szükségem, mert le fárasztott engem Lisa irányitása.
- Ne haragudj, de nekem most pihennem kell egy kicsit, hogy Lisát újra életre ktsem. - Mondom, tehát kicsit most még is várnunk kell. De, gondolom neki is kell pihenés, hisz neki még nem csak a füst karokat kell fent tartania, de még mozognia is kell.

Az első támadásom után rövidesen megszűnnek a füst karjaim, és egy kicsit még szédülök is. Nem ajánlatos egyszerre két kar használata, de talán pár év múlva már jobban fogom tudni használni a képességemet. Észreveszem, hogy a baba is összecsuklik, gondolom Rita is kifáradt.
- Ne haragudj, de nekem most pihennem kell egy kicsit, hogy Lisát újra életre keltsem. - mondja, én meg csak egyetértően bólintok és leülök a földre. Lehunyom a szemeimet és megpróbálok koncentrálni, mikor egy halk hangot hallok a fejemben. Öld meg mondja a hang. Ez csak is Füst lehet, szerencsémre, maximum ennyire képes, nem fogja átvenni az irányítást, de azért ez se kellemes. Öld meg. Gyerünk! hallom újra.
- Fogd be - mondom halkan, remélve, hogy befogja a száját.

Kayato nak is ennyi volt a képesség fentartása. Valamint nálam is, hisz Lisa is össze esik, mert le gyengülök és csak eddig tart az erőm. Kayato, bele egyezik a pihenőbe, és le ül azért, hogy ő is fel töltödjön. Jó magam is a földre ülök, hogy pihenhessek közben, a szememet is be csukom. Csöndben vagyok, közben magamban el gondolkodom egy kicsit, hogy a héten valamit tennem kéne, esetleg mondjuk, kereshet nék mondjuk barátokat is, vagy ilyesmi. Egy ideig, csend telepszik ránk ami nem is akkora csend, föleg mert hallani lehet a madarak csipogását, és érezni lehet a hűs szellő simogatását az arcomon. Majd, a csöndet Kayato töri meg, mikor mond valamit. Ha angolul mondja, rosszalló tekintettel nézek rá, ha japánul akkor a szemem csukva marad, és élvezem a jó időt, ami van. Egy kicsit még várok, mert még nem érzem úgy, hogy fel lennék töltve.

---Kayato---
Sajnos Rita meghallotta a Füstnek célzott mondatomat és látszólag nem örül neki, eléggé rosszallóan néz rám.
- Gomen nasai Rita. Nem neked szántam. - kérek tőle bocsánatot, majd várok a válaszára. Szörnyen érzem magam, az a nyavajás már megint tönkretett mindent. Nem véletlen, hogy nem barátkoznak velem, ki szeretne egy magával vitatkozó japcsival haverkodni?
- Esetleg folytathatnánk? - vetem fel az ötletet, hogy eltereljem a gondolataimat. Bár, még nem érzem, hogy készen állnék újból használni a karjaimat, de a harc majd eltereli a figyelmemet a problémákról.

Reméltem, hogy nem kell szólni. 3 reagja nincs meg a teli 6 sor. A következőnél már nem szólok, csak törlök.

Kayato, bocsánatott kér tőlem, az elöbbiért mert úgy fest, hogy angolul mondta amit mondot, én pedig értettem amit mond, és rosszaló tekintettel néztem rá.
- Nem tőrtént semmi, felejtsük el. - Vigyorodom Kayatora, hogy meg nyugodjon. Bár, most annak kéne jönnie, hogy meg kérdezem, hogy kinek is mondta, csak épenségel nem érdekel engem, hogy kinek is mondta. Majd, meg kérdi, hogy folytatjuk e a gyakorlást.
- Rendben, akkor folytassuk. - Mondom, aztán fel is állok a földről, és Lisa is így cselekszik, mert megint életre hívom őt. Lisa, felém fordul, de nem kérdez semmit, csak elém lép, majd Kayato felé fordul, készen állva egy újabb gyakorlat sorra. Mint ahogyan az elöbb is, most is rá hagyjuk a kezdés lehetőségét, hacsak szóban nem kér meg minket, hogy most nyissunk mi, amit meg is teszünk. De, csak ha meg kér minket rá, hogy mi támadjunk most először.

Ha van valaki akit mindennél jobban utálok, az Füst. Erőszakos, elmebeteg, gyilkos és még sorolhatnám. Természetesen a gyógyszereknek és a telepaták beavatkozásának köszönhetően már képtelen előtörni, de az álmaiban és néha nappal is képes zaklatni. Ez csupán pár szó, de akkor se jó érzés egy hideg hang a fejemben, ami gyilkolásra ösztönöz. Szerencsémre Rita megbocsájtott és ami még jobb, ő nem tette fel azt a kínos kérdést, hogy akkor mégis kihez beszéltem, így egy problémával kevesebb. Miután felajánlom a gyakorlás folytatását, Rita feléleszti a babáját és újból nekem adnák a kezdés jogát.
- Most hölgyeké az elsőbség- mondom, majd nagy nehezen előhúzom az egyik füstkaromat, de az szinte azonnal elpárolog. Ha ezalatt a baba rám támad, akkor semmi esélyem a koncentrációra és így a meccs eléggé kellemetlen lesz. De ha esetleg mégse támad azonnal, akkor előhúzom újra a karomat, remélhetőleg több sikerrel és ígyekszem kivédeni vele az összes támadását. A meccs vége gondolom az ő győzelmével fog zárulni, de ez nem is olyan nagy tragédia, elvégre akkor több esélyem lesz ahhoz, hogy megpróbáljak valami barátságfélét kialakítani.

Kayato kérdésére válaszolok, majd fel állok és Lisát is aktiválom, úgy mond. Majd várunk, de Kayato még nem támad, mert most ránk hagyja a kezdés jogát. Kayato, a füst karját igyekszik elő hívni, de az csak rövídke időre jelenik meg, aztán el is tünik, mint ha ott sem lett volna. Ha másodszorra már fent is tudja tartani, Lisa csak akkor indít egy jobb egyenessel, amit a fiú talán könnyen blokkol. Majd Lisa egy újjabb rugással kisérletezik, de most a fiú oldalára pályázik, és nem a lábára, vagy a hasára. Ha, Kayato azt is blokkolja, utánna Lisa el hátrál, ha nincs lefogva. De, ha még is le lenne fogva, az esetben egy fejelést igyekszik meg kisérelni, hogy szabadulhasson. Közben, eszembe jut, hogy egy kicsit nehezithetnénk a dolgon, mondjuk beszélgethetnénk is. Mondjuk, azt nem tudom, hogy nála ez mennyít nehezítene a dolog, de nállam biztosan nehezitene.
- Mond csak, itt születtél vagy Japánban? - Kérdem, közben látom, hogy a babám mozgása is mintha kezdene darabos lenni. Ami, nem túl jó jel, de annyiban biztos jó jel, hogy magamnak legalább nehezítettem.

A második kör elkezdődött és nagy szerencsémre Rita kissé sportszerűtlennek érezhette, hogy egy fegyvertelenre támadjon, mivel hagyta, hogy rendesen előhívjam a karomat. Szinte azonnal támad a baba egy jobb egyenessel, de ezt könnyűszerrel blokkolom a füstkarommal, de ezután azonnal egy rúgásba kezd az oldalam felé, ami elől jobbára kitérek, bár egy kicsit meglök a baba. Ezután hátrálni kezd és én is, mikor Rita egy teljese nem idevágó kérdést tesz fel, megkérdezi, hogy itt születtem-e vagy japánban. Erre egyáltalán nem számítottam, se a lábam mögött heverő kőre, amiben elbotlom és teljes erőmből háttal a földnek csapódok. Becsapódáskor a füstkarom elpárolog és felváltja egy hasogató fej és hátfájás. Nem tudom biztosan, de szerintem a fejem egy másik kővel találkozhatott, mert pokolian fáj. Lassan felülök, majd megtapogatom a fejem hátulját és mikor elhúzom a kezemet, a tenyeremben vért látok meg. Nem olyan sok, csak egy kicsit vérzik, de a fájdalom attól még valós.
- Győztél. - modom Ritának, hogy ha esetleg egy kicsit aggódni kezdett, akkor jelezzem, hogy minden rendben. Aggódni. Mert értem olyan sok ember aggódna, szerintem ha meghalnák még könnyeket se hullajtanának értem. Ez a tény egy kicsit lehangol, szóval beletörlöm a kezem a nadrágomba, majd visszaindulok a szállások felé. Pár lépés után azonban megtorpanok, majd akármit is mond Rita, elköszönök tőle.
- Akárhogy is..köszönöm. Jól éreztem magam. - mondom neki, majd visszaballagok az épület irányába.

Lisa jobbosát, és rugását is ki védi, és Lisa is el tud távolodni tőle, így még a fejelés sem szükséges a babámnak, hogy el tudjon távolodni. Kicsit, neheziteni akartam, és pont ezért beszélgetésbe elegyedek Kayatoval, de nagyon úgy fest a dolog, hogy ez nem úgy jött össze, ahogy azt akartam, mert a kérdésemre Kayato meg botlik vagy mi és háton fekve a földön köt ki.
~ Nos, ezt nem pont így kébzeltem el. - Jegyzem meg magamban gondolat ban. Majd ledöbbenek, mikor fel ül és a fejéhez kap, és meglátom a vért. Lisa, egy ből felém tart, majd a kezeim közt válik ismét élettelen babává. A bejelentése, hogy én nyertem váratlanul ér, mert nem gondoltam volna, hogy enyitől fel is adná, de most ez történt. Utánna, vissza indul az épülethez. Én, csak állok és magam elé nézek értetlenül, hogy mégis mi folyik itt. Meg áll, és felém fordul, hogy mondjon valamit.
- Én is jól éreztem magam, majd egyszer találkozhatnánk máskor is. - Mondom neki, én is ha már egyszer ennyi volt a gyakorlás, és közben, meghajlok megint. Követem Kayatot befelé, majd az épületben, én más felé fordulok Lisával, és én is a szobámba tartok.