Malacus Quai

by **Malacus** Vas. 13 Szept. 2015, 08:41

Név: Malacus Quai
Egyéb név(i): Malacus, Inas, kölyök
Faj: ember, mágiahasználó
Nem: férfi
Jellem: Nem bízik meg az idegenekben, gyakran tanácstalan. Kissé gyávának mondható
Személyazonosság:titkos
Születési helye és idő: 979. május 22. Spanyolország
Kor: 19
Család: Nem ismerte őket
Foglalkozás: korábban mágusinas, most éppen semmi
Testmagassága: 176cm
Testsúlya: 68 kg
Szeme színe: rózsaszín
Haja színe: fehér
Bőre színe: fehér
Különleges ismertetőjel: Beteges külső, kissé görnyedt és girhes. Van egy jel a jobb csuklóján. (egy villám, amit egy kígyó vesz körül.)
Repülési sebesség:
Egészségi állapot/ betegségek: Rémálmok, köhögési rohamok, egyszerű, folyton visszatérő kisebb tünetek.

Életrajza:
Malacus egy egyszerű árva volt, akit hajléktalanok neveltek egészen 5 éves koráig, majd magukra hagyták. Sose ismerte a szüleit, se azt, hogy honnan származhatott. Egy nemesi rangú család egyik tagjának megesett rajta a szíve és ezért befogadták magukhoz, mint szolgálót. Lassacskán beletanult a szolgaságba, bár a család 15 éves leánykája, Cathil úgy tekintet rá, mintha a saját öccse lenne. Viszonylag tűrhetően élt, bár minél idősebb lett, annál több munkát sóztak a nyakába.
8 évesen valami érdekeset tapasztalt, miközben a család másik gyermeke, a 14 éves Josef éppen kiabált vele. Az egyik pillanatban még minden gyűlöletét elfojtva hallgatta a nagyképű patkány nyavalygását, a másikban meg, miután már elszakadt a cérna, egy kisebb szikra csapott ki a kezéből, egyenesen a Josef mögött álló vázába, amitől az egy picit megpörkölődött. Meg se kell említeni, Josef sírva rohant a szüleihez, Malacus meg Cathil-hez rohant. A villám rosszat jelentett, főleg miután egy jel jelent meg a karján. Malacus egy ritka és elég rossz hírű máguscsalád leszármazottja lehet, akiket sajnos nem igazán láttak szívesen se élve se holtan. Malacus félt attól, hogy végezni fognak vele a mágikus vére miatt.
Az eset után pár nappal egy öregúr érkezett a házba. Állítólag valami tanár lehetett valami nemesi iskolából vagy miből, így a család szívesen fogadta. A szülők úgy hitték, hogy Josef miatt van itt, és talán a gyermekük egy még előkelőbb iskolába mehet. Éppen a díszes nappaliban beszélgetett a két szülő az öregúrral, amikor Malacus belépett a szobába, egy tálca süteménnyel és teával. A fejét lehajtotta, hogy még csak véletlenül se nézzen a vendég szemébe. Mikor letette a finomságokat az asztalra, az öregúr megszólította:
- Neked mi történt a kezeddel fiacskám? - kérdezte, majd Malacus jobb kezére mutatott, ahol a mágikus jelet egy kötés takarta el.
- Ne is törődjön vele Lord Sigmund, ő csak egy szolgáló. Megégette magát, ennyi az egész. - mondta a család feje őszinte megvetéssel és pökhendiséggel a hangjában. Malacus éppen távozni akart, amikor hirtelen valami különöset érzett Lord Sigmund irányából. Mintha egyik pillanatról a másikra valami különös aura lengné körbe, amit eddig sose tapasztalt. Malacus utoljára ehhez hasonló érzést akkor érzett, amikor tudatosan próbálta használni a mágiáját. Észre se vette, de időközben felemelte a fejét és ránézett az úrra, amit a szülők nem néztek jó szemmel.
- Khm - köhintett a ház ura - Malacusnak még sok teendője van, szóval jobb lenne, ha elindulna. - az utolsó szavakat keményen kihangsúlyozta, de mielőtt Malacus távozhatott volna, Lord Sigmund közbeszólt.
- Szóval ő az inasuk? - kérdezte, amire a ház ura csak bólintott. - Mennyiért adnák el nekem?
A szülőknek először tágra nyílt a szemük, majd elgondolkodóan néztek egymásra.
- Ennek mi köze van az ittlétéhez? Nem Josef miatt jött?
- Hogy őszinte legyek, az egyetlen tehetséggel rendelkező személy ebben a házban, a fiatalember itt mellettem. - majd a fejével Malacus felé bökött. - Egy rossz hírű, de mágiával rendelkező család leszármazottja és ez a mágia benne is jelen van.
- És mire akar kilyukadni ezzel?
- Arra, hogy én felveszem őt az én inasomnak és cserébe hallgatok a maga törvénytelen vagyonszerzését illetően. Elég fair ajánlat nem?- a ház urának tátva maradt a szája.
- Maga honnan...?
- Akkor ezt megbeszéltük. Gyere fiam. - majd felállt és kisétált a házból, Malacus pedig jobb híján követte. Többet akart tudni a dolgokról és nem akart egy egyszerű inas maradni. Ki akarta használni a vérörökségét.

Malacus, Sigmund tanítványa lett, aki egy mágusszervezet tagja volt. Kevesen tudtak róluk, de a feladatuk miatt jobb volt a névtelenségben és a homályban élni. Malacus sokat tanult a mesterétől, bár nem lett olyan tehetséges mágus, mint a többi tanítvány. Nehezére esett a koncentráció és jobbára mindig beteg volt. A vérörökség nem minden esetben jó. Mire betöltötte a 19-et, addigra a mágusszervezet helyzete sokat romlott és az ősi ellenségük pedig rájuk találtak.
Az ajtót nem egy retesszel és bútorokkal torlaszolták el, de Malacus tudta, hogy nem fog olyan sokáig tartani. A kardját készenlétben tartotta, bár tudta, hogy úgyse fogja hasznát venni. Ha ideér a Fekete Vihar egyik mágusa, akkor előbb fogja őt darabokra szaggatni, minthogy elő tudná venni a fegyverét. Mindent egybevetve rosszul állt a szénájuk. Sigmund mester egy bájitalt kotyvasztott, bár Malacus nem tudta, hogy mégis mit érhet egy itóka egy csomó mágus és zsoldos ellen, de igyekezett bízni a mesterében. Sigmund rövidesen elkészítette az italt és egy kis üvegcsébe helyezte, majd Malacus kezébe nyomta.
- Ez mi, mester? - kérdezte remegve Malacus, közben nagy nehezen visszacsúsztatta a kardját a hüvelyébe.
- Ez egy olyan bájital, amin több évtizede dolgozok. Ezzel be lehet jutni az idő alagútjaiba és egy másik időbe utazni.
- De mester, az időugrás nem veszélyes? A könyvek és az elméletek szerint...
- Most ne a könyvekkel törődj, hanem idd meg a bájitalt. - parancsolta és Malacus pedig lenyelte az egészet. Szörnyű kesernyés ital volt, ami égette a torkát. Hirtelen a mester kezeit érezte a vállán, a tekintetét pedig az övébe fúrta. Ezután Sigmund elmondott egy igét és Malacus fejében megjelent egy bonyolult rituálé minden részlete.
- Mi..mi volt ez mester? - kérdezte kissé szédelegve.
- A mágusok szent könyvének a pecsétje. Ezzel a varázslattal tudod megszerezni a könyvet. Ez az ige mesterről tanítványra száll és én most megosztottam veled. - majd felsóhajtott - Nem engedheted, hogy a Fekete Vihar kezébe kerüljön a könyv. - majd távolabb állt és elmondott egy sor igét. - A jövőben a Fekete Vihar leszármazottjai biztosan keresni fognak. Rejtőzz el, menekülj, vagy harcolj, de sose hagyd, hogy a kezükbe kerüljön a könyv! - Malacus mondani akart valamit, de egy hang se jött ki a torkán. Minden elsötétedett.

///és itt fogok valahol felbukkanni a vh világában egy kaland körében///

Mágia: Alap mágia: Képes észlelni a mágikus aurákat.
Villámok: Kisebb villámok teremtésére képes, amik nem halálosak, de erős fájdalmat okoznak. Egyszerű kézmozdulat kell hozzá és egyetlen, rövid varázsige, amit nagyon halkan mond ki.
Gyógyítás: Kisebb sebek és betegségek gyógyítása 4 kör alatt

Felszerelés: Amit magával hozott a múltból.
Egy egyszerű, zöld öltözék, egy fekete vászonnadrággal. Egy bőrvért és egy acélkard. Egy kis bőrerszény, benne néhány gyógynövénnyel. Cipője nincs.

Szakértelmei: Ügyesen bánik a karddal. Az angol nyelvet tanulja, bár még nem megy annyira, mint kéne.

Megjegyzés: Minek vacakoljak egy új karakter létrehozásával, amikor egy időutazóm van Very Happy