Valahol, Mississippi

Ad'-nek nem tetszett sehogy sem az öreg viselkedése. Főleg, hogy ebben a rohadt helyzetben még a félelem legkisebb jelét sem mutatta. Sőt még parancsolgatott is. Ad' legalább kikerült ezeknek a szörnyetegeknek a gyűrűjéből. Mert az biztos, hogy ezek szörnyetegek és ha ezt egy vérszívó mondja akkor abban van is valami. A házakat látva Ad'-nek rossz gyanúja lesz.
~Mégis mi ez a hely? Talán valami Bermuda háromszög?~
Az öreg szavaira Ad' annak a szemébe néz keményen.
-Ne merjetek követni!
Ha az ikrek vele tartanak akkor gyalog megy, ha nem akkor repül. A célja, hogy minél távolabb kerüljön ettől az őrültek házától és ha lehet a magasból valamennyire tudjon tájékozódni és megtalálni legalább a haver kocsiját ahonnan elrabolták. Nem nagyon olyanok az ismerősei, hogy megbocsátanának neki. Az is biztos, hogy aki meghívta ide az sem fogja még egyszer mert el se megy már hozzá. Inkább hazaindul. Csak jusson már oda.

Ad' nem nagyon bízott sem az öregben, sem pedig a kölykeinek hívott szörnyetegekben. Mikor menekült akkor nagyon sokáig csak hátra tekintgetett és fülelt ha valami neszt hall akkor fel legyen készülve. A tekintete előtt a klopfolóval agyonvert férfi sorsa leng és hogy nem akar annak a sorsára kerülni. Mikor egy kicsit lenyugszik akkor átalakul denevérré és a magasban tesz néhány kört, hogy megtalálja a kocsiját. Ha ez sikerül és tényleg ott van ahol hagyták akkor először átkutatja a másik kocsit majd a havertól kölcsön kapott kocsiba száll be. Ha képes lenne rá akkor most már biztos átizzadta volna a pólóját. Idegesen elfordítja a kulcsot a kocsiban ami felmordul. Ez a hang szinte mennyei számára. Gyorsan el is hajt. Vissza New York felé. Elege volt ebből a helyből. Soha többé nem akarja elhagyni a várost az is biztos. Bár a gondok szinte követik őt, de elege volt ebből az egészből. Hagyják őt békén. Gyorsan be is kapcsolja a rádiót és telefonál a rendőröknek. Nevet nem mond csak jelenti, hogy mégis mi a helyzet. Mit látott.

Morsus engedélyével írta ki magát Adrian - Nef