A Falakon belül

Különböző területek a hatalmas Falon belül. Rengeteg kisebb nagyobb falu és város van benne, amit a mágnes vasút köt össze. Hasonló ehhez, de természetesen a falon belül és lámpákkal.

~Nobuko~

Szoborként pihentem a szentélyben, immár jó pár napja, mozdulatlanul, néha esetleg portyáztam kicsit, de nem volt semmi különösebb dolgom, aludnék de mi aludni nem tudunk, legalábbis úgy mint az emberek és a többi élőlény nem. Így nem is számít nekünk a napszak, csak a táj nyüzsgését befolyásolja szinte. Épp készültem körbejárni a kegyhely területét amikor érkezett egy feladat, biztos rakoncátlankodik megint valaki vagy valami. Nem soká már a szállításért felelős járműben ültem, jobban mondva feküdtem összegömbölyödve az eredeti, 7 farkú alakomban, a két társammal. Mindkettőt láttam már de csak az egyikre mondhatnám azt hogy "ismerem", de őt ki nem ismeri legalább egy kicsit, hisz uralkodó az egyik toronyban, véletlenül pont abban ahol az általam őrzött szentély nyugszik. A mancsaimon pihentetem a fejem amikor megjelenik az báró képe, felemelem a fejem jelezvén hogy figyelek. A küldetésről beszél, elsötétült egy fal menti város és azt kell ellenőrizni, erre talán első hallásra elég lett volna egy személyt küldeni, ha már 3-an vagyunk nagyobb problémát sejtek itt mint egy kis kapcsolat megszakadás, de gondolom a vezetők is csak találgatnak és jobb félni mint megijedni. A kérdésére csak vissza helyezem a fejem ahol volt és pihentetem a szemem a képernyőn tartva ami jelzi hogy nem soká érkezünk. Felkelek végül nyújtózom egyet és át változom a harcra kész mondhatni emberi alakomba, ekkor a kardom is megjelenik a hátamon. Teljes nyugalommal várom hogy megérkezzünk. A falak óta szinte minden dolgom megszűnt, az a kevés is ami eddig volt, már ami a harcokat és a tényleges védelmezést illeti, valahol mélyen remélem hogy tényleg van egy kis gond, kis beszabadulás, jól esne egy kis testmozgás mint például egy kis ütközet.

Felszerelés::

~Raten~

Amikor az ember telefonja az éjszaka közepén csörög, az sosem jelent jót. Ránéztem a kijelzőre, és felsóhajtottam, tudtam, hogy miről van szó.
-Raten. - szóltam a telefonba lemondóan, és hallgattam meg a mondanivalójukat. Csalódottan keltem fel az ágyból, még végignéztem a két fekete hajú nőn, akiket felhoztam ma estére. Úgy döntöttem, felesleges magyarázkodnom, és majd a biztonságiak kidobják őket, ezért egyszerűen felöltöztem, és ott hagytam őket néhány teleportálással.
A Sinkanszenen két másik nő foglalt helyet, mintha csak kárpótolni akarna a sors. Természetesen ismertem őket az aktáikból, illetve Nobuko pont a határainkon belül őrizte szentélyét, az ártatlan flörtön/kakaskodáson túl nem kezdenék egyikkel sem. Eljátszottam a gondolattal, hogy megvakargatom a farkas füle tövét, de visszafogtam magam, és nem voltam tiszteletlen. Inkább meghallgattam a Bárót.
- Ha veszélyforrást találunk, parancsunk van kiiktatni azt, vagy a célunk csupán megfigyelés és információgyűjtés? - teszem fel a kérdést pusztán kíváncsiságból. Pooltündér mellett a csupán megfigyelést nem tartom valószínűnek, de jó tudni, hogy parancsot szegünk, vagy csak úgy öljük meg bármi is háborgatja a területeinket. A válasz után elsőként próbálok leszállni, és körülnézni. A gyors reflexeimnek és a teleportálásomnak hála én vagyok ilyen szempontból a legjobb, engem nem olyan könnyű meglepni. Ha nincs semmi ilyesmi, akkor jelzek a többieknek, hogy jöhetnek.
- Valamelyik gyönyörű hölgy gondolt már valamilyen stratégiára, vagy csak simán besétálunk, forgunk kettőt a tengelyünk körül, aztán lesz ami lesz? - kezdeményezek beszélgetést.

~Nobuko~

Megérkeztünk de még kiszállás előtt Raten feltesz egy fontos kérdést, amire kedvező válasz érkezik, lehet pusztítani mindent ami ellenséges, gyilokra fel. Közben felvettem a harchoz ideális alakom és lepleztem a mosolyom, nem vetne túl jó fényt egy "jó" szellemre az hogy egy kicsit is vérszomjas, de hát mit tehetek, eredetileg egy ragadozó állat lennék. De most hogy leszállunk figyelnünk kell, bármikor érkezhet támadás. Közben az egyetlen férfi tagunk kérdez, terv? Ugyan, engedtem egy kis mosolyt, Pooltündér válaszolt is, én már nem szólalok meg, amúgy se vagyok az a beszédes típus. Ahogy leléptem a vonatról kezdtem felmérni a terepet és fülelni. Vérszag, friss vér, talán még időben vehették észre a vészt, a lyukak padig a falon és a kibelezett, csonka hullák, hát nem épp....közben neszeket hallok meg mire oda is kapom a fejem....biztató. A motoszkálás egy házból jön ahová vezetnek vérnyomok, a kardomhoz emelem a kezem és készülök hogy bármikor kitörhet onnan valami, a neszelés után szinte mindig a kitörés jön, tudják hogy itt vagyunk, zajosak lehettünk. Fel is bukkant az első vadember mire ugrásra kész pozíciót de még nem húzom ki a kardom csak szorítom a markolatát. De nem kellett volna várni, elkezdett ordítani a többit ide hívva, így is úgyis ide jöttek volna de kis késésekkel nem egyszerre így viszont, ajjaj, rántom elő a kardom, egyből beindult a környéken a süftetés.  Rohan is felénk, ugrottam volna felé de helyette egy másik társa elől kellett kitérni aki közénk ugrott, vajon hányan lehetnek? Az újonnan érkező vadember az érkezés után felém ugrik támadva, sérüléseket elkerülvén kitérek illetve kifordulok előle és döföm át, lehetőleg a szívét, majd rántom is ki a kardom belőle és hátrébb ugrok, lehetőleg nem egy másik vadember karmai közé. Egyelőre kíváncsi vagyok hogy ez a sérülés mennyit fog rajta, ha csak lassította de nem végzett vele lendülök a következő csapáshoz hogy a fejét vegyem közben ügyelve hogy kitérjek a többi támadás elől, esetleg ha többen támadnak reagálni is azzal hogy igyekszem lecsapni egy-két végtagot, jobb esetben fejet. Igyekszem folyamatosan mozogni, kecses, könnyed, gyors mozdulatokat téve és a társaimat is segíteni amennyiben szükségük van rá. Egyelőre csak a kardomra és az ügyességemre hagyatkozom, a többit majd ha nagyobb ellenséges erő érkezik. Igazi kis szabdalós munkának ígérkezik és a lyukak a falon valószínűleg biztosítani fogják az ellenfél pótlást.

Felszerelés:

~Raten~

A parancs egyértelmű, amit veszélyesnek ítélünk, azt megölhetjük. Szeretem az ilyen törvényes önbíráskodást, mármint akkor, amikor én vagyok a bíró. Ha pedig arra is rájövünk hogyan jutottak be, az még jobb. Hát rendben, ezen ne múljon, majd kétszer is körbenézek.
Ahogy megérkezik a vonat, kiszállunk, és egyelőre nyugodtan tűnik a terep. Veszélyesnek, de nyugodtnak. Vérszag, hullák, minden ami kell, de rothadó bűz nincs, tehát friss lehet a vérontás. A hulláknak láthatóan hiányzik néhány részük, valószínűleg felfalták őket. Arra gondolok, hogy az egyik háztetőre teleportálok körülnézni, de ehelyett előjön az egyik támadónak tűnő figura. Szőrös és primitív, legalábbis kinézetre, és egyből hívja is egy társát az üvöltésével, aki mellénk ugrik, természetesen elteleportálok a közeléből, mielőtt rám támadhatna. Ezért is veszi a rókalányt kezelésbe. Pooltündér nekiugrott a másiknak, én pedig nem ismerem a harcstílusukat, nem is akarok zavarni. Úgy döntök marad az eredeti terv, és felteleportálok az egyik háztetőre, hogy körülnézzek, és esetleg lássam is, ha többen közelednének felénk. Közben figyelem a társaimat is, ha segítség kell nekik, akkor egy teleporttal megoldom a dolgot, hogy közbeavatkozzak, illetve ha úgy látom, hogy valamelyikük nem bír a másikkal, akkor távolról idézett kardjaimmal próbálom segíteni a harcát.