Hala, az űr

Nekem jutott végül a legalsó szint elvégre Nestor képes volt egyszerre átvizsgálni a másik  három emeletet, amíg én egyet. Viszonylag hamar végeztem, mert ezen az emeleten csak raktárak és irányítószobák voltak csak.
~ És én még attól tartottam, hogy improvizálnom kell, de itt egy árva lélek sincs.
Amint végeztem visszamentem a lépcsőhöz. Hamar meg is kaptam Nestor üzenetét, mire elindultam a legfelső szint felé.
Mikor felérek Nestor beolvasztja hasonmásait és a feljáróra mutat. Én csak bólintok, majd elindulok mellette felfelé.
- Remélem most már megtaláljuk őket.
Mondom, miközben felfelé caplatok a feljárón.

Syr-Tox állapota nagyon gyorsan rosszabbodik. Úgy tűnik, hogy magas láza is van. Amellett, hogy nincsen olyan állapotban, hogy akár csak instruáljon, egyre inkább úgy tűnik, hogy ha nem kap nagyon gyorsan orvosi segítséget, nem fogja túlélni. Ezt nem fogom hagyni, nem veszíthetem el az egyetlen rám bízott katonát. Gyorsan kell végiggondolnom, hogy mik a lehetőségeim, és cselekednem, Syr-Tox bármelyik percben meghalhat. Gondoltam, hogy fog gondot okozni, de azt nem, hogy ennyit. Végül el is veszti az eszméletét. Ez azt jelenti, hogy egyedül kitámogatni sem tudom majd.
Gyorsan körülnézek a teremben, de a gépek teljesen ismeretlenek számomra. Néhány monitor térfigyelő kamerák képét mutatja, amelyeken látom, hogy Nestor és Villám épp a gyermekeket keresik, eddig sikertelenül. Ezek szerint még nem várnak ránk, de csak idő kérdése, hogy megtalálják őket, addigra pedig már ki kell iktatni a biztonsági rendszert. Tudom, hogy DNS azonosítás szükséges a deaktiváláshoz, így valami olyasmit keresek, ami alkalmas lehet erre, bár nem biztos, hogy felismerem. Arról senki sem tudhat, hogy a deaktiválás megtörtént, így egyedül kell ezt megoldanom. Találni fogok valami megoldást! Ha nem találok semmit, a lehető legbanálisabb lehetőséggel próbálkozom.
- Belső biztonsági rendszerek deaktiválása! -adom ki az utasítást fennhangon.

Még lépcsőznünk se kell a legfelső szintre, hanem egy lift visz fel minket oda, remek. Amint felérünk és kilépünk megpillantunk egy csapat gyereket és még annál is több dadát és őrt.
~ Jól vigyáznak a trónörökösökre annyi szent.
Elindulunk feléjük, de Nestor megáll egy fa takarásában és én is így teszek. A tervre csak röviden reagálok miután megnéztem melyik gyereket kell elhoznom. Tudom, hogy néznek ki nebo gyerekei, de akkor sem kellene kettőnknek ugyanahhoz odamenni, míg a másikhoz senki.
- Rendben.
Mondom halkan, majd ismét felveszem az eddig alakított rideg figurát és igyekszem Nestorhoz hasonlóan játszani. Lendületes léptekkel haladok Nebo gyerkőcéhhez, akit nekem kell, majd elhoznom. Megfogom annak karját, majd felszólítom, hogy jöjjön velem, ha pedig kérdőre vonna valaki is, akkor egyszerűen csak annyit mondok: felsőbb utasítás.

Megtalálom a bioszkennelést végző gépet, tehát ezzel nem lesz gond. Olyan panelt viszont nem találok, ami kiiktatná a biztonsági rendszert, tehát jön a hangutasításos verzió. Amikor kimondom a szavakat, nem történik semmi. Már a következő opción kezdek gondolkodni, amikor végül mégis csak választ kapok egy gépi hangtól. A rendszer felismert. Egy pillanatig azt hiszem, hogy meg is oldódott a probléma, ám hamar rá kell jönnöm, hogy ez nem így van.
~ A szipolyok vigyék el!
Csak egy pillanatra vesztem el a nyugalmamat, és ez kívülről nem is látszik, de ebben a helyzetben még ez is sok. Most nincs időm ilyesmire. Nepthys azt mondta, hogy a rendszer nem fog jelszót kérni, bár tény, hogy nem volt teljesen határozott. Itt bukik meg az egész? Nem tudok azonosító kódot mondani.
A rendszer valószínűleg automatikus, nem gondolkodó MI-vel működik, így viszont ha az van a programjában, hogy kód nélkül nem deaktiválhatja a rendszert, fejre is állhatok, akkor sem tesz majd semmit. Előny viszont, hogy amíg a megadott mennyiségű hibát el nem követem, nem fog gyanút fogni. Tekintve azonban, hogy gyakorlatilag találgatok, ez sovány vigasz. Ráadásul, ha riasztják az őrséget, akkor Syr-Tox-ot sem tudom majd kivinni.
Az viszont biztos, hogy ha csak állok, azzal semmit sem érek el, úgyhogy először megpróbálom határozottsággal megoldani a dolgot:
- Nincs szükség kódra. Deaktiváld a belső biztonsági rendszereket!
Nem sok esélyt látok rá, hogy beválik, de tippelgetni nincs értelme. Ha nem jön be, még akkor is van talán egy-két javítási lehetőségem.

Az első kísérletem nem vált be, ami nem nevezhető meglepőnek. Szerencsére a rendszer még nem érzékel problémát, sőt, meglepően készségesen kommunikál. Ha valamilyen csendes riasztás be is kapcsolt, feltehetően Nestornak és Villámnak jelzett elsőként, így még nincs okom aggodalomra. A probléma viszont még messze nem oldódott meg, mivel továbbra sem sikerült deaktiválnom a rendszert. Egy új információ azonban felkelti a figyelmemet. A jelszót én adtam meg, vagy legalábbis részt vettem a beállításában. Nepthys elmondása és Nestor utánajárása alapján arra következtetek, hogy az itteni énem elég hasonló hozzám, tehát a logikája is hasonló lehet, mint az enyém. Tehát ha azt a jelszót adom meg, amit én is választanék, az megoldás lehet. Persze ha Nestor beleszólt a jelszóválasztásba, akkor sötétben tapogatózom, de hiba lenne nem tenni egy próbát.
Két verziót tudok elképzelni. Megadhattam egy véletlenszerű kódot, ez esetben a küldetésem szinte biztosan sikertelen. A másik verzió, hogy egy olyan hely nevét választottam, ahol valami olyasmit tanultam, amit sosem szabad elfelejtenem, és a jelszót mintegy mementónak tekintettem. A Galador túl kézenfekvő, és az jó eséllyel közismert, hogy a jelenlegi formámat a Hy'lt IV-en kaptam, így azt sem adhattam meg.
- Xarados. -mondom ki fennhangon.
Ez annak a kisbolygónak a neve, ahol elvesztettem a szemem. Ez az a hely, ahol az lettem, aki vagyok. Itt tanultam meg, hogy bármilyen egység álljon is mögöttem, végső soron csak magamra számíthatok. Pont ahogy most is. Mivel jelenlegi állapotomban mindkét szemem megvan, valószínűleg nem sokan tudják, hogy egyáltalán történt ilyesmi, pláne nem annak az eldugott kisbolygónak a nevét, ahol történt. Ez jó választás lehet.

~ Gáz van.
Csak ez a két szó jutott eszembe, mikor nem engednek minket a gyerekekhez. Próbálok úgy tenni, mintha meg sem lepne a helytállásuk és próbálok nem kiesni a szerepemből. fennmarad a rideg ábrázat és Nestor szavaira semmit sem reagálok miközben csak gondolatban gratulálok neki, mer jobbat én se tudta volna rögtönözni.
~ Remélem bekajálják.
Persze ha ez se lenne elég akkor itt tuti bunyó lesz és akkor persze segíteni fogok Nestornak, ha mással nem, akkor azzal, hogy gyorsan átvágok a tömegen és elviszem a két gyereket magammal. Persze csak azt a kettőt akikért jöttem.

Újabb néhány pillanat csend következik, miután kimondom a jelszót. Nem esem pánikba, türelmesen várok, ahogy eddig is, és végül meg is van az eredmény. A jelszó működik. Kisebb csoda, de sikerült megtalálnom a jelszót. A biztonsági rendszer deaktiválása elkezdődik, de az eredménye nem az, amire számítottam. Amikor kialszanak a fények, már tudom, hogy nagy a baj. Amikor bekapcsol a tartalék energia, és újra látok valamit, odasietek Syr-Tox testéhez. Megpróbálom gyorsan kitapintani a pulzusát, és ellenőrzöm, hogy lélegzik-e. Ha él még nem hagyhatom itt. Ha felfedezek életjelet, a vállamra veszem, és elindulok kifelé. Ha ellenállásba ütközöm, a szabadon maradt kezemmel még tudok energiasugarakat lőni, de a mozgásom igencsak akadályozva lesz. Közben robbanások hallatszanak. Nepthys azt mondta, hogy a rendszer deaktiválása észrevétlen marad, de nyilvánvalóan nem ez a helyzet. Ez már nem az első dolog, ami nem úgy történik, mint ahogy kellett volna. Azt, hogy kért jelszót a rendszer, még hajlandó voltam egyszerű tévedésnek tekinteni, de ezt már nem. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy az akció csapda volt. Nepthys felhasznált minket valamire, aztán itt hagy minket a káoszban. A robbanásokból arra következtetek, hogy arra várt, hogy deaktiváljam a rendszert, és támadást indított. De akkor miért nem árulta el, hogy lesz jelszó? Azt lehet, hogy tényleg nem tudta? Vagy valami teljesen más van a háttérben? Akárhogy is, most a legfontosabb az, hogy kijussak innen, és visszavigyem Syr-Toxot a hajóra. Ha addig Nestorék nem érnek vissza, akkor kénytelen leszek utánuk menni, akkor viszont ott kell hagynom a kreet a hajón védtelenül. Jobb lesz, ha először a kijutásra koncentrálok, aztán feltételezések helyett a látottak alapján döntök a továbbiakról.

A nőt nem lehet eltántorítani és kiderül, hogy Nestor olyasmit mondott amit nem kellett volna. Mégis honnan a fenéből kellett volna tudnunk ilyesmiről. A biztonsági rendszer éppen időben kapcsolja le a fényeket,én pedig kihasználom az alkalmat, hogy gyorsan a szolgákat megkerülve a gyerekekhez jussak, de azoknak csak a helyét találom.
~ Hogy az a...
Ekkor robbanások jönnek, ami nem volt a tervben, megpróbálok egyensúlyozni, hogy ne essek el.
~ Ez egyre jobb és jobb lesz.
A szarkazmus után rájövök, hogy lehet ennél is rosszabb. Bekapcsol a tartalék generátor és elkezdenek lőni ránk. Gyorsan mozdulok, hogy ki tudjak térni a töltények elől és megpróbálok a fáknál fedezéket keresni és hogy időközben megkeressem a két keresett gyerkőcöt is. Fedezésről fedezékre haladok és úgy keresem a gyerekeket és kerülöm el a töltényeket, amiktől egy idő után nem fognak védeni a fák sem.

A sötét miatt engem nem vettek észre, de sajnos én se láthattam senkit ugyanúgy. örömmel tapasztaltam, hogy rám nem kezdtek el lövöldözni.
~ Ez az. nem szúrtak ki. Csak valahogy meg kell találnom a megfelelő gyerkőcöket szinte vakon. MI sem lehet egyszerűbb.
Mondom magamban szarkasztikusan, de hamar elmegy a kedvem a viccelődéstől amint megpróbálok átfutni egyik rejtekből a másikba. Valaki egyszerűen kinyúl és képen vág, mire a sisakom behorpad, az orrom betörik én meg elvágódom.
~ Any@d. Nem érzem a képem és nem is látok. Ez f@sza.
Mivel eddig se láttam túl sokat ezért nem próbálom meg leszedni a sisakot, hanem csak megpróbálok feltápászkodni és hárítani az újabb támadást ha érkezik. megpróbálom a sérült sisakon és a minimális fény mellett megsaccolni, hogy mégis kivel állok szemben.

Legalább abban szerencsém van, hogy Syr-Tox még életben van, így a vállamra veszem, és elindulok. A folyosón nem találok senkit. Vagy nagyon komolyan vették a parancsot, vagy a biztonsági rendszer lekapcsolása után kitört káosz miatt menekültek el. A hajó felé veszem az irányt, de óvatosan haladok, mivel a robbanásokat hallva arra gyanakszom, hogy bármikor beleszaladhatok a támadó erőkbe. Azonban még a végére sem érek a folyosónak, amikor megjelenik a kislány, Tyranis. Az arcáról ugyanúgy nem tudok leolvasni semmit, ahogy eddig sem. Ez nem segít abban, hogy feltétlenül megbízzak benne, különösen nem ebben a helyzetben, amikor már bárki áruló lehet. Vajon ő is benne van Nepthys játszmájában? Valószínűleg. Szavaiból azonban úgy tűnik, hogy ő sem tudja mi történt, ami különös. Teljesítettük a feladatunkat, minek lenne most már szükség a színjátékra? Még mindig gyanakodva figyelem, de már egyáltalán nem vagyok meggyőződve, hogy köze van a támadáshoz.
- Nem hoztunk senkit. -mondom. - Nem tudom, mi folyik itt, de nem ez az első dolog, ami nem úgy történt, ahogy Nepthys mondta.
Közben a másik folyosóról felhangzanak a csata, pontosabban az öldöklés félreismerhetetlen hangjai. Furcsa, hogy mennyire kellemetlen most hallani őket. Hozzászoktam, hogy a dolog szerencsés oldalán állok, most viszont két tűz közé kerültem. De nincs értelme ezen elmélkedni és várakozni, ki kell jutnom a hajóhoz. Már ha nem semmisült meg időközben...
A zajok elhaladtak a folyosótorkolat előtt, úgyhogy biztonságosnak tűnik kinézni, és amikor meg is teszem, megdöbbentő látvány tárul a szemem elé. A támadók nem embertelenek, vagy Annihilus férgei. Űrlovagok azok, a saját népem, ahogy civileket mészárolnak. Már ha lehet bármilyen kreet civilnek nevezni. De ez nem csata, hanem válogatás nélküli mészárlás. Az én vezetésem alatt ilyen nem történhetne! A kislányhoz fordulok.
- Hova tartoznak ebben a világban az űrlovagok? Nepthys oldalán állnak? Ki vezeti őket és milyen befolyásom van nekem fölöttük?

Ez nem stimmel. Ha az Űrlovagok a császári erőkhöz tartoznak, nincs értelme a támadásnak. Árulásról lenne szó? Reménykedtem benne, hogy a Birodalmi Gárdában elfoglalt helyem hatalmat jelent az Űrlovagok felett is, de ez nincs így. Ha ez lenne a helyzet, valószínűleg meg is próbáltak volna kapcsolatba lépni velem a támadás előtt.
Amikor a kislány folytatja, úrrá lesz rajtam a megdöbbenés, bár ezt igyekszem nem kimutatni. Ahogy a csapat után nézek, látom, hogy valóban sokkal rendezetlenebbül mozognak, mint akár a legzöldfülűbb Űrlovag egység. De hogy ezek Szipolyok legyenek?! Az nem lehet! Pontosan úgy néznek ki, mint az Űrlovagok az én világomban. A történet is sérti a fülemet, bár be kell látnom, hogy valószínűleg igaz. Végtére is ez a világ ellentéte a miénknek. De hogy az Űrlovagok megtámadták a békés Szipolyokat? Nevetséges! Ez a világ torzabb, mint hittem, pedig eddig is sok olyat láttam, amitől a hideg ráz. Az viszont kis elégtétellel tölt el, hogy láttam őket ártatlanokat mészárolni. Ezek a férgek semmilyen világban nem képesek sokáig rejtegetni igazi természetüket. Legszívesebben utánuk mennék, hogy végezzek az összessel, de erőt kell vennem magamon. Elfordítom hát a tekintetemet, és intek a kislánynak, hogy induljunk el a hangár felé. Most a legfontosabb az, hogy Syr-Tox-ot biztonságba helyezzem. De azért remélem, hogy lesz alkalmam közben elpusztítani néhányat ezek közül.

Mikor megpróbálok felállni már az sem sikerül, mivel kapok egy újabb ütést, ezúttal célzottan a hátamra. Az ütés hatására visszakerülök a földre.
A sisakon keresztül alig lehetett kilátni, de mégis láthattam a támadómat körvonalait. Egy páncélos nő volt az.
~ Szép kis pasi vagyok még egy csaj is le tud ütni.
A nő megint lesújtani készült én pedig arra, hogy kitérjek az elől, mikor a nő egyszer csak felrobbant. Pislogtam párat meglepetésemben és igyekeztem felmérni a környezetet, amennyire csak lehetett ilyen fényviszonyokban, hogy látok e egyéb veszélyforrást vagy a gyerekeket. Ha nincs veszély ami elől ki kénetérni felállok és renes tempóban kezdek haladni fáról fára, hogy elhozzam a gyerekeket, akikért jöttünk de ezúttal ne fussak bele senki öklébe sem.

A hangár felé semmi sem áll az utunkba, és ahogy megérkezünk, rögtön látom, hogy a támadás nem itt érkezett, és minden teljes épségben van. Ez végre egy pozitív fejlemény, ilyesmiből nem sokat láttam, mióta itt vagyok.
Első dolgom, hogy Syr-Toxot a hajó belsejében lefektessem. Ha nem változott az állapota, stabil oldalfekvésben otthagyom, és kifelé indulok a hajóból. El kell döntenem, hogy itt várakozom, vigyázva Syr-Toxra és a hajóra, és reménykedem, hogy Nestor és Villám épségben visszatérnek, vagy megpróbálom én kihozni őket, ezzel kockáztatva a távozási lehetőségünket. Valaki mindenképpen veszélybe kerül. Tyranis tanácsára csak bólintok. Bármennyire is szívesen kerülnék szembe a szipolyokkal, valószínűleg az a jobb megoldás, ha várunk. Nestor tud vigyázni magára, és mellette talán Villám is kevésbé kerül bajba. Ellenben ha véletlenül támadás éri a hangárt, és nem vagyok itt, akkor elveszíthetjük a hajót, és az végzetes lehet. Kénytelen vagyok abban bízni, hogy megoldják a feladatukat a segítségem nélkül, a támadás ellenére is. Egy darabig még legalábbis mindenképp várok, de ha sokáig nem érkeznek vissza, lehet, hogy kénytelen leszek mégis utánuk menni. A hajó bejáratánál állok, és figyelem, hogy érkezik-e bárki, akár barát, akár ellenség.