Hala, az űr

// A fáról fárát, azt úgy értettem, hogy egyik fa mögül ki, másik mögé(takarásába) be. XD De valóban nem fogalmaztam egyértelműen. minden esetre van ahol épp nem akar fára mászó macskát játszani a karakterem.  //

Ahogy haladok a fák takarásában, azon kapom magam, hogy többször majdnem nekiütközöm a törzsnek, mert a látásommal valami nem stimmelt.
~ Mi a fene, kettőt látok?
Valószínű volt, hogy az ütések és rúgások hatására volt ez, de a felismerés még nem változtatott a tényen, ami nem igazán tetszett. És csak a fejem tudtam fogni, hogy legalább ne szédüljek
Ahogy megpróbáltam magam összeszedni, egy kislány hangját halottam meg. Ahogy a hang irányába néztem, a két gyermeket láttam meg, pont azokat, akikért jönnünk kellett. Bár a kettős látás miatt 4 gyermeket láttam a kettő helyett.
A kérdésre csak közelebb hajolok hozzájuk, de nem túl közel, hogy ne ijesszek rájuk.
- Igen, de nem kell félnetek, anyátok küldött értetek, Nephys.
Mondom, majd ellenőrzöm a páncélom, hogy nem sérült e meg annyira, hogy ne legyek vele képes repülni és levinni a két gyerkőcöt innen. Mert ha lehet így vinném le a gyerkőcöket, mivel a lift áram nélkül nem megy.

Nem kell sokat várnom, néhány perc elteltével egy fehér villanás vakít el egy pillanatra, majd Nestor és Villám jelenik meg mellettem a két gyerekkel együtt. Egy pillanatra nem tudom mire vélni a jelenséget, ám Tyranis magyarázata érthetővé teszi a dolgot. Közben a hangár ajtaja megdöndül egyszer, majd újra és újra. Nem tudom, hogy a helyiek vagy a szipolyok azok, de nincs értelme megvárni. A feladat sikere fontosabb, minthogy egy másik világ szipolyaival szembenézhessek.
Megvárom, amíg mindenki felszáll a hajóra, majd utolsóként én is felszaladok a rámpán. A gyerekeket Villámra hagyom, akinek a páncélja ugyan erősen megviselt, de ő maga úgy tűnik rendben van, és követem Nestort a kormányhoz.
- Deaktiváltam a biztonsági rendszert, ha Nepthys igazat mondott, képesek leszünk elhagyni a bolygót.
A többit ráérek akkor elmondani, ha már az űrben vagyunk. Nem zavarom meg a koncentrációban, csak akkor felelek, ha kérdez valamit. Sok mindent kell megbeszélnünk, de minden várhat addig, amíg nyugodtabb körülmények közé érünk. Ha Syr-Toxról érdeklődik, elmondom, hogy nincs eszméleténél, de a hajón van és él. Az események részletezésének még nem érzem szükségét.

A nevet elrontom, mire a két gyerek futásnak ered, mondjuk inkább az lett volna a csoda, ha jól mondom ki, miután kettőt látok és jól elvert egy nő. Apám, ez még mindig olyan gáz. Tudom, hogy nem vagyok egy túl erős fajta, de azért mégis gáz, hogy egy ütésből földre küldtek.
A gyerekek után futok mire ismerős fehér fény vakít el. Mikor újra kinyitom a szememet a hajónknál vagyok a társaimmal és a gyerekekkel együtt.
Nestor felsiet és biztatja a gyerekeket, hogy biztonságban lesznek velünk. Mivel Acél is megindul világos lesz számomra, hogy nekem kell felvinnem a gyerekeket.
- Kapaszkodjatok.
Mondom, miközben felkapom mindhármat és felfutok velük a fedélzetre, majd amilyen gyorsan csak tudom, bekötöm, mindhármukat, majd magamat is.
- Tűzzünk el innen.
Jelzem Nestornak, mikor mindenkit bekötöttem.