Hegység rész

Egy hatalmas hegyekkel, völgyekkel, havas erdőkkel és mezőkkel tarkított rész a bolygón, mintegy két és fél, három heti járóföldre a Várostól.

A topic eredeti helye

#1 2009-12-03 18:44:43
Thorhalla
Egy hatalmas hegyekkel, völgyekkel, havas erdőkkel és mezőkkel tarkított rész a bolygón, mintegy két és fél, három heti járóföldre a Várostól.


#2 2009-12-03 23:16:53
Shadow
//előzmény: város//

Épp rugaszkodok el, mikor valami mozgást látok a szemem sarkából. A következő amire emlékszem, hogy a karmaim végig szántják az asztalt, s végül csúnyán koppanok a talajon egy hosszú vonyítás kíséretében. Gyűlölöm, mikor valaki a farkamnál fogva ránt vissza. Hátra nyúlok, s megtapogatom, hogy még meg van e, miközben morgok a földön fekve.
- Igen anyám... tudom... - morgom, magam előtt a talajt „vizsgálva” elég közelről apámnak hála. Közben hallgatom a szülőket is, amit mondanak, ahogy lassan feltérdelek, majd a sarkamra ülök, s leporolom a ruhámat.
- Szuper... Logan... van egy kis különbség köztetek és köztünk... de csak egy nagyon kicsi... TI NEM EGYÜTT NŐTTETEK FEL! De ezt az apróságot leszámítva tuti sok a hasonlóság a két helyzet között... Na de mindegy... akkor megyünk a tengerpartra összeszokni... remek lesz... - fújok egyet. - ...amilyen mázlink van, tuti hideg a víz... - morgom, miközben leülök, s az asztal darabkáit szedem ki a karmaim közül, ami esetleg ott maradt. Majd némi mosoly is ül az arcomra.
- De nézzük a dolgot jó oldalát! Egy kicsit lebarnulunk Csajok, s minden bizonnyal a nagy összeszokásban lesz idő úszni is! - majd Loganra nézek. - Jah érthető volt a mindenki egy darabban jöjjön vissza rész... csak tudnám, hogy miért nem tetszik nekem a nézésed Logan... - zöldes füst von be minket, miközben gondolkozok....

Egy teleportálással később...

Remeg a szemem, s nem is kicsit, miközben a tájat bámulom... majd kitör belőlem.
- LOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAN!!!!! - üvöltés után összeszűkülnek a szemeim, s vicsorgok... hát igen... ez kicsit se tengerpart... és a hőmérséklet, se a legjobb... szemem sarkából Logan, majd Thorhalla lányára pillantok...
- Freydis... anyud vagy elszúrta a teleportálást, amire az esély annyi, mint hogy Apám midgardi halandó, vagy ez nagyon szándékos volt... - a mellettünk megjelenő többi cuccra pillantok, s a puskám felkapom, majd ellenőrzöm, miközben veszek pár mély levegőt, s a szárnyaimat jobban magamhoz húzom...
- Valakinek valami jó ötlete? - közben tekintetemmel ismerős pontot keresek, hogy merre is lehetünk, bár kétlem, hogy túlzottan a közelbe pakoltak volna minket, de kitudja...


#3 2009-12-03 23:34:15
Tao
Még sosem láttam Ethant ilyennek, zavarja őt a többiek problémája, azt hiszem, azt szeretné, hogy a többiek békésen éljenek. Serena megnyugtat, hogy van terv, és némi közjáték után az is kiderül, hogy egy kirándulásra kell mennünk. Nem rossz ötlet, bár nekem abból az utóbbi években kijárt bőven. Az érdekes pontja a feladatnak, hogy együtt kell kirándulni, pedig ketten már most megölnék egymást. Ez még egy érdekes kérdés lesz. A tengerpartra akarnak küldeni minket, jártam már ott is, a végtelen vizen nem tudtam átkelni, az áramlatok és a hullámok miatt nagy csónak kellene, hogy kijuthassak a nyílt vízre, és rengeteg tartalék élelem és víz. Elmosolyodom, amikor Halla varázsolni kezd. Gondolhattam volna, nem azt akarják, hogy menjünk oda és vissza, mágiával sokkal gyorsabb minden. Csak épp a dolog lényege marad ki. Lehunyom a szemem, nem tudom, milyen érzés teleportálni, de most, hogy megtapasztalom, egész kellemes, bizsergető. A tengerparti szellő... Egész másmilyen. Kinyitom a szemem, és hegyeket látok, nem azokat a hegyeket, melyek túl magasak, és nem azokat a völgyeket köztük, melyekbe sosem ereszkedtem le. Ennél jóval messzebb is jártam már, de emlékszem erre a vidékre. Az égre tekintek, a csillagokat figyelem, és körbeforgok. Tudom, hol vagyunk. Azon a kisebb hegyen kell átkelnem, két hét legfeljebb az út a városig, egy patak mentén haladhatok úgy nyolc napig, után a legközelebbi vízforrásig egy napot kell gyalogolni, mert le kell ereszkednem a sziklás völgybe. Onnan egy forráshoz kell mennem, és végül a völgyben haladva az erdőhöz érek. Azon átkelnem már ne lehet több két napnál.
De nem vagyok egyedül. A többiek nem tapasztalt erdőjárók, velük hosszabb lesz az út, három hétbe is beletelhet, míg hazaérünk, és nem mehetünk nehéz terepre. Nem alszanak el a fákon, így a farkasok veszélyt jelentenek, akkor pedig tűz kell, és valaki, aki táplálja azt éjszaka. Élelmet szerezni is sokkal nehezebb, ennyi embernek nem elég egy nyúl és néhány gyümölcs meg bogyó, szarvast kell találnunk, vagy zergét, talán madarat lőni, azt hiszem az egyik asgardi íjász. Ha jól haladunk, a tíz nap után elérhetjük a völgyet, de nem ereszkedhetünk le a sziklákon. Kerülőt kell tennünk, akkor pedig elérjük, hogy lejussunk a hegyről, és akkor eljutunk a városba újab tíz nap alatt a... A Végzettanyáján keresztül. Mikor utoljára ott jártam, romos volt, mindent benőtt a moha, és nem volt élet. Emlékszem, mit mesélt anyám a helyről. Lehet, hogy jobb lenne elkerülni, a többiek úgy sem vennék észre, ha teszünk egy kis kitérőt. A szárnyas asgardi, ha jól emlékszem Shywa, ismét némi közjáték után felteszi a nagy kérdést.
-Először is örülnék, ha nem ordítanál. Meghallják a farkasok. Másodszor, tudom hol vagyunk. A hazaút nagyjából három hét lesz. Harmadszor, késő van, a Nap leszállt, és nincs tüzünk. Száraz fát kell gyűjtenünk, és tüzet raknunk, hogy távol tartsuk a farkasokat. Néhányunknak éjszaka is fenn kell maradni, hogy táplálják a tüzet. Vegyétek fel a meleg ruhát, nappal sincs meleg, de az éjszakák fagyosak a hegyen. Holnap reggel elmondok mindent a helyről, és hogy hogyan fogunk hazajutni, így most felesleges a kérdezősködés. A biztonság szempontjából lényeges, hogy azt tegyük, ami a helyes. Szóval most fát gyűjtünk, és tüzet rakunk. Ez jó hely a táborozásra, de sietnünk kell a fa gyűjtésével, amíg van némi fény, és visszatalálunk ide. Kettesével menjetek, és ne kóboroljunk el túl messzire! Ethan, erre!
Remélem, hogy megértik, nem parancsolgatni akarok, csak segíteni. Ha senki sem kezd el problémázni, és Christopher sem akar bosszút állni most, hogy apja is beszélt vele, akkor elindulok Ethannel, hogy összegyűjtsünk annyi fát, amennyit elbírunk. Szép túra lesz, és félúton ott a csúcspont. Messziről kell elkerülnünk, ha azt akarom, hogy ne vegyék észre. De talán pont az kéne, hogy odamenjünk, akkor láthatják a helyet, ahol a szüleik összefogtak, és együtt győztek a gonosz ellen. Talán átérzik majd a hely szellemét, és félreteszik a nézeteltéréseiket. De addig még tíz nap van. Hosszú idő, ha az ellenségeddel kell egy ágyban aludni.


#4 2009-12-04 11:32:59
Thordin
A láncok lehullanak Chrisről, és csapatmunka következik. Pikk-pakk, eltűnik a társaság gyermek fele, Kaal közben egy szót sem szólt, csak türelmesen figyelt. Aztán… ez nem tengerpart. A kis szárnyas barátunk ordibál, a remete meg nyugtatja. Hát, igen… ilyen is van. Kaal oda lép Shywa mellé, majd kicsit érdektelenül szólal meg.

-Nem tudom mit vártál, mert én semmi jót. Logan eszelte ki a dolgot, de szerintem nem pont így, és Thorhalla szeret mulatni, szóval az ő jóvoltából kerültünk ide. Szerintem nem így tervezte a többi szülő, szóval… na de lényegtelen. Éljük túl, azt kavarodjunk haza.

Ezzel elhalkul, és Zyro szavait megfogadván bólint. A srác nyilván valóan a legtapasztaltabb jelen helyzetben, így nem hátrány, ha hallgatna rá mindenki. Elvégre ő járta az erdőket, és ő tudja mi merre. Elmennek tűzi fáért, addig Kaalhina unokatestvére mellé szegődik. Majd pedig kedvesen szólítja meg, mint mindig.

-Talán őrködjünk. Mert szárnyas barátnénk, lehet ide csábított néhány vadat. De remélem inkább elijesztett, de jobb ha inkább felkészülünk. Nem gondolod?

Kérdi, aztán akár hogy is dönt a fiú, a lány fogja magát, és egy fára felmászva, neki dől a törzsnek, és elő veszi íját, és mellé egy nyilat bele tesz a húrba, majd pedig nyugodt, és kedves arccal szemléli az vidéket. Közben pedig reméli, hogy most, hogy nincsenek szülők, Sem Chris, sem Bard nem folytatja adolgot. De inkább az előbbitől tart a félvér.



#5 2009-12-04 12:02:49
Patriot
A láncok melyek fogva tartották a férfit, lehullanak róla. Hevesen pattant fel, és ökölbe szorult keze nem ernyedte el. Nem nagyon volt szándékában lehiggadni, ám apja szavai végül kissé enyhítettek a helyzetén. A továbbiakban néma volt, és csak nem tetszően bólogatott Logan szavaira. Nem volt kedve egy csapatépítő tréningen részt venni, amit ráadásul olyanokkal kellett elvégezni, kikkel semmi kedve sem volt egy légtérben maradni. De nem tudott túlzottan tiltakozni, így ő is áldozatul esett a teleportálásnak. Meg sem lepődik azon, hogy nem tengerparton volt. Shywa üvöltése igazán okos döntés. Chrsi még azon sem lepődött volna meg, ha őt Thorhalla egy pöcegödörbe tünteti, ahol valami undorító állatok mászkálnak. De nem így volt. Megjelent páncéljának többi darabja is, amikhez oda sétált, és elkezdte felvenni. Nem volt beszédes kedvében, és a társaságra sem igazán vágyott. Idegesen húzta fel a mellvértet, a kar darabokat, és kapcsolta mind azokat össze. Míg olyan 5 percnyi „öltözködés” után, felvette az utolsó darabot, a sisakot. Halk búgás kezdődött, és beindúlta a páncél hajtóműve. Kigyúltak rajta a kékes fények, aztán Chris emelkedni kezdett. Az éjj leple alatt fel szállt a magasba, és elment a társaságtól legalább 50 méter magasra, és az égben lebegett. Semmi kedve nem volt a közösséghez.



~Jó lesz itt nekem… nem fogok a barmok társaságában szórakozni. Az biztos, hogy Bard nem lesz elfelejtve. Nem… nem ölöm meg, az nem jó módszer. Hallottam én apámtól a katonai módszerekről. Sokkal jobb, ha kínzásnak vetjük alá. Lelki terror, itt nem elég, mert ennek nincs szíve. De a fizikai… majd az megteszi… Az biztos, hogy nem felejtek… Szerintem mindenkinek szívességet fogok vele tenni. Játszanak csak cserkészesdit. Én elvagyok ide fenn. … … … … … Meg kell mondjam, ez a páncél… nagyon tetszik…. Jó érzés benne lenni. Remek…


#6 2009-12-04 12:21:14
Serena Davidson

//Előzmény: Város//
A villanás után kinyitottam a szememet, hiszen nem az várt, amire számítottam. Ez nem volt se meleg, se kellemes napsütötte, naplemente volt és mindenfelé hó! És hideg, meg hegyek. Legszívesebben odaléptem volna Shywa-hoz és fejbe vertem volna azért, hogy apám nevét üvöltözi. Ha nem is a farkasok jönnek, akkor majd kapunk a nyakunkba egy kellemes adag lavinát, ami pedig rosszabb volt, mint a farkasok. Legalább is szerintem. Végighallgattam Zyro-t, hogy mit is mondott, szóval ismerte ezt a helyet, csodálatos!
- Veletek tartok srácok! – mondtam a testvérpárnak. – Valamennyire én is értek a túrázáshoz és a szabadban életben maradáshoz. Neeem! – morogtam hangosan azokra a felvetésekre, hogy csak Thorhalla volt ebben. – Ez az apám volt! Ismerem! Láthattátok, hogy miként néztek egymásra… - morogtam tovább. – Ketten tervelték ki…
Ismertem az apámat, ez az ő ötlete volt, igazából azon meglepődtem, hogy az a nő a saját fiát is kitette ide, nem volt logikus. Szóval valamiért… apám volt és kész, még kitekerem érte a nyakát, ha egyszer hazaérünk innen. Lássuk be, hogy valóban jó módszer volt ez arra, amit akartak, de lett volna jobb is. Vettem egy mély levegőt és felkaptam magamra egy pulóvert a holmim közül, csak egy vastagabb nadrág és pulóver volt itt, nos igen fegyverem nem nagyon volt. Mögöttünk valami felzúgott és hátranéztem, mire megláttam, hogy Chris a levegőbe emelkedett. Erről ennyit, hogy együtt dolgozzunk. Így igazán élmény lesz ez az elkövetkező három hét!


#7 2009-12-04 19:05:10
Tyler
//Előzmény:Város//

Igazából csak akkor fogom fel hogy Thorhalla elteleportált minket mikor Shywa elkezd kiabálni. Csodálkozva pillantok körül. Minden második generációs kölyök ide került, még az asgardiak is. Csak némán bólintok Zyro szavaira, neki van itt a legnagyobb tapasztalata, annyi év kóborlás után nem is csoda. Elindulunk fát gyűjteni, Lorna csatlakozik hozzánk. A gondolataimba feledkezve sétálok kettejük között, fel-fel kapva egy száraz ágat, automatikusan.
Mindig is ezt a bolygót tekintettem az otthonomnak és pár pillanatig ezt az egészet idegennek éreztem, a helyet a várost, a többieket...legszívesebben itt hagytam volna őket. Idegesítőnek...igen ez a helyes szó...idegesítőnek találtam őket...és ez ijesztő hisz ők a családom.
Felkapok ismét egy ágat és felugrok egy közeli fára, és a fákon haladok tovább.


#8 2009-12-04 19:29:08
Henry White
//Előzmény:Város//

Thorhalla feloldja a varázslatot és Crhis újra szabadon tud mozogni. Rozsomák, Serena, és Einar úgy tűnik már elég régóta gondolkodtak ezen az úton amit most valóra is váltottak. Egy hegyvidékre kerültünk a varázslat után. Zyro rögtön a kezébe is veszi az irányítást és Manóval és Lornával elindulnak tűzhöz fát gyűjteni. Kaal pedig elindul őrködni, arra az esetre ha Syhwa oda csalt volna pár vadállatot.

<- Nem rossz ötlet. Menj csak de valakinek a tűzhelyet is meg kell csinálnia ha nem akarjuk az egész környéket felégetni.->

Válaszolok neki, felkapom Fagyharangot apa fegyverét, Serenáék gondoskodtak a felszerelésünkről is, és kiválasztok egy jobb helyet a tűzhöz. Ahol mindannyian elférünk és valamennyire védve vagyunk a hidegtől is. Megtisztítom a területet egy kisebb körben, kialakítok egy kisebb biztonságos tűzhelyet.


#9 2009-12-05 13:29:25
Morsus
Eric, mint mindig a másik két félasgardi társaságát keresve a közelükben van zsebre tett kézzel.
- A tavalyi buli rosszabb volt. Most legalább a csirke nem égett oda.
Mondja békésen majd elkezd nézelődni.
- Azt hiszem arra kell menni.
Felméri a bandát.
- Nem tudok ennyi embert teleportálni.
Bard érdektelenül nem messze áll meg a társaságtól karba tett kézzel, de mindez látvány azonnal kész fegyvert rántani és támadni. Azért vág ilyen arcot, mert így oldalra kinézve állandóan feltudja mérni az egészet.
- Shywa fogd be!
Morogja le idegesen.
- Ne hangoskodj. Jobb ha nem tudják a hegy lakói, hogy itt vagyunk.
- Csak nincsenek haverjaid itt is?
Kérdi Eric és elkezd segíteni a tűznél.
Skaar mindig gyermetegen mosolyogós arca eltűnik egy nagyobb kőhöz lép és arra fellépve nagyot szippant a hűvös hegyi levegőből. A haját az enyhe szelő fújja és a szemei a kék égen járó ragadozó madarakra irányul. Ő az egyetlen, aki azonnal vissza tudna menni a városba. Az ereje miatt akkorát tud ugrani, mint Hulk. Pár perc legrosszabb esettben egy óra lenne az út, de számára ez a hely a mennyország és a feladat egy álom.
- Megnézem van e itt valaki.
Mondja tömören és a lehető legközelebbi magas fára ugorva elkezd őrködni, semmi sem kerülheti el a figyelmét.


Szereplők:
Eric Morsus, Zack és Amora mágus fia
Bard Einarson, Thor és Halla fia, harcos
Skaar Skurgeson, a legizmosabb gyerek Skurge és Thena fia


#10 2009-12-05 15:10:09
Thorhalla
Vett egy mély levegőt és még csak meg sem próbált ellenkezni akkor sem, amikor az anyja egyszerűen elteleportálta őket. A többiek kiborultak azon, hogy hova is kerültek, őt igazából meg sem lepte, hogy egy ilyen helyre tette ki őket. Még azon sem lepődött volna meg, ha nemes egyszerűséggel az óceán kellős közepére rakja ki őket Bard kivételével, hogy mindannyian ott haljanak meg. A felszerelések közül előhalászta az apja pajzsát, majd a kezébe vette.
- Most már igazán befejezhetnétek az egymás torkának marását Eric – nézett a nagybátyjára a lány.
A környéket gyorsan végigjárta és kisebb-nagyobb követek gyűjtött a pajzs belsejébe, és azokat végül a pajzzsal együtt Freyr-nek nyújtotta át, hogy használja ezeket a körberakásnál.
- Ha a köveket a tűzbe tesszük melegedni utána még minket is melegíthetnek egy ideig – vonta meg a vállát.

Ezen a részen nagyon gyorsan sötétedett, mire sikerült rendeznetek a soraitokat már szürkület lett és a nap teljesen lenyugodott valamelyik orom mögött. Skaar ért először a legmagasabbra, mert Chris-nek még magára kellett öltenie a páncélját. Így a faital erőisten abban a pillanatban fedezett fel valamiket a levegőben, amiken a lemenő nap utolsó fényei fémesen csillantak meg, amikor Chris 50 méteres magasságba ért. Mivel az ember fiú nem nézett körbe, így nem láthatta meg a közeledő dolgokat, csak a lövésekre lehetett figyelmes, majd, hogy több valami beléütközött, amitől a fiú zuhanni kezdett egyenesen a tábor irányába folyamatosan gyorsulva…

Zyro, Manó és Lorna elmentek faágakat gyűjteni, nem kellett messzire menni és elég sokat találtak a havas talajon, kisebbeket, nagyobbakat. Egy idő után, hogy nem hallották a többieket, látták, hogy Chris a levegőbe emelkedett és másfajta zúgást is lehetett hallani a levegőből, ami nem illett bele a csendes erdőbe és nem is hasonlított arra a zajra, amit Chris páncélja adott ki. Pillanatokkal később vörös sugarak repültek át az égen és a fák takarásának védelméből furcsa repülő fém tárgyakat látott a kis trió a tábor felé tartani és azt is látták, hogy Chris lezuhan az égből…

A táborban maradt társaság hamar tudott köveket gyűjteni, amivel körbe lehetett tenni azt a helyet, ahol később a tábortűz lesz. Az őrködők, akik a földön vannak semmilyen különös dolgot nem láttak, vagy hallottak, csak a vöröses fényeket, amik eltalálták Chris-t, aki ennek következménye képen zuhanni kezdett a tábor felé. És ekkor hallhatta meg az itt maradt társaság is a furcsa zúgást a levegőből, ami egyre csak közeledett…


Amit a táborban maradottakon kívül mindenki látott:



#11 2009-12-05 16:07:20
Thordin
Sóhajt Kaal, ahogy a távolba mered. Nem lát semmi furcsát. Csak a lágy szellő rázza meg a bokrokat, de azon kívül semmi. Minden esetre, innen mindenkit lát, kivéve Skaart, és Christ. Az utóbbi biztos magányra vágyik, az előbbi pedig bizonyára csak körbe néz. Páran tűzifáért mentek, néhányan pedig itt maradtak. Az asgardi lány kezd kicsit fázni, és épp azon fordul meg gondolata, talán le kéne menni, és felvenni valamit, mert lát néhány meleg ruhát. Viszont valami más teljesen elvonja figyelmét. Egy vöröses fény, és egy fura hang. Aztán pedig a páncélban lévő srácot pillantja meg, aki zuhan lefelé. A fél vér gyorsan leugrik, és hevesen keresi tekintetével unokatestvérét. Vagy bárki mást, aki segíthet a páncéloson.

-Nézzétek! Le fog esni!

Kiált és mutat a zuhanó srácra. Nem tudja mit tegyen, mert hát elkapni alig ha sikerülne neki. Főleg a fizikai erő hiánya miatt. El sem tudja képzelni mi történhetett. Bard nem lehetett, hisz ő ott áll, ahol mikor ide érkeztek. Talán valaki más… el sem tudta képzelni, mi történhetett. Csak reménykedett abban, hogy valaki elkapja az egyelőre magatehetetlenül zuhanó fiút. Ám ha senki nem tett ennek érdekében semmi, Kaalhina megpróbálta a számára lehetetlennek tűnő feladatot.


#12 2009-12-05 16:11:16
Tao
Remek, senki sem kezd harcolni, ez már haladás. Lorna is velem és Ethannel tart, és hamar összegyűjtünk elegendő fát. A többiek őrködnek, köveket gyűjtnek a tábortűz köré, szóval mindenki megtalálta a megfelelő munkát. Így gyorsan fogunk haladni, úgy tűnik, ez a csapatmunka dolog könnyebben megy, mint gondoltam. Ethan különösen csendes, ez nem jellemző rá, sőt, inkább a fákon ugrálva, tőlem és Lornától távolabb keresgél. Lorna szerint Logan akarta, hogy Thorhalla ide hozzon minket. De vajon miért? Nem látok rá értlmes magyarázatot, a tengerpartról is haza kellett volna túráznunk, és innen is. Az egyetlen különbség, hogy itt hideg van, és... Hogy út közben a Végzettanyája mellett megyünk el. Kétlem, hogy ez lett volna a cél. Mikor épp szólnék Ethannek és Lornának, hogy elég lesz a fa, és induljunk vissza, különös hangokat hallok meg. Valami repül, de madár, sokkal inkább olyan, mintha sugárhajtómű lenne. Talán Christopher az, jut elsőre eszembe, de a látvány megcáfolja a felvetést. Néhány vörös lézerhez hasonló sugár szeli át az eget, aztán Christopher zuhanni kezd, és egy robotot látok elsuhanni felettünk.
-Ultronok? Ethan, Lorna, vissza a táborba! - Kiáltok rájuk, és indulok vissza én is kezemben a fával rohanva. Anyám mesélt robotokról, ultronnak nevezte őket, ők velük kellett megharcolniuk a Végzettanyáján. De mit keresnek itt, ilyen messze a bázisuktól? Ráadásul azt hittem, ők már mind halottak. Huszonöt év után gond nélkül üzemelnek, és úgy tűnik, megtaláltak minket. Ahogy elérjük a tábort, leteszem a fát, és Christopherhez megyek.
-Megtámadtak minket a repülő robotok, gyerünk, tudjátok, mi a dolgotok! - Ezek ellen tehetetlen vagyok, nem tudok se repülni, se lőni rájuk, így inkább olyan dologgal foglalom el magam, amiben tudok segíteni. Megnézem, hogy Christopher mennyire sérült meg a zuhanásban, eszméleténél van-e, és tudok-e rajta segíteni.


#13 2009-12-05 16:28:02
Tyler
A fákon ugrálok Lornáék mellett, szótlanul. Anya már biztos azt hinné beteg vagyok, hogy nem dől állandóan belőlem a szó. Időközben már csak ugrálok ágakat nem is gyűjtök már. Néha-néha Crhist látom ahogy levegőben lebeg egyedül, majd valamiféle furcsa zúgás üti meg a fülem. Fentebb mászok a fán, és kinézek a levelek, és ágak között. Pont látom ahogy Crhist megtámadják az Ultron robotok, és zuhanni kezd.

-Ezeknek már rég el kellett volna rozsdásodniuk!-

Kiálltok oda Lornának és Zyronak miközben a tábor felé futunk gyorsan. Zyroék befutnak a táborba, én viszont egy magas fára szökkenek fel, annak is a legtetejére fürgén, hogy onnan ugrojak rá az egyik Ultronra, ha tudok.

Utoljára szerkesztette Tyler (2009-12-05 16:28:39)


#14 2009-12-05 17:02:42
Henry White
<-Köszönöm Freydis, pont ez kellett még a kész tűzhelyhez.>

Elveszem a köveket és körbe rakom velük a tűzhelyet. A maradékot pedig kicsit arrébb rakom le, hogy át tudjuk majd melegíteni őket ahogy Freydis tanácsolta. Nem sokkal később már kész volt, már csak az ágak kellenek majd, hogy végre tűz is égjen. Fel veszem az egyik vastagabb ruhát, és Chrisre pillantok aki még mindig egyedül lebeg az égen. Hirtelen vörös fények találják telibe és zuhanni kezd.

<-Eric! Segíts!>

Kiálltok oda neki gyorsan, majd pár varázsszó, testemet ellepi a tündérfény, a levegőbe emelkedek hogy elkapjam, vagy lassítsam Crhis zuhanását.


#15 2009-12-05 20:27:35
Morsus
Eric csak mosolygott Freydis morgására és kitárta a karját.
- Hé ne csak ő szórakoz...
Meglátja a zuhanó vaspáncélost és elhúzz a száját, de addigra Freyr már parancsot ad ki neki. Morsus Chris mellett jelenik meg úgy három teleportálással, nem tudja a fiút elteleportálni. Sose tanult még olyasmit, de van egy képessége, amit kitud használni. Koncentrálni kezd és a szabad keze a földet kezdi el sugározni egy taszító varázs hullámmal ezzel remélhetőleg lassítva a zuhanásukat. Másik kezében fogja a páncélost.
Bard azonnal a vörös fény felé indul a kardját kivonva, de még csak megfigyel.
Skaar azonnal hátra dőlt és a fát parittyának hazsnálva a robotnak vetette magát érzéketlen arccal két öklét előre tartva minden erejét beleadva, mintegy puskagolyó próbál a gépbe csapódni. A cél át törni rajta és felrobbantani ezzel, de ha túl kemény lenne és megfogná a fiút akkor az belekapaszkodik, amibe tud és üti ameddig csak bírja.

Szereplők:
Eric Morsus, Zack és Amora mágus fia
Bard Einarson, Thor és Halla fia, harcos
Skaar Skurgeson, a legizmosabb gyerek Skurge és Thena fia



#16 2009-12-05 21:45:49
Shadow
A többiekre pillantok, majd Bard szavaira félrehúzom a számat, s az egyik fa ágára felröppenek, hogy onnét figyeljem a tájat, ahogy Skaar is, míg a többiek elmennek fáért, vagy épp a tűzrakó helyet készíítik elő. Chris felrepül magasra, de nem követem a tekintetemmel, csupán a távcsövön keresztül fürkészem a táj egy-egy pontját, ha úgy vélem, hogy látok valami mozgást. Azonban a tekintetem a puskámra, majd az égre siklik, mikor vörös villanást látok. Chris zuhanni kezd, majd furcsa zajt hallok, s a fa törzséhez közelebb megyek, hogy legyen némi fedezékem. Amint meglátom a repülő robotokat próbálom célba venni őket, s ha biztos a cél, akkor rálövök, de ha nem látom rendesen, vagy túl gyorsan repül, akkor egyenlőre nem kockáztatom a lövést. Inkább a puskát a hátamra veszem, hogy a fa törzs takarásába feljebb mászhassak, s jobb magasságot találjak a tüzeléshez. Amennyiben sikerül jó helyet találnom célzok újra, majd tüzet nyitok. Próbálok nem túl sok lőszert elpazarolni...


#17 2009-12-06 09:42:45
Patriot
~Ez az egész… halk zúgás… szinte megnyugtat a páncél hangja. Mennyivel jobb érzés, ha úgy használok valamit, hogy tudom hogy az enyém… hogy tudom, én csináltam. Minden apró kis darabja az én kezem alatt készült. Most pedig nem kell apám felügyelete, hogy használjam. Remek érzés.

Chris szemével páncélját nézeget, emelgeti karját és forgatja testét. El van ragadtatva, igazán tetszik neki. Talán jobban élvezi ha a páncélban van, mint ha a nélkül. Igaz, nem volt rajta sokszor, és ténylegesen nem is használhatta. Így pedig az elérhetetlenség miatt, még inkább tetszik neki. Alig várta ezt a percet. Pedig eddig csak a repülést tapasztalta meg, és ő maga tudja a legjobban, még mennyi mindenre képes az öltözéke. Aztán csodálatát, és önmaga fényezését lövések hangja szakítja félbe. Megdobban a szíve, és azonnal körbe néz. Vagy is csak nézne, mert valami eltalálja, és a fiú magatehetetlenül zuhanni kezd. Hevesen próbál kapkodni, de tudja, hogy így nem lehet elérni semmit. Megpróbál lenyugodni.

~Jólvanjólvanjólvan… ne kapkodj. Nyugodj meg. Oké, lassítanom kell a zuhanást. Remélem nincs alattam senki, akiben kárt tehetnék.

Chris kezében a taszítósugár fénye kezd gyűlni, ami egyre erősebbé, és erősebbé fokozódik, míg nem tenyereit a talaj felé fordítja, és ellövi az energiát. Először maximális szinten, majd csökkenteni próbálja egy kicsit mindig. Ezzel lassítaná a zuhanását, és a biztos talajra érkezését. Illetve több apró kis csapóajtó szerűség is kinyílik, ami igaz, nem sokkal, de a zuhanást tompítani szeretnék. Egyfajta légfékszerűség.

~Remélem semmi baja nem lesz a páncélnak… ugya semmi baja nem lesz… nem, nem lehet semmi baja… ugye nem? … tényleg nem… nem kell, hogy baja legyen… nem… nem szabad… Csak érjek le a földre épségben… ha egy horpadás lesz a páncélon, én… én…

Míg próbál segíteni saját magán, észre veszi, hogy Eric feltűnik mellette….


#18 2009-12-06 10:36:10
Serena Davidson
Szépen lassan sikerült némi fát is gyűjtögetnünk, Manó a fákon rohangászott, mint valami majmocska, és furcsa módon csöndben volt. Most mit meg nem adtam volna olyan képességekért, mint apának vannak, hogy ki tudjam szagolni, merre mit
lehet találni és jobb látás a sötétben, esetleg szaglás, és minden. Magamban folytattam a morgást, miközben igyekeztem a talajról szárazabb ágakat felkapni és lassan úgy tűnt, hogy már elegendőt sikerült is megtennünk. Felkaptam a fejemet a lombok irányába, amikor vörös nyalábokat láttam ott. Chris komolyan ezzel szórakozik? Ostobább, mint valaha is hittem volna. De mégsem, furcsa zajokat hallottunk meg mind a hárman, majd valami furcsa dolgok repültek el a fejünk felett a tábor felé. Ultronok?! Itt?! Zyro-nak szólnia sem kellett volna máris dobtam el a kezemben levő faágakat és rohantam vissza a tábor irányába. Ahogyan megérkeztünk Chris-ék szenvedtek még a levegőben a zuhanással és nem zuhanással, néhányan a többiek közül máris támadásba lendültek és én sem szándékoztam máshogy tenni. Megcéloztam azonnal az első fát, hogy felmásszam rá és onnan ráugorhassak az egyik repülő ócskavasra azok közül, ami közeledett felénk.


#19 2009-12-06 10:52:02
Thorhalla
A lány már nem válaszolt már Eric-nek, amikor az visszaszólt neki, ugyanis a következő pillanatban a valami lelőtte és nem sokkal később Zyro robbant ki az erdőből, hogy mik jönnek.
- Aki nem képes harcolni ezekkel, azok azonnal vissza az erdőbe! – mondta a többieknek. – Ne kockáztassatok! És keressetek magatoknak valamilyen rejtekhelyet.
Nem mozdult onnan, ahol állt, csak a teste körül kezdtek villámok cikázni és várta, hogy feltűnjenek az első robotok, hogy azokra támadhasson.

Chris csak néhány másodpercre tudta magát lassítani, mert utána szikrázva lehelte ki ott a páncél magát, rövidzárlatot kapott a lézersugártól, ami eltalálta. De a többiek segítségével megúszta a zuhanás általi halált. Kaal-nak nem kellett közbeavatkoznia, de a másik három fiú, Freyr, Eric és Chris is a becsapódás erejétől kisebb nagyobb zúzódásokat kaptak, a páncél csak karcolásokat kapott, de ahol meglőtték ott csúnyán behorpadt a fiú mellkasán. Így Zyro is ezt tudja megállapítani.
Az ultronok csak ekkor vállnak láthatóvá a táborban maradt kis társaság tagjainak, pontosan egy tucatnyian voltak. Freydis azonnal támadott és a villámok telibe találták az egyik ultront, ami hihetetlenül lassult le a nagy erejű elektromos kisüléstől, de még mindig a levegőben van. Eddigre mindenkinek sikerült a fákra, és egyéb helyekre. Ahogyan megjelentek Shywa azonnal lőtt rájuk és talált is egyet, ami felszikrázott, de komolyabb baja nem lett tőle. Skaar irdatlan erővel csapódik bele a saját ultronjába, amit a hatalmas erejének köszönhetően igazából át is szakít és az pedig felrobban ettől. Manó és Lorna közben sikeresen ráugrottak egy-egy ultron hátára, amik mostanra körözni kezdtek a tábor felett és a földön levőkre nyitnak tüzet.


#20 2009-12-06 12:01:04
Henry White
Eric Crhishez teleportál és próbálja lassítani a zuhanást, és nem sokkal utána én is oda érek. Valami zárlatot kaphatott a páncél mivel képtelen lassítani magát. Megragadom a kezét és próbálom felfelé húzni lassítani a zuhanását. Ilyenkor sajnálom hogy nem vagyok olyan erős mint Skaar, így csak tompítani tudom a zuhanást. Mindhárman becsapódunk a földbe. Elég fájdalmas a földet érés de nincs különösebb bajom, pár zúzódáson kívül. Gyorsan feltápászkodok, közben az Ultronok elérték a tábort, és lőni kezdtek minket. Hála a felnőttek kiképzésének mindenki harcba száll velük.
Ismét a tündér fényhez folyamodok, és próbálom eltalálni velük a közelben lévő robotokat. Egy-két energia robbanásnak elégnek kell lennie hogy működés képtelenné tegyen egy Ultront. Főleg azokat támadom akik célba vesznek minket. Remélem Crhisnek nincs nagyobb baja.


#21 2009-12-06 12:34:16
Tyler
Vagy egy tucatnyi robot vágódik ki az erőből és kezd támadásba. Mindenki szinte azonnal reagál rá és ellentámadásba kezdenek. Most! Elrugaszkodok a fa tetejéről és ráugrok az egyik Ultronra, ami időközben a tábort kezdi el lőni. A szemem sarkából látom hogy Lorna is ráugrott az egyikre.
Egyik kezemmel kapaszkodok, míg a másikat felemelem és ütésre készülök vele. De előtte még használom a képességemet és átalakítom a bőrömet szerves titániumá. Ennek elégnek kellene lennie hogy átüssem a páncélját. Ha nem akkor kénytelen leszek az adamantiumot használni. Ha sikerül tönkre tennem akkor megpróbálok átugrani egy másikra és azt is ugyan úgy elpusztítani.


#22 2009-12-06 12:45:09
Thordin
A nőnek, egyedül arra, ahogy meghúzza magát. Hisz aligha tudná sérteni az ultronok vázát nyilaival. Feljutni meg nem tud oda, hacsak valaki fel nem hajítja. Így pedig bármennyire is szeretett volna harcban részt venni, most meg kellett húznia magát. Haszontalan volt, és talán csak hátráltatná a társait. Az erdő sűrűjébe megy, persze csak annyira, hogy majd ki tudjon találni. Közben pedig kíváncsian figyeli ki miként cselekszik. Láthatóan a társaság jó része válaszol a támadásra.

~Ezek a robotok… amennyire tudom, még Thanos és Vérontó keze alá dolgoztak. De most még is, ki üzemelte be őket? Vagy mért? Hisz Thanos… nem tudom… akkor talán még sem hallottam rosszul? Csak leplezni akarták, hogy ne keltsenek pánikot? Nem hiszem… vagy még is… más különben ki indította volna be ezeket az izéket… Thanos tényleg vissza tért volna?



#23 2009-12-06 13:31:27
Serena Davidson
Már nem törődtem a többiekkel, akik a földön voltak, csak annyira, hogy igyekeztem nem útban lenni a lövéseiknek, vagy arra a jószágra ráugrani, amelyikre ők akartak. Manó és én is szinte egyszerre ugrottunk rá saját magunk fémdögjére, nagy nehezen sikerült megkapaszkodnom rajta, oké, ez így mind szép és jó, de most hogyan tovább? Arra lehet, hogy korábban kellett volna gondolnom és nem pedig most. Miközben kapaszkodtam megütögettem a tetejét, kemény fém, nos ezt én biztosan nem fogom tudni a karmaimmal átütni. Miért nem kaptam én is adamantium csontvázat, hogy könnyedén boldoguljak? Keresni kezdtem az ultronon valami olyan részt, ahol szét lehet szerelni és a drótokat elérni benne, mert szándékomban állt az, hogy az őt működésben tartó drótokat teszem tönkre, hátha sikerrel fogok járni. Közben láttam, hogy ezek úgy mozognak, hogy folyamatosan a tábor körül, csak ne akarják a lentieket lelőni? Ööö… De! Igyekeztem a kereséssel és a tönkretevéssel, aztán ha sikerrel jártam igyekeztem volna a következőre átugrani, hogy majd ugyanezt játszhassam el rajta.


#24 2009-12-06 14:07:31
Patriot
~Mi? Nem… tönkre megy? Mi a csuda folyik itt… nem hiszem el… hisz…

Zavarodottan rendül meg, mikor szikrázik a páncélja. Az ultron lövése erősebb, mint gondolta volna, és aggódva nézi, ahogy nem sokára kilapul, de hála égnek, Freyer és Eric aránylag épségben letették a fiút. Aki csak hálásan köszönte meg. A zúzódásokon kívűl szerencsére semmi baja nem lett a fiúnak. De a páncéljának annál inkább. Több helyen karcolás, és a mellkasán pedig egy szép horpadás. A fiú elkeseredve simítja a helyét, és bele csap a földbe.

-Titánium ötvözet… speciális bevonat… rövid zárlat… horpadás… Ennyit érnének? Ez… ez siralmas. Ki lehet ezért a felelős?!

Ezzel tekintete a kisebb csapatnyi ultronra irányul, akiket társai már megtámadtak. Próbál azonnal talpra állni a páncélos, és figyeli egy pillanatig a harcolókat. Az érkező Zyron néz végig, majd pedig mogorván próbál segíteni saját magán a rövidzárlat ellen. Remélhetőleg működik már a taszítósugár, de ha nem, egy fa törzsének fedezékébe lapul a srác, majd pedig a kézfej részét felnyitja, és a hemzsegő zsinórokkal próbál tenni valamit. Utána pedig a magasba repűl és a páncél által biztosított fizikai erejével támad rá az egyik gépezetre, amelyiket megpróbálja megragadni, majd bepörgetvén egy másiknak neki vágni.


#25 2009-12-06 14:58:45
Tao
Ezek a robotok nem voltak itt a legutóbb. Vagy mostanában jöttek ide, vagy akkor nem vettek észre. Ez utóbbi mindenképpen elfogadható válasz, hiszen akkor nem ordibáltam, hogy Logan, és nem repültem ötven méteres magasságba egy világító páncélban. Persze az első esetet sem zárhatom ki. Christopher zuhanását meggátolják, és ő maga is fékezni próbál, vagy valami olyasmi, és így nem hal meg az eséstől. Ez jó hír, viszont a páncélja szikrázik, és be is horpadt. Ezzel nem tudok sokat kezdeni, úgyhogy inkább hagyom is. Az asgardiak és páran a többiek közül is támadásba lendülnek, látom, hogy Ethan is egy robot hátán köt ki. Ennek nem lesz jó vége. Én viszont tehetetlen vagyok ezekkel szemben, ha fel is másznék egy fára, és onnan ugranék rá egy robotra, után nem tudnék sérülést okozni neki. Jobban teszem, ha fedezékbe vonulok, mielőtt eltalálnak a sugaraikkal. Rohanni kezdek az erdőbe, nemtúl mélyre, épp csak annyira, hogy a lombkorona takarásában ne lőhessenek rám. Egy fának döntöm a hátam, és figyelem a tábort, ha bárki megsérülne ott, azt ki kell hozni, azt hiszem, ez egész jó feladat nekem.

#26 2009-12-06 17:54:30
Yvette
- Dinah? Szerinted mi történt? Az addig oké, hogy ne veszekedjenek... de ez... Skaar, hol vagyunk? Skaar? Skaar? Na ez meg hova lett...

Alice riadtan nézelődik körül, hiszen fogalma sincs, hogy került ide, vagy miért. Azt tudja, hogy a többiek összekaptak valamin, aztán ide került. De Dinaht tényleg levette az asztalról... azonnal, ahogy odaért... de most... most itt van mindenki és valaki lő rájuk... Remek.

- Dinah, ne menj el mellőlem, kérlek! Dinah! Fogsz te egyáltalán rám hallgatni? Azt hiszem nem... Skaar... segíts....

Az utolsó pár szót inkább csak suttogja, nem reméli, hogy valaki is meghallja. A kezét a feje fölé kapja, hogy lagalább azt védje, s ezzel a mozdulattal el is hajítja hátra a csirkecombot, amibe beleharapni készült, még az összejövetel helyszínén. Lekuporodik és a karja alól les ki, keresve valami védett helyet és persze, Dinah-t a macskát, aki rémületében elrohant valamerre.


#27 2009-12-06 18:04:04
Morsus
Skaar bombaként csapódik a földbe egy szerény kis gödröt teremtve, de msot ez zavarja a legkevésbé. Azonnal a táborban lévőkhöz indul. Egy lendületes ugrással az egyik gépre veti magát, ami a tűzet nyitott és a szárnyát próbálja elkapni, hogy egy másik gépnek vágja. Ha sikerül ha nem akkor is utána a táborban landol úgy megállva, hogy felfogja a lövéseket Alice és a többiek elől. Számára ez nem nagy dolog elvileg és ha a mégis megsérülne ő gyógyul a leggyorsabban.
Bard idegesen csapja fejbe a sárkány lányt, afféle atyai pofonnal.
- Máskor használd a szárnyad és mentsd az embereket...
Oktatja ki majd a kardján láng jelenik meg és a takaró fák közül kilépve az egyik szabad ultronba dobja a fegyverét. Utána előveszi a pajzsát, hogy védje magát a lövések elől.
- Aú...
Mondja a karját fogva Eric.
- Chris mára hagyd abba az öngyilkos ötleteket és maradja többiekkel jó?
Kéri meg a srácot Morsus és lassan feláll, a feje még kicsit kótyagos így csak akkor használja a varázslökéseket ha rájuk is támadnak akkor is főleg arra, hogy a lövéseket eltaszítsa maguktól.


#28 2009-12-07 19:16:10
Shadow
Célzok és lövök, s talál is a lövésem, de kárt nem okozok vele, mire elhúzom a számat. Ezután egy halk nyüszítést eresztek meg, mikor valaki fejbe ver, s gyilkos tekintettel nézek arra. Bard az, s kioktat, majd játssza a nagy hőst. A hátamra kapom a puskát, s a kardom elő húzom.
- És azt nem tanították, hogy a fegyvered ne dobd el Bard? - ezzel megindulok felé, majd ha sikerül elérnem, akkor átadom a kardom, ha elfogadja. Ha nem akkor magamnál tartom, s a tokjába visszahelyezem a hátamra, hogy a puskával újra lőhessek, de ezúttal a hajtóműre, vagy esetleg a szárnyára, hátha ki tudom billenteni az egyensúlyából. Ha más nem, akkor Bard hátát próbálom védeni, amíg a közelembe van, míg remélem, hogy az én hátamat védi ő, bár ebben annyira nem bízok azért, így ha megindul, akkor én se maradok ott, hogy valaki hátba talájon.


#29 2009-12-08 11:29:06
Thorhalla
Azoknak, akiknek volt annyi eszük, hogy az erdőbe meneküljenek a támadások elől, azok igazán jól jártak, ugyanis oda nem tudtak belőni az ultronok. Itt már sikerült Chrisnek is megnéznie a páncélt, aminél a hibát is megtalálta, igen hamar //következő körre// rendbe is tudja majd hozni azt a kis zárlatot. Akik a táborban maradtak a lövések nagyjából elkerülik őket, de a becsapódástól a felcsapódó kövek mindenkin okoznak néhány kisebb vágást, zúzódást, igaz ezt legkevésbé a három tisztavérű Asgardit érinti, hiszen ők még csak meg sem érezték mindezt.
Freydis újra ugyanarra az ultronra támadott, mint korábban is, így az most már megadva magát a fölbe csapódott. Manó támadása sikeres volt és sikerült átütnie a páncélt és sikeresen elpusztítania a saját robotját. Freyr támadása annyira azért nem volt erős, egy-kettő ugyanis nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy egy működésképtelen legyen, legalább négy-öt kellett, hogy a páncélt és mindent át tudjon vinni a támadás és az ultron megsemmisüljön. Mindenki támadása, akciója nagyjából sikeresnek volt mondható egy vagy éppen több támadás után, így a tucatnyi ultron megfeleződött, de a megmaradt hat darab ellenfél továbbra sem hagyott fel a támadással.


#30 2009-12-08 14:02:05
Tao
Odakint dúl a harc, az asgardiak most igazán elemükben lehetnek, de a többiek közül is jó páran értik a dolgukat. Ethan épp most szedett le egyet, és potyognak az égből az ultronok. Vékony női hangot hallok, nem is nő ez, csak lány. A fényviszonyok miatt nehéz dolgom van, de végül kiszúrom a fiatal lányt, akitől egy macska rohan el, ő meg próbálja keresni. A csatatéren? Azonnal ellököm magam a fától, aminek eddig támaszkodtam, és a lány felé indulok. Amíg lehet, a fák takarásában maradok, csak az utolsó méterekre lépek ki az erdőből, hogy a lány kezét megfogva, behozhassam őt is a fák takarásába. Remélhetőleg nem lőnek épp most rá, ő különben sem jelent nagy fenyegetést, ha van egy kis eszük, akkor előbb a harcolókkal próbálnak végezni. Ha mégis lőnének, és nem tudom időben elrántani őt, akkor megpróbálom testemmel védelmezni.
-El kell bújnod, ööö... Alison, igaz? Gyorsan, gyere velem!


#31 2009-12-08 20:26:19
Tyler
-Ezt neked te halom ócskavas!-

Kiálltok fel már-már boldogan mikor a szerves-titánium bőröm átszakítja az Ultron páncélját, alaposan megforgatom a kezemet benne. Eltépek egy-két vezetéket és máris füstölögve zuhanni kezd. Mégis csak volt értelme annyi edzést végig szenvedni Logannel és a Kapitánnyal. Itt az ideje hogy elhagyjam ezt a süllyedő hajót. Megpróbálok körbe nézni hogy hátha áttudok ugrani egy másik repülő bádogdobozra. Ha nem akkor megvárom míg alacsonyabbra zuhan a gép és innen ugrok a földre, és nézek új célpont után.

#32 2009-12-08 20:55:04
Morsus
Bard mérgesen megrázta a fejét és a szabad kezével a hátához nyúlt.
- Loki vére vagyok, te tudatlan sárkánykölyök. Sose vagyok fegyvertelen.
Mondja arrogánsan és elővéve hátulról egy pisztolyt lőni kezdi a gépet, amiben a kardja van. ha lezuhan vagy már földön van akkor kiveszi belőle a pengét.
Skaar az őrposztjából újra az egyik robotnak támad újra áttörve magát azon vagy arra landolva szétverve azt.
Eric ekkor érkezik meg teleportálva egy fára és onnan az egyik gép tetejére, amin kezéből a varázscsapások elkezdik törni remélhetőleg a gépe tetejét. Ahogy zuhan biztos távra a talajra rakja magát Eric.


#33 2009-12-08 23:31:25
Shadow
A támadás aránylag sikeresnek mondható, s fogynak az ellenségek, de még nem elég gyorsan. Ráadásul a felcsapódó kövek is okoznak némi sérülése, sőt ha ez nem lenne elég, akkor még Bard kedvessége ismét megmutatkozik, mire morgok egy sort.
- Ez a tudatlan sárkánykölyök csak aggódik a hátsód épségéért, mert jó párszor nem látsz mást, csak hogy minek születtél, de ettől még nem vagy halhatatlan te se! - mellette maradok, s amennyire csak tudom próbálom kiiktatni. Egyenlőre én maradok a távolsági harcnál, hogy Bard közelében tudjak maradni. Hiába nem tetszik amit művel sokszor, de jól tudom, hogy itt kint meg kell próbálnom védeni őt, bár az igazi veszélyt saját magára jelenti, s ez ellen nem tehetek túl sokat... Azért ügyelek magamra is, hogy túl súlyos sérülést ne szedjek össze, mert az nagyon megnehezítené a túrázás további részét...


#34 2009-12-09 17:57:45
Serena Davidson
Lentről némi besegítés kellett igaz, de végül sikerrel jártam és máris ugranom kellett a következő ultronra, ha nem akartam, hogy a földön kössek ki annak hála, hogy az enyém lezuhant a földre. Megfeszítettem az izmaimat, majd ugrottam és kapaszkodtam meg a következő ultronon. Meglepően jól sikerült az, hogy pusztítsuk ezeket, lehet, hogy volt benne valami, hogy huszonöt év alatt tényleg berozsdásodtak ezek a valamik, meg aztán mi sem voltunk gyengék csak éppen élesben nem harcoltunk soha sem hála annak, hogy nem volt mi ellen. Ennél is egyből a panelt kerestem, hogy felfeszíthessem és megint a rendszerét üthessem ki a dögnek, bízva, hogy közben azért a többiek továbbra is teszik amit tenniük kell, mert még mindig nem volt időm arra, hogy kinézzek oldalra, vagy lefelé, hogy meggyőződjem mindenki megvan-e. Majd utána… addig pedig igyekeztem nem azzal elvonni a figyelmemet, hogy mi van a lentiekkel, hanem azzal foglalkozni, hogy a lehető leggyorsabban végezzünk ezekkel, hogy mindenki biztonságban legyen.


#35 2009-12-09 21:12:36
Henry White
Crhis behúzódott az erdő szélébe, míg helyre hozza a páncélját. Legalábbis gondolom én azt fogja csinálni. Többen a levegőben ugrottak rá a robotokra, míg azok a tábort kezdték el lőni. Nem találtak el senkit sem, de a felcsapódó törmelék, és kavics alaposan megszórta a testemet.
A tündér fénynek köszönhetően megúsztam egy-két zúzódással. Sajnos a támadásom sem volt túl sikeres. Három tiszta találat sem pusztította el az ultront akit kinéztem magamnak. Még csak meg sem karcolta. Újra célba veszem a robotot, miközben a fák felé hátrálok. Ha esetleg az újabb energia robbanások sem hozzák meg a várt eredményt.


#36 2009-12-10 11:18:43
Thorhalla
Hála a remek összefogásnak és a gyors támadásoknak a maradék ultront a kis társaság hihetetlen gyorsan el tudja söpörni és az égen egyetlen egy sem maradt fenn. A földön levők pedig annyira tönkre vannak menve, hogy azok is működésképtelenek. Bard ezek után már könnyedén ki tudja a Skymningen-t halászni abból az ultronból, amelyikbe beledobta. Ha a kis társaság megnézi, akkor a korábbi feltevésük, hogy ezeknek már régen el kellett rozsdálniuk, ugyanis ezek a robotok teljesen újnak néztek ki és nem pedig olyannak, mint, amik negyed évszázadig álltak valamelyik sufniban. Most, hogy ezek tönkrementek és nem adják már ki a búgó hangjukat ismét csönd ereszkedett a tájra. Korábban, ahogyan Skaar ismét visszamászott a fára, másodszorra is feltűnt neki valami, elsőre talán érzéki csalódás is lehetett, de másodjára is ott volt a távolban valami, városi fények abban az irányba, amerre nektek is mennetek kell, ha haza akartok érni, de a fiú tudhatja, hogy ezek a fények még jócskán nem az otthoniak, ahhoz túl közel voltak.
– Zyro – nézett Freydis a fiúra. – Merre van a legközelebbi hely, ahol megszállhatnánk? Kétlem, hogy ne kapnának utánpótlást, ha rájönnek, hogy eltűntek…


#37 2009-12-10 12:47:31
Tao
Az utolsó robotok is szétverve zuhantak a földre, és végre elcsendesült a táj. Senki sem sérült meg, vagy legalábbis nem komolyan, ami jó hír, mert nagyon lelassítana minket egy sérült. Az egyik ultronhoz lépek, végigsimítom, és érzem, az acél hidegségét, sehol egy rozsdafolt, vagy akármilyen nyoma, hogy évek óta porosodna ez a szerkezet. Valaki megtalált talán egy raktárat, ahol gondosan el voltak rakva, és újra beindította őket, miután leporolta mindet? Ennél jobbat nem tudok. Az viszont biztos, hogy ezek után nem a legjobb ötlet nyílt terepen éjszakázni, a tábortüzet észrevehetik. Freydis is ráérez a lényegre, el kell innen mennünk, még az éjjel. Nem lesz könnyű út, és nagyon lassan tudunk haladni a sötétben, de még mindig jobb, mintha éjszaka megtámadnának.
-Van egy hely... Innen nagyjából két óra az út, épp útba esik a város felé. A hegyoldalban egy szűk járat nyílik, ami aztán roppant tárnába vezet. A barlang lakója rám támadt, mikor ezen az úton jártam, és rövid összecsapásunk után beomlott a barlang szája. Elhordtam annyi követ, hogy be tudjak mászni, ezért van most a szűk nyílás. A Világtalan Vipera teste mérföldnyi hosszan kígyóz, hatalmas méregfogai akár egy asgardi kardja, de a Vipera a barlangban töltött évek során elvesztette látását, nyelvét kiöltve szagolja ki prédáját, és csap le rá a barlang sötétjéből. Odabenn nem volt semmi fény... Hosszú, küzdelmes harcunk során kiderült, hogy a barlang nem csak egyetlen hatalmas teremből áll, melyet a bestia ürülékében lévő csontkupacok tarkítanak. Rengeteg apró járat nyílik onnan, melyen a szörny közelekedhet, biztosan több efféle barlangja is van még a hegyen. Végül megegyeztem a lénnyel, nem zargatom többé, cserébe ő hagyja, hogy az éjszakát a barlangjában töltsem. Útjaink elváltak, és nem is találkoztam vele... Immáron három éve. Ha otthon lesz, nem fog örülni a látogatásunknak, de nincs jobb esélyünk.
Rövid szünetet tartok, és elgondolkodom, vajon így írtam-e a könyvben is a Világtalan Vipera történetéről, vagy talán kihagytam az áldozatok csontjainak maradékát.
-Pakoljunk, és induljunk! És senki ne másszon mostantól a fák tetejére, ott észrevehetnek a robotok. Maradjunk a lombkorona alatt...
Felmarkolom a halom száraz fát, amit gyűjtöttem korábban, oldaltáskám szíjával áthurkolom, és vállamra veszem. Ennek még hasznát vehetjük, a barlang szájánál tisztás van, messze kéne menni a fáért. Ha mindenki készen áll, elindulok.


#38 2009-12-10 21:16:27
Tyler
Elég alacsonyan vagyok már ahhoz hogy leugorjak a zuhanó robotról, egy tökéletesen kivitelezett szaltóval érkezek a földre. Készen arra hogy újabb ultronra vessem magam. De ezt már nem kell megtennem, mivel a többiek elpusztították a maradékot is. Odamegyek az egyikhez amelyik még úgy ahogy épségben maradt. Nem igazán tűnik úgy mintha már 30 éve porosodna Thanos segge alatt. Teljesen újnak tűnik. Pedig apa és a többiek szerint Thanos már rég nem épített ilyeneket, és az utolsókat is elpusztították a háborúban. Nos azt hiszem ez egyenlőre rejtély marad, nekem legalábbis.
Odatrappolok Zyrohoz aki épp valami hegynyi méretű kígyóról vagy miről beszél. Fura most csak viccel vagy igazat beszél. Végül is ő tudja ő kóborolt éveken keresztül a bolygón.

-Jól kicsináltuk a bádogdobozokat mi?-

Kérdezem Zyrot vigyorogva, majd én is felkapok egy halom ágat és indulásra készen is vagyok.


#39 2009-12-12 12:19:35
Serena Davidson
Végül egy utolsó ugrás, amikor odalentről kilőtték alólam az utolsó vasdobozt is, így lent egy gördülés után pattantam fel. Gyanakodva léptem oda az egyik lezuhant ultronhoz, hogy jobban megnézhessem magamnak, nem tűnt túl réginek. Óvatosan megkopogtattam, nem ezen egy gramm rozsdát sem láttam, nemhogy többet. Megvakartam a fejemet, akkor ezek nem olyan régen készültek volna? Más megoldást nem láttam ezzel kapcsolatban. Akkor, amit hallottunk viszont a bulin a szülőktől, akkor az valóság lenne és tényleg okunk lenne aggódni. Zyro közben máris egy mesébe kezdett, hogy merre mehetnénk Freydis szavai alapján. Érdekes arccal figyeltem a fiú felé, miközben még egy esti mesét is levágott nekünk, hogy merre lehetne menni megszállni.
- Óráskígyó? – morogtam. – Legalább húst eszünk, noha szerintem kissé túlzol a méretekkel, mekkora lehet három-négy méter a mérföld helyett?
Megcsóváltam a fejemet, nem nagyon érdekelt, ha elrontottam a meséje összhatását a többiek szemében, Manó még lelkendezett egy darabig, hogy milyen jók voltunk, hogy elintéztük ezeket a konzerveket. Még figyeltem Zyro további utasítására, nem vagyunk majmok, hogy fára másszunk, Christ kell a földön tartani és nem lesz semmilyen gond! Ezzel el is indultam a fiú után arra, amerre vezetett minket. Mérföld nagyságú kígyó… az apám meg pézsmapatkány nevet szereti a legjobban…


#40 2009-12-12 13:12:07
Henry White
Hátrálás közben sikerül végre elég találatot leadnom ahhoz hogy az ultron működés képtelen legyen és lezuhanjon. Ahogy látom a többiek is végeztek a maradékkal, és Zyroék máris indulnak tovább. Remélhetőleg biztonságosabb helyre. Közelebb sétálok a többiekhez, útközben jobban szemügyre veszem a robotot. Teljesen új építésűnek tűnik, és ha az akkor az azt jeleneti hogy Thanos és az emberei újra aktívak. Ezt is megerősíti a szüleink vitatkozása az ünnepség előtt Thanosról. Ők is gyanítanak valamit. És itt van rá a bizonyíték, az előbb támadott meg minket.
Az lenne a legjobb ha minél előbb a tudomásukra tudnám hozni azt ami itt történt. De ezt nem tudjuk megoldani egyenlőre, úgy hogy inkább csatlakozok a többiekhez akik már indulnak tovább...


#41 2009-12-13 11:27:13
Thorhalla
Freydis jókedvűen nevetett fel Zyro történetén.
- Furcsa – mondta mosolyogva. – Egy pillanatig sem említette az anyánk, vagy az apánk, hogy a nagybátyánk itt van ezen a bolygón. Jörmungand, a Világ Kígyó. Ha érdekel a történet, elmesélem.
Ezzel Freydis azokat, akik nem voltak hajlandóak elindulni ő terelgette leghátul, hogy senki se maradjon le és mindenki kövesse Zyro-t. Néhány óra séta után pedig el tudta érni a kis társaság azt a barlangot, amit a fiú mutatott nekik, mostanra már mindenki eléggé fáradt, így örömmel tapasztalhatta a társaság, hogy a kígyó nincs itthon, tüzet odabenn könnyedén tudtok gyújtani és mindenki el is fért odabenn kényelmesen.


#42 2009-12-13 16:39:07
Tao
-A nagybátyád? Nem, ez nem egy asgardi, nem Világ Kígyó, hanem Világtalan Vipera - magyarázom Freydisnek. Azt hittem elég egyértelmű voltam. Lorna felé fordulok aztán.
-Ami azt illeti, sosem láttam, milyen hosszú pontosan, hiszen, ahogy mondtam, a barlangjában nincsen fény. De az biztos, hogy jó hosszú, márcsak a vastagságából ítélve is. Át sem értem egészen.
Ethan is megérkezik, és úgy látom, büszke a győzelmére. Nyilván, hisz a városban élt eddig, nem találkozott még kalanddal és kihívással. Sőt, valószínűleg a legtöbben még nem hagyták el a várost.
-Hát persze, jól odacsaptál nekik - mosolyogva veregetem vállon Ethant, és ezúttal egész őszinte ez a mosoly. Tényleg többet kéne ezt csinálnom, egész jó érzés.
Elindulunk végre a barlanghoz, és pár óra múlva meg is érkezünk, a sötétség és a hideg lassít minket, de azért egész jól haladtunk. A barlangnál néhány hívogató szó és pár perc kémlelés után kiderül, hogy a Világtalan Vipera nincs a odabenn, így nyugodtan mászhattunk be a szűk bejáraton, és rakhattunk a barlang szájánál tüzet, nehogy a füst odabenn megrekedjen, és megfulladjunk éjszaka. Én is eléggé elfáradtam, hisz kora reggel óta talpon vagyok. A tűz körül ülve Freydishez ülök, leveszem a táskámat, és magam mellé rakom. Gyomrom nagyot kordul.
-Reggel élelmet kell gyűjtenünk. Vannak állatok, amiket levadászhatunk, szarvas és nyúl, és néhány gyümölcs is ehető. De ennyi éhes szájat nehéz lesz betömni. Kezd te az őrködést, és ébressz fel, ha már nem bírod tovább. Pirkadat előtt még úgy is ki kell raknom a csapdákat, ha fogni akarunk valamit. És holnap reggeli közben majd elmeséled a történetet a te kígyódról.
A válasza után nem megyek messze a tűztől, éjszaka is jól jön a melege, lábbal a tűz felé, táskámat párnának használva fekszem le, és próbálok hamar elaludni, mert tudom, nem sok időm lesz pihenni.


#43 2009-12-14 11:25:55
Shadow
Nyerünk, legalábbis ezt a kis csatát sikerült. A puskám készenlétben tartva indulok meg a többiekkel az a barlang felé, amit Zyro említett. Nem haladunk túl gyorsan, de hideg van, ez enyhén lassít minket. Végül mikor elérjük és kiderül, hogy a barlang üres, akkor én is bemászok, s Zyro-Freydis párosra pillantok, majd pedig Bardra, aztán vissza Zyrora.
- Megyek veled vadászni Zyro. Nagyobb vaddal könnyebb elérni, hogy mindenki jól lakjon. - leveszem a hátamról a kardom, s a puskám, hogy aztán a tűz mellett a szárnyaimat melegítem át. Közben a szemem sarkából pillantok Bardra. A szemeim végül lehunyom, egy pár pillanatra.
- Azt hiszem én is akkor alszok egy keveset, majd ébresszetek fel, mikor megyünk vadászni – nyitom ki még egy kicsit a szemem, majd a fal mellé mászok, s ott fekszek le a talajra a tűznek háttal, hogy azokat melegen tartsa a tűz, miközben összehúzom magam magzati pózba az egyik kezem használva párnának. Remélem, hogy mindenki figyel, s senki se tapos a szárnyamra, vagy a farkamra, mert akkor igen hangos ébresztése lesz a többieknek. Bár ezt csak Bardból nézném ki, hogy szándékosan megteszi. Szemeim lehunyom ismét, s aludni próbálok.


#44 2009-12-14 15:10:18
Morsus
Eric befészkeli magát a barlangba és segít a többieknek elhelyezkedni.
- Én maradnék itt. Fáj mindenem kell egy kis pihenő mielőtt egy újabb eszméletlent mentenék meg, de szóljatok ha kell segítség.
Mondja és neki dől a falnak.
Bard az összerakott fát söpri rendre majd egy pár morgással lángra gyújtja őket.
- Ez kitart egy ideig.
- Ahol kell ott segítek.
Mondja Skaar egy halom fát még hozva majd Freydisre néz. Ha felkérik vadászni csatlakozik, de ha kell őrködik.


#45 2009-12-14 21:24:49
Tyler
Zyro megdicsér amiért leszedtem az egyik robotot. Furcsállom is, nem szokta csak úgy osztogatni a dicséreteket. Majd ha visszaérünk a városba el ne felejtsem felírni valahova. A kezeim közt a száraz faágakkal lépdelek a többiek után.
Jó sok időbe telik míg elérünk a barlanghoz amit Zyro fedezett fel. Ledobom az ágakat és a többiek felé fordulok.

-Azt hiszem én megyek őrködni egy darabig, hátha az ultronok visszajönnek vagy erre tévednének.-

Kisétálok a barlang elé és egy nagyobb szikladarabra kuporodva kémlelem a környéket. Amíg bírom még energiával.


#46 2009-12-14 21:34:46
Henry White
Mindenki fáradtan érkezik a Zyro által mutatott barlangba. Én csak letelepedek az egyik sarokba közel a tűzhöz, amit pár óráig tudunk táplálni hála azoknak akik nem hagyták ott az összegyűjtött fát. Még mindig az Ultronokra gondolok. Miért néznek ki újnak, miért pont arrafelé repültek. Túl közel kerültünk a végzet tanyájához, de ez akkor sem magyarázza miért támadtak ránk.
Kérdések, és kérdések vetődnek fel a fejemben, de sajnos válaszokkal nem tudok szolgálni. Megpróbálom kiüríteni a fejem a zavaró gondolatoktól ahogy apa tanította. Lassan elcsitulnak a rohanó gondolataim és elalszok a tűz melegétől.


#47 2009-12-15 00:34:45
Serena Davidson
Szépen ballagtam és hallgattam ahogyan Freydis és Zyro vitatkoznak egymással. Kígyók, nem igazán érdekelnek a kígyók, nem lehet őket különösebben megenni, pedig éhes kezdek lenni. Valahogyan éreztem, hogy többet kellett volna ennem a bulin, de ha egyszer délben olyan sokat faltam abból, amit anyám csinált. Nincs igazság! Az apám legalább némi kaját kidobathatott volna azzal a boszorkával erre a helyre, de nem szerezzünk mindent maguknak. Persze! Végül a srác még nekem is intéz pár szót, mire csak megvontam a vállamat, hogy biztosan úgy van. Nem hittem, hogy ilyen lények lennének erre, így inkább nem vitatkoztam vele, úgyis mindent jobban tud ezen a helyen. Legalább is maga szerint. De végül megérkeztünk a barlanghoz, eddigre már alig álltam én is a lábamon. Közel ültem a tűzhöz, amit meglepő módon Bard csinált, nocsak a hercegecske fázik? Nyakig húztam a pulóveremet és azt a vastag dolgot, amit még utánam teleportáltak, majd szépen lassan elnyomott az álom, ha kell őrség, vagy vadásztudomány, majd úgyis szólnak, hogy ébresztő! Te jössz és menned kell. vagyis nagyon reméltem, hogy így fognak tenni, mert nem akartam az őrségemet átaludni…


#48 2009-12-15 11:02:42
Thorhalla
– Már pedig én arról beszéltem – mosolygott tovább a lány. – Az egyik nagybátyánk egy hatalmas farkas, a másik pedig a Világ Kígyó állítólag akkora, hogy körbeéri a Földet és az óceánokban alszik úgy, hogy a farka végébe harap. Ekkora persze biztosan nincsen, de úgy tudom, hogy az apád találkozott vele Zyro.
Majd miután megérkeztek ő még őrködött egy picit mielőtt elnyomta volna az álom.
A következő napok igazából eseménytelenül teltek a kis társaság remekül tudott haladni Zyro vezetésével jó időt tudtok futni, vizet és élelmet mindig talál a kis társaság. Időnként egy-egy ultron elszáll a csapat felett a levegőben, de mindig feltűnik nektek időben, így egyszer sem buktok le. Mintegy hét múlva pedig a társaság az egykori Végzettanyája közelébe ér, amit muszáj útba ejtenetek a haladás szempontjából. Tucatnyi ultront láttok errefelé már, a levegőben és a földön is. teljesen egyértelmű lesz mindenkinek, aki eddig szemet akart hunyni ezen tény felett is, valaki tényleg visszaköltözött a Végzettanyájára.