Víztározó és feldolgozó

Kree Invázió – Sötét Jövő 2: Kutatás

” Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.”
- Kölcsey Ferenc



A páros mind a két tagja nagyon gyorsan reagált és húzódott vissza a folyosóra, ahonnan érkeztek. Éppen időben, mert amint beértek meg is láthatták a szemközti falra vetülő árnyékot, hogy az, aki közeledett kiérkezett a fenti rámpára. Az alakja és mozgása alapján élő személy lehetett, vagy pedig tökéletesen humanoid android. A mozgása nem volt gépies, hanem gördülékeny, emberi. Az árnyék alapján még egy nagyobb lőfegyver, valószínűleg karabély, vagy puska is volt nála, ez jelenleg a vállára volt akasztva, csak a fegyver csöve volt látható az árnyékon. Körbepillantott a fejével a helységen, ezt legalább kétszer megismételte. Nagyjából húsz másodpercig tartott az egész, majd látszódott, hogy megfordul és elindul visszafelé befelé azon a folyosón, ami mögötte volt. Erwin és Ammon hallhatták, ahogyan a nehéz súlyos, fémes léptek halkulni kezdenek, majd amint kellően távolra ért, akkor a zaj is megszűnt. Ekkor Erwin pókösztöne sem tinglingelt, vagy jelzett veszélyt. Így ugyan a két férfi készült arra, hogy támadjanak, vagy meneküljenek, egyikre sem volt szükség. A folyosóra és a csarnokra is teljes csend és nyugalom ereszkedett, így most már ha akartak tovább haladni, akkor mindezt megtudták tenni, vagy bármi mást, amit kitaláltak.

Kree Invázió – Sötét Jövő 2: Kutatás

” Holnap nincs! Csak ma van! Nem vetted még észre azt a furcsaságot, hogy mindig várjuk a holnapot, és mikor ráébredünk, akkor megint csak ma van?”
- Kockás Pierre



Nem volt olyan nehéz olyan utat találni, amit biztosan nem érint az őr. Szemben az összes folyosó olyan volt, amennyire így látszott az, amin az őr volt az párhuzamos volt azzal, amin a páros jött és ugyanaddig tartott. Eddig a csarnokig. Csak éppen ő magasabban volt a párosnál, így neki csak visszafelé lehetett haladnia párhuzamosan, valószínűleg az eredeti csarnok valamelyik ajtaja mögötti részhez érkezetett, amerre nem ment a páros.
Ennek a fényében továbbra is nagyon sok irányba tudtak menni és csak a pároson állt, hogy merre, de azzal merőlegeset nem tud belőni Pókember maguknak. Főleg, hogy eredeti útvonalat még nem is talált ki maguknak, mert annyi idejük nem volt, hogy rendesen körbenézzenek a csarnokban.

//Mivel látom nem volt túl jól magyarázva, akkor belerajzolok a térképbe. És a félreértés miatt rövid lett a reag bocsi.//

a magyarázat:

Kree Invázió – Sötét Jövő 2: Kutatás

” Amikor az vagy, ami nem vagy, akkor ami te vagy, az nem te vagy.”
- Neale Donald Walsch



Ammon azt hozza fel, hogy kövessék az őrt, amerre ment, Erwin belegabalyodott a gondolataiba, elsőre talán túlságosan is cinikusnak is hangzott. De mivel ez eldőlt, hogy felmenjenek, így mind a ketten megtudják tenni, révén megvoltak a képességeik hozzá. Amikor fent voltak láthatták, hogy szerencsére nincs semmilyen ajtó itt, így betudtak lépni a folyosóra, ami sötétségben folytatódott. Pókember pókösztöne nem jelzett egyelőre semmit, így ha bementek a sötétbe, akkor tudtak tovább haladni. Mind a ketten valami furcsa bizsergető érzést éreztek, amint beléptek, a fülük is bedugult, majd két lépés után a semmiből hirtelen egy fényes növényekkel teli folyosón találták magukat.

a folyosó:

Itt az előzőektől ellentétben finom növény és virágillat volt, a levegő fülledt volt a párától és melegebb is volt, mint a kinti részeken. Az egész nem tűnt olyan sterilnek. A folyosó egy idő után elkanyarodott, de még előtte a növények takarásában valamilyen holografikus térkép volt látható egy épületről, bár egyelőre nem lehetett kivenni, hogy melyik, mert több növénynek a levele is belelógott. A pókösztön még mindig nem jelzett; a folyosón néma csönd volt, az őr lépteinek hangját sem lehetett hallani.

Kree Invázió – Sötét Jövő 2: Kutatás

”Félelmetes dolog besétálni egy börtönbe. Mi van, ha valami félresiklik, és nem engednek ki többé?”
- Andy Mulligan



Pókember úgy döntött, hogy közelebb megy ahhoz a helyhez, ahol a holografikus kép volt. közben Ammon megnézte a növényeket, és talán meglepve tapasztalhatta, hogy valódiak voltak, mindegyik, nem csak mű. A holografikus képhez menést megtudta tenni Erwin, azonban láthatta, hogy az nem ennek a helynek a holografikus képe volt, hanem egy teljesen másik épületnek. Ő maga biztosan megismerte, de még lehet, hogy Ammon is. Egy igencsak kultikus épület volt, nem kree építmény, hanem emberi. A korábbi Szuperhumán börtön New Yorkban, amit valaha Riker Island néven ismertek, de a SHIELD, még az első átnevezte másnak, amit majd a második is megtartott. A Raft.

Az köztudott volt, hogy ez a rész kívül esett a Megapoliszon. New York városa ugyan benne volt, de az a rész, ami már a tengert érintené a folyók részéről nem. Így maga a sziget is nagyjából két-háromszáz méterre volt a biztonságot jelentő pajzsokon kívül. Valószínű, hogy akit oda vittek soha sem érné el a pajzsot, hogy a városon belülre kerüljön, főleg, hogy úsznia is kell, ami úgyszintén szennyezett. Ami még érdekes volt, hogy a képen több cella is lüktetett, illetve látszott, hogy a nagyobb járművek, robotok kint, vagy az épületen miként mozognak. Mintha nem csak holografikus kép lett volna, hanem egyszerre RL időben mutatta volna a börtönt.
Azonban ekkor már nem volt teljesen csöndes a folyosó, nagyon halkan valamilyen beszédet lehetett hallani a folyosó távolabbi részéről. Mintha több személy beszélt volna, gépfegyver lövések zaja is hallható lett volna hasonló hangon mint a beszéd, de Erwin pókösztöne nem jelzett veszélyt.

Kree Invázió – Sötét Jövő 2: Kutatás

” Legtöbbször éppen a legkézenfekvőbb dolgokat nem vesszük észre. Azt tartja a mondás: "Szembeszökő, mint az orrod az arcod közepén." Ám mennyit vagy képes látni az orrodból, hacsak tükröt nem tart eléd valaki?”
- Isaac Asimov: Én, a Robot (könyv)



A páros elindult halkan lopakodva a hangok felé. Ahogyan közeledtek már halhatták, hogy ez nem a valóság, hanem valamilyen tévéadás, valamilyen film része volt mindez, mert a lövések után sziréna, csikorgó autók, robbanások és további lövések is hallhatóak voltak. A chip továbbra sem jelzett semmit sem. A folyosó kanyar után meglepő módon nem folytatódott a folyosó, hanem egy átlátszó ajtóval – inkább energiaajtó – lezárt nagyobb helységet pillanthattak meg. Odabent egy nappali szerűséget pillanthattak mind a ketten, kényelmes kanapék, kettő is, egy asztal és egy nagyobb plazmatévé, amin éppen valóban valamilyen akciófilm ment és onnan jött a hang.

Odabent jó pár pillanatig senki sem látszódott, hogy lett volna, majd egy gyors mozdulat után egy női alak bukkant fel az ajtó előtt pont Pókember és Ammon előtt. Néhány pillanatig nézte őket, majd a kezeit összekulcsolta a mellkasa előtt.

- Mi tartott ennyi ideig? – kérdezte. – Remélem azzal a hírrel jöttek, hogy megtalálták Eyjolfot és kiszabadították őt. bízom benne, hogy most is olyan hatékony munkaerő, mint a minisztersége alatt és ó… jól látom, hogy ő Apokalipszis és Hjuchia Sakura gyermeke, Ammon Einarson?
Néhány pillanatig csöndben volt, majd folytatta.
- Elég, ha aközben válaszolnak, hogy kiszabadítanak innen – mondta.

//Tudom, hogy ennél a karinál a hydra a zöld, de Eyjolf Víziójának is, így ezért maradtam ennél a színnél.//

Kree Invázió – Sötét Jövő 2: Kutatás

” Végül nem az számít, amit az ember gondol, hanem amit tesz.”
- Philip K. Dick: Visszafelé világ



Az android szavai után meglehetősen vegyes reakciók érkeztek. Pókember teljesen kiakadt a hallottakon, már ami Ammont illette, a fiú pedig azon, hogy menjenek már innen, mivel láthatóan nem egy férfival állnak szemben, hanem egy nővel.
- Jól hallottad, és figyelve van, hogy biztonságban legyen és ne essen semmilyen baja – mondta az android.
Kissé oldalra fordította a fejét, amikor Ammon a kilétéről kérdezett.
- Vízió vagyok, nem a Bosszú Angyal, hanem a hatezer éves verziója – mondta. – Pókember ismer, már volt szerencsénk egymáshoz, noha nem beszéltünk személyesen, de a társamat ismeri. Lord Eyjolf Ragnar Miller tábornok páncéljának mesterséges intelligenciája vagyok. A kinézetem pedig a páncélja éppen a külsőmmé aktualizálva.
Néhány pillanatig még türelmesen álldogált, majd kissé türelmetlenséget jelent meg az arcán.
- Mielőtt felmerül a kérdés és további időt veszítünk én hoztalak ide titeket. Eyjolf mielőtt elkapták volna belepiszkált az épületben levő teleportrendszerbe, mivel ti kintről jöttetek így ez reagált a rajtatok levő sugárzásra és ide hozott. Feltörni nem tudtak, nem értenek a celestial technológiához, így inkább csak elzártak és semmilyen hálózathoz nem férek hozzá. Eyjolfot a Raftra vitték, de őt ismerve nem fog megtörni… így ki kellene dolgozni egy módszert, hogy kihozzuk mielőtt halálra kínozzák. Szóval… lennétek olyan szívesek és kiengednétek? A falat is meg kell bontani hozzá és hazavágni a vezetékeket. Utána képes leszek kivinni a szabadba innen mindenkit mielőtt az őrség megérkezik.
Ezek után némileg türelmetlen arckifejezést öltött, hogy csinál is-e a páros valamit, vagy sem.

Kree Invázió – Sötét Jövő 2: Kutatás

”Ebben a mesében részeg a herceg, és ronda a királylány…”
- Junkies: Mese



Vízió nekilátott annak, hogy elmondja miként lehet megcsinálni, amit kért. Ehhez a páros mind a két tagjára szükség volt, Ammon-nak be kellett törnie a falat, hogy a vezetékekhez hozzá lehessen férni, mert panel nem volt ehhez. Amint ez megvolt, akkor már Pókember vehette át a stafétát, hogy az elektronikai tudásával zárlatot okozzon mindebben. Amíg ezzel próbálkozott addig az android is felelt Ammon szavaira.
- Úgy, hogy az Ellenállásból mindig figyelt valaki arra, hogy ne essen bajod – mondta. – Többször előfordult, hogy meg kellett valakit ölni azért, hogy ne bánthasson, mert akart. Vagy összeverni és még sorolhatnám. Távoli megfigyelés, beavatkozás nélkül, egy ideig mégiscsak az asgardi királyi családban nevelkedtél.
Közben Erwinnek sikerült a megfelelő drótokat elvágnia, de ezzel nem csak az energiamező szűnt meg, ami elzárta az androidot, hanem a teljes folyosón is elment az áram. Vízió pedig kilépett az ajtón.
- Köszönöm! – mondta. – Javasolnám az angolos távozást. Kövessenek!
Ha a páros követi, akkor nem is kellett sokáig menni, világított is, hogy könnyebben lehessen haladni. Ugyanahhoz a falhoz ment vissza, ahol megérkezett a páros, majd ha engedte a két férfi, akkor kézen is ragadta őket és így húzta be őket abba a fura nanofalhoz emlékeztető falba. Ekkor ismét az a furcsa érzés járta át őket, mint amikor a folyosóra értek. Csak az ezen való átlépés után most nem az épületben, hanem attól a ponttól pár méterre értek ki, ahol korábban a vámpírtól elváltak. Ha az órájukat is ellenőrzik, akkor hamarosan egyébként is jönnie kell a kontaktjuknak, mert perceken belül lejár a két óra.