500 Republica

A szenátusi negyed legimpozánsabb épülete, ez a gigantikus építmény szolgál lakhelyül a szenátoroknak és politikusoknak.

Éppen a szokásos délutáni meditációmnak egyikét folytattam. Furcsa képeket láttam, felrémlettek a múlt eseményei bennem, éreztem, ahogyan szívem egyre vadabbul kezdett dobogni, de a transzba esés közepette megpróbáltam uralkodni magamon. A rossz víziók elűzésére törekedtem, békét próbáltam teremteni a lelkemben. A légzésem lelassult, szívverésem ismét a normális állapotba került. Fénykardom előttem lebegett, deaktivált állapotban, természetesen. Amikor az egyik rendtársam megjelent, majd közölte velem, miszerint a Tanács látni szeretne, visszatértem a való világba. Megköszöntem a fickónak az értesítést, majd összeszedtem a fontosabb kellékeimet, hogy a mesterek színe elé járulhassak teljes mivoltomban. A feladatomat közölték, én pedig nem vitatkoztam az elfogadást illetően, igazából boldogság járta át a lelkemet, amiért megfelelőnek ítéltek egy efféle feladat elvégzéséhez. Elvégre, egy hercegnőről volt szó! Bizonyára jelentős személyiség volt, a saját bolygóján mindenképp. A Köztársaságnak szüksége volt a szövetségek megerősítésére, minden támogató elveszítése erősebbé tehette a Birodalmat, s egy ilyesfajta veszteséget minden bizonnyal nehezen emésztett volna meg a Szenátus. Amint értesítve lettem, a nem régen csatlakozott Carnelion IV trónörököse, az ifjú Keilara Aleena Kala'myr hercegkisasszony nem volt túlságosan tapasztalt a politika terén. Nos, ebben talán tényleg segíthettem neki. És hogyan is tanulhatott volna meg bárki nyugodtabban és átgondoltabban döntéseket hozni, mintsem egy Jeditől, aki ráadásul jártas volt valamennyire a konzuli kaszt elsajátításában? Habár, az ismereteim talán kissé megrozsdásodtak az elmúlt éveknek köszönhetően, azért az alap dolgokkal még tisztában voltam. A politika pedig nem változik annyira, hogy a benne jártasak teljesen elveszítsék a fonalat egy bizonyos időintervallumon belüli, gyakorlati kiesés következében. Ráadásul, ezen alkalom számomra is kiváló felfrissülésnek ígérkezett. A belém helyezett bizalmat megháláltam az Őrzők legfőbb mestereinek, azután útnak indultam küldetésem felé. A templom hangárában számos hajó volt, s habár a Delta-7-esek űrcsatában egyaránt megállták a helyüket, a bolygó felszíni közlekedésre ugyanúgy alkalmasak voltak. Így hát bepattantam az egyik kék színű vadászba, miután lebeszéltem a kölcsönvételét az egyik dokkmunkással.
- Neked is szép napot, R6!- üdvözöltem a hajó asztormechjét, meghallva a szögletes fejszerkezettel ellátott droid berregését.
- Az útirány az 500 Republica, ne aggódj, odatalálok!- közöltem a droiddal, miközben aktiváltam az indításhoz szükséges berendezéseket az űrhajó műszerfalán. A repülés nem tartott sokáig, probléma mentesen zajlott, valamint a teraszt is sikerült fellelnem.
- Vigyázz a hajóra, ameddig vissza nem érek!
- Beep-boop.- hangzott a megértést kifejező válasz. Az épület fenomenális volt, habár a Köztársaság fő szenátorinak és politikusainak nem is járhatott kevesebb pompa. Bebocsátást kértem az őröktől, majd szemben találtam magam a kissé harcias kinézetű, ám kétség kívül gyönyörűséges hercegnővel.
- Megtiszteltetés, hogy találkozhatunk, Felség! - meghajoltam.- A nevem Lersan Trasal, Jedi padawan. A Tanács jelölt ki az Ön politikai és diplomatikus érzékének csiszolására. Bízom benne, közös munkánk gyümölcsöző lesz.
Egyelőre nem ültem le, kezdetnek egy barátságos mosolyt küldtem leendő "tanítványom" irányába.
- Szeretném, ha mesélne egy kicsit önmagáról.

---

felszerelés/egyebek:

Ahhoz elég tapasztalattal rendelkeztem már, utazásaimból adódóan, hogy észrevegyem az ifjú hölgyön azt az arckifejezést, ami ennek az egész tanítás dolognak az erőltetettségéről árulkodott. Hiába, ez ellen nem tehettem sok mindent, elvégre én sem önszántamból érkeztem erre a helyre, azonban a feladatom sikeres elvégzésére, valamint a Tanács akaratára való tekintettel, a kellemetlenséget sugárzó arcjátékot félredobtam, inkább lesütöttem szemeimet a rám irányuló, perzselő tekintet elől. Az ezt követő mondatra, jobban mondva felszólításra azonban felkaptam a fejemet. Valamiért azt éreztem a lányban, nem engem akart ezzel támadni, sokkal inkább az egész szituációra irányuló harag volt ez, mely hirtelen rám robbant. Persze, ezt később Keilara kisasszony meg is erősítette. Érződött rajta a harciasság, a zabolátlanság, a vadság. Valahogy olyan gondolatok kerítettek hatalmukba, nem lesz egy egyszerű menet, mire sikerül majd a királyi vérből származó hölgyeményt egy, a Szenátusba beillő alakká formálnom. Természetesen tévedhetek, meglehet, merőben nagyobb hajlandóságot és érdeklődést mutat majd a dolgok felé, amennyiben behatóbb tudomásokat szerez róluk.
- Igen, azt hiszem... Bár , ebben a témában én sem vagyok szakértő.- adtam választ az elhangzott kérdésre. Az engedély megkapását követően helyet foglaltam, bólintással jeleztem hálámat Kei felé, aki megkért rá, hogy tegezzem. Ez jó, ezek szerint legalább nem próbált meg teljesen elzárkózni tőlem. Amennyiben sikerül majd egy bizonyos fokú bizalmi kapcsolatot kialakítanunk, úgy talán egyszerűbben folynak a leckék a közeljövőben.
- Nagyon kedves tőled, elfogadom.- jelentettem ki, majd odanyújtottam a kezemet a pohárért, kortyoltam egyet a frissítőből. Figyelmesen hallgattam végig a nőszemély beszámolóját. Valóban? Egyetlen Erőhasználót sem produkált még a bolygójuk? Ezt igazán különösnek ítéltem, ámbátor nem az első példa lett volna rá a Galaxisban. Nem sokkal később ő kezdett kérdezgetni rólunk. Mármint, a Jedi Rendről.
- Szívesen mesélek neked, Kei. Ja, egyébként te is nyugodtan szólíts Lersannak. Velem szemben semmi szükség a formalitásokra. Amit az imént a Jedi Rendről állítottál, az igaz. Valóban őrzők vagyunk. Igazából rátapintottál a dolgok lényegére, hiszen számos dolgot őrzünk. A békét, a hagyományainkat, az Erővel való kapcsolatokat, védjük az elesetteket. A rend alakulásának ideje nagyjából kilenc-, és félezer évre vezethető vissza. Ez jó sok idő. Azért alapították, hogy a Főnix Erőt, ami a világunkban igencsak jelentős mozgatórugó, a jóra tudja felhasználni egy szűk csoport, akik ennek szentelik egész életüket. Szemben a Birodalommal, hiszen ők az említettek szöges ellentétét teszik. Egyesek az egész Erő dolgot csak trükknek hiszik, bohócoknak vélnek minket. Mások hősként tisztelnek bennünket vagy úgy tekintenek ránk, akár valamiféle bigott papokra. Igazából eléggé sokoldalúak vagyunk, egyesek nagyon ügyes pilóták, mások képzett harcosok, viszont akadnak köztünk tudósok és egyszerű földművesek. Ha engem kérdezel, szerintem a többség túlzásba viszi a rólunk kialakult előítéletekhez való ragaszkodást. Végső soron, ugyanolyan érző lények vagyunk, mint bárki más. Csupán elköteleztük magunkat valami mellett, amiben hiszünk. Noha, véleményem szerint ez sem annyira egyedi dolog a nagyvilágban.- mondtam, ezt követően újfent hörpintettem egyet a poharamból, miközben megcsodáltam a lakosztály berendezéseit, a plafont, a bútorokat. Impozáns volt.
- Nézd, tudom milyen az, amikor valamit megkövetelnek tőlünk. Az áldozathozás. Nem mondom, hogy egyszerű lesz uralkodnod, de vannak jó oldalai a trón elfoglalásának. Az emberek szerethetnek, felnézhetnek rád, tisztelhetnek azért, aki vagy. Hogy őket képviseled és bizonyos szinten egyengeted utukat. Ez azért mégsem olyan szörnyű, nemde?- érdeklődtem, halvány mosollyal arcomon.
- Én nem sokat tudok a bolygódról. Az ott zajlott konfliktusokról sem. Azt mondtad, katona vagy, kiváló harcos, mégis mi kényszerített egy nemesi származású lányt arra, hogy a harcra adja a fejét ilyen fiatalon?- folytattam a kíváncsiskodást, reménykedve abban, nem gázoltam bele olyan témába, amit Kei nem szívesen osztott volna meg velem. Szerettem volna személyesen tőle hallani a történeteket, elvégre ő élte át őket a maguk idejében.

---

felszerelés/egyebek:

- Én nem sűrűn járok olyan helyeken, ahol ezt eltanulhatnám.- jelentettem ki, miközben gondolkodóan vakartam meg halántékomat.- Vannak köztünk olyanok, akik többet mozognak az alvilági életben, a város alsóbb szintjein, amik hát... hogy is mondjam? Kevésbé kulturáltak, mint az itteniek.
Keit láthatóan érdekelték azok a dolgok, amiket az egész rendem megalakulásáról, a régi események leforgásáról meséltem neki. Igazából, ahogyan arra az elkövetkezőkben a hercegnő szintén rávilágított, bővelkedtünk izgalmas eseményekben, melyeknek már csak az elmesélése végett érdemes volt áttanulmányozni a szinte hegyekben álló archívumokat. A Jedi történelem kutatói eléggé jól értették a munkájukat, habár voltak olyan zárolt szekciók, miket akármilyen tag nem tanulmányozhatott át még akkor sem, hogyha teljes jogúnak tekintették közöttünk. Padawan létemre, én ebbe a berkbe tartoztam, viszont erről talán majd máskor mesélek a trónörökös leányzónak, hogyha a jövőben továbbra is érdeklené a Jedi história. A hölgyemény tehát nagyszerű hallgatóságnak bizonyult, kezdtem egyre inkább felszabadultnak érezni magamat a környezetében, s ezt mindenképpen jó jelnek ítéltem meg. A kérdés, mit feltett, azonban kétségkívül elgondolkodtató volt.
- Jogos a felvetésed. Nem katonáknak születtünk, számos rendtag keményen megszenvedte a Birodalom elleni erőfeszítéseinket. Fizikailag és mentálisan egyaránt. A sötét és Világos oldal közötti ellentét nagyon ősi, az eredetéről én sem tudok sokat. Furcsa, ám úgy vélem, ez kihatással volt az egész Galaxis sorsára... Amikor pedig az egész konfliktusba csapott át, nem maradhattunk tétlenek. Azt mondják, a gonosz győzelméhez az is elég, amennyiben a jó nem cselekszik semmit. Ha csak a te sorsod pecsételheti meg a saját elvedhez való ragaszkodás, az annyira nem nehéz, mint amikor milliók élete múlhat a döntéseden.- próbáltam megmagyarázni nézeteimet Keinek. Noha, én túlságosan sok szerepet nem vállaltam anno a háborúban, valamint a régi harcba lépés indokáról ugyanúgy kevés információval rendelkeztem, hittem benne, miszerint a fiatal uralkodónő jelölt megérti majd az indokokat, miket az imént hangoztattam. Valószínűleg tisztában volt a felelősség fogalmával. Amiket ezt követően mondott, arra némiképpen már számíthattam volna abból adódóan, ahogyan ismeretségünk kezdetét vette. Éreztem Keien, olyan vizekre eveztünk beszélgetünk alatt, amely veszélyes lehetett... legalábbis számomra. Ám, az ifjú hölgy nem tanúsított érzelmi kirohanást, csupán a növekedett feszültség vált jobban észlelhetővé a levegőben. Úgy döntöttem, inkább megvártam, ameddig Kei a saját bolygójukon zajló megpróbáltatásokról is beszámolt, mielőtt kifejeztem volna a véleményemet. Valamiért arra a következtetésre jutottam, neki teljesen megfelelt volna a Köztársaságtól való tartózkodás, ámbátor azt egyaránt elképzelhetőnek tartottam volna, hogyha csak dacból szaladt volna ki a száján a legutolsó kijelentés. Egy ideig a padlót bámultam, majd a lány szemébe tekintettem. Ujjaim a kezemben lévő pohár oldalát dörzsölgették, próbáltam összeszedni azokat a szavakat, mikkel elkerülhetem a lány haragját.
- Sajnálom, hogyha számodra érzékeny témára tapintottam, Kei. Nem állt szándékomban tolakodónak lenni.- mondtam előzetesen.
- Higgy nekem, a szavaknak igenis van ereje! A szavak teremtenek. S, ha megtanulsz bánni velük, talán olyan erős fegyverré válnak majd a kezedben, amit eddig el sem tudtál volna képzelni. Sok diplomatával találkoztam életem során, te határozottnak tűnsz, erősnek. Harcos voltál egész életedben, a népedért küzdöttél, győzedelmeskedtél. Mégis ki volna alkalmasabb arra, hogy az embereidet vezesse? Kiben tudnának jobban megbízni? Kire bíznád rá egy bolygó sorsát? Valakire, akit csupán a fényűző szenátori életmód, a pénz hajt, avagy egy olyan emberre, aki értékelni tudja a megszerzetteket, mert saját vérét áldozta értük, ha kellett? Én tudom a választ. Szerintem te is tudod.- kíséreltem meg hatással lenni Keire.
- Az eseményeknek már nem vethetünk gátat, hiszen már a Köztársaság része vagytok. Nem annyira rossz dolog valami nagyobb egész részévé válni, elvégre senki nem várja majd el tőletek, hogy feladjátok, amit eddig képviseltetek, csupán hozzá kell csatolni néhány olyan új dolgot, amit te uralkodóként könnyű szerrel a Carnelion IV lakosságának előnyére fordíthatsz.

---

felszerelés/egyebek:

Carnelion IV jövőbeli uralkodóasszonyának arcán egy furcsa kifejezés kezdett tündökölni, amit odáig még nem láttam nála, na nem mintha túlságosan régóta tartott volna ismeretségünk. Mindenesetre, akaratlanul is kissé feljebb vontam jobb szemöldökömet a másiknál, miközben a mimikájára koncentráltam, s próbáltam kifürkészni, vajon mi járhatott a fejében? Öröm talán? Mi váltotta ki belőle ezt, alig pillanatokkal ezelőtt még a morcosabbik énjét mutatta irányomba? Ezt követően elhangzott a kérdés, amit túlságosan nem szerettem volna meghallani, meglehet, néhány másodperc erejére fakóbb színre váltott a képem, mint amilyen nagy általánosságban szokott lenni. Nagy levegőt vettem, aztán érzékelhetően gondterhesen fújtam azt ki, tágra nyitott szemekkel meredtem a padlóra. Hogyan válaszolhattam volna erre helyesen?
- Öhm...- kezdtem volna bele, már szóra is nyitottam ajkaimat, ám előtte még egyszer átgondoltam az egészet, nehogy elhamarkodjam a választ.- Rendben van.
Tessék Lersan, kimondtad! Egy gyors gondolat végigfuttatás következtében ezt ítéltem a leginkább helyes válasznak. Hiszen abból, amennyit eddig Kei személyiségének ismeretéből sikerült elsajátítanom, arra engedett következtetnem, a neveletlen hercegnő nélkülem ugyanúgy nekivágott volna egy hasonszőrű kalandnak. A társaságom hiánya valószínűleg egyáltalán nem akadályozta volna terve végrehajtásában. S a nagy harcos Jediktől legalább annyira távol estem, mint a mocsok alvilágot vigyázó, rátermett őrszemektől, attól Jedinek számítottam. Ez azért plusz pontnak minősülhetett, amennyiben a leányzó testi épségének megőrzéséről volt szó. Azt pedig el sem mertem volna képzelni, mit kaptam volna a Jedi Tanácstól, hogyha ezzel az információval a tudatomban útnak eresztem a hölgyeményt, ő azonban eltűnni szándékozik valamilyen módon.
- De, szeretnék előtte kérni tőled valamit! Egy kölcsönruhát. Lehetőleg férfit, természetesen. Ebben az öltözékben engem eléggé hamar kiszúrnának. Abból meg baj származhat, melyet szeretnék elkerülni mindkettőnk érdekében. A testőreidnek biztosan vannak hétköznapiasabb viseleteik a ruhatáraikban. Talán nem vennék észre olyan hamar, ha lába kélne valameddig az egyiknek.- jelentettem ki. Bíztam benne, Kei képes lesz majd segítségemre lenni ebben a dologban, ámbátor bármi áron követni fogom az alsóbb szintekre, amikor elhatározza magát az indulást illetően.
- Igen. A Sötét Erő... Nos, az egy igencsak hatalmas és veszélyes fegyver a használójának kezében. Minket óva intenek tőle, s bizonyos technikák éppen ezért tiltottak nálunk. Az Urdrarrok a szenvedélyből nyerik az erejüket, a radikális érzelmi kitörésekből, harag, gyűlölet, félelem, önzés. Éppen ezért, a Jedik számára tilos komolyabb érzelmi kötődést kialakítani. Persze, ezt könnyű mondani, csakhogy betartani sokkal nagyobb akaraterőt és önfegyelmet kíván.- próbáltam felelni az újabb érdeklődésére a lánynak. Hirtelen megborzongtam kissé, ugyanis erről a témáról diskurálva akaratlanul felrémlettek bennem azok az érzések, melyeket egykori fogva tartóm villámaitól szenvedtem el. Reméltem, legközelebb már erősebb leszek, amikor olyan Erőhasználóval találom szemben magamat, ki életemre óhajtana törni. Láttam Kei arcán a szomorkás mosolyt, emiatt azt feltételeztem, legbelül már próbálkozhatott megbékélni a jövőjével. Meglehet, az uralkodó osztály sorsa sehol nem volt annyira kibírhatatlan, ámde belefolyni valamibe, ami az ember akarata ellenére történik, mindenképpen rossz szájízzel járhatott. Nem hittem volna, hogy teljes mértékben szenátori hiányban szenvedett a bolygó, reménykedtem benne, Kei háta mögött állnak majd olyan személyek, akik legalább kicsikét képesek lesznek egyengetni politikai pályáját, támogatni őt a vészterhesebb, nehezebb időkben. A mondandóját követően tudatosult bennem, nem csupán a saját életvitelének féltéséből kifolyólag taszította volna el magától a trónt, de meglehetősen tájékozottan átlátta bolygójának egyéb problémáit, miknek megoldása rengeteg erőfeszítést felemészthet majd. Már, amikre sikerül egyáltalában megoldást kieszelni az elkövetkezendőkben.
- Értelek. Szeretném azokat a szavakat mondani, amiket jól esne hallanod, viszont azt kell mondanom, amit tényszerűnek ítélek. Meg kell tanulnod álarcot húzni! A harcos királynő imponáló lehet egyesek számára, viszont sok szenátor és képviselő inkább arisztokrata, mintsem bármiféle katonai tapasztalattal rendelkező politikus. Lenyűgözőnek tartanának téged, bizonyos mértékig. Elképzelhető, hogy néhányukat megrészegítené a vadságod, az életerőd, energiád. De, műveletlennek tartanának, egy csiszolatlan gyémántnak, a rosszabbak meg egyenesen... barbárnak. Ezt nem engedheted meg nekik! Kifogástalannak kell lenned, meggyőzni őket különböző estélyeken, tárgyalótermekben. Mert a Carnelion IV-nak pártfogókra van szüksége, szövetségesekre. A politika is küzdőtér. Tekintheted ezt továbbképzésnek.- mosolyodtam el halványan, habár ezt ironikus megnyilvánulásnak szántam.
- Ezek a halászok, akikről meséltél, milyenek? Teljesen elvadultak a mutációtól? Próbálkozott már valaki a gyógyír megtalálására, hogy enyhítsék vagy esetleg visszafordítsák az elváltozásaikat? A Köztársaságnak remek orvosai vannak.

---

felszerelés/egyebek:

Elképzelhetőnek tartottam, hogy egy csöppet sikerült meglepnem Keit, amikor beleegyeztem az alsóbb szintekre utazásba. Még vissza is kérdezett, mire én serényen bólogatni kezdtem. Komolyan gondoltam, s igazából reménykedtem benne, mindkettőnk számára érdekes és tanulságos kiruccanás lesz, ámbátor a testőri szolgálatokban túlságosan nem jeleskedtem. Persze, sokkalta kényelmesebb gondolat volt az, miszerint szükségtelen lesz a fénykardomat aktiválni a kiránduláson, de minden eshetőséget számba kellett vennem.
- Ha az alvilágot szeretnéd látni, a 1313-as szint megfelelő lehet a célra. Ott aztán van mindenből egy kevés, valószínűleg megláthatnád a város azon arcának minden egyes ráncát, amelyik nem csupán a csillogós ruhákról és puccos rendezvényekről, lakomákról szól.- jelentettem ki. Jobban belegondolva, talán olyan szempontból is kifizetődő lesz minél hamarabb túlesni a túrán, hogy egyelőre a hercegnő még tán nem volt annyira ismert személy a bolygón. Egy jóval népszerűbb politikus, közéleti szereplő számára jelentősen nagyobb kockázatot jelentett volna egy ilyen út. Elvégre, bármelyik részeg szerencsevadásznak vagy piti bűnözőnek eszébe juthatott az ötlet, ami az illető foglyul ejtésében meg váltságdíj követelésében teljesedett volna ki. A ruhaszerzés problémamentesen alakult, legalábbis Kei azt állította, nem fog számára gondot okozni. Hittem neki.
- Felteszem, távol állt tőled az elképzelés, de azért a biztonság kedvéért leszögezem: ne gyere fegyver nélkül!
Emiatt a naiv feltételezés miatt akár ki is nevethetett volna a fiatal hercegkisasszony, valószínűleg teljesen kiérdemeltem volna.
- Mellesleg, előre köszönöm, amiért biztosítani tudod számomra az álruhát! Megpróbálom majd nem összekoszolni semmivel, sértetlen állapotban visszaszolgáltatni jogos tulajdonosának.
A droidok valóban megbízható titoktartónak számíthattak, elvégre nem igazán vezényelhette őket semmiféle indok arra, hogy elárulják gazdájukat vagy megszegjék a nekik szóló utasításokat. Kei igazán rátermett módon kezelte ezt a szituációt, ámbátor talpraesettségéről azelőtt ugyanúgy voltak halvány sejtéseim, a dologban való hitem pedig egyre intenzívebben erősödött. Az érdeklődése az Erő iránt nagy volt, pár másodperc erejére eltöprengtem, vajon milyen Erőhasználó vált volna a leányzóból, amennyiben érzékennyé válik arra?
- Jó irányba tapogatózol, valóban léteznek olyanok, kik megpróbálnak egyensúlyt teremteni az Erőben. Szürke Jedi néven emlegetik őket, s egy olyan csoportba tartoznak, akik saját nézeteik, elveik megőrzése érdekében elhagyták a Rendet. Fel sem tudnám idézni, találkoztam-e valaha közülük akár eggyel életem során. Mindenesetre, az Erőben lévő egyensúly fenntartása igen nehéz dolog. A Sötét Oldal könnyűszerrel hatalmába kerítheti azokat, kik nem eléggé elővigyázatosak vele szemben. Még közülünk is van példa az áttérésre, amit igen nagy csapásként és veszélyként él meg a közösségünk.- részleteztem a dolgokat a Carnelion IV trónörökösének.
- A Rhen Var ütközete tényleg rémes volt... Ha jól rémlenek az archívumban olvasottak, három napba tellett a droidoknak, mire összeszedték a halottak listáját. De a védelem sikere egyúttal megmutatta a Köztársaság számára, hogy a Birodalom megállítható.- fűztem hozzá a lány által elhangzottakhoz. Kei ezek szerint nem tétlenkedett, valóban igazi harcos lelke lehetett, amennyiben már ennyire sok információt átnyálazott a háborúban történtekkel kapcsolatban. Talán stratégiai újításokat szeretett volna elsajátítani, hogy népét segítse ellenségeivel szemben? Esetleg a nyers kíváncsiság hajtotta? Erre képtelen voltam válaszolni, viszont kívül esett a lényegi körből. Ezt követően szemügyre vehettem a halászoknak nevezett mutánsokat, kijelzőn keresztül ugyanúgy félelmetesnek tűntek, akárcsak amilyenek szemtől szemben lehettek. Nem tudtam titkolni a meghökkentségemet, ez nyilván kiült az arcomra, azután keserves érzés telítette el a szívemet, amiért ezek a szerencsétlenek ilyen sorsra jutottak.
- Sajnos erre nem tudom a választ... Mintára lenne szükség, ami alapján a tudósok és orvosok azonosíthatnák az elváltozásokat. Úgy vélem, utána dőlne el, tudnak-e cselekedni a cél érdekében avagy sem. Azonban nincs reménytelen ügy, ameddig csak egy illető akad, aki munkálkodik érte.

// Rendben van, észben tartom. //

---

felszerelés/egyebek:

Meglehet, kissé túllőttem a célon az alvilággal kapcsolatban. Valamilyen szinten engem is vonzott volna ez az egész dolog? Kimozdulni a hétköznapi diplomáciai, Jedi konzuli életből, hogy némi akciót is újra átélhessek? Valahol legbelül táplálhattam némi vágyakozást az egésszel kapcsolatban, bizonyára ezért javasoltam egyből a 1313-as szintet a hercegnőnek. Kei arcát kémlelve láttam is, eléggé sikerült elragadtatnom magamat, erre egyértelműen ráérzett a hölgyemény.
- Persze... értelek. Azt hiszem, ebbe most kissé sikerült belelovalnom magam, elvégre szükségtelen itt a legelső szintekig lealacsonyodni, hogyha az ember látni akar némi mocskolódást. Valószínűleg az is elég lesz, amennyiben a délutáni, esti órákban szétnézünk a város utcáin. Úgyis pezsegni fog az élet, ezen a bolygón sosincs nyugalom. Kivéve, ha az ember tudja, hogy hol keresse.- húzódott meg egy barátságos mosoly az arcomon, természetesen a Jedi templomról beszéltem.
- Kalapácsfejű? Barnás árnyalatú volt a bőre, nagy sötét szemei voltak?- érdeklődtem.- Ha igen, akkor ő egy ithori lehetett. A legtöbbjük igazán jólelkű teremtés, kedvelem őket. Természetesen, amennyiben érti az ember a számunkra furcsának tűnő nyelvüket. Bár, egyesek valamiféle hangátalakító készüléket alkalmaznak, melynek segítségével a közös nyelven értetik meg magukat, míg mások csak megtanulják azt az önnön erőfeszítéseikkel. Az alsóvárosban rengeteg újfajta kinézetű lénnyel fogsz találkozni, egyesekről igencsak sok esetben én se tudom megmondani, melyik civilizáció tagjai.- magyaráztam ismételten a dolgokat leányzónak. Nem meglepő, hogy sehova nem járt fegyver nélkül, igazából erre bizonyos mértékben számítottam.
- Hidd el, ez a gondolat bennem ugyanúgy megfordult.- feleltem arra, amikor Kei a Jediséggel kapcsolatban beszélt. Rövid időn belül a droidok megérkeztek a jövőbeli felszerelésemmel, majd miután megtudtam annak a helynek a lokációját, ahol képes leszek felölteni a frissen szerzett gúnyákat, abba az irányba kezdtem el ballagni. Valóban egyszerű ruházkodási termékeket kaptam kölcsön, miknek segítségével könnyebben elvegyülhetek Kei oldalán, valamint a Coruscant vegyes népségének tömkelegében. A barna csizmámat és övemet meghagytam ugyan, hiszen azok kirívásmentesek voltak, de nadrágomat lecseréltem egy sötétbordó színűre, mi fölé fehér pólót, sötétkék bőrdzsekit öltöttem. A szürke, kisebb silddel ellátott sapka alá begyűrtem a padawan tincsemet, kabátom belső zsebének mélyébe rejtettem fénykardomat. Kei egy kisebb vitába kezdett velem az emlegetett ütközetre visszatérve. Én kisétáltam az átmeneti öltözőből, azután ismételten leültem a korábbi helyemre. A szavaiban igazságtartalomra leltem.
- Minden bizonnyal igazad van. Te egyébként is nagyobb mestere lehetsz a stratégia és hadászat művészetének. Esélyes, hogy én soha nem tapasztalok majd olyan igazi és véres csatározásokat életem folyamán, mint amiken te már alapból túl vagy. A mesterem meg én nem igazán vettünk részt ütközetekben, legalábbis nem az élvonalból.- ecseteltem, mialatt felrémlettek bennem az emlékek, néhány olyasfajta diplomáciai küldetésről, amik komolyabb Birodalom ellenes összecsapásokhoz közel vártak beteljesítésre.
- A békét viszont senki nem mondta ki hivatalosan. Én nem bízom a Sithekben... és éppen elég közelről tapasztaltam, hogy milyen az, amikor az Urdrarr kerül valahol hatalomra. Ahol az árulás, a félelem, a hatalomvágy az úr, ott az én meglátásaim szerint nemigen jut hely a békének.- hangzottak el számból a kételkedésre utaló szavak, miközben mereven bámultam a padlót.
- Valóban? Ez reményteli hír, biztosra veszem, valaki már elkezdett kísérletezni annak érdekében, hogy az egész dolgot a visszájára fordítsák. Népirtás? Ez nehéz erkölcsi kérdés... Te ugye azt mondtad nekem, velük nem lehet tárgyalni, de mi van, ha valójában mégis megőriztek még valamennyit az emberségükből? Ki tudja igazából mit éreznek, mi alapján teszik meg cselekvéseiket? És, hogyha valamelyik leszármazottad a trónon, miután a szövetségeiteknek hála kellőképpen megerősödtetek, úgy dönt, megtisztítja a Carnelion IV felszínét tőlük véglegesen? Te mit érzel helyesnek ezen dolgok kapcsán?- tettem fel kérdéseket Kei irányába, ugyanis kíváncsi voltam rá, miként ítélkezik az említett felvetések fölött. Nem sokkal később kinéztem az ablakon, próbáltam látásból kitalálni az időt, a teraszon még ott pihent a hajóm, mellette töretlenül őrködött az asztromechanikus droid, R6-H6. Miközben őket kémleltem, hirtelen beugrott egy újabb probléma, aminek megoldása érdekében a hercegnőhöz kellett fordulnom.
- Ja, és volna még egy aprócska dolog. Az én gépem csak egy személyes, szóval azzal sajnos nem tudunk utazni. Hogyan szeretnél eljutni az alsóbb szintekre? Valamint, mikorra tervezted a túránk kezdetét?- bombáztam kérdésekkel a hercegkisasszonyt, azután türelmesen vártam a válaszára.

// Okéka, a felszerelést részleteztem, mert végül is volt némi lényege. Ezt pedig még nem tudtam a Rhen Var-on zajló ütközetről, de minden ilyen infót szívesen szippantok magamba, szóval valóban érdekesnek találtam. //

---

felszerelés/egyebek:

Kei meglehetősen jól kezelte a kirohanásomat, bizonyára ez is elősegítette, hogy némiképp sikerült visszanyernem az önuralmamat, legalábbis a zavarodottságom felett. Ez is árulkodó jele volt annak, miszerint valóban kizökkentem kissé a gyakorlatból, hiszen régebben a társalgások alatt szinte alig estem akármikor zavarba. Három évnyi rabszolgaság és kiszolgáltatottság valamilyen szinten rákényszerített a gondolatok többszörös átértékelésére, mielőtt szavak formájában életre keltettem volna azokat. Néha megfeledkeztem róla, egy helytelenebb mondatért most már nem korbácsot, de rosszabb esetben egy gúnyos kacajt, máskor pedig baráti kijavítást érdemeltem. A hercegkisasszony mosolya árulkodott szándékairól.
- Nagyszerű! Akkor, miért ne?- hagyta el ajkaimat a költői kérdés.- Persze, ebben biztos voltam veled kapcsolatban.
Carnelion IV trónörökösétől megtudhattam, a feltételezésem helytállt, ténylegesen egy ithori származású illetővel hozta őt össze a sors, ráadásul egy olyannal, aki egy űrhajón látott el egészségügyi feladatokat. Jobban eltöprengve a dolgon, kevés olyan értelmes lény létezett a galaxis szerte, akire nagyobb meggyőződéssel bíztam volna az életemet, amennyiben annak megmentéséről esett volna szó.
- Fogadni mernék rá, hamar meg fogod jegyezni majd őket. Hacsak a feltételezéseim nem csalnak veled kapcsolatban, jó memóriával s tanulási készségekkel vagy megáldva. Amit mondasz, az igaz. Élőben más. Amikor először lekerültem a Bespin-ről gyermekkoromban, azután kevéssel meg a Jedi templomban kötöttem ki, eleinte furcsának találtam a társaimat. Különböző bolygók megannyi szülöttei, testközelben, kézzel fogható kapcsolatok teremtéseire készen. Úgy vélem, eleinte a távolságtartó kölykök közé tartoztam, de ez idővel megváltozott.- folytam bele kicsit a mesélésbe, szinte akaratlanul idéztem fel hangosan a múltam egyes részleteit a leányzó előtt, igazából kellemes érzésekkel töltött el a nosztalgia, aminek következtében újból sikerült elmerengenem a pillanat erejéig. Kei beszélt nekem a csatában megélt borzalmakról, arról, mennyire nem kívánt volna már az első konfrontációt követően egy következőbe belecsöppenni, ám másképp rendeltetett a számára. Szavaiból kivehető volt, nyilvánvalóan látott rosszabbnál rosszabb dolgokat a küzdelmek lezajlása közben.
- Sajnálom, hogy ilyen eseményeken kellett átesned. Viszont, így már tudod értékelni a békét. Igen, felteszem úgy van, ahogyan mondod. De, gondolom nálatok is voltak lelkes újoncok, akik azt hitték, hatalmas vezető válik belőlük az első napon, a háború meg olyan, mint a dicsőségszerzés és kitüntetésosztás egyvelege, megfűszerezve némi célba lövöldözéssel, nem?- érdeklődtem. Ámbátor, ezen a téren csupán arra a kevés tapasztalatra tudtam támaszkodni, melyet a köztársasági erőkben szolgáló, ifjabb harcosoknál figyelhettem meg alkalomadtán. A békeszerződés szóba kerülésekor helytelenül emlegettem fel a történelmi eseményeket, efféle dolgok időközönként megestek velem. Sajnos abban a percben nem ugrott be, korrigálnom kellett volna tévedésemet, ezért ez a téma annyiban maradt.
- Ó, ez valóban félreértés volt, rosszul feltételeztem a halászok mivoltját, nem a te hibád. Ebben az esetben a dolgok felállása sokat változik. Ez így egy rendkívül nehéz szituáció. Egy bolygót nem lehet csak úgy kisajátítani, azt meg nem akarhatják tőletek, hogy hagyjátok el a planétát... Ehhez nincs joguk! Fel nem fogható számomra, egyeseknek miért esik annyira nehezére harmóniát kialakítani a többiekkel? Ez az önérzetesség meg csak ront az egész helyzeten, elvégre ebből adódóan már feltételezhető, miszerint nem örülnének a gyógymód felajánlásának. Habár, egy próbát talán még így is megérne... Hátha elgondolkodnának rajta.- vakargattam az államat spekuláció közepette.
- Jól hangzik.- jelentettem ki az indulásra reflektálva.- lehetőségünk lesz bérelni siklót az utazásra, csak annyi lesz a dolgunk, hogy ne full extrásat kapjunk ki magunknak. Ami igazából nem lesz nehéz, ugyanis annyira nincs nálam sok pénz...- vigyorodtam el kissé kínosan. Felálltam az ülőhelyemről, még egyszer ellenőriztem minden felszerelésemet. R6-et elég hűséges típusnak ismertem, remélhetőleg semmiféle magánakcióba nem fog kezdeni a távollétemben, hisz az utolsó utasításom számára a szüntelen hajófelügyelet volt.
- Mivel győzöd meg az őröket?

---

felszerelés/egyebek:

Bólintottam egyet Kei irányába, amikor véglegesen eldöntöttük, hogy úti célunk melyik szintje lesz a bolygóvárosnak. Kedves volt tőle, amiért hallgatott az ajánlatomra, elvégre engem rendeltek az ő szolgálatába, ezért nyugodt szívvel adhatott volna meg másfajta irányelvet, minden bizonnyal engedelmeskedtem volna. Persze, a határozott vezető fogalmával nem ütközött szembe, hogy meghallgassa a tanácsadóit és jóakaróit. A hercegkisasszony arcán azt véltem felfedezni, amennyiben nem ítéltem rosszul meg a mimikáját, elmerült a gondolataiban. Elképzelhető, miszerint ezen cselekedetét az én szavaim váltották ki belőle. Egy újabb, számomra addig rejtve maradt részletet osztott meg múltbéli életéről.
- Nos, akkor most majd bepótolhatod azokat, amik elmaradtak, s amely dolgok felkeltik az érdeklődésedet. Tanulni sohasem késő.- próbáltam egy kis kedvet hozni az előrelátható dolgokhoz Kei hercegnőnek. Jól eső gesztus volt felőle, hogy a kis nosztalgikus kiesésemet ugyanolyan érdeklődő tekintettel hallgatta végig. Általában keveset meséltem a múltamról, az érzelmi életemről, még oly esetekben is, hogyha az már jó ideje a múltamba tartozott, s mára szinte jelentéktelennek minősült. A Jedi oktatás volt a következő téma, ami felkeltette Carnelion IV trónörökösének érdeklődését, én pedig nem voltam rest válaszolni neki.
- Bizonyos szempontból igen. Tanítanak számunkra politikát, a galaktikus törvénykezés menetrendjét, bevezetést kapunk a tudományok világába, valamint egyes nyelvek elsajátításába. Ezekhez társulnak természetesen a hagyományos Jedi művészeti ágak, az Erővel való bánásmód, a fénykarddal történő vívás. Hat forma közül kell megtalálnunk azt, amelyik számunkra leginkább szimpatikus, fejlesztenünk magunkat benne. Noha, a többi ötről sem illik megfeledkezni. Mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya.
Ez tényleg izgalmas témának számított, amennyiben valaki az Őrzők Rendjének életébe szeretett volna bepillantást nyerni, elvégre a fénykard már nyers kinézetével is gyakorta elkápráztatta a kívülállókat, nem beszélve arról, amikor egy hozzáértő forgatta a kezében. Sajnálatos módon pont rátapintottam a lényegre, amikor a háborús eseményekre és kedvezőtlen élményekre terelődött a szó. Egy pillanat erejére kicsit elszégyellve magamat rántottam le tekintetemet a padlóra, merthogy Kei bevallotta, anno egyike volt azoknak a fajta újoncoknak, akikről beszélgetésünk szólt.
- Ha így is van, én örülök, hogy vannak még olyanok, akik próbálkoznak ellene.- jelentettem ki a saját véleményemet az erőszakos alaptermészetre vonatkozóan. A trónörökös leányzó megnyugtatott, mind a pénzzel, mind az őrökkel kapcsolatban elűzte a problémalehetőségeket.
- Rendben van, így hát semmi akadálya az indulásunknak.- mosolyodtam el, majd lassú léptekkel a lakosztály végének irányába kezdtem ballagni, eztán megtorpantam, bevártam útitársamat, nem állt szándékomban szem elől téveszteni a hölgyeményt.
- A lift a folyosón van? Mert, gondolom azzal megyünk, hiszen innen beletelne némi időbe lesétálni.- érdeklődtem, ezt követően arra fogok elindulni, amilyen instrukciókat majd Keitől kapok.

---

felszerelés/egyebek: