1313. szint

A híres nevezetes 1313. szint a bolygóvárosban. Ez a szint és környéke az alvilághoz tartozik, jóhíszemű ember be sem teszi ide a lábát, ha teheti.

- Erről nem mernék nyilatkozni.- megvakartam az államat. - Én csupán annyira tartom magamat műveltnek, amennyire azt a foglakozásom megköveteli.
Szerény válasznak hangozhatott ez arra vonatkozóan, amit a Jedik általános informáltságáról szeretett volna tudni Kei, azonban valóban így vélekedtem önnön személyemmel kapcsolatban.
- Persze, vannak köztünk tudósok és történészek, akik talán fel tudnák venni a versenyt a Renden kívüliekkel is, habár ezt csak feltételezve mondom. Az igazat megvallva, sosem hallottam vagy láttam hasonló versengési eseményt.- tettem hozzá az említettekhez. A gondolatot mindenesetre érdekesnek ítéltem, s a hiányos ismereteim nem jelentették azt, hogy a történelem folyamán ne lett volna példa a fentebb említettekre. Végül a liftet választottuk az épület elhagyásához, teljes mértékben zökkenőmentesen mentek a dolgaink, a szenátusi őrséget egyáltalában nem érdekelte, merre szerettük volna venni az utunkat. A trónörökös leányzónak igaza volt a dolgokkal kapcsolatban, amikor korábban kikövetkeztette őket. A sikló szerzéssel volt némi nehézség, ám semmi áthidalhatatlan. Megérkeztünk a 1313-as szint mellé, ahonnan némi továbbnyomulással megközelíthettük az alvilág egyik hírhedt gócpontját. A hercegkisasszony intézett egy kérdést az irányomba.
- Hááát... Már itt vagyunk, nemde? Nincs más hátra mint előre.- hangzottak a szavaim kissé bizonytalanul. Kei arcát kémleltem, valamiféle felszabadultság látszott rajta, lassacskán kezdett érthetővé válni számomra a tény, miszerint ebben a környezetben nem ő lesz majd az, aki esetlegesen feltűnést kelthet a viselkedésével, hanem én. Ez némiképp kellemetlenül érintett, így megpróbáltan totálisan neutrális arckifejezéssel ballagni a útitársam oldalán.
- Érzed ezt a szagot?- érdeklődtem halkan tőle, amikor megcsapta az orromat a bűz, amiről őszintén szólva fogalmam sem volt miből eredt, de a tudatlanságomat ebben az esetben áldásnak tituláltam. A helyen pezsgett az élet, tagadhatatlanul.
- Itt aztán mindenféle új arccal találkozhatsz majd. Legalábbis, erősen számítok rá.- mondtam. Igyekeztem mindent alaposan megfigyelni, bámultam a gőzölgő padlózatot, a színes feliratokat, amik egyesek helyek fölött díszelegetek, megpróbáltam semmi olyat nem észrevenni, ami fenyegetően hathatott volna a kirándulásunkra. Ezalatt beszélgetéseket, más itt élők gesztusait értettem, ámbátor akadtak hiányosságaim bőven nyelvtudás és viselkedésismereti szinteken egyaránt.
- Említetted, hogy sokat harcoltál. Elfelejtettem kérdezni tőled, mi a kedvenc fegyvernemed? Miben vagy a legjobb? Csak egy tipp, viszont olyan érzésem van veled kapcsolatban, miszerint tehetséges közelharcos lehetsz. Tévednék?- bombáztam saját kíváncsiságommal Keit.
- Ha a mestereim látnának itt veled, bizony elmondanának egynek s másnak.- mosolyogtam le halványan az orrom alatt. Ámde bizonyos szemszögből nézve nem szegtem meg az utasításaimat, elvégre a lány tanítását bízták rám, ezt fel lehetett fogni afféle tanulmányi kirándulásnak is.
- Van kedved betérni valahová? Lehetőleg ne olyan helyre, ami úgy néz ki, mint ahol azonnal megölnének minket.

---

felszerelés/egyebek:

Amiket korábban Kei mondott arról, hogy a Jedi Rend jobban odafigyelt más bolygók sorsára, annyiból vitathatatlan lehetett, miszerint valóban törődnünk kellett másokkal, elvégre ez az eszméink egyik alapköve volt. Én mindig azon a véleményen voltam, a Jediknek sosem volt egy kimondott otthonunk a galaxisban, maximum mélyebb történelemmel rendelkező enklávék és templomok. Viszont, azok csupán építményeknek minősültek, legalábbis az én szememben, azok előállítására pedig majdnem mindenhol képesek lehettek a rendtagok. Persze, egyes objektumok nem véletlenül kerültek oda, ahová, csakhogy ez már egy másik történetnek számított. Az utcákon ballagva, a néhol feltűnő száradt vér látványa egyáltalán nem kecsegtetett sok reménnyel, csupán tovább fokozta a megérzéseimet, amelyek szüntelenül azt sugallták, minden egyes sarokban és kornerben veszély leselkedhetett ránk. Az általam elkísért hercegkisasszony viselkedése valamilyen téren bámulatos volt számomra. Valószínűleg egyfajta őszinte tisztelet kezdett bennem kibontakozni iránta, amiért ennyire bátor szívvel rendelkezett. Habár én sem rettegem, hisz a félelem tévútra vezető érzésnek minősült, s ezért távol kellett tartanom szívemtől, aggályokkal kezeltem az egész szituációt. Szinte alig látható, akaratlan mosoly húzódott meg az ajkaimon, ahogyan a trónörökös leányzóra pillantottam menetelésünk közepette. Habár, nyeltem egy a szokottnál nagyobbat, amikor a szagok forrását kezdte röviden ecsetelni.
- Ó... Igazán magával ragadó. Attól tartok, az érzékszerveim nincsenek ráhangolódva erre a szintre. És a gyomrom is felfordult.- jelentettem ki, miközben próbáltam nagy levegőt venni, az esetleges hányingerek elfojtására, ám ezzel csak rontottam a helyzeten, mivelhogy jobban magamba szívtam a 1313-as szint lebilincselő "illatorgiáját". A fegyveres járókelőkre számíthattunk, mert ezen a helyen ostoba lett volna, aki ilyen téren csupaszon vágott volna neki bármiféle kiruccanásnak. Láthatóan távol álltak a legkedvesebb népségétől Coruscantnak, azonban egyelőre mindenféle támadó szándék észlelése nélkül bandukolhattunk előre. Kei lelkesedésére újból vigyor szökött az arcomra.
- Te tényleg élvezed ezt, nem igaz?- tettem fel a költői kérdést. Az én gyengéd kalandvágyam minden bizonnyal eltörpült a Carnelion IV hercegnőével szemben. Nem is beszélve arról a szakértelemről, amit a megfigyelésben nyújtott, legalábbis nekem eléggé olybá tűnt, már amennyire konyítottam valamelyest ezekhez a dolgokhoz. A tippem azonban kellőképpen félrement, amikor Keit a fegyvernemekről kérdeztem. Valahogyan nem néztem volna ki belőle azt a tipikus pisztolypárbaj hősnőt, viszont ebből ismét megtanulhattam, a látszat sokszor kevés. Az érdeklődés visszaérkezett irányomba, kissé zavarodottan vakartam meg a derekamat, mialatt közel a lányéval azonos halksággal feleltem:
- Hát én... igazából semmihez. Tudom hogyan kell megfogni egy pisztolyt és elsütni, viszont ezen kívül semmit. Sosem gyakoroltam a célzott lövés egyik praktikáját sem. Maximum vibropengével tudnék vívni, viszont szerintem az is fura lenne. Talán te megtaníthatnál lőni. Ha van hozzá érzékem egyáltalán. És persze, amennyiben lenne kedved egy kis időt szánni a dologra.
A kikapcsolódásra szolgáló hely keresési felvetésemet Kei szívesen fogadta, bár találnunk kellett egy megfelelő jelentkezőt a dologra.
- Helyi? Heh, kicsit erősen fogalmaztál. Úgy látom, van bőven lehetőségünk, csupán meg kell hoznunk a jó választást.- bölcselkedtem. Beletellett némi időbe, ám a kitartás meghozta gyümölcsét, ráleltünk egy kellemesnek rémlő büfére. Jól beláthatónak tűnt, egyelőre gyanús alakoktól mentesnek.
- Szép napot! Két adagot kérnék a séf specialitásából, plusz ugyanennyit a legjobb italból.- köszöntem, majd adtam le azonnal rendelést a személyzet tagjának.
- Apropó, remélem éhes vagy. A finomságok illata elfeledtetheti velünk a korábbi szörnyű bűzt.- mondtam Keinek. Volt egy kérdés, ami eléggé foglalkoztatott vele kapcsolatban, csakhogy ezidáig megkérdezetlenül hagytam. Végül, miután kényelmesen elhelyezkedtem, s könyökömre támaszkodtam, elérkezettnek találtam az időt.
- Kei, ha túlságosan mélyre szántó a téma, akkor nem muszáj válaszolnod, viszont érdekelne... Milyen emberek a szüleid? Azt mondtad, a szenátor az édesapád, de akkor miért nem ő lesz az uralkodó a nagybátyád halála után? Nálatok nincs nemhez kötve az trónörökség joga? Ne haragudj, ez kicsit több lett egy darab kérdésnél.

---

felszerelés/egyebek:

Meglehet, egy csöppet puhánynak tűnhetett a viselkedésem Kei előtt, nem ártott volna jobban összeszednem magam, mégis milyen képet festhettem a Jedikről a leányzó számára, hogyha már a levegőben terjedő bűzfellegek is rombolni kezdték kitartásom gátjait. Végül a hercegnő tanáccsal szolgált számomra, mit bólogatás kíséretében követni kezdtem.
- Oké, rád hagyatkozok.- fűztem hozzá a dologhoz, ezt követően az orromon történő lélegzést mellőzni próbáltam, hogy a szájnyílásomon keresztül biztosítsam magamnak a kellő oxigént. Felrémlett, miszerint még a kiképzés alatt felkészítettek hasonló szituációkra, szóval néhány tanórát megkíséreltem felidézni az ifjonc kori nevelésemből, s hála Kei hozzájárulásának és a háttérbe szorult gyakorlatiasságomnak, sikerült elhárítanom a gyomromban kavargó veszélyforrásokat. Egyszeri alkalmú grimaszoláson kívül, az útitársam szinte befolyásolhatatlan volt bármely fajta illatterrorral szemben.
- Jó, azt hiszem megmaradok.- nyugtattam meg a királyi származású hölgyet, ki továbbra is a 1313-as szint csodálatos világának megfigyelésével foglalatoskodott. Az kissé furcsa volt számomra, miként volt képes ennyire pozitívan visszaidézni memóriájából a háborús körülményeket? Persze azt szokták mondani, az idő bizonyos mértékig szebbé tudta varázsolni az emlékeket, hiába tartoztak azok a rosszabbik kategóriába. A pisztollyal való bánásmód témába kerülését Kei igencsak röviden és praktikusan zárta le, valamint arra próbálta terelni a dolgokat, hogy valószínűleg tudnék kezelni egy lőfegyvert, amennyiben komolyabban próbálkoznék.
- Elképzelhető. Hogyha adódik majd alkalom a közeljövőben, próbára fogom magam tenni. De, amint véletlenül lepuffantok valakit, azt fogom mondani, te tanítottál.- vigyorodtam el, természetesen csupán viccnek szántam az iménti megnyilvánulásomat, remélhetőleg a lánynak leesett a poénnak szánt szurkálódás. A kiszemelt büfében egy ember leányzó volt a kiszolgáló. Kíváncsi lettem egy pillanatra, vajon milyen sorsa lehetett ezidáig, ebben az idillinek cseppet sem mondható környezetben? Sajnos még itt, a fővárosban is akadtak nehéz sorsú személyek, hiába volt a Köztársaság annyira nagyra a demokráciával és az arra irányuló törekvéseivel, miszerint mindenkinek egyenlően jó életet biztosít. Habár, a fiatal lány talán a szerencsésebbek közé tartozhatott, elvégre tisztesnek tűnő munkával rendelkezett. Egy kedves mosollyal, hálás gesztussal próbáltam szebbé tenni a napját, amikor a Korélia világából származó italok elénk kerültek.
- Ó, ez sajnálatos.- szólaltam meg elcsukló hangon Kei történetének végighallgatása után, ezt követően pár másodperc némaságba burkolózással igyekeztem kifejezni részvétemet a múltban bekövetkezett veszteségeiért.
- Igyunk a szebb dolgokat tartogató jövőre!- emeltem Keilara irányába az üveget, s amennyiben nem ellenkezett, koccintottam vele. Az étel igencsak hamar meg is érkezett, első ránézésre ínycsiklandó volt, a látványát pedig csak a megízlelése múlta felül.
- Ez nagyon finom! Lehet, hogy magunkkal kellene vinni a szakácsot a felsőbb szintekre.- javasoltam szórakozottan, félig teli szájjal. Sokáig azonban nem élvezhettük a nagyszerű étel és a kellemesen hűsítő ital örömeit, ugyanis egy a kyuzo fajból származó fickó megzavarta időtöltésünket, majd egy olyan kinyilatkoztatás hagyta el a száját, amitől majdnem megakadt a torkomon a falat. Kalapácsütésként hatott elmémben, amikor az újonnan érkezett illető a Jedi tanács egyik tagjának nevét emlegette fel, aki történetesen urdrarr származású volt. A megérzéseim azt súgták, többet kellene megtudnom erről az egész dologról, egy Jedinek pedig támaszkodnia kellett az ösztöneire. Az első pillantásom Keire esett, a tekintetét kerestem, egy alig észrevehető bólintással próbáltam neki jelezni, hogy bízza rám a továbbiakban a kyuzoval való társalgást.
- Nelrae mesternek sok mindenről kell gondoskodnia, elvégre a tanács tagja. Ezáltal, az idő igencsak fontos számára. Bármilyen apró információ vagy fejlemény értékes lenne.- szólaltam végül meg, s csupán reménykedhettem benne, nem sodrom majd nagyobb veszélybe Carnelion IV jövőbeli uralkodónőjét avagy saját magamat.

---

felszerelés/egyebek:

- Rendben, az nagyszerű lenne.- szólaltam meg, a szokásosnál érezhetően nagyobb lelkességgel. - Valószínűleg rám fogják bízni a jövőben is ezt a dolgot, hogyha nem sodorlak komolyabb veszélybe. Tudod, a tanács számára én egy kisebb "teherként" vagyok jelen. Jó, ez meglehetősen radikális kifejezés a helyzetemre vonatkozóan, de nincs mesterem, aki befejezze a lovaggá képzésemet, ezért lényegében a templomba téblábolok, amikor nincs jobb dolgom.
Miközben ezek a szavak hagyták el az ajkaimat, a földet bámulva battyogtam Kei oldalán, s a korábban észrevehető pozitivitásom tovább szállni látszott. Ilyenkor akaratlanul felrémlett bennem az Erővel eggyé vált tanítóm arcképe, ki azon a bizonyos napon életét áldozta az én túlélésemért. A legrosszabb az egészben az volt, hogy gyakran olyan érzés kerített hatalmába, tán sosem leszek méltó az önfeláldozására. Legalábbis, amennyiben az elkövetkezendőkben sem küldenek valakinek a szárnyai alá. Még rengeteg dolgot kellett tanulnom, ezzel teljes mértékben tisztában voltam. A reményt azonban igyekeztem minél erősebben ápolgatni, hisz anno sikerült megmenekülnöm a Sithek karmaiból, kaptam egy új esélyt. Sötét gondolataim fellegét igyekeztem elhessegetni, egy pillanatra fel szerettem volna húzni a felsőm ujját, a tetoválásom megtekintésének céljából, ám gyorsan tudatosult bennem, ez meglehetősen rossz ötletfoszlány volt. Más ugyanúgy észlelhette volna a bőrfestést, ami inkognitónk lelepleződését eredményezhette volna.
- Kezdesz úgy beszélni, mint egy Jedi. Egyetértek. Mégis, a halál sokunk számára nehezen feldolgozható és elfogadható, hiába hiszünk abban, miszerint azzal nem ér véget teljesen az út.- úgy éreztem, a trónörökös lány tényleg nem félt az elmúlás gondolatától.
- Bízom benne, akképpen lesz, ahogyan mondod.- bólintottam, arcomon egy gyengéd mosoly kíséretében. A büfénél történő eseményeket eleinte láthatóan Kei szintúgy élvezte, a koccintásnak sem volt ellenében, viszont a kyuzo fickó jól feladta számomra a leckét. Semmiképp nem akartam kockáztatni a lány épsségét, viszont a saját megvallása szerint Nerlae mester által megbízott figura tartózkodott akármiféle információ kiadását illetően. A tekintetem újra a hercegnőt kereste, aki odáig hallgatott, akár a sír, mindenféle kétely nélkül engedte kezembe a gyeplőt, már ami a hirtelen kialakult szituáció megoldását illette.
- Bocsáss meg! Nem akartam, hogy azt érezd, semmibe vesszük a törekvéseiteket. Nelrae mester is Jedi, ezért az alárendeltjeid bátorságát természetesen nagyra értékeli.- próbáltam egy kicsit hízelegni a fazonnak, hátha sikerül majd valamennyire megpuhítanom az elkövetkezendőkben.
- Birodalmi ügynököknek semmi nyomát nem láttuk errefelé, habár gondolom nem reklámozzák magukat. Tudom, az ilyen mélyebb szintek alkalmasak lehetnek rá, hogy elrejtőzzenek, a helyi kantinokban pedig megfordulhatnak olyanok, akik akár még használható információt is kikotyoghatnak, de... Mégis az az érzésem, tiszták vagyunk eme téren.- kíséreltem meg a kyuzo győzködését.
- Nerlae mester azt mondta, ha segítségre van szükséged, ajánljuk fel magunkat. Én mégiscsak egy Jedi vagyok, a mellettem üldögélő bájos hölgy pedig nagyszerű beszivárgó képességekkel rendelkezik. Nem igaz?- érdeklődtem Keitől, miközben kérlelő szemekkel bámultam rá, hátha együttműködik majd velem ismételten. Direkt nem szólítottam a nevén, s katona révén meglehet részt vett hasonló küldetésekben. Valószínűleg bajba fogom keverni, amennyiben kooperálni fog. Utáltam magam érte, mégis hajtott az igazság utáni kíváncsiság.
- Az embereid számára mindenképp használhatóak lennénk, ezt be kell látnod!- beszéltem ismét a kyuzohoz.

---

felszerelés/egyebek:

Csak később jutott eszembe, talán nem kellett volna ennyire nyíltan beszélnem egy ilyen helyen a Jedi ügyekről, hiszen ezen a környéken eléggé sok rosszakarója lehetett a Tanácsnak. Egy pillanatra vészjóslóan fordítottam körbe a fejemet, nem-e mégiscsak hangosabban szivárogtattam ki néhány olyan alapdolgot, melyek bajba keverhették volna az inkognitónkat? Megkönnyebbülve nyugtáztam, hogy egyelőre ennek semmiféle jele nem merült fel. Ezidáig.
- Jó lenne, ha a jóslatod szerint folynának le a dolgok a jövőmet illetően. Majd meglátjuk. A mesterek azt mondják, a jövő mindig mozgásban van.- válaszoltam Keinek egy már korábban az idősebb Jediktől tanult dologgal. Nem szerettem volna túlságosan bölcselkedőnek tűnni, az ilyen általános dolgok már reflexből jöttek elő belőlem, hiszen oly sokszor hallottam őket, szinte személyiségem részeivé váltak az elmúlt évek sodrásában.
- Nem teljes mértékben. Mi azt valljuk, ha valaki eltávozik az élők sorából, az eggyé válik az Erővel. Persze, amennyiben a halálban mindenki egyenlő, akkor nincs kizárva a másikkal való találkozás. Csak egy másik formában. Amit mondtam, a mondatod első részére koncentrálva értettem. A halált mi sem féljük, igyekszünk minél inkább elfogadni, minél jobban megbékélni vele, elvégre elkerülhetetlen a folyamat, a félelem pedig a Sötét Oldal szolgája.- magyaráztam meg a korábbi mondandóimat a Carnelion IV jövőbeli uralkodónőjének. Később a kyuzo fazonnak hiába jártattam a számat annyira lelkesen, legalábbis egyre inkább olybá tűnt, nem lesz nagy segítségemre azt illetően, miféle dolgokon munkálkodtak ők itt Nerlae mesterrel karöltve a coruscanti alvilágban. Addig mindenféle próbálkozásom kudarcot vallott.
- Eszem ágában sem volt hízelegni. Attól, mert te ilyen elfogultan vélekedsz a mesterről, még nem biztos, hogy az is az igazság.- vágtam vissza a férfinek, valamennyivel kellemetlenebb hangvételben.
- Valóban? Pedig azt hittem a homlokukra van írva, hogy "birodalmi ügynök vagyok", igazán kifizetődő lenne számukra a Köztársaság fővárosában, nem?- tettem fel szarkasztikusan a kérdést. Talán nem voltam teljesen gyakorlott az alvilággal és egyéb settenkedős ügyletekkel történő foglalkozásban, ám ettől függetlenül nem ejtettek teljes mértékben a fejemre. Egyes illetőknél a szelídebb, s kedvesebb bánásmód nem vezetett hatékonyságra, persze erőszakot sem alkalmazhattam a férfin a vallatás érdekében. Az ütközött volna Jedi elveimmel.
- Te most velem vagy, vagy ellenem? Ezzel nem segítesz sokat.- súgtam oda Keinek, a megnyilvánulását követően. A hírszerzéssel megbízott fazon teljesen "elhidegült" tőlünk. Azonban láttam még egy utolsó esélyt, ami talán beválhatott. Nagy levegőt vettem, lehunytam szemeimet, koncentrálni kezdtem az áramló Erőre, megpróbáltam minden egyes kintről érkező zajt, szagot, egyéb befolyásoló tényezőt kizárni magam körül. Csupán egy dologra szerettem volna összpontosítani, méghozzá a kyuzo férfi gondolataira. Hogyha már szóba került a téma, talán elkezdett járni az esze az említetteken, s ebben az esetben esetleg rájöhetek néhány apróbb dologra az Erő segítségével. Amennyiben kísérletezésem kudarcba fog fulladni, szimplán elengedem az ügyet, megpróbálom további atrocitások nélkül elfogyasztani az ételt Kei társaságában.

// Köszönöm az ajánlatot, játszanék szívesen, de sajnos elég sok a teendőm manapság. :/ //

---

felszerelés/egyebek:

Miközben azt hallgattam, hogyan vélekedett Kei a saját másvilágáról, lágyan megvakartam az állam hegyét.
- Nos, ha így is van, akkor nekem azok a bizonyos felsőbbrendű lények minden bizonnyal azt írták elő, hogy a Jedik hitét valljam magaménak.- mosolyodtam el. Kissé jobban belemerengve abba, amit a trónörökös leányzó mondott, a gondolat meglehetősen furcsa érzelmeket ébresztett bennem.
- Nem kényelmetlen egy ilyen vallással együtt élni? Úgy értem, ebben az esetben eléggé lekorlátozottnak, irányítottnak vélheti saját létét az ember, nemde bár?- érdeklődtem a útitársamtól.
- Habár, felteszem, egyfajta értelemben akképpen egyaránt felfogható a dolog, hogy leveszi a súlyt a válladról. Tévednék?- bombáztam tovább az érdeklődésemmel Keit. Kíváncsi voltam a véleményére, igazából nem óhajtottam "áttéríteni" önnön hitvilágomra, ám régebben sokfajta vallással és kultúrával találtam szemben magam, a mesterem pedig folyton arra próbált ösztönözni, miszerint kíséreljem meg elfogadni azokat, megismerni őket. Noha, egy akár több száz vagy ezer éves kultúra tudásának elsajátítása meglehetősen nehéz feladatnak ígérkezett, mégis könnyebben ment a felfogásuk, ha nem porosodó dokumentumokból, de beleszületett élőlényektől hallhattuk a részleteket. A személyes kommunikációt az elejétől fogva jobb tanárnak véltem ezen esetekben. Keilara hercegnővel egy adottságban kétségkívül hasonlítottunk, neki sem esett nehezére, hogy kérdésekkel próbáljon mélyebbre ásni az emlegetett témákban.
- Öhm, erről nincs tudomásom. Viszont, ettől függetlenül létezhet. Őszintén szólva, nekem az a véleményem, a mi rendünk tudásában lehetnek hiányosságok, mármint valószínűleg korántsem sikerül mindent kifürkésznünk az Erő mivoltából. Hiába szenteljük erre életünket, követünk példákat, mégis, egyfajta szemszögből nézve, az Erő mindenkire másképpen hat. A kapcsolatok egyediek.- kíséreltem meg magyarázatot adni Carnelion IV eljövendő uralkodónőjének, s reméltem, nem bonyolítottam túl a beszámolómat, ámbátor oly módon éreztem, ennél egyszerűbben képtelen lettem volna tudomására hozni az elképzeléseimet. A kyuzo illető egészen nemtörődöm stílussal reagálta le a korábbi kinyilatkozásomat. Nem csoda. Hitelünket veszítettünk nála, feltéve, ha volt valamennyi belőle egyáltalán. Innentől kezdve nyilvánvalóan nem nézett bennünket másnak, mintsem valamiféle suhancoknak, akik rossz időben a rossz helyen töltötték szabadidejüket. Kei kedves szavai meglehetősen hamar visszazökkentettek a nyugalmi állapotomba. A lányra egyáltalán nem nehezteltem amúgy sem, úgy véltem kezdett kialakulni közöttünk valamiféle bizalmi kapcsolat, amiből a jövőben talán igencsak jó barátság szövődik majd. Ez kedvemre való gondolatnak számított. A türelmem elvesztése nem volt rám jellemző, valószínűleg a korábbi aggályaim gyengítettek meg annyira, amiknek köszönhetően engedtem idáig "fajulni" egy társalgást. Az Erő viszont mellém állt. Sikerült néhány dologra rájönnöm.
- Bocsáss meg, hogy hazudtam neked, és feltartottunk! A tanácsodat pedig köszönjük. Sok sikert a további tevékenykedéseiben, az Erő legyen veled, s társaiddal!- búcsúztam el az ex-SIS ügynöktől, azután felkeltem a helyemről.
- Ha készen vagy, akár távozhatnánk is. Noha, nem szeretnélek siettetni.- címeztem mondókámat Keilarához. Ameddig a lányra vártam, a krediteket a pultra helyzetem, amikkel tartoztunk, valamint hozzáadtam némi borravalót a kiszolgálólány részére. Még egy barátságos mosolyt megejtettem irányába, ezt követően reflexszerűen kémleltem végig a környezetünket, hátammal a büfé falának dőltem.

---

felszerelés/egyebek:

A hercegkisasszony meglehetősen pozitívan kezelte a témát, ráadásul még egy nevetést is megejtett. Tény, sokkal elragadóbb volt, amikor, habár talán pillanatokra, de felvidultnak tűnt.
- Értelek. Ez aztán a kibúvó! Kíváncsi lennék, mit szólnának hozzá a mesterek, hogyha bizonyos cselekedeteimet azzal magyaráznám, miszerint az Erő rendelte így. Bár... Talán annyira mégsem hangzana furcsának számukra. Szerintem akadna is olyan, aki tényleg hitelt adna rá. Ne érts félre, én hiszek valamilyen szinten az elrendeltetett dolgokban, abban, miszerint az Erő akaratát érvényesíti mindannyiunkon, csak... Néha jobban esik, ha az ember akképpen érezheti, hogy saját maga befolyásolja a sorsát.- kíséreltem meg egyre jobban belefolyni a témába, ezzel együtt megpróbáltam jól kifejteni a véleményemet Keilara hercegnő számára. A Sötét Oldalra terelődött a kérdés, s ekkor kissé összerezzentem. Mivel személyesen tapasztalhattam saját bőrömön a Sith erejét, ezért valahogy folyamatosan előidéződtek bennem a kellemetlenségek, mikor az szóba került. Noha, hónapok, sőt évek elteltével sikerült már elég önkontrollt gyakorolnom, ezért szinte feltűnés nélkül tudtam titkolni pillanatnyi megrezdüléseimet.
- Ezt nem tudhatom. A Sötét Oldal titokzatos. Hallottam már olyan Sith vagy Urdrarr szellemekről, akik haláluk után kísértettek, viszont ezeknek semmi tényszerű megalapozását nem ismerem. Ugyanúgy lehet igaz, mint pletyka. Ahogyan ők, úgy mi egyaránt úgynevezett holocronokba gyűjtjük a tudást, melyeket csupán az Erő segítségével lehet feltárni, tanulmányozni. Mondanom sem kell, nem veszélytelen vállalkozás. Talán a Jedi Templomban vannak Sith holocronok a zároltabb szekciókban, ámbár szinte biztos vagyok benne, az ő ősi tudásukat csupán a Rend magas szintű tagjai vizsgálhatnák.- ecseteltem tovább a Jedi szokásokat és tudományokat Kei számára. A kyuzo férfi szépen helybenhagyott bennünket, amikor a rövid, s nem túlságosan tartalmas beszélgetésünk végén búcsút intettem neki szavak formájában. Mikor a büfé falának dőlve, összekulcsolt karokkal a meseszépnek távolról sem mondható vidéket szemléltem, kissé tapintatlan módon, de nem szándékosan, figyelmen kívül hagytam, hogy a trónörökös leányzó még be sem fejezte az előtte elterülő élelem elfogyasztását.
- Ó, ne haragudj, valamiért azt gondoltam, már befejezted. Folytasd csak nyugodtan, addig én itt kinyújtóztatom a lábam, hiszen nem sietünk sehová.- fordítottam a tekintetemet a hölgyeményre, ezt követően ismét a járókelőkre fókuszáltam, valamint a foglalatosságaikra. Halkan, ügyelve arra, hogy csak Keilara füléig juthasson el a mondandóm, megszólaltam:
- Kicsit kutakodtam az újdonsült barátunk elméjében, mielőtt távozott volna. Ő egykoron SIS ügynök volt, ők a Köztársaság hivatásos információszerzői, afféle titkos ügynökök. Csöppet fura nekem ez a dolog, hogy most személyesen a Jedi Tanács egy tagjának tevékenykednek. Persze, a Templom alkalmaz másokat bizonyos feladatok elvégzésre, viszont ilyen jellegű, különálló "cégről" még nem hallottam. Miért nem állítanak rá arra a bizonyos ügyre pusztán néhány őrszemet a Rendből, avagy hivatásos ügynökségi alkalmazottakat? Meglehet, csupán én vagyok paranoiás... Te mit gondolsz erről?

---

felszerelés/egyebek: