Re: Steve Rogers Reptér (Queens)

by **Bishop** Vas. 01 Júl. 2012, 20:30

A fények villódzását egy golyó okozta, ami egyenesen a kábelekbe csapódott, rögtön arra gondolok, hogy a fehér ruhás nőt esetleg meglőtték, de amikor közel érek és megvizsgálom látom, hogy csak egy vágás van az oldalán. Látom a pisztolyokat a földön, a vágást, és fél füllel hallom amit Teresa mond, úgy gondolom a nő a pisztolyait akarta használni de a teleportálós gyorsan itt termet mellette és megvágta a kardjával, na igen pont ezért szeretem a kardokat, közben esetleg az a telekinetikás is művelt valamit, a golyó azért csapódott a falba. Közben gondolataim vissza kanyarodnak a valóságba, valamivel be kell kötni, le kell szorítani a sebet, ezt a nő köpenyével próbálom megoldani, egyik övét is igénybe veszem a művelethez, hogy a kötés a helyén maradjon, közben a fegyvereit is visszateszem a helyére. Ha ez sikerül akkor megpróbálom felébreszteni Annat, idő közbe a nevét is elárulta Teresa, így a nevét mondom és finoman az arcát csapkodom, hogy ébredjen fel, esetleg más módszereket is bevetek. Remélem sikerül felébreszteni, mert ha nem akkor ki kell innen cipelnünk, ami meg nem olyan könnyű, mint hangzik.

by **Sarah** Vas. 01 Júl. 2012, 21:38

Úgy tűnik hogy továbbra sincs mitől tartani a folyosón, sehol egy árva lélek, és nem is igazán mozog semmi, így valamilyen szinten meg is tudok nyugodni, habár ez nem azt jelenti hogy lentebb engedek a figyelmemből, riadókészültségben vagyok, és így is leszek amíg olyan helyre nem jutunk, ahol már biztos, hogy nem fenyeget veszély. Teresa egy eléggé kielégítő választ ad, egy teleportálásra képes személy, és egy olyas valaki, aki telekinetikát használ, de a szavai alapján nem azt a tipikus fajtát, igaz nem vagyok teljesen tisztában vele, hogy milyen is teljesen az a "tipikus", hiszen messze nem vagyok még annyi ideje itt, hogy az ilyesmiket áthatóbban tanulmányozni tudtam volna, igazából valamilyen szinten jobban érdekeltek a kütyük, az elektronikus dolgok, amik meglepően fejletlenebbek mint azok, amik között felnőttem, és ez egy kissé zavaró, néhánynak eléggé bonyolult is így számomra a kezelése, bár amíg észben tartom addig nem egy nagy gond, és csak idő kérdése hogy rögződjön, de ez most nem fontos! Andrew nekilát a sérülések valamilyen szintű ellátásához, és remélem hogy többet használ, mint amennyit árt vele, végül is nem tudhatom, ilyen téren nem vagyok járatos, ő pedig könnyedén lehet, hogy igen, és így nem is szólok bele, had végezze nyugodtan a dolgát, azonban azzal már nem értek egyet, hogy fel kéne keltenünk, vagyis hogy Andrew próbálja felkelteni, egyrészt azért, mert jobbnak látnám a sérült szemszögéből is, hogy ha nem kéne megélnie a fájdalmat, másrészt pedig a sérülésből kifolyólag kétlem, hogy képes lenne a saját lábain közlekedni, vagy legalább is azt, hogy támogatás nélkül, és a mozgás úgy megint csak fájdalommal fog járni számára, ami még több problémát okozhat.
- Azonnal el kell juttatnunk a toronyba, kórházba nem vihetjük, túl veszélyes, itt haladunk tovább, kerüljük el a tömeget, állandó figyelmet kérek, a teleportálásnak hála bármikor érhet minket támadás. Andrew! Hozd a nőt, óvatosan, tudom hogy nem jó taktika, de ha megtámadnak minket próbállak fedezni, legalább addig hogy le tudd rakni a hölgyet, most pedig mozogjunk emberek, minél tovább állunk itt egy helyben, annál rosszabbul állunk! - Remélem hogy hallgatnak rám, tudom hogy necces lesz, mert valakinek cipelnie kell, és Teresa kétlem hogy elbírja, és így konkrétan " ember hátrányba " kerülünk, amíg le nem tudjuk tenni, de bármi jobb annál, mint hogy itt állunk és várunk, és bár nem vagyok jártas sérülések terén, tartok tőle hogy hiába az esetleges rögtönzött kötés, azon keresztül is képes levérezni, végül is egy olyan sérülés ami kiütötte, vagyis pontosabban... Nyöszörgött, és ha jól sejtem elájulhatott, szóval vagy a vérveszteségtől, vagy a fájdalomtól, remélhetőleg inkább a fájdalomtól.
- Teresa! Van bármiféle jármű, illetve erősítés a közelben? - Teszem még fel ezt a kérdést, továbbra is figyelek persze, és remélhetőleg ha eddigre nem, de ezután elindulunk itt kifelé.

by **Thorhalla** Hétf. 02 Júl. 2012, 10:36

2046. november 30. péntek – New York, Steve Rogers reptér (Queens)
Résztvevők: Andrew Ramirez, Tomek Wind és James Richards

Andrew leszedte a nőről a köpenyét és az egyik övet, majd azzal kötötte be a sebet, ami szerencsére igencsak hatásosnak bizonyult így hirtelen. Körbenézve valóban volt egy kijárata a helységnek, ami a szabadba vitt, de akkor még vissza kellett jutni a városba. James és Andrew elbírták a nőt, de még Tomek is be tudott segíteni a cipelésbe, ha valaki inkább figyelni akart, noha a fiú nem szólalt meg jó ideje már. A kérdésre Teresa zavartan rázta meg a fejét.
- Ti… önök voltak az erősítés – mondta.
Ha a csapatból ketten mégis felveszik a nőt a földről, akkor valóban el tudnak jutni a folyosón levő ajtóig, ami a szabadba vezet, ott azonban újra problémák merülnek fel. egy hatalmas parkolóba érnek, ahol nagyon sok a sétáló ember. Egyelőre még nem vették észre a csapatot, de csak idő kérdése lesz, hogy mindez megtörténjen és akkor igencsak kellemetlen helyzetbe kerülhetnek, nem csak a sérült miatt, hanem amiatt is, ha valaki felismeri a velük levő lányt.

Steve Rogers Reptér (Queens) - Page 3 00120

Steve Rogers Reptér (Queens) - Page 3 00120

Ti szerintem hamarosan végeztek, így Bishop, ha nincs is sok időd, nyugodtan jelentkezz a párhuzamos kalandra a 2076-ra, hogy addig is tudj játszani, amíg rendesen nem mesélek újra.

by **Sarah** Kedd 03 Júl. 2012, 21:53

A helyzet továbbra is azt "mutatja" hogy még egyenlőre jól állunk, meglepően jól, igazából nem gondoltam hogy ennyire simán fognak menni a dolgok, úgy véltem hogy bármikor megtámadhatnak minket, de mégsem tették, valószínűleg úgy voltak vele hogy az elmés tagjuk feltarthat minket elég időre ahhoz, hogy a nő elvérezzen, ugyanis eléggé valószínű, hogy azért hagyták itt élve sebesülten, mert a seb ellátás nélkül halálos, és nem húzhatja túlságosan sokáig tapasztalt orvos beavatkozása nélkül.
- Tomek... - Fordulok az irányába, majd pedig kissé elakad a szavam, nem vagyok meglepődve semmin, csak hirtelen belegondoltam hogy az elmúlt időben, az egész nácis dolog alatt, és azután se szólalt meg, de még csak egy mukkanást sem lehetett hallani tőle, ami meglepő, mert általában az embernek alap szükséglete az, hogy beszél, akkor is ha éppen nincs miről, legalább nagyon rövid témákban, vagy valamihez egy keveset hozzászólni, akkor is ha őt nem nagyon érinti, na de nem lényeg, nem firtatom, lehet nincs most éppen valami beszédes hangulatában.
- Segíts Andrewnak kicipelni a sebesültet, én figyelek hogy ne érjen minket esetleg közben kellemetlen meglepetés. - Majd eztán feltételezem hogy teszi amit mondok, és segít Andrewnak, már ha ő ki akarja vinni, remélhetőleg igen. Ha úgy alakul hogy indulunk, még egy pillantást vetek Teresara, majd bár nincs valami jó kedvem, finoman elmosolyodok.
- Tegezz nyugodtan. - Igen, nem lehetek sokkal idősebb nála, így nem látom az okot a magázódásra, és a mosolyom valószínűleg nagyobb lenne, ha lenne még itt rajtunk kívül valaki, aki mellettünk áll, és lenne valamilyen járművünk, de azok alapján amit mondott Apokalipszis nem küldött ide több embert támogatásnak, és olyasmi eszközünk sincs, amivel esetleg leléphetünk. Egy kis aktív figyeléssel megfűszerezett haladás után egy parkolóba érkezünk, ami nem is oly nagy baj, vagy legalább is nem lenne az, ha nem lenne tele emberekkel, ha este lenne akkor valószínűleg nagyon hasznos kijárat lenne, de így nem sokra megyünk vele.
- Kicsit hátráljunk vissza. - Javasolom, még mielőtt esetleg valaki megláthatna, és ha visszakoztunk egy kicsit, akkor óvatosan behajtom az ajtót magunk előtt, már ha van, és nem zárom be, csak hajtom.
- Itt nem fogunk egy könnyen kijutni, igazából semmi esélyt sem látok az észrevétlen haladásra, valahogy gyorsan kéne meglépni, mielőtt alaposabban megnézhetnének minket, vagy valami okosat reagálhatnának a jelenlétünkre... - Töprengeni kezdek, kissé ideges vagyok, nem dühös, csak feszélyez a helyzet, sokat jöttünk egy rögös, akadályokkal teli úton, s itt van a szabadság, de mégsem tudunk normálisan távozni az épületből. Kívülről mondhatni hallani lehet, ahogyan forognak a fejemben a fogaskerekek, ahogyan zakatolnak, persze nincsenek a fejemben, de ez egy tökéletes megfogalmazás az erős gondolkodásra, s hirtelen, mint derült égből villámcsapás, úgy gyúl a fejemben valamiféle elektromos szikra, és csap meg egy hirtelen ötlet, amely még működőképes is lehet talán.
- Van esetleg... Bármiféle lehetőségünk, vagy eszközünk arra, hogy elérjük a tornyot? Talán onnan valaki ki tud jönni egy olyan álcázóval, mint ami neked is van... - nézek ezen a ponton Adrewra - ...és fel tud venni minket valamiféle járművel, így eléggé gyorsan el tudnánk hagyni végre ezt a helyet... Mit szóltok? - A többiek véleménye is fontos, mindig fontos, így meg főleg, hogy egy csapat vagyunk.

by **Bishop** Kedd 03 Júl. 2012, 22:13

A sebet nagyjából jól ellátom, tőlem már ez is szép eredmény, de amikor fel akarom kelteni a nőt, James azt mondja ne tegye és teljesen igaza, nincs értelme felkelteni, ugyan olyan nehéz lenne kicipelni. Így is nehéz, minimum két ember kell hozzá, de megoldjuk úgy tűnik én és Tomek el tudjuk vinni, egészen a hátsó parkolóig, itt meg kell állnunk, túl sok kint az ember, ha eltereljük a figyelmüket, akkor nyerhetünk egy kis időt, de hiába, nem tudunk hogy meglépni, én nem értek autó lopáshoz és ahogy tudom a többiek sem, valamint egy lopott kocsi, egy sérült és négy másik ember nem túl jó kombináció egy szökéshez. Közben nekem úgy tűnik hogy James agya rendesen hasít mint a penge, jó ötletei vannak, szerencsére így én ismét háttérbe vonulhatok, jobban szeretek parancsokat teljesíteni, mint azokat kiosztani.
- Remek ötlet. -válaszlom
Keresek magamnál egy rádiót vagy telefont, vagy akármit amivel elérhetem a tornyot, mert most szükség van erre. Remélem sikerül elérni a többieket.
- Itt Andrew Ramirez. Segítségre lenne szükség a Steve Rogers reptéren, meg van a célszemély és az alelnök lánya, a célszemély sérült, ellátásra van szüksége, nekünk pedig egy járműre, lehetőleg álcázottra. Sajnos nem tudunk feltűnés nélkül távozni.

by **Thorhalla** Szer. 04 Júl. 2012, 12:56

2046. november 30. péntek – New York, Steve Rogers reptér (Queens)
Résztvevők: Andrew Ramirez, Tomek Wind és James Richards

Teresa bólintott, hogy majd igyekszik nem magázódni, bár számára valószínűleg ez volt a megszokott. Odakint kissé vissza kell húzódni a folyosóra, hogy a társaság ne legyen szem előtt mindenkinek. Andrew pedig máris rádión, telefonon próbálja elérni a Főmágustornyot. Hamarosan válasz is érkezett onnan, az X-men egyik tagja, Gloria Kovacs volt az, aki válaszolt.
- Itt Gloria, azt mondtad, hogy az alelnök lánya? – kérdezte meglepetten. – Hogy került oda hozzátok? Nem számít… azonnal szólok valakinek, hogy menjenek ki értetek. Tartsd a vonalat kérlek!
Ezzel ő letett a saját részén, még hallani lehetett, hogy sietve távozik a helységből. Úgy két-három perccel később vissza is érkezett a jó hírrel.
- Hood megy értetek – mondta. – Pietro lett volna a másik, de őt inkább nem mertem megkérdezni. Tartsatok ki egy kicsit és hamarosan ott lesz a felmentő sereg.
Ha a reptéren levők nem akarnak tőle még valamit, akkor bontja is a kapcsolatot, ha még szeretnétek, akkor válaszolni fog. Így most egyelőre nem marad más lehetőség, mint meglapulni a következő úgy negyed órára, amíg az autó meg nem érkezik.

by **Bishop** Szer. 04 Júl. 2012, 18:20

Sikerül elérni a tornyot, az egyik X-Men tag veszi fel a vonal másik végén, rögtön kihangosítóm, hogy mindenki hallhassa, szerencsére gyorsan intézkedik, valahova elrohan én addig tartom, eltelik kis idő, aztán érkezik a válasz, van erősítés. Ennek nagyon örülök, úgy tűnik nem kell mindenféle alternatív kockázatos megoldást alkalmazni, hogy elhagyjuk a repteret, a másik oldalról pedig negyed óra nem rövid idő és az ellenség még itt lehet a közelben, gondolom egy próbálkozás után nem adják fel, főleg, hogy az egyikük teleportálni is képes. Ha a többiek nem akarnak mást kérdezni, akkor elrakom a kommunikációs eszközöket.
- Kell keresnünk egy biztonságos helyet. Valamilyen ötlet? Személy szerint az egyik bolt raktárára vagy valami ilyesmire gondoltam.
Megvárom a többiek válaszát, remélem együtt csak kisütünk valamit, itt az ajtónál sokáig nem maradhatunk, ez világos.

by **Sarah** Csüt. 05 Júl. 2012, 16:18

Andrew eléggé gyorsan reagál a felvetett ötletre, ami úgy néz ki hogy működik, mivel ténylegesen van olyan eszköz, amivel el lehet érni a toronyt, és nem is tétovázik, az eddigiek alapján, amit így akció közben produkált, nos azt kell mondjam, hogy meglehetősen örülök, hogy vele egy csapatban küldtek ide, érti a dolgát és gyorsan képes jó döntéseket hozni, valamilyen szinten lenyűgöző, kíváncsi vagyok, hogy vajon az egész csapat ilyen, vagy csak pár ember képes így teljesíteni? Leállnék ezt a témát tovább boncolgatni magamban, szívesen tenném, hiszen ilyen vagyok, bár másokat valószínűleg untatnék vele, ha hangosan kimondanám a gondolataimat, de a lényeg az, hogy nincs időm tovább gondolkodni, 15 perc nagyjából, és itt van a fuvarunk, aminek csak örülni lehet, igaz ez az idő így most egy évezrednek fog tűnni, hiszen mégiscsak addig meg kell húznunk magunkat, remélni hogy nem vesznek észre, és hogy esetleg a támadók nem térnek vissza, hogy meggyőződjenek róla, hogy a célpont halott, vagy ha már úgysem találják a testet, akkor elkezdjék itt keresni. Andrew máris előáll egy jó ötlettel, amihez én jómagam két dolgot tudok csak fűzni, mind ezt pedig azt hiszem, hogy elő tudom adni egy mondaton belül.
- Támogatom, vigyük a legközelebbibe, ha megérkezik a fuvar akkor ne keljen sokat haladni, vagy könnyebben lehessen menekíteni, ha esetleg azok a bizonyos támadók visszatérnek, bár reméljük hogy halottnak vélik. - Meg persze azt is, hogy nem hagytunk nyomokat magunk után, úgy értem, van egy vérző sebesültünk, ha össze csepegtettük vele a padlót magunk után, akkor eléggé látható nyomot hagyunk, reméljük hogy nem így van. Próbálok továbbra is figyelni, tudom hogy eddig is csak ezt tettem, de valakinek ugye ezt is kell, hogy ne érhessen minket meglepetésből támadás, bár ha eddig nem történt ez meg, akkor kétlem hogy eztán is megtörténne, de benne lehet a pakliban, és így jobb felkészülni rá, hogy ha tényleg úgy alakul, hogy megtámadnak, akkor legalább felkészülten várjuk, és esetleg egy sugárral le tudjam szedni az első támadót, még mielőtt az mondjuk egy teleportálás után esetleg ténylegesen kivégezhetné a célszemélyt, vagy megsebesíthetne valakit a csapatból.

by **Thorhalla** Pént. 06 Júl. 2012, 11:53

2046. november 30. péntek – New York, Steve Rogers reptér (Queens)
Résztvevők: Andrew Ramirez, Tomek Wind és James Richards

Körbenézve nem sok hely volt, ahova be lehetett volna bújni, végül Teresa szúrt ki egyet és mutatott rá.
- Mást nem látok – mondta.
Ha a többiek megnézték, hogy hova is mutat a kinti WC-k voltak azok. Nem a legtisztább hely, de minden más közel sem volt annyira védhető. Így hát odacipelték a sérült nőt, itt kint sokan mászkáltak, így a kocsik takarásában kellett végig maradni, ami miatt igencsak lassan haladtak. Igaz szerencsére senki sem vette őket észre egyelőre, így elérték a kinti mosdókat is. le volt zárva az ajtó, így fel kellett törni, de ez nem igen okozott nagy gondot senkinek sem. Ezek jó pár percet elvettek a negyedórából, így csak mintegy tíz percet kellett kivárnia a társaságnak mire egy autó parkolt le odakint az épület előtt. Hallani lehetett, hogy valaki bekopog a mosdóba, majd egy ismerős hang szólt be, Hood volt az.
- Gyerekek és csipkerózsikák mozgás, mielőtt a nyakunkon lesz Hófehérke csürhéje!
Ha a csapat tagjai kinéznek az autó pontosan ott állt meg előttük, így pillanatok alatt be lehet szállni és eltűnni innen.

by **Sarah** Pént. 06 Júl. 2012, 14:15

Raktár, nos az nincs, vagy ha van is, akkor nem eléggé biztonságos, bár úgy készültem hogy azt fogunk majd keresni, de nem úgy alakult, Teresa hamarabb szúrt ki egy jól védhetőnek mondható helyet, amire ránézve meg kell hogy valljam, halvány lila gőzöm sem volt, hogy mi lehet az, de valóban jónak tűnt, kicsi is, zárt is, és csak egy bejárata van. Bár trükkös volt oda az eljutás, de a többiek meglehetősen jól végzik a dolgukat, és sikeresen eljuttatják oda a sérültet anélkül, hogy bármiféle feltűnést keltenének, legalább is úgy néz ki most a dolog, és mivel tényleg nem támad ránk senki, így azt hiszem hogy ezt is elkönyvelhetem egy jó pontnak. Persze én sem vagyok tétlen, bár a cipekedésben nem segítek, és már kissé pocsékul érzem magam, követem a társaságot és fent tartom a figyelmem, természetesen, mert biztos ami biztos, az ember sosem tudhatja hogy mit hoz a következő pillanat, hacsak nem jós, bár én személy szerint nem igazán hiszek az ilyesmiben, tekintvén hogy még nem igazán találkoztam hasonlóval, olyan formában legalább is nem, hogy hitelesnek tűnjön. Elérve a kiszemelt helységet, nos az ajtaja zárva van, ezt pedig mivel ketten cipekednek, van velünk egy fiatal lány, meg egy sérült, és én vagyok az egyetlen aki igazából a figyelésen kívül nem igazán csinál semmit, csak beszél, úgy gondoltam hogy:
- Ezt intézem. - Majd pedig eme halk kijelentés után, egyszerűen megsütöttem lézerrel a zárszerkezetet, kilincs meg kulcslyuk, vagy hogy is hívják, szóval ezeket, majd pedig egyszerűen kitártam az ajtót a többiek előtt, és ekkor ismertem csak fel a helyet, hogy hova is érkeztünk, főleg, hogy megcsapott a szaga.
~ Remek... ~ Cinikus gondolatok, de nem mondom ki, ha egyszer ez volt a legjobb lehetőség, akkor ez volt, csak vigyázni kell a sérültre, és ezzel az egész kis akciózással eléggé elment az idő, legalább is nekem úgy tűnik, és így már nem is kell olyan sokat várni, persze az a nem olyan sok még így is évezredeknek tűnik, főleg így, hogy a várakozásban egyszerűen pumpálódik bennem az ideg. Végül egy megálló jármű hangját lehet hallani, majd pedig kopogás és egy ismerős hang, a tipikus stílusban, amit ez itt töltött kevés időben hallottam, nem rossz stílus, bár nekem úgy igazából nem tetszik, de jelen helyzetben meglehetősen örülök neki hogy ezt hallom. Egy óvatos mozdulattal nyitom ki az ajtót, a jegyünk pedig ott áll egyenesen előttünk, könnyű lesz elérni, nekem pedig csak egy dolog jár a fejemben.
- Óvatosan, ne keltsünk túl nagy feltűnést. - Majd igyekszem félre állni az útból, és miután a többiek feltételezhetően kisétáltak a sérülttel, jobban szemügyre veszem Hoodot.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyunk? - Csupán érdeklődöm, mert hát igazából bárhol lehettünk volna, akár bent az épületben is, mégsem úgy néz ki, mint aki sokat keresgélt minket, a válasz után beülök a járműbe, persze csak a többiek után, mert feltételezem hogy mire megkaptam a választ ők már berakták és beszálltak, és várom hogy elhagyjuk ezt a helyet, még mielőtt esetleg valami katasztrofális történne, és ez az egész venne egy hatalmas negatív fordulatot, ha már eddig viszonylag jól alakultak a dolgok.

by **Bishop** Pént. 06 Júl. 2012, 17:58

Nincsenek túl jó búvóhelyek és csak Teresának jut eszébe egy jó alternatíva, a kültéri WC, igaz, hogy nem túl tiszta de ilyen célra megfelel, nem hiszem, hogy sokan keresnének ott minket. A kocsik árnyékába kellett haladnunk figyelve arra nehogy kiszúrjanak minket, percek múlva oda is értünk az ajtóhoz, de az zárva volt, James gyorsan megoldotta lézerei segítségével a helyzetet, neki még volt szabad kapacitása erre, egész jól ért már az itteni dolgokhoz, pedig neki itt pont olyan furcsa lehet mint nekem a nagy lebegő sziklák közt. A WC-ben várva egyre jobban éreztem ahogy kúszik fel a vérnyomásom, már szinte minden lehetséges alternatívát elképzeltem arra, mit tennék ha valaki ránk törné az ajtót, vagy ehhez hasonló támadás érne. Hirtelen kopogást hallottam és Hood szólt be, az autó ott állt nem messze tőlünk, alig egy perc bepakolni a sérültet és eltűnni, nagyon jó fejlemények. Ha indulunk akkor segítek Tomeknek cipelni a sérültet, és biztonságosan el is helyezem a járműben, végül utolsónak beszállók. Közben gondolatok kavarognak bennem, újra gondolva az eddig történteket valamit furcsállok.
- Már csak az a kérdés, hogy a támadók miért nem próbálkoztak újra, lehet, hogy csak egy dobásuk volt, de szerintem valami csel van a dolog mögött.
~ Vagy csak paranoiás vagyok már megint...

by **Thorhalla** Pént. 06 Júl. 2012, 21:29

2046. november 30. péntek – New York, Steve Rogers reptér (Queens)
Résztvevők: Andrew Ramirez, Tomek Wind és James Richards

Teresa a szavak ellenére igencsak gyanúsan méregette Hood-ot, végül a három fiúra nézett.
- Tényleg mások vérét issza képesség gyanánt? – kérdezte meglepetten.
A fiúk tudták, hogy valóban ez a férfi képessége, hogy mások véréből iszik és így veszi át a mutáns képességüket. Képességmásolás. Amint megerősítik neki, hogy tényleg így van, csak akkor mer közelebb menni és beszállni az autóba. A férfi közben felemel egy kütyüt képernyővel a csapat felé.
- Te vagy az egyelten ember talán az egész Földön, nem volt nehéz megtalálni – mondta. – Azonban nem tudtok még visszajönni, kettejüket elviszem, de nektek Vadföldre kell mennetek, van ott valaki, akit ki kell hozni és a többieknek is elkél a segítség. Teleportkarperccel mentek, ha készen vagytok.
Ezzel a két fiú felé nyújt egy-egy karperecet.

by **Sarah** Szomb. 07 Júl. 2012, 16:56

Teresa kérdése megcsapja a fülem, úgymond, nem nehéz meghallani, amikor amúgy nem nagyon beszélünk, vagyis de, beszélünk mi rendesen, de olyan hosszasabb hozzáfűznivalója senkinek sincs, és így végül is eléggé tagoltan érteni lehet, és az amit mond engem is megnyugtat, nem mintha amúgy különösebben ideges lettem volna miatta, a stílusa mint mondtam egyedi, nem sok ilyen emberrel találkoztam, bár lehet hogy ez csak az én véleményem, ugye még nem vagyok itt sok ideje, de így visszagondolva az elmúlt dolgokra, azt hsizem sikerült egészen jól kezelnem a helyzetet, és ez volt az első ilyen éles akció, amin részt vettem, azt hiszem külön megköszönhetem a szüleimnek, hogy mindig arra neveltek, hogy bármi van, próbáljak nyugodt maradni, és mindig van valami logikus megoldás, azt hiszem ennek a két tanításnak köszönhetem ezt a dolgot, szóval most egy kissé meg vagyok elégedve magammal, nem azon az öntelt módon, csak hogy mennyire kiütköznek azok a dolgok, amikre valamikor tanítottak az öregek.
- Igen, valóban erre képes. - Majd pedig igazánól hagyom, had történjenek a dolgok, amiknek történnie kell, főleg azért, mert azzal a ketyerével vagyok elfoglalva, amit Hood mutogat, nem mintha amúgy nem hagynám a dolgokat, persze hogy nem avatkoznék közbe, miért tenném? azzal csak rontanék a helyzeten, úgy értve hogy valószínűleg lasssítanám a többieket. Hood szavain egy kicsit elmosolyodok.
- Hmm, igen, ez ki is ment a fejemből. - Majd pedig megdörzsölöm a fémes tarkómat, bár semmit sem érzek belőle, egy egy olyan vonás ami valószínűleg minden embernél megeggyezik, csak van aki hagyja, hogy ez így megtörténjen és van, aki elfojtja, mert bizonyos esetekben ez hátrányhoz vezethet, bár igazából nemt tudom, hogy ezen a helyen mik is lehetnek azok az esetek, kivéve persze az alapokat, valaki nagyot hazudik és lebukik, kellemetlenül érzi magát, de mondjuk ez a kettő meg eléggé tág, sok dolgot foglalnak magukban, azt hiszem hogy ennek a részletezésével lenne a probléma és így inkább nem megyek bele. A karperecekre nézek, érdekes, sok téren mennyire elmaradottak a dolgok a negatív zónában lévőkhöz képest, mégis képesek egy ilyen kicsi teleport ezközt készíteni, tényleg érdekes. Egy kis vizsgálat után azonnal fel is veszem, majd egy bólintás formájában jelzem egyrészt azt, hogy értettem, másrészt pedig azt, hogy készen állok, és hogy miért ilyen gyorsan? Hát a többieknek elvileg szükségük van valamiféle támogatásra, és van is valaki, akit ki kell hozni onnan, szóval jobbnak látom, ha minél gyorsabban odamegyünk.

by **Bishop** Szomb. 07 Júl. 2012, 17:27

Úgy látszik végeztünk a feladattal, nem is ment olyan rosszul, azért bevallom mikor megláttam a földön fekvő célszemélyt, egy pillanatra megállt bennem az ütő, mázli, hogy nem volt olyan súlyos a sebesülése, hogy ne tudjuk gyorssegéllyel ellátni. Közben kiderül, hogy mégsem teljesen van vége az akciónak, Vadföldön segítségre van szüksége a többieknek, ugyanúgy ki kell hozni onnan valakit. Ez így milyen kerek, ha már rajtunk is segítettek, mi is segítsünk valakin, szép gondolat, bár csak én körítem mellé ezt a szép mesét. Elveszem a teleport karperecet és rögtön fel is teszem, végignézek magamon, mindenem meg van-e.
- Én készen állok. Valami fontos amit tudnunk kellene?
Lelkiekben már erősítem magam, mert lehet nem lesz olyan fényes a helyzet ott, ahova mindjárt teleportálni fogunk.

by **Thorhalla** Kedd 10 Júl. 2012, 09:57

2046. november 30. péntek – New York, Steve Rogers reptér (Queens)
Résztvevők: Andrew Ramirez, Tomek Wind és James Richards

Ahogyan a páros megvolt a beállításokkal csak elegendő volt lenyomni a gombot és a villanás után, ahogyan Hood is mondta a többieknél találták magukat.

by Ajánlott tartalom