Toruga gyöngye

A bolygó fővárosa, leginkább egy túrista paradicsomnak tűnik, mintsem egy alvilági központnak.

~Qui-Genua Non~

Lazán sétáltam be a bárba, ahogy mindig tettem két utazás között. Gyakran fordultam meg itt, mondhatni törzsvásárló voltam, valószínűleg az itteni droidok is rég eltároltak a memóriájukban, ha másért nem is, annak hála hogy többször belém kötöttek már. Pedig én nem próbáltam keresni a bajt, de az valamiért gyakran megtalált. Valószínűleg pont azért, mert gyakran voltam itt, a nagy számok törvénye alapján előbb utóbb megtalált valaki aki belém köt. Minél többet vagyok itt, annál többször kötnek belém. Ez már csak így működik.
Éppen ezért szerettem korán jönni, ha megtehettem. Ilyenkor még kevesen voltak, és azok se a kötekedős fajta. Ilyenkor ki lehetett élvezni a nyugodt pillanatokat, amiket békében tölthettem el, és ezen a helyen elég sok munkát is találtam már. Ezen a helyen nem volt nehéz csempészeket találni, és meg kellett küzdeni a vetélytársakkal, de szerencsére még nem volt komoly nevem, nem is kaptam komoly ajánlatokat - ezért a nagykutyákra nem jelentettem veszélyt. A mi szintünkön lévő pitiánerekkel pedig könnyedén elbánhattunk bármikor. Szerettem azt ahol vagyunk, de nem terveztem hosszútávon itt ragadni. A terveimhez pénz kellett, a pénzhez pedig sok, jól fizető munka. Ruházatomat tekintve egyszerű, a mozgást nem akadályozó szövet volt rajtam, a fénykardom könnyen elérhető, de mégis takarásban lévő helyen, és az övemen lévő pajzs se látszódott. Nem voltam olyan, aki feltűnő helyen hord mindent, és az első pillantással fel lehet mérni hogy mire képes. És ez sokszor mentette már meg az életem. A belépésem pillanatában csak intettem a csapos felé, és mire a pulthoz sétáltam már ott volt az italom, kikészítve. Toastra emeltem hálám jeléül, mielőtt belekortyoltam, és elfordulva végignéztem a kis vendégseregen.

~Qui-Genua Non~

Ahogy körbenéztem a jelenlévőkön, megakadt a szemem valakin, aki mintha csak azt várta volna, hogy ránézzek. Egyből elkapta a tekintetem, és rám mosolygott, majd a fejével az asztala felé biccentett, ami valószínűleg a galaxis minden szegletében ugyan azt jelentette. Bólintottam, és visszafordultam a pulthoz az italomhoz, miközben a komlinken beszóltam Tirvuknak.
- Potencionális munka, de lehet valami mást akar. Twi'lek csaj, odamegyek hozzá. Tudod mi a pálya, ha nem jelentkezem akkor szólj  Silenusnak. - mondtam háttal a csajnak, elméletileg takarásban, hogy ne láthassa ahogy beszélek. Ha minden igaz, hátulról úgy tűnt, hogy csak felveszem az italomat. Nem törődtem a másodpilótám csípős megjegyzéseivel, amik főleg arra irányultak, hogy ő a hajót pakolja meg ellenőrzi, amíg én twi'lek csajokkal lazulok. Igazából ha lett volna bármi valóságalapja, akkor se lenne semmi köze hozzá, vagy beleszólása. Nagyon jól tudja, hogy mindig sorsot húzunk, hogy ki marad hátra a hajóval, és csak néha trükközöm, azért épp elégszer bevállalom hogy hátramaradjak. Pedig ha akarnám, mindig ő húzná a rövidebbet.
Szóval nyugodtan odasétáltam a nőhöz, és helyet foglaltam vele szemben, letéve az italomat az asztalra.
- Qui-genua Non, szolgálatára. - mosolyogtam rá kedvesen. Hagytam, hogy innen ő vegye át a beszélgetés folyamát, sajnos amióta magamhoz tértem a holdon, mindig is szűkszavú voltam. Sose tudom meg, hogy mindig ilyen voltam-e, vagy a hirtelen ébresztés volt hatással a személyiségemre. A mesterem gyakran mondogatta, hogy nagyon sok hibám van, de a szűkszavúságom az egyik legnagyobb erősségem. Én ezzel nem értettem teljesen egyet, nagyon sokszor Tirvuk gyors nyelve húzott ki minket a csávából. Szerettem volna olyan jól beszélni, mint ő. Akkor talán a zuhanás után is sikerült volna meggyőznöm a Jedit a Főnix jelenlétéről. Gyakran cseng még a fülemben a birodalmiak és a huttok nevetése. Ha tudták volna hogy milyen komoly dolgokról beszélek, nem nevetnek...

felszerelés:

~Qui-Genua Non~

Végül odasétáltam a twi'lek nőhöz, és ahogy letettem a poharam az asztalra megláttam a fegyvereit is. Egyszerű fegyvereknek tűntek, emlékszem hogy régen nekem is volt hasonlóm. Mielőtt lezuhantunk volna. Bemutatkozott, és én is így tettem egy bólintás keretében.
- Qui-Genua Non. Az enyém a szerencse. - nem használtam álnevet, a belépőnknek hála mindenki ismerhette a nevünket és az arcunkat. Nem volt értelme letagadni hogy ki vagyok, és amúgy is, csak jót tett az üzletnek a népszerűség. A hutt űrben vagyunk, itt aki akar az úgyis megtalál, de a legtöbbeket pont nem érdeklik az olyanok, mint én. Közben elkezdi mondani, hogy mit szeretne tőlem, én pedig a halántékomhoz érintem az ujjaimat miután végzett, és úgy teszek mint aki elgondolkodott. Talán az infókon, talán a pénzen, ki tudhatja... de valójában a nőt vizsgálom. Próbálok rájönni milyen a jelleme, miért keresheti ezt a személyt, és hogy mennyire hazudik. A szerzett információk alapján válaszolok, ha nem érzek semmit, akkor úgy járok el mintha semleges lenne. Ha gonoszságot érzek, akkor szokás szerint elsétálok. Lehet, hogy nem is mondok semmit, lehet hogy csak simán lezárom azzal hogy nem tudom a dolgot. Általában így kezelem azokat, akikből túlzott gonoszság árad. Törvényen kívüliek vagyunk, de attól még nem vagyunk gonoszak. Nem fogunk gyilkosságban, vagy hasonlókban segíteni.
Azonban ha semlegességet érzek az irányából, úgy már hajlandó vagyok tárgyalni. Láthatja hogy bólintok, és belekortyolok az italomba. Ez esetben egy kicsit kivárok, váratom. Ez a tökéletes pozíció, amikor alkudhatok az áron, amikor a kis kitartással csak játszok a türelmével, kihasználom hogy előnyösebb helyzetben vagyok.
Amennyiben viszont jó szándékot érzek az irányából, akár a legkevesebbet is, akkor ténylegesen megcsillan a szemem. Ez esetben is elvárom a fizetséget, és nem fogok messzire menni, de legalább nem alkudok feljebb az áron, nem tartom fel feleslegesen. Ez esetben már most felkelek az asztaltól, és intek neki, hogy tegyen ugyan így.
- Körbekérdezünk pár embert, személyesen. Torugán csak úgy repül az idő, minden perccel egyre hidegebb lehet bármiféle nyom. - mindig személyesen kell feltenni a kérdéseket. Személyesen jobban látni a reakcióikat, a testbeszédet. Jobban érezni az érzelmeiket. És személyesen, ha hazugságon kapok valakit, egyből reagálhatok. Szeretem a személyes találkozókat.

felszerelés:

~Qui-Genua Non~

Úgy tűnt, hogy a nő szándékai tiszták, bár meggyűlt vele a problémám. A mesterem is mondta, hogy a mentális képességeim kissé máshogy működnek mint a többi jedinek, és van hová fejleszteni. Viszont úgy tűnt, hogy aggódik a férfi miatt, aki mintha a barátja lenne. Olyan mintha aggódna érte, valószínűleg félti is. Ez a fajta megbízás az, aminél nem szoktam sokat gondolkodni.
Gyorsan keltem fel a helyemről, meg se ittam az italomat - majd veszek újat, és ledönteni se kívántam - és elindultam kifelé, miközben érkezett a kérdése. Hol szeretném kezdeni? Hát igen, ez a millió kredites kérdés. De tudtam, hogy kinél kezdjük. Megvártam, amíg kiértünk az ivóból, és kint válaszoltam, meggyőződve róla hogy nem követett minket senki kifelé.
- A kikötőmesternél. Ha csak nem csempészek vitték tovább, vagy illegálisan landolt, akkor ő valószínűleg tudja ha elhagyta a bolygót. Hogyha a férfi bújdos, vagy menekül valami elől, akkor elképzelhető, hogy nem használta a kikötőt, vagy megpróbálta eltüntetni a nyomait. Mégis balgaság lenen nem ott kezdeni a keresést. - válaszolok gyorsan, és leintek egy gravotaxit, ami a leggyorsabb helyi közlekedési eszköz, hacsak a nő nem állít meg, hogy van sajátja. Ha nincs, akkor kinyitom neki az ajtót, és ha csak nem húzódik úgy hogy be tudjak inne, akkor a másik oldalról szállok be.
- A kikötőbe. - mondom a sofőrnek ha bent vagyunk.

felszerelés: