Dokkok, űrkikötő

A tengeren van a helyi űrkikötő, ahonnan aztán siklókkal, energiahídon, vagy tengeri járművekkel lehet eljutni a szárazföldre és a városokba.

~Qui-Genua Non~

Úgy tűnik tetszik neki az ötletem, mondjuk miért is ne tetszene. Arra, hogy mennyire vagyok jóban a dokkmesterrel mosolyra húzom a számat, és felé fordulok a válaszadás előtt.
- Torugán mindenkinek van egy közös barátja. - feleltem megnyugtatóan, természetesen a kreditre gondolok ez alatt, gondolom a lány is tudja mire értem.
A taxiban beljebb húzódik, hagyja hogy beüljek mellé, és nem kell megkerüljem a gravót, ami szimpatikus gesztus a részéről. Az ilyen apró dolgok sokat elárulnak egy-egy személyről. Odabent kényelmesen hátradőlök, és mikor a lány beszélgetést kezdeményez, akkor felé fordulok, barátságos arckifejezéssel. Nem ez az első, hogy valakit meglep a megjelenésem, és ahogy megfigyeltem, a nők buknak az egzotikumokra. Mégis, valami miatt úgy sejtem, hogy ez a nő nem ilyen indíttatásból kérdez. Valószínűleg a szituáció miatt, illetve amit éreztem az irányából, amikor a férfiról beszélt. Lehet, hogy szerelmes bele?
- Nem olyan rég kezdtünk a vállalkozásunkba, és a maguk által ismert rendszeren kívülről jöttünk. Furán hangozhat, de megnézheti a holoneten hogy igaz amit mondok, tele volt velünk a média. És tényleg tollak, ha gondolja meg is érintheti őket. Még senkivel nem találkoztam a maguk világában, akinek szintén lett volna. - és egész jót tettek a munkának is, nem csak a külsőm, a média visszhang is. Egy ideig mondhatni egzotikumnak számítottunk, sokan pont azért választottak engem a csempészetre, hogy megismerjenek. Persze ezek komolytalan munkák is voltak, de legalább jól fizettek. Valamiből pedig el kellett indulni.

felszerelés:

~Qui-Genua Non~

Nem ő az egyetlen, akit megleptem a származásommal, és vélhetően nem is az utolsó. Mindemellett örömmel tölt el, hogy a következő felajánlásommal sikerül még jobban meglepnem, mint az előbb - nem kis dolog, és nem sokaknál sikerül, hogy a kezdeti sokkot sikerül fokozzam. Viszont az ilyen kis extrák jót tesznek a hírnévnek, és a careernek.
- Természetesen, nyugodtan érjen hozzájuk. - bólintok, és örülök, hogy látszólag nem vette közeledésnek a korábbiakat. Hagyom, hogy megérintse a hajamat, és közben elgondolkodok rajta, hogy mennyit ártana az üzletnek, ha azt hinné fel akarom szedni. Nem egészséges dolog keverni a magánéletet a munkával. Közben érkeznek az újabb kérdések, mire megvonom a vállam.
- Nem sok mindenre. Tudom, hogy harcos voltam, tudom, hogy az erő honnan származik ezen a helyen, és hogy mi volt a népem feladata, miért voltam harcos én magam is. Viszont ez nem sok, egyedül nem tudom beteljesíteni a születésem adta kötelességem, úgyhogy belenyugodtam a dologba, és csempésznek álltam. Nem akarok többet harcolni. -válaszolok őszintén a nőnek.
- Na és maga? Nem sokan rohangálnak egyszerű acélkardokkal ebben a világban. Biztos önnek is izgalmas a története.

felszerelés:

~Qui-Genua Non~

Úgy tűnt hogy félreértett, és ennek hangot is adott, mire én is mosolyra húztam a számat. Kellemes társaság volt, ami üdítő egy ilyen helyen, mint Toruga.
- Elnézést, hogy pontatlanul fogalmaztam, néha előfordul - mégse ez az anyanyelvem. Úgy gondoltam, hogy nem kívánok többé háborúzni. - mentegetőztem, majd pontosítottam. - És bár a csempészeket gyakran megtalálja a baj, még mindig gyakran könnyebb kibeszélni magunkat egy necces helyzetből, mint kiverekedni. Ráadásul ha harcolnom kell, akkor azt magamért teszem, olyan elvek mentén, amiben hiszek, és nem olyanok mentén, amiben valaki más hisz. - így már talán megérti, hogy miért nem akarok többé háborúzni. A pilótatársam is ugyan ilyen, őt is ezért vettem fel ilyen könnyen a munkára, éreztem benne ugyan ezen elveket, és hogy jó ember. Utána elmeséli hogy ő milyen életet élt, amit figyelmesen hallgatok. Sajnos túlzottan empatikus vagyok, úgyhogy ahogy meséli a történetet, futkosnak és váltakoznak az érzelmeim. Teljesen átölel a bánat, amikor a szüleiről beszél, és harag tölt el amikor elmeséli, hogy kurvának nevelték, és elégedettség, amikor a bosszúról beszél. Bár a mesterem óva intett a szélsőséges érzelmektől, mégis ez tesz azzá, aki vagyok, az érzelmeim, és az érzéseim. Nem vethetem meg őket. Mindenesetre amikor végez, azért teszek egy megjegyzést.
- Szerintem pont ellenkezően, roppant izgalmas élet lehet a háta mögött. Kevesen bírnak ilyen szomorú, mégis kalandos előélettel. Fogadja őszinte részvétemet. - öntöm egyszerű szavakba amit éreztem amikor mesélt. A könnyedebb kérdésre már én is könnyedebb hangvételben válaszolok.
- Tudja hogy van ez, az ember jön meg. Minden alkalommal amikor valamit visz vagy hoz, lecsekkol. Torugán egyszerűbb lefizetni valakit, mint megpróbálni átverni. Főleg ha ez a dokkmester. Aztán ha elégszer fizetik le, akkor szereti megismerni személyesen is azt, aki ezt teszi. Bár sosem mondta ki, elég biztos vagyok benne, hogy ilyenkor próbálja felismerni, hogy kiben van potenciál. Hiszen ő is egyfajta befektető - aki sikeres lesz, az sok pénzt fog neki hozni. Gondolom a jobb üzleteket is ilyeneknek passzolja le, nekem is adott már pár megbízást. Igazából ő az egyik ember, akinek véleményem szerint megéri bizonyítani ezen a bolygón.

felszerelés: