Óceán és mélység

---

Igen, mivel vissza kellett menni Benhez, így igyekezett is így tenni, mivel a férfit annyira nem ismerte és a Sötét oldal elég erős volt, így nem is próbálkozott azzal, hogy telepatikusan üzenjen neki. Szóval tényleg maradt az, hogy visszaússzon oda, ahonnan jött. csak remélte, hogy addig nem fog megérkezni a férfi vissza a járművel, hogy aztán az unalmas utat tehette meg most is visszafelé. Ahogyan közelebb ért az épületekhez, a komvonal meg is szűnt, nem örült neki, de nem volt mit tenni. Sietve haladt, hogy mihamarabb visszaérkezzen. Szerencsére nem volt túl nehéz dolga azzal kapcsolatban, hogy visszataláljon, mert nem volt túl bonyolult az útvonal. Azonban, amíg tartott visszafelé kezdett valamilyen rossz érzése lenni az egésszel kapcsolatban, így igyekezett, hogy mihamarabb visszaérjen. Remélte, hogy nem lesz Bennek semmilyen baja sem és még ott találja, vagy lesz annyi esze a férfinak, hogy kijön a vízbe és a bejárat előtt fog várakozni. De, amikor odaért, akkor nem volt ott a férfi. Így bement az épületbe és újra végig kellett játszania azt, amit bejutáskor is, hogy a nyomáskiegyenlítődés megtörténjen a zsilipben és elfogyjon minden víz onnan. Amint ez megtörtént, akkor sietve, újfent nem nézve a testekre ment volna ki a teremből, bár teljesen nem tudta kizárni azt, így észrevette, hogy a testek eltűntek. Nyomuk sem volt, nem teljesen értette, hiszen alig tíz perce ment el, ennyi idő alatt nem lehetett volna kipakolni ezt a helyet, mert túlságosan is sok volt a holttest. A kézi szkennerére pillantott, semmilyen életet nem mutatott, csak a droidokat. Hirtelen jeges félelem hasított belé, sietve ment oda, ahol Bent hagyta, de a férfinak sem volt nyoma, vért, vagy harcra utaló nyomot nem látott és tényleg semmit sem érzékelt. Fogalma sem volt hirtelen, hogy mit tegyen ebben a helyzetben. Most vagy ő őrült meg, vagy pedig a sötét oldal van rá ilyen hatással és homályosítja el nem csak a látást, de az elméjét is…

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – Az elveszett nyomában





Szellemváros, Mon Calamari

---

Lásd Fiwi reagjában, ha majd Raten is ír, akkor lesz rendes mesélői is.

---

Nem állt meg, hanem ment tovább, hogy megnézze azt a helyet, ahol korábban azokat a lényeket látták. Némileg sietve, de azért óvatosan és halkan igyekezett haladni, hogy ne keltsen feltűnést. Azonban azoknak sem volt nyoma. Tényleg nem értette, hogy mi folyik itt, az inkubátorok megvoltak, de minden más eltűnt. Próba alapján úgy döntött, hogy megpróbálkozik a rádióval, hátha annak is megszűnt a blokkolása, de ennyire nem volt szerencséje. Azonban azzal, hogy itt keresgélt és futkosott össze-vissza elég sok idő elment, így nem maradt más lehetősége, mintsem elindulni visszafelé. A kézi szkennere továbbra is működött, de akkor sem érzékelt rajta semmit. A sötét oldal még mindig jelen volt, nagyon erősen, mint eddig. Lehet… nem próbált meg semmilyen gondolatot kitalálni, mert biztosan téved, és csak butaságokkal traktálná azokat, akik idejönnek. A legfontosabb az volt, hogy visszajusson és figyelmeztesse a jediket és a Köztáraságot, meg persze a helyieket. Így akkor sarkon is fordult és sietve indult visszafelé, nem lett volna kellemes, hogyha lekési a sofőrjét. Sietősen haladt végig a folyosókon, majd vissza a zsilipbe, onnan ki az óceánba. Még mindig kattogott az agya és aggódott, hogy bármi is van itt, elkaphatják őt, de szerencsére végül teljesen nyugodtan megérkezett arra a részre, ahol várnia kellett a tengeralattjárónak. Végtelenül megkönnyebbült, amikor végül is meg is látta azt, ahogyan a távolban felbukkant és egyre közelebb ért. Most már remélte, hogy megfogja úszni az egészet és nem fog eltűnni, mint Ben. Remélte, hogy a férfi jól van és önként távozott, nem pedig valamilyen más módon. A biztonság kedvéért azért még figyelte az Erőn át és a kézi szkennerén is a környéket, hogy nehogy meglepetés érje és valami megtámadja.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – Az elveszett nyomában





Szellemváros, Mon Calamari

---

Lásd Fiwi reagjában, ha majd Raten is ír, akkor lesz rendes mesélői is.

---

Szóval így kissé távolabb várakozott és figyelt, nézte azt, hogy közeledik a jármű, ami végre valahára elviszi innen. Közben pedig figyelte a környéket, hogy mikor fogja bárhonnan is támadás érni, bár az Erő szerencsére nem figyelmeztette semmilyen veszélyre. Szeretett volna végre szárazföldön lenni, ahol nincs semmi ilyen szörnyűség. Vagyis akkor már inkább ment volna haza, mert ott tuti, hogy nincs. De most még beszélnie kellett a jedikkel is, hogy mi van itt, hogyan tűntek el ezek a dolgok alig tíz-tizenöt perc alatt. Vagy lehet, hogy akkor képzelődtek, amikor ott jártak? De nem, az akkor sem magyarázta, hogy Ben hova tűnt. Teljesen össze volt zavarodva és fogalma sem volt róla, hogy most mi volt valós, vagy mi nem. Még az is felmerült benne, hogy Ben egyáltalán ott volt vele? Most már abban sem volt biztos, hogy mi volt a valóság, és mi nem. Rá fog kérdezni a „sofőrnél”, hogy volt-e vele valaki, de mi van akkor, ha az sem lesz valóság, amit válasznak kap? Most ebben a helyzetben nyugodtan meditálni sem tudott, mert a sötét oldal túlságosan is erős volt a számára. Korábban sem értette, hogy miért teszik a jedik azt, amit, hogy valakinek elkezdik a képzését, aztán kiszórják. Okés, hogy utána felügyelet mellett kell élniük, de ez akkor is rémesen rossz megoldás… megrázta a fejét és próbálta az Erővel elhessegetni a gondolatokat, érzéseket, de nem nagyon ment. Azonban a „taxija” végre valahára megérkezett, saját maga pedig beszállhatott.
- Jól van? Úgy néz ki, mint aki szellemet látott – kérdezte a férfi.
- Nem tudom, lehet… volt velem valaki, amikor idejöttem? – kérdezte.
- Igen, egy fiatalember, ő hol van? – kapta vissza a kérdést.
- Fogalmam sincs, mikor kijöttem üzenni önnek még megvolt, mire visszamentem érte, már sehol, nem találtam… – válaszolta.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – Az elveszett nyomában





Szellemváros, Mon Calamari

---

Lásd Fiwi reagjában, ha majd Raten is ír, akkor lesz rendes mesélői is.

---

Fiwi egyszerre kezdett fázni és volt melege, sűrűn kapkodta a levegőt és némileg zavart volt a visszaúton. Annyira még magánál volt azért, hogy a tünetek jelentős részét megismerje, hogy sokkot kapott. Azok után, amit látott nem csodálkozott. Volt a háborúban, látta azt, amit a sithek művelnek, a háború borzalmait, de ez itt most mindenen túltett, amit látott. Ráadásul Ben is eltűnt alig tíz perc alatt, minden mással együtt. Vagy saját maga lehetett kiütve és kiesett neki valami. Nem tudtam volna megmondani, remélte, hogy nem így van, és a fővárosban a jedik, vagy az orvosok megtudják mondani, hogy mi is történt vele, rendben van-e, vagy ehhez hasonló. Szeretett volna abból a ruhából kimászni, amiben most volt és egy forró fürdőt venni, vagy csak egyszerűen összehúzódni jobban, mint ebben lehet és a fejét letenni egy párnára. Végül is mégiscsak elaludt az idegesség és a kimerültség miatt egy-egy pillanatra. A sofőrje ezek után nem is próbálta felkelteni, sem pedig további beszédre írni. Az út most is elég hosszú volt, hogy visszaérjenek a fővárosba, ezalatt szinte végig rémálmok kínozták az egész hellyel kapcsolatban, bár ezek szerencsére csökkentek és javultak, ahogyan egyre távolabb és távolabb értek a fertőzött területtől. Végül a sofőrje ébresztette fel, amikor megérkeztek a fővárosba. Itt, amint már végre kiért a vizes területről és levehette a búvárruhát megtette, majd a jedikhez, vagy köztársaságiakhoz sietett, hogy tájékoztassa őket arról, hogy mi is történt, mibe is botlottak. Ha eljut oda, akkor igyekszik tájékoztatni őket mindenről, amit látott, amit megéltek, amit érzett és minden másról. Próbált ezen esetben pontos lenni, érzelmeket is elmondani, pontosan, hogy mit láttak, hogy az Erő itt nagyon más volt, mint amit eddig érzett máshol. Ha mindezzel végzett, akkor szerette volna megnézetni magát egy orvossal, utána pedig szeretett volna egy forró zuhanyt és végre aludni rendesen…

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – Az elveszett nyomában





Szellemváros, Mon Calamari

---

Fiwi végül is nem tudta aznap rögtön elmondani, amit akart, mert a jedik nem hagyták, mert eléggé sokkos állapotban volt. Így várakoznia kellett és pihennie egy orvosi szobában egy-két napot, mielőtt megtehette volna. ennek nem örült és hangos is adott, mert ki tudja, hogy milyen bizonyítékok tűnhetnek el. Végül is eltudta mondani, amit akart, aztán később megtudhatta, hogy amíg a gyengélkedőn feküdt már kimentek a jedik.

A sötét oldali forrást megtalálták ugyan, nem nexus volt, de beleette magát a bolygóba, valamikor évekkel ezelőtt keletkezhetett. Az okát nem tudták, sem az idejét, mert elég sok csata volt itt a háború alatt. Azonban azokból a lényekből semmit sem találtak, amikről Fiwi talált. Jobb híján az egész helyet kénytelenek voltak lezárni, hogy szépen lassan valószínűleg hónapok alatt megtudják majd tisztítani.

Ők nem tudták, de a Birodalmiak még éppen időben jutottak be, hogy kivigyenek mindent onnan. Ben és az eltűnt Jedi mester nem került elő, ahogyan a sith ivadékok sem. Még ők sem tudták, hogy az egészet annak idején teljesen akaratlanul Lord Xeth hozta létre, amikor Quillan őrnagyon sith gyógyítást alkalmazott, hogy megmentse az ostrom alatt. Ez ivódott be a bolygóba a háború miatt és fajzott el mostanra teljesen.

A jedi mestert is ez fertőzte meg, az ivadékok nagy része Tormen apjához, a biotikus szféra új nagyurához került, a jedi mester és az ivadékok maradéka Lord Xeth-hez. Hogy Bennel mi lett, a sorsa ismeretlen. Fiwi sem tudta meg, azonban annak legalább örülhetett, hogy a jedik a bolygót megfogják tudni tisztítani és gyógyítani a sötét oldal befolyásától.

Akkor a szokásos, 2 pont és 10.000 credit, a bővítés pedig november közepétől kezdődjön, azaz jelenleg 3 hónap. Bennek 0,5 pont és 2.500 credit.