Óceán és mélység

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – Az elveszett nyomában





Szellemváros, Mon Calamari

Videón itt nézhető meg a kaland felvezető!
(zenével+mozgó szöveggel, ugyanaz, mint a képen)

---

A Hármak területén is hallani lehetett azt, hogy valamilyen sötét kórság fertőzi a Mon Calamari-t, így ez volt az oka annak, hogy Ben is útra kerekedett, illetve Fiwi-t is megkérte Khun nagymester, hogy jöjjön el és nézzen körül. A páros ezen apropóból találkozott a felszíni fővárosban, ahol a helyiek megígérték nekik, hogy elviszik őket oda, ahova menni akartak.

Ez a hely ugyanaz volt, a helyiek Sötét Földének nevezték el, illetve a középpontot, egy várost pedig Szellemvárosnak. Ők nem is nagyon akartak a közelébe jönni a helynek, mert féltek tőle. Rossz érzésük volt a közelében, és nem csak nekik. Ahogyan haladtak tengeralattjáróval a páros is látta, hogy egyetlen állat sincs a környéken és a növények is sorvadozni kezdtek.

A páros egyébként kapott tenger alatt használható ruhát, ami nem gátolta őket a mozgásban és remekül kiláttak mindenfelé. A tenger is mintha opálosabb is lett volna, kevésbé engedte volna át a fényt, mint a többi rész. Ahogyan a Szellemváros közelébe értek azonnal megérezték az Erő sötét oldalát, de nem olyan formában, mint eddig. Ez más volt.

Amit általában éreztek az olyasmi volt, mintha kellemetlen meleg lenne, vagy épp hideg, ez itt viszont nem hasonlított rájuk. Ez olyan volt, mintha a bőrűk alá akarna mászni és felfalni őket. eléggé kellemetlen és hátborzongató érzés volt, ami egyre jobban erősödött, ahogyan közeledtek a helyhez. Az utolsó résznél a pilóta már menekült volna, amint kitette a párost a siklóból távozott is. ha majd kell, akkor lehetett hívni, hogy visszajöjjön.

A páros éppen olyan ötven-száz méterre lebegett a várostól, ami inkább tűnt egy gigantikus egybefüggő komplexumnak, mintsem ténylegesen városnak, bár a kinézete alapján tényleg akként funkcionálhatott egykor.

Felszereléslistát írj kérlek. A búvárfelszerelést, kapja mind2 karakter. Én a kör végén fogok írni a saját karimmal, ahogyan az lenni szokott.

statisztika:

---

Fiwi kezdett hozzászokni, hogy olyan ügyekbe esik bele, amik jócskán meghaladták azt, amire ő maga képes. Mint most ez is, remélte, hogy lesznek itt jedik, vagy padawanok, akik tudnak segíteni neki, mondhatják, hogy mi micsoda, hogy ne érezze magát elveszve, erre semmi. Egyelőre egyetlen férfi volt itt vele, senki más. A búvárfelszerelést kissé kényelmetlennek találta, ahogyan azt is, hogy a fénykardja ilyen körülmények között eléggé használhatatlan. Remélte, hogy ahova mennek olyan hely lesz, ami nem lesz víz alatt és rendesen lehet majd mozogni és fegyvert is használni. ahogyan közeledtek ő maga is érezte az egyre jobban és jobban kezdte érezni a sötét oldal erejét, amitől a hátán is felállt a nem létező szőr. Az út végéig igazából csöndben próbálta az elméjét tisztán tartani és elérni, hogy kezdjen félni ennek az érzésnek a hatására, vagy nehogy lehalljon a hajó. Végül meglátta ő maga is a gigantikus épületet, ami a „város” volt. Remélte, hogy tényleg lesz benne száraz rész is. De egyelőre megérkeztek és a kísérőjük nem nagyon akart maradni. Igazából megértette. Saját maga pedig nem értette, hogy miként is kerülhetett víz alá egymás után kétszer is alig pár hónapon belül. Az sem volt kellemes, hogy az ami itt volt a bőre alá akart mászni, ettől megborzongott. Néhány pillanatig még a távozó jármű után nézett, majd a férfi szavai rántották a valóságba.
- Nem csodálkozom, hogy odébb állt – borzongott meg újra.
A bókra elmosolyodott és egy kicist el is pirult, ami az ő esetében még sötétebb zöldet jelentett az arcán.
- Fiwi Fry, a Fry szállítmányozástól. Maga is az eltűnt jedi mestert jött keresni? – érdeklődött.
Közben saját maga is igyekezett a város felé haladni, ha az úszófelszerelésnek volt meghajtása, azzal, ha nem, akkor úszva. Közben pedig olyan helyet keresett, ahol betudnak menni a város belsejébe.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – Az elveszett nyomában





Szellemváros, Mon Calamari

---

A másik hajó távozása után a páros bemutatkozott egymásnak, Ben számára a nő ismerős lehet, láthatta a Malachor V-n, amikor a semleges testvérrel érkezett a fővárosba és később is ő nyithatott szállítmányozási üzletet a főváros szomszédságában. Így, ha ezt nézték, akkor lényegében szövetségesek voltak.

Ami az úszófelszerelést illette, volt neki meghajtása, amit lehetett irányítani, manőverezni neki, így a tényleges úszással fáradnia sem kellett a párosnak. Mind a ketten az épület felé vették az irányt, amit főleg ha használják a meghajtást akkor nagyon hamar el lehetett érni. Már itt is megannyi bejárat/zsilip látszott, amin be lehetett menni.

Ami magát a komplexumot illette, nem látszott rajta sok sérülés, még a növényzet sem nagyon nőtte be. Pár éve, maximum egy évtizede lehetett elhagyatott. Így jó esély volt arra, hogy bent szinte minden működőképes. Noha fények nem látszottak, bár így hirtelen nagyon kevés helyen látszott ablak is. De az is látszott, hogy ez nem a tenger alatt élő faj városa volt, hanem a felszínieké.

A sötét oldal mindenhonnan egyformán érződött, de talán a város közepe felé, befelé, bentről lehetett erősebb gócban érezni. Így igazából a pároson múlt, hogy már itt bemennek a komplexumba, ami úgy tűnt, hogy mindenhol kapcsolódik egymáshoz, azaz bárhol mennek be, tudnak majd haladni végig benne. Vagy beljebb keresnek majd bejáratot maguknak és csak ott hatolnak be az épületbe, vagy valamelyik toronyba.

Felszereléslistát írj kérlek. A búvárfelszerelést, kapja mind2 karakter. Én a kör végén fogok írni a saját karimmal, ahogyan az lenni szokott.

statisztika:

---

Az úszás szerencsére könnyű volt, mert a felszerelésben benne volt az is, hogy meghajtással közlekedjenek. Szerencsére ő maga is kellően könnyedén tudta magát irányítani, így nem kellett neki segítség. A haladás közben pedig beszélgettek, a férfi szavai alapján úgy jött le a nőnek, hogy a férfi is erőérzékeny. Mi másért jött volna ide valaki? Bár persze lehet, hogy téved, annyira nem volt jó, hogy ezt megmondja. Annyira pedig nem ostoba, hogy próbálja a férfiban levő lappangó erőt megvizsgálni. Főleg nem ilyen körülmények között. Azzal nem tudott vitatkozni, hogy a két dolog eléggé egybefüggött és túlságosan is egyszerre történtek.
- Igen, miatta – mondta. - Régen kibuktam a jedi rendből, nem lettem padawan, a Naboo-n voltam az Agri Corpsnál, amikor a sithek megtámadtak minket. Egy szürke jedi rend tagjai mentettek meg, azóta is segítem őket. A Nagymester gyakran besegít a jediknek, ha kérik. Ők kérték meg most is, hogyha tud embert küldeni, akkor segítsen megtalálni a mestert. Így vagyok itt, a kérés alapján pedig igyekszem hazajuttatni, ha megoldható.
Magyarázta el röviden, hogy az Erő útjai miként vezették ide, még akkor is, ha ezzel némileg talán sokat is árult el magáról. Nem volt rejtegetni valója, tényleg azért volt itt, hogy megmentse azt a jedit bármitől, bármi is legyen itt. Tudta, hogy nem sűrűn, nem nagyon tud távolra kinyúlni az Erővel, így egyelőre nem is próbálkozott. Ha minden igaz az feltűnik neki, hogy a sötét oldal közepe felé tartanak. De mivel a mester valószínűleg gondban van, a sötét oldal közepe jó kiindulópont lehetett.
- Te mit gondolsz, mit fogsz itt találni? – kérdezte ő is tegezve.
Egyelőre követte a férfit, hátha ő jobban járatos volt az Erőben és könnyebben tájékozódott, mint saját maga. Meg egy ilyen helyen, ami egy jedi mestert is eltűntetett, lehetséges, hogy jobb volt, ha ketten maradnak, mintsem különválnak. A környezetre igyekezett figyelni, hátha belefutnak valamibe, amibe nem kellene…

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – Az elveszett nyomában





Szellemváros, Mon Calamari

---

A páros tovább beszélgetett és Fiwi is Bent követte a város belseje felé. A Sötét oldala ereje egyre jobban volt érezhető, ahogyan haladtak befele. A város pont középpontjánál pedig a legerősebb volt, és a lenti, talajhoz közeli részek felől volt mindez érződő. Itt még kellemetlenebb és kényelmetlenebb volt az egész.

Itt ekkor a párosnak felfelé kellett úsznia, hogy ott találjon valamilyen bejáratot. Szerencsére semmilyen állat, droid, vagy élőlény nem volt a közelben, így mindent, amit akartak, azt könnyedén megtudták tenni, ki tudták vitelezni. Ez igaz volt arra is, hogy letudtak úszni az alsóbb részekre és arra is, hogy nyomon tudták követni az Erő sötét oldalát, amit itt már nem volt nehéz követni.

Ennek köszönhetően találtak egy bejáratot is, ami a közeledtükre kinyílt, odabent egy megszokott és teljesen standard helységbe értek. Az ajtó bezáródott mögöttük és a rendszer kiszivattyúzta a vizet innen bentről. Amint egy csepp sem volt bent, az épületbe vezető ajtó akkor nyílt csak ki. Láthatóan a rendszer tökéletesen működött, mert ennek automatán így kellett működnie.

Ha akarták, akkor levehették a sisakot is, de itt benn egészen rendesen tudtak mozogni a felszerelésükben. Az ajtón túl egy újabb helység következett, a lámpák, fények csak félhomályos állapotot adtak, de a teremben levő nagyjából egy tucatnyi quarren és mon calamari teste így is látszott. Amit azonnal látott mindkét fél, hogy nem egymással végeztek, menekülni próbáltak és közben érte őket a halál.

A tetemek már oszlásnak indultak, az állapotuk alapján akkor hallhattak meg, amikor ez az egész kezdődött…

---

A kérdésen el kellett gondolkodnia Fiwi-nek, igazából nem is nagyon gondolt erre még korábban, hogy mi történne, ha úgy találná meg, ahogyan Ben említette. Saját maga bízott az Erőben és abban, hogy a jedi mester nem bukott át, hanem ki tudott tartani. Esetleg elúszni távolabb és erre találnak valamilyen nyomot, végtére is egy nautolanról volt szó. Nem szeretett volna túlságosan sokáig csöndben maradni, így hamarosan folytatta, vagyis megszólalt ismét.
- Őszintén? Nem tudom – ismerte be. – Bízom benne, hogy nem, de h a mégis, akkor remélem el lehet kábítani és a fővárosban levő Jedinek szólok, hogy jöjjön el érte. Ha azonban nincs más lehetőség, akkor…
Itt elharapta a mondatot, nem érezte úgy, hogy folytatni kéne, valószínűsítette, hogy a férfi érti, hogy mire gondol. Közben pedig beértek az épületbe, ami még működött is, legalább is az a része, ami a nyomáskiegyenlítéssel foglalkozott. Amint bementek, ott jó néhány pillanatra rosszul lett a látványtól. Neki esze ágában sem volt levenni a sisakot, sőt inkább rá sem nézett a tetemekre, ha nem volt muszáj. Látott már lemészárolt csempészeket és alvilági alakokat, bőven elég volt egy életre mindez. azt azonban látta, hogy menekültek valaki, vagy valami elől és úgy érte őket a halál. Remélte, hogy ők maguk nem fognak így járni. Szerencsére itt benn már a fénykard és a sugárpisztoly is tökéletesen működött, nem kellett félni, hogy tönkremegy a víz alatt. Szóval mivel a férfi éppen a testeket vizsgálja, akkor addig saját maga minden mást igyekszik minden mást megnézni, hátha jutnak is valamire. Igazából egyelőre nem tudja, hogy mit keres, de mivel remélte, hogy volt bent itt valahol terminál, ha igen, megnézte azt, ha nem, akkor panelt keresett, hogy tovább haladhassanak, már ha nem automatizálva nyílt az ajtó…

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – Az elveszett nyomában





Szellemváros, Mon Calamari

---

Fiwi nem vette le a sisakot, csak Ben, akit azonnal meg is csapott a rothadás szaga, ami a tetemekből áradt. Fiwi, amíg a társa nekilátott annak, hogy megnézze a testeket terminálokat és efféléket keresett, de csak egy darab volt itt benn, amin keresztül manuálisan lehetett kezelni a nyomáskiegyenlítőt. De a rendszer tönkre volt téve, így csak automatizálva működött.

Ami a kijáratot illette nem volt panel, fotocellás volt az ajtó, ami azonnal kinyílt, ahogyan a lány a közelébe ment. Sötét, félhomályos folyosó tárult a szeme elé, amin mindkét irányba több leágazás is látszott mielőtt maga a folyosó a sötétségbe veszett. Teljesen csöndes és kihalt volt, ahogyan pedig hátrébb lépett, az ajtó is becsukódott.

Ben közben megnézte a testeket, külsérelmi nyomokat nem igazán látott a halottakon, ami kicsit talán furcsa is volt. Mivel már látott olyan sérüléseket, amiket sithek okoznak, mint az összezúzott torok, olyasmi sem volt ezeken. Azonban valami mást talált, amit még nem igazán látott olyan esetben, ha Erőhasználó végzett valakivel, már ha feltételezik, hogy az őrült jedi mester tehette ezt.

A sérültek mindegyikének ki volt dülledve a szeme, jobban is, mint a fajuknál illett volna. Fülük/hallójáratuk és orruk, illetve a szájuk sarkában is vér volt. Ezeken a testnyílásukon volt alvadt vér, a tekintetük rémült. Egyeiknek sem volt csukva a szeme, nem lassan haltak meg, hogy le tudják csukni, hanem gyorsan. A kezeik, lábaik kifacsart módon feküdt.

A legtöbb csontjuk el volt törve, szinte kocsonyásak voltak, néhány tetem teljesen szét is folyt az első érintésre, vagy csupán arra, hogy Ben közeledtével egy kis „szél” érte őket. Bármi is volt ez, a férfi nem látott ilyet korábban, hiába volt nagy harcászati tudása és látott nagyon, de nagyon sok mindent a háborúban és egyéb bevetések során.

---

Fiwi számára úgy tűnt, hogy a testeket átvizsgálni sokkalta nehezebb és hosszabb idő volt, mint amit ő csinált. Lehetséges, hogy ennyire sok mindent talált a férfi. Annyira azért nem volt kíváncsi, hogy ő maga is nekilásson annak, hogy megvizsgálja a testeket. A plafonon igyekezett fixírozni az egyik pontot, hogy nehogy lenézzen. Amikor a sithek megtámadták a háború során a Naboo-t és saját maga is majdnem meghalt, nagyon sok halottat látott, nem akart többé ilyet látni. Részben ezért is lett inkább csempész, hogy az efféle dolgokat eltudja kerülni, így került el a Kessel-re is, hogy ott aztán a Kessel Runon is végigmenjen. A felrobbant hajó, tízezrek, vagy inkább százezrek haltak meg ott. Lehet, hogy impek voltak, de attól még rossz érzéssel töltötte el, ha nem így lett volna, akkor nem lett volna jobb náluk. Ez is szerepet játszott abban, hogy főleg üzlettel akarjon mostanság foglalkozni. Eddig nem is realizálta mindezt. elszámolt magában tízig, szépen lassan, komótosan, nem sietve ezzel. A végén reszketegen fújta ki a levegőt.
- Minden rendben, mehetünk tovább? – kérdezte.
Nem akart lenézni továbbra sem, mert akkor tudta, hogy elhányja magát. Így most szagot nem érzett, de ha hánynia kell, akkor muszáj kinyitnia a sisakot, ami még rosszabbá tenné az egész helyzetet. Így inkább nem is próbál ebben a helységben maradni, remélte, hogy most is ki fog nyílni az ajtó, mint az előbb. Ha így volt, akkor kiment rajta pont csak a folyosóra, hogy ott álljon meg háttal a szobának. Így legalább tudta figyelni a folyosót is, hogyha jönni fog ott valami, valaki, akkor tudjon a férfinak is szólni. És persze a legfontosabb, hogy nem látja a testeket, aminek nagyon, de nagyon örült ebben a pillanatban, azt persze nem tudta garantálni senkinek, ha Ben elmegy mellette, akkor nem fog ijedtében ugrani egyet…

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – Az elveszett nyomában





Szellemváros, Mon Calamari

---

Ugyanaz, mint az előző körben.

---

Fiwinek szerencsére már nem kellett túlságosan is sokáig várnia, mert Ben megszólalt. Akkor fordult csak hátra, amikor ez megtörtént. Felvonta a szemöldökét a másik szavaira. Fogalma sem volt, hogy mi lehet furcsa a halottakban, bár sejthette, hogy valami gond lehet, hiszen elég sokáig nézte a férfi testeket.
- Mit találtál? – kérdezte.
Szerencsére a férfi folytatta is, ami pedig a lányt is megdöbbentette. Nem hitte volna, hogy ilyesmit egyáltalán hall, főleg úgy, hogy nem az űrben vannak, nincs magas hely itt és víz alatt vannak, két víz alatti fajjal. Az egész nagyon, de nagyon nem állt össze, olyan furcsa és szürreális volt, olyasmi történt, amit úgy hitt, hogy nem történhet meg. Vagy legalább is fogalma sincs, hogy mi okozhatott efféle sérülést.
- Ilyet akkor láttam, ha valaki nagyon magasról esik le, vagy a nyomás szedi szét… de ezek víz alatti fajok, rájuk nem lehet ilyen hatással a mélytengeri nyomás – mondta.
A tetemek zavarására kissé zavartan pillantott a férfira és a végén megrázta a fejét.
- Nem, igazából az volt zavaró, hogy eszembe jutott a szag, maga a holtestek annyira nem zavarnak, láttam eleget a háborúban… csak a szag… – mondta. - Meg tudom magam védeni földön és az űrben is. Egyik vagyok azoknak, akik az utolsó Kessel Runt megcsinálták, túléltem a hajót, ami szétkapta az impek csillagrombolóit és ott voltam a Malachor V-n is és túléltem átbukás nélkül az Onderont is.
Mondta csak a közelmúlt legdurvább eseményeit, majd még az hüvelykujját felmutatta, hogy rendben van és nem lesz vele gond. Ha tudta, akkor a nála levő hordozható szkennert aktiválta, hogy annak a segítségével tudjanak tovább haladni, hátha segít, ha észlel vele valamit, akkor szól Bennek.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – Az elveszett nyomában





Szellemváros, Mon Calamari

---

Akkor a megállapítások és hasonlók után a páros neki is állt annak, hogy tovább induljanak. Fiwi tudta aktiválni a szenzorját, ami 200 méteres sugarú gömbben érzékelte a dolgokat. Azonnal számtalan jelet látott megjelenni a kijelzőjén, amiket tovább is adott Bennek, hogy a férfi is tisztában legyen a dolgokkal.

Mivel kellően szép nagy terület volt behatárolható, így a hát mögött, ami a kinti részt illette az teljesen üres volt, ahogyan azt a helyiek is elmondták, azonban a város tele volt élettel és droidokkal. Ahogyan Ben is gyanította egy pont felé kezdtek sűrűsödni ezek. A droidok szanaszét mászkáltak minden egyes szinten voltak ezekből. Néhány tucat összesen, ez teljesen normális szám volt.

Élőlények is nagyjából minden szinten voltak ilyen három-négyfős csoportokban, de úgy 180 méterre és öt szinttel lejjebb ahhoz képes, ahol most a páros volt, nagyjából kétszáz élőlény, vagy létforma jelenet meg a kijelzőn. Sajnos a szkenner térképet nem mutatott, így nem lehetett tudni, hogy hol és milyen helyen vannak, csak azt, hogy itt az épületen belül.

Innen kintről lehetett látni, hogy hol van lift, vagy olyan hely, ahol le lehet menni, de innen Ben is láthatta, amit korábban Fiwi már igen, hogy nagyjából húsz-harminc méterre lehetett ellátni, mind a két oldalra volt egy-egy elágazás ezen szakaszon, és természetesen előre is lehetett menni, csak az a sötétségbe veszett egy idő után.

---

Fiwi a férfira pillantott, hogy mond-e valamit mindarra, amit az előbb mondott neki. Remélte, hogy megtudja győzni a másikat. Tényleg úgy volt, ahogyan mondta, nem hazudott, csak tényleg nem szerette a testeket és a szagokat. Közben pedig a szkennerére nézett, az eredmény eléggé meglepte. Fel is vonta a szemöldökét, amikor a datapadra nézett, ami hozzá volt kötve a kézi szkenneréhez. Igazából azt várta a kintiek alapján, hogy semmi sem lesz itt, erre ez a hely tömve volt élettel. Annyira sajnos nem értett a dolgokhoz, hogy megtudja mondani azt, hogy ez mennyire természetes, de az biztos, hogy a döbbenet és meglepetés kiült az arcára. A droidok nem okoztak meglepetést neki, azokkal számolt, de az élőlények…
- Vannak itt benn droidok, működőképesek, a szintünkön is és élőlények. Nagyon sok élőlény, nézd! – mondta.
Közelebb ment Benhez, hogy a datapadot is megmutathassa a férfinak, hogy a másik ne csak szavakból, de képeken is lássa, hogy mi is a helyzet. Közben előre pillantott a folyosón, egyelőre fogalma sem volt arról, hogy merre is menjenek, mit is fog mondani Ben. Saját maga talán azt a nagy élettömörülést nézte volna meg, hogy az mi is lehet, de az volt talán a legveszélyesebb is az összes közül. Hiszen nem tudhatták, hogy mi fogja őket várni. Lehet, hogy egy csomó sötét jedi, vagy sith és az okozta ezt a sötétséget. Ez magyarázhatta volna azt is, hogy a jedi mester miért tűnt el, mert elkaphatták. Igyekezett nem elméleteket gyártani, mert bizonyítékok alapján kellett dönteni, de azért voltak fenntartásai.
- Ellenőrizzünk egy kisebb csoportot elsőre, vagy menjünk egyből a nagyhoz, ami látszik az érzékelőn? – kérdezte.
Ha a szívére hallgat, akkor először a kisebb csoportokhoz ment volna, ha az eszére, vagy fut, vagy lentre… nehéz döntés volt.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – Az elveszett nyomában





Szellemváros, Mon Calamari

---

Ugyanaz.

---

Fiwi megkönnyebbült, amikor a férfi végül is megszólalt és mondott is valamit. Igen, talán tényleg ez volt a legésszerűbb dolog, hogy a kis csapatot nézzék meg, biztonságosabb lehet, annak fényében is, hogy mennyire erős volt a Sötét oldal ezen a helyen. Bólintott is és azonnal válaszolt is minderre, most szerencsére könnyedén megtalálta a hangját, nem úgy, mint korábban.
- Rendben, akkor nézzünk meg egy kisebb csoportot – értett egyet ő maga is.
Legalább nem neki kellett döntenie és nem egyből a nagyhoz ment volna. A többi részre bólintott és ő maga is teljesen egyetértett mindezzel, hogy ez volt a legjobb megoldás. Nem igazán tudta, hogy most elő kéne-e vennie a sugárpisztolyát, vagy sem, mert ki tudja, hogy mennyire fognák fel az itteniek mindezt ellenségesnek, vagy éppen nem. így inkább nem vette elő, csak megpróbálja áthelyezni olyan helyre, ahonnan könnyedén előtudja venni, hogyha mindez szükséges lenne. A fénykardja pedig nem baj, ha rejtve marad, az soha sem jó, ha a legtöbb puskaport már előre ellövik és ez is ilyen volt. Szóval halkan és nem túl fenyegetően, ez nem volt olyan nehéz. Legalább is remélte, hogy nem lesz. Így igyekezett halkan és osonva haladni majd, hogyha elindulnak és végig Ben mögött haladva. A szavai alapján úgy tűnt, hogy neki nagyobb tapasztalata van ilyenben, mint Fiwi-nek, ő pedig szerencsére alkalmazkodó és együttműködő fajta volt, és persze nem akarta megöletni sem magukat, így tényleg igyekszik úgy tenni, ahogyan azt a férfi mondja, és ahogyan a másik fog mozogni, haladni ő maga is úgy igyekszik majd.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – Az elveszett nyomában





Szellemváros, Mon Calamari

---

Ami azt illeti a párosnak nagyon könnyű volt haladni, a talaj nem vert hangokat és félhomályos állapot is abban segített, hogy könnyedén tudjanak menni. lopakodás és hasonlók terén Ben volt a képzettebb, de azért Fiwi is ügyes volt és a férfinak nem lehetett rá panasza, mert senki sem fedezte fel őket, vagy legalább is ennek nem mutatta jelét, ha így volt. Ha meg valaki az Erőn át nézte őket, már jóval régebben lebukhattak.

Maga a folyosó ugyanolyan volt, mint ami először látszott, nem volt poros, mondjuk víz alatt ez nem volt meglepő, minden jónak tűnt, bár helyenként kis rozsda, vagy oxidáció látszott már a falakon, csöveken, amik mutatták, hogy régen nem volt karbantartva a hely. a sötétségbe értek be jó pár méter után. ami látszott is egyébként, ezen átérve pedig vöröses fény világította meg a folyosót. Nem adott sok fényt, de arra tökéletes volt, hogy a közeli részeket lássa a páros.

A kézi szkenner szerint közeledtek a helyhez, itt a folyosó is kiszélesedett és egy nagyobb terembe kerültek, ahonnan további három irányba lehetett haladni, előre és két oldalra, a falaknál itt végre valahára voltak liftek is, legalább is annak tűnő ajtókkal, és az életjelek pedig innen jöttek. Még be sem léptek a helységbe, de máris megláthatták, hogy mit jelzett a szkenner.

Ott voltak a terem közepén és felette a plafonon, pókszerű lényre hasonlítottak, csecsemő és kigyerek méretben, középen lenn egy hatalmas lény volt, valamilyen zöldes bábbal maga előtt. A kicsik teljesen eltorzultak voltak, igaz a nagy is, de abban még volt olyan, amit fel lehetett ismerni, az a csápokkal, inkább nyúlványokkal rendelkező szörnyeteg egykor egy mon calamari lehetett…

---

Ami a lopakodást és az efféléket illette szerencsére Fiwi is remekül boldogult vele és nem igazán keltett zajt. Azért nem volt olyan jó, mint a férfi, de még így is megdicsérte egy kissé magát, hogy a történtek ellenére mégiscsak jól szerepelt. Maguk a folyosók sötétek és csöndesek voltak. Itt már látszott az, hogy régiesek voltak, hogy régebben használták őket, ez nagyjából egybevágott annak, amit hallott korábban, hogy mióta nem lehettek itt. továbbra sem akart kinyúlni az Erőbe, így maradt az a lehetőség, hogy a kéziszkennert figyelte, hogy mikor is jutna közelebb azokhoz az élőlényekhez, amik itt voltak a közelben. Végül pedig csak elérkeztek egy olyan részhez, ahol ezek voltak. Azonban itt olyasvalamibe futottak bele, amire a legrosszabb rémálmaiban sem számított volna. A nagy csarnokban ott volt, voltak azok, amiket a szkenner jelzett. Először azokat az apróbb lényeket szúrta ki a falon, majd a lentit is, ami előtt valamilyen tartály volt, amiben még valami apróság is volt. A hatalmas csápokkal rendelkező lény pedig… elborzadt, amikor rájött, hogy mit látott és hányingere is támadt. Ha tudta volna, akkor a kezét a szája elé kapja, hogy a rátörő hányingert és borzadályt, esetleges belőle kiszakadó nyögést elrejtse. Így azonban csak elfordult és hátrébb igyekezett lépni jó párat, hogy ne kelljen látnia azt a valamit. Soha életében nem látott még effélét, fogalma sem volt róla, hogy miként lehetséges az, hogy egy mon calmari-ból ilyesmi legyen. Persze hallott mítoszokat, hogy a sithek miket képesek létrehozni, de itt a birodalom is érdeklődött az egész iránt, nem állhattak ők mögötte. Vajon az összes többi élőcsoport is ilyesmikből áll? Közben észlelte, hogy Ben is próbálta terelni, szerencsére erre nem volt szükség, mert ment magától és ösztönösen telepatikusan szólt a férfihoz.
~ Mégis mi a fészkes fene volt ez?! ~ fakadt ki kissé. ~ Az az izé… az egy mon calamari volt… ~

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – Az elveszett nyomában





Szellemváros, Mon Calamari

---

A páros szerencséjére nem úgy tűnt, mintha odabent bármi is észrevette volna kettejüket. Mind a ketten egyszerre mozdultak, Fiwi az iszonyattól kezdett hátrálni, hogy ne vegyék észre őt, Ben pedig pont azért, hogy ne vegyék észre őket, de a terelgetést nem kellett megtennie, mert a nő egyébként is halkan hátrált ki, hogy ne bukjanak le.

Így el is tudtak hátrálni elég távolságra, hogy ne vegyék őket észre, vagy legalább is úgy tűnt, hogy nem buktak le, mert nem jött utánuk semmi a kéziszkenner és a hangok alapján sem. Közben, amikor megérkeztek kellően távol, akkor Ben hallhatta a nő hangját a fejében, hogy kiakadt azon, amit láttak.

Ben, ugye a Sith birodalom tagja volt, így valószínűleg már látott is korábban sith ivadékokat, amiket a nagyhatalmú erőhasználók képesek létrehozni sith mágiával, alkímiával és az Erő segítségével. Közkedvelten használták őket harcokra, terület őrzésre és „háziállatnak” is. Azok a lények odabent a férfit határozottan ilyesmire emlékeztették, amiket hallott és látott azok alapján a lények sith ivadékok voltak.

Az viszont jó kérdés, hogy miként kerültek ide, mert, ahogyan Fiwi, úgy saját maga is hallotta a megérkezéskor, hogy a birodalom is érdeklődött a hely iránt, mert nekik sincs fogalmuk, hogy miként alakult az itt ki, ami itt van, és hogy lehet itt egyáltalán. egy biztos, kevés válasz volt eddig és a kérdések száma is csak növekedett valószínűleg…

---

Most, hogy távolabb voltak a lényektől és végre volt ideje kifújni magát kezdett megnyugodni, de azért volt egy olyan érzése, hogy ez a látvány, főleg, ha később még vissza is mennek oda, akkor egy ideig még fogja őt kísérteni az álmaiban és életében. Egyelőre a férfitól semmilyen választ nem kapott arra, amit kérdezett, saját maga pedig nem ismerte annyira a sötét oldalt – igaz nem is feltételezte, hogy a másik igen – hogy tudja, hogy miként és hogyan volt ez lehetséges. Csak annyit tudott, hogy ez nem természetes, bizonyosan nem az, akkor nem lenne a sötét oldal jelen, azt tudta a tanórákról, hogy a sötét oldal természetfeletti képességekkel rendelkezik és a nagy sith varázslók képesek mindenféle szörnyeteget létrehozni. Lehet, hogy ezek is sith ivadékok lennének? De akkor nem érdeklődne a Birodalom is… fogalma sem volt. vett pár mély lélegzett, kihasználva azt, hogy a sisakja miatt a kinti esetleges illatok és szagok nem jutnak el hozzá. Az agy gyorsan zakatolt, ha itt ilyen lényeket láttak, akkor lehet, hogy mindenhol ilyenek vannak, vagy még rosszabbak? Valahogy egyre szimpatikusabbnak tűnt azaz ötlet, hogy menjenek vissza a fővárosba és ott értesítsék a jediket, az ezekhez jobban értő személyeket, hogy ők jöjjenek vissza és pucolják ki ezt a helyet. Most már kezdte tényleg úgy érezni, hogy tényleg igaza lehet Bennek és nem fogják itt a jedi mestert megtalálni, mert lehetséges, hogy ide saját maga túlságosan kevés. Nem tudta, hogy a rögtönzött társa mennyire jó harcos, mennyire lehet járatos az Erőben és ketten elegek lehetnek-e ehhez. Így inkább üzletasszonyként nem a nagy kockázatra, hanem a biztos üzletre menne, ami jelen esetben a hozzáértők voltak. Egyelőre azonban nem szólalt meg, hiszen még az előző kérdéseire sem válaszolt a férfi, így hagyta, hogy arra tudjon válaszolni, mielőtt Fiwi újabbakat zúdít majd rá.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – Az elveszett nyomában





Szellemváros, Mon Calamari

---

Ugyanaz.

---

Fiwi egyelőre még mindig csak várakozott, hogy Ben hátha mond valamit, de a férfi semmit sem szólt. Aggódott azon, hogy a másik még nála is jobban kiakadt és leblokkolt. Akkor pedig itt sem maradhattak, mert mi van, ha megérzik őket és utánuk jönnek. Azt sem tudta volna, hogy hol kezdje meglőni ezt a valamit, vagy miként támadjon rá. Mire képes a másik, általában ha megtámad az ember lánya valakit, vagy védekezik tudja mire számítson, mert az általános fajokat ismerni lehet, de egy ilyen micsoda egy micsoda. Igen, magában mostanra már eldöntötte, hogy igen, innen mihamarabb ki kell menniük és olyanokat hívni, akik értenek is ehhez az egészhez.
- Tűnjünk el innen, igazad lesz és a mester már nincs életben… az egész hely olyan izékkel lehet tele – suttogta.
Ha a férfi erre sem reagál, akkor igyekszik óvatosan megrázni, hogy térjen már észhez és megfogni a kezét és úgy odébb húzni. Közben bármennyire is nem örül – mert ha a férfival foglalkozik, akkor nem tudja a kézi szkennerét figyelni, így nagyon, de nagyon nem tetszett neki az, amire kényszerült, hogy kinyúljon az Erőbe. Lehet, hogy ezek után otthon kéne maradnia, mert folyamatosan olyan kalandokba kerül, amiket nem akar, és olyan dolgokba kell belefognia, amiket úgyszintén nem akar. Vett egy mély levegőt és kinyúlt az Erőbe, a hirtelen jött sötét oldali erőktől összerezzent és kirázta a hideg. Tényleg nagyon, de nagyon hamar el akart tűnni erről a helyről. Szóval valóban nekilátott elhúzni a férfit innen, remélve, hogy a másik nem túl súlyos és hajlandóságot mutat arra, hogy jöjjön, mert a mirialannak esze ágában sem volt itthagyni a másikat egy ilyen helyzetben. Volt egy olyan érzése, hogy a világos oldal és ezen önfeláldozási kényszer, amit a jedik beléneveltek fogják a sírba vinni egyszer…

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – Az elveszett nyomában





Szellemváros, Mon Calamari

---

Ugyanaz.

---

Mivel Ben nem kifejezetten ellenkezett, láthatóan még mindig le volt sokkolva amiatt, amit látott, vagy ki tudja, így Fiwi karon tudta ragadni és elvezetni odébb, ahol már bizonyosan nem fogják őket hallani, vagy megérezni. A megérzésben a nő annyira azért nem volt biztos, de kellően távol voltak, ami már megnyugtató volt. Az azonban továbbra is zavarta, hogy a társa ennyire lefagyott és nem is reagált nagyon arra, amit mondott neki, vagy arra sem, hogy elhúzta. Mivel sajnos egyedül egyelőre azt a kijáratot ismerte és tudta biztosra, ahol a testek is voltak, így jobb híján arra vezette vissza Bent is, de néhány méternyire megállt attól a helytől. Egyelőre nem akart oda bemenni, sem ki a tengerbe, mert ha esetleg észrevették őket, a fegyvereikkel – saját maga a fénykardjával minden bizonnyal – itt hatásosabb volt, a vízben pedig kisült volna a fegyver. Volt egy olyan érzése, hogy a sofőrjük nem fog nagyon örülni annak, hogy máris vissza kell jönnie értük, mert olyan gyorsan tűnt el innen, ahogyan azt csak ki tudta vitelezni. Azok után, amit a lány itt látott benn, már nem csodálkozott, hogy a férfi így tett, még ha csak megérzésből is. Amikor már úgy ítélte meg, hogy tényleg jó helyen vannak, akkor igyekezett komvonalat nyitni a „sofőr” irányába.
- Itt Fiwi Fry, azt hiszem, hogy végeztünk a hely átnézésével, visszatudna jönni értünk? – kérdezte.
Azonban az egyik legrosszabb rémálma vált valóra azzal, hogy nemcsak választ nem kapott, de vonal sem volt. egyelőre nem tudhatta, hogy a hely volt árnyékolt és amiatt nem megy ki a vonal, vagy túl mélyen vannak az óceánban, bár annak nem kéne zavarnia, vagy pedig nincs senki, akinek már üzenhetne. Mivel ezek csak 100km hatótávúak voltak nem hitte, hogy az illető annál messzebb megy. Muszáj lesz kimenni a vízbe…

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – Az elveszett nyomában





Szellemváros, Mon Calamari

---

Lásd Fiwi reagjában, ha majd Raten is ír, akkor lesz rendes mesélői is.

---

Amikor már tényleg úgy ítélte meg Fiwi, hogy kellően távol vannak és végiggondolta, hogy mit is kellene csinálnia, akkor vett egy nagyon nagy levegőt. Akkor most már csak véghez kellett vinnie. Remélte, hogy nem lesz semmi baj, hogyha itt hagyja Bent, amíg kimegy felvenni a kapcsolatot a sofőrrel. Bár bízott benne, hogy a másik is megtudja magát védeni, de azért jó lett volna, hogyha szólt volna, vagy reagált volna valamit, hogy rendben van, sokkot kapott, mire lenne szüksége. De erre nem várhatott Fiwi a végtelenségig, mert addig simán elképzelhető, hogy lerohanják őket, bár a kézi szkennere alapján nem mozdultak a lények és nem jöttek közelebb. Senki sem tette, ez pedig megnyugtató volt némileg a számára.
- Kimegyek és hívok erősítést, és a sofőrünket, addig te maradj itt, vagy gyere velem! – mondta.
Válaszra nem várt, mert ha a férfi akar vele jönni, úgyis fog szótlanul. Ha meg marad, akkor marad. Így el is fordult tőle és elindult az utolsó métereken, aminek a végén el is ért oda, ahonnan kijöttek. Azaz ahhoz a helységhez, ahol korábban a tetemeket találták és bejöttek. Mint, amikor bent voltak most sem szándékozott ránézni a testekre, nem volt kíváncsi szerencsétlenekre. Sajnálta őket, hogy úgy haltak meg, hogy esélyük sem volt az ellen, amivel harcoltak, de saját maga nem akarta a rémületet, a félelmet látni az arcukon. Nem is beszélve arról, hogy már rothadhatnak és milyen lehet a szag odabent. Szóval sietősen haladt át a termen, be a zsilipbe, amit be is zárt maga után úgy, hogy hátra sem nézett, majd a panelen lenyomta a gombokat, hogy árasszák el a zsilipet vízzel a nyomáskiegyenlítés miatt. Amint ez megtörtént és a zsilip tele lett vízzel az ajtó az óceán felé kinyílt, Fiwi pedig kiúszhatott rajta.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – Az elveszett nyomában





Szellemváros, Mon Calamari

---

Lásd Fiwi reagjában, ha majd Raten is ír, akkor lesz rendes mesélői is.

---

Fiwi akkor ott is hagyta Bent és sikeresen ki is jutott ez épületből. Ott ismét a víz vette körbe és először itt próbálta meg a rádiót. Ami persze süket volt, mivel mikor befele jöttek nem ellenőrizte, hogy működik-e, hatalmas hiba volt, most már belátta saját maga is. mindegy, remélte, hogy csak a hely van ilyen védelemmel ellátva, vagy az illető ment túl messzire. Bár az kellemetlen lenne, de a holoprojectort akkor is tudná használni, ha még működött itt a kommunikációs rendszer. A búvárruha meghajtóját vette igénybe, mert nem akart kézzel és lábbal kalimpálva úszkálni, mert akkor még holnap sem ért volna ki a városból. Mivel nagyjából a város közepén jutottak be a belső részbe, így igyekezett a legrövidebb utat választani, ami nagyjából ugyanaz volt, mint amin jöttek alapból. Már csak amiatt is ezt választotta, mert ezt az utat ismerte és látta, így könnyebben visszatalál Benhez anélkül, hogy Erőt kellene használnia, ami még mindig eléggé kellemetlen volt ezen a helyen. Mivel most nem kellett Erőt használnia és követnie azt, hogy honnan is érkezik a legerősebb sötét oldal, így eléggé gyorsan haladt és pár perc alatt ki is ért arra a részre, ahonnan elindultak. Kicsit még kijjebb ment, pont oda, ahol kitette őket a sofőrjük és innen próbálkozott. Itt szerencsére volt már vonal is, ezek szerint bent árnyékolta valami. Néhány pillanattal később válaszolt is a sofőrjük, hogy fogadta a hívást és bárki is van a vonal másik végén, beszélhet.
- Itt Fiwi, megtenné, hogy máris visszajön értünk? – kérdezte. - Ami itt van, az jócskán túlhaladja a mi tudásunkat. Ide olyanoknak kell jönnie, akik komolyabban jártasak az Erőben.
- Indulok vissza, úgy negyed óra és ott leszek, addig tartsanak ki. Oda érkeznem, ahol kitettem magukat – üzente.
- Rendben van, itt fogjuk várni! – mondta, majd bontotta a vonalat.
Már csak vissza kellett menni Benért és kihozni.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 8. – Néma sikolyok – Az elveszett nyomában





Szellemváros, Mon Calamari

---

Lásd Fiwi reagjában, ha majd Raten is ír, akkor lesz rendes mesélői is.