Caryeth Zh'ald (Halott)

Név: Caryeth Zh'ald
Faj: Angel / Diathim (Idegen)
Nem: Nő
Jellem: Semleges Jó
Születési helye és idő: Millius Prime; ME 18
Kor: 20 év
Család: -
Foglalkozás/kaszt: Jedi Padawan
Testmagassága: 200 cm
Testsúlya: 90 kg
Szeme színe: Ezüst
Haja színe: Világosszőke
Bőre színe: Ragyogó fehér
Különleges ismertetőjel: Sárga aura, hátán található három pár szárny
Repülési sebesség: 100 km/h

Életrajza:

Millius Prime - ME 18
Húsz évvel ezelőtt, a diathimok holdján születtem meg, a Zh’ald nemesi család első gyermekeként. A családom az egyik legősibb diathim klán leszármazottjai közé tartozott. A fajunk hagyományai szerint annál magasabb rangú volt egy család, minél régebbre lehetett visszavezetni a családfájukat, ebben pedig a mi klánunk igencsak kiemelkedett. Az évek folyamán a család létszáma megcsökkent, ennek következtében csak az édesapám és én voltunk az utolsó leszármazottjai a Zh’aldoknak. A családunk feladatai közé tartozott a holdunkra érkezett külső fenyegetések, vagy külső hatások vizsgálata és elhárítása. A szüleim foglalkoztak minden olyan jövevénnyel, akik esetleg a fajunk rossz hírének ellenére is betévedtek a szülőholdunkra. Nem tartoztunk a vendégszerető népek közé, és ez a külpolitikánkon, valamint az idegenekhez való hozzáállásunkon is teljes mértékben meglátszott.

Millius Prime - ME 16
A születésem után két évvel történt az az eset is, amikor egy fejvadászokkal teli űrhajó sikeresen bejutott a holdunkra. Legelőször úgy tűnt, hogy ártalmatlanok és azonnal tovább is kívánnak állni, azonban azt nem üres kézzel tervezték. Egy küldetést hajtottak végre, miszerint fiatal diathimokat kell szerezniük, hogy azokat eladhassák a rabszolgapiacon. A fajunk szépségéről szóló legendák messze behálózták a galaxist, így nem volt ok nélküli az irántunk lévő vágyakozásuk. Mivel engem a szüleim mindig magukkal vittek az űrkikötőbe, amikor az munkájukat végezték, így azon a végzetes napon is ott voltam velük, amikor a fejvadász banda ártatlan gyerekeket hurcolt fel a hajójukra, majd a kikötő felrobbantásával együtt, elhagyták a holdunkat. Ekkor láttam utoljára a szüleimet, akik nagy valószínűséggel meghaltak a kikötő felrobbantása során. Mivel ekkor még csak két éves voltam, csak emlékfoszlányaim maradtak meg az eseményről, leginkább néha-néha előtörő álmok formájában. Akkor még nem is nagyon fogtam fel, mi történt éppen velem, és hogy ez mennyiben változtatta meg a későbbi életemet.

Nar Shaddaa - ME 15
A Y'Toub rendszerbe vittek engem a többi korombeli diathim gyermekkel együtt. Egy árvaházszerű létesítménybe vezettek minket, ahol már kezdettől fogva elkezdtek minket arra nevelni, hogy amit a gazdánk mond, azt meg kell neki tenni, akármilyen kellemetlen és rossz legyen az a kérés. Három éves fejjel épphogy csak beszélni tanultam meg, de már tervezték, hogy tovább adnak egy huttnak játékszer gyanánt. A legtöbb fajtársam belehalt a túlhajtásba és a kegyetlen körülményekbe, én is csak nagyon nehezen tudtam túlélni ezt az egy évet. Égi csoda volt, hogy nekem mégis sikerült valamilyen úton-módon kikeverednem ebből a szituációból. Egy jedi lovag járt a Nar Shaddaan, valószínűleg éppen információk után kutatva, amikor az új gazdám éppen használni kívánt volna első alkalommal. Meglepettségemre, a lovag szintén egy diathim volt, mely nem egy mindennapi dolog volt. Későbbi elmondása szerint rajtunk kívül nem is nagyon volt más diathim a Jedi Rendben az elmúlt évek során. Amikor meglátott engem, megmenekített a rabszolgasors alól, és vissza kívánt vinni a Millius Primera. A megmenekülésem után nagyon hálás voltam neki. Elmondtam, hogy a szüleim nagy valószínűséggel meghaltak egy robbanásban, és nincs családom, aki felnevelhetne. A jedinek el kellett gondolkodnia, hogy mit is kezdjen velem, ám erre a kérdésre a válasz hamar megszületett. Észrevette a fogékonyságomat a Misztikumra, ezért (természetesen csak miután megkérdezett) elvitt Coruscantra, hogy padawan lehessen belőlem.

Coruscant - ME 8
Az első hét évem a Jedi Templomban nagyon gyorsan eltelt. Rengeteg új dolgot tanultam, és egyszerűen imádtam a tudást és a tanulást. Az erőhasználathoz valamivel fogékonyabb voltam, mint a fénykardvíváshoz, de igyekeztem a hátrányos tulajdonságaimat is felerősíteni. Különböző osztályokba osztva tanultam a többi tanonccal az alapelveket, és hallgattam a tanító történeteket a lovagoktól és mesterektől. Sajnos kisgyerekkoromban nagyon visszahúzódó voltam, ennek következtében nem sikerült egy barátot sem szereznem a padawanná válásom előtt. Jobban kedveltem inkább az olvasást – főleg a gyógyításról, gyógymódokról - , és az általános gyakorlást, mint a szociális kapcsolataim ápolását, persze tudtam, hogy ez nem mehet sokáig, hiszen a jedik társas lények.

Coruscant - ME 5
Tizenharmadik születésnapomon választottak padawanná, és kaptam meg az első mesteremet. A sors kegyes volt velem, azt a jedi lovagot kaptam meg, aki jó pár évvel ezelőtt kimenekített a huttok fogságából. A mai napon már ő is feljebb lépett egy szintet, ugyanis jedi mesterré sikerült válnia. Az előző tanítványa sikeresen elérte a lovagi szintet, most pedig a következő tanítványát választotta ki számára a tanács. Úgy gondolták, a közös faj miatt jobban képesek leszünk megérteni egymást, valamint a mesterem is könnyebben rá tud világítani az erősségeimre és hátrányaimra. Így is lett, és a kapcsolatunk egy nagyon szoros kötelékké erősödött. Ittam minden szavát, ő pedig bár szigorú volt, de nagyon szeretett engem. Természetesen ezt soha nem mondta ki, csak apróbb dolgokból lehetett kiszűrni. Minden bizonnyal azért sikerült hamar összehangolódnunk, mert mindkettőnk hamar elszakadt a saját népétől, és a családjainkat sem ismerhettük. Egymásnak lettünk a család, a tanítvány, és a mestere.

Toruga - MU 1
Az események felgyorsultak ez alatt a pár év alatt, ahogyan a képzésem is egyre nagyobb szintre lépett a mesteremnek köszönhetően. Az életem következő mérföldköve az egyik közös küldetésünkön esett meg. Ismét az alvilági űrbe kellett leereszkednünk, a hirtelen fegyverszünet végett információkra volt szüksége a mesteremnek. Bármi olyan információ jó lett volna neki, ami az új helyzetről, vagy a birodalom esetleges ténykedéseiről szólt volna. A Toruga bolygót választottuk, ahol minden bizonnyal, ha van megfelelő mennyiségű kreditje az embernek, akkor megkaphat bármilyen információt, vagy felszerelést. Az elején jól is ment minden addig, amíg egy mellettünk lévő asztalon egy sötét jedi meg nem hallotta azt, hogy a birodalomról kérdezősködünk. Miután az űrhajónkra indultunk, megtámadott minket a kikötőben. A párbaj során tönkretette a fénykardomat, emiatt a mesteremre hárult a feladat, hogy legyőzze. Nem gondoltunk arra, hogy a sötét jedi nem játszik tisztán, és a zsoldosai is hamar becsatlakoznak a küzdelembe. A párbajnak borzalmas vége lett, a két küzdőfél egyszerre ölte meg egymást. A zsoldosok látván, hogy a felbérlőjük halott, rajtam akarták beváltani a költségeket, vagy legalábbis felhasználni a testemet jutalomként. A körülmények miatt, és a hatalmas ijedtségemnek köszönhetően felkaptam a mesterem kardját, és lefegyvereztem vele a támadó zsoldosokat. Ezután segítséget kértem a Jedi Templomtól, akik kijöttek kivizsgálni az esetet, majd illően eltemették a mesteremet. Nagy sebet ejtett rajtam a halála, hiszen ő volt az egyetlen olyan személy, akit az egész életemben a családomnak nevezhettem. Ő volt az egyetlen, akinek megnyíltam, és tudtam őszintén beszélni. Úgy éreztem bosszút akarok állni minden sötét jedin, de visszafogtam magam. Gondolnom kellett arra, hogy a mesterem nevelése mind hiába veszne, ha engednék a sötét érzelmeimnek felszínre törni.

Coruscant – MU 2
Egy kis idő meditálás és szünet után a tanács újra magához szólított, ugyanis új mestert helyeztek ki hozzám. Megpróbáltam teljesen tiszta lappal kezdeni a dolgokat, és reménykedtem, hogy az új mester is legalább annyira jó lesz, mint az előző. Tudtam, hogy akármennyire is túl fogja szárnyalni a mesteremet, a helyét, és azt, amit jelentett nekem.. nem fogja átvenni.

Képességei:

Szárnyai segítségével képes repülni, akár még az űrben is (tehát vákum körülmények mellett), azonban ezt csak szint/kör erejéig képes fenttartni. A diathim faj hipnotikus szépségéről híres, emiatt az ellenkező nem sokkal csábítóbbnak érzékeli őket. Sokan úgy számoltak be a képesség hatásáról, miszerint a diathim helyében saját fajuk mennyei szépséggel megáldott példányát látták viszont bennük. (Az erőhasználók az eredeti küllemüket képesek érzékelni.)

- Fénykardvívás: * 1 pont (Niman haladó)
- Telekinézis: * 1 pont
- Receptív-Projektív telepátia: * 1 pont
- Meditáció * 0 pont
- Erőérzékelés * 0 pont
- Érzékszerv élesítés * 2 pont
- Rövid idejű emlékezetnövelés * 0 pont
- Szabadulás * 1 pont

Szakértelmei: Padawan szintű jedi ismeretekkel rendelkezik, beleértve a fénykardvívást és az erőhasználatot. Képes elvezetni kisebb űrhajókat, bár nem profi az irányításukban és manőverezni sem tud velük. Ért egy bizonyos szintű elsősegélynyújtáshoz, ismeri a gyengébb mérgek elleni gyógynövényeket, gyógymódokat.

Képek:

Adatlap:
Szint: 1.
Pont: 10

Erő alkalmazások:
- Fénykardvívás: * 1 pont (Niman haladó)
- Telekinézis: * 1 pont
- Receptív-Projektív telepátia: * 1 pont
- Meditáció * 0 pont
- Erőérzékelés * 0 pont
- Érzékszerv élesítés * 2 pont
- Rövid idejű emlékezetnövelés * 0 pont
- Szabadulás * 1 pont

Felszerelés:
- Egykezes fehér pengéjű fénykard – 3 pont

Kredit:
500 kredit

Különleges képességek:
Szárnyai segítségével képes repülni, akár még az űrben is (tehát vákum körülmények mellett), azonban ezt csak szint/kör erejéig képes fenttartni. A diathim faj hipnotikus szépségéről híres, emiatt az ellenkező nem sokkal csábítóbbnak érzékeli őket. Sokan úgy számoltak be a képesség hatásáról, miszerint a diathim helyében saját fajuk mennyei szépséggel megáldott példányát látták viszont bennük. (Az erőhasználók az eredeti küllemüket képesek érzékelni.)

Pontok:
Elhasznált: 9 pont
Maradt: 1 pont

Karakter neve: Caryeth Zh’ald
Kaland címe: Hidegháború 1.: A Czerka Részvénytársaság
Játékostárs(ak) neve(i): Ravohra Tirgir, Q’ayem Kor, Heiwanna Miin Klodov, TMAT4
Kalandmester: Kaylyn Rix / Rhyssa Edaara Quillan
Kezdő reag: Mygeeto
Záró reag: Mygeeto

Kaland tartalma:
A mesterem elvesztése után ez volt az első komolyabb küldetésem, mely alapvetően egyszerűnek látszott, később azonban kiderült, hogy korántsem volt az. Egy szürke jedi padawannal, valamint két ismeretlen fajból származó csempésszel és droidjukkal vágtam neki a feladatnak. Az elején nem kívántam nagy port kavarni, úgy álltam neki az egésznek, hogy ha szükség lesz a tudásomra vagy az útmutatásomra, csak akkor szólok bele az események gondtalan folyásába. Kihalt részlegről kihalt részlegre bolyongtunk, azonban az előrehaladást végül különös lények akadályozták meg. Úgy tűnt, hogy a harcon kívül nem volt más választásunk, így kisebb sérülésekkel, de legyőztük őket. A harc után kettévált a csapat, mely a későbbi eseményeket tekintve rossz ötletnek bizonyult. Egy különös folyadékba ütköztünk, mely megszakította a kapcsolatunkat az Erővel, valamint rémisztő illúziókat idézett elő. A nagy káoszban és zűrzavarban egymást támadtuk meg, mely teljesen összetört engem lelkileg. A sérülésemnek és a sokknak köszönhetően ennél a pontnál elájultam, a további eseményeket csak az ébredésem után tudtam meg. Az orvosi szobában elmagyarázták az egész helyzetet, miszerint csak tesztalanyok voltunk a cég számára, bár a sérülések és az élmények ennek ellenére valósnak számítottak. A nagy traumát nehezen hevertem ki, bár sokat segített a küldetés végén, hogy őszinte bocsánatot kérhettem a társaimtól a sérülések okozásáért és a használhatatlanságomért. Reménykedtem abban, hogy legközelebb egy sokkal békésebb szituációban fogok velük találkozni.

Bővítés:
Mint kiderült nagyon nehezen birkózom meg a traumákkal. A mesterem elvesztése, ártatlan szövetségesek megsebzése... ezek olyan dolgok voltak, melyeket jediként nehezen tudtam feldolgozni. Sok meditációra és beszélgetésre volt szükségem más jedikkel. Végül egy-két hónapon belül sikerült olyan állapotra gyógyulnom, hogy tovább folytathassam a padawani teendőimet. Sok időm volt gondolkodni, hogy milyen irányba is szeretnék fejlődni. A fénykardvívásban és a harcban bár szívesen képeztem magam, mégsem éreztem ezen ágak felé olyan vonzalmat, mely megfelelő életutat tudna számomra nyújtani. Jediként mások támogatására és megsegítésére szeretnék koncentrálni, ezt pedig talán a legkönnyebben úgy tudom megtenni, ha gyógyítóvá válok. Be is nyújtottam a kérelmemet a Jedi Tanács felé, hogy had szerezhessek orvosi és gyógyítói képesítést. Az engedélyt szerencsére megkaptam, ahogyan ezzel együtt a következő mesteremet is. Allmea Sudhar egy ember gyógyító jedi mester volt, akiről a többi mesterhez hasonlóan sugárzott a méltóságteljesség és a fegyelem. Száznyolcvan centiméteres magassága segített leküzdeni a magasságommal kapcsolatos ellenérzéseimet, hiszen nő létére is igen magasnak volt mondható, azonban ez nem esett hátrányára, csak még inkább tökéletesebbé tette a küllemének összhatását. Két fénykardot használt, hiszen a niman stílus mellett a jar'kait is magas szinten művelte. Az egyik elve az volt, hogy attól még, hogy a jedi gyógyító, még meg kell tudnia magát és a sérülteket védenie, ha a helyzet úgy hozza. Nagyon tetszett benne, hogy nem egy konzervatív gyógyító, hanem annál sokkal szabadabb és egyedibb elveket követ. Könnyen tudtam vele azonosulni, ami sokat segített az új mester elfogadásában. Az utóbbi több, mint fél évben megtanított az erőhasználat nélküli gyógyításra, valamint magával vitt a küldetéseire, hogy éles helyzetekben is tudjam fejleszteni a tudásomat. Nem küldött egyelőre egyedüli feladatokra, inkább megvárta, míg teljes mértékben feldolgozom az előző eset kellemetlen élményeit és addig rajtam tartotta a szemét, ha tudta. Sikerült vele közeli, kötetlenebb kapcsolatot kialakítanom viszonylag rövid idő alatt, így én is kevésbé voltam már gátlásos, mint ezelőtt. Természetesen a fegyelmet és a jedi elveket betartotta, ahogyan velem is betartatta, azonban több helyen is látszott a kedvessége és az odafigyelése, amivel nagyban előre lendítette a mentális és lelki gyógyulásomat. Elégedett voltam a mesteremmel és az életemmel is, úgy éreztem, hogy végre kezd minden a helyére rázódni a sorsommal kapcsolatban.

Kaland jutalma: 1 pont

§--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------§

Adatlap
Szint: 1.
Pont: 11

Erő alkalmazások:
- Fénykardvívás: * 1 pont (Niman haladó)
- Telekinézis: * 1 pont
- Receptív-Projektív telepátia: * 1 pont
- Meditáció * 0 pont
- Erőérzékelés * 0 pont
- Érzékszerv élesítés * 2 pont
- Rövid idejű emlékezetnövelés * 0 pont
- Szabadulás * 1 pont

Felszerelés:
- Egykezes fehér pengéjű fénykard – 3 pont

Kredit:
500 kr.

Különleges képességek:
Szárnyai segítségével képes repülni, akár még az űrben is (tehát vákum körülmények mellett), azonban ezt csak szint/kör erejéig képes fenttartni. A diathim faj hipnotikus szépségéről híres, emiatt az ellenkező nem sokkal csábítóbbnak érzékeli őket. Sokan úgy számoltak be a képesség hatásáról, miszerint a diathim helyében saját fajuk mennyei szépséggel megáldott példányát látták viszont bennük. (Az erőhasználók az eredeti küllemüket képesek érzékelni.)

Pontok: 11
Elhasznált: 9
Maradt: 2