Zakuul város

A bolygó fővárosa, a hely tele van gyönyörű kertekkel is, ami a túristák közkedvelt célpontjai. A városban a közbiztonság fenntartása érdekében sűrűek a droid járőrök. Éjszaka pedig látszik az égbolton a bolygót körülvevő flotta fénye is.

Egy vadászgép lépett ki a hipertérből, és indult el spirális pályán a Zakuul bolygó felé. A kőzetgömb gravitációs tere szinte gyengéden rántotta magához a közepesen felfegyverzett hajót.
A gép ablakából kinézve Mogwar látja a láthatáron kirajzolódó város piramisra emlékeztető tornyait, a számára névtelen hősöket dicsőítő szobrok övezte sétányokat. Tisztaság és csillogás, kiszámítottság. Ráállt a vektorra, amit a helyi légiirányítás kijelölt a számára, és azon keresztül közelítette meg a tökéletesen tisztán tartott és biztonságos űrkikötőt
Mikor kiszállt, morogva és magában trágárságokat mantrázva lépett ki a vadászgépének vezető üléséből. Ijesztő látvány lehetett a helyieknek. Egy nagy, pikkelyes hüllő, amelyet a környéken élők még nem láthattak, vagy hasonlót is csak az állatkertben elég ijesztő lehetett. De az, hogy ez a lény egy vörösesbarna lemezekből összetákolt fémpáncélt viselt még félelmetesebb volt. Hát még a fegyverei.
A fegyverövének jobb oldaláról egy bőrtokban jókora, kéziágyúnak is beillő nagyságú sugárvető lógott, amit fémtüskék ékesítettek. A hátán, elérhető távolságban elektrolándzsa lógott egy bőrtokban.
A csizmájának rejtett tokjába egy sokkolót rejtett, ha esetleg ezektől bárki is megfoszthatta volna. Ha pedig a sokkolótól is megfosztja valaki, aki akkor a pofájába kap a tuwrasárkány fiókák jellegzetes, maró hatású gyomorválladékából, amit veszélyhelyzetben köpnek ki az őket fenyegető ragadozók pofájába.
Végigsétált az utcán, a fémből kivárt csizmája minden lépésnél hangosan csattant. Sokan gyanakodva, vagy félelemmel néztek rá. Egy gyerek rámutatott, Mogwar pedig hirtelen kedvet érzett, hogy csak játékból egy vigyort villantson a srácra. Akivel a fajának szabványai alapján talán egyforma érettségiüek lehetnek.
Aztán eszébe jutott a többi fejvadász intelme, hogy viselkedjen felnőttként. Kedélyesen felmordult, mikor arra gondolt, hogy ha ő felnőttként viselkedne, akkor a környék lángolna. Alig várta személy szerint, hogy megélje azt a napot.
Újra kedélyesen felmorrant, mire egy sövényt nyíró rovarszerű droid rápillantott, egy másik, a virágokat szaglászó férfi pedig összerezzent, majd a hátára esett, ahogy meglátta a fejvadászt. Ő megnézte a koordinátákat. Mikor átlépte a küszöböt, rögtön viszketni kezdett a bőre a kantinban lévő tisztaságtól és rendezettségtől. Az ő otthona a forró kősivatagok és a völgyekben lévő, tüzes párát felböfögő mocsarak világa volt. Ez neki túl biztonságos volt és puha.
Viszont megnyugodott, amikor egy szempár se pillantott felé. Megnézte a kronométerét, hogy mikor jön a kapcsolata. A titokzatos, és arisztokrata kontaktokkal rendelkező kapcsolata. Aztán a pulthoz lépett, és rávillantotta a fogait a pultosra.
- Harmathát bordát akarok, vörösre sült hússal rajta, mellé köretnek csíkokra szelt rankormájat, megszórva alderari szarvasgombával. Deszertnek Qualasi vértortát, és hogy letudjam öblíteni koréliai füszersört, nagy kórsóval, hogy a hab ne buggyanjon ki. - A fejvadászok, akikkel küldetésen volt gyakran rászólt, hogy morzsált. Egyszer egy rodiai ujját azért vágta le, mert az lesöpörte az asztalt, de közben a tányér felé is közelített. Ő pedig reflexből nem szerette ha a kajájához nyúlkálnak.
Túl sokszor szóltak rá, és ő jó galaktikus polgár akart lenni, fejvadász létére. Leült egy félreeső boxra, és leplezetlenül az ajtót bámulta egy lesben álló ragadozó türelmével.
A felhívás elég zűrös volt. Valami gépisteneket kellett megtalálnia és levadásznia. Egy isten nagy hatalmú volt, így nem lehetett csak úgy karbonitba lefagyasztani. És halhatatlan, így nem lehetett csak úgy megölni.
Legalábbis ahogy a puhabőrüek mondják.
Persze azt már nem tartotta elképzelhetetlennek, hogy egy droid, egy gép isten lehet. Hisz erősek, nem halnak meg ha megfelelően töltik őket… Remélte, hogy a kapcsolata neki mindent elmagyaráz ezzel kapcsolatban. Hátradől, és kocogtatni kezdi az asztalt, közben hallgatja a hangszórókból jövő, andalító jizzt.
Szereti, megnyugtatja az idegeit.

Felszereléslista:

Mogwar az asztalt kocogtatva várta az ételét, és már nyalogatta a száját az ízekre gondolva. A hipertérben való átkeléstől mindig megéhezett, és jelenleg a gyomra üres zsákként lógott. Hátradőlt, és nyugodtan várt.
Már szinte bármelyik pillanatban megérkezhet a vacsorája és az egészet behabzsolja. Sokan azt mondták, hogy rohadt sokat eszik. De fejlődő szervezet volt, ezt nem tagadhatták meg, hogy egy vadászat előtt feltölti magát energiával. Hisz ott a sithek harci arénáiban gyakran éhesen és szomjasan lökték meg, hogy megküzdjön a többi rabszolgával és a különféle világokról befogott és a karámokba rángatott harci fenevadakkal.
Annál trágyább dolgot nem tudott elképzelni, pedig fejvadász volt. Viszont csatába soha nem indult üres hassal, már pedig minden megbízás, még az ilyen szaglászosak is könnyedén csatába torkolhattak volna. Ekkor meghallotta, hogy valaki, valami rendelést mondott le. A hangja alapján – bár nem volt biztos benne – valószínűleg ez egy emberi nőstény volt.
- Hé! - csattant fel, és az ökle már emelkedett. Aztán rájött, hogy ez a nő lehet az összekötője a megbízójával, így nem volt érdemes felbosszantani. Egy részt, akkor ugrik a díj a zsákmányért, másrészt akkor a céh elégedettlen lesz. Így nem kap pénzt, amiből aztán kaját vehet, és megnézheti magát.
Negyedrészt pedig felnőtten kell viselkednie, az emberi nőstény, úgy mint a fejvadászok legtöbbje nem jöhet rá, hogy tulajdonképpen egy fiókával beszél, mert akkor úgy kezelik majd, mint egy rongyot…
Lassan lenyugszik. Udvariasan kell vele beszélnie. A nő valamiért a Kaméleon néven mutatkozott be. Ez nem lehet normális név, az emberek és a többiek általában nem ilyen nevet viselnek, így ez nem emberi név volt. Biztos, hogy álnév.
A közvetítők szeretik ezeket, így úgy döntött, hogy ő is belemegy a játékba.
- Én, a Tépő vagyok – felelte, és kihúzta magát. Ez és a testét fedő kék tetoválások voltak az egyetlen dolog, amit a sithek arénájából megtartott.
- Az, hogy csillog és villog az egész város, és az itt lakók zsebébe sok kredit van – kezdett bele. - Bár nem értem, hogy ezt hogy keresik meg, mikor a vasbőrüek dolgoznak helyettük. - Közelebb hajolt, hogy ne hallják meg az esetleg a közelben lévő droidok. - Persze azt mondják, hogy ezt szívesen teszik. „Azért léteznek, hogy szolgáljanak”, de egyeseknek biztos tele lehet már ezzel az áramköre. Hisz van valami vezérük, egy főgép, Zildrog meg pár haverja.
Az asztalra könyököl, ekkora már meggyászolta kiadósnak ígérkező vacsoráját.
- Gépistennek hívják magát. És őt kell felkutatni és levadászni, ehhez pedig minél több dologra rájönni. Mert Zildrog fején díj van. Én pedig ha kell, elindulok az olajszagot követve.
Elcsöndesedik, és elgondolkodik egy pillanatra, hogy Kaméleon mennyit tudhat az ő fajáról. Sokan valamiféle csodabogának tartották azokat, akik elhagyták a bolygójukat.
- Ennyit sejtek. Tudja, hogy hol kezdjem a vadászatot?

Felszereléslista:

Mogwar a pikkelyeit eladta volna, hogy ha tudná mi járhat a nő fejébe, vagy tudna olvasni a humánok testbeszédéből. Annyira szeszélyes és puha lények voltak, olyan gyorsan meghaltak, hogy számára érthetetlen volt, hogy építhettek fel egy ekkora civilizációt.
Pedig mindenhol őket lehetett látni szinte. A körözvények háromnegyedén az ő ábrázatukat látta. Aztán a nő végül mindent elmagyarázott. Mogwar érdeklődve hallgatta, ezt szerette, ha valaki nem köntörfalazik, hanem őszintén mindent elmond neki, ezzel kielégítve a kíváncsiságát. Amikor a nőstény kitért arra, hogy mi újság az itteniekkel, hogy az államtól kapják a pénzt, bólintott.
- De jó. Akkor megkapják az értéküket pénzben. Mi nálunk is van értéke az érzőknek, csak na… azt ő nem kapja meg, hanem az aki learatja. Bocs a kifejezésért, de a szakma – mondja olyan hangnemben, mint aki szereti.
És valóban szenvedélyesen szereti ezt. Hisz azt teheti, amire a faja kialakult. Becserkészni és elkapni a zsákmányt, azért hogy csillogó kreditlapokat kapjon érte, amiket aztán a túlélésére költhet. Felröffen, ami azon hang megfelelője, amit az emberek nevetésnek hívnak, pedig valójában a sárkányivadékok a tojásból kikelve vakon így jelzik, hogy a közelükbe vannak. Aztán nyugodtan hallgatja, ahogy a nő kifejti, hogy Zildrogot nem a vasbőrüek, hanem az emberek követik.
- Nem értem, a vasbőrüeket arra építettétek ti, hogy szolgáljanak benneteket. Elég buta dolog, hogy egyesek istenként tisztelik őket. Mintha a krayt sárkányt enné meg a bantha, ez olyan szerintem. Kíváncsi vagyok.
A nő szavait nem érti. Ha ez nem vadászat, akkor miért egy fejvadászt kértek. Ekkor összerakta. Mert talán Mogwarnak jó a szaglása és a hallása, jól követi a zsákmányt és tényleg ő a leglelkesebb újonc fejvadász.
Elfogadja a holografikus álcázót, és az övére rakja. Próbálja elképzelni, hogy hogyan nézhet ki humánként.
- Értettem. És kösz, hogy kísérget – mondja őszintén. Már indulna, mikor droidok lépnek be a kocsmába.. Kiderült, hogy a nőstény humánfióka anyja kicsit túlreagálta azt, mikor szólt az égosztagosoknak.
Mogwar felismerte őket, kapott tájékoztatást róluk. Azt mondták, hogy fejvadászként ha nem hülye, akkor ne álljon ellent a hatóságoknak, működjön velük együtt. Tehát nem teheti azt, amit szíve szerint akart.
Letépni a droidok fejegységeit és egymás hasfalába nyomni őket, rövidzárlatot okozva. Így inkább próbált velük beszélni. Hogy milyen sikerrel, nos arra kíváncsi volt.
- Nem nagyon ismerem az emberi szokásokat – mondja, és reméli, hogy Kaméleon kisegíti. - De azt kívánom, hogy bárcsak nekem is ilyen anyám lenne. Ez a nő biztos nem adja el az ivadékát rabszolgának, hogy aztán a sithek harci vermeiben kelljen mindenféle gonosz bestia ellen harcolnia. Nem akartam megijeszteni a kislányát, csak úgy akartam köszönteni, ahogy a fészektestvéreimet szoktam. Roppant mód sajnálom – meghajolt a nő felé és kitárja a karjait oldalra, hogy lássák, véletlenül sem akar a fegyvereiért nyúlni.

//Bocsánat, a kezem miatt nem tudtam írni... vasárnap lesz új kor. //

//Szombaton lesz új kör, mivel sem Raten, sem Chamm nem írt, így a saját részemen sem váltottam kört, hogy ugyanazon időben/körben maradjunk.//

//Mivel Raten jelezte, hogy nem tud írni és nem akarok körökben csúszást, így csütörtökön lesz új kör.//

//Egész éjjel fenn voltam és csak 4 órát tudtam aludni, nem igazán voltam zombiként írásra alkalmas állapotban, vasárnap lesz új kör.//

//Nagyon pocsékul vagyok, voltam tegnap is, ezért marad el a kör. Hétfőn lesz új kör, addig remélem teljesen összeszedem magam.//