Brahe és Rain (Halloween 2028)

Brahe Elaine McKenzie és Rain Akerman játéka.

Valamennyire jókor jött ez a halloween. Egy ok amivel kilehetett tolni engem a szerelgetésemből amivel majd hogy mindig lefoglaltam magamat. Utoljára akkor lazultam kicsit mikor az egyik diákkal ebédeltem egyet aztán meg elaludtam a kanapén. Talán nem is lesz rossz egy kis tömeg a bálon. Reggel még felkelés után rutin szerűen szedtem be mindent aztán meg jött a folytatása a rutinnak még amíg el nem érkezett az idő a bálra. Legutóbb felöltöztem maskarába de most nem éreztem úgy, hogy nagyon szeretnék. Gyorsan kinőttem belőle, nincs kedvem? Minek? Sok minden, de most csak a kaja miatt jöttem el legfőképpen. A bálterem ajtaján belépés előtt még nyújtózkodtam egyet, eléggé be voltam görnyedve az asztal felett, már kellett ez a kis nyújtás.
A terembe belépés után pedig körbe is pásztázom a termet, kik jöttel el már meg milyen a hangulat is. Természetesen minden rendben van, nincsen semmi extra első ránézésre. A tekintetemet végül az egyik asztalnál magában üldögélő fogja meg. Elsőre nem is tűnt fel a maskarája miatt teljesen más képet fest magáról de ott az Ő, Brahe. Oda megyek hozzá és leülök mellette az asztalhoz miközben az egyik kikészített poharat oda is húzom magamhoz.
- Nem baj ha csatlakozok?
Kérdezem tőle mosolyogva. Furcsa, hogy csak így itt ül egymagában, hisz biztos megtanították ezekre a szociális estékre meg minden, biztos tudna ha akarna elbeszélgetni mindenkivel és jól szórakozni. Gyerekeknek úgy is sokkal élvezetesebbek ezek az ünnepségek, eventek.

Helyet foglalok, hogy nem volt Brahe ellenére az érkezésem és az asztalon lévő poharak közül egyet megfogtam és magam elé vettem. El is felejtettem, hogy telepatikusan beszél, elsőre meg is lepett így hallani a hangját de igazából csak így hallottam még beszélni mikor a múltban is találkoztunk. Bár így vissza gondolva rá, majd kell találnom egy megfelelő pillanatot amikor elnézést kérek tőle. Nem igazán adtam sok gondolkodási időt a múltban felé mert teljesen elkönyveltem azt egy fix eseménynek és most lássa mindenki, itt a kis hölgy élőben.
- Furcsa mi? Hát, főként a gyerekeknek szól szerintem. A sok cukorral és jelmezzel, kopoktatva végig az ajtókon az édességekért.
Írom le kicsit egyszerűen az egészet mivel sok alkalmam nekem sem volt, sőt alkalmam nekem sosem volt az ilyesmihez. Utóbbi évben volt elég erőm, hogy kijöjjek a bálra és most.
- Bár gondolom már kinőtted azt a kort te is, hogy csak úgy menj ajtókon kopogtatni cukorkáért.
Mosolygok rá, igazából jó kérdés, hogy hány éves lehet, olyan fiatalnak fest, meg a múltban is annak festett. Bár az biztos, hogy a tizen éves kort már kinőtte, de még is fel van öltözve jelmezbe. Mondjuk tavaly én is fel voltam meg az igazgató úr is.
- Ez mondjuk várható volt, nem? Hogy furcsa számodra a mi időnk, még is csak egy nagy időugrás után vagy. Az lenne a meglepő ha minden értelmes lenne. Itt a suliban pedig mindenki kedves és segítőkész is, szóval nem kell tartani semmitől.- Felnézek Brahe-ra és elmosolyodom- És még a kaja is jó.
Bár egyértelműen vidámítani próbáltam ezzel egy gyors pillantást vetettem az italos pultra. Szerencsére semmi alkoholosat nem szolgálnak fel így nem kell nagyon válogatnom sem nehogy véletlenül olyant vegyek el amit nem kéne és miután kiszúrtam egy flakon szénsavas üdítőt az hamar meg is jeleni előttem és megfogom mielőtt lekoppanna az asztalra. Leteszem finoman és egyenlőre ott hagyom, elégszer lőtt már arcon az ilyen, hogy hagyjam kicsit leülni a nagy eséllyel felrázott szénsavas italt.
- Említve is az ételeket, mennyire bírod a főztöket? Gondolom teljesen más mint amit eddig kóstolhattál.

- Nagyon is élvezik az már biztos.
Igazolom vissza neki, bár kár, hogy nem tudom ezt persze tapasztalatból mondani hanem csak egy bátorításként, hogy igen ez egy jó dolog a gyerekeknek és élvezetes. Amikor mondja, hogy hány évesnek is számít a mi időnk szerint csak elkönyvelem magamban, igazán örülök, hogy elő lépett vele mert nem tudtam volna megmondani, hogy mennyi is lehet most hisz elég apró termetűnek mondanám és nem is csodálkozom azon, hogy gyermekként kezelik hiszen az is. Már a mi időnk szerint szóval valószínűleg ez nem tetszik neki.
- Ezt ne vedd magadra, csak azért van mert a mi, hát vallásnak meg hitnek nem inkább törvények szerint még annak vagy tekintendő.
Egy pillanatra elmerengek majd kicsit kínomban kacagok egyet. Elnézve a közelmúltunkat és ilyeneket azért nem annyira békés a dolog de még mindig jobb mint amit ő élhetett át a háború verte időben szóval bőven több dolgot élhetett át már most mint mások kétszer ennyi év alatt mint ő élt még csak. De igen el tudom képzelni, hogy miként érezheti magát, hogy csak gyereknek nézik attól függetlenül, hogy milyen pozícióban volt.
- Próbálj inkább úgy tekinteni rá mint egy lehetőségre, hogy azt csinálhatsz amit csak szeretnél. Sok mindent kipróbálhatsz és szórakozhatsz.
Remélem, hogy ez valamelyest jobban fogja érinteni, lehet hogy fiatalként, gyerekként kezelik de neki sem kell már parancsokat osztania és sereget vezetnie harcokba és folyton élet halál szituációban lennie, szóval tud is gyerek lenni.
A következőkre csak bólogatni tudok.
- Igen az internet csodái, bármi ami létezik az fent van rajta, vagy mondhatni ami nincs rajta az nem létezik!
Artikulálok a kezemmel közben.
- És persze a kaják, ahány nemzet annyi féle! Bár vannak bőven olyanok amik nem valóak a gyomromnak. Remélem tervezel evő turnét tartani, ahogy mondtad is rengeteg fűszer és minden van szóval bőven van mit megkóstolni és kiélvezni az ízeket.
Bátorítom rá majd megfogom az üdítős flakont és kinyitom azt, kínálóan Brahe felé mutatom, hogy kér-e és ha igen akkor neki is öntök egy pohárba majd magamnak. Az ételekről még én is nagyobb lelkesedéssel beszéltem mint másról. Persze nem lepődök meg magamon hisz csak mióta a suliba vagyok vannak egyáltalán igazi étkezéseim ami nem valamilyen túl processzált ételnek nevezett vacak volt. Persze az instant kaják megint mások. Ez az intézet mindenképpen jobb mint amiben voltam régen.

Nem tudtam sok mindent csinálni mint sem elmosolyodni, hogy az ő korában én már aggastyánnak számítottam. Nem tudtam elképzelni, hogy én olyan nagy öreg lennék már hiszen olyan fiatal vagyok még.
- Azért én nem tűnök olyan öregnek, ugye?
Kérdezem meg tőle bár ez csak költői volt. Tudom, legalább is remélem, hogy tudja most már ez egy nagyon fiatal kor még. Legalább hetven vagy nyolcvan éves korukig is elélnek az emberek már, sőt vannak akik még tovább. Az ezt követő érzésst is amit közvetített a szavaival nem mondhattam egy hálás érzésnek. Egyértelművé teszi ha nem tetszik neki valami de nem kicsit lepődtem meg, hogy amit csinálni akar az hadsereg felállítása és vezénylése meg az ereje. Hát igen az jócskán megcsappanhatott az időugrás miatt. Nem tudom mit mondjak neki erre, már olyant amivel nem haragítom magamra csak jobban.
- Rengeteg minden változott a korhoz képest amiből érkeztél, sajnos alkalmazkodni kell a jelen szabályaihoz, ha nem is értesz egyet velük.
Kissé szomorúbban fejezem be a mondatot ahogy vissza emlékezek egy nekem nagyon régi történetre. De végül egy mosolyba formálom át az arcomat és kedélyesen tartom magamat Brahe előtt.
- Igen vannak éttermek, különböző nemzeti ételekkel általában. A városban egész sok van, de étterem mellett még vannak gyors kajáldák is. Bár utóbbit nem mindig lehet nevezni természetes ételnek.
Töltöttem mindkettőnknek a kólából majd miután letettem a flakont megfogtam a poharamat és felemeltem kicsit kitartva Brahe felé.
- Elviszlek majd ilyen éttermekbe, mit szólsz?