Hajnalvölgy

Liamea

Felfedező, vadász

Mesélői karakter

Hosszú vadászat után érezhetted azt a különös érzést, hogy valami nincsen rendben. Nem az a fajta érzés volt, hogy téged fenyeget veszély, vagy tartanak megfigyelés alatt, hanem inkább, hogy otthon nincs rendben valami. Amennyiben ennek az érzésre hallgatva visszaindulsz a falu irányába, úgy hátason is egy olyan fél órába beletelik az út, miközben egyszer arra lehetsz figyelmes, hogy a távolban valami ismeretlen fém jármű repül el, méret szempontjából elég nagy, de úgy tűnik, hogy a falu nem igazán érdekelte és továbbhaladt. A faluból viszont lassan fekete füst gomolygott az ég felé.
Bármi is történt, mikor odaértél, már a nagy része lejárt. A falusiak láncot alakítva hordták a vizet egy most már csak szenes épülethez. Amennyiben rákérdeztél hamar közölték, hogy az egyik fiatal jó "mókája" eléggé rosszul sült el, emiatt az egyik épület lángra kapott és kigyulladt. Végül sikerült a kölyköt is elkapniuk és amennyit csak lehetett a házból is megmenteni, ám azt aligha lehetett lakhatónak nevezni most már, hiszen csak négy szenes falból állt.
- Milyen büntetést javasolsz? - fordult az irányodba az a férfi, aki a bűnös vállát fogta, akin látszott, hogy a sírás szélén áll, és folyton azt motyogta, hogy "csak vicc volt" és "én ezt nem akartam". Nem sokkal később már a falu többi tagja is téged figyelt és azt várták, hogy mégis mit fogsz válaszolni. Bármilyen döntést is hozol meg végül, azt ellenvetés nélkül végrehajtják, és a bűnős sem ellenkezik. Ha pedig úgy döntesz, hogy megbocsájtod neki a félrelépését, akkor roppant hálás lesz és köszönetet mond, valamint felajánlja, hogy segít a rendbehozatalban.
- Lenne egy nagy kérésünk hozzád. - kezdett bele az egyik idősebb nő, miután az egész herce-hurca lejárt. Látszott rajta, hogy zavarban volt. - Nem olyan rég láttunk valami repülő fém járművet. Lehet, hogy az istenek újabb követet küldtek, vagy maguk érkeztek, és akkor talán az lenne a legjobb, ha te mennél el hozzájuk. Mi csak földművelők és közemberek vagyunk, te viszont próféta vagy. - bökte ki végül, de látszott, hogy nehezen ment neki az erről való beszéd, és gyakran fel is pislantott az égre, feltehetőleg attól félve, hogy belé csap a villám, vagy valami, pedig viharfelhőknek még csak nyoma sem volt. Ha elvállalod, akkor elmondja, hogy úgy látta, hogy a közeli tónál ért földet a jármű, és hogy csak ennyit tud mondani róla, hiszen sietni kellett a tűzoltás miatt. Maradhatsz segíteni a faluban, vagy pedig nyomban el is indulhatsz a tó felé. Amennyiben nyomban indulsz, úgy még késő délután elérheted az erdőt aminek a közepén a tó van, majd pedig a tisztást, ahol a fém jármű landolt. Amennyiben maradsz még a faluban segíteni, úgy már csak azután tudsz megérkezni, hogy lement a nap.

Liamea

Felfedező, vadász

Mesélői karakter

A gyermek, és természetesen a családja is, egyetértettek a döntéseddel, ahogy a falusiak többi részének sem volt ellentmondása és igazságosnak vélték a döntésedet. Ennek természetesen hangot is adva. Ugyanakkor szépen lassan mindenki visszatért a mindennapi dolgához, a bűnös gyerek pedig nekiállt még néhány más segítővel amit csak lehetett megmenteni a házból.
Mivel úgy döntöttél, hogy rögvest indulsz, így a hátasodon ülve elég hamar el tudtad érni az erdőt és végignavigálni benne, majd még azelőtt, hogy kiértetek volna, megállni, és a fák valamint bokrok takarásában megközelíteni a tisztást. Egy nagyobb szikla volt a közelben ami mögé behúzódhattál és a körülötte nőtt bokrok még abban is segítettek, hogy akár ki is tudjál lesni mögüle.
A tó mellett kicsivel ott volt az a fém jármű, amit korábban te is és a falusiak is láttak repülni, habár most inkább egy házra hasonlított, ami madarakéhoz hasonló lábakon állt. A te irányodban levő oldalán pedig volt egy feljárószerűség és egy résnyire nyitott ajtóféleség. Nem kellett sokat várnod addig, amíg egy fiatal nő nem jelent meg az ajtóba és indult el lefelé a rámpán. Általad még nem látott anyagból volt a ruhája, hosszú fekete haja volt, és ha jobban megfigyelted hegyes füleket is láthattál a feje két oldalán. Két rendkívül szokatlan dolgot fedezhettél fel rajta. Az egyik, amit a nap fénye miatt vehettél észre, az volt, hogy bár a bőrszíne hasonlított egy emberére, de furcsa mód olyan volt, mint a legjobban megmunkált fém, fénylett és vissza-vissza verte a fényt. A másik különös dolog az volt, hogy öt helyett mindössze négy ujja volt mindkét kezén. Amennyiben a mozgására figyeltél oda, úgy olyan volt, mint egy közepes testű növényevőé, amire a ragadozók és gyakran te is, vadászni szoktak. Kecses volt, kimért és úgy tűnt, hogy szinte semmi lábnyomot nem hagy maga után. A hátán nagyon ismerős fegyvereket fedezhettél fel, egy íjat és tegezt nyilakkal, ám ezek egyike sem hasonlított a tiedre, sokkal inkább olyan volt, mintha fémből készítették volna őket.
Nem sokkal később egy férfi jött le a rámpáról. Magas volt, az arcán csúnya heggel, rövid nagyon világos szőke hajjal, füleiben ékszerekkel. Egy ingszerűség volt rajta, nadrág és bakancs. Zsebre dugott kézzel baktatott le a rámpán, de a mozgása undorító volt. Olyan volt, mintha a lábait minden egyes lépésnél a földhöz vágta volna, a mozgása nagyon kiegyensúlyozatlannak tűnt, valószínűleg csak a hosszú éves gyakorlás miatt nem esett össze. Egyenesen a korábban kijött nő irányába ment és a füléhez hajolva sugdolózott neki valamit, majd egyik kezét előhúzva a zsebéből lassan a nő irányába mozdította. Láthattad a nő mozdulatain, hogy az izmai egyszerre feszültek meg, majd lazultak el. Az emberinél gyorsabb mozgással pördült meg és ökölbe szorított jobbkezével bár be is vitt egy ütést a férfi arcába, majd a következő mozdulattal egyenesen a lábai közé rúgott. A férfi előbb mély hangon kiáltott fel, majd nagyon magas és egyre elhalóbban.
Ennek hatására előbb egy szivárványszínű hajjal rendelkező, és betegesen vékony ember nő szaladt ki, és a roppant mérges másik nőhöz futott egyenesen átkarolva a derekát, ezzel is megakadályozva, hogy az további sérüléseket okozhasson a földön fekvő férfinek. A fekete hajú nő csak vicsorgott, ami miatt láthatóvá vált, hogy emberi fogak helyett inkább olyasmik vannak a szájában, mint a ragadozókéban, de nem tett az ellen, hogy a másik nőnek bármit is okozzon, pedig az egyértelműen látszott, hogy azt a leggyengébb széllökés is fel tudná borítani.
- Jól van, Liamea, hiszek neked. Csak nyugodj le. - a színes hajú nő hangos szavait érthetted, hiszen ugyan azt a nyelvet beszélte, amit nevelőapádtól tanultál, és ekkor figyelhettél fel arra is, hogy a Liamea nevű nő nem csak vadul rángatja a kezét, hanem az ujjait különböző módokon tartva, mintha jeleket formázna, mindössze csak nagyon gyorsan.
A nagy hangzavarra egy kis barna zsákemberke valamint egy nála legalább kétszer magasabb, teljesen meztelen, tetőtől talpig fém ember sietett ki. Számodra teljes mértékben érthetetlen, halandzsaszerű szöveg hagyta el a kis emberke száját és erősen gesztikulált is melléje.
- Klattektic mester azt mondja, hogy azonnal fejezzék be, így nem tud dolgozni. - szólalt meg utána a teljesen fém ember is és a hangja fémes és eléggé tagolt volt. Ennek hatására, habár a Liamea nevű nő, már nem akarta a férfit agyontaposni, de még valamit mutogatott, amire a többiek csak a fejüket rázták.
Ám ekkor egy erősebb szélfuvallatot érezhettél a hátad mögül, amire a fekete hajú nő egyenesen az irányodba fordult, a következő pillanatban pedig már az íja a kezében volt és ki is lőtt egy nyílvesszőt. Halhattad amint az nagyon gyorsan átszeli a levegőt és mindössze pár milliméterre kerülte el a fejedet és fúródott bele a mögötted levő fa törzsébe. A hátasod megijedt ettől, és a nő már egy újabb nyílvesszőt feltéve feszítette ki az íját készen állva egy újabb lövésre ha szükséges.
- Van ott valaki? Nem fogunk bántani, gyere csak elő. - szólalt meg a színes hajú nő miután előbb aggódó tekintettel nézett a mellette levő vadászra, majd kérdően abba az irányba, amerre korábban a nyílvesszőt lőtték. Mindeközben ha a vadász nőre néztél, akkor láthattad, egyrészt, hogy a szeme sem hasonlít egy emberére, hiszen nem kör alakú pupillája van, hanem hasított, másrészt olyan volt, mintha egyenesen rád nézne úgy, mintha nem lenne ott se a szikla, sem pedig a bokrok.

Liamea

Felfedező, vadász

Mesélői karakter

Liamea egyetlen pillanatra sem vette le rólad a szemét, ahogy a kihúzott nyílvessző hegye is végig követte a mozgásodat. A színes hajú nő arcán kedves és meleg mosoly jelent meg ahogy meglátott téged. Miután megszólaltál óvatosan a vadász irányába felemelte az egyik kezét, amire az lazított a fegyveren, majd a vesszőt és az íjat is visszahelyezte annak eredeti helyére.
- Szia. Az én nevem Yaskia. - indult el nyugodtan feléd a színes hajú nő, a másik pedig úgy kísérte, mintha csak az árnyéka lenne, viszont a mozgása újra kecses volt, nem pedig harcias. Közelebbről Yaskia magas volt,  még vékonyabbnak tűnt, valamint eléggé sápadtnak is. Közben pedig a vadász, most már lassabban, egy újabb kézjel sorozatot mutatott.
- Ez a fiatal lány itt mellettem Liamea, és elnézést kér azért, hogy rád lőtt. Reméli, hogy nem haragszol miatta. - fordította le Yaskia számodra a másik lány szavait. A kérdésedre meglepődött kissé, előbb Liameára nézett, majd újra rád.
- Igen, a csillagok közül érkeztünk, egy másik bolygóról. - újra mosolygott, amolyan kedves, anyukás mosolya volt. - Ami az itt létünket illeti, gondolom látod hátrább azt a nagyon alacsony kis lényt. Ő egy messzi bolygóról származik, és úgy döntött, hogy szeretné feltérképezni a lehető legtöbb bolygót amit csak tud, amíg olyat nem talál, ahol letelepedne. Mi pedig szépen lassan csapódtunk melléje az évek alatt. A te bolygódra egyrészt ezért érkeztünk, másrészt a hajónk minimális meghibásodást szenvedett el és ki kell javítanunk mielőtt tovább indulhatnánk. - adott magyarázatot a kérdésedre, miközben a fekete hajú lány egy ideig téged figyelt, majd a figyelme a hátasodra korlátozódott. Kíváncsian figyelte, majd óvatosan a feje irányába emelte az egyik kezét, de a mozdulat közben észre vette, hogy mit csinál és lassan visszahúzta.
- Remélem, hogy nem ijesztettük meg nagyon a falvad lakosságát. Nem akarunk semmi kalamajkát okozni, és igyekszünk a lehető legrövidebbre fogni az ittlétünket. - szólalt meg újra Yaskia.
- Üdvözlöm, kisasszony. A nevem Dupla Zéró. Ember-kíborg kommunikáció. Örvendek, hogy megismerhetem. - lépegetett hozzátok a teljesen fém ember és mutatkozott be. Így közelről láthattad, hogy mikor beszél, akkor a szemei és a szája(?) halványan világít, mikor pedig nem, akkor kihunynak a fények. A mozgása eléggé akadozó volt és szögletes. Egyáltalán nem tűnt élőnek, ahogy annak sem volt nyoma, hogy a környezeti hatások bármilyen hatással is lennének rá.

Liamea

Felfedező, vadász

Mesélői karakter

Yaskia egészségi állapotát firtató kérdésre kicsit szomorkássá vált a tekintete, és az Erőn keresztül érezhettél az irányából egyfajta olyasmit, mintha most nagyon szívesen magához ölelne téged, amolyan anyai törődés félét.
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy rendben vagyok. Kedves tőled, hogy felajánlod a gyógyfüveket, sajnos azok rajtam már nem tudnak segíteni, ez a betegség már túl erős. - elég nehezére esett erről beszélni és a mellette álló Liamea aggódó tekintettel figyelte miközben beszélt, látszott, hogy fontos számára a színes hajú nő. Amikor viszont bemutatkoztál, akkor nagy megdöbbenéssel az arcán figyelt téged, kicsit olyan volt, mintha olyan valakire nézne, aki nem ott van, ahol lennie kellene.
- Igen, ez helyes megfigyelés. igazából, ha egész pontos akarsz lenni, akkor űrhajónak hívják, lévén az "űrben lehet vele hajókázni". A csillagok között. - adtak magyarázatot, miközben a fekete hajú lány valami jelet mutogatott, ami leginkább "köszönöm" lehetett és újra kinyúlt Paci irányába és kedvesen megsimogatta. Ekkor láthattad azt is, hogy nem csak az ötödik ujj hiánya jelenti az egyetlen furcsaságot a kezein, hanem, hogy körmök helyett rövid, de éles karmai vannak. Viszont ügyelt arra, hogy azokkal véletlenül se sértse fel Paci bőrét.
Az odaérkező droid egyáltalán nem tett semmit az ellen, hogy megtapogathasd a "bőrét". Igazából olyan érzés volt, mintha fémfegyvert tapogatnál, vagy páncélt, bár mindkettőnek gyenge lett volna, ezt érezhetted is. Ha megkopogtattad fémes kongás hallatszott, semmi több.
- Dupla Zéró igazából egy szerkezet. El van látva bizonyos fokú intelligenciával, és rendeltetésének köszönhetően a legtöbb nyelvet képes megérteni és lefordítani, valamint gyorsan képes újakat is megtanulni. Nem kell tartanod tőle, teljesen ártalmatlan. - magyarázta Yaskia miközben figyelte, ahogy felfedezed a fém embert, majd egyenesen a droidhoz fordult. - Kérlek segíts Klattektic-nek és az úriembert vigyétek be a fedélzetre, hogy a droid elláthassa a sérüléseit. - adott utasítást neki, és igyekezett a lehető legnyugodtabban elmondani, de a végére egy kis kuncogás kiszaladt a száján.
- Igenis, Yaskia mester. Örültem a szerencsének, kisasszony. - válaszolt, majd elköszönt tőled és elindult vissza a férfi irányába, ahol a kis zsákemberke a lábánál fogva igyekezett azt behúzni, nem sok sikerrel. Nem sokkal utána Limea finoman a nő vállához ért, majd újabb kézjelek következtek, amire Yaskia csak bólintott, majd a fekete hajú nő is elindult a hajó irányába.
- Nem vagyunk istenek, ugyan olyan halandók vagyunk, mint bárki más, csupán más bolygóról származunk és más hatások értek minket. A zsákemberke miatt pedig nem kell aggódnod, elég furcsa szerzet ahhoz, hogy a legkülönösebb dolgok érdekeljék. Az idejutásunk pedig nem volt olyannyira nehéz, mint gondolod. Sok olyan lény van a csillagok között, akik nagyon sok tudást felhalmoztak az idők során, és megtanultak fém gépeket létrehozni és utazni a csillagok között, így térképet is készítettek arról, hogy hol milyen bolygó található. Egy ilyen térkép segítségével jutottunk ide is. Megmutatom, nem kell megijedned tőle, nem fog bántani. - adott választ a kérdésedre, majd elővett a zsebéből egy kisebb, kőtábla szerű szerkezetet, viszont ez fémből volt. Megnyomott rajta egy gombot, amire azon fények jelentek meg, és hamarosan valami ténylegesen térkép szerű dolog volt rajta látható, csupán nem fákat, hegyeket és városokat mutatott, hanem csillagokat és bolygókat.
- Ha szeretnél nyugodtan itt maradhatsz velünk, amíg itt vagyunk. Szívesen megtanítok neked pár dolgot, ha szeretnéd. - szólalt meg ismét, és újra azt az érzést érezhetted felőle, amit korábban, a gondoskodni és megölelni vágyást, viszont most a szomorúság jelenléte nélkül. Közben láthattad azt is, hgoy a másik nő a hajó mellett egyfajta táborszerűséget épít furcsa sátrakból és dobozokból. A férfi, a zsákemberke és a droid pedig közben már bejutottak a hajóra.

Liamea

Felfedező, vadász

Mesélői karakter

- Coruscant. A köztársaság központi bolygója. - nevezte meg a pontot, amire mutattál némi meglepettséggel a hangjában. Igazából nem nagyon időzött el a tényen, hiszen rengeteg féle és fajta teremtmény él a bolygón, így aligha tudna bármiféle pontos következtetést levonni abból a kevés információból, amivel rendelkezik. Ezután pedig kikapcsolta a projektort és eltette a zsebébe.
- Örülök, hogy segíthetek. Különben sem tudom, hogy mennyire veszélyes itt az élővilág, főleg éjszaka, úgyhogy szívesen látunk. - mosolyodott el, ám a következő pillanatban teljesen elnémult és elkerekedett szemekkel nézett rád a szavaidat követve. Egy pillanatra fogalma sem volt arról, hogy mit is tegyen, majd az arcára nagyon kedves és meleg mosoly ült ki, kinyúlt feléd és magához ölelt. Érezhetted a szeretetet és melegséget ami belőle áradt, ahogy sajnos azt is, hogy mennyire vékony is tulajdonképpen, sokkalta inkább, mintsem azt ránézésre el lehet dönteni, feltehetőleg azért mert több réteg ruha volt rajta. Viszont nagyon finom, virág illata volt.
- Gyere. Liamea eddig már felállította a tábort. - nehezére esett a nőnek, hogy abbahagyja az ölelésedet, de végül csak sikerült neki és finoman átkarolva a válladat mutatott a most már valóban készen levő tábor irányába. A közepén már egy tábortűzféle is pislákolt, helyenként már lángnyelvek is láthatóak voltak. Az egyik sátorban, melynek nyitott volt az ajtaja, Liamea éppen a felszerelt ágyakat rendezgette csendesen, közben hátra hátra pillantott a válla fele titeket figyelve. A táborban még a hátasodnak is volt hely csinálva az ágyakkal rendelkező sátor mellett, ahova egy kisebb tartályba ivóvíz is ki volt készítve neki, egy nagyobb doboz tetejében pedig néhány zöldség.
- Ez az enyém? - kérdezte Yaskia az egyik ágyra mutatva, ahol a többinél sokkal több pokróc és takaró volt. A fekete hajú nő bólintott, majd egy sor kézjel következett, aminek köszönhetően Yaskia megadóan emelte fel mindkét kezét, majd lábbelijét lehúzva bemászott az ágyba. Liamea azonnal oda sietett és úgy takargatta be a nőt, mintha csak egy kisgyerek lenne. Igazgatta a takarókat egészen addig, amíg biztosra nem ment, hogy a nő biztosan nem fázik meg, bár ez már a takarók számából is nyilvánvaló lehetett. Ezután kedvesen rád mosolygott, majd kiment egy másik sátorba.
- Foglalj helyet. - mutatott Yaskia az ágya szélére, amin kényelmesen helyet is foglalhattál. Leülve érezhetted, hogy roppant puha matrac volt, amire csak tetőzésnek számított a sok takaró és pokróc. Az biztos volt, hogy a másik nő a végletekig elment azért, hogy Yaskia a legnagyobb kényelemben és melegben tudjon lenni.
- Ha elfáradtál, akkor majd abba az ágyba feküdhetsz amelyikbe szeretnél. Liamea úgyis csak akkor fog lefeküdni, amikor megbizonyosodott már, hogy mindenki lefeküdt és minden rendben van. Esetleg van valami, ami konkrétan érdekel a külvilággal kapcsolatosan? - ajánlotta fel neked a választás lehetőségét úgy az ágyak szempontjából, mint ahogyan a témaválasztás szempontjából is. A másik két ágyon már nem volt annyi takaró és pokróc, mint a nő ágyán, viszont ettől függetlenül még biztos volt, hogy megfázni nem fogsz és kényelmesen is alhatsz majd, ha arra kerül a sor.

Liamea

Felfedező, vadász

Mesélői karakter

A köszönetet a fekete hajú nő egy mosollyal fogadta, és Yaskia mellett is kényelmesen helyet tudtál foglalni. Nem sokkal később pedig egy-egy csészényi meleg teát hozott be Liamea mindkettőtöknek.
- Még nem vagyok fáradt. Szívesen mesélek. - kaptál választ, majd mikor felhoztad, hogy miről is szeretnél hallani, akkor miután Yaskia belekortyolt a saját innivalójába, akkor elkezdett mesélni Coruscantról és mindenféle dologról, amiről csak tudott, hogy megtalálható volt ott. Természetesen igyekezett úgy tenni mindezt, hogy olyan formában írjon le mindent, ami számodra is érthetővé tette mindazokat a dolgokat, amelyekkel sohasem találkozhattál életedben. Azt már nem tudnád megmondani, hogy meddig is hallgattad pontosan az estébe nyúlva a történeteket, ahogyan azt sem, hogy mikor is lett erősebb az álom, ami végül elvágta a történetek fonalát a való világban és az álmok mezején folytatta. Ennek köszönhetően mélyen aludtál akkor is, mikor a fekete hajú nő finoman felemelt és az egyik ágyba átvíve betakargatott, hogy nyugodtan és kényelmesen kipihenhesd magad.
Másnap, még kora hajnalban, mielőtt még a nap felkelt volna, csupán az első sugarai látszódtak és azok is halványan, arra ébredsz, hogy valaki finoman rángatja a válladat. Amikor kinyitod a szemeidet, akkor egyrészt Liameát veheted észre, amint föléd van hajolva, valamint, hogy az egyik ujját finoman a szádra teszi, ezzel is jelezve, hogy maradj csöndben. Ilyen közelről még szembetűnőbbek a jelek, amivel különbözik az emberektől, a halványan tükröződő bőr, ami fémesnek tűnik, valamint az egyedi íriszei is jobban látszódtak ilyen közelről. Ha körbenézel láthatod, hogy még mindenki alszik és az egyik falnál ott áll a protokoldroid, de most semmije sem világít, valószínűleg pihenő üzemmódban van.
- < Halkan. Kövess. > - egy datapadot mutatott fel ezután, amibe ez a két szó volt begépelve közös nyelven, majd ezt követően feléd nyújtotta a fegyvereidet, amik addig az ágyad mellett pihentek és a köpenyedbe voltak belecsavarva. A nőnél mindössze a saját íját és egy tegezt láthattál, ami tele volt nyílvesszőkkel. Megvárta, amíg összeszeded magad, majd teljesen hangtalan léptekkel indult el kifelé.
Odakinn még kicsit hűvös volt a levegő, de semmi olyasmi nem volt, amit a mindennapokban nem szokhattál már meg. A tegnapi tábortűzből mára már csak a tűzifa hamvai maradtak, amik a reggeli harmatnak köszönhetően nedves is volt, a hátasod pedig csendesen szunyókált még az este kialakított helyén. Egy pillanatra a nőt sehol sem láthattad, mintha csak a föld nyelte volna el, majd az egyik fa mögül kilépve intett, hogy kövesd. Ha Paciért akarnál menni, akkor jelzi, hogy ne tedd és gyalog kövesd.
Jó néhány percet haladtatok a fák között és eléggé kellett tartsd a tempót, hiszen a nő olyan precízen és gyorsan mozgott, mint egy jól kifejlett ragadozó, igaz némiképp visszafogta magát, hogy tudd tartani a lépést.
Végül akkor sikerült beérned őt, amikor az erdő szélénél az egyik fa tövében leguggolva várt téged. Óvatosan figyelt a tisztás felé, aminek a távolabbi végébe, ahonnan egy folyó vagy patak hangját is hallani lehetett, színes sátrak voltak felhúzva, egyesek mellett zászlók is fel voltak húzva, ismeretlen jelzéssel.
- < Erős vérszag árad onnan. Körülbelül egy kisebb csapat létszámával bírhatnak. A te bolygód népe. Miként akarsz eljárni? > - emelte fel újra a kis szerkezetet, mikor úgy vélte, hogy kellően kifújtad magad és a sátrakat is szemügyre tudtad venni. Közbe-közbe férfiak hangját lehetett hallani, mikor hangosabban felnevettek, vagy mondtak valamit, de a távolság miatt egyelőre nem volt érthető számodra, ha mondtak is valamit.

Liamea

Felfedező, vadász

Mesélői karakter

A nő nem válaszolt egyből. Kissé mintha elgondolkodott volna, leginkább olyan volt, mintha igyekezett volna a lehető leginkább megfontolni azt amit mondani akart. Számára elég másképp működtek a dolgok, hiszen ő elsősorban vadász volt, annak minden előnyével és hátrányával, ami azt jelentette, hogy a bizalom nem tartozott az erényei közé. Legalábbis nem gyorsan bízott meg másokban, főleg idegen vadászokban nem.
- < A diplomácia nem tartozik az arzenálomba. Ha Yaskia itt lenne, akkor ő is a beszédet tartaná elsődleges cselekvésnek. Próbáljuk meg. > - pötyögte be végül az üzenetet a datapadba és mutatta fel. Az arcán látszott, hogy nem teljesen örül, hogy ezt kell tegye, de valószínűleg nem kis küzdelem volt számára az, hogy az ész felül kerekedjen az ösztönön. Végül elrakta a kis szerkezetet és felegyenesedett, majd egy bólintással jelezte, hogy indulhattok és azzal már lépett is ki a fa és a bokrok takarásából. Néhány percnyi sétába beletelt mire elértétek a tábor határát. Közelebbről a sátrak is nagyobbak voltak, ahogy több részlet is kivehető volt.
A legfeltűnőbb az volt, hogy körülbelül a tábor hátsó részénél egy jóval nagyobb sátor helyezkedett el, feltehetőleg a vezető sátrát jelezve. Amellett a zászlók is nagyobb számban voltak jelen. A táborban csak férfiak voltak, általában huszonévesek vagy idősebbek. Volt néhány fiatalabb is, de azok kisegítő munkákat végeztek, mint a lovak csutakolása, vagy, hogy a többi férfi parancsait teljesítik. Különböző állványokon fegyverek voltak. Leginkább kardok, vagy lándzsák, elvétve helyenként íjak is voltak. Csak két sátornak volt nyitva az ajtaja. Az egyikben csak két személy volt, egy ötvenéves környéki pasas és egy harmincas, akik egy gyorsan összeeszkábált  kemence mellett dolgoztak és fegyvereket valamint páncélokat javítottak. A másikban is egy idősebb férfi volt, de mellette több fiatal, tizenéves fiú. Ez a sátor ételekkel volt tele és mindenki azok elkészítésével foglalatoskodott.
Ahogy ketten haladtatok a táboron keresztül egyik férfi sem mozdult meg a helyéről. Akik ettek vagy ittak, azok lassan letették az ételt, vagy a korsót és csak a szemükkel követtek titeket. Liameát általában jobban megfigyelve és nem a különleges bőre vagy más hasonló egzotikuma miatt. A tábor közepéhez érve már az is feltűnhetett, hogy megtartva egy tisztes távolságot, de lassan akiket elhagytatok, azok követni kezdtek benneteket, immáron fegyverrel az oldalukon, vagy a hátukon.
Nem sokkal előttetek pedig egy nagyobb fából készült asztalnál több férfi is ült és halkan beszélgettek. Amikor hallótávolságon belül értetek, akkor mindnyájan elhallgattak, letették a poharukat vagy az evőeszközüket és mindnyájan felétek fordultak. Több különböző érzelmet is felfedezhettél az arcukon. Volt aki meglepettséget mutatott, mások megvetést, vagy kíváncsiságot. Olyan is volt, aki úgy tekintett rátok, mintha csak prédák lennétek, de nem az a fajta, amelyiket megölik és megeszik. Az asztal közepénél egy komolyabb férfi ült. A haja csapzott volt, az alsó felénél már őszülő. Mindkét kezével fel volt könyökölve az asztalra és összefonta az ujjait a szája előtt és úgy figyelt titeket komoly tekintettel. Látszott rajta, hogy azt próbálja eldönteni, hogy ellenségek vagytok-e avagy sem.

Liamea

Felfedező, vadász

Mesélői karakter

A szavaidat követve feszült csend következett. Olyannyira, hogy a madarak ciripelése az erdőből olyan élesnek hatott, mintha a közvetlen közelben lennének. Eközben az Erőbe kinyúlva érezhetted az idősebb férfi gondolatait. Leginkább ezek azt a kérdéskört takarták, hogy mit kereshettek a táborban és hogy ki küldhetett titeket. Ez utóbbi valahogy úgy csengett le, hogy "ki lehet az a barom", de nagyjából ez volt a legerősebb gondolat, amit még fel tudtál fogni.
A csendet végül a többi férfi hangos röhögése szakította félbe. Ennek köszönhetően már az Erőre való koncentrálásba is zavar állt be. Főleg mikor olyanok is kerültek, akik nevetés közben fegyverükkel a pajzsukat ütögették.össze-összesúgtak és elismételték a szavaidat, egyesek ki is parodizálva, amik újabb nevetéseket generáltak. Az egésznek akkor lett vége, mikor az idősebb férfi felemelte az egyik kezét, ezzel újra teljesen csend lett.
< - Ideküldenek két nőt és az egyik egy kislány. Ráadásul azt kérik, hogy menjünk el, mert ez nem a mi területünk? > - habár a nyelv sokban hasonlított ahhoz, amit a te faludban is használtak, helyenként eltért a dialektus és ismeretlen jövevényszavak is voltak, de úgy általában meg lehetett érteni, hogy miről is beszél. Természetesen a szavait újabb nevetések követték, ezek viszont már nem tartottak olyan sokáig.
< - Tudjuk jól, hogy ez nem a mi országunk területe. Pont ezért vagyunk itt, hogy azzá tegyük. > - tette még hozzá a férfi. Ezeket a szavakat már nem nevetés kísérte, hanem pajzson vagy asztalon való dobolás és néhány rövidebb egymást követő üvöltés. Liamea, habár nem értette a szavakat, de önkéntelenül is ökölbe szorultak a kezei és kicsit a saját ajkába is harapott.

Liamea

Felfedező, vadász

Mesélői karakter

Szokatlan módon nem meglepettséget, vagy hasonlót láthattál, érezhettél a férfi felől, hanem inkább dühöt és utálatot, ami nem az irányodba, vagy Liamea irányába viseltetett, hanem valami másba. Feltehetőleg a gondolatolvasásba. A nőhöz intézett szavakra csak egy nagyon aprót bólintott. Ő már teljes mértékben tisztában volt a szándékaikkal, csupán nem akart ok nélkül beleavatkozni a boylgó ügyeibe, főleg fejlettebb civilizáció tagjaként.
A kihívásra egyedül a vezető kezdett el nevetni, mindenki más csendben volt. Egyikük sem mert nevetni akkor, amikor a vezetőjük tette mindezt. Eltartott egy kis ideig amíg abbahagyta, addig az emberei is feszült csendben figyeltek.
- < Nevetséges vagy. Nézz csak körbe, ezek az emberek itt mind felderítők. Vannak köztük képzettebbek és kezdők is. Azt választod ki ellenfelednek amelyiket csak akarod. A háborút és terjeszkedést viszont ezzel nem fogod megállítani. Az én szavam semmit nem ér a hercegek és királyok szava ellen. > - amennyiben körbenézel a katonákon, mindenik megvonja a vállát ezzel jelezve, hogy a vezetőjük szava teljes egészében reális.
- < Az egyetlen lehetőséged, ha mindenképp meg akarod menteni a népedet, hogy valamelyik herceg ágyasa leszel. Abban az esetben lehet kivételt tesznek az ügyedben. > - erre újabb nevetés következett a katonáktól. Voltak akik össze-össze súgtak, olyanok is akadtak, akik azt beszélték meg, hogy ágyasként valószínűleg Liameának több esélye lenne bármit is elérni egy hercegnél, mint egy gyereknek.