Ősi Je'daii templom

SETHRA / VELALWYN ATRIS

Hónapok óta ugyan azok az álmok mutatkoztak meg éjszakánként. Mindig azokat a termeket láttam, azt a dúdolást hallottam, de egyik alkalommal sem tudtam meg többet, mint máskor. Az egész akkor változott meg, amikor utazásom során egy számomra még idegen területre érkeztem, egy Hajnalvölgy nevezetű falu közelébe. Az álom amit láttam, most nem a termeket mutatta, hanem sziklás képződményeket, ahogy lassan megnyílnak és víz zubogását hallottam, olyat, amit vízesések közelében lehet hallani. Eltartott egy ideig, amíg sikerült találnom valakit, aki ismeri is a környéket és el tudta magyarázni, hogy az általam szóban leírt hely merre is található. Amolyan megérzésszerű volt részemről, hogy bizonyára a közelben kell legyen ez a hely, meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg valamerre egészen máshol lenne. Természetesen megköszöntem az információt és el is indultam ahhoz a bizonyos sziklához, amit a férfi "Ősök Sziklája" névvel illetett. Néhány napnyi utazásba beletellett, főleg, hogy egy vadásztanyán el is időztem egy keveset.
Az érkezést követően nem sok időm volt bámészkodásra, vagy épp a terep felmérésére, hiszen amikor a sziklához elértem, akkor láttam amint egy nálam valamennyivel fiatalabb, vörös hajú lány lépett be a nyílásba. Fogalmam sem volt arról, hogy ő lenne-e az álmok forrása, vagy valaki aki véletlenül pont ugyan erre a hívásra érkezett, esetleg valaki teljesen más, így kellő távolságot tartva követtem csak. A nyílásba belépve a szemem pillanatok alatt alkalmazkodott a gyér fényviszonyokhoz, a másik lánynak feltehetőleg komolyabb gondot jelenthetett, nekem viszont soha nem volt bajom a sötétséggel. A járat szerencsére teljesen egyenes volt, semmi leágazás, vagy hasonló. Az egyetlen nehezítő tényező a csúszós kövek voltak, de a vízesés hangja egyre inkább erősödött minél beljebb értünk. Közben a lányt is sikerült megfigyelnem, hisz elég hangtalanul tudtam ahhoz közlekedni, hogy ne vehessen észre és a szagomat sem észlelhette a szembe szél miatt. Felszereléséből és öltözetéből arra következtettem, hogy talán vadász lehet, vagy legalábbis most vadászatra öltözött. Én nem hagytam el a barlangot, hiszen a sötétség kellő segítség volt ahhoz, hogy elrejtsen előle. Kinn egy hatalmas vízesés volt, messze az égbe nyúló kőfal előtt, amire különböző arcokat vagy maszkokat faragtak. Maga a víz is egy hatalmas arc két szemgödréből hullott alá a mélybe. Felfele, egészen a tetejéig a falnak vastag hídszerű képződmények voltak kőből egymástól olyan három-négy méteres távolságokban. A képességeimmel nekem nem okozott volna gondot, de egyelőre a jelenlétemet nem akartam felfedni, kíváncsi voltam, hogy mit fog csinálni a lány. Ha visszafordul, akkor úgyis szembetalálkozunk, és idővel úgyis előlépek, csak jobb felmérni egyszer a dolgokat.

Mesélés:
A különös álmok tartottak egy ideig, aztán egyszer csak teljesen más álmok kezdtek megjelenni. A vízcsobogás hangja volt hallható, és nem a termeket láttad, hanem ismerős sziklákat, amik elmozdultak és egy bejáratot képeztek. Magát a helyet ismerted, hiszen vadászataid során nem egyszer elhaladtál mellette, ahogyan korábban, mikor még El'kar életben volt, akkor gyakran jártatok erre. Kicsit olyan volt, mintha a megszállottja lett volna a helynek, de az sohasem fedte fel neki a titkát. Most viszont előtted volt a lehetőség, hogy a faludba visszatérve felkereshesd. Egy falusi épp abba az irányba tartott szekérrel, így az odavezető utad is megoldható volt gyorsan és relatíve kényelmesen.
A sziklához megérkezve az pont olyan volt, mint amire emlékeztél, azzal az apró különbséggel, hogy most egy kisebb bejárat is volt. Belépve oda elég nagy sötétség fogadott, valamint csúszós, vizes kövek. Maga az út egyenes volt, lejáratok vagy bármilyen csapda, akadály nélkül. Szemből szél fújt és vízcsobogás hangját lehetett hallani, ami vízesést jelzett. Kiérve hatalmas sziklafalat láthattál magad előtt melybe különböző arcokat és maszkokat faragtak. Maga a víz is egy ilyen hatalmas faragott arc két szemgödréből hullott alá a mélybe. Három-négy méterenként hídszerű képződmények voltak egészen a fal legtetejéig.

SETHRA / VELALWYN ATRIS

A sötétségbe meglapulva szerencsére a másik lány nem fedezte fel az ittlétemet. Viszont sokkal több időt kellett itt eltöltenem, mint azt vártam volna. Arra nem igazán számítottam, hogy a másiknak az első dolga az lesz, hogy bámul majd körbe karikába. Tisztában voltam vele, hogy az amit lát, tényleg figyelemre méltó és fantasztikus látvány, viszont az én mércémhez mérten túlságosan sok időt töltött el a megfigyelésével. Talán amiatt, hogy képes vagyok jó részletességgel visszaidézni az emlékeimet, általában nem időzök el sokat valaminek a hosszas figyelésével, hiszen olyan helyzetben, mikor biztosan tudom, hogy biztonságban vagyok, nyugodtan újra élhetem a dolgot aggodalom nélkül.
Amikor a lány a földre üléssel foglalatoskodott, előbb megfeszültek az izmaim, védekezésre készen, hiszen azt feltételeztem, hogy észrevett, vagy hogy úgy döntött, hogy visszaindul. Csak akkor lazítottam, mikor biztosra vettem, hogy ezekből egyik eshetőség sem áll fenn. Igazából az is végigszaladt a fejemen, hogy ebben a pillanatban igazából egy egészen könnyű prédának bizonyulna, de végül a ragadozó ösztönöket inkább elnyomtam és vártam, hogy miféle fejlemények lesznek. Nem egészen olyansmi történt, amire vártam.
Egy pillanatra olyan volt, mintha a másik lány helyén álltam volna, önkénytelenül is hátranéztem oda, ahol rejtőzködtem, viszont magam helyett azt a lányt láttam, akit én figyeltem meg. Visszafordítva a tekintetemet a vízesésre azt láttam, ahogy egy csuklyás alak indul a vízesés felé, majd olyan egyszerűséggel, mintha nem lenne nagy távolság a hidak között, egyikről-másikra ugrálva haladt egészen a vízesés tetejéig, majd a nagy, síró arc tetején landolva még egyszer visszanézett, mintha csak minket figyelne, majd eltűnt a látomással együtt.
Ekkor újra a "rejtekhelyen" találtam magam, viszont abban is biztos voltam, hogy mostanra a másik lány is tisztában van azzal, hogy nincs egyedül. Ha sokat nem is, de annyit tudok az ilyen látomásokról és álmokról, hogy érezzem, hogy bárki vagy bármi is ez a lány, ő is láthatta vagy átélhette ugyan azt, amit én. Lévén a látomásban helyet is cseréltünk, így biztosan tudhat már arról, hogy itt vagyok. Éppen ezért a saját biztonságom érdekében, és már-már csak megszokásból is, elővettem az íjamat és egy nyílvesszőt helyeztem az idegre, majd kihúztam, hogy ha esetleg egyből támadásra gondolna, vagy valami hasonló, akkor időben reagálhassak rá.

Mesélés:
Az Erőtől, vagy Papától, való segítség, útmutatás kérés nem maradt el, bár az érezhető volt, hogy az, amit megmutattak, az egyiktől sem származott, hanem valaki teljesen mástól, ismeretlentől. Helyszínileg ugyan ott voltál, ahol eddig, viszont most a barlangban álltál, egy nagyobb kő mögött lapulva, és ahogy előre néztél arra a helyre, ahol eddig ültél, most egy nálad idősebb, szintén vörös hajú lány ült. Az öltözete és fegyverei alapján be lehetett határolni, hogy bizonyosan egy vadászról van szó. Amikor megfordult és egyenesen rád nézett, akkor pár ismerős vonást is felfedezhettél. A bőre és a szemei olyanok voltak, mint amit Liamea esetében is láttál. Ekkor felfedezhetted a mellette levő csuklyás alakot is, aki miután a másik lány a vízesés irányába fordult, elindult és olyan könnyedén ugrált az egyik hídról a másikra, mintha csak lépcsőfokokon ugrálna felfelé. A síró arc tetején landolva még visszafordult és titeket nézett, majd egyszerűen a látomással együtt eltűnt és újra a korábbi ülő pozícióban és helyen találtad magad.

SETHRA / VELALWYN ATRIS

Nem is kellett sokat várjak arra, hogy a sejtésem beigazolódjon, bár lehet jobban örültem volna annak, ha nem teszi. Amíg a másik lány felállt, leporolta magát és megfordult végig megfeszülve vártam, hogy kell-e ellentámadásba, vagy megelőző támadásba lendüljek vagy sem. Végül megszólalt. Ugyan azt a nyelvet használta, mint én, habár a kifejezései és az akcentusa ugyan oylan volt, mint a többi helyié akivel beszéltem. Végül lejebb engedtem a fegyveremet és lazítottam a nyílvessző tartásán is.
- Én is egy álmot követtem egészen idáig. Egy női hang dúdolt benne, de nem az enyém volt, és ahogy hallom, nem is a tiéd. - kilépve a sötétségből alkalmazkodik a fényhez a szemem és gyorsan, most már közelebbről, én is felmérem a vízesést ami a lány mögött van és felfelé mindent, amit csak láthatok. A magam biztonságát nem féltettem, hiszen tudtam, hogy ha valami megmozdul a látószögemen belül bárhol, azt észreveszem. A többi részen pedig a hallásomra hagyatkoztam. Viszont nem történt semmi, így végül elraktam a fegyveremet. A másik lányban még nem bíztam, de tisztában voltam annyira a képességeimmel, hogy ha más nem, egy bizonyos távolságot képes vagyok kettőnk között létrehozni ha szükséges.
- Talán a legjobb lenne, ha követnénk annak a csuklyásnak a példáját. Gondolom nem véletlenül vezetnek és kíváncsivá is tettek. - szólaltam meg végül, és különösebben nem várva meg a másik lány válaszát, hiszen ha már úgyis felfedtem magam, akkor ténylegesen arra kéne figyeljek amiért ide jöttem, úgyhogy a hozzánk legközelebbi sziklahidat célba véve, a különleges képességemet használva növeltem meg az ugrásomat és igyekeztem landolni rajta. Kicsit elszámoltam a távolságot és a híd szélességét, hiszen éppen hogy sikerült a túlsó szélét elérnem és kicsit meg is inogtam, de végül biztos talajt fogtam.
- Jössz te is? - fordultam vissza a lány felé és vártam, hogy ha ténylegesen akar, akkor kövessen. Igazából nem is oylan vészes az ugrás, meg azt nem néztem meg, hogy mennyire mély az a hely, ahova a sok víz ömlik. Azt nem lenne jó sehogy sem kipróbálni.

---

Nalah türelmesen várakozott arra, hogy a másik előjöjjön, ami meg is történt. Ahogyan a másik lány megszólalt hallotta az akcentusát, ugyan értették egymást, de helyenként más szavakat használtak és más kiejtést. Próbálta összevetni, hogy ugyanaz lehet-e ez, mint azok, akik korábban jöttek, a felderítők, akiket elűzött. A hangja alapján tényleg nem ő volt az, akinek a hangját hallotta korábban az álmokban, de ő is azt álmodta, így ugyanazért voltak itt.
- Akkor lesz még itt minimum egy harmadik személy – mondta ki a teljesen nyilvánvalót.
Ekkor körbenézett, de nem látott magukon kívül senkit, csak az a korábbi csuklyás volt a látomásból, de annak meg azóta hűlt helye volt. A másik lány már ment volna is. Mennyire türelmetlennek vélt őt Nalah. Figyelte, ahogyan felugrott a hídra, ugyanolyan képességekkel bírt, mint a Papa. Igaz neki ez meg sem kottyant volt, saját maga pedig nem volt képes effélére. Nem tudta, hogy valaha képes lesz-e. A Papa mindig nyugalomra, megfontoltságra nevelte, így saját maga most is higgadt maradt és nem rohant fejjel a falnak, azaz nem akart máris a másik nyomába eredni.
- És ha csapdába csal? Nem kéne óvatlannak lennünk – fejtette ki a véleményét.
Szíve szerint először feltérképezte volna a helyet, utána nézett volna, hogy mi a hely igazából, mire számíthatnak, vannak-e csapdák, a hidak elég erősek-e ahhoz, hogy megtartsák őket. Le is szakadhatott volna, ahogyan a másik lány ráugrott. Nem akart kockáztatni, hiszen senki se tudja, hogy itt van, ha megsérül és nem tud kijutni, akkor meghal itt. Azon kívül a hívás is megvárja őket, ami úgyszintén lehet, hogy csapda.
~ Bár itt lenne a Papa, hogy segítsen ebben ~ gondolta. ~
- Jövök, de nem ugrással – mondta.
Nem is nagyon tudta, hogy tudna-e ekkorát ugrani, így gyorsan körbenézett, hogy van-e még alagút, járat errefelé azon kívül, amin bejött. Ha volt, akkor óvatosan indul el arrafelé figyelve, nehogy csapdába fusson, remélhetőleg az ilyen kis barlanggal, átjáróval feljuthat majd arra a kőhídra, amin a másik lány is van.

felszerelés/egyebek:

SETHRA / VELALWYN ATRIS

A másik lány sokkalta "lassabb" volt. Mármint ő azok közé tartozott, akik többet gondolkodnak egy cselekvésen, vagy egy döntés meghozatala előtt. Nem megvetendő dolog.
- Ha csapdába csal, akkor már megtette. Nem látom sehol nyomát annak, hogy strukturális sérülés lenne a hidakon, sőt, annak inkább látszik nyoma, hogy javítottak rajta. Ahogy mondtad, biztos kell legyen itt egy harmadik személy, ha nem több. - válaszoltam a lánynak miközben kicsit fel-alá járkáltam a hídon megvizsgálva azt. Helyenként tényleg látható volt az, hogy valaki vagy valakik megjavították, megerősítettek az építményt.
- Hogy hívnak? - tettem fel a kérdést, miközben ugyan abba az irányba mozogtam amerre a lány egy feljáratot keresett. Ha eléggé elmentünk jobb oldalra, akkor lépcsőszerű vájatok váltak láthatóvá a falban, amit eddig a fény tükrözése vagy játéka rejthetett el a szemünk elől, lehet távolabbról nem is látszik, még számomra sem. Igaz, hogy a lépcsőfokok kicsivel nagyobbak voltak, mint egy normális ember mérete, olyan 2-3 méteresek lehettek, de egyenesen ahhoz a hídhoz vezettek, amin én is álltam.
- Fel tudsz mászni, vagy segítsek? - cseppet sem ugratásként kérdeztem, hiszen ha ténylegesen a segítségemet kéri, akkor lesietek a legalsó fokig, hogy valamilyen módon felhúzzam. Leghamarabb lenyújtom a lándzsámat, hogy abba kapaszkodjon bele, vagy ilyesmi.

---

Nalah nem értett egyet a másik lánnyal, hogy már most csapdában lennének, ő maga úgy látta, hogy innen tökéletesen tudnának még távozni, ha akarnának. Csapda pedig akkor lenne, ha nem. Kissé rohanónak és nem túlságosan megfontoltnak gondolta a másikat. Aki túl hamar ítélkezik és dönt el valamit.
- Akkor lennénk csapdában, ha nem tudnánk távozni, most pedig mindezt megtudnánk tenni – mondta.
Ahogyan nézelődött úgy tűnt, hogy van feljáró pont abban az irányban, mint ahol ő maga gondolta mindezt. Igaz a lépcsők sokkalta nagyobbnak tűntek, mint ő maga, de ettől még úgy vélte, hogy ezt még képes megmászni. A természetes elrejtést pedig érdekesnek találta, hogy addig nem látta, amíg közel nem ment hozzá. Effélével eddig még soha sem találkozott, de mindenképpen hatékonynak vélte.
- Tish Vizsla, de itt a környéken mindenki Nalah-nak hív. Téged? – mondta és kérdezte.
Ami a feljutást illette igyekezett bevetni a teljes harcművészeti és egyéb tudását, hogy feltudjon ugrani, mászni a megfelelő magasságig, a lépcsőfok tetejére, majd ott felhúzza magát. Ehhez a hátára kellett az íját is akasztania. Az eredmény függvényétől fog függni, hogy mit is fog mondani a másiknak. Ha boldogul, akkor természetesen azt mondja, hogy igen. Ha nem, akkor segítséget kér.
Ha pedig végül egyedül, vagy a másik segítségével, de feljut a hídra, akkor ott körülnéz és igyekszik a következő feljárót keresni, valószínűleg a híd ellentétes oldalán, mint ahol most feljött.

felszerelés/egyebek:

SETHRA / VELALWYN ATRIS

Az egyáltalán nem volt kérdéses számomra, hogy van különbség a kettőnk gondolkodása között és, hogy nem egy nézeteltérés lesz még közöttünk.
- Nem hiszem, hogy minden csapdához szükséges, hogy a belépés pillanatában bezáruljon. - persze azt már nem tettem, hozzá, hogy az ilyet általában csak olyankor láttam, ha valamit vagy valakit élve akartak elfogni, vagy kínozni akarják.
- Velalwyn Atris. De általában a Sethra névvel illetnek. - szeretem a nevemet, azt viszont, amit gúnynévként kaptam igazságtalannak érzem és mindig annak is éreztem. MÉg akkor is, ha annak a falunak, a tetteim után, már van oka ezen a néven szólítani. Nem mintha bármikor is hallgattam volna rá.
Nalah elsőre pár milliméter híján tévesztette el a fogást, de a második próbálkozásra már sikerült megkapaszkodnia. Felhúzódzkodás közben vagy a térde, vagy a lábfeje érte el az egyenes fal egyik pontját, aminek hatására egy kis, négyzet alakú rész, kattanó hang kíséretében beljebb nyomódott. Ezáltal már volt amire rálépve könnyíthette a feljutást. Mindennek a rosszabik hatása viszont az volt, hogy mindenik kőhíd két végén kis nyílások nyíltak ki melyekből több, rövid kis nyílvessző indult útjára nagy sebességgel. A lány a lépcsőknél biztonságban volt, nekem viszont kerülgetni kellett a lövedékeket, amikből egy-egy még így is kisebb vágásokat ejtettek a ruhámon vagy a bőrömön. Semmi komolyat, csak kellemetlent.
Mire Nalah felért a hídra addigra a lövedékek elfogytak, de hallani lehetett ahogy a szerkezet tovább próbálkozik.
- Nem ott vannak a csapdák, ahol számítunk rájuk. - jegyeztem meg lihegve Nalahnak, majd megvizsgáltam a sérüléseimet. A karomnak azon a részén voltak kis felületi vágások ahol nem defte ruha, a ruhán pedig csak kis szakadások voltak, amitől az nem vesztett védő értékéből semmit és egy kis varrást követően már nem is lesz gond.
Ezt követően a következő és az követő jó pár lépcsőfoknál, a gyorsabb haladás érdekében, segédkezet nyújtottam a lánynak, így könnyebb volt szintről-szintre jutni.
A nagy faragott kőarc közelről magasztos látvány volt és a faragóművész tudását tükrözte az, hogy egyszerre volt rendkívül ismerős és teljesen ismeretlen. Viszont a tetejére ugrással nekem se sikerült volna feljutni, szerencsére volt lépcső felfelé és normális méretű lépcsőfokok voltak.
Kiérve a tetőre egyik irányba a hegyek és sziklák voltak láthatóak, a másikba pedig a vízesés és a völgy, amibe Hajnalvölgy is volt. Itt mintha erősebben sütött volna a nap és a nagy szél okán hideg is volt. A legszembetűnőbb mégis a közelben levő nagy kör alakú lapos szikla volt, amit hat kőszobor vett körbe. A sziklán további körök voltak, a külső részén, a szobrok előtt valamennyivel, hat darab, a közepén pedig szintén hat darab úgy, hogy az egyiket az öt másik vette körbe.
- Mi lehet ez a hely? - tettem fel a költői kérdést miközben közelebb mentem, hogy a hozzánk legközelebb eső szobrot megvizsgálhassam.

---

Nalah a csapdának kissé mélyebb fogalmát gondolta, de nem mondta. Egy csapda akkor lesz csapda, ha beletörődsz, hogy az és nem szabadulhatsz. Még ha be is csukódott volna valami, ő akkor sem gondolta volna annak. Ilyesmi bölcseletfélét a papa mondott neki, nem is egyet. A mérlegelés és haladás közben a bemutatkozáson is túlestek. Amikor a lány a sethra szót mondta ki, akkor Nalah egy pillanatra megmerevedett, ez a szitokszó, vagy átok náluk is ismert volt, azokra ragasztották, akiket elűztek és száműzöttek lettek. Akkor ezek szerint lehet, hogy ott azokat a dolgokat, amikre képesek voltak nem tolerálták? Vagy éppen valami rosszat csinált? Annyira azért volt jól nevelt, hogy ne kérdezzen rá minderre.
Ahogyan próbált felugrani és felhúzni magát érezte, hogy valami benyomódott az ügyködése után és kattanás hallatszott. Még ő maga is összehúzta magát, mert azt hitte, hogy felé történik valami, de nem így volt. Látta a kiszálló nyilakat és azt is, hogy Vela kitudta őket szerencsére kerülni, de saját magának pedig könnyebb volt a feljutás hála annak, hogy a benyomódott részen jobban ki tudta támasztani magát. Mikor felért akkor már nem voltak ugyan nyilak, de még mindig hallani lehetett a kattogást.
- Én arra számítottam, hogy a hidak fognak leomlani megakadályozva a feljutást – mondta.
Ő maga tényleg erre gondolt itt csapdák terén, ha lezuhansz az kellemetlenebb tud lenni, mint néhány nyílvessző. Kivéve, ha mérgezettek, bár ennyi idő távlatából emiatt már nem aggódott. A további szinteken elfogadta a lány segítségét, legfelülre pedig már csak sima lépcsőn kellett menni, így ott nem volt semmilyen gond. Amikor kiértek a tetőre, akkor már egészen könnyedén tudott tájékozódni, hogy mi merre van. Ő maga is meglátta a különleges lapos sziklát és rajta a kifaragott szobrokat.
- Nem tudom, nem igen meséltek ilyesmiről semmit a helyiek. Papa kutakodott erre elég sokat, de nem találta meg ezt a helyet, mert szerintem ezt kereste – magyarázta a másik lánynak.
Közben ő maga is igyekezett közelebb menni és jobban körülnézni. Ezalatt próbált az Erőbe is kinyúlni, hogy az Erő segítségét vegye igénybe ahhoz, hogy megérezze, hogy fenyegeti-e őt, vagy őket veszély, hogy leselkedik-e rájuk valami. Igyekezett megnézni a szobrokat, feliratokat, vagy valami támpontot keresett, hogy megtudják mi ez a hely, vagy tartozik-e valami máshoz.

felszerelés/egyebek:

SETHRA / VELALWYN ATRIS

- Papa? - tettem fel a kérdést miközben a szobrok között járkáltam. Voltak köztük olyan lények is, amiket még életemben nem láttam. Számomra a legérdekesebb az egyértelműen vaknak beállított nő (miraluka) valamint az a férfi volt, akinek valamiféle nyúlványok voltak a fején, amihez szarvak is tartoztak (togruta). Viszont semmiféle nyitó szerkezetet, kapcsolót vagy fogantyút nem láttam sehol sem. Igazából ez nem is volt olyan meglepő, hiszen egyértelműen nem azon volt valaki, hogy olyan könnyedén megtalálható legyen a hely.
- Ezt te csinálod? - tettem fel a kérdést miközben elég erős földrengés indult be valamiért, olyannyira, hogy talpon alig tudtam maradni, bár azután, hogy láttam, hogy Nalah sincs stabilitás szempontjából a tetőponton. Viszont nagyon hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ebből a slamasztikából nem fogunk tudni kikerülni, ugyanis mire észbe kaptam már az egész felületen, amin álltunk, repedések futottak végig. A lépcsőig már egyikünk se tudott visszaszaladni mert az egész egyszerre omlott be és zuhantunk le a sötétségbe.
Ettől a pillanattól vesztettem el Nalah-t a szemem elől. Igazából a saját végtagjaimat sem láttam, és habár tisztában voltam azzal, hogy sikoltok zuhanás közben, de ezt nem hallottam, mintha a sötétség azt is elnyelte volna, ahogyan magát az idő fogalmát is. Azt sem tudom, hogy egyáltalán mikor lehetett, hogy az eszméletemet elvesztettem zuhanás közben.
Fájdalomra ébredtem, és azonnal köhögés is rám tőrt az engem belepő porréteg miatt. Mikor végre kaptam rendesen levegőt és a köhögés is alábbhagyott, akkor tudtam pontosan meghatározni, hogy a fájdalom a bal vállamból érkezik. Eltörve nem volt, mindössze csak kiugrott a helyéről. Amennyire tudtam igyekeztem felülni, bár a furcsa kövek amik alattam voltak, és némiképp a lábamat is betemették nem könnyítették meg a dolgot, főleg kiugrott bal vállal. Nem volt túl sok fény, csupán annyi, hogy nagyjából pár centire láttam el tisztán az orrom hegyétől. Néhány méterre láttam egy olyan alakot, aki talán Nalah lehetett, de egyelőre nem igazán tudtam eljutni hozzá. Mindemellett pedig furcsán hűvös volt itt lenn, ahol voltunk.
- Nalah! Nalah! Minden rendben? - szólítgattam és igyekeztem amennyire lehet nem jelezni a hangomban a fájdalmat, ami folyamatosan sugárzott a vállamból. Közben az ép karommal igyekeztem a lábamról lesöpörni vagy arrébb mozdítani a köveket, mígnem az egyik a kezembe akadt és az arcomhoz emeltem, hogy megnézzem mégis milyen kő lehet az. Amikor megláttam, hogy mi az, akaratlanul is felsikoltottam. Egy koponya volt. Ahogy pedig körbenéztem magam körül arra kellett rájönnöm, hogy egy elég nagy adag csontvázon landoltunk valahogy. Illetve, ha pontos akarok lenni valószínűleg valahonnan belecsúsztunk vagy ilyesmi, mert máskülönben nem kerülhettek volna a lábamra.
- Ezek csontok! - némi ijedtség még mindig volt a hangomban amikor a nyilvánvalót közöltem és végre sikerült a lábamról a koponyákat és más csontokat leseperni és kiszabadítani a végtagjaimat. A szagokból ítélve mi voltunk az egyetlen "friss" dolgok ezen a helyen, mert a legfrissebb is több évtizedes lehetett, vagy öregebb.

Felszerelés Spoiler:

Képességek Spoiler:

Erőalkalmazások Spoiler:

// A beomlás az erőben való kinyúlást eredményezte, ami ennek a mellékhatásnak következtében eredménytelennek bizonyult. A zuhanásnak köszönhetően Nalah csupán kisebb horzsolásokat és vágásokat szenvedett el, semmi komolyabbat, viszont őt is belepte a por. //

---

Nalah bólogatott arra, hogy igen a Papa, aztán leesett a kislánynak, hogy a másik lány nem ide valósi, így ő nem tudja, hogy kire gondolt. Hozzászokott, hogy a környéken elég ennyit mondania és tudja mindenki. Nem utolsó sorban már csak amiatt is, hogy a kinézete miatt rögtön tudják kicsoda. Nem igazán volt jellemző a vörös haj ezen a környéken, csak neki volt, így már csak amiatt is különleges volt errefelé.
- Ő volt, aki megtalált, amikor a mentőkabinom lezuhant a földeken. Ő gyógyított meg és nevelt fel – magyarázta. - Ő is egy másik világból származott, nem innen, de nem is olyan régen meghalt.
Mondta a végét szomorúan, itt ekkor még nem is tudta, hogy a papája valójában nem halt meg, csak a Jedi rend visszarendelte, hogy Rhyssa-t képezze és el kellett játszania a halálát. Arról pedig végképp nem volt tudomása, hogy a Papa volt az, aki a jediket vezette a mandaloriaiak ellen. Megpróbált kinyúlni az Erőbe, de nem sikerült, ennek következtében pedig a föld is remegni kezdett. A kérdésre kissé zavartan pillantott a másik lányra, fogalma sem volt, hogy ő csinálta-e, vagy teljesen véletlen. Ezen a helyen bármi megtörténhetett.
- Nem tudom… nem hiszem – mondta, mert egyáltalán nem volt benne biztos.
Már csak amiatt is, mert nem próbálkozott újra, amikor nem sikerült mindez, azonban már alig tudott megállni a lábán, így igyekezett visszajutni, hogy biztonságosabb helyre jusson, de már ő sem tudta megtenni. Az egész hely ugyanis leszakadt alatta, alattuk, és ő maga is szem elől tévesztette a másik lányt. Saját maga csak meglepetten kiáltott fel, amikor a zuhanás kezdődött, utána nem, azt megtanulta, hogy csöndben kell maradnia. A megérkezés a sötétségbe, amikor leesett és ráesett valamire, akkor vesztette el az eszméletét. Nem tudni, hogy meddig, de valószínűleg nem sokáig. Eléggé fájt minden, kissé kába volt és lassú, ahogyan eszméletvesztés után lennie kell. Csak ebből gondolta, hogy elájulhatott. Igyekezett végigtapogatni magát, a fején volt egy kisebb vágás, de már megalvadt, több helyen fájt a háta, lábai és karjai, de úgy érzékelte, hogy nem tört el semmije. A levegő porral volt tele és mivel nem igazán látott, igyekezett kitapogatni a fénykardját és aktiválni azt, hogy legalább az adjon némi fényt. Az érintésből érezte, hogy csontok vannak itt, de nem tűntek újnak. Ő maga nem ijedt, vagy lett rosszul a csontoktól, még akkor sem, ha azok emberiek voltak, elég állat feldolgozásnál, temetésnél, vagy épp boncolásnál volt jelen ahhoz, hogy még akkor se zavarja, ha esetleg épp oszlás közben lett volna. sok helyen ezt nem épp egy kellemes, vagy vidám gyerekkornak ítélnék meg.
Amennyiben hallotta Sethra hangját, akkor válaszol neki, hogy hol van, bár ha a fénykard is megvan, akkor valószínűleg a fény alapján is meglesz. Ha a fegyver nincs, akkor igyekszik megtalálni maga körül.
- Sethra itt vagyok, jól vagy?! – kérdezi és a hang alapján próbál odajutni.
Ha azonban nem látja és hallja a másikat, akkor saját maga is szólongatni kezdi a másik lányt és igyekszik körülnézni, ha megvolt a fénykardja, akkor lehetőség szerint úgy, hogy már aktiválta azt, hogy lásson is. Ha nem volt meg a fegyver, akkor óvatosan tapogatva a földön próbálta elsőként megkeresni azt, mert nem veszthette el a Papa egyetlen örökségét. Közben pedig továbbra is próbálja szólongatni a másik lányt ezen esetben.

felszerelés/egyebek:

SETHRA / VELALWYN ATRIS

A csontok tényén végre sikerült túltennem magam, amiben az is segített, hogy nem voltak frissek, Nalah is jelezte, hogy életben van, valamint az is elég komolyan visszahozott a valóságba, hogy a fájdalom továbbra is sugárzott a vállamból. Mire a másik lány megtalálta a fényforrását (fénykardját) és aktiválta, addigra az is eszembe jutott, hogy én tulajdonképp ilyen fényviszonyokban is képes lennék elfogadható mértékben látni, viszont erre most már nem volt szükség, mert amit a kezében tartott elég jól bevilágította a helyet. Most már jobban látszódtak a csontok is, amik groteszk árnyékokat vetettek a falakra. Az egész terem ahol voltunk valamiféle templom lehetett, viszont a koponyák egy része beékelődött a falakba és különböző díszítési formákat vettek fel átalakítva az egészet. Kicsit olyan is volt, mintha figyeltek volna, bár ezt inkább annak tudtam be, hogy némileg még zavart a jelenlétük.
- Nagyjából jól vagyok, a vállam van kiugorva. - adtam némi helyzetjelentést az állapotomat illetően, közben pedig igyekeztem valamilyen módon lábra állni és kibotorkálni a csontok közül, ugyanis néhány méterrel odébb már véget ért a csontkupac és rendes kőlapok voltak, oszlopokkal, amik a plafont tartották, valamint ajtók is voltak. Szerencsére itt már nem volt bizonytalan a padló sem, a földrengésnek sem volt nyoma.
Egyelőre viszont valami mással kellett foglalkoznom és nem a kijutással. Mély levegőt vettem, majd nekifutással kísérve ugrottam neki a hozzám legközelebb eső falnak a bal felemmel. Éreztem és hallottam is a változást miközben nagy erőfeszítésembe került az is, hogy ne ordítsak fel a fájdalomtól. Így is le kellett rogynom a fal mellé és mély levegőket vennem egészen addig, amíg valamennyire nem csillapodott a fájdalom. Ha hamarabb nem is, addigra Nalah is ki tudott evickélni a csontok közül.
- Most már azt hiszem jól leszek. - még lihegtem némileg a fájdalomtól, de most már kezdtem érezni, hogy enyhül a fájdalom és hozzávetőlegesen a bal karomat is tudtam használni. Nem olyan fájdalommentesen, mint korábban, de a helyzetet nézve jól.

---

Nalah hallotta Sethra hangját, így válaszolt is neki, a fénykardját pedig megtalálta és aktiválni is tudta. így végre látni lehetett a helységben és a csontokat is láthatta. Amennyire megmondható volt ezek nem állati, hanem emberi csontok voltak, régiek, nagyon régiek. Azt sajnos, nagy bánatára nem tudta megmondani, hogy mennyire, de mind csont volt, szagok továbbra sem voltak és nem látott olyat itt, ami hetekkel, hónapokkal ezelőtt kerülhetett ide. Minden legalább évekkel ezelőtt, de gyanította, hogy sokkalta régebben. A falakon koponyák látszottak, amik úgy tűnt, mintha be lettek volna építve. Egy sírboltnak, katakombának tűnt Nalah számára, aki érdeklődve figyelte ezt és próbálta megállapítani, hogy mind emberi lehet-e, vagy valamilyen más fajnak a csontjai, koponyái is vannak itt. Az egész hely furcsa volt, tudta, hogy ki kellett volna ráznia a hidegnek a hellyel kapcsolatban, mégis inkább valamiért békésnek és nyugodtnak gondolta az egészet. nem messze sima kőlapokat látott, így elsőre igyekezett oda kimenni úgy, hogy azért a társnője is lásson fényeket és ne tűnjön el belőle. Nem szerette volna, hogyha valami baja esne. Azonban már esett, a váll kiugrásra két módot ismert, az egyikhez két felnőtt is kellett, a másik pedig fájdalmasabb, nekimenni a falnak és úgy visszaugrasztani.
- Tudok valamit segíteni? – kérdezte ennek ellenére.
Amint a kőlapokhoz ért, ott már oszlopok is voltak, a talaj sima egyenletes. Közben Sethra már neki is futott a falnak, valószínűleg saját maga is hallotta a reccsenést, vagy roppanást, ahogyan a váll visszaugrott a helyére, erre pedig erősen összerezzent. Eltudta képzelni, hogy mennyire fájhatott. Mivel azt látta, hogy a másik lány magánál van, csak próbálja túltenni magát a fájdalmon, így nem ment oda hozzá, inkább megpróbált valamilyen kijáratot keresni, hátha volt olyan hely, ahol ki tudtak menni, mert valószínűleg nem minden felülről került be, legalább is így gondolta a lány. Mivel még mindig barlangszerűségben voltak, így jobb híján az arcán levő vért letörölte az ujjával, kezével és felnyújtotta a feje felé, hátha megérezte a huzatot és azt, hogy merre kell menni. Mire rákérdezett volna arra, hogy kisegítse-e onnan a másik lányt, vagy rendben lesz-e, addigra mondta, hogy jól van.
- Biztos nem kell segítség? – kérdezte.
Közben remélte, hogy megtalálta a kijáratot is már, vagy legalább azt, hogy merre kell az oszlopok és egyéb dolgok között menni. Jó lett volna, ha egyenesen tudnának haladni már csak a sérült Sethra miatt is, nem is beszélve arról, hogy nem tudta, hogy a saját fejsebe mennyire súlyos, vagy van-e valamilyen belső sérülése, ami miatt még rosszabbul lehet később.
- Mennyire súlyos a fejsebem? – kérdezte a másik lányt, ha megérkezik oda mellé.
Remélte, hogy látszik a fényben mindez, ha nem, akkor majd megnézik akkor, ha kijtunak. Ha kellett Sethra-nak segítség, akkor igyekezett támogatni, ha nem, akkor csak mellette haladt remélhetőleg a kijárat felé, ha még nem találta meg, akkor egyelőre megkeresni azt.

felszerelés/egyebek:

SETHRA / VELALWYN ATRIS

- Túl fogom élni. - elsősorban mindezek csak szavak voltak, hiszen kellett némi idő, hogy rá tudjak magamra parancsolni és lábra állni. A fájdalom lassan tompult és kezdtem sokkal jobban érezni magam, mint azelőtt. Habár a közérzetemen a koponyák nem túl sokat segítettek. Eléggé zavaróak voltak. Mindeközben Nalah szétnézett a közelünkben, bár kijárat csak egyetlen egy volt erről a helyről, mégpedig egy elég méretes kő ajtó. Ezt a fénykard fénye elég jól meg is világította.
- Csak felületi sérülés, horzsolás. - adtam választ a lánynak miután megkért, hogy vizsgáljam meg a fejsebét. Szerencsére a gyenge látási viszonyok ebben engem nem akadályoztak és bár nem vagyok gyógyító, de a sérülések egy részével ettől függetlenül tisztában voltam. Ami a lánynak volt semmi olyasmi nem volt, amit egy mosással ne lehetne meggyógyítani. Ha sikerül kijutnunk innen akkor minden bizonnyal el is tudjuk látni, de az egyelőre még a jövő zenéje.
- Nem érzek senkit a másik oldalról, csak a halál szaga van mindenhol. - szólaltam meg miután résnyire kinyitottam az ajtót és újra beleszagoltam a levegőbe. Ugyan az a szag volt ott is, mint idebent és meglepő módon az ajtó egész könnyedén nyílt szét. Emiatt könnyű volt ezután még inkább kinyitni. Ezt követően már nem kellett a fény miatt aggódni, mert miután egészen kinyitottam az ajtót néhány koponya a másik oldalán levő folyosón világítani kezdett. Semmi szisztematikus vagy hasonló dolog nem volt, egyszerűen csak amelyik úgy "érezte" az világítani kezdett. A többi viszont mind felénk fordult és némán vagy ártó szándék nélkül figyeltek minket és ahogy beljebb léptünk követtek a szemükkel.
- Nem tudom eldönteni, hogy félelmetes ez az egész vagy bizarr. Esetleg mindkettő. - ismertem be hangosan miközben végignéztem a helyen, hogy valahonnan számíthatunk-e támadásra, de minden csendes volt és nyugodt, a lépéseinket követő koponyákat leszámítva amik a folyosó falain és plafonján voltak. Helyenként volt amelyikhez test is tartozott, de csak részben, mert olyan volt, mintha a falak lassan bekebeleznék a testet, így helyenként karok, lábak és más nyúlványok is lógtak.
- Nem tűnik veszélyesnek a hely... - kezdtem el a mondatot, de mikor véletlenül majdnem beleléptem az egyik olyan koponyának a szájába, amelyik a padlóban volt máris megváltozott a véleményem részben, főleg, hogy két, a falban részlegesen beleolvadt csontváz nevetni kezdett. Vagyis feltételezem, hogy nevettek, mert csak az álkapcsuk mozgott fel és alá bármi nemű hang kiadása nélkül. Az egyiknek hosszú vékony csontjai voltak és a kis koponya egy nagyon hosszú nyaki részen pihent. A másik elég emberinek tűnt, leszámítva az éles fogakat és a két méretes szarvat a fején. A folyosó másik végén volt egy újabb ajtó, résnyire nyitva, amin kékes fény szűrődött be. Ez eléggé elütött a sárgás-vöröses fénytől amit a koponyák biztosítottak.

---

Nalah megörült annak, hogy a másik lány rendben lesz, ám mégis egy kicsit passzív agresszív válasznak érezte azt, amit kapott. Olyan ellenségesnek, hogy „hagyjál már békén”, vagy „nincs szükségem a segítségedre”. Bár nem zárta ki az ellenkezőjét sem, de nem ismerte még a lányt, így tényleg nem tudhatta, hogy vajon mi az igaz és mi nem abból, amit a szavaiból gondolt. Amíg a másik lány összeszedte magát, addig ő maga megtalálta az egyetlen kijáratot, ami egy kőajtó volt. ha máshogy nem, majd fénykarddal keresztülvágja magát rajta, ha esetleg zárva lett volna és nem tudják kinyitni. Utána még ő maga is megkérte, hogy nézze meg Sethra az ő sebét, ami a fején volt, mert nem tudta a súlyosságát megállapítani, csak annyit, hogy fájdalmas, ha hozzá ér és erősen vérzett. Megkönnyebbült, amikor kiderült, hogy nem volt túl súlyos a sérülése, de még így is el kell majd látni és rendesen kimosni, hogyha lesz rá lehetősége és látni is fogja a sebet rendesen.
- Ilyen jó a szaglásod? – kérdezte meglepetten.
Még nem igazán találkozott Liamea-n kívül olyannal, aki erre képes lett volna. De ha ennek a lánynak is voltak ilyen képességei, akkor abban bíznia kellett, mert saját magának nem voltak. Ő maga is segített kinyitni az ajtót, mert az csukva volt és még meg is lepte, hogy mennyire könnyedén ment az, hogy ki tudta nyitni azt. Odaát pedig már nem kellett a fénykardjának fénye sem, mert az ott levő koponyák világítani kezdtek.
- Wow! Ez aztán menő! – mondta meglepetten, némileg csodálkozva.
Ez a szleng a bolygón kívül ragadt rá, pár hónapja valószínűleg még a helyiek szava járásával adott volna hangot a dolognak. Lehet, hogy bizarr volt az egész, de attól még menő, ezen a világon kívül is nagyon sok furcsaságot látott már, de ez remekek. Mivel már tudta, hogy igazából bármit le lehet másolni lehet, hogy ezek közül egy sem volt igazi és azért voltak valamilyen számítógépes rendszerre csatlakoztatva.
- Lehet, hogy nem is igaziak, valamilyen számítógéphez lehetnek csatlakoztatva, akkor pedig van energia és talán találunk egy terminált, amin elolvashatunk mindent – mondta lelkesen. – Találkoztál már bolygón kívüli technológiával?
Kérdezte még, mert lehet, hogy a másiknak fogalma sincs, hogy miről beszél, mert nem volt olyan szerencsés, mint saját maga. Végül még két csontvázat is találtak, amik igen furcsák voltak. Kicsit ijesztőnek találta a szarvas alakot, de a fejét oldalra biccentve nézet meg, hogy milyen is, majd próbálta megböködni a csontvázat a szarvánál, óvatosan és finoman,
- Azt hiszem innen eredhet a bolygón a démon, vagy ördög kultusz – mondta.
Ez pedig azt jelenthette, hogy régebben éltek itt nem csak emberek hanem más fajok is. Akkor ezért is kutathatta a Papa ezt a helyet? Nem tudhatta és nem is nagyon sokat tudott erről. Közben ő maga is észrevette a folyosó másik részén levő kéke fényt, ami sokkalta barátságosabbnak tűnt, mint a vörös-sárga. Mivel fogalma sem volt róla, hogy van-e itt további csapda, vagy sem, így nagyon óvatosan figyelve, hogy mire lép rá, vagy mi van a falakon plafonon próbált figyelni ilyesmire és eljutni a terem másik végéig. Ha véletlenül csapdába lép, igyekszik kitérni, hátralépni, vagy épp előre, ami kellhet. Ha pedig sikerül elérni a folyosó végét, akkor próbál benézni óvatosan a másik terembe, vagy bármi is van ott, hogy mi lehet ott, mi adhatja ki a fényeket, bár nem csodálkozott volna, ha ott is a koponyák világítottak volna.

felszerelés/egyebek:

SETHRA / VELALWYN ATRIS

- Miért? Másnak nem? - tettem fel értetlenül a kérdést. Számomra ez volt a természetes, így azt hittem, hogy mindenki ugyan ilyen szinten képes a szagokat érezni és megkülönböztetni. Mondjuk az is igaz, hogy vadászat alkalmával csak egyetlen személy volt, aki velem volt, és ő sohasem hozta fel ezt a témát.
- Van egy olyan érzésem, hogy az ízlésünk sokban különbözik. - mosolyodtam el a különös helyzet ellenére, és be kellett látnom azt is, hogy az érdeklődése és az, amint mindennek hangot adott az én hangulatomon is javított némiképp, így az egész mégsem tűnt annyira furcsának, inkább már csak különösnek.
- Számítógép? Terminál? Bolygón kívüli? Technológia? - buktak ki egymás után a szavak, amiknek nagy részét lehet nem is ejtettem ki jól. Az utolsó kettőt értettem, csupán ebben a kontextusban nem tudtam sehova sem eltenni, hogy miről is beszélhet a másik lány. Ahonnan én jöttem, és azok alapján, amivel eddig találkoztam semmi ilyesmit még csak hírből sem hallottam, így fogalmam sem volt miről is beszélhet.
- Mit csináltál vele? - szólaltam meg azt követően, hogy Nalah a szarvas csontvázhoz ért, aminek hatására, az megdermedt, majd elporladt teljesen, mintha eddig is por lett volna, csupán valami formát adott volna neki, vagy nem is tudom. Kicsit szétnézve pedig észrevettem, hogy ahhoz hasonló porréteg fedte a padlót is több helyen, mint amit most Nalah okozott, így lehet, hogy az érintést nem szeretik. Talán akkor jobb is, hogy korábban nem léptem bele abba a koponyába.
Végül amennyire óvatosan csak lehetett én is követtem Naah-t a másik ajtó felé és igyekeztem semmihez sem érni, habár néha egy-két koponyához véletlenül, vagy talán a kíváncsiság vitt rá, sikerült hozzáérnem, ezáltal porrá változtatva őket. Nem tudom ki találta ki ezt a dolgot, de nagyon különös és furcsa.
Az ajtóhoz érve pedig én is belestem óvatosan, hogy mégis mi lehet a másik felén, lehetőleg úgy, hogy se magamra, se Nalahra ne hívjam fel a figyelmet. Éppen emiatt kellett a kezemet a számra tennem, mikor megláttam, hogy mi is van odabenn. Két alak látszott mindössze, amint a kék fényben, ami talán a holdfényhez hasonlíthatott, táncoltak. Az egyik egy barna csuklyás alak volt, a másik pedig az alakja alapján egyértelműen nő volt, lenge ruházatban és furcsa hajviseletben, vagy az is lehet, hogy szarvak voltak. Lehetséges, hogy olyan lehetett, mint az, amit korábban láttunk? Akkor pedig remélem, hogy nem voltak rokonok, mert kínos lesz elmondani neki, hogy Nalah porkupaccá változtatta a rokonát.
Aztán finoman Nalah vállához értem, úgy hogy lehetőleg ne ijesszem meg, és kérdően rá tekintettem majd az ajtó felé böktem, hogy szerinte jó ötlet-e, hogy bemenjünk, vagy próbáljunk meg esetleg más kiutat találni.

---

Nalah meglepetten nézett rá a másik lányra, majd határozottan megrázta a fejét. Néha, vadászat közben örült volna annak, ha jobb a szaglása, mert akkor könnyebben találta volna meg a vadakat.
- Nem, nem igazán jellemző ez. Csak egyvalakit ismerek, akinek igen, de ő sem ide valósi – mondta.
Mármint a bolygóra, de ezt most nem mondta ki hangosan. Arra csak bólintott a kislány, hogy az ízlésük valószínűleg tényleg más, de őt tényleg nem zavarta ez a hely, kicsit furcsa volt, de közel sem hátborzongató. Azt viszont kissé furcsának találta, hogy a lánynak a technológia, a bolygón kívüli dolgok, a terminál és ehhez hasonlóak semmit sem mondanak. Éppen emiatt furcsán is nézett rá. Pedig a külseje alapján nem is erre a bolygóra volt való, hanem neki is nalah-nak kellett lennie. De eszerint lehet, hogy Nalah tévedett, vagy ő nem volt olyan szerencsés, mint a fiatalabb lány, akinek olyan papája volt, amilyen. Aki erről beszélt, majd később még találkozott is olyanokkal, akik onnan jöttek és elvitték magukkal.
- A bolygón kívüli dolgok olyanok, amik az éjszaka látható csillagoknál történnek, nagyon messze ide – magyarázta. – A többit majd megmutatom, ha kijutottunk innen.
Ígérte meg, mert most a fénykardot kivéve semmit sem hozott magával.
Ó! – mondta meglepetten.
Abban a pillanatban, amikor a csontvázhoz ért, az pedig furcsán viselkedett, majd porrá vált. Elsőre nem is nagyon tudott mit mondani, mert igazából nem csinált semmit sem.
- Csak hozzáértem – mondta.
Végül csak elértek az ajtóhoz, ahol nem igazán olyan látkép fogadta a kislányt, amire számított volna. nem is nagyon tudta, hogy mire számítson, de az biztos, hogy nem kékes fényre és két táncoló alakra számított. az egyiket nem tudta, hogy ki, vagy mi lehet, mert barna csuhában volt, de a másik egy nő volt. Kissé oldalra biccentette a fejét, hogy így figyelje őket, szótlanul. Próbálta felfogni és megnézni jobban, hogy mit látott. Egészen addig, amíg végül Sethra a vállához nem ért. eddigre annyira belemerült a tánc figyelésébe, hogy megijedt és ugrott egyet. Szerencsére hangot nem adott ki, azt megtanulta már, hogy nem szabad, mert az erdőben – vagy épp egy ilyen helyen – roppant veszélyes lehet. A mozdulatot megérette és határozottan jó ötletnek tartotta. Így bólintott, hogy ez jó ötlet. igyekezett a lehető leghangtalanabbul elhátrálni ettől az ajtótól vissza a folyosóra. a gond az volt, hogy nem láttak korábban máshol kijáratot, amikor nézték.
Így most itt a folyosón próbált másik helyet keresni, ha nem volt, akkor a sötét helységbe megy vissza, hogy jobban átnézze azt, hátha talál valamit, amerre kimehetnek.

felszerelés/egyebek: