Sogan Bardak

Munkát keresve akaratlanul is megakadt a szemem a felhíváson miszerint rátermett harcosokat keresnek, kik megfelelő anyagi juttatásért cserébe segítenek Takodana lakosain. Természetesen azonnal lecsaptam a lehetőségre, hisz tisztában voltam azzal, hogy a Takodanaiak a luxus cikkek árusítása végett, igencsak gazdag népség. Mellesleg meg arra számítottam, hogy más fejvadászokkal mérhetem össze tudásomat. Ez végtére be is jött, úgy ahogy. A gyárépülethez egyszerre szállítottak le minket a többiekkel, majd miután mindenki leszállt és elindult bejáratot keresni vagy hasonlókat tenni, a rámpa visszacsukódott, s elindult a „vadászat”. Egy hírhedt fejvadásszal kerültem kapcsolatba, ki leginkább arról híres, hogy sikerült végeznie egy sith nagyúrral. Illetve velünk volt még egy másik alak is, aki elmondása szerint nem éppen ért a harchoz, így hát feltételeztem, hogy diplomáciai módon kívánja megoldani az ügyet. Nos én ezt cseppet sem preferáltam, de nemtetszésemnek nem adtam hangot. Úgy éreztem a legjobb ha szövetkezem Sillel, hisz a legjobb esélyeim mégis csak egy sith ölő mellett lehettek. A társulást követően, kissé talán meggondolatlanul, de elindultam az épület felé. Szerencsémre Silhana résen volt és még időben rántott vissza engem és „társát”. Egy automata védelmi rendszer vett minket célba, s ahol korábban álltuk, ott ekkor már csak egy gőzölgő lyuk tátongott. Egy kis töprengés után kitaláltuk, hogy miként tudnánk legyőzni a biztonsági rendszert, s végül köveket hajigálva elő tudtuk csalni az ágyúkat, majd lelőni az összeset. Ez után tartva az eredeti tervet, s szétvált a csapat. Én elindultam a tetőre, ezúttal biztosítottam magam, hogy nincsenek fent ágyúk. A tetőn több helyen is be tudtam jutni az épületbe, így választottam egyet, majd benyitottam. Az ajtó mögött egy csigaszerű lépcsősor volt, ahol csáklyavetőm használatával jutottam le, majd elindultam az ajtó felé. Amint az ajtó kinyílt, egy fegyvercsővel kellett farkasszemet néznem, hisz Silhana egészen eddig nem tudta, hogy ki közelít. Természetesen hamar észrevettük mindketten a tévedést, s így sikerült rejtve maradni, de ami a lényeg, hogy senkinek se esett baja. Egy hosszasabb tanakodásba kezdtünk, hogy miként is volna érdemes lejutni. Én felvetettem pár ötletet, amit végül megvitattunk Sillel, s meghoztuk a döntést. A lift ajtaját kinyitva, lehetőségünk nyílt lemenni a liftaknán keresztül. Talán így volt a legbiztonságosabb mindkettőnk számára. A drótokon könnyedén le tudtam ereszkedni, míg a másik fejvadász inkább a hátirakétáját használta. Leérve tisztán hallottam, ahogy két őr van a lift előtt, így elsősorban őket kellett csendben elkapnunk. Erre is volt ötletem, de észszerűbb volt inkább Sil terve szerint csinálni a dolgokat. Kicsit túlkomplikált volt a tervem, Sillé pedig egyszerű, így hát elkaptuk őket két oldalról, majd leadtunk 1-1 lövést, s végül behoztuk a haramiákat a liftbe. Ezek után elindultunk a legalsó szint felé, hisz vélhetően ott őrizhették a széfet. Az oda vezető út, egészen sima volt, kissé lapulni kellett, de nem találkoztunk közvetlenül ellenféllel. A főnök irodáját azonban egyenesen hat, kevésbé felfegyverzett haramia védte. Silhana meg is kért rá, hogy fedezzem, hátha valaki jönne hátulról és elindult előre. Elbűvölő mozdulatokkal és precíz módon végzett a kalózokkal, míg elő nem került a vezér. Persze hamar egymásnak estek, miközben én még mindig annyira el voltam bűvölve, hogy teljesen elfelejtettem közbelépni, legalábbis egy darabig. Miután észhez tértem, azonnal fegyvert ragadtam és lőttem. Több lövést is leadtunk a fickóra, így esélye sem volt menekülni. Végül szabad utunk nyílt az irodába, ahol némi keresés után rá is bukkantunk a receptre. Majd visszavittük a receptet tartalmazó adatkártyát a megbeszélt helyen, s mind a ketten részesültünk a jutalomban.

Bővítés:

A feladat teljesítése után nem igazán értem rá ünnepelni, hisz még csomó tenni való akadt, mint mindig. A kapott krediteket mind egy szálig befektetésre fordítottam, főként páncélra. Silhana felszerelését látva egészen elgondolkodtam a páncélzat szükségességén, s végül arra az elhatározásra jutottam, hogy nekem is kell egy. Meg is mozgattam hát minden követ, hogy találjak valakit, aki tud készíteni egy rám illő páncélzatot. Szerencsére a megfelelő emberhez irányítottak, aki némi felár ellenében, hajlandó volt elkészíteni számomra egy páncélt. Ez nem ígérkezhetett egyszerű feladatnak, tekintve méretem és négy karomat. Időigényes művelet ez, főleg azért, mert jó pár fejlesztést is kértem bele, hogy maximális legyen a kihasználhatósága. Amíg a páncélra vártam, elnéztem erre-arra a világban, s egy igencsak hasznos valamin akadt meg a tekintetem az egyik napon. Egy egészen jó állapotbab lévő kis droidot találtam egy árusnál. A droid származásáról nem kérdeztem őt. De megláttam benne a fantáziát, hisz a Takodanai küldetésen is jó lett volna, ha valaki vagy inkább valami a terepet ellenőrzi, mielőtt lemegyünk az alsó szintre. Nos hát efféle feladatra tökéletes lenne ez a kis droid. Nem is késlekedtem sokat, szinte azonnal lecsaptam rá, s megvásároltam ezt a droidot.
Míg a páncél készült, nem is nagyon vállaltam el komolyabb munkát, csupán egyszerű, könnyen, de leginkább gyorsan teljesíthető megbízásokat. Természetesen a jutalom is ehhez mérten igencsak csekély volt, de arra pont elegendő, hogy ne haljak éhen. Bár a rengeteg csokoládé szállítmány mellett ez aligha volna lehetséges, de amúgy se rajongtam annyira ezért a valamiért és most pedig már még annyira sem. Az idő ezúttal is gyorsan telt, s én nem lazsáltam, hanem munkával és gyakorlással igyekeztem frissen tartani magam, mind szellemileg és fizikailag. Egészen addig, míg el nem készült a páncélom. Ekkor elutaztam érte, s konstatálnom kellett, hogy sokkal jobb lett, mint amire számítottam. Rögtön fel is próbáltam és nagyon is tetszett a dolog. Egy kis segítséggel kipróbáltam az összes beépített funkciót, majd a nem kevés kreditet kicsengetve indultam tovább. Ezúttal azzal a céllal, hogy valami igazán komoly vagy éppen jól fizető munkát keressek, s felmérjem felszerelésem, illetve saját magam erejét és képzettségét.