Rhyssa Edaara Quillan-E'Ron - helyzetjáték

”Te vagy a legféltettebb titkom (...). A szívem helyett te tartasz életben. És a napok, amiket veled töltöttem. A levegő, amit lélegzem: maga a te illatod. Ezek után úgy gondolod, hogy el tudnának felejteni téged? Soha nem lennék rá képes. Egy részed mindig velem lesz, hogy életet leheljen belém.”
- Citarium.hu-ról

Coruscant, MU 2, nyolcadik hónap
~ Vorco rezidencia a hónap közepe ~
Az első két hét még semmit sem mutatott abból, ami ekkor elindul. Az egyetlen furcsaság az volt, amit Rhys is észlelt magán, mintha kicsit fáradékonyabb lenne az utóbbi napokban és meg-megszédült, illetve a gyomra sem volt éppen a legjobb. Dex éttermére gondolt, hogy a tulaj által úgymond beléerőltetett hutt csemege okozhatta mindezt, hiszen az máskor is megfeküdte a gyomrát. Éppen néhány szabad napja volt, ahogyan Keth-nek is, így legalább úgy gondolta, hogy pihenéssel tölthetik. Annyi ugyan nem volt, hogy elmehettek volna a Toruga-ra, de annyi igen, hogy otthon Rhys-nél együtt töltsék mindazt. Egyik reggel még Keth aludt – legalább is ő azt hitte – mikor kiment a hálóból a közös étkezőhöz, hogy valami gyógyszert szerezzen a gyomrára, mert rémes hányinger kerülgette, sápadt volt és a lábán is alig ált meg. Ezekre ébredt fel időközben Keth és indult a lány után, aki belefutott Jassa-ba az étkezőnél. A barátnője éppen reggelizett és a reggeli illata sem segített a rosszulléten.
- Ne állj csak ott, hozz már egy gyógyszert Rhys-nek! – förmedt rá a protokoll droidra. – Rosszabbul nézel ki, mint egy umbariai! Azok nem ilyen hulla fehérek, ülj le végre mielőtt összeesel.
- Igenis anyu! – mosolygott.
- Ez már régen nem a gyomorrontás, amit összeszedtél. Szerintem terhes vagy!
- Minden egyes alkalommal ezt hozod fel Jass! Szedem a gyógyszert és két hete is megvolt rendes időben. Nem lehetek terhes, csak biztosan valami gyomorrontás, vagy fertőzés, a kadétoknál is volt többeknek a közelmúltban.
- Ühüm, azért nagyobb egy jó számmal a melled is, mert…
- Te mióta nézegeted a mellemet?! – fakadt ki.
- Nem szoktam, de együtt nőttünk fel, ismerem ezt a felsődet, most épp, hogy nem szakad szét rajtad. Csináltass egy tesztet az orvos droiddal!
- Nem szüks… Keth – mosolyodott el.
A férfi egészen eddig hallgatózott, elrejtve magát az Erőben, csak ekkor hagyta, hogy a felesége megérezze, nagyjából egyszerre lépett be a droiddal is. A nap folyamán a meditációs óra közben, amit Rhys-nek tartott az Erőn át megvizsgálta a feleségét, hogy felismerje mi okozza a rosszullétet és rá kellett jönnie, hogy Jassa nem tévedet, Rhys tényleg gyermeket várt. Az egész úgy mellbe vágta, egyszerre örült ennek illetve tudta, hogy ez Rhys halálos ítélete, főleg, hogyha itt marad, hogy az akkora zavart okozott az erőben, hogy Rhys is megérezte.
- Minden rendben? – kérdezte aggódva.
A férfi mosolyt erőltetett az arcára.
- Igen, csak egy kellemetlen rezgést éreztem az Erőben – hazudta. – Mihez van kedved most este?

~ Néhány órával később ~
A kérdésre nem igazán tudott pontos választ adni, különösebben nem volt kedve semmit sem tenni, csak lustálkodni éppen. A nap hátralevő részében Rhys-nek az akadémiára kellett mennie, mert órát kellet tartania a kadétoknak, nem is nagyon remélte, hogy mire hazaér Keth még ott lesz, vagy már ott, ezt nem tudhatta. Az igazat megvallva olyan sok és fontos dolga volt, hogy el is felejtette már azt, amit Jassa mondott neki, hogy csináltasson egy tesztet. Inkább az forgott a fejében, hogy orvoshoz kéne elmennie, mert még az akadémián is kétszer hányt és lázasnak érezte magát. Egy pillanatra sem merült fel benne a terhesség lehetősége. A nap folyamán ugyan nem volt éhes a hányinger miatt, de most úgy érezte, hogy akár egy egész nerf-et feltudna falni egészben. Bár egy félig átsült steaknek is roppantul örült volna. Hazafelé még néhány társnőjével is összefutott, akikkel elbeszélgetett, így kissé késő volt, mikor jókedvűen hazaérkezett.
A kedve különösen akkor lett jó, amikor meglátta a rezidenciára való belépéskor az alig észrevehető titkos jelet, amit Jassa szokott hagyni neki, amikor Keth is itt van. emiatt sietős lépetekkel indult a saját lakrésze irányába. Kinyúlt az Erőbe is, hogy ezzel könnyítse azt, hogy merre lehet a férje. Sikerült is megtalálnia a terasznál volt, ahonnan a legjobb kilátás volt a városra és ha valaki járművel érkezett, akkor ott tudott parkolni, ha kapott engedélyt. A jó kedve azonban nem tartott túl sokáig, amint belépett ezúttal megérezte és meg is látta, hogy mennyire komoly, vagy komor a férje. Nem is nagyon tudta, hogy látta-e valaha ilyennek őt korábban. Így nem is rohant oda hozzá, mint máskor tette volna, hogy a férfi nyakába ugorva megcsókolja őt, hanem inkább csak megállt az ajtóban és onnan szólalt meg. Biztos volt benne, hogy a társa úgyis megérezte már azt is, hogy belépett a rezidenciára.
- Mi a baj, történt valami? – kérdezte aggódva.
Az első gondolata az volt, hogy a jedik rájöttek, hogy titokban viszonyt folytatnak és akár arra is, hogy összeházasodtak, ez pedig Keth azonnali kizárását jelentené a rendből. Soha sem akarta kitenni ennek a párját, nem akarta, hogy miatta zárják ki onnan. A második pedig az, hogy el akarja hagyni a férfi és most készül szakítani. Amint ezek megfordultak a fejében a férfi felnevetett, bár ez most nem volt olyan boldog és örömteli, mint máskor, sokkalta inkább gondterhelt. Mire észbe kaphatott volna a férfi már ott termett előtte és homlokon csókolta.
- Hogy tud ennyi butaság az eszedbe jutni Csillagvirág? – kérdezte mosolyogva.
- Ha annyira komoly vagy és valami nyomaszt, hogy kivételesen én is megérzem, akkor komoly dologról lehet szó – felelte.
Tudta, hogy a másik nagyon, de nagyon jól eltudja rejteni az érzelmeit és szinte soha sem érez meg felőle semmit az Erőn keresztül, bár ebbe az is közre játszott, hogy nem volt Rhys sem túl képzett Erőhasználat terén és nem sűrűn érzett meg semmit, csak a nagyon erős dolgokat, még úgyis, hogy életkötelék volt kettejük között, aminek létezéséről úgyszintén nem volt tudomása. A szavai után Keth elkomorult és a fejét is lehajtotta, ez ismét alátámasztott azt, hogy valamilyen komolyabb dologról lehet szó.
- Valamit el kell mondanom, amit már régen el kellett volna – mondta komoran.
Rhys most már komolyan aggódni kezdett, hagyta, hogy Keth odavezesse az ülőalkalmatosságokhoz és magával szemben ültesse le őt. Félt, hogy olyasmit hall majd, amit nem fog kibírni, mit sem tudva arról, hogy mennyire erős és mennyi mindnet lenne képes kibírni. Kérdőn, már-már könyörgően nézett a férfira, hogy kezdjen el beszélni, próbált volna megszólalni, de a hangok és a szavak bent ragadtak, nem tudta megkérni Keth-t, hogy elmondjon bármit is.
- Én nem az vagyok, akinek hiszel Rhys. Nem vagyok Keth Tye E’ron, ami azt illeti ő nem is létezik, csak felvettem ezt a nevet, amikor először találkoztunk. Nem vagyok jedi, de még csak köztársasági sem… szinte minden, amit rólam tudsz hazugság, egy kitalált élet. – kezdte.
Rhys zavartan nézett rá, nem igazán értette, hogy mi ez az egész, immáron több mint tíz éve ismerte a másikat, többször mentették meg egymás életét, segítették egymást, először barátként, majd egymásba szerettek. Azt hitte, hogy mostanra minden tud a férfiról, erre kiderül, hogy semmit és minden hazugság? Nem, ezt nem akarta nem elhinni, mert még semmit sem hallott, de érteni sem.
- Én ezt nem értem… akkor mi is hazugság le…
- Nem, te és én az valós, talán a legvalósabb az elmúlt tíz évben. Benned bízom a legjobban a világon, azért is mondom el ezt. – vágott a nő szavába.
- Akkor viszont nem érdekel, hogy mi a múltad. Az elmúlt tíz évet együtt töltöttük, jóban, rosszban. Te egy jó ember vagy, csak ez számít!
A férfi keserűen szegte le a fejét minderre, Rhys most tisztán érezte a másik fájdalmát és ebből tudta, hogy valószínűleg nem is tévedhetett volna nagyobbat. Egyszerre tudni akarta és nem is azt, hogy mit akar a másik mondani.
- Sajnálom, de nem vagyok jó ember. Lord Xeth vagyok, a Sötét Tanács tagja, a Hírszerzési szféra nagyura. A Birodalom egyik vezetője vagyok, azért érkeztem a Köztársaságba, pont akkor, amikor megmentettelek, hogy beépüljek a jedi rendbe és megtudjam a titkaikat a Birodalom számára.
Rhys érezte, hogy átkozottul nehezen tudta csak a férje kimondani a szavakat, saját maga a vallomásra teljesen ledermedt, meredten bámult a másikra és érezte, hogy a szemeit csípni kezdték a könnyek, majd az egyik forrón végigpergett az arcán. Nem akarta elhinni, amit hallott, ez nem lehetett, hogy a férfi tíz éven át csak játszott vele és mindenki mással. Noha nem sokat tudott ezekről, sem a rangokról, de azért annyit igen, hogy a Sötét Tanács irányítja a Birodalmat és ők vannak legfelül közvetlen a Császár alatt. Fogalma sem volt, hogy mit tegyen, sebzettnek érezte magát, teljesen összezavarodott. Valahol a tudata mélyén a lelkiismerete ott üvöltött, hogy értesítse a feletteseit és a jediket, hogy mi történt, de a szíve és érzései miatt képtelen lett volna ezt tenni. Tudta, hogy félnie, rettegnie kellene Keth-től, vagy Xeth-től, de ezt sem volt képes megtenni. Csak meredten és döbbenten bámult a férfira, aki még mindig kínlódott.
- Rhys… Csillagvirág, kérlek mondj valamit! – kérte.
- Nem, nem ezt hiszem el, kérlek mond, hogy nem igaz. Kérlek mond, hogy te te vagy és nem pedig egy olyan személy, akinek… akit feladatom megölni, vagy legalább letartóztatni. Kérlek Keth! – könyörgött.
- Nem tehetem.
- Miért… miért most? Szívesen éltem volna úgy, hogy fogalmam sincs erről.
Az első döbbenet és keserűség után már a düh is bele-bele vegyült az érzelmeibe. Mindig is temperamentumos volt, nagyon jól esett volna számára, hogyha törhetett és zúzhatott volna ebben a helyzetben. Ha a férfi fejéhez vághatta volna a legelső vázát, vagy tárgyat, ami a keze ügyébe kerül, vagy felpofozni, bármit! Ökölbe szorította a kezét, bármennyire is szerette volna mégsem volt képes arra, hogy behúzzon neki egyet, vagy felpofozza őt.
- Mert ma megváltozott minden, ha nem teszem, akkor a saját biztonságod érdekében el kellett volna, hogy hagyjalak. Jassa nem tévedet, amikor a reggel során felhozta azt, hogy terhes vagy. Valóban gyermeket vársz – a szavai végén egy kisfiús boldog mosolyt engedett meg magának.
Rhys-el megfordult a világ, ez az egész este kezdett túl sok lenni neki. Kellett néhány másodperc, hogy egyáltalán eljusson a tudatáig, hogy mit is mondott a férje, gyermekük lesz. Bármikor máskor ez a hír a legnagyobb boldogsággal töltötte volna el, de most csak kábultnak érezte magát. Ha nem tudja meg, hogy kicsoda, micsoda a férje igazából, akkor már a nyakába ugrott volna, hogy megcsókolja, de így? Aggódott és félt, hogy miként lesz tovább, milyen lesz az életük, a saját pályájának vége, ha ez kiderül, sőt valószínűleg börtönbe is kerülne, nem is beszélve Keth-ről. Milliónyi gondolat cikázott az elméjében, de megoldást nem talált. Muszáj volt megkérdeznie, hátha a férfi már tudott választ erre.
- Most mi lesz így velünk? – tette fel a kérdést végül nagy nehezen.
- Nem tudnálak itt hagyni, hogy bajod essék. Azt szeretném, hogy gyere velem a Birodalomba, de ha azt akarod, akkor otthagyom azt az életet és érted vállalom azt az életet, amiről beszéltünk, hogy milyen jó lenne, ha egyszerű emberként valahol egy gazdaságunk lenne – vallotta be és mosolyodott el a végén.
Az eldugottan való életük, amikor mind a ketten csak sima emberek és nincs semmi gondjuk, maximum az, hogy a droidok nem működnek. Nem tudta, hogy mit feleljen neki, nagyon szívesen vágyott volna arra a békés és nyugodt életre, de tudta, hogy nem való kettejüknek, nagyon hamar elunnák. Nem akarta a férfit veszélybe sodorni, hogy arra kérje maradjon itt vele, de nem tudta, hogy miként lenne képes saját maga elárulni a köztársaságot. Szíve szerint igent mondott volna, hogy vele megy, de akkor az élete eddigi munkája vált volna semmisé. Ezt alaposan át kellett volna gondolnia, hiszen itt voltak a barátai, az élete, a családja, aki alatt Jassáékat értette, de a másik oldalon ott volt a férje, akit mindennél jobban szeretett és még azt is képes volt elnézni neki, hogy a Birodalom egyik nagyura.
- Nem kell most döntened, szeretném, ha alaposan átgondolnád ezt.
Rhys még mindig könnyes szemmel szegte le a fejét egy kicsit, pontosan tudta, hogyha elengedi a férfit, vagy rákényszeríti arra, hogy olyan legyen, amilyen nem valójában, akkor egész életében bánná és lehet, hogy megutálnák egymást. Képtelen lenne végignézni, hogy másnak kell lennie, mint ami. De… de ott volt, hogy szinte fizikai fájdalommal járt az aggódás, amikor küldetésen volt Keth, amikor nem lehettek együtt, olyan nehéz volt kibírni azokat a napokat, vagy a heteket.
- Én… én nem tudnék nélküled élni és nem akarom látni, hogy olyan életre kényszeríted magad, ami nem te vagy. Én veled és a gyermekünkkel akarok lenni. Veled megyek, még akkor is, ha életem legrosszabb döntése is lesz ez.
Keth végigsimított a nő arcán, majd odahajolt és boldogan csókolta meg a feleségét, miközben Rhys szorosan hozzásimult és mielőtt elveszett volna a csókban még remélte, hogy képes lesz valaha megbocsátani önmagának azért a döntésért…
Bármi jöhet, kánon és alter is, bárkitől, km és JK is írhat (csak várjátok meg egy staff értékelését először

”Nem számít, milyen ellenségesnek tűnik a világ, egy szerető család a biztonság, a védelem és a gondoskodás fészke marad.”
- Deepak Chopra

***
Hetek teltek el azóta, hogy megtudta a férje titkát, hogy kicsoda is ő valójában és igent mondott arra, hogy vele tart. Az igazat megvallva még mindig nem tudta, hogy jól döntött-e, mégiscsak a Birodalom egyik vezetőjéről van szó, egy olyan személyről, akit le kellett volna fognia és átadnia a hatóságoknak. De ha megtette volna, akkor soha sem bocsátotta volna meg magának; igencsak őrlődött a helyzeten. Nem akarta a férfit sem elárulni, akinek a gyermekét várta, hogy apa nélkül kelljen felnőnie, de a Köztársaságot sem akarta cserbenhagyni. Vagyis, már megtette, amikor belement, hogy Keth-el… vagy inkább Xeth-el? Vagyis egyszerűbben a férjével tart. A férfi már távozott, hogy a Birodalomban mindent elrendezzen és mostanság kellene Rhys-nek is utánamennie, de ezt a lépést nem volt könnyű meglépni. Még úgysem, hogy nagyon hiányzott neki a férje, de itt hagyni Jassa-t, a nő bátyját, Ranát, a barátokat is hasonlóan nehéz volt. Miközben pakolászott felsóhajtott, lehet, hogy tényleg meg kellett volna kérnie a férfit arra, hogy inkább maradjon, de tudta, hogy soha sem lett volna úgy boldog és nagy veszélynek tette volna ki őt. Ez volt a kisebbik rossz, főleg, hogy nem volt háború, így talán Jassa-val is tudja tartani a kapcsolatot.
Most egyedül volt itthon, csak BB-4 és a többi droid volt csak itt a Vorco rezidencián, senki más. A mai napra szabadságot vett ki, hogy mindent elrendezzen és csöndben távozzon. Egy holoüzenetet akart még felvenni Jassa számára, de az még nem volt kész. A távozás hirtelen lett sürgős, Morwen-nel való legutolsó találkozáskor a nő mintha utalt volna rá, hogy tudják, hogy együtt van Keth-el. ezzel saját maga ugyan nem kerülhet baja, hiszen nem voltak erre tiltások, mindössze Keth-t zárhatnák ki a Rendből, aminek valójában a tagja sem volt soha sem. De az talán mindkettejüknek jobb is lenne, mert akkor nem kellene attól tartani, hogy a férfi legnagyobb titkára fény derül. Éppen végzett a pakolással, amikor már felvette volna az üzenetet Jassa-nak, ám az idegesítő protokoll droid, akit se ő, se BB-4 nem szívlelt különösebben.
- Úrnőm! Az ajtóban jedik vannak, önnel akarnak beszélni!

***
Rhys felkapta a fejét, tehát tényleg tudták. Szerencsére felkészült, hogy mit fog mondani ebben az esetben, bár Xeth azt mondta, hogy nyugodtan vállalja fel, hogy együtt vannak, úgysem tehetnek ez ellen semmit, mert nincs rá jogkörük. Ennek tudatában és fényében ment ajtót nyitni, és mint kiderült nem is nagyon tévedhetett nagyobbat. Már az ajtónyitás pillanatában meglepődött, hogy nem csak egy sima lovag, vagy mester volt az ajtóban, hanem a Jedi tanács tagja. És nem volt egyedül, hanem négyen voltak. A nő ebben a pillanatban már tudta, hogy tudják az igazságot, különben nem jöttek volna ennyien, főleg nem a tanácsból. Szóval kénytelen lesz az ostobát játszani, hogy megóvja mindhármukat. Egyik megjelent mestert sem ismerte személyesen, saját maga csak Nemic Rix-et és Morwen Avenay-t ismerte, a többieket csak arcról. Beinvitálta a mestereket a lakásba, majd becsukta az ajtót mögöttük és feléjük fordult.
- Üdvözlöm önöket, miben lehetek segítségükre? – kérdezte ártatlanul.
Igazából megjátszania sem kellett magát, hiszen tényleg nem tudta, hogy miért vannak itt, ötletei voltak, de a valóságot nem tudta.
- Quillan százados, a köztársaság elárulásáért és a Birodalom vezetőségének segítéséért, hazaárulás vádjával letartóztatjuk! Kérem, ha lehetséges ne álljon ellen.
Rhys megrökönyödve nézett rájuk, nem amiatt, hogy tudták, hanem azért, hogy mit merészeltek. Ehhez nem volt joguk, még ha ezzel is vádolják, akkor is katonai bíróság elé kellett volna állnia és nekik kellett volna értük jönni.
- Nem értem, hogy mi folyik itt… elmagyaráznák? Én soha sem szegtem meg a Köztársasági törvényeket, nemhogy ennyire aljas vádakkal! – fakadt ki dühösen.
Tekintve, hogy tényleg nem segítette soha sem a birodalmat, nem is tudta több mint tíz éven át, hogy ki a barátja, oktatója, majd társa és párja. Nem is beszélve arról, hogy a férje mindig magasabb rangban volt mindenhol, mint ő, így mindez elő se fordulhatott, hogy ő adjon ki bármilyen adatot, információt.
- Itt lakik magával E’ron lovag? – kapta a következő kérdést.
- Nem, időnként eljön és ennyi. Mégis mi ez az egész?!
- Erre nem vagyunk kötelesek válaszolni – érkezett a válasz.
- Én pedig nem vagyok köteles magukkal menni! – kérte ki magának.
Elszántan és makacsul nézett a négy jedi tanács tagra, hogy esze ágában sincs azt tenni, amit mondtak neki. Nem azért, mert nem tisztelné a jediket, csak tényleg nincs erre joguk és volt egy olyan érzése, hogy túsznak akarták használni, hogy előcsalják vele a férjét.
- Ne nehezítse meg a helyzetét azzal, hogy ellenáll, vagy hazudik – kapta az egyik helyről.
- Az ő gyerekével várandós? – kérdezte a rodián gyógyító.
Már majdnem rávágta, hogy nem és hagyják békén az idióta
~ A minket érintő kérdésekben ne hazudj nekik, csak az igazat mond. Azzal nem tudnak mit kezdeni, sem fogódzkodót találni rajtad! ~ mondta még a férfi, mikor elment. ~
- Igen, együtt vagyunk, a felesége vagyok, az ő gyermekét várom, de ezzel nem sértettem meg a Köztársaság törvényeit, maximum Keth a Jedi rendét és tudom, hogy vállalja érte a kizárást is, ha úgy döntenek!
A válaszon a jedik döbbentek meg, nem hitték, hogy egyrészt bevallott mindent, másrészt az arcukon az látszott, hogy erről semmit sem tudtak és ennyire megdöbbentette őket, amit hallottak. Rhys-nek ez furcsa volt, annak a fényében, hogy tudják, hogy sötét Tanács tag, akkor mit csodálkoznak azon, hogy megszegte a rend törvényeit, szabályait, nem is egyszer.
- Nos, ez valóban nem sért semmit, de ami miatt itt vagyunk, a férje a Sötét Tanács tagja, ő a birodalom egyik nagyura – szinte szabadkozott a rodián.
- Maguk megőrültek! Keth a Havoc Squad tábornoka, jedi lovag, aki a háború végnapjaiban végig az első sorban harcolt a birodalmiakkal szemben. Számtalan jedit, katonát és civilt mentett meg az impektől! Meg merik vádolni azzal, hogy hazaáruló lenne, ahogyan engem is, aki többszörösen kitüntetett veterán és a köztársaság egyik legjobb pilótája és végletekig lojális?! – kérdezte kiakadva.
Mindez igaz volt, még ha át is menne Xeth miatt a birodalomba, soha sem dolgozna nekik, nem árulná el a köztársaságot, semmit sem mondana el nekik. A hűsége a Köztársaságé, ezen még Keth/Xeth sem változtathatott, ahogyan a Császár sem. El kellett fogadniuk.
- Bizonyítékunk van rá – érkezett a nyugodt válasz.
- Bizonyíték, amit maguk gyártottak?! Bizonyára azért, mert maguk szolgálják a birodalmat és ő rájött és le akarja magukat buktatni. Maguk meg eltűntetnek mindenkit, akit veszélyesnek ítélnek meg… nem pont ilyen a birodalom módszere?
Ahhoz Rhys remekül értett, hogy miként sértegessen másokat és húzza fel őket. Egyrészt pszichológiai hadviselésként, így könnyebben hibázik az ellenfél. Másrészt a Dun Möch-re a jelleméből akadóan megtanította Keth az évek alatt. Látta a jediken, hogy betalált, hogy a saját vádjaikat ütötte vissza rájuk, katonaként azonnal feltűnt neki, hogy megfeszültek az izmaik és ugrásra voltak készek. Szomorúnak találta, hogy lehet, hogy készek lennének egy alig képzett erőhasználóra rátámadni.
- Elég legyen ebből, hozzák, majd a jedi templom fogdájában folytatjuk a beszélgetés. Hozzátok! – mondta az egyik.

***
Rhys próbált volna hátrébb lépni tiltakozva, hogy ezt akkor sem tehetik meg a jedik, mert nincs hozzá joguk. Ennyire nem volt járatos a jedik dolgaiban, de soha sem látott ilyet és nem is hallott. Egészen eddig tartotta magát, de most már a helyzet abszurditása miatt ő maga is megijedt. Nem nagyon tudta, hogy mihez kellene kezdenie, vagy egyáltalán mit tehetne. Ha elviszik, akkor ide fogják csalni és talán elfogják, amit semmiképpen sem akart. Azt sem tudta, hogy milyen bizonyítékuk lehet, de azt igen, hogyha bűnösnek találják, akkor tényleg saját maga is mindent elveszthet. Két jedi pedig oda is ért hozzá és két oldalról ragadták meg a karját, hogy magával húzzák. Ő ösztönösen próbált úgy mozdulni, hogy kibújjon az őt tartó kezekből és leüthesse a mellette állókat. A mozdulata félbemaradt, ahogyan megérezte azt, hogy a jedik teljesen lefagytak valamitől.
A következő pillanatban a mesterek a fegyvereik felé nyúltak, de ekkor egy lila penge villant és egy széles vágást követően a két tanácstag, akik Rhys karját tartották fogva hangos üvöltés mellett zuhantak a padlóra, a levágott alkarjaik egy pillanattal később estek le ugyanúgy a földre melléjük. A megmaradt két mester azon nyomban a kardjuk nyúltak volna, a bothan – Girral mester – öreg és lassú volt már, esélye sem volt arra, hogy időben reagáljon, a rozoga csontjai és ízületei nem tették lehetővé mindezt. Rhys ott volt már és egyetlen csapással szabadította meg az öreg bothant a fejétől, majd mozdult tovább Noye felé. A rodián, a gyógyítók vezére, ahogyan várható volt végül mégsem próbált a fegyvere után nyúlni, úgyis olyan volt, hogy még önvédelemre sem akart soha se fegyvert használni. A fénykardmarkolata lerepült az övéről és a földön landolt. Ahogyan odaért Rhys hozzá látszott a rodián arcán, hogy már tudja, hogy miről van szó.
Csupán széttárta a karjait, mutatva, hogy nem fog védekezni, egyetlen villanás látszott és két puffanás, ahogyan a rodián két fele a földre omlott. A nő megfordult és a földön fekvő párosra pillantott, majd elindult újra feléjük, Seda és Losak mesterek felé. Elvesztett végtagokkal is próbáltak még valamit tenni, de a fénykardok könnyű szerrel Rhys-hez repültek.
- Komolyan azt hittétek, hogy hagyni fogom azt, hogy valaha is akárcsak egyetlen ujjal is hozzáérjetek?! – kérdezte a Rhys testét megszállva tartó sith nagyúr.
A két jedi arcára mintha félelem ült volna ki, amikor meglátták a feléjük hajított fénykardmarkolatokat, amiket Xeth a megfelelő pillanatban aktivált…

Bármi jöhet, kánon és alter is, bárkitől, km és JK is írhat (ha jk ír, a staff majd beleszerkeszti az esetleges jutalmat )

”A verseny a legközönségesebb feladatot is izgalmassá teszi.”
- Scott Jurek

***
Letörölte a homlokáról az izzadtságot, még mindig alig akarta elhinni, hogy rávették, hogy ide jöjjön. A rávevés gyenge szó volt, lényegében kényszerítették a többiek miután állítólag a felállított szabályoknak megfelelt, vagy éppen nem. Úgy vélte, hogy túlságosan is sok ideje van a szerelőknek, ugyanis ők voltak azok, akik a birodalmi szerelőkkel együtt összehozták ez az eseményt. Igazából a legjobb érvet fel sem hozhatta Rhys, hogy miért nem érdemes őt nevezni, mert lényegében ha ő indul, akkor nem kell ellenfélnek. Xeth révén birodalmi is lett… Ha ő nyer, akkor elviekben ő a legjobb pub és imp pilóta is egy személyben. Ha meg nem… olyan pedig nem fordulhatott elő, hogy kikap egy sima egyszerű ember pilótától. Igazából Erő nélkül is a legjobbak között lett volna, de azzal, hogy erőhasználó kimagaslott a többiek közül, azóta meg még inkább, hogy már nem csak ösztönösen képes arra, hogy használja, hanem tudatosan is. A szerelők az összes rajparancsnokot és sima pilótát is végignézték, majd folyamatosan szűkítették a kört, míg végül tíz főre szűkült az egész. Itt mindenféle felvételeket megnéztek és végül három fő volt az, akik bekerültek a szerencsések közül. Ironikus módon a másik két személy is Rhys alatt szolgált. Kiera és Lor voltak azok. Mindannyian nemet mondtak, de a szerelők érve, miszerint egy hónapig az ő részlegüket veszik utoljára javítás szempontból és mindenkit eléjük sorolnak eléggé meggyőző volt. A trióból teljesen egyhangúan, mintha mindig is ismerte volna egymást Kiera és Lor visszaléptek a felettesük részére, hogy nyugodtan versenyezzen ő. Mondani sem kell, hogy Rhys mennyire odavolt mindezért, főleg, hogy ismét egy sivatagos bolygóra kellett menni. az utóbbi időben már túlságosan is sokszor fordult elő mindez.
A szerelők roppant készségesek voltak abban, hogy örömmel segítenek nekik felépíteni a fogatot, mert is ajánlani a nő, révén soha sem versenyzett ilyenben korábban. Miért nem tudtak egy sima vadászgép versenyt tartani? Mondani sem kell, hogy végig morcos volt emiatt, de azért amennyire csak tudott, igyekezett részt venni az építésben, hogy már a gép működését is megértse. Hogyha bármi gond lesz a versenyen, akkor ott helyben tudja saját maga is korrigálni. Ahogyan az lenni szokott és saját maga az X szárnyú gépekhez szokott, így itt is egy nagyon gyenge pajzzsal ellátott, apró, ám gyors gépet kért. Nem valami nagyot és pajzsosat, azok egyébként sem illettek hozzá, meghagyta a Birodalmiaknak. A verseny előtt még igyekezett kipróbálni a gépet, hogy ne teljesen új élményként kelljen kiállnia a versenyre és rájöjjön a gép esetleges hibáira is, hogyha vannak olyanok. Akkor azokat még lehessen gyorsan javítani a verseny előtt. Izgulni nem izgult, pilótáskodás terén talán nagyképűnek is tűnhetett, hogy mennyire magabiztos, de tényleg tudta, hogy mennyire jó benne.

***
Úgy tűnt a nő számára, hogy az előkészületek nagyon gyorsan teltek el és máris itt volt a verseny. Előre sem ő, sem pedig a vetélytársa nem tudta, hogy milyen pályával kell számolniuk, mert a rendezők nem mondták meg. Mint kiderült rengeteg szponzor és efféle is beszállt mindebbe, nagyon sokan fogadtak az eseményre és jöttek el. A verseny, ahogyan lenni szokott három körös volt, így legalább lesz ideje arra, hogy felmérje a terepet és megnézzen mindnet a pályán. Ahogyan számított rá az ellenfele valóban nagy és nehézkes fogatot hozott, mintha most is csak egy X szárnyú és egy TIE versenyzett volna. valóban így is tett az első két körben, ahogyan eltervezte, hogy felmérje a pályát és beazonosítsa a veszélyeket. Mivel a pilótáskodáshoz az Erő is hozzátartozott, így azt is igénybe vette, hogy a birodalmi elé kerüljön, semmilyen esetre sem lehettek másodikak és biztosra vette, hogy a birodalmi is folyamatosan csalni fog, így ő maga is hajlandó volt megtenni. BB-4 kissé szomorú volt, hogy nem tarthatott a gazdájával, de ez most nem olyan jármű volt, ami minderre képes lett volna, hogy őt is elvigye.
A pálya első része, viszonylag nyílt terepen zajlott, ahol néhol voltak magasabb sziklafalak, csak egy-egy kiemelkedés a talajból, de kellően magasak. Ezeken mesterlövészek, vagy efféle személyek, akik lőni tudták a két fogatot. Rhys-nek kerülgetnie kellett ezeket, az Erőre hagyatkozva tette meg mindezt, ösztönből, de többször szándékosan lemaradva az ellenfelétől, hogy azt a fogatot használhassa védelemnek. Amikor az utolsót is elhagyták, akkor lőtt ki a másik mellett és húzott el tőle. Amint ezen a részen végig értek, a másik némileg lemaradva következett a völgyes, sziklás terep, ahol gyakran volt keskeny az út és több féle leágazás és kisebb részek is voltak benne. Itt még durvábbak voltak az akadályok, nem egyszer robbanás is történt mögötte, ahogyan gránát robbant, még a szelét is érezte és a por is a képébe repült, főleg, amikor éppen nem sokkal előtte, vagy egy másik járaton volt robbanás. Ezeket igyekezett a lehető legjobban megjegyezni, hogyha következő alkalommal erre jön, akkor ne ezekbe fusson bele.
Tovább haladva egy rövid egyenes szakasz következett, majd le a föld alá régi kiszáradt folyómederbe és barlangba. Ez nagyon kényelmetlen és rossz szakasz volt a nő szerint, szinte végig sötétben, de legalább is félhomályos állapotokban kellett menni az össze-visszaálló sziklák között. Sok olyan volt, hogy a birodalmi fogat könnyedén átgázolt rajtuk, de a sajátja nem bírta volna ki. Így is jó pár karcolást összeszedett, mert annyira a falhoz lapulva kellett haladnia féloldalasan, hogy ne robbanjon fel, de még így is néha nekiért a falnak, vagy a sziklának. Legközelebb nagyobb szerencséje lesz már, mert addigra kitakarított az imp. A kiérkezés után buckalakók és banthák által lakott részen kellett átjutni, ahol közel sem volt kellemes a fogadtatás és még a banthákat is kerülgetni kellett. Bele sem mert gondolni, hogy mekkora bukás és valószínűleg halálos kimenetelű lett volna az, hogyha itt belemennek egy élőlénybe, vagy helyibe. Külön „kellemes” volt, hogy a buckalakók még lőttek is rájuk. Ezen rész után pedig egy újabb üres rész. Egyenes, amin már csak végig kellett menni.

***
Az utolsó kör vége felé voltak már, Ryhs-nek nagyon elege volt az egészből már, ha minimum egy kiló homokot nem evett, akkor semennyit, szomjas volt és a melegtől kezdett rosszul lenni. Nem ehhez a klímához volt hozzászokva. A fogata már nem működött 100%-san, sokkal lassabb volt, mert több sérülést is összeszedett, főleg azzal, hogy ütközött a birodalmi fogattal. Amennyire látta azon is voltak jócskán sérülések és továbbra is fej-fej mellett haladtak. Mivel most jött a föld alatti rész Rhys úgy döntött, hogy kockáztat és egy nagyon merész lépést, húzást fog megejteni. Szándékosan úgy tett, mintha lassulna a gépe, így hagyta, hogy feljöjjön rá a másik pilóta, aki láthatóan be is vette a manővert és a saját fogatának gondolájával nekiment Rhys-ének. A nőnek igazából pont ez volt a célja, majd az, hogy a másik elkezdje rátolni a falra, hogy így akarja megölni őt. Mivel a tényleges konfrontációt nem bírta volna ki már a saját gépe, így közben kinyúlt az Erőbe, hogy telekinetikát használva tartsa távol a másikat pár centire a saját fogatjától. A külső szemlélők, de még a másik pilóta számára is úgy tűnhetett, hogy teljesen nekiment a másiknak és így sodorja. Egyáltalán nem mondhatta azt, hogy könnyű volt a vezetésre és erre si koncentrálnia, plusz arra, hogy ne menjen a falnak és vezessen. Végül pedig eljött a pillanat, amire vágyott.
A másik ekkor szándékozott egy nagyobb lökéssel odapasszírozni a nőt és a fogatját a falhoz, Rhys amikor érkezett a lökés a másik részéről szüntette meg az erőalkalmazást és fékezett le teljesen. A másik hirtelen bucskázott át az eddigi láthatatlan falon és egyébként is lendült a fal felé, csak éppen már nem volt ott a köztársasági gép. Rhys látta, ahogyan a birodalmi fogat nekiütközik a falnak és berobban az adott gondola és lekszakad, miközben a teljes fogat még haladt előre és méterekkel később becsapódott a talajba. Amikor saját maga felgyorsított és elhúzott, mintha hallotta volna, hogy anyázik a másik és kászálódott volna ki az ülésből. De ezzel nem foglalkozott. Az sokkal inkább lekötötte a figyelmét, hogy megszüntesse a mikro szivárgást, ami fenn állt. Szerencsére mivel ez már a harmadik kör volt, így a bantháknak az utolsó szakaszon volt annyi eszük, hogy elmenjenek az útból és csak néhány lövés érkezett felé a tuskenektől.
Mivel most már nehezebben volt irányítható a gépe, így pár lövés lepattant róla, mert nem tudott kitérni, vagy éppen beleállt a fémbe, de átjutott. Az energia is lassan fogyni kezdett ennek köszönhetően, de végül pár méterrel a cél előtt adta csak meg magát a fogat, de a lendületnek köszönhetően az egész Rhys-el együtt becsúszott a célvonalon keresztül a másik oldalra, így ezzel érvényes lett a verseny. A Köztársaság győzött, Rhys pedig fáradtan és kimerülten kászálódott ki a fogatból, immáron győztesként.

Bármi jöhet, kánon és alter is, bárkitől, km és JK is írhat (ha jk ír, a staff majd beleszerkeszti az esetleges jutalmat )

” A háború mindenekelőtt nyers őszinteséget követel. Itt nem lehet színészkedni, még tréfából sem.”
- Camil Petrescu: A szerelem utolsó, a háború első éjszakája

***
Lady Elara egy légi bemutatóról tért vissza a nevelőszülei hívására Dromund Kaas-ra. Fogalma sem volt a nagyjából tizenhat éves lánynak, hogy miért kellett mindezt megtennie, hiszen éppen gyakorlatozás közepette volt a pilótákkal. Most is magasan verte a nála jócskán idősebb pilótákat, még az erőhasználókat is, akik nehezen emésztették meg, hogy egy éppen csak tizenhat éves kis bakfis messze lekörözi őket. Mi mást lehetett volna tenni, ha Elara őstehetség volt? Mint mindig most is a páncéljában érkezett, a nevelőapja, Lord Kalen Organa nem engedte, hogy anélkül mutatkozzon mások előtt, ahogyan a nővérének sem. Bár vele legalább viselkedései gondok nem voltak. Amikor a lány megérkezett a hangárból ment ki és hallotta, hogy a nevelőszülei éppen vitatkoznak, rajta. Lady Vadrin nem akarta elhinni, hogy mit tett a férje, Lord Organa meg számon kérte, hogy Elara nővérét úgysem engedte volna semmi ilyesmire használni Vadrin. A fiatal bakfis egyre kíváncsibb volt, hogy miről is lehet szó, mert a veszekedés közben szóba került az, hogy kezelhetetlen és senki sem képes rá hatni. Végül az apja annyiban hagyta a dolgot, hogy akkor maximum megölik egymást, bár Lord Xeth elég türelmes fajta volt, így talán jobban féken tudja tartani a csípős nyelvéről, szabadszájúságáról és folyamatos ellentmondásáról híres Elara-t. A pár nem látott más kimenetelt, mint a tényleg megölik egymást, vagy egymásba szeretnek, de igazából egyik sem volt fontos, hiszen csak politika volt az egész. Nagyjából ekkor vette észre a házaspár, hogy a neveltlányuk is ott van és hallgatózik, aki még némileg jókedvűen kérdezett rá, hogy miként kerül képbe ő Lord Xeth-el. ekkor mondták el neki, hogy össze fognak házasodni, politikai alapon. Elara felnevetett és megrázta a fejét.
- Kizárt! Nem! Ezt már most felejtsétek el, soha sem megyek hozzá! – kötötte az ebet a karóhoz.

***
Nem mintha olyan sok választási lehetősége lett volna arra, hogy nemet mondjon, ehhez ő túl kevés volt, főleg, hogy a feje felett három Sötét Tanácstag döntött a sorsáról, révén Lord Xeth elfogadta a szövetségi ajánlatot. Így néhány nappal később meg is kötötték a szerződést és Elara-nak költöznie is kellett Lord Xeth palotájába. A szerződéskötés után találkozott a Hírszerzés nagyurával először, az egésztől igazából felfordult a gyomra és nevetségesnek találta, hogy két olyan személy házasodik, akiket nem is nagyon láttak eddig páncél nélkül. Próbált a férfiról kideríteni, amit lehetett, ami nem volt sok. Azt megtudta, hogy megölt mindenkit a másik, aki meglátta sisak nélkül azt megölte. Remek kilátásnak tűnt, éppen ezért senki sem tudta, hogy milyen fajú lehet, a korát tudták megmondani, hogy húszas évei elején járhat és ő a legfiatalabb személy, aki valaha is bekerült a Tanácsba. Ezeken felül meglehetősen csöndes, halkszavú és megfontolt alak volt. És amit nem tettek hozzá, halálos, de ezt magától is tudta Elara, az ilyenek voltak mindig a legveszélyesebbek és legkiszámíthatatlanabbak.
A párosra kínos csend borult, ahogyan mindketten a hatalmas csarnokban levő hosszú asztal két átellenes végében ültek és még véletlenül sem néztek egymásra. Nem mintha olyan sok látnivalójuk lett volna, hiszen már pontosan felmérték titokban a másik páncéljának a legapróbb szegletét is. A vacsorához egyikőjük sem nyúlt, akkor le kellett volna venniük a sisakjukat, amit pedig láthatóan egyik sem akart megtenni. Nem akarták felfedni a másik előtt a valódi kilétüket, legalább is Elara részéről ez állt fenn. Végül is nem túl meglepő módon ő volt az, aki elunta az egészet és felállt, hogy visszatérjen a szállásának kijelölt helyre. Ahogyan felállt és elindult a férfi felemelte a fejét.
- Nem adtam engedélyt, hogy távozz! – mondta.
- Húzz a peremvidékre és feldughatod magadnak a parancsaidat, szabályaidat, egyiket sem fogom betartani! – nézett hátra dühösen.
Mindezt tökéletesen félelem nélkül mondta, ezzel meg sem várta, hogy a másik mit is reagál rá, nem is nagyon láthatta volna, de igazából Xeth-nek már most szimpatikus lett a fiatal lány, hogy végre valaki ellent mer neki mondani és pontosan az ellentét tenni annak, amit mond. A következő néhány hét is így telt, hogy szinte semmit sem szóltak egymáshoz, vagy ha igen, akkor annak vitatkozás lett a vége. Noha Elara nem érzékelte, de úgy az első hét végétől kezdve a férfi szándékosan provokálta ki mindezeket, csakhogy a másik direkt ellentmondjon neki, mert titkon nagyon jól szórakozott ezeken.

***
Úgy lassan másfél hónapja lehettek már házasok, de még mindig nem látták egymást, amikor a lány már kezdett nagyon kíváncsi lenni, hogy mégis ki, vagy mi rejtőzhet a maszk mögött. Így az egyik alkalommal, amikor a férfi a hálójába visszavonulása alkalmával véletlenül, vagy épp szándékosan elöl hagyta a sisakját, akkor Elara nemes egyszerűséggel ellopta azt és magával vitte, hogy a férfinak utána kelljen jönnie valamilyen módon. Ha pedig megöli érte, nos… legalább megmenekül ettől a szörnyű állapottól és még Erőszellemként visszajárhat rémisztgetni, kísérteni Xeth-et az élete végéig. Ez is egy teljesen remek és jó opció volt szerinte. Más kérdés, hogy valószínűleg más nem értett volna egyet vele. Ahogyan azt sem tudta, hogy a férfi szándékosan hagyta elől a sisakot, mert már számított arra, hogy a lány ilyesmire készülhet. Aznap este semmi sem történt, másnap reggel pedig, mint mindig katonásan korán kelt, így még volt ideje letudni reggeli előtt a szokásos edzését, zuhanyt és fel is tudott öltözni. Így ült le reggelizni, nagyjából félúton járhatott, amikor a helység ajtaja kinyílt és egy fiatal emberférfi jött be rajta.
Még csak az Erőbe sem kellett kinyúlnia Elara-nak, hiszen a páncél többi része, ami a férfin volt egyezett azzal, amit Xeth hord. Valóban fiatal férfi volt a másik, nagyjából öt-hat évvel idősebb, mint a lány. Kellemes meglepetéssel töltötte el, hogy a férfinak is volt tetoválása az arcán, bár jócskán nagyobb, mint az övé. Arról nem is beszélve, hogy egészen jóképűnek találta. Szóval összességében kellemes csalódás volt, de az összhatáson hihetetlen sokat rontott az a tény, hogy Elara átkozottul elviselhetetlennek tartotta a másikat, aki mintha sportot űzne abból, hogy folyamatosan idegesítse és kihozza a béketűréséből – amit egyébként is könnyű volt megtenni. Ezúttal nem csak a lány nézte meg alaposan a másikat, hanem a férfi is őt, hiszen most látták egymást először. Noha Elara ekkor még nem tudta, de a férfi is roppant kellemesnek találta azt, amit látott.
- Idehoznád a sisakomat, amit elloptál? – kérdezte.
- Ha nem látnád, akkor reggelizem, szóval keresd meg magad, ha akarod! – felelte dacosan.
A férfi ekkor az asztal átellenes végén nekilátott kihúzni az egyik széket és intett is az egyik bent levő droidnak, hogy terítsen meg és hozza a reggelijét. Elara keze megakadt, amikor a következő falatot éppen a szájához emelte volna.
- Te meg mégis mi a fenét csinálsz?! – kérdezte.
- Reggelizek, nekem is vannak efféle igényeim – vonta meg a vállát a másik.
A lány dühösen tette, szinte csapta le az evőeszközöket az asztalra és elindult kifelé.
- Nekem azonban elment az étvágyam, így egyedül eszel!
Felelte, amíg átsietett a hosszú asztal mellett, azonban a végén mindenképpen Xeth mellett kellett elmennie, aki még mindig nem ült le, csak a két kezével támaszkodott a kihúzott szék támláján és Elara-t figyelte, mint aki remekül szórakozik azon, hogy a fiatal nő miként reagál. Ezzel szemben a lány pedig úgy tett, mintha a férfi nem is lett volna ott a helységben. Talán éppen ezért lepte meg igazán az, hogy miután elhaladt a másik mellett az megragadta a karját és megpörgetve magához rántotta úgy, hogy Elara pont vele szemben érkezett meg. A két páncél összecsapódott, amint egymáshoz ért a lánynak pedig feleszmélni sem volt ideje, mert a férfi keze a tarkójára csúszott, így húzta őt még jobban magához és már meg is csókolta őt. Jó néhány pillanatra lefagyott ezen mozdulat nyomán, amikor már képes volt megmozdulni jó katona módjára teljes erőből felrántotta a térdét és tökön térdelte a másikat. Hiába volt páncél a férfin, Elara páncéljának térd része is páncélozott volt, így azért eléggé érezhette a másik a találatot, mert a csók azonnal megszakadt és a férfi a lábai közötti részt szorítva hangosan nyögve terült el a földön.
- Legközelebb fénykarddal fogom megtenni, ha hozzám érsz!
Kérte ki magának, de minden erejére szüksége volt Elara-nak, hogy ne sírja el magát, így a lehető leggyorsabban fordult meg és rohant ki a helységből magára hagyva a fájdalmaik között még mindig remekül szórakozó Xeth-et.

***
Hónapok teltek el, most már igazából nem volt mit rejtegetniük egymás előtt, így a palotában nyugodtan mászkáltak mind a ketten páncél nélkül, főleg, amikor csak droidok voltak jelen és élő személyek nem. Elara folyamatosan került Xeth társaságát, míg a férfi mindig kereste a lányét, már csak azért is, hogy direkt húzza az agyát. Egy-egy talpnyalással teli nap után tényleg átkozottul élvezte, hogy valaki elküldi a melegebb éghajlatra és csak azért is nemet mond neki. Ennyi idő igazából elég volt ahhoz, hogy Xeth beleszeressen a makacs lányba a viselkedése szenvedélye miatt, ami azt illeti Elara is kezdve megkedvelni, amikor a férfi éppen nem a vérét szívta és nem próbálta meg szándékosa felhúzni. Más kérdés, hogy amíg a férfi teljes mértékben beismerte mindezt magának, addig a lány soha sem vallotta volna be, még maga előtt is tagadta az egészet.
Egy Dromund Kaas-hoz mérten is rémes nap estéje volt, a megszokottnál sokkal nagyobb vihar tombolt odakint, egész nap sötét volt és az Erő sötét oldala igencsak erősen háborgott. A császár éppen valamivel elfoglalt volt. Ezen az estén Elara egy forró tea társaságában a kisebbik nappaliban – ami tényleg aprócska volt a maga nagyjából száz négyzetméterével – a lángoló kályha előtt olvasott egy fotelben. Ilyen helyzetben találta meg, érkezett meg Xeth lényegében bőrig ázva. Ahogyan az jó szokása volt az utóbbi hónapokban, hogy húzza Elara-t, most is így készült tenni és nemes egyszerűséggel kikapta a lány kezéből a könyvet, főleg, mert az nem is vette a lány arra a fáradtságot, hogy visszaköszönjön a férjének. Azt azonban már nem tűrte el, hogy a könyvét csak így elvegye a másik. Azonnal fordult a fotelben feltérdelt, és nyúlt volna a fotel mögött álló Xeth kezében tartott könyvért, azonban nem tudta megtenni, mert az arca néhány centire került a másikétól. Az előbbi határozottsága, hogy elküldi a fenébe a másikat egy pillanat alatt szállt el, ahogyan hihetetlenül zavarba jött a közelségtől.
- Kérem vissza a könyvemet! – karta kikérni magának, de a hangja sokkal inkább kislányos volt, mintsem határozott.
- Ami azt illeti, egészen csinos és szép vagy ilyen közelről – vigyorodott el a férfi.
Elara arca ebben a pillanatban legalább olyan színt vett fel, mint amilyen a haja volt, teljesen zavarba jött.
- És imádnivaló, amikor éppen elküldesz a peremvidékre, vagy ellent mondasz – tette hozzá Xeth.
Ezt már szándékosan, csak azért, hogy még jobban zavarba hozza a fiatal lányt, ami maradéktalanul sikerült is. Elara érezte, hogy teljesen kiszáradt a szája és nyelni sem tudott, bármennyire is szerette volna megtenni. A pirulásnak köszönhetően valamivel gyorsabban is szedte a levegőt.
- Te is egészen elviselhető vagy, ha éppen nem akarsz az őrületbe kergetni – felelte halkan és rekedten.
A hírszerzési szféra nagyura közelebb hajolt, hogy megcsókolja a feleségét, ám Elara zavartan és riadtan húzódott hátébb.
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy még soha sem csókolt meg senki? – vágta le egyből a dolgot a férfi.
Erre Elara még jobban elpirult és visszahuppant duzzogva a fotelba, így Xeth-nek meg kellett kerülnie azt, hogy újra szembe legyen a másikkal. Ott le is guggolt a fotel oldala mellett, hogy azért közel lehessen a lányhoz.
- De, te, amikor erőszakkal megcsókoltál! Tönkretéve életem első csókját!
Xeth némileg bűnbánó arckifejezést öltött, amivel szinte teljesen sikerült lekenyereznie a fiatal feleségét.
- Miből kellett volna gondolnom, hogy soha… fiatal vagy, gyönyörű…
- Talán mert Lord Organa a nevelőapám és nem viccből hordok kisgyerek korom óta páncélt, ennyire óv minket… így rajtad kívül nem nagyon volt senki, aki látott volna.
- Meg tudsz bocsátani? – kérdezte.
Elara összeráncolta a homlokát, ezt a mézes mázos beszédet már ő maga sem hitte el, már éppen készült volna odafordulni, hogy a férfi fejéhez vágja, amikor megérezte, hogy Xeth az arcához ér puszta kézzel és végigsimít rajta. A gyengédség meglepte, így ismét elpirult és nem is igazán akart ellenkezni azon, hogy a másik maga felé fordítsa az arcát. Nyelt egy nagyot, de ismét úgy érezte, mintha teljesen kiszáradt volna a torka. Ezúttal már szinte ő várta azt, hogy a másik megcsókolja, de magában próbálta magát korholni, hogy nem szerethet bele a férfiba, de eddigre már muszáj volt rájönnie, hogy ezzel elkésett. Ahogyan Xeth ajkai az övéhez értek lecsukta a szemét és az elején még kissé ügyetlenül, de viszonozta a csókot. Mivel kellően hosszan játszották az ajkak ősi játékét, így a végére már egészen kezdett belejönni. Miután elhúzódtak egymástól, akkor találta meg végre a hangját.
- Ha azt hiszed, hogy ezek után nem fogok mindenben ellent mondani, akkor nagyon tévedsz!
A férfi erre a válaszra felnevetett és szélesen, meglehetősen kisfiúsan vigyorodott el.
- Nem is akarom, hogy ez változzon – felelte boldogan.
Még egyszer megcsókolta a lányt, majd felkapva indult a háló irányába. Ettől a naptól kezdve pedig szinte elválaszthatatlanok lettek.

Bármi jöhet, kánon és alter is, bárkitől, km és JK is írhat (ha jk ír, a staff majd beleszerkeszti az esetleges jutalmat )

”Ez nem amolyan egyszerű szerelmi háromszög, mint ahogyan azt gondolná valaki is, ez annál jóval több, vagy egyszerűen más.”
- Horváth Géza: A szerelem két arca

***
Hangos kiabálásra és veszekedésre kezdett magához térni, elég zavart állapotban. Elsőre a szavak értelmét sem fogta fel, csak a két nagyon hasonlatos hangot hallotta. Amelyeket bármikor felismert, még így is, hogy csak félig volt magánál. Az egyik a kedvesebb a másik a szinte teljesen ugyanolyan, csak a sötét oldal miatt némileg mélyebb és érdesebb hang. Mégis mind a kettő megmelengette a szívét, bármikor hallotta és emellett olyan fájdalmat is okozott Keth-é, amit alig tudott elviselni. A hangok persze, hogy hasonlítanak, hiszen ikertestvérek… nem, nem azok. Rhys lassanként kezdte realizálni, hogy mi történt vele nem is olyan régen. Az egyik utolsó emléke, hogy hazaért a bálról, ahova mennie kellett, egy ügynök fogadta, majd ott volt Keth. Mondott dolgokat saját maga finoman szólva elvesztette a fejét, pontosan tudta, hogy átbukott a sötét oldalra, de régen volt olyan szabad és akkor végre nem fájt az egész, Keth akart, vagy tett is vele valamit, ő maga Xeth-hez könyörgött, majd fájdalom, ami a lelkét tépte szét darabokra, mintha kitépett volna belőle valamit, és utána minden sötét lett. Most fájt megint, és nem csak lelkileg, hanem kezdte érezni a fizikai fájdalmat is, ami először a fejénél volt érezhető. A veszekedésnek már volt értelme, a szavak eljutottak hozzá, az alapján, amit hallott valami nagyon furcsa volt, mintha a két férfi nem is érzékelte volna, hogy magához tért és még Keth is közel állt a hangja alapján ahhoz, hogy dühös legyen, vagy már az volt. Ekkor érzékelte, hogy nem érzi, amit a két férfi, sem zavart az erőben és azt is, hogy saját maga mintha nem is lenne talajon.
A nyaka körül valami hideget érzett, megpróbált megmozdulni, de nem volt rá képes, cserébe a legkisebb próbától erős fájdalom hasított a vállába, azon a kézen, amelyikkel próbálta, ezek után igyekezett a lábát is megmozdítani. Az sem sikerült. A helyzetből már leszűrte, hogy X alakban van kiláncolva, már csak az nem volt világos neki, hogy a két férfi miért csak sértegeti egymást vág egymás fejéhez olyan dolgokat, amiket hallott. Lassan igyekezett kinyitni a szemét, a fonás nélkül egyébként nagyjából combja közepééig, vagy akár a térdéig leér érő haja zöme az arcába lógott, helyenként rá is tapadt a víztől, vagy könnyektől. A két férfi most tért rá arra, hogy miért és melyikőjüket kellene választania Rhys-nek. Ami itt talán a legjobban megdöbbentette az az volt, hogy mind a két férfi sértettnek és féltékenynek tűnt a másikra. Elsőre még a félhomályos fény is erős volt neki, kellett párat pislognia mire meglátta, hogy egy cellában vannak, magával szemben volt a bejárat, jobbra Xeth, balra Keth. Mindketten ugyanúgy láncokban, de sokkal szabadabban, mint saját maga. Ki tette ezt velük és ki volt erre képes? Aztán miért nem szabadult még ki a két férfi. Azt ugyan nem tudta, hogy Keth milyen Erős lehet, de feltételezte, hogy ugyanolyan, vagy közel ugyanolyan, hiszen ugyanazon személy voltak.
- Hagyjátok már abba mind a ketten! Szétmegy a fejem tőletek, rosszabbak vagytok, mint a gyerekek! – kiáltott fel.
A legnagyobb meglepetésére mind a két férfi abban a pillanatban csendben maradt. Próbált bármi ismerőst felfedezni a cellában, de semmi. Nem az zavarta, hogy fogságban van, nem először és valószínűleg nem utoljára lesz, hanem az, hogy a két férfit is képesek voltak elkapni és minden bizonnyal valaki tudott a titkukról. Ha igen, akkor miért nem halottak? Egy kicsit kába volt még, így nem vette észre az Erőblokkolókat a két férfi nyakán, meg nem is volt olyan világos, így lehunyta a szemét és próbált kinyúlni az Erőbe, ekkor hallotta a két férfitól teljesen egyszerre, hogy ne próbálja… a többit nem hallotta, mert ebben a pillanatban erős elektromosság rázta meg a blokkolóból, aminek köszönhetően fájdalmasan sikoltott fel. A fájdalomtól sűrűn kapkodva ejtette le a fejét közben látta, hogy Keth aggódva mozdult irányába, Xeth ráordít valamit, miközben láthatóan küzd azért, hogy ne próbáljon ő is mozdulni. A következő pillanatban meg is érette, hogy miért, ahogyan azt is, hogy miért csak szavakkal hadakozott a két fél és nem próbáltak egymásnak esni. Saját maga ugyan nem volt képes mozdulni így kifeszített állapotban, de Keth és Xeth igen. Az ő láncaik engedtek, de akkor a sajátjából vont el részt, azaz még jobban kezdte őt szétfeszíteni és széthúzni. Már tudta, hogy a vállai miért fájnak a felfüggesztésen felül. Próbálta összeszorítani a fogait, de ez az áramütésnél is rosszabb volt, velőtrázóan sikoltott fel, amikor Keth mozdulatának köszönhetően a bal válla és térde reccsent egyet, amint a szalagok szakadtak és a két érintett végtag kiugrott a helyéről. A fájdalomtól zokogva rázkódott meg és a könnyei a szájába folytak, alig kapott levegőt. Közben látta, hogy Keth inkább visszalép a falhoz, a fájdalom nem akart szűnni, csak tompult. A kevésbé sérült jobb kezével igyekezett megragadni a láncot, amihez a béklyó fogva tartotta, hogy legalább rögzítse magát, de amint ezt megtette az összes béklyóból fémtüskék pattantak ki és álltak bele a csuklójába és bokájába. Néhány pillanattal később láthatóan csurgott végig a vér a kezén és csöpögött le a földre alá. Ennél nem sikoltott fel újra, csak elvesztette a fájdalomtól az eszméletét.

***
Hamarosan… ki tudja, hogy mennyi idő múlva ismét kezdett magához térni, a fájdalom nem múlt el és már az izmai is kezdtek görcsben lenni. Hiába próbálta elengedni, vagy ellazítani magát, nem különösebben sikerült mindez. ahogyan körülnézett, a két férfi duzzogva ült a földön a saját faluknál, amennyire csak lehet, időnként egy-egy pillantást vetve arra, hogy vajon magánál van-e már Rhys. Közben pedig egymást fejéhez vágták a további sértéseket, vagy éppen némán hallgattak. A nő elméjében ekkor egy ismerős hang csendült fel, amit akkor hallott, amikor eljöttek az aing-tii bolygójáról, az az ominózus mondat.
~ Hamarosan választania kell majd. Nem maradhat ebben az állapotban. Hozza meg a döntést, itt nincs jó vagy rossz. ~
De valami akkor sem stimmelt, nem tűntek gonosz lénynek azok, de akkor ez valamilyen próba lett volna? Vagy tényleg a császárné? Ezúttal nem próbált megmozdulni, csak összeszorította a fogait. A légzése is ismét gyorsabb volt, mint kellett volna, de szerencsére nem olyan gyors, hogy felfedezhesse a két férfi, hogy már ébren van. inkább csak próbálta hallgatni, hogy min vitatkoznak.
- Még most is csak fájdalmat okozol neki, ezt teszed mióta egyáltalán létrejöttél. Meddig akarod még helyette eldönteni a dolgokat, már nincs rászorulva, soha sem volt. Legutóbb pont visszahozni őt a sötét oldalról… igazából tapsolnom kellene, hogy már az első szabadon töltött napodon urdrarrként viselkedsz. Igaz nem is csoda ezek után, hogyha nem akarsz olyan lenni, mint én, pedig nagyon sikerül.
- Veled ellentétben én legalább nem akartam megölni őt soha sem! – vágott vissza Keth.
- Egyszer történt, egy pillanatra, hogy átfutott a fejemen. Te elfutottál… igaz lehet, hogy meg kellene köszönnöm, ha te nem vagy, akkor én még mindig lehet, hogy a fény és a sötétség határán vívódom gyengeként.
- Még mindig marcangol a bűntudat téged Xeth.
- De veled ellentétben legalább én nem bújtam hallgatásba és nem akartam elhagyni. Te voltál az, aki úgy gondolta, hogy majd elfelejt mindent és valószínűleg vidáman élhetünk kettesben nélküle. Vagyis én, mert az én estem, én életem…
- Hazudtál neki és… - kezdte volna, de Xeth nevetése miatt megakadt a szava.
- És úgy tettem, ahogyan te tettél volna? Ajándékok, kedveskedés? Nem meglepő, hiszen én voltam előbb. Te csak azért tennél így, mert én így alkottalak meg. Minden egyes lépésed olyan, mintha én tenném meg, mert belőlem vagy. Ezenfelül… én egy szót sem mondtam neki. Bemocskolhattam volna a nevedet előtte, ellened hangolhattam volna, de nem tettem. Nevezz szörnyetegnek, de én azt az egy zsarolást leszámítva hagytam, hogy szabadon döntsön. Az, hogy te elhanyagoltad esélyt adott arra, hogy újra visszaszerezhettem és így újra a valós férje oldalán van. Ne felejtsd el, én kértem meg és nekem mondott igent. Ó, csaknem zavar ez téged?
Rhys látta, hogy Keth keze ökölbe szorul, tényleg zavarta, tényleg féltékeny volt. Rhys úgy érezte, hogy ez azt jelenti, hogy tényleg fenyegetésnek fogják fel egymást, mert túlságosan is hasonlóak voltak és… érezte, hogy a két férfi szavaira kicsordulnak a könnyei.
- Hagyjátok abba, kérlek! Összetöritek a szívemet, ha még lehet rajta bármit is sebezni… Tényleg én voltam? Miattam buktál át a sötét oldalra? Nem akartam… – kérdezte Xeth-et.
A férfi csak egy olyan mozdulatot tett, amiből Rhys könnyedén kiolvashatta, hogy nem tartja őt felelősnek érte és nem kell magára vennie a nőnek mindezt, de valóban amiatt történt az egész. nem mintha ez sokat segített volna a nőnek abban, hogy ne érezze magát rosszul a dolgok miatt.
- Meg akart ölni és te kérsz elnézést tőle? – kérdezte Keth szinte megrökönyödve.
- Én is meg akartam őt ölni azért, mert üldöz téged, amikor még egyek voltatok. És most már nem bántana, még ha hitegeti is magát, hogy megtenné a saját és a birodalom védelemében, nem tudná. Ha megtudná, akkor nem figyelmeztetett volna, hogy viselkedjem illően vele szemben, ha a tanítványaként vagyok jelen, mert különben bántania kellene és nem akarja. Egyébként pedig nem hagynám, hogy ő vagy te megtegyétek. Előbb végeznék magammal, ha ezen múlna a biztonságotok.
- Egyébként tudja valaki, hogy miért vagyunk itt és hogyan? – kérdezte Xeth.
- Azt nem tudom, hogy hol és hogyan, de azt hiszem, hogy miattam… – mondta.
A választ már nem hallotta, mert ismét elvesztette az eszméletét.

***
Most amikor magához tért, kivételesen csönd fogadta, nem zavarta meg egyik férfi hangja sem, viszont már az első pillanatokban is magán érezte mind a kettejük tekintetét, és nem is tévedett. Amennyire látta mind a ketten aggódtak érte, de legalább nem próbáltak meg továbbra sem egymásnak ugrani és kivételesen nem is sértegették egymást. Úgy vélte, hogy már ez is haladás. Egyszerre kapta meg a kérdést, hogy hogy van. valamit próbált kipréselni magából, de nehezen ment. Hiába volt mindkét férfi teljesen a falnál, így is lebegett a levegőben és nem tudott mozdulni. Valószínűleg pozitív választ adhatott, hiszen kapott következő kérdést, hogy miből gondolja, hogy miatta van ez az egész. nyelt egy nagyot, ki volt száradva a torka és nehezen ment már ez is.
- Amikor jöttünk el az Aing-tii bolygójáról az egyik üzent telepatikusan, hogy muszáj választanom, mert ilyen állapotban nem maradhatok. Az előbb megint hallottam az elmémben ezt – felelte rekedten.
- Mi sem egyszerűbb, válaszd a másolatot, utána pedig visszahódítalak – vigyorodott el Xeth.
- Ezzel ne viccelj kérlek! – próbálta meggyőzni.
- Nem vicceltem, örömmel versenyzem a szívedért. Te nem is szólsz hozzá semmit? – fordult Keth felé.
- Én… - elakadt a hangja.
- Sejtettem, azok után, hogy magadat feláldozva rohantál volna bocsánatot kérni nem mondanál le róla – fejezte be Xeth.
- ELÉG! – sikoltott fel. - Én is itt vagyok! Miért akartok mindig helyettem dönteni, mintha valamilyen baba lennék?! Miért? Miért történik ez az egész velünk? Én csak egy senki vagyok… egy jelentéktelen… Bár minden olyan lenne, mint régen…
Itt elakadt a hangja és sírva szegte a fejét. Elveszettnek érezte magát, tényleg nem értette, hogy miért is vannak itt, ki ilyen kegyetlen és miért. Nem tudta, hogy egyáltalán mivel érdemelte, érdemelték ki mindezt. Xeth vajon tényleg szerette annyira, hogy önként mondott volna le róla, vagy csak valamilyen játék volt ez is?
- Nem vagy senki és nem vagy jelentéktelen Csillagvirág. Arra képes voltál, hogy a Sötét Tanács egyik legerősebb tagját kis híján teljesen jedivé tedd pusztán azért, mert beléd szeretett és a szerelmeddel. Képes voltál arra, hogy olyan kétségeket ébressz benne, hogy még a feltétlen hűségét is feladta volna a Birodalom és a Császár irányában. Aláírta volna a halálos ítéletét érted. Ahogyan mondtam, ha te nem vagy, akkor én sem lennék, csakis miattad létezem. És szerintem Jassa, Enos, Rana, Picúr, a többiek, az a több ezer, vagy millió ember, akinek megmentetted az életét, még ha nem is tudják a neved nekik sem vagy az – mondta Keth.
- Ezt én sem fogalmazhattam volna meg szebben – értett egyet kelletlenül a másik férfi is.
Ahogyan az előbbi lemondás, most ez is nagyon jól esett neki, az nem is igazán jutott el a tudatáig, hogy amit nagyon jól rejtegetett eddig, hogy mennyire nincs önbizalma sem önértékelése az most ezzel kibukott. Korábban elég egészséges önbizalma volt, manapság pedig csak Xeth tanításának köszönhetően megjátszott, de nem valós.

***
További órák teltek még el úgy, hogy a hármas egymással beszélgetett, a hangulat is kezdett valamiért egyre feszültebb lenni, mintha kívülről is generálták volna, hogy a két férfi egymásnak essen és ezáltal mielőtt ez megtörténik válasszon Rhys a két férfi között. Az egyetlen, aminek örült ebben a helyzetben, hogy mindene annyira elzsibbadt, hogy már a fájdalmat sem nagyon érezte. Közben többször is elvesztette az eszméletét, de most már jó pár perce magánál volt éppen. Ekkor ismét hallotta a hangot, úgy tűnt, hogy ezúttal Keth és Xeth is, mert ők is felkapták a fejüket, amikor elhangzott, az, hogy ”Itt az ideje a választásnak!” mondat. Mind a két férfi felé kapta a fejét. Miért?! Miért kényszerítik bele ebbe? Miért nem dönthet szabadon meggondolva a dolgot nem kínzással kicsikarva?
- Nem tudok… és nem is akarok választani! Akkor szerettem meg őt, őket, amikor még egy személy voltak. Mit változott az, hogy nem úgy vannak?! Nem tudok választani, mert mind a kettejüket szeretem, ugyanúgy! Ha tehetnék kettőbe szakadnék, mint ők, hogy mind a kettejükkel legyek és ne legyenek féltékenyek és ne hadakozzanak egymással. El kellene engednem őket, hogy ennek vége legyen, de nem tudom, nem akarom megtenni! Túl sok mindenen mentem át értük, hogy velük legyek, gyenge vagyok hozzá, hogy megtegyem. Ha ez, hogy nem tudok dönteni azzal jár, hogy belehalok, hát legyen, így is bármikor feláldoznám értük az életemet. Ha csak az egyiket választanám, olyan lenne, mintha megcsalnám a másik felét… ők egy egész, én az egészbe szerettem bele. Ha egyet választanék, a másikban mindig keresném a hiányzó felet, a tetteit, mozdulatait. Nem tudnám megtenni… sajnálom, de nem tudok választani…
A forró könnyek végigperegtek az arcán és az álláról csöppökben zuhantak a kőpadlóra, ahol millió darabban terültek el.
- Válassz! – hallatszott a hang a semmiből.
- Nem! Ha megtenném olyan lenne, mintha magamba döfnék egy kést és magam venném el az életemet.
- Legalább most az egyszer ne legyél ennyire makacs és tedd, amit mondanak!
- Nem értünk, magadért! – fejezte be Xeth elkezdett mondatát Keth.
Még egyszer utoljára, elszántan felemelte a fejét és először Xeth-re, majd Keth-re mosolygott rá.
- Én katona vagyok, világ életemben Erő nélkül boldogultam, most is menni fog. Még ha zavar is titeket és nem fogadjátok el… akkor is mindkettőtöket választom. És azt, hogy ti éljetek és ne háborúzzatok miattam. Ti erősebbek vagytok, mint én valaha is leszek, ti túl tudjátok élni, amit én nem…
Látta mind a két férfi tekintetén, hogy sejtik, hogy mire készül, ha megpróbálják megakadályozni is ugyanaz az eredmény, mintha végig kell nézniük. Igazából csak remélte, hogy nem bukik át Keth ettől, Xeth-enek ilyen szempontból mindegy volt. néhány pillanatra lehunyta a szemét, felidézte a legszebb pillanatokat, amiket eltöltött a két férfival, és engedte azt, hogy néhány másodpercre ábrándozzon is azon, hogy milyen életet tölthetett volna mellettük. Megragadta a sebes kezével a láncot lehunyta a szemét és összeszorította a fogát.
- Rhyssa elég, ÁLLJ LE! PARANCSOLOM! Visszalépek, válaszd őt, de ezt ne csináld magaddal! – kiáltotta idegesen Xeth.
- Ne tedd, ennyit nem ér, kérlek Rhys ne! – csatlakozott Keth is.
Még hallotta a szavakat, de nem Közelebb rántotta a láncot amennyire nagyon kicsit tudta, hogy kevésbé feszüljön a karja, majd a következő pillanatban kiugrasztotta a csuklóját a helyéről. Ebben a pillanatban álltak bele a tüskék újra a kezeibe és a bokáiba, amitől felsikoltott. A kiugrasztott csuklót kirántotta a béklyóból, amivel az egész kézfejét végigszakította. A vér dőlni kezdett a kezéből, és a tüskék még jobban beleálltak a másik három végtagjába. A saját oldalába csapott bele, hogy a csuklója visszaugorjon, majd szédülés és világ sötétedése közben szabadította ki a másik vérző karját. Ezek a tüskék is végigszántották a bilincsben levő kezét és ezek a csuklójában levő ütőeret is elvágták. Mivel nem tudta megtartani magát, így a földre zuhant, miközben a lábai még láncon voltak. A hátára esett, az eséstől a kiugrott válla, ismét felsikoltott, sípolva szedte a levegőt és a könnyeitől fuldoklott, de felült és kiszabadította a lábait is. próbált felállni, de a vértől kétszer is elcsúszott. Az épebb kezével, amiből úgyszintén erősen folyt a vér rászorított az ütőeres vérzésre és fájdalmak közepette vánszorgott oda Xeth-hez, akinek az első dolga a volt, hogy magához ölelte és megcsókolta őt.
- Ne engedd ide hozzám is, lásd el őt! – mondta Keth.
Xeth eddigre már úgyis tépett le a ruhájából, azzal igyekezett gyorsan bekötözni legalább az artériás vérzést. Közben Rhys kiszabadította a férfi egyik kezét, hogy aztán már ő boldoguljon és indult volna Keth-hez. Xeth próbálta elkapni, de elég volt hátrébb lépnie, hogy már ne legyen a lánc és a férfi karjának távján belül.
- Nem haragszom rád semmiért – mosolygott rá.
A férfi próbált utána nyúlni és rákiáltott, hogy forduljon vissza és menjen vissza hozzá, még Keth is erre bíztatta Rhsy-t, de ő hajthatatlan volt. Mire odaért Keth-hez Xeth nagyjából addigra szabadította ki magát, már csak az erőblokkoló nyakörvvel kellett bíbelődnie, de közben elindult a másik páros felé, ahol Rhys szinte belezuhant félájultan Keth karjaiba.
- Megbocsátok… megbocsátom, hogy elmentél – mosolygott az utolsó erejével.
A véres csúszós kezével még a férfi tiltakozása ellenére is nehezen, de sikerült kioldania a bilincset, még hallotta a kattanást, érezte, ahogyan Xeth keze a vállához ér, és utána elvesztette ismét végre eszméletét, így a fájdalom is megszűnt…

Bármi jöhet, kánon és alter is, bárkitől, km és JK is írhat (ha jk ír, a staff majd beleszerkeszti az esetleges jutalmat )

”Az egymás iránti feltétlen bizalom, amely az igazi érzelmek alapja.”
- Domokos József

***
Az egész igencsak furcsa volt a nő számára, már csak abból a szempontból is, hogy Xeth és Keth valamiben egyetértettek, az pedig az volt, hogy birodalmiként kell a Takodana-ra utaznia, hogy utána járjon egy Benûwia-t érintő nyomnak. Ezen alkalmat kihasználva természetesen Xeth ragaszkodott hozzá, hogy találkozzanak, aminek Rhys is nagyon örült, úgyis már több mint egy hónapja nem látta a férfit csak dopenganglerként. Az meg mégsem volt az igazi, a holobeszélgetéseknél meg, nos az pedig nem személyes kommunikáció. Így útban volt a Kaldahan-ra, hogy onnan majd a birodalmiak vigyék tovább. Az útja nem volt felhőtlen, igazából már az első nap vége felé eluralkodott rajta a rosszullét. Forgott vele a világ, hányingere volt és gyengének érezte magát. valahogy teljesen tipikusnak érezte, hogy pont akkor legyen beteg, amikor épp feladata van, vagy a férje másik - eredeti - felével találkozzon. Amíg utazott utána nézett a Kaldahannak, nem volt túl érdekes bolygó, egy jégvilág, akik nem szeretik az idegeneket. Az egyetlen hír, ami miatt érdekes lehetett, hogy uralkodói esküvő készült. Szóval igazából nem volt semmiféle elképzelése arról, hogy Xeth miért pont ezt választotta. Vagyis volt, mert itt könnyű volt most elvegyülni, ami nekik remekül jön. Ami még szerencséjükre volt, hogy a helyiek is tetoválták magukat, így saját maga sem valószínű, hogy kilóg. Xeth-et meg úgysem gondolta, hogy álcázás nélkül jelenne meg bárhol is.
Ő, aki alapvetően leszedhetetlen volt az égről és mindig imádott repülni, most annak örült, hogy végre földön állhat. Szinte az egész éjszakáját a mosdóban töltötte hányással és rosszullétekkel, így némileg sápadt volt, amikor leérkezett a fűtött űrkikötőbe. Ahogyan számolt is vele tényleg nagy volt a nyüzsgés, hogy másnap volt az esküvő. Kellemes csalódás érte, amikor meglátta a férjét, hogy teljesen átlagosan volt öltözve, semmi páncél, vagy sisak, álcázó, vagy efféle, csak egy átlagember volt. Rohanva, mintha csak kamasz lenne tette meg a távot Xeth-ig és ugrott a nyakába. Közben magában remélte, hogy nem most fog újabb rosszullét roham rátörni, mert nem akarta a gyomra vajmi kevés tartalmát a férjén látni. Újabb kellemes meglepetés érte, amikor Xeth felkapta a derekánál a csók közepette megpörgette. Ezeket az időket szerette a legjobban, amikor csak olyanok voltak, mint egy átlagos pár, bármiféle felelősség nélkül. Úgy tűnt, hogy ez a nap a meglepetések repertoárja volt Rhys számára, ugyanis az uralkodói palotába mentek innen, mert Xeth-et ott szállásolták el. útközben a férfi beavatta, hogy jelenleg, mint Rejtjel 42 van jelen és Hetes esküvőjére vannak itt, vagyis most már L’lerim parancsnok és a helyi uralkodó is korábban Halálosztagos volt.
- Ugye tudod, hogy csak illemből hívott meg, és nem azért, hogy komolyan el gyere? - kérdezte komolyan.
- Tudom, de így viccesebb - vigyorodott el a férfi.
- Néha nem tudom eldönteni, hogy egy nagyra nőtt gyerekhez mentem-e hozzá, vagy… - sóhajtott fel.
Amikor Xeth tovább vigyorgott, csak a szemeit forgatta meg. Amíg a szállásra mentek, addig még találkoztak Lord Tubrokkal is, aki rákérdezett Xeth-nél, hogy áll-e még az este. Rhys félt, hogy ennek nagyon-nagyon rossz vége lesz, hogyha elmegy velük a férje a legénybúcsúra. Igyekezett kifejteni a rosszallását is, de Xeth nem hagyta. Hogyha már itt voltak, akkor körülnézett volna a városban is nagyon szívesen, amíg nem lesz újra rosszul, de ezt pedig főleg nem hagyta a férfi, hiszen nem sok idejük volt együtt és minden egyes percet ki akart használni, amíg Rhys-el lehet. Amit jelen pillanatban nem volt nehéz kitalálni, hogy mivel is töltötték. Késő délután miután, ami már vacsorába illett volna megebédeltek újra rátört a rosszullét, így ő maga úgy döntött inkább, hogy nem megy el este sehova, hanem a szálláson marad és filmet néz majd, vagy olvas.

***
Így az este jelentősebb részét egyedül töltötte, mivel kellően fáradt volt, miután Xeth távozott sikerült egy kicsit aludnia, de éjfél környékén már megint rosszullétre ébredt és még be is lázasodott. Így bevett rá valami gyógyszert, ahogyan a gyomrára is, majd hideg vizes zuhany alá állt be, hogy levigye a lázát némileg. Ez valamelyest még a gyomrának is jó volt. hallotta, hogy valaki bejött a szobába, motoszkálást, majd csöndet. A fénykardjával a kezében ment ki, hogy ellenőrizze azt, hogy mi történt, miközben már nyúlt volna ki az Erőbe is, de nem volt rá szükség. Xeth feküdt az ágyban, teljesen részegen, ahogyan beért már ki is dőlt. Ez volt a megdöbbenésekben a nap csúcspontja. Nem az, hogy Xeth részeg, már látta részegen korábban is, mikor együtt ittak a Havoc-ososakkal, de annyira soha sem csapta szét magát az ismeretségük tizenkét éve alatt, hogy ne józanította volna ki magát Erővel. Odament a férjéhez és próbálta felkelteni, hogy legalább ne utcai ruhában aludjon, de nem sikerült megtennie. Hiába rázta meg, vagy pofozta meg finoman semmi. Xeth teljesen ki volt ütve. Ez új volt a nőnek, mióta ismerte a másikat és nem kevés időt töltöttek egymás karjaiban aludva mindig úgy aludt a férje, hogy a legkisebb dologra is felébredjen. Mind az esküvőjük előtt, utána is, a Birodalomban is, Keth is így aludt. Azok alapján, amit átélt gyermek kora óta, hogy félnie kellett, hogy bármikor megölhetik álmában nem csodálta mindezt, és utána is, és azóta is. már tudta, hogy milyen volt a másik élete, már ismerte őt, elég ideig nyaggatta érte mindkettejüket, hogy hasonlóképpen, minta hogyan tanult ezt is megtudja. Valószínűleg saját maga is éberen aludt volna.
Lágyan mosolyodott el, amikor megértette, hogy mi volt ez az egész. Még soha ilyen, ekkora bizalmat nem mutatott felé a férje. Konkrétan az ő felfogása szerint ez a legnagyobb bizalom jele volt Rhys irányába, hiszen a szeretett nő kezébe helyezte az életét, azzal, hogy ennyire kiszolgáltatottan aludt el mellette. Még szerencse, hogy Rhys nem egy átlagos sith volt, akkor valószínűleg a férfi már nem lenne életben. Nem, ő az életét adta volna a férjéért és az élete árán is megvédte volna. mostanra tudta, hogy eléggé betegesnek gondolják a kapcsolatukat a Birodalomban, már aki tud róla, hogy milyenben vannak. Az megszokott, hogy két sith szerető, vagy házas, de soha sem mester és tanítvány formában. Maximum szeretőt szokás így tartani, akire ha a mester ráun, maximum megöli. De náluk ez nem nagyon fordulhatott elő, a férje nem tudta volna megtenni, hát még saját maga, mert azzal a saját halálos ítéletét is aláírná. Nem voltak illúzió, hogy csak addig marad életben, amíg Keth, vagy Xeth, mert nem volt elég erős ahhoz, hogy kibírja a halálukat, még akkor sem, ha elzárja magát tőlük. Ahogyan végignézett az alvó férjén felsóhajtott. Eddigi ismeretségük során nem sűrűn fordult elő, hogy úgy vetkőztette volna le a másikat, hogy nem az lett a vége. Először a cipőit szedte le, majd a nadrágját, végül a kabátot és felsőt, meg a pólót, hogy csak fehérnemű maradjon a másikon. Meg kellett állapítania, hogy a rancor megjegyzése mégiscsak helytálló, mert átkozottul nehéznek érezte Xeth-et. Nem tudta eldönteni, hogy a férje szedett-e fel pár kiló izmot, vagy pedig saját maga volt éppen ennyire gyenge a rosszullétektől, vagy mindkettő.
De nagy nehezen sikerült, amit akart és még be is tudta takargatni a férfit, miután megfelelő alvó pozícióban lefektette. Ezek után ő maga is kimerülten terült el az ágyon. Egyben biztos volt már most, hogy nem fog aludni, hanem vigyázni fogja a másik álmát, ha már ennyire kedves és figyelmes volt a másik, hogy ezzel ajándékozta meg őt. Gyengéden simított végig a férfi arcán és borzolta meg kissé a haját, amit aztán félresöprött, hogy egy csókot nyomhasson Xeth arcára. Mivel jobb dolga nem volt, így holotévét nézett, sportműsorokat, illetve olvasott is a férfi mellett.

***
Időnként, amikor Xeth mocorogni kezdett, akkor aggódva, de szeretettel tele figyelte a másikat és néhány kedves érintéssel, simogatással próbálta nyugtatni. Ahogyan ezt figyelte beugrott neki, hogy egyszer látta csak mélyen aludni a másikat, amikor valamilyen rémálma volt. Az első eset, amikor megérezte Erőn át, hogy gond van. Az első éjszakájuk éjjelén azon a bolygón a 9. szektorban. Addig csak egy csókjuk volt, utána kerülte őt, mert nem akarta, hogy gond legyen. Már tudta, hogy úgysem lett volna, így csak egy dolgot sajnált.
- Tudom, hogy akkor jedinek adtad ki magad, de miért nem próbáltál közeledni felém már az első perctől? Miért vártad ki azt a közel négy évet, hogy beléd szeressek és még egyet, hogy lépni merjek? Azt az elvesztegetett öt évet sajnálom a legjobban, hogy akkor nem voltunk együtt - suttogta.
Mivel az egyik fordulásnál a férfi haja belecsúszott az arcába, így még azt is finoman, óvatosan kisöpörte onnan a szavai után. Csak óvatosan, nem akarta felkelteni a másikat. Ezek után kicsit felkelt és mászkált a szép nagy hálóban, mosdóba is ki kellett mennie, visszafelé pedig megakadt a szeme a férfi fénykardján, ami most ott pihent az övé mellett. Odament az asztalhoz és mind a kettőt felvette. Soha sem volt még két fénykard úgy a kezében, hogy azt ne adta volna tovább, de most valami más érzése volt. olyan ismerős volt mindez, egy alapállás vett fel és aktiválta mind a két kardot, szabályos jar’kai alapállásban. Se Xeth, se Keth nem ismerte ezt a formát, és Kael-től sem látta, Morwen meg nem tanította, így nem volt kétsége a felől, hogy honnan is tudta mindezt. Benûwia. Deaktiválta a fegyvereket és úgy döntött, hogy visszamegy az ágyba, ekkor olyasmi történt, amit ő maga nagyon aranyosnak talált és akaratlanul fel is nevetett rajta. Xeth ugyanis elkezdett horkolni. Ez tényleg olyan dolog volt, amit eddig egyik férjétől sem tapasztalt. Néhány pillanatig elgondolkodott, hogy felvegye-e és a másik orra alá dörgölhesse, de végül úgy döntött, hogy nem lesz ilyen gonosz és nem él vissza a helyzettel. Amire viszont ekkor nem számított az az volt, hogy a holoprojectora csörögni fog, és hogy Keth fogja keresni. Mivel itt éjszaka volt és nem akarta sokáig zavarni a másik, így most csak a rutin kérdésekre válaszolt, hogy megvan, egyben ideért és igen Xeth is megvan. A horkolás persze behallatszódott, és ahogyan látta, meg hallotta az első megdöbbenés után Keth a nevetés közben kis híján lefordult a kanapéról, ahol ült. Igazából itt bontotta a kapcsolatot a másikkal ő maga is nevetve.
Ezek után visszamászott az ágyba és figyelte tovább, ahogyan a férfi alszik. Csak diszkréten, mert nem akarta, hogy felébressze a nézésével. Noha nem csinált mást, csak nézte a másikat, de boldog volt és noha a csillagköd egyik legveszélyesebb, leghatalmasabb, és persze „leggonoszabb” - ami relatív és nem tartotta annak a férjét - személye feküdt békésen, rég nem érzett nyugalom és biztonság érzet töltötte el a lelkét. Nem is hitte volna eddig a pillanatig, hogy ez ilyen sokat jelentett neki, hogy ennyire megbízott benne a másik. Keth mellett is érezte mindezt, de a férje másik fele más volt, ott másért érezte. Az egésztől még mindig zavarba jött, férfiak terén, noha sűrűn cserélgette őket fiatalabb korában a páros előtt, de soha sem volt több szeretője egyszerre, ebben elég konzervatív volt. Most meg egyszerre két férfival van együtt, akik egykor egy személy voltak, kész őrületnek tartotta az egészet. Volt az éjszakának olyan része, amikor Xeth önkéntelenül, akaratlanul magához húzta Rhys-t és átölelve aludtak, máskor a nő ölelte át a férjét hátulról, hogy a másik érezhesse, hogy minden a legnagyobb rendben van és aludhat nyugodtan. mikor az Erőn át érezte, hogy véletlenül éppen nyugtalanul alszik a férfi, akkor közelebb húzódott, megsimogatta, meg-megérintette, hogy ezzel nyugtassa, ha szükséges volt, akkor az Erőn keresztül is megtette és sikerrel is járt. Hajnal felé már kezdett saját maga is álmos lenni eléggé, ekkor némi testmozgással próbálta legyűrni az álmosságot, de nem akart sok időre távol maradni a párjától.

***
Xeth pedig hamarosan ébredezni kezdett, Rhys jót mosolygott, amikor érezte és látta is a másikon, hogy nem éppen a legjobb reggelje ez és a feje is nagyon fájhat a férfinak. Belenézett a kinyíló arany-vörös szemekbe, amikor a férfi felébredt. Már éppen szólni akart volna, hogy köszöntse, vagy hasonló, mikor Xeth kipattant az ágyból és eltűnt a mosdóban. Szinte csak pislogni tudott, de mire fáradtan megfordult az ágyban, vagyis rávette magát erre úgy két perc után, a férfi már visszafelé tartott némileg vizesen és érezhetően fogmosás után. Csatlakozott a nőhöz újra az ágyban és ezúttal már odahúzta egészen közel magához Rhys-t, az egyik kezével a nő derekát ölelte át a másikkal pedig végig a nő hátát tartotta a gerinc vonalnál és így tartotta magához szorítva finoman és kedvesen.
- Köszönöm, hogy ennyire megbíztál bennem, nagyon sokat jelentett, főleg, hogy már ismerem a múltadat - suttogta.
Válaszul egy rövid mosolyt és egy hosszú, szenvedélyes csókot a férjétől. Néhány perccel később engedte el a férfi és ült fel az ágy széléhez, miközben a fejét fogta a másnaposságtól. Rhys is felült az ágyon és a férfi mögé húzódott, hátulról ölelte át Xeth-et, aki pedig beledőlt a nő karjaiba és kiélvezte a helyzetet. Kissé máshogyan helyezkedett és nekilátott annak, hogy megmasszírozza a férfi vállait és hátát, mert érezte, hogy mennyire egy csomóban vannak az izmai. Szépen, magabiztos kézzel „bontotta ki” a csomókat az izomban, miközben kitudta olvasni Xeth mozdulataiból, hogy jól esik a férfinak mindez. amikor végzett, akkor ismét átölelte csak és az arcát hátulról a férfi vállára fektette és megcsókolta a nyakát.
- Olyan aranyos voltál az éjjel, ahogyan horkoltál - nevetett fel egy kicsit.
- Én nem horkolok! - kérte ki magának a férfi.
- Dehogynem és aranyos, Keth meg majdnem leesett nevetés közben a kanapéról - tette hozzá vidáman.
- Te felvetted és elküldted neki?! - fordult a férfi morcosan kérdő tekintettel a felesége felé.
- Nem! Pont akkor hívott, hogy egyben megérkeztem-e és feltűnt neki a zaj… ha akarom sem tudom letagadni - védekezett.
- Nem hiszek neked! - mondta a másik.
- Szerinted vagyok annyira jó már, hogy képes legyek átverni a… - elakadt a hangja. - Te most szórakozol velem!
- Én? Szórakozni veled? Színészkedni, vagy átverni valakit? Soha! - válaszolta teljesen értetlen és ártatlan arccal és a szemeit is megforgatta a feltételezésre.
- Persze, mert te vagy a ma született nerf, arról vagy híres - kérte ki magának.
A férfi ekkor a kezébe reptette a holoprojectort, hogy ellenőrizze, hogy tényleg igazat mondott-e a nő. Rhys persze nem akarta ennyiben hagyni a dolgot és játékos dulakodás indult kettejük között nevetve, ahogyan a nő próbálta a holoprojectort megszerezni, a férfi pedig próbálta az eszközt távol tartani. Ha valaki látta volna őket ebben a percben inkább valami gondtalan fiatal kamasznak nézte volna őket, mintsem azoknak, akik valójában. Az egésznek a vége az lett, hogy az eszköz egy csattanással ért padlót és Rhys pedig az ágyon találta magát, hogy Xeth a csuklóinál fogva tartja leszorítva az ágyra és fölé helyezkedett. Ezúttal nem tartotta erősen a nő kezeit, csak határozottan, de ügyelve arra, hogy ne okozzon neki se fájdalmat, se zúzódást, mint a Korélián tette korábban, ahol ugye cél volt, hogy azt higgyék, hogy elrabolták a nőt.
- Végre úgy viselkedsz, mint régen - suttogta elégedetten.
- Talán, ha elmondtad volna a Szellemhold után, amikor elraboltál, hogy nem egy vadidegen vagy, hanem a férjem, akkor már a Birodalomban sem viselkedtem volna ösztönösen távolságtartóan! Az egé… - folytatta volna.
- Túl sok a beszéd Csillagvirág, használd másra a szád - vigyorodott el szemtelenül.
Erre, ha tekintettel ölni lehetne, akkor Xeth már halott lenne, olyan nézést kapott válaszul miközben megcsókolta a feleségét. Rhys természetesen viszonozta a csókot, de közben, ahogyan a feje két oldalán levő csuklóiról is felemelkedett, Rhys ekkor mozdult és „rúgta le magáról” a férfit, ami azt takarta, hogy a csókot nem szakította meg, ellenben fordult magukkal és most ő került felülre úgy, hogy ezúttal ő szorította le Xeth kezeit a férfi feje két oldalára. Most szakította meg a csókot, hogy elégedetten tudjon lenézni a férfira, hogy legyőzte. Úgy tartotta a másikat, ahogyan képzésen tanulta a Havoc-nál, így nem sok esélyt látott arra, hogy a másik kisebb dulakodás nélkül kiszabaduljon, de tévedett. Végtére is nem hiába volt Xeth a hírszerzési szféra nagyura, könnyedén birkózta le Rhys-t és került a nő ismét alulra. Néhány pillanatig még próbált szabadulni, de rá kellett jönnie, hogyha Xeth nem akarja elengedni, akkor bizony lehet saját maga bármilyen jó és képzett katona, esélye sincs a másikkal szemben. Nem mintha félt volna emiatt a másiktól, eddig is így gondolta, de most megerősítést is kapott.
- Imádom, amikor ellenkezel és ellenállsz nekem! - súgta a nő fülébe.
Ezt már tényleg észrevette korábban is, először a Szellemhold után, a Szellemholdon nem volt olyan állapotban, hogy erre figyeljen, csak annyit látott, hogy szórakoztatja a másikat. Most viszont, hogy pont úgy viselkedett a férfival, mint a házasságuk alatt is, csak többször ellentmondva a másiknak, azt is tökéletesen érezhette, hogy mennyire felizgatta a másikat az, hogy úgy tett, hogy egyenrangúként viselkedett a másikkal és ellentmond neki. Azt pontosan tudta, hogy a férfi irányításmániás és hozzá van szokva, hogy mindenki azt teszi, amit mond, de saját maga nem volt hajlandó behódolni neki - nem is várta el Xeth. Egy kicsit már feltűnt neki, hogy a férfi direkt hozza olyan helyzetbe, hogy ellenálljon és ellenkezzen vele szemben, de ezt egyáltalán nem bánta. Xeth szavaira kellemes görcsöt érzett a gyomrában és azon kapta magát, hogy az egésztől, amit az elmúlt percekben műveltek sűrűbben kapkodja a levegőt. Ezek után már tényleg egymás karjaiban kötöttek ki. A szeretkezés közben rá kellett jönnie, hogy fogalma sincs, hogy mit mondtak a férjének a legénybúcsún, vagy éppen mit itattak vele, de a szokásosnál is őszintébb volt, többek között ennek volt köszönhető az is, hogy az együttlét alatt olyan dolgot is kért tőle a férfi, amit korábban soha. Ez pedig az volt, hogy nyugodtan karmolja végig erősen körömmel a hátát, nem zavarja a férfit, ha a vére is kiserken, lehet olyan erős is. Ezzel az instrukcióval, illetve az előző napi együttlét során kitapasztalt dolgokkal - révén kénytelen újra tanulni, hogy mi is a jó Keth-nek és Xeth-nek a két férfiban levő különbségek miatt és köszönhetően annak, hogy ők sem tudják még igazán, hogy a régi közösből kihez mi került - talán, inkább eléggé biztosan az egyik, ha nem a legjobb szeretkezésük volt mindez.
Miután kifújták magukat jöttek rá, hogy mennyire elment az idő egymással és Xeth röviden és tömören lekéste a sima, szűk családi körben tartott esküvőt, és Rhys-nek is már indulnia kellett volna. ennek köszönhetően hihetetlen gyorsan kellett összeszedniük magukat, enni valamit és lezuhanyozniuk mielőtt mehettek volna a dolgukra. Xeth ahhoz - esküvő ide, vagy oda - ragaszkodott, hogy ő maga vigye ki a feleségét az űrkikötőbe, aki a siklóban volt kénytelen még egyszer átöltözni, ezúttal már a sima ruhájából Benûwia páncéljába. A leszállás után még egy csókkal váltak el egymástól.
- Köszönöm, hogy már megbízol bennem ennyire és próbálkozol a múltad és pozíciód ellenére, nagyon sokat jelent. Szeretlek Xeth! - mondta egy mosollyal.
Erre Xeth csak még egyszer megcsókolta a nőt, amivel jelezte, hogy ő maga is ugyanúgy gondolja, mint a felesége. Ezek után sétált le a rámpáról és a sisakja alatt elmosolyodott, amikor az elméjében telepatikus üzeneten keresztül hallotta, érezte még a férje irányából az „Én is!” mondatot.

Bármi jöhet, kánon és alter is, bárkitől, km és JK is írhat (ha jk ír, a staff majd beleszerkeszti az esetleges jutalmat )

”A nők (...) a szerelem kedvéért bámulatos dolgokat képesek elviselni.”
- Margit Sandemo

***
Pár nappal azok után, hogy Xeth végre sikeresen visszarántotta a katatón állapotból a feleségét máris küldetésre vitte. Mivel az elmúlt több mint félévet Rhys szinte végig Keth-el töltötte, így Xeth úgy vélte, hogy ideje, hogy most ő legyen a feleségével. Meg el is akarta terelni a figyelmét a gondokról és elérni, hogy jobban legyen. Ehhez pedig távol kellett lenni Coruscant-tól. Rhys-nek még úgyis a közelmúlt eseményei miatt legalább fél éves szabadságot kapott, egyrészt az ikrek miatt – hiszen senki sem várja el, hogy egy szülés után egy nő azonnal visszamenjen dolgozni – másrészt az állapota miatt is pihenést javasoltak. Így Rhys az ikerlányaival Xelia-val és Kalia-val együtt utazott el a Köztáraság fővárosából, természetesen egy nővérdroid kíséretében. Igazat megvallva Rhys úgy tudta, amikor elment a bolygóra, hogy csak szabadságra mennek Xeth-el, hogy teljesen rendbe jöjjön, de mint később kiderült közel sem volt így. Az Odenia nevű bolygóra kellett utaznia, ami egy atomkori világ volt, közel a Birodalomhoz, de annak a határán kívül. A megérkezés után igencsak meglepte Rhyst, hogy a legnagyobb titokban kellett megtennie és a bolygóra érkeznie. Már itt sejtette, vagyis tudta, hogy valami „gond” van. Az elmúlt hónapokban szerencsére már kellően megtanulta, hogy melyik férje mit is örökölt a kettéválás után és a fogadtatásból már tudta, hogy nem csak egyszerű nyaralásról lesz szó. Valóban így is lett, hamarosan szembesült is mindezzel. Már a rendszer mellett egy kisebb, álcázható hajóra kellett a gyerekekkel és a droiddal átszállnia és álcázva is szálltak le a bolygón egy mindentől félreeső helyen. A hely igazából gyönyörű volt, hegyek és erdők között egy tó partján.
Xeth már itt várta őt és a gyerekeket, akiknek nagyon örült, hogy végre nem csak dopenganglerként láthatja őket, hanem ténylegesen. A két férfi közül ő volt ugyanis az, aki jobban örült nekik, Keth hozzájuk is képtelen volt kötődni, ahogyan másokhoz és leginkább Rhys legnagyobb bánatára fenyegetést látott bennük és még rájuk is féltékeny volt. A nő tudta, hogy idő kell a párjának arra, hogy feldolgozza és megszeresse őket, de akkor sem tudta tagadni, hogy kicsit rosszul esett neki. Ellenben Xeth, aki imádott velük lenni, babusgatni őket és végtelenül elkényeztetni mindkettőt, mert nem tett különbséget köztük még úgysem, hogy csak Xelia volt az övé, Kalia Keth-é. Úgy fogalmazott, hogy Keth tulajdonképpen ő maga, így ha azt nézik, akkor mindkét gyerek az övé. Az ő két szép kis vörös hercegnője. Éppen ezért az első két nap kész családi idill volt, ahol Rhys is végre tudott pihenni, addig pedig Xeth végig a gyerekeket babusgatta, vagy pedig vele foglalkozott, bár Rhys némileg távolságtartó volt a közelmúlt eseményei miatt. Meg igyekezett kiszedni a dolgokat a férjéből, hogy mi is áll az egész háta mögött, hogy itt vannak, de Xeth nem mondott semmit sem.
Csak a harmadik napon; kiderült, hogy a háború vége óta egy ügynök házaspár élt itt ebben a házban, akiknek most ért véget a küldetésük. Róluk tudtak a helyiek, hogy külvilágiak, hogy a férj ügynök, a feleség katonai tanácsadó és fejlettebb világból érkeztek ide, hogy itt békében éljenek, családot alapíthassanak. Nem sűrűn látták őket, de ha tudtak a környéken – jó száz kilométeres vonzásban – élőknek segítettek és kedvelték őket. Az ő szerepüket kell átvennie Rhys-nek és Xeth-nek a következő időszakban. A nő egyébként is kapott egy tanácsadói állást a vezérkarnál, így Rhys-nek ezt a pozíciót kell betöltenie majd és elérni, hogy a bolygó csatlakozzon a Birodalomhoz, mert eddig eléggé makacsan függetlenek szándékoztak maradni. De a bolygón sok olyan érc és nyersanyag van, ami a Birodalom számára is jól jönne, így a feladat adott volt. Xeth pedig vizsgáztatja a feleségét, hogy mennyit fejlődött manipuláció, színészet és efféle szociális dolgok terén. Már megvolt az is, hogy két hét múlva fognak a fővárosba költözni, ahol egy lakás is fogja őket várni. Xeth, mint ügynök megy, de a szerepe szerint az övé a kevésbé lényeges munka, így ő marad otthon a gyerekekkel a nevelőnőjük segítségével, aki az álcázott, holografikus övvel embernek kinéző nővédrdoid lesz.

***
Ha nem lett volna éppen depressziós, akkor valószínűleg az egészért már ott helyben megfojtotta volna Xeth-et, hogy ebbe az egészbe belerángatta. De sejtette, hogy miért is csinálja ezt a másik, így némileg hálás is volt neki, de nem tudta, hogy egyáltalán erre van-e szüksége ahhoz, hogy jobban legyen. Persze a figyelmét elfogja vonni, hogyha dolgozni kezd, de nem érzett önmagában semennyi erőt ahhoz, hogy ezt ténylegesen meg is tegye. Legszívesebben csak feküdt volna egy sötét szobában és sírt volna egész nap. Alapból is depressziós volt még mindig, erre pedig rájött a szülés utáni is, ez a kettő pedig teljes mértékben letaglózta. Nem hagyta, hogy Keth, vagy Xeth gyógyítsa, így emiatt a két férfi teljesen tehetetlen volt, hiszen, ha valaki megtagadja az Erő általi gyógyítást, akkor nem tudják gyógyítani. Az a módszer, amivel Xeth többször megmentette Rhys-t pedig a léleknek nem használ, csak a testnek, így az egész zsákutca volt. Részben emiatt találta ki ezt az egészet itt Xeth. Természetesen nagyon nem nyerte el a tetszését Rhys-nek az, amivel a következő két-két és fél hétben foglalkoznia kellett. Ugyanis elég hosszú tanulási folyamat jött, amit pedig nem könnyítettek meg Keth és Xeth közös szabályai sem, amit Benûwia miatt hoztak. Ebben többek között az volt, hogy Rhys nem vehet be semmi olyan szert, gyógyszert, vagy hasonlót, ami az elméjére hatna és tompítaná az érzékeit, vagy a tudatát. Azaz tulajdonképpen semmit sem szedhetett a depressziójára, mert az így tenne, vagy nem vehetett be fájdalomcsillapítókat, vagy éppen nyugtatókat. Nem is ihatott olyan italt, még teát sem, aminek efféle hatása van. Mivel az alkohol is tudatbefolyásoló azt sem ihatott – nem mintha a gyerekek miatt megtenné, bár a műtétje miatt a hormonok termelése is leállít, így szoptatni sem tudott. Ezeken felül pedig még az ételeknél is vigyáznia kellett, hogy ne egyen olyat, ami úgyszintén tompítaná az elméjét. Mindezeket pedig azért, hogy ne vehesse át még egyszer Benûwia felett az irányítást, mint korábban tette. Emiatt még naponta többször mentális erősítő gyakorlatokat is kellett végeznie, hogy az érzelmeit teljesen uralni tudja. Erre még amiatt is szükség volt, amit Keth-től „örökölt” meg.
Ezeken felül ott volt, hogy nagyon hamar, ezen alig két hét alatt meg kellett mindent tanulni a bolygóról és a helyiekről, mintha tényleg itt éltek volna évek óta. Az egészre nagyon nehezen szánta rá magát és fájdalmasan lassan, nehezen ment neki. Leginkább az volt furcsa és szokatlan, hogy ahhoz hozzá szokjon, hogy az archaikus lőfegyverek milyenek. Abban legalább szerencséje volt, hogy a helyiek is a közös nyelvet beszélték, így legalább egy idegen nyelvet nem kellett megtanulnia ilyen rövid idő alatt. A többi dolog azonban jól ment, már csak azért is, mert muszáj volt és Xeth nem hagyta este sem pihenni, ha nem teljesítette a napi kvótát, amit kijelölt neki. köszönhetően annak, hogy főleg militarista társadalom volt a bolygó lakossága, így annyira nem volt nehéz megtanulnia a dolgokat. Már csak amiatt sem, mert nagyon sok dologban hasonlítottak a Birodalomhoz, amit pedig hála a férjének tökéletesen ismert már. Ezeken felül meg kellet tanulnia mind a kettejük hátterét, amit az előző ügynök házaspár játszott itt, hogy az is illeszkedjen ahhoz, amihez kell, bár ez egyszerű volt, mert eléggé magának valóak voltak, hiszen főleg a megfigyelés volt a szerepük az elmúlt négy év során. Amikor mindent megtanult és készen álltak arra, hogy a fővárosba menjenek a költözés akkor történt meg. Ezt az egészet Rhys nagyon sajnálta, mert a festői szépségű vidéket hátra kellett hagyni és egy ugyan elég zöld városba költöztek, de mégis tele volt földön guruló környezetszennyező járművekkel, otromba, ronda emeletes házakkal, kevés felhőkarcolóval, de még azok sem voltak túl magasak. Egy szóval egy számára igencsak archaikus fertőbe, ahova ha tehette volna, akkor még a gyerekeket sem vitte volna. szerencsére, mert a legfelsőbb körökbe épültek be, így a város legszebb, legzöldebb és legelitebb környékére tudtak költözni, ahol sok park, mesterséges vízesés is megtalálható volt. Szépnek szép, de mégsem érezte otthonosnak ezt a helyet. Talán tényleg amiatt, hogy nem volt kifejezetten modern, bár láthatóan próbálkoztak a helyiek azzal, hogy fejlődjenek.

***
A legfelsőbb körökben köztudott volt, hogy másik világról jöttek, így ezt annyira nem is leplezték, bár ha a droidot ki kellett vinni a szabadba, akkor ő kapta a holografikus álcázót, hogy teljesen embernek tűnjön. Ahhoz már szerencsére kellően gyakorlott volt, hogy az átlag emberek előtt megjátssza magát, így mindenkinek úgy tűnt, hogy tökéletes és harmonikus házasságban élnek, de ez nem volt igaz. Ha nem látták őket, akkor meg sem próbált színészkedni, szinte mindenre továbbra is teljesen érdektelen volt, még a gyerekek sem nagyon tudták feldobni. Xeth is alig tudott egy-egy mosolyt kicsikarni belőle, ahogyan Keth-nek sem sikerült, amikor a másik férjével beszélt holoprojectoron keresztül. Jassa és Damien is próbálkoztak így felvidítani, de egyik sem járt túl nagy sikerrel. Mivel a bolygón éppen most zajlott az, hogy az ott élő népeket egyesítsék, így Xeth-nek annyira nem volt feladata mint ügynök, így végül tényleg ő volt az, aki otthon maradt a gyerekekkel, míg Rhyssa-nak minden nap nyolc-tíz órát kellett a hivatalban töltenie, mint tanácsadó. Maga a feladat igencsak megosztó volt a számára. Azzal a részével egyáltalán nem volt gondja, hogy tippeket adjon, hogy miként fejlesszék a hadsereget, vagy éppen tanácsot adni, hogy milyen technológiát hasznának a csillagködben a náluk fejlettebb társadalmak, hiszen emiatt vették fel. A titkosabb részével volt gondja, amivel Xeth bízta meg, hogy el kell érnie azt, hogy csatlakozzanak a Birodalomhoz, azaz pont a Köztársaság ellen kell őket hangolnia. Ennyire még nem volt a Köztársaság ellen, csak a Jedi Rendben csalódott és bennük nem tudott többé bízni, de magával a Köztársasággal nem volt gondja, maximum annyi, hogy túl sokat engednek a Jediknek és túlságosan rájuk támaszkodnak.
A feladat elején, mert még az álca, álruha készítésbe is bele kellett jönnie a nőnek, így minden reggel neki kellett a saját és Xeth álcáját is megcsinálnia. Ezen esetben örült annak, hogy Benûwia-tól örökölt némi tehetséges és érdeklődést a sminkelés iránt, mert mindkettejük tetoválását neki kellett teljesen elrejteni és még a hajakat is befesteni, amikor kellett. Xeth-ét nem, mert a fekete nem olyan feltűnő, mint az ő saját hosszú vörös hajzuhataga. Amíg Xeth arcával foglalkozott, akkor többször volt, hogy a férfi átölelte a derekánál és lehúzta magához. Ezekkel nem volt baja, néha még fel is nevetett pár pillanatra és játékosan megfenyegette a párját, ha így folytatja, akkor magának kell majd ezt csinálnia, vagy használjon álcázót. De ezeken felül továbbra is elutasította és kerülte azt, amikor együttlétekre próbálta rávenni, vagy elcsábítani a férfi. Egyszerűen képtelen volt rá, a gyerekek születése óta nem érezte magát nőnek. Nem amiatt, hogy megszülettek, hanem amikor a méhét eltávolították közben, hogy ne haljon meg, amiatt. Még mindig úgy érezte, hogy a nőiességét vették el, noha a régi alakját visszanyerte és sebhelye sem maradt hátra szégyellte a testét és azóta sem Xeth, sem Keth nem látták ruha nélkül, kerülte azokat a helyzeteket. Már  csak amiatt is, mert a vezérkar tagjai közül is többen megpróbáltak kikezdeni vele. Annyira még nem volt emancipált a társadalom, hogy a vezérkarba nők is legyenek, ilyen tekintetben eléggé patriarchális társadalom volt. Bár ez nagyban könnyítette is a dolgát, hogy a vezérkar tagjait az ujjai köré tudja csavarni és manipulálni őket. Szíve szerint a Köztársaság felé terelte volna őket, ott sokkal jobb lett volna minden a bolygó lakosainak, de mivel eléggé xenofóbok voltak, így nem valószínű, hogy felvették volna őket a soraikba. Nem is beszélve arról, hogy a Birodalom szomszédai voltak, de akkor sem volt könnyű neki.
A monoton hétköznapokon Xeth nagyban segített, hogy foglalkozott a lányokkal és minden nap vacsorával várta a fáradtan hazaérkező feleségét, aki zuhany, a mentális erősítő feladatok és a lányokra való ránézés után szinte már ki is dőlt és aludt el. Ebben persze nagy szerepet játszott a depressziója is, hogy nem volt semmire sem ereje.

***
Ő maga is tökéletesen tudta, hogy mindez nem mehet így tovább és valamit kell tennie ellene. Ha egyszer hazamegy és ilyen állapotban van még mindig, akkor nem fogják hagyni dolgozni, és még az is benne volt a pakliban, hogy leszerelhetik. Így utána nézett annak a helyi információs hálózaton, hogy a helyiek mégis mivel szokták a depressziót kezelni, hiszen itt nem voltak orvosdroidok, így nem volt elképzelése. Végül kiderült, hogy emberi orvosok vannak minderre. Elsőre vonakodott ettől a lehetőségtől, már csak Xeth miatt is, mert aggódott, hogy mi lesz ha a férje rájön minderre és egy élő embernek nem olyan könnyű a memóriáját törölni, mint egy droidnak. Már csak amiatt is, mert nagyon óvatosnak kellett lennie azzal, hogy mit is mondana egy ilyen orvosnak. Még akkor is, hogyha az orvos nem adhatja ki azt, amit hall a betegtől, legalább is ezt látta az adatokban, amiket elolvasott. Mivel a pénzzel nem volt gondjuk és ő maga is megtudta oldani, hogy ne vegye észre Xeth, hogy extrán pénzt ölt, így az egyik specialistához jelentkezett be magánrendelésre.
Egyébként nem volt könnyű dolga, mármint talán a terelgetés a megfelelő irányba volt a legkönnyebb, de már hajnalok hajnalán mehetett be minden reggel, még volt, hogy Xeth békésen aludt az ágyukban, amikor otthagyta és bement a vezérkari épületbe. Ott minden nap előadásokat tartott, az elején csak a vezetőségnek, utána már alacsonyabb rangú személyeknek is. Nem volt könnyű dolga abból a szempontból, hogy sok idős tiszt nem hajlott a változtatásra, hogy ráér, épp béke van, vagy a túl gyorssal elveszthetik a stabilitást. Vagy épp nincs is szükségük külvilági veteránra abban, hogy megmondja miként kell. Szerencsére volt gyakorlata az effélékkel a sok éves tanítási hátterével, meg a férjétől, férjeitől tanultak révén, hogy miként szerelje le ezeket, vagy győzze meg őket. Amikor épp nem oktatott, vagy bent az irodában készített terveket arra nézve, hogy mit, hol és hogyan kéne korszerűsíteni, az helyi katonai akadémián is előadásokat tarhatott, nem is beszélve, hogy gyakorlatozott a katonákkal, vagy őket képezte. Esetleg hadgyakorlatokat nézett meg és értékelte ki a vezetőségnek. Legalább a vásárlással és a főzéssel nem kellett fáradnia… Már csak azért is volt jó, mert a fiatalabb katonák – vele egy idősek – többször elhívták munka után kocsmázni, ahol nem ivott ugyan, de azért billiárdozni, vagy ehhez hasonló meccsekre elment, hogy elkápráztassa és legyőzze a többieket. Igaz az elején még nem, mert meg bele kellett rázódnia ezekbe, de egyébként egész jól ment neki. Ezekkel egészen jól tudta leplezni azt, hogy hova is jár hetente háromszor.
Ő maga tökéletesen azt hitte, hogy mindezt eltudta rejteni Xeth elől, de a férfi az egész eleje óta tudta. nem voltak illúziói, tudta, hogy a férje megfogja tudni előbb vagy utóbb, csak arra nem számított, hogy a kezdetektől tudja. Sőt még az aktáját is olvassa. Igazából nem is gyanakodott, még nem is volt annyira jól, hogy érzékelje, de ettől kezdve egyre többször jártak el Xeth-tel a városba, étterembe, a helyet felfedezni, múzeumba, kiállításra, koncertre, hangversenyre. Amikor természetesen bankett volt, akkor Xeth mindig elkísérte a feleségét, egyre többször vett ajándékokat neki, kis apróságokat, ékszereket, Rhys kedvenceit főzte, figyelmesebb lett. Ott kezdett gyanús lenni a nőnek, hogy már nem próbálkozott olyan „erőszakosan”, rámenősen, hanem figyelmesebben, kedvesebben, de még így is mindig elutasította a férfit. Szépen lassanként azonban kezdett a kedve javulni, a kezelések az orvosnál használtak. Áttörést azonban egy teljesen váratlan esemény hozta meg végül.

***
Már nagyjából két hónapja voltak a bolygón, a gyerekek szépen fejlődtek, a feladat is remekül kezdett állni, mostanra Rhys elérte az összes vezérkari vezetőnél, hogy végre megbízzanak benne és mindannyian hallgasson rá mindenben. Most jött következett az utolsó fázis, arra továbbra is nagyon ügyelt, hogy semmi olyat ne mondjon a terapeutájának, ami veszélybe sodorhatja. Persze elmondta neki is, hogy nem érzi magát már nőnek és nehéz a férjének erről beszélni, muszáj volt elmondania, hogy nem a gyerekek miatt érez így, hanem ami a születésükkor történt. Mivel nem volt titok, hogy külvilági, így annyit mondott, hogy egy terrortámadás helyén volt és ott sérült meg. Nem azt, hogy valószínűleg ő volt a célpontja és miatta haltak meg többen és sérültek meg. Vagyis nem miatta, hanem Benûwia miatt. A doktor szerencsére alternatív módszert talált ki neki, aminél nem kellett gyógyszert szednie, az orvos ugyanis azt akart felírni neki, de azt Rhys nem engedte, mert Xeth úgysem engedte volna beszedni és saját maga sem akarta Benûwia miatt. Ami azt illeti a kedve már kezdett jobb lenni egyébként, többször mosolygott, nevetett, foglalkozott a lányokkal és szívesen bújt hozzá Xeht-hez is, illetve csókolta meg és kezdett neki Keth is hiányozni. Szóval szépen lassanként javult az állapota, aminek Xeth is örült. Ráadásul az egyik éjjel mind a kettejük számára örömteli dolog történt a lányokat illetően. Éjszaka közepe volt és mind a ketten aludtak, amikor arra riadtak fel, hogy Erőn keresztül hívta őket valaki. Vagyis jelen esetben valakik. Elsőre azt hitték mind a ketten, hogy valami baj van, de amikor beértek a gyerek szobába, akkor derült ki, hogy a lányok csupán éhesek és a szüleiket hiányolták, ezért hívták őket, valószínűleg úgy, hogy fogalmuk sem volt, hogy mit tesznek. Azt mind a ketten tudták, hogy roppant magas százalékban fogékonyan az Erőre, végtére is egy sith fajnemesítési programban születtek, mi más volt várható? És a jedik is éppen ezért akarták őket maguknak, amit persze Rhys nem engedett. Így ezen esemény, hogy már pár hónaposan ha nem is tudatosan, de erőt használnak a lányok mind a kettejüket hatalmas büszkeséggel töltötte el.
Néhány nappal később történt az esemény, ami végül is kirántotta a depressziójából Rhys-t. A munkája után ismét ment az orvosához, azonban, amikor odaért, akkor azaz emelet, ahol a doktor rendelt le volt zárva. A rangját és befolyását használva sikerült a nyomozókhoz odajutnia, akik azt mondták, hogy a doktor öngyilkos lett és előtte még minden betegaktát is tönkretett és törölt, nem is beszélve arról, hogy a teljes hely tiszta, semmilyen nyomot nem találtak. Rhys ekkor már pontosan tudta, hogy Xeth volt az, aki vagy megölte, vagy őrületbe kergette a férfit, az pedig, hogy semmilyen nyom nincs itt az pedig egy molekuláris tisztító bomba volt, ami minden létező nyomot elpusztít. Ilyenhez pedig csak Xeth férhetett hozzá, mert nem volt tudomása olyanról, aki itt lett volna még rajtuk kívül. Jó, persze biztosan voltak még ügynökök, de ez személyes volt, ezért is gondolta, hogy a férje lehetett. A rendőrök előtt megjátszotta, hogy nem tud semmit, majd dühösen ment haza, ahol mivel hamarabb ért haza éppen vacsorafőzés közben találta Xeth-et. Ha tekintettel ölni lehetett volna, akkor a hírszerzési szféra feje már halott lett volna és a felesége, aki egyben tanítványa vette volna át a helyét. Ahogyan várható volt, Rhys kiabálva esett neki a férjének, urdrarr nyelvet használva, ha véletlenül valaki kihallgatná őket, akkor véletlenül se értse, hogy mit is mond. Az pedig csak tovább dühítette, hogy Xeth meg sem próbálta tagadni, csak mosolyogva, már-már boldogan hallgatta a feleségét. Mivel a férfi nem mozdult el a konyhapulttól ő maga ment oda. Nem akarta megütni, felpofozni, csak dühösen csapott a másik mellkasára és kiabált volna tovább.
Azonban Xeth ekkor a nő tarkójára csúsztatta a kezét, odahúzta magához, miközben a másik karjával átölelte és megcsókolta. Az elején próbálta volna ellökni magát a férfitól, de végül is megadta magát és visszacsókolt, hevesen, szenvedélyesen. Ez volt az a pont, ami kimozdította Rhyssa-t a depresszió hullámvölgyéből, újra képes lett a bánaton, és rossz kedven kívül mást is érezni és a kettejük közötti több hetes, hónapos elhidegülést a szenvedély lángjai emésztették fel. Az események pedig ezek után nagyon gyorsan követték egymást. Nem sokkal később, amikor a hálóban egymás karjaiban feküdtek, ekkor hozott fel egy témát, ami már elég régóta a fejében volt, egészen pontosan azóta, hogy megtudta az igazat a két férjével kapcsolatban.
- Mennyire kell elcseszettnek lennem ahhoz, hogy a csillagköd egyik legveszélyesebb személyének karjaiban érzem magam biztonságban? Annak tudatában, aki vagy, vagytok valószínűleg mindenki menekülne… – hozta fel Rhys.
- Én úgy tudom, hogy a nők a rosszfiúkhoz vonzódnak – vigyorodott el Xeth.
- Az igaz, de velem ellentétben ők a szőke herceghez mennek feleségül és nem pedig a Sith-ek egyik sötét nagyurához! – emlékeztette a férfit.
- Lehet, de én épp ezért szeretlek! – felelte és újra magához húzta a nőt egy csókra.

***
Ettől kezdve, hogy Rhys napról napra kezdett jobban lenni minden egyes feladat jobban ment és gyorsabban is haladt. A feladatok, amiket Xeth-el gyakorolt, a gyerekekkel is egyre több időt foglalkozott és a férjével is újra közel kerültek egymáshoz, illetve Keth felé is nyitott és vele sem volt már olyan távolságtartó. A kedve is folyamatosan javult, mondjuk ebben az is nagy szerepet játszott, hogy ezek után, hogy már nem volt mindig fáradt a nő tánctanfolyamra is elvitte, mert talált a közelben egy jó oktatót. A táncoktatás remek szórakozás volt és közben, annak köszönhetően nagyon közel is kerültek egymáshoz. Így az egész már olyan volt számukra, mint egy második nászút. Ezek után, ezeknek köszönhetően a Vezérkar manipulációja is remekül haladt, bár még mindig megvoltak a fenntartásai amiatt, hogy a Köztársaság ellen kell hangolnia őket. Volt több „vitájuk” is ebből most, hogy már nem csak beletörődött ebbe, ami igazából abból állt, hogy Xeth élvezte azt, hogy Rhys újra vitatkozik vele és ellenkezik. Instrukciókkal persze nem látta el a feleségét, cserébe miközben a nő dolgozott a helyi közösségi hálón, vagy komlinken keresztül zargatta, hogy éppen mit dolgozik, zavarja-e, van-e épp szabadideje, két szóval direkt bosszantotta. Lassanként egyébként végzett a feladatával is, hogy miként lehetne a modernizációt szépen fokozatosan, középhosszú – pár éven belüli – időtartamban megvalósítani olyan szabvány irányába, ami a Birodalomnak megfelelő. Mindezt úgy, hogy a Vezérkar nagy öregjei is végül kénytelenek voltak belátni, hogy jó módszer az, amit a nő javasolt. Ahogyan ezzel haladt előre közeledett az is, hogy hamarosan elfogják hagyni a bolygót, mert utána már a Lady Vadrin szférájával fognak tárgyalni az esetleges csatlakozásról. Mennyivel egyszerűbb lett az életük, hogy a nő már nem áskálódott folyamatosan utánuk köszönhetően, hogy kiderült, hogy Xeth volt az a személy, akit a titkos fajnemesítő programjuk elvesztett és keresték. Amióta megtudta ezt felhagyott az ellenségeskedéssel.
De visszatérve a munkához, ahogyan egyre jobban állt egyre kevesebb munkája volt, már sikerült leadnia minden oktatóanyagot, oktatást a helyieknek, ami kellett és beavatta őket a modern hadiiparba, háborúkba, amiket csillagok között vívnak. Itt látta és érezte, hogy sokaknak mindezt nehezükre esett elképzelni, hogy ekkora területen zajlanak harcok. Szerencsére készült Rhys és hozott holografikus felvételeket, amiket még az archívumból mentett le korábban. Ezekkel mutatta, szimulálta a dolgokat, hiszen számára a saját technológiáját könnyebb volt használni még akkor is, ha az elmúlt közel három hónapban nagyban nélkülözni kényszerült azokat és csak a helyiekre támaszkodhatott. Persze felhozta, hogyha a Birodalom mellett döntenek, akkor hamarosan technológiai fejlődésben is részük lesz, mert a Birodalom szintjéhez nagyon el vannak maradva. Ekkor már felmerült a vezérkarban az is, hogy milyen haditechnológia van, milyenek a modern fegyverek. Tipikusnak találta, hogy elsőként ez merül fel bennük nem az, hogy mivel tehetnénk jobbá az embereik életét. Csak a hatalom, elnyomás és a fegyverek. Ebben tökéletesen megtalálta a zsák a foltját. A megnyerő külsejével, néhány flörtöléssel és persze a hatalom, technológia és minden efféle ígéretével végül az itt tartózkodásuk harmadik hónapjának elején sikerült elérni az áttörést és az Odenia bolygó legnagyobb és győztes frakciójának Vezérkara végül is beleegyezett abba, hogy fogadják Lady Vadrin szférájának küldötteit és tárgyalásokat folytassanak a csatlakozásról.
Amint ez a feladat véget ért és így Rhys szerződése is véget ért még egy hetet maradtak a vidéki házban Xeth-el, majd utána végérvényesen elhagyták a bolygót, hogy mind a ketten visszatérjenek a saját frakciójuk fővárosába, Dromund Kaas-ra, illetve Coruscantra. Xeth most minden korábbinál nehezebben engedte el Rhys-t és a lányokat vissza Keth-hez, hiszen ismételten sejthető volt, hogy hónapokig újra csak doppenganglerként fogja csak viszontlátni őket és nem valójában.

Bármi jöhet, kánon és alter is, bárkitől, km és JK is írhat (ha jk ír, a staff majd beleszerkeszti az esetleges jutalmat )

”Néha a szerelem sem képes meggyógyítani egy ember múlt ejtette szörnyű sebeit.”
- Lucinda Riley

***
Ami azt illeti azok után, hogy Rhys visszatért az Odenia-ról még mindig jó három hónapja volt a szülési szabadságából, mivel az első felét Xeth-el töltötte most itt volt az ideje annak, hogy ezt a felét Keth-el töltse Coruscanton. Már egészen jól volt a merénylet okozta dolgokból, fizikálisan teljesen, mentálisan is nagyon sokat, már-már olyan volt a kedve, mint a merénylet előtt. Örömét tovább fokozta, hogy a lányok itt is „eljátszották” azt, amit az Odenia-t, de mivel itt nem tudták Xeth-et elérni, így az Erőn át Keth-t hívták, akiben ez pontosan olyan érzéseket váltott ki, mint amikor Rhys hívta az első találkozáskor életveszélyben. Ezek után már képes volt a lányokhoz kötődni, noha az életét nem dobná el értük, mint Rhys-ért tenné, de már megvédené őket elég sokáig és nem csak a felesége miatt, hanem, mert ő is megszerette őket. mondani sem kell, hogy ez milyen sokat jelentett a nő számára, és mennyit segített a gyógyulásán is. Szóval végre egész jó kedve volt, csak az egyetlen gondja az volt, hogy unatkozott. Amíg az Odenia-n dolgozni tudott minden nap, addig most itt Coruscanton igazából nem. Zavarta, hogy otthon kell ülnie, persze jó volt a lányokkal és Keth-el, de néhány nap alatt már unatkozott, hogy nem volt mit csinálnia, mert már túl volt a kötelező körökön a barátokkal, ismerősökkel, kipihente az utazást. Még le is ment a Birodalmi bázisra is, meg be az akadémiára, meg a Havoc Squadhoz. Oda a lányokat is vitte magával, mert tudta, hogy a többiek is kíváncsiak. Otthon pedig Keth-el volt. végül az egyik nap egy futás után érkezett haza, amikor még Keth sem volt ott, be kellett mennie a Jedi rendhez. Mire végzett a zuhannyal és otthonosabb ruhába öltözött, és amikor kiment az „erkély” részen a kanapén már ott találta a férjét.
- Készen állok rá, elkezdhetjük valamikor – mondta ki kissé nehezen.
Keth felkapta a fejét minderre, a tekintete elkomorult némileg, majd felkelt egy laza és némileg hanyag mozdulattal, mint egy ragadozó pár ruganyos lépéssel termett a felesége előtt, akit a derekánál ölelt át kedvesen és húzta oda magához. Ahogyan Rhys felpillantott a férfi szürkés-kék szemeibe, abban némi aggodalmat látott, de ezúttal ő mosolyodott el bátorítóan. Ahogyan a másik szemeit nézte, hagyta, hogy belevesszem a másik tekintetében és elmerüljön benne, ahogyan ennyire közel voltak egymáshoz, szinte összeért a homlokuk. Közben érezte, hogy Keth karjai szorosabbra fonódnak a dereka és csípője körül, míg a saját kezeivel, a tenyerével a férje mellkasán támaszkodott meg, nem azért, hogy ellökje, hanem hirtelen nehezen ölelte volna meg őt. Hosszú másodpercekig csak csöndben nézte a másik szemeit, és hiába voltak hidegek a színe miatt ő maga mégis látta, hogy miként nézi őt a másik, szerelmesen, az egész pillanat olyan kellemes volt, hogy Rhys egész testét kellemes meleg járta át. Szeretett elveszni mind a két férje tekintetében, az egész olyan békés és meghitt volt. A mosolya pedig meghozta a várt hatást, mert végül békesség látszott a férfi arcán és szemeiben is és ő is elmosolyodott. Elsőre csak egy csókot nyomott a nő homlokára, pont a zöld tetoválás közepére, majd rendesen is megcsókolta, Rhys pedig ekkor ölelte át a férfi nyakát.
- Komolyan gondolod? – kérdezte komolyabban, amikor elhúzódtak egymástól. - Életed legrosszabb napja volt, biztosan újra akarod élni esetleg újra és újra?
- Az életem legrosszabb napja az volt Keth, amikor elmentek és elvesztettem a fiúnkat. Az a merénylet… nem lehet ugyan több gyermekem, de van két csodás kislányom és két férjem, akiket mindennél jobban szeretek. Végre van családom. Tudni akarom, hogy személyesen ki a felelős ezért, ki bátorította a Köztáraság Végzetét a merényletekre! – kötötte az ebet a karóhoz.
A férfi nyilvánvalóan aggódott érte, de a dagobah-i események fejleményeként nem próbálta meg a feleségét visszafogni, sem pedig lebeszélni róla, hanem inkább csak támogatta benne és segített mindenben.

***
A nő magától jött rá arra, hogy az árnyjárást hogyan lehet kivitelezni, de ez sokkalta nehezebb erőhasználat volt, mert itt az idő folyama könnyedén magával ragadhatta a használót. Nem olyan, mint a másik, ahol nem igazán kellett semmitől tartani. Kivéve, ha te voltál Rhyssa Edaara Quillan-E’ron. A követkő pár napban Keth azt magyarázta a feleségének, hogy mégis miként kell és hogyan lehet használni ezt a képességet, mire kell figyelni. Felajánlott azt is, hogyha szükséges, akkor végig vele lesz, mert vele tart. A nő hálásan fogadta mindezt, így amikor a gyorstalpalón túl voltak, akkor a meditációs helységben álltak neki annak, hogy meditáljanak. Hogy könnyebb legyen majd egy helyre menniük és Keth is könnyebben vezethesse a feleségét, így egymás mellett foglaltak helyet és a férfi kezébe vette Rhys kezét. Amint ezzel megvoltak neki is láthattak annak, hogy elkezdjék a gyakorlatot. Keth amiatt is aggódott, mert fogalmuk sem volt, hogy mit fognak látni. A legtöbben nem tudták felidézni azt, ami ott történt, csak arra emlékeztek, hogy bejött valaki, majd többen kiabálnak és a robbanás történt. Ugyanígy volt mindezzel a nő is, így most először láthatta ő maga is, hogy mi történt valójában, mert a robbanás időpontjára sikerült odaérni elsőre. Az egész kép ilyen picit sárgásabb, régiesebb volt, de azért a színek még mindig kivehetőek voltak, de azért az is látszott, hogy nincsenek ott. Keth még mindig fogta a kezét, amiért hálásan elmosolyodott. És megérkezett a férfi.
Saját maguk nem is a bejárat közelében voltak, hanem kissé távolabb attól, először Kiera volt az, akinek feltűnt az, hogy gond van, majd Jassa-nak. Ekkor kezdtek el kiabálni, a Rhys-el levők azt akarták, hogy a nő jusson minél messzebb és ki a helységből, a férfi azonban már a robbantásra készült és esély nem volt arra, hogy bárki kimeneküljön. A következő pillanatban Rhys mozdult, félelmetes gyorsasággal, a férfi közelében levő katonák hátrarepültek a távolabbi falig, ahogyan a nő telekinetikával rántotta őket hátra és mozgott a férfi felé, de nem túl közel csak annyira, hogy mindenki mögötte legyen. Megint nem magával és gyerekekkel törődött, hanem mindenki mással. Amint a robbanás megtörtént Rhys előtt telekinetikus falba ütközött jó néhány másodpercig, esélyt adva arra, hogy a többség fedezékbe húzódhasson, majd a robbanás szele a nőt is hátrébb repítette és akkor szerezte a sérüléseket. Ezek után látszódott még, ahogyan egy másik terrorista le akarja lőni a kába Rhys-t, de Enos félbevágja a fénykarddal, majd Romet kapta fel a vérző nőt és a sérülései ellenére rohant vele a kórházba.
Szerencsére a merénylőt is jó alaposan megtudták nézni, így Keth segítségével Rhys úgymond „hátrébb tekerte” az időfolyamot jó pár perccel korábbra, majd felsétáltak arra a szintre, ahol éppen utca is volt – pár szinttel lejjebb is volt, de látszott, hogy a merénylő fentről jött – hogy majd tovább lehessen követni az útját. A látottak egyébként Rhyst eléggé felzaklatták, de szerencsére képes volt arra, hogy uralja magát és ne szakadjon meg az Erőalkalmazás. Ahogyan követték visszafelé a férfit látták fenn a bár részen, az egyik árnyas sarokban. Így nem maradt más, hogy megvárják, hogy honnan jött, hogy követni tudják. Rhys számára eléggé érdekes és egyedi látásmód volt az, hogy lényegében visszafelé nézik az idő a haladását az Erőnek köszönhetően. Az emlékképben a következő pár óra meglehetősen unalmasan telt, a valóságban persze csak percek teltek el, de itt tényleg gyorsan pergett az idő. azért volt unalmas, mert a férfi nem csinált semmit iszogatott, senki sem ment oda hozzá, csak a droid párszor. Egy kicsit talán idegesnek tűnt, de nem volt feltűnő, egyáltalán nem látszott rajta, hogy mire is készül. A hely éjjel nappal nyitva volt egyébként, közel a katonai negyed határához. A férfi pedig délelőtt tízkor érkezett, miközben Rhys-ék csak este hat körül. Szóval sokat volt itt, a nő elég ijesztőnek vélte, hogy senki sem vette észre itt és nem szúrták ki.

***
Ahogyan elindultak követni a férfit, Keth elengedte volna Rhys kezét, hogy hagyja, hogy a nő vezessen, de ezúttal Rhys volt az, aki mindenképpen ragaszkodott ahhoz, hogy a férfi ott legyen vele és mindezt nem hagyta. Minden egyes lépéssel egyre jobban és jobban nehezedett a bizonytalanság és rossz érzés a szívére és a lelkére. Most így még kevésbé volt biztos abban, hogy tudni akarja, de nem, muszáj volt, tudnia kellett. A férfit egy alsóbb szinten levő kisebb lakásig vezették vissza. Útközben nem találkozott senkivel és nem is beszélt senkivel. Két embernek nekiment ugyan, de semmi több nem történt. A lakása meglehetősen kicsi volt, igyekezett Rhys bent körbenézni és a bent található holoképekből, sima képekből és falra feltett feliratokból annak köszönhetően, amiket Keth-től és Xeth-től tanult könnyedén összetudta tenni a férfi múltját és életét. A képek alapján valamilyen kevésbé fejlett bolygóról származhatott, ami manapság már az FRK területén volt. Ez nem volt meglepő, a Köztársaság végzete szervezetnek terroristáinak többsége erről a területről került ki. Szóval ott élt és a családja is onnan került ki. Négy gyerek és az anyjuk, mindannyian emberek. A bolygót megismerte, járt ott a Havoc Squad annak idején, nem ők voltak az elsők, akiket oda kihívtak, őket csak akkor, amikor a köztársaságiak vesztésre álltak. Ők maguk győztek ugyan, de a bolygó addigra nagyon nagy veszteségeket szenvedett el, a lakosság jelentős része odaveszett, nem tudtak a győzelemnek sem örülni, mert vallásosak voltak és inkább haltak volna meg a szeretteikkel, de a bolygót végül győzelemre vivő Havoc Squad elvette ezt tőlük. Hogy ne legyen a háború alatt polgárháború és ne kelljen a túlélőkkel hadakozni a teljes köztársasági haderőt kivonták a bolygóról, mert a helyiek úgy gyűlölték őket és mindenhol nekik támadtak. A férfi itt vesztette el a négy gyermekét és a feleségét. Rhys át tudta érezni a fájdalmát, így igazából nem is volt meglepő, hogy csatlakoztak a Köztársaság végzetéhez, bár ennél nagyobb meglepetést talált. Azon a bolygón jött létre a szervezet még ME 2-ben. A férfi is az alapítók között volt, de azóta eléggé lecsúszhatott és most már csak a bosszúnak élt. Éppen ezért is vállalta el azt, hogy ezt fogja tenni.
Mindezeket elmondta Keth-nek is, hogy mire jött rá és miket figyelt meg a tanulmányai alapján. A lenti bázison elég sok időt töltött vele, hogy a kémkedési, hírszerzési és információszerzése jó legyen, végtére is a hírszerzési szféra nagyurának tanítványának erre szüksége van. Keth meg ugye volt olyan jó, mint Xeth, pontosan annyira, így ő is tudta úgymond „vizsgáztatni” a feleségüket. Elégedetten bólintott arra, hogy miket sikerült kiolvasnia a jelekből, és még egy-két apróságra felhívta a felesége figyelmét, hogy miket nem vett észre és azokat hogyan tudja megtenni máskor, amikor szükséges. Ezek többek között olyanok voltak, hogy nézzen be a nem túl nyilvánvaló helyekre is, mint a szemetes, vagy bármi, ahova be tud nézni. Rá is kérdezett, ha valóban itt lennének, akkor miket nézne még meg Rhys. Ő mondta, hogy titkos helyeket keresne, szőnyegek alatt, padló alatt, falakban és minden ehhez hasonló helyen. Egy elégedett és büszke mosolyt, biccentést kapott válaszul. Ahogyan haladtak az időben vissza, hajnalban volt a következő érdekesség, addig a férfi csak pakolt és készült, hajnalban viszont üzenetet kapott valakitől, ismeretlen számról, hogy mikor és hol lesznek a mai nap folyamán a Havoc Squad tagjai.
Rhy számára itt volt szükség egy kis pihenésre, mert kezdett megterhelő lenni az egész, így meg is szakították az Erőalkalmazást. Az egész kicsit tényleg megviselte a nőt, leginkább szomorú volt és rossz volt szembesülni azzal, hogy ezt tettek egy bolygóval, főleg, hogy saját maga és a férje is ott voltak azon a helyen. Mivel a sírás kerülgette, ami ellen küzdeni próbált ugyan, de nem nagyon ment, Keth persze mindezt látta rajta, így kedvesen mosolygott rá.
- Gyere ide! – nyújtotta felé a kezét a férfi. - Ugye tudod, hogy nem te hibád, csak parancsot teljesítettél, nem tehettél mást.
Nem is kellett Rhys-t kétszer kérni, odahúzódott a férjéhez és hozzábújt, mire Keth megölelte és megához szorította, hogy nyugtatni próbálja a feleségét. Ott akkor igazából ő maga is csak köztársasági parancsot teljesített, amit a Jedi tanács és a Köztársasági főparancsnokság, a vezérkar adott ki.

***
Néhány nappal később folytatták a próbálkozást úgy, ahogyan előzőleg is tették. Most is Keth segített Rhys-nek abban hogy visszajussanak az időfolyamban arra a pontra, ahol voltak korábban. A következő három nap igencsak eseménytelenül telt el a merénylet előtt. A férfi egyáltalán ki sem mozdult a lakásból, egész nap, három napon keresztül a bombát gyártotta már előre meglévő anyagokkal. Senkivel sem beszélt, enni sem evett szinte ezen idő alatt, csak energiaszeletet és koffeintablettát evett semmi mást. Az látszott, hogy értett mindahhoz, amit csinált, még a lakást sem hagyta el, alig ment ki mosdóba is és az alvás is minimális volt. Egy teljesen megtört és megkeseredett férfi volt az, akinek már semmi sem számított. saját maga ismert benne, arra az időre, amikor a férjéből férjei lettek és elmenekült Keth. Ahogyan ez eszébe jutott a férje is megérezte, mert átölelte, hogy nincs semmi baj. Az időben pedig haladtak tovább, hogy minél messzebb kerüljenek. Egészen a négy nappal korábbi időre, amikor is az egész szituáció furcsa volt. Mivel túl sok minden történt, így nem visszafelé nézték meg, hanem előröl. A férfi reggel felkelt, elég jó kedve volt, rá sem lehetett ismerni. Dalolva zuhanyozott és készített reggelit magának, mert láthatóan munkába készült, amikor a holoprojectora csörgött, ismeretlen számról hívta valaki, amikor felvette a készüléket, egy marcona nautolan férfi volt a vonal másik végén. Olyasmiről beszélt, hogy a férfi végre bosszút állhat és küldött egy mappát a célpontokról is. Hogy végre nagy számban vannak itt Coruscanton, és rendszeresen gyűlnek össze egy helyen, hogy hova és mikor kell mennie a férfinak, Ben Coral-nak majd később kap értesítést. Amikor Ben rákérdezett a nautolan-nál, hogy kicsoda a másik annyit felelt, hogy nem kell tudnia, csak összekötő. A férfi megkapta a csomagot is, amit ígért a másik, majd bontotta is a vonalat. A férfi ekkor nézte meg az üzenetet, ekkor még egészen jó kedve volt, Rhys és Keth is közelebb mentek, hogy megtekintsék azt, az első, amit megláttak egy szimbólum volt Rhand varázslóinak szimbóluma a mappán. Abban célpontnak Rhys és Xeth volt, vagyis Keth-ként, arról a napról képek, amikor Xeth eljött és Keth képébe felvállalta a kapcsolatukat. A képek távolról készültek, zoomolással, valaki figyelte őket és a Havoc Squad-ot. Vagyis a képekből már tudták, hogy Rhys-t. A férfi nagyon dühös lett és a képek láttán tört össze és lett olyan, amilyennek később látták. A parancsok között ott volt, hogy a nőt nem öleti meg, megsérülhet, de élve kell valamikor eljutnia Rhand varázslóihoz, mert szükségük van rá, de az ex-tábornok és a többi Havoc Squados pusztulhat. A férfi pedig okozzon minél nagyobb káoszt és pusztítást. Eddig azt hitte, hogy csak az alakulat és a hadsereg ellen volt, de nem, ez miatt. Megtántorodott és az egész időfolyam megszakadt és ott találta magát a meditációs szobában a férjével. Már tudta, hogy az egész megint Benûwia miatt van, miatta haltak meg a barátai, társai, ő maga nem tudta tökéletesen megvédeni. A férfira nem emlékezett, nem tudta, hogy miért lett egyáltalán dühös, amikor meglátta őket. Volt valamilyen kapcsolatuk vele a bolygóján? A kétségbeesés miatt kitört belőle a zokogás, ami miatt Keth óvóan ölelte magához.

***
Pár nappal később próbálták meg az utolsó egy napot, hogy az öt mégiscsak meg legyen, most elég sok idő kellett ahhoz, hogy Rhys megnyugodjon annyira, hogy ezt próbálni tudja. Azonban a maradék egy nap már nem volt segítségükre, a férfi csak munkában volt, jókedvűen, senkivel és semmivel sem lépett kapcsolatba, aminek köze lett volt a Köztáraság végzetéhez, vagy pedig Rhand-hoz. Reggel felkelt, bement egy olyan helyre, ahol raktárt kellett őriznie, majd hazament. Nem sok minden derült ki Benről több, mintsem az, hogy annak idején volt köze a triumvirátushoz és amiatt megtört, a szervezet tagja volt és örömmel vállalta a küldetést, de meg akarta szegni a parancsot is és végezni Rhys-el is, ami szerencsére nem sikerült. Az egyetlen talán nagyon fontos pont az volt, hogy most már tudták, hogy a Köztáraság végzete együttműködött Rhand varázslóival és meg kell keresni azt a nautolan-t, hátha tud valamit, mert egyelőre semmilyen más nyomuk nem volt, amin el lehetett volna indulni…

Bármi jöhet, kánon és alter is, bárkitől, km és JK is írhat (ha jk ír, a staff majd beleszerkeszti az esetleges jutalmat )

”Az igazi táncban az a legszebb, ha messzire röpül tőled a társad, de te egyedül, magányosan pörögve is tudod, hogy visszatér hozzád. Ha nem tér vissza, nem volt igazi tánc.”
- Müller Péter

***
Rhys-nek már csak napjai, maximum egy hete volt hátra a szülési szabadságból mielőtt visszatért volna dolgozni a hadsereghez, így Xeth kihasználta az alkalmat és magához invitálta a feleségét, ha már úgyis bál lesz a császári palotában, akkor ne kelljen egyedül mennie. Nem is beszélve arról, hogy pár hónap után végre megint nem csak doppelgangerként látja a feleségét, a pár egyetlen bánata az volt, hogy a lányokat nem tudta magával hozni Rhys, egyrészt mert a jedik minden mozdulatukat követték. Még mindig nem mondtak le arról, hogy maguk között tudják őket, nem sűrűn találkoznak olyan gyermekekkel, akik már az anyaméhben Erőt használnak. Másrészt Dromund Kaas-on ott volt Xeth nővére, illetve Lady Vadrin is, akik úgyszintén lehet, hogy rátették volna a lányokra a kezüket, abban a percben, ahogyan tudják. De szerencsére már Keth is megszerette őket, így nem volt gond, hogy otthon kellett hagynia őket a csillagköd egyik legveszélyesebb személyével, aki meg is tudja őket védeni, amíg a másik egyik legveszélyesebb karjaiba rohan. Szóval Rhys egyedül utazott és érkezett meg Xeth palotájába. Neki megvolt a jogosultsága oda belépni, így minden nehézség nélkül megtette, a férje nem volt itthon, arról már üzent Xeth, hogy sajnos nem tud elszabadulni, mert a Sötét Tanács ülésezik, de este mindenképp elé megy, hogy elvigye a bálra. Mivel az utazás elég kényelmetlen és hosszú egy olyan személynek, aki nehezen marad meg két percig egy helyen, kivéve, ha egy vadászgépről van szó, vagy egy hajóról, aminek ő a pilótája, így elég nyűgös volt. Éppen emiatt ment ki jó másfél-két órás futásra a palotához tartozó birtokon és erdősségbe, még ha veszélyes hely is volt és bőrig is ázott. Ennyi testmozgásra szüksége volt, hogy nem voltak napi szintű gyakorlatok a szabadsága miatt. Coruscanton is futott, ha tudott. A visszatérte után lezuhanyozott és egy mivel most már lefárasztotta magát le is feküdt egy kicsit aludni. A beállított ébresztőjére ébredt, kinyúlt már-már ösztönösen az Erőbe, hogy valamelyik férjét keresse, jelen esetben Xeth-et, hogy itt volt-e, de még nem érezte őt. Így, akkor neki is látott annak, hogy elkészüljön a bálra. Ruhát otthonról hozott magával, így az megvolt, sminkeléshez szükséges dolgok is voltak nála és még álcázás miatt a haját is némileg befestette, jó néhány vörös tincsét kimosható hajfestékkel feketére festette, annyit, hogy ne lehessen megmondani, hogy vörös, vagy a fekete az eredeti. Persze amiatt volt a fekete, mert Xeth és Keth haja is az. És persze a maszk, amihez Xeth ragaszkodott, hiszen ő maga is visel, hogy ne lehessen megmondani, hogy kik is ők valójában, ha már nem álcázóval mennek egy ilyen eseményre. Mire mindennel végzett akkor érezte meg, hogy a férje hazaérkezett. Mivel saját maga sem rejtette el a jelenlétét, így már bizonyosan róla is tudott a másik. Azonban érezte, hogy Xeth nem mozdult a lenti csarnokból, így saját magának kellett csatlakoznia hozzá. Végigsietett pár folyosón a lifthez, majd azzal ment le a legalsó feletti szintig, már csak azért, mert onnan egy nagy félköríves korlátos lépcső vitt le, amink keresztül szép bevonulást ejthet meg, hogy lenyűgözze és felcsigázza a férjét. Mint kiderült ez maradéktalanul sikerült is. Xeth már akkor nem tudta levenni róla a szemét, amikor meglátta abban a ruhában, hát, még ahogyan végtelenül lassan jött le a lépcsőn, kisminkelve, a haját felfogva, fedetlen vállakkal, szűk ruhában. Többször látta a férfin, hogy szíve szerint már felment volna hozzá a lépcsőn, de végül csak visszafogta magát. Azon nagyon jót mosolygott, amikor meglátta, hogy Xeth több tincsét is vörösre festette, pont olyan árnyalatra, mint amivel Rhys is rendelkezett. Ha összebeszéltek volna sem sikerült volna mindez ilyen jól. Egyébként pedig a férfi már nem páncélban volt, hanem indulásra készen. Csak odasétált a lépcső aljához és a kezét nyújtotta a nőnek, hogy lesegítse, mintha tényleg valamilyen mesebeli hercegnő lenne a nő. Természetesen elfogadta Rhys a kezet és mivel ismerte eléggé a férjét, így nem lepődött meg, amikor szinte azonnal a falhoz tolta, mert az volt a legközelebb és egészen közel hajolt hozzá, hogy megcsókolja. Itt azonban Rhys Xeth ajkaihoz érintette a mutatóujját, hogy így akadályozza meg azt, hogy megcsókolja a férfi köszönésképpen, pedig ő maga is vágyott volna rá.
- Nem lehet, elkened a sminkem – mondta a nő.
- Igazi sith lett belőled, te aztán tudod, hogy miként játssz szegény férjed érzelmeivel – válaszolta elégedetten széles vigyorral a férfi.
Közben végigsimított a nő nyakán, vállán, oldalán, csípőjén és combján is és Rhys érezte, hogy majd meg veszik a férfi, hogy nem csókolhatja meg, vagy nem mehet annál is tovább ebben a helyzetben. Hogy ismét elutasítást kapott valami miatt és pont Rhys-től. Nem akart gonoszkodni igazából, de tényleg nem akarta a teljes sminkjét újra csinálni, akkor fix, hogy elkéstek volna.
- Mit szólnál ahhoz, ha inkább itthon maradnánk és mással foglalnánk el magunkat – vetette fel.
- Szó sem lehet róla! Ebben ne légy olyan, mint Keth, akihez rancort kell kötözni, hogy az vonszolja el valamilyen társasági rendezvényre, mert nem akar emberek közé menni! Mi most akkor is bálba fogunk menni! – kérte ki magának.
Ezzel kibújt Xeth közelségéből és kézen fogta a férjét, hogy maga után húzza a hangár irányába, hogy végre ténylegesen elinduljanak. Szerencsére ilyen drasztikus lépések nem kellettek, mint Keth-nél általában, mert Xeth örömmel karolta át a nőt és húzta magához sétálás közben, hogy minél közelebb legyenek egymáshoz, amíg a siklóhoz nem érnek.

***
A bálteremben, a császári palotában érdekes helyzet állt elő, Rhys nem számított ilyesmire, hogy ennyire feszült lesz a légkör, főleg, hogy miattuk. A legtöbben még soha sem látták annyira lazának, felszabadultnak, vagy épp elengedettnek Xeth-et, mint amilyen az este folyamán volt. Ezt az oldalát eddig talán csak Kalen és Hiuval ismerte, esetleg a császár, de talán még ők sem. Éppen emiatt is igyekeztek a távolságot tartani, meg mert ők tudták, hogy mennyire veszélyes a férfi, meg nem tudhatták, hogy ez is csak egy szerep-e a férfi és a nő részéről, vagy sem. A kémeknél és hírszerzési ügynököknél, még ha sith-ek is, soha sem lehet tudni. Igazából a többség arra tippelt, hogy iszonyúan túljátsszák a dolgokat. Márpedig egyáltalán nem tették, semennyire. Tényleg olyanok voltak a koruk ellenére, mintha tizenéves friss első szerelmesek lennének és nem pedig azok, akik. Sok-sok év után is olyanok voltak, mint az első napon, amikor összejöttek, csak más kérdés, hogy most már kimutathatták másoknak is és nem kellett a teljes Csillagköd előtt titkolni mindezt. Ez az egész, hogy senki sem tudta hova tenni – még úgysem, hogy semmilyen írott, vagy íratlan szabályt sem léptek túl – ez feszélyezte a többséget. Amin aztán pont Kalen és Hiuval szórakozott a legjobban. Amikor Xeth és Rhys táncoltak a többség igyekezett elkerülni őket, kézzelfogható volt, hogy alapból tartanak a nagyúrtól. Csak a Sötét Tanácstagok nem tértek ki előlük, de mindenki más igen, az pedig tovább feszélyezte mindenki más hangulatát, amikor nevetni hallották Lord Xeth-et. Ennél Rhys sem tudta nem észrevenni, hogy többen össze is rezzenek, ami pedig mindkettejük számára csak még szórakoztatóbbá tette az egészet. Egyébként egyetlen egyszer sem csókolták meg egymást, Rhys végig csak incselkedett a férfival, aki értelemszerűen egyre nehezebben viselte mindezt és mégis egyre jobban szórakozott rajta. Rhys többekkel is táncolt az este folyamán, volt néhány bátor személy, aki oda mert menni hozzájuk, mint Kalen, vagy éppen Cithe főadmirális, de egyébként az este nagy részét a férjével töltötte. Már az este és bál vége felé voltak, amikor roppant késve egy a sötét oldaltól eltorzult nő toppant be a bálba és egyenesen a házaspár felé tartott.
- Xeth, szerelmem! El sem hiszem, hogy végre láthatlak, olyan régen volt utoljára, már azt hittem, hogy soha sem láthatlak újra! – mondta a nő miközben még Xeth nyakába is ugrott volna.
A férfi azonban kitért előle és alig észrevehetően még úgy is mozdult, helyezkedett szinte teljesen ösztönösen, hogy Rhys-t védje. Nem a túlságosan óvóan, csak ahogyan egy férfi szokta a szeretett nőt. Mikor Rhys-ben felmerült volna az, hogy kételkedjen a férjében, vagy féltékenységet érezzen megérezte Xeth felől az életköteléken keresztül az undort és megvetést a most ideérkező nő iránt. Ekkor esett le neki, hogy a férfi egyik exe lehet, amit picit furcsállt. Persze tudta, hogy nem ő volt az első nő a férje életében, ez nyilvánvaló volt az első együttlétükkor is már, de soha sem beszélt egyik korábbi párjáról, vagy szeretőjéről sem. Természetesen az övéit ismerte a férfi, hiszen szinte mindig katonákat választott és több Havoc-os is volt köztük mielőtt rájött, hogy beleszeretett Xeth-be. Ami még feltűnt a nőt illetően, hogy vak volt. Csupán az Erőn keresztül látott, a tekintete üveges volt, a szeme teljesen fehér.
- A rabszolgád, vagy a tanítványod? – kérdezte anélkül, hogy Rhys-re nézett volna.
Ha nem ott lettek volna, ahol, akkor Rhys most kérte volna ki magának, hogy ő Xeth felesége és gyermekeinek anyja, de ez nem az a hely volt, még akkor sem, ha itt szinte mindenki tudta, hogy így van. A legfelsőbb körben ez nem volt titok, más kérdés, hogy nem tudta, hogy ez a nő oda tartozik.
- Nem számít, megtarthatod miután összeházasodtunk – folytatta a nő.
- Elég legyen Drexia! – mondta fenyegetően Xeth.
- Miért csinálod ezt? Úgy volt, hogy feleségül veszel… még mielőtt megölted az apámat és megszabadítottál minket tőle… mielőtt ott ragadtam a bolygón. Jegyben jártunk – folytatta tovább.
Xeth teste némileg megfeszült és Rhys érezte csak, hogy ez nem mulattatja a másikat, hanem idegesíti, márpedig kevés téma volt, ami ilyen hatást váltott ki a férjéből. Azonban a megszokott hangulat is visszatért a bálterembe, ahogyan Xeth jókedve teljesen elszállt és ezzel nem feszélyezett senkit sem már itt benn. A megölte az apját résznél pedig egyértelmű volt a nő számára, hogy Xeth csak kihasznált ezt a nőt és felhasználta a céljaira, semmi sem volt közöttük soha sem. De attól az egész jelenet még nagyon, de nagyon kínos volt. Valahogy nem így képzelte azt, hogy így találkozik a férje egyik ex-szeretőjével, vagy korábbi barátnőjével. Még mielőtt azonban valami komolyabb gond lett volna – mennyire naiv gondolat volt – Drexia Fenn-t a Sith filozófia nagyasszonya odahívta magához, a nő szánalomra méltó tekintettel „nézett vissza” Xeth-re, vagyis inkább, ahol az Erőben érezni lehetett majd ment a mesteréhez. Mikor már távol volt, akkor Rhys igyekezett oldani a hangulatot azzal a fajta humorral, amivel Xeth és Keth rendelkezett és ami az évek során részben rá is ráragadt. Most ezzel is próbálta mutatni, hogy nem féltékeny és igyekezett a férjét jobb hangulat felé terelni.
- Te képes voltál ezzel a micsodával lefeküdni? – kérdezte viccesen.
Csak remélte, hogy nem ment túl messzire ezzel és nem bántja meg a másikat. Szerencsére nem így lett a férje testtartásából már kiolvasta ezt és az életköteléken át is érezte, hogy a kérdésen nagyon jól szórakozik.
- Szerinted miért volt teljesen sötét a szobában? – kérdezte vigyorogva.
A többi részt telepatikusan osztotta meg a feleségével, hogy a nő pár nappal azok után tűnt el annak idején, amikor ő nagyúr lett, Drexia Fenn a neve, és Xeth mesterének lánya volt. A férfi miraluka volt, de a lánya látó, mint láthatta ezt Rhys. Xeth valóban volt vele, egyetlen egyszer, amikor az együttlét alatt megmérgezte, aminek köszönhetően a szépreményű és nagy karrier előtt álló Xeth-el egy idős kamaszlány megvakult és szinte teljesen elszakadt az Erőtől. A korábbi roppant tehetséges varázslóból egy szemét lett, aki semmire sem jó. Ő sem látta soha Xeth arcát, mert az a miért volt teljesen sötét az valós volt. Egyébként nem mindig nézett ki így, előtte egészen csinos volt. Ennél a gondolatnál a férfi szinte érezte, hogy néhány pillanatra szúrós tekintetet kap. Szóval tönkretette a lányt azért, hogy majd a lány apját, azaz a saját mesterét is, Sezir Fenn-nel is ugyanezt tegye. Mivel a lány már akkor is őrülten szerelmes volt Xeth-be, így fel sem merült benne, hogy ő volt a felelős az állapotáért, így nem szólt az apjának erről. Éppen ez lett a korábbi hírszerzési szféra nagyurának veszte, akit pár nappal később Xeth megölt. Mikor a hatalomátvétel megtörtént és minden idők legfiatalabb nagyura lett ment volna, hogy Drexia-t is kivégezze, de addigra a lány eltűnt, ennek húsz éve. Azóta nem is hallott róla és már-már elfelejtette a nőt, eddig. Rhys megértően bólintott, ezt eddig nem tudta, hogy így szerezte meg a hatalmat a férfi, csak annyit, hogy mielőtt az hátba szúrhatta volna őt, ő előbb lépett.
- A későbbiekben is kell tartani, hogy a korábbi őrült barátnőid vagy szeretőid felbukkannak? – kérdezte kissé szórakozva
- Nem, rajtad kívül mindet megöltem az első éjszaka után... – válaszolt a férfi.
Rhys egy pillanatra összerezzent, mert érezte, hogy a férfi igazat mondott. Ezért nem beszélt soha akkor a nő ügyeiről, mert nem voltak már nő ügyei. Egy sem élte túl azt, hogy a Hírszerzési szféra nagyurával volt együtt. Hirtelen nem tudta, hogy mit gondoljon, hogy most ennyire különleges volt, hogy ő túlélte, vagy nem is tudta, féljen és féltse a lányokat is? Nem, nem akart félni a férjétől, mert szerette és szörnyetegnek sem akarta soha sem őt, őket gondolni. De így már érthető volt, hogy miért is fordult meg a fejében az, hogy megöli őt, amikor terhes lett. Nem tudta hibáztatni, azok után, amiken keresztül kellett mennie a Birodalomban. Örült annak, hogy a lányaiknak jobb sora lesz, mint kettejüknek volt.
- Kezdjek aggódni, hogy mi lesz, ha el akarsz válni tőlem? – kérdezte aggódva, próbálta nem úgy, de nem sikerült, a hangján érződött, hogy ezen tényleg elgondolkodott.
- Jobban tartok attól mi lesz, ha te akarsz elválni tőlem – felelte őszintén a férfi.
A válasz teljesen őszinte volt, Xeth pedig mindig is értett a szavakhoz, ezekkel is teljesen sikerült levennie a lábáról a nőt, aki elmosolyodott és roppant szerelmesen pillantott a férjére. Most tényleg kedve támadt volna hosszasan megcsókolni őt, de itt nem volt rá az alkalom. Így csak mosolyogva és immáron megenyhülve válaszolt.
- Szerintem akkor csak egy új tanítványt és új örököst kellene keresned a hírszerzési szférához illően, nem sith módszerrel intézném és még a lányokat is láthatnád előre meghatározott időkben. – mondta kissé szórakozottan.
- Jó előre eltervezted... – kapta vissza válaszként megjátszottan rosszallóan.
Megrázta a fejét, hogy nem így van, de ezt is mosolyogva, majd némileg bánatosabban folytatta.
- Én azt terveztem el, hogy veletek öregszem meg együtt egy szép és hosszú élet után. De ez már nem fog megtörténni, te mindig is ezt a helyes, kisfiús arcot fogod viselni, miközben én megőszülök és megöregszem Keth-el és a gyermekeinkkel együtt – mondta.
- Meg fogjuk oldani, hogy ez ne történjen meg – mondta halkan.
Ekkor kissé az egyik oszlop takarásába húzta Rhys-t, hogy megölelhesse őt és más ne lássa mindezt. A többség valóban nem figyelt, csak Drexia és anélkül, hogy látszott volna, vagy bárki látta, érezte volna, iszonyúan féltékeny volt. Noha annak köszönhetően, hogy húsz évig raboskodott egy bolygón, az Erővel való kapcsolata nem igazán rendeződött, cserébe azonban az életerő elszívása felerősödött és már-már nem is az Erőn keresztül ment, hanem képességként, hogy túlélhessen…

***
Amint Drexia képessége bekapcsolt többen – főleg a gyengébb erőhasználók és Erővel nem rendelkezők – megszédültek és nagyon gyengének érezték magukat. Voltak, akik össze is estek. Rhys is nagyon erősen megtántorodott, úgy érezte, mintha hirtelen minden ereje elszállt volna, Xeth nem sokat érzett belőle, mert neki a császár rituáléjának hála nem igen fogyhatott el már az életereje. Ahhoz, hogy Rhys ne essen össze a gyengeségtől, Xeth-nek kellett elkapnia. Olyan érzés volt a nő számára, mint amikor nagyon beteg lenne és semmihez sincs ereje és ebben a pillanatban túl erősnek érezte a helyzetet kihasználó Benûwia-t is, így ezek voltak az utolsó emlékei, hogy még Xeth tartja, utána majd csak később kezdett emlékezni, jócskán később. Elég régóta várt erre a pillanatra, hogy bekövetkezzen, hogy Rhys tudata kellően meggyengüljön annyira, hogy ismét átvehesse az irányítást. Múltkor egészen a végéig tudta irányítani az új testét, remélte, hogy most is így lesz, vagy még tovább, mert sokkalta erősebbnek érezte magát.
- Jól vagy? – kérdezte az aranyos kisfiú.
Legalább is Benûwia így vélte, hogy mind a ketten azok, kisfiúk, az ő ezer évéhez és hatalmához képest kölyökkutyák. Bár így is lenyűgözőnek találta, hogy a ciklus végéhez ennyire közel, ilyen hatalmas erőre tehettek szert.
- Igen, csak egy kicsit szédülök, le kell, hogy üljek – mondta.
Szerencséjére Rhys nagyon sokban hasonlított rá, mozdulati, mimikái, beszéd stílusa, így nem volt nehéz az, hogy eljátssza. Azonban nagyon hamar rá kellett jönnie, hogy alábecsülte az „aranyos kisfiút”. A köztárasági jobban birtokolni akarta a nőt, mint ez, meg elsőre nem is számítottak arra, hogy megtörténhet, ami megtörtént, így Keth-t könnyedén vezette meg végig, azonban a hírszerzési szféra nagyurát már nehezebb volt. Ahogyan Rhyssa megtudta kettejüket játszi könnyedséggel különböztetni már, úgy tűnt, hogy Xeth pedig őt és Rhyssa-t. Elsőre csak azt érezte meg, amit a legtöbb erőhasználó szokott, mintha a férfiban levő nexus be akarna mászni a bőre alá, de nem foglalkozott vele, nagyjából már a terem közepén járt, amikor a mostanra már nagyon dühös Xeth odaért hozzá és megragadta a karját.
- Add vissza neki az irányítást, most! – sziszegte.
- A hercegnőd épp az igazak álmád alussza kisfiú – felelte gúnyos mosollyal a nő. – És csak rajtam múlik, hogy egyáltalán felébred-e, vagy pedig megszűnik létezni. A sorsát beteljesítette, már nincs rá szükség. Most pedig hagyni fogod, hogy méltóképp üdvözölhessem, régi barátomat, a Császárt!
A jelenet és az, hogy Xeth körül az idegessége miatt már apró erővillámok kezdtek cikázni mindenki más figyelmét is felkeltették. Itt lehunyta a szemét néhány pillanatra és az eddigi zöld helyett mikor kinyitotta már aranyszínűek voltak. Nem is próbálta leplezni, hogy immáron saját maga tartja megszállva a testet. Benûwia elrántotta a kezét a férfitól és sértetten fordult el, majd indult a hatalmas csarnok távolabbi vége felé, amerre a császár és a két császárné is volt. azonban pár lépés után Xeth ismét megragadta és maga felé fordította.
- Nem mondom még egyszer! – mondta dühösen.
- Miért mi lesz? Kényszerítesz, esetleg bántasz? – kacagott fel gúnyosan. - Nem hiszem, nem hagynád, hogy a kicsi Csillagvirágodnak baja essék.
A következő pillanatban Xeth lábai alól kifutotta a talaj és a férfi két oszloppal távolabb csapódott neki az ottani oszlopnak úgy, hogy az meg is repedt egy kicsit a becsapódás után.
- És nem engedtem meg, hogy egy ilyen féreg, mint te egyáltalán hozzám érjen! – mondta a nő dühösen.
Érezhető volt az Erőben, hogy Xeth ki akart szabadulni, de nem tudta megtenni, a nő csak jobban összeszorította a kezét, mire még jobban rápréselődött az oszlopra a férfi, ami meg is repedt több helyen. A többség jónak látta, hogy ekkor fogja menekülőre a dolgot. Ha valaki a császár „kutyáját” képes ennyire könnyű szerrel leszerelni, akkor ott a többségnek nincs helye, hiszen elég köztudott, hogy Lord Xeth a második legerősebb tagja a Sötét Tanácsnak.
- Még küzdesz is ellenem, olyan édes. Ez legalább annyira izgató, mint neked az, amikor ő játszik veled és ő áll ellen – mondta a nő.
- Ereszed el őt! – üvöltötte a férfi, a bálteremben jó néhány dolog robbant fel a szavai után.
Benûwia még jobban összeszorította a kezeit, mire a szó is a férfiban akadt, majd egy mozdulattal rántotta le maga elé néhány lépésnyire. Ekkor Xeth jó nagy adag vért köhögött fel a padlóra és próbált felállni, ám azt a nő nem hagyta, térdelés állapotába kényszerített telekinetikával, Xeth pedig tovább próbált küzdeni.
- Te tényleg törődsz vele és aggódsz érte. Legalább annyira szereted, mint ő téged. Ez érthetetlen, ez egy senki, csak miattam az, aki… De… ez egyszerre aranyos és szánalmas, hogy egy ekkora sebezhetőségi pontot hagysz magadon – mondta megvetéssel, de némileg jókedvűen. - Végül is… én nyerek vele.
A kezével felfelé csapott, mire Xeth több métert csúszva a padlón érkezett meg nagyjából Hiuval és Organa lábaihoz. Bármekkora fájdalma is volt szinte azonnal felpattant, mostanra Benûwia is érezte a férfi nexusának hatását, de nem zavarta. Nagyjából már csak a három férfi, a Császár és a két császárné volt a teremben, a három sötét nagyúrral nem törődve indult el végre ismét a császár irányába, de a három férfi egyszerre igyekezett rátámadni és valószínűleg erőszak nélkül kiütni, vagy ehhez hasonlót. Saját maga azonban nem hagyta magát, kinyúlt az Erőbe, összegyűjtötte azt az Erőt, amit csak lehetett, a sötét oldal szinte fizikailag öltött alakot körülötte, fekete füst formájában, mígnem egy ébenfekete lándzsa nem manifesztálódott a kezeiben. A lándzsát, telekinetikát és egyéb olyan ősi erőhasználatokat, használt, amit talán csak ő maga ismert, az egész végén a három férfi több törött csonttal, az eszméletvesztés határán a terem különböző sarkain a falnak csapódva végezték, kishíján összehúzott torokkal.
- Látom manapság az udvariasság sem erénye sem a férfiaknak, sem pedig a „nagyuraknak” – mondta.
Kissé megtántorodott, túlságosan sok erőt használt fel a három férfival való harcra, többet, mint hitte. A lándzsa is szertefoszlott, de végül csak megérkezett a császár elé, ahol addigra csak ő és Zelia volt, a másik nőt nem látta.
- Öreg barátom, császárom! Öröm téged újra fizikai formában látni. „Nővérkém”! – mondta.
- Benûwia, látom a hatalmad még mindig lenyűgöző és lassan a régi. Öröm téged újra látni, bár jobban örülnék annak, ha nem egy ilyen tehetséges ifjú sith hölgy testében tennéd – felelte nyájasan a császár.
- Csak tudnám, hogy mit láttok benne… – sóhajtott fel.
Ismét megtántorodott és ezúttal már fél térdre is esett. Tényleg nagyon fogyott az ereje, a három férfi együtt túl sok volt ebben az állapotban. Zelia ebben a pillanatban akart volna támadni, de a császár visszatartotta.
- Olyan, mint te, azt leszámítva, hogy nem vágyik a hatalomra. A dühe és haragja remekül használható lesz – válaszolta.
- Egy jó sith vágyik a hatalomra és meg is szerzi, ezt te tanítottad még Ta-Renn – noha a nevén szólította a férfit, a hangjában ott volt a tisztelet a férfi felé.
- Igen, de ő különleges, mint te is. A legjobban annak örülnék, ha mindkettőtöket az oldalamon tudhatnám – mondta.
Nagy nehezen felállt, miközben elmosolyodott, még válaszolt is volna valamit, ám ebben a pillanatban érzékelte, hogy valaki mögötte van. Próbált megpördülni, egy pillanatra még látta a maga mögött levő Lady Dodhorn-t, majd a nő egy mozdulattal ütötte ki a mostanra már meggyengült Lady Benûwia-t.

***
Mint nem először most is amolyan félálomban kezdte érzékelni a dolgokat. Először azt, hogy valaki a karjaiban tartja, öleli és simogatja. Azonban az egész távoli volt, túl távoli, hogy a valódi Keth legyen az, azaz a doppelgangere volt csak, ő vigyázott rá. Xeth-et is érezte távolabbról, pár méternyire, ahogyan fel és alá mászkált, fájdalmai voltak, de nem törődött vele, még mindig dühös volt, nagyon dühös, de szerencsére saját maga nem érezte azt, amit mások szoktak, vagy Benûwia érzett. Fogalma sem volt róla, hogy miért fekszik az ágyban, vagy hogy került ide.
- Egy egyáltalán hogy volt lehetséges? Hiszen mindent megtettünk ahhoz, hogy ne ébredhessen fel.
- De az kevés volt!
- Nézd ki ébredt fel! Hogy érzed magad? – kérdezte kedvesen Keth.
Rhys lassan nyitotta ki a szemét, valóban jól érezte a dolgokat, hogy Keth ölelte őt óvóan, amíg fel nem ébredt. Ekkor most ő maga is megölelte a férjét és belefúrta a fejét a mellkasába jó néhány pillanatra. Elsőre nem igazán tudott felelni arra, hogy miként érzi magát, közben Xeth is megérkezett oda és ő is megölelte őt. Abból, hogy a férfi ideges volt, szinte reszketett, és ahogyan megölelte tudta, hogy valami nagy gond történt.
- Nem tudom, furcsán… nagyon fáradt vagyok, mint aki hetek óta nem aludt szinte semmit… és úgy érzem, mintha nem lennék itt. Mintha eltűnnék és nehéz maradni… mi történt? Gyenge lettem hirtelen és minden sötét lett… – kérdezte.
A szavai közben érezte, hogy Xeht megfeszül és feláll, majd újra elkezdett sétálni, körülötte apró erővillámok cikáztak.
- Drexia mindenkiből életerőt szívott el, ez eléggé volt ahhoz, hogy Benûwia átvegye az irányítást feletted. A szavaid alapján most nem is emlékszel semmire, nem úgy, mint múltkor. Ráadásul Benûwia elég erős volt ahhoz, hogy kiüsse Xeth-et, Kalen-t és Hiuval-t is – válaszolt Keth.
Rhys arcára félelem és rémület ült ki. Eddig minden olyan jó volt, nem volt gond, rendesen eltudta nyomni Benûwia, erre most csak így átveszi felette az irányítást és kiütötte a Sötét Tanács három legerősebb tagját? Ha ez így megtörténik, akkor bármikor megteheti máskor is és lehet, hogy a barátait, szeretteit, a férjeit, vagy a lányait fogja bántani. Amit pedig nem akart, és nem is akart hagyni.
- Xeth, tedd, amit tenned kell, kérlek! – szinte könyörgött.
A férfi az ideges sétálás közben lefagyott és rémült, végtelenül kisfiús tekintettel fordult a felesége felé.
- Mindannyian tudjuk, hogy így egy időzített bomba. Mit tennél, ha nem róla lenne szó? – kérdezte Keth, bár tudta a választ.
- DE! NEM! MÁSRÓL! VAN! SZÓ! HANEM! RHYSRŐL! – üvöltötte Keth képébe.
Minden egyes szava után valami felrobbant a szobában, Rhys pedig egy pillanatra elgondolkodott, hogy Keth-hez bújik-e ijedtében, de nem tette. Inkább kipattant az ágyból és Xeth-hez rohant. Nem törődött a férfi körül táncoló villámokkal, sem azzal, hogy azok fájdalmat okoznak neki, ahogyan közel ment hozzá, végül pedig hátulról ölelte át a férjét és onnan simult hozzá. Igyekezett óvatosan, mert érezte, hogy fájdalmai vannak a másiknak, de nem tudta elviselni, hogy ennyire mélyen van a sötét oldalon a másik, olyan mélységben, először csak a derekánál ölelte meg a férfit és összeszorította a fogait, hogy ne adjon hangot a fájdalmának, hogy a villámok eltalálják.
- Nem kell megtenned, jól leszek, valahogy csak legyőzzük – suttogta.
Lehunyta a szemét és kinyúlt az Erőbe, Xeth-re igyekezett fókuszálni, hogy megnyugtassa, hogy éreztesse, hogy itt van, nincs vele baj. Soha sem látta, érezte ilyen rémültnek a párját, tudta, hogy nagy a baj, de igyekezett pozitív maradni. Azt pedig nem tudta, hogy mennyire lesz hatásos, amit csinál. Végtére is nem csak saját magát, de Keth-t is nagyon meglepte. Először ugyanis a villámok tűntek el, majd érezte, hogy egyre mélyebbeket lélegzik Xeth, ekkor a karjaival felnyúlt és már úgy ölelte a férfit, hogy az alkarja végig Xeth felsőtestének simult és a tenyereivel a mellkasát támasztotta meg, de csak óvatosan, hogy ne okozzon fájdalmat. Végül úgy nagyjából egy perc után Xeth teljesen megnyugodott, talán jobban is, mint egy sötét oldalinak lehetne és a kezébe fogta a felesége kezét. Ő látta Keth döbbent arcát, aki még mindig az ágyon ült.
- Erre mióta vagy képes? Mármint őt, engem… minket nem lehet csak így lenyugtatni… senkinek sem – mondta meglepetten Keth.
- Nem tudom… igazából azt sem, hogy mit csináltam, csak szerettem volna, hogy megnyugodjon és ne legyen olyan mélyen a sötétségben. Ugye… ugye ehhez nem volt Benûwia-nak köze? – kérdezte félve.
Xeth ekkor fordult meg és ezúttal meglepően békésen, olyan nyugalommal, amivel csak Keth szokott rendelkezni csóválta meg a fejét.
- Nem, nem volt köze, ez csak te voltál. És igazad van, valahogy megoldjuk, muszáj lesz – mondta.
Közben végigsimított a nő arcán ó, átkarolta és gyengéden csókolta meg.
- Megoldjuk, csak előbb meg kell ölnöm az egyetlen életben levő korábbi „szeretőmet” azért, amit tett – mondta.
- Ezzel kivételesen egyetértek vele, találunk megoldást arra, hogy végérvényesen megszabaduljunk Benûwia-tól – értett egyet Keth is.

Bármi jöhet, kánon és alter is, bárkitől, km és JK is írhat (ha jk ír, a staff majd beleszerkeszti az esetleges jutalmat )

”Talán szörnyeteg is vagyok, erre nem tudom a választ. Azt viszont tudom, hogy még ha démonok vére is folyik bennem, akkor sem hiányzik az ereimből az emberi vér sem. És nem szerethetnélek úgy, ahogy szeretlek, ha nem lennék legalább egy kicsit ember. Mert a démonok akarnak, de szeretni nem tudnak.”
- Cassandra Clare

***
Végül mégis tovább kényszerült maradni, mint szerette volna, nem arról van szó, hogy nem szívesen maradt Xeth-el, vagy Keth-el, de amiatt, amikor Benûwia átvette felett az irányítást kicsivel több idő kellett neki ahhoz, hogy újra regenerálódjon és teljesen jól legyen. Az az esemény elég sokat kivett belőle, jócskán többet, mint gondolták volna. Benûwia ott iszonyatosan erős volt, és ha nem kellett volna harcolnia a Hatalom Triumvirátusával, akkor még az is lehetséges volt, hogy képes lett volna Rhys-t elpusztítani és ténylegesen visszatérni. Ez az egész nem csak a nőt, de a két férjét is megrémítette, már csak amiatt, mert sehol, de tényleg sehol sem találtak arra vonatkozóan semmit sem – továbbra sem – hogy miként lehet megállítani egy reinkarnálódni akaró egykori sith nagyurat. Az pedig tovább fokozta a félelmét, hogy az egyik reggel miközben Xeth éppen kihajította a piramisából Zilriel-t Rhys hallotta, hogy a nő arról faggatózott, hogy mennyi ideje van hátra, amire a férje választ sem tudott adni a nővérének. Persze nem mondta el, hogy hallotta, nem akarta, hogy sem Xeth, sem Keth még jobban idegesítsék magukat emiatt. Már csak amiatt is, hogy azóta a nap óta szerencsére Benûwia hallgatott, nem is érzékelte a jelenlétét és saját magát is egyre erősebbnek. Nem fizikailag, lelkileg már nem érezte úgy, hogy el fog tűnni, mint a bál után. Három-négy nappal később már kellően jól volt ahhoz, hogy az edzésekhez is visszatérjen, így minden reggel ismét egy-két órát futott Xeth birtokán, ami egyébként fallal volt körülvéve és elvágva a dzsungeltől, hogy semmilyen illetéktelen behatoló ne juthasson be a nagyúr birtokára. Már csak azért is futott ennyit, mert a férjének a Sötét Tanács ülésein is részt kellett vennie, így pedig saját maga egyedül maradt, hiszen Keth és a lányok Coruscanton voltak. De mivel most már elég jól volt, egy-két napon belül úgyis haza kellett utaznia, tovább nem húzhatta ezt. Gyengélkedés miatt így is ki kellett vennie extra szabadságot, mert még csak a Köztársaság területén sem volt, nemhogy Coruscant közelében. A nappalait egyedül töltötte, mert Xeth ugye a Birodalom ügyeit is intézte, a férfinak egyébként is a Birodalom állt az első helyen, nem is várta volna el tőle Rhys, hogy ez másképp legyen. Így ezen időben edzett és tanult, azokat a dolgokat olvasgatta, amiket a férfi hagyott ott neki. Illetve még benézett a hírszerzési központba is Lyra-hoz, ha már úgyis ő maga volt a szféra második személye, akkor időnként illett oda is benéznie. Senki sem mondhatta, hogy nem végzi el ezen munkáját sem. Az estéket, vagy inkább az éjjeleket pedig végre valahára a férjével tölthette, aki eddigre haza is érkezett. Most, hogy a városban és Sith körökben is mozgott ő maga is hallotta a pletykákat jobban, hogy sokan nem nézik jó szemmel a kapcsolatát a férjével, hogy miként viszonyulnak egymáshoz. Egy ideje úgy is tudta, hogy szinte biztosan ő volt az egyetlen, aki nemcsak hogy bízott a saját mesterében, de még az életét is a kezébe helyezte volna és tette is. Tény és való, hogy ez fordított irányban is igaz volt, Xeth és Keth is ugyanígy érzett. Nem zavarta, ez egy cseppet sem gyengített a férjén, hogy ilyen helyzetben voltak. Nem is beszélve arról, hogy Xeth a császár feltétlen bizalmát is élvezte, így ettől kezdve a pletykáknak sem tudta, hogy miért van bármilyen alapja. Valószínűleg unatkoznak békeidőben és nincs jobb szórakozásuk, Rhys nagyon remélte, hogy nem is lesz. Szóval ő maga inkább kiélvezte azt az időt, amit Xeth-el tölthetett el, úgyis vele lehetett kevesebbet, mert több időt volt Coruscanton. Továbbra is a bolygón levő sötét oldalság ellenére, ami egyébként még mindig nyugtalansággal töltötte el, Xeth karjaiban biztonságban érezte magát, most már újra annyira, mint amikor még egy testen osztozott Keth-el. Már nem más féle biztonságot érzett a két férfinél, hanem ugyanazt, aminek nagyon örült. Volt, hogy éjjel nem is aludt, csak figyelte a másikat, ahogyan alszik, mint ahogyan azt tette korábban a Kaldahan-on is.
Az ominózus nap is hasonlóan indult, amikor még egyikük sem sejtette, hogy mi is fog következni…

***
Mint a napok, amióta Rhys is itt volt ugyanúgy indult, hogy hajnalban keltek mind a ketten, miközben odakint még sötét volt. Igaz mindezt nem olyan nehéz elérni Dromund Kaason, hiszen nagyon gyakran – szinte mindig – be van borulva és esik az eső, ami miatt még sötétebben tűnik az idő, mint általában szokott. Az együttlétük és a közös zuhany után Xeth a fővárosba ment, ami azért nem volt olyan távol, de közel sem, jó egy óra útra, ha valaki csak a légkörben repült és nem ment ki a bolygó körüli űrbe és onnan vissza becélozva Kaas City-t. Mivel a férfi nem reggelizett, így azt Rhys egyedül tette meg, először bent a piramis edzőtermében végezte el a fizikai gyakorlatokat, majd következtek azok, amik az Erőhöz kapcsolódtak. Ezekkel a megszokott időben végzett, így már kint is a felhőket nem számítva teljesen világos lett, így át is öltözött a futáshoz. Odakint most is ömlött az eső, de ezt már megszokta, na jó, nem volt teljesen igaz, szerette, hogy Coruscanton szinte mindig süt a nap és meleg van, ezzel szemben Dromund Kaas hidegebb volt és mindig esős. Viszont azt díjazta, hogy itt sokkal több természet volt, mint odahaza, ahol csak parkokban és az olyan tetőkön lehetett velük találkozni. Az arca elé most is maszkot kellett felvennie, hogy az az őrök, akikbe esetlegesen belefut – abba a néhányba, aki volt és nem csak droidok – ne lássák az arcát, bár őt nem zavarta volna, ez Xeth kifejezett óhaja volt. A szokásos útvonalon haladt, bent a fák között az ösvényen, el a sziklákig, ahol vízesés is volt, illetve egy tó is. Mindegyikhez vezetett út és minden elég jól karban is volt tartva. Általában csak a droidokkal szokott összefutni, azok leadták az útvonalát az őröknek, hogy azok biztosan ne zargassák az úrnőt. Éppen emiatt mindig magányosan, zenehallgatás közepette zajlott a futása, ám most amikor a tó közelébe ért, akkor úgy érezte, mintha figyelnék, amiben nem segített az sem, hogy a fák között két kutaszdroidot is megtalált, ahogyan valaki tönkretette őket. Kinyúlt za Erőbe, de senkit sem érzett a közelben. Éppen szólni akart a komlinkjén a biztonságiaknak, hogy behatoló van a birtokon, amikor egy halk hangot hallott és egy szúrást érzett a nyakánál, ahol fedetlen volt az. Odakapott és egy tűt szedett ki belőle, megszédült és már érezte, hogy lassabban gondolkodik. Igyekezett telepatikus úton üzenni a férjének, de ekkor még egy tű találta el, ettől pedig azon nyomban elvesztette már az eszméletét és elterült a földön.

***
Két-három órával később, mikor már éppen a Hírszerzési főépületben volt Xeth egy sürgős hívást kapott a birtokról. Elsőre meglepő lehetett, hiszen Rhys-nek nem kellett ilyesmivel bíbelődnie, telepatikus úton gyorsabb és könnyebb volt mindez, de nem a nő kereste, hanem a biztonsági főnöke, igencsak aggasztó dologgal. Az úrnő nem ért vissza a reggeli futásáról, ezen kívül több kutasz droidot is elvesztettek a birtokon azon a környéken, ahol az úrnő is eltűnt. Kimentek körülnézni, két tönkretett kutaszt megtaláltak a tó és vízesés környékén, a közelükben az úrnő zenelejátszóját és komlinkjét is, a maszkjával együtt. A teljes birtokot leszkennelték, átvizsgálták életjelek után, de az úrnő nincs Lord Xeth piramisában, vagy birtokán. Semmilyen gyanús behatolást nem találtak, olyasvalakinek kellett lennie, aki vagy olyan profi ebben, mint Lord Xeth, vagy nagyon is jól ismerte a járást a birtokon. Olyan személyből pedig nem volt sok. Jellemzően Kalen, vagy Hiuval voltak azok, akik többször megfordultak nála, de róluk tudta, hogy nem tennék meg mindezt, még az embereikkel sem. Maradtak az ellenségek, vagy a nem lojálisak. Most már Vadrin sem húzta volna keresztbe a dolgaikat, hiszen amióta kiderült, hogy Xeth a programjának elveszett férfi alanya, azóta mindig kedves volt. A Csillag Kabal eddig nem merészkedhetett el, vagyis remélte, a KV és Rhand embereinek nincs ilyen forrása. Zelia ugrott be elsőre neki, a császárné félt a Császártól, hogy megtorolná, ha Benûwia-nak baja esne és Rhys esetében is utalt arra, hogy igényt tartana majd rá, ha a nő lovag lett. Ekkor ugrott be neki még valaki, aki úgyszintén többször megfordult ott, Zilriel! Azonnal kinyúlt az Erőbe, hogy próbálja megtalálni a feleségét, de nem érezte, nem tudta megmondani, hogy hol lehet, mi lehet vele. Ez nyugtalansággal töltötte el, már éppen készült volna elviharzani az irodából, amikor épp az említett nővére küldött egy üzenetet, egy előre felvetetet, nem élő adást. Amiben megnyugtatja a férfit, hogy Rhys tökéletesen van, ő rabolta el, egészséges, sőt jobban, mint az utóbbi időben és még koordinátákat is elküldte neki, hogy Xeth hol találja a feleségét.
De Zilriel nem is tévedhetett volna nagyobbat…

***
Nem tudni, hogy mennyi idő telt el, de Rhys kezdett ébredezni. Először, amit érzett, hogy fáj a nyaka és a feje, majd azt, hogy a hasa fáj iszonyúan. Oda akart nyúlni, de nem tudta megmozdítani a karját, ahogyan a fejét sem, sem semmijét, próbált sikoltani, de a szája is be volt tapasztva. A helységben vagy teljesen sötét volt, vagy a szemeit is bekötötték. Azt érezte, hogy valamilyen fémasztalon fekszik, széttárt karokkal. Le volt szíjazva a lábainál több helyen, az ágyékánál, gyomorszájnál, a melleinél, a kezei több helyen, a homlokánál, nyakánál és a száján levő is olyan volt, hogy egyrészt az asztalhoz szegezte a fejét, másrészt kellően szoros volt ahhoz, hogy ne tudja mozgatni a száját, ajkait és semmilyen hangot ne tudjon némi hümmögésen kívül kiadni. Ahogyan kezdett egyre jobban magához térni a pánik is úgy kezdte egyre jobban elérni őt. Fogalma sem volt, hogy ki rabolta el, mit tettek vele, azt érezte, hogy csupán fehérnemű van rajta, de a helységből még mindig nem látott semmit. Próbált kinyúlni az Erőbe, de ahhoz még gyenge volt és nem sikerült, így maradt az, hogy próbálja valamilyen módon kiugrasztani a kezeit, hogy kiszabaduljon, vagy elég ideig feszegetni azokat, mielőtt vissza nem jön az, vagy azok, akik idehozták. Miközben ezzel fáradozott nem messze tőle egy holoprojector kapcsolt be, amin Zilriel alakja jelent meg. A holoprojector direkt úgy volt elhelyezve, hogy Rhys is rálásson. Csak egy felvétel volt ez is, amiben a nő taglalta, hogy mostanra bizonyára már fel kellett, hogy ébredjen Rhys, mert a kiszámolt altató adag eddgire ki kellett, hogy ürüljön a szervezetéből. Egy ideig még nem kell, hogy tudjuk Erőt használni, de ez természetes. „Bocsánatát kérte”, vagyis inkább közölte, hogy szükséges volt, mert tudja, hogy Rhys soha sem egyezett volna ebbe bele, de Xeth sem, és túlságosan instabil is Rhys a szándékosan kontrolálatlan érzelmei miatt, ezért kellett ehhez folyamodnia. De most már vége a műtét kiválóan sikerült és helyreállította Zilriel Rhys testét a merénylet előtti állapotokra, így a nő még gratulált is, hogy lehetnek Xeth-el újabb gyermekeik idővel. Itt Zilriel remekül számolt, mert tényleg nagyon dühös lett a hallottakra, már elfogadta, megbékélt azzal, hogy nem lehet több gyermeke, annak fényében, hogy Xeth nem tudott megöregedni már le is tett a nagy családról, mert nem akarta, hogy a férjének végig kelljen az ő és a gyerekek, unokák és sorolhatta volna tovább leszármazottak halálát. Így a lányok tökéletesen elegek voltak. Hónapokba telt megemészteni, túljutnia rajta, erre a nő egy szörnyeteget csinált belőle. Hogy menjen így vissza a Köztársaságba? Mit mondjon az orvosoknak, akik megvizsgálják, hogy mi történt? A rátörő gyűlölettől és haragtól még a gyomra is felfordult, hányingere lett és megszédült vele a világ, a szemeiből könnyek csordultak ki, erősebben próbált kiszabadulni és próbált sikoltani fájdalmában, ami talán Benûwia miatt sikeresebb is lett, mert újra akaratlanul egy erősikoly szakadt ki belőle, ezt pedig nem érdekelte a nő száját betapasztó bőrszíj sem. Ahogyan az erősikoly kiszakadt belőle, a szájánál levő bőrszíj szétszakadt, a szobában megannyi dolog robbant fel, több helyen pedig az őt tartó szíjak is. Így most már ki tudott szabadulni, próbált lábra állni, de még nem volt ereje hozzá, a hasa nagyon fájt, térdre rogyva sikoltott fel újra, ezúttal azonban már csak sima sikoly volt, amibe a zokogás vegyült. Az ekkor belőle kiszabaduló erővillámok pedig a teljes labort tönkretették, még saját maga is jó pár égéséi sebet szerzett, ahogyan a saját villámai, amiket megzabolázni sem tudott és nem is akart irányítani. A villámok egészen addig cikáztak a helységben, amíg a túlerőltetéstől Rhys újra el nem vesztette az eszméletét.

***
Nem tudta, hogy mikor tért magához, de még mindig egyedül volt, most már nem csak a nyaka és a hasa fájt, de a teste mindenhol, ahol égési sebeket szerzett a villámainak köszönhetően. Nem érzett magában erőt ahhoz egyelőre, hogy kijáratot keressen, inkább zokogva húzódott be az egyik sarokba és ott rogyott le magzatpózban ölelve a térdeit. Végtelenül hosszú idő múlva odakintről hangokat hallott, ahogyan egy riadt hang az ő nevét kiabálta, hogy hol van. Xeth volt az. Nem érzett erőt arra, hogy megszólaljon, csak zokogott tovább és feküdt a földön. A férfi egy világító szondával – repülő fényt adó még nem teljesen droid eszköz – érkezett meg és vette észre a teljesen tönkrement labort. Azzal most nem is foglalkozott, hanem a sisakját félredobva rohant oda a feleségéhez, ültette fel és ölelte át. Közben még saját magáról is letépte a köpenyét, ami kívülről volt a páncélon, hogy azzal takarja be a feleségét. Érezte a nőből áradó gyűlöletet, haragot, fájdalmat, csak remélte, hogy nem késett még el. Ebben a pillanatban a legszívesebben megölte volna a nővérét, hogy állításával ellentétben ilyen fájdalmat okozott Rhys-nek, bár azt nem tudta még, hogy mivel.
- Itt vagyok, nem lesz semmi baj Csillagvirág, már itt vagyok! – próbálta nyugtatni a zokogó, sérült nőt.
Rhys ekkor pillantott fel, a tekintetében sokkal nagyobb gyűlölet és harag volt, mint bármikor, amit látott Xeth valaha is. Azon kívül a zöld szempár helyett, amit annyira szeretett vörös-arany fogadta. Már elkésett.
- De igen van! Meggyalázott! Tönkre tett! Ezek után mégis hogy menjek vissza a Köztársaságba?! Nem volt joga hozzá! Hónapokba telt mire elfogadtam és túltettem azon, hogy mit tett velem a KV! Mire elfogadtam, hogy nem lehet több gyerekünk, hogy végre teljes életet éjek. Hogy a Birodalom békén hagyjon minket, hogy a rohadt programjuk zsákutcába ért! Erre az a szajha nővéred egy rohadt szörnyeteg csinált belőlem! – elakadt a hangja.
Xeth igyekezett a két kezébe fogni gyengéden a nő arcát, hogy maga felé fordítsa, akár kicsit erősebben is, de nem akart alapvetően fájdalmat okozni, csak annyit elérni, hogy Rhys tényleg tökéletesen ráfigyeljen.
- Mit tett veled Zilriel? – kérdezte nyugodtan, kimérten, lassan.
Nehéz volt elérnie, mert belül ő maga is majd felrobbant a dühtől, pedig még nem is tudta, hogy mit csinált a nővére. Most is feltűnt neki, hogy a rituáléja óta, amit Rhys megzavart sokkal jobban hatással vannak rá a nő érzelmei, könnyebben átveszi őket, ahogyan ez fordítva is igaz volt, meg persze Kerh irányába is igaz volt mindkettejük felől. Amikor Rhys végre a szemébe nézett, akkor még kellett pár pillanat, hogy a nő végre megtudjon szólalni.
- A peremvidékre vele és a nyomorult birodalmi genetikai programmal is! Egy rohadt birodalmi tenyészkancát csinált belőlem, egy szörnyeteget… azt mondta, hogy visszaállította a méhemet, hogy újra lehet gyermekem. De én nem akartam ezt! Nem akarom, hogy a Birodalom rendelkezzen velem! Miért?! Miért dönt mindig mindenki helyettem?! Elegem van belőled, Keth-ből és az egész rohadt családotokból! Hagynod kellett volna, hogy meghaljak a Varonaton, vagy a Mon Calamari-n, legkésőbb a Szellemholdon!
A végét már üvöltötte Xeth arcába és ellökte a férfit magától, hogy a földre zuhanva újra visszamásszon a sarokba és ott zokogjon tovább. A válasz olyan volt, mintha gyomron vágták volna, bár a tökön rúgták lehet, hogy jobban körülírta volna a dolgot, révén férfi volt. Most már neki is idegesen szorult ökölbe a keze, szerencsére ő maga tudta annyira türtőztetni magát, hogy ne üssön bele erővel a falba, vagy ne erősikollyal, esetleg erőviharral vezesse le a dolgot, bár néhány kisebb erővillám így is megjelent az összeszorított ökle körül. Mindkettejüknek nagyon hosszú volt ez az közel öt hónap mire végre sikerült Rhys-t összeszedni és mindannyian elfogadták a dolgot. Nem volt joga Zilrielnek beleszólni ebbe, főleg nem megkérdezés nélkül, a legszívesebben ő maga is lassan módszeresen végzett volna a nővel ebben a pillanatban. Ritkán fordult elő, hogy nem tud mit mondani, de most nem tudott. Amikor Rhys sírása csendesedett, akkor vette fel a földről a nőt és vitte vissza a siklójáig.

***
Visszafelé útról nem sok emléke volt, mert félig aludt, vagy éppen nem volt magánál, az rémlett neki, hogy Xeth Keth-el üvöltözik, hogy nem érdekli, de oldja meg, hogy pár napon belül Dromund Kaas-on legyen, az életét kivételesen nem kell féltenie, mert Hiuvalt és Kalent küldi ki elé a határra. És nem érdeklik a kifogások, ha meg kell zsarolnia, vagy halálosan fenyegetnie Akmult, akkor is itt akarja látni őt azonnal! Ezek után azonban vagy elaludt, vagy újra elvesztette az eszméletét, mert, amikor legközelebb felébredt, akkor ágyban feküdt, odakint vak sötét volt, Xeth pedig az ágy végében ült háttal neki és meditált. Még mindig érezte a fájdalmat, a lelkit inkább, mint a fizikait, a haragot és a gyűlöletet Zilriel irányába. De most mást is érzett, ezek az érzelmek feldobták, soha sem érezte magát így, olyan volt, mintha részeg lenne, de tökéletesen tiszta volt a tudata. Sokkal erősebbnek és hatalmasabbnak érezte magát, mint korábban. Nevetségesnek érezte, hogy korábban azon aggódott, hogy miként jut vissza a köztársaságba ebben a helyzetben, de most már nem érdekelte. ott egy senki, itt azonban egy úrnő, a Császár Akaratának tanítványa és ha minden igaz egy leendő sötét nagyúr. Minek menne vissza a Köztáraságba, maximum hódítóként, hogy az is a Birodalom része legyen. Nem érdekelte, hogy a belőle áradó sötétséget megérezte a másik és már fordult volna oda, mert addigra Rhys ment oda Xeth-hez és ölelte meg hátulról. Végigcsókolta a férfi nyakát, aki erre kellemesen megborzongott, ennek ellenére érezte, hogy a másik gondterhelt.
- Mi a baj? – kérdezte suttogva.
- Keth néhány napon belül itt lesz – mondta.
- Nem kell idejönnie, a sötét oldal nem a világ vége, így legalább ténylegesen a tanítványod lehetek és több munkát vállalhatok a kötelezettségeimből, és nem kell, hogy a köztársaság ostoba szabályai visszatartsanak – suttogta a férfi fülébe.
Xeth odafordult, hogy a nő szemébe nézzen, hogy ezt csak úgy mondja-e, de a másik tekintetében elszántságot látott, bár azt a józanságot nem találta, ami a köztes utat járó Rhys-re jellemző, aki másokat is figyelembe vesz. Nem tagadhatta, hogy nagyon tetszett neki az, amit így látott, de az a rész hiányzott neki, az egyik olyan vonás, ami miatt nagyon szerette a nőt.
- Megszabadulhatnánk az összes ellenségünktől, kezdve a nővéreddel és a végén meghódíthatnánk a teljes Köztáraságot – suttogta tovább.
A férfi itt már nem bírta tovább, hanem oldalra fordult, hosszan szenvedélyesen csókolta meg a feleségét, aki közben a továbbra is ágy szélén ülő férfi ölébe ült lovaglóülésben, hogy könnyebben tudják folytatni az ajkak ősi játékát.
- Hacsak nem ölted még meg őt – mondta szavanként a csókok közepette.
- Rád vigyáztam, nem volt időm ilyesmire eddig – mondta némileg komoran a férfi.
Rhys ekkor a két tenyerét a csók közben a férfi mellkasának támasztotta, majd finoman ellökte a másikat, hogy az ágyra dőljön és megszakadjon a csók. Látta és érezte, hogy rántotta volna le a másik magával, de ő nevetve bújt ki a férfi karjai közül és pattant fel a fehérneműben, amiben volt. A legtöbbször némileg szégyenlős volt, főleg a merénylet óta, de most ennek nyoma sem volt, a sötét oldal a gátlásait is teljesen eltörölte. Megpördült egyet, közben a tekintetével a fénykardjait kereste, de nem látta őket.
- Akkor menjünk és intézzük el most! – jelentette ki roppant szenvedéllyel és lelkesen.
Majd indult is az ajtó felé, de Xeth az Erőt használva gyorsult fel és előzte meg, elállva az utat. Végignézett a másikon és az előbbi közelség megtette a hatását, ezen elmosolyodott. Az Erőt használva kapcsolta ki a mellatartóját hátul és hagyta, hogy a földre essen.
- Úgy látom, hogy valami mást szeretnél elsőre – suttogta ismét.
Nem mozdult, nem is kellett, mert Xeth lépett oda, a csípőjénél ragadta meg és tolta oda a falhoz, miközben szenvedélyesen csókolta meg a nőt, aki mindezt viszonozta. A csók közben a férfi az oldalát, combját simogatta, saját maga pedig hihetetlen gyorsan vette le a férfiról a felsőjét, és gombolta ki a nadrágját is.
- Örülök, hogy tetszik, amit látsz, jobban tetszik, mint máskor? – kérdezte a csókok közepette.
- Igen tetszik, túlságosan is! De ez nem te vagy, ezt folytatjuk akkor, ha újra önmagad vagy! – mondta a férfi és megszakította a csókot.
Bár érezhetően átkozottul nehezen ment neki és közben le is fogta Rhys-t, a falhoz szegezte, a közelség egyáltalán nem segítet abban neki, hogy ne csábuljon el. A nő próbált kiszabadulni, de Xeth még mindig sokkalta jobb volt nála.
- Ne hagyd abba! Csókolj meg! – ez nem könyörgés, vagy kérés volt a nő részéről, hanem parancs.
A következő pillanatban Xeth azon kapta magát, hogy megcsókolta a nőt, pedig nem is akarta. Újra megszakította, erre Rhys újra ezt adta parancsba, most érezte, hogy muszáj megtennie. De szerencsére volt annyi akaratereje, hogy ne tegye, helyette, inkább megfordította a nőt, hogy háttal legyen neki és így fogta le, miközben a száját is befogta, és így vezetve őt indult ki a szobából.
- A te érdekedben nem – mondta határozottan.

***
Néhány perccel később a piramis alagsorában egy speciálisan kialakított szobában, cellában találta magát Rhys, egy olyan helységben, amiben Erő sem volt, a szoba egyik fele le volt választva és energiacellaként működve. Így a nő ott ült azon szoba azon felén levő részen az ottani ágyon, immáron felöltözve. Az elmúlt percekben az energiacella falát ütötte és üvöltözött Xeth-el, hogy döntsön, hogy megöli a nővérét, vagy saját maga elhagyja őt, vagy épp, hogy engedje ki. Még itt is érezte a férfi, hogy engedelmeskednie kellene a feleségének, de Erő nélkül ez nagyon gyenge volt. Így már világos volt neki, hogy miként tudta korábban megnyugtatni Rhys őt, ezzel. Gyanította, hogy a rituáléba való beleszólás miatt lehetséges mindez. A következő pár napot ő is itt töltötte és különböző tárasokat játszottak Rhys-el a cella két oldalán, mire végre valahára Kalen, Hiuval és Keth megérkezett. A hármas egyébként igencsak jól elbeszélgetett egymással, amennyire hallani lehetett, ennek ellenére, amikor beértek az alagsori helységbe Organa köszönésképpen ezzel fogadta Xeth-et.
- A másolatod örökölte minden létező s*ggfejségedet, hatványozottan! – mondta Kalen.
- Nekem mondod? – kérdezte Xeth.
- Hallottam ám! – morgott Keth. - Muszáj volt bezárni?
- Igen, nem bízhattam meg benne, sem magamban – mondta Xeth.
Hiuval és Kalen természetesen ezek után távoztak, ez nem tartozott rájuk, majd visszajönnek, ha Keth-t ki kell vinni a Birodalomból. A férfi el is indult, hogy megtegye, amit meg kell tennie, ám Rhys ráüvöltött, hogy meg ne próbáljon közelebb jönni. A következő lépést nem is tudta megtenni, őt is annyira váratlanul érte, mint pár napja Xeth-t az övé. A férfi meglepetten nézett a nagyúrra, hogy ez mi volt és ez már Rhys-nek is feltűnt. Xeth sürgette, hogy rázza le, akaraterővel menni fog, valóban így lett. Keth is megtudta tenni a következő pár lépést. Azonban most ez két emberes feladat volt, hogy megtudják oldani a helyzetet. Xeth kénytelen volt lefogni és befogni Rhys száját, amíg Keth elvégzi a feladatot. Rhys próbált szabadulni és rugdosni, mert nem akarta ezt, főleg, mert múltkor is nagyon fájdalmas volt az egész, most pedig még inkább a sötét oldalon van. De nem tudott, még próbálta Xeth kezét is megharapni, de Keth hozzáért. A múltkorihoz képest ez most valóban sokkalta rosszabb volt, de legalább a sikolya csak normális volt és nem sebezte meg vele a két férjét. Néhány másodperccel később a fájdalom pedig olyan erős lett, hogy a nő elvesztette az eszméletét.

***
Mikor magához tért ismét Xeth hálójában volt, de most mind a két férje ott volt mellette. Mivel az alagsorban az utóbbi napokban igencsak elvesztette az időérzékét, hogy nem látta milyen idő van, hány óra lehet, nem is beszélve az eszméletvesztésről, így most látta, hogy megint éjszaka van. Lehet, hogy ezért is volt fáradt még és kótyagos is egy kicsit. Egyikőjük sem nézett ki túl jól, a folyamat és a fájdalom őket is sokkalta jobban megviselte, mint a legutóbbi alkalommal, mintha sokkal szorosabb lett volna a kötelék közöttük, mint amennyire a sima életkötelék legerősebb formájában is tudott lenni. Most határozottan rosszul érezte magát, nem csak amiatt, amit Zilriel művelt vele és emiatt, hanem a bűntudat is mardosta, hogy miket csinált azon rövid idő alatt, amíg a sötét oldalon volt. Amiket mondott Xeth-nek, egyáltalán nem gondolta úgy, csak dühös volt, nagyon dühös. Megfordult, bár nem volt túl könnyű, a takarót a feje fölé húzta, és még a párnát is a fejére húzta. Erre a mozdulatra mind a két férfi felnevetett.
- Nem ér kinevetni miközben épp mardos a bűntudat amiatt, amiket mondtam és tenni próbáltam…! – morgott kellően hallhatóan.
- Örülök, hogy újra a régi vagy. Bár azt kell mondjam nem áll rosszul, amikor nincs szégyenérzeted, vagy félénkséged, de így vagy a tökéletes – mondta Xeth.
- Megbeszéltük Xeth-el, holnap, vagy holnapután hazajössz velem, de előtte még intézzük Zilriel-t, ketten – mondta Keth.
Erre most már Rhys is felpillantott és levette a fejéről a párnát. Féltette mindkettejüket, nem tudta, hogy készül-e valamire az a nő, nem is beszélve arról, hogy Keth-ről valószínűleg nem tud, hogy létezik így, mint klón.
- Hogy tudtalak irányítani titeket? Mindketten azt tettétek, amit parancsoltam… – hozta fel zavartan.
- Erre még nem igazán jöttünk rá, de gyanítjuk, hogy ahhoz lehet köze, amikor megzavartad a császár rituáléját és próbáltad Xeth-et megvédeni – válaszolta Keth. - De majd teszteljük és kiderítjük, hogy mi is ez.
Erre csak bólogatott álmosan, majd elnyomott egy hatalmas ásítást is.
- Maradjatok mind a ketten éjszakára – kérte meg a két férfit elpirulva.
Nem ez volt az első eset, hogy hárman aludtak, de Rhys még mindig zavarban volt ettől, még akkor is, ha kellemes volt mindkettejük közelsége. A két férfi egymásra pillantott és szótlanul bólintottak csak. Rhys még befészkelte magát kettejük közé, alighogy letette a fejét a pár pillanattal korábban megigazított párnára, szinte azonnal el is nyomta az álom. Főleg így, hogy annak a két férfinak a karjaiban lehetett, akik mellett a lehető legnagyobb biztonságban érezte magát. Jelen pillanatban pedig a pihenés és gyógyulás fontosabb volt számára, mint az, hogy mással törődjön, azt majd a fiúk megoldják és csak remélhette, hogy képes lesz ezt az egészet feldolgozni és túl lenni azon, amit Zilriel okozott neki, főleg, hogy még mindig valamilyen sith ivadéknak, szörnyetegnek, immáron nem emberi lénynek érezte magát azok után, amit az a nő művelt vele.

Bármi jöhet, kánon és alter is, bárkitől, km és JK is írhat (ha jk ír, a staff majd beleszerkeszti az esetleges jutalmat )