Kaylyn Rix - helyzetjáték

”Örökké összeköt minket az, akikkel egy vérvonalon osztozunk; és talán nem mi választjuk a családunkat, ez a kötelék a legnagyobb erősségünk.”
- The Originals - A sötétség kora c. film

***
Hogy mit hiányolok a legjobban a régi életemből? Azt, hogy nem tudok apuci idegeire menni és Thrawn főadmirális, bár őt nagyban helyettesíti Cithe, mert nagyon hasonlóak és persze Mynar. Itt még hozzá foghatót sem találtam pedig már egy ideje ebben a világban dekkolok és nem tűnt úgy, hogy valaha is hazajutnánk. Azonban találtam egy másik remek szórakozást! Nincs is jobb, mint Kirageen-t heccelni. Látni kellene a képét, amikor éppen valamilyen másik férfival flörtölök, vagy szórakozok. Le sem tagadhatná, hogy oda van értem, még az Erőben is érzem azt, hogy féltékeny és a vérét ontaná a másiknak. De ahhoz a kis drágám túlságosan is rasszista – még egy near-humannal szemben is – hogy valaha is bevallja, hogy belezúgott a legjobb barátja nőjébe. Vagyis most már mivel itt vagyunk ebben a világban csak exnője. Azért vicces az, hogy néhány dolog mennyire azonos a saját világoméval. Mint amikor megláttam a fejvadászok hirdetőtábláján azt, hogy Lady Lairorellen Verenvawar, aka Rix éppen a nagyanyót és az öccsét szeretné. nagyanyót holtan, öcsikét élve. Ez nálunk is megtörtént a klónháborúk alatt. Már éppen azon voltam, hogy elvállaljam az öccsének az ügyét, bár talán még nagyanyót is likvidáltam volna, mert soha senkitől sem hallottam egy jó szót sem róla a klánon belül, amikor megjött a hír, hogy a férfi, aki otthon felnevelt és tanított a Hutt űrbe érkezett. A hír láttál elvigyorodtam, megvannak az előnyei annak, ha a kiffar lánya a Birodalmi hírszerzésen belül dolgozik ügynökként, még akkor is, ha éppen a főadmirális köreiben mozog. Hozzáfér bizonyos információkhoz és Nemic Rix is ilyen volt. otthon soha sem volt időm elbúcsúzni tőle, mert ő és a nővérem tragikus körülmények között haltak meg, otthon a 66-os parancs kiadásakor csak padawan volt és megúszta a mészárlást. Itt? itt idősebb és a Jedi Tanács tagja! A császár szottyadt tökeire! Ez.., ez a tény még mindig a mai napig átkozottul kiakaszt. Ennyire pocsék ízlése és elfajzott dolgai hogy lehetnek itt?! Lehet, hogy otthon is ide lyukadt volna ki, de ezt soha sem fogjuk megtudni. A lényeg, hogy mióta itt vagyok és megtudtam, hogy él beszélni akartam vele, de mivel ő is inkább ilyen hírszerzési, alvilági körökben mozog, elég nehéz volt a nyomár akadni, eddig! Nem mondom, hogy nem aggódtam és voltam ideges a találkozás miatt, de egy próbát megért. Maximum összetöri a szívemet, nem ő lenne az első és valószínűleg nem az utolsó. De ha Jedi dolgokkal próbál jönni, akkor agyonlövöm, ezt megígérhetem! Otthon soha sem traktálta ezeket, maga mögött hagyta, csak a dolgokat tanította meg nekem és Ashanté-nak. Hogy izgultam-e? Mint a halál! Vagyis ez nem jó hasonlat, mert a halál ugye nem szokott izgulni, inkább mint az első vadászata előtt álló kezdő fejvadász, aki mindenkit le akar nyűgözni. Igen, ez sokkalta testhezállóbb. Igyekeztem nem nagyon beleélni magam a dologba, hiszen ő jedi, nem jelent neki már sokat a klán sem, aztán engem nem is ismert. Szóval próbáltam magam ráhangolni arra, hogy ne érjen csalódás, bár magamat ismerve, majd néhány korsó wookie nyállal feledtettem maximum a bánatomat és keresek egy jóképű fickót, csak kár, hogy nem látja Kirageen, úgy viccesebb lenne. Szóval Nar Shaddaa, mikor megvolt a hely is, akkor kértem pár nap szabadságot, hééé! Mióta itt vagyok egy nap szabadnapom nem volt pedig még az agykurkász is javasolta, így minden gond nélkül megkaptam azt. És akkor irány a Csempészhold! Talán még arra is lesz időm, hogy szerencsejátékozzak egy kicsit normálisan tudó személyekkel, mert ami a katonák és a rohamosztagosok játéktudását illette, az továbbra is kritikán aluli. Egyébként is régen jártam Nar Shaddaa-n, ebben a világban még egyáltalán nem. Így nincsenek is rám felkészülve, ha! Vigyorodtam el szélesen a gondolatra és már fejben számoltam, hogy hány helyről is fognak a nap végére kitiltani, de legalább fix, hogy jól fogok szórakozni. Ahogyan kiléptem a hipertérből meg is pillantottam a bolygót, vagyis holdat, ami pontosan úgy nézett ki, ahogyan arra otthonról emlékeztem. Arra is számítottam, hogy ugyanúgy fognak reagálni a hajómra, mint otthon, mert egy elég különleges darab. A leszállási engedélyt minden gond nélkül megkaptam, így le is tettem a gépet az egyik felsőbb szinten. Irány megkeresni Nemic-et!

***
A város hangulata pontosan ugyanolyan volt, mint amit megszoktam, legalább ez nem változott és ez örömteli volt. azonban az kevésbé, hogy nem volt erre időm, majd csak maximum a nagybátyámmal való találkozás után. Mivel tudtam, hogy mikor fog érkezni és hova, így megelőztem. Ahhoz a dokkhoz mentem, ahova érkezni fog, akikkel találkoznia kellett, azokat pedig rávettem és meggyőztem, hogy nem ide jön, hanem egy másik leszállópályára. Az Erőnek még mindig nagy hatalma van azok felett, akik gyenge akaratúak. Nekem pedig itt sokkal könnyebb volt tanulnom, nem mintha olyan sokat tanultam volna azon felül az elmúlt egy évben, amit már tudtam, de amit tudtam azt könnyebben tudtam használni. azok után, hogy mennyire fájt az egész, amikor a helyi Erő kiégette a midichloriánokat belőlem, hogy helyettesítse azokat arra a fajtára, amit ez a hely használ. Utána még pár napig pocsék volt, de most jó. Így most, hogy senki sem volt már itt csak én bementem várakozni a hangárba. Minden egyes másodperc múlásával egyre jobban izgultam és vártam, hogy feltűnjön.
~ Ó Kaylyn, akkorát fogsz pofára esni, hogy nem igaz ~ gondoltam ~
Nagyjából tíz percet kellett várnom arra, hogy a hajó végre valahára feltűnjön és landoljon. Egyedül érkezett, akkor e szerint valami fontos ügy lehetett, ha a Padawanját nem hozta magával. Furcsa volt tudni, hogy más van ilyen szerepben mellette és nem én a nővéremmel. De legalább egyedül volt, így volt a legnagyobb esélyem arra, hogy beszélni tudjak vele. előresétáltam az árnyakból, de még úgy, hogy ne lásson teljesen.
- Te nem azok közül vagy, akiknek itt kéne lennie! – mondta fenyegetően és már az oldalához nyúlt.
- Valóban nem, de nem érdekel az üzleted, se semmi ilyen, csak beszélni szeretnék veled nagybácsi – feleltem vigyorogva.
Közben kiléptem az árnyakból felemelt kezekkel, hogy jelezzem, hogy tényleg nem akarok neki ártani. Ahogyan kiléptem megláthatta az arcomon a sárga tetoválást, ami az övén is ott díszelgett. Láttam, ahogyan gyanúsan méreget, őt ismerve, vagyis az eredetit, így talán tévedtem az fordult meg a fejében, hogy…
- Rix, nem Vos – felteltem továbbra is vigyorogva. – A következő kérdésed, hogy olvasom-e a gondolataidat, vagy sem és az, hogy ismerlek-e, vagy sem. A válaszom nem, az elsőre. Nem olvasok, csak ismerlek, de te engem nem, legalább is itt. Kaylyn Rix vagyok, bármilyen furcsán hangzik, te voltál, aki kitanított fejvadásznak és erőhasználónak és aki az apám helyett apám volt. Többet voltam veled, mint a szüleimmel, vagy a bátyámmal. És fura, hogy itt sárga a csíkod és nem vörös – folytattam.
A szemeim elkezdtek könnyezni, nem, nem leszek olyan szentimentális barom, hogy elbőgjem magam előtte.
- Ki a fészkes fene vagy te? – kérdezte, én meg csak vigyorogtam.
- Van időd néhány koréliai sörre, tudom, hogy az a kedvenced, a szerződő felek úgysem fognak holnapi előkerülni. Kérlek! – kértem angyali tekintettel. – Meghívlak és az ital közben elmagyarázom. Ha kell odaadom minden fegyveremet is, hogy lásd a jó szándékom.
Ajánlottam fel ezt is őszintén. Nem tudom, hogy végül is miért, mert talál nem érzett belőlem sötétséget, vagy talán hitt nekem, de elfogadta az ajánlatomat. Szerencsére az X Club is itt volt a közelben, aminek úgyszintén a saját világomban egy jedi volt a vezetője, persze addigra öreg volt már nagyon, mire én kellően idős voltam és meg is halt, az unokaöccse vette át a helyet, aki egészen jóképű volt. És óóóóó! Amikor odaértünk a srác velem lehetett egy idős, azt hiszem ez a világ csak egyre jobb és jobb lesz ennyi idő után is. kikértem az italokat és a morgós nagybátyámnak elkezdtem mesélni a dolgokat. De azt hiszem, hogy minderre nem volt felkészülve, nagyon nem!

***
Igazam is lett, a koréliai sör nem volt elég, mire végeztem, hanem annál egy-két töményebbet is le kellett gurítania. Igazából amennyi információt rázúdítottam nem is csodálkoztam, még a minket annak idején kihallgató birodalmi tisztek is kiakadtak a dolgon, nemhogy ő. Volt, amikor próbált belekérdezni a dolgokba, de inkább lemondott róla és rendelt még egy italt. Teljesen részeg nem volt, még becsípve sem, itt is jól bírta az italt, de látszott rajta, ahogyan próbálja az információkat összetenni és a fogaskerekek a fejében forognak. Nem könnyíthette a helyzetet, hogy végig a képébe vigyorogtam és üvöltött rólam, hogy mennyire örülök, hogy látom. Reméltem, hogy ez az állapot megmarad akkora is, amikor mindent helyre tesz.
- Huh, hát erre nem voltam felkészülve – mondta.
Én pedig csak bólogattam vigyorogva egyetértően.
- Tényleg ennyire örülsz nekem? – kérdezte megenyhülve.
- Igen, a szüleim helyett szüleim voltál, tudom, hogy itt a Jedi tanács tagja vagy és minden és nem kifejezetten szabad családot tartani, de a kiffarok valahogy mindig is kivételek voltak, ők tudták honnan valók, a twi’lekek többsége is. És ha olyan beállítottságúak voltak, akkor oda küldték őket, hogy a sajátjaikat segítség. Mindig is csodálkoztam, hogy téged nem találtak meg a világomban – mondtam.
- Szóval azt mondod, hogy ott a Birodalom győzött, bár másfajta volt, mint ami itt van és lemészárolták a jediket? – kérdezte, a bólintásom után folytatta. - Ha az így van, gondolom nem épp arra neveltelek, hogy a Birodalomnak dolgozz… miért kötöttél ki ott? Bár nem érzek benned sötétséget…
- Ez elvekről szól. Téged és az ikernővéremet a lázadók ölték meg, akik a Birodalom ellen küzdöttek. Testőri feladatot láttatok el, miután a rend megszűnt, te visszajöttél a Kiffu-ra és fejvadászként dolgoztál és persze Ashanté-t és engem neveltél, a szüleim, a húgod és a férje politikusként Coruscanton voltak, aztán mikor kalózok megölték őket, akik úgyszintén a lázadókhoz voltak köthetőek, már csak te voltál nekünk, mert a bátyánk politikusnak tanult a fővárosban. Amennyire láttam ez a Köztáraság olyan pont, mint amibe nálunk volt a bukása előtt. A Birodalomban pedig maradhattam fejvadász, nem köteleztek arra, hogy belépjek a Sith Rendbe. Ügynökként dolgozhatok, és ott van a férfi is, akivel ide kerültem. Megvethetsz ezért, lenézhetsz… – nem tudtam befejezni.
- Nem, nem gondolom ezt – mosolyodott el. - Inkább büszke vagyok arra, hogy mindvégig kiálltál az elveid mellett, fontosnak tartottad a klánt, a családot és a szerint éltél, élsz, amire a te világod béli én tanított. Remek lány lett belőled, a legtöbben átbuktak volna már a sötét oldalra, de te nem. Noha nem ismerlek igazán, csak az Erőn át ítélhetlek meg, de büszke vagyok. maradj ilyen, amilyen vagy.
- Később is találkozhatunk még, amíg nincs újra háború a két frakció között? – kérdeztem bizakodva.
- Én nem látom akadályát, akkor talán jobban meg is ismerhetjük egymást. Gondolom más vagyok, mint az a Nemic – mondta.
- Nagyon hasonlítasz rá, alig van, amiben más vagy ennyiből. Persze később kiderülhet az ellenkezője – mondtam. - Szerintem mostanra a kapcsolataid pedig már keresnek, akiket elküldtem máshova.
Kissé bűnbánóan vigyorodtam el, ezen már ő is felnevetett és mind a ketten felálltunk, hogy távozzunk ki-ki a maga dolgára. Én ekkor még hirtelen felindulásból megöleltem és hozzábújtam. Mondjuk bárki aki látott minket simán nézhetett apának és lányának, így semmi gondom nem volt ezzel, hogy megtettem. Elsőre éreztem a zavarát, hogy nem sűrűn szokott ehhez, aztán végül csak viszonozta az ölelést. Egy pillanatra elfojtottam azt, hogy ösztönösen próbáljam kizsebelni, mert azt már otthon is utálta, ha így loptam meg másokat. A legjobban az lepett meg, amikor viszonozta az ölelést és megpaskolta a hátamat. Nem akartam túlságosan zavarba hozni – őt nem – így hamar el is léptem tőle.
- Akkor megyek mielőtt még órákig ölelnélek. A komlink frekvenciámat becsempésztem a zsebedbe – vigyorodtam el újra.
Ezzel még intettem neki, majd elindultam kifelé. Azt hiszem, hogy ez lett életem legjobb napja ebben a világban. Ugyan egyszer elvesztettem a családomat, de most talán van esélyem egy részét visszakapni. Azt hiszem, hogy ma nagyon szerencsés vagyok, így útba is vettem az első kaszinót, hogy ott is mindenkit elverjek és gazdagon mehessek mindezt Kirageen orra alá dörgölni!

***
Újra bármi jöhet és bárki által.

”Az írást ismerő társadalmak hálózatokba szervezik az embereket, így mindenki csak egy-egy apró lépés egy hatalmas algoritmusban, a fontos döntéseket pedig az algoritmus mint egész hozza meg. Ez a bürokrácia lényege.”
- Yuval Noah Harari

***
Ez nem kifejezetten egy olyan nap volt, aminek örültem. Persze én is hallottam, hogy előző évben a nagyúrnak sikerült lerombolnia a Sith Hírszerzési épületet és mostanra már teljesen üzemelt. Mondjuk nem tudom, hogy mit kellett ott keresnem, hiszen soha sem volt arra dolgom, mert azonnal áthelyeztek a Hala-ra, hogy megérkeztünk és azóta is ott dolgoztam. És ezeken felül úúúútálom Dromund Kaas-t! Folyton sötét van, esik az eső és teljesen depressziós leszek tőle, hallatlan, hogy ide kellett jönnöm. Lehet, hogy annyit kellene mondanom, hogy külsősként dolgozom a Birodalomnak, de az meg meh! Amikor végre sikerült elérnem azt, amit akartam, hogy végre tényleg elismernek és a Birodalom állampolgárának tartanak és megbecsülik a munkámat – Kirageent kivéve – akkor nem fogok erről lemondani, de a bürokratikus rendszer még pocsékabb, mint otthon. Ott legalább kevésbé zaklattak ezzel, és nem kellett fél világot se beutazni valamiért, amiből úgysem kérek! Szóval fogtam az én szép hajómat és arra az időpontra a fővárosba utaztam, amikor meg kellett jelennem ott. A korábban kapott lakásban szálltam meg, mert eszem ágában sem volt laktanyába, vagy hasonló helyre menni. Innen gyönyörűen látszott a Sith Citadella is, a látottak alapján pedig külsőre pontosan ugyanúgy nézett ki, mint a régi. A pletykákat hallottam én is, hogy mi miatt történt, de nem érdekelt, jobb kimaradni a sithek ügyeiből, főleg, ha szerelmi ügyekről van szó, mert ez a hosszú élet titka. Odahaza is majdnem akkor dobtam fel a talpaimat többször is, amikor valamelyik idióta kitalálta, hogy C'baoth képezzen és ennek folyadmányaként összefutottam, vagyis volt szerencsém összefutni egyrészt Luke Skywalkerrel és a testét birtokló Exar Kunnal! Meséltem már, hogy mennyire örülök annak, hogy ebben a világban maximum a hololfilmeken hallották az emberek a Skywalker nevet? Én pedig magamban beszélek, mert még a loth macskám is a Hala-n maradt, én pedig totál egyedül vagyok, ez már a vég kezdete. De mivel a hajóm nagyon jól számolta ki az asztrogációt, így jócskán hamarabb érkeztem meg ide, mintsem találkoznom kellett volna a hírszerzési bürokratákkal, már előre repesetem az örömtől, hogy ezen kell végig mennem. Komolyan belehajítanám egy sarlacc gyomrába azt, aki ezt kitalálta, had emésztődjön benne legalább ezer évet. Megérdemelné! De most mivel végre tudtam aludni, mert más cselekvés nem vonta el róla a figyelmemet, végre rendesen kialudtam magam, bár furcsa volt, hogy Mynar nem volt itt, úgy megszoktam a jelenlétét az elmúlt időszakban. Itt szerencsére nem volt gond az időeltolódással, mert GSI szerint számolták, így reggel a megszokott időben hajnalban ébredtem fel. hidegzuhany után fel is öltöztem a hivatali egyenruhámba – ami fogalmam sincs, hogy mikor volt utoljára rajtam – és úgy indultam el a hírszerzési citadellába.

***
Karabast! Hogy én mennyire utálom, amikor szakad az eső, még úgyis, hogy nem kell benne sétálnom, mert a sikló, ami kint állt a teraszon egyből a főépülethez vitt, és ott is fedett részen tett ki, azt a pár lépést pedig esernyővel tettem meg. Bent a főépületben a megadott emeletre mentem és ott a megfelelő irodához. Mivel sehol sem volt droid asszisztens, így be is csöngettem, hamarosan egy női hang szólt ki, hogy beléphetek, amire az ajtó ki is nyílt és egy nagyobb iroda fogadott, az asztal mögött pedig valaki, akire egyáltalán nem számítottam. Lehet, hogy nem voltam nagyon régen a fővárosban, de azért a hírszerzési szféra nagyurának helyettesét és egyben jobb kezét még én is megismertem. Lady Lyra Stradd-ot, akinek hozzám hasonlóan rövid haja volt, csak neki épp szőke, a szemei pedig a megszokott sötét oldaliak.
- Azt hiszem, hogy rossz helyre jöttem úrnőm, elnézést kérem! – mondtam szabadkozva.
- Rix, Kaylyn Rix? – kérdezte, amire bólintottam. - Akkor jó helyen jár, üljön le!
Ez már nagyon nem hangzott jól, de azért leültem. Két datapadot tett ki maga elé és azokat kezdte nézni. Mint mondtam nagyon nem nézett ki jól az egész, én közben nekiláttam annak, hogy megnézzem az irodát, ami meglehetősen puritánra volt berendezve. Nem ehhez voltam szokva a sithek szintjén, akik mindig hivalkodóak és szeretik feltűntetni a tetteiket azon a helyen, ahol élnek. Az unokanővérem sem volt kivétel ez alól. De ez a nő kellemes csalódásnak tűnt mindeddig, aztán lehet, hogy tévedek.
- Figyel rám? – rontott vissza a valóságba a nő hangja.
- Persze, igen, csak épp lenyűgözőnek találom az irodáját, hogy ennyire letisztult, semmi extra felvágós dolog és… és… befogom! – vigyorodtam el bambán.
Az emberek ilyenkor szoktak a pokolba kívánni, vagy páros lábbal kirúgni valahonnan, de ez a nő csak kedvesen elmosolyodott. Ez baljóslatbúb volt a rakata csillagkohó hangjánál is a fejemben, már felkészültem az erővillámokra, vagy hasonlókra, de semmi ilyen nem történt.
- Az akta szerint nem volt korábban irodája a főépületben? – kérdezte meglepetten.
- Kellett volna? – kérdeztem egy bamba vigyorral.
- Tekintve, hogy az adatok alapján nem ügynöki státuszban van, hanem hivatali, minisztériumi tisztségben, igen! – felelte nyugodtan a másik.
- Itt valami tévedés van, ügynök státuszban vagyok, mint egy nem erőhasználó, révén senki sem tud annyira megkínozni, vagy megfizetni, hogy belépjek a Sith Rendbe és nincs irodám, soha sem volt – védekeztem.
A következő negyed órában, vagy inkább félben kiderült, hogy az aktámban, amit csak lehet elírtak. Rákérdeztem, hogy nem lehet-e amiatt, mert minden adatom titkos annak köszönhetően, hogy egy másik világból érkeztem. Erre a nő megrázta a fejét, hogy ez teljes mértékkel ki van zárva, már csak amiatt is, mert volt hozzáférése mindehhez, de ezt jó időbe fog telni neki is átírni, addig pedig nekem is itt kellett maradnom. Nem így terveztem ezt a napot, és ehhez nem is volt kedvem, így nyűgösen dőltem hátra, azon a helyen, ahol ültem. Úgy egy órával később végzett ezzel, most még nézhettem meg az adataimat, amik mostanra más stimmeltek. Hurrá! Közben többször próbálkoztam beszélni, mert nem tudok öt percnél… öt másodpercnél tovább nyugodton ülni. Szóval miközben dolgozott én boldogítottam az otthoni sztorikkal. Furcsa volt, hogy valaki nem mondja, hogy maradjak csöndben, hanem még nevet is a dolgokon. Határozottan szimpatikus volt ez a nő nekem, bár néha megkért, hogy pár percre maradjak csöndben, hogy ne rontsa el, amit csinált. De végül sikerült minden adatot pontosan bevinni, most már csak a további részletek maradtak. azonban azt már nem volt kedvem itt kivárni.
- Mi lenne, ha a Nexus Roomban folytatnánk ezt? Kellően diszkrétek, ez sokáig fog tartani és egy ital mellett mégiscsak kellemesebb – mondtam vigyorogva.
- Nem igazán hiszem, hogy helyénvaló lenne – védekezett.
Én azonban nem hagytam ennyiben a dolgot, mivel ezt már kitaláltam, így nem volt visszaút. Lehet, hogy őrültnek tartanak, hogy nem tartok a sithektől, de voltam kellően őrült, hogy ne, mert nem volt sok vesztenivalóm. Újabb kellemes csalódás Lady Lyra részéről, amikor végül is nem ellenkezett, csak magával hozta a datapadokat, így meg sem álltunk, amíg meg nem érkeztünk a Nexus Room nevű kantinába, ahol nagyon sok sith és magasabb rangú tiszt is meg szokott fordulni, nem is beszélve a civilekről, fejvadászokról, vagyis úgy általánosságban mindenki szokott itt lenni. Mivel fontosabb dolgokról készültünk beszélni, így egy VIP szobát kértünk, ahova én kértem is alkoholt is, végtére is reméltem, hogy nem csak a száraz bürokrata dolgok fognak szóba kerülni, hanem valami más téma is.

***
Ami azt illeti az ital társaságában nagyon jól szórakoztunk, most már nem csak én meséltem vicces történeteket, hanem ő is. Kezdtem nagyon nem érteni, hogy mit is keres a sötét oldalon, mert simán lehetne ugyanúgy szürke, mint én. Éppen azt mesélte, hogy Lord Xeth miként vizsgáztatta L’lerim parancsnokot és látni kellett volna a nő arcát, amikor ő maga felhívta a nagyurat, révén éppen sisak nélkül volt, és nagyúrnak szólított, amikor a parancsnok realizálta, hogy valószínűleg meghal. Ezt már én is hallottam, hogy milyen is Lord Xeth. Egyébként eddigre már végeztünk a bürokráciás dolgokkal, miszerint ügynök státuszban maradok, nem lesz irodám, így nem kell itt lennem Dromund Kaas-on, hurrá! A szabadságom szokásos, mint eddig, az extrákról pedig Cithe főadmirális rendelkezik, a fizetésem is az ő általa kiszabott magasabb, mint amit a minisztérium adott. Ezeken felül speciális ügynök státuszban leszek, így csak speciálisan kijelölt személyek küldhetnek küldetésre a főadmirálison felül, mint mondjuk L’lerim parancsnok, Lyra, vagy épp Lord Xeth és a tanítványa, mint Halálosztagos főparancsnok is egyben. Ezeken felül megőrizhettem a szürke jedi státuszomat, és továbbra sem köteleznek a Sith Rendbe való belépésre. A parkolóhelyet azért kaptak, ha esetleg ide kellene jönni és természetesen a fejvadász licenszemet is elismerik. Az új jogosultságaimmal bármikor üzenhettem a minisztériumban levő magasabb személyeknek, ha pedig valami SOS ügy, akkor és csakis akkor üzenhettem egyenesen Lyra-nak is. Hurrá! Szóval nagyjából ezekről sikerült is az ital mellett hamar megegyezni, mert egyikünk sem akart komolyabban ezzel foglalkozni, a nőnek is ez a halál témája volt, csak hát muszáj volt átesni rajta. Ezeken felül mivel megkaptam a Halálosztagos kiképzést – megérte kilobbizni a főadmirálisnál – így még be is osztottak a nem is olyan régen átszervezett Tisztogató osztagba és ott is kifejezetten az Árny századba. Wow! Még több öngyilkos feladat, nagyon is emlékeztet arra, ahogyan Thrawn és Apuci osztottak be, bár Apuci meg akart szabadulni tőlem, mert a fia szeretője voltam és vagyok. Az iszogatás és a sztorik mesélése közben már áttértünk a tegeződésre is és éppen arról kérdezett, hogy miként is kerültem a birodalomba a saját világomban. Elmeséltem, hogy miként szedtem össze Mynar-t, hogy aztán rajta keresztül elfogassam magam, majd a börtönben nekiltáttam beszélni a kameráknak és még gyorsan elmagyaráztam, hogy miként bukta el a Birodalom a halálcsillagokat, azt úgyis tudta, hogy micsoda:
”A birodalom elbaltázta a Yavin-i csatát, de komolyan. Könnyedén győzhettek volna, ha kilövik első lépésben a bolygót, ami útban van és nem megkerülni próbálják, majd pedig a lázadók bázisát. Amilyen bénák voltak, nem csoda, hogy kikaptak. És lett volna még pár ötletem az Endor holdi csatára is… mondják, mikor kapok valamit enni? És mikor láthatom apucit, biztosan kíváncsi lenne rám az öreg Pellaeon admirális, ha már egyszer úgyis unokája lesz…”
Nem csak én nevettem hanem ő is, ahogyan az öregeket kiidegeltem és veretett meg, hogy ezt aztán a főadmirálisnak is előadtam, aki ugyanolyan, mint nálunk és a nagymoffoknak. Aztán folytattam, hogy a főadmirális, egyből megdicsértem, hogy mennyire jól megy a kék bőrhöz és fekete hajhoz a vörös szeme, azt hiszem, hogy megkedvelt egyből, olyan kedves volt. Elengedett, sőt munkát ajánlott egy rövidke beszélgetés után, nos így kerültem végül a mi Birodalmunkhoz, nagyjából ugyanazon pozícióba, mint most. Éppen ezt meséltem, amikor hirtelen olyan fullasztó sötét oldali Erőt éreztem meg, Lyra még mindig nevetett, nekem viszont belém fagyott a szó is, pedig nem volt jellemző. Három páncélos alak jött be a kantinába, akiket azonnal megismertem páncél alapján. Lord Organa, Lord Xeth és Lord Hiuval… karabast a pletykák igazak, azt hiszem, hogy most kellene lelépni, de Lyra ennek szépen keresztbe tett.
- A nagyurak lemaradtak a legjobb részről, ennek a lánynak remek sztorijai vannak! – nevetett tovább.
- Ahogy elnézem az arcát nem hiszem, hogy már képes lenne bármilyen új történetet mondani – mondta Lord Hiuval.
Azt hiszem, hogy igaza van, annyira volt csak lélekjelenlétem, hogy meghajoljak feléjük és szerencsére mentek is feljebb a VIP rész felé. Miután távoztak, továbbra is feszült voltam és egy pillant alatt józanodtam ki, kár volt a piáért. Szerencsére Lyra is megkönyörült rajtam, mert kimondta, hogy végeztünk, még elköszönni se nagyon köszöntem el, alig pár másodperccel később az Erővel való gyorsításának köszönhetően már az épületben sem voltam.

***
Újra bármi jöhet és bárki által.