Charaka Vrex

Név: Charaka Vrex ( többnyire csak Charaka )
Egyéb név(i): Ah'ehye'drn ( örző )/ Cha'sool / Névtelen Úrnő / Traya
Faj: Zabrak - Iridoniai
Főbb jellemzői - Két szív, tüskék a fej tetején, nagy fájdalom bíró képesség, egyedi bőrszín, egyedi hajszín, egyedi szemszín.
Nem: nő
Jellem:  Kétszínű, számító, megfontolt, frigid. Amit a Jedik többségének mutat - Nyugodt, türelmes, kedves, segítőkész, békés.
Igazából pedig kegyetlen, rideg, manipulatív, megrögzött, nyugodt, távolságtartó, és ezeknek az árnyalatai.
Nem gondolja magát gonosznak, inkább a galaxis gyógyszerének.
Törekszik a harmonikus egyensúlyra.
Születési helye és idő: Iridonia ME 27
Kor: 30 ( majdnem 31 )
Család: Ismert családtagok, és közeli rokonok elhunytak. Távoli rokonokról nincs ismert adat.
Beszélt nyelvek
Galaktikus Közös
Zabraki
Foglalkozás/kaszt: Egykoron Jedi Lovag - most - Szürke Jedi / Névtelen Rend tagja.
Testmagassága: 170 cm
Testsúlya: 60 kg
Szeme színe: Sárga
Haja színe: Fehér ( jelenleg kopaszra borotválva )
Bőre színe: sápadt fehér
Különleges ismertetőjel:
Fajra jellemzően nincs szemöldök szőre, se szempillája. Arctetoválás, ha a feje nagy-részét nem takarja a tunika fej része, akkor a  szarvak a fején is különleges ismertetőjel lehet.
A tetoválásának jelentése: Korai család elveszítése, és nem ismert rokonság, egyedüllét.
Egészségi állapot/ betegségek: Egészséges
Hovatartozás: Életstílusa alapján a Sötét oldalhoz áll közelebb ( ez mindig változik ), de törekszik a semlegességre.

Életrajza:


*Úgy tartja Iridonia népe, hogy ha valaki háborús időszakban születik az a személy képes megváltoztatni az egész galaxist. Az ő nézőpontukból csakis hódításról lehet szó.*
A kezdet Iridonia bolygóra vezethető vissza, Charaka ott született, háborúk közepette. Három éves volt, mikor az édesanyjával pár másik Zabrakkal egy menedék táborba lettek áthelyezve a Sithek által felszított klán viszályok okozta háborúk miatt. Ami egyre több várost és falvakat érintett.
A táborok védése, és őrzése maroknyi Jedire hárult, míg a többiek a Sith ekkel háborúztak a bolygó békéért. Sith ek fel akarták használni a nép egy részét céljaikhoz, míg a Köztársaság, és a Jedik elsősorban fel akarták szabadítani, és függetlenségét megtartani, és ha szeretnének, akkor csatlakozhatnak a Köztársasághoz. Kemény idők jártak Iridonia bolygó népére, ha nem a Köztársaság, és a Birodalmiak harcolnak, akkor egymás közt Klánbeli ellentétek miatt. Charaka eddig csak a szüleit, és a háborút látta, utóbbi édesapjának életét követelte, megvédte a családját, és édes anyukája mondta neki, hogy ezzel hősi halált halt, és az Istenek vigyáznak rá odafönt. Igazából Charaka nem értette az egészet, azért született meg, hogy meghaljon háborúban és az Istenek vigyáznak belső Eszenciájára? A felesleges töprengést megtörte az éhezés, és a beteg édesanyjának is kellett valahonnan ételt szereznie. Mint már jó pár napja, úgy most is lopva akarta megszereznie a lédús gyümölcsöket. Ám ma valamiért nem csak a táboron kívül, de táboron belül is eléggé sok Jedi volt, nem tudta miért, s mindegyik pont a legrosszabb helyen, így nem tud még egyet sem magához venni. Úgy döntött kivárta mikor tud elvenni egyet és elszaladni amilyen gyorsan csak tud. Ám amikor lehetősége adódott mégis elszámolta magát, és a gyümölcs túl messze volt tőle. Az ő karja pedig túl rövid, de már nem fordulhatót vissza, ezért kinyúlt a jobb kezével, és csak nyúlt, s nyúlt érte, annyira, hogy már önkéntelenül becsukta a szemét, és ugyan azt hitte nyitva van, már látta, hogy kinyúlik a gyümölcsért, és a köré valami folyamatosan mozgó gömb körbezárta, és a kezébe repült. Ahogy ez megtörtént azonnal szaladt, is mint valami utolérhetetlen fiatal kis Jenet.
Charaka nem vette észre mit tett, mert ösztönösen tette, de amiért már nem ez volt az első eset, és a Jediknek egy része feladatként kapta, hogy tapogassa le a helyet, a többiek pedig védjék meg az ételkészletet. Abban a pillanatban, amikor ösztönösen használta kinyúlt az erőbe, és a gyümölcs köré építette az elméjét, akkor használta a telekinetikát. Az Jedik összedolgozva megtalálták a lányt, aki már a gyümölcs felét már oda adta a beteg édesanyjának, és kétségbeesetten nézett a sátruknál megjelenő Jedikre. A szeme, és az érzelmei elárulták nekik, hogy miről van szó.
Igazából másra számítottak. Utóbbi pár napban egyszer éreztek egy nagy erővel rendelkezőt a táborban, akinek rezgése érzelmekkel volt tele, ezért Sithre gyanakodtak, így kezdődött el a nyomozás. Noha Charaka nem tudta miről van szó, s a Jedik sem tudják bizonyítani a feltevésüket, ezért további vizsgálatoknak akarják alávetni a gyereket.  Pár pillanatra hívták el a gyereket ám mikor vissza kísérték az anyjához, akkora már szemmel láthatóan életét veszítette Charaka utolsó szülője is. A gyermek sírva szaladt anyukája testéhez. Egy Jedi maradt a gyermek mellett, a többiek lerótták tiszteletüket a maguk módján, és visszatértek az őrhelyükre. Aki ott maradt igyekezett szavakkal segíteni őt:
- Édes anyukád eggyé vált az erővel. Gondolj rá úgy, hogy most már nem szenvedd, megbékélt, s az Erőn keresztül mindig veled van, figyel rád, segíti az utadat.
Aznap este eltemették őt, és a többi elhunytat kiket sebesülés, vagy betegség vitte el. Mindegyiküket külön sír várta, s egy felnőtt Zabrak a vallásához méltón békítő, és megnyugvást segítő imádkat mondott az elhunytaknak.
Mikor már senki nem volt ott Charaka elénekelte a családi gyász dalt ami mélyen az emlékezetébe vésődött amikor először hallotta, anyukája énekelt a párja elhunytakkor.
Fájdalmas, és gyásszal teli éjszaka volt sokak számára. Aznap kisírta magából minden fájdalmát.
A temetési Ceremónia után még egy hétig tartott a Jedik védelme, míg meg nem érkeztek az elszállításra alkalmas űrhajók. Ezidőtájt megvizsgálták a gyermeket, és beigazolódott, hogy erő érzékeny, utána pedig meséltek történeteket a Jedikről, és annak Rendjéről. Nem volt kérdés Charaka számára, természetesen akart csatlakozni a Jedi Rendhez.


Zabrakokhoz méltó határozottsággal hátra már nem tekintett, ha más nem, a háborús körülmények koraéretté tették a korához képest. Maga mögött hagyta az elhunyt családtagjait, s már készen ált, hogy csatlakozzon a Rendhez.
A kora is megfelelő volt, az árva Zabrakot befogadta a Jedi Templom a többi tanuló köreibe. Igen befogadó, és fogékonyságról tett tanúbizonyságot még akkor is ha a korához illő dolgokkal foglalkoztak. Néha kicsit zárkózott volt, de ez érthető is volt a történtek után.  A neveltetése, és a traumák olyan irányba terelhették, hogy a várt heves Zabrak viselkedés egy kis részét se mutatta.

A csoport tanítója feladatul kapta, hogy különösen figyeljen Charaka érzelmeire, és ha érzékel valamit, akkor megfelelően tudja segíteni, oktatni. De nem volt szükség külön figyelemre, az az elkövetkezendő pár hétben kiderült, hogy fölösleges rá nagyobb figyelmet fordítani.
Igazából bizonyos örökölt gének segítenek neki, s részben ösztönösen, de eltudta raktározni, és elrejteni az érzelmeit, kevesek ugyan de képesek voltak ilyesmire, fájdalmat, érzelmeket, emlékeket, elrejtettek elméjük egy mély szegletében, mintha sose létezett volna.

Charaka nem tudta, de ebben sokat segített az, amit a Jedi mondott neki még Irodonián, hogy nem szomorú esemény az ami történt, az édesanyja eggyé vált az Erővel, és onnan néz le rá, s segíti, vele van. Charaka számára ez sokkal elfogadhatóbb volt, mint amit a szülei mondtak neki a vallásukra alapozván.
Nem törekedett barátkozásra, úgy tűnt mintha ellene az ő kis világában, de végül egy ember gyerek volt az akivel könnyedén szót tudott érteni, és végül akarva, vagy akaratlanul de összebarátkoztak.
Négy éves volt Charaka amikor eljött az idő, amikor már nem csak történeteket halhatott a Jediktől, hanem elkezdődött az igazi tanulás. A korábbi csoport több részre oszlott, és mindegyik egy külön mesterhez, aki tanította őket.
Hat éves volt mikor kiderült, hogy a dupla pengéjű gyakorló kardot sokkal jobban tudja használni, ahogy a két egykezest is. Ettől kezdve Charaka az egykezes, a kétkezes, és a két egykezes fénykard forgatásokat is tanulta. A tanulási sebessége, kimagaslónak bizonyult az átlaghoz képest.
Hat éves volt amikor kérvényezte, hogy beteljesíthesse a népének egy fontos szokását, az ő szavaival élve csupasz volt az arca, s nincs annál nagyobb szégyen, és megaláztatás, ha egy zabrak nem hord tetvolást az arcán. Elfogadták a kérését, és segítettek neki, felkerestek egy szakembert, aki ismerte a Zabrak tradíciókat, és a tetoválásaikat.
A szolid tetoválást nem volt fájdalom mentes, de zabrak fájdalomtűréssel nézve semmiség volt.
A tetoválásának jelentése: Korai család elveszítése, és nem ismert rokonság, egyedüllét, mindezeken való felemelkedés, és eltökéltség.
Ha minderre lett volna lehetősége Iridonián, akkor egy bizonyos kort el kellett volna érnie ehhez a beavatás szintű tradicionális kiteljesedéshez.
Hosszú, és tanulmányokkal teli évek vették kezdetét, mígnem kilenc évesen megérett arra, hogy egy párbaj keretében Padawanná válhat e vagy sem. A barátjával rakták össze, akivel meg kellett küzdenie, határozottan, tétovázás nélkül, tehát a tanultak alapján. A teszten kiderül, hogy mutat e érzelmet küzdelem közben, vagy sem, főleg, hogy az egyetlen barátjával kell összemérnie a tudását. Charaka legyőzte a kijelölt ellenfelét, és nem ragadta el egy kis érzelem sem, ezzel sikeresen átkerült egy Padawan csoportba. Rövid cím átadási ceremónia keretében megkapta a Padawan rangot.


Nem volt kérdés, Charakat mélyen átjárta a Főnix Erő, s ritkábbnál ritkább dolgokról tett tanúbizonyságot. Kezdetektől fogva nem volt vele gond, sose viselkedett a korához illően, nem kívánt külön figyelmet, kivéve azt az esetet mikor kiderült, hogy jobban tudja használni a hosszú kétkezes fegyvereket, mint az egykezeseket. Már jó ideje nem próbálták tanítani a diákokat duplapengéjű fénykard használatra, mert a nem igazán gyakorlottak hamar megsínylik, gyakran fellépő védekezési problémája miatt, főleg a szúró támadások ellen. Viszont az említett eset után maga Charaka is ragaszkodott a megtanulásához, de csak azzal a feltétellel engedték neki, hogy a két egykezes kardvívást is el kellett sajátítania. Meglepő módon minden a hárommal korához képest kimagaslóan tudott teljesíteni.
Így történt hát, hogy elég sok Jedi lovag, és mester érdeklődve nézte Charaka küzdelmeit, aki ritkaságba ment. Ha nem lenne szokatlan, az Erő "mélysége", és a duplapengéjű gyakorlókard használata, akkor abban egyet kellett értenie az őt vizsgáló Jediknek, hogy a Jedi Renden belül ritkán adatot meg a pillanat, hogy Zabrak fajú erő érzékeny kerüljön hozzájuk, és semmi nehézség nem lépett fel a tanításában.

A köztársaság párszor felszabadította az Iridonia bolygót, a Zabrakok szülőbolygóját, de az évezredek nagy részében Sith kézben volt. Könnyű ingerelhetőségük, harciasságuk, és remek harci ösztöneik miatt szerették a soraik közt tudni.  Ugyan a tanító nem fordított különösebben több figyelmet Charaka-ra, viszont a látogató mesterek igen, ennek oka körükben volt ismert.

Három éven át tanították azt a Padawan csoportot, amiben ő is benne volt. Mígnem egy Jedi jelentkezett azzal a szándékkal, hogy tanítani szeretné Charaka Vrex Padawant. Őt úgy hívták, hogy Zeroos Gano Jedi Lovag, és Mirialan fajbeli volt, neki is volt tetoválás az arcán. Neki egy bizonyos elhivatottságot jelent. Charaka alázatosan, és nyugodtan fogadta a változást. Legbelül örült neki, hiszen egy Jedi csak rá figyel, és az oktatására.


Tizenegy éve volt mikor kirendelték Zeroos Gano Jedi Lovag mellé, Mesterek szemében ő már-már tökéletes padawannak tűnt. Sose volt mérges, és mindig tudta hogyan cselekedjen, mit várnak tőle, és sose okozott konfliktust, alázatos, mindig céltudatos, s tudásra éhes volt, de nem hatalomra. Az Erő kérdés nélkül vele van, és a harci tudása is a korához képest kimagasló, mindezek engedték neki azt a lehetőséget, hogy tizenegy évesen már magához fogadhassa egy Jedi, vagy egy Jedi Mester, mint tanítványt.
Sokan nem tudták megmondani mi járhat a fejében, renden belül voltak olyanok, akik túl tökéletesnek tartották a Zabrak padawant, mintha egy képet mutatna mások felé, de ő maga más lenne, de tekintve hogy baj nem kísérte így ennek az eshetőségnek a valószínűsége elhalványult.
Ebben az időben kapta meg a Jedi Rendtől két igazi fénykardot, aminek a pengéje kéken fénylettek. A két fénykard markolata végén össze lehetett illeszteni őket, s egy duplapengéjű fénykard lesz belőle. Nem volt kétsége afelől, hogy az igazit is ugyan úgy tudja majd forgatni, mint a gyakorlót, de ha mégis bármiféle kétellj vagy bizonytalanság érte volna, akkor meditálással erősítette meg az önbizalmát.
Amiért nagyban folytak a háborúk szerte a galaxisban, ezért korlátozott volt az hely, és feladat, amit már ketten végezhettek. Többnyire együtt edzettek a Jedi Templom falain belül, és ha Zeroosnak el kellett mennie megbízásra, akkor egy Yuan Jedi mester tanította, aki a Mirialan Jedi mestere volt, és megkérte rá, hogy helyettesítse. Az idősödő ember nő akkortájt nem rendelkezett tanítvánnyal, és ő máshogyan vette ki a részét a galaxis védelmezését illetően, így volt ideje Charaka-ra. Ő kezdte tanítani neki a Niman stílust, míg Zeroos az Ataru formát tanította neki.
Tizenkét éves  volt amikor a a Mandaloriai háborúba Charaka mestere is csatlakozott, elmondások alapján sokan odavesztek, de a Mandaloriak nagyobb veszteségeket szenvedtek el. Örült, amikor Zeroos visszatért hozzá, sérülésekkel, de túlélte a háborút.

Tizenhárom éves koráig tartott ez a szakadatlan Jedi Rend falain belül való képzése, mígnem megkapták az első közöl megbízásukat ami Naboo bolygóra szólt, ahol egy nemrégiben kialakult zavargás okának kellett utána járni. Pár napot eltöltöttek ott mire kiderült, miről is van szó, egy Birodalmi zsoldos háborút akart szítani az emberek, és a gunganek között, de még a gyanúsítások előtt idejében leleplezték, és elfogták a zsoldost, átadták a helyi hatóságnak.
Az elkövetkezendő egy évben olyan feladatokat kaptak, amiben a köztársaság bolygóin kellett biztosítani a rendet, és megállítani az ellenség ténykedéseit, akiknek a belső viszályok kialakítása, vagy szítása volt a cél.
Voltak olyan megbízások, amit nem tudtak teljesíteni, az ellenség gyorsabb volt, vagy más okok miatt. A Jedinek szokatlan volt, hogy tanítványa nagyon csöndes, korához eltérően nagyon fegyelmezett, nem mutat magából semmit, csak amit elvárnak tőle. Zeroos emlékezett rá, hogy ő milyen volt a mestere mellett. A zabrak lány viszont... inkább tűnt robotnak, mintsem egy tizenhárom éves Padawannak, akik még nem igazán tudják miként is kell az érzelmeiket irányítani teljes mértékig, hiszen még nem tapasztaltak meg olyan mély, és dramatikus eseményeket, amik mindebben segítenék őket, vagy elmélyítenék magukban a befelé fordulás olyan formáját, amivel megértik a szituációkat, és túllépnek rajtuk.
Zeroos Jedi Lovag a tapasztalatát tolmácsolta a Jedi tanácsnak, de csak biztató szavakat kapott, lévén az ő feladata a tanítvány képzése, még akkor is, ha tanácstalan a viselkedését illetően, idővel kialakul.
Meglátása szerint vagy nagyon megtört kiskorában a zabrak lány, vagy minden érzelmét elnyomja, annyira amennyire lehet, és ezáltal csak hideg logikával gondolkodik.
Változtatni akart a helyzeten, ezért úgy döntött megmutatta neki a Jedi Történészetet. Aminek rejtelmeibe Yuon Jedi mester tudott betekintést adni a zabraknak. Zeroos örült annak, hogy végre látott valami örömöt is a tanítványa arcán, akinek nagyon megtetszett a Jedi történészet, annak régészeti-feltárási része, és a nyomozási szakasza.

Következő év újfent a Jedi Rend falain belül zajlott, gyakorlások, tanulásokkal kiegészítve. Néhol Zeroos tanította, néha Yuan. Charaka mestere fel akarta készíteni Padawanját, az elkövetkezendő háborúkra. Nem hagyhatja mindig magára tanítványát, és a Köztársaságnak most nagy szüksége van a plusz segítségekre.
Tanítások és gyakorlások közben pár megbízás után már el is szaladt még pár év, és Zeroos úgy érezte Charaka készen áll arra, hogy tizenöt évesen segítse a Köztársaságot, és abba tartozó népeket a háborúk hátszelén.
Olyan bolygók kérték leginkább a potenciális segítséget, ahol különféle gépek gyártása összeszerelése zajlott, de a leggyakoribb célpontok a hadihajó gyártók, összerakók. Ugyan Affe kisebb szerepet játszott a háborúban, de ő végezte a droid alkatrészek gyártását. Nekik kellett először segíteni, amikor a Birodalom hódító céllal el akarta foglalni a bolygót.
Több napig eltartott a küzdelem, és egy stagnáló frontvonal kezdett kialakulni. Charaka fel ajánlott egy megoldást, elterelést kell gyakorolni, még ha kis ideig is tart, de ha jól kihasználják a köztársaságiak, akkor a meglepetés erejével támadással áttörhetnék a frontvonalat, így is történt. Egy álruhás osztaggal, és a megjavított lövegtornyokkal, megtörték az ellenség vonalait.
Egy hét után a háború kimenetele nem volt kérdéses, a Birodalmiak visszavonultak. A város elszenvedett egy kis kárt a védelmi rendszer szabotálásakor, de minimális veszteséggel zárult az egész.
Zeroos és tanítványának szerencséje volt, a Sith ekkel más Jedikkel küzdöttek, nekik nem kellett.  A gyors sikert, csak ideiglenesen ünnepelhették, más bolygón is vannak problémák, és az egyik ilyen a Falleen bolygó volt, ami Köztársasági ellenőrzése alatt ált, de más érdekeltségek úgy akarták, hogy inkább a Birodalomhoz tartozzanak. Birodalom törekvései nem sikerültek, de, nagyon sokáig elhúzódott az ottani háború. Sokkal nagyobb haderő ellen kellett harcolniuk a Köztársasági katonáknak, mint az Affe bolygón, és az utánpótlás is késett sokszor, ezért sokáig ide oda váltakoztak a frontvonalak, ezzel károkat okozván a városokban, és a bolygó felszínén.
Itt hosszabb űrcsatára is sor került, de azokban Charaka, és mestere nem vettek részt. Sokáig a sebesülteket segítették, s a városlakók védelmét biztosították. Itt volt az első alakalom, amikor a fiatal Zabrak egy Sith el kerül szemben, de nem volt egyedül, mestere és ő együttesen legyőzték. Zeroos meglepődésére Charaka nem törődött a Sith el, mintha mit sem számítana, a legyőzése után, ment, és segített a Falleeniek segítésében, védelmében. Abban a pillanatban rájött a Jedi, hogy alábecsülte a tanítványát, vagy csak megfeledkezett róla, hogy háború edzette bolygón született, és végig kellett néznie szülei, és a klánja halálát, aminek tagja volt.
A négy hónapig tartó háború után megkérdezte tanítványát, hogy miért csatlakozott a Jedi rendhez.
- Amiket átéltem arra sarkaltak, hogy a Jedi Rend elvei, és tettei segíteni tudják a rászorulókat, és a Jediknek köszönhetem, hogy élhetek, úgy gondolom, ha a részük vagyok, akkor én is segíthetem a rászorulókat - vallotta be a fiatal zabrak.
Zeroos elégedett volt tanítványával, ő is elmesélte miért csatlakozott:
- Veled ellentétben nekem nem volt választásom, a szüleim akarták, hogy csatlakozzak a Jedi Rendhez, jó akaró nemesi család volt, és szívükön viselték a népük sorsát, amit abban az időkben tragédiák sújtottak. Jedi Rend a remény, és a béke szimbóluma, ők ebben hittek, és én is ebben hiszek - mesélte elrévedve, őszintén.
Zeroos úgy gondolta most már elég érett a tanítványa ahhoz, hogy összerakja a saját fénykardjait. Dantooinera utaztak, ahol pár nap meditálás után az egyik erő kristály barlangjába vezette az erő a zabrak lányt.
Zeroos meglepetésére, amikor újra látta tanítványát, a várt kék fénykard szín helyett, zölddel köszöntötte mesterét.

Feladatokkal teli évet még két bolygón folytatott háború zárta. Egyiknél mind a két felet komoly veszteség érte, ezért visszavonultak.  Másiknál vissza lett szorítva a Birodalom még további terjeszkedése.
Háborús évek voltak az elkövetkezendők, s ugyan részesei voltak, de nem a csata hátterében, a lakosság segítése, valakik védelme, útvonal biztosítása, behatolók elfogása.

Még egy év kitartó segédkezés volt részükről a háborúk hátszelén, és az utána következő évben diplomáciai munkát kaptak, és egyéb a háborúkhoz képest egyszerű feladatokra mentek, közben szorgalmasan tanult, és fejlesztette magát a zabrak, legtöbbször Zeroos Jedi lovag által. Ő úgy gondolta most már elég érett, és képzett ahhoz, hogy a harcvonalon küzdhessen az oldalán. Igazából ez eléggé is fontos volt, míg a Sith eket ha tehették a legkeményebb szituációkban edzették, ami csak növelte a pusztító képességeiket. Míg a Padawanokra nagyon kellett figyelni, de a Jedik maguk sincsenek könnyű helyzetben, ha egyszer elragadják az érzelmei, ha nem a bukását, akkor a halálát okozhatja.

Sokáig a célpontjaik Sith-ek voltak. Együttes küzdelemmel az ellenségeik többségét legyőzték, ám volt pár olyan eset mikor a Sith elvágta őket egymástól, s Charaka szó szerint háttérbe szorult.  A harc többségében csak a fénykardjára, és akrobatikus képességeire hagyatkozik. Egyik ilyen egyoldalúsága a mestere jobb kézfejébe került, amit később pótolt kibernetikus protézissel.
Bármennyire is igyekezett a Köztársaság, katonái, és Jedi tábornokok, sorra veszítették el a területeiket. Főleg az egyre több hadihajó gyártó bolygók elfoglalásával, meg a nyersanyag bolygók bekebelezésével. Nem tehetnek mást, mint a megmaradtakat védik, ebben segédkeztek Zeroos, és Charaka. Ilyen jellegű megbízásokat kaptak az elmúlt egy és fél évben...

A külső Peremvidéken található Yaga Minor bolygóra volt megbízásuk. Védelmezniük kellett egy diplomatát, aki szerint a Birodalom el akarja foglalni a bolygót ismeretlen célokra felhasználni. Csapdának tűnt az egész, hiszen a diplomata tudta mi közeleg, és ők erősítés nélkül néztek szembe megannyi Birodalmi flottával. Természetesen csak elodázták az elkerülhetetlent. Yaga Minor el lett foglalva, és Charaka mesterét megölte egy Sith. Ez volt az első alkalom, hogy mesteri behatás nélkűl önmaga cselekedett. Rátámadása után egyre gyorsabb támadási sorozatokat, más-más sorrendű zóna célpontok támadásával, s a Sith a provokálást félbe hagyta, mert ha nem koncentrál vége. Az egyre gyorsuló duplapengéjű fénykard vágásokat azzal állította meg, hogy tönkre tette a fegyvert. Charaka számított, rá, és kinyúlt az erőbe és magához hívta mestere fénykardját a köré áramoltatott elméjével, és utána megint kinyúlt az erővel, és bal kezével egy Erőcsapást mért ellenfelére akit meglepte a gyorsaság, és a támadás erőssége, és hátra csúszott vagy három métert a fénykardját a talajba szúrta stabilitás céljából.  Charaka telekinetikát használt, ahhoz, hogy nagyot tudjon ugorni ellenfele felé, kinyúlt az erőbe, és maga köré áramolta azt, elméjét, s elrugaszkodott a talajtól, utána megint kinyúlt az erőbe, elméjét az ellenfele kardjának markolatára irányította, hogy ne tudja egykönnyen felemelni védekezésre. S mikor már a Sith későn vette észre mindezt, kinyúlt az erőbe, és egy gyűlölettel telt erővillámot küldött Charaka teste felé, amit ugyan eltalált, de csak a Zabrak távolodott el tőle, a mestere fénykardját a mellkasába dobta.
Padawan látva sikerét engedett a fáradtságnak, és Zeroos mellé esett a korábbi erővillámok hatására.

Új fénykardokat kellett építenie, amikbe zöld kristályt helyezett. A tragédia után megint a megszokott módon védte magát érzelmeitől, elraktározta őket egy távoli helyre, amit kiskorában ösztönösen tett, amit most már tudatosan tesz.
Mégis csak tizenhét és fél éves, és a tanács még úgy gondolta, még nem teljesítette a rá szánt öt próbából mindegyiket, és még túl fiatal volt, ezért egy pár hetes pihenő után kirendeltek számára egy új mestert. Aki már nagyban munkálkodott egy bolygón, ahol az őslakosok támadást indítottak az ottani jedi templom, és tanítványai ellen, ismeretlen okok miatt. Lothalm nevű bolygó az ahol először alkották meg a Jedi Rendet, ősi, és szakrális jelentőséget tulajdonítanak a bolygónak. Oda kellett utaznia.


Tudta, hogy Yuon Mester lesz az új mester, tőle már korábban is tanult, míg hátra hagyta mestere egy vagy több megbízás miatt.
Lothalm bolygón található megannyi ősi Jedi ereklye, ami csak arra vár, hogy előássák a több ezer éves rejtekéből.  Ami korábbi mesterével történt, azóta inkább a frontvonalon harcolna, mintsem régészettel töltené az idejét.
Több más kortásával ellentétben akiknek odaveszett a mestere valamelyik megbízás,vagy háború során, velük ellentétben ő nem meditált a történésekre. Részéről lerótta a tiszteletét azzal, hogy a veszélyes Sithet legyőzte a köztársaság nevében, hitegette magát ezzel a gondolattal. Nem hagyott elég időt az esemény feldolgozására, rögtön kirekesztett minden érzelmet, ahogy mindig.  Nem akarta azt átélni, mint gyermekkorában, átok vagy áldás, de Charaka nagyon fiatal korának napjaira is emlékszik, a vér áztatta, és nehéz körülményektől szeldelt bolygóra, a szülőhazájára, a családja elvesztésére, még mindig kristálytisztán. Ezeknek a tanulságát magával cipeli nehéz lépteivel, de az akkor a súlyos fájdalommal teli érzelmeket kiadta magából, azóta ezt nem ismételte meg.

Megérkezvén Lothalm bolygóra, Jedik szakrális bolygójára, már Yuon mester várta őt, és bekísérte a helyi Szent Jedi Templomban. Ahol különféle fajú padawanok, és Jedik jöttek mentek, vagy éppen meditáltak, esetleg gyakoroltak. Ennek a templomnak a belső szerkezete teljesen más volt mint a Coruscanti, szakrálisabb volt, régi, és nyitott.
Nem csak az Erő által, de fizikálisan is mindenki nyitott a másik felé, szakrálisan ezt akarták azzal a nyitott belső építészeti elrendezéssel mondani. Nyitott lakkrészek, nyitott gyakorló termek, nyitott meditációs termek. Egyedül a tanácsterem volt az amit egy nagy duracél ajtó zárt le, vagy nyitott ki.
Jelenleg üresen tátongott, a tanács nagy része Coruscanton tartózkodik, és akik mégsem azok más bolygókon tevékenykednek. Jó ideje már a háború "lángjaitól" van feldúlva a galaxis, s ilyenkor az ilyen fontos bolygók, helyek, feledésbe merülnek.
Szerencsére, Yuon Mester tanácsolására a Jedi Rendjének egy része itt tanul, vagy itt rehabilitálja zaklatottá vált személyét.

Yuon mester felvázolta a helyzetet amint a nyitott itteni lakhelyére értek.
- Megértem padawan, hogy talpraesettnek, és megingathatatlannak akarsz tűnni, de néha beiktathatnál egy kis pihenőt is, hogy megemészd a történteket, semmi szégyen nincs beismerni ilyesmiket.
- Köszönöm mester - hajolt meg illedelmesen - de számomra a legtökéletesebb erre a célra a régészet, és a történelem tanulása.
- Áh, értem - vakarta meg a fejét, ezzel mutatva, hogy nem érti a tanítványt. - lényegében ezért is vagy itt, és persze én is, viszont akadt egy kis probléma a bolygón - tette hozzá, és a zabrak csak csöndben várta, hogy folytassa, nem mindig mondta ki a gondolatait.
- Sith, vagy a birodalom keze lehet a dologban, a helyi vad őslakosokat felfegyverezte valaki, és a szent helyeinket támadják, s próbálják megsemmisíteni.
- A szent, és szakrális helyeket meg kell védeni, páran már kimentek erre a célra bejárva a bolygót magát, ám a szituáció túlnőtt rajtunk. A háború sok tehetséges Jedit elszólít, s ilyen fontos bolygók védelmére nem marad elég, de nem kell mondanom az okát, Padawan. A mandalori háború... - elhallgatott, és pár másodpercig a tekintete a padlót nézte, majd folytatólag a tanítványra tért vissza fürkésző tekintetével.
- Tudom, hogy más szándékkal jöttél ide...
- Mester - tette össze a két kezét mintha imádkozna - az Erő okkal vezetett ide, és én nem tiltakozok ellene, megteszek minden tőlem telhetőt, hogy megvédjem azt ami szükséges, és a béke eszközévé váljak - nyugtatta meg Yuon mestert, aki csak pislogott, rég nem látta Charakat, de nagyon megváltozott. A korábban szótlan, és ígéretes padawan, szellemileg már rég a Jedik szintjén áll, és nem kételkedett abban, hogy testileg is. Sose rejtegette kiváló kardforgató képességeit, és a misztikum mélysége, ami átjárta őt sokakat elgondolkoztatott... vagy mélyen megérintette, hogy a Misztikum ilyen mélyen átjárja.
- Akkor hát, rendben, az Erő legyen veled, menj hát, hamarosan ráhangolódok a komlikodra, és ellátlak utasításokkal, és koordinátákkal.
Charaka meghajolt, és amikor hátat fordított új mesterének, a köntöse csuháját a fejére, húzta, és a szemei elszántan a messziségbe révedtek.

A háború kegyetlen, és nagyon könnyen megkeményít minden emberi, és nem emberi fajt, akár erőhasználó az illető, vagy sem. Alkalmazkodnak, vagy összetörnek, mindenféle tekintetben trauma, amit fel kell valahogy dolgozni. Charaka maga talán szerencsésebb, vagy ellenkezőleg, ez vitatható lehet. A háború lánca már születésétől kezdve körül ölelte, és nem eresztette, vérében volt. Évezredek alatt a zabrak vérvonal, akik az Iridonián születtek, és annak ősei is ott éltek, már mindez kialakult bennük. Zord környezethez való alkalmazkodás, szívósság, határozottság, tudták mennyit érnek, és mi kell a győzelemhez, vagy a vesztéshez. Charaka nem gondolta azt, hogy rossz dolog a háborút szeretni, mégis tudta jól, hogy nem mindig a szükséges megoldás. Örökös háború nem vezeti a galaxist előre, és ő Jedi, a szeme a galaxisban szenvedőket fürkészi, hogy tudja, kinek kell a segítség, de amit lát az...

Röpke elmélkedését megzavarta a komlik pityegése, elővette, és bekapcsolta azt. Yuon kicsinyített mása jelent meg előtte, és osztotta meg vele a korábban említett helyek koordinátáit, és a részletes feladat körét.
Nem volt oka vesztegetni az időt, a templomnál sorakozó suhanok egyikét magához vette, és elsuhant vele a célállomásig.
Közben végre a tájat magát is megcsodálhatta, maga a bolygó erdőségektől, domboktól, és magas hegyektől voltak szeldeltek. Szétszórva pedig különféle régi szobrokat, és épület maradékok tarkították az aljnövényzet egyhangú zöld színvilágát. Régi droidok a romok környékén maradtak, ilyen olyan céllal, a vad őshonos állatok, és bennszülöttek népesítették be az erdőket, hegyek barlangjait. Különböző méretű csiripelő, vagy mély krákogó hangot kiadó madárfajok szelték végtelennek tűnő ég messziségeit, magasságait. A pár percig kialakuló harmóniának egy bizonyos illúziója rabul ejtette őt, de nem sokáig. Igyekezett a feladatára koncentrálni.
A vad lényekkel nem lehetett tárgyalni, így nem is törekedett rá, hogy békés megoldást keressen, ehelyett tisztogatott. Egy kihelyezett meditációs, és gyakorló létesítménynél pár halott padawant talált. Megvizsgálta őket, köztük volt az egyetlen barátja, akivel már jó ideje nem találkozott.
Nem esett jól neki olyan körülmények között látnia őt, súlyosan megsérült, az utolsókat rúgta. Charaka nagyon küzdött abban a pillanatban, hogy pont ő ne lássa őt másnak, mint amilyennek megismerte. A bennszülött faj okozta rajta a végzetes sebeket, a többi tanulót, aki még életben van elhurcolták. Elég sokan ide jöttek tanulni, mert újra megnyitották a helyet, és jelenleg nyugodtabb környezetnek tűnt, mint máshol, de úgy néz ki számított erre az ellenség, és a sötétség eljutott ide is.
Az egyetlen barátja a karjai közt halt meg, fiatalon, padawanként. Az a csönd, ami utána következett, madarak nem csiripeltek, az állatok nem csaptak zajt, az őslakosok pedig messze voltak, a fűlsíketítő csönd úgy tűnt, hogy az örökkévalóságig tart. Szép lassan hátára fektette, lábait kiegyenesítette, a kezeit a mellkasára tette. Térdelő helyzetből felállt, s csak nézte-nézte, a merev testet, közben egyre csak pörgette elméjét, hogy zárja ki az érzelmeket. Légzésére, és mindenre figyelt, ami körülötte volt. Ürességet érzett csak, miközben az eltemetett érzése mélyen, az elméje egy távoli szegletében üvöltött. A kezein az ujjai lassú mozdulatokat tettek, először remegve, egyre inkább a tenyér felé közeledtek ujjai, végül ökölbe szorította kezeit, s csak szorította.
Nem tudta meddig nézte barátja testét, és ugyan érezte őt az Erőn keresztül, a lábai földbe gyökereztek. Ő nem volt azzal a képességgel megáldva, hogy könnyen elfelejtsen dolgokat. A veszteségei tovább nőttek, de tudta nem ezzel kell törődnie. Mégis...
Tétlenségét megzavarta az erdőből kirontó harci kiáltást zengő fél értelmes bennszülött faj, aki egy vidrókarddal kívánta hátba szúrni a zabrak nőt. Aki egy szempillantás alatt sarkon perdült, és a mozdulat közben aktivált fénykardjával kettészelte a lényt, s annak füstöltő teste két különböző irányba puffant a földre. Mindez egy másodperc tört része alatt, csak a búgás, és a sistergés, utána pedig az égett hús, és vér szaga maradt hátra.
Mintha a csizmáját vette volna föl, olyan könnyedséggel tette mindezt, és helyezte vissza a halálos fegyvert a többfunkciós övére, s tovább nézte barátját.
Mondott érte egy imát, és bele vetette magát az erdő sűrűjébe, Névtelen ürességgel...

A szakrális helyeket rongáló vadlények szükséges tisztogatása tovább folyt, és már öt különböző helyet sikerült biztosítania. Le is jelentette a kommunikátorán, válaszul azt a feladatott kapta, hogy nyomozza le a Sith hollétét aki mindezért felelős.
Hamar meg is találta, ugyanis nagy zavart érzékelt az erőben, hirtelen sok élet egyesült az erővel egy közeli helyen. Oda utazott a suhanóval, és elkomorodva tapasztalta, hogy a Twi'lek egyik itteni települését elpusztították. A házak falán, és az áldozatok több darabba vágása arról árulkodott, hogy valaki fénykarddal végzett velük, méghozzá intenzív érzelmekkel. A hátrahagyott harag, és gyűlölet belegyökerezett a tragédia helyszínébe. A sith nem igyekezett elrejtenie magát, és érzéseit. Charaka könnyedén nyomon tudta követni az Erőn keresztül. Vagy kezdő volt az illető, vagy végtelenül arrogáns.

Végül elérkezett egy barlangrendszerhez, amit jelentősen benépesítettek a vad bennszülött faj, s ha el akarta érni az ellenségén, át kellett verekednie magát a felfegyverkezett katonáikon, a húsrablókon.
Akarva vagy akaratlanul, de megtette, hiába voltak felfegyverkezve, a páncél, és a fegyvereik nem védték meg őket a gyors, és halálos fénykard vágásoktól, és szúrásoktól. A mészárlás után a barlangrendszer mélyén már várt rá a Sith.
- Lám megérkezett a Béke mészárosa. Mikor a hazug jelenlétednek véget vettem, a társaid lesznek a következők, míg nem marad élő Jedi ezen a bolygón...
- Add meg magad, és felelj a bűneidért! - szegezte neki parancsolóan. Minderre csak felnevetett a Sith. Charaka pedig bekapcsolta fénykardját, és felé kezdett sétálni érzésektől mentesen.
- Most mi lesz Jedi, megölsz, mert ellenkezek? - gúnyolódott.
- Nem terveztelek életben hagyni - vallotta be elszántan.
- Nagy szavak, lássuk sikerül e véghez is vinni... - dörögte és bekapcsolta vörösen izzó fénykardját, és a két eltérő szín egymásnak csapódott a gyengén megvilágított barlangban.
A zabrak Jedi a gyors, és erős mozdulatait átjárta az Ataru sajátos akrobatikus s fürge vívó stílusa. Míg az ellenfele Makasival próbálkozott ellene, sikertelenül.
Charaka nem mutatott könyörületet, már tizennyolc évesen haladó fokozaton használta az Ataru stílust, és ha ez nem lett volna elég, gyorsasága, és ereje ( zabrakok alapjáraton erősebbek, mint az emberek) hamar megtörte ellenfele támadási ritmusát. Míg a zabrak nő akrobatikával színesítette a küzdelmet, addig a férfi kecses vívó mozdulatokat lejtett. A haláltáncuk nem tartott sokáig, az ellenére, hogy a férfi nem volt tanonc. Végül Charaka egy oldalra szökkenéssel levágta az ellenfele fegyvert tartó kezét, és automatikusan, ahogy adta magát a formáció azzal a lendülettel megpördült, és keresztbe ketté vágta ellenfelét. A Sith nem lélegzett tovább.
Charaka kikapcsolta fénykardját, visszahaladt a táborba, mint aki letudta volna a napi edzéstervét. Harc alatt, és utána is mindent kirekesztett elméjéből, ami nem volt szerinte oda való. Ha volt is harag, megvetés benne azt elzárta elméje egy zugába.

Visszaérkezve Lothalm ősi Jedi Templomába, a zabrak nő jelentést tett a történtekről. Utána már pár órával érezhető volt a nyugalom a levegőben, az ellenére, hogy a harcmezőn össze kellett gyűjteni a holtesteket elégetésre. A helyi vad őslakosok szétszóródtak a bolygón, a jelentős veszteségeik, és a megfelelő vezető hiánya miatt, elrejtőztek barlang-rendszereikbe. A tanoncok holtestét pedig vissza vitették a templomba és ott a megfelelő temetkezési eljárásban részesítették őket. Charaka részt vett barátja temetésén, sokan ott voltak.

Az események után a zabrak úgy érezte meditálnia kell az elmúlt eseményekre. Ennek megfelelő helynek az ősi templom széles bejáratának szélét választotta. Ezáltal közel volt a természethez, és magához a templomhoz is aminek jelenléte már egy bizonyos belső erőt ad, vagy kellene adnia a Rend tagjainak. A távolban különféle madárcsicsergés volt halható, a templom belsejéből pedig egymásnak különféle útmutatásokat adó Jedik hangja törte meg néha a pár másodperces csendet. Bizonyos tekintetben a zabrak nőnek erre volt szüksége, hogy ne vegye körül teljes csend.
Meditálás során feltárta azt a megannyi szörnyűséget, amit át élt az elmúlt hét évben, és igyekezett azokat elengedni, s igazából nem hitte volna, hogy eljön ez a nap is, mikor már nem bírta tovább.

Egy hétig tartó meditáció után elindult, azért amiért jött, régészeti feltárásokat folytatni. Egy hónapig keresgélt, és kezdett el ásatásokat különböző helyeken, és feltárt egy ős régi témát, Rajivari Forrását, és annak hagyatékát. Ő egyike volt azoknak az erőhasználóknak, akik létrehozták az első Jedi Rendet, de végül idővel át állt a sötét oldalra, és a Rend ellen fordult pártfogóival. Míg a Rend maga akkortájt a belső békére, harmóniára, és a védekezésre összpontosult, addig Rajivari a probléma megoldások, harciasság, és a hatalom volt az amit képviselni akart, és rá erőltetni a Rendre. Ők nem voltak hajlandóak meghallgatni elképzeléseit, amire ő puccsal válaszolt. Végül a tanítványai, és ő maga is életét veszítette a bolygón. Tudását elrejtette a Rajivar Forrása elnevezésű helyen, valahol a hegyekbe zárva. Több ezer évvel később sem találták meg a titkos könyvtárat.
Kutatása közben megtalálta Rajivari holokronját, és annak útmutatásával még több másikat is, amiket mind a Rend alapító Jedi mesterek alkották meg. Egyik elgondolkoztatóbb volt, mint a másik. Érdekes módon ezekben inkább a Jedi Rend különféle eszméi, ideológiáik voltak benne. Mindaz, ami volt egykoron. Azóta sokat változott, és Charaka meg is lepődött, hogy a Rend a kezdeti időkben, hogyan volt képes működni olyan békés irányvonalak mellett.

Egyik arról szólt, hogy az ő idejében a Jedik maguk fegyvertelenek voltak, és a belső békére törekedtek a Misztikum segítségével. Charaka elgondolkozott ezen, ugyanis az alap pillére a Jedi Rendnek a béke elérése, megtartása, érzelmek kizárása, bölcsesség keresése.
Ám amikor a Rendből kibuktak páran, a negatív érzelmek megalkották a sötét oldal által szült szervezeteket, ami harcra alapult. Tőlük meg kellett védeni a a rászorulókat, és más nem volt erre alkalmas csak a Jedik. Akik meg túl buzgók voltak, és sokak segítségére, védelmére siettek, gyakorta elvitte őket a harc, és a győzelem okozta felszított érzelmek, amik minden egyes lépéssel, tettel, egyre erősebbé váltak, és ezzel alapozták meg bukásukat.
Jedi Rendnek sose lett volna szabad harcra fordítania a tudását. Mégis, az olyasfajta tökéletes, és békés rendszerből is ki kerültek elégedetlenek, sokra vágyó bukottak.

Amilyen irányba formálódott a Jedi rend, az egészen érdekes, és tanulságos volt.  A talált dolgokat leadta, és a nyomozása a bolygó legnagyobb barlangrendszerhez vezetett, ami egykoron Rajivari követőinek volt a meditációs temploma. Ott talált egy gépezetet, ami instrukciókat adott erő hatására, és egy térképet.  Hosszas nyomozás és utazás után egy olyan helyrendszerbe jutott, amit csak különféle barlangrendszer egyik kijárata állttal volt elérhető. Maga a helyet hegyek zárták körbe.
Kutatásaiból tudta, hogy ha belép a Rajivari forrásába, akkor különféle próbákkal állítják szembe.
Első: Kegyelem gyakorlása a pusztítás spirálját hozza létre. Rajivari azt mondja, pontosan ezért kell a Jedik ellenfeleit azonnal megölni, s ezáltal pontot tenni a problémák végére.
Második: Egész élet egy csata, még az utolsó lélegzetedig. Rajivari szerint sose add meg magad, mindig harcolj, se kegyelmet, se gyengeséget ne mutass.
Harmadik: Feláldozni az erődet a bolondok útja. Rajivari szerint valami eléréséhez a Jedi nem áldozhatja föl az erejét, amivel gyengítené azt.
Charaka van amivel egyetért van amivel nem, de ezzel egyenlőre nem foglalkozott.
A Próbákon ezt a három tanítást kellett visszamondani a vizsgáztató illúzióknak.
Próbákat sikerre vitte, és elérte Rajivari forrását, ami egy archívum volt, és egy fénykard készítő műhely ( régi időkre emlékeztetve).
A felfedezését meg akarta osztani a tanáccsal, és ezért Yuon mesterrel együtt Coruscantra utazott.
A felfedezés, és amit véghezvitt a bolygón, és az ott történtek után a tanács úgy döntött készek elfogadni őt mint Jedi lovag.  Ceremoniához a segítségül Yuon mestert kérték föl.
Mester és tanítvány egymással szembe által, és kezdetét vette:
- Ebből a tanácsból a Padawan címet elveszem tőled, és elnevezlek teljes értékű Jedinek a rendünkben. Tiszteld a múltat, dolgozz a jövőért. Az erő legyen veled mindig. Jól csináltad tanítványom. - a beszéde után elővette a fénykardját, bekapcsolta, és a kéken izzó pengével, egy mozdulattal levágta a padawan tincset, ami a talajjal való találkozás előtt Charaka elkapta bal kezével, és enyhén meghajolt mestere előtt, aki elejtette a kikapcsolt fénykardot.
- Én... - hagyta abba a ceremóniát Yuon mester, mert hirtelen eszméletét veszítette. Mindenki odasietett hozzá, és azonnal a gyengélkedőbe vitték, és kiderült, hogy valamilyen betegségben szenved, súlyos az állapota. Egyenlőre nem tudják mivel állnak szemben.
Gyógyír után kutatva Coruscantra küldik Charakat, hogy az ottani Gyógyító mestert találja meg, és kérje a segítségét.
Az iridoniai pedig biztosította a tanácstagot arról, hogy nem fogja hagyni, hogy mestere meghaljon.

Yuon mestert kellett meglátogatnia a gyengélkedőn, s az ottani specialistával kellett egyeztetni a részletekről. Viszont amikor oda ért a Jedi Mester nagyon furán viselkedett, valakit kereset akiről Charaka még nem hallott, és Padawannak szólította a zabrakot, akit ő maga avatott Jedivé, a kezelője vissza kísértete egy ápolóval a helyére. A rossz hír az, hogy a kezelője nem tudja mi baja lehet a Jedi mesternek, de a Gyógyító mester biztosan tud majd megoldást rá.
A probléma az, hogy történt a közelmúltban egy incidens ami miatt az a tudás ami segíthetne a jedi mesteren azt már csak egy személy tudja, őt pedig fogva tartják már pár hónapja. A feladat lenyomozni a hollétét, és kiszabadítani a fogságból. Állítólag a Fekete nap bűnszervezet tartja fogva a gyógyító Jedi mestert.
Ő egyike azoknak az idő Jedi mestereknek, akik az életük nagy részét a világos oldal gyógyító erőalkalmazások tanulmányozására szánta.

A zabrak nő alámerült a Coruscant alvilági körökbe álruhával, és álnévvel. A ruházata könnyű zsoldos ruhának tűnhet, vagy csak kalandozónak. Az aranysárga felső ruházatra egy barna műbőr félkabát illeszthető pántokkal, aminek alsó része a comb felső részét takarta, a felső hát része a csipő vonalában ketté ágazódik. A belső része takarja a duplapengéjű fénykardot, amit egy tartó szerkezettel tart a derekán. A szemlélőnek csak az a sugárpisztoly lesz szembetűnő, amit övként hordó fegyvertok tartja a helyén.
Alsó ruházata semmi kirívót nem tartalmazott, ahogy a csizmája sem. Egyedüli feltűnő lehet az a feje. Szarvak sokasága ékesíti a feje tetejét, és egy pár darab a halánték irányában, és ugyan szolid, apró történetet mesél el az arctetoválása, de az is figyelemfelkeltő lehet. Még így is könnyebben álnak vele szóba, mint egy Jedinek öltöző személlyel.
Először információért ment egy bizonyos informátorhoz, akivel a találkozót már lebeszélte egy segítő, aki a fontos ügyekben segíti a Jedi Rendet, egy beépült Jedi mester.
Tehát az informátor Charaka-t egy "Koponyások" bűnszervezethez, akik eligazítással tudnak szolgálni, hogy merre találja a környék szentjét, a szegények gyógyítóját.
A következő úti céljához légi autót kellett kölcsönöznie, az alsó szintek egyik szektorában fészkelt az említett bűnszervezet bázisa. Megérkezésekkor a szektorban lófráló gengszterek és azok alárendeltjei nem voltak kedvesek a zabrakkal.
Végül sor került a tárgyalásra, a Koponyások tagjai mind Dathomiriak voltak, az információkért kredittel fizetett, amit az álruhájához kapott.
Már türelmetlenül várta az információt, aminek hallatán a Fekete Nap egyik fekete piaci képviseletét kellett meglátogatnia annak a "fészkét".
Kiderült, hogy a gyógyító túl sokat segített a szegényeknek, ami egy idő után szemet szúrt a szervezetnek, ugyan nem tüntethették el, de bezárni bezárhatták.
Közölték vele, hogy ne is próbáljon tárgyalni velük. Tagjai inkább meghalnak, mintsem, hogy gyengeséget mutassanak.
Megérkezés, és berontás után végzett fogva tartókkal, és csatlósokkal. Készült kiszabadítani a Ryoun Jedi gyógyítót, amikor abban a pillanatban a szobában lévő holoterminál bekapcsolt, és egy Sith arctetoválású férfi, sötét tunikát viselő, feltehetőleg Sith, kapcsolatba lépett vele.
- Jedi, úgy gondolod győztél? Azt hiszed, megmentheted a mesteredet? Ez még csak a kezdet - oktatta ki a zabrakot, és megszakította a kommunikációs kapcsolatot.
Charaka nem kívánt sokáig maradni a Fekete Nap Bűnszervezet területén, ezért gyorsan felkutatta, kiszabadította, és a sebesült gyógyítóval a Coruscant templomba utazott. Útközbe sajnos újból összefutott azzal a sithel aki korábban kommunikált vele.
Igyekezte meggyőzni a Jedit, hogy bármilyen csodával is próbálkozik minden hiába, még ha ismeri a gyógyírt a betegségre, mennyit tudna megmenteni mielőtt bele nem hal a gyógyító, hármat, négyet, esetleg hatot. Elárulta, hogy a betegség gyorsan terjed, és az érintettek bele fognak halni így vagy úgy. Persze ezek nem szegték a Jedi kedvét.
Elkezdődött hát a küzdelem, a Sith ugyan Erővillámokat használt, de Charaka az akrobatikus képességeivel kikerülte azokat kikerülnie, és egy erőcsapással ledöntötte lábáról ellenfelét, és kezdetét vette a párharc.
Pár perc után sikeresen legyőzte ellenfelét, aki a végére már két darabban hevert a padlón.
Siettek vissza, közben a gyógyító felvázolta a lehetőségeket.
Felvázolta neki a helyzetet, egy Sith lehet a betegség hátterében.
Egy ősi sötét oldal betegség fertőzte, meg ami a legbölcsebb mesterek elméjét, és testét is képes megtámadni, végül a sötét oldalra állítja őket. A tüntetek stimmeltek, hallucinációk, zavarodottság, mintha más emlékeit közvetítenék, és a korábbi személyiségével ellentétes viselkedés. Charaka mindezeket ugyan személyesen nem tapasztalta, de az egészségügyi kezelő beszámolt ilyen cselekedetekről.
Megoldás, a Pajzs technikával el lehet vágni a betegséget irányítót a betegtől, viszont nagy árat követel a használójától, legyengíti, és csak ideiglenes megoldás, míg le nem győzi valaki a betegség irányítóját. A gyógyító mester ismeri, és alkalmazni is tudja a betegen az említett technikát.
Yuon rossz fizikai állapot helyett két lábon állt, és épp meg akarta támadni a kezelőjét. Amikor a zabrak szavakkal akarta rendre irányítani a mestert, ő felháborodva rátámadt, mondván kikéri magának, hogy a tanítvány oktatja ki a mestert. Kéretlen küzdelem vette kezdetét, és Charaka-nak mindent bele kellett adnia, hogy a gyengélkedő Jedi mestert legyőzhesse annyira, hogy nyugton maradjon legalább a kezelésig. Talán annak köszönheti a sikerét, hogy Yuon végül is beteg, és nincs ereje teljében. Az eszméletlen jedi mestert visszahelyezték a beteg asztalra, a Gyógyító elvégezte rajta a Pajzs technikát.
Yuon mester magához tért, és az utolsó emléke az volt, hogy Jedivé avatta a Zabrak padawant. Utána pedig csak sajnálkozott, hogy mennyi gondot okozott.
Ha már a témát előhozta, Charaka felelősségre vonta, amiért eltitkolta a betegségét előle, és a tanács elől. Yuon mester belátta tévedését, és most már újra önmaga, és megköszönte erőfeszítéseiket.
Utána a tanács hívatta Charakat, aki beszámolt a történtekről, és, hogy a betegség eredete egy Sith műve, Terrak Morrhage, aki nagyon régen élt.
Beszámolt a tünetekről, és ami eddig kiderült, a tanács szerint többen áldozatul eshettek, mert minden betegnél egy a közös: "A sötétség közeleg" szavakat használják, vagy használták mielőtt eltűntek, vagy megszűnt velük a kapcsolat, az ismert tartózkodási helyükön.
Viszont kevés a nyom, egyenlőre az a terv, hogy felkeresse az eltűnt mestereket, faggassa ki őket, juttassa vissza őket, és valahogy el kell jutni a forrásig. Azok a mesterek, akikkel megszakadt a kapcsolat a Tatooine, Taris bolygón tartózkodtak.
Indulás előtt útmutatást kapott mesterétől a gyengélkedőről, de igazából csak formalitás volt... Természetesen fontos volt számára a mestere, kétségbeesetten kereste a megoldást, hogy megmentse, viszont amit visszakapott az egy törékeny, és gyenge Jedi mester volt, aki sose volt igazán csak a felavatást végezte, előtte pedig néha tanította, formalitásból kapta, s már nincs rá szüksége, egy ilyen mestertől mit tanulhatna?
Indulás előtt leborotválta a rövid fehér színű haját, és Saját választású Jedi ruhába öltözve elhagyta Coruscantot, és Taris bolygó felé vette az irányt a dokkban rá váró kölcsön űrhajóval.

Először Tarisra kellett mennie, ahol egy Jedi lovag, és padawanja nyomoztak egy régóta zajló szabotálás sorozat miatt. Ami a helyreállítási folyamatokat kívánta tönkretenni.
Megérkezvén a padawan egyedül volt a köztársasági csapatok egyik támaszpontján, de a mesterét sehol nem lehetett fellelni, sem elérni a komlikján. A tanítványa biztosította, hogy a mestere jól van, és bármivel is gyanúsítják ő nem tenne olyasmiket.
Kiderült Charaka számára, hogy egy hete már eltűnt a Jedi lovag, és párszor észrevették őt egy pillanatra a szabotázs helyszínein.
Nem volt más hátra, mint saját maga járjon utána ennek a kétes hírnevű Jedinek.

Egy napon át keresett bármiféle nyomot arra, hogy a helyreállítási zónák különféle energia központjánál felbukkan valaki, de ezúton nem lelt nyomára. Hanem, az elmondottak alapján oda ment ahol még nem látták őt. Sikerült is nyomára lelni, legalábbis akit megtalálni vélt annak a ruházata fekete volt, és vörös fénykardot forgatott a párharcuk során. Ugyan sikerült elmenekülnie az ember férfinak, de a zabrak tudta, hova tart mindezek után.

Visszatért a bázisra, ahol megannyi halott, és még több sebesült töltött meg, a Padawan pedig sehol. A beszámolók szerint rajtuk ütött a fekete ruhás illető, és elvitte a tanítványt, érdekesség az egészben az volt, hogy nem ellenkezett mesterével, és nem akarta észre téríteni.
A zabrak nőnek különféle összeesküvés elmélet futott végig elméjén, amit elhessegetett, mert nem segíti a probléma megoldásában.
Az életben maradt Köztársasági helyőrség Századosa, elmondta, hogy szerinte a helyreállítás szívébe mentek, lévén el akarja pusztítani az egészet, és ezáltal több helyreállítási telepet egyszerre. A végeredmény katasztrófa, amit nem engedhet meg magának sem a Jedi Rend, sem a Köztársaság, és legfőképp azok, akik még reményt táplálnak Taris bolygó iránt, az ellenére, hogy a felszínén a Rathgoul járvány burjánzik.
Koordináták megkapása után a megbízásra kölcsön kapott Razalon FC-6 os suhanóval közelítette meg az említett földalatti létesítményt.
Ott már várták őt, rövid beszélgetésből kiderült, hogy a padawan egyetért a mesterével, és nem kíván ellene fordulni. Aki kész volt megvédeni a mesterét bármiféle veszélytől, még ha az a Jedi Rend tagja. Nem volt kérdés, hogy őket már nem lehet megmenteni, Charaka mindent megtett, de már döntöttek.
A küzdelemben először a padawannal végzett, akinek még sokat kellett volna tanulnia, hogy lépést tudjon tartani vele. A tanítvány halála felzaklatta a férfit, és az őrjöngése lett a veszte, hisz ugyan az erejét megnövelte az-az állapot, de a védekezését pedig drasztikusan lecsökkentette.
Súlyosan megsérült, és leengedte a fegyverét. A zabrak nő látta, hogy akar mondani valamit.
Az elbukott Jedi elmondta, hogy elvégezték azt amiért ide jöttek, de végül a Birodalmi az utolsó perceiben elmondta, hogy mire akarják felhasználni a bolygót a Birodalmiak. Fel akartak használni a vírust, hogy elterjesszék más bolygókon is, leginkább azokon ahol a Köztársaság van jelen..
A bukott jedi nem hagyhatta, ezért átvette a férfi szerepét, és meg akarta semmisíteni a bolygót, túl veszélyes a létezése, máshogy nem lehet kiirtani a vírust.
Elmondta azt is, hogy ez nem központi reaktor, mint sokan hiszik. Ez egy Rakata gépezet, ami két élű fegyver, adhat is és elvehet is. Utóbbival akarta a bolygó központi magját széthasítani, de végül nem tudott annyi energiát át irányítani, hogy beindíthassa a folyamatot.
A férfi bele halt a sérüléseibe, és eggyé vált az Erővel...
Charaka egy ideig nézte a holtesteket, most először találkozott olyan Jedivel, aki képes lett volna önmaga feláldozása helyett, egy egész bolygót elpusztítani azért, hogy... billiók életben maradjanak. Olyan áldozat ez, amire nem készítették fel a Jediket, és mégis Charaka legbelül érezte, hogy vannak, esetek mikor csak ez lehet az egyetlen módja, és ez a férfi fel merte vállalni, eldobva a Jedi kódot, és nem nyugodott bele abba, hogy az Erőre bízza az ártatlan élőlények sorsát.

Többnyire sok Jedi eltekint ettől a dologtól, Charaka jelen esetben nem tud mit kezdeni az információkkal, vissza utazott a hajójához és kapcsolatba lépett a tanáccsal, hogy beszámoljon nekik a történtekről, és hogy a következő megbízást megkapja.
A beszámolón mindent elmondott, ami történt, a tanács nem volt elragadtatva bukástól, amin a Jedi lovag, és tanítványa estek át, méghozzá azért, hogy egy bolygót elpusztítsanak.
Következő megbízása Alderaan bolygóra szólt, ahol a Baliss Házat kellett védelmeznie. Korábbi Jedi akit ide küldtek, életét adta a Ház védelméért.
Charaka feladata a Ház tagjainak védelme, és a merénylő elkapása, és átadása a Köztársasági Rendfenntartó szerveknek.
Nyugalmasnak mondható egy hónapnak nézett elébe, mégsem élt a pihenés lehetőségével, vagy töltötte azzal az idejét, hogy eddzen. Egy hónap alatt kiismerte a Baliss Ház szokásait, és a korábban történt incidensekből az derült ki, hogy az elkövető is, olyan információkat is tudott, amit csak a Ház belső köre. Mindez komoly gyanúra adott okot.
Következő egy hónapot azzal töltötte, hogy felkészüljön a merénylőre, de előtte megismerje őt és a különféle módszereit, ugyanis egynél többször próbálkozott már, s ugyan a célpont életben maradt, mindig valaki, aki védte őt életét veszítette.
Nem is kellett sokáig várnia, a merénylő egy Gran fejvadász volt, akit azért bíztak meg, hogy őlje meg a Baliss Ház fejét. Mindezz akkor derült ki, amikor megint meg akarta kísérelni, befejezni a feladatát, de ennek megpróbálásáról, és sikertelenségéről csak a Ház feje, Charaka, és a fejvadász tudott. A merénylő el lett fogva, és kíváncsi szemek elől el is lett szállítva. A zabrak Jedi egy csellel találkozót hívott össze a fejvadász holocsatornáján. Szöveges üzenettel, kiderült korábban is így komunikáltak egymással.
Charaka nem hitte de bejött a terve és a megbízó is el lett kapva. A Ház fejének, az egyik fia volt, aki azt állítja azért tette, hogy ő kerüljön a vezetői székbe, és ha eljön a Birodalom a bolygójukra (ami állítása szerint hamar be fog következni) akkor ő biztosítani akarja a Ház fennmaradását behódolás keretei között.

Tanácsnak tett jelentést követően elhagyta a bolygót, és útjára indult a következő megbízás felé, ahol szintén egy Jedivel veszítették el a kapcsolatot. Tatooine bolygóra kellett utaznia.
A poros, forró sivatagi bolygó feladta neki a leckét, nem mehetett akárhová, és akármikor. A bolygó természete könnyen a végzetévé is válhat. Az Erő vele volt, és segítette a feladatát, és egy olyan helyre vezette, egy személyhez aki jól ismerte a környéket, Jawa szerzet volt az aki segített neki, csak azért mert olyan baj nyomasztó karjai ölelték körbe a településeket, városokat, ami őt is, és a népét is veszélyezteti: Buckalakó hordák, és egy olyan személlyel a oldalukon aki jól ismeri a hadviselést. Charaka új feladata az volt, hogy megállítsa a fenyegetést, mielőtt rászabadul az ártatlanokra.
Elmondás alapján az a rejtélyes személy nem más mint az a Jedi akivel megszűnt a kapcsolat, de nem értette miért fordult a béke, és védelem ellen.
Egyik nap estéjén a segítő Jawa odavezette, az ellenség gyülekező helyére, utána elbújt, és a rejtekhelyén várta a Jedi visszatérését. Charaka bejutva az említett helyre, késznek érezte magát arra, hogy véget vessen ennek az őrültségnek. A hely bejárata maga egy kőhegy oldalában kezdődött, a belső része különféle mechanikus gépezetekkel volt tele, aminek szerepét a zabrak nő nem értette, de nem is zavarta túl sokáig. Jó pár buckalakóval végzett mire elérte a férfit. Nem tudta megállapítani, hogy ember volt e vagy más fajhoz tartozott, ugyanis az arcát sötét arcfesték fedte, a hangja pedig rekedtes volt, alig érthető.
A harc előtt valami esztelenséget kezdett szavalni amiből a Jedi nem szűrt ki túl sok használható dolgot, mindössze azt, hogy nincs tudatánál.
Harcuk hamar véget ért, nem ért fel a harci tudása Charaka Ataru fénykard haladó stílusával szemben. Ahogyan Tarison is bukott jedi úgy ez a férfi is eldobta a fénykardját, amikor már képtelen volt harcolni. Azonban az ellentét köztük az volt, hogy ez a férfi kiáltozott, és a fejét fogta. Különféle neveket mondott, köztük Lord Vix is elhangzott,s gyakran mondta, hogy nem bírja tovább, aztán eggyé vált az erővel. Szándékaiból, indítékaiból nem lehetett kiszűrni semmi logikust, vagy értelmeset. Úgy viselkedett, mint a mestere, amikor a betegség eluralkodott rajta.
Hajójához visszaérve a Tanáccsal megosztotta felfedezéseit.

Így is történt, de a tanács is csak találgatott, lehet ő is egy áldozata volt az Erő sötét oldalának egy betegségének.
Mindenesetre a Buckalakó klánok nem lettek egyesítve, így a városokra háruló veszély jelentősen lecsökkent.
Charaka tudta, hogyha a Jawa fajú lény nem segít neki, akkor lehet későn találta volna meg a megőrült Jedit, és a buckalakókat a dűnék tengerében, s akkor kérdésessé vált volna a megbízás sikere.
Következő megbízás Nar Shaddaara szólt, egy beépült Jedi lebukott, elfogták, de mint kiderült nem a Hutthoz tartozó bűnszervezet tartotta fogva. Természetesen minden illegális ügyleteket végző szervezet fizet a huttoknak, hogy egyáltalán működhessenek, amolyan "megtűrés" havi díj.  Viszont nem tudhatnak mindent mindegyik ténykedéséről, de a helyi informátorok igen.
Ehhez a megbízáshoz Charakanak álruhát kellett öltenie. Azt ugyan nem tudta, hogy a beépült Jedi mi, vagy ki után nyomozott, de az álneve alapján rá tudott kérdezni pár informátornál.

Megfelelő mennyiségű Credit, és megfelelő "ember" hamar útba tudta igazítani.
Egy Crio Kaszája néven emlegetett bűnszervezet tartja fogva a Jedit, akit át akarnak adni a Birodalmiaknak. Ugyan Nar Shaddaa a korrupció szimbóluma, mégis ezen a bolygón jelen vannak a Birodalmiak, és a Köztársaságiak is más, és más céllal.
Charaka adott egy esélyt a tárgyalásra, ugyanis túlságosan feltűnő, ha egy túlképzett erőhasználó siet, egyedül, az elfogottat kiszabadítani. Ugyan a tanács azt mondta lebukott, de az informátorok nem tettek róla említést, pontosabban arról, hogy ő Jedi lenni.  
A köztársasággal jelenleg együttműködő Hutt kartelek egyikétől kért segítséget az ügy megoldása érdekében. Kapott is két kísérőt, akik a huttokat képviselték, de igazából zsoldosok voltak. Odamentek a bűnszervezet székhelyére, ahol elkezdték a tárgyalást, ami fél perc alatt agresszív véleménycserébe fordult át. A zabrak nő hamar rájött, hogy utálja a lőfegyvereket.
A tárgyalás sikertelensége azonnal továbbítva lett a Nar Shaddaa Huttjának, aki megvonta a megtűrést, és a bajkeverő szervezet felszámolására vérdíjat tűzött ki. Charaka ellenezte, de tudta ebben senki nem szólhat bele. Részt kellett vennie a tisztogatásban, míg el nem jutottak a szervezet fejéig. Kihallgatás során kiderült, hogy az át alakításokon átesett Duros szektor egy részén tartják fogva a keresett személyt. Mindezek után a bajkeverő szervezet megszűnt létezni, és másnap után már senki nem fog emlékezni Nar Shaddaan arra hogy létezett ott egy Crio Kaszája nevű bűnszervezet, akik hajlandóak voltak nemet mondani egy hutt kérésének.
Az elkapott Jedi ki lett szabadítva pont azelőtt, hogy átadták volna a Birodalmiaknak.
A további intézkedések nem tartoztak a Zabrak nőre, ezért ha tehette minél gyorsabban elhagyta a bolygót, ahol az időközönkénti borzongás fut végig rajta, amit a folyamatos háttérzaj okozza. Amit érez az az itt élő teremtmények elméjének visszhangja az Erőben. A haragjuk, a mohóságuk, a kétségbeesésük, maga az élet.
Visszautazott Coruscantra, a Jedi Templomba, fejleszteni tudását, elméleti és gyakorlati szinten, a felépült mesterével Yuannal.
Pár hónap után segélykérés érkezett egy Köztársasági flotta űrhajóról. Egyik tanítványnak elment az esze és katonákat kezdett ölni, a létfenntartó rendszereket rongálni.
Charakat küldték a probléma megoldására.
Odaérkezésekkor csak még tovább romlott a helyzet, az űrhajó flotta háromnegyedét nem lehetett bejárni légző készülés, és testvédő felszerelés nélkül, nem beszélve a halottak számáról.
Az életben maradt Admirális szerint a padawant ide szállították, mert nagyon megsérült, és jött is egy kedves, sebhelyekkel tarkított arcú Jedi, aki meggyógyította a Dathomir nőt, és elhagyta a helyet. Utána egy órával a padawan felkelt, begyógyult sebekkel mintha misem történt volna, és elkezdett őrjöngeni, és sötét, kegyetlen dolgokat tenni.
Caharaka, kis idő elteltével bejutott az irányítóteremhez hasonló tágas, és terminálokkal kidekorált helyiséghez.
A padawan már ott várta, világító sárga szemekkel, elégedett vigyorral az arcán.
A Dathomir nő üdvözlésképpen aktiválta kéken fénylő fénykardját, és azt szegezte a zabraknak aki nem mozdult, csak kivárta mit akar mondani mentségéül mindazért amit tett.
Ám semmi mentséggel nem hozakodott elő, élvezte, amit tett, és amit tehetett, s mindazt, amit Charakaval készül tenni. Lord Vix elégedett lesz vele, amiért befejezi azt, amit mások nem tudtak, állítása szerint. Zabrak Jedi számára egyértelmű volt, hogy a Vix nevezetű személy áll mindezek mögött, ő az a sebhelyes arcú férfi, és minél hamarabb véget kell vetnie a szörnyűségeknek, míg azok el nem terjednek a galaxisban.
Okozott meglepetéseket számára a padawan gyorsasága és stílus jártassága, de végül nem okozott neki különösebb megerőltetést. Ataru stílussal gyorsan, és kíméletesen végzett vele. Utána pár másodpercre rá megjelent a holokivetítőn egy sebhelyes arcú férfi, aki bemutatkozott, mint Lord Vix. Charaka nem várta, hogy ilyen hamar kapcsolatba lép vele. Vix azt akart elhitetni a Jedivel, hogy bármit is tesz, ő győzött, s ez ellen nem tehet semmit, utána megszakadt a kommunikációs kapcsolat.
Coruscanton beszámolt a Tanácsnak a történtekről, nem voltak elégedettek a veszteségek miatt, de tudják, hogy a betegség áldozatai az utolsó percig is harcolnak, hajtja őket a kórság, míg eggyé nem válnak az erővel. Végül Yuon mesterének is elmesélte a történteket, aki előhozakodott egy megoldással, hisz ugyan felépült, de még mindig érezte tudata egy szegletében Lord Vix jelenlétét. Azt tervezte, hogy ráhangolódik, és kinyomozza a tartózkodási helyét, és akkor Charaka legyőzheti. A hatás sikere abban mutatkozott meg igazán, hogy Yuan teste fölött átvette az irányítást nem más mint a Betegség Mester.
Charakanak meg kellet küzdenie a mesterével, de tudta csak időt kell nyernie Yuannak, hogy a keresés sikeres legyen.
Pár percig tartó küzdelem után, ha másra nem arra rájött a zabrak, hogy fölülmúlta mestere tudását, vagy még mindig annyira le volt gyöngülve, hogy könnyedén lépést tudott tartani vele, mindenesetre nem volt gond az elhúzódó küzdelem.
Egyszer csak erőtlenül rogyott össze Yuan, és visszanyerte eszméletét. Gyorsan be táplálta a koordinátákat az adat táblába, elbúcsúzott a tanítványától, akire büszke mindazért, amit elért, és tudja, hogy az Erő vele van, ezért sikeresen békét fog hozni a galaxisra.
Charaka már ekkor is tudta, hogy ez nem ilyen egyszerű. Yuan teste erőtlenül elernyedt, és eggyé vált az erővel.
Charakat csöndesen állt mellette, kezeit összekulcsolta és ezt mondta:
- Az Erő legyen veled Mester - mondta remegő hangon, és nyomban közölte a történteket a tanács egy tagjával, s utána elindult az áldozatok árán szerzett koordináták felé.

A koordináták egy kopár szürke színű holdra szóltak, valamiféle bányatelepnek tűnt az egész. Leszállt annak kijelölt rámpáján, és amint a hajóból kiszállt, máris rátámadtak a fekete testpáncélt viselő személyek, némelyik vidrokardot, másik vindrolándzsát, és volt olyan is aki kétpengélyű vidrobotot használt Charaka ellen. Nem volt esélyük egy tapasztalt fénykard forgató ellen, aki nem veszített még küzdelmet. Bizonyos értelemben ez a tény egyfajta büszkeséget, és arroganciát teremtett személyiségében, ugyan nem nagyon, de mindezeknek a kevéske csírája benne volt.

Az épület belsejében pár tucat a korábbiakhoz hasonló fegyver forgatókkal küzdött meg mielőtt elérte az épület egyik oldalát, ahol egy hatalmas üveg volt beépítve fal helyet, amin rá lehetett látni a bányatelepekre.
A hatalmas üveg előtt csak egy alak volt kivehető. Charaka a Duplapengéjű fénykardját bekapcsolva hagyta, és jobb kezében testétől eltartva a hátsó penge a háta ívén át ágaskodott a magasba, míg a másik része a föld felé nézett. Nem vesztegette az idejét, oda szaladt a nyugodtan váró, neki hátat fordító Lord Vix hez.
Aki a megfelelő pillanatban felé fordult, a kopasz s megannyi sebhelytől elcsúfult arcán elégedett vigyor jelent meg, ami még tovább torzította a látványt.
- Lám, hát megérkeztél, milyen érdekes fordulatot vett az élet, nem gondolod? A Sith nyugodtan várja behatolót, míg a Jedi mindenkit megölt, aki az útjába került, és harcra készen tartva fegyverét, azzal szándékozza az én életemet is elvenni - mondta nevetve, és elégedettségét nem rejtve, miközben továbbra is nyugodt maradt.
- Tudod, hogy miért jöttem, vessünk végre véget ennek az egész tébolynak egyszer és mindenkorra – válaszolta ingerülten a Lordnak. Végül is megint egy Sith miatt veszítette el a második mesterét is.
Aki felnevetett, és úgy érezte ki kell ábrándítania a hívatlan vendégét.
- Úgy gondolod győzedelmeskedsz, ha megölsz? Nem, ezt a csatát te, és a drágalátos Jedi Rended elbukta. A megfertőzött Jedik meghaltak általad, és más által, ők csak egy része volt azoknak, akik meg lettek betegítve, ha én meghalok velem halnak azok akikben jelen van... Továbbá, ha ez nem lenne elég - mutatott a zabrakra -, te elbuktál, érzem benned a vívódást, érzem a könyörtelenségre való hajlamot, a megvetést, a haragot, de miért zárod ki ezeket? Örökké úgysem tudod, álszent vagy, egy hamis dolog, mint minden Jedi. Te kegyetlenebb, és gonoszabb, vagy mint én val.... - hagyta abba gúnyolódást, mert gyorsan elő kellett vennie fénykardját, aktiválni, és kivédeni a zabrak nő támadását, aki homlokát ráncolva küzdött az előtörni kívánó düh ellen.
Lord Vix ellökte magától egy Erőcsapással, és folytatta a mondatát.
- Én nem az vagyok, akinek hiszel, ezt a testet csak kölcsön vettem, ÉN Terrak Morrhage vagyok, a háború egy időszakában a síromnál hagyták ezt a gyönge, és szerencsétlen Padawant, aki azóta is jó szolgálatot tesz. Semmi esélyed ellenem, ad fel, és talán megkíméllek...
Charaka telekinetika segítségével elrepítette magát a földtől, és egyenesen a Sith felé tartott, aki készen várta bárminemű támadását. Egy kis idő elteltével olyan helyzetbe kerültek, amikor a két fél fizikai erőpróbája került megmérettetésre. Egymás kardjával nyomták a másikat, egy ide oda vonaglás közben szólalt meg az Iridoniai.
- Látom, semmit nem tudsz a Zabrak fajról, ők sose adják föl a harcot. – Azután egy erős lendítéssel eltaszította magától a Sith-et.
Lord Vix nevetve válaszolt.
- Ez az add meg magad az Erő Sötét Oldalát tápláló érzelmeknek, és soha többé nem tudod majd eltitkolni az igazi valódat a Tanács előtt...
Charaka már régóta nem vívott, ilyen idegesítő, felingerlő csatát, de talán azért is, mert az ellenfele erős, és képzett, nem hiába Lord a titulusa.
A párbajuk tovább folytatódott, és bizonytalan egy perc után kiderült, hogy a kardvívásban ugyan azon a szinten állnak, viszont tudta a nő, hogy a technikájának gyorsasága azzal jár, hogy hamar kifárad, és ha az bekövetkezik, akkor vége. Improvizálásra kényszerült, kinyúlt az Erőbe, és egy erőcsapást küldött felé, ami arrébb taszította ellenfelét, utána megint kinyúlt az erőbe, és elméjét a környező különféle tárgyaira burkolta rá, és repítette azokat Vix felé. Aki ha nem kerülte ki azokat, akkor ketté vágta vörösen izzó fénykardjának pengéjével. Mindez csak figyelem elterelésként szolgált, hiszen kellett egy kis idő Charaka-nak, hogy kinyúlva az erőbe, egy erőteljes, és nagy mennyiségű erőt gyűjtsön össze, és azzal repítse ellenfelét a háta mögötti műszerfalnak, az az űrhajó falának, még akkor is ha semlegesíti ( eltereli) annak egy részét. Így is történt, öt métert hátra zuhant, és neki a fém falnak. Következő pillanat, amikor harcra kész volt, már a Zabrak ott volt előtte és rázúdította Ataruféle fénykard mozdulatokat, és egy hat gyors zóna támadás, váltás után levágta ellenfele jobb karját, és két lábába mély sávot égetett a fénykardjával. Vixnek ugyan fájdalmai voltak, de felnevetett, és ezt mondta verejtékező, és sápadt arccal:
- Győztem... ha nem is most... de idővel végleg el fogsz bukni.
Charaka egy lendítéssel végett vetett ellenfele szenvedéseinek mindörökre, és háta mögött hagyta a helyet.

Robot pilótára kapcsolta az űrhajó navigálását, és lassú mozdulattal haladt előre. Eközben Charaka felvette a meditációs formát. Lelassította a lélegzetét, és amikor eléggé elmerült a meditációs állapotban, meditált az eseményekre.
Megérkezve a Jedi templomba, ugyan olyan nyugodtság, és kiegyensúlyozottság ölelte körbe, amilyennek megismerték. A tanács elé járulva elmesélte a történteket, akik azt mondták, hogy érezték Lord Vix halála okozta veszteségek láncreakcióját, és annak áldozatait. Ugyan veszteségekkel, de legyőztek egy nagy veszélyt.
A zabrak Jedi engedélyt kért a tanácstól, hogy hadd merüljön, el a tanulmányaiban mielőtt egy új megbízást fogadna el. Kapott négy hónapot, amit arra használt ki, hogy a VI.Niman fénykard stílust tovább fejlessze, amihez egy mestert kellett felkeresnie ( Korábban Yuan segített benne.

Letelt a négy hónap, és Charaka már készen állt egy új megbízásra.
Telos IV re kellett mennie, különféle polgári felkeléseknek kellett utána néznie, és kinyomoznia a kiváltó okokat.
Charaka Telos IV re tartott, amikor utazás közben megtámadták az űrben. Utána beérkező hívást kapott, amivel közölték vele, hogy a Fekete nap bűnszervezet elintézi őt egyszer és mindenkorra, amiért keresztbe tett nekik Coruscanton.
Túlélte a merényletet, de a gépével lezuhant egy holdon, amit nem ismert. Ugyan vadnak tűnt, de az egyetlen városa barátságos volt, s mint kiderül, olyan kicsi a hely maga, hogy semleges maradt.
Pár napot a városban töltött, de az Erő végül nem hagyta nyugodni, súgta neki, hogy valami nincs rendben a felszín alatt, folyamatosan zavart érzékelt az erőben, végül a zavar központjához vezette. Kiderült, hogy a felszín alatt más van igazából, mint gondolta. A hely maga földalatti Sith akadémia romjaira épült.
Mint történész, Charakat érdekelte, hogy vajon mit fog találni, s reménykedett abban, hogy rá lel a Sith-ek gyenge pontjára, amivel esetleg megnyerhetnék a háborút, lelkesedés ellenére tudta, hogy igazából nem ilyen egyszerű a helyzet.

Lejutva a földalatti katakombákba, észrevehető volt, hogy már nagyon régóta nem használták a helyet, vagy elfeledkeztek róla. Mindenesetre a hely maga nem mutatott bármiféle reményt arra nézve, hogy a zabrak jedi bármi használhatót találna. A sötétben muszáj volt bekapcsolni a fénykardját, hogy megvilágítsa a helyet. Pár perces keresgélés, és sétálás után elérkezett egy beomlott folyosóra, aminek mélységét úgy mérte föl, hogy fénykardjával utat vágott a törmeléken. A kör alakú törmeléket pedig az Erő segítségével telekinetikusan kihúzta, és letette maga mellé. Kezdeti sikerét további, egyre sűrűbben botlott bele beomlott járatokba. Idővel ezeken is tovább jutott, s már csak görnyedt háttal tudott közlekedni, amikor valami hatalmas lárma, és földindulás rázta meg a helyet. Charaka kinyúlt az erőbe, és letapogatta a helyet, észlelte, hogy ahonnan jött, azok a területek valamiért beomlottak, és eltorlaszoltak megannyi útvonalat.
Nem csüggedt, haladt tovább, tudta jól, hogy az Erő okkal vezette ide, így tehát nincs mitől félnie.
Egy órán át a félig beomlott folyosókat járta, miközben egyre mélyebbre, és mélyebbre jutott a katakombákban. Mígnem elért egy hatalmas fém ajtót, aminek kinyitásához nem használhatta az Erő segítségét. Lévén a hely eléggé érzékeny a kora miatt, így tehát maradt a fénykardjánál, és azzal igyekezett túljutni az akadályon. Ám vagy nagyon vastag volt, vagy más okok miatt, de nagyon lassan vágott rajta egy kört, aminek meghűlése után átbújt rajta. Egy elzárt, egykor tudástárként szolgáló helyi Archívum központjába jutott. Ám sajnálatára úgy nézett ki, hogy az összes adatot törölték a rendszerről, ugyanis üresen tátongott az adatokat tároló cellák. A központi adatlekérdező gépek meg voltak rongálva. Arra, mert gondolni, hogy egy Jedi mester pusztíthatta el a tudást, mint a Jedi Rend tanácsának tagja, Kes Jedi Mester, aki előszeretettel pusztít el Sith ereklyéket. Csalódottan, s feszülten járta át az egész archívumot újra, és újra, mint aki nem hiszi el, hogy a semmiért jött.
Irracionális csalódottságát elcsendesítette, és meditációs formát vett föl. Lenyugtatta magát, és lélegzetét, utána az elméjével kinyúlt az Erőben, és mély koncentrációval az egész földalatti labirintust átvizsgálta, mintha a hanghullám söpört volna végig minden létező helyen, és törmeléken.
Sokáig nem talált semmit, de mégis valami nyugodtság lett úrrá rajta, s az egyik oldalhoz sem kötődő hely olyan erő energiákat képviselt, ami arra késztette, hogy még tovább keressen, és meditáljon. Egy bizonyos idő elteltével ösztönösen sikerült össze kapcsolódnia az univerzum harmonikus Erővel, és elérni egyfajta belső harmóniát, egyensúlyt.
Utána a figyelmét megérintette valami a föld mélyén, pontosabban az archívum talapzatában volt valami elrejtve, egy kicsiny tárgy, ami érzékenyen reagált az Erő jelenlétére, így vette észre.
Tranz állapotból kilépve, valami megoldást keresett arra, hogy elérje az érzékeny tárgyat. Így tehát úgy döntött még tovább vizsgálja a tudástárat valamiféle rejtett mechanikai nyitásra, vagy valami hasonlót keresett. Végül észrevette, hogy az egyik adattároló sor elmozdítható volt, de csak annak aki a misztikumot tudja megfelelően használni. Erő telekinetika segítségével jobb oldalról és elölről kellett nyomnia, aminek hatására a hamis eleme fel emelkedett, és oldalra siklott egy kis szerkezeten utána már nem nyomta azt a csappantyút, ami lezárva tartotta a csapóajtót. Annak nehéz fedele kiemelkedett a földből, újfent az Erő segítségével Charakat továbbjutott azon az akadályon is, a felfeszítésével. Egy lépcső tárult a szemei elé, amit fénykardja fénye világított meg előtte, és leérkezvén a járat további részeit.
Egyszerű kőfalakkal körberakott rövid folyosó volt, aminek végén egy kis pódium volt, azon pedig egy háromszög alakú piros holokron, de ezen nem voltak a Sithekre jellemző írásokkal díszítve. Elégedetten, és egy kicsit izgatottan magához vette, és visszaérve az egykori tudástár termébe, annak egy üres részére óvatosan letette a holokront, és meditációs formát felvéve, tudatával irányított Erőnyalábokkal szép lassan meg-meg érintette a holokront, ami felfénylett, és megannyi kéklő szemcse jelent meg, ami szép lassan összeállt. Az egykori megalkotójának kicsinyített mása jelent meg, ami egy alkarnyi hosszúságú lehetett, meghajolt, és bemutatkozott:
- A nevem Lord Vectivus, az Erő felfedezéseimet, és üzleti tanácsaimat fogom megosztani veled.
Charaka izgatott volt, hiába volt Sith az illető, nem tűnt olyan elvetemültnek mint azok akik ellen harcolnia kellett, legalábbis több jel erre utalt. Charaka érdekesnek találta, hogy nem volt az Erő sötét oldalával átitatva a szerkezet sem.  A holokron automatikusan, kérdésekre nem várva folyamatosan mondta amit szeretett volna, a zabrak jedi pedig nem merte le állítani, így memorizálni, és jegyzetelni kényszerült az adattáblájára.
- Most pedig több, különböző Sith varázslatot, és Sötét oldal erő alkalmazásokról fogok beszélni, amiknek elvégzését, és mesteri szintre emelését úgy értem el, hogy nem engedtem át magamat a sötét oldalnak.  Ennek a menetét, lényegességét, és érdekességeit kívánom megosztani, ami fontos eleme a felfedezéseimnek – vázolta föl az elkövetkezendő témákat a kicsinyített Vectivus képmás.
Charaka nem talált szavakat, Lord Vectivus ellent mondott, mindannak amit a Jedik gondoltak a Sith erő alkalmazásokról. Ő képes volt megtartani az eredeti személyiségét, és olyan szándékához hű lenni, hogy ne ártson senkinek. Vectivus inkább üzletember volt, és kíváncsi, kutató, de nem felfedező. Mindent tudni akart az Erő-ről, és annak fajtájiról. A legnehezebb Erő alkalmazásokat tesztelte, és vált mesterévé úgy, hogy nem állt át a sötét oldalra. Nagyon jól átlátta milyen módon kell az erőt úgy irányítani, hogy ne az használja őt ki, hanem fordítva. Az elme, és a kirekesztés rész olyan alapon működött, mint Charaka ösztönös technikája, amit önmanipulációnak hív. Vectivus ezt úgy tökéletesítette, hogy csakis annak engedett, amit akart, ezáltal minden mást kirekesztett, bármiféle kétely, félelem, vagy megbánás nélkül. Határozott volt, mint az üzleteit illetően.
Sötét oldalnak mindig gátat szabott, egy pici teret sem engedett neki ahhoz, hogy annak ártó jelenléte elszaporodjon. Érzelmeit teljes mértékig uralni tudta olyan mértékig, hogy az ne okozzon többlet sötét oldalt. A hideg, és tiszta logikát részesítette előnyben, és a szeretett, mint érzelmet, amivel a legkönnyebben lehet elnyomni a sötét oldalt.
Mindig tudatosította magában, hogy ő milyen személyiség, és ezt határozottan őrizte, olyannyira, mint tudását. Lévén nem uralkodott el rajta a bódító sötét oldal, ezáltal sose említette tudását, mint hatalom, hanem mint felfedezés, vagy tudomány.
Konfliktusokat mindig is kerülte, életében mindig a háttérben mozgott, farkas bőrbe bújt bárány volt a farkasok közt, noha nem részletezte, hogyan érte el a Lord titulust, de minden más tekintetben meggyőző volt. Olyannyira, hogy Charaka bizakodva meri használni a tanácsait, ha netalántán az érzelmei eluralkodnak rajta, vagy netalántán az Erő sötét oldalát használná életmentő helyzetben.
Viszont azok a Sötét oldali erő alkalmazások, amiket bemutatott, és tanítani szeretett volna, csatolva a következtetéseit róla... Charaka számára túlságosan bonyolultak voltak, például az Erő lidércek megidézése, vagy egyszerre több fénykard telekinetikus használata az erő sötét oldala segítségével. Lord Vectivus maga hat darabot tudott irányítani, szétszedni pedig egyszerre hármat, amit gyakorló feladatnak tanácsolt, és még akadtak más technikák is, de egyik sem fogant meg a zabrakban igazán.
- Nem elfeledhető az a tény, hogy aki különféle harcokban, konfliktusokban méretik meg tudása, és személyisége, hajlamosabb rossz úton használni a Sötét oldal erő alkalmazásokat, vagy csak szimplán engedni az Erő Sötét oldalának. Vannak utak, amik ezeknek a lehetőségeit önkéntelenül növelik, bármennyire tudatos valaki. Ha nem azonnal hát idővel. Én azon voltam, hogy mindazokat az eseményeket kerüljem, amik arra kényszerítettek volna, hogy nagy mennyiségű Sötét oldal járja át testemet, és elbódítsa elmémet, és személyiségemet - jelentette ki a kicsi képmás előkelően, és jól artikulálva.

Egy napon át működött a holokron, mígnem abbahagyta az adást. Charaka nem érzékelte azt, hogy tönkrement volna ( még ott áramlott benne az erő ), ezért visszatette a korábbi helyére, és ügyelt rá, hogy elrejtse jelentétét úgy, hogy mindent visszahelyezett oda ahol korábban volt, s kiút után kezdett kutatni, miközben rágcsálta a kaja kapszulákban lévő ételkoncentrátumokat.
Szerencséjére, akadt egy félig beomlott, a felszínre kivezető kijárat a régi Archívumból, és újból felszínen találta magát, miközben mélyen áthatották mindazok, amiket hallott.

Jól átgondolva már értette miért lehetett képes Lord Vectivus arra, amit állított. Olyan életet élt, amit se egy Sith, se egy Jedi nem engedhet meg magának, ő mégis a pénzügyi hatalmánál fogva, és a nemesi címének köszönhetően megtehette, hogy ne játssza azt a szerepet, mint sok Sith, vagy Jedi. Pontosabban úgy viselkedett, mint egy üzletember, akit nem érdekeltek a konfliktusok, csakis az Erő rejtelmei, és nem törődött a galaxis folyamatos hanyatlásával. Charaka a tudását elismerte, de mint személyt gyávának tartott azért mert a tétlenséget, érzéketlenséget választotta. Azért van egy jó is ebben, legalább nem hozott további romlást a galaxisra.
A mentőhajó megérkezett, és tovább szállították az eredeti célállomása felé, ahol ugyan akadt tennivaló, de a zavargás már megoldódott, és a rejtett Jedi templomba invitálták.
Végül semmi komoly nem történt, csak Coruscantra kellett vinnie pár újonnan talált holokront. Az odautazást köztársasági transzporton kellett megtennie, sok másik utas társaságában.

Coruscanton nyomban kapott egy új megbízást. Nem csodálkozott rajta, és már nem gyerek, hogy a templomban tanuljon.
Egy mocsaras bolygóra kellett mennie, aminek a koordinátáját hamarabb megjegyezte mint annak nevét. Oda egy köztársasági szenátor gépe zuhant le, valami meghibásodás következtében, a zabrak képviselte a mentő "sereget".
Könnyedén megérkezett és landolt a megadott koordinátán.
Ugyan a pilóták életüket veszítették, de a mentésre váró személy, és droidjai túlélték. Ők magukat a nyomok alapján egy kutatótáborban találta meg, ott több történész gyűlt össze, köztük pár Jedi is volt, egyikük jelentette a tanácsnak a szenátor kérését. Mint történész érdekelte mit találtak Jedi társai ezen a kietlen bolygón. Első, ami felkeltette az érdeklődését az egy zölden izzó tábla volt, amit ezen a bolygón található ős öreg templom katakombák mélyén találtak meg, sok másikkal, amiket vagy a földrengés, idő vasfoga vagy szándékos rongálás okozta tönkre tétele történt. Ez a bolygó kihalt volt, aki járatos az Erőben, az érzékelni tudta. Régészeti feljegyzések szerint már vagy tízezer éve kihalt az a faj ami építette a templomokat, és más különböző épületeket.
Charakat szinte elbűvölte a tábla, ám tartalmát nem értette. Egyik történész szerint egy majdnem elfeledett, de már holt nyelvnek számító nyelvel írtak az ásvány táblára, érdekes módon nem az egykor itt élt fajhoz tartozott. Maga a tábla áttetsző zöld színű ásványtábla volt, amiben fekete erek húzódtak különböző irányokból. A tábla korát nehéz megjósolni, de a vésetek idejét már könnyebben tudták. Nagy eltérés észlelhető a vésetek között. A régiek egy részét vagy módosították, vagy felújították, de olyan is akadt, hogy a lenti sorokban új rúna szókat véstek. A régiek százezer évesek ( kerekítve) az újak pedig hatvanezer évesek ( kerekítve).
A találkozásnak köszönhetően, Charaka meg lett bízva hogy a táblákat, és más leleteket a fordításaikkal, vigye a Jedi templom archívumába feljegyzésre.

Úgy tartja az eredet történet, hogy még amikor e Galaxis a kezdetét járta, az űr végtelenében megjelent egy lény, egy másik dimenzióból, akinek otthona az űr volt. Őt magát névtelennek tartotta, és azok oltalmazójának. Ám csak szavakban volt oltalmazó, megmentő, aki ellent mondott neki vagy megölte, vagy felfalta elméjét. Hamar a halál, és a háború Istene lett, aki bolygókat akart meghódítani, az egyik leigázása után, ám fejletlen technológiák miatt nem tudta mindezt megvalósítani. Utódai a Rakata faj bukása után pár évtizeddel, az akkor még ismeretlen űr egy részét felfedezték, és a civilizálatlan bolygókat meghódították. Úgy jutott el ide is Azalor története.
A forrás bolygó helye kérdéses, de ott állítólag hátra hagyta hatalmának „magjait”, aminek nem volt párja.
Az ő ereje abban teljesedett ki, hogy bárki elméjét irányítani tudta. Neki nem mondhatott ellen senki, nem volt olyan akarat, ami versenyezni tudott volna az övével.
Több fajta módon ábrázolják, de egy közös, Quarren fajhoz hasonló feje volt, és teste, de mégis más.


Charaka nem sokat foglalkozott vele, csak lefordította, és megértette a mondanivalóját. A múlttal nem szabad túl sok időt fordítani főleg akkor, ha nincs a Galaxis hasznára. Ettől eltekintve érdekes történet lehet azoknak, akik az archívumban különféle népek vallásai után kutatnak.
Tudja, hogy akadtak olyan mesterek a történelem folyamán, akik különféle kultúrákat, és népcsoportokat látogatott meg, hogy jobban megértse az Erő rejtelmeit, s ezáltal ténylegesen megtudjon világosodni.
Jó pár száz éve már nem lehetséges ilyesmi. Nincsenek olyan nyugodt idők, mint lehetnének.
A galaxis folyamatosan zaklatott, generációkról generációkra, s azzal senki nem segít a galaxison, hogy csak magával törődik, és a megvilágosodásával.
Charaka végül elszállította a bolygóról a Szenátort, és a történészek feljegyzéseit, és az ereklyéket.
Következő sürgős megbízása most leginkább csak az űrben zajlott, meg kellett védenie egy fontos árút szállító kereskedelmi konvojt. Az egész egyszerű kísérgetős kalandból egy ádáz üldözős, és űrcsatáktól perzselt kalamajkává nőtte ki magát az egész, de ezt is sikerre vitte.
Mindenesetre sose volt a kedvence az űrutazás, és maga az űrcsaták. Kapott képzést rá, de mindez csak annyit segít a helyzetén, hogy helyt tud állni a harc során.

A történtek után megint tartott egy kis szünetet, be akarta hozni a lemaradását, mint Jedi történész, aminek már Zeroos mester halála óta nem igazán űzött, és a mocsaras bolygón történtek ráébresztették, hogy bizonyos megnyugvást tud számára nyújtani a zaklatott mindennapokban.
Két hónap intenzív felzárkóztató tanulás után, csatlakozott egy csoport történészhez, hogy feltárjanak egy rég elfeledett könyvtárat, egy vadnak minősített bolygón.
Ugyan az első történelmi nyomozásos megbízása sikerrel zárult, de a könyvtárnak csak egy kicsin része maradt fenn, és a megmaradtak rekonstruálásra vártak, ami időt vett igénybe. Amiben Charaka nem vehetett részt, mert egy futár érkezett hozzá, hogy közölje vele a tanács Yaga Minor bolygóra küldik, a bolygó leginkább csak a hajóépítő ipari szerepe miatt van elsősorban számon tartva, de a zabrak jedinek a kialakult zavargásokat kell megoldania, ezt kívánja a jedi tanács. Nem utolsó sorban hosszú idő után Zeroos mesterére gondolt vissza, akit ezen a bolygón győztek le véglegesen, ahogy sok más Jedit is.
A bolygó már volt Birodalmi kezek alatt, és akkortájt kezdődött a bolygón a hajógyár mellett több másik felszíni építkezés, gépesítés, az amúgy esőerdő típusú vadnak minősülő bolygó, ami a peremvidék szélén helyezkedik el.
A bolygón magán nehéz, és kemény az élet, amit jobbá tesz a gyár köré épült városrendszerben található szórakoztató centrumok.
A zavargás oka nem volt más, mint Birodalmi propaganda, és a dolgozók jobb bérezésért elkezdtek sztrájkolni. Amit úgy gondolták a cégtulajdonosok, hogy megoldják, és végül a városért felelős bizottság elfogadta a feltételeket, és újra Birodalmiakhoz akar csatlakozni. Akik további városokat, szórakoztató centrumokat, és magasabb bérezést kínált föl. Mindez kiderülése után Charaka kívánta rendezni a helyzetet, és helyrehozni a köztársasági kapcsolatot. Ám elkésett vele, a köztársaság igen sok területet veszített az utóbbi pár száz évben, és nem rendelkezett olyan tőkével, hogy felültudná múlni a birodalmiak ajánlatait. Ezzel sajnálatosan sikertelennek volt nevezhető a zabrak Jedi közreműködése.
Utána Coruscantra utazott, hogy a Jedi archívumban folytassa Történész tanulmányait, és fejlessze fénykardvívás, s az Erő alkalmazás technikáit, míg nem szólítják őt.

Három hónap eltelte után, pár régóta eltűnt holokron került elő a Korellia feketepiacon, de valaki azonnal felvásárolta őket. Ennek kellet utána járnia, továbbá felhatalmazták rá, hogy lefoglalhatja a holokronokat, és visszaviheti a Coruscanti templomba, ahonnan eltűntek a nagy Coruscanti háború idején.
Davos Kin volt a Kin nemesi család egyedüli férfi utóda. A család eredete régre nyúlik vissza, és befolyását, s hatalmát politikai feltörekvéseinek köszönhette, s ezt a vonalat képviselték az utódok is, már az elmúlt három generáció során.
Sariv Kin eltitkolta egyedüli fiú gyermeke erő-érzékenységét, nem akarta, hogy bármi letérítse a családját a Politikai pályáról. Mindezek ellenére Davos Kin érdeklődött az Erő, és annak misztikumai iránt, ezért amint rendelkezésére ált egy kis családi vagyon, azon nyomban megmozgatott mindent, hogy tudásra leljen. Sajnálatára csak a Fekete piac szolgált lehetőségekkel, és jó drágán.
Végül az évek sokasága alatt szép kis gyűjteményt gyűjtött össze korábban eltulajdonított, vagy elfeledett holokronok, és erő-használó szervezetek, rendek tárgyaiból.
Balszerencséjére, pont az egyik ilyen vásárlása keltette föl pár Jedi érdeklődését, és küldték ki nyomozásra Charaka Jedi Lovagot.
Amikor a Zabrak nő civil ruhában nyomozott a feketepiacon, akkor az egyik pletykálni szerető kereskedő elmondta, hogy a Kin nemesi család szereti a drága csecsebecséket, mint például a holokronokat.

Így hát bejelentkezett a Kin nemesi családhoz, mint egy Coruscanti Köztársasági Szenátor, és a Korelliai helyzetet kívánná átbeszélni.
Megérkezvén oda már Jedi ruhában tette, meg is lepődött Davos Kin mikor meglátta. Viszont amikor a zabrak Jedi a háza belsejébe lépett. Olyat tapasztalt, amit még sose, érezte, hogy egy bizonyos tárgy szólítja őt, méghozzá az Erőn keresztül.
Rövid beszélgetés után Charaka rátért a lényegre, miszerint hallotta, és érzi is, hogy Jedi holokronokat vett, és tart birtokán. S attól függetlenül, hogy ő megvette, az a Jedi Rend Könyvtár tulajdona, és annak érett olvasóira, tanulóira tartozik.
A férfi tiltakozott, de Charaka tudta az igazat, és nem vesztegetett több időt a beszédre, megkereste a tárgyat, és csak a hívást kellett követnie, mígnem egy a ház falának egyikéhez ért, de érezte, hogy mögötte van az ami hívja. Utasította a férfit, hogy azonnal nyissa ki a titkos átjárót, vagy a fénykardjával váj magának utat.
Végül kinyitotta a rejtett szoba ajtaját, és ott különféle Holokronok gyűjteménye várta. Tizenkétszögű dodekaéder formájú, négyszögletű, kerek, és amit kerülni kell (legalábbis kellene) a háromszög formájú. Utóbbira undorodva nézett a Jedi, és sarkon pördülés után a férfi fordult bekapcsolt fénykardal, amit védekezve feltartott, amivel kivédte a férfi rá irányuló támadását, egy zöld színű fénykarddal, arcán kétségbeeséssel, és verejtékezéssel.
A küzdelmet könnyen lezárta a zabrak Jedi egy erőlökettel, ami a férfit elröpítette magától, távolodása közben magához hívta a zöld pengéjű fénykardot, és bedobta a titkos szobába, és a látott módon bezárta annak ajtaját. A férfi az igen tágas helyiség távolabbi sarkába zuhant, és lassú mozdulatokkal, de feltápászkodott. Jobb kezét kérlelően a Jedi felé irányította:
- Kérlek, ne ölj meg, ugye nem ölsz meg? Kérlek... én csak... - könyörgött az életéért Davos. Charaka felé tartott még mindig bekapcsolt zöld színű fénykarddal, és a férfi szavai felismertették vele a helyzetet, ki is kapcsolta azt.
- Ah, csak elgondolkodtam, nem akartam megölni - a többfunkciós öve bal részére helyezte fénykardját.
- Ha nem tudná Jedi vagyok, nem fogok megölni ártatlanokat - értette meg a helyzetet a férfivel, s intett Davosnak az egyik asztalnál elhelyezkedő székre, hogy üljön le.
- Úgy hiszem meg kell beszélnünk ezt a helyzetet! - ejtette ki eme szavakat nyomatékosan és határozottan parancsoló stílusban, miközben a homlokát ráncolta. Amint a férfi le ült vele szembe, a Zabrak Jedi folytatta.
- Minden részlet érdekel, hogyan, miért, és kiktől jutott hozzá azokhoz a tárgyakhoz!

A férfi elmondott mindent, céljáról, indíttatásairól, mostani helyzetéről.  Ugyan csak két Sith holokronnak minősülő tárgyat látott, de elundorodott attól a kisugárzástól, amit sugároztak, mélyen át voltak itatva az Erő sötét oldalát tápláló negatív érzelmekkel. Végül megegyezésre jutottak, a férfi nem tehetett mást, mint, hogy beleegyezik:
Az összes holokront lefoglalja Charaka, mint tiltott tudást birtokló tárgyakat, megkerülve a hatóságokat, a botrány elkerülése véget, hisz Sith holokront is magánál tartott. Tehát a hírneve tiszta marad, mint politikus, a Rend egyelőre szemet huny az eset fölött, de nem fog még egy esélyt adni neki, ha újból bajt hoz a fejére. Persze a zabrak nő csak leadja a holokronokat a Jedi Rend archívumába, ahol valószínűleg a Sith holokronok megsemmisítésre kerülnek, a többi meg a megfelelő helyére.

Ezzel le is lett zárva az ügy. Indult vissza Coruscantra a begyűjtött holokronokkal, köztük több ezer évesek is voltak, amiket a letűnt kor különleges dizájnjáról, színéről lehetett felismerni. Tanulmányai alapján illő volt felismernie.
Visszaút alatt erősen szólította az egyik lila színű Jedi holokron ami már a Davos Kin birtokán már elkezdte. Őt csak az-az egy érdekelte, tudta jól, hogy amelyiknél olyan erős a hívás, az bizony egy Erőszellemet takar (zár magába). Valamennyi holokront átitatták egy vagy több mester személyiségével, amely aztán őrzőként szolgálták ezeket a különleges adathordozókat. Ha egy olyan személy vette kezébe, aki képes volt megérteni a titkait, a készülék holovetítője működésbe lépett, és valamelyik őrzőjének holofelvételét sugározta. A néhai mester az előre beprogramozott tervek szerint párbeszédet folytatott a tanítvánnyal, s ugyanúgy oktatta és utasította őt a különféle gyakorlatokra elvégzésére, ahogyan az eleven, hús-vér mentorok tették. Egy ősi tudás, egy idejű a holokronok elkészítésének tudásával. Annak birtoklója, és használója az élete utolsó pillanatában bele tudja szelleme eszenciáját ágyazni a készülékbe, ezáltal több lehetőség is nyitottá válik. Ha a Jedi, vagy Sith nem tudta az erőszellem bonyolult technikáját, és még sírral sem rendelkezett amit megszállhat. Akkor ezzel a másfajta technikával tudását, és egész lényét addig megtudta őrizni, míg az eszköz meg nem semmisül. Amiért ez a fajta holokron szellemet tartalmaz, ezért képes az erőn keresztül hívnia a korábban megvizsgált ígéretes személyt. Amire egy beprogramozott holokron nem képes, és ez nagyban függ az elkészítőjének tudásától. Egy dolog volt Charaka számára fura. Eddigi tanulmányai alapján ilyesmit csak a Sith-ek csináltak, mert számukra az Erőszellem forma normális kivetüléssel lehetetlennek tűnt. Viszont ami hívogatja őt, az nem volt más, mint egy Jedi holokron motívumokat képviselő készülék.
Végül elhatározta, hogy olyat csinál, amit még sose: szabályt szeg. Azt az egy holokront megtartja, amivel valamiféle kezdetleges kapcsolat alakult, ki, a többit viszont leszállítja.
A Jedi holokronokat az Archívum könyvtárába adta le a regisztrálást elvégző illetékes személynek. A Sith holokronokat pedig át adta Kes Jedi mesternek az egyik tanácstagnak, aki örömmel elpusztítja azokat.
Alig várta, hogy kapjon valami megbízást, minél hamarabb tanulmányozni szerette volna a megtartott holokront, s azt, ha teheti nem a Jedi Rend falain belül.
Gondterhes időket élt a galaxis, így tehát mindig akad sürgős feladat, útra is kelt Esseles bolygó felé ahol kereskedelmi útvonal problémáját kellett megoldania.
Útközben tanulmányozta a kis tudás „kockát”.
Ha úgy érintette meg ahogy a többi holokront nem történt semmi. Pedig a szellemet birtokló holokronok alig várják, hogy felfedjék magukat, már-már türelmetlenül.
Így tehát óvatos mozdulatokkal letette a holokront a padlózatra, és leült elé. Felvette a meditációs formát, és bele kezdett a meditatív tudatállapothoz vezető gyakorlatba, amelynek során először is lelassította a légzését, és tudatának egyetlen pontjába összpontosította az Erőt, amit először csak gyengén aztán egyre nagyobb erővel rábocsátott a padozaton váró apró tárgyra.  Válaszképpen a holokron felfénylett, és előtört belőle az ember nagyságú szellem, és bemutatkozott.

- Kiara Trev a nevem, Jedi mester, és tanácstag, de leginkább Jedi történész. Azért szólítottalak meg az Erőn keresztűl mert érzékeltem benned valamit amit kevesekben, és úgy gondolom te elég érett vagy a tanításaimra. - mutatkozott be egy rövid magyarázattal, és egy fura mosollyal az arcán, amit a zabrak nő nem tudott eldönteni, hogy jó szándékú, vagy sejtelmes. A szellem, holokron raktározási képességének köszönhetően a szellem a halála előtt hordott ruhában jelent meg. Ami szokványos Jedi tunikából, és köntösből állt.


- Felajánlom, hogy tanítani foglak, és kérdéseidre válaszolni fogok.
Charaka elégedett volt az elhangzottak halva. Egy Jedi mester, aki egy holokront választott arra, hogy megőrizze tudását, és lényét. Ekkor még fogalma sem volt róla kivel hozta össze a misztikum maga. Azt sem tudta, hogy maga a sötét átvitel technika nem ismert a jedik számára.
A zabrak nő egy kevés izgatottságot tükröző hanglejtéssel válaszolt neki.
- A nevem Charaka Vrex, Jedi Lovag, és megtiszteltetésnek fogom venni, ha tanítasz engem
- Akkor a kiképzésed megkezdődik - jelentette ki lágy hangon.
- Pontosan mire akarsz kiképezni? - kérdezte érdeklődve, és kicsit zavartan. Az idős hölgy minderre a korábbihoz hasonló mosollyal az arcán válaszolt:
- Azokra, amiket kevesen értenek, azokra, amik fontosak, és persze arra, ami érdekel. Még mielőtt elkezdjük, mond, milyen a galaxis mostanában?
Charaka elmesélte neki a jelenlegi helyzetét amennyire csak tudta, a két frakció már hosszú ideje tartó háborúját,s a szövetséget a huttokkal. Ha nem is az arcán de a hangján érezhető volt, hogy Kiara egyáltalán nem elégedett az elhangzottaktól.
- Mond hát, te mit gondolsz minderről? Mit gondolsz a galaxisról, a háborúról, a frakciókról?
Charaka elmondta mindazokat az elképzeléseket, amiket át élt idáig, és amit ő gondol az egészről, de röviden:
- Maga a galaxis sorvad, már több ezer éve a folyamatos, újra teremtődő vallási ellentétek miatt. Én mit gondolok erről? Galaxis mindig bajban van, ezért mindig akad tennivaló, de nem úgy érzem, hogy  azt csinálják a Jedik amit kellene, vagy a köztársaság. Azért is választottam a Történészetet, hogy felkutassam a múlt hibáit, és megoldást keressek a mostaniakra, de nem látok rá olyannyira amennyire kellene.
- Ebben is tudok segíteni – ajánlotta mosolyogva.
Napok, hetek, hónapok teltek el miközben Kiara tanította őt különféle nézetekre, és próbára tette tudását. Mindez amolyan felkészítés féle volt, de Charaka nem tudta mire.
Kiara felnyitotta a zabrak nő szemé, arról, hogy a múlt, és jelen folyamán számos jedi fordult szembe a Renddel, háborúk, vagy más események folyamán. Ezek tények, de a dolgok mélyére nézve, valakinek fel kell tennie a kérdést, hogy mindez a Jedi tanítások kudarca volt-e, vagy maguké a tanítóké.
A Jedi Rend tagjai megannyi olyan tanítványt képeztek ki akik veszélyt hordoztak magukban és végül a sötét oldalra álltak át, Miért nem látták, és miért nem tettek mindezek ellen? Ha pedig tényleg nem vették észre, akkor talán a tanítások valamely alapvető elem volt a hibás. Valami, túl a Jedi Kódon, amit nem vettek figyelembe.
Charaka megértette mindezeket, és már ő is átlátta. Hitte megrendült a Jedi rendben, de nem annyira, hogy otthagyja azt.
Érzelmektől való teljes eltávolodás megannyi kudarchoz vezette a tanításokat, és a Jedik inkább eszközöknek lettek képezve, és amikor valamilyen úton előjön az emberségük, nem tudnak mit kezdeni az érzelmes pillanatokkal. A szeretet, mint hajtó erő, és pozitív érzelem, teljesen félre van értelmezve a jedik által. ha nem tanítják meg nekik az érzelmek kezelését, és ki akarják rekeszteni őket, ezáltal nem esznek képesek kezelni az adott traumás szituációkat, pár Jedit kivéve, de nem mindenki születik példa Jedinek.

Pár héttel később.

- Eddig az erődre koncentráltál, és fénykardvívást tanultál, ezt látom, nem használod ki az Erő kapcsolatodat olyan mértékben amilyen mértékben lehetne. Mélyen átjár téged az Erő, és mégsem kamatoztatod ezt a kapcsolatot. Háttérbe szorult, és csak kis részét használod fel a lehetőségeidnek.
Olyan csiszolatlan lehetőségeket képviselsz, amivel képes lehetsz úgy bánni az Erővel, mint kevesen, nagy távolságokban is kommunikálsz másokkal, miközben feltérképezed, letapogatod azt a területet, és az ott tartózkodok elméjét. Nem fénykardvívásra születtél, mégis képes voltál elég hamar elsajátítani mester szinten az Ataru stílust. Az Erő maga, és a faji adottságaid is segítettek benne. Ez jól jön de a te igazi fegyvered maga az elméd, és az Misztikum. Mikor az ellenfeled azt hiszi te könnyű ellenfél leszel közelharc során akkor meglepheted tudásoddal. - szélesen elmosolyodott.
- Meglásd az én tanításom alatt hatalmassá válhatsz, olyan győzelmeket érsz el, amihez alig kell a kisujjadat mozdítanod, és az eredmény megkérdőjelezhetetlen lesz. - hatott tanítványára. Akinek ezek után különféle elmével kapcsolatok erő alkalmazásokat tanított. A zabrakot érdekelte, hogy erőssé váljon, hogy jobban tudja segíteni a rászorulókat.
Pár hónappal később.

- Sokan félre értelmezik a hatalom fogalmát. Vannak olyanok akik az Erő romboló erejének megjelenésének mértékével azonosítják, olyan is akad aki azt gondolja hatalomnak, hogy őt  senki sem képes legyőzni, és vannak olyanok akik a tudást tartják hatalomnak, és annak megtartását.
- Az igazi hatalom a szavakban rejlik, tudás, erő, misztikum, leleményesség, és időzítéssel mi magunk képesek leszünk a körülöttünk lévő világot, és abban élő személyeket megváltoztatni. EZ az igazi hatalom. Mások befolyásolása kedved, és a galaxis kedve szerint, de a legnagyobb győzelem egyáltalán nem a manipuláció, hanem egyszerűen mások ráébresztése arra az igazságra, amiben te hiszel. Ami ott hallatszik a téged körülvevő visszhangokba az életben.
Természetesen mindenki másnak születik. Vannak vezetők, gyógyítók, tanítók, szerelők, feltalálók, védelmezők, bölcsek. Viszont senki nem születik rabszolgának, vagy áldozatnak, esetleg pusztítónak, ezekké válni lehet. Az a kérdés, hogy az adott személy valaha rá is ébred igazi személyiségének alap természetére? Megtalálja e a belső hangot? A felsoroltak bármelyik frakcióhoz tartozhatnak, és egyikhez sem.
- Az én véleményem szerint a Vezetőnek született személyek képviselik az igazi hatalmat. Követőit úgy formálhatja, ahogy akarja, és ha kihasználja őket, bizony magát a tudást, Főnix Erőt testesíti meg tettével, ugyanis az maga is kihasználja azokat, akik magukba szívták annak lényét…
- Úgy tudtam a Sötét oldal eszköze a mások manipulálása, irányítása, becsapása, elárulása, és minden olyan tett ami az önzés része - jegyezte meg Charaka. Amire a Jedi mester csak elmosolyodott.
- Pontosan ezért találtalak méltónak tudásom átadására. Ugyan ezt mondod, hisz így tanultad, de te magad fogékony vagy a másfajta... megoldásokra... kontrasztra. A manipuláló ösztönző eseményeken keresztül… vagy kiválasztott személyek által… megy végbe. Tanításon, példán, és meggyőzésen keresztül. Az élet minden részén jelen van.
Mondok egy példát: egy bölcs harcos csak akkor ránt kardot ha szükséges, akár a két hadsereg összecsapását is átvészeli úgy, hogy az ő kardja az övén pihent.
- Egy bölcs harcos ismeri a háború művészetének minden mozzanatát, és ugyan tudja nem kell a győzelemhez mindenféle fegyver, és nehéz páncélt magával vinnie, mégis ismeri azok használatát. Ezzel arra ad lehetőséget, hogy a környezetét teljes egészében fel tudja használni, és ki tudja használni annak lehetőségeit, előnyeit.
- Ha nem lett volna világos a hasonlottam, akkor le egyszerűsítve a kérdésed a válaszom: Mindegy milyen oldalhoz kötötték azt az Erő felhasználását, a lényeg az, hogy kamatoztatni tudd tudásodat, az Erőt, oly mértékben, hogy te attól nem függj, és nem bélyegzed meg vele magad, vagy éppen másokat. Ahogy a bölcsnél úgy nálad is, az irányítás az, ami a lényeges. Az Erő nem lesz benned hatalmasabb, ha át adod, neki magad ahányszor csak gondod van. Ugyan ez vonatkozik a tőle függéstől is. Ahogy az említett harcos sem függ a saját fegyverétől, hisz mindent megfelelően tud forgatni, mert tudja, hogyan kell. Te se függj a Jedik kódjától, de ne is találj megoldást a Sithek kódjából. Ugyan a három közül a Szürke jedik felfogása a legjobb, de az ő kódjukat sem teljesen igaz. Találd meg a saját kódodat amiket követni tudsz, a fentebb említett ideológiáktól mentesen.
- Én a középutat vallom járhatóak, és ugyan ezt tanácsolom neked is.
Charaka egy kicsit ledöbbent, hisz a jedi mester úgy beszél mind a három csoportról, mintha mindegyikben ott lett volna, teljesen kiismerte őket. Mindez egy nagy kérdést szült benne.
- Ki voltál, vagy ki, vagy valójában, amikor megszálltad ezt a holokront? - kérdezte egy kicsit ijedten, és zavarodottan, már azért is mert túlságosan is issza minden szavát, és ha ő igazából egy beépült Sith volt, s tőle tanult... akkor... Mélyen tudta a választ kérdésére.
- Számít ez? Természetesen számít. Az ilyen elnevezések teszik lehetővé, hogy fényre, és sötétségre oszd fel a galaxist, hogy kategorizáld azt.
- Ha Sith vagy, egy Jedi álruhájába bújva akkor... - fakadt ki belőle a felháborodás, eltávolodott a holokrontól, és hátat fordított neki.
- Talán egyik sem vagyok, és úgy tekintek mindkettőre, mint egy nagyobb egész darabjaira. Elég ha annyit tudsz, hogy a tanárod vagyok. A zabrak nő visszafordult, és feltette a kérdés.
- Akkor mi voltál régen?
- Mit szeretnél hallani? Hogy egykor hittem a Jedi Kódban? Hogy meghallottam a Sithek hívó szavát, vagy talán, hogy egykor torkon ragadtam a galaxist?
- Hogy minden egyes jó cselekedetre, amit véghezvittem, jut egy olyan, amivel kárt okoztam a galaxisnak? Vagy talán, hogy azt, amit a leghatalmasabb Sithek a gonoszságról tudnak, mind tőlem tanulták? Mit számít ez már? Csak kevés megnyugvást hoz, ha tudsz az ilyen dolgokról, és én már nem ez vagyok.
- Mégis, én szeretném hallani a történetedet – kérlelte kíváncsian, és kicsit félve attól ami kiderülhet. Kiara végül beleegyezett.
- Jedinek tanítottak, és el is értem a mesteri rangot, de mindig is érdekelt a régi történelem, egykor történész volta: jedi ereklyéket gyűjtöttem, ősi rejtélyeket tanulmányoztam. De mindig újabb, és újabb kérdések merültek föl. Gyorsan rájöttem, hogy a Jedi Kód nem ad választ minden kérdésre. Ha igazán meg akarod érteni a dolgokat, akkor szükséged van kontrasztra, nem ragaszkodhatsz egyetlen eszméhez. Ezért hibáztattak, és ítélt el engem a Jedi Tanács tagjai. Azt hitték, hogy én voltam a felelős megannyi padawan, és Jedi bukásáért, tanítványai harcias eszméi miatt. Így tehát száműztek, de tovább kutattam, végül követtem a Sithek hívó szavát, és bejártam a sötét oldal rejtelmeit,amiknek nagy árai vannak. Régi személyiségem egy részére sötét fátyol hullott, és továbbá nem akartam megállítani a Sith-eket, csak a titkaik érdekeltek, és azokból az összes. Sötét pályafutásom alatt sok mindent tettem, de megbántam e azokat? Nem, egy bölcs ember tudja, hogy a múltját nem kell szégyellnie vagy megváltoztatnia. Minden része annak a személynek, akivé vált.
- Végül mélyen elmerültem a Sithek tanításában, és titkaiban, de végül elárultak. Sokan megirigyelték tudásomat, és hatalmamat. Rájöttem, hogy se a Világos, se a Sötét nem a tökéletes út. A két véglet nem vezetett megoldáshoz. Mind a két véglet másfelé tereli a személy figyelmét és érdeklődését.
- Olyan nagyon meggyötörtek, hogy elvesztettem a kapcsolatot az erővel, és mi változott? Semmi.
- Nem tudom miért, de egy Szürke Jedi mentett meg engem. Megvolt a hatalmam ahhoz hogy megváltoztassak mindent olyanná amilyenné akartam hogy váljon. Mégsem tettem, tudást, és titkokat gyűjtöttem, és a galaxis felszabadítása helyett tovább rontottam az állapotán. A végén, mindent elveszítetem, és semmi nem változott.
- Én hordoztam olyan erőt amilyet elképzelni sem tudnál. Én voltam az egyedüli, akit leszakítottak onnan. Aki igazán látta az Főnix Erőt igazán.
- A szürke jedi gondomat viselte amikor közel álltam a halálhoz. Általa, és társa által megismertem a középső utat. Végül nekik köszönhettem, hogy életem vége felé megint kialakítottam a kapcsolatomat az Erővel, nélküle most nem lehetnék itt, ettől függetlenül igazságot nem találtam magában az Erőben.
- Tanulj tőlem, a hibáimból, és használd arra ezt a tudást, hogy hatalmasabbá válj, mint én! Ez minden, amit kérek tőled, és ez minden, amire vágyom.

„Holokron” formájában Charaka kapott egy igazi mestert. Aki bejárta mind két oldalt, és végül döntött amellett hogy egyiket sem választja.
A tanítások mellett igyekezett még a saját nézeteit tovább adni, ami Charaka számára igen meggyőző volt.


Pár hónappal később.

Innentől kezdve Charaka még jobban megtanulta hogyan kezelje az érzelmeit, és ne engedjen a sodrásnak, mindig annyit használjon amennyi erőt ad neki, de nem táplálja túl a sötét oldalt. Amit utána a világos oldallal kitisztít. Kiara szerint tehetséges ebben.
Mind a két hívást fel kell ismernie, és megfelelően irányítani azokat, váltogatni azokat. Megtanulta azt is, hogyan tudja kitisztítani magát ha a sötét oldal gyökerei mélyre fúródnak benne. Kiara módszere a meditációs átszellemülés, és ráhangolódás utáni erő áramláson alapult. Míg Vectuvus-é a kirekesztéseken, és a szeretet gyakorlásokon alapult.
Kiara módszerét jobban tudta használni, mert Charaka – feltehetőleg a múltja miatt – de nem tudott szeretni, vagy pontosabban nem tudta hogyan kell.

Pár hónappal később.

A holokron tanulmányozása után visszatért a Coruscanti Jedi templomba, ahol a leszálló pályán már várta egy padawan aki azt üzente, hogy a Tanács látni kívánja őt. Charaka meglepődött, hogy miért üzenték ezt egy tanonccal, de séta közben sejteni vélt valamit: Tanítványt akarnak kiosztani mellé. Tudta, hogy pont most, mikor végre lett egy igazi mestere, akivel alig töltött el fél évet végre a kérdéseire választ kapna – amiket nem tehet fől a tanácsnak -, erre pontosan most akarnának egy padawant mellé rakni.
Mire oda ért a tanácsterembe már tudta, hogy mit fog mondani, higgadtan, és tisztelettudóan.
Sejtése beigazolódott, a tanács egy tanítványt akar kiosztani mellé. S amit nem vártak, Charaka most először mondott ellent a tanács akaratának. Nagy meglepődés, elgondolkozó, és fürkésző tekintetek mérték őt, amikor nem fogadta el a kérést, arra hivatkozva, hogy ő úgy érzi még nem áll készen arra hogy tanítványt fogadjon, adjanak még egy kis időt neki. A tanács kelletlenül, de elfogadta.
Mindezek után, elküldték egy bolygóra, a peremvidékre ahol épp háború folyik, hogy megvédje a lakosokat, és ha igényt tart rá a helyi Parancsnok  akkor taktikai tanácsokkal elláthatja őt. Nyomban el is indult az említett bolygóra, hogy az érintett szektorban védelmezze a helyieket. Ugyan sietett, hogy oda érjen, de a holokron tovább is csábította, engedett neki és pár dolgot újfent mondott számára:
- Jedi tanácsnak nem lehet sokszor nemet mondani, vagy megkérdőjelezni, helyette dönteni. A figyelmük központjába kerültél ezáltal. Ügyelj rá hogy ez az állapot ne tartson sokáig. Vagy hagyd ott a Jedi rendet, és kezdj el élni, úgy ahogy szeretnéd. A Jedi lét nem élet, hanem szolgálat.  Szolgáld a világos oldalt, és halj meg a Köztársaságért ha kell, ha nem kell akkor legyél képes feláldozni magad érte, hissz nincs fontosabb, ugye? – tette fel a kérdést cinizmussal a hangjában. Amivel a zabrak nő egyet értett, és homlokát ráncolva ezt válaszolta.
- Igen, nincs fontosabb - válaszolta komoran.
Természetesen mind a ketten tudták, hogy de mégis, vannak sokkal fontosabbak, mint a köztársaság, vagy az ideiglenes béke.
- A Jedik nem véletlenül szakítják el a gyerekeket nagyon fiatal korukban a szüleiktől. Ne alakuljon ki kapcsolat, a szeretetre is úgy tekintenek, mint egy eszközt, ami a sötét oldalhoz vezet, pedig a szenvedély vezet oda. Nem tanítanak meg élni, és nem ismertetik a tanulókkal azt, hogy hogyan kezeljék a sötét oldalt. Ha az ellenfelük át akarja őket állítani, akkor ne legyenek sebezhetők vele szemben. Ne bódítsa meg őket az ígért hatalom. Még az én időmben a Jedi Rendben engedett volt a Sötét oldali erő alkalmazások. S ugyan a háborúk során több jedi is használt a sötét oldal erőalkalmazásokat, de mégsem tanították meg  hogyan kezeljék az érzelmeiket. Persze ilyen olyan okból haldoklott a Rend és végül eltörölték a régi engedményeket, és bevezették azokat amiket már ismersz. - Tedd fel a kérdést magadnak, miért vagy tagja a Jedi rendnek? – tette fel a kérdést Kiara mester. Charaka rövid gondolkozás után ezt válaszolta neki határozottan:
- Csakis a Rend szolgálatában tudok a Köztársaságnak segíteni.
- Biztos vagy a válaszodban? Biztos vagy benne, hogy a Köztársaság kiváltja a hozzá fűzött reményeket? – Tesztelte tanítványát kíváncsian.
- Köztársaság legtöbbször beszél de nem cselekszik, ezért megannyi esetben a Jedikre támaszkodik, akik inkább védelmeznek és nem támadnak. Lehet ezért van fölényben ezekben az időkben a Birodalom. Úgy hiszen, egy fajta ideológia, amiről azt mondtad nem szabad követni. Számomra a Galaxis békéje a fontos.
- Áhh, és elhangzott a lényeg – jelentette ki elégedetten. -   A köztársaság olyan mint egy Jedi, aki az erőre támaszkodik akaratlanul is. S mi lesz a Jedivel ha megfosztják az Erőtől? Egy egyszerű „ember”, vagy egy gyerek. A köztársaságod elindult a haldoklás útján. Valamit nagyon rosszul csinál, míg a Birodalmiak erejüket, ármánykodásaikat, zsarolásaikat, és egyéb sötét praktikákat vetnek be azért, hogy megkérdőjelezhetetlen legyen a hatalmuk, befolyásuk. Ha így haladnak az is lesz. De a galaxist nehezebb megmenteni, mint a köztársaságot – okította tanítványát, aki bólintással jelezte, hogy elgondolkodik rajta, és vége lett a napi leckének.
Az erőn keresztül érezte a Zabrak jedi hogy ez a megbízás hosszú lesz, abból adódóan hogy a bolygón jelentősen nagy zavar érzékelhető az Erőben.
A hosszúra nyúlt háború után Történelmi feltárásra ment, ami pár hónapot vett igénybe, és utána folytathatta tanulmányait, aminek köszönhetően tovább fejlődött a Niman fénykard stílusa, és más tudása is, elérte a haladó szintet.
Már egy éve tanult kisebb nagyobb szünetekkel Kiara szellemétől, és mindig ügyelt rá, hogy elrejtse valahol, mikor tudta nem tud rá vigyázni.
Peremvidékre szélére kellett utaznia, a Birodalmiak újfent azzal próbálkoztak, hogy teljesen átvegyék a peremvidék felé tartó útvonalak fölött az irányítást. Arra a bolygóra nem tudott leszállni ahová kellett volna, mert egy igen komoly űrblokád alakult ki körülötte, kizárt mindent lemenetelt és kimenetelt. Ami csakhamar űrcsatába torkollott.
Annak örült, hogy a holokront át adta egyik Szenátor barátjának (akit kimentett a mocsaras, sötét bolygóról. Ha ő meghalna, a szenátor tovább adja és Kiara tudása, lénye fennmaradt.
Nem mellékesen a férfi gyengéd érzéseket táplál iránta, így nagyon könnyen rá lehet venni dolgokra, Charaka kihasználta ezt az állapotot.

Az űrcsata után meghibásodott a hiperhajtómű, és a hiperugrás félbeszakadt. Valahol az üres semmiben kötött ki a hajó, és a zabrak nő. Újra akarta éleszteni a gépet, de annyit ért el, hogy a maradék energiát a fűtésre irányította, ugyanis a többi használhatatlanná vált.  Nem tehetett mást mint hibernálta magát, és az Erőre bízta sorsát.
Nem tudja meddig volt hibernálva, de azt igen, hogy az űrhajó gyors felhevülése, és a gép rázkódása felébresztette a sztázisból, így felkészülhetett a becsapódásra...

Következő feleszmélése egy cellában volt, és meg volt bilincselve, nyaka, karjai, lábai. Ruházatából csak az alsó tunika maradt rajta.
Érdekesnek találta, hogy bárhová is csöppent, valamiért tudják, hogy mire lehet képes, hogy nem aprózták el a megbilincselését.
A jedi nem tesztelte le az erejét. Kiara tanításait követve kivárta a történteket, lévén nem tudja hová került, az a legcélszerűbb, amit tehet, hogy vár.

Kis idő elteltével megjelent egy fekete és ezüstszínű pókháló díszítésekkel tarkított ruhát viselő fekete bőrű, és hegyes fülű humanoid a cella előtt.
- Ha életben akarsz maradni, harcolnod kell érte – tanácsolta a férfi Galaktikus közös nyelven, és válaszra nem várva visszasétált a helyére. Charaka meglepődött, és utána kiabált:
- Mi ez az egész? Ki maga? – kérdezte zavarodottan. A távolból válasz érkezett:
Holnap reggel kezdesz, állj készen. – válaszolta unottan, és Charaka magára maradt.
A fogoly nem értette elsőre az egészet, ismeretlen bolygóra került, ahol mégis beszélik a galaktikus közös nyelvet.  Bármi is fog rá várni, meditálással felkészítette magát, bármilyen rossznak tűnik is a helyzete, igyekezett lenyugtatni magát, s ha kell, akkor tiszta fejjel nézzen szembe a végzetével. Várás közben dobok hangját vélte hallani, először egy üteműt, utána két üteműt. Másnak három üteműt, végül az az utáni napot, négyüteműt. Mindezek nem tartottak sokáig, de olyan hangosak voltak, hogy mindenki halhatta a környéken, legalábbis Charaka ezt gondolta.

Nem tudja mennyi időt töltött el meditálással, mikor a cellája kinyílt, és pár, a korábban ismert egyenruhás férfiak levették róla a bilincseket, felemelték a talajról, és mutatták neki merre menjen, miközben éles fegyvereikkel biztosították önön illúziójukat, hogy amíg a kezükben van addig védve vannak, és ők irányítanak. Különféle folyósokon vitték végig, Agyagfalak, miknek talapzata helyenként fából készült, helyenként faragott kőből. A falak csupaszok voltak, a mennyezet mindenhol oválisan csatlakozott az egyik faltól a másikhoz. Néhol világos barna, helyenként sárga színűek voltak. Pár perc séta után kiértek a szabadba ahol egy ráccsal védett kis előrészen találta magát. Feltehetőleg egy arénába vitték, a rácsok mögül láthatta a szemközti magas pódiumokat, és a rengeteg vendéget, de ha ez nem lett volna elég akkor a hangzavar magáért beszélt. Észre sem vette, hogy háta mögött már bezáródott a másik rács, így nem tudott elmenekülni, ha szeretett volna sem.  A nézelődést egy ismeretlen nyelvű felkonferálás szerű üdvözlés, és felkonferálás vette kezdetét, ami valószínűleg a nézők felé irányult. Végül pár harsányan kiejtett szó után már semmi nem állt Charaka újába, a fém rácsok felemelkedtek a földről, hogy a sárgás vöröses földre léphessen, fedetlen talpaival ugyanis nem tudja miért de a csizmáit is elvették. Pár lépést tett előre, és körbe nézett, s csodálkozva nézte a nézők tömegét, akik a vérengzést szeretné látni. Míg más világokban inkább a gyomruk belső tartalmát küldenék a környező padlóra a látottaktól. Szerencséjére nem sok olyan civilizálatlan bolygóra kellett mennie ahol a vérengzés egyfajta szórakozásnak számított.

Épp hátat fordított ellenfelének, aki ordítással rárontott, kezében tartva egy hosszú, fémszerű fegyvert. Charaka átadta magát az erőnek aminek segítségével érezte honnan, és milyen támadás fog felé érkezni. Azt egy előre hajolással kikerült, a következő egy lefelé irányuló szúró támadás volt, amit úgy védett ki  hogy lehasalt a földre, és jobbra fordulva a hátára fordult, és egy erőcsapással a magasba küldte ellenfelét akinek a fegyvere a földbe szúródva landolt.
Charaka felkelt a földről, leporolta magát, és szembe nézett lassú léptek kíséretében a további ellenfeleivel. Közben az első támadója földet ért, és már nem kelt föl többé. Az összes ellenfelénél volt fegyver, és testüket bőr, vagy fémpáncél védte, míg a zabrak továbbra is a védtelen marad minden éles vagy tompa fegyver ellen, mindez egyik felet sem zavarta. A megmaradt harcosok egyszerre támadtak a zabrak nőre, aki elkerülte a felé irányuló két halálos vágást, és akrobatikusan fejen rúgta őket. A harmadik előkerült a két támadó mögül, és késeket röpített felé, amit Charaka megállította az erővel, és ellengette őket, amik a földre potyogtak. Utána hárman egy kőrt alkottak a zabrak nő körül, oldalazva mozogtak körbe, lassan, fel akarták mérni a lehetőségeiket a támadásra, az ellenfelük nem várta meg. Az egyik harcos fegyver tartó kezének csuklója ízületét kiakasztotta, és ennek hatására elengedte a fegyverét, amit a zabrak kinetikával magához hívott, és várta, hogy rátámadjanak. Amint az megtörtént, minden felé irányuló támadást kivédett, mindegyiket előre látta az Erő közreműködésével, és egy kikerülés után egy támadás indult tőle. Így három másodperc alatt vetett véget az aréna harcnak. Aminek a közönség nem örült, és elkezdtek búgó hangot adni, ezzel jelezve elégedetlenségüket.
Kisvártatva felszólalt a korábbi bemondó, mondott valamit, amire a közönség üdvrivalgásba kezdett. Charaka nem tudta mi lehetett, de azt igen, hogy biztosan felkészültek arra, hogy „megmozgassák” őt, vagy látványosan megölhessék az arénában.
Pár percbe bele tellett mire szembesülhetett egy igen komolyan felfegyverkezett hadsereggel, ami felé közeledett. Ő pedig egy darab fegyverrel a kezében, lenge ruházatban és mezítláb indult feléjük, bármiféle kétely nélkül.

…

Végül őket is legyőzte, fújtatott miközben szemeivel kémlelte az éljenző tömeget. Egy két sebet szerzett, és már most hiányolta a fénykardját, azzal több energiát spórolna. Kisvártatva megérkezett pár erő-használó, hogy vissza vezessék a cellájába. Ha másból nem akkor a testet eltakaró ruházat, és a különleges botszerű fegyverük, és a körülöttük érzékelt zavar az erőben arra adott gyanút.

Charaka fáradt volt, nem próbált kitörni, vagy legyőzni őket, így csöndesen visszavezették a cellájába, ahol újból megbilincselték.
Az elkövetkezendő egy hónapot azzal töltötte, hogy az arénában küzdött az életéért és kevéske kajáért. Talán egy hétbe tellett neki, míg megszokta a fém pengéjű fegyverek használatát, ami szokatlan volt az elején, mert a pengén voltak olyan részek, amik vágásra alkalmatlanok, továbbá sokban számít a fizikai erő belefektetése, míg a fénykardnál mindez inkább a párbajnál jelentős.
Az étellel az elején gondja volt, mert gyökérzöldségeket akartak neki adni, amit a zabrak faj ugyan meg tud enni de hosszú távon hasznosítani semmiképpen sem. Húsevő faj, ezáltal ha lehet a húsból származó tápanyaggal tartja fenn magát, amik más esetben a többfunkciós övén lévő kaja kapszulákban vannak. Hangot is adott elégedetlenségének, volt is belőle gond, először étel megvonással jutalmazták, majd pedig jóváhagyták kérését.
Eredményes egy hónap után kicsit többet megtudott a helyzetéről, mert átszállították , a földalatti kolóniába. Sajna nem láthatta, de hallani hallott ezt azt, és a hallottak nem mindig voltak idegen nyelvűek.
Átszállítása alkalmával kiderült, hogy egy Dro’sool Ház megvette őt, mint a család rabszolgáját, és amikor mindig küzdött rá fogadtak. Csakhamar elkezdtek profitálni a zabrak folyamatosan győzelmeiből. S végül elérte azt a minimális hírnevet, hogy a földalatti kolóniában küzdhessen az életéért rangos ellenfelek ellen. Ha nem ármánnyal, és befolyással, akkor e módon tud egy Ház feltornázni magát a korábbi helyéről, a már számító magas rangú nemesi Házak körébe. Ha pedig Charaka folytatja a töretlen sikeres pályafutását, akkor az őt birtokló család elérheti a nemesi Ház rangot, aminél nincs nagyobb megtiszteltetés.  
A zabrak nőről akkor vették le az anyagdarabot a fejéről mikor már az új cellájában ült, a mostanival ellentétben a szomszédos cellák megvoltak tömve más rabszolgákkal. Hisz mint kiderült most már nem fogoly, hanem rabszolga. Ugyan már rég azon kellene törekednie hogyan, meneküljön el erről a bolygóról, de nem tudta merre menjen, és azt se tudta hol van, a továbbra is bizonytalan helyzet itt tartja, mellesleg élvezi az egyoldalú harcokat, és a győzelmeket, ami vele jár.  A cellája nem volt valami fényes, de már hozzászokott több éven át a pompa nélkülözéséhez, de legalább ezen az új helyen nem voltak bilincsek, és láncok.
A rabszolga szomszédjai igen aktívak, kíváncsiak, és kérdezősködőkké váltak amikor Charaka közéjük került. Különféle nyelveken szóltak hozzá, de a zabrakot még az sem érdekelte, hogy megnézze, milyen fajhoz tartoznak. Becsukta a szemét és a hangzavar ellenére elkezdett meditálni, és elszaladt felette az idő. Arra lett figyelmes, hogy a cella ajtaja kinyílt, és páran közeledtek Charaka felé, zajt csaptak, hogy keljen föl.
Charaka kényelmesen, és lassan magához tért, és megmozgatta végtagjait, s amikor készen állt akkor elindult az őrök felé, akik kivezették egy barlangrendszerbe, amin az ablakok csak ki vájt négy szöglet alakú fal vájatok voltak. Egyiken kinézett, és láthatta, hogy egy hatalmas barlang rendszer felső szintjén van, és a barlang alsó szintjein milyen hatalmas épületek, és azokat bevilágító lila erő kristályok díszítették.


Körülbelül tíz percen át sétáltak a különféle folyosókon keresztül feltehetőleg az aréna raktárába, mert elég kicsinek tűnt Charaka számára.
- Névtelen, eljött az alkalom, hogy kiérdemelj valami kis felszerelést, és fegyvert, az elkövetkezendő harcokra. Válaszd ki ami tetszik, és minden küzdelem előtt megkapod, a végén pedig leadod, ha túléled – mondta nevetve az egyik fekete bőrű férfi Galaktikus Közös nyelven.
Charaka már rá jött, hogy itt a szolgáknak se joguk, se nevük nincs, vagy ha van is nem kérdezik meg.
Időt nem húzva, kiválasztott egy bőrpáncélt, amivel a felső testét védte, arra rá szíjazható váll védőt is választott, ami valamiféle fémfajtából készült. Térd, és sípcsont védőt választott, a térdvédő bőrből, a másik pedig egy bőr alapra ráillesztett fém volt. Cipőből csak egy szandálszerűt kaphatott, mindenesetre több volt mintha mezitlább kellene futnia, vagy mennie.
Mindezek után két normális méretű kardot választott tartó tokkal együtt. Azután átkísérték egy másik helyre, haladva lefelé a földalatti város szíve felé. Jó pár percig csak lépcsőztek lefelé mire elérték a kívánt helyet, itt már jól kivehető volt az aréna harcokat jelző dobok. Egy igen magas falú, kör alakú aréna volt. A korábbaktól eltérően itt sokkal jobban ügyeltek az őrök felfegyverezésére, és védelmére a páncélzatuk ezt sugallta. Charaka úgy érezte mintha időutazó lenne, és épp a távoli múltba csöppent volna.
Az építményt sokan őrizék, és akik nem álltak, azok járőröztek. A zabrak nő nem értette mire ez a felhajtás, de azt kizártnak tartotta, hogy miatta erősítették volna meg a védelmet.
Végül kiderült, hogy átszállították az épület belsejébe, aminek az úgymond lakrésze mélyen a föld alatt helyezkedett el. Charakat zavarta, hiszen ő, mint sok már humanoid szüksége van a napfényre, ő nem élhet a föld alatt.
Érdekesnek találta, hogy végül olyan helyre tették ahol egyedül volt. Valószínűleg a tulajdonosa kérése miatt.

Átszállítás után jó pár óra múlva érte jöttek, és elkísérték a fáklyákkal gyéren megvilágított öltöző - felkészítő helyiségbe, ahol azokat a felszereléseket kellett magára öltenie, amit korábban választott ki. Amint végzett elindult a tőle pár méterre elhelyezkedő fém rácshoz, és várt. Mást nem tehetett, mint, hogy eljátssza a rá szánt szerepet.
A rácsnál hallani lehetett a számára már érthető nyelven beszélő bemondó a mai nap esemény felkonferálását:
- Mélyen tisztelt Sha’Ryk, a mai nap selejtezője a kedvetekre fog válni, egy Royal küzdelem keretében. A küzdelem addig zajlik, mígnem három túlélő nem marad. Azok besorolásra kerülnek a vérengzők körébe – Kiabálta a bemondó, aminek végére a közönség felsüketítő üdvrivalgásba kezdett.
- Kezdőődjéék hát a véérengzés! – kiáltotta elnyújtva a szavakat, a mély férfihang, és nyikorogva felnyíltak az az aréna rabszolga visszatartó rácsai. Ugyan Charaka értette az elhangzottakat, de azt nem, hogy mi lehet az a Royal küzdelem. Már javában folyt a küzdelem, amikor ő még bent volt, s a rács kezdett vissza ereszkedni, így hát ő is kimerészkedett az arénába. Nem kívánta kipróbálni mi történik, ha kimarad ebből. Nem mintha félt volna, csak nem szerette az ismeretlen dolgokat.
Ráhangolódott az Erő segítségével, és a sötét oldal behatásával a félelem aurájára vette körbe, mint egy fátyol, hogy csak azokkal küzdjön meg az elején aki nem fél tőle még a félelmet sugárzó jelenlét ellenére sem.
A harcmező igen tágas volt, kétszáz méternek tűnt végétől az elejéig a távolság, de csak becsülve.
Körülbelül negyven harcos volt az arénában szétszóródva. Charaka már pár támadót elrettentet az aurája, de egy tagbaszakadt állig felfegyverkezett fekete bőrű Sha’Ry felé futott támadási szándékkal. Charaka ezt látva abba hagyta a technikát, és ő maga is bele lendült a küzdelembe.
Első támadója vágásait, amit egy nagy kétkezes karddal mért a nő felé, könnyedén kivédte. Charaka számára csiga lassúnak tűnt az egész, fegyver emelés húzás, lendítést, szúrás. Elunta a küzdelmet, és gyorsan véget vetett, neki egy gyors, jól irányzott torokvágással, mert csak azt nem védte páncél. Utána úgy döntött nem várja meg a többiek vicces, ámbár hosszútávon fárasztó látvány sorozatot.
Royál küzdelemnek hamar vége lett, és három túlélő helyett csak egy maradt, aki csillogó szemeivel figyelte a lila ásványokkal kidíszített Nemesi Ház lelátóját. Fegyvereiről lerázta vért, és helyére csúsztatta őket. S mint valami jól nevelte szolga visszament ahhoz a rácshoz, ami mögött várt korábban. A közönség sorai pedig zenget, búgot az elégedetlenségtől, és az értetlenkedéstől.
A bemondó meg egy darabig azt se tudta mit csináljon, mit mondjon, hogy csillapítsa a kedélyeket, de végül segítettek neki.
- Hölgyeim és uraim, gyors változtatás történt, ezért kárpótlásul hadd mutassunk be önöknek e bolygón található veszélyes, vadak, páncél szaggató parádéját! – kiáltotta ki az új attrakciót, mintha egy műsor lenne. Charaka figyelmét is felkeltette, ahogy a közönségét is, akik már elégedettebben zúgolódtak.
A zabrak nő ha pár évet ilyen körülmények közt élné le, nem tudná kirekeszteni az érzelmeit az örökkévalóságig, s ha valaha elhagyná a bolygót többé már nem lehetne Jedi, többé már nem lehetne önmaga, ha nem eszmélne föl a Sötét oldal álmából ami benőné tövises gyökereivel. Az elmúlt események hatására ingázónak mondható az Erő viszonya. Néha sötét néha világos, de inkább a kettő között helyezkedik most el.

Az aréna Charaka-tól távoli részében három különböző helyen elhelyezkedő hatalmas fa kapuk emelkedni kezdtek, és négy, gyorsan kivágtató vadállat szabadult odújúkból. Egyik egy hatalmas bikaszerű lény volt, három fehér szarvval, szürkés kérgesedett bőrrel. mellette kettő gyorsan mozgó jelentősen kisebb, szőrös állat, amit nem lehetett jól kivenni. Az utolsó pedig egy nagytestű macskaféle volt, lila, és kék színű bundával, éles, szájából kiemelkedő agyarakkal.
Charaka elővette két kardját, és készen várt a küzdelemre...

Így történt hát, hogy a zabrak nő az új arénában győzedelmeskedett megannyi ellenféllel szemben, és maguk a bestiák ellen is.
Még egy hónap telt el, s aközben négy aréna meccsen volt túl Charaka, akinek senki sem volt ellenfél. Amint elérte a Vasöklű aréna besorolást a tulajdonosa meglátogatta őt a cellájában. Egy kopasz, fél szemű fekete bőrű helybeli, az elcsípet információkból kikövetkeztetve már tudta, hogy a fekete bőrű hegyes fülűek a Sha'Ry faj.
- Üdvözöllek, én vagyok a birtoklód, és örömömre szolgál egy egyezséget kötni veled. Tudom jól, hogy ki vagy igazából, nem te vagy az első Jedi aki a bolygónkra lezuhant. De most nem is ez a fontos, ha eléred a bajnoki címet, akkor módomban áll felszabadítani téged. Azáltal szabadon járhatsz, kelhetsz városok nagy részén. S tudd, a hálámat kifejezzem felülmúlhatatlan szolgálataidért, már el is indítottam a kérvényt, miszerint az említett módon szabaddá válhatsz - mesélte elégedettséggel, és cinkos mosollyal az arcán, hisz Charaka már most dúsgazdaggá tette őt, és a Sool Házat, ami egyenes út volt a tíz legtehetősebb Ház egyikéhez tartozni.
A zabrak csak nézte őt pár másodpercig rezzenéstelen arccal, azután megszólalt:
- Úgy gondolod nem tudtam volna elmenekülni? Mindössze azért vagyok még itt mert nem ismerem a környéket, és kellenek a felszereléseim, ahogy az űrhajóm is - közölte ridegen a Sha'ry férfival.
- Értem, nos... jó szórakozást, míg el nem éred a Bajnoki címet - búcsúzott el széles mosollyal az arcán, és távozásakor fejére nyomta fekete, széles kalapját.
Két új címet is szerzet az elmúlt kettő hónapban, és az azzal járt, hogy választhat új felszereléseket, és fegyvereket. Erősebb páncélt választott.
Következő cím, amiért meg kellett küzdenie, az a Mészáros volt, és még utána három másik elérése után hívhatja ki a bajnokot a végső címért. Ahogy tudott mentálisan, és fizikailag is felkészítette magát az ismeretlenre. Utóbbi küzdelméből ítélve most is jelentősen próbára tették. Ám a túlélése érdekében jelenleg nem volt más út számára, mint, hogy elérje a Bajnoki címet.

Helyzete több hónappal később se változott, még két címet szerzett, de a bajnok kihívása még egy címmel odébb van, és ahogy halad előrébb célja felé, hogy szabad lehessen, annál ritkábban vannak küzdelmek. Már fél éve van a bolygón, és csak a szabadság célja forgott elméje körül. Miközben a Dro’sool család már a három legtehetősebb családok egyikévé vált, Charaka-nak köszönhetően. Aki egyre türelmetlenebben tudja kivárni, hogy a szolgálataiért cserébe valami kárpótlást kapjon, vagy más szavakkal, elvegye a neki járó jussot.

Elérkezett a pillanat, amikor a bajnokkal kellett megküzdene a szabadságért. Egy sha’ry fajú feketés bőrű férfi közeledett felé az aréna távolabbik egy nagy ezüstösen csillogó karddal a kezében.
A zabrak nő zavart érzett az erőben, ami a férfit vette körül, biztos volt benne, hogy ő egy erőhasználó. Sejtése beigazolódott, de nem sokat változtatott a küzdelem kimenetelén. A férfi igen tehetséges, és tapasztalt kardforgató volt, de az erőt nem tudta olyan mértékben használni mint Charaka, és ez a fontos momentum döntött a küzdelemről, s legyőzte a bajnokot. Ezáltal szabaddá vált, a Sool Ház pedig befogadta őt. Mindez nagyon fontos a Sha’Ry nép körében, csak a kitaszítottak nem tagjai egy Háznak, vagy törvénytelenül egy szervezet tagjai. Befogadás után új nevet is kapott, ezentúl mindenki úgy ismeri, mint: Cha’Sool. A bajnok névként pedig a Névtelen Úrnőt kapta, akkor még „Házatlan” volt, és egy kitaszítottnak, vagy rabszolgának nincs neve, se története, az ő nézeteik szerint. Csatlakozása ellenére a bajnoki nevén nem változtattak.
Sool család ekkortájt már a második legerősebbnek volt mondható, és legtehetősebb Házzá nőtte ki magát Charaka közreműködésének köszönhetően. A zabrak a fényesebb „börtönbe”- hiszen hamar kiderült, hogy a szabadsága illúzió - költözve élhette meg a fényűzést, és a pompát, amit csak néha látott utazásai során. Nem hitte volna, hogy találkozni fog a helyi fajtól eltérővel. Ami arra ad tanúbizonyságot, hogy nem csak ő volt az első „hajótörött” az utóbbi időkben.
Elkezdődött a Charaka vagy más néven Cha’Sool tanítása, nyelvre, a faj etikettjére, történelmére, és jelenlegi helyzetére.
A ház feje elmondta neki hogy a házak milyen fontosak a társadalmi rendszerben, és miféle módokon lehet egy ház rangos, vagy szegény, és milyen jelentősége van a névnek. Aki házatlan, és névtelen azt megvetik, és kiközösítik, ha pedig bajt kever ki is taszítják a pusztába.
Állítása szerint az első tíz ház az, ami ér valamit, képvisel egy bizonyos hatalmat.
( Pár Sha'Ry Ház )
A tíztől negyvenig pedig legtöbbször a nagyobb házak alattvalói, és negyventől százig pedig a gyenge házak listája, akik vagy elkerülték más házak figyelmét, vagy a tíztől negyvenig elhelyezkedő házak alattvalóik. Persze az alatt is még léteznek házak, de létezésük nem igazán számít hatalmi szemszögből. Fontos, hogy az első tíz ház közül kerül ki az Chi'rao (Pók ház) istenség papnői, akik fontos szereppel vannak megbízva. A Fekete Papnők fölött a Fehér Papnők állnak, akik közvetlen közvetítik Chi'rao akaratát.
Charakat érdekelte a Pók istenség története, ezért hát az új gazdája megosztotta vele:
Egykoron az égből szállt alá a Sha’ryk közé. Jelenlétének senki nem tudott ellenállni. Végül egy vallást alakított ki, ami kultusszá nőtte ki magát, aminek központjában ő állt. Továbbá segített a Sha’Ry népnek a mostani társadalmi hierarchiát létrehozni. Chi’rao nagyon hosszú életű volt, és a olyan nedvet termelt ami egyfajta hatásaként a nők gyorsan fogantak meg, és egy hónappal korábban szültek. A Pók Isten közreműködése miatt a nők nagyobb befolyással rendelkeznek a társadalomban, mint a férfiak. Ezért is lehet csak nőkből Chi’rao közvetlen követői, akaratának közvetítői. Természetesen uralkodóval mindig is rendelkeztek, ahogy most is, ám a Fehér papnők mindig is ugyan olyan hatalommal, és befolyással rendelkeztek, mint maga a nép uralkodója.
A Pók Isten már nem él, de a leszármazottai generációi több ezer év után is sikeresen fennmaradtak, a többszöri keveredés miatt már emberi formában születtek újjá. A termékenységi szertartáshoz mindig egy Sha’ry gazdatest kellett. Egykoron még elpusztította azt a születése után, de ez már megváltozott. A Fehér Papnők azért tudják olyan jól közvetíteni anyjuk akaratát, mert ők maguk a leszármazottak. A fehér bőrű piros szemű, fehér hajú, fekete körmű egyének. Szokásuk hogy gömb és vonalszerű tetoválások díszítik testüket. Ritkán látni őket népi rendezvényeken, ha mégis akkor Fehér köntösben. Voltak ugyan ritka esetek amikor mégsem, és azokból az időkből Származnak a kinézetük leírása.
Sha’Ry társadalmi ruházatának stílusában gyakran feltűnően észrevehetőek a pókháló minták, formák.
Ruházatuk színe szürke, de leginkább fekete fehér vagy ezüstös pókháló díszítésekkel. Az uralkodó aranyszínű ruházatot hord, ahogy a Királyi Arany Szárny Testőrség is, aminek a fegyverforgatói páncélt hordanak, ami eltakarja a testüket. S az erőhasználói pedig aranyszínű anyag darabok, és bőrpáncélhoz hasonlót hordanak, amik szintúgy eltakarják testüket.
Szokásuk rendezvényeket tartani minden hónapban, amikor újra számítják az házak jelenlegi helyzetét, és hatalmi pozícióit, amit egy ünnep zár (Pókhálók tánca). Természetesen lehet politikai játszma okozta előre lépés is, pénzügyi- tehetősség okozta előrelépés, és a brutális – a rivális Ház megölése. Utóbbi akkor büntetendő, ha kiderül a turpisság. Ha nem akkor a soron következő feljebb lép egy rangot. Ha kiderül, akkor a tettes egész Házát eltörlik, ez az egy tett ami halálbüntetéssel büntetendő.
A papnők Fekete és Fehér házaik nem részesei a hatalmi játékoknak, és intrikáknak. Az ő pozíciójukat nem lehet csorbítani, vagy helyettesíteni másik házzal, vagy átvenni a helyét.
Még pár társadalmi etikettet tanított neki az új „apja”. Ugyanis mint családtag, és az arénák bajnoka ként kötelessége részt venni az ünnepségeken, és fontos eseményeken, amiken megfelelően kell viselkednie.

Kis időbe telt, mire a Sool család Charaka kérésére utána kutatott annak hol lehetnek a zabrak felszerelései. A királyi testőrség vezetője tartja elzárva. Az űrhajója meg a Sha’Ry területeken kívül helyezkedik el, tehát arról nincsenek elérhető információk.
Nem volt hát más feladata, mint hogy bejusson a királyi testőrség vezetőjéhez. Amit csak úgy tehet, ha csatlakozik hozzájuk. Amihez el kellett árulnia a tehetőssé vált Sool családot, és csatlakoznia az Arany szárny testőrséghez. Megtudta, nyomozásai közben, hogy oda nem kell más mint az uralkodónál jelentkezni. Ha elég befolyással rendelkezik az a ház amihez tartozik, továbbá a jelentkező bizonyította rátermettségét a feladatra, ami a zabrak nő esetében az Aréna Bajnoki címe adta.
Még ha élvezte is a fényűzést, az elismerést, a hatalmát, akkor s vissza akarta szerezni azt ami az övé volt, a felszereléseit, és a hajóját – Ez már nem Jedi felfogásra utal. Megrögzötten azt gondolta, hogy nélkülük nem teljes, és nem kíván itt maradni sokáig.
Ám terveit nem várt esemény halasztotta el, egy viszály bontakozott ki, a Sha’ry faj újból háborúba bocsátkozott ősi ellenfelével a Sha’k -al. Akikkel mindössze annyi a hasonlóság, hogy mind a kettő fajnak hegyes és hosszú a füle, fehér hajuk van, és humanoid testfelépítésük. A Sha’K bőrük színe kék, a hajuk fehér vagy szőke. A testüket fehér tetoválások borítják, leggyakoribb a fehér színű, de akad kék, és sárga is. Ők a technológiát a tudást, és a tisztaságot képviselik, míg a Sha’Ry faj ezeknek az ellentétjét. A háború ugyan teljességgel értelmetlen, és nevetséges volt, hiszen olyan fejlett volt a Sha’K technológiája, hogy azt a köztársaság is megirigyelhetné. Míg a Sha’Ry faj technológiai ismerete és használata abban merül ki, hogy lift szerkezetet használnak, és világítást, amit egy központi generátor generál.
Tehát az íjak, és vágófegyverek versenyeztek a robotokkal, és sugárvetőkkel. Charaka tudta, hogy mészárlás lesz ebből, és nem háború. Nem hallgattak rá, és a zabrak nő nem vett részt benne.
Az összecsapás olyan kimenetelű volt, mint ahogy meg lett jósolva, Sha’ry csapatok odavesztek. Mint kiderült eddig mindig. Végül úgy alakult, hogy Cha’sool „szakértelmét” tették próbára. A zabrak nő állítása szerint ha már visszamaradott a technológia akkor használjanak ostrom gépeket, pajzsokat, dobható bombákat. Idővel A szükséges módosításokat elvégezték, és készen álltak az új hadműveletre, aminek vezetését a Névtelen Úrnőre bízták. Akinek most már nem volt választása, ugyanis állításaival megsértette a Királyi tábornokot.

A háborúra szét kellett szedni a csapatokat, a kővetőket a terület dombos részeire vitette. A bombások egy külön szakaszban voltak, hogy amikor eljön, az idejük meglepetés szerűen rajta üthessenek az ellenséges erőkön. Az íjászok, kardforgatók, a pajzshordók mindegyikük külön vonalban helyezkedtek el. A pajzsosok bizonyos fémmel, és kőzettel megerősített egy méter szer egyméteres pajzsot hordtak magukkal. Súlya miatt kerekek voltak az alján, és úgy tolták a helyszínre, és még ez is csak egy ideiglenes védelmet tud nyújtani a Sha’K lövedékei ellen. Míg a védekezés fenntartható addig kell az ostromgépeknek, az íjászoknak, és a bombásoknak kialakítania egy kis káoszt az ellenség vonalai közt.
Az űrhajó roncsokkal tarkított harcmezőn végül megérkezett az ellenséges haderő is. Korábbi fölényes sikerei miatt nem hoztak magukkal annyi robotot mint korábban, és ostrom gépeket sem.

Szerencse miatt, vagy a meglepetés ereje okozta, de minden úgy alakult ahogy Charaka eltervezte. Az ellenség azonnal megtámadta a pajzsosokat, és a mögöttük lévő haderőket. Másra nem számítottak, ezét a meglepetés erejének köszönhetően, a Sha’K jelentős mértékű veszteségeket szenvedett el. A kő vetők, és a bombák áradata miatt, amiknek még a robotok sem tudtak sokáig ellenállni. Utána a sereg felszámolta a megmaradt ellenséges haderőket. A siker megkérdőjelezhetetlen volt, már azért is mert, jó pár Sha’K féle lőfegyver épségben maradt. Ellenséges robot roncsokat is magukkal vittek a Sha’Ry sereg, de nem tudták hasznosítani az összes hátramaradt felszerelést, mert a a Sha’k azonnal értesültek a történtekről, és a messziségből már lehetett látni azt a pár légi járműt ami közeledni látszott a távolból.
A hosszú kilométereken át tartó hajóroncsok takarták a visszavonuló Sha’ry sereget, ezért nem okozta vesztüket, semmilyen légi veszedelem.
Visszaérkezésüket nagy felhajtás fogadta, végül egy ünnepség ahol a nemesi (tehetős) házak kitüntették a Névtelen Úrnőt a Fehér szárny kitüntetéssel, amit nagyon kevesen értek el, és ez a kitüntetés bizonyítja a zabrak rátermettségét. Így hát a következő összecsapást is neki kell irányítania.
Ami már sokkal nehezebb lesz, ezt jól tudta. Csakis úgy vezetheti sikerre a Sha’Ry ket, ha mindig más és más meglepő dologgal rukkol elő az ellenséggel szemben.
A felkészülés időbe telt, és addig élvezhette a fényűzést, és a kényeztetést, amit néha az eligazítások, és az aréna harcokban való részvétel zavart meg.
Charaka tudta jól, hogy nem egy hosszú életű a fejlett technológiával rendelkező faj ellen harcolni. Ezért azon volt, hogy minél hamarabb csatlakozzon a Királyi testőrséghez, és visszaszerezze, ami az övé.
Végül sikeresen elárulta a Sool Házat, és ezzel megalázta őket, de ami fontos s a királyi testőrség tagja lett. Mindez nem változtatott azon a tényen, hogy ő a Névtelen úrnő az arénák bajnoka, és azon sem hogy továbbra s vezetnie kell a Sha’Ry sereget.
A királyi testőrség parancsnoka sejtette miért csatlakozott hozzájuk ezét tett pár óvintézkedést, hogy amire annyira vágyik az új testőr, azt ne kaphassa meg.
Charaka új lakosztálya a földfelszíni magas toronyban helyezkedett el, ahol a többi testőré, és a Királynőé is. El is gondolkozott azon, hogy nagyon kiszolgáltatott helyen tartózkodik a királynő, a Sha’k könnyedén megsemmisíthették volna a tornyot, de magát a fajt is. Mégsem tették, valamiért megkímélték őket. S ha további győzelmek érik a Sha’Ry csapatokat, akkor mindez lehet, megváltozik.

A Sool Ház elhagyása után két nappal később a Sool család már meg is akarta torolni azt a szégyent, amit érte őket az említett kilépéssel. Viszont nem tehették, hiszen a Királyi testőrség tagjává vált.
Charaka a testőrség Parancsnokával nem tudott megoldásra jutni a fénykardja ügyében, és már kapta is a parancsot a beszélgetésük közben, részt kell vennie a következő ütközet terveiben.
Látva a terveket elborzadt, csak kevés módosításokat hajtottak végre a korábbi taktikákon.
Charaka hamar megértette miért nem tudtak sikert elérni az utóbbi száz évben. Felvilágosította őket, hogy az új tervek fognak megint beválni. Az ellenség számítani fog a legutóbbiakra, ezért valami teljesen mással kell előrukkolni. Tanácsolt bombavetők építését, és különféle elbarikádozott útvonalakat, amiket ostromgépek védenek. Következő taktikája a megtévesztett visszavonulás lett, elhelyezett csapdákkal. A környezetet az oldalukra állítják. Becsalják őket a csapdákkal tarkított útvonalra, és bombákkal, s törmelékek áradatával csökkentik a soraikat, és a maradékot pedig ők maguk elintézik. Két hét eltelte után elkészültek a létrehozott változtatások, és a csapatok összegyűltek.

Az új hadművelet is sikerült, és az erős Sha’K Hadsereg összeomlott a több oldalról ostromló Támadások sorozata miatt. Most nagyobb kár érte az ellenséget, mint legutóbb, mert jobban felkészültek a korábban látott taktikákra. Legszívósabbak a robotok voltak, akik a megannyi törmelék után is még működő képesek maradtak. A harctérről összeszedték a fegyvereket, és a robotok egy részét beolvasztásra.
A korábbinál még nagyobb sikernek örvendő csata után A Névtelen Úrnő még egy Fehér Szárny kitüntetésben részesült, és a Királyi testőrségben Kapitányi rangot kapott. Viszont ez nem vitte előrébb a céljában. Az alá beosztott testőröket kellett edzenie, felügyelnie, irányítani, mint Kapitány. Mindezz mellett még tanítania is kellett azokat, akik használni akarták a zsákmányolt sugárvetőket. Tehát nagyon fontos szerepe volt a Sha’Ry közösségében, amit a Sool ház rossz néven vesz. Hisz nem állhatnak bosszút a zabrak árulásáért. Sőt most már nem az aréna bajnokának, hanem a nép hősének tekintik.
Már semmi nem áll Charaka útjába, hogy megszerezze a fénykardját, ruházatát, és egyéb plusz kellékeit, utána azonnal fel akarta keresni úrhajóját és elhagyni ezt a véráztatta bolygót.
Szemtől szemben állt a Királyi őrség legfelső parancsnokával, aki már egy ideje egy kohóba bele tette azokat a tárgyakat, amiket Charaka annyira keresett, megsemmisültek.  Tudta, hogy nem ölheti meg a legfelsőbb Parancsnokot, mert akkor kitaszítják. S amiket eddig tett a Sha’K biztos nem fogadnák be. Ha pedig a háború tovább folyik, aminek sikerei törékeny úton halad, amit szerencsével köveztek ki. Így vagy úgy de a végkimenetel ugyan az.
Erőt vett magán és otthagyta a fém maszkja mögé bújt, vigyorgó Parancsnokot.


Nem késlekedhetett tovább ezen a bolygón, ki kellett tervelnie valami vésztervet.
A következő összecsapást egy hónappal későbbre tervezték. Addigra már a leadott ötleteinek megvalósítására szükséges nyersanyagokat Összegyűjtötték, és legyártották az ostromgépeket, barikádokat, és pajzsokat.
A többivel ellentétben itt, ha sikert aratnak, akkor tovább kell vonulniuk. Charaka szerint, most már területeket lehetne elhódítani az ellenségtől. E gondolattól a nemesi házak kapzsisága miatt nem látták át a tervet, hogy igazából a halálba küldi a katonákat. Ugyanis eddig mindig, ha tehették nem időzhettek sokat a harcmezőn, mert a Sha’K gépeket küldenek ki a harcmezőre, sikló és repülő változatokat, amik eddig még nem kívánt letesztelni akcióban.
Az első sikeres ütközet taktikáján változtatott. Újfent sikeresek voltak a rajtaütése, és el akart tűnni a tömegben, és meg akart szökni, de azt tapasztalta, amire nem számított, hogy a Sha’Ry csapattagjai hátba támadták, első sérülés után már figyelt a hátára, de két tűz közé keveredett. Rég nem volt olyan helyzet mikor a harci, és Erő tudása maximálisan le volt tesztelve, és ha kevésnek bizonyul, akkor meghalt. Pár halálos másodperc után mind a két fél tagjaiból már jó párat elintézett mikor zavart érzett az erőben és az erő satuba szorította gégéjét, akkor már sejtette ki tehet ilyesmit. A királyi testőrség legfelsőbb Parancsnoka. Aki a kegyetlenségéről volt ismert. Charaka nem tudta mit keres itt de a szándéka nyilvánvaló, végezni akart a zabrak nővel. Ugyan ő is végezni akart vele, de a helyzet nem adott rá lehetőséget. Egy Erőcsapással távolabb repítette a férfit, s olyat tapasztalt, amire a legmerészebb álmaiban sem gondolt. A Sha’K csapat felől ismeretlen gép dúdolás hallatszott, majdnem fülsiketítő erősséggel. Ezt követően az egységek teljes erővel a Parancsnokot vették célba. Charaka nem láthatta mi történt, mert egy kábító sugár eltalálta.

Nem tudja mennyi idő telt el de amikor magához tért, fehér, és kék színű helyiségben találta magát, az egyik erőketrecben, ami fehéresen vibrált. A sérüléseit lekezelték, és nem kellett erős gyógyító vegyszerekkel rehabilitálódnia, aminek örült. Páncélzatától megfosztották, és minden további ruházatától is. Helyettük egy kék, és fehér anyaggal szegélyezett egyszerű rövid ujjú felsőt, és nadrágot kapott. Meditációs formát vett föl, és kinyúlva az erőbe letapogatta a helyet maga körül. Kiara tanításainak köszönhetően tudta miként növelheti meg a hely letapogatás erőképességét. Ennek köszönhetően igen tág képet kapott arról hova is került. Egy városba, ahol nagyon sokan jártak fel s alá (Ugyan azt már csak élőlény észleléssel tudta megvizsgálni. Zárkája előtt, és arrébb is eléggé sokan voltak, de érzékelt olyan humanoidokat is mint Sha’Ry fészkeknél, olyanokat akik körül, és bennük másképpen kavarog az erő: Erőhasználók.
A teljesen új hely arra adott gyanakvást, hogy valószínűleg a Sha’K egyik bázisán lehet, de nem értette miért hagyták életben, mindazok után, amit tett. Aztán bevillant a felismerés, e hely, már olyan régóta nem érzett ilyesmit. Itt nem érzékelt sötét oldal lenyomatokat, magyarán tiszta volt a hely, és valószínűleg a város maga is.
Magához térését hamar észrevették, és a letapogatás után öt perccel, már meg is érkezett egy nő és egy férfi. Akiknek a bőrük színe kék volt, hajuk fehér, és a testükön lévő tetoválások is fehér színben pompázott. A szemük jellegzetesen kéken izzott a Led lámpákkal megvilágított helyiségben. Ruházatuk lenge volt, de mégis jelentőség teljes. Charaka arra tippelt, hogy diplomaták.
Annyiban igaza volt, hogy tárgyalni jöttek:

- A nevem Arat, és az övé Mirat, azért vagyunk itt, hogy tájékoztassunk a jelenlegi helyzetedről, és feltegyünk pár kérdést – zengte a férfi a csöndes zárkába.
- Ne kíméljenek – egyezett bele a zabrak.
- Tehát, tekintve, hogy részt vettél a Rajzottak hadseregében, és a megjelenésed összeköthető a váratlan sikereikkel, ezért úgy döntöttünk, hogy elfogtunk téged, és kivizsgáljuk felelős vagy-vagy áldozat. Bármelyik is derül ki, kívülállókat mindenféleképpen segítjük, amint elvégeztük rajtuk a protokoll 10 tisztító eljárást.
- Mik a kérdéseik? – kívánt a lényegre térni türelmetlenül várva azt. A kérdéseket a nő folytatta, aki előre lépett egy métert. A zabraknak feltűnt, hogy olyan kimértek, és érzelem mentesek, mint a robotok, vagy mint a Jedik…
- A tanács nem tud időt szakítani egy olyanra, mint maga, ezért én közvetítem kérdéseiket – jelentette ki kicsit beképzeltnek tűnő hangon, és magázva.
- Ön felelős e az előbb említett változásokért?
- Igen
- Miért segített a Rajzottaknak?
- Túlélés vezérelt
- Miféle oka lehet annak, hogy a legutóbbi ütközet során önt a társai, és az áruló Arsill igyekezett megölni? (Királyi legfőbb Parancsnok
- Nem tudom, több oka lehet.
- Tehát nem a szövetségesük?
- A korábbi felszereléseim, érdemeim, mint a címhez jártak, amit elértem, de semmi köze a hűséghez. Igyekeztem el…
- Köszönöm, de nem érdekel a meséje, csak a kérdésekre válaszoljon, köszönöm – vágott közbe ridegül, és megnézte az adattáblához hasonló eszközt, amin különféle adatok sorakoztak. Charaka a szarvas fejét vakarta a kialakult szituáció miatt.
- Mi volt a neve, és a rangja mielőtt lezuhant a gépe erre bolygóra?
- Honn… A nevem Charaka Vrex, és Jedi Lovag vagyok, ha ez mond maguknak valamit.
Az elhangzottakra a két Sha’K összenézett, és az adattáblára, aminek egy részére rámutatott a férfi.
- Tisztában van azzal ha nem működik együtt? Ha hamis információkkal válaszolt akkor már ma kitaszítottnak lesz minősítve, és a pusztaság majd dönt a sorsáról?
- Igen, az igazat mondtam, és mondom a további kérdésekre is. – Fejbiccentéssel megértették, és azonnal folytatódott a kikérdezés.
- Van e valami pszichés problémája? Kordában tudja e tartani az ösztöneit?
- Nincs, és igen, megtanítottak rá – válaszolta döbbenten, az efféle kérdés csak összezavarja.
- Készen áll e, a protokoll 10-es tisztító eljárás elkezdésére?
- Bármi is az, igen. – úgysincs más választása, és ezzel tisztában van.
Lekapcsolták az energiacellát, megbilincselték, utána elvezették egy távoli helyre. Ahol levették róla a bilincset, és magára hagyták bármiféle magyarázat nélkül. A Szobában nem volt semmi üllő vagy fekvésre használható bútor.
Amit úgyis tett volna, meditációs formát vett föl, és úgy pihent. Feltűnt számára, hogy nagyon nyugodt környezetbe került. Szokatlan volt számára azok a letisztult energiák, amik körülvették, és nem kellett azon aggódnia, hogy ki fogja hátba támadnia, és milyen módon erősítse meg a védelmét. Azért sem kellett aggódnia, hogy megtalálnák őt a Sha’Ry csapatok. A történelmük szerint négyezer éve, hogy utoljára elérték a Sha’K fővárosát.
Ám a belső nyugtalansága még mindig ostromolta, és a dühe, ami a körül forgott, hogy elárulták őt, és majdnem megölték, ha végül nem mentették volna meg őt. Kiara előtt is volt egy holokron ami megtanította rá hogyan kezelje ezeket, ezért ugyan ott volt, de nem engedett neki. Sajnálatosan a sötét oldal lenyomataival volt körülvéve ezért kialakulhatott benne a düh, az ellenére, hogy tanították a kezelésére.
Nem tudja milyen sokáig tartották azon a helyen, és néha csak azért jöttek be hozzá, hogy adjanak neki ételkapszulákat. Érdekesnek találta, hogy a Sha’K nál olyan mintha az ismert galaxis egyik városában lenne. Mintha mindig is részesei lettek volna az ismert galaxisnak.
A nyugalmas hely ugyan teremtett benne egy bizonyos belső csöndet. Ezen a helyen újra önmaga.

Elérkezett az idő mikor úgy döntöttek a „fogva tartói”, hogy véget vetnek a csöndes magányának. Egy öreg Sha’K megmutatta neki a többi helyiséget is. Hamar kiderült, hogy egy akadémián van. Ahol tudományra, erő használatra, és különféle életfilozófiára tanítják tagjait. Charaka csak a harctéren találkozott velük, de egyikükből sem érzett olyan erő jelentétet, mint az akadémián tanulók köréből.
A jedit meglepte mindaz, amit megmutattak neki, az egész hely, és a Sha’K szellemiségét átjárja a világos oldal. Még nem látott olyan bolygót ahol ennyire jelen lenne az Erő két oldala. Mintha ebben a centrumban akarna létrehozni egy végső egyensúlyt, de mindez, már nagyon régre nyúlik vissza, és az ellentétek harca már szinte végtelennek tűnik, akárcsak az ismert galaxisban.

Minden felmerülő aggodalmát lenyugtatták, egyik ilyen volt a Sha’Ry helyzet, akiket a Pókszörnyek jelenléte és befolyása miatt csak Rajzottaknak hívnak. Már nem segíti őket a jelenlétével, és tudásával, ezért nem volt semmiféle akadály, ami miatt ne tudták volna felszámolni a barbár seregeket, ezért az elkövetkezendő hatvan évben nem fognak újra próbálkozni.
A Sha’k beavatták különféle dolgokba a zabrakot, nem volt mitől tartaniuk, úgy gondolták ezentúl örökké köztük marad, és idővel felveszi a tanító szerepet, de Charaka nem tanítónak született, így mindez távol esett a szándékaitól.
Megosztották vele a történelmük egy részét, miszerint a bolygójukat már évezredek óta folyamatosan űrhajók záporozása tette olyanná amilyen,- ennek okáról, és mikéntjéről nem számoltak be. Ha ez nem lett volna elég, akkor a megannyi háború is közrejátszott a pusztaság kialakulásához. Ám a Sha’K születésüktől fogva magas intelligenciával rendelkeznek, ezért ami a Sha’Ry számára szemét volt, az a másik fajnak, megváltás. A háború szelleme, és kiforrása a Rakata birodalom egy nagy űrhajójának lezuhanásával kezdődött. Ami megváltoztatta az életüket többféleképpen. Az utána következő évezredekben sok látogató érkezett a bolygóra, lezuhant űrhajók formájában, de egyikük sem tért haza (ennek okáról is hallgatnak.

Arról sem kívántak szólni, hogy van e közük az urrardra vérvonalhoz, és ha igen miként tartották fenn olyan sokáig a vérvonal tisztaságát. Ráadásul sokan vannak, de amikor az akadémia udvarában látni vélt egy ezüstösen csillogó Rakata szobrot, ami az egymásra tett kezeivel egy ikszet alkot a mellkasa előtt, gyanakvóvá tette. Lehet, hogy ezen a bolygón maradtak Rakata túlélők? Tovább adták a technológiájukat, és azért mert e faj alapból nagy intelligenciával rendelkezik?
A történtek után rá akart jönni mi nem stimmel a hellyel, még mielőtt valamilyen módot találna arra, hogy elutazzon a bolygóról örökre. Ami először zavarta az a nagyfokú titkolózás, bizonyos fokú elzárkózás. Bizonyos értelemben úgy viselkedtek mintha egy szekta lenne, hogy túl szép, túl jónak néz ki, de a háttérben ármányok bújnak.
Egyik oldal sem adja számára azt az örömöt, hogy köztük élje le életét, ő nem ezért lett jedi. Őt a galaxis, és annak gondjai érdekelnek, és meg akarja szüntetni a Sith fenyegetést mindörökre, de ezt nem tudja megtenni egy ilyen bolygón tartózkodva. Talán ez a dolog nem engedte számára a teljes megnyugvást.
Sha’K nál Köztársaság található, ami tizenkét fős tanácsból áll.
Charaka ugyan miért időzne náluk, nem tudta mit keresne a társaságukban. Nem üldözik, így hát nem volt más dolga, mint hogy a várost végig kutassa űrhajó után. Elmondásuk alapján valószínűleg nem fog találni, de egy próbát megért neki. Tervével még várnia kellett, mert tudta, minden lépését figyelik. Nem volt más választása, mint elnyerni a bizalmukat, és kideríteni hol rejtegetnek űrhajót. Elmondta, hogy ő történész, és ha majd engedik, szívesen vetne pár pillantást a helyi archívumra.
Először is vissza kellett fizetni azt, amit adtak nekik, szolgáltatással. Így tehát bekerült a kiképző programba. Persze képletesen, a szolgálataiért a jutalom az volt, hogy néha napján meglátogathatta a Világ Archívumot, ahogy nevezik a megalkotói.
A technológiai tudásuk rendkívüli, és hozzájuk hasonlót sem látott sehol a világban, de természetesen ő nem tartozik szakemberek közé, így pontos konklúziót nem tud felállítani a látottak alapján. Mindössze az elé táruló látvány miatt gondolta. Lebegő, hatalmas, nagy, és kicsi holokronok együttesen mozogtak, miközben a tudásuk közt könnyedén lehetett lapozgatni mintha egy számítógép lenne a Rend archívumában.
Mindez csak egy kis része volt a tudásukat megmutató gépezetek közül, és maga az archívumok nem szűkíthető bele pár holokronba, voltak további termek, ahol más formában tárolt tudás fejezetek érhetők el az arra jogosultaknak. Így érthető módon voltak olyan történelmek, tudások, szokások, kiképzési módok, amik számára elérhetetlenek voltak.
Mindenesetre azt megtudta miért nem találkozott erőhasználókkal a harctéren, mikor ellenük lépett fel a Sha'Ry sereggel. A tanításuk, és a Rendszerük megtiltja az Erő Közvetítő papjainak, hogy életet ontsanak ki a harctéren, vagy akárhol. Ők követték azt a vonalat, amit a Jedi Rend több ezer éve el kellett dobnia, hiszen valakiknek meg kellett védenie a galaxist, vagy ha nem is, de hamar kialakult ilyesfajta igény, a fellépő drámai helyzetek hatására.
Tehát ők gyógyításra, megvilágosodásra, és építkezésekre használják az Erő-t. Charakaban felmerült a kérdés, hogy mindez a lehetőséget elpocsékolása, de tudta azt is abban a pillanatban, hogy nem helyénvaló a gondolata.

Pár hónap után tudást tudásra halmozott, de nem jött rá miért kék a bőrük, és egyeseknek a szemük is. Az eredetük nem tiszta, vallásuk az Erő köré épül, de csak tiszteletszerűen, nem imádás formájában.
Erő alkalmazás tudásuk a mesteri telekinetika, a tájékozódás, a fizikai erő növelése, és a belső megvilágosodás felé összpontosul, fejlődött.
Tudta jól, hogy nem avatják be mindenbe, hisz nem közülük való, így is azért lehet még köztük, mert hasznukra válik az a tudás amit ő birtokol.
A nyomasztó környezet akkor kezdett érezhetővé válni amikor Charaka úgy érezte eleget várt, és el akarta hagyni a bolygót, s ennek a lehetőségéről kérdezte meg a technológiai szakfelelőst.  Aki azonnal lezárta a beszélgetést, és egy nap elteltével mindenki távolságot tartott vele. Másnap beinvitálták a Nagy tanács termébe, ami a Jedi Rend tanácstermével ellentétben olyan volt, mint egy hatalmas holokron.  Dodekaéderformát rajzolt ki a tanácsterem falai és ablakai összessége. A színeket tekintve kék és fehér váltakozásából állt minden.
Azért szólították, mert arról kérdezősködik, amiről nem illik beszélni, a bolygó elhagyásáról, méghozzá a nyugalom, és Harmónia Templomában.
Charaka megpróbálta értetni tettének a miértjét, de csak lecsendesítették, hogy erről nem beszélnek, és ne is beszéljen soha többet, mindez nem beszédtéma, vagy vitatéma, lévén nincs ilyen lehetőség, és nem is lesz.
A történtek nem hagyták nyugton a Jedit, és megoldást akart találni a problémájára. Teste és szelleme már rendbe van, kész visszatérni a galaxis ismert területeire, és ismert gondjaihoz.
Mondani sem kell, hogy a tettre kész zabrak megszökött a város közepén hatalmasodó tornyából, és a városban kezdett keresgélni olyan járművet, amit korábban a harcmezőkön látott a messziről közeledni. Neki suhanó, vagy légi autó is megtenné, hogy felkeresse űrhajóját. Ám siker helyett pánikot keltett mikor észrevették egy óvatlan pillanatban a túlbuzgó utcákon.  Charaka furcsállta, hogy egy olyan nagyvárosban miért nincs légi autó vagy suhanó félék, és ezeknek útvonal kiépítve. Ugyan felkeltette a helyiek figyelmét, de olyan könnyen el is tudott tűnni a szemük elől.


A hatalmas városban, mindössze egy órát tudott tölteni kereséssel, de nem járt sikerrel, keresését pedig félbeszakították a helyi rendfenntartók, akik suhanó autóra hasonlító eszközt használtak arra, hogy utána eredjenek.
Charaka engedte, hogy elfogják, de csak addig, míg meg nem akarták bilincselni. A tiszteket ellökte magától az Erő segítségével, és elkötötte a légi járművet. Igazából nem tudta merre menjen, de a legrövidebb útvonalat választotta arra, hogy elhagyja a várost.
Tette nem maradt figyelmen kívül, egy tucat más rendfenntartó légi jármű is üldözőbe vette őt.  A toronyból pedig hat másodpercenként egy mély búgás hallatszott, szirénaféleség, azt követően Charaka zavart érzett, és egy energia pajzsszerű anyag kezdett egyre jobban felkúszni a város köré kék színű burkot alkotva. A jedi szerencséjére a város igen nagy volt, ezért időbe telt mire az egészet körbezárja az említett energia pajzs. Még nagyobb sebességre kapcsolt, és éppen hogy átjutott az egy pajzs hézagon, amin kijutva a gép mögött be is zárult, és az üldözői a gömbön belül ragadtak. Charaka pedig felfedezhette a sivár, űrhajó roncsokkal teli bolygó felszínt. Ha a szemére hagyatkozott volna, hogy megtalálja a sajátját, akkor éveket tölthetett volna el a felszínen úgy, hogy mindent átnézz, amit csak lehet.
Az Erőre hagyatkozott, engedte, hogy az vezesse a kezeit, és általa magát a járművéhez jusson el.

Két órán keresztül vezetett megállás nélkül, koncentrálva, mikor oda ért a már egy éve lezuhant űrhajójához. Nem nézett ki olyan rosszul, mint várta, de nem is volt felszállásra alkalmas állapotban, nem is beszélve a hiperhajtómű állapotáról. Tehetetlenségében nem tett mást, mint leült, és várt, kiürített tudattal csak nézte a gépezetet.
Tudta, hogy az Erő okkal vezette a népekhez, és végül a gépéhez, hogy mi tévő legyen felvette a meditációs formát, és elmerült a koncentráció mély, és töretlen áramlásába.

Hosszú idő múlva, mikor már kezdett sötétedni, élőlények jelenlétét kezdte érzékelni maga közül, s mikor elég közel kerültek ő készen állt a harcra. Annyi volt a probléma a Sha'k nál való tartózkodás során nem hordhatott magánál fegyvert. Ezért az erőre kellett hagyatkoznia, felállt, csukott szemmel, és kinyújtott kézzel az egyik jelenlévő felé kinyúlt az erőbe, és a telekinetika segítségével magához hívta az illetőt, és két ütést mért rá.
Hamar kiderült, hogy a guberálók egy csoportja botlott belé. Nem akartak ártani neki, csak körülnéztek a terepen. Egy kis testrészüket sem hagyták szabadon, ruházatokkal, és fém tartozékokkal védték testüket, fejüket pedig különféle sisakfajták védték a külvilágtól. A zabrak nem értette miért, vagy legalábbis mitől kell ennyire védeniük magukat. Mindenesetre érezte, hogy valami keményet talált el.
Végül bocsánat kérés, és munkában való segédkezés után csatlakozhatott hozzájuk egy kis időre. Fél nap keresgélés, és gyűjtögetés után visszatértek a táborukba. Ott láthatta, hogy olyan helybéliek voltak akiknek szürkés világos kék volt a bőrük, és a fülük hegyes volt, mint a másik két fajnak. Szóba is került, nem szégyenkeznek a múltjuk illetően ezért elmesélték.

Ők olyan száműzöttek egy csoportjából alakult ki, akiket a tiltott párosodás bűnét követték el (két frakció közötti). Mindez gyakori volt mikor még közös városban élt a két faj (több ezer éve ).
Már több mint ezerötszáz éve nem csatlakoztak hozzájuk új száműzöttek, és az egyedi faji jellegzetességeik elhalványultak, mert a kevertek a kevertekkel párosodtak. Így bőrük egyre haloványabb lett több generáció után. Megélhetésük az utóbbi száz évben szegényes, és állításuk szerint a kaotikus időjárások miatt védik magukat, és testüket. A bőrük érzékenyé vált a napsugárzásra, nem tudják miért. Itt különféle gombákat, és egy rózsaszín növényfélét termesztenek, aminek a gyökerét eszik meg.
Kis rágcsálókat tartanak, és nagyra nőtt hosszú bogarakat, amik akár egy méter magasra is megtudtak nőni, és három méter hosszú is lehetett a testük.
Állításuk szerint ez a begyűjtő, és termelő táboruk, idővel rákényszerültek, hogy több tábort hozzanak létre, és mindegyik más szerepet töltsön be a túlélés érdekében.
Zabrak érdeklődése után, a mechanikai táborba küldték, ugyanis megtudta, hogy űrhajókat is összeraknak, és már volt rá példa, hogy az egyik elhagyta a bolygót. Jobb életről vágynak, mert ezen a sivár bolygón, csak nyomor, és szenvedés az életük.
Igazából annyira nem foglalkoztatta Charakat mindez, tudta, hogy hiába építenek egy vagy több űrhajót, megfelelő koordináták hiányában hiába akarnak bármerre is menni az ismeretlen űrben, és a galaxisban van sok más bolygó ahol nyomor és szenvedés az élet, például Irodonia bolygón is. A jedinek kell az a jármű, ami náluk van.
Felajánlotta műszaki segítségét, amit elfogadtak, túlságosan hamar, és könnyedén.
Egy hetet töltött náluk segédkezve az űrhajó építésében, hogy végül elhagyhatja a bolygót.
Így is történt, átverte a népet vagy sem, ő úgy határozott, hogy eleget töltött ezen a bolygón.
Nagyobb jó érdekében tett most rosszat azzal, hogy elárulta a reményekkel teli népet.
Mindez számára egy apró emlék foszlány marad, de az azon a bolygón élők összes frakciójánál mély nyomott hagyott, olyannyira, hogy egyik sem akarná újra látni.
Mindaz amit Charaka tett ezen a bolygón, bizonyos értelemben sarkalta a különböző fajok hozzáállásának változtatását.
Sha'K megnövelték a védelmüket, és több fegyveres őrt állítottak az Égi torony épületen belül. Főben járó bűn, amit a zabrak tett. Azzal hogy megszökött, és elhagyta a bolygót, olyan veszélynek teheti ki a bolygót, amit minden áron kerülni akartak volna.
A Sha'Ry faj sose fog engedni egy kívülállót bármelyik Házba, ők örökre névtelenek, rangtalanok, és házatlanok lesznek, tehát nem fognak rendelkezni egy kevés hatalommal sem.
Védelmi vonalaik erősítésén dolgoznak, új terjeszkedései terveket elvetettek.
A Sr'k (kitaszítottak) erősítik a védelmüket, és különféle erődítményeket akarnak létrehozni. Kívülállókkal ellenségesek, és bizalmatlanokká váltak, többé egy se közelítheti meg a táboraikat.
Charaka végre, a szerzett űrhajóval elhagyta a bolygót, ahol egy évig kellett tartózkodnia időt töltött el.
A tanács örült Charaka előkerülésének, keresték őt de nem leltek nyomára. A zabrak beszámolt a történtekről a maga verzióját előadva.
Mindenesetre a bolygó koordinátáit nem tudta át adni ( szerencsére ), a gép, amivel eljutott az ismert galaxis peremére, több meghibásodást is mutatott, a gép maga végül megsemmisült, minden benne raktározott koordinátával. Onnan pedig Coruscantra fuvarozták. Sha bolygó vad Bolygónak minősítette.
Rövid pihenő után egy egyszerű feladattal bízták meg pihenésképpen. Ando Prime ra kellet utaznia, hogy megvizsgálja a bolygón található erő nexust.
Össze kellett raknia két új fénykardot, szerzett egy új tunikát, meleg ruhát a hideg ellen, és utána útra is kelt.

Ando Prime, Charaka nem hitte volna, hogy egy olyan hideg bolygóra jut majd el mint ez. Állítólag a "x4605:y7819" es koordinátán a jéghegy tövében egy Erő Nexus van jelen, de nem tudni, hogy Világos oldal, vagy Sötét oldalhoz tartozik, ezt kell kideríteni. Mindezektől függetlenül több fajta erőnexus van. A ritkák közé azok tartoznak, amik a misztikum, vagyis a Főnix erő születésekkor jött létre, ezek rendkívül erősek, nagyon kevés van belőlük, és képesek teljes mértékig megváltoztatni bármilyen létformát. A közismertebb erő nexusok azok, amik később jöttek létre valamilyen behatás következtében. Általában az a pletyka járja körül ezeket a nexusokat, hogy akik olyan bolygó felszínén járnak amit teljesen uralma alá hajtotta az adott nexus, akkor ők nem képesek ellenállni neki, vagy ha mégis, bizonyos ideig képesek rá.
Sötét nexusokat könnyebb létrehozni tragédiákkal, és nagy szörnyűségekkel, aminek összegyűlt lenyomata képes megalkotni egy nexust, amit ha tovább táplálnak akkor magát a bolygót teszi azzá.
A világos oldali nexus létrehozása már sokkal nehezebb, létrejöttének menetéről csak találgatások vannak.

Charaka az űrhajójával leszállt a célponthoz közeleső, stabilnak látszó jégtömbre. A kölcsön kapott Razalon Fc-6 os suhanó motorral odautazott a koordinátán szereplő jéghegy lábáig. Útközben nem volt mit néznie, a hely olyan volt, mint amilyenre számított, egyhangú, és hideg. Megérkezve a célponthoz, már érezte a Főnix Erő erőteljes örvénylését, az Erő Nexust. Levette a fekete, fagyás biztos szíjjal ellátott szemüveget, és jobban megigazította bélelt ruházatát, utána gyalog kellett tovább mennie a fagyott terepen.
Szerencséjére felkészült, mert mind a ruha melegen tartotta, mind a jégjárásra alkalmas fémmel tarkított csizmák jól állták a szerepüket.
Kisvártatva a hegy belsejébe jutott, ahol, ha a jég, hóval borítatlan felszíne áttetsző, tiszta volt, némelyikben a tükörképét is viszontlátta olyan sima volt a jég felszíne. Talán egy percet sétált befelé, amikor egy igen tágas barlangba jutott, amit a kékesen csillogó Erőkristályok világítottak be. A talaj pedig olyan kristálytiszta volt, hogy több méterre le lehetett látni. Maga a hely káprázatos benyomást keltett Charaka-ban, körbe is nézett lassú körbefordulásokkal, s mikor a tekintete visszaérkezett ahhoz a ponthoz, ahonnan bejött, egy hang szólította meg a háta mögül. Meglepődve oda fordult fejével, később testével is, egykori mestere jelent meg előtte: Zeroos Jedi Lovag.
- Charaka Vrex, tanítványom, megváltoztál, alig ismertelek fel, de ettől függetlenül örülök, hogy látlak.
- Zeroos mester? Hogy... - tette fel a kérdést a zabrak nő de a kérdés felénél már rájött miről van szó. Már az Erő Nexus kapcsolatba lépett vele, bizonyára oly intenzív lehet, de még nem tudta eldönteni, hogy Világos vagy Sötét oldali, bármi kisülhet ebből.
-  A technikádat itt nem használod, most nyitott könyv vagy számomra tanítványom - tért ki a kérdés elől a jelenés, amire Charaka csak kérdőn nézett rá.
- Szóval mindig is ilyen voltál? Sötétséget látok a szívedben, és tetteidben. Vívódásokkal, és kételyekkel vagy teli. Meg akarod bosszulni azt, hogy ideje korán elhagytalak? - kérdezte Zeroos, amit a zabrak nő nem bírt ki nevetés nélkül.
- Ez most komoly? Többet vártam tőled Erő Nexus...
- Ne térj ki a válasz elől! - vágott közbe egykori mestere. Amire újfent kérdőn nézett Charaka.
- Aki megölt téged, ő már nem él, de nem is tudom miért... Lehet azért mert Sith volt. Zeroos veled már nincs dolgom, jó mester voltál.
- Mitől lettél ilyen szívtelen?
- A háború, például? Senki nem ért meg, és értene meg, ezért nem mutatom nekik az igazi valómat, ám az ellenség, nekik igen. E téren velük őszintébb a kapcsolatom mint...
Ekkor a barlang mélyéről recsegés, ropogás, és kristálytörés hangokat lehetett hallani, és a barlang felén, a kék kristályok vörössé váltak, és egy jól kivehető zabrak nő vette át Zeroos helyét, pont a vörös oldalon.
- Oh hello Iridoniai, olyan sötét vagy mint én, egy csiszolatlan Sith. Megmutatom milyennek kellene lenned... Őszintének - cinikusággal hangjában előre lépett, hogy a barlang kék oldala megvilágíthassa megjelenését, és egy részlet se legyen eltakarva.
Fekete tunikát hordott, és az arca vörös Zabrak tetoválással volt borítva, vastag durva tónusokkal. Jelentése: Nincs családom, mindannyian meghaltak, és az össze ellenségemmel végzek kegyetlenül, számodra sincs menekvés. S az arca, a szarvai, a szemei, a fejformája, a hangja, mint a kiköpött mása volt Charaka-nak. Aki ugyan higgadt szokott lenni, de ez sokkolta, hátra is lépett egyet. A sötét képmás pedig elővette fénykardját, és bekapcsolta azt, vöröses aurát vont maga köré fényével.
- Te...
- Megküzdünk végre? Biztos, hogy nyerek, esélyed sincs – jelentette ki beképzelten.
- Magaddal küzdesz? Megölnéd saját magadat??? – kérdezte Charaka felháborodva.
- Mi ez a dráma? Rossz oldalon állsz, látom verés nélkül nem térsz magadhoz - bekapcsolt duplapengéjű fénykardjával rátámadt a kék oldalon álló zabrak nőre, aki gyorsan bekapcsolta zöld  színű duplapengéjű fénykardját, és védekezésre irányította maga elé.
A fekete ruhás zabrak sárga fogaival vicsorogva adta bele testsúlyát a fénykardján keresztül, hogy megtörje Charaka védelmét. Aki válaszul a fém pengékkel ellátott jégjáró csizmájával megrúgta ellenfelét, akibe az bele ált, s ugyan a fájdalom nem izgatta, ahogy a kék oldali zabrakot sem, hisz ilyen fajták, de a lökéstől hátrébb tántorodott. Charaka kinyúlt az erőbe, és egy erőcsapást küldött rá, ami elrepítette ellenfelét a kristályos barlangfalhoz. Mintha mi sem történt volna, nevetve rátámadott a bundás ruhába öltözött zabrak nőre, s kezdetét vette a párharc kettőjük között.
- Nem tudom mi ez az ellenállás, hisz olyan vagy mint én, saját magadhoz is hazug vagy? - kérdezte a fekete tunikás.
- Utálom a Sith eket, nem emlékszel? Azok dúlták föl az otthonunkat, és ölték meg a családunkat - emlékeztette saját magát Charaka, de a fekete ruhás énje csak nevetett rajta.
- Azt hiszed a Jedik jobbak? Azt hiszed, a jó oldalon állsz? Nem figyeltél az igazi mestered szavaira? A tétlenségükkel szenvedést okoznak, és kegyelem mutatásával csak káoszt szülnek...
- Legyőzlek téged, és megfoglak menteni! - Jelentette ki határozottan Charaka, és érezte, hogy az Erő Világos oldala átjárja testét, s a plusz stabilitással, és erővel könnyedén földre kényszerítette ellenfelét, aki nevetés helyett most vicsorgott rá. Kikapcsolta fénykardját, és ezt mondta neki felé nyúlva:
- Elveszítettünk mindenkit, szüleinket, mestereinket, nevünket, az egyetlen barátunkat, a hittet, a békénket, és az érzelmeink egy részét, megértelek téged, én minden nap azon dolgozok, hogy egyek legyünk, hogy együtt legyünk, sosincs késő.
A fekete ruhás énje felkelt, és rá támadt elvakultan, de Charaka gyorsabb volt, kikerülte az, és átölelte sötét énjét, és az elpárolgott, a barlang fala pedig újból mindenhol kéken ragyogott, most még fényesebben. Ebben a röpke pillanatban arra volt képes amire még sose mióta Jedi: szeretni.
Megjelent előtte Yuon Jedi mester, aki életét adta azért, hogy ráleljen Lord Vix búvóhelyére.
- Tanítványom, örülök, hogy látlak.
- Mester, még nem köszöntem meg neked, hogy feláldoztad magad azért, hogy megments megannyi életet.
- A Jedi létnek részese az önfeláldozás, a magasabb jó érdekében, már el is felejtetted?
Charaka szóhoz se jutott, mert tudta, hogy igaz.
- Vissza kell térned a fénybe tanítványom, ne engedd, hogy a galaxis tragédiái elhomályosítsák az utadat. - mutatott irányt Yuon.
- Merülj el az Erő Világos oldalában, a zaklatott elmédet lecsöndesíti, a testedet pedig átjárja a kézzel fogható harmónia. Mutasd meg a galaxisnak milyen az ha vigyáznak rá. Legyél újra a béke szimbóluma, engedd meg magadnak, hogy az légy - tanácsolta Yuon emléke, aki kámforrá vált.
Ha nem a beszéd, és az emlékek, akkor maga a Világos oldali erő nexus sugárzása késztette arra, hogy engedjen a harmóniának, és a világos oldalnak, és sodródott az árral. Ahogy ez létrejött, másodpercről másodpercre egyre világosabb, és világosabbá vált a barlang, míg végül Charaka azon kapta magát, hogy egy jégbarlangban csukott szemmel, meditatív testtartásban ül.
A zabrak jedi megosztotta felfedezését arról, amiért küldték, és elkezdődött a tanítvány fogadása.
Olyannyira más volt Charaka, hogy nem is törődött azzal, hogy Kiara holokronját visszakérje, vagy holléte felől érdeklődjön. Ám nem tudta még, hogy olyan sokáig távol volt Sha bolygón, hogy a megbeszéltek alapján a barátja már tovább is adta másnak.
Charaka elmélyült a Világos oldali erő nexusban, és még sose volt olyan kiegyensúlyozott, mint utána. Meglehet, hogy minderre számított a tanács, és szándékosan küldték oda , a lényeg, hogy úgy gondolták újra megkísérlik azt, hogy Charaka Tanítványt fogadjon maga mellé, bele egyezett az ötletbe, és elkezdte figyelni a padawanokat, és azok edzéseit .

Pár hétnyi figyelés, és tanulmányozás eltelte után a figyelmét felkeltette egy ígéretes ember fiú, akinek mentalitása nagyon hasonlított fiatalkori énjéhez. Továbbá nagyon hasonlított egykori mesterére Zeroos Jedi lovagra. Őt kivánta tanítványáúl fogadni, szándékát közölte a Jedi tanácssal, akik rábolintottak a kérésére. Így tehát elkezdődött a tizenhárom éves Kavo Riin padawan tanítása.
Charaka érezte az erőn keresztül, hogy a fiú még sokra viszi, alap természete pedig jóságra törekvő. Ha nem is idő előtt, de idővel remek Jedi lovagot fog faragni belőle, ha az Erő is úgy akarja.
Három éven át mikor nem kellett megbízásra mennie a tanítványát tanította Ataru fénykard stílusra, különféle erőalkalmazásokra, és szellemi tanácsokkal látta el.
Charaka már egy ideje félretette a Történésszettet amit a kialakult helyzetek miatt már jó ideje csak "hobbi" szinten űzte, úgy érezte nem tehette meg, hogy csak abban a témában tevékenykedjen, minden szabadidejét arra szánta, hogy talpraesett Jedit faragjon a tanítványából, csomó olyan tulajdonsággal rendelkezett, ami könnyűvé teszi a kiképzését, párat említve: türelmes, megfontolt, nyugodt, befogadó, és gyorsan tanuló.
Kavo tizenhat éves volt mikor közös megbízásra mentek, ahol egy zavargást okozó terroristát kellett felkutatniuk, és elkapniuk. Meglepő módon olyan jól össze tudtak dolgozni, hogy hibát nem vétett Kavo, és sikeresen teljesítették a megbízást. Kora ellenére nagyon határozott, szilárd, és komoly személyiség elemeket mutatott magáról. Mindezek után megkapta első megbízását amit sikerre vitte, utána pedig elérkezett az idő, hogy összerakja saját fénykardját, Dantooinere utaztak ahol egy kék színű kristály volt a választott "katalizátor".


"Van egy hely a galaxisban, ahol az Erő Sötét Oldala erősen jelen van. A Sithek hozták létre, de a háború táplálta. Ez megront mindenkit, aki a felszínére lép, belefojtja őket a Sötét Oldal hatalmába - ez megront minden életet, és a halálból táplálkozik.
Voltak olyanok, akik ismerték az ilyen helyek hatalmát... és a hatalmat, amit a létrehozásukkal lehet nyerni. Arra lehet használni őket, hogy megtörjék mások akaratát... a jedikét, hatalmat ígérve nekik, ezzel átállítva őket a Sötét Oldalra.
Sosem tűnődtetek el azon, hogyan rontott meg olyan sok Jedit a háború, és pár Sith, oly sok köztársasági katonát, olyan gyorsan?
A mandalóri háború egy olyan mészárlássorozat volt, ami egy másik háborút leplezett, az áttérítés háborúját." - Kiara

Charaka meglepődött, amikor rájött, hogy Kavo nem várta érkezését, pedig közös megbízásra mennek. A jelenlétét már az előkészített űrhajó belsejéből érzékelte, aki megérezte mestere jelenlétét, és gyorsan elrejtette a lila színű holokront.
A zabrak Jedi belépett az űrhajóba, és köszöntötte egykori tanítványát.
- Az Erő legyen veled Kavo – köszöntötte Charaka, a tanítványa eléggé merevnek tűnt, arca pedig nem olyan volt mint szokott lenni, de csak futólag nézett rá miközben a pilóta fülke felé tartott, és hátraszólt közben.
- Minden rendben? Furcsán viselkedsz - állapította meg a Jedi Mester. Kavos gyorsan kitalált egy mesét:
- Igen, csak a Korélliai megbízás során, tudod amikor meg kellett keresnünk az egyik fűszer csempészt, ott volt egy nagyon jó étkezde, a gyomrom hamar át ált arra az ételre, és nehezen viseli az ételkapszulákat. - mesélte a zabrak nőnek, miközben követte őt a Pilota fülkébe.
- Értem, ma a Malastare bolygóra utazunk...

Kavos Riin Megtalálta a módját mikor, és hol tudna részesülni a Holokron tudásából. Amit ugyan nem kellene rejtegetnie, de egy Jedi nek nem szabad birtokolnia semmit sem, és úgy tenni sem mintha birtokolna. Viszont ez a holokron más volt, egészen más. Nem tévedett sokat, nem tudta, de azt a holokront találta meg személyes megbízására során, amit Charaka elveszített hosszú távolléte miatt.
Kiara "Jedi Mester" tanításai, és maga a szellemét tartotta bezárva az említett tárgy. Megszólította Kavos Jedi lovagot, mert érzett benne valami ismerőset. Charaka szavainak, tanításainak a visszhangját.
- Igen, én ismertem a Mesteredet. Noha a mostani állapota árnyéka az egykori önvalójának, akit tanítottam, és tiszteltem a bátorságáért, céltudatosságáért. Taníthatlak téged, ha úgy gondolod, de cserébe én is kérek valamit. Segíts abban, hogy felnyissuk Charaka mestered szemeit, aki jelenleg csak néz de nem lát.
- Mi a baja? - kérdezte meglepődötten, amire Kiara Szélesen elmosolyodott, és bele kezdet abba, hogy elárulja egykori tanítványát, azért, hogy visszatérjen a szükséges káosz.
Tanította, beavatta ősi titkokba...
Egy éven át, szép lassan a tanításaival megfertőzte Kavo-t az új tanítványát.

Kavo-nak személyes megbízásra kellett mennie de nem tért vissza, nyoma veszett, csak egy üzenetet kapott mestere Charaka. Miszerint ha nem jelenik meg a A Darthag bolygón, akkor Kavo Riin Jedi lovag meghal. Koordináták csatolva lettek az üzenethez.
A tanácsnak csak annyit mondott, hogy megkeresi a tanítványát, mert nyoma veszett, amiről ugyan tudott a tanács, de engedélyük nélkül elutazott egy olyan bolygóra, ami Birodalmi területen helyezkedett el.
Megérkezvén oda érezte a sötét bolygó légkörében az Erő sötét oldal hullámzóan fojtogató jelenlétét.
Maga a bolygó, és a légköre sötéten gomolygó volt, mikor leszállt a hajóval a földfelszínre, és az első lépéseket megtette a bolygón, érezte, hogy mint valami ragadozó, úgy tapad rá a bolygón gomolygó Erő sötét oldala. Érezte, hogy az akaratát meg kell acéloznia, és a világos oldalba kell kapaszkodni „mind a két kézzel”, hogy ne merüljön el a körülötte fodrozódó romlottságban.
Elektronikus távcsővel sietősen körbenézett a bolygó felszínén, és látni vélt különböző templomokat, legtöbbje obeliszk tömbök egy csoportjának tűnt messziről.
Hallott már erről a bolygóról, még nagyon régen. De inkább tűnt egy élő rémálomnak a bolygó mintsem egy hihető történetnek, tévedett. Létezik, és minden, amit elmondtak róla.
Kinyúlt az erőbe, és letapogatva a bolygó felszínét, csakhamar megérezte egykori tanítványa erő jelenlétét az egyik közeli templom mélyén. Amennyire csöndben csak tudta megközelítette, majd pedig beosont annak belsejébe. Ott még erősebben járta át az erő sötét oldala, gyűlölet, harag, megvetés, félelem, mindezek az érzelmek fojtogatóan ölelték körbe az óvatlanokat, és gyenge védelemmel rendelkező elméket. A templom belsejében vörösen izzó neonfények világították meg a bajárat belsejét, ami egy tágas, ám egyszerű előrésszel rendelkezett, nem volt mit látni, és a világítás sem segített benne, ezért az erőn segítségével járta a különféle folyosókat, fordulókat, lépcsőket. Végül a kopár folyosók, és fordulók után elérkezett egy helyre, aminek középen egy vallató testszék, annak legfelső része a plafon felé nézett, míg az alja majdnem súrolta a plafont, a tanítványa ahhoz volt hozzábilincselve, testét, és ruházatát vér színezte. A testszék mögött a sötétben egy vörösen izzó pengéjű fénykard aktiválódott, és egy csuklyás férfi arcát, s ruházatának egy részét világította meg. A szemei pedig gyűlölettől izzottak, de az arcát mégis mosoly színezte.


A férfi jelenlétét már érezte valahol még régen. Viszont ami aggasztotta, az, hogy a Kavo eszméletlennek tűnt.
- Végre megint találkozunk Jedi, na de hol hagytad a tanítványodat, a kiképzésed gyengének bizonyult, könnyen lehetett győzni - jegyezte meg gúnyosan, és szép lassú lépésekkel, testétől eltartva a fénykardot  közelítette meg a zabrak nőt. Aki elővette fénykardját, és bekapcsolva azt hatására a terem egy része zölden lett megvilágítva.
- Mit tettél vele? - kérdezte homlokát ráncolva a Jedi. Amire elvigyorodott a férfit, és rátámadott a nőre, aki kivédte a felé irányuló gyilkos támadást. Viszont ez a hely, a bolygó jelenléte az Erő sötét oldal használónak kedvez, érezte, hogy folyamatosan átjártja ellenfelét, és a párharcuk ugyan kiegyenlítetten kezdődött, fél perc elteltével Charaka rákényszerült, arra, hogy a Niman helyett az Ataru fénykard stílust alkalmazza ellenfele ellen.
A küzdelmük pár percig tartott, amikor egy csapatnyi lőfegyverekkel felfegyverkezett katona masírozott be a gyengén megvilágított terembe. Abban a pillanatban a Zabrakon erőszorítást alkalmazott ellenfele, hatására fuldokolni kezdett pár másodpercig, és az erőbe való kinyúlással egy erőlökést mért az ellenfelére, aki arrébb lökődött, és abbahagyta a fojtogatását.
- Add meg magad Jedi, s ígérem egy jót fogunk beszélgetni, és persze a kis társadnak sem esik további bántódása - ajánlotta föl. Charaka kikapcsolta fénykardját, amit a férfi magához hívott az Erőn keresztül.
- Még nem mutatkoztam be, a nevem Lord Dartos, azt hiszem már találkoztunk – tette hozzá, egy gonosz mosollyal az arcán, a szeme pedig tomboló dühöt tartott fogva, amivel a nőt méricskélte. Charaka nem szólt semmit, az erejét arra tartogatta, hogy védje magát a fojtogató sötét oldal fertőjétől.
Kisétáltak az épületből, a sötétlő növényzetekkel, és magas fákkal tarkított fekete színű bolygó felszínére. Elől a Lord ment, mögötte a Jedi, ő mögötte pedig egy tucat fegyveres katona masírozott.

Egy távolabb elhelyezkedő, a magas fák lombjait túlszárnyaló építményhez kisérték. A Szerkezete nem különbözött az korábbitól, külső szemmel út tűnt mintha több fekete obelix sokasága alkotná magát a sötét építményt. Belseje a másikkal ellentétben sokkal másabb volt. A luxus, elegancia különféle mintázatai színesítették, tették elragadóvá. Szép tájkép festmények, fal, és sarok dekorációk. Fa, és más anyagból készült asztalok, pódiumok, szekreterek, tükörtartók, és tükrök. A mennyezet faláról hatalmas fali zászlók lógtak lefelé. Rajta szokatlan mintázattal, a vörös alapon fekete Kray sárkányhoz hasonló fejmintázat díszelgett középre varrva. Különféle fém és más anyagokból készült szobrok helyezkedtek el a ház különböző pontjain. A legtöbbje férfialakot ábrázolt, akik díszes mintázatú ruhákat hordanak. Charaka arra következtetett, hogy bizonyára valamilyen Klán, vagy szervezet székhelyén van. Ha más nem, akkor a katonák az épületen belül viselt páncéljából lehet következtetni, és persze a zászlóból. A páncélzat színe fekete alapon vöröses csíkokat viselt.
Az épület halljába érve Davos hátrahúzta csuklyát, körülnézett a kis vagyonán, és egy mély lélegzetet vétel után elégedetten kifújta a levegőt.
Charaka felismerte, ő az, akitől megannyi holokront elszedett Korellián, és akit az apja eltitkolt, hogy ne csináljanak belőle Jedit, helyette Sith lett.
- Úgy döntöttem, hogy a Szenátus tagjaként növelem a korrupciót a Köztársaságban, hogy belülről omoljon össze mint egy Kredit vár - jelentette ki jókedvűen, utána intett a katonáknak, hogy hagyják el a helyet. Utána csak a jedire szánta minden figyelmét.
- Lusc's Furn Zweg Va Ken Jendovsta ( Itt az ideje egy kis őrültségnek ) - mondta zabraki nyelven, aminek hallatától Charaka meglepődött.
- Tanulmányoztam a Zabraki nyelvet, számomra eléggé szegényes a szókincsük, de hát egy barbár népség nyelve, mit is várhatna egy civilizált ember mint én egy vad fajtól - gúnyolódott sárga, vörös keretben izzó szemekkel, a szája meg örökösen gunyorosan mosolygott, mióta meglátta a zabrakot. Dartos elővette a zabrak fénykardját, és oda dobta neki, amit a Jedi elkapott, de nem értette miért adja vissza.
- Védd magad - tanácsolta kaján vigyorral az arcán. Charaka érzékelte a felé közeledő veszélyt, ami a háta közepe felé irányult. Aktiválta fénykardját, és villámsebesen sarkon pördült, és kivédte a felé tartó... kék színű fénykardot.
- Hadd mutassam be a tanítványomat, úgy várta már, hogy harcolhasson veled - kuncogta, és élvezettel nézte a kialakuló párbajt. Charaka tudta, hogy Kavo az, de csak kinézetre, teljesen más áradt belőle mint amit megszokott tőle. Érzelmek, és sötét szándékok, szemei pedig sárgán izzottak.
A zabrak nem akarta elhinni ami történik, akit ki akart szabadítani ő támad rá.
- Kavo Állj! Mit csinálsz? - kiáltott rá tanítványára, akinek válasza csak annyi volt, hogy még gyorsabban, és erősebben csapott le fénykardjával egykori mesterére.
Küzdelmük során kikerültek az épületből, és a sötét bolygó felszínén csapódtak össze a fénykardjaik számtalanszor. Charakaban egyre inkább felgyülemlett a harag, érezte, hogy a harc közben nem tudja a megszokott módon kizárni az érzelmeit, a sötét nexus egyre inkább hat rá is. Szép lassan, megrontotta őt, és feltüzelte elnyomott érzelmeit.
Egy erőcsapással eltaszította magától tanítványát.
- Elég legyen Kavo! Hagyd már abba, nem akarlak bántani! - kiáltotta tanítványának, aki csak egy apró mosolyt ejtett az arcán, és ezt mondta, miközben feltápászkodott.
- Pedig kellene.
A párharcuk folytatódott, nem sokra rá Lord Darthos is becsatlakozott, s így már ketten voltak az egy ellen. Charaka ketté szedte duplapengéjű fénykardját, és a Niman stílusra váltott.
Egy ideig bírta is az iramot mind a két fél ellen, de az ellenfelei látták, hogy már nem tart ki sokáig az ellenállása.
Így is lett, fölülkerekedtek rajta, és három vágást ejtettek a testén, bal vállán egy, jobb combján egy másik, és a harmadik pedig a bal oldalán. Zabrakok a szívósságukról, és a fájdalom tűrésükről híresek, ezért nem adta át magát a fájdalom érzésének, mindössze a földre esett, legyőzötten.
- Soha senki ellen még nem veszítették mester, szánalmas, most, ezen a bolygón meghalsz, a Jedi Rend elbukik, a galaxis pedig lángokban fog heverni, és mind miattad, mert tehetetlen, alkalmatlan vagy. Még engem sem tudtál megmenteni...
Charakanak ez volt az utolsó csepp a pohárban, ami szükséges volt ahhoz, hogy a védelme teljesen összeomoljon, és engedjen a bolygó romlásának. Ami válaszképp erőt adott neki, ahhoz amire vágyott: a győzelemhez.
Egy kiáltás kíséretével felpattant a földről, mintha semmi baja nem lenne, és a fénykardjával egy szempillantás alatt végzett Darthossal, akinek először a jobb arcát vágta meg és égette meg csúnyán, utána a jobb karját vállból vágta le, és végül egy pördüléssel a két lábát metélte le térd fölött. Mindezek után Kavo felé szökkent, aki ugyan kitért a szúró támadás elől, de a vállát súrolta a halálos fegyver.
- Nem csak te voltál a mesterem - jelentette ki, és eltűnt a kíváncsi szemek elől. Charaka az erő segítségével igyekezte megkeresni, de nem találta őt, mintha sose lett volna a bolygón.
Csalódottságának hangot adott...

" Mindig lennie kell egy Lady Traya-nak, valakinek, aki megőrzi az árulás tudományát. Akinek elárulták a szívét, és ezért cserébe árulóvá válik."
A történtek után a bolygó romlottsága megváltoztatta őt. Érezte lényében, hogy Charaka Vrex már nem az aki ő valójában.
Meditált az eseményekre, és egy belső hangot fedezett föl magában, és abban a pillanatban megérezte a hozzá tartozó hívást az Erőn keresztül.
Terveit félre dobta, nem akart már visszatérni a Jedi Rendbe, csakis a hívást követte, hogy rájöjjön most ő kicsoda valójában. A sötét oldal megváltoztatta őt, mint sokakat, ez az átalakulás jelensége.
Még sose volt ilyenbe része, hogy minden léptét, minden kézmozdulatát az Erő irányítsa, addig a pontig míg meg nem érkezett egy számára még nem ismert bolygóra. Semmi kétely, vagy zavar nem volt elméjében. Tudta, hogy mindennek oka van, és ha az Erő segíti benne akkor végképp nincs miért aggódnia.

Belesétált az esővel komorrá festett sötét erdőbe, aminek egybefüggő lombkoronája a fény igen kevés részét engedte átszűrődni a talajra. Egyszer csak a távolban, járás közben látott valakit közeledni felé, ruházata fémesen csillogott, a haja színe pedig szőke volt.
Valami ilyesmire számított, hogy egy másik személy hívását követte az Erőn keresztül. Nem lassított vagy várt, a korábbi nyugodt sétálásában haladt előre.
Mind a ketten megálltak, egymástól két méterre.
- Serafin? - Kérdezte a zabrak meglepődve, ő volt az akivel két évvel korábban ismerkedett meg a frontvonalon. Jedi mester volt, méghozzá sokat tapasztalt, és tagadhatatlanul vele van az Erő.
Kérdésére nem jött válasz, csak a sárgán izzó szempár figyelte őt, és várt. Megérezte, hogy a kérdése nem helyénvaló, ezért az Erő segítségével felmérte a helyzetet, s a felismeréstől ledöbbent, olyannyira, hogy nem volt képes elrejteni, ami kiült az arcára.
- Örülök, hogy újra találkozunk Charaka Jedi mester - jelentette ki őszintén, és elégedettséggel.
- Ez a név nem tükrözi azt, aki vagyok, de te hogyan...
- Természetesen, ahogy a címek sem mondják meg ki vagy, csak az utat jelölik, amit bejártál, vagy éppen jársz. Tudtam, hogy eljön ez a pillanat, és minden tökéletesen úgy alakult, hogy visszatérhettem hozzád, Tanítványom.
- Kiara...
- Ahogy te sem vagy Charaka , úgy már én sem Kiara, de te még nem találtál nevet igaz? Még nem tudod ki is vagy igazából, ezért jöttél el hozzám, ahogy vártam - szólt közbe elégedetten, és apró mosollyal az arcán. Amivel nem törődött az egykori Jedi.
- Akkor hogyan szólíthatlak? - tette fel a kérdés most már kevésbé zaklatottan.
- A nevem Kreia, ahogy a tiéd… Traya - válaszolta lágy hangon. Aminek, tartalmának hallatára a zabrak nő szemei tágra nyíltak egy pillanatra. Nem értette... de mégis valahogy ismerős volt a felismerés, mint régen, amikor egy éven keresztül hallgatta Kiara tanításait.
Kreia intett neki, hogy kövesse, és elindultak az erdő sűrűjébe, útközben mesélni kezdett.
- Lehet már elfelejteted, de már meséltem neked arról a személyről, akit a Jedi tanács elárult, a saját útját kezdte járni, és elbukott mint Jedi, és új hatalomra tett szert, Sith é vált, de végül ők is elárulták őt, hisz oly hatalma lett aminek titkát sokan megirigyelték, és el akarták sajátítani, voltak olyanok is akkik félték hatalmát, ezért ellene fordultak. Ő az árulások teremtménye, mert ilyen dolgok nélkül nincs remény. Neki rejtve kell maradnia, addig, amíg el nem jön az idő. Különben minden erőfeszítés hiábavaló volt. Az ő neve Traya,az árulások szülte.
- Most már emlékszek a történetre, olyannyira megfogott akkor, hogy magaménak éreztem a Traya nevet, megfoghatatlan indok miatt.
- Igen, tudom, éreztem. Ezek szerint már akkor elérted azt ami igazán a Traya nevet képviseli. Azt, hogy képes vagy áldozatokat hozni, és a cél érdekében elárulni a másokat.
- Miért tértél vissza?
- Nem magától értetődő? *Sóhajtott* Természetesen miattad, nem hagyhattam, hogy egy ígéretes tanítványom végül a világos oldal, és a Jedi Rend bábja legyen - válaszolta cinikusan. Az elhangzottak tartalmának hatására megállt, különféle összeesküvés elméletek szaladtak végig az elméjén, és a benne kavargó érzések arra késztették, hogy támadja meg őt, de érezte, hogyha akarná Kreia egy pillanat alatt eltörheti a nyakcsigolyáit.
A szőke hajú nő is megállt, és sárgán izzó szemekkel figyelte egykori tanítványát. Pár másodperc után becsukta a szemét, visszafordult aztán elindult előre mintha misen történt volna.
- Ha meg akarsz támadni, bosszút állni azért mert téged, és a tanítványodat elárultam tedd, de mind a ketten jól tudjuk, hogy nem ezért vagy itt. Nem azért vagy itt, mert az érzelmeid, és a személyedet többre értékeled a galaxisnál - magyarázta egy kicsit ingerült, és feszült hanglejtésekkel, ezzel utalva arra, hogy lenézi azokat, akik többre tartják magukat, és a személyes igazság szolgáltatásukat a galaxis jobbá tételénél. Ám mindezek ellenére a zabrak nő nem mozdult, hisz olajt öntött a tűzre, vívódások kereszttüzébe került. Kreia beismerte, hogy ő csábította el a tanítványát Kavo-t, és azután ő elárulta egykori mesterét a Darthag bolygón, miért? Azért, hogy a zabrak újból meg legyen rontva, akinek a tekintete már nem a galaxist fürkészte, hanem olyan dolgokat, amit olyan Jedik teszik akik csak egy színvilágot ismernek egész életükben, míg meg nem halnak.
- Szóval a te ténykedéseid miatt lett olyan Kavo amilyen - adott hangot gondolatának, miközben az ökleit annyira összeszorította, hogy azokon a bütykök már kifehérlettek.
A szőke hajú nő megállt, és újból a hátrafordult, de most már csukott szemmel.
- Ő nagyon ígéretes egy tanítvány, aki nem lehetett tovább a Jedik bábja, tudod milyen kevesen tőrödnek a galaxissal igazán? Tudod milyen ritka az, hogy valaki feladja azt, amiben addig hitt, ideológiát, amit követett? Azért, hogy felemelkedjen, és magát a galaxist helyezze vigyázó kezeibe? Hosszú idő után azt hittem te vagy az egyetlen, aki megérti ezt, de a tanítványod, ő kivételes, megértetted vele a saját nézőpontodat, még úgy is, hogy elvakult voltál. Olyan odaadással segített mindent a terv szerint megalkotni, hogy fölülmúlta az elvárásaimat, és én szigorú tanár vagyok – magyarázta a megszokott oktató stílusával.
A zabrakban nem igazán akart alábbhagyni a feszültség, pedig mit számítana neki, egy Jedi át állt, újabb eredménye annak, hogy a Jedi kód mennyire elfogult, és dogmatikus. Az igazság az, hogy Kavo olyan volt neki mintha a család tagja lenne, és ezzel járó szeretet alakult ki iránta.
- Hol van mo...
Egy sóhajtás keretében Kreia odasétált a zabrakhoz, és ezt mondta neki, miközben kinyitotta a szemeit.
- Nem ezért vagy itt, eltörpül minden érzelmi kapcsolatod azzal a ténnyel szemben, hogy a Galaxis haldoklik, érts meg, a Sith eket, és a Jediket meg kell állítani, mindörökre, hát nem látod? Mindezek az apró dolgok milyen könnyen kizökkentenek? Hát elfelejtetted hogyan irányítsd azokat?
- Engem vádolsz, miért? Az ő árulása nem az én művem, ha nem lett volna hajlandó felnyitni a szemét, akkor én hiába akartam volna.
- Manipuláltad őt, ahogy engem is - vicsorogta.
- Ne légy nevetséget - vágta rá nevetve - A manipulálás nem működik mindenkin, és én csak veled érveltem, miattad tett mindent, a te érdekedben árult el téged. Ő is belátta, hogy te vagy a kulcs ahhoz, hogy a galaxis megmeneküljön.
- Meditálj az eseményekre, ha szükséges, de ne hátráltassanak, és ne vakítsanak el az érzéseid, azt hittem mindezt már megtanultad - gúnyolódott a zabrakkal. Aki vett egy mély lélegzetet, és kifújta azt, ezzel lenyugtatva magát. Becsukta a szemét, és további koncentrációval szinten tartotta a nyugodt állapotot.
- Hogyan voltál képes megfelelő testet találni amit megszállhatsz? - kérdezte kíváncsian, de a választ már sejtette. Kreia megfordult, és folytatta sétáját, miközben válaszolt, a zabrak nő pedig követte őt.
- Kavo segített benne, és nem kockáztathattam tovább azt, hogy ideje korán elhagyjalak téged. Az igazi kiképzésed még csak most fog elkezdődni, hogy teljesen Traya válhasson belőled, aminek első csírája már megfogant benned.

" Ő az árulások teremtménye, mert ilyen dolgok nélkül nincs remény.
Neki rejtve kell maradnia, addig, amíg el nem jön az idő. Különben minden erőfeszítés hiábavaló volt."  - Kreia –

Innentől Kreia elkezdte igazán tanítani Charakat. Aki elkezdte tanítani őt hogyan tud meditálni az univerzum harmóniájára, ezáltal elérheti a semleges közép utat, de ez olyan bonyolult technika, hogy a zabraknak még időbe fog telni mire elsajátítja. Kreia útmutatásaival a zabrak idővel könnyebben tudta irányítani az érzelmeit, és mind a két oldal erő alkalmazásait ( amit ismert ). Végül egyikük sem tért vissza a Jedi Rendbe, ahogy Kavo sem.
Mindenhová együtt mentek, Kreianak volt egy űrhajója valahonnan, azzal jártak be különböző Peremvidéki bolygókat, mindegyiknek volt valami nagy jelentősége. Utazás alatt, és a megbízás közben is folyamatosan tanította.
Mindegyiküket eltűntnek nyilvánították.

A zabrak számára intenzív évek következtek. Új mestere mindent meg akart tanítani neki ami az elmével kapcsolatos Erő alkalmazások. Mások felszíni érzelmeiből való olvasás, mások elméjének, gondolatainak olvasása, látni az Erő által, és mozgó meditációs formákat, mások emlékezetébe való belenyúlás, megváltoztatását, különféle Elme trükkök, és ha mindez, nem lenne elég, mindemellett  azt is tanította neki hogyan hazudjon, manipuláljon, és mindezeket akkor tegye, amikor nyerhet is belőle valamit, tehát a megfelelő helyen és időben. A fizikai tréningre mint fénykardvívás, nem került sor.
Charaka két éven át folyamatosan tanulta és gyakorolta azokat amikre mestere tanította, de a többsége olyan nehéz, hogy nem pihenhet egy percet sem, míg el nem sajátítja őket. Az elmúlt években a kreditszerzést különféle illegális munka elvégzésével tettek szert. Mindkettőjük számára érezhető volt az Erőn keresztül, hogy valami változáson megy végbe a galaxison. Mindez ráébresztette őket arra, hogy cselekedniük kell, és persze egyikük sem akarja kihasználással, és illegális munkákra vesztegetni az idejüket, és képességeiket. Létre akartak hozni, egy Rendet, ami amikor eljön a galaxisban a változás tetőpontja, akkorra már olyannyira kifejlődik, hogy eredményeket tud felmutatni.

Két év után újra találkozott egykori tanítványával, összegyűltek, és közösen eldöntötték, hogy létre hoznak egy új Rendet. Így tehát Kavo is kivette részét a Rend megalapításában, de továbbra is külön utakon kellett járniuk.
Egy ismerős sötétség kezdett körözni Charaka körül. Ami egy robot lábakkal, és egy robot karral pótolt, fehér maszkos férfi képében jelent meg. Aki megállás nélkül követte őt, bárhová ment. Két hónap telt el így, míg végül meg nem támadta őt. Charaka könnyedén legyőzte őt, de a maszkos férfi csak nevetett a maszkja alatt, és elmenekült. A történtek után még sokszor látta felbukkanni, követte feltűnően, nem leplezve kíváncsiságát. Még szerelmet is vallott a zabraknak, aki természetesen vissza utasította a félig gép lény érzéseit, aki dühében újfent rátámadt vörösen izzó fénykardjával, de esélytelennek bizonyult a Jedivel szemben. Ha más nem, annyi kiderült a vallomás során, hogy ő Lord Dartos, életben maradt azok után amit tett vele, és szemlátomást a rögeszméjévé vált a zabrak nő. Mindezek mellett még az esze egy részét is elveszítette.
A történtek után már kevesebbszer látta, de még mindig nem szállt le róla.
Charaka feladata az volt, hogy találjon egy ritkán látogatott, nem annyira ismert bolygót, ahol létrejöhet az új Triumvirátus Rendje.
Utazásai során, találkozott pár befolyásos emberrel, az egyikük egy dúsgazdag régiségkereskedő Mr. RLyeCraft, aki feltűnően nagy kíváncsiságot mutatott aziránt, hogy a "Jedi" miben hisz, milyen vallást követ ha követ. Megemlítette, hogy úgy tudja a zabrakok nagyon vallásosak, és gyakorta áldoznak isteneiknek. A jedinek nem volt nehéz kiszűrni a felszínes érzelmeiből, hogy az áldozás volt az ami a Nautolan férfi figyelmét annyira izgatta.
Charaka közölte vele a lehangoló tényt, hogy ő már kisgyermek kora óta nem foglalkozik a vallásokkal. Történelmi kutatásai során sokkal találkozott, de egyik sem fogta meg igazán.
A válasz hallatán a férfi tanácsolt neki egy bolygót, s beszéljen az ott élőkkel, hátha tudnak neki segíteni.
Charaka így is tett, elutazott az említett többségében vízzel borított bolygóra, ahol békaszerű non-humánok lakták. Kasztrendszerük miatt eléggé különálló ágazatokat képviselő csoportok voltak fellehetők társadalmukban. A gyógyítással foglalkozó kasztrendszerhez küldték a város vezetői miután megemlítette ki küldte őt a bolygóra.
Két hetet töltött náluk, megismerte szokásaikat, és Istenük történetét, szertartásaikat, és imáikat.
Olyan bepillantást nyújtottak az Azalor vallásba, a Névtelenek vallásába, ami sokkal mélyebben hatott rá mint egy kőre vésett misztikus történet, de nem annyira, hogy hajlandó lenne követni a Névtelen kultuszt.
Azt állítják a papjai, hogy ők azért imádkoznak hozzá, és áldoznak neki, mert úgy érzik valamiféle érdekes erő járja át őket az említett tettek után. Pár bölcs arra gyanakodott, hogy bizonyos elme erősítő hatásai vannak a szertartásoknak, áldozásoknak, és az imáknak amik Azalornak szólnak. Mindezek nem kerültek bebizonyításra, hogy a "Zöld Mélység" Urának ilyen befolyása lenne. Lévén az Erő csak annak add valamit aki fogékony rá, a rá süketeket elkerüli, ott van körülötte de nem segíti őt semmiben.


Visszautazott a gazdag régiség kereskedőhöz, aki már várta őt.
Nem leplezett örömmel fogadta a tényt, hogy meggyőzte őt a I Mgyaah Ron, s tud e olyan helyet ahol részese lehet a Kultusznak. Természetesen hazudott, csak támogatókat gyűjt, és csak kihasználja a helyzetet.
Kiderült, hogy a Nautolan férfi is tagja a közösségüknek, és különféle kollekciója van amit a szertartáshoz használnak amikor összegyűlnek. Papírlapos könyveket mutatott, zöld ásvány táblákra vésett rúna jeleket. Csont, ásvány, és sötét színű fémből készült tőröket őrzött üveges dúracél emelvényekben.  Különféle ruhákat is mutatott, amik inkább köntösöknek tűntek mintsem ruháknak.  Természetesen minden csak az elmélyülést szolgálja, nem szükséges elemek a valláshoz. Egy biztos, Charaka megállapította, hogya férfi nagyon fanatikus a I Mgyaah Ron vallást illetően, és ezt vétek lenne kihasználatlanul hagyni.
Pont másnap este lesz egy összejövetelük ezen a bolygón, Charaka megvárta, és csatlakozott hozzájuk. Örömmel fogadták, és abban volt része mint azzal az érdekes népcsoporttal. A részvétellel megalapozta a férfi szimpátiáját, és már tudja is milyen kéréssel fogja újból felkeresni mikor eljön az idő.


Egy togruta fajú nő Lord Darthos mestere, és a tanítványa tébolyultsága után már többször találkozott a zabrakkal. a párharcuk eddig mindig kiegyenlített volt, és mind a ketten sebesülések nélkül távoztak.
A Sith ugyan vörös pengével kellene, hogy harcoljon, de a Jedi cukkolása érdekében egy megölt Jedi templom őr sárga penge kristályát használta, és azzal harcolt mindig ellene.
Charaka már csak formaságból hallgat erre a névre, ő igazából már más személy. Ugyan igyekezett elkerülni a sötét oldalt, és a sötét tanításokat, de mint ahogy a két véglet, úgy a középút is személyiség változással járhat. S ha mégsem történt volna ilyesmi, a szerzett különféle tudás következtében, Charaka régi ideológia képe összetört, és a naiv zabrak, az érzelem nélküli Jedi, a sötét vadász, a Névtelen úrnő, egyvelegéből alakult ki Traya, ő az oldaltalan, a Névtelen áruló. Aki a háttérben ténykedik, mígnem eljön az ő ideje. Ugyan még nem teljesedett ki az „átalakulás”.
Eljött a változás, egy nem várt esemény következtében fegyverszünet alakult ki a két frakció között.
A zabrak a galaxis más részein tevékenykedett mikor ez történt.
Többségében gyerekes családoknak segített ha kérték őt. Bajba jutott férfiaknak ritkán, és akkor segített is megrovást kapott mesterétől, hogy miért tette.
„Ha mindenkinek segíteni akarsz a galaxisban, akik szenved, azzal csak gyengévé teszed magad… és őket is. A belső küzdelem, amikor valaki harcol, és győz a saját erejéből, az hordozza magában a legnagyobb jutalmat. Te elloptad tőlük ezt a küzdelmet, olcsóbbá tetted számukra.”
A másik mély tanítás ami ezekben az időkben gyakran az elméje körül körözött: „Fölösleges bepiszkítanod a kezedet, amikor rá is vehetsz valakit, hogy pengét szúrjon a saját szívébe. „

Manipulált, hogy megőrizze a békét, hogy információkat csikarjon ki. Elme trükkökkel csapta be az ellenfeleit, és azok saját katonáit szította ellenük, ha hűségük megkérdőjelezhető volt.
Nagyon jó esélye volt az ilyen időszakokban gyakorolnia a tanultakat, és fejleszteni, ahogy mesterének úgy számára is nyitottak legyenek mások elméi.
A régi probléma megoldó módszerei, a mostanihoz képest nagyban különbözött, ahogy az eredménye is. Naiv gyermeknek gondolta a múltbéli énjét, aki megannyi energiát fektetett abba, hogy mindent megoldjon fizikai küzdelmek során. Akkor nem tudta de már átlátta, a győzelemét hajszolta, és tudat alatt a hatalmat gyakorolta azzal, hogy nem mutatott könyörületet.
Most pedig, a helyzetek megoldódnak, apró rásegítésekkel, vagy módosítások során ( manipulálás. vagy hazugság ), miközben rengeteg energiája marad másra.
Végül tartott már egy ideje a fegyverszünet időszaka, és még egyszer összecsapott Charaka, és a Lady, de két év alatt mióta nem találkoztak a Jedi teljesen más szintre emelkedett, mint a Togruta fajú ellenfele.
- Végre megint találkozunk, egy ideje már kikerültél a figyelmem alól, meg vagyok lepődve. - szólt elismerően a Jediről, aki csak egy rövid mosollyal konstatálta a dolgot, és intett a kezével, mintha épp egy vacsorára érkeztek volna, és illedelmesen előre engedné barátját, hogy válasszon egy asztalt:
- Akkor hát elkezdhetjük? - kérdezte nyugodtan, és egy alig észrevehető cinkos mosollyal az arcán. Válasz helyett először a Sith sárga szintű fénykardja aktiválódott jellegzetes sistergő hanggal, amit követve Charaka is aktiválta az övét, és zölden világította be körülötte az enyhén sötétlő, és vizes padlózatú helyet, amint csillagokat vert vissza a vízcseppek sokasága.
Mint két, prédára váró vad, úgy rontottak egymásnak szélsebesen, és határozott gyilkos mozdulatokkal, kegyelmet vagy megbánást nem ismerve.
- Megváltoztál, most már tisztán érzem - állapította meg a Togruta meglepődésével a hangjában. Ám válasz helyett csak suhintások, sokaságát kapta, és védte ki őket.
- Nincs benned vívódás... váltogatod az érzelmeidet... - adott hangot érzékelésének, egy cseppnyi értetlenséggel, ugyanis még sose tudott ennyire tisztán olvasni a zabrakba aki se Jediként nem harcol, sem pedig Sithként, s a Lady valami következtetést levont a történtekből.
- Mikor buktál el? - kérdezte csalódottan, hisz ő akarta elérni, látni akarta, és tanítványa nem számolt be neki a történtekről.
- Csakis a bolondok adják át magukat az érzelmeiknek - válaszolta, és lefegyverezte ellenfelét, aki hátra szökkent, és elővett egy másik fénykardot, amit aktiválva előkerült a vérző kristályú penge, a vörös színű fénykard penge.
- Küzdelmünk, még sose jutott ilyen szintre - állapította meg dühtől eltorzult arccal.
- Igaz... - Charaka kikapcsolta a búgó fénykardját, és elrakta a többfunkciós övére, és becsukta a szemét, ellenfele pedig egy ordítással, és telekinetikus ugrással rontott rá. A gyorsaságtól a vörös pengének egy pillanatra csak a hátra hagyott csíkja látszott a levegőben. Ez volt a Sith utolsó tette, próbálkozása, fél másodperc leforgása alatt azon kapta magát, hogy a karja le van vágva, és a teste a földön hever.

A zabrak nyugodt testtartást vett föl, miközben már jó ideje az erőben, s valakinek elméjében kutatott. Terve sikerült, hogy ellenfele védtelen, érzelmekkel elborult elmével támadjon rá, és megtalálta azt az emléket amiből erőt merített, de ahhoz tartozott egy fájdalmakkal teli is, amit már nem védett elméjének védő falaival. A zabrak nő előszedte az említett eseményt, és felnagyította azt, újra megtapasztaltatta vele: ahogy az eső áztatta bolygón sír, és ordít a szerelme holteste felett. A Lady ha nem is sokáig de egy pillanatig meginogott a fénykardot markoló keze, és Charaka mindezt a másodperc tört része alatt lebukott, és az elővett fénykardal levágta a nő fénykard fogó karját, aki a jedi mögött a földön esett össze a fájdalom, és az egyensúlyvesztés pillanata miatt. Még eszméleténél volt, és felkelt a földről, azután magához hívta fénykardját a bal kezébe.
- Te... mégis... - zihálta fájdalomtól reszketve.
-  Már észrevettem, hogy megannyi Sith védtelen elmével támad egy Jedire, ha szabad folyást engedsz az érzéseidnek, és azt nem elmepajzsként használod, akkor pont ellenkező hatást fejt ki, az elme védelmében réseket hagy, s ugyan nem vetted észre, de harcunk közben kutattam a fejedben… annyira elvakult vagy... - magyarázta hidegen, és lassú léptekkel közeledett felé. A fénykardot pedig felemelte, és mint egy pálcát maga előtt tartotta, aminek vége a Togruta felé nézett, aki védekező állást igyekezett felvenni, s ugyan ő úgy érezte görcsösen fogja fegyvere markolatát, mégis az egy szempillantás alatt kiröppent a kezéből. Charaka az Erő segítségével lefegyverezte a Sith et, a testét traumaként ostromolja a fájdalom, és a fájdalmas emlék súlya, már nem ellenfél a zabrak számára.
- Közös utunk itt véget ér Lady Rahsaa – Búcsúzott ellenfelétől, aki végül elfogadta sorsát, és egy titokkal visszavágott a zabraknak, még egyszer utoljára:
- Nem is sejted ugye? Minden… meg volt… szervezve. Dartos már akkor… Sith volt mikor először… találkoztál vele. Szándékosan… hagytuk, hogy elvidd… Kiara holokronját… hogy át állítson téged… Túl hasznos… vagy a Köztársaságnak… nem hagyhattuk… - leplezte le egykori tervét, amire ugyan a zabrak reagált de nem engedte, hogy az az arcán látszódjon.
- Sose fogok csatlakozni az elvakult, kártevő Sithekhez, és köszönöm neked, Kiara felnyitotta a szemem, hogy se Jedi, se Szürke Jedi, se Sith nem vagyok, de ennek a kiteljesedését nem fogod megélni – vallotta be, és csak azzal hogy közelebb lépett hozzá, a kitartott fénykard belemélyedt, és átszúrta az ellenfele testét, utána kikapcsolta azt, és elhagyta a helyet. A togruta még motyogott valamit élete utolsó pillanataiban:
- Téged… is… el… elfog… árulni… - de ez már nem volt halható.
Charaka tudta, hogy könnyen az életébe kerülhetett volna a képességeinek tesztelése. Legközelebb óvatosabb lesz, ez a küzdelem figyelmeztette rá. Többet kell gyakorolnia.


Datooinere utazott egy nemesi ranggal rendelkező szenátus tag, akit Charaka sikeresen megvédett kétszer miután azt akit megbíztak a védelmével felsült. Az illető olyan hálás volt, hogy felajánlotta, kérhet akármit (Ésszerűség határain belül ), ha igényt tart ilyesmire. Charaka élt a lehetőséggel, és megkérdezte nem e tud egy eldugott bolygót, ahol zavartalanul tudhatna edzeni pár "Jedi" társával. Alkalomadtán ahogy Kiara, ő is elő-elő hozakodott múltjának egy elfeledett "rangjával", míg másokat elrettent az ha valakiről megtudják hogy Jedi, míg másokban egy fajta bizalmat teremt.
A politikus szerint épp bolygókat keresett, ahol különféle Üdülő paradicsomokat akart volna kiépíteni. Egy olyan bolygót tud éppenséggel amilyet a Jedi szeretne, ahol van egy ősi templom építmény, de a bolygó nagyja sziklás, és dzsungelekkel borított. Szívesen megadja a koordinátákat. A jedi megköszönte, és kérte tartsa titokban, hisz ha kiszivárog, megtudnák a birodalmiak eme hírt, csakugyan kapnának az alkalmon, és megtámadnák őket.
Így történt hát, hogy tudomására jutott a Toryon bolygó. Ahol az Új Rend székhelye lesz. Már csak egy pár befektetők kell keresnie aki támogatnák céljait. Ami bizony nehezebb dolognak tűnt, ugyanis profit nélkül nem fog ilyesmiben részt venni akárki, hálából se, és tartozásból sem.
Szerencséjére nem egyedül végzi a dolgot. Magát a helyet kiválasztotta, a hírt megosztotta mesterével.  Aki szintén sikerrel járt a rá eső részével, ahogy Kavo is.

Összegyűltek hát, hogy megtárgyalják a továbbiakat. Traya előhozakodott azzal az ötlettel, hogy a Fanatikus, ám dúsgazdag Mr. RlyeCraftot meggyőzné, hogy támogassa a Névtelen Rendet, ami a Névtelen Kultuszt követné, és jelen lehetne mint főpap.
Ugyan először elvetették az ötletet, lévén milyen nevetséges az egész de a zabrak meggyőzte őket:
- Rendben, tegyük félre azt amit a Névtelen Kultuszról tudunk, és hallgassátok meg a Sha bolygón történt eseményekből leszűrt következtetésemet, tapasztalataimat.
- Ott a Sha’Ry faj társadalmában nagyon fontosak voltak a nevek, és a házak, a rangok, és az ideológiák. Kitaszítottakat, rabszolgákat, gladiátorokat, mindegyiket Névtelennek neveztek.
- A rendünkbe ugyan sokan csatlakozhatnak, Jedik, Sithek, Szürke jedik, de véleményem szerint olyanok fognak többen akik egyikük sem, olyanok akik olyan Rendet keresnek ahol nincsen rang, cím, név okozta besorolás, ahol nem kérik számon a múltat, és mindaz amitől többnek vagy kevesebbnek éreznék magukat.
- Véleményem szerint Névtelenül tenni a galaxisért nemesebb feladat mint címmel és ideológiákat, dogmákat követve nyűglődni valamelyik frakciónál, vagy semmit nem tenni mint a gyáva szürke jedik.
Ha pedig az a gond, hogy a Nautolán nevetségessé teszi a Rendet, meg lehet tőle szabadulni ha már nélkülözni tudjuk a támogatását, de szerintem amíg korlátozott a kilátás addig örülhetünk neki.

Ötlete el lett fogadva, és az Új Triumvirátus tagjai: Kreia , Traya, Looky, megalkották a Névtelen Rendet. Aki befogad minden fajta erőhasználót köreibe, és vállalja tanítását, lakhelyet biztosít, és szellemi támogatásokkal szolgál. Ennek bizonyos részei vannak a köztudatban.
Létrejöttének a célja, hogy támogatókat, és követőket gyűjtsenek,az utóbbiakat kiképezzék, és fel állítsanak egy vagy több hadsereget ami végleg eltörli az Erőhasználók közti vallási, és ideológiai különbségeket, ezzel rendet teremtve a galaxisban. Mindezz a jövő zenéje lesz, és lehet egyikük sem éli meg ennek a kiforrását, de elégedetten mondhatják, hogy elkezdték.
Mindez egyenlőre csak a triumvirátus tagjai közt ismert.

Megalakulás után hirdették létezésüket, Kavo (Looky), és Kreia ( Kiara ). Charaka (Traya) még több támogatót keresett.
Nautolán férfi pedig úgy volt hajlandó csatlakozni, hogy a Névtelen Kultusz képére formálhatja a Rend ruházatát, jelét, és ő maga, és pap társai nyithatnak ott egy szentélyt.
Kreia ellenezte mindezt a legjobban, nem tudott megtűrni közelében olyan bolondokat akik egy ősi, primitív tevékenységekre vesztegetik az idejüket.
A Névtelen Rend alapszíne zöld, és annak kiegészítő színei a fekete vagy az arany. Minden tag zöld tunikát, vagy ahhoz hasonló ruházatot, vagy köntöst kellett hordania a Névtelenek templomában. A jelük Azalor jele volt, ami egykori kinézetét tükrözte, polip fej csápokkal.
Kreia egy hívást teremtett az Erőben, amit az arra érett Erőhasználók követni tudnak. Ez a fajta módszer az ősi Sith időkből származott, amikor egy, a háttérben működő szervezet, egy bizonyos közönséget célzott meg az erőn keresztül, és idővel maguktól eljöttek. A fizikálisabb hirdetést csak párszor kellett megtenniük, utána már szét is terjedt a galaxisban, hogy létre jött egy új „szervezet” ami menedéket, és megoldást kínál minden erőhasználónak, és itt ezen van a hangsúly. Olyanokat céloz meg akik már nem tartoznak frakcióhoz, vagy nem is tartoztak egyikhez sem. A zabrak ugyan a Szürke jediket hívná a Rendben belülre, mert ugyan a jedi rend megtűri őket ( némelyik tanácstag ), de nincs igazán biztos helyük a galaxisban, bujkálnak, és kimaradnak a galaxis problémáiból.
Ez az egész pont a békeidőszaktól kezdve terjedt el a galaxisban, amit a hidegháború váltott föl. Mind a két frakció egymással törődik továbbra is, és az új lehetőségek gyors elbirtoklásán.
Mindez nem tartja kizárva azt a tényt, hogy Sith, és a Jedik ne figyeltek volna föl a Névtelenek „szervezetére”. De minderre Kreia nagyon is számított, és biztos volt benne, hogy az érdeklődésüket alábbhagy az a felszín ami fogadja őket: vallási szervezet. Amíg nem csatlakoznak, és nem dobják le a régi énjük terheit, addig senki nem tudja meg, hogy ami szervezetnek lett meghirdetve az egy új Rend. Onnantól, hogy tagokká váltak senkit nem engednek el, és ha akad ellenszegülő, vagy távozni kívánó… megölik.
A Rendtagok számára a Triumvirátus tagjai, az ő tudásuk szerint az alapítók, tagjainak kiléte nem ismert, és ha tanítanak, vagy okítást tartanak kilétüket takarják ruházattal, és maszkkal. Ha úgy tetszik akkor a tagok is, bár az eddigiek alapján minderre csak egy bizonyos ideig volt érzékelhető, míg ki nem alakul egyfajta bizalom.

A galaxisban már több ezer éve folyamatosan alakulnak, és tűnnek el a feledés homályában különféle csoportok, és Rendek. Mindegyik más és más szemléleteket követtek. A laikus történészek szemében ezek a Sith, vagy jedi „vallás” különféle ágait, nézeteit képviselték.
A Névtelen Rend pedig a béke nézetét képviseli, a szabadságét, és a megoldásokét, nem utolsó sorban a menedékét. Maguk a Jedi, vagy a Sithek sem fordítottak olyan nagy figyelmet ezeknek a csoportoknak, hisz behatásuk nélkül is egy idő után megszűntek, de nézeteik továbbra is fennmaradtak, a kíváncsi történészek számára.

Terveik szerint a Toryon bolygóján ki akarnak építeni egy önfenntartó rendszert, és az ott élőknek az élethez megfelelő körülményeket biztosítani. Utóbbi a pénzügyi támogatás, és munkaerő segítségével meg is valósult. Az önfenntartást időbe telik, amit folyamatosan meghiúsít az, hogy egyre többen csatlakoznak hozzájuk.
A fegyverszünet időszaka már három éve tart, ez időtájt Kreia, és Traya folyamatosan fogadja és tanítja az érkezőket.
Traya az utóbbi két évben rehabilitáción esett át Kreia segítségével egyre jobban helyreáll a kapcsolata az erővel. Ugyanis egy balul elsült incidens során pár Jedi felismerte őt, és megrettentek attól amivé vált, erő mintázata alapján felismerték, és egy olyan fenyegetésnek vélték akit el kell vágni az erőtől. Szerencséjére nem sikerült teljesen az erő alkalmazás mert segítségére siettek, a Jedik ugyan életüket veszítették, de Traya még mindig lábadozik, tanul, hogy a régi tudását, erejét visszaszerezze.
~ Kiara tanításainak visszhangjai ~

"Jedik hibája, hogy az igazság eszközének tanítják az erőhasználókat, akik automatikusan követik a kódot, és attól távol tartják őket, hogy emberein viselkedjenek, el is veszítik a kapcsolatot az emberi énjükkel. Olyan mint szeretet, el kell kerülniük, ahelyett, hogy kezelni tudnák. Magát az érzelmek irányítását kellett volna még tanítani, és nem félni a pozitívaktól.
Élet kockázat nélkül unalmas. Ha szeretet akarsz, harcolj meg érte.
Jedik élete áldozat. Másokért áldozzák fel magukat, nem törődve a halállal, a nagyobb jóért.
Élettelen az egész tanításuk, életük, Rendjük.
Jedi kód eltörli az emberi természetet.

Sith ek pedig nem változtattak semmin a galaxyson, inkább nyomorba, és halálba taszítják azt amint szörnyekké váltak.
A sötét oldal mélyre süllyedtek, és attól kezdve még több hatalmat akarnak, mígnem a gonoszság "ügynökei" lesznek.
Noha sokan úgy gondolják, hogy Sithnek lenni nem jelenti azt hogy ők szörnyek, hisz úgy gondolják, hogy a harag és gyűlölet sokszor jót szolgál. Például megbosszulni egy zsarnok tetteit, és megölni azt.
Ám a sötét oldal elhomályosítja azt akik az útjára léptek, és előtérbe kerül az erejük megtartása, és új szerzése, mígnem ezzel olyan messzire kerülnek, hogy el is feledik miért is csatlakoztak, mi volt az a fontos dolog ami miatt át álltak a sötét oldalra.

A hatalom, és erő keresésében nincs semmi rossz, de amikor csak azon van a hangsúly, önpusztítóvá válnak, és nem érnek el semmit.
Gyengeségük a hatalom, és titkok megszerzésének a megszállottsága. Aki nem ilyen, az felismerheti magában az igazságot, hogy csak titulusban Sith.
Gyengeségük, hogy elpusztítják egymást, mert a másik titkára vágynak, hogy növeljék saját erejüket, végül teljesen ki nem írják egymást.
Bármit is érnek el a hatalomvágyukkal, sose lesznek elégedettek, sose lesznek megbékéltek, sose érzik azt, hogy most egy kicsit meg lehet állni. Mintha vérükben örökösen ott lenne az a bizonyos anyag ami felpörgetve tartaná őket, ezzel táplálkozva a sötét oldal az erőhasználókból.
Többeket egy bizonyos dolog hajtja, megölni az összes Jedit, ennek oka akármi lehet, amit megrögzötten hisz helyesnek. S ha megöli azokat akik ártottak neki, vagy miattuk, az ő hazugságuk miatt állt át a sötét oldalra, nem fog nyugodni míg egy jedi is élni fog, s utána? Ha mind meghalt? Megbékél? Soha. Utána mások lesznek azok akik a célpontjaivá válnak, célja pedig az ölés lesz, és az ahhoz szükséges hatalom megszerzése, bővítése.

Ne élj ideológiáért, élj magadért.
Ideológiában hinni, az csak árulást vonz maga után, ezt egy Jedi, és Sith sem tanultam még meg, pedig ez az erő leckéje.

A tömeg azt hiszik a Jedik tökéletesek, nem tehetnek rosszat. A jedi tanács teljesen mentes az igazságtalanságtól.
Azokról beszél, akik jót akarnak tenni, és tagjai a jedi rendnek, és mégis rosszat tesznek.

Sithek az erőre támaszkodnak, és az erejüket abból nyerik, nem pedig magukból.
Vannak olyanok akik nem tudnak élni az Erő nélkül.
Erős az aki nem függ az erőtől, nem támaszkodik rá annyira. Ha az nem lenne, akkor is rátermett lenne? Vagy csak egy zavarodott tehetetlen gyermek."

Traya hiszi, hogy egyszer kialakul a végső béke a galaxisban, lehet nem az elkövetkezendő években, lehet nem is éli meg, de ő reménykedik, és tenni fog azért, hogy a béke mint illúziója ne legyen illúzió, hanem egy cél, és egy végső állapot lehessen mindenki számára.

~ Végezetül egy örök klasszikussal szeretném zárni az olvasottakat. ~ Sejtelmes komor felhő közeleg ~

~ Tudom, hogy a itt már szerepel az univerzumnak megfelelő Kreia a Birodalmiak oldalán. Bele is akartam írni a történetembe, de végül a leírás elbátortalanított vele kapcsolatban,  ezért alkottam meg a Kiara karaktert. Elnézést, ha ezzel megbántottam bárkit is. ~

Erő-alkalmazások / Képességei:
Koncentrálás +0
Harci érzék +0
Veszélyérzékelés +0
Ösztönös asztrogáció (Erő által) +0
Életérzékelés +0
Életészlelés +0
Látás/látomások+0
Előrelátás +0
Kényelmetlenség aurája ( S ) +0
Erő harmóniája ( V) +0
Meditáció +0
Erőérzékelés +0
Rövid idejű emlékezetnövelés +0
Fénykardvívás +1
IV. Ataru ( Haladó - Jelenlegi
VI.Niman ( kezdő - befagyasztva
Egy kezes fénykard használata.
Kétkezes fénykard használata ( duplapengélyű fénykard )
Kettő egykezes fénykard használata.
Telekinézis +1
Receptív-Projektív telepátia +1
Érzékszerv élesítés +2
Hibernációs transz +2
Tudatbefolyásolás +2
Erő elrejtése +2
Illúziókeltés +2
Állati nyelvek +1

Pontok:19
Elköltött: 19
Megmaradt: 0

Szakértelmei:
-Sikló vezetés-irányítás
- Űrhajó vezetés-irányítás
- Suhanó vezetés-irányítás
- Főzés alapszintű jártassága
- Alap túlélési jártasságok
- Alap robbanószer ismeretek

Megjegyzések:
Zabrak  - iridoniai
Majdnem ember fajba sorolandó.
Eltérések:
- Bőr színük eltérő tud lenni
- Haj színük eltérő tud lenni
- Szarvak vannak a fejük tetején
- Magas a fájdalom küszöbük
- Kettő szívük van
+ Sajátosság - >Tetoválás, ami a család, történelem, vagy személyiséget tükröz.



~Ha el lesz fogadva, vagy ha nem lenne elfogadva, remélem olyan elgondolkoztató kis történet lesz az olvasónak, mint amennyit nyomoztam, és kutattam, hogy létrehozhassam ezt a művet .

Azt szeretném leszögezni az elején, hogy megérte ennyit várni, nagyon-nagyon olvastatta magát és élmény volt, köszi, hogy megosztottad.

Akkor nézzük a hibákat, amiből Kave feltűnéséig kb nem is volt gond, csak 1-2 apróság:

Nem így dől el, hogy lesz-e valakiből padawan vagy sem, 11-13 éves kor környékén a lovagok kezdik figyelni őket, és aki megfelel nekik és ha jóvá hagyja a tanács, akkor vihetik el az adott ifjoncot/tanoncot padwannak maguk mellé. Itt nincs ceremónia, se semmi ilyen. Addig végig ugyanazon csoportban vannak, ahol gyerekként.
De látom lejjebb jól írtad, így akkor ez csak megjegyzés volt

Tython-t írd át kérlek egy másik bolygóra, az elég nagy plot a Sötét Tancstagok között, hogy azt keresik, ezért volt Xeth is beépülve, hogy megtudja a koordinátákat. Csak a tanácstagok tudják a rendből, hogy hol a bolygó, de évezredek óta ők sem jártak arra, nehogy megtalálhassák a Sithek azt.
Legyen pl. a Lothalm, ami ekkor még köztárasági bolygó volt, manapság MU 0. után lett FRK területének része.

Az picit fura, hogy elvileg történész, ennek ellenére folyamatosan Sentinel/őrszem feladatokat végez az előtöriben kb. a Telos-ig

A holocronnál amikor Kiara-tól tanul, akkor szerintem ott elég erősen érezte volna a Tanács, hogy sötét oldal és a kétkedés benne van, amikor a padawant elutasította. Bár szerencsére itt is kiderül, hogy megúszta utána a sok másik történéssel.

Nos a Padawannál a félretett történész, a karaktered counsular, nem igazán fog eltérni attól, amit ő taníthat. Éppen ezért van az, hogy mindenki magának választ olyan tanítványt, aki a legjobban illik hozzá és akinek a legjobban tudná átadni a tanulmányait. Tekintve, hogy minden kasztnak más a felfogása és nincs ugrálás közöttük. Az kb. olyan lenne, mintha Béla informatikus és azt mondják neki másnaptól kémikus lesz.

És nincsenek leírva azok, hogy miként és hogy végezték el a próbákat a padawannak, maximum 4 év alatt nem lesz kész a próbákkal, ha 13 éves volt. És egy olyan lovagnak nem fognak halott mesterű tanítványt adni, aki még nem foglalkozott padawanokkal és semmi gyakorlata nincs. A legtöbb lovag a padawan fogadás előtt időt tölt a tanoncokkal, tanítja őket, okítja, foglalkozik velük. És ezt nem is nagyon fogadom el, révén átugrod a kiválasztás procedúráját meg azt, hogy a Tanács hagyja is, hogy legyen.

Sajnos én sem értek egyet azzal, hogy ideje korán 25 évesen váljon mesterré, tekintve a múltját először még bizonyítania kellett volna azt is, hogy megbízható, újra elkötelezett nem az, hogy szinte visszaérkezés után máris, nem is beszélve, hogy 19-23 év körül lesznek egyáltalán alapból lovagok a lovagok, de inkább 21-23. Szóval alsó hangon 6-10 év a képzés, ez nem volt meg a Keva esetében.

És utána már Keva-t nem is tanította volna régészetre, minek, ha a leírás alapján guardian lett? Nem igazán fog áttérni a harcosból akkor most én sentinel leszek, mert ez jobban tetszik, ugye feljebb írtam, hogy mentalitásfüggő.

A végén nem tud visszamenni a jedi rendbe ezt a sötétséget már nem tudja elrejteni, amint a templom közelébe ér, akkor már megérzik. Amit Te írsz, hogy a kis szintű karid megcsinál, ahhoz kb. Palpatine szinten kéne lennie a karakternek, ami lássuk be, nagyon messze van. Vagy ugyanezt csinálta Lord Xeth a Sötét Tanács tagja, de ő rituáléval tisztította meg magát, amikor beépült a jedi rendbe, aminek egy tudathasadás is a következménye.

Így igazából az utolsó 8 oldalon már nem lehetett a rend tagja sem, szóval itt célszerűbb az, hogy kilép, vagy ő is eltűnik. Szóval azt a részt, hogy visszament a Jedi rendbe azt ki kéne húzni, a többi maradhat, hogy tanult a mesterével és hasonlók, de itt már nincs köze a jedikhez, hanem simán csak Szürke jedi renden kívül.

Maga az előtöri kiváló, látom, hogy nagyon sok munkád van benne, nagyon sajnálom, hogy a lovagi dolgok miatt kell elkaszálnom/elkaszálnunk a dolgot. Mivel teljes képzés kellett volna a jó tíz év, minimum 30 évesnek kellett volna lenni, ha Kavo 11-13 évesen kerül a karakteredhez.
Szóval én azt javaslom, hogy egy kis módosítással lovag legyen a karakter, azaz Kavo nem lett lovag, hanem még lovaggá válási próbák előtt - úgysem voltak kifejtve - kerül Kiara befolyása alá és történik minden. És akkor utána minden ugyanolyan, mint írtad, csak éppen nem mester a karid és Kavo nem fejezte be a lovagi dolgokat. Már csak azért is, mert utána is tanítja a karaktered, amikor már nem kéne, mert Kavo önállóan kéne, hogy küldetésekre járjon.

Az nem gond, hogy Lady Lyra Stradd (eredetileg Lana Beniko) képét választottad, de az biztos, ha Lyra megtudja, hogy van egy hasonmása, akkor le fogja vadászni. Szóval, ha gondolod, akkor cseréld le a képet, de nem muszáj.

Így már kiváló, akkor előtörténet elfogadva lovagnak.
Adatlapot még írj, aztán mehetsz játszani!

Adatlap:
Szint: 4.
Pont: 19

Erő alkalmazások:
Koncentrálás +0
Harci érzék +0
Veszélyérzékelés +0
Ösztönös asztrogáció (Erő által) +0
Életérzékelés +0
Életészlelés +0
Látás/látomások+0
Előrelátás +0
Kényelmetlenség aurája ( S ) +0
Erő harmóniája ( V) +0
Meditáció +0
Erőérzékelés +0
Rövid idejű emlékezetnövelés +0
Fénykardvívás +1
IV. Ataru ( Haladó - Jelenlegi
VI.Niman ( kezdő - befagyasztva
Egy kezes fénykard használata.
Kétkezes fénykard használata ( duplapengélyű fénykard )
Kettő egykezes fénykard használata.
Telekinézis +1
Receptív-Projektív telepátia +1
Érzékszerv élesítés +2
Hibernációs transz +2
Tudatbefolyásolás +2
Erő elrejtése +2
Illúziókeltés +2
Állati nyelvek +1

Felszerelés:
Duplafedelű fénykard, szét is szedhető.

Könnyű ruházat - Zöld - bézs - barna színben.
Kommlink
Többfunkciós öv - rajta ételkapszulákkal.
Könnyű harci páncél.
Holoprojector
Adattábla

Kredit: 9 000

Különleges képességek:
Képességei:
• Fájdalomtűrő képessége nagyon magas (faji sajátság)
• Erőérzékeny
• Egy második szívvel is rendelkezik (faji sajátság)

Pontok: 19
Elhasznált: 19
Maradt:0

Bővítés

Karakter neve: Charaka Vrex - Traya - stb.
Kaland címe: Hidegháború 7 – A Triumvirátus – A két világ hátárn
Játékostárs(ak) neve(i): Jalea Fiwi Fry | Traya / Charaka Vrex, Nyshani Ry Shami | Aeyaj’gamu
Kalandmester: Rhyssa Edaara Quillan
Kezdő reag: Víz alatti város

Kaland tartalma:

Kreia utasítására Traya elindult a Császár "gyermekének" felkutatására. Fiwi Fry volt olyan szíves és több más utassal együtt a helyszínre vitte őt. A Malachor V azon részére ahol az erős jelenlét a víz alatti városból érkezett azoknak akik érzékelhették. Megérkezve a helyszínre már nem volt olyan egyszerű a dolog. Rengeteg életjelet mutatott a kicsiny város, mégsem volt senki az utcán, ami egyszerre volt ijesztő, és nyugtalanító. Fiwi-vel, aki pilóta szerepét játszotta egy darabig, közösen keresték a gyermeket, de először csak egy bányászdroidok csapatába botlottak, akikkel nem sikerült kommunikálni, nem akarták látni őt azok akik a droidok tulajdonosai voltak, ám Traya kíváncsi volt mit is őriznek azon a helyen, ezért lekaszabolta a két lábon járó rozsdahalmokat. De csak egy bányatelepet vélt észrevenni, ami nem igazán vitte őket előrébb. Végül taktikát változtattak, és akkor csatlakozott hozzájuk, a meglehetősen lenge öltözéket választó Aeyaj'gamu twi'lek nő. Így hát hárman indultak neki hogy megkeressék a gyermeket, bele is botlottak egy 93% ban cybernetizált nonhumánnal, akivel rövid tárgyalás után beavatta őket, a Hármak egyházának helyzetébe, és az itteni kirendeltségét illetően. Kisvártatva a császár egyik utódja felébredt, és a birodalmiak rajta ütöttek a helyen. Eléggé hamar felmorzsolódtak, és mikor segíteni akartak volna, az őszes hajó férfi rájuk támadt, Traya nem látta át jól a helyzetet ezért nem tudta, hogy ő  lenne az utód. Végül túlélték, és pár napot ott töltött, és információkat is gyűjtött a múltról, és a jelen változtatásairól, a Triumvirátusról, ami újra alakult.

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t4158-serenia#81142

Lényeges részletek:

"Ami a múltjukat illette, eltudták pusztítani a császár fizikai testét, amihez közel tízezer év kellett, hogy újra összeálljon. Ők azonban legyengültek ekkor és csak a bolygó mentette meg őket, de ő is majdnem belehalt. A három „gyermeket” karbonfagyasztották és három bolygóra rejtették el, akik tudták volna vannak megölték. Valahogy mégis visszakerültek ide, de azt nem tudja senki, hogy miként.
Megtudhatta mindenki, hogy a Malachor V különleges bolygó, tudata van és él. Ha valaki ráhangolódik az Erővel, akkor beszélni is lehet vele, mint egy hűséges barát és társ. Ha az Erőhasználók kipróbálták, akkor érezhették, hogy tényleg így van, gyenge még és most szerzi vissza az ereje nagy részét és a Hármak igyekeznek gyógyítani őt.
Traya-t, amikor távozott a bolygóról, akkor nem gátolta senki, elég sok információval tudott hazatérni, aminek Kreia valószínűleg örülni fog. Azonban láthatta azt is, hogy talán jobb is volt, hogy nem csatlakozott Voldran, vagy egyik iker sem a Hármakból, mert a mentalitásukkal nagy károkat tudtak volna a Névtelen Rendben okozni."


Event részlete:
Tárgyalás sikeresnek volt mondható, az egyet nem értések ellenére.
Kezdeti sikert felbomlások követték.
Lényegi részek lentebb olvashatók.


Egy korszak vége, egy felemelkedés kezdete:

" Hátrahagyom ezt az adattáblát azoknak, akik számára fontos hova is megyek."

A császár "gyermekét" sikeresen megtalálta, és megannyi értékes információt is a témával kapcsolatban, ami visszatérésekkor jobb kedvre derítette Traya mesterét.  A tanítvány érzékelte Kreia tekintetét saját magán. Bármit tesz ő úgy tekint rá mint egy elbukottra, aki nem hogy erősödne, hanem legyengítette magát ügyetlensége miatt. Mindenesetre egy hónap ugyan úgy telt ahogy korábban is. Tanításokkal, útmutatásokkal, és megannyi fizikai tevékenységgel a Toryon zöldellő bolygóján. Az élet nyüzsgött, és mindezt egy érdekes válasz, jelzés zavarta meg. Kreia olyan elégedettsége mutatott amit már négy éve nem, el is küldte a találkozóra Egyik tanítványát, Trayat, hogy beszéljen Tala-Rash al, akivel egy érdekes eszmefuttattatást futtattak a Rendről, a galaxisról, és magáról az Erő-ről. Végül a tárgyaló fél beleegyezett a támogatásba, csatlakozásba.  Viszont a beszélgetés maga megmozgatott benne valamit. Pontosabb kételyt született benne. Ő nagyon jól tudta, hogy mit is terveznek ők hárman, arrogánsan az új triumvirátus. Elég szövetségest szerezni és leigázni a galaxist, és egyesíteni az erőhasználókat, hogy legalább ők ne okozzanak bajt, és a galaxist egy személy irányítaná. ( Hagyta hogy Kreia manipulálja ) Az mellékes, hogy utána bármennyire szeretné nem tud megnyugodni, lenyugodni. Nem azért igyekszik mindezt véghez vinni mert annyira zavarná a jelenlegi hamis béke. Ami persze részben igaz, zavarja, de ő nem az-az egy bolygón maradós típus. Megszokta, hogy amíg a Jedi Rendhez tartozott, megannyi felé kellett mennie. A régészetet is hiányolja, de tudja arról már teljesen le kell mondania, ha másért nem azért amire készül.

Visszaérkezve elmondta mesterének a tárgyalás eredményét. Kreia felettébb elégedett volt, Traya viszont nem. Meg is jegyezte, hogy egy újabb olyan támogató aki nem ért teljesen egyet velük. A tárgyaló fél nem tekinti veszedelemnek, fertőnek, galaxis miazmájának a háborút. Ami a zabrak arcán undorként fogalmazódott meg. Befolyásos személy, árad belőle, öltözködéséből, magabiztosságából, fogalmazásából, bármennyire is rejtette, elég sokat beszéltek ahhoz, hogy erre fény derüljön, ha másból nem tudta ( pl Kreia látomása ).
Charaka szerint előbb utóbb ellenük fog fordulni, és ő nem kér ebből, a Traya nevet levedli, és Névtelenül beleveti magát a galaxisba, nem céltalanul, és tervek nélkül.

Kreiai pedig változatlanul elégedett volt, és csak ennyit mondott:
" Előre láttam mindezt, már akkor, mikor a a hívásomra válasz érkezett, a te utad az feltérképezetlen galaxis részein folytatódik, és az tesz majd hatalmassá." - Hazudta....

A névtelen, rangtalan, zabrak nő elhagyta egy kapott űrhajóval, a bolygót, ugyan számára már nem számított mi lesz a renddel, és nem is tudta mi lett vele. Ám hamar kiderült, hogy Kreia azért volt elégedett, és örömteli, mert kitette a Azalor vallást a bolygóról, és 4 évnyi működés után feloszlatta a Névtelen Rendet, közülük, akiket kigyűjtött, és akiket még nem, velük elhagyták a bolygót, és egy ismeretlen bolygórendszerbe mentek, ahol kiépíthette, most már titokban, a számára megfelelő "Rendet", már jó ideje igazi tanítványával, Kavo-val, vagy más néven Lord Rass-al.

Bárki aki a Toryan bolygóra utazik, nem talál más mint egyszerű telepeseket, akik ősi, fennmaradt házakban laknak, és maguknak termesztik az ételt, köztük van erőérzékeny, és erőre süketek is. Semmi nyoma a hívásnak, az Azalor vallásnak, sem a Névtelen Rendnek.
Lehet hogy titokban Mr.RlyeCraft újra alkotta valahol, de amilyen kis közönsége volt úgy a hatalmas galaxisban elvész a létezése.

Mi történt A Névtelen Zabrakkal? Először Dathomirra ment, utána a szülőbolygójára, majd bele vetette magát az ismeretlen galaxis szegleteibe, de mégsem olyan vakon mint tervezte, az Erő maga vezette az útján, hogy elérje azokat, akiket muszáj elérnie.

Charaka rájött, hogy azzal nem oldanak meg semmit, hogy az galaxisra ráerőltetnek egy eszmét, hogy kényszerítik azokat, akik erőhasználók, hogy egyesüljenek, és akik nem akarnak, azokat kivégzik...
Ő megfogja változtatni a galaxist, de nem úgy ahogyan a "mestere" gondolná.
Lehet olyanokhoz kerül, akiknek információkkal szolgálhat, ami kapóra jön ahhoz, hogy leigázzák az ismert galaxist, ezzel még nagyobb sebet okozva rajta, és késztetné azokat arra, akik változtatni akarnak, hogy végre gyógyítsák a galaxist, önzőségük helyett.

De mindezt tudja nem fogja megélni? Az ő életútja rövid, de velős a vége, ami kíváncsi szemek elől takarja a sötét tejútrendszer sűrűsége.
Ám mégsem ér véget a Vrex család, egy személy még Charaka távozásával is fennmaradt, mint Sith, Lord Kesa Vrex...
Mígnem harminc évvel később egy csuklyás vak zabrak meg nem látogatja a Triumvirátus tagjait? Az Erő vezeti a szálakat, amik folyamatosan változnak.

" Hátrahagyom ezt az adattáblát azoknak, akik számára fontos hova is megyek.

Ahol a Rakata birodalom még létezik, és azon túlra."

Sajnos jelen formájában a bővítést nem tudom elfogadni. A karakter felszívódásával nincs gond, inkább a többi részlettel. Az első dolog, hogy Kreia és a szervezet nem tud egy-két nap alatt csak úgy összepakolni és eltűnni, mintha soha nem is léteztek volna, arról nem is beszélve, hogy Kreia egy áruló a Birodalom szemében, és a feltámadását követve (lévén azt az erősebb erőhasználók érezték), megfigyelés alatt is állt, a Birodalom pedig nem engedi csak úgy szabadon rohangászni az árulókat, így ha nem is a bolygón, de minimum útközben biztos várta őket egy hadiflotta. Kreia különben is azért lett ilyen erősre engedve, mert játszottál Traya-val és a karakter a szervezetben fontos szerepet játszott volna, és nem akartunk beleszólni a dolgokba, de mivel jelezted felénk, hogy nem kívánsz tovább játszani Traya-val, így ennek fényében és Kreia múltja miatt álláspontunk is ehhez igazodott. A második dolog az, hogy olyan információt vettél bele (Ireria egyet nem értése) amit, Nefi azt követően mondta, hogy közölted, elmész az oldalról. Ez elég jelentősen befolyásolna más karaktert, amit pedig illik megbeszélni a másik féllel előtte. A harmadik dolog pedig az ismeretlen régió és a rakaták. Az előbbibe, ahogyan senki sem, úgy a karaktered sem tud bemenni/bejutni, szimplán lehetetlen, ami pedig a Rakatákat illeti, amennyiben a kis törzsek birodalomnak minősülnek és arra gondoltál, úgy nincs gond, máskülönben ugyan az a helyzet, mint az ismeretlen régióval.