Rejtett város

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – A fény ölelése





Rejtett város, Malachor V

Videón itt nézhető meg a kaland felvezető!
(zenével+mozgó szöveggel, ugyanaz, mint a képen)

---

Mint mindenki a Csillagködben roppant komolyan vette azon eseményeket, amik először az Onderon-on történtek, hiszen azoknak köszönhetően derült ki az is, hogy ide a Malachor V-re kell jönni, mert itt lehetnek, vagyis inkább vannak a Sith császár gyermekei. Az egész igazából versenyfutás volt, mert a Birodalmat kivéve senki sem akarta a gyermekeket holtan, csak a saját apjuk vezette államapparátus. Már csak ezen tényen felbuzdulva állapította meg szinte mindenki, hogy tudni akarják, hogy miért akarja Ta-Renn, a Sith császár olyan nagyon holtan a saját véreit és miért is voltak ennyi ideig titkolva.

Értelemszerűen minden birodalom, állam, csoport a legerősebb személyeit küldte volna, hogy megelőzzék a Birodalmiakat. De, ahogyan mindenki más is találkoztak azzal, hogy az ilyen személyeket szállító hajó - mint Jedi tanács, a Mandaloriai szuperkommandó, stb. - nem volt képes behatolni nemhogy a Malachor V légkörébe, de magába a Malachor rendszerbe sem. Így következhetett mindenkinél, a B, C, D, E… stb terv, mire sikerült olyan személyeket találni, akik még képesek behatolni a rendszerbe, de nem is csupán ágyútöltelékek, hogy azonnal elpusztuljanak. Szóval azok a tervek, hogy hirtelen lerohanják a bolygót és megtalálják a gyerekeket kudarcba fulladtak.

Chamm-nak talán kissé furcsa lehetett, mert ezúttal Tasez Sharratt a klánjának aliit'alor-a hívatta, hogy beszélni akar vele. kivételesen nem letolást, vagy szidalmazást kapott, hanem egy küldetést, ami egyenesen Gran Kelborn-tól azaz, az uralkodójától, Mandalore, a Bosszúállótól érkezett. A parancs igazából Tasez-nek érkezett, hogy a legjobb embereit küldje el a Malachor V-re, abba a rendszerbe, amiben az egyik bolygó egyébként is tiltott a mandaloriaiak számára. Mint kiderült Chammot a kedvenc felettes nője ajánlotta be a küldetésre. Azt a parancsot kapta, ha birodalmiakkal találkozik, akkor úgy tesz, ahogyan ők mondják, ha nem, akkor próbálja életben tartani azt a gyereket, akit megtalál. Ha még él. De ha túlságosan veszélyesnek ítéli meg, vagy fenyegetést jelent, akkor a döntés rá van bízva.

Kessia esetében egyértelmű volt és kivételesen nem is kapott két utasítást, hanem az Örök Birodalom és a Czerka Részvénytáraság érdeke is ugyanaz volt. Mindkét fél azt akarta, hogy a császár leszármazottai életben maradjanak, ha valaki meg akarja őket ölni a nő közelében, akkor marad, hogy azokat nyom nélkül likvidálja, hogy sem a Czerka, sem pedig az Örök Birodalom sem kerülhet gyanúba. Az okokat persze nem kötötték Kaméleon orrára, még a szeretője sem tudta, aki kiküldte ide. Úgy tűnt, hogy az ő esetében is nagyon magasra vezettek azok a bizonyos szálak. Az egyik Örök Birodalmi hajó hozta el ide, egy olyan, amelyiken nem volt élőlény, azaz csak Égosztagosok voltak a fedélzeten és a hajót irányító Gemini droid. Ha valaki gond adódna, vagy nem várt esemény következik be, akkor szabad kezet kap a nő.

Miin-t ezúttal a Jedi tanács kereste fel, hogy megkérjék, hogy jöjjön el ide. Ők megpróbáltak bejutni, de még csak a rendszerbe sem tudtak. A Jedik szerették volna elkerülni a legkisebb vérontást is, így ezért esett a választásuk pont Miin-re. Hiszen ő maga bizonyította, hogy jó pár jedinél is jobb diplomata, nem is beszélve, hogy a gyerekek közelebb állnak ahhoz a világhoz, ahonnan ő maga származott. A jedik mindenképpen azt szeretnék, hogy legalább a világos oldali gyermek maradjon életben, ő volt az elsődleges prioritás, azért is került ide az északi részre Miin. Arra kérték, hogy lehetőleg győzzék meg a gyermeket, ha él és sikerül vele beszélni, hogy ők maguk is a fény útját járják és nem akarnak sem neki, sem a másik két testvérének ártani. Ha pedig lehet, akkor szeretnének vele beszélni vagy találkozni is, a Jedi rendre számíthat. Éppen emiatt, hogy ezt bizonyítsák, arra is megkérték Miin-t, ha szükséges, akkor próbálja a férfit megvédeni azoktól, akik ártani szeretnének neki.

A szupervulkán kürtőjében, ahol a világos oldali gyermek lehet nagyjából egy helyen lehetett leszállni, így a Miin-t, Chamm-ot és Kessia-t lehozó sikló nagyjából egy helyen és egy időben szállt le, így a hármas tökéletesen látta egymást. Egy kisebb rétre, nem messze egy ősi város kezdődő romjaitól. A növényzet mindent belepett, fák, virágok, bokrok, fű. A levegő olyan volt, mintha sehol sem éreztek volna még olyan friss és üde, tiszta levegőt, mint itt. Ami ironikus volt, hiszen a bolygó déli része teljesen halott volt még mindig.

A közelből víz csobogása is hallatszott, az idő kellemes volt, a levegőben madarak, rovarok és bogarak repkedtek. A földön és fák között madarak és egyéb állatok látszódtak, amik némileg félve és idegesen szemlélték a számukra teljesen idegen létformákat. Jelenleg a kürtő szélén voltak, azaz a csapat háta mögött a jó másfél-két kilométer magas sziklafal tornyosult, így igazából egyelőre csak befele tudnak haladni, vagy a sziklafal mellett.

Egyelőre minden teljesen nyugodt és csöndes volt, békés, már-már természetellenesen, ami Kessia számára kevésbé volt kellemes, de még Miin-nek is kicsit kellemetlen lehetett. Chamm volt a szerencsés, révén nem volt Erőérzékeny, így ő maga mindebből semmit sem érzett

Felszereléslistát írjatok!
Az újak miatt írom, hogy nincs sorrend, úgy írtok, ahogyan szeretnétek, a saját karijaimmal a kör végén utolsóként írok pont az új körváltási reag felett, hogy ne az legyen, hogy mindenki azt teszi, amit az én karim mond.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

---

Már, ahogyan közeledtek Kessia akkor sem érezte magát a lehető legjobban, csak azt nem értette, hogy miért pont a világos oldali személyhez kellett őt küldeni, a lehető legrosszabb hely a számára. Ha még életben van és sikerül megtalálni, akkor még az is elképzelhető, hogy azonnal végez vele, tekintve, hogy a nő sötét oldali erőhasználó volt. igyekezett kiüríteni az elméjét és az úton lefelé meditálni, hogy kizárja a világosságot. Még a fenébe sem küldhetett el senkit, révén csak droidokkal volt körbevéve, lehet, hogy volt önérzetük és érző droidok voltak, különlegesek, vagyis legalább az az egyetlen Gemini az volt, a többi nem. Amikor a bolygó köré értek, akkor átszállt a siklóba, ami pedig levitte. Amíg ereszkedtek már igyekezett a bolygófelszínt megfigyelni, hogy merre és miként változik az egész az alapján, ami itt történt. A látomás még mindig nyomasztotta, nem tudta, hogy a „gyermekek” okozták-e, vagy valami más. És akkor még ott volt a Zildrog kultusz is; bár azok legalább nem voltak ehhez köthetőek. Az ereszkedés közben persze valószínűleg kiszúrta a kürtőt is, ahova mentek. A holoadatok alapján Belsavis-ra emlékeztette arról olvasott hasonlókat, hogy ott fagyos környéken kráterekben, vagy lyukakban van dzsungeles környezet.

A leérkezés után kiszállt a siklóból és a hátán is felállt a nem létező szőr, amikor megérezte a világos oldal erejét itt. Nagyon kellemetlennek érezte, de a feladatot muszáj volt elvégezni. Még két másik sikló volt itt, az egyik egy Mandaloriai férfi és az a kotnyeles, minden lében két kanál némber gyík, aki a Csillagködön kívülről érkezett. Micsoda illusztris táraság, bár a mandaloriai férfinak örült, képzéstől függetlenül ő legalább hasznára lehet a keresésnek, főleg, mert saját maga is kapott effélét, így úgy vélte, hogy vele lehet együtt dolgozni, esetleg kihasználni, amíg szükséges. A köztársaság bizonyosan élve akarta az itteni utódot, a mando-ról fogalma sem volt, hogy most kinek a parancsát teljesíti. Ha a Birodalomnak táncolnak, akkor megölni, ha a saját uralkodójuknak, akkor ki tudja. Egyelőre nem szólította meg a másik kettőt, inkább igyekezett kinyúlni az Erőbe – bármennyire is undorodott ettől a világos oldal ereje miatt – és az által próbálja a környéket feltérképezni, hátha érez élőlényeket, vagy érzékeli esetleg azt a „gyermeket”, aki itt lehet. Bár elég nagy volt ez a hely, így nem hitte, hogy ennyire könnyű dolga lesz, de azért próba szerencse.
< - Legalább nem nekem kellett feltennem a kérdést - felelte tökéletes mando'a kiejtéssel. - Az Örök Birodalom és Czerka Részvénytársaság is élve akarja a gyereket, így halálra fogjuk unni magunkat, hacsak a köztársasági gyík máshogy nem dönt. >

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – A fény ölelése





Rejtett város, Malachor V

---

Ugyanaz a kései írás miatt, kövi körben nem kell írnia Kaméleonnak se Chamm-nak, mert beszámít a most írt.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – A fény ölelése





Rejtett város, Malachor V

---

A szimbólumok is ott voltak a siklókon, így Chamm-nál a bemutatkozás nélkül – igaz nála a páncél is árulkodó volt – lehetett tudni, hogy a Mandaloriai birodalomból érkezett. Miin siklója esetében a Köztársaság szimbóluma volt a hajón és Kaméleonnál pedig az Örök Birodalom felségjelzése volt az érintett járművön. Így legalább ezt nem kellett nagyon tovább ragozni. A férfi szavaira az Örök Birodalomból jött páncélos – testpáncélos sisakkal – nő akcentus nélkül mando’a nyelven felelt.

Ami a környéket illette még mindig teljesen csöndes és nyugodt volt, bár némileg a beszéd után a madarak hangja elhalkult, mintha nem igazán tetszett volna nekik az, hogy idegen létformák vannak a környéken. Ezalatt Kessia még az Erőbe is kinyúlt, hogy a környéket az Erő segítségével végigpásztázza, így legalább már azt is pontosan tudta, hogy mivel állnak szemben, mi várhat rá, rájuk a dzsungelben a fák között.

Ahogyan a jelentések szóltak, azok valósak voltak, a hely tényleg tele volt élettel, azonban a nő nem csak állati jelenlétet érezhetett bentről, hanem értelmes élőlényeket is érzett odabentről. Ezeket beljebb a dzsungelben – olyan maximum 150 méternyire ettől a helytől, hiszen maximum kétszáz méterig tud érzékelni – és nem pedig itt kint a szélen. Több tucatnyian voltak, az állatokkal együtt.

Ahhoz sajnos a világos oldal ereje túlságosan is erős volt, hogy Kessia pontosabban megtudja ezt határozni, mert az tompította a benne levő sötét oldal erejét. Ami a többieket illette, számukra minden teljesen nyugodt és csöndes volt, mintha rajtuk és a madarakon kívül senki és semmi sem lenne a környéken.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

---

Kessia elfintorodott a sisakja alatt, amikor megérezte, hogy mennyire nincsenek egyedül ezen a környéken. Remélte, hogy azért ilyen sok élet nem lesz ezen a helyen, vagy akár csak a bolygón, mert akkor könnyebb dolga volt. Továbbra is füstölgött egy kicsit magában, hogy miért nem a tengeralatti városba, vagy épp a sith templomhoz vitték, hanem ide. Nem érezte jól magát, nem fizikailag, az a szokásos állapota volt, hanem lelkileg. Látszott, hogy ezúttal is olyanok adták ki a parancsot, akiknek köze sem volt az Erőhöz. Vagy éppenséggel nem érdekelte őket, hogy milyen hatással lesz rá, pedig az Onderon-i esetből tanulhattak is volna. Mindegy, annyira nem érdekelte, a feladat a fontos, minél gyorsabban végez, annál gyorsabban tűnhet el erről a helyről. Így kinyúlt az Erőbe, hogy kitisztítsa az elméjét és utána szólalt meg, hogy válaszoljon a férfi szavaira.
< - Odabent az erődben már várnak minket, nem tudom, hogy ellenségesek lesznek-e, vagy barátságosak, de nem leszünk egyedül – mondta továbbra is mando’a nyelven. – A „gyermeket” nem érzékelem semmilyen módon. >
Egyelőre nem akarta magát lebuktatni amiatt, hogy erőhasználó, vagyis… inkább csak becsüljék alá, mintsem megtudják a valódi kilétét, így a két westarját igyekszik a kezébe venni. Akkor itt volt az ideje annak, hogy induljon is. most már nem szólalt meg, csak mandaloriai között használt jelzésekkel jelezte, hogy indul és előre megy. Közben pedig próbált kinyúlni az Erőbe is, hogy azzal tudja meghatározni azt, hogy az értelmes létformák merre vannak. Mivel elsődlegesen útbaigazítást szeretne, így ha belefut azokba, akik várnak rájuk és azok nem támadnak rájuk, akkor ő maga sem fog. Ellenben, ha támadnak, akkor próbál kitérni az esetleges támadások elől és fedezékbe húzódni. Utána pedig visszalőni rájuk, remélhetőleg valamilyen fedezékből.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – A fény ölelése





Rejtett város, Malachor V

---

Az egész hely annyira idegen volt és rendes felmérés sem volt korábban, így innen helyből semmit sem tudott nagyon Chamm megállapítani. A leereszkedés közben a fák közül egy piramisszerűség emelkedett ki az egész hely közepén, az volt az egyetlen dolog, ami civilizációra, vagy technológiára utalt. Ezt a többiek is látták korábban. Igaz épp csak a teteje látszott, mert a fák magasak voltak.

Így Chamm ezt tudja belőni kiindulási pontnak, közben pedig a páncélos nő két a mandaloriaiak által közkedvelt westar-35-t vett elő és válaszolt arra is, hogy nincsenek egyedül, bár a gyereket nem érzékelte, azt megtudta mondani, hogy nincsenek egyedül. De mindez őt láthatóan nem zavartatta, mert el is indult a dzsungelbe a két fegyverrel a kezében.

Ha Chamm és/vagy Miin követik, akkor már az első pár méter után mindenki, aki megy kellően sűrű dzsungelbe érkezett. A látási viszonyok sem voltak a legjobbak annak, aki szabad szemmel próbált közlekedni, de a két harcoson volt sisak, így számukra a technológia kompenzálta a látást és nekik nem volt annyira gondjuk vele.

Aki Kessia-val tartott, alig tudott megtenni úgy húsz-huszonöt métert, amikor a bokrok közül legalább egy tucatnyian nyitottak tüzet a fák és aljnövényzet között haladókra. Ha senki sem tartott a nővel, akkor még kint a siklóknál is hallatszott, hogy odabent lőnek, illetve néhány eltévedt lézersugár is kiért ide és eltalálta a siklókat, bár kárt azokban nem okoztak ezek.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

---

Egyelőre ez nagyjából pont úgy alakult, ahogyan számított rá. A mando férfi vele tartott, így legalább fedezete lesz. A másik, ami úgy alakult az pedig nem volt más, mint azoknak a reakciója, akik odabent vártak rájuk az erdőben. Egyetlen dolognak örült volna a lehető legjobban, ha nem ilyen könnyű páncél lett volna rajta, hanem valami szívósabb. Vagy, ha nem a két Westar van a kezeiben, hanem a fénykardok. Bár ezen legalább könnyedén tudott változtatni. Próbált félreugrálni a lövedékek útjából és valamilyen fedezékbe húzódni, vagy lehajolni, hogy ne találják el, mert valószínűleg magasabban célozhatott az ellenség. Ha sikerült megtennie, akkor a két lőfegyvert igyekszik a páncélján a megfelelő helyre tenni, ahonnan korábban levette, majd a két fénykardját levenni onnan. Nem különösebben érdekelte az, hogy a másik kettő mit fog szólni amiatt, hogy vörös a penge, a mando miatt nem aggódott, úgyis a Birodalom szövetségesei, a köztársasági meg kit érdekel egyáltalán? Senkit. Most mennyire örült volna annak, hogyha már láthatatlanná tudott volna válni mások előtt, de így azzal kellett dolgoznia, amije volt. Igyekezett kinyúlni az Erőbe és elrugaszkodni a talajtól, magasan a levegőbe ugrani, hogy felülről megláthassa az ellenfeleit. Ha sikerült és a sűrű bozótosban látott valakit, akkor arrafelé próbált leérkezni és közben aktiválni a két fénykardját. Ha sikerült beérkeznie az ellenségek közé, akkor a lehető leggyorsabban próbálja őket likvidálni, vagyis inkább ártalmatlanná tenni, ha azt egyszerűbb. Így akár kéz, vagy láb levágásra is rászánja magát, mintsem a tényleges megölésre. Ezt is elégnek véli így elsőre, végtére is utána is megölhetőek lesznek ezek.
Közben persze igyekszik védekezni is, ha rálőnek, ami neki ideális, akkor a fénykarddal próbálja visszalőni a lövedékeket a feladónak.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – A fény ölelése





Rejtett város, Malachor V

---

Mivel Chamm követte a nőt és nem tért ki a lövések elől, így néhány lövedék eltalálta. Szerencsére a páncélja még felfogta ezeket, de a férfi is tudta, hogy ez nem fog örökké kitartani. Nem sokkal előtte a nő emberfeletti reflexekkel és gyorsasággal ugrált félre a lövedékek alól, majd bukott le. Eközben már Miin közelében is csapódtak be lövedékek a siklóknál, eléggé elértek addig is a lövedékek.

Mikor Kaméleon lebukott, akkor eltudta tenni a fegyvereit és elővenni a fénykardokat, amikkel a levegőbe felugorva nagyjából betudta határolni azt, hogy hol is lehet az az egytucat személy, akik lőtték őket. Négy látszott, akik két oldalt igyekeztek őt és Chamm-ot megkerülni és eljutni a siklókhoz, ahol hátul Miin volt csak. Ezen felül négy két fős párban volt a maradék négy nagyjából három-négy méter távolságban egymástól. A párok pedig közvetlen egymás mellett.

Kessia az egyik páros közé tudott leérkezni és egy-egy vágással nem csak a végtagjaiktól, de az életüktől is megfosztotta a két ott levő szektatagnak tűnő egyént. Ekkor következett, hogy Chamm már nem volt közvetlenül lövések alatt, mert mindenki meglepődött a „becsapódó” nőn, majd őt vették célba és kezdték el lőni. A férfi szerencsére kellően közel volt, eddig nem lőtt, lehet, hogy nem is tudtak az itt létéről ellenben ő maga már látta azt, hogy honnan és hányan lőttek a társnőjére.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

---

Kettőt már le tudott szedni, aminek igencsak örült, legalább ez az érzés, amit ez okozott kellemes és felüdítő volt ebben a környezetben, amiben jelenleg voltak. Igyekezett hagyni, hogy az Erő sötét oldalában elmerülhessen, hogy az még több erőt adjon neki, ezen az ellenséges terepen, ami legalább is számára a világos oldal miatt olyan volt. Szerencsére tudta, hogy részben a háta mögött van a másik négy ellenfél, ami jelen pillanatban a bal keze felé esett, nem a jobbra. Így Chamm szavai nem zavarták össze és igyekezett főleg azzal a kettővel foglalkozni első körben, akik vele szemben álltak. Ezek voltak közel és veszélyesebbek rá nézve. A többiek nem tudták pontosan, hogy merre lehet és így azoknak is nehezebb volt őt eltalálni. Igazából igyekezett nem nagyon az időt vesztegetni, mert abból egy ilyen helyzetben nem sok van. Próbált úgy mozdulni, hogy a két lövész másik oldalára kerüljön, hogy azok legyenek kénytelenek a hátukat a sajátjaiknak mutatni. Így kisebb lenne az esély arra, hogy őt magát is eltalálják. Közben igyekezett a felé jövő sugárnyalábokat visszalőni arra a kettőre, aki itt állt vele szemben, valószínűleg ők tudtak pontosabb lövéseket leadni rá, amiket saját maga pedig vissza tud lőni. Ha nem sikerülne, akkor csak félre valamilyen irányba és közeledni hozzájuk. Arra számított, hogyha így lenne, akkor ismét a fegyvereket vágná szét elsőre, utána pedig a két személyt is. megkímélhette volna valamelyiket információért, de nem igazán volt kedve hozzá. Nem próbált meg művészi lenni, csak gyors, precíz és pontos. Ha sikerült megölnie ezt a kettőt, akkor kiált majd vissza a mandaloriainak.
< - Engem nem érdekel a némber, csak a feladat, hogy meglegyen a „gyerek” élve. A többi nem számít! >
Ha esetleg még ezek után szüksége volt a mando-nak arra, hogy segítsen neki, bár nem számított rá, akkor segít. Ha azonban még mindig lőnék, akkor igyekszik továbbra is kitérni a lövedékek elől. Ha pedig tovább tudnak indulni, akkor megteszi a hely közepe felé.
< - Menjünk tovább – mondja ezen esetben. >

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – A fény ölelése





Rejtett város, Malachor V

---

Noha Chamm rosszul mondta az irányokat, de szerencsére ez nem zavart be senkinek sem. Saját maga célba tudta venni a saját két ellenfelét elsőre, majd a levegőbe röppenve tökéletesen meg is látta mind a négyet, aki ott volt az ő közelében, illetve látta Kaméleont és az ő két ellenfelét is.

Révén Chamm mandaloriai volt és láthatóan nem is nagyon készültek rá, már csak amiatt is, hogy nem voltak túl profik a lövészek, a reakcióidejükből kiderült mindez. saját maga már lőni is tudott rájuk, mire azok észrevették azt, hogy ő egyáltalán megjelent a levegőben. Mire azok felé tudtak fordulni egy-egy lövéssel már le is tudta őket szedni. Ezek után térhetett rá a másik két ellenfelére.

Még csak fedezékbe sem kellett vonulnia, azok próbáltak és éppen ezért mozdultak bele a célkeresztjébe és játszi könnyedséggel tudta azt a két embernek látszó lövészt is leszedni. A mozgásukon láthatta, hogy nem kifejezetten voltak jók, inkább csak fegyvert ragadtak és próbáltak lövöldözni vele. Így lehet, hogy a többiek is ilyenek voltak. Közben pedig még a nő is válaszolt neki.

Ami Kaméleont illette az Erőnek hála a remek reflexeivel át tudott jutni az ellenfeleinek másik oldalára, akik zavartan és gyorsan igyekeztek ugyanezt tenni. Ő maga is láthatta, hogy nem a legjobb harcosok voltak, igaz a mando férfi és a saját maga képzése mellett kevesen lehettek jók. Így mire szembe érhettek volna a nővel már halottak voltak és össze is estek a fénykard csapások következtében.

Mivel a páros hagyta, hogy a maradék négy odaérjen Miin-hez, ahonnan egyébként lövések is hallatszottak, így el is indultak tovább előrefelé az erdőben. Most jó pár száz métert tudtak haladni anélkül, hogy Chamm rendszere, vagy éppen az Erő „jelzett” volna Kessia-nak. Amint ezt a távot elérték egy olyan öt-hat méter széles folyosó szélére értek. Part nem volt mind a két oldalon egyből csak a fák és a növényzet látszott.

A másik oldalon pedig nem pont a part mellett, hanem úgy negyven-ötven méterrel beljebb újabb minimum fél tucat személy érződött, légvonalban azon az úton, ami pont középre vezeti a párost a kráterben arra a részre, ahol leszállás közben látták a templomot is.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

---

A rossz irány szerencsére nem különösebben zavarta meg, így is eltudta intézni azt a két ellenfelet még, aki vele szemben helyezkedett el. Bólintott a férfi szavaira, hogy megnézi a tetemeket, őt magát nem különösebben érdekelte, hogy kivel, vagy kikkel hozta itt össze az Erő, kiket kell megölnie ahhoz, hogy a céljához elérjen, csak a lényeg, hogy elérjen majd oda, ahova mennie kell. Egyébként pedig túlságosan is könnyű ellenfélnek tűntek, bár amilyen segítőtársa volt, valószínűleg bármi jön szembe, az könnyű ellenfél lesz. Nem nagyon tudta, hogy milyen erős személyek juthattak le ide, de úgy vélte, hogy magánál nem nagyon erősebb. Még talán az is csoda, hogy saját maga lejutott ide. Így bevárta a másikat, már éppen indult volna, amikor a másik a kezét nyújtotta és bemutatkozott a számára.
< - Kaméleon! – felelte röviden. >
A kézfogást persze viszonozta, ezek után indult el. Mivel fogalma sem volt, hogy mivel állhatnak szemben, hogy kik figyelhetik őket, vagy épp keresik őket, így igyekezett a lehető legkisebb zajt csapni. Ezért nem beszélt, pedig lett volna pár kérdése a férfihoz, de az, hogy ne bukjanak le az elsődleges volt. Ő maga az Erőbe kinyúlva haladt, hogy így figyelje a környéket. Hamarosan pedig el is érkeztek egy folyóhoz, ahol a túlparton ő maga már érezte azt, hogy mások is vannak. néhány pillanatig kivárt, hogy a férfi tesz-e valamit, de mivel láthatóan semmit,
< - Szerintem menjünk és intézzük úgy, ahogyan az előzőekkel tettük, bármi ami szembejön a templomig vesszen. Talán egyvalakit élve kéne elfogni, hogy megtudjuk, hogy mi is vár ránk, de egyébként nem érdekel a sorsuk – mondta halkan. >
Egyelőre ő sem indult még el, mert ki tudja, hogy milyen ötlete van a férfinak, ami hátha hatékonyabb, mint az övé. Mint például átrepteti magukat a dzsungelen egészen a templomig, az nem lett volna rossz például. Végül a másik átrepült, így ő maga igyekszik kinyúlni az Erőbe és átugrani a másik oldalra, hogy majd meglapuljon és próbálja figyelni az ellenfeleket.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – A fény ölelése





Rejtett város, Malachor V

---

Chamm még gyorsan nekilátott annak, hogy átnézze a testeket. Áltagos ruházat volt rajtuk, páncél sem nagyon, sima egyszerű embereknek tűntek – mind ember volt ugyanis – teljesen átlagos, bár inkább rosszabb minőségű fegyverekkel. A felépítésük alapján mindannyian fizikai munkások lehettek, bányászok, vagy éppen földművesek, valamilyen kevésbé fejlett világból származhattak.

Így semmilyen hasznos dolog nem volt náluk, és ennek a fényében indulhattak is tovább. Ott Kaméleon még felhozott egy tervet, hogy neki mik a prioritása és mit kéne tenni. A folyónál végül is Chamm repült át először, majd Kessia követte és tökéletes némasággal is érkezett meg a férfi mellé az ugrást követően. Ezek után a páros itt állt meg hallgatózni és fülelni, hogy kik lehetnek a fák között.

Azonban még így is elég messze voltak, Chamm láthatta a nyomkövetőn, vagyis mozgásérzékelőn, vagyis inkább a hő érzékelőn – révén az ellenfelek nem mozogtak – hogy három „nagyobb” csoport vált el külön a dzsungelben, hasonló nagyságú pacát látott, mint a támadás előtt, szóval valószínűleg ugyanannyi ellenfél lehetett itt is, mint amin az előbb átjutottak.

Azonban a terveiket nem tudhatták, révén nem mozdultak, csak várakoztak. Ha észlelték is azt, hogy a páros átjött a folyón, akkor sem reagáltak minderre.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

---

A megérkezés után Kessia még gyorsan elmondta, hogy mit is szeretne, főleg, hogy az Erőn keresztül érzett is személyeket a közelben továbbra is. Most már erősebben, mint korábban. A saját szavai után figyelmesen hallgatta a mando férfi szavait. Szóval nem voltak kommunikációs eszközeik. Ezt kissé furcsának találta, már csak azért is, mert nem tűntek erőhasználónak, anélkül pedig elég nehézkes volt kommunikálni. Hacsak nem voltak telepaták, vagy nem az elméjük volt beültetve a komlinkjük.
< - Lehet, hogy csak azért tűnnek ennyire bénának, mert a mandaloriai harcosok, felderítők a mércéink – felelte. – Hozzájuk… hozzánk képest meg szinte mindenki kategórián aluli. >
Nem akarta hozzátenni, hogy a Havoc Squad, illetve a Halálosztagosok, akik felérnek velük, de arra nem számított, hogy efféle harcosok az ellenfél soraiban lennének. A gránátvetőkre pillantott, amikor a férfi arra mutatott. A sisakja alatt néhány pillanatra elvigyorodott, de ezt a másik úgysem láthatta és a nő mozdulatai sem árulkodtak arról, hogy így tett. Néhány pillanat alatt azonban végül rendezte a sisakja alatt az izmait is és már nem mosolygott. Ezek után szólalt meg ismét.
< - Ha nem éli túl mindenki nekem az sem baj, csak jobb lenne tudni, hogy mi vár ránk a templomnál – tette még hozzá. – Nem lenne jó vakon berohanni. Ki tudja, hogy a „gyerek” hogy fogadja, hogy öljük valószínűleg az embereit. >
Ezek után azonban már nem voltak észrevételei, vagy megjegyzései, csak várta, hogy a férfi megkezdje a támadást. Ha így történt, akkor saját maga is a terv szerint elindul a két fénykardjával a harcra összpontosítva. Az elején igyekezett mindenkit a lehető leggyorsabban elintézni, majd csak a végén életben hagyni valakit. Ha rátámadnak igyekszik kitérni, egyébként ha ugyanolyanok az ellenfelek, akkor kellően hanyagul egy-egy vágással igyekszik megölni őket, ha pedig kell, akkor kitérni a támadások elől.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – A fény ölelése





Rejtett város, Malachor V

---

Az újabb harc megkezdődött, Chamm-nak igaza volt abban, hogy ezek sem voltak harcosok, inkább csak megfigyelők, de nem olyanok, mint a mandaloriaiak. Ezek továbbra sem tudtak harcolni. A gránát bedobása után sikoltozva, kiabálva kezdtek leginkább menekülni és nem pedig támadni. Lehet, sőt biztos, hogy nem voltak nehéztüzérségre felkészülve.

Így azonban az elintézésük is kissé nehézkesebb volt Kessia számára, mert menekültek. Azonban Chamm-nak még könnyebb, hiszen vele szemben futottak és utána egyszerű volt további gránátokat is használni, vagy pedig sima lézerpuskát, lézerpisztolyt. Szerencsére azonban a nő is gyorsan mozgott az Erőnek hála, így ő is beérte őket.

Az ellenfelek alig öt-tíz másodperc alatt két tűz közé szorultak és innentől kezdve nem volt menekülés a számukra. A csapat 80-90%-t Chamm mészárolta le úgy, hogy azoknak fegyvert sem nagyon volt lehetőségük a férfira emelni, a maradékokat pedig az éppen beérkező Kaméleon, akinek a legnagyobb feladata az volt, hogy helyes irányba terelje a menekülőket.

Az utolsó ellenfél halála bizonyosan nem volt gyors és fájdalommentes, mint a többieké, mert a nő őt beérte és Chamm is csak annyit látott, hogy az ellenfél háta mögül a vöröspengés fénykardok kétszer –azaz összesen négyszer sújtottak le – a felderítő twi’lek férfi pedig karok és lábak nélkül zuhant üvöltve a földre. Az egyetlen túlélő is megvolt, akit ki lehet faggatni.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

---

Kaméleon úgy volt vele, hogy ez könnyebben ment, mint várta, nem számított rá, hogy ennyire hamar megfognak ijedni ezek a „harcosok” és menekülni kezdenek, pedig ez tették, egyenesen a mandaloriai fegyvertüzébe. Egyet azonban így is sikerült elfogni, aki ugyan nem volt a végtagcsonkolás miatt jó állapotban, de azért még életben volt, így neki lehet látni annak, hogy kiszedjen belőle információkat. Fogalma sem volt arról, hogy a férfi gyomra mennyire bírná a kínzásokat, vagy ilyen dolgokat. Sajátja igen, mert muszáj volt gyerekkora óta. A másik, maximum, ha rosszul lesz, akkor elfordul és pár lépéssel távolabb megy. Őt aztán nem érdekli, csak az információ, amit kaphat. Igyekezett letérdelni a másik mellé, bár megállt, amikor Chamm kezdett beszélni, így már el sem mondtam, amit akart.
< - Nem vagyok sith, soha nem is voltam – mondta a férfinak a szavaira, csakhogy tisztázzák a dolgokat. >
– Ha nem válaszol a kérdésekre akkor valóban lassanként foglak halálra kínozni és ígyis-úgyis dalolni fog, az öné a döntés – mondta.
A választól függően nekilát feltenni a kérdéseit, hogy mi ez a hely, milyen erők vannak a templomban és hol van az iker. Ha nem felel, akkor aktiválja a fénykardot és hozzáérinti a másik lábához, vagy éppen a törzséhez, ahol a legnagyobb fájdalmat tudja okozni. Arra azonban ügyel, hogy a másik semmilyen esetre se veszíthesse az eszméletét. Nem volt kedve azzal fáradozni, hogy még észhez is kelljen térítenie. Ha kell, akkor addig folytatja, amíg a másik nem beszél. A választól függően tényleg kivégzi azonnal, ha rögtön felel, ha nem, akkor csak hasba szúrja a végén, hogy lassan, kínok között szenvedjen ki.
< - Egyetértek, hogy ne mutassuk magunkat – felelte. >
Ha megvannak a válaszok, ha nem – mert belehal előbb a másik – akkor is, de elindul a romos középen levő épület felé és nem is szándékozik addig megállnia, amíg oda nem jut. Ha kell, akkor támad, védekezik, de mindenáron el akar majd oda jutni.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – A fény ölelése





Rejtett város, Malachor V

---

Roppant sajnálatos módon Kaméleon terve nem jött be, mert nem tudott információt kicsikarni a másikból. Az még a nő szavai után hangosan fölröhögött, majd egy erős harapó mozdulatot tett, amivel összecsapta a fogait. A következő pillanatban az egész teste rángatózni kezdett, majd zöldes hab hagyta el az ajkait.

Ezt követően néhány pillanattal a szemei is fennakadtak, majd elernyedt a teste. Immáron halott volt, a páros pedig így semmilyen hasznos, de haszontalan információt sem tudott szerezni. Így maradt az, hogy információk hiányában induljanak a kráter belseje felé, amit meg is tudtak tenni ezek után igazából. Az út igazából nem volt eseménytelen, mert további három csapatba botlottak bele.

Azonban ezek, mint az előzőek most sem okoztak semmilyen gondot és szinte megállni sem kellett, úgy tudták átvágni magukat rajtuk. Ezeknek is a felszerelésük hasonló, mint az előzőeké, rosszminőségű, a ruhák is, nem csak a fegyverek, és kommunikációs eszköz nem volt náluk. De éppen emiatt megállás nélkül elért a páros végül a középen levő romvárosig. Az a hely pedig egészen egyben volt még valamiért.

A növényzet és állatvilág itt már sokkalta sűrűbb volt, de az teljesen látszott, hogy a benti romvárosnak, amit a növények körülnőttek, benőttek a falai mintha érintetlenek lettek volna. szerencsére jó úton haladtak, mert pont egy hatalmas kétszárnyú kapuhoz értek, aminek olyan jó nyolc-tíz méter magas lehetett, a fal is. Ami még rögtön feltűnt itt Chamm-nak, hogy a detektori nem hatolnak át a falakon, nem tudja, hogy mi lehet odabent.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

---

A férfi szavaira bólintott, hogy neki nem, de azért kettejük között nem ártott tisztázni, hogy nem az, akinek gondolják. Nem volt sith, nem is akart a Birodalom tagja lenni, sem pedig a Sith Rendé. Kessia elfintorodott a sisakja alatt, amikor a férfi egyszerűen megölte magát. Mindazonáltal tisztelet is érzet, hogy ennyire meri vállalni az ügyét, hogy meghaljon érte. Ezt a fajta tiszteletet és odaadást, imádatot egyetlen személy felé érzett csak Kessia, az pedig pont egy mandaloriai férfi volt, akit az apjának tekint, Greet Skar volt, a Lone klánból. Soha senki más iránt nem, még a Czerka társaságnak is maximum azért tenné meg, mert az agymosása kötelezte rá, de saját maga, saját döntésből nem.
Mivel itt nem sok minden mást tehettek, neki is láttak tovább haladni, a további csoportokon már úgy mentek át, hogy le sem lassultak, nem volt nehéz. Nem voltak kihívások kettejüknek. Csak remélte, hogy a Köztársasági liba nem indult el utánuk, nem lassítja le őket és nem fog semmilyen galibát sem okozni. Talán az lett volna a legjobb, hogyha agyonlőtték volna, amikor a maradék négyes hátra ment. Nem ellenőrizte, hogy így van, bár hátba őket nem támadták, akkor lehet, hogy még életben volt.
Végezetül megérkeztek egy olyan helyre, amit nem számított, hogy itt még lesz, egy komplett magas fal állt előttük. A világos oldal ereje itt még erősebb volt, mint odakint, szóval jó helyen vannak. Itt ez már szinte fizikai fájdalmat okozott neki és nagyon, de nagyon rosszul érezte magát. Nem fizikailag szerencsére, csak lelkileg, érezte, hogy a még a saját sötétségét is kezdte annak a „gyereknek” a jelenléte. Megrázta a fejét, ami nagyjából pont azzal esett egy időbe, amikor a férfi kérdezte.
< - Itt olyan erős a világos oldal, hogy lehet a végén én is világos oldali leszek, már érzem, ahogyan kétségeket kezd bennem kelteni – fintorgott. – Sötét oldaliként teljesen elnyom, esélytelen, hogy kinyúljak az Erőbe, hogy itt ellenőrizzem… de ugrani ekkorát még tudok, hogy feljussak a tetejére. Fanatisták, gondolom még nem találkozott fanatistákkal… azon sem csodálkoznék, ha valaki irányítaná őket, és úgy nincs szükségük arra, hogy szóban kommunikáljanak. Maga repül, én ugrok! > – a végét meglehetősen vidáman mondta.
Ha ez így megfelelt a másiknak is, akkor igyekszik futva megtenni a távot a falat, ahol kinyúlva az Erőbe próbál a fal tetejére felugrani, hogy onnan felmérhesse a helyet, ha meg bent nincs semmi, ami támadna rájuk, leugrani a másik oldalon.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – A fény ölelése





Rejtett város, Malachor V

---

A páros továbbra is remekül tudott együtt dolgozni és hamar megegyeztek abban, hogy miként is haladjanak tovább. Mivel egyikőjük sem tudott észlelni itt már semmit, így lehetséges, hogy csapdába futnak, bár a képességeikkel szinte biztos, hogy szinte bármit képesek lehetnek megoldani.

Chamm továbbra is a repülést választotta, hiszen számára ez volt a lehető legkönnyebb, míg Kessia azt, hogy felugrik a tetejére. Chamm ekkora ugrást valószínűleg a háború során látott utoljára jeditől, vagy sith-től, de a 8-10 méteres ugrás meg sem kottyant a társnőjének. Akiknek mozgásában most már határozottan ismerős nyomokat vehetett észre. Amik pedig a Mandaloriai szuper kommandóéra hasonlítottak.

Amikor felértek a tetőre, akkor le tudtak nézni a másik oldalon. Azonnal látszott, hogy valóban egy régi, romos várost ölelt körbe a kerítés. Belül a házak, épületek felemás állapotban voltak, volt, ami jobb állapotban volt, volt ami kevésbé. Egy bizonyos volt, hogy élőlényeknek itt nyomát sem látták, sem emberit, sem állatit, maximum madarakat a levegőben.

Az egész belső rész két részből állt, volt a külső, ahol az épületek, lakóépületek, raktárak és effélére hasonlítók lehettek. Az egész a közepe felé pedig egy nagyobb kráter volt, ami miatt az a rész mélyebben volt, ott lent növények annyira nem voltak a lent levő víz miatt, ellenben egy ősi templom igen…

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

---

Végül sikerült egy sima ugrással feljutnia a falra, ahonnan végignézhetett a benti részen. Noha nem nagyon tudott kinyúlni úgy az Erőbe, hogy az ne okozzon hatalmas kellemetlenséget, mégis elég egyértelmű volt, hogy merre is kell menniük. Noha nem látott senkit lent biztosra vette, hogy vannak itt mások is, eléggé ostobaságnak vélte volna azt, hogyha csak úgy pont a végcélt hagyják őrség nélkül, amikor a jelentéktelen dzsungel tele volt őrökkel. Lehet, hogy már csak bent voltak a templomban? Hamarosan kiderül, a kérdésre kissé összerezzent, pontosan tudta, hogy mire értette a másik, nem a nyelvre, hanem az oktatásra.
< - Az egyik kiképzőmtől a Czerkánál, és mielőtt rákérdez, igen, szuperkommandós – tette hozzá. >
Azt nem tette hozzá, hogy az apjaként tekint a Lone klánból származó férfira, sem pedig a nevét. Nem akarta szégyenbe hozni, vagy ehhez hasonló. Mondjuk most, hogy új szelek fújtak a manadaloriai császárné visszatértével saját maga is „jelentkezhetne” a Harert klánba, hogy szeretne mandaloriai lenni. De nem akarta, jól érezte magát az Örök Birodalomnál. Ha megtört volna az agymosása és szabadon dönthetett volna, akkor is velük maradt volna. ahogyan arról sem beszélt, hogy kicsoda, micsoda, hogy csak egy tesztalany és a Czerkánál tárgyként tekintenek rá. Magánügy volt. ő maga is igyekezett a lehető legjobban körülnézni, majd egyetértett egyébként a férfival, hogy igen oda kell menni. így kinyúl az Erőbe és annak a segítségével igyekszik elsőre leugrani a dzsungeles részre, majd ha tud, akkor tovább le a templomhoz. Ha valahonnan valaki rátámadna, akkor igyekszik védekezni és kitérni a támadás elől. Amennyiben nem tudja megtenni, akkor fénykarddal igyekszik magát védeni.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – A fény ölelése





Rejtett város, Malachor V

---

A páros mind a két tagja fent a falon körülnézett, hogy honnan érheti őket támadás, vagy efféle. Jó pár pontot találtak, ahova elbújhattak volna az őrszemek, azonban senki sem volt itt, minden teljesen csöndes volt. Chamm itt bekapcsolta újra a szenzorjait, amik még mindig nem nagyon akartam működni. Be-be ugrált a HUD-on a kép, hibás adatok jöttek.

Mivel elég régóta hord a férfi páncélt, tökéletesen ismerte és tudta, hogy mi okoz ilyen gondokat. Nem technológiai zavar volt mindez, hanem teljesen természetes. Igazából előbb is eszébe juthatott volna, hogy mi okozhat ilyen gondot. Egy vulkán kráterében vannak, ami a vulkánból kitörő egykori kőzetből áll. Mágneses ércek, amik tökéletesek a természetes rejtőzéshez, mert zavarják a szenzorokat.

Úgy látszik a város a templom olyan környékre épült, ami ilyen érceken van. Ha koordinátákkal akarja bemérni magát és észak-delet meghatározni azt sem volt képes ezen a helyen. Így tényleg, vagy félig rossz adatokkal, vagy pedig teljesen vakon kell tovább mennie. A lényeg, hogy le tudtak érni a templomhoz és eddig még mindig nem támadt rájuk senki sem. Chammnak feltűnhetett, hogy a hatalmas ugrások ellenére a társnője teljesen némán érkezik le a földre és nem kelt semmi zajt sem.

Itt lent azonban kezdték úgy érezni, hogy figyelik őket, bár látni nem láttak senkit sem. Így hirtelen három bejáratot láthattak, ami a templomba vezetett. Az egyik magasabb ponton volt az épületen, kettő pedig itt lenn a földön. az egyikből még víz is jött és zúdult még lejjebbi részre a kürtőbe. A másik barlang pedig csak barlang volt. A három járatban az volt a közös, hogy mind a mélyedés falába, a föld alá vezettek.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

---

A nő elmosolyodott a sisak alatt, ahogyan érezte, hogy nem nyugodott meg a másik és még kérdezett volna, de nem tette meg. Legalább a férfi kellemetlen érzései voltak számára a legkellemesebbek ezen a környéken. Kicsit sajnálta is, hogy nem volt itt a férfinél kevésbé összeszedett és az érzéseit kevésbé irányító személy. Valaki olyan, aki nem harcos és felőle félelmet és sok negatív érzelmet kaphatott volna. bár ezzel kapcsolatban felmerült benne valami.
< - Maga érzi valamilyen hatását a világos oldalnak? – kérdezte végül. >
Mivel saját maga erőhasználó volt, rá teljesen máshogyan hatott, mint a férfira. Érdekelte, hogy milyen hatással lehet ez a természetellenes világos oldali erő a nem Erőérzékenyekre. A leérkezés után ő maga is azonnal körbenézett, ha tudott, akkor igyekezett kinyúlni az Erőbe, bár nem számított azzal, hogy ennyire erős ellenoldali hatásban sikerülne. Ha pedig az Erőre hallgatna, hogy mit tegyen, akkor sikoltozva kellene menekülnie, mert nem akarta, hogy itt legyen. Komolyan ki fogja a felettesei nyakát tekerni, hogy ide küldték. Sikerült három helyet is kiszúrni, hogy merre lehet bemenni, egyik választás jobb volt, mint a másik. Saját maga kiszúrta az egyik helyet, már éppen készült mondani, amikor a mandaloriai férfi megelőzte. Ironikus módon a férfi is azt tanácsolta, amelyiket ő is mondott volna női megérzésből.
< - Menjünk, egyébként pontosan tudom, hogy a hátsómat vizsgálgatja, a gondolatai elárulják, és biztosíthatom, hogy az enyém jobb, mint a másik nőé – tette még hozzá. >
Igyekszik követni a férfit egy nagy ugrással és utána bemenni a járaton, amennyiben szükséges, akkor az Erővel az érzékeit is igyekszik kiélesíteni, hogy tökéletesen lásson. Ha rájuk támadna valaki, akkor védekezik, ha nem, akkor csak halad és próbál csapdákat is keresni.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – A fény ölelése





Rejtett város, Malachor V

---

A páros akkor végül is úgy döntött, hogy felülről fognak próbálkozni. Chamm, mint eddig is könnyedén felrepült oda, míg Kessia ugrott utána. Szerencsére az épület kellően stabil volt és nem szakadt be a hirtelen rákerülő extra súlytól. Itt meg is tudták közelíteni a bejáratot és bemenni rajta. Odabent eléggé sötét volt, de Chamm a sisakját tudta használni, Kaméleon pedig az Erőt, hogy lásson.

Itt a járat az elején még eléggé ki volt vájva és alakítva, mert rendesen meg voltak a falak csinálva, faragva a kőből. A talaj pedig fém alap volt. Olyan tizenöt-húsz métert kellett befelé haladni, amikor egy lépcsőhöz értek. Itt már a lépcső nem fémből volt, hanem az is kőből, magából a járatból lett kialakítva, így nem kellett aggódni, hogy leomlik, vagy beszakad, mert a hegy ott volt alatta.

A szenzorok itt sem voltak a legjobbak, a falakon látszott, hogy több helyen végigfut a fém erezet, de azért Chamm egy-egy másodpercben ki tudta venni, ha próbálkozik, hogy odalent több életjel is volt. Mozogni nem mozogtak, de úgy két-háromtucatnyi személy bizonyosan volt itt. valamivel beljebb és lejjebb a sziklafalban.

Pár perc séta és lépcsőzés után egy folyosóra érkeztek le, ennek a folyosónak a végéről érezte Chamm az életjeleket. A folyosó inkább egy csarnok volt, jó húsz méter széles és öt-hat méter magas és ötven méter. Bent oszlopok voltak és az oszlopok között csuklyás alakok álltak, öt-öt méterenként mindkét oldalon. Ezek szobrok voltak, azonban a világos oldal ereje mellett itt Kessia határozottan észlelhette a megnyugtató sötét oldal jelenlétét is az egész csarnokot körbelengte.

A csarnokban az oszlopokon sith rúnák, ezeket már Chamm is megismeri, hála az Onderon-on tett látogatásnak. A csarnok túloldalán pedig egy nagy kétszárnyú fa és kőajtó, amin úgyszintén sith rúnák ékeskedtek. Ebben a pillanatban iszonyúan erős világos oldali zavar volt érezhető az Erőben, olyan, hogy az a nőnek fizikai fájdalommal járt és földre rogyott, Chamm meg azt érezte, hogy soha sem érezte magát ennyire jól még, mind fizikailag, mind lelkileg.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika: