Ireria és Traya (MU 4.)

Lady Ireria régen volt már ennyire nem túl szép szóval fogalmazva putri helyen. Mióta lényegében nemes lett kevésszer járt efféle helyen, nem volt rá szüksége. Megcsinálták helyette mások, hogy ilyen helyre jöjjenek. De éppen ez volt az, ami miatt ezt a helyet választotta. Nem gondolta volna róla senki, hogy ide fog jönni. Így máris a hely hátránya az előnyére változott a nő szemében. Az pedig, hogy éppen egy rakghoul járvány ütötte fel a fejét újfent ezen a helyen még biztosabbá tette a számára, hogy senki sem keresné itt. amikor elküldte ide a meghívóját a Névtelen Rend számára, akkor a voss nevét adta meg, a Tala-Ras-t és nem pedig az eredetit. Ezen kívül meghagyta a szobaszámot, hogy melyikben fogja várni azt, aki idejön a rend részéről tárgyalni, vagy beszélgetni. Igazából még arra is felkészült, hogy megölni próbálják és csak egy csapda volt, főleg, hogy a Csillag Kabal kapcsolatait, embereit felhasználva igyekezett utána járni ennek, de úgy tűnt, hogy a csoport tényleg létezik és gyűjtik a követőket. A biztonság kedvéért a kardját, a Mochirsa-t magával hozta. A hely egyébként is a Birodalom szövetségese volt, így annyira egy sötét oldali ereklye nem lehet furcsa ezen a helyen. Már ha jönnek ide olyanok, akik egyáltalán képesek érzékelni a fegyverből áradó folyamatos sötét oldali erőket. A feltűnés elkerülése végett az egyik fejvadásza hozta el, aki a céhnek dolgozik, hogy kevésbé legyen feltűnő és az emberének egyébként is volt dolga itt. Itt pedig megérkezve a megadott szobába ment azonnal, hogy várakozzon. Mivel nem szeret késni és ő volt a meghívó, így már jó fél nappal korábban megérkezett, hogy biztosan a másik fél előtt itt legyen. Mielőtt leszállt volna a bolygóra természetesen ő maga is beadatta magának a rakhgoul járvány elleni ellenszérumot. A rakghoulok… elmosolyodott az egyik eredeti kortársa volt, aki kifejlesztette a vírust, hogy engedelmes rabszolgákat kreáljon magának. Nem sikerült.
Az Erővel végigtapogatta a helyet is óránként, hátha megérez valami furcsaságot, vagy különlegességet. Mindez pedig meg is hozta a gyümölcsét. A nő ajkaira mosoly húzódott, amikor egy nagyon, de nagyon ismerős személyt érzékelt a közelben, pár szobával odébb, ráadásul a pletykák is igaznak bizonyultak. Az ikernővére „gazdateste”, akiben újraszületik, az egyik leszármazottja, az őrnagy várandós ikrekkel és itt van; csupán karnyújtásnyira. Könnyedén elnyomta a magában fellobbanó vágyat odamenjen és magával vigye a nőt addig, amíg Benûwia teljesen fel nem ébred és Quillan meg nem szűnik létezni ezáltal. Nem; a halála előtt talán megtette volna, most már kellően türelmes volt, hogy ne tegyen így és az ilyen naiv ábrándokat magától, vagy az Erő segítségével kitisztítsa az elméjéből. Az Erőben természetesen teljesen elrejtette magát, hogy ne lehessen őt érezni, bár a Névtelen Rend küldötte úgyis tudni fogja, hogy erőhasználó, vagy legalább is érzékeny, hiszen felelt a hívásukra. De ettől függetlenül másnak nem kell tudnia róla, hogy itt van. Főleg nem Benûwia-nak, vagy Quillannak.
De egyelőre azonban nem volt más dolga, mintsem várakozni arra, hogy a küldött megérkezzen…

felszerelés/egyebek:

Ireria, ha hozott volna testőrt, az akkor is mandaloriai fejvadász lett volna, nem pedig droid, így egyedül találhatta őt a másik nő a szobában. Nem nyílt egyből az ajtó, kint le kellett egy gombot nyomni ahhoz, hogy kinyíljon. A szoba meglehetősen puritán volt, nem is nagyon itt lakásra tervezték, de tárgyalásra meg főleg nem. A szoba egyszerű volt, összesen egy emeletes ágy, egy tároló rekesz a falban, egy asztal és két szék volt benne. Teljesen minimális, puritán berendezésű. Ireria pedig az asztalnál ült egy datapad felett, amit ki is kapcsolt, amikor a másik nő megérkezett. Még éppen nem kellett egyébként sem újra ellenőriznie a helyet, így némileg „meglepetésként” érte, hogy megérkezett a másik. Valószínűleg a megbeszélt időponthoz közeli időben érkezett a másik. Ahogyan hátrahajtotta a csuháját, akkor végignézett a zabrak nőn. Néhány pillanatra felmerengett az emlék Kovrartól, de azokat, ahogyan jöttek úgy el is hessegette. Most nem volt itt az ideje annak, hogy a múlton töprengjen a jelen és a jövő volt a fontos. Saját maga nem hajtotta hátra a csuháját, nem amiatt, hogy rejtegette, hogy kicsoda, csak nem akart extra kérdéseket arra kapcsolódóan, hogy miért is hagyja el az otthonát egy Voss, amikor tudni, hogy nem szokták. Legalább is azok tudják, akik ismerik a fajt, ha pedig nem, akkor még több kérdés merülne fel, hogy micsoda, honnan származik és sorolhatta volna még tovább.
- Igen, Tala-Ras vagyok, köszönöm, hogy eljöttek a hívásomra. Kérem, foglaljon helyet – mutatott az egyik székre.
Az ő hangja némileg gépies, fémes hangot ütött meg, de ez nem a sötét oldal miatt volt, vagy amiatt, hogy ridegen beszélt, olyan volt, mint akinek alapjáraton ilyen a hangja. A név és a hang együtt, ha valaki ismerte a Voss-okat, akkor össze tudta tenni, hogy abba a fajba való volt, maximum a bőrszíne volt, ami nagyon zavarba ejthetett másokat, mert ezzel a színnel férfinak kellett volna lennie. A hangja formális és kimért, pont olyan, mint egy politikusnak, vagy üzleti személynek, aki tárgyalásra készül. Nem próbált behízelgő lenni, de túl távoli sem, az aranyközép utat ütötte meg. Megvárta, amíg a másik nő leül, ő maga pedig közben kikapcsolta a datapadját és a tekintetét végül a másik nőre emelte. A szemei nem látszottak, még ha hátrahajtotta volna a csuhát sem, szemkötőt viselt, olyan anyagból, amin ő maga tökéletesen kilátszott, de a szemét nem lehetett látni.
- Meg kell valljam, nem számítottam arra, hogy ily módon fogok legközelebb a Névtelenről hallani, ahogyan mindez történt – kezdte. – Az pedig kifejezetten kellemes csalódás volt, hogy megtudtam, hogy egy komplett renddel, iskolával rendelkeznek Azalor tiszteletére.
Direkt mondta ki a másik nevét, illetve utalt arra, hogy tudja, hogy mi van az egész mögött. közben a másik nő arcát fürkészte, hogy milyen reakciót is fog kapni a szavaira. Ha lát bármiféle meglepettséget, rezdülést, akkor elmosolyodik.
- Megvannak a forrásaim – jegyzi meg már-már kedvesen.
Ha azonban nem kap effélét, akkor ezt a mondatot megjegyezi magának és e nélkül folytatja. Amennyiben igen, akkor ezen elmondása után. szóval így vagy úgy, az extra mondat nélkül, vagy azzal, de ismét megszólal.
- Örömömre szolgál, hogy a Névtelen Rend egyik alapítója jött el hozzám. Szívesen hallanék a Rendről és az iskolájukról, amennyiben van rám egy kis ideje[/color] – mondta.

felszerelés/egyebek:

Ahogyan Traya végül nekilátott beszélni Ireria a teljes figyelmét a nőre fordította, végül is ezért volt itt, hogy újabb és még több információt szerezhessen. Úgy vélte, hogy miután ő maga olyan sok mindent talált annak idején és valaki megtalálta az ő általa összegyűjtött dolgokat, már könnyebb volt extra információkat szerezniük, mint neki annak idején, akinek nehezebb utazási körülmények között kellett összekapargatnia az információkat. Bólintott a nő szavaira és hallgatta tovább. Igen, azt saját maga is megtanulta amióta feltámadt, hogy a jedik nagyon, de nagyon nem voltak ütőképesek és csak a köztársaság terhére voltak. Nélkülük sokkal többre vihették volna és fordítva is. De ennyire ledegradálni valakit és valamit, hogy a jedik… ezt olyan kicsinyesnek gondolta, ujjal mutogatással, csakhogy legyen egy bűnbak, legyen kit hibáztatni.
- Az Erőt nem lehet irányítani, ő irányítja magukat, ha mást gondolnak, akkor naivak. Az Erő megváltoztat mindent és mindenkit, ahogyan egyre jobban fogékony lesz az ember. Nem önmagától változik a nézete, hanem, mert az Erő formálja olyanná. Tekintve az Erő alapja egy élőlény, aki egybeolvad magával. Mindössze kontrollálni lehet megtanulni. Amikor a sötét oldal, vagy épp a fény sustorog az elméjében és enged valamelyiknek is már az irányítás s nem a mi kezünké. Ezt tényleg el lehet hallgatatni. De akkor is, saját magunkat fogjuk vissza és zabolázzuk meg, hogy józanul gondolkodjunk s összepontosítsunk, nem az Erőt. Azt hittem a mestere ezt elmagyarázta önnek – felelte.
Nem sértegetett, hanem inkább oktató hang volt. Nem tudta eldönteni, hogy ennyire elvakult és vak volt-e a nő, vagy a mestere ostoba és ezt adta tovább. De abban máris bizonyos volt, hogy teljesen máshogyan látják az Erőt. Saját maga még abból a korból származott, amikor a kortársai még ismerték a Főnixet és tudták mire képes. Nem hiába volt olyan faj a csillagködön kívül, egy egész birodalom, ami az elpusztítására esküdött fel, de soha sem ölhető meg végleg. Lehet, hogy saját maga sötét oldali volt, de őt arra nevelték, hogy óvakodjon és ne engedjen nagy teret az Erőnek. Nagy hatalommal bírt, de nem az Erőt kontrollálta, hogy az ne hatalmasadon el rajta, hanem saját magát. Lehet, hogy ez megváltozott ennyi idő alatt már. De visszatért a gondolataival a jelenbe. Szóval vallásuk is volt, ezt igencsak érdekesnek találta, igazából magát már annak idején a Névtelen tanítását is. Hiszen minden az elmében dől el, ott kell legyőzni a kísértéseket és hatalomvágyat, s saját magukat is. Így ez dicséretes volt, annak látta. Tanulmányozták minden utat? Ah, milyen aranyos és naiv elképzelés. Inkább csak felhasználták, amit rájuk hagytak, a saját generációja, igen ők maguk tanulmányozták és kifejlesztették azokat az alapokat, vagy tényleges dolgokat, amiket ma használnak. Itt elfojtotta azt, hogy felnevessen, annyira aranyosnak és gyerekesnek találta, amit a másik mondott.
- Remélem nem sértem meg vele, de ne legyenek naivak, maguk maximum kapargatták a különböző utakat és nem tanulmányozták. Majd ha évtizedeket, évszázadokat töltenek azzal, hogy kidolgozzanak módszereket, olyan erőhasználatokat, amik évezredekkel később is fennmaradnak, akkor elmondhatják, hogy tanulmányozták az Erő minden aspektusát. Addig viszont gyermekek a homokozóban, akik elődeik tanítását használják önös céljaikra, még akkor is, ha nagy erőt gyűjtöttek össze és jelentős hatalmat képviselnek – felelte ő maga is meglehetősen kedvesen, mint amikor egy anyuka megfedi a fiatal gyermekét, aki butaságot tett, vagy mondott. – Használni valamit és tökéletesen megérteni két külön dolog. Ismerik egyáltalán az Erő eredtét, hogy miként s honnan jön? Mi az eredeti célja? Nem hiszem, manapság nagyon kevesen vannak, akik igen. A Császár manapság már nem osztogatja oly nagyon ezen tanokat és kevesen vannak, akik a valóságot tovább adhatnák. A mai Sith-ek, szürkék és a jedik is tévednek. De ez nem gond, nekik, s önöknek már ez a valóság, mindenki úgy látja a dolgokat, ahogyan maga akarja.
Saját maga úgy vélte, hogy egyik oldalnak sincsenek hibái, csak a személytől, az Erőhasználótól függ, hogy lesz-e vagy sem. Újabb különbség, de ezt nem találta gondnak, végtére is érdekes teológiai és filozófiai vitákat. Azt soha sem látta hibának, vagy gondnak, ha valamit máshogy láttak az emberek, főleg ha képesek normálisan megbeszélni azokat egymással. Hogy miként találkozott a Névtelennel? Felelhette volna, hogy nem is emlékszik rá, mert olyan régen volt, és ez nem is állt volna messze a valóságtól. Ki kellett, hogy nyúljon az Erőbe, hogy felmerengjen ez az emlék a számára, hogy pontos lehessen.
- Jómagam a Dathomir ősi legendái között találkoztam először a Névtelennel és kultuszával, ahogyan két utóda, vagy fajtársa éppen egy általam feltárni készült sírt tettek tönkre, ami az övé volt egykor – mondta.

felszerelés/egyebek:

Ireria gyanította, hogy a nő nem először hallotta azokat a szavakat, amiket elmondott, amennyire megtudta időről időre voltak olyanok, akik így vélekedtek, vagy meggyőztek erről. Saját magának ezt tanították, igaz ő maga jócskán őskövületnek minősült, nem sokan éltek még abból az időből. Azt sajnos még maga sem tudta igazából, hogy mitől olyan különleges ez a hely, lehet, hogy a Császárral magával kéne valamikor elbeszélgetnie, hátha ő tudja már a választ, mert régen még ő sem tudta, hogy mitől olyan a Csillagköd, amilyen.
- Bölcs szavak, látom te is sokat s jól tanultál – engedett meg egy dicséretet. – Odakint a csillagködön kívül van egy faj, ami arra esküdött fel, hogy végez a Főnixel, mert ezen a helyen kívül ez a lény egyetlen személynek ad hatalmat nem millióknak. Alapvetően az, ami az Erőt adja semleges, a személytől függ, hogy jó lesz-e, vagy sem. Már az is különlegesség, hogy képes mindkettő lenni az olyanoknak, akik mindkét utat járják. Ez az említett faj évmilliók óta vizsgálja ezt az entitást… Hamarosan változás jön, véget ér a tizenötezer éves ciklus. Újra feltámad és meghal, a legutolsó eseménynél a Rakaták vesztek el s új fajok emelkedtek ki. Mit gondol, vajon mi lesz most? Eltűnnek a jelenlegi erőhasználók, vagy újabbak tűnnek ki?
Ezt tényleg senki sem tudta, hogy mi lehet, milyen következményekkel járhat mindez, de érdekelte a fiatal nőnek a véleménye, hogy ő mit gondol erről. A Főnixről és arra, hogy mire képes nem mondott semmit sem többet, ha a másik kíváncsi, majd rákérdez. De az, hogy megannyi nagyon régi személy tért vissza a halálból, vagy került elő így a mostani ciklus végén a saját véleménye az volt, hogy az Erő sokakat hozhat még vissza az életbe, ha mindez így megy tovább. A nő további szavaira bólintott, ahogyan arról a másik személyről beszélt, biztos volt benne, hogy a saját mesterére gondolt, de igazából még eljátszott a gondolattal, hogy rákérdezzen, hogy Benûwia-ra gondoltak-e, mert ő is ilyen volt. De nem, biztosra vette, hogy Traya a saját mesterére gondolt, arra a személyre, akinek ő maga is megérezte a hívását.
- Már várom, hogy egyszer őt is megismerhessem – felelte hasonlóan kedvesen. – Bizonyosan működnek, hacsak a mestere nem oldotta meg azt, hogy kivonja belőlük a lelkének egy részét, amit beleölt a készítéskor.
Ezt nem tudta, hogy egyáltalán lehetséges-e, hogy újra egyesíteni a lelket. Sötét oldali praktikával biztosan nem, hogy világossal így gyógyítani? De az meg kínzásnak hatott inkább, mintsem gyógyításnak. Saját maga volt a legjobb példa a datacronjával. Az lett a holocronja, működött, amíg az ahhoz kötődő lelke bele nem szállt ebbe a voss nőnek a testébe. Sejtette, hogy az, amikor először találkozott a Névtelennel eléggé sokkoló lehet, főleg, hogy láthatóan Traya felismerte azt az időpontot. Arra, amit a másik nő magának mondott arra bólintott. Majd a dátumot kiejtésekor ő maga mosolyodott el, ha csak annyi idős lenne, mint az a dátum, amit a nő mondott, akkor fiatal nőként tekintene magára.
- Kicsit régebben történt, mint 8.740 éve, nagyjából 1.000 évvel korábban – javította ki a nőt kedvesen. - Nagyjából 10.660-10.650 éve történt.
Amit most hallott az részben volt újdonság neki, a múltban nem sikerült kideríteni és életében nem talált több olyan adatot, ami erre utalt volna. Később a visszatérte után már igen, de azokban volt pár pontatlanság főleg az évszámokkal kapcsolatban, ahogyan itt is. e szerint nem tudták a pontos időpontot meghatározni és elég sokat tévedtek, vagy volt egy másik templom is, amit ő maga nem talált meg. Bármi lehet, kétszáz év csekélyke időtartam volna ahhoz, hogy mindent megtaláljon, amit csak akart.
- Még arra a kérdésére is válaszolhatok akár, hogy ki vagyok, mert már nincs jelentősége, hogy ki voltam. Egyszer talán lehet, hogy lesz, de az nem most. A korát meg egy hölgynek nem illendő megkérdezni, de nagyjából 10.700 éve születtem Korribanon, második generációs urdrarr-ként, az egyik szülőm tisztavérű aiper, Korriban őslakosai voltak, a másik szülőm pedig abba a fajba tartozik, amelyik a császáré is – felelte.
Nem volt pontos, tudta, a császár különbözött a többi kree-től, mert ő kree örökkévaló volt, de ez már annyira nem volt lényeges. Többet nem mondott egyelőre nem akarta a többi részletet megosztani. Soha sem árt, ha egy nőnek vannak titkai, főleg, ha azok az életét is jelenthették. Úgy vélte, hogy így is elég információt adott át és most itt volt az ideje, hogy ő maga is megtudjon egy-két részletet.
- A mestere, akit említett, ő mióta van az élők sorában? – érdeklődött.

felszerelés/egyebek:

Figyelmesen hallgatta továbbra is a másik nőt és bólintott a szavaira. Most már látta, hogy sokrétű tudása lehet a másiknak s a fiatal kora ellenére is tanult és bölcs is. Ezzel, hogy erre terelgette a beszélgetést főleg tesztelni akarta a másikat és nem is kellett nagyon csalódnia. Méltó volt arra, hogy megkapja a figyelmét és türelmét, amit most rááldoz. Még úgyis, hogy napjainkra nagyon sok tudás elveszett és nagyon sok teória született és inkább ezeket vették hitelesnek.
- Azt sikerült megtudnunk még annak idején, hogy évmilliárdokkal ezelőtt, valószínűleg a galaxis létrejöttekor jutott csapdába, azóta vannak a tizenötezer éves ciklusok. Nem nagyon hiszem, hogy attól kellene tartanunk, hogy valaha is kijut innen, előbb tépik szét az itteni erők, amik minket is benn tartanak a csillagködben. Elgondolkodott azon, hogy miért nem tudunk kijutni innen és miért nem tudjuk feltérképezni azt, ami odakint van? – kérdezte.
Természetesen voltak erre teóriák annak idején, amiket még a Császár is alátámasztott, de nem tudta, hogy a nőt érdekelték-e az ilyenek, vagy a Rendet érdekli mindez, foglalkoznak-e efféle kérdésekkel. Egyelőre nem felelt az előző kérdésre, inkább megvárta, hogy mit is fog mondani a másik a kérdésére.
- Mondjuk amennyire megtudtam, megtudtuk és úgy láttam, hogy manapság is az elterjedt, hogy az emberek és minden népcsoport egyszerre kezdett fellázadni ellenük s végül egy vírussal irtották ki őket, elszakítva az Erőtől őket. micsoda szánalmas vég egy oly nagy nemzettől – felelte.
Érdekesnek tartotta, hogy úgy vélték, hogy visszafog térni Azalor és a népe. Az adatok alapján legalább százezer éves volt, miért pont most? Természetesen lehetséges volt, nem zárkózott el ettől, ahogyan attól sem, hogy új fajok jönnek létre, de attól sem, hogy minden kihal. Egyetértően bólintott, hogy valószínűleg tényleg nagyon sok információ van elveszve és az a látomás… igen, határozottan úgy vélte, hogy a kettőnek lehet köze egymáshoz.
- Hmm, akkor ennek köze lehet ahhoz a látomáshoz, amiről az őrült Rhand varázslói beszélnek az utóbbi egy esztendőben – morfondírozott hangosan.
Az érdekelte volna, hogy az apja hogyan tett szert rá a túlvilágon, de nem akarta annak a féregnek felfedni, hogy újra életben van. Ezt most ennyiben hagyta, talán majd ha a másik nő rákérdez, akkor válaszol rá. A következőre a másik nő mintha szabadkozni kezdett volna, amikor megjegyezte, hogy régebben voltak, mint amiről a másik tud.
- Igen, elképzelhető, hogy amiatt, meg akkoriban még nem volt egységes naptár sem a Csillagködben – értett egyet.
A szabadkozásra, ami a korát illette a másik nőtől csak legyintett egyet elegánsan. Annyi biztos volt már, hogy a másik nő nem érti az árnyalt humort. A mesteréről szóló információk azonban érdekesek voltak, szóval az a jelenleg nő is olyan volt, mint saját maga, hogy elég sokat töltött erőszellemként. Az, hogy önellátóak akarnak lenni és sok minden miatt nem tudott a nő eljönni teljesen megértette. Saját magának is ritkán volt arra ideje, hogy elmászkáljon az Agamar-ról.
- Amennyiben csatlakozom a rendjükhöz úgy vélem sokat tudok segíteni abban, hogy tényleg önellátóak legyenek, kellő vagyonom van mindehhez és ezen esetben örömmel segítek maguknak – mondta.
Ahogyan a céljairól kérdezték elmosolyodott, ez egy nagyon jó kérdés volt, igazából ennél nagyobb hatalom nem sűrűn lehetett a kezében, de erről nem kellett sem Traya-nak, sem a Névtelen Rendnek tudnia.
- Mi a célom? Hogy olyan világban éljünk, ahol csak a hobbimmal foglalkozhatok – felelte rejtélyesen.
Ehhez pedig az kellett, hogy a Csillag Kabal uraljon és irányítson mindent, hogy eltöröljék a nagyobb frakciókat, háború legyen, ahol ők továbbra is kényelemben tehetik, amit eddig is.
- A régészettel – tette hozzá egy őszinte mosollyal. – Remélem mindez nem ütközik a Névtelen Rendjének szabályaival.

felszerelés/egyebek:

Ireria-nak nem voltak illúzió arról, hogy ahogyan ő maga is teszteli Traya-t, a másik nő is őt. Ezek már csak ilyen játékok voltak, valahogyan diszkréten fel kellett mérni a másikat. Azonban ezen kérdés, amit most tett fel, már kifogott a másikon. Nem is ez volt a legjobb szó, mert tudta, hogy kevesen gondolkodnak ilyenen, a fiatalok különösképpen. Minél idősebb valaki, annál inkább ezek érdekelni, bár őt természeténél és oktatásánál fogva alapból érdekelte. Már csak azért is, mert neki az anyja még a Csillagködön kívülről érkezett, nem volt csoda, hogy érdekelték ezek a történetek, mesék. Már csak amiatt is, mert a Császár sem tudott túl sokat erről. Őt pedig ismerte, hiszen többször is volt náluk Zelia miatt, amikor még csak éppen kikiáltotta magát annak. Igaz, már akkor sem volt fiatal, idősebb volt, mint most Ireria. Ahogyan Traya választ adott, a hangjából egyértelmű volt a zavar, hogy ő maga nem. Igen, ez is árulkodott a fiatalságáról.
- Majd valószínűleg még lesz ideje, hogyha érdekli. Bár, ilyenekről főleg teológusok, vagy filozófusok szoktak sokat töprengeni, esetleg a fizikusok – mondta.
A hangjából nem érződött semmilyen szemrehányás, vagy lenézés azért, mert ez nem érdekelte a másikat, vagy nem kapott ezekért negatív pontokat. Tényleg csak kíváncsi volt, hogy mi is a helyzet ilyen téren, mert nagyon szívesen elbeszélgetett volna már valakivel ezekről. Lehet, hogy tényleg fel kéne keresnie a császárt valamikor és elállni, hogy még mindig él? Úgysem emlékezett rá a másik, ebben teljesen biztos volt, Zelia igen, hiszen neki nem telt el olyan sok idő, a karbonfagyasztás miatt csak hónapok, vagy egy-két év, ha beleszámítja az ébredést is. De az, hogy talán a mestere foglalkozott ilyennel az reményteli volt.
- Akkor ha lesz szerencsém egyszer megismerni őt, akkor majd mindenképp felhozom a témát, hátha – felelte.
A támogatáskor is pontosan azt a választ adta, amire számított, hogy hallani akarják. De igazából ez tényleg benne volt a céljaiban, hogy nem csak a Névtelenről tudjon meg még többet, hanem magáról a Rendről is. Így is szokott adományokat adni és támogatja a mandaloriai lázadást, így még egy hellyel ezt tenni semmiség volt. Így a támogatás tényleg őszinte volt tőle és semmilyen, a legkisebb hazugság sem volt benne. Persze ott volt, hogy senki sem támogat senkit önös érdek nélkül. Abban is biztos volt, hogy nem költözne el és nem adná fel az életét semmiért, a Csillag Kabal is éppen ezért volt ideális, mert nem kellett semmit feladnia, maximum extra munkával járt. A képzésre haloványan mosolyodott el néhány pillanatra.
- Igen, jómagam is úgy vélem, hogy nem lesz rá szükségem – felelte. – A szabályok természetesen érdekelnek, amennyiben rám szán ennyi plusz… időt.
Nem tudta befejezni a mondatot csak pár pillanattal később, mert néhány szobával odábbról sötét oldali rezdüléseket érzett. Nem voltak olyan erősek, nem tudta, hogy a másik nő érezte-e, de saját maga már csak azért is érezte, mert a nővére jelenlétét érezte meg pár pillanatra. Valószínűleg már nem lehetett túl messze az idő. De most nem ezzel foglalkozott, hanem azzal, ami ebben a szobában volt. Abban a részben biztos volt, hogy ez, amit a nő elmondott hazugság. Egy olyan istent tisztelni, aki a Névtelen pusztító nevet viseli és az egész csillagködöt uralta egykor, annak a szektája nem lesz békés, hanem a teljes csillagködöt uralni akarja ura nevében. Egyelőre azonban úgy tett, mintha elhitte volna, hogy így van. Egyelőre még nem ütköztek érdekek, de ha fognak, akkor a Csillag Kabal, akik viszont tényleg a háttérből irányították a csillagködöt már most is lépni fognak.
- Értem! – felelte. – Mi történik olyan esetben, ha teljes mértékű érdekellentét áll majd fenn egy idő után? Nem mintha aggódnék, csak én olyan időből származom, mikor ezeket nem lehetett élve elhagyni… de biztos vagyok benne, hogy önök ennél sokkalta civilizáltabbak.

felszerelés/egyebek:

Ami a sötét oldali zavart illette Ireria továbbra is örült neki, hogy érezte, de még mindig nem volt itt az ideje annak, hogy a felfedje magát az ikernővére előtt. De most igyekezett visszaterelni a figyelmét arra, ami itt történt ebben a helységben, a többi nem számított egyelőre. Bólintott a másik nő szavaira, hogy bizonyára az ő mestere is örülne annak, hogyha találkoznának. Ebben eléggé biztos volt, ritkán van, hogy ilyen személyek találkoznak egymással. A legjobb kérdés az volt, hogy vajon meddig fogják tudni egymást elviselni. Az alapján, amit Traya mondott arról a nőről, nem is beszélve arról, hogy ő volt képes a hívást is szétküldeni az Erőben. Az ilyen hatalmas személyek előbb vagy utóbb, amint nem egyeznek az érdekeik egymás ellen fordulnak. Éppen ezért volt már most is, hogy Lady Zelia és Lady Dodhorn az első pillanattól kezdve ellenségek voltak, pedig mind a ketten császárnék voltak. Attól pedig egyiknek sem kellett tartania és azért rivalizálni, hogy bármelyik gyermeke örökölje a trónt, ugyanis a Császárnak az ikrek óta nem voltak gyermekei és eléggé biztosra vette, hogy később sem szándékozik gyermeket nemzeni. Régen amennyire gyűlölte a politikai játszmákat manapság annyira szerette őket.
- Reméljük, hogy mindez hosszú távon is így marad – mondta.
Ha Traya nem is értette, hogy mire mondta, nem volt kétsége afelől, hogy a nő majd úgyis mindenről részletesen beszámol a mesterének, ő pedig fogja érteni. Hamarosan pedig rákérdezett a szabályokra is, hogy azok mik, mert kíváncsi volt arra, hogy mi szerint élnek, miket kell betartani. Végtére is, bármennyire is érdeklődik ez iránt, vannak fontosabb dolgai, ha olyanok lennének a szabályok, hogy fel kell hagynia a Csillag Kabalban betöltött pozícióját, vagy ott kéne hagynia a cégeit, akkor ezek értelemszerűen előrébb lennének, mint a Névtelen Rend. Figyelmesen hallgatta a szabályokat, az első teljesen törvényszerű, a legtöbb bolygón élő törvény és szabály, a Névtelenségből a második is teljesen adta magát. A harmadik viszont érdekes volt és eléggé drasztikus, nem kicsit diktatórikus. Ennyire még a Sith Rend, vagy a Jedi Rend sem volt szigorú, maximum a gyerekkel a jedik, míg a sithek az akolitusokkal, amíg nem lesznek tanítványok. Ez a szabály olyan volt, hogy csak a tudatlanok nem veszik korlátozásnak, Ireria pedig minden volt, csak az nem. A negyedik pedig… nos volt benne logika, főleg ha csak kis réteget akartak megcélozni, ami pedig hosszú távon nem biztos, hogy kifizetődő. Mostanság erre remek példa lehetet a Hármak egyháza.
- A hármas pont eléggé szélsősége és diktatórikus lépésnek tűnik számomra, amolyan elnyomó rendszernek, mintsem egymást segítőnek – jegyezte meg megjátszott óvatossággal a fenntartásait.
A vallást nem volt szándéka felvenni, nem volt babonás, sem pedig hinni olyasvalamiben, ami köztük járkál, vagy járkált, ezek nem voltak istenek, csak nagyhatalmú személyek. A vallási részekre bólintott, az nem volt különleges, bár arra kíváncsi lett volna, hogy létezik-e már törvénykönyvük, vagy pedig csak úgy random találják ki, hogy ki mit kap attól függően, hogy szimpatikus-e nekik az illető, vagy sem. A többi szabály könnyedén teljesíthető volt, még akkor is, ha érdekelt lett volna a vallásban, de a nélkül meg méginkább.
- És, ha valakit csupán teokratikus és filozófiai vonalon érdekel a vallás? – kérdezte.
Ahogyan a másik nő tovább beszélt, akkor még mindig figyelt. Vajon miért próbálta átverni a másik? Miért hazudott egy olyan nyilvánvaló dologban, ami teljesen logikus, hogy miként fognak eljárni. Bárki így tett volna.
- Tehát megölik, nem kell ostobának néznie és szépítene a dolgot, soha sem kockáztatnák meg, hogy kiderüljön, mire készülnek. Ne felejtse el, hogy a Sith Rend tagja voltam előző életemben és még ők is levadásszák a renegátokat – mondta. – Megértem, minden titkos csoport, szekta így működik. Egyik sem kockáztat, inkább elhallgatatja az elégedetlenkedőt.
Kíváncsi volt, hogy mit is fog szólni a másik arra, hogy ezt így nyíltan kimondta. Ezek után várt pár pillanatot, majd ismét megszólalt.
- Noha nem ismerem a mesterét, de biztosra veszem s az ön szavai is alátámasztották, hogy a végső céljuk Azalor feltámasztása. Van már ötletük, hogy miként akarják ezt kivitelezni? – érdeklődött.

felszerelés/egyebek:

Szükséges rossz, igen, a Birodalom is annak nevezte ezt, amikor éppen megszilárdította a hatalmát és elkezdett terjeszkedni. Az alattvalók biztonsága érdekében, hogy megvédjék őket, csak parancsot teljesíthetnek és akkor mehetnek el, ha nem, akkor ott maradnak ahol vannak. Nagyon is ismerte ezt a hozzáállást és mentalitást. Szóval a nő mestere is a „legjobb” dolgokat tanulta el a Birodalomtól és lelkesen használja is azokat a tanokat. A nő arcát figyelte, nem tudta eldönteni, hogy ennyire naiv és mindent elhisz-e a mesterének, mert olyan elvakult alak és éppen ezért hisz mindebben, amit mond. Vagy pusztán ilyen remekül hazudik. A nő számára az egész olyannak hangzott, mintha a másik nő azt próbálná direkt mondani, amivel megnyerheti Ireria-t magának, vagy bárki mást. Fűt-fát és a csillagokat ígérik, de utána zsarnoki rendszerbe kerülnek. Amit eddig látott egy teljes mértékben zsarnoki rendszerre épülő rendszer volt, akik mindenkit meg akarnak figyelni.
- Nem lenne hívek toborzása helyett akkor célszerűbb elsőként mindezt megoldani és már nem a diktatórikus rendszerbe invitálni a követőket? – kérdezte kedvesen. – Mert ha sokan jönnek, akkor még nehezebb és lassabb lesz ezt megoldani, ami akár a teljes szervezetet is szétzúzhatja.
A hangja továbbra is kedves és némileg aggódó volt, egyáltalán nem vádlón, számon kérően. Inkább úgy, hogy érezhető, hogy ilyen mentalitással látott már kolóniákat, táborokat, vagy efféléket tönkremenni. A vallási részre csak bólintott, de szavakkal nem fűzött hozzá semmit. A szabályoknál pedig Traya-tól hosszabb választ kapott. Az igazat megvallva kezdte nagyon mulattatni a másik naivsága, vagy az, hogy annak játssza meg magát.
- Nem állt szándékomban megsérteni sem önt, sem a Rendjét. Nem önökről gondolom, hanem ez minden titkos társasággal és szektával így van. Senki sem hagyja, hogy valaki információkat tudjon meg róluk, majd távozzon. Ha így lenne, akkor a mestere sem titokban küldené a hívást célzott „közösségnek”, hanem a HoloNeten hirdetnék magukat. Ha valaki távozik információval azt felhasználhatja önök ellen a későbbiekben, amit bizonyára nem engednek meg maguknak. Ezt a hozzáállást nem negatívumként veszem, bárki megvédené így a sajátjait. Csupán azt kértem, hogy ne nézzen ostobának. Túlságosan régóta játszom az árnyjátékokat, ahogyan felteszem a mestere is. Ön, az Erőben elhelyezkedő pozíciója ellenére is tisztának s fiatalnak, naivnak tűnik számomra. Érzem, hogy nem mindig volt olyan gyenge, mint most, de egyelőre túl kicsiben gondolkodik, s emiatt tűnik oly ártatlannak – felelte.
Remélte, hogy érti a másik, hogy mire gondol és tényleg nem gondolta negatívumnak mindezt. Saját maguk is okkal intézik úgy, hogy a sajátjaik ne tudjanak semmit sem kiadni a Csillag Kabalról, ha úgy alakul, hanem előbb olvadjon le az elméjük drogok, kibernetikus beültetések, vagy Erő által, mintsem ez meg. Azt tényleg nagyon szórakoztatónak talált, hogy meg akarják változtatni a galaxist, az ilyen tényen a Csillag Kabal remekül szórakozott, igazából ha nem erőhasználók lettek volna, akkor még lett volna bennük potenciál, de így? Bármennyire is érdekelte Ireria-t a Névtelen és minden régészeti dolog, egy újabb olyan szervezetnek, akik erőhasználók és ezen keresztül akarnak változást elérni, kiábrándító.
- Értem, de egyet áruljon el. Mitől lennének jobbak, mint a jedik, vagy a sithek, vagy bármelyik szürke rend? Nem, azzal nem érem be, mert a köztes utat járják. Maguk is felsőbbrendűnek képzelik magukat, mint minden Erőhasználó, és igazából ez érdekli magukat, ezen az úton akarják megreformálni a világot és azok teljesen hidegen hagyják önöket, akik nem erőhasználók… – érdeklődött.
Ez sem ellenségesen, vagy támadóan, sokkal inkább tényleg pusztán érdeklődésből tette. A hangja olyasmi benyomást keltett, hogy egyelőre nem tud dönteni a csatlakozás mellett, vagy azon, hogy ne tegye. Mintha további meggyőzésre lett volna szüksége, hogy miért is mások, miben mások és miért is ide érné meg csatlakozni. Meggyógyítani… igen, ha eddig nem lett volna nyilvánvaló az őrület és a narcisztikusság a nő mesterén, akkor most nyilvánvaló lett volna.
- Úgy érzem, hogy maga nem mindenben ért egyet a mesterével és magának vannak racionálisabb elképzelései a renddel kapcsolatban, ha nem tévedek – mondta végül határozottan.
A következő kérdésen elgondolkodott, nem tudta, hogy beugratásnak, vagy minek szánta a másik, de saját maga végül úgy döntött, hogy őszinte választ ad a legjobb tudása szerint.
- A feltámadását kétlem, úgy vélem, hogy azt a Csillagködben mindenki megérezte volna, ahogyan a közelmúltban a Rakatát is nagyon sokan érezték – monda kimérten. – A kommunikáció lehetséges. Tudjuk, hogy az Ürességből, vagy a Pokolból van visszaút és ottani erőszellemek, vagy olyan személyek, akiket élve kizártak oda képesek arra, hogy az élőkkel kapcsolatba lépjenek, még úgy is, hogy nincs Nexus a közelben. A pletykák szerint Lord Rhand is kommunikál Rhand Varázslóival…
Pontosan tudta, hogy az apja így tesz, sokszor megbánta azt, hogy nem likvidálták annak idején Benûwia-val.

felszerelés/egyebek:

A kérdés után Ireria nem gondolkodott túl sokat, hiszen megvoltak a saját elképzelései, nem is beszélve arról, hogy, amikor a Agmar-ra költöztették az egyetemet és a Mandaloriai fejvadász céh központját, akkor is ilyesfajta dolgokkal éltek. Muszáj volt, különben minden szétesett volna. persze ilyen részleteket nem szándékozott átadni, akkor elmondta volna szó szerint, hogy kicsoda, amit pedig nem akart.
- Én? – kérdezett vissza. – Én droidokkal hoznék létre egy már működő kisebb infrastruktúrát, ahogyan velük már meglévő mezőgazdaságot is felállítanék. Lehet, hogy kissé drágábban, de már kaphatóak olyan növénymagok, melyek pár hónap alatt ellenséges bioszférában is hatalmas mennyiségű élelmiszer termelhető. Pár hónap alatt pár ezer, vagy tízezer fős kolónia élelmiszerellátása megoldott. – mondta.
A válaszon csalódott, ez a válasz semmivel sem tűnt másnak, mint egy sima sith adta volna. Azt is kissé szomorúnak látta, hogy a nő csak az Erőhasználókban látta a jövőt, pedig pont hogy nekik kellet eltűnniük, hogy a Csillagköd normális kerékvágásba zökkenhessen vissza, ahol nem az Erőhasználók mutatnak utat. A nő válaszára bólintott és végre elérkeztek oda, ahova részben akarta. Most nagyon kíváncsi volt, hogy az ötletére, felvetésére mit is fog felelni a másik.
- És mi lenne, ha egy olyan jövő lenne, ahol nincsenek Erőhasználók a hatalom közelében? Ahol nem ők próbálják irányítani azokat, akik nem rendelkeznek ezzel az adottsággal? Hanem az egyszerű népek, bármiféle befolyás nélkül élhetnék a mindennapjaikat? – kérdezte.
Noha nem látszott, de kérdőn pillantott a másikra ezzel kapcsolatban. Bár sajnos volt egy olyan érzése, hogy nem fogja elfogadhatónak találni a másik mindezt, vagy elképzelhetetlennek, mert ehhez az is kéne, hogy a saját rendjéről lemondjon, meg a hatalmáról, ahogyan a mestere is. Vajon a másik nő felfogta, hogy amit elmondott az azt jelentette, hogy az egész Csillagködöt uralni akarják a saját elképzelésük alapján? Hogy lényegében mindenkit megölnének, aki nem az ő nézetüket vallja, hogy ezáltal a saját maguk nézetét kényszerítsék rá a Csillagködre? Vagy, hogy egyáltalán el akarta ezt mondani és utalni akart rá? Vagy direkt osztotta meg vele? Mivel még nem ismerte teljesen a másik szándékát, csak bólintott, de nem kérdezett rá erre. Abban mind a ketten egyetértettek, hogy a Névtelen közel sem lehet a feltámadás határán, vagy vissza sem térhetett és a háború.
- Valószínűleg másképp igen. Szükséges rossz, de háború nélkül a fejlődés sem lenne olyan gyors és valószínűleg megannyi nép tűnne el a stagnálásban. A Főnix maga az ellentét, hogy a háború megszűnjön neki kellene eltűnnie és elpusztulnia végleg, de ez nem lehetséges, hiszen azért Főnix – mondta. - Ebben a ciklusban alig félezer évet nem volt háború, de fogadni mernék, hogy ez az előtte levő időszakokra is igaz. Nem vagyok benne biztos, hogy bárki jól járna ennek a körnek megtörésével.

felszerelés/egyebek:

Csak bólintott arra, hogy átadja a dolgokat a többieknek, ha nem tényleg akarta. Ha nem, akkor is mindegy volt, annyira nem számított. Ez egy olyan tanács volt, amit bárkinek szívesen átadott és tudott is, aki bármit is foglalkozott azzal korábban, hogy tanulmányozta egy csoport, népcsoport életét, vagy csak a közgazdaságtant és az ipar fejlődését. Igazából ezt akár a régészeti dolgaiból is tudhatta, meg abból is, ha utána olvasott egy-egy bolygó kolonizálásának. Ezzel nem árult el túl sokat.
- Örülök, ha segíthettem – mondta már-már kedvesen.
Végül pedig a tánc a vége felé közeledett azzal, hogy felhozta, hogy milyennek képzelne el a nő egy olyan világot, amiben az erőhasználóknak kvázi nincs szerepük, semmi sem. Látta az őszinte mosolyt, ami ezúttal tényleg az volt a másik nő részéről. Igen, ezek olyan eszmék voltak, ami miatt a Csillag Kabal is a lehető legnagyobb titokban kémkedett, hogy ezt az eredményt elérjék valamikor. Az már biztos volt, hogy Traya mesterével ellentétben ő maga máshogy igyekezett ezt megtenni, ami pedig az Erőt illette, azt ő nagyon is jól ismerte második generációs Urdrarr-ként és úgy, hogy a császárt is ismerte személyesen, nem is beszélve arról, hogy az anyja még kree volt, akin keresztül úgyszintén sok információt tudott erről.
- Igen, képes bármit és bárkit visszahozni – értett egyet. - De az is érdekes tény, hogy mi történne, ha a Főnix egyetlen gazdatestet választana és nem ennyit. A másik, ami odakint van ezen Csillagködön kívül, a Galaxison kívül, az így tesz. Egy személy, nem milliók, vagy milliárdok. Itt látjuk, hogy egyes személyek mire képesek az Erővel, elég belegondolni abba, hogy egynél mire lenne képes. Nem is beszélve, hogy úgy könnyebb lenne elpusztítani is időlegesen persze.
Tette még mindezt hozzá, után pedig figyelt tovább a másik nőre. Valami más is volt ebben, neki az volt az érzése, hogy a nő, nem az, aki vele szemben ült, hanem a mestere nem is ezt akarja megtenni. Sokkal inkább azt, amit mondott, hogy magában akarja tudni az egészet és csak ő maga uralni a Főnix Erőt és így a Csillagködöt egyedül. Természetesen lehet, hogy téved, hiszen nem ismerte Kreia-t egyelőre. Viszont a másik nő úgy tűnt, mintha most jött volna rá a mestere valódi terveire és ezáltal a búcsúzkodása, szavai, mintha tudná, hogy megölik érte. Még ez is benne lehetett a pakliban. Saját magát nem érdekelte, hogy önmaga miként jár, tudta, hogy visszatérhet és azt is, hogy a terveiket véghezviszik nélküle is.
- Persze mindezt lényegében ezt lehetetlen kivitelezni. Szóval csak hipotetikus feltételezés marad, de érdekes filozófiai kérdés – mondta már-már csevegő hangnemben.
Közben pedig végül ő maga volt az, aki felállt és elindult az ajtóhoz.
- Roppantul élveztem ezt a kis beszélgetést, ön fiatal kora ellenére is remek beszélgetőpartner – kezdte. - Hamarosan felveszem a kapcsolatot a mesterével, addig is lekötelezne, ha megmondaná neki, hogy megnyert az ügyükhöz, örömmel csatlakozom. Bizonyára még fogunk találkozni. Szolgálja jól az Erő!
Köszönt még el és hacsak a másik nő nem akadályozza meg, akkor kimegy a helységből, magára hagyva a másik nőt, közben pedig azon gondolkodott, hogy minél többet meg kell tudnia Kreia-ról, mert mindenre veszélyt jelenthet…

//Köszönöm szépen a játékot, magam részéről nagyon élveztem.//

felszerelés/egyebek: