Lady Ireria Antares - helyzetjáték

” Ha egy politikus államérdekből vagy pártjának érdekéből egy másik politikusnak ciánkálit öntene a csokoládéjába, az egész civilizált világot felháborodás fogná el; hogy azonban egy államférfi ugyanilyen indokokból csal, tényeket hamisít, színlel és intrikál: ezt egészen magától értetődőnek tartjuk.”
- Egon Friedell

***
Nem kifejezetten mondható el az, hogy Ireria örült volna annak, hogy megkapta a „meghívót” Lord Xeth-től. Először próbálták, hogy Rerna Fett az, aki tárgyal a férfival Dromund Kaas-on, ha már az Awaud klán alá tartozó nő az, aki folyamatosan a Fejvadász Enklávéban a Birodalom fővárosában. Természetesen őt is kihallgatták, de a férfinak mindez nem volt elég, az inkvizíció ugyanis gőzerővel működött. Tudta is, hogy mi miatt, a Birodalom ügyeiért felelős Csillag Kabal vezető túl agresszív volt és Lord Xeth már tudott a szervezetről, ami kellemetlen volt. Amennyire tudták a kis kedvence is az a vörös hajó nő, L’lerim nagymoff lánya is. Igazat megvallva fogalma sincs, hogy ki volt olyan elmebeteg, hogy pont a férfi feleségére, tanítványára próbálta ráterelni a gyanút. Alapból ő is így tett volna, később derült ki az, hogy az őrnagy éppen Lady Benûwia. Szóval mindet összevetve kénytelen volt azt meglépni, hogy ide hívja, mert saját magának esze ágában sem volt megtenni azt, hogy egy olyan helyre megy, ahol a férfinak teljhatalma van, már csak amiatt is, mert nagyúr, másrészt azért, mert a Császár akarata. Valószínűleg soha sem távozna élve, nem a Csillag Kabal miatt, hanem amiatt, aki. Ha a férfi rájön, hogy köze van Benûwia-hoz, könnyedén elképzelhető, hogy megöli. Az erőérzékenysége miatt pedig lehet, hogy újra Korribanon kötne ki, ironikus módon. Mintha nem rajta lett volna tesztelve és felállítva a ma is működő rendszer. Így azt az üzenetet küldet a férfinak, hogy itt, az Agamar-on fogja vendégül látni. El is küldte az időpontot, hogy mikor tudja fogadni a másikat, más időpont sajnos nem volt jó, mert vizsgaidőszak, megannyi papírmunka és sok más egyéb miatt sem lenne alkalmas. Így vagy ez jó a férfinak, vagy pedig heteket, hónapokat kell várnia arra, hogy még egy időpont legyen. Mindezt persze a lehető legnagyobb tisztelettel fejtette ki és úgy küldte el az üzenetet. Nem is kellett túl sokat várnia arra, hogy a férfi megüzenje, hogy megfelel neki azaz időpont, amit a nő szabott.
Ami azt illeti Ireria nem tervezett semmiféle extra dolgot, ami a férfi vendéglátására kellett volna. Ha Ta-Renn érkezett volna, akkor megtenné, de mivel nem a császár jött, így csak annyit tett, mint máskor. Ugyanúgy tett, mint bármikor máskor, fogadta a professzorokat, meghallgatta Fett jelentéseit, tovább folytatta a kutatásokat és vizsgálatokat a Felucia-ról elhozott leleteken és intézte a céh pénzügyi és hasonló ügyeit. Mindezt egészen addig tette, amíg nem jelezték neki, hogy Lord Xeth hajója megérkezett. Amint ennek hírét megkapta, akkor felment az irodájába, ahol több ereklye, tárgy, lelet is ki volt téve, nem csak a Névtelen rendtől, de sith is. Végtére is a sógorát – legalább is bizonyos tekintetben az volt – illett méltón fogadni. Többet tudott a férfiról, mint illett volna, de ez van, ha valaki a Csillag Kabal egyik magas rangú személye, hozzá fér olyan adatokhoz is, amit más vezetők intéznek. Márpedig, amikor megtudta, hogy a férfinak köze van a nővéréhez, akkor már utána nézett. Meg nem árt ismerni az ellenséget sem, kevesebb meglepetés érheti az embert, ez esetben a sith-et, vagy voss-t. Minden mással meg amúgy is fel volt készülve már sok-sok ezer éve, azóta meg csak kiszámíthatóbb és türelmesebb lett. Mivel ismerte a férfit nagyjából a jelentések és jellemzések alapján, így tudta, hogy alapvetően sokszor szokott megjelenni itt-ott-amott, nem az eredeti alakjában, hanem álcázva magát. Azonban ez egy hivatalos birodalmi ügy volt, így számított rá, hogy ő maga is páncélban fog érkezni ezúttal, ahogyan a Birodalom is ismeri. Azt meg sem próbálta, hogy Erőn át kövesse a másikat, mert biztos volt benne, hogy a férfi elrejti a hatalmát az Erőben. Így is volt, mert hamarosan a protokoll droid titkár lépett be, hogy Lord Xeth megérkezett és várakozik, hogy találkozhasson az úrnővel. Ireria, csak biccentett, hogy a droid beengedheti a férfit.
A hátát mereven kihúzta – nem mintha eddig nem úgy ült volna – és a kezeit az asztalon tette egymásra, a balt alulra, a jobbat felülre és így várakozott, hogy a férfi belépjen a helységbe, ami pillanatokkal később meg is történt.

***
Ireria nem mozdult, amíg a férfi be nem sétált az irodába és kellően közel nem ért az asztalhoz. Tudta, hogy semmit sem szabad elhinnie abból, amit lát, mert bárhogyan is mozog, beszél a másik, minden bizonnyal csak megjátssza magát. Végtére is a hírszerzési szféra nagyuráról volt szó, egy kémről, egy orgyilkosról és inkvizítorról. Nem mintha saját maga nem így tett volna. Vagy nem mintha egy sith nem tenne így bármikor, hát még egy urdrarr, aki annyit élt, mint saját maga. És igen, a férfi valóban a nagyúri páncéljában jött, a mozgása pedig akár egy ragadozóé. Ireria tudta, hogy arra megy ki, hogy félelmet keltsen, de ez számára kevés volt. Méltóságteljesen állt fel a helyéről, hasonló képet mutatva magáról, mint a férfi, hogy veszedelmes ellenfél. Tudta, ha a másik fogást talál rajta, akkor a férfi nyer, de ez fordítva is igaz volt.
- Lord Xeth, nem fogok hazudni, nem kifejezetten örülök a látogatásának – mondta miközben kezet nyújtott a másiknak.
- Antares alkirály! – biccentett a férfi és viszonozta a kézfogást. - Csaknem rejtegetni valója van?
- Nincs, de bőven elégnek ítélem meg, hogy Fett Akaan'alor-ral beszélt. Elég elfoglalt vagyok. Mint bizonyára tudja azok után, hogy utána járt, hogy ki vagyok – tette hozzá.
- Nem bánja, ha körülnézek? – kérdezte a másik.
Az előző kérdést tudta, hogy miért kapta, hogy tesztelje a férfi, hogy mennyire türelmes. A kezével intett elegánsan, hogy nézzen nyugodtan körbe a másik, addig is saját maga visszaült a helyére és onnan figyelte a másikat. A férfi láthatóan a sith tárgyakra kevesebb figyelmet fordított, ellenben a többi kitett dolgot sokkal jobban megfigyelte és tanulmányozta. Bizonyosra vette, hogy lehet, hogy most találkozik a másik ezzel először.
- A Névtelen fajának örökségei, nem hiszem, hogy sok effélét láthatott volna korábban – mondta.
- Ennek a kultuszát adta ki a céhe a Sötét Tanácsnak… – pillantott felé a férfi.
- Így van, és úgy értesültem, hogy el is intézték őket. Nagyon szívesen! – jegyezte meg cinikusan.
- Honnan tudott róluk? – szögezte neki a kérdést Xeth.
- Ez a hobbim, a régészet. De engem nem a Végtelen Birodalom, avagy más nevén a Rakata Birodalom érdekel, hanem az ősibb kultúrák. Azalor avagy Anbt'hnk'gnhoo, avagy a Névtelen is egy ilyen. Nagyjából százezer éve bukkantak fel először és ötvenezer éve tűnhettek el, legkésőbb negyvenezer éve. Az ő kultúrájának leleteit láthatja ott is és az AERO is főleg a Névtelent kutatja. Legutóbb pont a Felucia-n akadtunk ilyen leletekre. A csillagködben nincsenek sokan, akik ezzel foglalkoznának. Meglehetősen szűk kör a mienk, éppen emiatt éreztem meg Kreia hívását és visszajeleztem nekik. Nem sokkal később Kreia egyik tanítványával találkoztam az éppen rakghoul sújtotta Azaen-en, ahol miután elbeszélgettem a tanítvánnyal rájöttem mire készülnek, és igazából nem sok közül van a Névtelenhez, csak, hogy a tökéletes elmekontrollt akarják tőle… Mikor rájöttem, hogy kik is és mik a céljaik, üzentem Fett Akaan'alor-nak, hogy jutassa el az üzenetemet a Sötét Tanácsnak, mert a Birodalom veszélyben lehet – mondta.
- Ezek szerint minimum erőérzékeny, vagy erőhasználó – felelte Xeth miközben jött vissza.
- Ne játssza a meglepettet, tudom, hogy felismerte a fajomat, ettől kezdve pedig mindez nem megállapítás – felelte teljesen nyugodtan.
- Mesterséges, vagy természetes mutáció? Maga az első kékbőrű nő, akiről hallok – kérdezte némi érdeklődéssel a férfi.
- Fogalmam sincs, de mint láthatja a Fejvadász Céh tökéletesen együttműködik a Birodalommal és a későbbiekben sem szándékozunk változtatni azokon a feltételeken, amik eddig is érvényesek voltak, az elmúlt lassan tizenöt évben – felelte nyugodtan, gépiesen.
- Mi maga? – kapta a következőt.
- Ha érdeklik a feltételek, akkor előkészítettem egy adatpadot, bár nem tartozom magyarázattal a Hírszerzési szféra felé, nem a maguk hatásköre az, hogy ezt vizsgálják – folytatta.
- Maga most játszik velem? – kérdezte a férfi.
Ireria kissé oldalra biccentette a fejét, majd újra egyenesbe emelte azt.
- Csupán azt a tárgyalást próbálom lefolytatni, ami miatt jött, de még mindig képtelen feltenni a kérdéseket és csak húzza az időmet. Nagyjából vannak elképzeléseim, hogy miket kérdezne, így megspórolom magának, hogy feltegye őket és válaszolok magamtól – mondta.
- Maga most játszik velem – ez már kijelentés volt.
- Milyen érzés a játéktér másik felén lenni? Felteszem nem sokszor kerül efféle helyzebte – kérdezte vissza a nő.
- Van fogalma arról, hogy kivel is beszél? – kérdezte a férfi.
- Természetesen, nekem is megvannak a saját forrásaim, mint magának. Bár nekem messze nem olyan nagy és kiterjedt a hálózatom, de a fejvadászaim hallanak ezt-azt arról is, ami a Birodalom felsőbb köreiben történnek. Ha amiatt jött Lord Xeth, hogy megfélemlítsen, és olyan válaszokat csikarjon ki belőlem, amik nem valósak, de alátámasztják az esetleges paranoiáját, rossz helyre jött. Egyáltalán nem tartok öntől, sem a befolyásától, sem a hatalmától – nézett a másik sisakjába, oda, ahol a szemének kellett lennie.
- Egy szavamba kerülhet és a Céhének vége a Birodalomban – kóstolgatta a másik a nőt.
- Lehet, de az nem lenne túlságosan kicsinyes még magától is? Aranyos kisfiú maga, ne rontsa el ezt a látszatot – mondta a nő. - Ismerem a hírét, pontosan tudom, hogy mindenki fél magától, mert a császár ölebe. Ha amiatt őrültnek gondol, hogy én nem, inkább gondoljon arra, hogy azért nem, mert nincs mit rejtegetnem. Egy üzletasszony vagyok, akinek a hobbija a régészet. Semmi több.
- Ezt azért így nem merném kijelenteni, az a sith penge, ami ki van állítva, birodalmi tulajdon, pár éve lopták el a Rejtélyek Szférától – mondta. - Már emiatt visszacibálhatnám, és bíróság elé állíthatnám.
A nő ezen elmosolyodott.
- Bűntett az, hogyha valaki visszaveszi azt, ami a sajátja? – kérdezte. - Inkább azokat kellene előszedni, akik a betörnek a sith-ek sírjába és kifosztják őket?
- Az egy… – kezdte volna a férfi.
Ireria ritkán szokott nevetni, de ez az a pillanat volt, a voss fajból adódó gépies hang miatt eléggé kellemetlen hangzása volt ennek.
- Maga szerint miért hívtam aranyos kisfiúnak? – kérdezte. - Maga szerint miért nem mentem el Dromund Kaas-ra és hívtam ide?
Ezúttal ő kelt fel é méltóságteljesen sétált néhány lépést a plafontól a padlóig érő ablakig, hogy onnan nézzen ki a napsütötte dzsungelre. Mivel nem kapott választ néhány másodpercen belül, így folytatta.
- Mivel magának a Birodalomban a császáron kívül senki sem parancsol, az első szavam után szinte biztosan az egyik kínzókamrájában végeztem volna. Itt viszont egyenlő felekként állhatunk egymással szemben. – mondta végül.
- Maga átkozottul magabiztos – jegyezte meg Xeth félvállról.
- Csaknem zavarja a Császár kutyáját, hogy valaki kisfiúként kezeli és nem adja meg neki azt a tiszteletet, amit elvár mástól? Vagy az, hogy valaki nem kezeli rangjának megfelelően miközben épp nem álruhában érkezett meg és az nem a felesége? – kérdezte.
- Túl messzire megy! – felelte Xeth keményen.
- Ó, kétlem, arról nem én tehetek, hogy maga kezd kimenni a gyakorlatból, mert elfogynak az ellenfelei, akikkel szemben gyakorolhatna – mondta nyugodtan Ireria.
- Maga egy sith! – felelte.
- Elég lassan ment, ráadásul egy nem is vagyok túl gyakorlott, de még ez is elég ahhoz, hogy megszorongassam magát és eljátsszak magával. Elegem lett az udvarból nagyon korán, jobban tudtam a császárt szolgálni azon kívül – felelte. - Régen a sith intrikák és az udvar is veszélyesebb volt.
- Ki maga? – kérdezte megint.
- Nem unja még ezt a kérdést? – kérdezte. – Mintha lenne bármi jelentősége, de legyen boldog…

***
Ebben a pillanatban abbahagyta a fenntartott Erőalkalmazást, ami mindeddig elrejtette az Erőben és hagyta, hogy érzékelhető legyen. Néhány szívdobbanásnyi idővel később már érezte is, hogy a férfi az Erőn át vizsgálja őt. Majd érezte azt is, hogy a másikban a düh támad fel, ezt követően a férfi kezét érezte meg a torkán, ahogyan az ablakhoz nyomja erősen és még a csuháját is lerántotta a másik kezével. De így csak annyit ért el, hogy a kopasz voss nő, az érdekes mintákkal és a férfi voss-okra jellemző narancssárga szemmel nézett oda, ahol a férfi szemeinek kellett volna lennie. Xeth továbbra sem érezhetett egy szemernyi félelmet sem a nő irányából.
- KI MAGA?! – kérdezte megint.
- Továbbra sincs semmi jelentősége, ah… magának van – kuncogott fel. – Tehát megismerte a hasonlóságot. Lady Ireria Antares vagyok. Második generációs urdrarr-ként láttam meg a napvilágot a Birodalom hajnalán. És a maga sógornője vagyok, Benûwia az ikertestvérem – jelentette ki teljesen nyugodtan.
A jelentések nem csaltak, ha valamivel ki lehetett hozni a férfit hozni a béketűrésből, az tényleg Benûwia volt az. A férfi dühösen engedte el a nyakát és elfordult tőle. Noha lehet, hogy el akarta rejteni, hogy mit érez, de Ireria is remek játékos volt, így tökéletesen kiolvasta a másik mozgásából, testbeszédéből, hogy mennyire feszült és azt is, hogy ez a tárgyalás egyáltalán nem úgy alakult, ahogyan ő eltervezte. Amíg a férfi dühöngött, addig saját maga megigazította a ruháját és visszavette a csuháját is, amivel eltakarta a szemeit és vonásainak legnagyobb részét.
- Megkímélem a kérdés feltevésétől, fogalmam sincs, hogy miként csinálta, nem tud rólam és tizenegyezer éve nem beszéltünk – mondta. – Mikor még beszéltünk tudom, hogy foglalkozott a reinkarnációval, de én évszázadokkal korábban haltam meg, mint ő. Visszatértem óta meg a hobbimnak élek és vezetem a céhet.
Még gyorsan azelőtt, hogy a férfi feltehette volna a kérdéseit, vagy megszólalhatott volna. már csak amiatt is, hogy a másik még kényelmetlenebbül érezze magát, mintha nyitott könyv lenne a nő számára. Mindezeken kívül a lehető legőszintébb volt, csupán a Csillag Kabalt hagyta ki a dolgokból, mert pontosan tudta, hogy emiatt érkezhetett a férfi, hogy az ő nyomukra akadjon.
- Ha tudnék, segítenék abban, hogy a maga felesége is életben maradjon és a nővérem is saját testet kaphasson – mondta.
- Miért nem tért vissza az udvarba a feltámadása után? – igyekezett a férfi ismét a kezébe venni az irányítást.
- Minek tettem volna? Hidegen hagynak az árnyjátékok… – kezdte volna.
- Pedig kiemelkedő benne – mintha elismerés csendült volna Lord Xeth hangjában.
- Lehet, de ezzel az én időmben alul maradtam volna bárkivel szemben – vonta meg a vállát.
Ezzel együtt odaszúrt egyet a férfinak, hogy kevésnek tartja azt, amit a másik mutatott itt neki.
- Nem is beszélve arról, hogy már letudtam a szolgálatomat a Birodalom irányába. Ne értsen félre, még mindig tisztelem Ta-Renn-t, mindazt, amit elért, amit felépített. De a Birodalomnak nincs szüksége egy régészre, aki a Névtelent kutatja. A Mandaloriai fejvadász céhen keresztül továbbra is a Birodalmat szolgálom, de ha lehet az árnyjátékoktól távol tartanám magam. Ehhez pedig az kell, hogy magától a Birodalomtól is távol maradjak – mondta. - Ha utána néz a nevemnek, amit biztosan tudom, hogy megtesz, láthatja majd, hogy rajtam volt tesztelve és kifejlesztve a sith lovaggá válás módja, a próbák. A férjem volt az, aki létrehozta a Sötét Tanácsot és állította fel a sith filozófiai alapokat, a Sith Renddel együtt. Ezekben én is részt vettem, ennél többet nem tudok adni a Birodalomnak. A nővéremmel és unokatestvéremmel ellentétben a hatalom soha sem érdekelt, már első életemben is a régészet volt az, ami igazán tűzbe hozott. Közel egy tucat tanítványom volt, egy része engem akart próbájának, sikertelenül, de többen kiváló sötét nagyurak és nagyasszonyok lettek, nem egy a Sötét Tanács tagjává is vált. Bőven megtettem, ami sithként a kötelességem – mondta.
A férfi bólintott minderre, Ireria kíváncsi volt, hogy tovább húzza-e a beszélgetést, vagy sem.
- Azt hiszem, hogy akkor itt én végeztem – mondta a másik.
- Én is így érzem. Ha visszatér Dromund Kaas-ra, adja át üdvözletemet a Császárnak és Lady Zelia-nak. Nyugodjon meg, én nem ápoltam olyan rossz kapcsolatot vele, mint Benûwia, nem fogja ezért a pokolra kívánni magát. Ha már találkozik velük… akár át is adhatná Lady Dodhorn-nak, hogy még mindig dühös vagyok azért, hogy ellopta a Sötétpengét és, hogy az azóta is a Mandalore-k jussa – mondta.
De az egészet fakón és érzéketlenül, gépies hangszínnel, hogy véletlenül se lehessen tudni, hogy mit gondol komolyan és mit nem. közben pedig Xeth már elindult kifelé, majd az ajtóból fordult még vissza, Ireria pedig arra fordult teljesen, hogy a férfira tekintsen.
< - További szép napot Lady Ireria! > – mondta ősi sith nyelven.
< - Önnek is Lord Xeth, ha pedig netalán gyakorolni akarna, hogy edzésben maradjon az árnyjátékok terén, tudja hol talál! – mondta. – Ha pedig a Ta-Renn szeretne az udvarban látni, természetesen nem fogom elutasítani Császárunk meghívását! >
Újabb minimális dühöt érzékelt a másiktól, majd az kilépett a helységből. Amint ez megtörtént Ireria néhány pillanatra elmosolyodott. Már kezdte érteni, hogy Benûwia miért imádja szívatni ezt a cuki kisfiút, mert szórakoztató. A férfi pedig elég igazságot, fél igazságot, vagy annál azért többet hallott, hogy Ireria biztosra vegye, hogy egyáltalán nem fogja őt a Csillag Kabalhoz kötni, hiszen bizonyította, hogy még mindig hűséges a Birodalomhoz – ami részben igaz is volt – nem is beszélve, ha akarta volna, akkor talán jobban is megszorongathatta volna a másikat. Hiszen az akták alapján tudta, hogy a férfi egyáltalán nem így szokott viselkedni, sikerült kizökkentenie őt a megszokott környezetéből. Hogy ez hosszú távon jó, vagy rossz lesz-e rá és bárki másra nézve? Az idő elárulja majd, neki pedig volt ideje, hogy ezt megtudja, úgyis mindig végtelenül türelmes volt, főleg a feltámadása óta.

***
Újra bármi jöhet és bárki által.

” Egy jó király - egy igazi uralkodó, aki törődik az övéivel - a hatalmát szigorú, de igazságos uralkodásra használja. Legfőképpen és elsősorban a népét szolgálja. Aki nem így tesz... aki azt hiszi, jogosult a hatalomra, aki visszaél vele és önös céljaira használja azt, zsarnok csupán.”
- Dragon Age c. játék

***
Ireria nem volt teljesen boldog a helyzet miatt, pedig számított rá, hogy Lord Xeth jelenti a császárának, hogy kicsoda is a nő valójában. Így is lett, nem sokkal utána pedig meg is kapta a nő meghívást Dromund Kaas-ra a császári palotába, az udvarba. Nem kellett neki odautaznia, legalább is úgy, hogy saját maga oldja meg ezt, ugyanis a császári udvar hajót küldött érte. Itt nem akartak felhajtást, az FRK területén, így csak egy kisebb hajó ment el a nőért, ami aztán viszont a Hala-ra vitte, a Birodalom zászlóshajójához, ami a Birodalom határán várakozott hogy ez vigye el a nőt Dromund Kaas-ra. Ami azt illeti Ireria soha sem járt még a Birodalom „új” fővárosában, hiszen csak egy évvel az ő halála után terraformálták azt. Előtte pedig csak egy jelentéktelen mocsári bolygó volt, amin nem volt semmi érdekes dolog, legalább is az ő szempontjából, nem élt rajta semmilyen korábbi civilizáció, még a rakaták sem. Az furcsa volt egy kicsit, de végtére is ők sem népesítettek be minden helyet, inkább csak leigázták a már meglévőket. Őt pedig mindig is a rakatáknál régebbi kultúrák érdekelték, így mivel a Névtelen sem fordult meg ott, így még a terraformálás előtt sem ment oda. Utána meg már holtában, ezen a világon ragadt Erőszellemként még nehezebb lett volna. Ennek köszönhetően ez volt az első útja ide. A világot persze ismerte, mert közel volt Korribanhoz, az egyik első világ volt, amit felfedeztek Ziost-tal együtt, de akkor sem volt itt. Eddig.
Nem tudta, hogy a főadmirálisnak mennyit is mondtak róla, hogy kicsoda a vendége, de a chiss személyesen kísérte végig a hajón és mutatott meg mindent, köztük a saját régészeti és antropológiai magángyűjteményét is, amivel sikerült is Ireria-t lenyűgözni. Igaz a nő már azóta figyelte az főadmirális pályafutását, hogy az elfoglalta a teljes 9. szektort és lenyűgöző, páratlan tehetségnek tartotta, így örömteli volt a számára, hogy megismerhette. Az pedig kellemes csalódás volt, hogy az akták nem tévedtek a férfit illetően, teljesen pontosak voltak, már csak emiatt is kellemes társaság volt a férfi. Amikor megérkeztek Dromund Kaas-hoz a hipertérből való kilépés után a sötét oldal ereje csapta meg a nőt az Erőn keresztül. Nagyon, de nagyon régóta nem volt olyan helyen, világon, amit a Sötét oldal ereje ennyire átjárt volna, vagy az Erő bármely aspektusa. Igaz volt egy Nexus az agamaron, pont az iskola alatt, de az nagyon gyenge volt. Így évezredek óta először fogta el honvágy és az az érzés, hogy hazatért. Szerencsére kellően járatos volt abban, hogy miként is irányítsa az érzelmeit és ne azok őt, így könnyedén elsöpörte ezt az Erő segítségével. A bolygót nagyjából ismerte úgyis, hogy soha sem volt itt, kellően sok aktát kapott az állat- és növényvilágról, helyekről, sith romokról, építményekről. Természetesen felkészült mindenből, amiből csak lehetett, hogy kicsodák egészen pontosan a nagyurak és nagyasszonyok, nem mintha nem tudta volna, de most még alaposabban utána járt ennek, hogy bármelyiken találhasson fogást, hogyha szükséges lenne. A Császár után természetesen nem kellett különösebben utána járni, hiszen a férfi ismerte gyerekkora óta, Zelia után sem, hiszen együtt nőttek fel, és a császárné hamar eltűnt, majd csak nemrég került elő. A legtöbb minden újdonság inkább Dodhorn Harert volt, a sírrablója, aki elvitte a sötét pengét és azóta a mandaloirai uralkodók használják. Az ő fegyverét! Szerencsére azonban már a kicsinyességen is túljutott, persze ez nem jelenti azt, hogy emiatt ne szúrna oda a nőnek, ha szükséges. Ha nem tenné, az sith-hez méltatlan lett volna. Egy valamire kíváncsi volt, hogy azt átadta-e Lord Xeth Lady Dodhorn-nak, hogy haragszik a penge miatt. Nem lehetett eldönteni, hogy komolyan gondolta-e, vagy viccelt, a végig higgadt jelleme sem segített ebben. Amikor a sikló megérkezett, elbúcsúzott időlegesen a főadmirálistól, számolt vele, hogy élve hagyja el a bolygót ezúttal, mert most nem Lord Xeth-hez érkezett. A lambda osztályú sikló pedig Kaas City mellett, a császári palotához vitte. Mivel ide jött, így nem kellett a városon kívül található űrkikötőt használatba vennie, mert azt használhatta, amit csak a császári udvar tagjai, illetve a Sötét Tanács tagjai használhatnak. Itt szállt le a sikló, ahol pedig a császár nagyágyúi, a Hatalom Triumvirátusa várta, hogy ők kísérjék az uralkodó elé. Ezt már-már ironikusnak érezte, ennyire messze nem volt jelentős személyiség, rendben, hogy ismerte a Császárt, amit nem sokan mondhatnak el magukról, de akkor is mesze túlzásnak érezte.

***
Hallotta a híreket, hogy a közelmúltban, pár hete Benûwia felmosta a hármassal a padlót könnyedén, meg persze érezte is, mindig is közel állt a nővéréhez, így nem volt csoda, hogy ezt az Erőn át érezte. Igaz azóta a nővére „csöndben” volt, valószínűleg nagyon sok erőt emésztett fel a mutatvány, de arra jó volt, hogy a hatalmát demonstrálta. Nem csodálkozott volna, hogyha tőle is ezt várta volna a triumvirátus, de akkor csalódniuk kellett, saját maga messze nem volt már erre képes. Néha szerette volna, hogy visszakapja azt a hatalmat, amivel rendelkezett, másrészt azonban beérte azzal, amivel most bírt. Kedve támadt volna odaszúrni Lord Xeth-nek, de végül is nem tette meg, hiába volt a császár vendége, valószínűleg nem tolerálná a férfi, főleg nem annak a fényében, ami nemrég történt. Így inkább csak meglelő illemmel köszöntötte volna a hármast, de Lord Organa megelőzte. Nos, róla hallotta, hogy annak ellenére, hogy sötét oldali, még mindig tud úriember lenni és talán a Sötét Tanács legegyenesebb tagja. Nem csoda, egy harcosról van szó, ő pedig az a fajta volt, aki nem tűri az árnyjátékokat. Így emiatt tudta, hogy vele neki is egyenesnek kell lennie, amennyire lehetséges. Ennek fényében meglepő volt, hogy pont Lord Hiuval és Lord Xeth a szövetségesei, ha pedig hinni lehet a pletykáknak még barátok is. Végtére is mit csodálkozott? Egy Organa-ról volt szó, akik évezredek óta nemesek és az Alderaan urai. A férfihoz hasonlóan az anzati is hasonlóan udvarias volt, neki volt ideje gyakorolni, csak Lord Xeth volt mintha sértett az előző találkozásuk nyomán. Pedig csupán a férfi egójába sétált bele, az sokkalta nagyobb megalázás lett volna, hogyha Erőben is legyőzi, de arra már nem volt képes. Talán egyszer, talán soha, majd az idő megmondja. Mivel a császári palota oldalában voltak, így nem tartott sokáig az, hogy beérjenek, mielőtt azonban a trónterembe jutott volna, még találkozott a másik kilenc nagyúrral, nem mintha vágyott volna ezen illusztris társaság megismerésére. Meglepte, hogy nem a trónteremben találkozott velük, hanem már előtte, csak ezek után mehetett be a trónterembe. Itt nagyon hamar ki is derült, hogy miért így volt megoldva az egész. A Sötét Tanács már nem jött be a terembe, hanem kint maradtak, vagy távoztak, ezt nem igazán tudta már meg.
A trónterem egészen más volt, mint amit annak idején előző életében, több mint tízezer éve. Akkor annak a trónteremnek sokkalta több kree vonása volt, ez pedig most már határozottan sith volt. Azt nem tudta volna megmondani így ránézésre, hogy hányszor és mikor volt utoljára átépítve, de biztos volt benne, hogy jó párszor az évezredek során. Még szinte alig tudott néhány lépést megtenni, amikor egy kékbőrű nő – vagyis egy remek utánzatú droid – ugrott a nyakába, hogy mennyire örül, hogy ennyi idő után is látja. Nem kellett sokat találgatnia, hogy megismerje Ki-Renn-t, a császár húgát, aki már annak idején is nagyon furcsa állapotban volt, de most már úgymond életben. Igazából kedvelte a lányt annak idején, vagyis az MI-t, de most kissé sok volt neki. Beljebb a csarnokban meglátta a trónszéket, és mellette két kisebbet. Értelemszerűen a császári trónt Ta-Renn foglalta el, jobbján Zelia ült a trónjában, balján pedig a hófehér bőrű és fehér hajú nő, Dodhorn Harert, egykori mandalore. Nem igazán tudta, hogy milyen fogadtatást várjon Zelia-tól, hiszen régen nem voltak rosszban, de ettől függetlenül ő maga még mindig Benûwia ikertestvére volt, mindenkit rangjának és címének megfelelően, kellő tisztelettel és alázattal köszöntött, de nem túl naggyal, hiszen mégiscsak született urdrarr és sith volt. Szerencsére az aggodalmai nem bizonyultak valósnak, hiszen Zelia örült annak, hogy látja, már csak amiatt is, mert a nő számára furcsa volt és rossz, hogy senki sem volt életben a saját idejéből, mindössze a Rettegés Mesterei és a Császár, meg persze Ki. Főleg, hogy a gyerekeit sem érdekli a léte, meg számukra ő teljesen idegen, mert Benûwia nevelte fel őket, akit továbbra sem kedvelt. Ennek fényében öröm volt valakit újra látnia, akivel tud beszélni és a saját kortársa. Dodhorn kellemes csalódás volt annak ellenére, hogy egy sírrabló, mert kellemes modorú nő volt, aki még méltatta is Ireria-t, hogy milyen remek pengét készített és igazán sajnálja, hogy nem tudja visszaszolgáltatni, de még viccesen meg is jegyezte, hogyha kéri a nő, akkor csak ezért megöli az aktuális mandalore-t, hogy visszavegye tőle. Ireria hasonló stílusban válaszolt, hogy lehetséges, hogy egyszer szaván fogja miatt a császárnét.

***
Amíg Ireria a császárnékkal és Ki-vel beszélgetett, addig a császár is magukra hagyta őket, mert nem akarta a nőket zavarni. De miután befejezték a beszélgetést, társalgást és teázást, akkor ő maga is visszatért és eljött az idő, hogy a hölgyek távozzanak és a páros kettesben maradt. Mivel a Császár emlékezett arra, hogy még nem volt a bolygón Ireria, és arra is, hogy szereti a növényeket, parkokat, így egy sétára invitálta a nőt. Éppen egy viszonylag jobb időt fogtak ki Dromund Kaas-on már két órája nem esett az eső és a következő pár órában nem is jósoltak újabb csapadékot, így a császári palota birtokán levő hatalmas dzsungelszerű kertbe mentek ki mind a ketten. Csupán néhány papnő és császári testőr volt a közelükben, de ők is hallótávolságon kívül, így senki sem zavarta meg kettejüket.
- Örülök, hogy ilyen jól kijössz a császárnékkal és a hugommal – mondta a férfi.
- Pár óra alatt mindezt nem lehet megtudni, de nekem soha sem volt konfliktusom Zelia-val, sem Ki-vel. A szavaid alapján úgy veszem, hogy végérvényesen vissza akarsz rendelni az udvarba nagyuram – mondta.
- Második generációs urdrarr vagy, a helyed itt van – mondta a férfi.
- Már régen sem tartottál a személyemre igényt Ta-Renn, mi változott? Főleg, hogy jelenleg hatalmam töredékével rendelkezem. Mikor megszálltam ezt a testet azt is elvesztettem, nem tudom, hogy időlegesen, vagy végérvényesen. A legutolsó akolitus erősebb lehet nálam jelenleg… – „védekezett”.
- De a tapasztalatod kompenzálja ezt, belegázolták ahogyan te és sokan mások is hívják a „kutyám” lelki világába az Agamaron – nevetett fel. - Nem sokan képesek ezt elérni.
- Ebből is látszik, hogy régen veszélyesebb volt az udvar, még túl közel álltunk a kree-khez akkor, akkoriban épp a ciklus elején voltunk, nem a végén. Ha a számításaim, és felteszem a tieid sem csalnak, akkor hamarosan bekövetkezik az új kör kezdete és ismét sokkal veszélyesebb hely lesz az erőhasználók miatt a csillagköd – fejtette ki a véleményét.
- És ez remek lehetőség lehet neked is arra, hogy visszaszerezd a képességeid – mutatott rá a másik.
- Már ha megtehetem… – válaszolta.
- És akkor te és Benûwia is újra az oldalamon lennétek – tette hozzá a férfi.
- Te nem tudod felség?! – kérdezte ezúttal meglepve és kizökkenve a nő.
- Tudni mit Ireria? – kérdezett vissza,
- Rhand varázslói jóslata szerint a lángmadár ébredése Benûwia halálával fog elkezdődni, amikor feláldozzák azért, hogy Rhand visszatérjen a túlvilágról – mondta.
- Rhand? Ő az apátok, ha jól emlékszem – megvárta a nő bólintását, majd folytatta. – Egy Voss misztikus testében élsz, felteszem örökölted a képességét is. Mennyire igaz a jóslat?
- Elég sokat meditáltam rajta felség, de én nem láttam ezzel kapcsolatban semmit. De hozzátenném, Rhand varázslói nem az Erőt használják, hanem az ürességet. Így igen, lehetséges, hogy tévednek, vagy nem pont arra a lányra van szükségük, akiben reinkarnálódni készül, hanem bármelyik erős leszármazottjában, akiben potenciálisan úgyszintén reinkarnálódhat. Tudod nagyuram, hogy évszázadokkal nővérem előtt haltam meg, nem tudhatok pontosat arról, hogy mit ért el ilyen téren – felelte.
A császár csak bólintott erre, de szóban nem adott választ.
- Ugye jól tudom, hogy a voss misztikusok látomásai mindig pontosan úgy történnek meg, mint ahogyan látják azt? – kérdezte.
- Igen nagyúr, jól tudod. De semmit sem láttam még az új körből, a jövőt egyelőre homály fedi – felelte.
- Azt akarom, hogy ténylegesen visszatérj az udvarba! – váltott hangnemet a férfi.
- Minek? Képzett emberekkel vagy körülvéve felség, rendelkezésedre áll a Hatalom Triumvirátusa, a Rettegés mesterei, a húgod, a két feleséged. Nincs szükséged rám, ebben a formában nem. már Lord Xeth-nek is kifejtettem, a Mandaloriai fejvadász klán áll a Birodalom rendelkezésére, aminek én vagyok a feje. Mindig segíteni fogom a Birodalmat, de ha lehet távolról. Az udvar már az első életemben sem volt a kedvemre, nem az én világom. A helyem a leletek között van. De amennyiben ez az óhajod… – mondta.
- Ez a parancsom Ireria! Nem az óhajom! – mondta a férfi.
- Ha már egyszer a halálomba hívsz vissza nagyuram, bízom benne, hogy a miértre is válaszolsz – tette hozzá.
- Csaknem félsz Ireria? – kérdezte gúnyosan a császár.
A nő ajka megrándult, ha látszott volna a tekintete, akkor a férfi láthatta volna a sértettséget és gőgöt, amit sikerült ezzel a mondattal kicsalnia a nőből.
- Nem félek! – sziszegte.
- Kevesen maradtunk a régi időkből, nem tudhatjuk mi jön a folytatásban, csak azt, hogy valószínűleg leomlik a védőmező, ami megóv minket a galaxis többi részétől, ahol intergalaktikus háború zajlik három faj között. Mindenkire szükség lehet, a látomásaid voss misztikusként nagy segítségünkre lehetnek, ahogyan az idegen kultúrákban való jártasságod is. Azzal, ha visszatérsz az udvarba hivatalosan, nem kell feladnod a kinti éltedet – fejtette ki a császár.
- Csak épp mindenki a fejemre pályázik majd, mert azt hihetik, hogy valamelyik sötét tanácstag székére pályázom a tudásommal és visszatértemmel, ahogyan azt Benûwia tenné – mutatott rá. - Holtan pedig nem veszed hasznomat, ha pedig nyíltan, vagy a háttérből akarsz megvédeni, az gyengeség, amit még én sem tolerálok.
- Sejtettem, hogy ez lesz a válaszod és így állsz hozzá. Éppen ezért gondoltam valami másra. Egy olyan pozícióval védenélek, amivel nem tartana attól senki, amit mondasz, hanem mindenki tudni fogja, hogy azért vagy itt, hogy a Birodalmat, hogy engem szolgálj, anélkül, hogy hatalmat akarnál, vagy fenyegetnéd bárki pozícióját, így védve lennél és tudnák, hogy fontos vagy a Birodalom számára. Lady Ireria Antares, leszel a harmadik feleségem? – kérdezte a férfi.
A nő, akinek élettapasztalata miatt mindig mindenre tudott valamit mondani és iszonyúan könnyedén leiskolázta Lord Xeth-et, most nem tudott mit mondani…

***
Újra bármi jöhet és bárki által. Most elég könnyű lehet következőt adni, hiszen a bírálóra bízom, hogy a Császár mennyire gondolta komolyan azt a lánykérést, vagy sem