Hyrsi Moldenson - helyzetjáték

” Semmit sem szeretnék jobban, mint fölmenni hozzád, de vannak dolgok, amik túl értékesek ahhoz, hogy elkapkodjuk őket.”
- Jane Corry

***
Hyrsi számára izgalmasan alakult ez a nap, néhány napja ugyanis Elofon felhívta, hogy lenne-e kedve vele elmenni vacsorázni. Igazából nagyon izgult, mert idejét sem tudta a fiatal nő, hogy mikor volt randevún. Amikor volt a legtöbben arra voltak kíváncsiak, hogy tényleg azokat tették-e vele a megszállás évei alatt, amik közszájon forognak, vagy pedig a pénzért és a címét akarták megszerezni valahogyan. Így nem volt csoda, hogy az alapból is félénk fiatal nő nem is nagyon mert már senki felé közeledni, főleg, hogy kínozva és erőszakolva volt éveken át. Mások meg, akik még neki is tetszettek pontosan ezen okok miatt nem mertek közeledni felé. Egészen eddig. Egy ideje már tetszett neki a korban vele egy idős, de hozzá hasonlóan a korosztályánál komolyabb Elofon Rien tábornok, aki a fiatal kora ellenére a polgárháborúban szerzett érdemei miatt érdemelte ki a helyet a Kaldahan vezérkarában. Neki már egy ideje tetszett a férfi, akit hosszú évek óta ismert már, de a kapcsolatuk korábban csupán formális volt, hiszen Hyrsi a kaldahani főnemesség egyik tagja volt, távoli rokona az uralkodónak, Tubrok Ragalnak. Az uralkodó és a lány bátyja, Mordaen pedig nagyon védték a lányt, így azok, akik tisztességes szándékkal fordultak volna a nőhöz, pont azokat rettentették el, hogy nem tudnának megfelelni az elvárásoknak. Elofon akkor vette igazából először észre a nőt, amikor az segítségért fordult hozzá nem sokkal azok után, hogy jó három hónapra eltűnt a Felinx nevű bolygóról, ahova a bátyja és az uralkodó küldte kikapcsolódni. Ott titokban találkozhattak, ahol a nő az állapotáról kérte ki a véleményét. Ezek után kezdtek egyre gyakrabban beszélni, elsőre fel sem tűnt nekik, mert Rien tábornok csak Lady Moldenson állapotáról érdeklődött az elején. Csak formálisan beszélgettek pár mondatot. Az elején, utána egyre többször kezdtek másról is és már csak unaloműzés miatt is elkezdték egymás társaságát keresni, meg mert szerettek mindenféléről beszélgetni. Így pár hét alatt eljutottak oda is, hogyha éppen ketten beszélnek csak és nem hivatalos dolgokról, akkor tegezzék egymást. A végén pedig azon kapták magukat, hogy már nem csak munka után este, hanem munka közben is, amikor éppen kevesebb munkájuk van, vagy ráérnek, akkor is beszélgetnek, vagy holoadáson keresztül, vagy pedig írásban. Éppen ezek miatt vette végül a bátorságot Elofon és hívta el Hyrsi-t vacsorázni. Mivel gyanította, hogy a nő bátyja és az uralkodó nem örülne annak, hogyha a fővárosba, Rocksolid-ba hívná a nőt, így ott helyben, Norvegr-i területén egy előkelő éttermet nézett ki. A városban mindenki szerette Hyrsi-t, hiszen a megszállás évei alatt is nagyon sokat segített és tartotta bennük a lelket, így nem kellett tartani attól, hogy bárki fenyegetné őket. Igaz ebben a nőt kísérő két Végtelen is közrejátszik majd.
A megbeszélt napon már az elejétől kezdve nagyon izgult, alig várta, hogy végre elérkezzen az este, amikor mehetnek és találkozhat a férfival. Igaz kissé aggódott is, hogy mi van, ha mégis lemondja Elofon, Mordaen, vagy épp Tubrok miatt. Sajnos kinézte a két férfiból, hogy próbáljanak hatni a fiatal tábornokra, hogy ezt talán mégsem kellene. Már csak a féltésük miatt is. Egy idő után már kezdte úgy érezni saját maga is, hogy túlzásba viszi az egészet túl izgulja az egészet, de ettől csak még idegesebb és szétszórtabb lett. De mivel semmit sem bízott a véletlenre, így meglehetősen hamar elkészült és mindennel pontosan úgy, ahogyan szerette volna. Már nem volt sok idő ahhoz, hogy induljon, amikor az egyik droid sietett oda hozzá, hogy Rien tábornok érkezett meg. Ezen Hyrsi nem kicsit lepődött meg, hiszen azt beszélték meg, hogy az étteremnél találkoznak, így nagyon rossz érzése volt az egésszel kapcsolatban. Lesietett oda, ahol a droid elmondása szerint a tábornok várt rá és kellemesen csalódott. A férfi nem azért jött el személyesen, hogy lemondja a randevút, hanem, hogy ő kísérhesse el Hyrsi-t már oda is, hogy ne kelljen egyedül mennie.

***
A férfi is ki volt öltözve, nem úgy nézett ki, mint aki visszakozna szerencsére és még egy csokor virágot is hozott Hyrsi számára, pedig errefelé nem voltak kifejezetten olcsók a virágok, hiszen a szabadban sehol sem termett meg efféle a folyamatosan fagy alatti hőmérséklet miatt. A nőnek nagyon jól esett a figyelmesség és a kedvesség és egyébként sem bánta, hogy a másikkal „kell” együtt mennie. Személyesen úgyis régen találkoztak, akkor pedig hivatalos volt, mert ő maga hívta ide Elofont, hogy segítsen neki. Azóta meg minden történelem már. Akkor még tartózkodóak voltak és magázódtak, most pedig már jócskán közelebb álltak egymáshoz és sokkalta többet tudtak egymásról. Már azon felül, mint amit egyébként lehet két publikus személyről tudni a folyamatos figyelem össztüzében. Tény és való, hogy azért olyan nagyon nem engedhették el magukat, mint egy átlagos pár az első randevújukon, hiszen Hyrsi főnemes volt, Elofon pedig a vezérkar egyik tagja, így nem kevés protokolláris szabályt be kellett tartaniuk. Többek között, hogy kint magázódniuk kell, nem érhetnek egymáshoz, az étteremben egymással szemben és nem egymás mellett ülnek, mintha csak otthon ennének. Nem is beszélve arról, hogy ide nagyestélyiben kellett jönni és nem csak valami előkelőbb ruhában. Mondjuk ez nem zavarta, úgyis tele volt ilyen holmikkal. A saját udvartartásából senki sem fecsegte ki, hogy hova készül, ellenben az étteremnél megtudhatta, hogy ott sokkalta kevésbé voltak azok. Nem lehetett tudni, hogy most Elofon miatt voltak-e itt, vagy megtudták, hogy őt hozza el ide, de a paparazzik és a média is jelent volt. Meg is akarták őket interjúolni, de a pár egyik tagja sem volt túl beszédes kedvében. Az illem szerint a férfi nyújtotta a karját és Hyrsi belekarolt, így mentek be az étterembe, ahova szerencsére a kinti kellemetlenkedők már nem jöhettek be. Hyrsi egyébként nem volt hozzászokva ahhoz, hogy ilyen helyekre járjon, persze kötelező alkalmakkor meg szokott fordulni előkelő éttermekben, de máskor nem és ahogyan látta a partnerén, ő sem nagyon szokott az efféle helyekhez. Ha ezt tudja, akkor lehet, hogy inkább valami múzeumot, vagy kiállítást mondott volna, hogy oda menjenek elsőre, vagy katonai estélyre. Mivel hadimérnök volt saját maga is és a Rocksolid Arms vezetője, így saját maga is meg szokott efféle rendezvényeken fordulni és a tábornok is jelen szokott lenni. Szerencsére maga az étterem is kellően diszkrét és nagy volt, így az asztalok távol voltak egymástól és kellemesen diszkréten lehetett beszélgetni úgy is, hogy az asztal két oldalán ültek és nem egymás mellett. Nem is beszélve arról, hogy még táncparkett is volt, ahol többen táncoltak.
Mivel még nem mutatkoztak eddig nyilvánosan sehol és nem is találkoztak személyesen azóta, hogy a randevú felmerült, így mind a ketten némileg zavarban voltak. Mindez ugyan csak az első egy-két pohár borig tartott, mert utána már mind a ketten kezdtek feloldódni. Az elején jellemzően hazai politikai és egyéb ügyekről beszéltek, majd az FRK-t érintően és végül a csillagköd egészéről. Ezek után kezdtek csak személyesebb témára váltani, és akkor lett a beszélgetés maga is sokkalta meghittebb. Noha az egész élményen rontott, hogy a közelben ott szobrozott a két Végtelen, de nem volt mit tenni, ez volt az ára, hogyha valaki olyan rangban van, mint ő, vagy ők. Elofon végig hihetetlenül úriemberként viselkedett, egyszer sem hozta témába azokat a dolgokat, amik esetlegesen kellemetlenek lennének Hyrsi számára, mint a megszállás évei, vagy éppen az, ami vele történt. A nő tudta, hogyha majd komolyabb lesz a kapcsolatuk, már ha lesz valami belőle, akkor ezen úgyis végig kell menniük majd, de hálás volt a férfinak azért, hogy egyelőre hanyagolta mindezt. Így inkább a ki mit szeret szabadidejében csinálni, már ha éppen van neki, mert egyikőjükre sem volt túlságosan jellemző az, hogy dúskáltak volna benne, de azért igyekeztek. A kellemes, beszélgetéssel telt vacsora és desszert után Elofon felkérte táncolni is Hyrsi-t. Ezzel tényleg remekül adták a pletykák alá a lovat, de nem különösebben foglalkozott ezzel a páros jelenleg. A táncok után még visszaültek beszélgetni, majd olyan éjfél körül már ideje volt annak, hogy hazainduljanak, már csak amiatt is, mert Hyrsi nem akart, hogy ne érjen vissza a férfi a fővárosba időben. Ugyan felkínálta volna, hogy aludjon a kastélyban, de annyira már ismert Elofont, hogy ezt a másik elutasítsa.

***
Mikor távoztak az étteremből odakint szakadt a hó, Hyrsi most is Elofon karjába kapaszkodott, ahogyan az illő volt. A két Végtelen jött utánuk és a lesifotósok most is odakint várakoztak, nem mintha a páros bármelyik tagja megszólalt volna, vagy válaszolt volna a kérdésükre. Miután hazavitte Hyrsi-t Elofon a kastély egyik hangárjában landolt a járművel és nem az épület előtt. Mostanra már erősen havazott és itt kint a kastély körül nem voltak fűtött fedett utcák, mint az étteremnél. Még egy rövid ideig beszélgettek a járműben, majd tényleg ideje volt annak, hogy Hyrsi elinduljon, hogy még a nagy vihar lecsapása előtt Elofon is fővárosba érjen. Természetesen a férfi most is roppant lovagias volt és nem hagyta, hogy Hyrsi segítség nélkül szálljon ki a járműből, ami szerencsésen is jött ki, mert a fiatal nő kissé többet ivott a kelleténél – nem volt részeg, csak becsípve – és így megbotlott a saját ruhájában, amikor szállt ki a járműből. Szerencsére Elofon ott volt és elkapta, így nem esett el. Hyrsi magát korholta magában, hogy ez annyira amatőr volt és olyan klisé, hogy a férfi biztosan azt gondolja, hogy szándékosan csinálta, csak azért, hogy a karjaiban köthessen ki. Az egésztől nagyon mélyen elpirult és próbált is volna valamit hebegni, habogni, hogy mentse a menthetőt, hogy nem azért volt ez az egész, mert… mindazonáltal nagyon jól esett neki, hogy Elofon karjai átölelték, majd, ahogyan a férfi keze az arcához ért és végigsimított rajta. Noha nem volt az, de nagyon hidegnek érezte a tábornok kezét, már csak az elvörösödés miatt is. Félve pillantott fel, de szerencsére Elofon nem nevette ki és semmi ehhez hasonló sem történt. A férfi ujjai lecsúsztak Hyrsi állára maga felé fordította a nő arcát. Itt ki várt néhány pillanatot, hogy Hyrsi maga dönthesse el, hogy a helyzet milyen irányba is haladjon tovább. Most lett volna esélye elhúzódni is, vagy bármi mást tenni, de nem tette.
Talán még élete során soha sem volt efféle helyzetben, így emiatt tényleg kissé… nagyon zavarban volt. A szíve hevesen kalimpált, legalább annyira, mint a legdurvább csatákban, amiket életében részt vett, de most mégsem a félelem, vagy az életben maradás miatt volt mindez, hanem teljesen más miatt, valami miatt, ami teljesen új volt a számára. Végül, hosszú végtelennek tűnő másodpercek után összeértek az ajkaik és végre megcsókolták egymást. Pár percig játszották az ajkak ősi játékét, mindaddig, amíg végül egy protokoll droid hangja nem zavarta meg őket.
- Úrnőm! A nagyúr, a bátyja akar önnel beszélni. Úgy nagyjából pont most! – mondta.
- Azt hiszem, hogy ideje mennem – felelte halkan Elofon és elengedte a nőt.
- Igen… sajnos. Nagyon élveztem ezt az estét, ha gondolod megismételhetjük még valamikor – hozta fel.
A férfitól csak egy kisfiús mosolyt kapott egyetértésként és még egyszer röviden megcsókolt a nőt.
- Egyetértek, csak legyen kevesebb lesifotós – felelte kissé szórakozottan.
Ezen a válaszon Hyrsi is felnevetett, miközben a droid sürgette, hogy mennie kellene már. Így nem nagyon maradt más választása, mintsem elbúcsúzni a tábornoktól és jó utat kívánni neki, hogy reméli elkerüli a nagy hóvihart és, hogy igen, valóban fognak még beszélni és egyeztetni. Még maradt a hangárban, figyelte, ahogyan a férfi járműve távozik, majd eltűnik az éjszakában és a hóesésben. Ezek után fordult meg és indult oda, ahol Mordaen várt rá a droid állítása szerint. Biztos volt benne, hogy arról fog kérdezni, amivel a média mostanra biztosan tele volt, hogy Elofonnal vacsorázott, bár arról tudott, így inkább az lehet, hogy miért ilyen későn ért haza, mintha még mindig gyerek lenne, akinek felügyelet kell. Kíváncsi lett volna, hogy a felinxi dolgok után mikor fog kevésbé aggódni érte Tubrok, vagy a bátyja…

***
Újra bármi jöhet és bárki által.

”A mesterséges intelligencia és gépi tanulás fejlődésével olyan tökéletes totalitárius rendszer építhető, amit még nem láttunk korábban.”
- Yuval Noah Harari

***
Az elmúlt pár hét igencsak sűrű volt a Kaldahan-on, nem beszélve arról, hogy Tubrok és Ingrid végre összeházasodtak és nem sokkal később a fiúk, Eyjolf is megszületett. Bár csak kevesen tudták, hogy milyen balszerencsés körülmények között. Hyrsi az esküvőn mutatkozott először a műtétei után, amivel minden régi sebhelyét eltűntették, így végre nem csak teljesen nyakig zárt ruhát tudott az eseményre felvenni. De az esküvő volt, ahol először mutatkoztak hivatalos eseményen is Elofonnal, így felvállalták a nyilvánosság előtt a kapcsolatukat. Szerencsére ennek kevesebb vízhangja volt az esküvő és a trónörökös születése miatt. Egyik nap éppen Elofonnal beszélgetett és miután végzett a hívással nem sokkal később Lord Tubrok kereste meg, hogy egy Ingriddel közös ismerőse fogja felkeresni őt, tárgyalni. Egy Birodalmi hírszerzési ügynök, csakhogy ne érje váratlanul. Persze Hyrsi tudott a sorok között olvasni, hogy lehetőség szerint vállalja majd el azt, ami miatt az ügynök felkeresi, hiszen a Kaldahan a Birodalom oldalán állt mind a mai napig köszönhetően annak, hogy Tubrok ex-halálosztagos volt, Ingrid pedig mind a mai napig a Birodalom állampolgára. Még akkor is, ha itt ez titkos adat és a közvélemény teljesen mást tud erről. Szóval mivel Tubrok szólt neki, hogy találkozója lesz, amit ugyan ez az ügynök nem egyeztetett, így mivel fogalma sem volt róla, hogy mikor fog a férfi megérkezni, inkább lemondta az összes délutáni programját, azt a két megbeszélést, ami lett volna befektetőkkel és egy pedig a vezérkari összekötővel, aki Elofon volt. Ezt sajnálta a legjobban, mert ezek egyszerre voltak munkahelyi megbeszélések és randevúk is. De ezt is le kellett mondania és várakozhatott, hogy az érintett Negyvenkettes mikor is fog megérkezni. Addig is az adatokat nézte át, kimutatásokat és ehhez hasonlókat. Mikor ebédidő lett, akkor ezt a kis rövid szünetet azért megengedte magának, ha az ügynök éppen ekkor jön, akkor magára vessen, majd várakozik egy kicsit. Nagyjából még jó három órát kellett várakoznia – ami közben mindkét értekezletet megejthette volna egyébként – végre valahára megérkezett Negyvenkettes is. A megérkező férfi nem volt kifejezetten magas – legalább is a Kaldahan-i mértékkel – még Hyrsi is magasabb volt nála magas sarkúban. Borosta, félhosszú szőke haj, kék szemek és birodalmi tiszti egyenruha. Igazából egy teljesen átlagos alak volt, aki megérkezett. Még mielőtt nekifogtak volna a tárgyalásnak a férfi négyszemközt akart tárgyalni, a droidok nem számítottak neki. Ez alapból is így volt, senki más nem volt benn a rajtuk kívül, még droid sem, legalább is azt a biztonsági rendszert, ami az egész helyet figyelte érzékelőkön át. Mivel a férfi külvilági volt, így Hyrsi ösztönösen öltötte fel a kissé távolságtartóbb, hűvösebb viselkedését, hiszen a helyeik nem rajongtak az idegenekért, már régebben sem, de azóta legutóbb megszállás óta különösképp nem.
- Miben lehetek a szolgálatára Negyvenkettes? – kérdezte.
- Ami azt illeti, nem vagyok Negyvenkettes ügynök, Lord Xeth vagyok, a hírszerzé… – kezdte volna a férfi.
- Birodalmi hírszerzési szféra nagyura, tudom. Ismerem a Birodalmi bürokráciát. Ha most azt várja, hogy megijedek magától, vagy elkezdek félni, esetleg különlegesnek érzem magam amiatt, hogy eljött hozzám, akkor arra várhat. Nem fogom körbeugrálni csak azért, mert aki. Annyi tiszteletet várhat el tőlem, amennyit minden más ügyfelem. Most, hogy ezt tisztáztuk miben állhat a Rocksolid Arms a szolgálatára? – kérdezte.
A hangjában egyébiránt nem volt tiszteletlenség és nem a férfi orra akarta dörgölni a dolgokat, de saját maga nem volt Birodalmi polgár és ő volt hazai terepen, így a helyi szokások voltak az elsődlegesek. És attól, hogy Lord Xeth a Sötét Tanács tagja volt, itt csak egy ügyfél. Hyrsi-nek volt már tapasztalata bolygókormányzókkal, moffokkal is, meg FRK-s alkirályokkal. Így a férfiban sem az uralkodót, vezetőt látta, csak az ügyfelet. A nő szavaira Xeth egyébként magában szélesen vigyorgott, hiszen hihetetlenül imádta, amikor valaki egyenrangú félként bánt vele és nem felsőbbrendűként, felsőbb rangúként. Az egyetlen dolog, amit a férfi hibának rótt fel és az az a tény is volt, ami megmentette Hyrsi életét, hogy nem volt vörös. Ha az lett volna, a férfi fejében már az is érlelődött volna, hogy az esetleges elcsábulása után miként végezzen a nővel. Szerencsére Hyrsi mindebből semmit sem tudott, mert valószínűleg akkor ki is tette volna a férfi szűrét, nemhogy folytatták volna a beszélgetést…

***
Hyrsi figyelmesen hallgatta, hogy a férfi elmondta, hogy mit is szeretne kihozni. Összekötött droid agyakból álló úgymond szuperszámítógépet. Az ötlet remek volt, hiszen már a nő is gondolkodott efféléken korábban, ezért is szerzett némi kapcsolatot és ismerőst az Örök Birodalomban, akitől hallott a Gemini rendszerről, de maga a megvalósítás az, hogy Lord Xeth miként akarta ezt kivitelezni már-már a fikció szintet ütötte meg, vagy pedig annyira amatőr megoldás volt, hogy ekkora hibát Hyrsi már öt-hat évesen nem követett el, amikor titokban droidokat programozott. Így, amíg a férfi beszélt egyvalami nyilvánvaló lett a számára, a férfinak remek képzelőereje van és kreativitása, azonban a droidprogramozáshoz semmit sem ért. Tényleg semmit. Igazából még azt is kinézte volna belőle, hogy egy protokoll droidot, vagy asztromechet is tönkre tudna tenni, ha neki kéne azt frissítenie. Még szerencse, hogy a nőhöz fordult, aki jócskán nagyobb tapasztalatokkal rendelkezett efféle téren és ki tudta silabizálni, hogy mit is akar a másik. Úgy vélte, hogy sokaknak nem sikerült volna és nem jutottak volna egyről a kettőre, visszaadták volna az ügyet, vagy azon az amatőr vonalon oldották volna meg, amit a nagyúr javasolt.
- Az ötlet jó Lord Xeth, azonban azt kell mondanom, hogy a megoldása teljesen amatőr, így egy másik megoldást javasolnék, mert az önét bármelyik gyakorlottabb hacker feltöri és még droidra sem lenne szüksége hozzá – mondta.
Gyorsan és röviden, lehetőleg igyekezve érthetően felvázolni, hogy mindez miért is gyermeteg és milyen hibái vannak ennek. Mint az egyszerű feltörni, illetve, ha valami tönkre megy benne, akkor mindenre kihatással lehet, nem is beszélve arról, hogyha az egyiket túltölti, vagy kisütik, akkor viheti magával a többit. Azt meg sem akarta kérdezni, hogy a férfi hol akarja és mire használni ezt, Hyrsi tudta, hogy erre úgyse kapna választ. Ahogyan beszélt, közben a fejében kezdett számolni és gondolkodni azon, hogy mi is lenne a legjobb megoldás minderre, mígnem beugrott neki, hogy tényleg az Örök Birodalom felé kellene keresgélnie.
- Hallott már a Geminikről és Gemini frekvenciáról? – kérdezte.
Igazából csodálkozott volna azon, hogyha a férfi tudta volna. Lehet, hogy ő a birodalmi hírszerzés feje, de azért úgy számolt vele, hogy erről nem tud a másik. Ha pedig csak lazán azt hazudja, hogy mégis, alig egy-két mondattal kiderítheti mindezt. Lord Xeth pedig valószínűleg nem hazudott, mert csak a fejét csóválta meg, ezzel jelezve, hogy nem. Hyrsi csak bólintott minderre, majd megszólalt.
- A GEMINI droidok alkotják az Örök Birodalom flottáját, ők vezetik és irányítják a hajókat és egy közös rádió frekvenciát használnak, ez a GEMINI frekvencia. Lényegében folyamatosan kapcsolatban állnak egymással kaptártudatban. Amíg a frekvencia részei élő egyenes adásban tudják, hogy mi van a többi hajóval, mit érzékelnek azok a droidok. Ez úgy oldható meg, hogy érző droidok, amennyire megtudtam nem is Örök Birodalmi technológia, hanem valami ősibb, ők is csak találták. De, amennyiben megfelel egy ilyen rendszer, egy hasonlót létre tudok hozni. Ennek előnye, hogy ezt sokkalta nehezebb feltörni, a droidok maguk lennének képesek ezt megakadályozni, hogy frekvenciát váltanak, nem is beszélve arról, hogyha valamelyik elromlik, megszűnik létezni a tudása a kaptártudatban marad – magyarázta.
Még egy datapadot is átnyújtott a férfinak, hogy elolvashassa az összegyűjtött adatokat, információkat a GEMINI droidokról. Mivel elég sok és masszív adat volt, így egy ideig eltartott az, hogy Lord Xeth átfussa mindezeket és elolvassa, felfogja nagyjából, hogy mi is szerepel. A lényeget valószínűleg megértette, hogy lényegében a droidok magukban hordozzák az átjátszókat, amivel a hiperűr relékre és műholdakra tudnak csatlakozni műholdas kapcsolattal – ahogyan minden működik a csillagködben – és így tudnak közvetlenül egymásnak is üzenni, egymással kommunikálni a saját kaptártudatukban.

***
- Igen, ez határozottan jobb, mint amit elképzeltem. Megtudja csinálni? – kérdezte a férfi tárgyilagosan.
- Teljesen lemásolni a GEMINI rendszert? Nem, ahhoz valószínűleg évtizedek, vagy századok kellenének. De egy nagyon hasonló rendszert, ami ezen az elven működik és az ön kérése alapján nem egyfajta droidból, hanem többől igen. De ez hónapokat fog igénybe venni, hogy minden egyes droid külön le legyen programozva – mondta.
- Számítottam arra, hogy hosszabb ideig fog mindez tartani. És igen, ez a megoldás tökéletes lesz – válaszolta.
- Rendben van, hány darab különböző droidot akar és milyen alapkonstrukciókkal? Nem azt kérem, hogy szupertitkos információkat áruljon el, mert úgysem fog. Inkább úgy fogalmazom meg, hogy milyen feladatkört lássanak el? Mint logisztika, védelmi rendszer, más droidok irányítása stb. – sorolta fel a kérését.
A férfi pedig nekilátott elmondani, hogy elsőre hét darab droidra, lenne egy központi irányítás, ami bármikor áttudná venni a többiek feladatát. Hyrsi tudta, hogy ez lesz az utolsó, amit le kell programozni, lenne egy védelmi rendszer, ez nem volt meglepő, hogy arra is kell. Egy medikus droid, illetve több bürokráciában is használt droid, amiket aztán az új tulajdonos maga tud beállítani, hogy mire is kell neki. esze ágában sem volt továbbra sem rákérdezni, ahogyan arra sem, hogy miért pont hozzá jött a férfi és nem a Birodalmiakkal készítteti mindezt. Annyira benne volt ő maga is a kormányzati dolgokban, hogy van, amiről mások nem tudnak csak egy-két fő. Ez is ilyen lehetett. Mindegy, ez a része nem érdekelte, az sokkal inkább, hogy remek kihívás lesz ez a feladat és jó sokat kell majd túlóráznia, hogy megvalósítsa. Egyelőre nem tudta, hogy kik azok, akiket bevonhatna ebbe, hogy vannak-e olyan emberei, akik megoldják ezt, abban nem kételkedett, de minden más megrendeléssel, vagy ehhez hasonlóval is foglalkozni kellett. Így nem irányíthatott át mindent erre Hyrsi. Szóval ezt még meg kellett oldania, de azt sem tartotta olyan lehetetlennek, hogy csak saját maga fog vele foglalkozni, bár az nagyon, de nagyon sok időt vett volna igénybe. Igazából nem aggódott, eddig is mindent megoldott, amivel megbízták, ezzel sem fog alulmaradni.
- Az árról feltételezem már egyeztetett Lord Tubrokkal – tette még hozzá.
A férfi bólintott, hogy igen, már megegyeztek erről, hiszen végtére is ez nem volt ténylegesen Hyrsi cége, hanem a kormányzaté volt.
- Akkor, ha nincs is más, további szép napot Lady Hyrsi! – köszönt el a férfi.
Majd ezzel fel is állt és elindult kifelé, Hyrsi szólt volna utána, hogy miként fogja értesíteni, hogyha haladást ért el és már meg lehet nézni droidot, mesterséges intelligenciát, nevezzék bárminek.
- Majd én jelentkezem! – fordult még hátra a szőke férfi egy pillanatra.
Hyrsi bólintott és elköszönni sem volt ideje, mert abban a pillanatban, ahogyan a férfi kilépett az irodából úgy tűnt el a nő és a biztonsági rendszerek elől, mintha soha sem lett volna ott. A nő csak megcsóválta a fejét annyival, hogy „sith-ek”, majd neki is látott annak, hogy a programozóinak aktáit nekilásson böngészni, hogy megtalálja azokat, akikkel megvalósíthatja Lord Xeth megbízatását.

***
Újra bármi jöhet és bárki által.

”Csak álom volt - mondja anya.
Mintha sokat segítene,
hogy a szörnyűség itt belül van
és nem ott kívül.”
- Ingrid Sjöstrand

***
Hyrsi számára nem volt ismeretlen, hogy rendszeresen álmodik arról az időről, amikor Lord Tubrok hazatért a sok éves száműzetéséből és visszafoglalta a bolygót, Hyrsi segítségével, és akkor hozta haza a lány ikerbátyját is, akit kisgyerek kora óta nem is látott. Általában gyakorta, de nem mindig a valóságot álmodja újra, a kínzásokat, nemi erőszakokat, mindent, amin át kellett mennie. A legtöbbször van, hogy sokkal rosszabb végkimenetele van a dolgoknak, ritkán történnek az események jobban. Így igazából minden este, amikor lefeküdt aludni számolt vele, hogy lehet ilyen, csak azt sajnálta, hogyha emiatt sikeresen felébreszti az éjszaka közepén Elofont és a férfinak aggódnia kell miatta. Ezen az estén is hasonló gondolatok fordultak meg a nő fejében mielőtt még lefekvés előtt a kint szakadó hóvihart figyelte a kályha előtt ülve a párjához bújva és forró italt kortyolgatva. Ez az este nem sokkal azok után történt, hogy Hyrsi elvállalta azt, hogy Lord Xeth számára elkészíti azokat a Mesterséges Intelligenciákat, amik miatt folyamatosan túlóráznia is kellett és nem kicsit volt stresszes. Valószínűleg ennek volt köszönhető az is, hogy ezen az éjszakán minden eddiginél furcsább álma, rémálma volt, főleg pedig azzal a bizonyos sötét nagyúrral.

***
Nem egyszer volt már, hogy az álma akkor kezdődött, amikor még a bátyja és Tubrok nem tértek még vissza a bolygóra, de olyasmi nem nagyon, hogy az egyik olyan helyzetben veszi fel a vonalat az álom, amikor éppen kiengedték a városba a népéhez. Most ez egy ilyen volt, annak idején ezt a pár órát szerette a legjobban, amikor a twi’lek, Naz’wika éppen kiengedte, mert tudta, hogy legalább arra a pár órára nem kell a másik kegyetlenkedéseit elviselnie. A félelme és figyelme ekkor sem lankadt, mert tudta, ha bármilyen kis hibát elkövet, akkor azt a férfi nagyon is megtorolta. Mindig teljesen zárt ruhákban lehetett csak, hisz nem akarta mutatni és nem is mutathatta a kegyetlenkedés nyomait. Az egyik ilyen kinti alkalommal megismerte, hogy ez az, amikor először kapott a bátyjától hosszú évek után üzenetet. Azonban nem az a nő volt, aki elhozta neki, hanem egy ismerős személy, csak fiatalabb, Lord Xeth. A valóságban tudta, hogy a férfi bizonyosan nem úgy néz ki, ahogyan előtte megjelent, azaz nem az a szőke göndör, borostás férfi – akinek még a korát sem tudta; a férfi tizenkét évvel volt igazából idősebb nála – akit látott, hanem bizonyosan más. De itt az álmában ismét az a szőke férfi jelent meg és ő adta át az üzenetet. Itt, mint Lord Tubrok barátja és szövetségese mutatkozott be, 42-es ügynökként, aki a Birodalomban szolgál és dolgozik. Ettől kezdve a férfin keresztül tartotta a kapcsolatot és itt ő lett az, aki a leginkább segített a szervezkedésben köszönhetően annak, hogy ki-be tudott jutni a bolygóról. Ettől kezdve, amikor kijárt a városba a férfival találkozott és hamar sikerült is összebarátkozniuk, legalább is az ekkor tizennégy-tizenöt éves lány ezt hitte. A férfinak azért keltette fel a figyelmét igazából a lány, mert minden alkalommal elutasította a közeledését, ami annak fényében, hogy milyen körülmények között élt, nem volt meglepő. A következő két-három évben rendeszesen találkoztak azt az időt kivéve, amíg a lány fél szemére való vakulásnál hónapokat töltött gyógyulással. Ezek után következett az, hogy visszavették először a várost, majd megérkeztek Tubrokék. Az álmában sokkal nagyobb sereggel, itt Negyvenkettes segített a férfinak egy kisebb haderővel, hiszen a valóságban ilyesmi nem történt, saját maguk, külső segítség nélkül vették vissza a bolygót. Amikor végre találkozott a bátyjával és az uralkodójával, csak úgy, mint a valóságban, akkor találkozott itt az álmában is először Elofonnal, aki úgyszintén a lázadás egyik nagy alakja volt, csak ő a fővárosban ténykedett és nem arra, ahol Hyrsi kezdte az egész felkelést. És végül megérkezett Negyvenkettes is, akiről most tudta meg, hogy a férfi nem „csak” egy ügynök, hanem ő Lord Xeth, egy sith tanítvány, a Birodalmi hírszerzési szféra nagyurának tanítványa, és Tubrok barátja, akit még a Scarif-en ismert meg, ahol, mint a Halálosztagosok főparancsnoka Tubrok felettese volt. Mondani sem kell, hogy nagyon meglepődött a fiatal, ekkor alig tizenhat éves lány. Hát, még a folytatáson, ami ezek után következett, hiszen kettejük kapcsolata ténylegesen itt kezdődött.

***
Az álomban még egy nagy változás volt, többek között az, hogy Elofon is felfigyelt a lányra, ami a valóságban nem történt meg még sok-sok éven keresztül. Mind a két férfi elkezdett neki udvarolni, ekkor még messze, hosszú évekig nem volt olyan állapotban, hogy egyáltalán férfit engedjen a közelébe, ezt meg is mondta nekik, de igazából egyiket sem tántorította el. Végül Elofon volt az, aki belátta, hogy ez zavarja a nőt és csupán barátok lettek, de abból nagyon jók, akik mindig számíthattak a másikra. Azonban Xeth nem adta fel a dolgot, sőt olyan volt, mintha azáltal még jobban tetszett volna a nő neki, hogy folyamatosan nemet mond. A fiatal sith férfi ezek után egyre több időt töltött a bolygón, már csak amiatt is, mert a Birodalom része maradt, így a tényleges kinti háború vége után, amikor Hyrsi tizennyolc körül volt Xeth magát kiáltotta ki a bolygó kormányzójának és tette meg Tubrokot moffnak. Ezzel így némileg megőrizhették a függetlenségüket, mert Lord Xeth miatt speciális helyzetbe került a bolygó. A férfi továbbra sem adta fel az udvarlást, amikor csak találkoztak mindig udvarolt Hyrsi-nek, akire egyre nagyobb nyomás helyezkedett, hiszen lassan tényleg abban a korban volt, hogy házasodjon, nem is beszélve a kormányzó az, aki kerülgeti, harmadrészt erőszakkal is elvehetné őt Xeth, hiszen egy Sithnek nem illik nemet mondani. De a másik oldal is ott volt, hogy még mindig túlságosan is élt benne, amit Naz’wika tett vele éveken keresztül, a teljes testén viselte azokat a nyomokat, amiket meg sem akart mutatni másoknak, látta az ikerbátyja elborzadó képét, amikor meglátta őket, mit szólt volna valaki, aki akar is tőle valamit? Közben elvégezte az iskolát is és a harci képzése végére is ért. A vizsgát Xeth is végignézte és ezek után nem fogadott el nemleges választ, elvitte a nőt vacsorázni a bolygó legelőkelőbb éttermébe. Nem igazán volt kedve és Elofon is tanácsolta, hogyha tudja, akkor tartsa magát távol a férfitól, mert aggódott a fiatal tábornok Hyrsiért. Az étteremben tudtak először igazából elég kötetlenül elbeszélgetni Xeth-el, akit a saját maga legnagyobb meglepetésére – révén a valóságban nem így van – szimpatikusnak talált. A vacsora után még a főváros legnagyobb fedett parkjában, biodómban is sétáltak egy nagyot, itt fogták meg egymás kezét is először.

***
Igazából az álom innentől kezdve még szürreálisabb lett, mint előtte, nem mintha Hyrsi nem úgy vélte volna, hogy itt nem volt az. Az álmában ugyanis egy idő után teljes mértékben beleszeretett a férfiba, noha a látott képek alapján ezt sokáig tagadta és be sem ismerte, még a csókot sem hagyta a másiknak, nemhogy mást. Mindez a játék évekig tartott kettejük között. Ebből az időből rengeteg képet látott, ahogyan mindig elutasítja a másikat és egyáltalán nem értette, hogy miért is marad a másik, miért nem megy el, amikor plátói szerelmen kívül mást nem kapott, még egy csókot sem. Az évek alatt Lord Xeth-ből az álomban is a Hírszerzési Szféra nagyura lett, ezek után főleg nem értette a fiatal nő. Az álmában nagyon sokáig beérte az ilyen távkapcsolattal is, mint a valóságban. Egy idő után saját maga érezte kínosnak, hogy minden és mindenki arról írt, hogy Lord Xeth barátnője, miközben igazából a szó legszorosabb értelmében maximum olyan volt kapcsolatuk, mint két gyereknek, vagy kamasznak, amikor még egymás kezét megérinteni sem nagyon teszik. A jég első foka végül ott tört meg, amikor az álom során Hyrsi megkapta a Rocksolid Arms vezető pozícióját. Igaz nagyon sokan támadták amiatt, hogy csak azért kapja meg ezt a fiatal nő, mert a nagyúr szeretője, ami persze nem volt igaz, a férfi nem ez alapján osztogatta a rangokat, hanem rátermettség alapján – ezt a valóságban is tudta, így nem lepődött meg azon, hogy az álmában is ez jelentkezett – de itt, amikor a férfi ezt a tudtára hozta, akkor ugrott a másik nyakába és csókolta meg. Nem csak saját maga lepődött meg ezen, de a férfi is, főleg ennyi idő után. Az álmában nem csak Elofon nem örült ennek az egésznek, de a bátyja sem, de semmit sem tehetett, a férfi félt Xeth-től és attól, hogy mit tehet a hatalmával, szerette volna, hogyha Hyrsi elmegy a bolygóról egy időre, de ezt a barátja nem engedte és saját maga is a férfi mellett akart maradni. Tudta, hogy nem jó ötlet, de az álmában ez tűnt logikusnak és ennek volt a legtöbb értelme. Miután a csók elcsattant kettejük között a férfival egyre több helyen jelent meg, a Kaldahan-i média velük volt tele, nem pedig Tubrokkal és Ingriddel. Igaz a bolygón kívül soha sem mutatkoztak, mert Hyrsi nem igen hagyta el azt, bár tudta, hogy a Birodalomban kiváltságosként tekintik, akivel valamiért Xeth baromi sokat foglalkozik. Zavarta a népszerűség, szeretett csöndben, háttérben meglenni, különösképpen azért volt rossz, mert itt beleszeretett a mindig rejtélyes és irányításmániás férfiba, akivel már csak emiatt is furcsa párost alkottak, mert Hyrsi nem szerette, ha uralkodni próbáltak felette azóta, hogy élete nagy részében rabszolga volt a lázadás előtt. Bár úgy látta, hogy éppen ez volt az, ami szórakoztatta a nagyurat, hogy nem adott neki a nő különleges tiszteletet, hanem a kapcsolatukban egyenrangúak voltak. Már, ha ezt kapcsolatnak lehetett nevezni úgy, hogy csak csókokat váltottak és azt is hosszú évek után.

***
Újabb évek teltek el, noha nem kívülről látta saját magát, hanem mintha tényleg ott lett volna, amikor egy tükör előtt ment el, olyan volt, mint mostanság, szóval a jelenben lehettek legalább is így ítélte meg. Tudta, hogy a férfi némileg erőszakosabb lett az évek során olyan értelemben, hogy szerette volna végre kiteljesíteni a kapcsolatukat, mert Hyrsi még mindig folyamatosan nemet mondott, mert nem volt felkészülve és beérte ennyivel is. Igazából szerette a férfit, de ő érezte kínosnak az egészet, Elofon támogatta, hogy szakítson a férfival, de ez nem olyasmi volt, ami olyan egyszerű. A Birodalom egyik nagyuráról volt szó, akiket nem valószínű, hogy csak úgy szokás kihajítani és szakítani velük. Így ennél kellett rájönnie, hogy bármennyire is bátran viselkedett tudat alatt mégiscsak félt a nagyúrtól, amire valójában később nagyon is megkönnyebbült, hogy nem ment el a maradék józan esze, akkor sem, ha erős kislánynak mutatkozott a másik előtt a valóságban. Próbált többször is beszélni Xeth-el, hogy nem akarja ezt folytatni, de a másik csak kinevette és egyáltalán nem vette komolyan őt. Az álom innen pedig még nyomasztóbb volt, mert a férfi nem igazán akart várni, kidobni nem tudta őt, elhagyni a bolygót Tubrok, vagy Xeth engedélye nélkül nem hagyhatta el, azt pedig nem kapta meg, hiába próbálta. A kormányzói palotából hazaköltözött és már tényleg nagyon félt, de az egyik alkalommal Xeth ott is felbukkant, hogy bocsánatot kérjen a viselkedéséért. Nem igazán szoktak erotikus álmai lenni, ébredés után pedig végtelenül örült annak, hogy ez sem lett az, csak burkoltan. Mivel elküldeni nem küldhette el a férfit, így meginvitálta vacsorára, ahol végül is az idegessége miatt többet ivott, mint kellett volna, így viszont – mivel itt a történtek ellenére is vonzódott és oda volt a férfiért – nem tudott ellenállni, amikor Xeth elcsábította. A sok alkohol mindig is ismert volt arról, hogy feloldja a gátlásokat, ami itt is megtörtént, ezelőtt pedig mindig igyekezett nem túl sokat inni. A szőke férfi tekintetében elég sok mindent látott, mire az ágyba értek, vágyat, elégedettséget és még valamit, talán csalódottságot. Itt ez volt az első alkalma Naz’wika erőszakolásai óta, hogy férfival volt, az együttlét pedig ami csak ilyen sugallatok voltak nem is olyan volt, mint amit elképzelni lehetett volna – nem mintha bármikor is megfordult volna a fejében – egy ilyen férfinál, hanem olyan volt, mintha Elofonnal lett volna együtt. Később ébredés után legalább annak örülhetett, hogy az ágyjelenetben a saját szeretőjével való együttlétet képzelt a tudatalattija. Az álomban sötétben ébredt, a szőke férfi pedig az ágy szélén ült. Saját magán semmi ruha nem volt, a teste tele a sebekkel, hegekkel, amiket igyekezett a takaróval eltakarni, hogy azt magára csavarta. Rákérdezett, hogy valami gond van, mert soha sem látta ilyennek a másikat. A férfi csak megrázta a fejét, hogy semmi, mire a nő felhozta, hogy reggelizhetnének, Xeth ekkor fordult oda és csókolta meg a nőt, miközben azt suttogta, hogy ez remekül hangzik. Hyrsi a csók elején már érezte, hogy valami nem stimmel, hirtelen olyan gyengének érezte magát, próbálta ellökni magát a másiktól, de Xeth keze a tarkójára csúszott és kényszerítette a nőt a csókra. Ahogyan kapálózni, elhúzódni próbált, az életéért küzdve látta, hogy a bőre szürkéssé vált és öregedett iszonyúan gyorsan. Itt váltott a kép hirtelen olyanná, hogy kívülről látta magát Hyrsi és a haldokló saját magát és Xeth-et figyelte, ahogyan a nagyúr a csókon keresztül szívja ki belőle az életét. Az egész végén egy összeaszott vénasszony lett belőle, a férfi pedig ekkor lökte el magától, saját maga pedig holtan, összeaszottan került az ágyra. A férfi még megjegyezte, hogy kár, hogy itt már nem ellenkezett, így unalmas lett…

***
Hyrsi ebben a pillanatban sírva, leizzadva egy hangos sikoly kíséretében ébredt fel úgy, hogy ül az ágyban és Elofon aggódó hangját hallotta és a férfi karjait érezte maga körül, hogyan éppen megnyugtatóan szólt hozzá az aggodalmon felül, hogy csak álmodott és minden rendben lesz. Mivel nem szeretett az álmairól beszélni, ezt pedig Elofon is tudta, így nem is kérdezte, inkább csak lehúzta magához az ágyra a nőt és a mellkasán szorította Hyrsi-t magához, akinek nagy nehezen sikerült legyűrnie a remegését és sírást is abbahagyni. Már nem érezte azt, amit az álomban, leginkább csak rosszullét és hányinger fogta el attól, hogyha belegondolt abba, hogy mi történt az álomban. Elofon már ott is védte, ott is őt kellett volna választania. Nem akart, nem akart emlékezni arra, hogy ő és Xeth együtt voltak az álomban. Végül hosszú percek után a párja megnyugtató szavai és ölelése közepette újra sikerült elaludnia és ezúttal kellemes hóesésről és egy kirándulásra Elofonnal álmodott, reggelre pedig szerencsére már alig emlékezett az éjszakai rémálomra…

***
Újra bármi jöhet és bárki által.