Kaylyn Rix
1 / 1 oldal • Megosztás
Kaylyn Rix
by Rhyssa Edaara Quillan Hétf. 21 Aug. 2017, 22:52
Név: Kaylyn Rix
Egyéb név(i): Kaylyn Ashanté Rix
Faj: kiffar (humanoid)
Nem: nő
Jellem: Érdekes jellem, ha munkáról van szó, könyörtelen és érzelemmentesen hajtja végre a parancsokat, nem kérdez, csak cselekszik mindenféle könyörület nélkül öli meg azokat, akik ellen felbérelték. Magán életben pedig szeret mindenkinek az idegeire menni, kissé szeleburdi és folyton idióta kérdéseket tesz fel, pusztán azért, hogy mások idegeire menjen. Jelen időszakban Pellaeon admirálist – Apuci-t – szemelte ki arra, hogy az őrületbe kergesse.
Születési helye és idő: BBY 15, Kiffu (eredeti star wars univerzum)
Kor: 24 év (MU 2-től folytatódik tovább)
Család: Rix és Vos klán a saját realitásában, itt a Rix klán
Foglalkozás/kaszt: erőhasználó (szürke jedi lovag), fejvadász, elitkatona a Birodalmi seregben
Testmagassága: 175 cm
Testsúlya: 65 kg
Szeme színe: zöld
Haja színe: fekete
Bőre színe: kaukázusi
Különleges ismertetőjel: Magas és karcsú, a háta közepéig érő fekete raszta haja van, arcán egy sárga csík díszeleg, ami a nagyanyja révén került be a családba. Amúgy meg pont úgy néz ki, mint az avataron.
Egészségi állapot/ betegségek: teljesen egészséges
Családi legendák:
Legendák, a családomban rengeteg ilyen volt és van most is életben. A történetünk évszázadokkal, ha nem évezredekkel ezelőtt kezdődött a Kiffu-n, persze, hol másol kezdődhetett volna. De nem ez a lényeg, BBY 19-ben születtünk újra, ha fogalmazhatok így. Akkoriban a mostanra halott dédnagyanyám volt a klán vezetője, amikor az unokája az unokanővérem Lairorellen Rix – bár ha jól tudom nem nagyon használta ezt a nevet, inkább apai nevét a Verenwart, ugyanis soha sem ismerték el a klán törvényes tagjaként. Az ő ármánykodásának köszönhetően majdnem kihalás szélére került a családunk, de sikerült talpra állni és újra rendeznünk a sorainkat és újra egy erős klán lettünk, de igazából ez nem tartozik ide. Igaz kapcsolódik, de nem létfontosságú információ. Az öccse is abban az évben halt meg, BBY 19-ben, akit viszont nagyanyja befogadott a családba és teljes jogú tag vált belőle, de a saját nővére végzett vele. Az okokat sajnos nem ismerjük, mert nem maradtak fent, csak, hogy a fiatal fiú halálát lelte egy támadás alkalmával.
Családi legendák közé tartozik unokanővérem is, Ashanté, akiről ikernővérem lett elnevezve, majd én magam is felvettem azt a nevet, hogy munkám során használjam. Ő BBY 4-ben veszítette az életét, egy Hutt és Birodalmi fennhatóság alá tartozó műholdon, aminek Dokkoló volt a neve. Az értesülések szerint a társai még rosszabbul jártak, mint ő. A története röviden, de tényleg csak úgy, az egyik egy furcsa növény ellopott egy sith űrhajót, három másikat visszavittek a rabszolga hajóra félholt állapotban, és többé információ nem volt róluk, feltehetőleg meghaltak. Az ötödik, nos igen ő remek pályát futott be a az egyik nagy moff személyi orvosaként. Míg Ashanté meghalt, de legalább nem lett belőle újra rabszolga és gladiátor. Az emléke örökké élni fog a család tagjai között.
Más kiemelkedő személyről nem nagyon tudunk a családban, már ami magát a klánt és fajunkat illeti ott van még egy pár, a leghíresebb, Quinlan Vos-ról róla azonban nem fogok szót emelni, őt mindenki ismeri köreinkben, igaz soha sem ismertem és nem is találkoztam vele, de a mai napig életben lehet és odakint van valahol. A családunk azon ága, amelyikben én is születtem azok kötődnek a Vos-okhoz, de csak anyai nagyanyám révén, aki maga is abban a klánban született, neki köszönhetően lett a család ezen ága sárga csíkos a megszokott vörös helyett. Igaz bátyám gyermeke már ismét vörös, de ha egyszer én családalapításon gondolkodom majd, akkor a sárgát viszem tovább. Nos igen, a női ág öröklődik mindig tovább.
Lehetséges, hogy ezért matriarchák a klánok vezetői, de ebben a kérdésben már nem vagyok biztos. Túlságosan ősi hagyomány ahhoz, hogy utána járhattam volna. A család minden ága tisztavérű kiffar a Verenwar ágat leszámítva. Soha sem értettem meg, hogy Nolane miért pont egy sima embert választott magának, ami pedig még inkább remek kérdés volt, hogy Quila Rix, a dédnagyanyám miért nem fogadta el ezt és miért akarta Ellen halálát, az öccsét Tinte-t megkímétle, mert ránk hasonlított, de a lánynak, akárcsak a saját lányának vesznie kellett. Érdekes elgondolás, mi lett volna, ha nem öleti meg a saját lányát és ennek következtében Lairorellen nem gyűlöli meg a saját fajtáját és családját és nem próbál minket kiirtani.
Ezeket az időket nem éltem meg szerencsére, vagy sajnos, hiszen csak 4 évvel az események után születtem.
A lényeg a lényeg, Ellen ármánykodása hamar véget ért, nem tudni, hogy miért. Lehet, hogy meghalt, vagy Quila és Tinte halála után már nem látta értelmét ezt folytatni. A 66os parancs kiadásával és Birodalom felemelkedésével pedig egészen biztosan bujdosnia kellett, ha még életben volt, hiszen hiába nem volt soha Jedi egy képzett erőhasználó sem maradhatott életben. Ő rá is vadásztak. Akárcsak a család egy másik képzett erőhasználójára Nemic Rix-re, aki anyám unokatestvére volt és ő maga is a vörös ágról származott.
Nemic nem menekült, pontosabban nem járt egyik bolygóról a másikra, ő annak idején Jedi lovag volt a régi Köztársaság idejében, és szerencséjére Nar Shaddaa-n tartózkodott, amikor kiadták a parancsot, így megmenekült. A Kiffun rejtőzött el, pontosabban visszatért a családjához, de soha sem mondott le a régi életviteléről, furcsa szerzet volt, de kedveltem. Ő tanított engem és ikernővéremet is, egészen mindkettejük tragikus haláláig…
De akkor azt hiszem, hogy már nem maradt már senki, akiről érdemes lenne még szót ejteni, így lassan belekezdek saját életem történetébe is.
Gyermekkor – BBY 15 – 5:
Tizenöt évvel a Yavin-i ütközet előtt születtem a Kiffun, második illetve egészen pontosan harmadik gyerekként a családban. De ez sem fontos, ami inkább különös, hogy milyen is volt a családom, mindketten politikusok a Birodalmi szenátusban, ennek ellenére igen sok időt töltöttek a Kiffun is és nem csak Coruscanton. Visszatérve az egészre, ikerként születtem, néhány perccel Ashanté nővérem után. Apám tért csak vissza Coruscantra a születésünk után, anyám pedig maradt otthon, hogy kettőnket és bátyánkat neveljen. Igen, Garon, ő maga is egy furcsa szerzet volt a családban, ő volt a tudomásunk szerint az egyetlen olyan a családban, aki nem volt erőérzékeny. Mikor egy évesek lettünk anyánk is Coruscantra ment, hogy apánkhoz csatlakozhasson, minket pedig otthon hagyott, hogy Nemic nagybátyánk vigyázzon ránk. Ő volt az első, aki felfedezte, hogy mindketten erő érzékenyek vagyunk a nővéremmel együtt is, és két évvel korábban ő jött rá arra is, hogy Garon pedig nem.
Kikérte a szüleink véleményét azzal kapcsolatban, hogy taníthasson minket, ha már kellően idősek vagyunk, csak a legalapvetőbb dolgokra, hogy könnyebben megvédhessük magunkat, ha úgy hozza a sors. Igaz ezzel nagy veszélyt is a nyakunkba akasztott, hiszen még mindig vadásztak az esetleges Jedi túlélőkre, de a szüleink beleegyeztek. Itt még senki sem tudta, hogy később ez lesz a vesztünk, de erre majd csak jóval később térek ki.
Igen gyakran késő estig hallgattuk a meséit és elbeszéléseit, már igen fiatalon is, egy időben többet volt velünk, mint a saját szüleink. Ekkoriban még bátyánk is velünk hallgatta a tanításokat, az eszméket, amik egy elveszett korszak legendái voltak már csupán. Egy olyan világé, ami többé soha sem jön vissza. Három évesek lehettünk, amikor szüleink hazatértek és minket is magukkal vittek egy időre Coruscantra. Az addig csak mesékben hallott egykori Jedi templomot is megcsodálhattuk, ami most viszont Palpatine császár palotája volt. Sajnáltam, hogy belülről nem lehet megcsodálni azt, és mást sem nagyon láttunk a fővárosból. Amíg a szüleink ülésen voltak és Kiffu érdekeiért harcoltak, mi a szállodai szobánkban kuksoltunk. Csupán két hétig voltunk itt, amikor hazatértünk és ettől kezdve nem is nagyon hagytuk mi el hárman a Kiffut, csak a szüleink. De bár ne tették volna.
Három és fél évesek voltunk, amikor Nemic elkezdte a kiképzésünket, teljes mértékben alapfokon, nem mert kockáztatni, se ő, se a szülők, főleg, mert előbb vagy utóbb félő lehetett, hogy valaki megérzi rajtunk ezt, amint kikerülünk majd a bolygóról, ha idősebbek leszünk. Az Erő használatban Ashanté bizonyult jobbnak és sokkal tehetségesebbnek nálam, úgy tűnt, hogy ő anyánk képességeit örökölte e téren, én pedig apámét. Garon és én voltunk, akik bírtunk a psziometira képességével, míg nővérem egyáltalán nem. Nos igen, nekünk lényegében ez maradt, ha már erőhasználat nem nagyon ment nekem. Az alapokkal kezdtük, meditáció, az erő észlelése és, hogy egyes dolgokra sokkal tovább tudjunk emlékezni. Folyamatosan le voltam maradva Ashantéhoz képest és lassan haladtam csak. Nekem körübelül egy évembe telt, amit ő néhány röpke hónap alatt megtanult. Ő tárgyakat reptetett mire én odajutottam, hogy egyáltalán próbálkozni tudjak ezzel.
Mire négy évesek lettünk a szüleink egy hosszú távollétből tértek haza és örömmel tapasztalták, hogy lányaik mennyit fejlődtek ezen a téren. A bátyánk mellé tanárt fogadtak, mert őt szánták arra a pályára, amin ők is voltak, diplomatának. Persze alapműveltség mindenkinek kell, így mi is tanultunk írni, olvasni, asztrogálni, fizika, matematika, bár engem mindig is a történelem és a hadászat vonzott, de hadászati tanárt soha sem tudtak nekem szerezni, ezért is vannak a folyamatos kérdéseim ezzel kapcsolatban. Ekkor tájt akartam stratéga lenni, de még soha sehol sem hallottam kiffar stratégáról, bár miért ne lehetnék majd én az első. Gyermeki vágyálmok, de ettől függetlenül mind a mai napig érdekel és utóbbi időben drága Pellaeon admirálist bombázgatom ilyen kérdésekkel, de hogy miként kerültem oda, ez is későbbi dolog.
Persze most is eljött az az idő, hogy szüleinknek vissza kellett térni Coruscantra, de soha sem érték el azt. A diplomáciai hajóra rátámadtak a kalózok és mindkettejüket megölték. A Birodalom persze nyomozott egy ideig az elkövetők után, ha a hírek igazak, de nem hiszem így a banda megúszta mindenféle atrocitás nélkül és egy másik diplomata vette át a helyüket a szenátusban. Fogalmam sincs, hogy kicsoda, de nem is érdekelt egyáltalán. Így maradtunk Nemic nyakán. Ez így nem teljesen pontos, mert a teljes klán ott volt családnak, hiszen mindannyian rokonok voltunk, így soha sem voltunk egyedül, még akkor sem, ha a szüleink már nem éltek.
A tanulásunk tovább folyt, bár már nem nagyon találkoztunk a bátyánkkal, mert rá már nem volt nagybátyánknak annyi ideje főleg, hogy ilyesmire nem volt használható. Még mindig odahaza laktunk és itt tanultunk, mire öt éves lettem már én is tudtam használni a telekinetikát, de a persze nővérem addigra már bőven felettem tartott ezen a téren, mindig más időben foglalkozott velünk Nemic, velem kicsit többet, hogy behozzam Ashantét, de hasztalan volt, nem nagyon akart menni a dolog.
Az évek teltek és múltak igazából a tanuláson kívül nem sok dolog történt velünk mire tíz évesek lettünk. Talán annyi, hogy Nemic időnként eltűnt, később tudtuk meg, hogy felcsapott fejvadásznak, mert hát valamiből neki is meg kellett élnie és gyakorta időzött Nar Shaddaa-n. Tény, hogy veszélyes volt, mivel ismerték az arcát a birodalmiak a körözött feltehetőleges jedik között volt még BBY 10-ben is. ekkoriban halottunk róla, hogy Quinlan Vos is életben van, így lehet, hogy vele is találkozott, de erről soha sem beszélt és arról sem, hogy miket csinált, amíg nem volt velünk. Olyankor mindig elméleti képzést kaptunk és tanultunk a klán többi tagjától, vagy mivel szüleink kellően tetemes vagyont hagytak ránk, így tanároktól is. Mikor kellően idősek lettünk még iskolába is jártunk, ahol persze rejtegetni kellett mindazt, amit tudunk, még akkor is, ha kiffarok között tanultunk.
Elég hamar megtanultuk ezt, hogy nem szabad kimutatni, hogy többre vagy képes, mint más, az maradjon otthonra, hiszen a rohamosztagosok mindvégig vadászták az erő érzékenyeket, pontosabban az erőhasználókat. Sötét idők voltak azok, talán mind közül a legsötétebbek, így visszatekintve. Nah igen ott tartottam, hogy teltek múltak az évek, tíz évesek voltunk, addigra megtanultam a telepátiát is, a tudományom itt kifulladt, azóta szinte semmit sem fejlődtem ezen az ágon, talán a fénykardvívás az egyetlen dolog, amiben igen. De ne rohanjak ennyire előre.
Tíz éves korunk nagy vízválasztó volt mindkettőnknek. Nemic hosszabb időre volt távol Kiffutól és amikor visszatért két darab fénykardot hozott pluszban magával, és eljött az ideje, hogy ezt is megtanuljuk. Évekkel le voltunk maradva az egykori Jediktől, de nem is ez volt a fontos, nem Jediknek képzett minket, csak önvédelem volt az egész. Szóval két fénykarddal tért haza, két zöld pengéjű gyakorló fegyverrel és ettől kezdve ennek a használatát tanultuk. Már amikor nagybátyánk itthon volt és ez egyre ritkábban esett meg. Immáron neki is menekülnie kellett és nem mert túl sokáig egy helyben maradnia, a Birodalmiak és fejvadászok rátaláltak. De hogy ezek után én mégis jelenleg a birodalomnak dolgozom, az idők változnak és vannak olyan történések, amik erősen megváltoztatják az ember, jelen esetben egy kiffar hölgy véleményét is.
Kamaszkor – BBY 5 – ABY 2:
Még mindig tíz évesek voltunk, most egy kicsit hosszabb ideig volt itthon Nemic, ezt pár hétre értem, de utána máris felszívódott, majd hetekkel később újra felbukkant. És ez így ment folyamatosan éveken keresztül, hét évig egészen a halálukig. A legalapabb dolgokkal kezdtük a fénykard vívás tanulását. Csak egyetlen formát ismert lényegében az V-t, Shien a neve azt hiszem, de nem vagyok benne biztos, hogy jól emlékszem. Részletezzem a lényegét vagy ne? Nem hiszem, bár kétlem, hogy bárki is értené, hogy mire gondolok, de szeretek titokzatosnak és okosnak látszani, így nem osztom meg senkivel. Gyakorló pengékkel eleinte a mozdulatokat gyakoroltuk, ami ehhez a formához tartozik és az erő segítségével tanultuk forgatni.
Nem kell mondanom, mindenki kitalálhatja Ashanté jobb volt ebben is, hát persze, de soha sem irigykedtem ikernővéremre ezzel kapcsolatban. Ő volt nagyobb veszélyben, így még féltettem is emiatt. Nah igen az érzések, soha sem tudta Nemic elérni, hogy elfojtsuk őket teljesen, ahhoz túlságosan indulatosak voltunk mind a ketten, de ő maga is. Nem sikerült, talán neki sem teljesen, de ugyebár én soha sem voltam annyira képzett, hogy ezt meg tudjam ítélni, vagy érezhettem volna. Kiffarok vagyunk és ez lényegében mindent elmond rólunk. Igaz mi soha sem voltunk a sötét oldal szélén, ők nem, de én igen, de ez nem ezekben az időkben volt, hanem manapság. Amikor rám ismét sötét idők járnak, nem csak rám, hanem a teljes galaxisban. Idegen erők ébrednek fel és olyan hatalmak bukkannak fel, amik évezredek óta szunnyadnak. Néha jó műveltnek lenni és tudni az igazi sith-ekről. Vajon van még olyan, aki ezekről tud? Vagy ha nincs mennyit fizetnének ezért a tudásért, esetleg meg is ölnének érte?
BBY 4 nagy csapás volt a családnak, az év elején Ashanté nagynénénk eltűnt, nem sokkal később derült ki, hogy fogságba esett egy kalóz bázison, igazából azután tudtuk meg, hogy megszökött onnan. Nem sokkal később már csak halálhírét hallottuk és, hogy a birodalom, hála a Kiffu követének hazaszállították a holttestét, hogy idehaza családi körben temethessük el. Ekkor döntöttem el igazából, hogy fejvadász akarok lenni, ha már stratéga úgysem jöhet össze és úgy tűnt, hogy az elképzelés Nemic fejében is megfordult. És ekkor igazából az egész dolog el is dőlt.
A következő négy év (BBY 5-1) a tanulás szellemében merült ki, az iskolát korábban fejeztük be az átlagnál, hála a fiatalkori tanároknak. Garon tizenhat évesen került be a főiskolára, ahol diplomáciát és jogot tanult, ő még mindig nem tett le arról, hogy a halott szüleink nyomdokaiba lépjen. A család feketebáránya volt valamilyen szinten. Nos igen egy kiffar harcos lesz, katona, orgyilkos vagy fejvadász, esetleg régen jedi és sötét jedi, de hogy jogtudós és diplomata, na de kérem, ez nagyon ritka. Szóval miután befejeztük az iskolát nem mentünk főiskolára, hanem most már tényleg csak Nemic foglalkozott velünk, megtanított bánni minket a lőfegyverekkel, közelharc, rejtőzés, lopózás és beépülés, minden ami ilyenkor csodás és remek lehet, ha pénzért akarsz ölni.
Végre volt valami, amiben jobb voltam, mint Ashanté, és azok ezek a képességek voltak. Míg ő maga az Erő jártasságokban jeleskedett nekem ezek mentek jobban, amihez nem kellett azt használni. Kamaszodni kezdtünk és ez szörnyen megnehezítette Nemic dolgát, igaz soha sem voltunk civakodó testvérek, ennek ellenére igen nehezen boldogult kettőnkkel. Nem hiába régen csak egy tanítványt adtak egy mester alá, neki pedig kettővel kellett megbirkóznia. Nem irigyeltem érte. Egy ideig kerültük a bajt és az ilyen dolgokat, de tizenöt éves korunkban kezdődött az egész, amikor már kellően nőnek néztünk ki mind a ketten és nos hát nem a legcsúnyább fajtából.
Ha a férfiak jelentős része megfordul utánad, akkor talán jobb fajtából is való vagy. Egyik este a barátainkkal ellógtunk a legközelebbi kantina felé vettük az irányt, hogy mulatsággal töltsük el az esténket és persze ivászattal. Mondjuk ekkoriban nem volt a legjobb hangulat a Birodalomban, ugyanis nem sokkal korábban pusztították el a lázadók a Halálcsillagot és az Uralkodó felszámolta a Birodalmi szenátust is. Minket nem nagyon érdekelt, mi szórakozni akartunk. Minden remekül ment, egészen addig, amíg el nem kezdtünk szabak partit – póker helyi sw verziójának neve – játszani és fel nem tűnt, hogy a rhodiai, aki velem szemben ült, csalni próbált. Naná, hogy szóvá tettem, hiszen már vagy száz kredtitet elnyert tőlem. A társaim azonnal abbahagyták a pazak-ot – rulett sw verziója – és jöttek segíteni.
- Akkor haver kérem vissza a pénzemet – mondtam neki.
- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz…
Naná, de tudtam, hogy ezt fogja válaszolni és még gondolatolvasást sem kellett használni. A következő pillanatban gondolkodás nélkül már ugrottam és támadtam is puszta kézzel, a rhodiai kicsi és feltehetőleg nem is erős… csak arra nem számítottam, hogy van pár haverja is, akik egyből itt voltak, hogy megöljék a bulit. Alig fél perc alatt már a bár hátsó udvarán voltunk a gorillákkal és a rhodiánnal. Egy kezet éreztem a torkomon és egy öklöt láttam csak elsuhanni magam felé. Piszkosul fájt és csillagokat láttam, de valami feltűnt a fazon oldalzsebében egy bankkártya. Szerencsémre azzal volt elfoglalva, hogy engem hagyjon helyben így nem tűnt fel neki, hogy két ütés között lenyúltam a kártyát.
Lehet, hogy ott helyben agyon is vert volna, ha valaki nem hívja ki az őrséget, a birodalmiak cibálták le rólam és vitték az egész bagázs a börtönbe.
- Nézzétek meg mit szereztem – vigyorogtam fel a földről a többiekre.
- Most ezzel azt akarod mondani Kaylyn, hogy kizsebelted, amíg azzal volt elfoglalva, hogy agyon verjen? – kérdezte aggódva a nővérem.
Elvigyorodtam még szélesebben és bólintottam, majd minden sötét lett. Mire magamhoz tértem már otthon voltam. Ettől kezdve ezt igen megkedveltem és a verés nem vette el a kedvemet. Sőt lassanként jó pár helyről ki is voltam tiltva kocsmai verekedés kirobbantás miatt és najó bevallom még börtönben is ültem emiatt, de csak egy-egy éjszakára tartottak bent szerencsére. Csupán pár törött orr, egy-két kéz ennyi volt a számlámon még, sőt még élveztem is ezt. Nemic ezt használta ki, míg Ashanté gyomra nem feküdt ehhez, ő meg is bukott a fejvadász vizsgánkon.
ABY 1, tizenhat évesek lettünk a fejvadász kiképzésünk is véget ért és eljött az első feladatunk, egyszerű volt, kaptunk egy-egy ellenfelet és öljük meg a lehető leggyorsabban. Mindkettőnknek körözött bűnöző jutott, szóval még legális is volt. Kicsit fura érzés volt végigkövetni az ember fickót a város utcáin majd be egy sikátorba, ahol meghúzta magát úgy nézett ki, hogy vár valakit. Nem volt sok időm, lepillantottam a kezemben lévő fegyverre, majd fel a fickóra. A köpenyem alá rejtettem a pisztolyt, majd kiléptem az árnyakból, nem voltam képes úgy megölni, hogy így aljas módon hátulról. Nyeltem egy nagyot, ahogyan felém fordult.
~ Ez nem ember, csak egy tárgy, amit le kell lőni, gondold, hogy egy céltábla csupán ~ gondoltam.
- Mit akarsz? – kérdezte, egyelőre nem húzott elő fegyvert, egy fiatal nő nem jelenthetett számára nagy veszélyt.
- Bocs, semmi személyes, haver – mondtam és a köpenyem alól tüzeltem.
Figyeltem, ahogyan eldől, másodpercekig nem tudtam mozdulni, csak döbbenten néztem előre, hogy tényleg képes voltam erre. Ez egy élő személy volt.
- Nem, csak egy tárgy – hallottam magam mellől Nemic hangját. – Soha se gondolj rájuk élőként, mert nem fog menni.
Végül is igaza lett, Ashanté már az első embert képtelen volt megölni, nekem pedig körübelül a harmadik ölés már nem okozott sokkot és attól kezdve képes voltam őket tárgyként kezelni, akik csak egy pénzforrás. Nem érdekelt, hogy mit tettek, fizetnek érte, akkor meg kell halnia. Ez az élet rendje, csak egy kis bábú voltam, aki azt teszi, amit mondanak neki, nem kérdez, csak cselekszik.
Majd eljött az a nap, ami mindent megváltoztatott. Egy testőrségi feladattal bízták meg Nemicet és ő Ashantét vitte magával az útra a Circapous felé tartottak a hajójukkal. Egy lázadó politikust kellett kimenteni onnan és megvédeni, majd eljuttatni őt az egyik bolygóra. Minden rendben volt egészen addig ki nem léptek a hipertérből és egy csatában találták magukat. Ez volt a legkisebb probléma a fickót sikerült megmenteni, de a birodalom elfogta a hajót miközben távozni készültek. A férfi bepánikolt és a hajót a nővéremmel és nagybátyámmal együtt lelövette a lázadókkal.
Felnőttkor ABY 2 – :
Én otthon voltam, de egyből tudtam, hogy baj van. Órákkal később futott be a hír a halálukkal. Ettől kezdve gyűlöltem a lázadókat és nem tudom, de szörnyen éreztem magam. Csak az üresség maradt, hogy ikernővérem halott volt és a férfi is, aki apám helyett apám az elmúlt tizenhárom évben. Bátyám nem hagyta ott az iskolát, így tizenhét éves koromra teljesen egyedül maradtam. Nem maradt utánuk semmi más csak az üresség, egyedüllét és a Nemic által készített éles fénykard és a tudás, amit hátrahagyott. Amit persze nem nagyon tudok használni, mármint ami a jedi részt illeti, eddig kiegyenlítettük egymást Ashantéval, de most mindenben egyedül kell majd boldogulnom és ez szörnyen nehéz volt.
Hónapok, ha nem egy teljes év telt el addig, hogy sikerült megszoknom a magányt, hogy a lelkem másik fele nincs többé. Tizennyolc éves lettem, amikor úgy döntöttem, hogy nincs miért itt maradnom és a jelenlegi klán vezért kértem, hogy engedjen el, hogy a saját utamat járhassam szerte a galaxisban egy ideig. Megkaptam az áldását és persze, hogy bármikor hazatérhetek, ha a szükség úgy hozza, így hát a családi áldással a hátam mögött elhagytam Kiffut, hogy a saját talpamra áljak.
Nehezebb volt, mint gondoltam, de szerencsére kicsiny tapasztalatomnak az életbennmaradás terén és műveltségemnek hála lassanként magamra találtam. Idekint is találtam szövetségeseket, akik révén munkákhoz jutottam és sikerült több tapasztalatot is szereznem. Nemic szavai minden egyes ravasz meghúzáskor ott csengtek a füleimben, hogy ezek tárgyak csupán, így sikerült mindent elvégeznem. Időközben bejártam a galaxis nagy részét is, és lassanként minden fontosabb helyet megismertem. A Birodalom elbukott az új köztársaság felvirágzott. Nos őket kerültem továbbra is, csak akkor mentem a közelükbe, ha valakit meg kellett ölni. Továbbra sem bocsátottam meg, amit tettek.
Jabba meghalt, pedig sokáig neki dolgoztam, így kereshetem újabb munkaadót és mily meglepő, hogy őt is a lázadók ölték meg, kezdett unalmas lenni, hogy folyamatosan ők azok, akik keresztbe tesznek nekem. Előbb vagy utóbb én fogok nekik és ó igen, azt nagyon meg fogják keserülni.
Huszonnégy éves voltam, amikor ABY 8 végén egy helyes fiúba futottam bele az egyik űrállomáson a mélyűrbe. Iszogattunk, beszélgettünk, majd miegymás, mindenki el tudja képzelni, pár hónapig együtt is maradtunk és sikerült kiderítenem pár dolgot Mynar Devis-ről. Igen meglepődtem, amikor az informátoraim szerint a kölyök nem volt más, mint Gilad Pellaeon birodalmi admirális törvénytelen fiacskája. Nos azt hiszem, hogy meg is volt az egyenes utam a birodalom szolgálatába.
Az űrállomáson váltam el Mynar-tól, persze komlinkszám csere, és hogy majd valamikor találkozunk. Egyből az első szembejövő olyan feladatot vállaltam el, amivel birodalmiak közelébe kerülhetek. Heteken át terveztem az akciót, hogy biztosan élve fogjanak el, mert nem lett volna jó ennyire a siker kapujától elbukni és csak náluk tudok keresztbe tenni kellő képen a Köztársaságnak, csak ez volt az ok. Meg feltételeztem, hogy jól fizetnek, bár lehet, hogy ez ügyben Talon Karrdét is fel kéne keresni előbb vagy utóbb.
Szóval feladat, mindent előkészítettem és bele is vágtam a dologba, egy információ megszerzése volt a gond, persze elbaltáztam, najó a rohamosztagosok is röhögtek majdnem azon, amit előadtam, hát miért is ne és elfogtak. Teljes mértékben látszott, hogy engedtem magam, de mégsem mászhattam be ide feltartott kézzel, hogy hahó Apucihoz jöttem. Majdnem após, így az apuci név az admirálisnak tökéletes. Eriadu egy isten háta mögötti hely, de mint kiderült sikerült úgy időzítenem, hogy az admirális is itt van. Csodálatos ennél jobban nem is alakulhatott volna. A börtönben volt néhány őr, akikkel élvezettel elcsevegtem, és tuti, hogy az öreg is hallotta.
- A birodalom elbaltázta a Yavin-i csatát, de komolyan. Könnyedén győzhettek volna, ha kilövik első lépésben a bolygót, ami útban van és nem megkerülni próbálják, majd pedig a lázadók bázisát. Amilyen bénák voltak, nem csoda, hogy kikaptak. És lett volna még pár ötletem az Endor holdi csatára is… mondják, mikor kapok valamit enni? És mikor láthatom apucit, biztosan kíváncsi lenne rám az öreg Pellaeon admirális, ha már egyszer úgyis unokája lesz…
Hazudtam ebben naná, hogy igen. Satöbbi, folytattam, amíg egy ütés el nem hallgattatott. Úgy látszik errefelé nem szeretik ha valaki sokat beszél. Ah nocsak egy kopasz fickó jött be a cellába és ételt hozott.
- Heló, Kaylyn Rix vagyok – mondtam vigyorogva.
- Tessék? – kérdezett vissza.
- Tudod, amikor valakik találkoznak, akkor illik bemutatkozni.
Egy újabb ütést kaptam az egyik rohamosztagostól. Ebéd után még két rohamosztagos jött be, miért pont ekkora időzítik a kínzást?
- Ki maga?! – kérdezte.
- Biztosan tudni akarja? – kérdeztem vissza nagy szemekkel.
- Ne szórakozzon velem! Ki maga?
- Valaki, akit ha a közelében tart, soha sem tudja majd lekaparni magáról. Najó Pellaeon admirális fiának Mynar Devis-nek felesége, szóval szeretnék találkozni az apósommal, hogy tudassam unokája lesz!
Persze az első vizsgálaton lebukom, hogy ez hazugság, de remélhetőleg az öreg meglátogat. A rohamosztagosok persze egyedül hagytak újra órákra, majd mire kint sötét lett az ajtó kinyílt és nocsak ki volt az.
- Apuci! – kiáltottam fel vigyorogva.
Folytatás a bővítésekben, amik lejátszódtak korábban az swhun-on, a következő reagban.
Egyéb név(i): Kaylyn Ashanté Rix
Faj: kiffar (humanoid)
Nem: nő
Jellem: Érdekes jellem, ha munkáról van szó, könyörtelen és érzelemmentesen hajtja végre a parancsokat, nem kérdez, csak cselekszik mindenféle könyörület nélkül öli meg azokat, akik ellen felbérelték. Magán életben pedig szeret mindenkinek az idegeire menni, kissé szeleburdi és folyton idióta kérdéseket tesz fel, pusztán azért, hogy mások idegeire menjen. Jelen időszakban Pellaeon admirálist – Apuci-t – szemelte ki arra, hogy az őrületbe kergesse.
Születési helye és idő: BBY 15, Kiffu (eredeti star wars univerzum)
Kor: 24 év (MU 2-től folytatódik tovább)
Család: Rix és Vos klán a saját realitásában, itt a Rix klán
Foglalkozás/kaszt: erőhasználó (szürke jedi lovag), fejvadász, elitkatona a Birodalmi seregben
Testmagassága: 175 cm
Testsúlya: 65 kg
Szeme színe: zöld
Haja színe: fekete
Bőre színe: kaukázusi
Különleges ismertetőjel: Magas és karcsú, a háta közepéig érő fekete raszta haja van, arcán egy sárga csík díszeleg, ami a nagyanyja révén került be a családba. Amúgy meg pont úgy néz ki, mint az avataron.
Egészségi állapot/ betegségek: teljesen egészséges
Előtörténet:
Családi legendák:
Legendák, a családomban rengeteg ilyen volt és van most is életben. A történetünk évszázadokkal, ha nem évezredekkel ezelőtt kezdődött a Kiffu-n, persze, hol másol kezdődhetett volna. De nem ez a lényeg, BBY 19-ben születtünk újra, ha fogalmazhatok így. Akkoriban a mostanra halott dédnagyanyám volt a klán vezetője, amikor az unokája az unokanővérem Lairorellen Rix – bár ha jól tudom nem nagyon használta ezt a nevet, inkább apai nevét a Verenwart, ugyanis soha sem ismerték el a klán törvényes tagjaként. Az ő ármánykodásának köszönhetően majdnem kihalás szélére került a családunk, de sikerült talpra állni és újra rendeznünk a sorainkat és újra egy erős klán lettünk, de igazából ez nem tartozik ide. Igaz kapcsolódik, de nem létfontosságú információ. Az öccse is abban az évben halt meg, BBY 19-ben, akit viszont nagyanyja befogadott a családba és teljes jogú tag vált belőle, de a saját nővére végzett vele. Az okokat sajnos nem ismerjük, mert nem maradtak fent, csak, hogy a fiatal fiú halálát lelte egy támadás alkalmával.
Családi legendák közé tartozik unokanővérem is, Ashanté, akiről ikernővérem lett elnevezve, majd én magam is felvettem azt a nevet, hogy munkám során használjam. Ő BBY 4-ben veszítette az életét, egy Hutt és Birodalmi fennhatóság alá tartozó műholdon, aminek Dokkoló volt a neve. Az értesülések szerint a társai még rosszabbul jártak, mint ő. A története röviden, de tényleg csak úgy, az egyik egy furcsa növény ellopott egy sith űrhajót, három másikat visszavittek a rabszolga hajóra félholt állapotban, és többé információ nem volt róluk, feltehetőleg meghaltak. Az ötödik, nos igen ő remek pályát futott be a az egyik nagy moff személyi orvosaként. Míg Ashanté meghalt, de legalább nem lett belőle újra rabszolga és gladiátor. Az emléke örökké élni fog a család tagjai között.
Más kiemelkedő személyről nem nagyon tudunk a családban, már ami magát a klánt és fajunkat illeti ott van még egy pár, a leghíresebb, Quinlan Vos-ról róla azonban nem fogok szót emelni, őt mindenki ismeri köreinkben, igaz soha sem ismertem és nem is találkoztam vele, de a mai napig életben lehet és odakint van valahol. A családunk azon ága, amelyikben én is születtem azok kötődnek a Vos-okhoz, de csak anyai nagyanyám révén, aki maga is abban a klánban született, neki köszönhetően lett a család ezen ága sárga csíkos a megszokott vörös helyett. Igaz bátyám gyermeke már ismét vörös, de ha egyszer én családalapításon gondolkodom majd, akkor a sárgát viszem tovább. Nos igen, a női ág öröklődik mindig tovább.
Lehetséges, hogy ezért matriarchák a klánok vezetői, de ebben a kérdésben már nem vagyok biztos. Túlságosan ősi hagyomány ahhoz, hogy utána járhattam volna. A család minden ága tisztavérű kiffar a Verenwar ágat leszámítva. Soha sem értettem meg, hogy Nolane miért pont egy sima embert választott magának, ami pedig még inkább remek kérdés volt, hogy Quila Rix, a dédnagyanyám miért nem fogadta el ezt és miért akarta Ellen halálát, az öccsét Tinte-t megkímétle, mert ránk hasonlított, de a lánynak, akárcsak a saját lányának vesznie kellett. Érdekes elgondolás, mi lett volna, ha nem öleti meg a saját lányát és ennek következtében Lairorellen nem gyűlöli meg a saját fajtáját és családját és nem próbál minket kiirtani.
Ezeket az időket nem éltem meg szerencsére, vagy sajnos, hiszen csak 4 évvel az események után születtem.
A lényeg a lényeg, Ellen ármánykodása hamar véget ért, nem tudni, hogy miért. Lehet, hogy meghalt, vagy Quila és Tinte halála után már nem látta értelmét ezt folytatni. A 66os parancs kiadásával és Birodalom felemelkedésével pedig egészen biztosan bujdosnia kellett, ha még életben volt, hiszen hiába nem volt soha Jedi egy képzett erőhasználó sem maradhatott életben. Ő rá is vadásztak. Akárcsak a család egy másik képzett erőhasználójára Nemic Rix-re, aki anyám unokatestvére volt és ő maga is a vörös ágról származott.
Nemic nem menekült, pontosabban nem járt egyik bolygóról a másikra, ő annak idején Jedi lovag volt a régi Köztársaság idejében, és szerencséjére Nar Shaddaa-n tartózkodott, amikor kiadták a parancsot, így megmenekült. A Kiffun rejtőzött el, pontosabban visszatért a családjához, de soha sem mondott le a régi életviteléről, furcsa szerzet volt, de kedveltem. Ő tanított engem és ikernővéremet is, egészen mindkettejük tragikus haláláig…
De akkor azt hiszem, hogy már nem maradt már senki, akiről érdemes lenne még szót ejteni, így lassan belekezdek saját életem történetébe is.
Gyermekkor – BBY 15 – 5:
Tizenöt évvel a Yavin-i ütközet előtt születtem a Kiffun, második illetve egészen pontosan harmadik gyerekként a családban. De ez sem fontos, ami inkább különös, hogy milyen is volt a családom, mindketten politikusok a Birodalmi szenátusban, ennek ellenére igen sok időt töltöttek a Kiffun is és nem csak Coruscanton. Visszatérve az egészre, ikerként születtem, néhány perccel Ashanté nővérem után. Apám tért csak vissza Coruscantra a születésünk után, anyám pedig maradt otthon, hogy kettőnket és bátyánkat neveljen. Igen, Garon, ő maga is egy furcsa szerzet volt a családban, ő volt a tudomásunk szerint az egyetlen olyan a családban, aki nem volt erőérzékeny. Mikor egy évesek lettünk anyánk is Coruscantra ment, hogy apánkhoz csatlakozhasson, minket pedig otthon hagyott, hogy Nemic nagybátyánk vigyázzon ránk. Ő volt az első, aki felfedezte, hogy mindketten erő érzékenyek vagyunk a nővéremmel együtt is, és két évvel korábban ő jött rá arra is, hogy Garon pedig nem.
Kikérte a szüleink véleményét azzal kapcsolatban, hogy taníthasson minket, ha már kellően idősek vagyunk, csak a legalapvetőbb dolgokra, hogy könnyebben megvédhessük magunkat, ha úgy hozza a sors. Igaz ezzel nagy veszélyt is a nyakunkba akasztott, hiszen még mindig vadásztak az esetleges Jedi túlélőkre, de a szüleink beleegyeztek. Itt még senki sem tudta, hogy később ez lesz a vesztünk, de erre majd csak jóval később térek ki.
Igen gyakran késő estig hallgattuk a meséit és elbeszéléseit, már igen fiatalon is, egy időben többet volt velünk, mint a saját szüleink. Ekkoriban még bátyánk is velünk hallgatta a tanításokat, az eszméket, amik egy elveszett korszak legendái voltak már csupán. Egy olyan világé, ami többé soha sem jön vissza. Három évesek lehettünk, amikor szüleink hazatértek és minket is magukkal vittek egy időre Coruscantra. Az addig csak mesékben hallott egykori Jedi templomot is megcsodálhattuk, ami most viszont Palpatine császár palotája volt. Sajnáltam, hogy belülről nem lehet megcsodálni azt, és mást sem nagyon láttunk a fővárosból. Amíg a szüleink ülésen voltak és Kiffu érdekeiért harcoltak, mi a szállodai szobánkban kuksoltunk. Csupán két hétig voltunk itt, amikor hazatértünk és ettől kezdve nem is nagyon hagytuk mi el hárman a Kiffut, csak a szüleink. De bár ne tették volna.
Három és fél évesek voltunk, amikor Nemic elkezdte a kiképzésünket, teljes mértékben alapfokon, nem mert kockáztatni, se ő, se a szülők, főleg, mert előbb vagy utóbb félő lehetett, hogy valaki megérzi rajtunk ezt, amint kikerülünk majd a bolygóról, ha idősebbek leszünk. Az Erő használatban Ashanté bizonyult jobbnak és sokkal tehetségesebbnek nálam, úgy tűnt, hogy ő anyánk képességeit örökölte e téren, én pedig apámét. Garon és én voltunk, akik bírtunk a psziometira képességével, míg nővérem egyáltalán nem. Nos igen, nekünk lényegében ez maradt, ha már erőhasználat nem nagyon ment nekem. Az alapokkal kezdtük, meditáció, az erő észlelése és, hogy egyes dolgokra sokkal tovább tudjunk emlékezni. Folyamatosan le voltam maradva Ashantéhoz képest és lassan haladtam csak. Nekem körübelül egy évembe telt, amit ő néhány röpke hónap alatt megtanult. Ő tárgyakat reptetett mire én odajutottam, hogy egyáltalán próbálkozni tudjak ezzel.
Mire négy évesek lettünk a szüleink egy hosszú távollétből tértek haza és örömmel tapasztalták, hogy lányaik mennyit fejlődtek ezen a téren. A bátyánk mellé tanárt fogadtak, mert őt szánták arra a pályára, amin ők is voltak, diplomatának. Persze alapműveltség mindenkinek kell, így mi is tanultunk írni, olvasni, asztrogálni, fizika, matematika, bár engem mindig is a történelem és a hadászat vonzott, de hadászati tanárt soha sem tudtak nekem szerezni, ezért is vannak a folyamatos kérdéseim ezzel kapcsolatban. Ekkor tájt akartam stratéga lenni, de még soha sehol sem hallottam kiffar stratégáról, bár miért ne lehetnék majd én az első. Gyermeki vágyálmok, de ettől függetlenül mind a mai napig érdekel és utóbbi időben drága Pellaeon admirálist bombázgatom ilyen kérdésekkel, de hogy miként kerültem oda, ez is későbbi dolog.
Persze most is eljött az az idő, hogy szüleinknek vissza kellett térni Coruscantra, de soha sem érték el azt. A diplomáciai hajóra rátámadtak a kalózok és mindkettejüket megölték. A Birodalom persze nyomozott egy ideig az elkövetők után, ha a hírek igazak, de nem hiszem így a banda megúszta mindenféle atrocitás nélkül és egy másik diplomata vette át a helyüket a szenátusban. Fogalmam sincs, hogy kicsoda, de nem is érdekelt egyáltalán. Így maradtunk Nemic nyakán. Ez így nem teljesen pontos, mert a teljes klán ott volt családnak, hiszen mindannyian rokonok voltunk, így soha sem voltunk egyedül, még akkor sem, ha a szüleink már nem éltek.
A tanulásunk tovább folyt, bár már nem nagyon találkoztunk a bátyánkkal, mert rá már nem volt nagybátyánknak annyi ideje főleg, hogy ilyesmire nem volt használható. Még mindig odahaza laktunk és itt tanultunk, mire öt éves lettem már én is tudtam használni a telekinetikát, de a persze nővérem addigra már bőven felettem tartott ezen a téren, mindig más időben foglalkozott velünk Nemic, velem kicsit többet, hogy behozzam Ashantét, de hasztalan volt, nem nagyon akart menni a dolog.
Az évek teltek és múltak igazából a tanuláson kívül nem sok dolog történt velünk mire tíz évesek lettünk. Talán annyi, hogy Nemic időnként eltűnt, később tudtuk meg, hogy felcsapott fejvadásznak, mert hát valamiből neki is meg kellett élnie és gyakorta időzött Nar Shaddaa-n. Tény, hogy veszélyes volt, mivel ismerték az arcát a birodalmiak a körözött feltehetőleges jedik között volt még BBY 10-ben is. ekkoriban halottunk róla, hogy Quinlan Vos is életben van, így lehet, hogy vele is találkozott, de erről soha sem beszélt és arról sem, hogy miket csinált, amíg nem volt velünk. Olyankor mindig elméleti képzést kaptunk és tanultunk a klán többi tagjától, vagy mivel szüleink kellően tetemes vagyont hagytak ránk, így tanároktól is. Mikor kellően idősek lettünk még iskolába is jártunk, ahol persze rejtegetni kellett mindazt, amit tudunk, még akkor is, ha kiffarok között tanultunk.
Elég hamar megtanultuk ezt, hogy nem szabad kimutatni, hogy többre vagy képes, mint más, az maradjon otthonra, hiszen a rohamosztagosok mindvégig vadászták az erő érzékenyeket, pontosabban az erőhasználókat. Sötét idők voltak azok, talán mind közül a legsötétebbek, így visszatekintve. Nah igen ott tartottam, hogy teltek múltak az évek, tíz évesek voltunk, addigra megtanultam a telepátiát is, a tudományom itt kifulladt, azóta szinte semmit sem fejlődtem ezen az ágon, talán a fénykardvívás az egyetlen dolog, amiben igen. De ne rohanjak ennyire előre.
Tíz éves korunk nagy vízválasztó volt mindkettőnknek. Nemic hosszabb időre volt távol Kiffutól és amikor visszatért két darab fénykardot hozott pluszban magával, és eljött az ideje, hogy ezt is megtanuljuk. Évekkel le voltunk maradva az egykori Jediktől, de nem is ez volt a fontos, nem Jediknek képzett minket, csak önvédelem volt az egész. Szóval két fénykarddal tért haza, két zöld pengéjű gyakorló fegyverrel és ettől kezdve ennek a használatát tanultuk. Már amikor nagybátyánk itthon volt és ez egyre ritkábban esett meg. Immáron neki is menekülnie kellett és nem mert túl sokáig egy helyben maradnia, a Birodalmiak és fejvadászok rátaláltak. De hogy ezek után én mégis jelenleg a birodalomnak dolgozom, az idők változnak és vannak olyan történések, amik erősen megváltoztatják az ember, jelen esetben egy kiffar hölgy véleményét is.
Kamaszkor – BBY 5 – ABY 2:
Még mindig tíz évesek voltunk, most egy kicsit hosszabb ideig volt itthon Nemic, ezt pár hétre értem, de utána máris felszívódott, majd hetekkel később újra felbukkant. És ez így ment folyamatosan éveken keresztül, hét évig egészen a halálukig. A legalapabb dolgokkal kezdtük a fénykard vívás tanulását. Csak egyetlen formát ismert lényegében az V-t, Shien a neve azt hiszem, de nem vagyok benne biztos, hogy jól emlékszem. Részletezzem a lényegét vagy ne? Nem hiszem, bár kétlem, hogy bárki is értené, hogy mire gondolok, de szeretek titokzatosnak és okosnak látszani, így nem osztom meg senkivel. Gyakorló pengékkel eleinte a mozdulatokat gyakoroltuk, ami ehhez a formához tartozik és az erő segítségével tanultuk forgatni.
Nem kell mondanom, mindenki kitalálhatja Ashanté jobb volt ebben is, hát persze, de soha sem irigykedtem ikernővéremre ezzel kapcsolatban. Ő volt nagyobb veszélyben, így még féltettem is emiatt. Nah igen az érzések, soha sem tudta Nemic elérni, hogy elfojtsuk őket teljesen, ahhoz túlságosan indulatosak voltunk mind a ketten, de ő maga is. Nem sikerült, talán neki sem teljesen, de ugyebár én soha sem voltam annyira képzett, hogy ezt meg tudjam ítélni, vagy érezhettem volna. Kiffarok vagyunk és ez lényegében mindent elmond rólunk. Igaz mi soha sem voltunk a sötét oldal szélén, ők nem, de én igen, de ez nem ezekben az időkben volt, hanem manapság. Amikor rám ismét sötét idők járnak, nem csak rám, hanem a teljes galaxisban. Idegen erők ébrednek fel és olyan hatalmak bukkannak fel, amik évezredek óta szunnyadnak. Néha jó műveltnek lenni és tudni az igazi sith-ekről. Vajon van még olyan, aki ezekről tud? Vagy ha nincs mennyit fizetnének ezért a tudásért, esetleg meg is ölnének érte?
BBY 4 nagy csapás volt a családnak, az év elején Ashanté nagynénénk eltűnt, nem sokkal később derült ki, hogy fogságba esett egy kalóz bázison, igazából azután tudtuk meg, hogy megszökött onnan. Nem sokkal később már csak halálhírét hallottuk és, hogy a birodalom, hála a Kiffu követének hazaszállították a holttestét, hogy idehaza családi körben temethessük el. Ekkor döntöttem el igazából, hogy fejvadász akarok lenni, ha már stratéga úgysem jöhet össze és úgy tűnt, hogy az elképzelés Nemic fejében is megfordult. És ekkor igazából az egész dolog el is dőlt.
A következő négy év (BBY 5-1) a tanulás szellemében merült ki, az iskolát korábban fejeztük be az átlagnál, hála a fiatalkori tanároknak. Garon tizenhat évesen került be a főiskolára, ahol diplomáciát és jogot tanult, ő még mindig nem tett le arról, hogy a halott szüleink nyomdokaiba lépjen. A család feketebáránya volt valamilyen szinten. Nos igen egy kiffar harcos lesz, katona, orgyilkos vagy fejvadász, esetleg régen jedi és sötét jedi, de hogy jogtudós és diplomata, na de kérem, ez nagyon ritka. Szóval miután befejeztük az iskolát nem mentünk főiskolára, hanem most már tényleg csak Nemic foglalkozott velünk, megtanított bánni minket a lőfegyverekkel, közelharc, rejtőzés, lopózás és beépülés, minden ami ilyenkor csodás és remek lehet, ha pénzért akarsz ölni.
Végre volt valami, amiben jobb voltam, mint Ashanté, és azok ezek a képességek voltak. Míg ő maga az Erő jártasságokban jeleskedett nekem ezek mentek jobban, amihez nem kellett azt használni. Kamaszodni kezdtünk és ez szörnyen megnehezítette Nemic dolgát, igaz soha sem voltunk civakodó testvérek, ennek ellenére igen nehezen boldogult kettőnkkel. Nem hiába régen csak egy tanítványt adtak egy mester alá, neki pedig kettővel kellett megbirkóznia. Nem irigyeltem érte. Egy ideig kerültük a bajt és az ilyen dolgokat, de tizenöt éves korunkban kezdődött az egész, amikor már kellően nőnek néztünk ki mind a ketten és nos hát nem a legcsúnyább fajtából.
Ha a férfiak jelentős része megfordul utánad, akkor talán jobb fajtából is való vagy. Egyik este a barátainkkal ellógtunk a legközelebbi kantina felé vettük az irányt, hogy mulatsággal töltsük el az esténket és persze ivászattal. Mondjuk ekkoriban nem volt a legjobb hangulat a Birodalomban, ugyanis nem sokkal korábban pusztították el a lázadók a Halálcsillagot és az Uralkodó felszámolta a Birodalmi szenátust is. Minket nem nagyon érdekelt, mi szórakozni akartunk. Minden remekül ment, egészen addig, amíg el nem kezdtünk szabak partit – póker helyi sw verziójának neve – játszani és fel nem tűnt, hogy a rhodiai, aki velem szemben ült, csalni próbált. Naná, hogy szóvá tettem, hiszen már vagy száz kredtitet elnyert tőlem. A társaim azonnal abbahagyták a pazak-ot – rulett sw verziója – és jöttek segíteni.
- Akkor haver kérem vissza a pénzemet – mondtam neki.
- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz…
Naná, de tudtam, hogy ezt fogja válaszolni és még gondolatolvasást sem kellett használni. A következő pillanatban gondolkodás nélkül már ugrottam és támadtam is puszta kézzel, a rhodiai kicsi és feltehetőleg nem is erős… csak arra nem számítottam, hogy van pár haverja is, akik egyből itt voltak, hogy megöljék a bulit. Alig fél perc alatt már a bár hátsó udvarán voltunk a gorillákkal és a rhodiánnal. Egy kezet éreztem a torkomon és egy öklöt láttam csak elsuhanni magam felé. Piszkosul fájt és csillagokat láttam, de valami feltűnt a fazon oldalzsebében egy bankkártya. Szerencsémre azzal volt elfoglalva, hogy engem hagyjon helyben így nem tűnt fel neki, hogy két ütés között lenyúltam a kártyát.
Lehet, hogy ott helyben agyon is vert volna, ha valaki nem hívja ki az őrséget, a birodalmiak cibálták le rólam és vitték az egész bagázs a börtönbe.
- Nézzétek meg mit szereztem – vigyorogtam fel a földről a többiekre.
- Most ezzel azt akarod mondani Kaylyn, hogy kizsebelted, amíg azzal volt elfoglalva, hogy agyon verjen? – kérdezte aggódva a nővérem.
Elvigyorodtam még szélesebben és bólintottam, majd minden sötét lett. Mire magamhoz tértem már otthon voltam. Ettől kezdve ezt igen megkedveltem és a verés nem vette el a kedvemet. Sőt lassanként jó pár helyről ki is voltam tiltva kocsmai verekedés kirobbantás miatt és najó bevallom még börtönben is ültem emiatt, de csak egy-egy éjszakára tartottak bent szerencsére. Csupán pár törött orr, egy-két kéz ennyi volt a számlámon még, sőt még élveztem is ezt. Nemic ezt használta ki, míg Ashanté gyomra nem feküdt ehhez, ő meg is bukott a fejvadász vizsgánkon.
ABY 1, tizenhat évesek lettünk a fejvadász kiképzésünk is véget ért és eljött az első feladatunk, egyszerű volt, kaptunk egy-egy ellenfelet és öljük meg a lehető leggyorsabban. Mindkettőnknek körözött bűnöző jutott, szóval még legális is volt. Kicsit fura érzés volt végigkövetni az ember fickót a város utcáin majd be egy sikátorba, ahol meghúzta magát úgy nézett ki, hogy vár valakit. Nem volt sok időm, lepillantottam a kezemben lévő fegyverre, majd fel a fickóra. A köpenyem alá rejtettem a pisztolyt, majd kiléptem az árnyakból, nem voltam képes úgy megölni, hogy így aljas módon hátulról. Nyeltem egy nagyot, ahogyan felém fordult.
~ Ez nem ember, csak egy tárgy, amit le kell lőni, gondold, hogy egy céltábla csupán ~ gondoltam.
- Mit akarsz? – kérdezte, egyelőre nem húzott elő fegyvert, egy fiatal nő nem jelenthetett számára nagy veszélyt.
- Bocs, semmi személyes, haver – mondtam és a köpenyem alól tüzeltem.
Figyeltem, ahogyan eldől, másodpercekig nem tudtam mozdulni, csak döbbenten néztem előre, hogy tényleg képes voltam erre. Ez egy élő személy volt.
- Nem, csak egy tárgy – hallottam magam mellől Nemic hangját. – Soha se gondolj rájuk élőként, mert nem fog menni.
Végül is igaza lett, Ashanté már az első embert képtelen volt megölni, nekem pedig körübelül a harmadik ölés már nem okozott sokkot és attól kezdve képes voltam őket tárgyként kezelni, akik csak egy pénzforrás. Nem érdekelt, hogy mit tettek, fizetnek érte, akkor meg kell halnia. Ez az élet rendje, csak egy kis bábú voltam, aki azt teszi, amit mondanak neki, nem kérdez, csak cselekszik.
Majd eljött az a nap, ami mindent megváltoztatott. Egy testőrségi feladattal bízták meg Nemicet és ő Ashantét vitte magával az útra a Circapous felé tartottak a hajójukkal. Egy lázadó politikust kellett kimenteni onnan és megvédeni, majd eljuttatni őt az egyik bolygóra. Minden rendben volt egészen addig ki nem léptek a hipertérből és egy csatában találták magukat. Ez volt a legkisebb probléma a fickót sikerült megmenteni, de a birodalom elfogta a hajót miközben távozni készültek. A férfi bepánikolt és a hajót a nővéremmel és nagybátyámmal együtt lelövette a lázadókkal.
Felnőttkor ABY 2 – :
Én otthon voltam, de egyből tudtam, hogy baj van. Órákkal később futott be a hír a halálukkal. Ettől kezdve gyűlöltem a lázadókat és nem tudom, de szörnyen éreztem magam. Csak az üresség maradt, hogy ikernővérem halott volt és a férfi is, aki apám helyett apám az elmúlt tizenhárom évben. Bátyám nem hagyta ott az iskolát, így tizenhét éves koromra teljesen egyedül maradtam. Nem maradt utánuk semmi más csak az üresség, egyedüllét és a Nemic által készített éles fénykard és a tudás, amit hátrahagyott. Amit persze nem nagyon tudok használni, mármint ami a jedi részt illeti, eddig kiegyenlítettük egymást Ashantéval, de most mindenben egyedül kell majd boldogulnom és ez szörnyen nehéz volt.
Hónapok, ha nem egy teljes év telt el addig, hogy sikerült megszoknom a magányt, hogy a lelkem másik fele nincs többé. Tizennyolc éves lettem, amikor úgy döntöttem, hogy nincs miért itt maradnom és a jelenlegi klán vezért kértem, hogy engedjen el, hogy a saját utamat járhassam szerte a galaxisban egy ideig. Megkaptam az áldását és persze, hogy bármikor hazatérhetek, ha a szükség úgy hozza, így hát a családi áldással a hátam mögött elhagytam Kiffut, hogy a saját talpamra áljak.
Nehezebb volt, mint gondoltam, de szerencsére kicsiny tapasztalatomnak az életbennmaradás terén és műveltségemnek hála lassanként magamra találtam. Idekint is találtam szövetségeseket, akik révén munkákhoz jutottam és sikerült több tapasztalatot is szereznem. Nemic szavai minden egyes ravasz meghúzáskor ott csengtek a füleimben, hogy ezek tárgyak csupán, így sikerült mindent elvégeznem. Időközben bejártam a galaxis nagy részét is, és lassanként minden fontosabb helyet megismertem. A Birodalom elbukott az új köztársaság felvirágzott. Nos őket kerültem továbbra is, csak akkor mentem a közelükbe, ha valakit meg kellett ölni. Továbbra sem bocsátottam meg, amit tettek.
Jabba meghalt, pedig sokáig neki dolgoztam, így kereshetem újabb munkaadót és mily meglepő, hogy őt is a lázadók ölték meg, kezdett unalmas lenni, hogy folyamatosan ők azok, akik keresztbe tesznek nekem. Előbb vagy utóbb én fogok nekik és ó igen, azt nagyon meg fogják keserülni.
Huszonnégy éves voltam, amikor ABY 8 végén egy helyes fiúba futottam bele az egyik űrállomáson a mélyűrbe. Iszogattunk, beszélgettünk, majd miegymás, mindenki el tudja képzelni, pár hónapig együtt is maradtunk és sikerült kiderítenem pár dolgot Mynar Devis-ről. Igen meglepődtem, amikor az informátoraim szerint a kölyök nem volt más, mint Gilad Pellaeon birodalmi admirális törvénytelen fiacskája. Nos azt hiszem, hogy meg is volt az egyenes utam a birodalom szolgálatába.
Az űrállomáson váltam el Mynar-tól, persze komlinkszám csere, és hogy majd valamikor találkozunk. Egyből az első szembejövő olyan feladatot vállaltam el, amivel birodalmiak közelébe kerülhetek. Heteken át terveztem az akciót, hogy biztosan élve fogjanak el, mert nem lett volna jó ennyire a siker kapujától elbukni és csak náluk tudok keresztbe tenni kellő képen a Köztársaságnak, csak ez volt az ok. Meg feltételeztem, hogy jól fizetnek, bár lehet, hogy ez ügyben Talon Karrdét is fel kéne keresni előbb vagy utóbb.
Szóval feladat, mindent előkészítettem és bele is vágtam a dologba, egy információ megszerzése volt a gond, persze elbaltáztam, najó a rohamosztagosok is röhögtek majdnem azon, amit előadtam, hát miért is ne és elfogtak. Teljes mértékben látszott, hogy engedtem magam, de mégsem mászhattam be ide feltartott kézzel, hogy hahó Apucihoz jöttem. Majdnem após, így az apuci név az admirálisnak tökéletes. Eriadu egy isten háta mögötti hely, de mint kiderült sikerült úgy időzítenem, hogy az admirális is itt van. Csodálatos ennél jobban nem is alakulhatott volna. A börtönben volt néhány őr, akikkel élvezettel elcsevegtem, és tuti, hogy az öreg is hallotta.
- A birodalom elbaltázta a Yavin-i csatát, de komolyan. Könnyedén győzhettek volna, ha kilövik első lépésben a bolygót, ami útban van és nem megkerülni próbálják, majd pedig a lázadók bázisát. Amilyen bénák voltak, nem csoda, hogy kikaptak. És lett volna még pár ötletem az Endor holdi csatára is… mondják, mikor kapok valamit enni? És mikor láthatom apucit, biztosan kíváncsi lenne rám az öreg Pellaeon admirális, ha már egyszer úgyis unokája lesz…
Hazudtam ebben naná, hogy igen. Satöbbi, folytattam, amíg egy ütés el nem hallgattatott. Úgy látszik errefelé nem szeretik ha valaki sokat beszél. Ah nocsak egy kopasz fickó jött be a cellába és ételt hozott.
- Heló, Kaylyn Rix vagyok – mondtam vigyorogva.
- Tessék? – kérdezett vissza.
- Tudod, amikor valakik találkoznak, akkor illik bemutatkozni.
Egy újabb ütést kaptam az egyik rohamosztagostól. Ebéd után még két rohamosztagos jött be, miért pont ekkora időzítik a kínzást?
- Ki maga?! – kérdezte.
- Biztosan tudni akarja? – kérdeztem vissza nagy szemekkel.
- Ne szórakozzon velem! Ki maga?
- Valaki, akit ha a közelében tart, soha sem tudja majd lekaparni magáról. Najó Pellaeon admirális fiának Mynar Devis-nek felesége, szóval szeretnék találkozni az apósommal, hogy tudassam unokája lesz!
Persze az első vizsgálaton lebukom, hogy ez hazugság, de remélhetőleg az öreg meglátogat. A rohamosztagosok persze egyedül hagytak újra órákra, majd mire kint sötét lett az ajtó kinyílt és nocsak ki volt az.
- Apuci! – kiáltottam fel vigyorogva.
Folytatás a bővítésekben, amik lejátszódtak korábban az swhun-on, a következő reagban.
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Rhyssa Edaara Quillan- Lil'SW KM
- Hozzászólások száma : 4179
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 246
Join date : 2017. Jun. 13.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Little SW -
Re: Kaylyn Rix
by Rhyssa Edaara Quillan Hétf. 21 Aug. 2017, 22:53
Kaylyn előtöri folytatás:
1. A birodalom oldalán
2. Házi feladat (csak említés szinten volt, de leírtam)
3. Az új csillagkohó
4. Az új feladat és a felvétel
5. Egy új háború
6. Ares-i kirándulás (a vége előtt lett szerintem vége az swhunnak)
7. Köztes dolgok (erről nem találtam semmilyen reagot)
8. Új feladat, fura idők (itt kezdtük újra, de már nem maradt idő befejezni)
1. A birodalom oldalán
Szóval feladat, mindent előkészítettem és bele is vágtam a dologba, egy információ megszerzése volt a gond, persze elbaltáztam, najó a rohamosztagosok is röhögtek majdnem azon, amit előadtam, hát miért is ne és elfogtak. Teljes mértékben látszott, hogy engedtem magam, de mégsem mászhattam be ide feltartott kézzel, hogy hahó Apucihoz jöttem. Majdnem após, így az apuci név az admirálisnak tökéletes. Eriadu egy isten háta mögötti hely, de mint kiderült sikerült úgy időzítenem, hogy az admirális is itt van. Csodálatos ennél jobban nem is alakulhatott volna. A börtönben volt néhány őr, akikkel élvezettel elcsevegtem, és tuti, hogy az öreg is hallotta.
- A birodalom elbaltázta a Yavin-i csatát, de komolyan. Könnyedén győzhettek volna, ha kilövik első lépésben a bolygót, ami útban van és nem megkerülni próbálják, majd pedig a lázadók bázisát. Amilyen bénák voltak, nem csoda, hogy kikaptak. És lett volna még pár ötletem az Endor holdi csatára is… mondják, mikor kapok valamit enni? És mikor láthatom apucit, biztosan kíváncsi lenne rám az öreg Pellaeon admirális, ha már egyszer úgyis unokája lesz…
Hazudtam ebben naná, hogy igen. Satöbbi, folytattam, amíg egy ütés el nem hallgattatott. Úgy látszik errefelé nem szeretik ha valaki sokat beszél. Ah nocsak egy kopasz fickó jött be a cellába és ételt hozott.
- Heló, Kaylyn Rix vagyok – mondtam vigyorogva.
- Tessék? – kérdezett vissza.
- Tudod, amikor valakik találkoznak, akkor illik bemutatkozni.
Egy újabb ütést kaptam az egyik rohamosztagostól. Ebéd után még két rohamosztagos jött be, miért pont ekkora időzítik a kínzást?
- Ki maga?! – kérdezte.
- Biztosan tudni akarja? – kérdeztem vissza nagy szemekkel.
- Ne szórakozzon velem! Ki maga?
- Valaki, akit ha a közelében tart, soha sem tudja majd lekaparni magáról. Najó Pellaeon admirális fiának Mynar Devis-nek felesége, szóval szeretnék találkozni az apósommal, hogy tudassam unokája lesz!
Persze az első vizsgálaton lebukom, hogy ez hazugság, de remélhetőleg az öreg meglátogat. A rohamosztagosok persze egyedül hagytak újra órákra, majd mire kint sötét lett az ajtó kinyílt és nocsak ki volt az.
- Apuci! – kiáltottam fel vigyorogva.
Mit ne mondjak az öreg nem volt oda értem, de szerencsémre nem lövetett le, elbeszélgettünk, majd Balfasz Hadnagy-ra bízott meg az osztagára. Persze, hogy rasszista volt az egész bagázs nehogy egy szegény kiffarnak jó napja legyen. De nem lennék én, ha nem oldottam volna meg a helyzetet. Az utcán a rohamosztagosok gyűrűjében kis híján megvertem Balfaszkát, majd ő viszont megtette odafent a szobában, ahova bezártak.
Majd jött végre valahára Thrawn főadmirális mielőtt az egyik moff pici fiacskája és örököse – még mindig Balfaszkáról beszélek – még jobban szét nem verte volna az arcomat. Főadmirális, egyből megdicsértem, hogy mennyire jól megy a kék bőrhöz és fekete hajhoz a vörös szeme, azt hiszem, hogy megkedvelt egyből, olyan kedves volt. Elengedett, sőt munkát ajánlott egy rövidke beszélgetés után.
Remek! Első feladat teljesítve!
Amint megvoltam és berendezkedtem egyből elindultam az edzőtermekbe gyakorolni, de nem… feladatot kaptam, ráadásul házit, így csapot papot hátrahagyva kellett rohannom a Kiffu felé.
Helyszín: Eriadu minden mennyiségben
2. Házi feladat
Hamar megvoltam és tudtam hazafelé hajót bérelni, így nem sokkal később már a Kiffu felé száguldottam és merengtem azon, hogy mikor és miért? És mégis kicsoda. Ha hazaértem úgyis megtudom. Unalmas órák teltek el, mire végre kiléptem a Kiffex rendszerben a hipertérből és a saját bolygóm felé irányítottam a hajót. Régen jártam itt, talán túlságosan is régen. De nem tudtam, hogy miként nézzek majd a bátyám szemébe, ha itthon van. Ő még mindig a Köztársaságot szolgálta, én pedig az ellenségét most már. De mindenki csak a túlélésért és a boldogulásért tette azt, amit. Ő nem volt jó fejvadásznak, ő azt örökölte, ami a szüleink voltak. Nem katona, hanem diplomata.
És ez alapvetően már igen rosszul kezdődik, hiszen a klán egyben katonai alakulat is. És az ilyen soha sem túl jó, persze, ha szövetséget kellett kötni, vagy háborút kirobbantani tökéletes volt, de. Na jó nem bántom tovább a bátyámat, hiszen ő maga is képes volt gyilkolni és megvédeni magát, ha arra került a sor. Feltűnt előttem a főváros, de nem arra haladtam, nem. Ott most nekem semmilyen dolgom nem volt. A Rix klán főhadiszállása, vagyis a klán székhelye felé tartottam és ott tettem le a gépet.
Alig léptem le a hajó rámpájáról négyen máris a nyakamba ugrottak, a barátok, távoli rokonok. Belevigyorogtam a képükbe, már ezért is megérte hazatérni, hogy velük lehessek. Nem sokkal később pedig már meg is tudtam, hogy mi történt valójában. Kocsmai verekedés, kedves rokonomat megvádolták, hogy szabacc-on csalt, majd az úton hazafelé megkéselték, amibe belehalt. Nos, igen. A szerencsejáték nálunk nagyon káros szenvedély, miatta voltam olyan, amilyen, én is kaptam egy párszor, de hát kit érdekel? Játszani jó, és ha úgy alakult akkor még a verekedés sem volt soha utolsó.
Heten indultunk a fickó nyomába, mindannyian az én korosztályom a régi banda, akikkel annyit szórakoztunk annak idején, igaz akkor még Ashanté is velünk volt, amikor el tudtuk csalni meg időnként Garon is. A díszes társaság, messziről lerítt rólunk, hogy hova is tartozunk, hat vörös arcú és én a sárgával. Bár ha a Rix-ek között egy sárga is járt, az szinte biztos, hogy maga is az volt, hiszen már lassan hatvan éve is, hogy egy Vos beházasodott a családba.
Hamar megtaláltuk az említett fickót az első szórakozó helyen, nem volt nehéz dolgunk, ugyanis megvolt a kése, ettől kezdve pedig neki rossz volt, ugyanis pontosan tudtam, hogy miként néz ki. Egy egyszerű mezei ember, az igazság az, hogy nem lettem volna a helyében. Lassan odasétáltam az asztala elé és leszúrtam a kést az asztalba.
- Kösz szívi, ezt nemrég elhagytam! – vigyorgott fel részegen.
- El bizony! – mondtam és a feje az asztalnak csapódott egy kis segítséggel. – Ráadásul az egyik rokonunkban hagytad. Ugye megérted, hogy ez az az eset, amit nem hagyhatunk annyiban. Vigyétek! – mondtam a többieknek.
Én egyszerűen akartam túl lenni az egészen, hiszen Nemic tanítása miatt képtelen voltam arra, hogy megkínozzam. Egyszerűen megölni a legjobb megoldás, de otthagytam a többiekre az egyik mocsárban. Csak órákkal később tértem vissza és adtam meg végül számára a kegyelemdöfést. Dzsungel, soha sem fogják megtalálni a holttestet, addig a természet eltünteti, mint a testet, mind a fejet. Még hazamentem, ahol mostani klánvezetőnktől, valamelyik nagynénémtől elbúcsúztam, majd újra hajóra szálltam, hogy vissza Eriaduba.
Hazafelé azonban valami gond volt a hajtóművel és kénytelen voltam kilépni a hipertérből egy ismeretlen rendszerben. Hamar megvolt, hogy végül is hova jutottam, de nem a legjobbkor történt ez. A hajtómű túlmelegedett, csodás. Órákat kellett várnom, hogy újra lehűljön annyira, hogy használni tudjam. Selejtes gépet sóztak rám, csodálatos.
Addig is hátramentem a raktérbe, hogy egy picit pihenhessek. Leültem a megszokott meditációs helyzetembe, majd most, hogy végre volt egy kis időm, ezzel is tudtam foglalkozni.
3. Az új csillagkohó
Utazásom nem ért véget, pontosabban korábban tette, mint kellett volna, ugyanis meghibásodás volt a hajtómű hűtőrendszerében, így a Lehon rendszerben ragadtam. Egy különös űrállomás vonzott magához, pontosabban inkább az Erő sötét oldala, mert jelen volt a helyen. Nem én voltam az egyetlen, aki ide igyekezett. Sikerült valakivel kapcsolatot teremtenem, de a Kohó nem hagyta, pedig az illető vevő is lett volna arra, hogy az idegeire menjek. Nah igen a Kohó, nála nehéz idegesítőbb személyt találni, najó talán engem, de én most nem játszom.
Feladatokat ad, most még ezen is szenvedjek végig, 13 emelet tele próbákkal, ha teljesítem enyém, amit akarok. Csodás, csak éppen marhaság, legalább is én így vélem, ilyen nincs, hogy így osztogassanak… szóval 13 szint tele feladatokkal, a lift borzasztó, vagyis a kohó szívat és nem hagy érvényesülni…
13. szint: ahol megérkeztem, csodás, egyből azt hittem, hogy meg akar ölni, nem találós kérdésekkel kezdett fárasztani. Pontosabban találós- és moráliskérdésekkel. Most komolyan valakit, aki olyan mint én, ne gyerekeskedjünk már. Sőt még információkat sem osztogatta szívesen, így kénytelen voltam benyögni neki, hogy kevés az info, és igen meglepődtem, amikor ezzel a válasszal tovább engedett. Csodás!
12. szint: Ez mókás hely volt, ó, de még mennyire. Első pillanatban ledöbbentem, amikor a füstből egy ismerős alak jött elő, az államat kerestem pár percig, ugyanis Quinlan Vos állt előttem. Megvakartam a fejem, mégis miként került ide? Az oké, hogy nem éreztem, mert el tudta rejteni magát az erőben, de akkor is. Megtudtuk, hogy mi történik, ha két makacs és önfejű kiffart, akik történetesen nagyon távoli rokonok és jedik összezársz egy szobában. Egymás torkának esnek fénykarddal.
Érdekes dolgokat vágtunk egymás fejének, és valljuk be, piszkosul nekem volt igazam, nem pedig az öregnek…
Ő: Hogy mit keresek itt Kaylyn? Szerinted? Ez a hely velejéig gonosz...és bár már rég nem a Jedik Útját járom, de nem hagyhatom, hogy egy ilyen komplexum tovább fertőzze a Galaxist...túl sok veszedelmet jelent és ha mások találnak rá, és rossz dolgokra használják, akkor semmi sem elképzelhetetlen...akár még az is, hogy a Birodalom viszanyeri erejét...
Apropó...Birodalom. A családodat és a jövődet irtotta ki a Birodalom évekkel ezelőtt, és te most az ő szolgálatukba eredsz? Annyi szenvedést okoztak nem csak a Kiffuknak, hanem másoknak és te most ezt az eredendő gonoszt szolgálod? Kaylyn, hova tetted az eszed? Nem vagyok az apád, és rokonod is csak nagyon-nagyon távolról, de akkor is, ezt neked sem engedhetem....emlékezz a rokonaid halálára...a volt mestered halálára.
Igazság szerint itt rá kellett volna jönnöm, hogy valami nem stimmel, mert ő volt az, aki miatt az FRSz elfoglalta a Kiffut és Kiffex-et és ő irtotta ki kishíján a saját klánját… ó a válaszom nem késett, az öngyilkoshajlamú kiffar fejvadász, aki kiosztja a régi Jedi rend egyik legerősebb és mostanra talán utolsó túlélőjét. Ügyes vagy Kaylyn…
Én: – Nem a Birodalom és nem is az FRSz volt az, hanem te! Te voltál, aki megölte a Kiffu Védelmezőjét a Vos klán akkori vezetőjét. Aki végigmészárolta a saját klánját a többi bukott jedivel együtt Dooku gróf oldalán! Te voltál az, aki a legnagyobb szenvedést hozta a népünkre, Lairorellen veled ellentétben semmit sem tett, ami ilyen súlyos lett volna. A rokonaim halálát a drágalátos lázadók, a Köztársaság okozta. De neked hogyan van egyáltalán jogod bármit is számon kérni rajtam?! Az a nő halt meg miattad, akit szerettél, aki minden másnál fontosabb volt neked, mert nem voltál ott, hogy megvédd, amikor a 66os parancsot kiadták. Aayla Secura miattad halt meg a Felucián, mert egy újabb esküdet szegted meg és nem tartottad be!
Megmondtam… ekkor jöttem rá, hogy valami nem stimmel és megkérdeztem, hogy mégis kicsoda ő mire eltűnt. Oké, legközelebb, ha egyszer sikerül vele találkozni, remélem máshogy alakul a beszélgetés…
11. szint: A lift végre egyszer jól működött, de a szinten levő futószallag műár nem. Harcok, remek, végre valami, amiben használható is vagyok. Vibrokard vs. Vibrokard, egy droiddal küzdöttem és nyertem, majd fénykard fénykard ellen, azt a droidot is leszedtem, és szereztem egy új kardot is, egy krayt színüt, a zöldem szebb, de majd megszokom, ha egyszer ezt kell használnom. Végül Kohó kezdte megölni a bulit, hogy sietni kell, mert egy órám van megszerezni a nyereményt… ünneprontó…
10. szint: nem akartam elhinni, de egy idősödő mandalore fejvadászt sózott rám, de legalább a lift jó volt. nem akartam harcolni tovább, mert egyszerűen időm sem volt és nem akartam, valami közel 100 éves emberkét megölni. klón háborúk előtti időket mondott?! csodás, egy őskövület, bízom benne, hogy elbánok vele… nagy nehezen elbántam vele, kishíján a fagygránátok rárobbantak és a végén már csak egy hologrammal harcoltam, hiszen az elején megöltem a fickót. A Kohót legyőztem és ő kegyesen tovább engedett a 9. emeletre.
9. szint: végre szembetalálkozhattam a Kohóval és láthattam, hogy milyen is valójában. Ezt a helyet inkább elfelejtette volna, megkínzott, örültem, hogy kijutottam innen, de a végére megsajnáltam. Lassan megértettem, hogy milyen is volt a Kohó, a halálán volt és nem menthettem meg. Kaptam egy adattáblát, hogy vigyem el Thrawn-nak. Egy köztársasági piperkőcnek adtam át a másikat, majd pedig a frissen szerzett hajómmal, amit a Kohó adott nekem elhagytam a helyet és a távolból figyeltem a hely robbanását. Ég veled barátom… Így mindennel „végezve” Eriadu felé vettem újra az irányt.
4. Az új feladat és a felvétel
Visszaértem a jelenlegi székhelyhez, szerencsém volt, ugyanis a főadmirálist is azonnal láthattam. Ezen meglepődtem, de felsiettem a legfelső emeletre, ahol az ő irodája is volt. Egyből hozzá rohantam, ez túlságosa is fontos volt ahhoz, hogy Apucinak vigyem el. Amíg a folyosón tartózkodtam meglepődve hallottam, hogy mennyien örülnek valaminek, nem sokkal később meg is sikerült tudnom, hogy győzelmet aratott kétszer is a Birodalom a Köztársaság felett, csodás! Ennek így kellett lennie. Végül a főadmirális behívott az irodába, meglepődve pillantottam körbe, hogy minden felé kiffar művészet darabkáinak holoképei vannak. Elmosolyodtam, szóval felkészült rám.
Jelentést tettem, hogy mi is volt az a fontos dolog, ami miatt felkerestem, átadtam az adattáblát is. Elsötétült tekintettel nézte azokat, itt már féltem, hogy csak vicc volt az egész és kivégeztet. De tényleg komoly bajok hírforrása volt az és olyan dolgok is voltak rajta, amiről nem lett volna szabad tudni. Ezúttal részletesebb jelentést tettem, mindent elmondtam, ami a Kohón volt a köztársasági fickót a nőjével együtt azt is bele vettem. Végül Pellaeon kapitánnyal értekezett és örömmel jelentette be, hogy megegyeztek, hogy szolgálhatom a birodalmat. Csodás! Ráadásul független csapat, aminek csak ők ketten parancsolnak, a Kacagók néven futott. A megdöbbenések idejének továbbra sem volt vége, ugyanis hivatalos lettem a Moffok gyűlésére is.
Tessék? Néztem döbbentem a főadmirálisra, de nem vitatkozhattam. Próbáltam kiszúrni a tömegben Bastion moffját, Kiraagen Disra apját is, de nem ismertem meg, egy valaki késett csak Apuci! Döbbenten látta,, hogy én is ott vagyok, ez csak tovább fokozódott később. Mindenki érdeklődve pislogott felém, amikor Thrawn felállított, hogy tőlem származnak az információk, hogy én szereztem őket. Egyedül nőként a teremben, sőt nem is emberként, csak Thrawn és én nem voltunk azok, imádtam. Itt egy percre még az is megfordult a fejemben, hogy élve felkoncolnak, de megúsztam. Sőőőt! Apucit high-admirálissá nevezték ki, jó neki. és vele együtt küldtek el a Csillára, ez kevésbé, de legalább boldogítani tudom a hülyeségeimmel. Így miután az ülést feloszlatták és egyedül maradtam vele, közölte, hogy irány a dokk és megyünk…
Csak ez hiányzott…
5. Egy új háború
Pasik, tárgyalás, űrhajók, megint pasik, randi, Mynar, Kirageen, harcok, hátsómentés, ismeretlen ellenség, mi kell még?
Akkor kezdjük is az elején, már a dokkban összeismerkedtem Bosszúval, aki úgyszintén a Kacagókba lett beosztva, ránézésre legalább annyira idióta, mint én és már az első pillanattól jól kijöttünk azt leszámítva, hogy mindenáron a fénykardjaimat akarta elkunyizni. A hajón egyből egy másik elvileg kacagós emberkét küldtünk hadbíróság elé, zajlik az élet az admirális körül. Nos ő ment börtönbe én meg végre aludhattam is valamit. Arra ébredtem, hogy megérkeztünk a Csillához. Egyből a hajómhoz rohantam, amit még az űrben teszteltem is, csodás darabot választott a Kohó a számomra, így ennek felettébb örültem. Miután kipróbáltam, hogy miket is tud, egyenesen a dokkban szálltam le, majd néhány perc kérdezősködés után úton is voltam a barakk felé.
Amint arrafelé haladtam végigcsodáltam a rettentően ronda épületeket bámulva. Majd végül feltűnt a barakk, nem sok mindentől ráz ki a hideg, de ez egy ilyen épület volt. Brr… még jó, hogy nem volt megmondva, hogy mikorra kell odaérni, mert sikerült egy jó kis piactér és bevásárló központszerűséget kiszúrnom a barakk szomszédságában! Királyság! Így egyenesen arra indultam, nézelődtem össze vissza, vásárfiák, italok, persze semmi alkohol, gondolom a katonák miatt. Remekül éreztem magam, de ez csak fokozódott, amikor feltűnt a tömegben az egyik kávézónál egy ismerős alak. Tágra nyílt szemmel figyeltem Mynar Devis volt az, az Erőre! Hogyan került ide? Nem számított! Egyenesen arra kezdtem menni, de a kedvemet egy kicsit lelombozta, amikor egy alak csatlakozott hozzá, Kirageen Disra. Komolyan csak ő hiányzott, lassan odaértem hozzájuk, de egy szót sem tudtam kinyögni. Mind a ketten felismertek, naná, engem nem felismerni?
Végül is csak megtaláltam a hangomat azok után, hogy Disra megint elkezdte a szidásomat, visszakapta, mire sértődötten elvonult nyomában egy csapat helyivel, akiknek a széke repült, mikor tőlünk távozott. Én elbeszélgettem még egy kicsit Mynar-ral, amikor valakik megtámadtak minket. Szemetek, tönkre vágták a randimat! Mynar visszaküldött a barakkba és megígértette, hogy nem megyek el onnan. Amint odaértem egyből Disra-t kerestem, de még nem ért vissza. Így nem is maradtam ott bent tovább, elindultam keresni. Az egyik állomáson chissek tartóztattak fel, szerencsémre Pellaeon admirális utolért, és egyből parancsot szedtem, hogy közöltem megkeresem Kirageen-t és csak utána megyek a pajzsgenerátorhoz védekezni. Szerencsémre belement.
Így rohanta indultam a bombázott területekhez, ellenséget kerülgetve a végén, de az egyik árok partján végre feltűnt ő is, csak éppen fekve és fogalmam sem volt, hogy életben van-e még… Najó nem teljesen őt tűnt fel, csak az Erőn őt éreztem, hogy ott van és nagyon gyenge az életjele. Mivel az ellenség is közel volt, így nekiláttam annak, hogy kiássam a közel három méter magas emberkupac, tömegsír legaljából. Végül sikerült kiszednem és egy súlyos fejsérüléssel volt eszméletlen. Az Erőre! Nekem most még vissza is kellett cipelnem innen a barakkhoz, hogy orvosi ellátást kapjon végig át a frontvonalon. Hurrá! De muszáj volt, mert ha meghal, akkor az én fejemet fogják leszedni, amiből pedig nem kértem. Hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem lesz olyan könnyű, mint ahogyan elképzeltem, annyit még tudtam, hogy fejsebbel nem igen szabad mozgatni valakit, de még iszonyú nehéz is volt! Ha magához tért közlöm vele, hogy fogyózzon, mert ez így nem állapot! Ó és persze még a hátsóját is szét kell rúgnom előtte! Pár sarkot jutottam előre, amikor megállapítottam, hogy ez így nem fog menni, én tovább nem bírom a hátsóját cipelni, mert túl nehéz. A hajóm, amit a Kohónál szereztem. Milyen remek volt, hogy képes voltam Erővel irányítani. Nagy nehezen odairányítottam magamhoz és azzal mentem vissza a barakkig. Ekkor már alig álltam a lábamon és az orvosi egység előtt is ájultam. Hatásos belépő!
Mondtam már, hogy rühellem az orvosokat?! Mikor magamhoz tértem Mynar ott volt az ágyamnál, nagyon nem örült annak, hogy fél perccel azok után megszegtem az ígéretemet, ahogyan kimondtam. Tehettem én arról, hogy meg kellett mentenem Kirageent?! Nem, főleg, hogy lehet, hogy miattam került bajba. Azt persze nem mondták meg, hogy a kimentettnek mi a baja, csak azzal jöttek, hogy meg is hallhattam volna és most is életveszélyben vagyok. Nem lesz akkora mázlijuk, hogy meghaljak! Mynar-t nagy bánatomra kitessékelték engem pedig bacta tankba akartak betenni, nem akarom! Nem-nem-nem-nem és nem! Előtte még eltudtam cseverészni egy őrnaggyal, vagy őrmesterrel? Nem tudom, de még Apuci is örült annak, hogy jól vagyok és, hogy győzelemre állunk. Gyanúsnak kellett volna, de totál kivoltam. Nem úsztam meg, éreztem én, hogy nem lesz ennek jó vége és valóban így is lett! Így legyen minden fogadásom teljesen jó. Azt hiszem, hogy riasztóra ébredtem, még mindig szédültem kissé és senki sem volt itt, azaz idő előtt kerültem ki a tankból. Az itt levő orvosok halottak voltak mind, szerencsére Kirageen jól volt, én pedig átvettem a nyomozást. Már majdnem megvolt a tettes, amikor rá kellett jönnöm, hogy átvertek és csapdába sétáltam. Minden nyom rám mutatott, egy véres szike is a kezembe került, nem tudtam mozdulni, az erőn át mozdulatlanul tartottak, láttam egy alacsony nőcit, egy sötét jedi. A rohamosztagosok meg engem vádoltak meg és letartóztattak.
Mikor kivezettek bilincsben, akkor még láttam Balfasz Hadnagyot, ahogyan rám nézett, talán még az én szívem is belesajdult. Valahogyan azt a szokásos megvetést és utálatot vártam, de csak sajnálatot és hitetlenkedést láttam, az Erőn át éreztem azt is, hogy ő nem hitte el, hogy én voltam a gyilkos. Jól esett, azt hiszem, hogy még mindig nem vagyok teljesen magamnál! Sőt, meg is köszöntem neki! Tényleg megártott ez a mai nap. Fogdaszerűségbe vittek, ahol elregéltem, hogy mi történt, védekeztem, tuti, hogy kivégeznek. Azonban a Főadmirális hitt nekem, ez kész csoda volt, adott egy kis időt ő és Apuci, hogy az igazi tetteseket idehozzam. Miért is kellett nekem rohamosztagos szerelésbe belebújnom? Kényelmetlen és még a fegyverük is kényelmetlen! Nem számít, igyekeztem az őrmestert és a vörös libáját elkapni, mert azok együtt vannak. A hangárban értem őket utol, ahol végül is mind a ketten meghaltak. Nem mintha kivételesen nekem sok közöm lett volna hozzá, mert élve akartam őket. Lényegében öngyilkosok lettek, valami felsőbb hatalomért, vagy az irányította őket is? Nem tudom, de abban a hittben, hogy szabad vagyok mentem vissza, hogy meghallgassam a halálos ítéletemet. Nincsenek tettesek, és az én szavam versus a bizonyítékok. Szívás! Apucihoz kerültem, elmondtam mindent, majd az tűnt fel, hogy csak ketten vagyunk a helységben és újra elfog a furcsa érzés, ő felém lendül, én pedig nem tudtam uralni a testem a fénykardommal pedig leszúrtam. Néhány pillanattal később egy erős ütést éreztem a fejem és elvesztettem az eszméletemet.
Egy székhez bilincselve ébredtem fel egy tiszt társaságában. A végén már üvöltöttem velük, hogy nem akartam bántani, sem megölni apucit, ott kivételesen a rangján hívtam őt. Egy egészen fiatal férfi jött be, itt még azt hittem, hogy Apuci halott, a srácot megismertem, mert hasonlított Mynar-ra, az öccse volt, wow, a teljes Birodalmi haderő Apuci zabigyerekeiből állt? Vitor, vagy Victor nem is tudom, kiderült, hogy követett és kimosott a pácból, hogy nem tettem semmit és vörös liba tényleg sötét jedi volt. Itt jött a hidegzuhany, tudták, hogy megfogom kísérelni ölni Apucit. Miért nem állítottak meg?! Tudom, tudom titkolni kellett, hogy tudják, hogy befolyás alatt állok. De akkor is! Kiszédölögtem a folyosóra és lerogytam, de legalább apuci élt. Nem kellett odakint sokat lennem, amikor két ismerős is felbukkant, Bosszú – eddig hol volt? – és Mynar. Azonnal odamentem hozzá és néhány szóváltás után hat év után először zokogtam fel. Csakhogy még pocsékabbul érezzem magam a folytatás következett! Az öccsével együtt mentem a gyengélkedőre, ahol amíg ők Apucival beszéltek, addig én mentem Kirageen-hez. Itt kaptam az erős pofont, hogy távozik és valószínűleg soha többé nem látjuk egymást – ó, hogy mennyire tévedett! Bár majdnem bejött, erről később! – és örül, hogy megúsztam ezt is. Fancsali arccal figyeltem, ahogyan távozik, egyikünk sem vallotta volna be, de azt hiszem, hogy a végére megkedveltük egymást, még akkor is, ha roppant kínosan érezte magát amiatt, hogy pont én mentettem meg. És még Thrawn is lecseszett érte, ez az én formám!
Apuci is megmarad, tudtam vele beszélni a fiai után, még kimenőt is kaptam, hogy mennyit?! 10 órát! Ezeknek elment az eszük! De át is helyeztek minket, persze Bosszú megint eltűnt. Az a nyamvadt H faktoros klón, azt hittem már mind kihalt! Az új feladat, hogy az Ares-re küldtek minket, mármint engem és a Kacagókat, ez mind kiderült a Chimaera-n…
6. Ares-i kirándulás
Sötét jedik, Sith nagyúr, semmi jó pasi, a tisztjeim… jedilovag… én?!
Miután megérkeztem az Ares-re nem kerülte el a figyelmemet, hogy itt van a Köztársaság is. Nem elég zsúfoltak a napjaim, de még ezek is?! Minden egyébként szép és jó lett volna, hogyha nekik támadhatok, de nem! Csak a helyiekkel szabad foglalkozni, mégis miféle parancs volt ez Raines és Ardiff őrnagyoktól? A blokádszerűségen át lejutottam a bolygóra, de hol a vörös szőnyeg? Mi? Ezek azt hitték, hogy nem kell engem úgy fogadni? Szomorú! De kaptam testőrséget! Éljen! Rohamosztagosokat, kevésbé éljen. Jobban képzett voltam náluk, már az első alkalommal is majdnem szétvertem egy teljes bagázst! Nocsak, nocsak fehérbe bújtatott barátainkat itt sem szeretik, noha ellenem már legalább senkinek sincs kifogása és a tisztek ellen sem és végre megszabadulok a ysalmirik-től is. Hamarosan a két tisztemmel elérkeztünk egy idős fazonhoz, ő lett volna a korábban emlegetett C’baoth. A vöröspáncélos birodalmiak végre! Élőben! El sem hiszem! Igaz volt éppen nagyobb gondom is, egy alak volt itt, aki előtt mostanra mindenki térdelt, a két tisztem, C’baoth, a köztáraságiak, a rohamosztagosok és az elit testőrök is. Majd aú! Én is. Erőn keresztül tette, okés, ez így kezdett igencsak kellemetlen lenni, túlságosan is gyakran irányítottak az utóbbi napokban. Valami fellengzős dumát is levágott, ami után a képébe mondtam, hogy idióta, tudnom kellett volna, hogy Exar Kun volt az?! Senki sem mondta el, hogy egy sith miként néz ki, vagy kellene… A tisztjeim Raines és Ardiff őrnagyok azt hiszem, hogy most kezdték csak felfogni, hogy kivel is kerültek egy csapatba, velem. Integettek is nekem, hogy kussoljak, de már késő volt, bocsi srácok! Aú! Azt hiszem, hogy a páncélos alakot sikerült felhúznom, de még itt sem hagytam abba, soha sem tudom, hogy mikor kellene befogni.
- Ha az lennél, akinek mondod magad, ennyivel nem tudtalak volna kihozni a sodrodból, egy csaló vagy csupán – mondtam vicsorogva, miközben letöröltem az ajkaimról a vért.
Raines és Ardiff próbáltak tisztára mosni az alak előtt, köszönöm uraim, de teljesen felesleges nincsen rá szükségem. Nem éreztem jól magam, megint azt az érzést éreztem, mint fenn a hajón, mégis mi történik errefelé? Felnyögtem, nem akartam itt lenni, szinte már-már ténylegesen fizikai fájdalmat okozott az alak közelsége. A vonszolás nem jött jól, de a robbanás segített! Apuciék! Tisztjeimnek még telepatikus üzenetet is küldtem, amit apuci emberétől kaptam, hurrá, feltarthatom Exart! Milyen jó nekem, nem igaz?! A helyzet egyre komikusabb, C’baoth is a fejemben, Exar érdeklődik utánam és meg akar védeni és ez az egész kicseszett bolygón én voltam az egyetlen nem sötétoldali erőhasználó! Azt is akarta, hogy szolgáljam, már hasogatott a fejem, de azért kiröhögtem, előbb haltam volna meg, mintsem szolgáljam, én a Birodalmat szolgáltam és senki másé nem volt a hűségem! Najó a klánomé, de az most nem számított, ők is Birodalmiak voltak. Pillanatokkal később pedig már egy cellában találtam magam. Utálok cellában lenni, kivéve, ha én akarok oda bejutni. Exar meg infókat akart. Ritkán van ilyen, de félni kezdtem, az sem nyugtatott meg, hogy a Kohó biztosított arról, hogy megvéd és nem enged megölni. A korábbiak után amit velem művelt most megint rá voltam szorulva. Pech, ugye?!
Még egy látomás is, időnként utálom az Erőt! Egy újabb Exar, de ez nem csak klón, mint az, akit az őrült C’baoth hozott létre, nem, nem, nem és nem… ez az igazi volt. Vagyis a lelke egy szőke fazonban. Aki Skywalker, aki pedig Vader fia, aki miatt a nagybátyámat is majdnem kivégezték a 66os parancskor. Utálom a Skywalkereket! A Kohóhoz imádkoztam, hogy segítsen, ha máshogy nem, addig, amíg még képes rá. Bármit, de nem akartam itt meghalni! A cellából pedig sikerült is megszöknöm, naná, hiszen rólam volt szó! Sikerült egy fegyverraktár szerűséghez eljutnom, hála annak, hogy éppen nem figyelt rám senki, így talán még az sem tűnt fel nekik, hogy megszöktem. Csak egy baj volt, odakint láttam rohamosztagosokat, de ezek most velem voltak, agy éppen Exarral? A fene essen beléjük, hogy nem képesek arra, hogy legalább egy masnit, vagy szalagot, felfestést, vagy fenetudja mit viseljenek. Próba szerencse kiáltoztam, egy rakat helyi jött és kiderült, hogy mégis egy oldalon vagyunk. A nap első jó pontja! Sőt még nevet is kaptam, Kaylyn szürke. A többiek még mindig börtönben voltak, a tisztjeimet szívesen ki is hoztam volna, de a C’baoth maradhat megrohadni, ahol akar. Mivel tudtak minket követni gyorsnak kellett lennem, szereztem egy vöröspengés fénykardot, ez hányadik fénykardom is már? Negyedik? Jajj, lőnek, így ez nem olyan fontos éppen! Eljutottunk a többiekhez és még több ellenség, akkor mintha nem harcoltunk volna eleget ma tovább kellett volna, de az égen Birodalmi hajók jelentek meg és ott volt Apuci hajója is! Hurrá! Főleg, hogy éppen a kimenekítésünk zajlott, nem is álltam ellen, örömmel mentem a Chimaera-ra. Azonban ott már elég volt, és végre feltehettem a kérdést is, ami zavart. Mi ez a furcsa érzés a rohamosztagosok irányából.
Ó, végre megérkezett apuci is, de el akarta lopni a show-t előlem, én tapasztalatlan?! Néztem dühösen C’baoth irányába és szívem szerint letéptem volna a fejét ebben a pillanatban. De a választól elhűlt bennem a vér, klónok! Azt hiszem ezektől jó lesz távol tartani magam. C’baoth-t és a bandáját azonban nem úsztam meg és a legnagyobb megdöbbenésemre lovagi rangot kaptam. Én?! Na, ne! Az a nagybátyámat és ikernővéremet illette nem engem. De azért köszi, de most az Ares-en további harcok várnak! Ekkor már voltak olyan gyanúim, hogy ezek biztosan meg akarnak ölni, hogy folyamatosan az első sorba tesznek, de végül is legyőztük őket a Köztársasági kutyák segítségével. Exart kiűzték a Skywalkerből, majd legnagyobb bánatomra mindenki ment a maga útján. Mi meg vissza a hajóra.
7. Köztes dolgok
A következő hónapok valamivel nyugisabbak voltak és végre testhezálló feladatokat végezhettem, nem pedig öngyilkos akciókat. Szépen lassanként azért elnyertem Apuci, a Főadmirális, a tisztek és úgy általánosságban véve az emberek tiszteletét, más kérdés, hogy a modorom és kedves beszólogatásomnak hála nem igen akart velem tovább senki sem egy helységben tartózkodni pár percnél tovább. nem mintha lett volna választási lehetőségük. Végre többet lehettem együtt Mynar-ral is, hiszen jelenleg ő maga is a Chimaera-n szolgált. És pár héttel később ki tért vissza, na kicsoda?! A kedvenc Balfasz Hadnagyom! Kirageen Disra, teljes életnagyságban és immáron kötések, gipszek nélkül! Én hogy mondtam már a Csillán is, hogy teljesen kizárt, hogy mi ketten ne találkozzunk túl sokáig, bejött! Leginkább egyedül dolgoztam ebben az időben, hol Apucinak, hol a Főadmirálisnak, vagy éppen a Moffoknak vadásztam le ezt és azt. Meglepetésemre még a Birodalmi Hírszerzéstől is kaptam feladatot, persze azok után, hogy Pellaeon, vagy Thrawn engedélyt adott arra, hogy felkérjenek a feladatra. Szóval sikerült elérnem, hogy elfogadjanak, nem hittem volna, hogy emgy, de mivel mindent túléltem, ahol továbbra is állítom, hogy el akartak tenni láb alól, így muszáj volt. Naná, hiszen remek munkaerő vagyok és még fizetségnek sem kérek sokat. De egyvalamit leszögeztem, nem akartam újra C’baoth-tal találkozni, továbbra is kirázott a hideg attól a vénembertől. Ezek meg azt akarták, hogy a mesterem legyen azok után, hogy még lovagi címet is adott! Szürke Jedi lettem a nagybátyám roppant büszke lett volna rám, ha még élne. Apuci egyvalami miatt nem repesett az örömtől az pedig nem volt más, minthogy így Mynar közelében voltam, így amikor csak tudta, mindig valaki mást küldött és igyekezett elintézni, hogy minél kevesebbet legyek a fia közelébe. Nem jött, pech neki!
Említettem már, hogy milyen remek, hogy ebben az időben senki sem próbálta az irányítást átvenni felettem és nem láttam egyetlen egy sötét jedit sem, igaz simát sem, de annyi baj legyen. Már magamon kívül. És még az orvosokat is messzire elkerültem, a Csilla óta különösen nem akarok egyet sem látni. Kirageen-nel pedig a Csillán történtek óta más lett a kapcsolatunk, még mindig meg akartuk ölni egymást, de most már kivételesen nem a szó szoros értelemben akartuk a másikat holtan látni. Folyamatosan szapultuk egymást, már ő is megtalálta a hangját, azt hiszem túl van a megaláztatáson, hogy megmentettem a hátsóját, bár egy behúzással és seggberúgással még mindig tartoztam neki. Valamikor már megkaptuk a többi katonától, amikor előttük civódtunk, hogy olyanok vagyunk mint akik 50-60 éve házasok és nem tudják elviselni egymást, de egymás nélkül sem tudnak meglenni. Hazugság! Vagy mégsem?! Már azt is megkaptam, hogy olyan szépen flörölünk, Kirageen és én?! Na nem, ezek a rohamosztagosok évről évre idiótábbak! Mondjuk ennek apuci örült addig sem látott Mynar-ral és egy idő után feltűnt, hogy mindig Kirageen-t küldi utánam, szegény fickó. Bár az egyik utolsó feladatkiosztása után mintha még marasztalni is akart volna, azt hiszem, hogy kezdtem az agyára menni…
8. Új feladat, fura idők
Uncsi feladat, napok kiesve, megint Kirageen, első csók, elvesztettem a fonalat…
Néhány héttel később egy újabb feladatra küldtek, kedvenc Balfasz Hadnagyomat nem is láttam azóta. Egy lepukkant kocsma, komolyan megölöm apucit, ha újra látom azért, mert ide küldött. Sőt az, hogy az utóbbi néhány nap még ki is esett, pedig nem is ittam sokat. Szinte semmit sem! mintha fejbevágott volna valami, aztán… Megráztam a fejemet. Kissé mintha nem találtam volna a helyemet a világban. Most tényleg ennyire bántotta az önérzetét, hogy a fiával kezdtem ki és megkörnyékeztem Kirageen-t? Pedig a végére annyira összemelegedtünk, hogy olyan nehezen hagyott ott. Egy kontaktot vártam, aki naná, hogy nem jött el, hiába voltam itt napok óta, és még egy részeg alak belém is köt, szajhának nevez! Ezt pedig az önbecsülésem sem tett igazán jót, főleg, hogy közel sem voltam az. Itt kezdődtek a furcsaságok, rendőrökön archaikus fegyverek, majd hirtelen a Klónháborúkról kezd a holonet beszélni, Dooku Grófról, valami Ragnosról, a hely hirtelen vadiúj lesz, közel sem lepukkant. Najó, nekem most lett elegem ebből a helyből, főleg, hogy még furcsán is kezdtem érezni magam, így a lehteő leggyorsabban elhagytam a helyet. odakint vettem pár mély levegőt, majd hirtelen megragadta valaki a karomat és húzni kezdett. Ilyenkor ütök automatikusan, már ha eljutunk eddig, de nem szoktunk, mert meg kellett volna éreznem ezt is de nem történt meg. Most a mozdulat megakadt, ahogyan megéreztem az alak arcszeszének illatát és szélesen elvigyorodtam, mert azonnal megismertem. Ha nem ismertem volna fel a arcszesze illatát, akkor már törött orral került volna a földre. Nézzük csak, újra! Mert egyszer már megtörtént! Szélesen elvigyorodtam, főleg, amikor a hangját is meghallottam.
- Hiányoztál Kirageen – doromboltam a férfi felé.
És ezúttal tényleg őszinte voltam, már úgy hiányzott, hogy láthatom. Szerintem én neki kevéssé, de apuci legalább őt küldte. Vajon úgy véli, hogy inkább Disra moff fiát bosszantsam, mintsem az övét? Volt benne valami! Szóval a tag, akivel találkozni kellett volna itt volt, de nem jött oda. Pedig sikerült igazán nagy patáliát csapnom, amikor leütöttem a részeg fickót. De nem maradtam sokáig munka nélkül, máris megvolt, hogy hova kell mennem és mit csinálni. Átvettem az adattáblát és megnéztem a képet a névvel együtt. Illetve végigfutottam a vádpontokat és halkan füttyentettem. Szóval ő, sokan lesznek, viszonylag könnyebb, de hátráltató tényező is. Bólintottam:
- Szóval csak ennyi? Fogjam el és hozzam el az admirálishoz? – kérdeztem vissza. – Ahogy nézem nem kicsit tört borsot a Birodalom orra alá.
Már minden készen is volt, a hajó és minden. Elszúrni? Felvont szemöldökkel néztem Kirageen-re, hogy ezt tényleg úgy gondolta, ahogyan mondta.
- Úgy ismersz, mint aki el szokott bármit is rontani? – kérdeztem ártatlan tekintettel.
És tény, még soha semmit sem hibáztam, amióta itt voltam. Ez a mostani nem az én hibám volt, és nem is volt kudarc. Amit sajnáltam, hogy nem lesz időm vele beszélgetni és szórakozni, mert már menni kellett a feladatra. És még rendes ruhám sincs!
- Kérdés? – gondolkodtam el. – Egy hármas randi, ha visszajöttem? Csak veled és Mynar-ral, mint a Chiss-ek bolygóján. Nem hagynám ki semmi pénzért a kedvenc Balfasz Hadnagyommal ezt! – vigyorogtam rá.
Ezzel odahajoltam hozzá és megcsókoltam, majd vigyorogva intettem neki és már sietve indultam a kikötő irányába a gépemhez.
- Vigyázz magadra! Hamarosan jövök! – kiáltottam még vissza.
Most fog megpukkadni, vagy lelőni, erre mérget mertem volna venni! De, hé! Mondta valaki, hogy kötelező monogámiában élni, bőven megfértünk volna hárman is egy csárdában! Más kérdés, hogy meddig jutok ezek után!
//Innen vesszük fel a játék fonalát és kerül ő és Kirageen Disra (aka Balfasz Hadnagy) át a Little SW világába.//
Képességei:
Psziometria: kiffar örökség, ha hozzáér egy tárgyhoz szabad kézzel, akkor képes annak a múltját látni, azt, hogy mi is történt az adott tárggyal.
Rövid idejű emlékezetnövelés * 0pont
Érzékszerv élesítés * 2 pont
Receptív-Projektív telepátia * 1 pont
Telekinézis * 1 pont
Meditáció * 0 pont
Erőérzékelés * 0 pont
Fénykardvívás * 1 pont (shien V. haladó)
Fájdalomtűrés * 2 pont
Gyorsítás * 2 pont
Gyógyulás gyorsítása * 2 pont
Szabadulás * 1 pont
Védekezés * 2 pont
Szakértelmei:
Képzett erőhasználó és fejvadász. Remekül bánik közelharci és távolsági fegyverekkel, magasan képzett is ezekben, akárcsak kézitusában. Elitkatona a Thrawn főadmirális vezette Birodalomban. Félelmetes beszélőkéje van, azaz kiváló a pszichológiai hadviselésben, még Pellaeon admirálist is képes volt agyvérzés szintjére sodorni, nem egyszer. Képzett információszerzésben és csábításban is. Több nyelven is beszél, ír és olvas. Remekül pilóta is, különösen a vadászgépeket tudja nagyon jól vezetni, de a teherhajókkal is elboldogul. Imád szerencsejátékozni, amikben egész jól játszik, a birodalmiakat rendre elverte és megkopasztotta szolgálaton kívül.
Egész jó stratégiai és hadvezetési érzéke van, bár egyedül jobban szeret dolgozni. (Még Thrawn-t és Pellaeon-t is kioktatta a Yavini és Endori csatáról.)
Még egy szakértelem: kiválóan tudja, hogy miként kerüljön hatalmas bajba, ahonnan jellemzően próbálja magát kidumálni, rendre sikerrel, bár gyakorta kerül ezáltal még nagyobb bajba.
Számítógépekhez is ért, bár jellemzően csak felhasználói szinten, hackelni, vagy feltörni nem igen tudna semmit.
Ha valami kimaradt, akkor lásd a szép hosszú előtöriben.
Külső:
Megjegyzések:
És az, hogy mivel nem túl tehetséges az Erő használatban semmilyen erő alkalmazása nem lehet első szintnél magasabb.
Mivel az eredeti swhun-os karaktert hozom, aki ott 6.szinten volt, így emiatt MNJK-ként kerül ide, de túlképp ő főkarakterem itt
1. A birodalom oldalán
2. Házi feladat (csak említés szinten volt, de leírtam)
3. Az új csillagkohó
4. Az új feladat és a felvétel
5. Egy új háború
6. Ares-i kirándulás (a vége előtt lett szerintem vége az swhunnak)
7. Köztes dolgok (erről nem találtam semmilyen reagot)
8. Új feladat, fura idők (itt kezdtük újra, de már nem maradt idő befejezni)
1. A birodalom oldalán
Szóval feladat, mindent előkészítettem és bele is vágtam a dologba, egy információ megszerzése volt a gond, persze elbaltáztam, najó a rohamosztagosok is röhögtek majdnem azon, amit előadtam, hát miért is ne és elfogtak. Teljes mértékben látszott, hogy engedtem magam, de mégsem mászhattam be ide feltartott kézzel, hogy hahó Apucihoz jöttem. Majdnem após, így az apuci név az admirálisnak tökéletes. Eriadu egy isten háta mögötti hely, de mint kiderült sikerült úgy időzítenem, hogy az admirális is itt van. Csodálatos ennél jobban nem is alakulhatott volna. A börtönben volt néhány őr, akikkel élvezettel elcsevegtem, és tuti, hogy az öreg is hallotta.
- A birodalom elbaltázta a Yavin-i csatát, de komolyan. Könnyedén győzhettek volna, ha kilövik első lépésben a bolygót, ami útban van és nem megkerülni próbálják, majd pedig a lázadók bázisát. Amilyen bénák voltak, nem csoda, hogy kikaptak. És lett volna még pár ötletem az Endor holdi csatára is… mondják, mikor kapok valamit enni? És mikor láthatom apucit, biztosan kíváncsi lenne rám az öreg Pellaeon admirális, ha már egyszer úgyis unokája lesz…
Hazudtam ebben naná, hogy igen. Satöbbi, folytattam, amíg egy ütés el nem hallgattatott. Úgy látszik errefelé nem szeretik ha valaki sokat beszél. Ah nocsak egy kopasz fickó jött be a cellába és ételt hozott.
- Heló, Kaylyn Rix vagyok – mondtam vigyorogva.
- Tessék? – kérdezett vissza.
- Tudod, amikor valakik találkoznak, akkor illik bemutatkozni.
Egy újabb ütést kaptam az egyik rohamosztagostól. Ebéd után még két rohamosztagos jött be, miért pont ekkora időzítik a kínzást?
- Ki maga?! – kérdezte.
- Biztosan tudni akarja? – kérdeztem vissza nagy szemekkel.
- Ne szórakozzon velem! Ki maga?
- Valaki, akit ha a közelében tart, soha sem tudja majd lekaparni magáról. Najó Pellaeon admirális fiának Mynar Devis-nek felesége, szóval szeretnék találkozni az apósommal, hogy tudassam unokája lesz!
Persze az első vizsgálaton lebukom, hogy ez hazugság, de remélhetőleg az öreg meglátogat. A rohamosztagosok persze egyedül hagytak újra órákra, majd mire kint sötét lett az ajtó kinyílt és nocsak ki volt az.
- Apuci! – kiáltottam fel vigyorogva.
Mit ne mondjak az öreg nem volt oda értem, de szerencsémre nem lövetett le, elbeszélgettünk, majd Balfasz Hadnagy-ra bízott meg az osztagára. Persze, hogy rasszista volt az egész bagázs nehogy egy szegény kiffarnak jó napja legyen. De nem lennék én, ha nem oldottam volna meg a helyzetet. Az utcán a rohamosztagosok gyűrűjében kis híján megvertem Balfaszkát, majd ő viszont megtette odafent a szobában, ahova bezártak.
Majd jött végre valahára Thrawn főadmirális mielőtt az egyik moff pici fiacskája és örököse – még mindig Balfaszkáról beszélek – még jobban szét nem verte volna az arcomat. Főadmirális, egyből megdicsértem, hogy mennyire jól megy a kék bőrhöz és fekete hajhoz a vörös szeme, azt hiszem, hogy megkedvelt egyből, olyan kedves volt. Elengedett, sőt munkát ajánlott egy rövidke beszélgetés után.
Remek! Első feladat teljesítve!
Amint megvoltam és berendezkedtem egyből elindultam az edzőtermekbe gyakorolni, de nem… feladatot kaptam, ráadásul házit, így csapot papot hátrahagyva kellett rohannom a Kiffu felé.
Helyszín: Eriadu minden mennyiségben
2. Házi feladat
Hamar megvoltam és tudtam hazafelé hajót bérelni, így nem sokkal később már a Kiffu felé száguldottam és merengtem azon, hogy mikor és miért? És mégis kicsoda. Ha hazaértem úgyis megtudom. Unalmas órák teltek el, mire végre kiléptem a Kiffex rendszerben a hipertérből és a saját bolygóm felé irányítottam a hajót. Régen jártam itt, talán túlságosan is régen. De nem tudtam, hogy miként nézzek majd a bátyám szemébe, ha itthon van. Ő még mindig a Köztársaságot szolgálta, én pedig az ellenségét most már. De mindenki csak a túlélésért és a boldogulásért tette azt, amit. Ő nem volt jó fejvadásznak, ő azt örökölte, ami a szüleink voltak. Nem katona, hanem diplomata.
És ez alapvetően már igen rosszul kezdődik, hiszen a klán egyben katonai alakulat is. És az ilyen soha sem túl jó, persze, ha szövetséget kellett kötni, vagy háborút kirobbantani tökéletes volt, de. Na jó nem bántom tovább a bátyámat, hiszen ő maga is képes volt gyilkolni és megvédeni magát, ha arra került a sor. Feltűnt előttem a főváros, de nem arra haladtam, nem. Ott most nekem semmilyen dolgom nem volt. A Rix klán főhadiszállása, vagyis a klán székhelye felé tartottam és ott tettem le a gépet.
Alig léptem le a hajó rámpájáról négyen máris a nyakamba ugrottak, a barátok, távoli rokonok. Belevigyorogtam a képükbe, már ezért is megérte hazatérni, hogy velük lehessek. Nem sokkal később pedig már meg is tudtam, hogy mi történt valójában. Kocsmai verekedés, kedves rokonomat megvádolták, hogy szabacc-on csalt, majd az úton hazafelé megkéselték, amibe belehalt. Nos, igen. A szerencsejáték nálunk nagyon káros szenvedély, miatta voltam olyan, amilyen, én is kaptam egy párszor, de hát kit érdekel? Játszani jó, és ha úgy alakult akkor még a verekedés sem volt soha utolsó.
Heten indultunk a fickó nyomába, mindannyian az én korosztályom a régi banda, akikkel annyit szórakoztunk annak idején, igaz akkor még Ashanté is velünk volt, amikor el tudtuk csalni meg időnként Garon is. A díszes társaság, messziről lerítt rólunk, hogy hova is tartozunk, hat vörös arcú és én a sárgával. Bár ha a Rix-ek között egy sárga is járt, az szinte biztos, hogy maga is az volt, hiszen már lassan hatvan éve is, hogy egy Vos beházasodott a családba.
Hamar megtaláltuk az említett fickót az első szórakozó helyen, nem volt nehéz dolgunk, ugyanis megvolt a kése, ettől kezdve pedig neki rossz volt, ugyanis pontosan tudtam, hogy miként néz ki. Egy egyszerű mezei ember, az igazság az, hogy nem lettem volna a helyében. Lassan odasétáltam az asztala elé és leszúrtam a kést az asztalba.
- Kösz szívi, ezt nemrég elhagytam! – vigyorgott fel részegen.
- El bizony! – mondtam és a feje az asztalnak csapódott egy kis segítséggel. – Ráadásul az egyik rokonunkban hagytad. Ugye megérted, hogy ez az az eset, amit nem hagyhatunk annyiban. Vigyétek! – mondtam a többieknek.
Én egyszerűen akartam túl lenni az egészen, hiszen Nemic tanítása miatt képtelen voltam arra, hogy megkínozzam. Egyszerűen megölni a legjobb megoldás, de otthagytam a többiekre az egyik mocsárban. Csak órákkal később tértem vissza és adtam meg végül számára a kegyelemdöfést. Dzsungel, soha sem fogják megtalálni a holttestet, addig a természet eltünteti, mint a testet, mind a fejet. Még hazamentem, ahol mostani klánvezetőnktől, valamelyik nagynénémtől elbúcsúztam, majd újra hajóra szálltam, hogy vissza Eriaduba.
Hazafelé azonban valami gond volt a hajtóművel és kénytelen voltam kilépni a hipertérből egy ismeretlen rendszerben. Hamar megvolt, hogy végül is hova jutottam, de nem a legjobbkor történt ez. A hajtómű túlmelegedett, csodás. Órákat kellett várnom, hogy újra lehűljön annyira, hogy használni tudjam. Selejtes gépet sóztak rám, csodálatos.
Addig is hátramentem a raktérbe, hogy egy picit pihenhessek. Leültem a megszokott meditációs helyzetembe, majd most, hogy végre volt egy kis időm, ezzel is tudtam foglalkozni.
3. Az új csillagkohó
Utazásom nem ért véget, pontosabban korábban tette, mint kellett volna, ugyanis meghibásodás volt a hajtómű hűtőrendszerében, így a Lehon rendszerben ragadtam. Egy különös űrállomás vonzott magához, pontosabban inkább az Erő sötét oldala, mert jelen volt a helyen. Nem én voltam az egyetlen, aki ide igyekezett. Sikerült valakivel kapcsolatot teremtenem, de a Kohó nem hagyta, pedig az illető vevő is lett volna arra, hogy az idegeire menjek. Nah igen a Kohó, nála nehéz idegesítőbb személyt találni, najó talán engem, de én most nem játszom.
Feladatokat ad, most még ezen is szenvedjek végig, 13 emelet tele próbákkal, ha teljesítem enyém, amit akarok. Csodás, csak éppen marhaság, legalább is én így vélem, ilyen nincs, hogy így osztogassanak… szóval 13 szint tele feladatokkal, a lift borzasztó, vagyis a kohó szívat és nem hagy érvényesülni…
13. szint: ahol megérkeztem, csodás, egyből azt hittem, hogy meg akar ölni, nem találós kérdésekkel kezdett fárasztani. Pontosabban találós- és moráliskérdésekkel. Most komolyan valakit, aki olyan mint én, ne gyerekeskedjünk már. Sőt még információkat sem osztogatta szívesen, így kénytelen voltam benyögni neki, hogy kevés az info, és igen meglepődtem, amikor ezzel a válasszal tovább engedett. Csodás!
12. szint: Ez mókás hely volt, ó, de még mennyire. Első pillanatban ledöbbentem, amikor a füstből egy ismerős alak jött elő, az államat kerestem pár percig, ugyanis Quinlan Vos állt előttem. Megvakartam a fejem, mégis miként került ide? Az oké, hogy nem éreztem, mert el tudta rejteni magát az erőben, de akkor is. Megtudtuk, hogy mi történik, ha két makacs és önfejű kiffart, akik történetesen nagyon távoli rokonok és jedik összezársz egy szobában. Egymás torkának esnek fénykarddal.
Érdekes dolgokat vágtunk egymás fejének, és valljuk be, piszkosul nekem volt igazam, nem pedig az öregnek…
Ő: Hogy mit keresek itt Kaylyn? Szerinted? Ez a hely velejéig gonosz...és bár már rég nem a Jedik Útját járom, de nem hagyhatom, hogy egy ilyen komplexum tovább fertőzze a Galaxist...túl sok veszedelmet jelent és ha mások találnak rá, és rossz dolgokra használják, akkor semmi sem elképzelhetetlen...akár még az is, hogy a Birodalom viszanyeri erejét...
Apropó...Birodalom. A családodat és a jövődet irtotta ki a Birodalom évekkel ezelőtt, és te most az ő szolgálatukba eredsz? Annyi szenvedést okoztak nem csak a Kiffuknak, hanem másoknak és te most ezt az eredendő gonoszt szolgálod? Kaylyn, hova tetted az eszed? Nem vagyok az apád, és rokonod is csak nagyon-nagyon távolról, de akkor is, ezt neked sem engedhetem....emlékezz a rokonaid halálára...a volt mestered halálára.
Igazság szerint itt rá kellett volna jönnöm, hogy valami nem stimmel, mert ő volt az, aki miatt az FRSz elfoglalta a Kiffut és Kiffex-et és ő irtotta ki kishíján a saját klánját… ó a válaszom nem késett, az öngyilkoshajlamú kiffar fejvadász, aki kiosztja a régi Jedi rend egyik legerősebb és mostanra talán utolsó túlélőjét. Ügyes vagy Kaylyn…
Én: – Nem a Birodalom és nem is az FRSz volt az, hanem te! Te voltál, aki megölte a Kiffu Védelmezőjét a Vos klán akkori vezetőjét. Aki végigmészárolta a saját klánját a többi bukott jedivel együtt Dooku gróf oldalán! Te voltál az, aki a legnagyobb szenvedést hozta a népünkre, Lairorellen veled ellentétben semmit sem tett, ami ilyen súlyos lett volna. A rokonaim halálát a drágalátos lázadók, a Köztársaság okozta. De neked hogyan van egyáltalán jogod bármit is számon kérni rajtam?! Az a nő halt meg miattad, akit szerettél, aki minden másnál fontosabb volt neked, mert nem voltál ott, hogy megvédd, amikor a 66os parancsot kiadták. Aayla Secura miattad halt meg a Felucián, mert egy újabb esküdet szegted meg és nem tartottad be!
Megmondtam… ekkor jöttem rá, hogy valami nem stimmel és megkérdeztem, hogy mégis kicsoda ő mire eltűnt. Oké, legközelebb, ha egyszer sikerül vele találkozni, remélem máshogy alakul a beszélgetés…
11. szint: A lift végre egyszer jól működött, de a szinten levő futószallag műár nem. Harcok, remek, végre valami, amiben használható is vagyok. Vibrokard vs. Vibrokard, egy droiddal küzdöttem és nyertem, majd fénykard fénykard ellen, azt a droidot is leszedtem, és szereztem egy új kardot is, egy krayt színüt, a zöldem szebb, de majd megszokom, ha egyszer ezt kell használnom. Végül Kohó kezdte megölni a bulit, hogy sietni kell, mert egy órám van megszerezni a nyereményt… ünneprontó…
10. szint: nem akartam elhinni, de egy idősödő mandalore fejvadászt sózott rám, de legalább a lift jó volt. nem akartam harcolni tovább, mert egyszerűen időm sem volt és nem akartam, valami közel 100 éves emberkét megölni. klón háborúk előtti időket mondott?! csodás, egy őskövület, bízom benne, hogy elbánok vele… nagy nehezen elbántam vele, kishíján a fagygránátok rárobbantak és a végén már csak egy hologrammal harcoltam, hiszen az elején megöltem a fickót. A Kohót legyőztem és ő kegyesen tovább engedett a 9. emeletre.
9. szint: végre szembetalálkozhattam a Kohóval és láthattam, hogy milyen is valójában. Ezt a helyet inkább elfelejtette volna, megkínzott, örültem, hogy kijutottam innen, de a végére megsajnáltam. Lassan megértettem, hogy milyen is volt a Kohó, a halálán volt és nem menthettem meg. Kaptam egy adattáblát, hogy vigyem el Thrawn-nak. Egy köztársasági piperkőcnek adtam át a másikat, majd pedig a frissen szerzett hajómmal, amit a Kohó adott nekem elhagytam a helyet és a távolból figyeltem a hely robbanását. Ég veled barátom… Így mindennel „végezve” Eriadu felé vettem újra az irányt.
4. Az új feladat és a felvétel
Visszaértem a jelenlegi székhelyhez, szerencsém volt, ugyanis a főadmirálist is azonnal láthattam. Ezen meglepődtem, de felsiettem a legfelső emeletre, ahol az ő irodája is volt. Egyből hozzá rohantam, ez túlságosa is fontos volt ahhoz, hogy Apucinak vigyem el. Amíg a folyosón tartózkodtam meglepődve hallottam, hogy mennyien örülnek valaminek, nem sokkal később meg is sikerült tudnom, hogy győzelmet aratott kétszer is a Birodalom a Köztársaság felett, csodás! Ennek így kellett lennie. Végül a főadmirális behívott az irodába, meglepődve pillantottam körbe, hogy minden felé kiffar művészet darabkáinak holoképei vannak. Elmosolyodtam, szóval felkészült rám.
Jelentést tettem, hogy mi is volt az a fontos dolog, ami miatt felkerestem, átadtam az adattáblát is. Elsötétült tekintettel nézte azokat, itt már féltem, hogy csak vicc volt az egész és kivégeztet. De tényleg komoly bajok hírforrása volt az és olyan dolgok is voltak rajta, amiről nem lett volna szabad tudni. Ezúttal részletesebb jelentést tettem, mindent elmondtam, ami a Kohón volt a köztársasági fickót a nőjével együtt azt is bele vettem. Végül Pellaeon kapitánnyal értekezett és örömmel jelentette be, hogy megegyeztek, hogy szolgálhatom a birodalmat. Csodás! Ráadásul független csapat, aminek csak ők ketten parancsolnak, a Kacagók néven futott. A megdöbbenések idejének továbbra sem volt vége, ugyanis hivatalos lettem a Moffok gyűlésére is.
Tessék? Néztem döbbentem a főadmirálisra, de nem vitatkozhattam. Próbáltam kiszúrni a tömegben Bastion moffját, Kiraagen Disra apját is, de nem ismertem meg, egy valaki késett csak Apuci! Döbbenten látta,, hogy én is ott vagyok, ez csak tovább fokozódott később. Mindenki érdeklődve pislogott felém, amikor Thrawn felállított, hogy tőlem származnak az információk, hogy én szereztem őket. Egyedül nőként a teremben, sőt nem is emberként, csak Thrawn és én nem voltunk azok, imádtam. Itt egy percre még az is megfordult a fejemben, hogy élve felkoncolnak, de megúsztam. Sőőőt! Apucit high-admirálissá nevezték ki, jó neki. és vele együtt küldtek el a Csillára, ez kevésbé, de legalább boldogítani tudom a hülyeségeimmel. Így miután az ülést feloszlatták és egyedül maradtam vele, közölte, hogy irány a dokk és megyünk…
Csak ez hiányzott…
5. Egy új háború
Pasik, tárgyalás, űrhajók, megint pasik, randi, Mynar, Kirageen, harcok, hátsómentés, ismeretlen ellenség, mi kell még?
Akkor kezdjük is az elején, már a dokkban összeismerkedtem Bosszúval, aki úgyszintén a Kacagókba lett beosztva, ránézésre legalább annyira idióta, mint én és már az első pillanattól jól kijöttünk azt leszámítva, hogy mindenáron a fénykardjaimat akarta elkunyizni. A hajón egyből egy másik elvileg kacagós emberkét küldtünk hadbíróság elé, zajlik az élet az admirális körül. Nos ő ment börtönbe én meg végre aludhattam is valamit. Arra ébredtem, hogy megérkeztünk a Csillához. Egyből a hajómhoz rohantam, amit még az űrben teszteltem is, csodás darabot választott a Kohó a számomra, így ennek felettébb örültem. Miután kipróbáltam, hogy miket is tud, egyenesen a dokkban szálltam le, majd néhány perc kérdezősködés után úton is voltam a barakk felé.
Amint arrafelé haladtam végigcsodáltam a rettentően ronda épületeket bámulva. Majd végül feltűnt a barakk, nem sok mindentől ráz ki a hideg, de ez egy ilyen épület volt. Brr… még jó, hogy nem volt megmondva, hogy mikorra kell odaérni, mert sikerült egy jó kis piactér és bevásárló központszerűséget kiszúrnom a barakk szomszédságában! Királyság! Így egyenesen arra indultam, nézelődtem össze vissza, vásárfiák, italok, persze semmi alkohol, gondolom a katonák miatt. Remekül éreztem magam, de ez csak fokozódott, amikor feltűnt a tömegben az egyik kávézónál egy ismerős alak. Tágra nyílt szemmel figyeltem Mynar Devis volt az, az Erőre! Hogyan került ide? Nem számított! Egyenesen arra kezdtem menni, de a kedvemet egy kicsit lelombozta, amikor egy alak csatlakozott hozzá, Kirageen Disra. Komolyan csak ő hiányzott, lassan odaértem hozzájuk, de egy szót sem tudtam kinyögni. Mind a ketten felismertek, naná, engem nem felismerni?
Végül is csak megtaláltam a hangomat azok után, hogy Disra megint elkezdte a szidásomat, visszakapta, mire sértődötten elvonult nyomában egy csapat helyivel, akiknek a széke repült, mikor tőlünk távozott. Én elbeszélgettem még egy kicsit Mynar-ral, amikor valakik megtámadtak minket. Szemetek, tönkre vágták a randimat! Mynar visszaküldött a barakkba és megígértette, hogy nem megyek el onnan. Amint odaértem egyből Disra-t kerestem, de még nem ért vissza. Így nem is maradtam ott bent tovább, elindultam keresni. Az egyik állomáson chissek tartóztattak fel, szerencsémre Pellaeon admirális utolért, és egyből parancsot szedtem, hogy közöltem megkeresem Kirageen-t és csak utána megyek a pajzsgenerátorhoz védekezni. Szerencsémre belement.
Így rohanta indultam a bombázott területekhez, ellenséget kerülgetve a végén, de az egyik árok partján végre feltűnt ő is, csak éppen fekve és fogalmam sem volt, hogy életben van-e még… Najó nem teljesen őt tűnt fel, csak az Erőn őt éreztem, hogy ott van és nagyon gyenge az életjele. Mivel az ellenség is közel volt, így nekiláttam annak, hogy kiássam a közel három méter magas emberkupac, tömegsír legaljából. Végül sikerült kiszednem és egy súlyos fejsérüléssel volt eszméletlen. Az Erőre! Nekem most még vissza is kellett cipelnem innen a barakkhoz, hogy orvosi ellátást kapjon végig át a frontvonalon. Hurrá! De muszáj volt, mert ha meghal, akkor az én fejemet fogják leszedni, amiből pedig nem kértem. Hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem lesz olyan könnyű, mint ahogyan elképzeltem, annyit még tudtam, hogy fejsebbel nem igen szabad mozgatni valakit, de még iszonyú nehéz is volt! Ha magához tért közlöm vele, hogy fogyózzon, mert ez így nem állapot! Ó és persze még a hátsóját is szét kell rúgnom előtte! Pár sarkot jutottam előre, amikor megállapítottam, hogy ez így nem fog menni, én tovább nem bírom a hátsóját cipelni, mert túl nehéz. A hajóm, amit a Kohónál szereztem. Milyen remek volt, hogy képes voltam Erővel irányítani. Nagy nehezen odairányítottam magamhoz és azzal mentem vissza a barakkig. Ekkor már alig álltam a lábamon és az orvosi egység előtt is ájultam. Hatásos belépő!
Mondtam már, hogy rühellem az orvosokat?! Mikor magamhoz tértem Mynar ott volt az ágyamnál, nagyon nem örült annak, hogy fél perccel azok után megszegtem az ígéretemet, ahogyan kimondtam. Tehettem én arról, hogy meg kellett mentenem Kirageent?! Nem, főleg, hogy lehet, hogy miattam került bajba. Azt persze nem mondták meg, hogy a kimentettnek mi a baja, csak azzal jöttek, hogy meg is hallhattam volna és most is életveszélyben vagyok. Nem lesz akkora mázlijuk, hogy meghaljak! Mynar-t nagy bánatomra kitessékelték engem pedig bacta tankba akartak betenni, nem akarom! Nem-nem-nem-nem és nem! Előtte még eltudtam cseverészni egy őrnaggyal, vagy őrmesterrel? Nem tudom, de még Apuci is örült annak, hogy jól vagyok és, hogy győzelemre állunk. Gyanúsnak kellett volna, de totál kivoltam. Nem úsztam meg, éreztem én, hogy nem lesz ennek jó vége és valóban így is lett! Így legyen minden fogadásom teljesen jó. Azt hiszem, hogy riasztóra ébredtem, még mindig szédültem kissé és senki sem volt itt, azaz idő előtt kerültem ki a tankból. Az itt levő orvosok halottak voltak mind, szerencsére Kirageen jól volt, én pedig átvettem a nyomozást. Már majdnem megvolt a tettes, amikor rá kellett jönnöm, hogy átvertek és csapdába sétáltam. Minden nyom rám mutatott, egy véres szike is a kezembe került, nem tudtam mozdulni, az erőn át mozdulatlanul tartottak, láttam egy alacsony nőcit, egy sötét jedi. A rohamosztagosok meg engem vádoltak meg és letartóztattak.
Mikor kivezettek bilincsben, akkor még láttam Balfasz Hadnagyot, ahogyan rám nézett, talán még az én szívem is belesajdult. Valahogyan azt a szokásos megvetést és utálatot vártam, de csak sajnálatot és hitetlenkedést láttam, az Erőn át éreztem azt is, hogy ő nem hitte el, hogy én voltam a gyilkos. Jól esett, azt hiszem, hogy még mindig nem vagyok teljesen magamnál! Sőt, meg is köszöntem neki! Tényleg megártott ez a mai nap. Fogdaszerűségbe vittek, ahol elregéltem, hogy mi történt, védekeztem, tuti, hogy kivégeznek. Azonban a Főadmirális hitt nekem, ez kész csoda volt, adott egy kis időt ő és Apuci, hogy az igazi tetteseket idehozzam. Miért is kellett nekem rohamosztagos szerelésbe belebújnom? Kényelmetlen és még a fegyverük is kényelmetlen! Nem számít, igyekeztem az őrmestert és a vörös libáját elkapni, mert azok együtt vannak. A hangárban értem őket utol, ahol végül is mind a ketten meghaltak. Nem mintha kivételesen nekem sok közöm lett volna hozzá, mert élve akartam őket. Lényegében öngyilkosok lettek, valami felsőbb hatalomért, vagy az irányította őket is? Nem tudom, de abban a hittben, hogy szabad vagyok mentem vissza, hogy meghallgassam a halálos ítéletemet. Nincsenek tettesek, és az én szavam versus a bizonyítékok. Szívás! Apucihoz kerültem, elmondtam mindent, majd az tűnt fel, hogy csak ketten vagyunk a helységben és újra elfog a furcsa érzés, ő felém lendül, én pedig nem tudtam uralni a testem a fénykardommal pedig leszúrtam. Néhány pillanattal később egy erős ütést éreztem a fejem és elvesztettem az eszméletemet.
Egy székhez bilincselve ébredtem fel egy tiszt társaságában. A végén már üvöltöttem velük, hogy nem akartam bántani, sem megölni apucit, ott kivételesen a rangján hívtam őt. Egy egészen fiatal férfi jött be, itt még azt hittem, hogy Apuci halott, a srácot megismertem, mert hasonlított Mynar-ra, az öccse volt, wow, a teljes Birodalmi haderő Apuci zabigyerekeiből állt? Vitor, vagy Victor nem is tudom, kiderült, hogy követett és kimosott a pácból, hogy nem tettem semmit és vörös liba tényleg sötét jedi volt. Itt jött a hidegzuhany, tudták, hogy megfogom kísérelni ölni Apucit. Miért nem állítottak meg?! Tudom, tudom titkolni kellett, hogy tudják, hogy befolyás alatt állok. De akkor is! Kiszédölögtem a folyosóra és lerogytam, de legalább apuci élt. Nem kellett odakint sokat lennem, amikor két ismerős is felbukkant, Bosszú – eddig hol volt? – és Mynar. Azonnal odamentem hozzá és néhány szóváltás után hat év után először zokogtam fel. Csakhogy még pocsékabbul érezzem magam a folytatás következett! Az öccsével együtt mentem a gyengélkedőre, ahol amíg ők Apucival beszéltek, addig én mentem Kirageen-hez. Itt kaptam az erős pofont, hogy távozik és valószínűleg soha többé nem látjuk egymást – ó, hogy mennyire tévedett! Bár majdnem bejött, erről később! – és örül, hogy megúsztam ezt is. Fancsali arccal figyeltem, ahogyan távozik, egyikünk sem vallotta volna be, de azt hiszem, hogy a végére megkedveltük egymást, még akkor is, ha roppant kínosan érezte magát amiatt, hogy pont én mentettem meg. És még Thrawn is lecseszett érte, ez az én formám!
Apuci is megmarad, tudtam vele beszélni a fiai után, még kimenőt is kaptam, hogy mennyit?! 10 órát! Ezeknek elment az eszük! De át is helyeztek minket, persze Bosszú megint eltűnt. Az a nyamvadt H faktoros klón, azt hittem már mind kihalt! Az új feladat, hogy az Ares-re küldtek minket, mármint engem és a Kacagókat, ez mind kiderült a Chimaera-n…
6. Ares-i kirándulás
Sötét jedik, Sith nagyúr, semmi jó pasi, a tisztjeim… jedilovag… én?!
Miután megérkeztem az Ares-re nem kerülte el a figyelmemet, hogy itt van a Köztársaság is. Nem elég zsúfoltak a napjaim, de még ezek is?! Minden egyébként szép és jó lett volna, hogyha nekik támadhatok, de nem! Csak a helyiekkel szabad foglalkozni, mégis miféle parancs volt ez Raines és Ardiff őrnagyoktól? A blokádszerűségen át lejutottam a bolygóra, de hol a vörös szőnyeg? Mi? Ezek azt hitték, hogy nem kell engem úgy fogadni? Szomorú! De kaptam testőrséget! Éljen! Rohamosztagosokat, kevésbé éljen. Jobban képzett voltam náluk, már az első alkalommal is majdnem szétvertem egy teljes bagázst! Nocsak, nocsak fehérbe bújtatott barátainkat itt sem szeretik, noha ellenem már legalább senkinek sincs kifogása és a tisztek ellen sem és végre megszabadulok a ysalmirik-től is. Hamarosan a két tisztemmel elérkeztünk egy idős fazonhoz, ő lett volna a korábban emlegetett C’baoth. A vöröspáncélos birodalmiak végre! Élőben! El sem hiszem! Igaz volt éppen nagyobb gondom is, egy alak volt itt, aki előtt mostanra mindenki térdelt, a két tisztem, C’baoth, a köztáraságiak, a rohamosztagosok és az elit testőrök is. Majd aú! Én is. Erőn keresztül tette, okés, ez így kezdett igencsak kellemetlen lenni, túlságosan is gyakran irányítottak az utóbbi napokban. Valami fellengzős dumát is levágott, ami után a képébe mondtam, hogy idióta, tudnom kellett volna, hogy Exar Kun volt az?! Senki sem mondta el, hogy egy sith miként néz ki, vagy kellene… A tisztjeim Raines és Ardiff őrnagyok azt hiszem, hogy most kezdték csak felfogni, hogy kivel is kerültek egy csapatba, velem. Integettek is nekem, hogy kussoljak, de már késő volt, bocsi srácok! Aú! Azt hiszem, hogy a páncélos alakot sikerült felhúznom, de még itt sem hagytam abba, soha sem tudom, hogy mikor kellene befogni.
- Ha az lennél, akinek mondod magad, ennyivel nem tudtalak volna kihozni a sodrodból, egy csaló vagy csupán – mondtam vicsorogva, miközben letöröltem az ajkaimról a vért.
Raines és Ardiff próbáltak tisztára mosni az alak előtt, köszönöm uraim, de teljesen felesleges nincsen rá szükségem. Nem éreztem jól magam, megint azt az érzést éreztem, mint fenn a hajón, mégis mi történik errefelé? Felnyögtem, nem akartam itt lenni, szinte már-már ténylegesen fizikai fájdalmat okozott az alak közelsége. A vonszolás nem jött jól, de a robbanás segített! Apuciék! Tisztjeimnek még telepatikus üzenetet is küldtem, amit apuci emberétől kaptam, hurrá, feltarthatom Exart! Milyen jó nekem, nem igaz?! A helyzet egyre komikusabb, C’baoth is a fejemben, Exar érdeklődik utánam és meg akar védeni és ez az egész kicseszett bolygón én voltam az egyetlen nem sötétoldali erőhasználó! Azt is akarta, hogy szolgáljam, már hasogatott a fejem, de azért kiröhögtem, előbb haltam volna meg, mintsem szolgáljam, én a Birodalmat szolgáltam és senki másé nem volt a hűségem! Najó a klánomé, de az most nem számított, ők is Birodalmiak voltak. Pillanatokkal később pedig már egy cellában találtam magam. Utálok cellában lenni, kivéve, ha én akarok oda bejutni. Exar meg infókat akart. Ritkán van ilyen, de félni kezdtem, az sem nyugtatott meg, hogy a Kohó biztosított arról, hogy megvéd és nem enged megölni. A korábbiak után amit velem művelt most megint rá voltam szorulva. Pech, ugye?!
Még egy látomás is, időnként utálom az Erőt! Egy újabb Exar, de ez nem csak klón, mint az, akit az őrült C’baoth hozott létre, nem, nem, nem és nem… ez az igazi volt. Vagyis a lelke egy szőke fazonban. Aki Skywalker, aki pedig Vader fia, aki miatt a nagybátyámat is majdnem kivégezték a 66os parancskor. Utálom a Skywalkereket! A Kohóhoz imádkoztam, hogy segítsen, ha máshogy nem, addig, amíg még képes rá. Bármit, de nem akartam itt meghalni! A cellából pedig sikerült is megszöknöm, naná, hiszen rólam volt szó! Sikerült egy fegyverraktár szerűséghez eljutnom, hála annak, hogy éppen nem figyelt rám senki, így talán még az sem tűnt fel nekik, hogy megszöktem. Csak egy baj volt, odakint láttam rohamosztagosokat, de ezek most velem voltak, agy éppen Exarral? A fene essen beléjük, hogy nem képesek arra, hogy legalább egy masnit, vagy szalagot, felfestést, vagy fenetudja mit viseljenek. Próba szerencse kiáltoztam, egy rakat helyi jött és kiderült, hogy mégis egy oldalon vagyunk. A nap első jó pontja! Sőt még nevet is kaptam, Kaylyn szürke. A többiek még mindig börtönben voltak, a tisztjeimet szívesen ki is hoztam volna, de a C’baoth maradhat megrohadni, ahol akar. Mivel tudtak minket követni gyorsnak kellett lennem, szereztem egy vöröspengés fénykardot, ez hányadik fénykardom is már? Negyedik? Jajj, lőnek, így ez nem olyan fontos éppen! Eljutottunk a többiekhez és még több ellenség, akkor mintha nem harcoltunk volna eleget ma tovább kellett volna, de az égen Birodalmi hajók jelentek meg és ott volt Apuci hajója is! Hurrá! Főleg, hogy éppen a kimenekítésünk zajlott, nem is álltam ellen, örömmel mentem a Chimaera-ra. Azonban ott már elég volt, és végre feltehettem a kérdést is, ami zavart. Mi ez a furcsa érzés a rohamosztagosok irányából.
Ó, végre megérkezett apuci is, de el akarta lopni a show-t előlem, én tapasztalatlan?! Néztem dühösen C’baoth irányába és szívem szerint letéptem volna a fejét ebben a pillanatban. De a választól elhűlt bennem a vér, klónok! Azt hiszem ezektől jó lesz távol tartani magam. C’baoth-t és a bandáját azonban nem úsztam meg és a legnagyobb megdöbbenésemre lovagi rangot kaptam. Én?! Na, ne! Az a nagybátyámat és ikernővéremet illette nem engem. De azért köszi, de most az Ares-en további harcok várnak! Ekkor már voltak olyan gyanúim, hogy ezek biztosan meg akarnak ölni, hogy folyamatosan az első sorba tesznek, de végül is legyőztük őket a Köztársasági kutyák segítségével. Exart kiűzték a Skywalkerből, majd legnagyobb bánatomra mindenki ment a maga útján. Mi meg vissza a hajóra.
7. Köztes dolgok
A következő hónapok valamivel nyugisabbak voltak és végre testhezálló feladatokat végezhettem, nem pedig öngyilkos akciókat. Szépen lassanként azért elnyertem Apuci, a Főadmirális, a tisztek és úgy általánosságban véve az emberek tiszteletét, más kérdés, hogy a modorom és kedves beszólogatásomnak hála nem igen akart velem tovább senki sem egy helységben tartózkodni pár percnél tovább. nem mintha lett volna választási lehetőségük. Végre többet lehettem együtt Mynar-ral is, hiszen jelenleg ő maga is a Chimaera-n szolgált. És pár héttel később ki tért vissza, na kicsoda?! A kedvenc Balfasz Hadnagyom! Kirageen Disra, teljes életnagyságban és immáron kötések, gipszek nélkül! Én hogy mondtam már a Csillán is, hogy teljesen kizárt, hogy mi ketten ne találkozzunk túl sokáig, bejött! Leginkább egyedül dolgoztam ebben az időben, hol Apucinak, hol a Főadmirálisnak, vagy éppen a Moffoknak vadásztam le ezt és azt. Meglepetésemre még a Birodalmi Hírszerzéstől is kaptam feladatot, persze azok után, hogy Pellaeon, vagy Thrawn engedélyt adott arra, hogy felkérjenek a feladatra. Szóval sikerült elérnem, hogy elfogadjanak, nem hittem volna, hogy emgy, de mivel mindent túléltem, ahol továbbra is állítom, hogy el akartak tenni láb alól, így muszáj volt. Naná, hiszen remek munkaerő vagyok és még fizetségnek sem kérek sokat. De egyvalamit leszögeztem, nem akartam újra C’baoth-tal találkozni, továbbra is kirázott a hideg attól a vénembertől. Ezek meg azt akarták, hogy a mesterem legyen azok után, hogy még lovagi címet is adott! Szürke Jedi lettem a nagybátyám roppant büszke lett volna rám, ha még élne. Apuci egyvalami miatt nem repesett az örömtől az pedig nem volt más, minthogy így Mynar közelében voltam, így amikor csak tudta, mindig valaki mást küldött és igyekezett elintézni, hogy minél kevesebbet legyek a fia közelébe. Nem jött, pech neki!
Említettem már, hogy milyen remek, hogy ebben az időben senki sem próbálta az irányítást átvenni felettem és nem láttam egyetlen egy sötét jedit sem, igaz simát sem, de annyi baj legyen. Már magamon kívül. És még az orvosokat is messzire elkerültem, a Csilla óta különösen nem akarok egyet sem látni. Kirageen-nel pedig a Csillán történtek óta más lett a kapcsolatunk, még mindig meg akartuk ölni egymást, de most már kivételesen nem a szó szoros értelemben akartuk a másikat holtan látni. Folyamatosan szapultuk egymást, már ő is megtalálta a hangját, azt hiszem túl van a megaláztatáson, hogy megmentettem a hátsóját, bár egy behúzással és seggberúgással még mindig tartoztam neki. Valamikor már megkaptuk a többi katonától, amikor előttük civódtunk, hogy olyanok vagyunk mint akik 50-60 éve házasok és nem tudják elviselni egymást, de egymás nélkül sem tudnak meglenni. Hazugság! Vagy mégsem?! Már azt is megkaptam, hogy olyan szépen flörölünk, Kirageen és én?! Na nem, ezek a rohamosztagosok évről évre idiótábbak! Mondjuk ennek apuci örült addig sem látott Mynar-ral és egy idő után feltűnt, hogy mindig Kirageen-t küldi utánam, szegény fickó. Bár az egyik utolsó feladatkiosztása után mintha még marasztalni is akart volna, azt hiszem, hogy kezdtem az agyára menni…
8. Új feladat, fura idők
Uncsi feladat, napok kiesve, megint Kirageen, első csók, elvesztettem a fonalat…
Néhány héttel később egy újabb feladatra küldtek, kedvenc Balfasz Hadnagyomat nem is láttam azóta. Egy lepukkant kocsma, komolyan megölöm apucit, ha újra látom azért, mert ide küldött. Sőt az, hogy az utóbbi néhány nap még ki is esett, pedig nem is ittam sokat. Szinte semmit sem! mintha fejbevágott volna valami, aztán… Megráztam a fejemet. Kissé mintha nem találtam volna a helyemet a világban. Most tényleg ennyire bántotta az önérzetét, hogy a fiával kezdtem ki és megkörnyékeztem Kirageen-t? Pedig a végére annyira összemelegedtünk, hogy olyan nehezen hagyott ott. Egy kontaktot vártam, aki naná, hogy nem jött el, hiába voltam itt napok óta, és még egy részeg alak belém is köt, szajhának nevez! Ezt pedig az önbecsülésem sem tett igazán jót, főleg, hogy közel sem voltam az. Itt kezdődtek a furcsaságok, rendőrökön archaikus fegyverek, majd hirtelen a Klónháborúkról kezd a holonet beszélni, Dooku Grófról, valami Ragnosról, a hely hirtelen vadiúj lesz, közel sem lepukkant. Najó, nekem most lett elegem ebből a helyből, főleg, hogy még furcsán is kezdtem érezni magam, így a lehteő leggyorsabban elhagytam a helyet. odakint vettem pár mély levegőt, majd hirtelen megragadta valaki a karomat és húzni kezdett. Ilyenkor ütök automatikusan, már ha eljutunk eddig, de nem szoktunk, mert meg kellett volna éreznem ezt is de nem történt meg. Most a mozdulat megakadt, ahogyan megéreztem az alak arcszeszének illatát és szélesen elvigyorodtam, mert azonnal megismertem. Ha nem ismertem volna fel a arcszesze illatát, akkor már törött orral került volna a földre. Nézzük csak, újra! Mert egyszer már megtörtént! Szélesen elvigyorodtam, főleg, amikor a hangját is meghallottam.
- Hiányoztál Kirageen – doromboltam a férfi felé.
És ezúttal tényleg őszinte voltam, már úgy hiányzott, hogy láthatom. Szerintem én neki kevéssé, de apuci legalább őt küldte. Vajon úgy véli, hogy inkább Disra moff fiát bosszantsam, mintsem az övét? Volt benne valami! Szóval a tag, akivel találkozni kellett volna itt volt, de nem jött oda. Pedig sikerült igazán nagy patáliát csapnom, amikor leütöttem a részeg fickót. De nem maradtam sokáig munka nélkül, máris megvolt, hogy hova kell mennem és mit csinálni. Átvettem az adattáblát és megnéztem a képet a névvel együtt. Illetve végigfutottam a vádpontokat és halkan füttyentettem. Szóval ő, sokan lesznek, viszonylag könnyebb, de hátráltató tényező is. Bólintottam:
- Szóval csak ennyi? Fogjam el és hozzam el az admirálishoz? – kérdeztem vissza. – Ahogy nézem nem kicsit tört borsot a Birodalom orra alá.
Már minden készen is volt, a hajó és minden. Elszúrni? Felvont szemöldökkel néztem Kirageen-re, hogy ezt tényleg úgy gondolta, ahogyan mondta.
- Úgy ismersz, mint aki el szokott bármit is rontani? – kérdeztem ártatlan tekintettel.
És tény, még soha semmit sem hibáztam, amióta itt voltam. Ez a mostani nem az én hibám volt, és nem is volt kudarc. Amit sajnáltam, hogy nem lesz időm vele beszélgetni és szórakozni, mert már menni kellett a feladatra. És még rendes ruhám sincs!
- Kérdés? – gondolkodtam el. – Egy hármas randi, ha visszajöttem? Csak veled és Mynar-ral, mint a Chiss-ek bolygóján. Nem hagynám ki semmi pénzért a kedvenc Balfasz Hadnagyommal ezt! – vigyorogtam rá.
Ezzel odahajoltam hozzá és megcsókoltam, majd vigyorogva intettem neki és már sietve indultam a kikötő irányába a gépemhez.
- Vigyázz magadra! Hamarosan jövök! – kiáltottam még vissza.
Most fog megpukkadni, vagy lelőni, erre mérget mertem volna venni! De, hé! Mondta valaki, hogy kötelező monogámiában élni, bőven megfértünk volna hárman is egy csárdában! Más kérdés, hogy meddig jutok ezek után!
//Innen vesszük fel a játék fonalát és kerül ő és Kirageen Disra (aka Balfasz Hadnagy) át a Little SW világába.//
Képességei:
Psziometria: kiffar örökség, ha hozzáér egy tárgyhoz szabad kézzel, akkor képes annak a múltját látni, azt, hogy mi is történt az adott tárggyal.
Rövid idejű emlékezetnövelés * 0pont
Érzékszerv élesítés * 2 pont
Receptív-Projektív telepátia * 1 pont
Telekinézis * 1 pont
Meditáció * 0 pont
Erőérzékelés * 0 pont
Fénykardvívás * 1 pont (shien V. haladó)
Fájdalomtűrés * 2 pont
Gyorsítás * 2 pont
Gyógyulás gyorsítása * 2 pont
Szabadulás * 1 pont
Védekezés * 2 pont
Szakértelmei:
Képzett erőhasználó és fejvadász. Remekül bánik közelharci és távolsági fegyverekkel, magasan képzett is ezekben, akárcsak kézitusában. Elitkatona a Thrawn főadmirális vezette Birodalomban. Félelmetes beszélőkéje van, azaz kiváló a pszichológiai hadviselésben, még Pellaeon admirálist is képes volt agyvérzés szintjére sodorni, nem egyszer. Képzett információszerzésben és csábításban is. Több nyelven is beszél, ír és olvas. Remekül pilóta is, különösen a vadászgépeket tudja nagyon jól vezetni, de a teherhajókkal is elboldogul. Imád szerencsejátékozni, amikben egész jól játszik, a birodalmiakat rendre elverte és megkopasztotta szolgálaton kívül.
Egész jó stratégiai és hadvezetési érzéke van, bár egyedül jobban szeret dolgozni. (Még Thrawn-t és Pellaeon-t is kioktatta a Yavini és Endori csatáról.)
Még egy szakértelem: kiválóan tudja, hogy miként kerüljön hatalmas bajba, ahonnan jellemzően próbálja magát kidumálni, rendre sikerrel, bár gyakorta kerül ezáltal még nagyobb bajba.
Számítógépekhez is ért, bár jellemzően csak felhasználói szinten, hackelni, vagy feltörni nem igen tudna semmit.
Ha valami kimaradt, akkor lásd a szép hosszú előtöriben.
Külső:
Megjegyzések:
És az, hogy mivel nem túl tehetséges az Erő használatban semmilyen erő alkalmazása nem lehet első szintnél magasabb.
Mivel az eredeti swhun-os karaktert hozom, aki ott 6.szinten volt, így emiatt MNJK-ként kerül ide, de túlképp ő főkarakterem itt
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Rhyssa Edaara Quillan- Lil'SW KM
- Hozzászólások száma : 4179
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 246
Join date : 2017. Jun. 13.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Little SW -
Re: Kaylyn Rix
by Rhyssa Edaara Quillan Hétf. 21 Aug. 2017, 22:54
Adatlap:
Szint: 6.
Pont: 21+6 = 27
Erő alkalmazások:
Rövid idejű emlékezetnövelés * 0pont
Érzékszerv élesítés * 2 pont
Receptív-Projektív telepátia * 1 pont
Telekinézis * 1 pont
Meditáció * 0 pont
Erőérzékelés * 0 pont
Fénykardvívás * 1 pont (shien V. haladó)
Fájdalomtűrés * 2 pont
Tudatbefolyásolás * 2 pont
Gyorsítás * 2 pont
Gyógyulás gyorsítása * 2 pont
Szabadulás * 1 pont
Védekezés * 2 pont
Felszerelés:
DL-44 sugár pisztoly – 500 kredit
Egykezes Zöld fénykard – 3 pont
Egykezes Krayt színű fénykard – 3 pont
Családi (kiffar) vért – 2 pont (könnyű páncél)
Aing-Tiinek vadászgép - 0 pont, kalandjutalom – nem kerül át ebbe a realitásba
Kredit:
0 (semmi sem kerül át ebbe a realitásba)
Különleges képességek:
Psziometria: kiffar örökség, ha hozzáér egy tárgyhoz szabad kézzel, akkor képes annak a múltját látni, azt, hogy mi is történt az adott tárggyal.
És az, hogy mivel nem túl tehetséges az Erő használatban semmilyen erő alkalmazása nem lehet első szintnél magasabb.
Pontok: 27 pont
Elhasznált: 24 pont
Maradt: 3 pont
Szint: 6.
Pont: 21+6 = 27
Erő alkalmazások:
Rövid idejű emlékezetnövelés * 0pont
Érzékszerv élesítés * 2 pont
Receptív-Projektív telepátia * 1 pont
Telekinézis * 1 pont
Meditáció * 0 pont
Erőérzékelés * 0 pont
Fénykardvívás * 1 pont (shien V. haladó)
Fájdalomtűrés * 2 pont
Tudatbefolyásolás * 2 pont
Gyorsítás * 2 pont
Gyógyulás gyorsítása * 2 pont
Szabadulás * 1 pont
Védekezés * 2 pont
Felszerelés:
DL-44 sugár pisztoly – 500 kredit
Egykezes Zöld fénykard – 3 pont
Egykezes Krayt színű fénykard – 3 pont
Családi (kiffar) vért – 2 pont (könnyű páncél)
Kredit:
0 (semmi sem kerül át ebbe a realitásba)
Különleges képességek:
Psziometria: kiffar örökség, ha hozzáér egy tárgyhoz szabad kézzel, akkor képes annak a múltját látni, azt, hogy mi is történt az adott tárggyal.
És az, hogy mivel nem túl tehetséges az Erő használatban semmilyen erő alkalmazása nem lehet első szintnél magasabb.
Pontok: 27 pont
Elhasznált: 24 pont
Maradt: 3 pont
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Rhyssa Edaara Quillan- Lil'SW KM
- Hozzászólások száma : 4179
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 246
Join date : 2017. Jun. 13.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Little SW -
Re: Kaylyn Rix
by Rhyssa Edaara Quillan Csüt. 08 Márc. 2018, 00:00
Feltöltés később.
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Rhyssa Edaara Quillan- Lil'SW KM
- Hozzászólások száma : 4179
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 246
Join date : 2017. Jun. 13.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Little SW -
Re: Kaylyn Rix
by Rhyssa Edaara Quillan Szomb. 14 Júl. 2018, 17:38
- 1. korszak:
01. Az új világ (magánkaland, befejezett)
02. Első bővítés (Bővítés, befejezett)
03. Kockapóker (párhuzamos, befejezett)
04. Black Jack (párhuzamos, befejezett)
05. Új munkahely (magánkaland, félbeszakadt)
06. Félkarú rabló (párhuzamos, befejezett)
07. Rulett (párhuzamos, befejezett)
08. Black Jack (párhuzamos, befejezett)
09. Kockapóker (párhuzamos, befejezett)
10. Második bővítés (Bővítés, befejezett)
11. A jedi nagybácsi (helyzetjáték, kánon, befejezett)
12. Harmadik bővítés (Bővítés, befejezett)
13. Néma sikolyok (Korszakkaland, befejezett)
14. Negyedik bővítés (Bővítés, befejezett)
15. A halott világ (Korszakkaland, tart)
16. Egy új barátság (helyzetjáték, kánon, befejezett)
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Rhyssa Edaara Quillan- Lil'SW KM
- Hozzászólások száma : 4179
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 246
Join date : 2017. Jun. 13.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Little SW -
Re: Kaylyn Rix
by Rhyssa Edaara Quillan Szomb. 14 Júl. 2018, 17:38
Karakter neve: Kaylyn Riy
Kaland címe: Az új világ
Játékostárs(ak) neve(i): Kirageen Disra
Kalandmester: Rhyssa Edaara Quillan
Kezdő reag: Tatooine – Elhagyott szurdok
Záró reag: Dromund Kaas – Kaylyn és Kirageen lakása
Kaland tartalma:
Kirageen, időutazás, realitásutazás, semmit sem értek!
Nos hogy is kezdjek ebbe? Életem legelcseszettebb és legpocsékabb küldetése? Lehet… főleg, hogy a végén még otthonunk sem lett. Szóval ott voltam a bolygón, ahova Apuci küldött Thrawn főadmirális parancsára, a fazon nem jött el, bezzeg Balfasz Hadnagy igen! Én hülye meg még meg is csókoltam! Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém, főleg, hogy meg örültem is, hogy látom és visszahelyezték! A gondok pedig a megérkezésével csak fokozódtak. Nem mondanám, hogy különösebben jártas vagyok a fizika terén, de valamilyen időanomáliába kerültünk. Kivételesen se sithek, se rakaták, se Exar, se a tisztjeim, cserébe klónhadsereg és droidhadsereg! Aztán a hangár felrobbant. A hajóm… a gyönyörű hajóm, már ha ott volt a múltban.
Ezek után a Tatooine-n – Kirageen szerint tetűin – találtuk magunkat. Ne kérdezze senki, hogy miként, fogalmam sincs! Ez már egy új világ volt, nem a sajátunk. Nekem egy roppant kellemes emlékem lett arról, hogy milyen az, amikor a midichloriánok kiégnek belőlem, mert az Erőt akartam használni. Mikor magamhoz tértem egy hajón voltam, kiderült, hogy Balfasz Hadnagy kihívta a Birodalmiakat. Nem a mieinket, a helyieket. Akik pedig voltak olyan kedvesek és meggyőztek minket, hogy a legjobban akkor járunk, ha csatlakozunk. Hát csatlakoztunk! Még egy is fegyverszünetet is kötöttünk egymással, kivételesen egyikünknek sem volt kedve szapulni a másikat, még magunkhoz kellett volna, hogy térjünk, amit én meditálással próbáltam elérni, ő meg leitta magát a sárga földig.
Végül megérkeztünk új otthonunkba, ami wow! Ahhoz képest, hogy senkik voltunk nem aprózták el, három lakrész, bennük fürdővel, két szint, járműveknek hely, terasz. Kíváncsian vártam, hogy az Erő milyen sorsot is szánt nekem.
Bővítés:
Új élet, új világ, rohadtul unom az esőt, de a cantina menő! Új fénykardvívás tanulva, együttélés Kirageenn-el! Hova süllyedtem?!
Bíztam abban, hogy nem ilyen unalmast. Legalább is eddig nem sok minden történt közel négy és fél hónap alatt. Csak annyi, hogy bizonyosak lehettünk abban, hogy nem fogunk hazajutni. Így igyekeztem máris beilleszkedni, ebben legalább jó voltam. Elsőként is szereztem magamnak egy hófehér loth macskát, roppant aranyos dög, csak éppen nem kedveli Mynar-t. ezért még fix, hogy egyszer kitekerem Kirageen nyakát. Volt képes elnevezni a szeretőmről – most már csak ex, mert ő ugyebár otthon ragadt – a rohadt dögöt! Ami roppant idegesítő és unalmas volt, hogy kiderült, hogy folyamatosan esik az eső, minden egyes átkozott napon! Órákon át! Így még a szabadban sem nagyon lehetett meditálni. Az első két-három hétben ki sem mozdultam otthonról, inkább maradtam és szoktam a környezetet, utána olvastam a dolgokat, amiknek lehetett. Néhány dologban ez elcseszettebb hely volt, mint a mienk másban meg sokkalta jobb. Ezekben az időben csak akkor jártam el, amikor interjúra mentem, vagy éppen valamilyen felmérésre, orvosi vizsgálatra és sorolhattam volna. Sikerült megtudnom, hogy az áruló rokonom itt is létezik, ahogyan a klánom is. Ők nagyjából a klón síkos időben létezhetnek, viszonyítva. Anyámék csak most házasodtak össze, hamarosan megszülethetek, pár év múlva. Kettő belőlem! Erre nem lenne kész ez a világ. Közben elkezdtem tanulni vívást, ha már volt fénykardom és a nagybátyám úgyis tanítgatta a niman és jar’kai alapjait, akkor igyekeztem ezt tovább vinni naponta sok óra edzéssel végig a négy és fél hónap során.
Amint túljutottam a csöndes depressziós időszakon, akkor nekiláttam feltérképezni Kaas City-t. A közelünkben találtam is egy nagyobb cantinát, ami meglehetősen nívós volt, így elkezdtem oda járni. Ami az új személyazonosságom hátterét illette nem bonyolítottam túl, megpattantam a köztársaságból még a háború vége előtt és ide dezertáltam. Néha az egyszerű a legjobb, ez pontosan stimmelt azzal, ami otthon is volt. A cantinában megismertem jó pár személyt, többen rohamosztagosok voltak, őket rá is vettem kártyára és egyéb játékra. Ami ijesztőbb volt, kiderült, hogy sithek is járnak ide szórakozni. Ez… ez hátborzongató volt! Főleg, amikor még találkoznom is kellett velük és a saját világunkbeli sithekről, rangokról és egyebekről is kellett mesélnem. Örültem, hogy elszabadultam!
Több állásinterjún is voltam, jártam a citadellában, a hírszerzésnél, megismertem a várost, ahol már egész jól eltájékozódtam. Voltam jó pár továbbképzésen, elméleti, gyakorlati, a hadsereg tagja lettem, most már végre hivatalosan, mert nem léptem be a Sith, vagy Urdrarr rendbe, szürke vagyok és büszke rá! Igazából mondhatjuk, hogy egész jól beilleszkedtem csak még azt nem döntöttem el, hogy hol is akarok dolgozni. Vagyis kezdtem eldönteni mindezt, a hírszerzés volt a legszimpibb, de még a fejvadászok is megkerestek, hogy oda csatlakozzam, akik a birodalomnak dolgoztak. Szóval napok kérdése és döntök csak meditálok még rajta. A helyzetem Kirageen-el? Változatlan! Ugyanúgy marjuk egymást, mintha mi sem történt volna csak ő meg azóta még beszerezte azt a dögöt, azt a vornskr-t. Ha még egyszer a macskám közelébe hozzá, akkor levágom a dögöt és Balfasz Hadnagy golyóit is, fénykarddal! A tűzszünetnek hivatalosan vége és én nem tartok hidegháborút, mint a helyiek!
Adatlap:
Szint: 5. (régi fórumon 6. volt)
Pont: 29 pont
Erő alkalmazások:
Rövid idejű emlékezetnövelés * 0pont
Érzékszerv élesítés * 2 pont
Receptív-Projektív telepátia * 1 pont
Telekinézis * 1 pont
Meditáció * 0 pont
Erőérzékelés * 0 pont
Fénykardvívás ** 4 pont (shien V. haladó, Niman VI. alap, jar’kai alap)
Fájdalomtűrés * 2 pont
Tudatbefolyásolás * 2 pont
Gyorsítás * 2 pont
Gyógyulás gyorsítása * 2 pont
Szabadulás * 1 pont
Védekezés * 2 pont
Felszerelés:
DL-44 sugár pisztoly – 500 kredit
Egykezes Zöld fénykard – 3 pont
Egykezes Krayt színű fénykard – 3 pont
Családi (kiffar) vért – 2 pont (könnyű páncél)
Aing-Tiinek vadászgép - 0 pont, kalandjutalom – nem kerül át ebbe a realitásba
Kredit:
10.000 credit
Különleges képességek:
Psziometria: kiffar örökség, ha hozzáér egy tárgyhoz szabad kézzel, akkor képes annak a múltját látni, azt, hogy mi is történt az adott tárggyal.
És az, hogy mivel nem túl tehetséges az Erő használatban semmilyen erő alkalmazása nem lehet első szintnél magasabb. (fénykardvívás kivétel, mert azt csak tanulni kell a fomát)
Pontok: 29 pont
Elhasznált: 27 pont
Maradt: 2 pont
Kaland címe: Az új világ
Játékostárs(ak) neve(i): Kirageen Disra
Kalandmester: Rhyssa Edaara Quillan
Kezdő reag: Tatooine – Elhagyott szurdok
Záró reag: Dromund Kaas – Kaylyn és Kirageen lakása
Kaland tartalma:
Kirageen, időutazás, realitásutazás, semmit sem értek!
Nos hogy is kezdjek ebbe? Életem legelcseszettebb és legpocsékabb küldetése? Lehet… főleg, hogy a végén még otthonunk sem lett. Szóval ott voltam a bolygón, ahova Apuci küldött Thrawn főadmirális parancsára, a fazon nem jött el, bezzeg Balfasz Hadnagy igen! Én hülye meg még meg is csókoltam! Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém, főleg, hogy meg örültem is, hogy látom és visszahelyezték! A gondok pedig a megérkezésével csak fokozódtak. Nem mondanám, hogy különösebben jártas vagyok a fizika terén, de valamilyen időanomáliába kerültünk. Kivételesen se sithek, se rakaták, se Exar, se a tisztjeim, cserébe klónhadsereg és droidhadsereg! Aztán a hangár felrobbant. A hajóm… a gyönyörű hajóm, már ha ott volt a múltban.
Ezek után a Tatooine-n – Kirageen szerint tetűin – találtuk magunkat. Ne kérdezze senki, hogy miként, fogalmam sincs! Ez már egy új világ volt, nem a sajátunk. Nekem egy roppant kellemes emlékem lett arról, hogy milyen az, amikor a midichloriánok kiégnek belőlem, mert az Erőt akartam használni. Mikor magamhoz tértem egy hajón voltam, kiderült, hogy Balfasz Hadnagy kihívta a Birodalmiakat. Nem a mieinket, a helyieket. Akik pedig voltak olyan kedvesek és meggyőztek minket, hogy a legjobban akkor járunk, ha csatlakozunk. Hát csatlakoztunk! Még egy is fegyverszünetet is kötöttünk egymással, kivételesen egyikünknek sem volt kedve szapulni a másikat, még magunkhoz kellett volna, hogy térjünk, amit én meditálással próbáltam elérni, ő meg leitta magát a sárga földig.
Végül megérkeztünk új otthonunkba, ami wow! Ahhoz képest, hogy senkik voltunk nem aprózták el, három lakrész, bennük fürdővel, két szint, járműveknek hely, terasz. Kíváncsian vártam, hogy az Erő milyen sorsot is szánt nekem.
Bővítés:
Új élet, új világ, rohadtul unom az esőt, de a cantina menő! Új fénykardvívás tanulva, együttélés Kirageenn-el! Hova süllyedtem?!
Bíztam abban, hogy nem ilyen unalmast. Legalább is eddig nem sok minden történt közel négy és fél hónap alatt. Csak annyi, hogy bizonyosak lehettünk abban, hogy nem fogunk hazajutni. Így igyekeztem máris beilleszkedni, ebben legalább jó voltam. Elsőként is szereztem magamnak egy hófehér loth macskát, roppant aranyos dög, csak éppen nem kedveli Mynar-t. ezért még fix, hogy egyszer kitekerem Kirageen nyakát. Volt képes elnevezni a szeretőmről – most már csak ex, mert ő ugyebár otthon ragadt – a rohadt dögöt! Ami roppant idegesítő és unalmas volt, hogy kiderült, hogy folyamatosan esik az eső, minden egyes átkozott napon! Órákon át! Így még a szabadban sem nagyon lehetett meditálni. Az első két-három hétben ki sem mozdultam otthonról, inkább maradtam és szoktam a környezetet, utána olvastam a dolgokat, amiknek lehetett. Néhány dologban ez elcseszettebb hely volt, mint a mienk másban meg sokkalta jobb. Ezekben az időben csak akkor jártam el, amikor interjúra mentem, vagy éppen valamilyen felmérésre, orvosi vizsgálatra és sorolhattam volna. Sikerült megtudnom, hogy az áruló rokonom itt is létezik, ahogyan a klánom is. Ők nagyjából a klón síkos időben létezhetnek, viszonyítva. Anyámék csak most házasodtak össze, hamarosan megszülethetek, pár év múlva. Kettő belőlem! Erre nem lenne kész ez a világ. Közben elkezdtem tanulni vívást, ha már volt fénykardom és a nagybátyám úgyis tanítgatta a niman és jar’kai alapjait, akkor igyekeztem ezt tovább vinni naponta sok óra edzéssel végig a négy és fél hónap során.
Amint túljutottam a csöndes depressziós időszakon, akkor nekiláttam feltérképezni Kaas City-t. A közelünkben találtam is egy nagyobb cantinát, ami meglehetősen nívós volt, így elkezdtem oda járni. Ami az új személyazonosságom hátterét illette nem bonyolítottam túl, megpattantam a köztársaságból még a háború vége előtt és ide dezertáltam. Néha az egyszerű a legjobb, ez pontosan stimmelt azzal, ami otthon is volt. A cantinában megismertem jó pár személyt, többen rohamosztagosok voltak, őket rá is vettem kártyára és egyéb játékra. Ami ijesztőbb volt, kiderült, hogy sithek is járnak ide szórakozni. Ez… ez hátborzongató volt! Főleg, amikor még találkoznom is kellett velük és a saját világunkbeli sithekről, rangokról és egyebekről is kellett mesélnem. Örültem, hogy elszabadultam!
Több állásinterjún is voltam, jártam a citadellában, a hírszerzésnél, megismertem a várost, ahol már egész jól eltájékozódtam. Voltam jó pár továbbképzésen, elméleti, gyakorlati, a hadsereg tagja lettem, most már végre hivatalosan, mert nem léptem be a Sith, vagy Urdrarr rendbe, szürke vagyok és büszke rá! Igazából mondhatjuk, hogy egész jól beilleszkedtem csak még azt nem döntöttem el, hogy hol is akarok dolgozni. Vagyis kezdtem eldönteni mindezt, a hírszerzés volt a legszimpibb, de még a fejvadászok is megkerestek, hogy oda csatlakozzam, akik a birodalomnak dolgoztak. Szóval napok kérdése és döntök csak meditálok még rajta. A helyzetem Kirageen-el? Változatlan! Ugyanúgy marjuk egymást, mintha mi sem történt volna csak ő meg azóta még beszerezte azt a dögöt, azt a vornskr-t. Ha még egyszer a macskám közelébe hozzá, akkor levágom a dögöt és Balfasz Hadnagy golyóit is, fénykarddal! A tűzszünetnek hivatalosan vége és én nem tartok hidegháborút, mint a helyiek!
Adatlap:
Szint: 5. (régi fórumon 6. volt)
Pont: 29 pont
Erő alkalmazások:
Rövid idejű emlékezetnövelés * 0pont
Érzékszerv élesítés * 2 pont
Receptív-Projektív telepátia * 1 pont
Telekinézis * 1 pont
Meditáció * 0 pont
Erőérzékelés * 0 pont
Fénykardvívás ** 4 pont (shien V. haladó, Niman VI. alap, jar’kai alap)
Fájdalomtűrés * 2 pont
Tudatbefolyásolás * 2 pont
Gyorsítás * 2 pont
Gyógyulás gyorsítása * 2 pont
Szabadulás * 1 pont
Védekezés * 2 pont
Felszerelés:
DL-44 sugár pisztoly – 500 kredit
Egykezes Zöld fénykard – 3 pont
Egykezes Krayt színű fénykard – 3 pont
Családi (kiffar) vért – 2 pont (könnyű páncél)
Kredit:
10.000 credit
Különleges képességek:
Psziometria: kiffar örökség, ha hozzáér egy tárgyhoz szabad kézzel, akkor képes annak a múltját látni, azt, hogy mi is történt az adott tárggyal.
És az, hogy mivel nem túl tehetséges az Erő használatban semmilyen erő alkalmazása nem lehet első szintnél magasabb. (fénykardvívás kivétel, mert azt csak tanulni kell a fomát)
Pontok: 29 pont
Elhasznált: 27 pont
Maradt: 2 pont
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Rhyssa Edaara Quillan- Lil'SW KM
- Hozzászólások száma : 4179
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 246
Join date : 2017. Jun. 13.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Little SW -
Re: Kaylyn Rix
by Rhyssa Edaara Quillan Pént. 21 Szept. 2018, 07:44
Karakter neve: Kaylyn Riy
Kaland címe: Az új munkahely
Játékostárs(ak) neve(i): Kirageen Disra
Kalandmester: Rhyssa Edaara Quillan
Kezdő reag: Dromund Kaas – Kaylyn és Kirageen lakása
Záró reag: Eriadu City
Kaland tartalma:
Bővítés:
Mestert nem kerestem, dolgoztam és időnként, ha volt időm, akkor szórakoztam és próbáltam, igyekeztem Kirageent is bosszantani. Az idekerülésünk miatti depresszióm is kezdett a múlté lenni és kezdtem újra a régi lenni, hogy már nem csak bezárkóztam, hanem ismerekedtem is.
Adatlap:
Szint: 6. szint
Pont: 30 pont
Erő alkalmazások:
Rövid idejű emlékezetnövelés * 0pont
Érzékszerv élesítés * 2 pont
Receptív-Projektív telepátia * 1 pont
Telekinézis * 1 pont
Meditáció * 0 pont
Erőérzékelés * 0 pont
Fénykardvívás ** 4 pont (shien V. haladó, Niman VI. alap, jar’kai alap)
Fájdalomtűrés * 2 pont
Tudatbefolyásolás * 2 pont
Gyorsítás * 2 pont
Gyógyulás gyorsítása * 2 pont
Szabadulás * 1 pont
Védekezés * 2 pont
Felszerelés:
DL-44 sugár pisztoly – 500 kredit
Egykezes Zöld fénykard – 3 pont
Egykezes Krayt színű fénykard – 3 pont
Családi (kiffar) vért – 2 pont (könnyű páncél)
Aing-Tiinek vadászgép - 0 pont, kalandjutalom régi oldalon
Kredit:
15.000 credit
Különleges képességek:
Psziometria: kiffar örökség, ha hozzáér egy tárgyhoz szabad kézzel, akkor képes annak a múltját látni, azt, hogy mi is történt az adott tárggyal.
És az, hogy mivel nem túl tehetséges az Erő használatban semmilyen erő alkalmazása nem lehet első szintnél magasabb. (fénykardvívás kivétel, mert azt csak tanulni kell a fomát)
Pontok: 30 pont
Elhasznált: 27 pont
Maradt: 3 pont
Kaland címe: Az új munkahely
Játékostárs(ak) neve(i): Kirageen Disra
Kalandmester: Rhyssa Edaara Quillan
Kezdő reag: Dromund Kaas – Kaylyn és Kirageen lakása
Záró reag: Eriadu City
Kaland tartalma:
| Nos az egész igencsak érdekes történet, ugyanis megszokott unalmas hétköznapjainkat zavarta meg egy különleges látogató. Ő nem volt más, mint Cithe Főadmirális. Akit később legalább annyira megszerettem, mint Thrawn-t, de erről kicsit később. Munkát ajánlott nekem és Balfasz Hadnagynak is. Azt mondta, hogyha akarunk, akkor inkább neki dolgozzunk mielőtt valamelyik sith boncasztalán végezzük. Nekem nem volt kifogásom ellene, ahogyan kiderült Kiragennek sem, bár morgott érte egy jó adagot. Volt még egy napunk arra, hogy mindent elintézzünk és másnap a Kaas városi űrkikötőben kellett egy fickónál jelentkezni, aki rühellte az állatokat. Így én pedig őt! Ahogyan felértünk az űrbe és megláttam a Hala-t, az államat kellett keresnem. Én soha sem láttam odahaza szuper csillagrombolót élőben, csak holo képen, de ez az volt és állítólag még további tizenkettő volt ezekből. Wow! Nem csak én voltam az, aki az állát kereste, Kirageen is, ahogyan láttam. Végül felértünk a hajóra, ahol máris azzal fogadtak, hogy küldetésük van számunkra. Itt lépett Cithe a kedvenceim közé, amikor megtalálta az én édes kicsikémet, a hajómat! Az is átkerült ebbe a világba. Nagyon örültem neki, ez egy nagyon, de nagyon külön- |  |
 | leges darab volt. Erről jutott eszembe, hogy nem is nagyon találkoztam soha sem az Aing-Tii fajjal, és ha már az ő hajójukat használnom, akkor ebben a világban nem is ártana felkeresni őket valamikor. Ha lesz szabadnapom, szabadságom, akkor mindenképp megejtem. Ezzel egybekötve új feladatunk is volt. Nekem kézhez fekvő és általános, de Kirageen húzta a száját, hogy nem akar politikai gyilkosságot elvégezni. Még úgysem, hogy neki csak a nyomok eltűntetése és a szája jártatása lenne a feladata, az pedig megy neki! Pancser! Mondtam, hogy mennyire rühellek amatőrökkel dolgozni? Valószínűleg jó párszor. Mindegy, meg is érkeztünk Eriadu-ra, szinte olyan érzés volt, mintha hazamennénk, hiszen odahaza ez a hely volt a Birodalom maradékának fővárosa, de itt chiss uralom alatt állt. Ami a helyet illeti, nagyjából pont úgy nézett ki, mint ahogyan odahaza, csak kevesebb a birodalmi. Azt hiszem, hogy ez a valamit, valamiért tipikus esete. A feladatot megkaptuk, vagyis a tájékoztatást, eligazítást, amint neki is láttunk volna a munkának, lényegében le is állítottak róla, mert egy másik család elvégezte helyettünk a piszkos munkát. |
Bővítés:
| Pech! De legalább ennyivel könnyebb dolgunk volt és Kirageen törékeny lelkének sem ártott meg a munka. Az elkövetkezendőkben nem mondhatnám, hogy unatkoztam. Balfasz Hadnagyot ritkán láttam, mert elég sokat tartózkodtam a hajón kívül ilyen-olyan feladatokat kellett elintéznem, hol egyedül, ahol pedig másokkal. Megismerkedtem Cithe jobb kezével, az a nő félelmetes. Nem azért, mert olyan félvér, amilyen, hanem profi! Egyszerűen imádtam vele dolgozni! Volt még néhány olyan ismeretségkötésem, amit lehet, hogy hanyagolni kellett volna, bár meg kell hagyni kellemes csalódások voltak. Most, hogy már nem csak magmban begubózva éltem Dromund Kaas-on, hanem mindennap „kénytelen” voltam másokkal is vegyül, sikerült jó pár új barátra, inkább ismerősre szert tenni itt a Hala-n, a tisztek és katonák között is. Az egyik ilyen, akivel inkább nem ismerkedtem volna meg az nem volt más, mint Kalen Organa. Organa… ironikus. Még odahaza sem volt szerencsém Leia Organa-Solo-hoz, itt pedig már szinte az elején megismerkedtem eggyel. Ah igen, itt még egyben van az Alderaan, ne felejtsük ezt is megemlíteni. Szóval sikeresen összeismerkedtem a sithek egyik sötét nagyurával. Bárki azt |  |
 | akarja, hogy urdrarr-nak hívjam őket nem fogom megtenni, én úgy nőttem fel odahaza, hogy ezek sith-ek.Sőt még az is furcsa, hogy nem hívják magukat Darth-nak. Szóval a fickó utalt rá többször is, hogy szívesen látna tanítványának, igazából hízelgő, de egyben kirázott a hideg is. Egyszer elég volt efféle dolog C’baoth-tal, nem kérek belőle többet. És nem is akarok se sith, se sötét jedi lenni, Kaylyn, a szürke vagyok és ez tökéletes számomra. Szóval nem kerestem mestert magamnak. Közben még egy aranyos kis dologra jöttem rá, itt Nemic élt, jedi volt továbbra is, sőt! Sőt mi több a Jedi tanács tagja. Nem tagadhattam, hogy büszke voltam, amikor megtudtam mindezt, igaz kicsit el is szégyelltem magam, hogy nem örülne annak, hogyha tudná, hogy melyik oldalon állok. Igaz ő nem is ismert, ez a Nemic. De jó lett volna megismerkedni vele és elmondani, hogy a tanítása használt és soha sem lettem sötét jedi és elmesélni, hogy miken mentem keresztül és elmondani neki, hogy odahaza milyen volt. Vajon büszke lenne, ha tudná? Talán egyszer felkeresem. Szóval az időmet nagyjából erre fordítottam, amikor tudtam, magamban gyakorolgattam. |
Adatlap:
Szint: 6. szint
Pont: 30 pont
Erő alkalmazások:
Rövid idejű emlékezetnövelés * 0pont
Érzékszerv élesítés * 2 pont
Receptív-Projektív telepátia * 1 pont
Telekinézis * 1 pont
Meditáció * 0 pont
Erőérzékelés * 0 pont
Fénykardvívás ** 4 pont (shien V. haladó, Niman VI. alap, jar’kai alap)
Fájdalomtűrés * 2 pont
Tudatbefolyásolás * 2 pont
Gyorsítás * 2 pont
Gyógyulás gyorsítása * 2 pont
Szabadulás * 1 pont
Védekezés * 2 pont
Felszerelés:
DL-44 sugár pisztoly – 500 kredit
Egykezes Zöld fénykard – 3 pont
Egykezes Krayt színű fénykard – 3 pont
Családi (kiffar) vért – 2 pont (könnyű páncél)
Aing-Tiinek vadászgép - 0 pont, kalandjutalom régi oldalon
Kredit:
15.000 credit
Különleges képességek:
Psziometria: kiffar örökség, ha hozzáér egy tárgyhoz szabad kézzel, akkor képes annak a múltját látni, azt, hogy mi is történt az adott tárggyal.
És az, hogy mivel nem túl tehetséges az Erő használatban semmilyen erő alkalmazása nem lehet első szintnél magasabb. (fénykardvívás kivétel, mert azt csak tanulni kell a fomát)
Pontok: 30 pont
Elhasznált: 27 pont
Maradt: 3 pont
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Rhyssa Edaara Quillan- Lil'SW KM
- Hozzászólások száma : 4179
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 246
Join date : 2017. Jun. 13.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Little SW -
Re: Kaylyn Rix
by Rhyssa Edaara Quillan Csüt. 26 Szept. 2019, 18:10
Mivel most már van egy ideje, hogy lehet lovagot is írni, így Kaylyn-t átpakoltam a NJK-k közül JK-nak és így folytatja a pályafutását az én nagy kedvenc fejvadászom
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Rhyssa Edaara Quillan- Lil'SW KM
- Hozzászólások száma : 4179
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 246
Join date : 2017. Jun. 13.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Little SW -
Re: Kaylyn Rix
by Rhyssa Edaara Quillan Hétf. 17 Feb. 2020, 00:00
Mivel volt egy év, amíg nem játszott az átvételig és a kalandja előttig, így akkor azt most pótlom, ha már kihagytam, shame on me.
Adatlap:
Szint: 6. szint
Pont: 30 pont
Erő alkalmazások:
Rövid idejű emlékezetnövelés * 0pont
Érzékszerv élesítés * 2 pont
Receptív-Projektív telepátia * 1 pont
Telekinetika * 1 pont
Meditáció * 0 pont
Erőérzékelés * 0 pont
Fénykardvívás ** 4 pont (shien V. haladó, Niman VI. alap, jar’kai alap)
Fájdalomtűrés * 2 pont
Tudatbefolyásolás * 2 pont
Gyorsítás * 2 pont
Gyógyulás gyorsítása * 2 pont
Szabadulás * 1 pont
Védekezés * 2 pont
Felszerelés:
DL-44 sugár pisztoly – 500 kredit
Egykezes Zöld fénykard – 3 pont
Egykezes Krayt színű fénykard – 3 pont
Családi (kiffar) vért – 2 pont (könnyű páncél)
Aing-Tiinek vadászgép - 0 pont, kalandjutalom régi oldalon
Kredit:
15.000 credit
Különleges képességek:
Psziometria: kiffar örökség, ha hozzáér egy tárgyhoz szabad kézzel, akkor képes annak a múltját látni, azt, hogy mi is történt az adott tárggyal.
Pontok: 30 pont
Elhasznált: 27 pont
Maradt: 3 pont
Bővítés:
Valaki csodálkozik azon, hogy nem próbáltam meg belépni a következő egy évben sem a Sith rendbe? Látszik, hogy nem, tökéletesen megvoltam szürkeként, meg én megszoktam, hogy ezekből mindig kettő van, így nekem ez a felállás még ennyi idő után is szokatlan volt. Már csak amiatt is, mert arra még mindig nem nagyon sikerült rájönnöm, hogy ezek miként nem nyírták még ki egymást. Szóval, akkor el is kezdtem azt, hogy eljárok „otthonról” és ismerkedem másokkal.
Míg a Hala-n voltunk és nem volt eltáv, addig ezt csak az ott levő katonákkal és tisztekkel tehettem meg, de mivel a teljes hajón több, mint kétszáz ezren voltunk, így bőven volt társaságom. Többen nagyon jó fejek voltak, de persze voltak undokok is. Ami nagyon örömteli volt ezen a helyen az az volt, hogy itt kiffar létemre is teljesen embernek, humanoidnak számítottam, itt nem volt olyan rasszistáskodás, mint odahaza. Egy pont ennek a helynek, de akkor is élveztem otthon, hogy az idegeikre mehetek. Továbbra is félkatonai, fél ügynöki posztot töltöttem be itt, ami igazából megfelelt nekem. Pontosabban teljesen ügynöki, mert a Hírszerzési szféra alá tartoztam, de a főadmirális eléggé katonásan bánt velem is, ami nem zavart, odahaza is hasonló volt a posztom. Elég jó feladatokat kaptam, sok bolygóra is mehettem, de valahogyan hiányzott valami, ami korábban megvolt, így hamarosan felhoztam a feletteseimnek, hogy nem engedélyeznék-e, hogy megszerezzem a fejvadász licenszemet, végtére is nekik is a hasznukra válik az, hogyha inkognitóban fejvadászként beszambázok valamelyik köztársasági bolygóra, mert épp ott van egy ex-birodalmi, akinek a fején vérdíj van, vagy köztárasági. Juhú! Belementek! Reméltem, hogy ezáltal már kevesebben fognak zaklatni amiatt, hogy lépjek be a Sith Rendbe, mert eszem ágában sem volt sith-é válni. Szóval a következő pár hetemet ide-oda utazva töltöttem, hogy megszerezzem a fejvadász licenszet, de végül sikeresen megszereztem és csatlakoztam is a fejvadász céhhez, ha már hivatalos vagyok, akkor az a havi kevéske pénz, ami a tagsági díj volt, semmiségnek számított. Egyébként meglepő tapasztalatokra tettem szert, ami az volt, hogy ebben a világban sokkalta jobban megy az Erőhasználat, 
így jobban is elmélyedhetnék ennek a fortélyaiban, de az túlságosan is ok idő és soha sem voltam a türelmes fajta, meg maximum nem választok olyan célpontokat, aki erőhasználó lenne. Egyébként, ha valaki úgy gondolja, hogy izgalmas egy ügynök élete, akkor az nem hallott a végletekig szóló papírmunkáról. Így emiatt is, támadt egy ötletem! Ha már nem vagyok hajlandó belépni a Sith rendbe és választani egy mestert, vagyis elfogadni a felkérők ajánlatát, akkor nem ártana olyan képzés, amivel talpon tudok maradni, ha velük kerülök szembe. Végtére is Nemic-től sajnos olyan képzést nem kaphattam, ami erre jó, révén nálunk nem voltak túl sokan az Erőhasználók. Éppen ezért kérvényeztem, hogy had képezhessenek ki a Halálosztagosok, ha már voltam kedves és aranyos, hogy Lord Xeth szféráját választottam. Végül is elfogadták ezt és én azt hiszem, hogy nem gondoltam át az egészet, én és a nagy szám, hogy bírni fogom könnyedén mindezt. A következő hónapok azzal teltek, hogy hol itt a Hala-n voltam, hol pedig a Scarif-en képzés miatt. Miért van az, hogy a legjobb trópusi bolygók szép napos és homokos tengerparttal az ilyen sótlan alakoknak jutnak? Fogalmam sincs, hogy miért így van. Egyébként pedig, ha valaki azt hiszi, hogy egy ügynöknek mindig totálisan izgalmas az élete, akkor had lombozzam le, mert közel sincs így. Az, hogy jelentések felett kell görnyedni, azokat olvasni és kiértékelni, közel sem mondható annak a munkának, amit imádtam. Kirageen! Ami azt illeti a kapcsolatunk továbbra sem változott, olyan, mint mindig is volt, se veled, se nélküled, ha egymás közelében vagyunk, akkor pedig folyton egymás torkának esünk. 
Meg kell hagyni, a többiek remekül szórakoztak ezen, és folyamatosan szobára akartak küldeni minket. Mivel nem voltunk szolgálatban, ilyenkor néhányan betört orral végezték emiatt. Szóval, amíg tartott a Halálosztagos alapképzésem – visszasírom azt, amikor aláírtam a „papírt” és nem törtem kettőbe a datapadot – addig nem is volt külön küldetésem, de legalább pár havert összekapartam a Scarif-en is a normálisabb személyekből, akiknek nem ment különösebben agyára a kondicionálás. Mivel ezt még a tél közepén kezdtem el, a nyár végére még végeztem is az egésszel. Fittebb voltam, mint korábban, de akkor is, mennyi elvesztegetett idő. De most már legalább rendes küldetésre is mehettem. Hurrá! Ekkor nagyjából, így a nyár végén roppant kellemetlen érzésben volt részem, olyan jeges, hideg maró érzést éreztem az Erőben, hogy rosszul is lettem tőle, nem kaptam levegőt, kivert a hideg veríték és még össze is este. Utólag kiderült, hogy nem csak én éreztem ezt, hanem más Erőhasználók is. De jó nekünk! Nagyjából ekkor léptették elő a főfőnököt is, a Császár akaratának, jó neki. Én foglalkozok a saját ügyeimmel, nem a sithekével, annyival is tovább élek. A valódi katasztrófa pedig ősszel ütött be. Éppen pár napos eltávunk volt és mivel éppen nem volt háború sem, így többen – hurrá Kirageen is, nem, valóban nem volt örömteli az „örömöm” – kiruccantunk a Port Nowhere-re szórakozni, szerencsejátékozni egy kicsit. Úgyis mindig én nyerek, szóval nem tudom, hogy minek próbálkoznak a többiek. Az ilyen eseményeket azért is szerettem, mert szerettem látni a féltékenységet Kirageen arcán, amikor éppen mással flörtölök, úgysem megyek tovább, mert még mindig Mynar-t szeretem, de legalább ezzel lehet húzni az agyát. 
Más kérdés, hogy ő is tudja az enyémet, de ezt soha be sem ismerném, még magamnak sem, szóval ilyen nem létezik. Ami pedig az ivási szokásaimat illeti, mindig tudom, hogy mennyit is kellene inni, az italok zömét pedig ebben a világban is ismerem – ezt fontos volt megtanulni már az elején – így általában, soha sem csapom szét magam. Ezen az estén nem így történt, utólag meg mernék esküdni rá, hogy a többiek tettek valamit az italomba, ahogyan Kirageen-ébe is, mert nem sokra emlékszem az estéből. Másnap reggel, amikor ébredtem be-be ugrott, hogy valakivel csókolózom és elmegyek, majd szeretkezünk… Azt hittem, hogy dühöt fogok érezni, de csak csalódottság volt az egész, ahogyan kinyitottam a szemem Kirageen volt mellettem az ágyban. Itt már a sírás kerülgetett, nem, nem azért, mert nem vonzódtam hozzá, hanem, mert Mynar… hiába voltunk itt lassan két éve még nem fogadtam el, hogy nem láthatom többé és nem mehetek haza. A mocorgásomra ő is felébredt, de kivételesen nem volt kedvem kiabálni, sem perlekedni, csak gyorsan felöltöztem és otthagytam. Valamit láhatott a szememben, mert ő sem szólt semmit sem. A következő két hónapban semmit sem szóltunk egymáshoz, amikor találkoztunk teljesen láthatóan néztük levegőnek a másikat. Közben pedig még az informátoraim – igen, ilyeneket is sikerült szereznem – jelezték, hogy a nagybátyám Nar Shaddaa-ra érkezik mostanság. Mivel épp úgy is eltávunk volt és a többiek is ott lebzseltek, így én először elmentem, hogy végre találkozzak a nagybátyámmal, ami nagyon, de nagyon jól sikerült és mégsem estem pofára. Hurrá! Viszont szinte vissza sem értem a Hala-ra, de a főadmirális máris újabb feladattal látott meg és küldött el a Szellemhajóra…
Változások:
- Halálosztagos képzés
Valaki csodálkozik azon, hogy nem próbáltam meg belépni a következő egy évben sem a Sith rendbe? Látszik, hogy nem, tökéletesen megvoltam szürkeként, meg én megszoktam, hogy ezekből mindig kettő van, így nekem ez a felállás még ennyi idő után is szokatlan volt. Már csak amiatt is, mert arra még mindig nem nagyon sikerült rájönnöm, hogy ezek miként nem nyírták még ki egymást. Szóval, akkor el is kezdtem azt, hogy eljárok „otthonról” és ismerkedem másokkal.
Míg a Hala-n voltunk és nem volt eltáv, addig ezt csak az ott levő katonákkal és tisztekkel tehettem meg, de mivel a teljes hajón több, mint kétszáz ezren voltunk, így bőven volt társaságom. Többen nagyon jó fejek voltak, de persze voltak undokok is. Ami nagyon örömteli volt ezen a helyen az az volt, hogy itt kiffar létemre is teljesen embernek, humanoidnak számítottam, itt nem volt olyan rasszistáskodás, mint odahaza. Egy pont ennek a helynek, de akkor is élveztem otthon, hogy az idegeikre mehetek. Továbbra is félkatonai, fél ügynöki posztot töltöttem be itt, ami igazából megfelelt nekem. Pontosabban teljesen ügynöki, mert a Hírszerzési szféra alá tartoztam, de a főadmirális eléggé katonásan bánt velem is, ami nem zavart, odahaza is hasonló volt a posztom. Elég jó feladatokat kaptam, sok bolygóra is mehettem, de valahogyan hiányzott valami, ami korábban megvolt, így hamarosan felhoztam a feletteseimnek, hogy nem engedélyeznék-e, hogy megszerezzem a fejvadász licenszemet, végtére is nekik is a hasznukra válik az, hogyha inkognitóban fejvadászként beszambázok valamelyik köztársasági bolygóra, mert épp ott van egy ex-birodalmi, akinek a fején vérdíj van, vagy köztárasági. Juhú! Belementek! Reméltem, hogy ezáltal már kevesebben fognak zaklatni amiatt, hogy lépjek be a Sith Rendbe, mert eszem ágában sem volt sith-é válni. Szóval a következő pár hetemet ide-oda utazva töltöttem, hogy megszerezzem a fejvadász licenszet, de végül sikeresen megszereztem és csatlakoztam is a fejvadász céhhez, ha már hivatalos vagyok, akkor az a havi kevéske pénz, ami a tagsági díj volt, semmiségnek számított. Egyébként meglepő tapasztalatokra tettem szert, ami az volt, hogy ebben a világban sokkalta jobban megy az Erőhasználat, így jobban is elmélyedhetnék ennek a fortélyaiban, de az túlságosan is ok idő és soha sem voltam a türelmes fajta, meg maximum nem választok olyan célpontokat, aki erőhasználó lenne. Egyébként, ha valaki úgy gondolja, hogy izgalmas egy ügynök élete, akkor az nem hallott a végletekig szóló papírmunkáról. Így emiatt is, támadt egy ötletem! Ha már nem vagyok hajlandó belépni a Sith rendbe és választani egy mestert, vagyis elfogadni a felkérők ajánlatát, akkor nem ártana olyan képzés, amivel talpon tudok maradni, ha velük kerülök szembe. Végtére is Nemic-től sajnos olyan képzést nem kaphattam, ami erre jó, révén nálunk nem voltak túl sokan az Erőhasználók. Éppen ezért kérvényeztem, hogy had képezhessenek ki a Halálosztagosok, ha már voltam kedves és aranyos, hogy Lord Xeth szféráját választottam. Végül is elfogadták ezt és én azt hiszem, hogy nem gondoltam át az egészet, én és a nagy szám, hogy bírni fogom könnyedén mindezt. A következő hónapok azzal teltek, hogy hol itt a Hala-n voltam, hol pedig a Scarif-en képzés miatt. Miért van az, hogy a legjobb trópusi bolygók szép napos és homokos tengerparttal az ilyen sótlan alakoknak jutnak? Fogalmam sincs, hogy miért így van. Egyébként pedig, ha valaki azt hiszi, hogy egy ügynöknek mindig totálisan izgalmas az élete, akkor had lombozzam le, mert közel sincs így. Az, hogy jelentések felett kell görnyedni, azokat olvasni és kiértékelni, közel sem mondható annak a munkának, amit imádtam. Kirageen! Ami azt illeti a kapcsolatunk továbbra sem változott, olyan, mint mindig is volt, se veled, se nélküled, ha egymás közelében vagyunk, akkor pedig folyton egymás torkának esünk. Meg kell hagyni, a többiek remekül szórakoztak ezen, és folyamatosan szobára akartak küldeni minket. Mivel nem voltunk szolgálatban, ilyenkor néhányan betört orral végezték emiatt. Szóval, amíg tartott a Halálosztagos alapképzésem – visszasírom azt, amikor aláírtam a „papírt” és nem törtem kettőbe a datapadot – addig nem is volt külön küldetésem, de legalább pár havert összekapartam a Scarif-en is a normálisabb személyekből, akiknek nem ment különösebben agyára a kondicionálás. Mivel ezt még a tél közepén kezdtem el, a nyár végére még végeztem is az egésszel. Fittebb voltam, mint korábban, de akkor is, mennyi elvesztegetett idő. De most már legalább rendes küldetésre is mehettem. Hurrá! Ekkor nagyjából, így a nyár végén roppant kellemetlen érzésben volt részem, olyan jeges, hideg maró érzést éreztem az Erőben, hogy rosszul is lettem tőle, nem kaptam levegőt, kivert a hideg veríték és még össze is este. Utólag kiderült, hogy nem csak én éreztem ezt, hanem más Erőhasználók is. De jó nekünk! Nagyjából ekkor léptették elő a főfőnököt is, a Császár akaratának, jó neki. Én foglalkozok a saját ügyeimmel, nem a sithekével, annyival is tovább élek. A valódi katasztrófa pedig ősszel ütött be. Éppen pár napos eltávunk volt és mivel éppen nem volt háború sem, így többen – hurrá Kirageen is, nem, valóban nem volt örömteli az „örömöm” – kiruccantunk a Port Nowhere-re szórakozni, szerencsejátékozni egy kicsit. Úgyis mindig én nyerek, szóval nem tudom, hogy minek próbálkoznak a többiek. Az ilyen eseményeket azért is szerettem, mert szerettem látni a féltékenységet Kirageen arcán, amikor éppen mással flörtölök, úgysem megyek tovább, mert még mindig Mynar-t szeretem, de legalább ezzel lehet húzni az agyát. Más kérdés, hogy ő is tudja az enyémet, de ezt soha be sem ismerném, még magamnak sem, szóval ilyen nem létezik. Ami pedig az ivási szokásaimat illeti, mindig tudom, hogy mennyit is kellene inni, az italok zömét pedig ebben a világban is ismerem – ezt fontos volt megtanulni már az elején – így általában, soha sem csapom szét magam. Ezen az estén nem így történt, utólag meg mernék esküdni rá, hogy a többiek tettek valamit az italomba, ahogyan Kirageen-ébe is, mert nem sokra emlékszem az estéből. Másnap reggel, amikor ébredtem be-be ugrott, hogy valakivel csókolózom és elmegyek, majd szeretkezünk… Azt hittem, hogy dühöt fogok érezni, de csak csalódottság volt az egész, ahogyan kinyitottam a szemem Kirageen volt mellettem az ágyban. Itt már a sírás kerülgetett, nem, nem azért, mert nem vonzódtam hozzá, hanem, mert Mynar… hiába voltunk itt lassan két éve még nem fogadtam el, hogy nem láthatom többé és nem mehetek haza. A mocorgásomra ő is felébredt, de kivételesen nem volt kedvem kiabálni, sem perlekedni, csak gyorsan felöltöztem és otthagytam. Valamit láhatott a szememben, mert ő sem szólt semmit sem. A következő két hónapban semmit sem szóltunk egymáshoz, amikor találkoztunk teljesen láthatóan néztük levegőnek a másikat. Közben pedig még az informátoraim – igen, ilyeneket is sikerült szereznem – jelezték, hogy a nagybátyám Nar Shaddaa-ra érkezik mostanság. Mivel épp úgy is eltávunk volt és a többiek is ott lebzseltek, így én először elmentem, hogy végre találkozzak a nagybátyámmal, ami nagyon, de nagyon jól sikerült és mégsem estem pofára. Hurrá! Viszont szinte vissza sem értem a Hala-ra, de a főadmirális máris újabb feladattal látott meg és küldött el a Szellemhajóra…Változások:
- Halálosztagos képzés
Adatlap:
Szint: 6. szint
Pont: 30 pont
Erő alkalmazások:
Rövid idejű emlékezetnövelés * 0pont
Érzékszerv élesítés * 2 pont
Receptív-Projektív telepátia * 1 pont
Telekinetika * 1 pont
Meditáció * 0 pont
Erőérzékelés * 0 pont
Fénykardvívás ** 4 pont (shien V. haladó, Niman VI. alap, jar’kai alap)
Fájdalomtűrés * 2 pont
Tudatbefolyásolás * 2 pont
Gyorsítás * 2 pont
Gyógyulás gyorsítása * 2 pont
Szabadulás * 1 pont
Védekezés * 2 pont
Felszerelés:
DL-44 sugár pisztoly – 500 kredit
Egykezes Zöld fénykard – 3 pont
Egykezes Krayt színű fénykard – 3 pont
Családi (kiffar) vért – 2 pont (könnyű páncél)
Aing-Tiinek vadászgép - 0 pont, kalandjutalom régi oldalon
Kredit:
15.000 credit
Különleges képességek:
Psziometria: kiffar örökség, ha hozzáér egy tárgyhoz szabad kézzel, akkor képes annak a múltját látni, azt, hogy mi is történt az adott tárggyal.
Pontok: 30 pont
Elhasznált: 27 pont
Maradt: 3 pont
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Rhyssa Edaara Quillan- Lil'SW KM
- Hozzászólások száma : 4179
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 246
Join date : 2017. Jun. 13.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Little SW -
Re: Kaylyn Rix
by Rhyssa Edaara Quillan Hétf. 17 Feb. 2020, 00:00
Karakter neve: Kaylyn Riy
Kaland címe: Hidegháború 8 – Néma sikolyok – Szellemhajó
Játékostárs(ak) neve(i): -
Kalandmester: Rhyssa Edaara Quillan
Kezdő reag: Szellemhajó
Záró reag: Szellemhajó
A kalandért 2 pontot és 10.000 creditet kapott.
Adatlap:
Szint: 6. szint
Pont: 32 pont
Erő alkalmazások:
Rövid idejű emlékezetnövelés * 0pont
Érzékszerv élesítés * 2 pont
Receptív-Projektív telepátia * 1 pont
Telekinetika * 1 pont
Meditáció * 0 pont
Erőérzékelés * 0 pont
Fénykardvívás ** 4 pont (shien V. haladó, Niman VI. alap, jar’kai alap)
Fájdalomtűrés * 2 pont
Tudatbefolyásolás * 2 pont
Gyorsítás * 2 pont
Gyógyulás gyorsítása * 2 pont
Szabadulás * 1 pont
Védekezés * 2 pont
Felszerelés:
- DL-44 sugár pisztoly – 500 kredit
- Egykezes Zöld fénykard – 3 pont
- Egykezes Krayt színű fénykard – 3 pont
- Családi (kiffar) vért – 2 pont (könnyű páncél)
- Aing-Tiinek vadászgép - 0 pont, kalandjutalom régi oldalon
- Álcagenerátor – 6.000 credit
- Holografikus álcázó – 8.000 credit
Kredit:
Alap: 25.000 credit
Elköltött: 14.500 credit
Maradt: 10.500 credit
Különleges képességek:
Psziometria: kiffar örökség, ha hozzáér egy tárgyhoz szabad kézzel, akkor képes annak a múltját látni, azt, hogy mi is történt az adott tárggyal.
Pontok: 32 pont
Elhasznált: 27 pont
Maradt: 5 pont
Kaland címe: Hidegháború 8 – Néma sikolyok – Szellemhajó
Játékostárs(ak) neve(i): -
Kalandmester: Rhyssa Edaara Quillan
Kezdő reag: Szellemhajó
Záró reag: Szellemhajó
Kaland tartalma:
Akkor az előző holobejegyzésem ott maradt abba, hogy Cithe főadmirális elküldött a bizonyos Szellemhajóra, aminek kellemesen szép története volt, hogy időnként felbukkan, majd újra eltűnik és állítólag nagyon gyors, meg mindenki magának akarja megszerezni. Nekem kellett kiderítenem, hogy mégis mi igaz a mesékből, legendákból és mi nem, főleg, hogy a Szellemhajó újra megjelent, ezúttal az FRK területén. Így azonnal arra is indultam. Nem mondom, hogy nem okozott meglepetést, amikor megláttam a hajót, hogy az egy óriási teknősre hasonlított.
Nem igazán láttam efféle dolgot életemben még. Mindazonáltal landoltam is a hajón, mint kiderült nem én voltam az egyetlen, aki így tett. Mint kiderült csak néhányan jöttek, nem sokan, főleg fejvadászok. A hajó teljesen kihalt volt, bár volt benne lélegezhető levegő is. el is indultam, hogy feltérképezzem a helyet. Elsőre egy szép kertbe értem, ahol megannyi oszlop volt, mint kiderült ezek sírok voltak és szinte egyszerre meghalt meg mindenki a hajón. Ez már nem tűnt jónak, de azért haladtam tovább, hiszen megvolt a feladatom. Amikor beértem a város tényleges részébe, akkor találtam egy terminált, azonban nem közös nyelven íródtak, így még egy droid beszerzésén is gondolkodtam, hogy az megoldja ezt helyettem, amikor valaki rám lőtt. Kellett nekem a droiokat emlegetni. Sikerült is megölnöm, egy sosem látott fajta volt ez. Ezek után a többiekkel megegyeztünk, hogy találkozunk a központi épületnél. Mielőtt megérkeztem lövéseket hallottam és mire odaértem a fejvadászok halottak voltak és láthatóan egymást ölték meg. Fogalmam sincs, hogy miért, elvettem a dögcédulákat, hogy eljutassam a Céhez ezt és elmondjam mi történt, közben bementem az épületbe. Itt hallottam a Csillagkohó és Exar hangját, majd elvesztettem az eszméletemet és volt „szerencsém” megismerni a Szellemhajó múltját és megtudni, hogy az egész egy tömegsír. Láttam, hogyan jutottak el a halál pillanatáig több képen keresztül. Ekkor riadtam fel és a lehető leggyorsabban tűntem el innen, alig hagytam el a hajót, az máris hipertérbe ugrott.
Bővítés:
Miután hazaértem volt időm jelentést is tenni Cithe főadmirálisnak és gondolkodni azon, hogy mi történt azon a hajón. Bármennyit is gondolkodtam nem jöttem rá arra, hogy miért volt így. Miért döntött így a vezető, persze az elején meg akarta menteni a népét, de utána tudta, hogy ezzel megöli őket. kellemetlen dolog. Ahogyan az is, hogy most egyre többször kísértett az álmaimban a főnix, hogy vijjogott, láttam a vörös és a kék lángokat. Ahogyan utána olvastam
ennek és utána érdeklődtem megtudtam, hogy hamarosan vége a mostani ciklusnak. Reméltem, hogy nem fog olyan kellemetlenséggel járni, mint korábban, amikor megérkeztem. Ami azt illeti most már beszéltem újra Kirageen-nel, de azt a kellemetlen dolgot nem említettük, ami történt, bár az Erőnek „hála” feltudtam idézni azt az éjszakát és kellemes volt. Amikor erre gondoltam, akkor pedig még kellemetlenebb volt az egész és még jobban elcseszte a kedvem, köszönhetően, hogy mardosott a bűntudat, hogy megcsaltam Mynar-t. persze a többiek továbbra is csesztettek azzal, hogy együtt kéne lenne Kirageen-nel, néhány betört orr után nagyon is megváltozott a véleményük, nagyon helyesen. Közben többször beszélgettem Nemic-el is, egyre jobban kedveltem ezt a verzióját is, mert tényleg pont olyan volt, mint a férfi, aki felnevelt és apám helyett apám volt. Csak annyi volt tényleg a különbség, hogy itt sárga csíkja volt, míg otthon vörös. Otthon nekem és Ashanténak volt sárga, apám ága miatt. De ennyi. Viszont itt nem volt és nem is létezett soha sem Quinlan Vos. Pedig őt is szívesen megismertem volna, ha létezett volna. amúgy az egyik kedvencem fejvadászként az volt, hogy megtaláltam egy kitett hirdetést, ami Lairorellen Verewar adott fel, hogy meg kell ölni kedves nagymamát, nekem dédmamát és elvinni az öcsikéjét hozzá. Ez nálunk is megtörtént, bár ott mind a ketten meghaltak, igaz nálunk Lairorellen Rix, igaz ott is a Verenwart használta FRK-s volt és nem pedig birodalmi, mert még nem volt Birodalom, amikor élt. De egy biztos, itt már most többre vitte, mint odahaza. Végül is úgy döntöttem, hogy miért ne ismerjek meg több személyt a családból, akik nálam már úgysem voltak életben, így amikor éppen szabad időm
volt az év vége felé, úgy döntöttem, hogy most kihagyom a Zakuul-i összejövetelt. Így útnak is eredtem Krant felé, amikor meggyőződtem arról, hogy a bolygó úrnője éppen otthon van. Az elején még egészen jól fogadtak, addig, amíg Ellen meg nem látott, a következő két napot a börtönben töltöttem, mire az „úrnő” végre valahára méltóztatott utána járni, hogy az vagyok, akinek mondom magam, a Hírszerzési szféra egyik ügynöke, és Cithe főadmirális alá vagyok beosztva. Kirageen még röhögő holoüzenetet is küldött és sajnálkozását fejezte ki, hogy nem tudta elintézni, hogy hónapokra csukjanak le. Ki fogom tekerni a nyakát, csak érjek vissza a Hala-ra! Igazából ez a kiruccanás nem volt a legkellemesebb – legalább is az elején ezt hittem –, annyira nem volt kedvelhető a kedves nagynéni, teljesen más világban éltünk. De arra legalább hasonlított, amit hallottam róla. Az áttörés az ott tartózkodásom utolsó napján volt, amikor végül teljesen világi témáról kezdtünk beszélgetni és kiderült, hogy egy romantikus kislány veszett el benne, mint bennem. Itt viszont már megtaláltuk a közös hangot és a véleményem is megváltozott. Már láttam, hogy nem bosszúból akarja teljesen megöletni a Kiffu őrzőjét, hanem a pletykák igazak a szipirtyóról és kedveli az öccsét. Így megígértem neki, hogy megpróbálom elhozni a testvérét, ha tudom és a főadmirális engedélyt ad minderre. szóval eddig kettőből kettő rokonnal ápoltam jobb kapcsolatokat, persze Nemic-et kihagytam neki, nem is biztos, hogy tudta kiről van szó. Ezek után mentem vissza a Hala-ra, ahol tényleg ki akartam tekerni Kirageen torkát, amire mindenki újra elkezdte a régi dolgokat, aminek köszönhetően a kedvem is elment az egésztől. Most újra érezni lehetett azt, amit pár hónappal korábban, 
ugyanaz a hidegség, valami az Erőben, nagyon, de nagyon kellemetlen volt. Bár ez messze nem ütött ki annyira, mint a nyár végén levő. Most, hogy az előző után a főfőnök kapott kitüntetést, most pedig Lord Organa kapott a császártól saját rangot, így már nekem is könnyű volt összekapcsolni, hogy velük függhetett össze ez az egész, de nem! Továbbra sem ütöm bele magam a sithek dolgaiba, ez a hosszú élet titka. Az év első hónapja is totál unalmasnak nézett ki jelentésekkel és hasonlókkal a Hala fedélzetén, mígnem végül a hónap közepén egy küldetést kaptam a Tatooine-ra, hogy a bolygó felszínén hasonló jelzéseket fogtak, mint amilyen frekvenciát én és Kirageen használtunk, amikor átkerültünk ebbe a világba. Szerencsére engem és egy csapat Halálosztagost küldött a főadmirális, az én vezetésemmel. A Hala szerencsére a Birodalmi határig jött, így nekünk innen nem kellett olyan sokat mennünk, hogy a huttok által uralt bolygóra érjünk. Mint fejvadász érkeztem és a társaim is álcázva, révén annyira nem rajongtak a birodalmi jelenlétért a helyiek. Igaz a városokat nagyon elkerültük, mert a mélysivatagban volt a nyom. Mire odaértünk a bolygóra már vakon kellett haladni, mert a jelzés megszűnt, de akkor is megtaláltuk a lezuhant TIE vadászt, ami… a szívem egy pillanatra kihagyott, ugyanis ez a mi szabvány TIE vadászunk volt, nem az, amit itt használtak, hanem az otthoni. A buckalakók eléggé szétlőtték a gépet, ami láthatóan becsapódott, meg igyekeztek szétkapni azt, de az érkezésünkre elmenekültek, szerencsére jawákat nem is láttunk, azok biztosan nem hagytak volna semmit sem a gépből. Az utóbbi két évben csak Kirageen átkerült gépét láttam ilyennek, most pedig itt volt ez a szépség is.
Mivel a pilótát egyelőre nem láttam, az Erőn át kerestem és hamarosan meg is lett, hogy az egyik távolabbi sziklás részen húzta meg magát. Intettem is a katonáknak, hogy menjünk arra, még meg sem kellett érkeznünk oda, amikor egy megszokott pilótaszerelésben levő férfi jött elő. A sisakja még rajta, de ahogyan kiért és észrevett, azonnal megtorpant. Az Erőn át éreztem a meglepetést az irányából, majd a sisakja felé nyúlt, a velem levő katonák azonnal ráemelték a fegyverüket, mire a férfi csak felemelte a kezeit végül, hogy nem akar semmit. Végül csak meglepetten kitudta nyögni a nevemet, amit hitetlenkedve kérdezett. Noha a sisak torzított a hangon, de megismertem, most én fagytam le, majd Erővel gyorsítva néhány pillanat alatt teremtem ott, én kaptam le a férfi sisakját és könnybe lábadt szemmel csókoltam meg és öleltem meg. Úgy kapaszkodtam belé, mintha az életem múlna rajta. A csók után a mellkasába fúrtam a fejem és hangosan zokogtam fel örömömben, hogy láthatom, erre már ő is átölelt és próbált nyugtatni, hogy alig két hét után nem kéne így viselkednem. Mynar Devis volt az, két dolgot nem értett, hogy miért örülök neki ennyire, és miért van a Tatooine-on. A Hala-ra való visszaúton magyaráztam el neki – miután a Halálosztagosok megsemmisítették a totál káros TIE vadászt – hogy mi a helyzet, hogy nekem és Kirageen-nek itt, közel két és fél év telt el, nem két és fél hét, és azt is, hogy nincs hazaút, nem találtuk. Ő is annyira sokkolódott, mint mi korábban. Ragaszkodtam hozzá, hogy jelen legyek a kihallgatásánál, vagyis inkább, hogy én vezessem le. A főadmirális örömmel fogadta őt is, a sithek és a tudósok is a főnix ébredéséhez kötötték mindezt. 
Amint végre szabadon mozoghatott kezdett elterjedni a hajón is, hogy van még egy olyan, mint Kirageen és én, szerencsére az érintett nem hallotta, mert bezárkózott a szobájába a vronksával. Én vittem el oda Mynar-t is, révén legjobb barátok voltak. Kirageen persze a szokásos stílusával akart lerázni, hogy nem akar velem beszélni, de amikor Mynar kiáltott be neki, hogy ő viszont igen, akkor úgy jött ki, mint aki szellemet lát, de a végén ő is örült, hogy újra láthatja a legjobb barátját. Én soha sem adtam fel a reményt, hogy egyszer itt lesz. Jó sokáig beszélgettünk, nekünk több mondani valónk volt, hiszen nekünk telt el több idő, jócskán. Mikor távoztunk Kirageen még ott akarta tartani Mynar-t, hogy maradjon éjszakára és megkaphatja a másik szobát, de ő udvariasan velem tartott. Végre valahára újra a karjaiban lehettem, amire már két és fél éve vágytam. Szinte aludni sem mertem, nehogy felébredjek és kiderüljön, hogy csak álmodtam az egészet. Mynar meg is jegyezte, hogy változtam, komolyabb lettem és érettebb, szerencsére tetszett neki ez, főleg, hogy azért annyit mégsem változtam. Az érettebb részre… végtére is majd hat év volt köztünk alapból, már csak négy. És igen nem tagadtam, hogy megviselt, hogy itt ragadtunk a hazajutás legkisebb esélye nélkül, de most már legalább ő is itt volt. A szuperhármas újra összeállt. Mivel neki nem akartam hazudni, elmondtam, hogy nagyjából fél éve Kirageen és én lefeküdtünk miután a kedves társaink valószínűleg bedrogoztak minket. Ő csak nevetett ezen, hogy ez már otthon is benne volt a levegőben, Eriadu-n is látta, szerencsére nem haragudott. Most, hogy tudta, hogy mi mióta voltunk itt, az volt inkább kellemes csalódás neki, hogy nem jöttem össze mással, 
hanem rá vártam, ez nagyon mélyen és pozitívan érintette. Ahogyan erről beszéltem neki és az érzéseimről itt jegyezte meg, hogy jól áll nekem az, hogy nem veszek mindent félvállról és képes vagyok így elkötelezni magam, főleg az irányába. Itt játékosan oldalba böktem, hogy azért ne fényezze túl az egóját, főleg, hogy nem volt szokása. Nem is tudom mióta ez volt a legjobb napom. Mivel Kirageen és én mentünk át azon, amin ő, így mi, főleg én voltam nappal is Mynar mellett, magyarázva a dolgokat, segíteni abba, hogy mihamarabb megszokja a dolgokat. Szerencsére a főadmirális neki is munkát ajánlott, mint tiszt a hajón, amit ő el is fogadott és ezáltal csatlakozott is újra a Birodalmi flottához és sereghez. Így további akadálya sem volt annak, hogy együtt maradhassunk és ezáltal még a többiek orra alá is borsot lehetett törni. Igazából, hogy nem kellett sehova mennem a második hónap közepéig, végéig, mert Mynar-t segítettem, vagy épp néztem, ahogyan tanulja az itteni dolgokat, ez sokkal többet jelentett, mint bármelyik feladat. A fenébe, a végén még túlságosan is szentimentális leszek, hogy végre nem vagyok egyedül. Mindegy, legalább még jobban lehetett egymás torkát marni Kirageen-nel, igaz ezzel még mindig Mynar idegeire mentünk. De elmondhattam, hogy végre jobb volt a kedvem is. Ennek örömére kipróbáltam valamit, levágattam a hajamat is, ami elég sokat fiatalított rajtam, nem is tudom mióta először nem rasztás hajam van, csak várjam meg, amíg megnő, majd megint az lesz. A nagy örömömnek az vetett véget, hogy újabb feladatot kaptam, a Samorah bolygóra kellett mennem, egyedül… hogy mennyire imádom, hogy a főadmirális ilyen feladatokat talál ki nekem…
Változás:
- újra együtt van a párjával, akinek segít beilleszkedni, ennek köszönhetően a depressziója is javulóban
- jó kapcsolatot ápol két rokonával is, Nemic Rix jedi mesterrel, és Lady Lairorellen Verenwar-ral, Krant úrnőjével
- Levágatta a haját, így éppen nem rasztás neki, majd ha hosszabb lesz
Kaylyn rövid hajjal:
Mynar
:
Akkor az előző holobejegyzésem ott maradt abba, hogy Cithe főadmirális elküldött a bizonyos Szellemhajóra, aminek kellemesen szép története volt, hogy időnként felbukkan, majd újra eltűnik és állítólag nagyon gyors, meg mindenki magának akarja megszerezni. Nekem kellett kiderítenem, hogy mégis mi igaz a mesékből, legendákból és mi nem, főleg, hogy a Szellemhajó újra megjelent, ezúttal az FRK területén. Így azonnal arra is indultam. Nem mondom, hogy nem okozott meglepetést, amikor megláttam a hajót, hogy az egy óriási teknősre hasonlított.
Nem igazán láttam efféle dolgot életemben még. Mindazonáltal landoltam is a hajón, mint kiderült nem én voltam az egyetlen, aki így tett. Mint kiderült csak néhányan jöttek, nem sokan, főleg fejvadászok. A hajó teljesen kihalt volt, bár volt benne lélegezhető levegő is. el is indultam, hogy feltérképezzem a helyet. Elsőre egy szép kertbe értem, ahol megannyi oszlop volt, mint kiderült ezek sírok voltak és szinte egyszerre meghalt meg mindenki a hajón. Ez már nem tűnt jónak, de azért haladtam tovább, hiszen megvolt a feladatom. Amikor beértem a város tényleges részébe, akkor találtam egy terminált, azonban nem közös nyelven íródtak, így még egy droid beszerzésén is gondolkodtam, hogy az megoldja ezt helyettem, amikor valaki rám lőtt. Kellett nekem a droiokat emlegetni. Sikerült is megölnöm, egy sosem látott fajta volt ez. Ezek után a többiekkel megegyeztünk, hogy találkozunk a központi épületnél. Mielőtt megérkeztem lövéseket hallottam és mire odaértem a fejvadászok halottak voltak és láthatóan egymást ölték meg. Fogalmam sincs, hogy miért, elvettem a dögcédulákat, hogy eljutassam a Céhez ezt és elmondjam mi történt, közben bementem az épületbe. Itt hallottam a Csillagkohó és Exar hangját, majd elvesztettem az eszméletemet és volt „szerencsém” megismerni a Szellemhajó múltját és megtudni, hogy az egész egy tömegsír. Láttam, hogyan jutottak el a halál pillanatáig több képen keresztül. Ekkor riadtam fel és a lehető leggyorsabban tűntem el innen, alig hagytam el a hajót, az máris hipertérbe ugrott.Bővítés:
Miután hazaértem volt időm jelentést is tenni Cithe főadmirálisnak és gondolkodni azon, hogy mi történt azon a hajón. Bármennyit is gondolkodtam nem jöttem rá arra, hogy miért volt így. Miért döntött így a vezető, persze az elején meg akarta menteni a népét, de utána tudta, hogy ezzel megöli őket. kellemetlen dolog. Ahogyan az is, hogy most egyre többször kísértett az álmaimban a főnix, hogy vijjogott, láttam a vörös és a kék lángokat. Ahogyan utána olvastam
ennek és utána érdeklődtem megtudtam, hogy hamarosan vége a mostani ciklusnak. Reméltem, hogy nem fog olyan kellemetlenséggel járni, mint korábban, amikor megérkeztem. Ami azt illeti most már beszéltem újra Kirageen-nel, de azt a kellemetlen dolgot nem említettük, ami történt, bár az Erőnek „hála” feltudtam idézni azt az éjszakát és kellemes volt. Amikor erre gondoltam, akkor pedig még kellemetlenebb volt az egész és még jobban elcseszte a kedvem, köszönhetően, hogy mardosott a bűntudat, hogy megcsaltam Mynar-t. persze a többiek továbbra is csesztettek azzal, hogy együtt kéne lenne Kirageen-nel, néhány betört orr után nagyon is megváltozott a véleményük, nagyon helyesen. Közben többször beszélgettem Nemic-el is, egyre jobban kedveltem ezt a verzióját is, mert tényleg pont olyan volt, mint a férfi, aki felnevelt és apám helyett apám volt. Csak annyi volt tényleg a különbség, hogy itt sárga csíkja volt, míg otthon vörös. Otthon nekem és Ashanténak volt sárga, apám ága miatt. De ennyi. Viszont itt nem volt és nem is létezett soha sem Quinlan Vos. Pedig őt is szívesen megismertem volna, ha létezett volna. amúgy az egyik kedvencem fejvadászként az volt, hogy megtaláltam egy kitett hirdetést, ami Lairorellen Verewar adott fel, hogy meg kell ölni kedves nagymamát, nekem dédmamát és elvinni az öcsikéjét hozzá. Ez nálunk is megtörtént, bár ott mind a ketten meghaltak, igaz nálunk Lairorellen Rix, igaz ott is a Verenwart használta FRK-s volt és nem pedig birodalmi, mert még nem volt Birodalom, amikor élt. De egy biztos, itt már most többre vitte, mint odahaza. Végül is úgy döntöttem, hogy miért ne ismerjek meg több személyt a családból, akik nálam már úgysem voltak életben, így amikor éppen szabad időm volt az év vége felé, úgy döntöttem, hogy most kihagyom a Zakuul-i összejövetelt. Így útnak is eredtem Krant felé, amikor meggyőződtem arról, hogy a bolygó úrnője éppen otthon van. Az elején még egészen jól fogadtak, addig, amíg Ellen meg nem látott, a következő két napot a börtönben töltöttem, mire az „úrnő” végre valahára méltóztatott utána járni, hogy az vagyok, akinek mondom magam, a Hírszerzési szféra egyik ügynöke, és Cithe főadmirális alá vagyok beosztva. Kirageen még röhögő holoüzenetet is küldött és sajnálkozását fejezte ki, hogy nem tudta elintézni, hogy hónapokra csukjanak le. Ki fogom tekerni a nyakát, csak érjek vissza a Hala-ra! Igazából ez a kiruccanás nem volt a legkellemesebb – legalább is az elején ezt hittem –, annyira nem volt kedvelhető a kedves nagynéni, teljesen más világban éltünk. De arra legalább hasonlított, amit hallottam róla. Az áttörés az ott tartózkodásom utolsó napján volt, amikor végül teljesen világi témáról kezdtünk beszélgetni és kiderült, hogy egy romantikus kislány veszett el benne, mint bennem. Itt viszont már megtaláltuk a közös hangot és a véleményem is megváltozott. Már láttam, hogy nem bosszúból akarja teljesen megöletni a Kiffu őrzőjét, hanem a pletykák igazak a szipirtyóról és kedveli az öccsét. Így megígértem neki, hogy megpróbálom elhozni a testvérét, ha tudom és a főadmirális engedélyt ad minderre. szóval eddig kettőből kettő rokonnal ápoltam jobb kapcsolatokat, persze Nemic-et kihagytam neki, nem is biztos, hogy tudta kiről van szó. Ezek után mentem vissza a Hala-ra, ahol tényleg ki akartam tekerni Kirageen torkát, amire mindenki újra elkezdte a régi dolgokat, aminek köszönhetően a kedvem is elment az egésztől. Most újra érezni lehetett azt, amit pár hónappal korábban, ugyanaz a hidegség, valami az Erőben, nagyon, de nagyon kellemetlen volt. Bár ez messze nem ütött ki annyira, mint a nyár végén levő. Most, hogy az előző után a főfőnök kapott kitüntetést, most pedig Lord Organa kapott a császártól saját rangot, így már nekem is könnyű volt összekapcsolni, hogy velük függhetett össze ez az egész, de nem! Továbbra sem ütöm bele magam a sithek dolgaiba, ez a hosszú élet titka. Az év első hónapja is totál unalmasnak nézett ki jelentésekkel és hasonlókkal a Hala fedélzetén, mígnem végül a hónap közepén egy küldetést kaptam a Tatooine-ra, hogy a bolygó felszínén hasonló jelzéseket fogtak, mint amilyen frekvenciát én és Kirageen használtunk, amikor átkerültünk ebbe a világba. Szerencsére engem és egy csapat Halálosztagost küldött a főadmirális, az én vezetésemmel. A Hala szerencsére a Birodalmi határig jött, így nekünk innen nem kellett olyan sokat mennünk, hogy a huttok által uralt bolygóra érjünk. Mint fejvadász érkeztem és a társaim is álcázva, révén annyira nem rajongtak a birodalmi jelenlétért a helyiek. Igaz a városokat nagyon elkerültük, mert a mélysivatagban volt a nyom. Mire odaértünk a bolygóra már vakon kellett haladni, mert a jelzés megszűnt, de akkor is megtaláltuk a lezuhant TIE vadászt, ami… a szívem egy pillanatra kihagyott, ugyanis ez a mi szabvány TIE vadászunk volt, nem az, amit itt használtak, hanem az otthoni. A buckalakók eléggé szétlőtték a gépet, ami láthatóan becsapódott, meg igyekeztek szétkapni azt, de az érkezésünkre elmenekültek, szerencsére jawákat nem is láttunk, azok biztosan nem hagytak volna semmit sem a gépből. Az utóbbi két évben csak Kirageen átkerült gépét láttam ilyennek, most pedig itt volt ez a szépség is. Mivel a pilótát egyelőre nem láttam, az Erőn át kerestem és hamarosan meg is lett, hogy az egyik távolabbi sziklás részen húzta meg magát. Intettem is a katonáknak, hogy menjünk arra, még meg sem kellett érkeznünk oda, amikor egy megszokott pilótaszerelésben levő férfi jött elő. A sisakja még rajta, de ahogyan kiért és észrevett, azonnal megtorpant. Az Erőn át éreztem a meglepetést az irányából, majd a sisakja felé nyúlt, a velem levő katonák azonnal ráemelték a fegyverüket, mire a férfi csak felemelte a kezeit végül, hogy nem akar semmit. Végül csak meglepetten kitudta nyögni a nevemet, amit hitetlenkedve kérdezett. Noha a sisak torzított a hangon, de megismertem, most én fagytam le, majd Erővel gyorsítva néhány pillanat alatt teremtem ott, én kaptam le a férfi sisakját és könnybe lábadt szemmel csókoltam meg és öleltem meg. Úgy kapaszkodtam belé, mintha az életem múlna rajta. A csók után a mellkasába fúrtam a fejem és hangosan zokogtam fel örömömben, hogy láthatom, erre már ő is átölelt és próbált nyugtatni, hogy alig két hét után nem kéne így viselkednem. Mynar Devis volt az, két dolgot nem értett, hogy miért örülök neki ennyire, és miért van a Tatooine-on. A Hala-ra való visszaúton magyaráztam el neki – miután a Halálosztagosok megsemmisítették a totál káros TIE vadászt – hogy mi a helyzet, hogy nekem és Kirageen-nek itt, közel két és fél év telt el, nem két és fél hét, és azt is, hogy nincs hazaút, nem találtuk. Ő is annyira sokkolódott, mint mi korábban. Ragaszkodtam hozzá, hogy jelen legyek a kihallgatásánál, vagyis inkább, hogy én vezessem le. A főadmirális örömmel fogadta őt is, a sithek és a tudósok is a főnix ébredéséhez kötötték mindezt. Amint végre szabadon mozoghatott kezdett elterjedni a hajón is, hogy van még egy olyan, mint Kirageen és én, szerencsére az érintett nem hallotta, mert bezárkózott a szobájába a vronksával. Én vittem el oda Mynar-t is, révén legjobb barátok voltak. Kirageen persze a szokásos stílusával akart lerázni, hogy nem akar velem beszélni, de amikor Mynar kiáltott be neki, hogy ő viszont igen, akkor úgy jött ki, mint aki szellemet lát, de a végén ő is örült, hogy újra láthatja a legjobb barátját. Én soha sem adtam fel a reményt, hogy egyszer itt lesz. Jó sokáig beszélgettünk, nekünk több mondani valónk volt, hiszen nekünk telt el több idő, jócskán. Mikor távoztunk Kirageen még ott akarta tartani Mynar-t, hogy maradjon éjszakára és megkaphatja a másik szobát, de ő udvariasan velem tartott. Végre valahára újra a karjaiban lehettem, amire már két és fél éve vágytam. Szinte aludni sem mertem, nehogy felébredjek és kiderüljön, hogy csak álmodtam az egészet. Mynar meg is jegyezte, hogy változtam, komolyabb lettem és érettebb, szerencsére tetszett neki ez, főleg, hogy azért annyit mégsem változtam. Az érettebb részre… végtére is majd hat év volt köztünk alapból, már csak négy. És igen nem tagadtam, hogy megviselt, hogy itt ragadtunk a hazajutás legkisebb esélye nélkül, de most már legalább ő is itt volt. A szuperhármas újra összeállt. Mivel neki nem akartam hazudni, elmondtam, hogy nagyjából fél éve Kirageen és én lefeküdtünk miután a kedves társaink valószínűleg bedrogoztak minket. Ő csak nevetett ezen, hogy ez már otthon is benne volt a levegőben, Eriadu-n is látta, szerencsére nem haragudott. Most, hogy tudta, hogy mi mióta voltunk itt, az volt inkább kellemes csalódás neki, hogy nem jöttem össze mással, hanem rá vártam, ez nagyon mélyen és pozitívan érintette. Ahogyan erről beszéltem neki és az érzéseimről itt jegyezte meg, hogy jól áll nekem az, hogy nem veszek mindent félvállról és képes vagyok így elkötelezni magam, főleg az irányába. Itt játékosan oldalba böktem, hogy azért ne fényezze túl az egóját, főleg, hogy nem volt szokása. Nem is tudom mióta ez volt a legjobb napom. Mivel Kirageen és én mentünk át azon, amin ő, így mi, főleg én voltam nappal is Mynar mellett, magyarázva a dolgokat, segíteni abba, hogy mihamarabb megszokja a dolgokat. Szerencsére a főadmirális neki is munkát ajánlott, mint tiszt a hajón, amit ő el is fogadott és ezáltal csatlakozott is újra a Birodalmi flottához és sereghez. Így további akadálya sem volt annak, hogy együtt maradhassunk és ezáltal még a többiek orra alá is borsot lehetett törni. Igazából, hogy nem kellett sehova mennem a második hónap közepéig, végéig, mert Mynar-t segítettem, vagy épp néztem, ahogyan tanulja az itteni dolgokat, ez sokkal többet jelentett, mint bármelyik feladat. A fenébe, a végén még túlságosan is szentimentális leszek, hogy végre nem vagyok egyedül. Mindegy, legalább még jobban lehetett egymás torkát marni Kirageen-nel, igaz ezzel még mindig Mynar idegeire mentünk. De elmondhattam, hogy végre jobb volt a kedvem is. Ennek örömére kipróbáltam valamit, levágattam a hajamat is, ami elég sokat fiatalított rajtam, nem is tudom mióta először nem rasztás hajam van, csak várjam meg, amíg megnő, majd megint az lesz. A nagy örömömnek az vetett véget, hogy újabb feladatot kaptam, a Samorah bolygóra kellett mennem, egyedül… hogy mennyire imádom, hogy a főadmirális ilyen feladatokat talál ki nekem…Változás:
- újra együtt van a párjával, akinek segít beilleszkedni, ennek köszönhetően a depressziója is javulóban
- jó kapcsolatot ápol két rokonával is, Nemic Rix jedi mesterrel, és Lady Lairorellen Verenwar-ral, Krant úrnőjével
- Levágatta a haját, így éppen nem rasztás neki, majd ha hosszabb lesz
Kaylyn rövid hajjal:
Mynar
:- Spoiler:
A kalandért 2 pontot és 10.000 creditet kapott.
Adatlap:
Szint: 6. szint
Pont: 32 pont
Erő alkalmazások:
Rövid idejű emlékezetnövelés * 0pont
Érzékszerv élesítés * 2 pont
Receptív-Projektív telepátia * 1 pont
Telekinetika * 1 pont
Meditáció * 0 pont
Erőérzékelés * 0 pont
Fénykardvívás ** 4 pont (shien V. haladó, Niman VI. alap, jar’kai alap)
Fájdalomtűrés * 2 pont
Tudatbefolyásolás * 2 pont
Gyorsítás * 2 pont
Gyógyulás gyorsítása * 2 pont
Szabadulás * 1 pont
Védekezés * 2 pont
Felszerelés:
- DL-44 sugár pisztoly – 500 kredit
- Egykezes Zöld fénykard – 3 pont
- Egykezes Krayt színű fénykard – 3 pont
- Családi (kiffar) vért – 2 pont (könnyű páncél)
- Aing-Tiinek vadászgép - 0 pont, kalandjutalom régi oldalon
- Álcagenerátor – 6.000 credit
- Holografikus álcázó – 8.000 credit
Kredit:
Alap: 25.000 credit
Elköltött: 14.500 credit
Maradt: 10.500 credit
Különleges képességek:
Psziometria: kiffar örökség, ha hozzáér egy tárgyhoz szabad kézzel, akkor képes annak a múltját látni, azt, hogy mi is történt az adott tárggyal.
Pontok: 32 pont
Elhasznált: 27 pont
Maradt: 5 pont
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Rhyssa Edaara Quillan- Lil'SW KM
- Hozzászólások száma : 4179
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 246
Join date : 2017. Jun. 13.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Little SW -
Re: Kaylyn Rix
by Rhyssa Edaara Quillan Kedd 16 Jún. 2020, 00:00
Karakter neve: Kaylyn Rix
Kaland címe: Hidegháború 9. – A halott világ – Az Erő rejtelmei
Játékostárs(ak) neve(i): Heiwanna Miin Klodov
Kalandmester: Rhyssa Edaara Quillan
Kezdő reag: Xynnar
Záró reag: Xynnar
A kalandért 3 pontot és 15.000 creditet kapott.
Adatlap:
Szint: 6. szint
Pont: 35 pont
Erő alkalmazások:
Rövid idejű emlékezetnövelés * 0pont
Érzékszerv élesítés * 2 pont
Receptív-Projektív telepátia * 1 pont
Telekinetika ** 3 pont
Meditáció * 0 pont
Erőérzékelés * 0 pont
Fénykardvívás ** 4 pont (shien V. haladó, Niman VI. alap, jar’kai alap)
Fájdalomtűrés * 2 pont
Tudatbefolyásolás * 2 pont
Gyorsítás * 2 pont
Gyógyulás gyorsítása * 2 pont
Szabadulás ** 3 pont
Védekezés * 2 pont
Erő elrejtése * 2 pont
Felszerelés:
- DL-44 sugár pisztoly – 500 kredit
- Egykezes Zöld fénykard – 3 pont
- Egykezes Krayt színű fénykard – 3 pont
- Családi (kiffar) vért – 2 pont (könnyű páncél)
- Aing-Tii vadászgép - 0 pont, kalandjutalom régi oldalon
- Álcagenerátor – 6.000 credit
- Holografikus álcázó – 8.000 credit
Kredit:
Alap: 40.000 credit
Elköltött: 14.500 credit
Maradt: 25.500 credit
Különleges képességek:
Psziometria: kiffar örökség, ha hozzáér egy tárgyhoz szabad kézzel, akkor képes annak a múltját látni, azt, hogy mi is történt az adott tárggyal.
Pontok: 35 pont
Elhasznált: 35 pont
Maradt: 0 pont
Kaland címe: Hidegháború 9. – A halott világ – Az Erő rejtelmei
Játékostárs(ak) neve(i): Heiwanna Miin Klodov
Kalandmester: Rhyssa Edaara Quillan
Kezdő reag: Xynnar
Záró reag: Xynnar
Kaland tartalma:
Az utóbbi kellemes napjaimat, heteimet azzal kellett megszakítani, hogy egy teljesen kihalt börtöntöltelékek leszármazottainak lakhelyét kell megvizsgálni. Pontosabban jelentést adni arról a Főadmirális embereinek, hogy mi van itt. Semmi! Komolyan úgy gondolta bárki is, hogy fogok itt találni valamit?
Ami azt illeti, mint kiderült találok, de az igencsak nagy meglepetés volt! De majd a jelentés végén rátérek. Ez a nap a nem Csillagködből valók gyülekezőpontja volt, ugyanis megint találkoztam azzal a gyík hírességgel, akivel többször szerencsejátékoztam is az elmúlt éveken. Miin-nel, igen! Bár most más alakja volt, mint korábban. A városból igazából szinte semmi sem maradt, néhány ivadék volt erre, de még az sem volt túlságosan sok. A Császár igencsak alapos munkát végzett ezzel a hellyel. Szóval ezeken felül még az Erő is idecsalt valami miért, nem tudtam, ezt persze Miin orrára nem kötöttem azt mondtam csak neki, hogy a főadmirális küldött vizsgálódni, ami lássuk be, még igaz is volt! Ártatlan vagyok, szóval Kirageen-nek sem lesz mázlija, mert nem fog tudni eltűntetni a Kesselre. Maga a hely igencsak sivár és kietlen volt, nem igazán tetszett, szeretem, ahol nagy a nyüzsgés az élet, ahol esetleg néhány creditkártya véletlenül az én zsebemben landol. Az itt tartózkodás az elején meglehetősen unalmasnak tűnt, egészen addig a pontig, amíg a látomások nem kezdődtek. Egyszer a múltat, egyszer a jövőt láttuk, volt, ami kellemesebb volt, de az egész inkább a rossz és a félelmetesen rossz között volt. ezek pedig nagyjából egyforma időközönként jöttek egymás után váltakozva, hol ez, hol az. Láttuk a múltat, hogy mi vezetett el oda, hogy a bolygó elpusztuljon, mindezzel igazat adtak a pletykák, hogy tényleg az történt, amit én magam is éreztem, a bolygó halálát, majd Kreia-t is. a jövő sem volt vidámabb. 
A jövőben láthattuk egy bizonyos Rhand feltámadását, ahogyan a csillagköd és a galaxis pusztulását és még egy sith halálát is, akivel jókat szoktam szabaccozni. Szóval, amíg a látomások zajlottak a kormányzó – sith kormányzó – belső magán városrészében haladtunk. A hatalmas templom mellett igencsak kellemetlen és rossz érzés fogott el az Erőben, mintha meg akart volna ragadni valaki, így nagyon is örültem annak, amikor tovább mentünk. Úgy tűnt, hogy mind a kettőnket az Erő hívott ugyanarra a helyre, ahova menet még ivadékokba is belefutottunk. Végül mindet megöltem, Miin megsérült, ez van, a seb nem volt túl szép és már most mintha el lett volna fertőződve. A helyen, ahova menni kellett jedik nyomát találtuk, akik valahogy bejöttek a Birodalmi területre. Innen futhattunk vissza a templomhoz, ahol a két elfogott jedi egy Rhand-os perszónával volt, aki valamit csinált velük, mintha kiszívta volna az Erőt belőlük. A nő meglehetősen könnyedén engedett el minket a roppant fájdalmas Lord Xeth-es látomás után, mert úgyis meghalunk hamarosan. Kösz, de nem fogok, vagyis nem tervezem. A lényeg, hogy távozott, mert nem igazán hiszem, hogy győzhettünk volna ellene. Utána pedig láthattuk a végső látomást is, hogy a jedik naná, hogy nem szándékoztak semmit sem tenni, csak a sithek. A jediket magammal szándékoztam vinni, de Miin rosszul lett miután elengedtem. Össze is esett, mivel eddigre Erő sem volt a bolygón, így a saját hajójával elvittem az egyik legközelebbi kórházállomásra én pedig hazáig stoppoltam.
Bővítés:
Miután megírtam a jelentést két példányban az egyik az Erővel kapcsolatos dolgok voltak a másik pedig a normális, végre jelezhettem a sithnek is, hogy mit láttam és legyen óvatos. Végre valaki, aki nem nézett emiatt komplett hülyének! Sikerélmény! Sokkal jobb egy másik erőhasználóval beszélni az ilyesmiről, mint egy azzal, aki analfabéta hozzá. Ezek után szerettem volna Mynar-ral több időt tölteni, de naná, hogy még ezt sem lehetett, mert Dromund Kaas-ra kellett mennem, hogy valamilyen
végtelenül unalmas bürokratikus útvesztőben vegyek részt. A végén kiderült, hogy mégsem volt unalmas, megismertem Lord Xeth jobb kezét, akiben barátra is leltem, nem kaptam irodát, nem kell ott dolgozni, mindent megbeszéltünk, így minden a lehető legnagyobb rendben volt. A nap legrémesebb része meg az volt, amikor a nagyurak rajtakaptak minket munkaidőben, hogy ott mulattuk az időt. Ezek után végképp örültem annak, hogy nem kellett nagyon Dromund Kaas-ra jönnöm. Természetesen hazamentem, ahol tovább folytathattam az életemet a megszokott mederben. Ha azt nem számítom, hogy szegény Mynar sem tudott mellettem nagyon aludni a Lángmadár miatti folyamatos rémálmok miatt. A legtöbb munkánk is emiatt volt, nem is beszélve arról, hogy a lehető legtöbb mindent meg kellett tudni a Rhand Varázslóiról és a Köztársaság Végzetéről. Ez jellemzően főleg adatok elemzést jelentette, mert azokból számtalan volt. Közben még olyasvalami is történt, amire nem gondoltam, találtam egy tanítót, aki segít nekem. Ebben a világban jobban Erőérzékeny voltam, mint odahaza a tudásomat pedig kevésnek éreztem. Az egyik nap egy Joe Craker nevű szürke jedi mester érkezett a hajóra, mert beszélnie kellett a Főadmirálissal. Mint kiderült a Stratégiai szférának dolgozik és ő sem a Sith Rend tagja. Szóval letámadtam és beszédbe elegyedtem vele. Meglepődött, hogy én is szürke vagyok, hát még én, hogy ő is! Az biztos, hogy sokkalta tapasztaltabb volt nálam, de felajánlotta azt, hogy segíteni fog nekem. Tekintve, hogy most hosszabb ideig lesz Hala-n lesz a Rhand Varázslói és a Köztársaság Végzetét érintő stratégiai kérdések miatt, így segített. Meg kell valljam jobb tanár volt, mint C’baoth. Nemicnél nem, nála nincs jobb – elfogult vagyok tudom – de nah a család az család. Elég sok mindent kezdtünk el tanulni egyszerre, így nem volt csoda, hogyha nem is haladtam olyan nagyon. 
A fénykardvívásommal nem volt gond, így a telekinetikát kezdtem el tanulni, a szabadulást – ami igazából könnyedén ment, köszönhetően annak, hogy a fájdalmamat el tudtam fojtani – ami nehéz volt, az hogy miként rejtsem el magam az Erőben, vagy miként szűntessem meg a fájdalmat. Nem is beszélve arról, hogy amennyiszer meg voltam kötözve és bilincselve miközben éppen laposra vertek nagy előnnyel indultam. A telekinetikát pedig lehetett otthon is gyakorolni Kirageen kutyáján, hogy őt próbálom emelgetni, elég nagy volt a dög ahhoz, hogy jó legyen, különösképpen, ha a macskámat kergette! Mynar-ral minden továbbra is tökéletesen alakult, meg kell valljam sokkal jobb lett a kapcsolatunk, hogy egy helyen éltünk és nem csak hetek, vagy hónapok elteltével találkoztunk véletlenül, mert apuci mindent megtett azért, hogy külön tartson minket. szóval azt hiszem, hogy a korábbi alkalmi, majd rendszeres szeretőből mostanra elmondható, hogy tényleg egy pár lettünk. Hurrá! Nemic-el is tovább tartottam a kapcsolatot, nem majd kihagyom, ahogyan Ellennel is többször beszéltem, bár az utóbbi időben elég sok dolga volt és nem volt sok ideje arra, hogy beszéljünk, mert mindig azzal jött, hogy sokat kell tanulnia. Sith és Rejtélyek szféra, nem csodálkoztam, azonban tényleg elterveztem, hogy az öccsét hazahozom, elég ideig volt távol a nővérétől és a vén szipirtyó még Nemic-nek sem volt a kedvence, így nem ártott volna jó alaposan kicseszni vele. csak előbb legyünk túl a ciklusváltáson és utána. 
Ezt meg is ígértem Ellen-nek. Joe egyébként volt olyan kedves és összeállított nekem egy tanrendet, hogy mi alapján tanuljak és gyakoroljak. Tudom, hogy nem vagyok éppen a legtürelmesebb fajta és nem könnyű velem – bárki alátámaszthatja – így ez a figyelmesség és kedvesség jól esett a részéről. A legtöbb tanárom már páros lábbal hajított volna ki, hogy elegük van belőlem és keressek valakit, akinek nem kell a peremvidékre mennie türelemért. Az fénykardvívási edzések is megvoltak oldva, mert így volt kivel harcolni, aki nem sith volt, hanem hozzám hasonló. Mondanom sem kell, hogy eléggé feszült volt a hangulat, minden erőhasználón, aki a hajón volt eléggé érezni lehetett, és kezdett nagyon, de nagyon unalmas lenni a vijjogás is. ami a híreket illette kiszivárogtak, nem én voltam, esküszöm! Fogalmam sincs, hogy ki mondhatta el, de az biztos, hogy nem keltette a jedik jó hírét. Ha valaki engem kérdez, akkor ezt már nagyon régen elvesztették a passzivitásukkal. Lehet, hogy a sitheknek nem kellene ennyire tolakodóan csinálni, amit csinálnak, de hé! Működik! Vagyis, nagyon, de nagyon remélem, hogy működni fog és nem fogjuk megszívni az egész végén. Hogy mennyi idő lehetett minderre? Fogalmam sem volt, a sithem még megvolt, nem tűnt el, már csak azért sem, mert a Hala-t nem hagyta el, és nem is volt hajlandó addig, amíg a ciklusváltás meg nem történik, így minden programját törölte. Okos lány! Mondjuk én biztosan nem tudtam volna nyugton maradni. Szerettem itt a Hala-n, hogy senki sem nézett különcnek, vagy ehhez hasonlónak, amikor éppen az edzőteremben meditálva a súlyzókat emelgettem. Otthon ezért valaki – nem is tudom, hogy ki lehet az – bizonyosan lelőtt volna, itt azonban el kellett tűrnie, hogy nem kézzel emelgetem ezeket, hanem az elmémmel. 
Tényleg ezt és a szabadulást volt a legkönnyebb gyakorolni, ezeknek az alapjait ugyanis tudtam. Mynar-nak az idegeire mentem azzal, hogy többször is megkértem, hogy bilincseljen oda valamihez, vagy kötözzön meg. nem mintha oda lettem volna ezekért a játékokért, de legalább már tudtam, hogy ő sincs, és egyébként sem emiatt kértem, csak a gyakorlás miatt. Mondanom sem kell, hogy a kezeim, ízületeim igencsak fájtak, olyan helyen is, amiről nem tudtam, mert mindenemet ki kellett ugrasztanom, hogy ki tudjak szabadulni. Kirageen csak röhögött, Mynar pedig nem akart ebben a gyakorlásban tovább részt venni, mert nem akart fájdalmat okozni egyáltalán nekem. A telekinetikával kapcsolatban sokkal inkább segített, mert azt nem találta fájdalmasnak. Én csak kimerültem tőle, de élmény volt látni, ahogyan napról napra jobban ment, ahogyan a súlyzók a nulláról már egészen sokra fel tudtak menni. előtte nagyjából három-négy kilót, ha megtudtam emelni, akkor már sokat mondok, így ennek fényében, amikor már a tízet elértem, vagy a még többet akkor az kész öröm volt. Ezen leckék után azt várhatta valaki, hogy én próbáljam azt, hogy eltűntessem magam az erőben, vagy a fáradtságot magamból, amikor az Erőbe kinyúlni se nagyon tudtam, csak aludni akartam és egy masszázst. Ezeken felül továbbra is aktákat és iratokat kellett bújni, szerencsére még váratlan segítségre is akadtam Lady Stradd személyében, akivel holohíváson át többször is beszéltem korábban és most is. 
Ekkor tudtam meg pár nappal a HoloNeten való elterjedés előtt, hogy egyre többen és többen tűnnek el, többen pedig egyeztek azokkal, akiket láttam a látomásban és felidéztem őket. Most szóltam újra a szerencsejáték partneremnek is, hogy elkezdődött, de neki esze ágában sem volt elhagyni továbbra sem a hajót és hagyják békén. Tipikus sith hozzáállás, ami azt illeti nem is rabolták el, hanem végig ott ült a kantinában és kártyázott, meg vesztett, nem is keveset. Igaz volt miből, révén sith. Lehet, hogy mégis be kéne állnom a rendbe, hogy legyen pénzem, amit eljátszhatok? Az események azonban hasonlóak, enyhe kifejezés volt, ugyanazok voltak, a Császár szövetséget kötött az Örök Birodalommal, akik biztosítottak minket, hogy jönnek. Ez most jó nekünk? Fene sem tudja, kiderül. Szóval a Sötét Tanácsteremben levő tárgyalás is megvolt, gondolom abból, hogy a Hal is elindult a végén az Eshal-ra. Nagyon, de nagyon nem akartam azt a napot, sem pedig annak a madárnak az ébredését. Mynar aggódott, nem a helyzet miatt, engem féltett, mert eddigre megvolt, hogy mehetek vadászni, ha megérkeztünk a bolygóra. Próbáltam nyugtatni, hogy nem kell aggódni az apja mindig neccesebb feladatokat adott, hogy feldobjam a talpaimat, és nem valószínű, hogy a Rhand Varázslóinak és a Köztársaság Végzetének a listáján lennék, így nem lesz gond. Azok után, ha már vadászok rájuk igen, de addig nem. Nem kis sereg érkezett meg erre a helyre, mindenki felvonult, akit csak lehetett, a nagyágyúk. A megérkezés után pedig még egy csókkal váltam el Mynar-tól és én is felszálltam az egyik hajóra, ami a felszínre vitt, hogy ott nekiláthassak a feladat teljesítésének. És persze reménykedjek, hogy nem döglünk bele mindannyian abba, ha az a nyomorult madár felébred!
Változás:
- Összebarátkozott Lady Lyra Stradd-al
- Tanítóra lelt Joe Craker személyében
- Telekinetika ** – tanulva, gyakorolva
- Szabadulás ** – tanulva, gyakorolva
- Erő elrejtése – elkezdve
- Fáradtság megszüntetése – elkezdve
Az utóbbi kellemes napjaimat, heteimet azzal kellett megszakítani, hogy egy teljesen kihalt börtöntöltelékek leszármazottainak lakhelyét kell megvizsgálni. Pontosabban jelentést adni arról a Főadmirális embereinek, hogy mi van itt. Semmi! Komolyan úgy gondolta bárki is, hogy fogok itt találni valamit?
Ami azt illeti, mint kiderült találok, de az igencsak nagy meglepetés volt! De majd a jelentés végén rátérek. Ez a nap a nem Csillagködből valók gyülekezőpontja volt, ugyanis megint találkoztam azzal a gyík hírességgel, akivel többször szerencsejátékoztam is az elmúlt éveken. Miin-nel, igen! Bár most más alakja volt, mint korábban. A városból igazából szinte semmi sem maradt, néhány ivadék volt erre, de még az sem volt túlságosan sok. A Császár igencsak alapos munkát végzett ezzel a hellyel. Szóval ezeken felül még az Erő is idecsalt valami miért, nem tudtam, ezt persze Miin orrára nem kötöttem azt mondtam csak neki, hogy a főadmirális küldött vizsgálódni, ami lássuk be, még igaz is volt! Ártatlan vagyok, szóval Kirageen-nek sem lesz mázlija, mert nem fog tudni eltűntetni a Kesselre. Maga a hely igencsak sivár és kietlen volt, nem igazán tetszett, szeretem, ahol nagy a nyüzsgés az élet, ahol esetleg néhány creditkártya véletlenül az én zsebemben landol. Az itt tartózkodás az elején meglehetősen unalmasnak tűnt, egészen addig a pontig, amíg a látomások nem kezdődtek. Egyszer a múltat, egyszer a jövőt láttuk, volt, ami kellemesebb volt, de az egész inkább a rossz és a félelmetesen rossz között volt. ezek pedig nagyjából egyforma időközönként jöttek egymás után váltakozva, hol ez, hol az. Láttuk a múltat, hogy mi vezetett el oda, hogy a bolygó elpusztuljon, mindezzel igazat adtak a pletykák, hogy tényleg az történt, amit én magam is éreztem, a bolygó halálát, majd Kreia-t is. a jövő sem volt vidámabb. A jövőben láthattuk egy bizonyos Rhand feltámadását, ahogyan a csillagköd és a galaxis pusztulását és még egy sith halálát is, akivel jókat szoktam szabaccozni. Szóval, amíg a látomások zajlottak a kormányzó – sith kormányzó – belső magán városrészében haladtunk. A hatalmas templom mellett igencsak kellemetlen és rossz érzés fogott el az Erőben, mintha meg akart volna ragadni valaki, így nagyon is örültem annak, amikor tovább mentünk. Úgy tűnt, hogy mind a kettőnket az Erő hívott ugyanarra a helyre, ahova menet még ivadékokba is belefutottunk. Végül mindet megöltem, Miin megsérült, ez van, a seb nem volt túl szép és már most mintha el lett volna fertőződve. A helyen, ahova menni kellett jedik nyomát találtuk, akik valahogy bejöttek a Birodalmi területre. Innen futhattunk vissza a templomhoz, ahol a két elfogott jedi egy Rhand-os perszónával volt, aki valamit csinált velük, mintha kiszívta volna az Erőt belőlük. A nő meglehetősen könnyedén engedett el minket a roppant fájdalmas Lord Xeth-es látomás után, mert úgyis meghalunk hamarosan. Kösz, de nem fogok, vagyis nem tervezem. A lényeg, hogy távozott, mert nem igazán hiszem, hogy győzhettünk volna ellene. Utána pedig láthattuk a végső látomást is, hogy a jedik naná, hogy nem szándékoztak semmit sem tenni, csak a sithek. A jediket magammal szándékoztam vinni, de Miin rosszul lett miután elengedtem. Össze is esett, mivel eddigre Erő sem volt a bolygón, így a saját hajójával elvittem az egyik legközelebbi kórházállomásra én pedig hazáig stoppoltam.Bővítés:
Miután megírtam a jelentést két példányban az egyik az Erővel kapcsolatos dolgok voltak a másik pedig a normális, végre jelezhettem a sithnek is, hogy mit láttam és legyen óvatos. Végre valaki, aki nem nézett emiatt komplett hülyének! Sikerélmény! Sokkal jobb egy másik erőhasználóval beszélni az ilyesmiről, mint egy azzal, aki analfabéta hozzá. Ezek után szerettem volna Mynar-ral több időt tölteni, de naná, hogy még ezt sem lehetett, mert Dromund Kaas-ra kellett mennem, hogy valamilyen
végtelenül unalmas bürokratikus útvesztőben vegyek részt. A végén kiderült, hogy mégsem volt unalmas, megismertem Lord Xeth jobb kezét, akiben barátra is leltem, nem kaptam irodát, nem kell ott dolgozni, mindent megbeszéltünk, így minden a lehető legnagyobb rendben volt. A nap legrémesebb része meg az volt, amikor a nagyurak rajtakaptak minket munkaidőben, hogy ott mulattuk az időt. Ezek után végképp örültem annak, hogy nem kellett nagyon Dromund Kaas-ra jönnöm. Természetesen hazamentem, ahol tovább folytathattam az életemet a megszokott mederben. Ha azt nem számítom, hogy szegény Mynar sem tudott mellettem nagyon aludni a Lángmadár miatti folyamatos rémálmok miatt. A legtöbb munkánk is emiatt volt, nem is beszélve arról, hogy a lehető legtöbb mindent meg kellett tudni a Rhand Varázslóiról és a Köztársaság Végzetéről. Ez jellemzően főleg adatok elemzést jelentette, mert azokból számtalan volt. Közben még olyasvalami is történt, amire nem gondoltam, találtam egy tanítót, aki segít nekem. Ebben a világban jobban Erőérzékeny voltam, mint odahaza a tudásomat pedig kevésnek éreztem. Az egyik nap egy Joe Craker nevű szürke jedi mester érkezett a hajóra, mert beszélnie kellett a Főadmirálissal. Mint kiderült a Stratégiai szférának dolgozik és ő sem a Sith Rend tagja. Szóval letámadtam és beszédbe elegyedtem vele. Meglepődött, hogy én is szürke vagyok, hát még én, hogy ő is! Az biztos, hogy sokkalta tapasztaltabb volt nálam, de felajánlotta azt, hogy segíteni fog nekem. Tekintve, hogy most hosszabb ideig lesz Hala-n lesz a Rhand Varázslói és a Köztársaság Végzetét érintő stratégiai kérdések miatt, így segített. Meg kell valljam jobb tanár volt, mint C’baoth. Nemicnél nem, nála nincs jobb – elfogult vagyok tudom – de nah a család az család. Elég sok mindent kezdtünk el tanulni egyszerre, így nem volt csoda, hogyha nem is haladtam olyan nagyon. A fénykardvívásommal nem volt gond, így a telekinetikát kezdtem el tanulni, a szabadulást – ami igazából könnyedén ment, köszönhetően annak, hogy a fájdalmamat el tudtam fojtani – ami nehéz volt, az hogy miként rejtsem el magam az Erőben, vagy miként szűntessem meg a fájdalmat. Nem is beszélve arról, hogy amennyiszer meg voltam kötözve és bilincselve miközben éppen laposra vertek nagy előnnyel indultam. A telekinetikát pedig lehetett otthon is gyakorolni Kirageen kutyáján, hogy őt próbálom emelgetni, elég nagy volt a dög ahhoz, hogy jó legyen, különösképpen, ha a macskámat kergette! Mynar-ral minden továbbra is tökéletesen alakult, meg kell valljam sokkal jobb lett a kapcsolatunk, hogy egy helyen éltünk és nem csak hetek, vagy hónapok elteltével találkoztunk véletlenül, mert apuci mindent megtett azért, hogy külön tartson minket. szóval azt hiszem, hogy a korábbi alkalmi, majd rendszeres szeretőből mostanra elmondható, hogy tényleg egy pár lettünk. Hurrá! Nemic-el is tovább tartottam a kapcsolatot, nem majd kihagyom, ahogyan Ellennel is többször beszéltem, bár az utóbbi időben elég sok dolga volt és nem volt sok ideje arra, hogy beszéljünk, mert mindig azzal jött, hogy sokat kell tanulnia. Sith és Rejtélyek szféra, nem csodálkoztam, azonban tényleg elterveztem, hogy az öccsét hazahozom, elég ideig volt távol a nővérétől és a vén szipirtyó még Nemic-nek sem volt a kedvence, így nem ártott volna jó alaposan kicseszni vele. csak előbb legyünk túl a ciklusváltáson és utána. Ezt meg is ígértem Ellen-nek. Joe egyébként volt olyan kedves és összeállított nekem egy tanrendet, hogy mi alapján tanuljak és gyakoroljak. Tudom, hogy nem vagyok éppen a legtürelmesebb fajta és nem könnyű velem – bárki alátámaszthatja – így ez a figyelmesség és kedvesség jól esett a részéről. A legtöbb tanárom már páros lábbal hajított volna ki, hogy elegük van belőlem és keressek valakit, akinek nem kell a peremvidékre mennie türelemért. Az fénykardvívási edzések is megvoltak oldva, mert így volt kivel harcolni, aki nem sith volt, hanem hozzám hasonló. Mondanom sem kell, hogy eléggé feszült volt a hangulat, minden erőhasználón, aki a hajón volt eléggé érezni lehetett, és kezdett nagyon, de nagyon unalmas lenni a vijjogás is. ami a híreket illette kiszivárogtak, nem én voltam, esküszöm! Fogalmam sincs, hogy ki mondhatta el, de az biztos, hogy nem keltette a jedik jó hírét. Ha valaki engem kérdez, akkor ezt már nagyon régen elvesztették a passzivitásukkal. Lehet, hogy a sitheknek nem kellene ennyire tolakodóan csinálni, amit csinálnak, de hé! Működik! Vagyis, nagyon, de nagyon remélem, hogy működni fog és nem fogjuk megszívni az egész végén. Hogy mennyi idő lehetett minderre? Fogalmam sem volt, a sithem még megvolt, nem tűnt el, már csak azért sem, mert a Hala-t nem hagyta el, és nem is volt hajlandó addig, amíg a ciklusváltás meg nem történik, így minden programját törölte. Okos lány! Mondjuk én biztosan nem tudtam volna nyugton maradni. Szerettem itt a Hala-n, hogy senki sem nézett különcnek, vagy ehhez hasonlónak, amikor éppen az edzőteremben meditálva a súlyzókat emelgettem. Otthon ezért valaki – nem is tudom, hogy ki lehet az – bizonyosan lelőtt volna, itt azonban el kellett tűrnie, hogy nem kézzel emelgetem ezeket, hanem az elmémmel. Tényleg ezt és a szabadulást volt a legkönnyebb gyakorolni, ezeknek az alapjait ugyanis tudtam. Mynar-nak az idegeire mentem azzal, hogy többször is megkértem, hogy bilincseljen oda valamihez, vagy kötözzön meg. nem mintha oda lettem volna ezekért a játékokért, de legalább már tudtam, hogy ő sincs, és egyébként sem emiatt kértem, csak a gyakorlás miatt. Mondanom sem kell, hogy a kezeim, ízületeim igencsak fájtak, olyan helyen is, amiről nem tudtam, mert mindenemet ki kellett ugrasztanom, hogy ki tudjak szabadulni. Kirageen csak röhögött, Mynar pedig nem akart ebben a gyakorlásban tovább részt venni, mert nem akart fájdalmat okozni egyáltalán nekem. A telekinetikával kapcsolatban sokkal inkább segített, mert azt nem találta fájdalmasnak. Én csak kimerültem tőle, de élmény volt látni, ahogyan napról napra jobban ment, ahogyan a súlyzók a nulláról már egészen sokra fel tudtak menni. előtte nagyjából három-négy kilót, ha megtudtam emelni, akkor már sokat mondok, így ennek fényében, amikor már a tízet elértem, vagy a még többet akkor az kész öröm volt. Ezen leckék után azt várhatta valaki, hogy én próbáljam azt, hogy eltűntessem magam az erőben, vagy a fáradtságot magamból, amikor az Erőbe kinyúlni se nagyon tudtam, csak aludni akartam és egy masszázst. Ezeken felül továbbra is aktákat és iratokat kellett bújni, szerencsére még váratlan segítségre is akadtam Lady Stradd személyében, akivel holohíváson át többször is beszéltem korábban és most is. Ekkor tudtam meg pár nappal a HoloNeten való elterjedés előtt, hogy egyre többen és többen tűnnek el, többen pedig egyeztek azokkal, akiket láttam a látomásban és felidéztem őket. Most szóltam újra a szerencsejáték partneremnek is, hogy elkezdődött, de neki esze ágában sem volt elhagyni továbbra sem a hajót és hagyják békén. Tipikus sith hozzáállás, ami azt illeti nem is rabolták el, hanem végig ott ült a kantinában és kártyázott, meg vesztett, nem is keveset. Igaz volt miből, révén sith. Lehet, hogy mégis be kéne állnom a rendbe, hogy legyen pénzem, amit eljátszhatok? Az események azonban hasonlóak, enyhe kifejezés volt, ugyanazok voltak, a Császár szövetséget kötött az Örök Birodalommal, akik biztosítottak minket, hogy jönnek. Ez most jó nekünk? Fene sem tudja, kiderül. Szóval a Sötét Tanácsteremben levő tárgyalás is megvolt, gondolom abból, hogy a Hal is elindult a végén az Eshal-ra. Nagyon, de nagyon nem akartam azt a napot, sem pedig annak a madárnak az ébredését. Mynar aggódott, nem a helyzet miatt, engem féltett, mert eddigre megvolt, hogy mehetek vadászni, ha megérkeztünk a bolygóra. Próbáltam nyugtatni, hogy nem kell aggódni az apja mindig neccesebb feladatokat adott, hogy feldobjam a talpaimat, és nem valószínű, hogy a Rhand Varázslóinak és a Köztársaság Végzetének a listáján lennék, így nem lesz gond. Azok után, ha már vadászok rájuk igen, de addig nem. Nem kis sereg érkezett meg erre a helyre, mindenki felvonult, akit csak lehetett, a nagyágyúk. A megérkezés után pedig még egy csókkal váltam el Mynar-tól és én is felszálltam az egyik hajóra, ami a felszínre vitt, hogy ott nekiláthassak a feladat teljesítésének. És persze reménykedjek, hogy nem döglünk bele mindannyian abba, ha az a nyomorult madár felébred!Változás:
- Összebarátkozott Lady Lyra Stradd-al
- Tanítóra lelt Joe Craker személyében
- Telekinetika ** – tanulva, gyakorolva
- Szabadulás ** – tanulva, gyakorolva
- Erő elrejtése – elkezdve
- Fáradtság megszüntetése – elkezdve
A kalandért 3 pontot és 15.000 creditet kapott.
Adatlap:
Szint: 6. szint
Pont: 35 pont
Erő alkalmazások:
Rövid idejű emlékezetnövelés * 0pont
Érzékszerv élesítés * 2 pont
Receptív-Projektív telepátia * 1 pont
Telekinetika ** 3 pont
Meditáció * 0 pont
Erőérzékelés * 0 pont
Fénykardvívás ** 4 pont (shien V. haladó, Niman VI. alap, jar’kai alap)
Fájdalomtűrés * 2 pont
Tudatbefolyásolás * 2 pont
Gyorsítás * 2 pont
Gyógyulás gyorsítása * 2 pont
Szabadulás ** 3 pont
Védekezés * 2 pont
Erő elrejtése * 2 pont
Felszerelés:
- DL-44 sugár pisztoly – 500 kredit
- Egykezes Zöld fénykard – 3 pont
- Egykezes Krayt színű fénykard – 3 pont
- Családi (kiffar) vért – 2 pont (könnyű páncél)
- Aing-Tii vadászgép - 0 pont, kalandjutalom régi oldalon
- Álcagenerátor – 6.000 credit
- Holografikus álcázó – 8.000 credit
Kredit:
Alap: 40.000 credit
Elköltött: 14.500 credit
Maradt: 25.500 credit
Különleges képességek:
Psziometria: kiffar örökség, ha hozzáér egy tárgyhoz szabad kézzel, akkor képes annak a múltját látni, azt, hogy mi is történt az adott tárggyal.
Pontok: 35 pont
Elhasznált: 35 pont
Maradt: 0 pont
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Rhyssa Edaara Quillan- Lil'SW KM
- Hozzászólások száma : 4179
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 246
Join date : 2017. Jun. 13.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Little SW -
Re: Kaylyn Rix
by Rhyssa Edaara Quillan Pént. 06 Nov. 2020, 00:09
Karakter neve: Kaylyn Rix
Kaland címe: Hidegháború 10. – A Lángmadár – A vadászat
Játékostárs(ak) neve(i): -
Kalandmester: Rhyssa Edaara Quillan
Kezdő reag: Romváros
Záró reag: Romváros
A kalandért 2 pontot és 10.000 creditet kapott.
Adatlap:
Szint: 7. szint
Pont: 37 pont
Erő alkalmazások:
Rövid idejű emlékezetnövelés * 0pont
Érzékszerv élesítés * 2 pont
Receptív-Projektív telepátia * 1 pont
Telekinetika ** 3 pont
Meditáció * 0 pont
Erőérzékelés * 0 pont
Fénykardvívás ** 4 pont (shien V. haladó, Niman VI. alap, jar’kai alap)
Fájdalomtűrés * 2 pont
Tudatbefolyásolás * 2 pont
Gyorsítás * 2 pont
Gyógyulás gyorsítása * 2 pont
Szabadulás ** 3 pont
Védekezés * 2 pont
Erő elrejtése * 2 pont
Felszerelés:
- DL-44 sugár pisztoly – 500 kredit
- Egykezes Zöld fénykard – 3 pont
- Egykezes Krayt színű fénykard – 3 pont
- Családi (kiffar) vért – 2 pont (könnyű páncél)
- Aing-Tii vadászgép - 0 pont, kalandjutalom régi oldalon
- Álcagenerátor – 6.000 credit
- Holografikus álcázó – 8.000 credit
Kredit:
Alap: 50.000 credit
Elköltött: 14.500 credit
Maradt: 35.500 credit
Különleges képességek:
Psziometria: kiffar örökség, ha hozzáér egy tárgyhoz szabad kézzel, akkor képes annak a múltját látni, azt, hogy mi is történt az adott tárggyal.
Pontok: 37 pont
Elhasznált: 35 pont
Maradt: 2 pont
Kaland címe: Hidegháború 10. – A Lángmadár – A vadászat
Játékostárs(ak) neve(i): -
Kalandmester: Rhyssa Edaara Quillan
Kezdő reag: Romváros
Záró reag: Romváros
Kaland tartalma:
Nos, szeretném azt mondani, hogy életem legjobb élménye volt ez az egész, de ez közel sem mondható el. Először is, igazából a feladat első része még jó is volt, hogy bejutni az ellenség sorai közé, miközben harcolnak és vadászni rájuk. Azonban, ami ott fogadott már közel sem volt elmondható annak, hogy ilyen jó lett volna. Először is sikerült felderítőkbe belefutnom, akiktől szereztem egy-két jobb holmit, majd innen tovább haladva a város belseje felé mentem, hogy a főparancsnokságukat pucoljam ki, remélve, hogy még vannak ott fejesek.
Útközben egy csapat katonába botlottam, akik miatt majdnem le is bukott az álcám, de végül szerencsésen megúsztam és elértem oda, ahova mennem kellett. Vagyis, ahova én akartam menni. Ott azonban elég nagy kellemetlenségek adódtak, egyrészt csak öt személyt éreztem, nem többet ennél, másrészt ezek elkezdtek nagyon, de nagyon hamar fogyni úgy, hogy én senki másnak nem éreztem, láttam a jelenlétét. És nem is hallottam, tehát nem lehetett droid. Valószínűleg valamilyen Erőhasználó, aki elrejtette a jelenlétét. Az első célpontomat még én öltem meg, egy kommunikációs tisztet, a következőt már lekéstem, itt még fénykardnyomokat is láttam, amik alátámasztották az Erőhasználó elkövetőt, azonban Mynar szerint senki sem volt itt lent a mienk közül, ami emiatt felettébb gyanússá tette az egészet. Egy épülettel odébb egy pantoran foglyot találtam, egy tudósnőt, akit ki is szabadítottam. Szerencsére ezek után ő és én is távozni akartunk, már csak amiatt is, mert az utolsó életjel is eltűnt. Alig jutottunk ki a város szélére, amikor a gondok kezdődtek. Nem velünk szerencsére, hanem a Lángmadárral. Megtörtént a feltámadás, éreztem a hatalmát és azt, ahogyan engem hívogatott, vagyis felteszem mindenki mást is a bolygón. Ezek előtt kihagytam a részt, amikor az űrből megpórbálták kilőni az ősi templomot? A lényeg, hogy ezek után nem sokan akartak értünk jönni, főleg, hogy a Lángmadár leszállt a bolygóra. Hogy mit csinált itt, arról fogalmam sincs, csak végül egy kék robbanást láttam, ami után elvesztettem az eszméletemet.
Bővítés:
A Hala-n tértem magamhoz, ahol azonnal szembesülnöm kellett a rossz hírekkel. A rakatákról igazából semmit, de semmit sem tudtam elmondani, nálunk még régebben tűntek el, mint itt ebben a világban. De az bizonyos, hogy a Lángmadár elég nagy károkat okozott mindenhol. Egy valamit azonban elért, a Köztáraság és a Sith Birodalom egy oldalon harcol, azt nem tudom, hogy ezt nevezhetném-e békének, de kivételesen nem egymást öljük, van közös ellenfél.
Ami a KV-t és a RV-t illette gyönyörűen összefeküdtek és a csodálatos nászukból létrejött a Fekete Birodalom, Rhand vezetésével. Mondani sem kell, hogy ennek a fejesek nem igazán örültek, főleg, hogy Rhand állítólag az új Császárné apja. Pech! Ami minket, vagyis engem illett, Mynar megkérte a kezemet! El sem tudom mondani, hogy majd kiugrottam a bőrömből, az öreg admirális meg fog pukkanni, ha valaha is megtudja, hogy mi történt. Tudom, hogy ez Kirageen ennek nem örül, de akkor sem hagyom, hogy elrontsa azén örömömet. Végre egyszer, amikor boldog vagyok! Ebből nem kap. Ez a három hónap átkozottul zsúfolt volt, vagy lehet, hogy több is, mint három hónap. Egy biztos, hogy gyakorolni nem sok időm volt, mert vagy a harctéren voltam, vagy pedig éppen információkat kellett szerezi a főadmirálisnak. Főleg a Rakatákról, de volt, hogy az „ellenségről”, akarom mondani a Köztársasági kutyákról. Szóval ezzel akár éveket is el lehetett volna tölteni. A rakatákról pedig nem lehetett sokat megtudni, ők szinte nem is mutatkoztak a harctéren, csak az őket szolgálók, azok pedig igencsak vegyes felhozatallal rendelkeztek. Az igazat megvallva érdekelte az, hogy mi lehet a Csillagködön kívül is, de arra senkinek sem volt egyelőre kapacitása, hogy azon a részen álljon neki nyomozni, vagy kutakodni. Szóval ezeket ritkán láttuk, akkor is főleg a hadsereget vezették, érdekes fejjel és oldalra elálló szemekkel. Amennyire megtudtam a Lehon… ó persze! Ott voltak ilyenek, csak azok nemhogy nem parancsoltak seregnek, de ősember szintjén voltak. Legalább is odahaza és ott ezek majdnem harmincezer évvel korábban éltek. Szóval, ami engem illett, folyamatosan ingáztam a feladatok között, hol a fonton voltam, hol más bolygókon, vagy éppen hajókon. Meg persze nem egy kevés időt kellett a gyengélkedőn töltenem, mert megvizsgáltak, hogy rám milyen hatással volt a Lángmadár ébredése. 
Semmilyen, ugyanolyan, mint másnak. De a legjobb dolog, hogy a Lángmadár okozta rémálmok elmúltak. Szóval, ha más nem, de akkor legalább végre rendesen tudtam aludni és nem kínoztak megállás nélkül rémálmok. Az ilyen apró örömöknek is örülni kell az életben. Mivel háború volt, így Craker is többet tartózkodott a Hala-n, mert innen irányították a frontot, szóval, amikor éppen volt egy kis időnk és én is a Hala-n voltam, akkor tudtunk gyakorolni, vagyis ő mayarázott, majd én meg gyakoroltam, amikor volt időm. Igazából azt sajnáltam, hogy a háború miatt közel sem volt annyi időm és lehetősem fejlődni, mint amit szerettem volna. De a háború ilyen, ezzel én is tökéletesen tisztában vagyok, nem ez az első, amiben részt veszek. Habár abból a szempontból igen, hogy most van először kiért aggódnom, bár a Hala-n valószínűleg Mynar sokkal nagyobb biztonságban van, mint én a csatatéren. És a végén egy új feladatot is kaptam, az elején megörültem, hogy lesz olyan szerencsém, hogy a felderítő csoportba osztanak be, de mint kiderült nem. Nem volt ilyen szerencsém, mehettem vissza a frontra. Hurrá! Valami olyan indokkal, hogy ott jobban feltudják használni a képességeimet és az adottságaimat. Persze, mert én nem voltam Sith, csak egy szürke jedi, így talán könnyebben nyerhetem el a nyomorult Jedik bizalmát. Igen, határozottan és egyáltalán nem mondhattam el azt, hogy örülök ennek a feladatnak. Azt hiszem ez is azon helyezetek és pillanatok egyike, amikor nagyon, de nagyon megbántam azt, hogy bevallottam azt, hogy odahaza egy elit csapásmérő csapat tagja és parancsnoka voltam. Ez azt hiszem, hogy a sírig fog kísérni és nem szabadulok meg tőle soha sem.
Változás:
- Mynar megkérte a kezét és ő igent mondott.
- Telekinetika ** – tanulva, gyakorolva
- Szabadulás ** – tanulva, gyakorolva
- Erő elrejtése – tanulva, gyakorolva
- Fáradtság megszüntetése – tanulva, gyakorolva
Nos, szeretném azt mondani, hogy életem legjobb élménye volt ez az egész, de ez közel sem mondható el. Először is, igazából a feladat első része még jó is volt, hogy bejutni az ellenség sorai közé, miközben harcolnak és vadászni rájuk. Azonban, ami ott fogadott már közel sem volt elmondható annak, hogy ilyen jó lett volna. Először is sikerült felderítőkbe belefutnom, akiktől szereztem egy-két jobb holmit, majd innen tovább haladva a város belseje felé mentem, hogy a főparancsnokságukat pucoljam ki, remélve, hogy még vannak ott fejesek.
Útközben egy csapat katonába botlottam, akik miatt majdnem le is bukott az álcám, de végül szerencsésen megúsztam és elértem oda, ahova mennem kellett. Vagyis, ahova én akartam menni. Ott azonban elég nagy kellemetlenségek adódtak, egyrészt csak öt személyt éreztem, nem többet ennél, másrészt ezek elkezdtek nagyon, de nagyon hamar fogyni úgy, hogy én senki másnak nem éreztem, láttam a jelenlétét. És nem is hallottam, tehát nem lehetett droid. Valószínűleg valamilyen Erőhasználó, aki elrejtette a jelenlétét. Az első célpontomat még én öltem meg, egy kommunikációs tisztet, a következőt már lekéstem, itt még fénykardnyomokat is láttam, amik alátámasztották az Erőhasználó elkövetőt, azonban Mynar szerint senki sem volt itt lent a mienk közül, ami emiatt felettébb gyanússá tette az egészet. Egy épülettel odébb egy pantoran foglyot találtam, egy tudósnőt, akit ki is szabadítottam. Szerencsére ezek után ő és én is távozni akartunk, már csak amiatt is, mert az utolsó életjel is eltűnt. Alig jutottunk ki a város szélére, amikor a gondok kezdődtek. Nem velünk szerencsére, hanem a Lángmadárral. Megtörtént a feltámadás, éreztem a hatalmát és azt, ahogyan engem hívogatott, vagyis felteszem mindenki mást is a bolygón. Ezek előtt kihagytam a részt, amikor az űrből megpórbálták kilőni az ősi templomot? A lényeg, hogy ezek után nem sokan akartak értünk jönni, főleg, hogy a Lángmadár leszállt a bolygóra. Hogy mit csinált itt, arról fogalmam sincs, csak végül egy kék robbanást láttam, ami után elvesztettem az eszméletemet.Bővítés:
A Hala-n tértem magamhoz, ahol azonnal szembesülnöm kellett a rossz hírekkel. A rakatákról igazából semmit, de semmit sem tudtam elmondani, nálunk még régebben tűntek el, mint itt ebben a világban. De az bizonyos, hogy a Lángmadár elég nagy károkat okozott mindenhol. Egy valamit azonban elért, a Köztáraság és a Sith Birodalom egy oldalon harcol, azt nem tudom, hogy ezt nevezhetném-e békének, de kivételesen nem egymást öljük, van közös ellenfél.
Ami a KV-t és a RV-t illette gyönyörűen összefeküdtek és a csodálatos nászukból létrejött a Fekete Birodalom, Rhand vezetésével. Mondani sem kell, hogy ennek a fejesek nem igazán örültek, főleg, hogy Rhand állítólag az új Császárné apja. Pech! Ami minket, vagyis engem illett, Mynar megkérte a kezemet! El sem tudom mondani, hogy majd kiugrottam a bőrömből, az öreg admirális meg fog pukkanni, ha valaha is megtudja, hogy mi történt. Tudom, hogy ez Kirageen ennek nem örül, de akkor sem hagyom, hogy elrontsa azén örömömet. Végre egyszer, amikor boldog vagyok! Ebből nem kap. Ez a három hónap átkozottul zsúfolt volt, vagy lehet, hogy több is, mint három hónap. Egy biztos, hogy gyakorolni nem sok időm volt, mert vagy a harctéren voltam, vagy pedig éppen információkat kellett szerezi a főadmirálisnak. Főleg a Rakatákról, de volt, hogy az „ellenségről”, akarom mondani a Köztársasági kutyákról. Szóval ezzel akár éveket is el lehetett volna tölteni. A rakatákról pedig nem lehetett sokat megtudni, ők szinte nem is mutatkoztak a harctéren, csak az őket szolgálók, azok pedig igencsak vegyes felhozatallal rendelkeztek. Az igazat megvallva érdekelte az, hogy mi lehet a Csillagködön kívül is, de arra senkinek sem volt egyelőre kapacitása, hogy azon a részen álljon neki nyomozni, vagy kutakodni. Szóval ezeket ritkán láttuk, akkor is főleg a hadsereget vezették, érdekes fejjel és oldalra elálló szemekkel. Amennyire megtudtam a Lehon… ó persze! Ott voltak ilyenek, csak azok nemhogy nem parancsoltak seregnek, de ősember szintjén voltak. Legalább is odahaza és ott ezek majdnem harmincezer évvel korábban éltek. Szóval, ami engem illett, folyamatosan ingáztam a feladatok között, hol a fonton voltam, hol más bolygókon, vagy éppen hajókon. Meg persze nem egy kevés időt kellett a gyengélkedőn töltenem, mert megvizsgáltak, hogy rám milyen hatással volt a Lángmadár ébredése. Semmilyen, ugyanolyan, mint másnak. De a legjobb dolog, hogy a Lángmadár okozta rémálmok elmúltak. Szóval, ha más nem, de akkor legalább végre rendesen tudtam aludni és nem kínoztak megállás nélkül rémálmok. Az ilyen apró örömöknek is örülni kell az életben. Mivel háború volt, így Craker is többet tartózkodott a Hala-n, mert innen irányították a frontot, szóval, amikor éppen volt egy kis időnk és én is a Hala-n voltam, akkor tudtunk gyakorolni, vagyis ő mayarázott, majd én meg gyakoroltam, amikor volt időm. Igazából azt sajnáltam, hogy a háború miatt közel sem volt annyi időm és lehetősem fejlődni, mint amit szerettem volna. De a háború ilyen, ezzel én is tökéletesen tisztában vagyok, nem ez az első, amiben részt veszek. Habár abból a szempontból igen, hogy most van először kiért aggódnom, bár a Hala-n valószínűleg Mynar sokkal nagyobb biztonságban van, mint én a csatatéren. És a végén egy új feladatot is kaptam, az elején megörültem, hogy lesz olyan szerencsém, hogy a felderítő csoportba osztanak be, de mint kiderült nem. Nem volt ilyen szerencsém, mehettem vissza a frontra. Hurrá! Valami olyan indokkal, hogy ott jobban feltudják használni a képességeimet és az adottságaimat. Persze, mert én nem voltam Sith, csak egy szürke jedi, így talán könnyebben nyerhetem el a nyomorult Jedik bizalmát. Igen, határozottan és egyáltalán nem mondhattam el azt, hogy örülök ennek a feladatnak. Azt hiszem ez is azon helyezetek és pillanatok egyike, amikor nagyon, de nagyon megbántam azt, hogy bevallottam azt, hogy odahaza egy elit csapásmérő csapat tagja és parancsnoka voltam. Ez azt hiszem, hogy a sírig fog kísérni és nem szabadulok meg tőle soha sem.Változás:
- Mynar megkérte a kezét és ő igent mondott.
- Telekinetika ** – tanulva, gyakorolva
- Szabadulás ** – tanulva, gyakorolva
- Erő elrejtése – tanulva, gyakorolva
- Fáradtság megszüntetése – tanulva, gyakorolva
A kalandért 2 pontot és 10.000 creditet kapott.
Adatlap:
Szint: 7. szint
Pont: 37 pont
Erő alkalmazások:
Rövid idejű emlékezetnövelés * 0pont
Érzékszerv élesítés * 2 pont
Receptív-Projektív telepátia * 1 pont
Telekinetika ** 3 pont
Meditáció * 0 pont
Erőérzékelés * 0 pont
Fénykardvívás ** 4 pont (shien V. haladó, Niman VI. alap, jar’kai alap)
Fájdalomtűrés * 2 pont
Tudatbefolyásolás * 2 pont
Gyorsítás * 2 pont
Gyógyulás gyorsítása * 2 pont
Szabadulás ** 3 pont
Védekezés * 2 pont
Erő elrejtése * 2 pont
Felszerelés:
- DL-44 sugár pisztoly – 500 kredit
- Egykezes Zöld fénykard – 3 pont
- Egykezes Krayt színű fénykard – 3 pont
- Családi (kiffar) vért – 2 pont (könnyű páncél)
- Aing-Tii vadászgép - 0 pont, kalandjutalom régi oldalon
- Álcagenerátor – 6.000 credit
- Holografikus álcázó – 8.000 credit
Kredit:
Alap: 50.000 credit
Elköltött: 14.500 credit
Maradt: 35.500 credit
Különleges képességek:
Psziometria: kiffar örökség, ha hozzáér egy tárgyhoz szabad kézzel, akkor képes annak a múltját látni, azt, hogy mi is történt az adott tárggyal.
Pontok: 37 pont
Elhasznált: 35 pont
Maradt: 2 pont
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Rhyssa Edaara Quillan- Lil'SW KM
- Hozzászólások száma : 4179
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 246
Join date : 2017. Jun. 13.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Little SW -
Similar topics» Kaylyn von Hessen
» Kaylyn blogja
» Kaylyn Rix - helyzetjáték
» Aina és Kaylyn
» Kaylyn von Hessen lakása
» Kaylyn blogja
» Kaylyn Rix - helyzetjáték
» Aina és Kaylyn
» Kaylyn von Hessen lakása
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.