Cody Atkinson szobája

A nem túl nagy, de valahogy átjárja az igazgatóhelyettes személyisége. A falak és a szekrények a rajtuk lévő emlékekkel tökéletes betekintést nyújtanak a férfi eddig életébe és a személyiségébe. Képek a nagycsaláddal, barátokkal, fiatalon harcművészeti versenyeken, thai szobrok és dísztárgyak, diákoktól kapott ajándékok. Az egyik falon a fegyverei vannak felfüggesztve, máshol épp ő van megfestve ahogy gördeszkázás közben súlyzózik(diáktól kapta), de az egyik szekrényen egy kis zöld thai jádénak tűnő(valójában nem az)Buddha csücsül.

Cody egy kényelmes melegítőalsóban és pólóban teát készített. Mikor kész lett akkor nyugodtan odavitte a nappaliba az asztalra. Ezek után fordult még párat és került oda egy könyv, néhány rongy, fegyverolaj, kormos étolaj, rézzel és a kardjai. Kinyitotta a könyvet és elkezdte a pengét olajozni majd a rézzel dörzsölve tisztítani a rozsdától. Közben igyekezett a könyvbe is bele bele olvasgatni.
~Szóval a mágia az univerzális és extradimenzionális energia. Minek így túlbonyolítani a dolgot ilyen kifejezésekkel?~
Tekintete időnként a pengére is rátévedt ahogy futotta a sorokat. A megfogalmazást túl szakmainak tartotta és terjengősnek. Őt az író célja és a történelem nem érdekelte. Csak a lényegi dolgok. Közben a másik kardra is áttért. Belekortyolt a teába, ami közben ihatóvá hűlt. Korábbi mágikus kísérletekről szóló példákra tért ki a könyv és csak felsorolásként néhány mágiaágra. Mikor a rozsda eltűnt a pengéről a kormos étolajjal és egy tiszta ronggyal kezdte el tisztítani a pengét a rajta lévő rozsdától. Lapozott egyet amivel a könyv lapján nyomot hagyott. Ezt sajnálta mert nem az övé csak szerezte. Ezek után egy ronggyal elkezdte tisztogatni a pengét. Mint megtudta nem egy új dolog ez. Elég régi és bár arról már hallott, hogy mások ilyennel születnek, de az ő esete se példa nélküli. Ezt azért érdekesnek találta. Mikor a pengék már tiszták voltak akkor a fegyverolaj került elő. Elkezdte módszeresen megolajozni a két kardot úgy, hogy azért ne csöpögjön a pengéről. Egy kifejezésre ráncolta a szemöldökét és párszor elolvasta a mondatot amiben elhangzik aztán a szövegrészt is párszor, de végül megvilágosodott. Állítólag több módszer is van a mágia használatára amit érdemes is használni különben veszélyes lehet a mágiaérzékenység a használóra. Ezek után a kardhüvelyt kezelte viaszkenőccsel. Példákat is olvasott arról milyen mikor a mágiahasználóra azért csap vissza a mágiája mert nem tudja még használni. Jóideig olvasgatott míg, de aztán elfáradt. Elment fürdeni, evett és lefeküdt aludni. Még nem a régi.

A kötelező sétája után tért vissza a szobájába. Szomorúan tapasztalta, hogy elfáradt ebben is. Pedig számára még nem is olyan régen volt, hogy futott, húzódzkodott, ugrált és lazán felemelt egy kocsit is. Ez nem tetszik neki. De nincs mit tenni. Evett egy kicsit majd leült az asztalhoz azzal a könyvvel amit múltkor félbehagyott. Annyira tudott volna jobb elfoglaltságot is találni magának ennél, de nem volt mit tenni. Kinyitotta és elkezdte olvasgatni miközben billegett a székkel. Továbbra is a példákról volt szó. Volt még korábban mikor nem ilyen szigorúan nézték, hogy mutánsnak gondoltak egy varázslót és szegény srácnak lerobbant a karja. Valami tűzzel machináló srác volt. Megesett, hogy az idézett lény az idéző ellen fordult, a levegőben lévő mágusnak a legrosszabb pillanatban csak úgy megszűnt a varázslata.
~Jó ég! Elég sok példát felhoznak. Úgy érzem magam mint a diákok akiket a szabályszerű figyelmes vezetésre ösztönöznek. Jól van ember itt olvasom a könyved én tanulni akarom a mágiát kitérhetnél már rá, hogy mit kell csinálnom.~
Végre túljutott az elrettentő példákon mire a könyv a mágia egyéb veszélyeire is kitért. Itt már kedve lett volna megfejelni az asztalt, de csak sóhajtott egy nagyot. A mai nap legalább annyit megtanult a varázslásról, hogy figyelmesen kell gyakorolni és tiszta elme kell hozzá. Reméli lassan oda is eljut, hogy tanácsokat kapjon rá miképp is érheti el azt a tudatállapotot.

Az igazgatóhelyettes túl van a napi sétáján, evett is már mikor kellemes meglepetés érte. Egy régi tanítványa felhívta. Vele beszél már vagy fél órája thai nyelven.
-...Rendben hallom zajlik nálatok az élet. Én is kicsit most lepihenek. Mond meg a többieknek is, hogy sok sikert kívánok nekik a versenyre. Meg, azt is, hogy ha szégyen hoznak rám odaröppenek és szétrúgom a seggüket.*Válik szigorúbbá a hangja. De aztán felröhög.*Rendben. Kösz az aggódást. Viszlát Pho. Vigyázzatok magatokra!
Leteszi a telefont és mereng még egy kicsit. A régi életén és az ottani barátain. A háború őket se kerüli el. Aztán egy sóhajjal végül megint nekiül a könyvnek. Hogy hogyan is kell varázsolni még mindig nem tudta meg. Viszont érdekes dolgot hallott. A mágia bár hasonló lehet a mutánsképességekhez mégis különbözik tőle. Abban is, hogy nem szabad túl gyakran használni. Ez igaz arra, hogy túlerőltetni óvatosan kell és, hogy felesleges dolgokra pazarolni is. Ugyanis van valamilyen visszacsapása. Itt is kap példákat. Mint a szabályra különböző kultúrák és misztikus rendek magyarázatában mind pedig konkrét elrettentő példákat arról, hogy mások akik nem felelősséggel használták ezt a képességüket azok, hogy jártak. Ez nem nagyon tetszett neki. Ő mutáns volt eddig. Méghozzá olyan képességgel ami a mindennapjai része. Ami akkor is működik ha épp nincs rá figyelve. Ez viszont más. Ezt még szoknia kell. Az elrettentő példák mindenképp hatással voltak rá. Ma megérte kinyitni, azt a könyvet. Fontos dolgot tanult.

Az igazgatóhelyettes csak ül az asztalnál és dobol az ujjaival. Nincs oda a semmittevésért és a türelmét nagyon megviseli a helyzet. Nem is csak arról van szó, hogy egyelőre még nem tud annyit és úgy mozogni mint a balesete előtt hanem ott van benne az érzés, hogy olyan haszontalan. A tv, rádió televízió a kree támadással van tele ő meg itt szerencsétlenkedik és a könyvei jó részét már átolvasgatta. Amennyire eddig rájött, hogy valahogy ki kell tapasztalnia ezeket a mágikus dolgokat. Ezt kéne csinálnia, de egyszerűen csak rossz a hangulata és olyan negatívan látja a dolgokat. Végül csak összeszedi magát és helyet foglal a szőnyegen. A könyv nem sok támpontot adott azzal kapcsolatban, hogy mit kezdjen a mágikus erejével, de volt szó belső érzékelésről és megértésről. Arra pedig ő ismer egy módszert. Amivel pusztán elméletileg, lehet mágikus hatásokat elérni. Elméletileg. Meditációs testtartást vesz fel. Lótuszülést és egyik kezét a másikba helyezi és a két mutatóujjának a hegye érinti egymást. Ezek után becsukta a szemét és elkezdett koncentrálni. A légzésére figyelt. Tíz befújásig számolta aztán tíz kifújásig. Ezt addig csinálta míg egy gondolat se zavarta meg a gyakorlatban. Aztán igyekezett befelé koncentrálni. Arra ahogy a levegő áthalad az orrán és ahogy az orra alatt érzi a kifújt levegőt. Majd igyekezett befelé is figyelni, de érezte, hogy most kicsit fáradt ehhez. Rég nem csinált már ilyet. Holnap talán érdemes lenne jobban rákészülnie. A hangulata mindenesetre nem sokat javult.

Kész a kellemes tea. Azt, nyugodtan elkortyolgatja és még egy szantálfa illatú füstölőt is gyújt mielőtt megint megpróbálkozna a meditációval. Ezek együtt nagyon jó hatással vannak rá és tényleg megnyugszik. Leül hát a megfelelő pozícióba és elkezd koncentrálni ahogy az előző nap is tette. A számolás jobban megy, majd a levegő útjára való figyelés is. Ezek után magába próbál szállni. Rég tett már ilyet. Jó ideig csak ül és koncentrál. Mivel ő a buddhista meditációt gyakorolja így időközben önmagát is jobban megismeri. Sok mindenre rájön a jelenlegi helyzetével kapcsolatban. Miért is zavarja őt igazán az állapota. Mit érez a mágiával kapcsolatban és felismeri, hogy a kórház is jobban megviselte őt mint hitte volna. A képességei miatt nem érezte még magát így, de már nem annyira fiatal. Aztán a meditáció meghozza a várt eredményt is. Érez valami furcsa változást. Valami megfoghatatlan dolgot. Ha el kéne képzelnie egy kavargó ködnek látná aminek a belsejéből valami fény tör elő. Igyekszik minél jobban megvizsgálni, de mire ide eljut már elég fáradt lesz. A lába elzsibbadt és a gondolatai kezdenek elkalandozni. Holnapra hagyja a többit.

Egy rendes edzést vagy testmozgást még mindig nem csinálhatott, de némi nyújtással már megpróbálkozott ma. A kevés mozgás nem volt jó hatással a hangulatára. A gond nem a mozgás résszel van hanem, hogy kevés volt. A türelmetlenség pedig csúnya dolog, de nem tud vele mit kezdeni csak annyit, hogy igyekszik elfogadni a helyzetét. Valamennyit ma is olvasgatott a mágiáról majd nekikezd a meditációnak. Ismét gyújt előtte egy füstölőt. A meditáció felvezetése jól megy neki. Tud koncentrálni és érzi, hogy a tegnapinál most könnyebb a dolga. Mikor elkezd befelé koncentrálni az most is azért nem kevés időbe telik, de egyre jobban megy neki míg el nem éri a tegnap érzett furcsa füstként elképzelhető dolgot. Körbejárja és próbálja minél jobban körüljárni. A füstön nem lát át és olyan mintha meg se akarna mozdulni. Vizsgálgatja egy darabig majd tovább halad. Bele is nyúl. Ekkor fura dolog történik. Mintha hirtelen törne rá fáradtság és míg kipattannak a szemei és megtöri a meditálást valami olyan érzése van mintha vért vettek volna tőle. Szédülés tör rá. Nem kevés idő kell míg összeszedi magát. Aztán kézbe veszi a könyvet és átolvassa. Az eddig olvasottak újra átrágása után úgy véli a mágikus visszacsapás lehetett ez. Túl hirtelen cselekedett. Óvatosabbnak kéne lennie legközelebb. Mindenesetre az új erejét sikerült saját magán kitapasztalnia, hogy milyen veszélyes is tud lenni.

A tegnapi dologból sikerült jól felépülnie. Viszont nem esett jól és elég veszélyesnek is tűnt. Valahogy a lelkesedése kicsit odalett a mágiakutatás iránt. Egyelőre nem érzi még magáénak a dolgot. Mikor már tényleg túl sokat ücsörgött az asztalnál ezen gondolkozva, rájön, hogy amúgy csinálnia kéne valamit. Nem túl lelkes az újbóli próbálkozással kapcsolatban, de csak leül meditációs pózban és gyújt egy füstölőt. Nem megy könnyen az ellazulás. A gondolatai zavarosak és nem nagyon akarják ezt, de csak sikerül. Figyeli a légzését majd elkezd koncentrálni a gondolataira. A helyzetét jól átgondolni és az aggodalmait leküzdeni. Ez sokáig tart, de ismét elér ahhoz a füsthöz. Most természetesen nem nyúl bele csak úgy. Vizsgálgatja, azt ahogy fodrozódik és csak óvatosan figyeli. Aztán lassan felé nyúl, de nem bele hanem csak meglegyinti. Nézi ahogy változik és érez is valamit. Egy darabig vizsgálgatja míg el nem fárad megint. Ez gyorsabban történik mint általában szokott. Ez a mágia visszacsapás lehet? Mindenesetre kevésbé erős mint korábban. Ezt eredménynek könyveli el.

Az igazgatóhelyettes békésen ült az asztalánál és ebookon olvasott egy könyvet amit egy ismerőse szerzett meg neki. Meg kell hagyni talán megsértődhetett, volna a témán hisz a változásról szól a buddhista filozófia szemszögéből, de kár tagadni tényleg illik a helyzetére és talán pont ezért a további gondolatok is jobban megfogják. Ezzel kezd neki újra a meditációnak. Jobban elmerül a benne felmerült gondolatokban és azokat igyekszik megragadni, hogy könnyebben elvezessék a ködhöz. Nem egyszerű, de érzi, hogy ez lesz a lényeg. Ha ezt sikerül begyakorolnia, akkor könnyebben eljuthat oda. Ami pedig az alapja lesz a mágia gyakorlásának. Kezdi sejteni az utat amin haladnia kell, de nehéz lesz és el kell fogadnia önmaga megváltozását és az új valóját. Az eddigi tapasztalatait és azt amivé vállt. Ha sikerül ez által megértenie a mágiáját, akkor elkezdheti felfedezni lassan az új képességeit is. De ahhoz még hosszú út fog vezetni. Végül hosszas próbálkozások után megállapította, hogy mára eleget gyakorolta a ködhöz való eljutást. Sikerült neki és egyre jobban is ment. Persze kell majd még gyakorolni, de úgy érzi megtalálta az utat. El is ment venni egy gyors fürdőt.