Re: Miller család lakása > Pegazus főépület

by **Thorhalla** Hétf. 10 Dec. 2012, 10:36

//Előzmény: Konyha//

Otthon, édes otthon. Végre valahára hazaértem. A lányom és Doreen a nappaliban játszottak a földön ülve. Pegazusokkal és bábukkal éppen valamilyen háborút játszottak. Lehetséges lenne, hogy még megfogom bánni, hogy nem babázik, mint minden más rendes kislány az ő idejében? Igaz egyelőre nem tudtam, hogy a mágiaérzékenysége miatt milyen dolgokat lát és tapasztal meg, hogy mennyit tudhat az Asgardi dolgokról. Persze az sem segít, hogy még az apja is esti mese címén asgardi meséket mesél neki. Igaz én is egyszer-kétszer már kénytelen voltam, amikor ő maga kérte ezt, hogy a papa is ilyet mondott. Igen, azt hiszem, hogy valóban az ősi istenek csodája, hogy nem a Halla volt az első szava, hanem a Mókus. És már lassan pont két hét híján két hetes. Lassan ki kéne innen vinni valamilyen nyaralásra, annak a Hawaii háznak a megvétele igazán érett már. Ő már tudta, hogy jövök és odafutott, megölelt, felvettem, bár egyre nehezebben ment ez már, megpusziltam és visszavittem játszani. Még csináltam gyorsan egy szendvicset magamnak és azzal mentem oda én is játszani hozzá és Doreen-hez, egy igazán remek délutánnak néztünk az elébe.

//Folytatás: Az Astoria utcái//

by **Thorhalla** Vas. 12 Júl. 2015, 14:46

A Miller lakás kibővítése véget ért. Erre akkor szánta rá magát a pár, amikor hirtelen négy új gyermek szakadt a nyakukba, a saját ikreik, illetve Haley és Hope.
A legfelső két emelet teljes keleti szárnya le lett vágva a többi résztől és nagyjából egybenyitva. Ez a rész a Miller családé. Benti lakások valamivel keskenyebbek lettek, mint eddig, hogy ki lehessen az amúgy is széles folyosóból alakítani a belső teret, ami az ott levő szobákat (lakásokat) elválasztja. Így lett egy közel húsz méter széles, hetven méter hosszú belsőtere a lakásnak. Itt van nagyon sok viking kincs kiállítva, többek közt az a hajó is, amit Riez-től kapott karácsonyra a család. Illetve egy hatalmas asztal is helyet kapott, aminél legalább harminc-negyven ember is elfér kényelmesen étkezni. Ebben a térben két helyen lehet felmenni a felső szintre, egy csigalépcsőn, illetve egy rendes normális lépcsőn.
A központi rész elején, ami a szint közepe és nyugati felé nyílik van egy nagyon rövid kis szakasz is még, egy biztonsági rész, ami ha veszély fenyegeti az itt élőket lezáródik és legalább egy-másfél órába telik átvágni. Emiatt lényegében két ajtón kell átjutni a lakásba, amik között egy két méteres rész van, amin át kell sétálni. A belső tér másik végén mivel egykor folyosó volt lépcsőház és lift is van. ezt és a következő szintet is csak biometrikus azonosítóval, illetve kóddal lehet elérni, azaz csak a család tagjai tudnak erre a szintre és a legfelsőre menni.
Mint egyébként eddig is a teljes épületrész okos üveggel van körbevéve. Azaz reagál a hatásokra. Egyrészt kívülről nem lehet belátni és a hőjeleket is lefogja, de ezzel egyidőben belülről kifele tökéletesen látni a padlótól plafonig érő üvegen. A lakásban élők szobánként változtathatják, hogy mennyi fényt akarnak bentre beengedni kintről. A lakás biztonsági rendszere Vízió természetesen, de rajta kívül van egy pótrendszer is, aki irányítja hang alapján a benti részeket – mint a filmekben Jarvis – hogy ne Víziót terheljék Millerék minden kis apróságért.
A lakásban természetesen minden a lehető legmodernebb, az egész hely el van látva holografikus érzékelőkkel, így a lakás bármely pontján a rendszer képes holografikus képeket kivetíteni, legyenek azok SHIELD-es adatok, rajztábla, számítógép, telefon adatai, vagy a tévé adása.
A baloldalon levő négy lakás öt nagyobb laktérré lett alakítva, ezt kapták meg a lányok. Minden laktér rendelkezik egy nappalival, egy hálóval, egy mosdóval és egy fürdőszobával. A nappaliból lehet átmenni a hálóba, illetve a másik két részbe, ezenfelül központi nagy részbe is innen lehet eljutni.
A jobb oldalon három lakás volt, ebből a legszélső egyébként is Steph és Jon lakása volt a három nagy szobás, nagy nappalis és konyha+étkezős. Ez is szinte teljesen át lett szabva, hogy a belső központi rész kialakítható legyen. Mivel a lakás feletti emelet is az övék, így félemeletet is tudtak csinálni ezen lakás fölé. Az étkező és a konyha nagyobb lett, mint volt, a fürdő is nagyobb lett, így egy kisebb medence is kapott benne helyet. A háló pedig a megmaradt most már kisebb szobával egybenyitották és a kis szobát pánikszobának alakították ki, csak biztonság esetére. Ezt az előtte levő gardrobe szekrényből lehetet elérni. Egyedül a mosdó maradt érintetlenül itt.
A félemeletre került Steph és Jon dolgozószobája, illetve egy kisebb edzőterem. Ami a másik két lakást illette az emeleten, amik még ott voltak találhatóak az egyiket az ő lakrészükhöz közelebbit raktárrá alakították. A saját lakrészből ide van átjárás. Itt találhatóak az élelmiszerek, konzervek, italok – azaz nagyjából egy spájznak felel meg – egy részen ruhák, fegyverek, a felszerelésük, ezek kóddal védve, hogy a gyerekek ne férjenek hozzá. Ezenfelül legalább féltucat robot, amiket a rendszer koordinál, ők felelnek a takarításért és azért, hogy minden rendben legyen.
Az utolsó lakás két részbe van vágva, leválasztva egymásról. Az egyik fele továbbra is Olaf-nak van fenntartva, a másik felében pedig Doreen, azaz Mókuslány a dadusuk lakik, hogy a gyerekek közelében legyen.
Ami az emeletet illeti sokkal egyszerűbb a berendezése. Úgyszintén le van vágva a nyugati szárnytól, de itt a folyosó nincs átszabva, két helyen lehet felmenni alulról, illetve a folyosó végén levő lift és lépcsőház ugyanúgy biometrikus azonosítót és jelszót kér, ha valaki ide akarna feljönni. A bal oldalon a nagyobb lakások több kisebbre lettek szétszedve, a négy lakás tíz kisebbre, ezekben mindenhol két ágyas szoba, fürdővel, mosdóval található kis nappalival. Ezek a vendéglakások, ha valaki vendégségbe érkezik Millerékhez, akkor ne hotelben kelljen megszállniuk (révén a Pegazus főépülete sem az, hogy ott adjanak vendégszobákat). A jobb oldalon, a ténylegesen Miller lakás feletti terület nagy része félemelet volt, így itt nem sok mindent lehetett tenni. többek közt ide került a generátor, ami Millerék részét látja el, ha áramszünet lenne az épületben, ez 10 másodperccel később kapcsol be. Ezenfelül egy serverszoba is található itt. A hátsó részen a korábbi másik két lakás feletti részen található egy rendes nagy medence és szauna. Illetve egy „játszószoba”, ami egy majd 90 négyzetméteres lakásnak felel meg. Nem csak a gyerekeknek van ez, mert van itt billiárdasztal, makett asztal és minigolf pálya is. így, ha az angyalok úgy döntenek, hogy feljönnek sörözni Jon-hoz, akkor még ők is tudnak itt szórakozni felnőtt létükre. Az ablakok itt is megfelelnek az egy szinttel lejjebb levőknek, mindenhol padlótól plafonig érő okosüveg.

by **Thorhalla** Hétf. 01 Feb. 2016, 00:03

//Előzmény: Darren régiség boltja//

Tanulási idő: 1. hónap, 1. nap (2027. február 1.)
Ma volt az utolsó nap, hogy a Zack-től rám maradt könyvtárat végre átköltözöttem otthonra. Úgy véltem, hogy az iskolában nem maradhat, tudtam, hogy voltak gyerekek, akik azzal szórakoztak, hogy oda akartak bejutni. Az istenekre és kivételesen nem Mr. Wright-ra gondoltam. Hiába volt ott felügyelet, túlságosan is veszélyes volt az, hogy ott maradjanak. Itt ilyen közel a WAND-hoz sokkal nyugodtabb vagyok, hogy nem kerülhetnek rossz kezekbe. De így legalább most volt időm arra is, hogy nekilássak a tanulásnak. Régen nem tanultam, Zack halála, vagyis inkább eltűnése, a gyerekek, a WAND és még sok más minden is közrejátszott, de úgy véltem, hogy elég ideje vagyok a főmágus, hogy tovább fejlesszem a tudásom. Egyelőre nem új mágiát szándékoztam tanulni, hanem egy régit elővenni és teljesen kitanulni. Ez pedig nem volt más, mint a gyógyítómágia.
A könyvtárban levő ehhez tartozó pergamenek, könyvek ott voltak mellettem, illetve lebegtek, én magam a bent felrajzolt pentagramma közepén ültem úgy, hogy az összes könyvre, írásra rálássak. Az anatómiai ismereteimet már egyszer fel kellett emiatt elevenítenem, most pedig direkt hoztam be elfonnyadt növényeket és olyan bőrös húst, ami be van vágva, hogy majd ezeken gyakoroljak. Érintéssel több személyt is képes voltam gyógyítani, most az volt a célom, hogy érintés nélkül az aurámat kiterjesztve legyek minderre képes, így egyszerre több személyt, dolgot is képes legyek majd gyógyítani. Vettem egy mély levegőt és lehunytam a szemeimet, elsőként nekilátok annak, hogy a korábban tanult meditációs állapotba kerüljek, hogy teljesen ellazuljak és elengedjem magam, majd pedig tényleg nekiláthatok a feladat gyakorlásának.

by **Thorhalla** Kedd 02 Feb. 2016, 00:01

Tanulási idő: 1. hónap, 2. nap (2027. február 2.)
Koncentráció. Melegség. Belső béke. Meleg energiák. Ezek számomra mind-mind kellettek ahhoz, hogy a gyógyítómágiát sikeresen véghez lehessen vinni. Ez nem holmi más mágia volt, ez pusztán az, hogy segíteni akarsz másoknak, könnyedén ment érintéssel már évek óta, szinte oda sem kellett figyelnem már rá. De ennyi nem volt elég, már nem értem be ilyen kevéssel. Nem lehetett ez a színtiszta fehérmágia ennyire egyszerűvé degradálva. Minden mágia különleges és annak is kell éreznem, éreztetnem őket. Éreztem, ahogyan a mágikus energiák körülöttem vannak, szinte kézzelfoghatóak, különböző színekben mind-mind. Hogy nem csak körülöttem vannak ott, hanem mindenhol, engem is áthatnak. Nekem pedig a legmegfelelőbbeket kellett megtalálnom, hogy a kívül levő energiákat olyanná formáljam, amire szükségem van. Ne tűz legyen, ne illúzió, vagy bármi efféle, hanem gyógyítássá formálhassam. Mintha művészet lenne az egész, még csak apró darabocskák vannak meg és nem tudhatom én sem, hogy mikorra fognak egy egésszé összeállni. A dolgom az volt, hogy azzá tegyem őket, egy egész darabbá. Bárki, aki hallhatja úgy vélheti, hogy ez könnyű, de az nem ért a mágiához. Ahogyan megtalálom magamban a szükséges érzéseket a megfelelő erőket a mágiában felemelem a kezemet és a korábban megtanult és sokat tanulmányozott rúnát rajzoltam a levegőbe. Ismertem az érzést, aminek ekkor történnie kellett volna, hogy az egyszerű bárki által rajzolt szimbólum feltöltődik energiává és varázsalttá fogan. De az érzés hiányzott, olyan volt az egész, mint egy kezdőnek, vagy egy gyermeknek, aki rajzolt valamit. Mire kinyitottam a szemem a levegőben levő rúna is halványodott, majd pillanatokkal később semmivé is foszlott. Minden úgy történt, ahogyan igazából sejtettem, még rengeteg gyakorlás várt rám ahhoz, hogy képes legyek mindarra, amit szerettem volna.

by **Thorhalla** Szer. 03 Feb. 2016, 00:02

Tanulási idő: 1. hónap, 3. nap (2027. február 3.)
Újabb nap, újra a varázslószobámban ülök; az előző napi sikertelenségem nem szegte a kedvemet, úgyis hozzá voltam szokva ahhoz, hogy semmi ilyesmi nem megy elsőre, hogy akár hónapokba is beletelhet mire egyáltalán sikerült, amit szeretnék. Nem az a fajta voltam, aki csak úgy feladja a dolgokat, ha így lenne, akkor a Szem sem engem választott volna ki a feladatra, és nem is lennék életben. A mai napot inkább a tanok olvasásával szándékoztam eltölteni, hogy az elméleti tudásomat pallérozzam, hogy jobban megértsem a tanokat, mindezzel is növelve a hatékonyságot és azt, hogy képes legyek mihamarabb tökéletesen megtanulni a mágiát. A tekintetemet a pergamenre fordítottam és az ott levő információkat, rúnákat kezdtem olvasni. A legtöbb személy számára, kik nem bírnak mágiával mindez csak krikszkraksz lehetett, amit egy gyermek rajzolt, nem értenek meg belőle semmit. Ez szerencsére nem olyan volt, mivel April találkozott korábban, ez nem hajtott őrületbe nem mágiahasználóként, az a könyv pedig a WAND-nál van mélyen elzárva. Ahogyan olvastam a szöveget a pergamenen úgy villantak fel arany színben a rúnák, ahol éppen jártam és vésődtek bele az elmémbe örökre. Persze attól, hogy a varázsszót ismerem még nem biztos, hogy létre tudom hozni a mágiát... A következő két órában végig az olvasással voltam elfoglalva, míg végül elolvastam az egészet. A már tegnap is használt rúnát felrajzoltam az elszáradt növény egyik levelére, majd elemeltem a kezemet. Ha ott tartom, akkor tudtam, hogy újra kivirágzott volna, de most a cél az volt továbbra is, hogy úgy történjen meg, hogy nem érek hozzá. Erősen koncentráltam, ahogyan máskor a kézrátételes gyógyításnál, csak ezúttal úgy, hogy a rúnát töltsem meg ezekkel az energiákkal. Ezúttal többet értem el, mint tegnap, a rúna erős fényben izzott fel, de az, aminek történnie kellett, még mindig nem történt meg.

by **Thorhalla** Csüt. 04 Feb. 2016, 00:02

Tanulási idő: 1. hónap, 4. nap (2027. február 4.)
Újabb nap, valahonnan a távolból hallom, ahogyan az ég mennydörög és egy villám is bizonyára bevilágít az ablakokon. Csak egy pillanatra hagyom, hogy megforduljon a fejemben, hogy mindez Einar lehet-e, de kételkedem. Ha gond lenne, akkor Jon, vagy Vízió szólt volna és én is mennék. A tekintetemet végighordom az elszáradt virágon és az ujjam begyét is végighúztam rajta. Még mindig száraz volt, de ahogyan ezt megtettem a tegnap felrajzolt rúna ismét aranyszínben villant fel néhány pillanatra. Éreztem, ahogyan a meleg, gyógyító energiák az érintésem nyomán feltöltik azt és az "élet" visszaszáll a virágba. Ez már korábban is feltűnt, hogy egy-egy érintés is elég ahhoz, hogy gyógyítani tudjak, már olyan sok gyakorlatom volt benne, de ez továbbra sem volt elég. Talán az lett volna az első lépés mint más maradandó varázslatok esetében? Lehetségesnek láttam, főleg, hogy olvastam is valamelyik könyvben effélét, hogy így is lehetséges megoldani mindezt, de ez így nem olyan hatékony, köztes, átmeneti megoldás. Igaz, ha ezt a módszert megtanulom, elsajátítom, akkor talán a másik is sokkalta könnyebb lesz. Jó lett volna egy olyan személy, aki mindezt eltudta volna mondani, de még Zack sem volt rá képes, az asgardiak és avaloniak pedig teljesen máshogyan szokták ezt végezni, ahogyan mi, így ők nem voltak a hasznomra a munkatársaim közül pedig senki sem volt olyan magas szinten, ami nekem kellett. Főmágusként elmehettem volna bármelyik iskolába is, de nem akartam megtenni, nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy hónapokra elvonuljak valamelyik világ végén levő iskolába. Így továbbra is marad az, hogy saját magam próbálok rájönni, úgyis sokkal nagyobb sikerélmény mindez. Vettem egy mély levegőt, koncentrálni kezdtem, mire sárgán felizzottak a tenyereim, miket ismét az elszáradt növény fölé emeletem.

by **Thorhalla** Pént. 05 Feb. 2016, 00:02

Tanulási idő: 1. hónap, 5. nap (2027. február 5.)
Ma nem a varázslat létrehozásával próbálkoztam, hanem olyasmivel, amit igencsak régóta nem kellett csinálnom, már csak a modern kor miatt sem. Megannyi papírt és titánt hoztam be, hogy leírjam a varázslatokat, összetevőket, rúnákat külön papírra. Talán könnyíti a tanulás folyamatát, ha így teszek és nem csak "bemagolni" szeretném őket. Később is hátha valaki majd a hasznát veszi, ha méltónak érzem arra, hogy odaadjam neki az írásokat, ha már a tényleges könyveket nem adnám ki a kezemből. Ezek nem holmi könyvtári könyvek voltak, a feladatom nem csak az itt tartásuk volt, és nem csak az, hogy őrizzem őket, vagy tanuljak belőlük, hanem megőrizzem a jövőnek őket, a következő főmágusnak, illetve Zack-nek, ha egyszer visszatér hozzánk. Gunny-tól tudtam, hogy úgyis visszafog térni, hiszen Halla és Michael elmondták neki, hogy Gunny meg fog születni. Tudtam, hogy másik világ, és még sorolhattam volna az ellenérveket, de azért reménykedtem, hogy egyszer visszajön. Fogtam a tollat és belemártottam a tintába, majd a középkorias kódex szerű szöveget elkezdtem másolni. Már ekkor beleivódott a mágia, a gyertya fényében látni lehetett a világító betűket, ahogyan beleivódtak a papírba. Már korábban is hoztam létre efféle varázstekercseket, így tudtam, hogy miként működik. Csupán gyógyító tekercseket nem voltam még képes létrehozni, mert ennek a mágiának nem maradt meg olyan sokáig a hatása. Reméltem, hogy annak, amivel most foglalkozom megmarad. Ahogyan írtam, nem csak a betűk, szavak, rúnák izzottak fel az írás közben, hanem bennem is kezdett azaz ismerős érzés szétáramlani, ami akkor szokott magával ragadni, amikor mágiát használok. Ahogyan elemeltem a kezemet a papírtól, hogy nem akarom tovább írni az érzés is halványult, ahogyan elhatároztam, hogy írom tovább, ismét felerősödött. Szerettem ezt az érzést, ahogyan áthatja minden sejtemet, engem. Így a kódexek, pergamenek, fóliánsok továbbtanulmányozása közben lelkesen írtam át őket egy sima egyszerű nyomtatópapírra.

by **Thorhalla** Szomb. 06 Feb. 2016, 00:01

Tanulási idő: 1. hónap, 6. nap (2027. február 6.)
Ismét egy nap, előző nap már sikeresen befejeztem a tanok átírását, éppen ezért késő éjjelig ezzel foglalkoztam és alig marad időm. Most is éreztem a fáradtságot, mert aludni alig volt esélyem, de ettől függetlenül sem szándékoztam a mai napot pihenéssel tölteni, pedig már szombat volt. Ma ismét rendes gyakorlást szándékoztam végezni, varázslással és nem pedig a könyvekből való olvasást. Újra a pentagramma közepében ültem és koncentráltam, a napokkal ezelőtt felrajzolt rúna még mindig képes volt arra, hogy minimális energia legyen benne, így hát úgy tűnt a számomra, hogy legalább ezen a téren jó úton haladok. Még akkor is, ha ez közvetlenül nem az, amit el szerettem volna érni, hanem kicsiben más. Pillantok kellettek csak ahhoz, hogy érezzem az energiák körbejárják, a testemet, már csak fókuszálnom kellett mindezt. Ismét voltak itt velem olyan dolgok, amik "gyógyításra" szorultak, többek között, noha egyelőre nem számoltam azzal, hogy szükség lenne rájuk, vagy bármilyen komoly eredményem lenne. Nem, nem becsültem le saját magamat, csak teljesen tisztában voltam a tanulmányok folyamával, még egy hete sem kezdtem bele az egészbe, ennyi idő alatt a legjobbak sem haladnak semmit sem. Még talán maga Merlin sem. Ismét kinyújtottam a kezemet, egy újabb elszáradásban levő virágot hoztam be, egy újabbat, amit még Jon-tól kaptam napokkal ezelőtt. Elsuttogtam a megfelelő varázsszavakat és megérintettem a virágot, éreztem, hogy a meleg energiák átáramlanak belé, a kezeim meleg sárgásfehér fényben világítottak, olyan erősen, hogy még a csukott szemhéjamon keresztül is láttam, éreztem mindezt. Néhány percig tartottam fenn a varázslatot mindezt most úgy, hogy nem értem a növényhez. Ennyi idő általában elég szokott lenni ahhoz, hogy vágásokat, zúzódásokat teljesen rendbe hozzak. Kinyitottam a szemem, de még mindig semmi hatás nem volt.

//Fun fact: 2027-ben a februári napok pont ugyanarra a napra esnek, mint most 2016-ben.//

by **Thorhalla** Vas. 07 Feb. 2016, 00:02

Tanulási idő: 1. hónap, 7. nap (2027. február 7.)
Egy újabb nap, amilyen idő van odakint, fagyos, havas, lehetséges, hogy inkább időjárás szabályozást kellene tanulnom gyógyítás helyett, hogy szebb időt varázsoljak, túlságosan is régóta tart a hideg és a fagy. Mondom úgy, hogy DNS-ileg félig jégóriás vagyok és skandináv. De a gyerekeket így mégsem lehet elvinni sétálni, főleg a kicsiket, pedig már igazán rájuk fért volna mindez. Legalább itt a SHIELD negyedben, ha máshol nem is. Tegnap sem sikerült megtennem, amit szerettem volna, mert nem sikerült elérnie azt, hogy a kezemet elhagyják a mágikus energiák és a növénybe kerüljenek, csak annyit értem el egyelőre, hogy melegebb lett a száradó növény. Persze nem tagadhattam, hogy ez is előrelépés volt, mert már képes voltam minimálisan ugyan, de mágikus energiákat átvinni a halott növénybe, de még mindig roppant messze voltam attól, amit szerettem volna. Ennek ellenére nem adtam, adhattam fel, főleg, hogy úgy tűnt, hogy egy hét gyakorlás után végre valahára elindultam egy jó irányban és lassanként ugyan, de haladni fogok, mígnem elérem azt, amit szerettem volna. Így ismét ugyanazt csináltam, mint tegnap, ha végre ebben haladást értem el. Ismét a pentagramma közepén ültem, a sarkaimon előttem egy hervadó virág és próbálkoztam. A kezeim ismét a sárga meleg fényben izzottak, ahogyan a gyógyító mágikus energiákat oda koncentráltam. Most még én is éreztem a meleg energiákat, ahogyan kiáramlottak a kezeim közül. Ezúttal nem hunytam le a szememet, hanem hagytam, hogy lássam az eseményeket, hátha jobban tudom majd magamat javítani így. Láttam, ahogyan az energiák körbeölelték és befedték teljesen. Éreztem, most már éreztem, hogy próbálnak a növény sejtjeibe jutni, regenerálni azt, de egyelőre képtelen voltam arra, hogy úgy koncentrálja ezeket, hogy megtegyék. Minden erőmmel rajta voltam, de csak annyit értem, hogy sok próbálkozás után teljesen kimerültem.

by **Thorhalla** Hétf. 08 Feb. 2016, 00:02

Tanulási idő: 1. hónap, 8. nap (2027. február 8.)
Ma ugyanott folytattam a tanulást, mint ahol tegnap befejeztem, szerencsére most egy jó kiadós alvás után voltam, a gyerekek sem voltak itthon, Jon elvitte még előző nap délután őket a nagyszülőkhöz, így kivételesen kettesben is lehettünk egy kicsit. Tegnap a több órás gyakorlás nagyon kimerített, szinte arra sem volt erőm, hogy felkeljek, vagy visszamenjek a szobába. Nem hittem volna, hogy ennyire kimerítő tud ez lenni, főleg, hogy utólag jöttem rá, hogy a saját energiámat használtam fel, pedig nem is ez volt a célom. Végtére is nem sok értelme van úgy megmenteni, próbálni menteni másokat, hogy a végén én is arra szorulok, hogy valaki megóvjon, mert kimerültem és menni nem tudok, vagy az életerőm fogyott el, mintha nekromanciával szívták volna el azt. Még a tanulás előtt utána olvastam, így legalább már tudtam, hogy milyen hibát ne vétsek és ezt hogyan tudom kiküszöbölni. Most is ott ültem a pentagramma közepén koncentrálva, figyelve, ahogyan a sárgás meleg fény körbeölelte a növényt. Ezúttal nem volt olyan megterhelő, hála annak, hogy már tudtam, hogy mit is kell csinálnom. Ugyanazt éreztem, mint előző nap, de most már azt is, hogy a gyógyító energiák bele-bele tudnak menni a megrongálódott sejtekbe és nekilátnak feltölteni azt energiával, visszafordítani a károsodást, amit elszenvedett a "halála" során. Nagyon kicsit ugyan, de az elszáradt növény kezdett nem teljesen elszáradt lenni, hanem csak fonnyadt. Nem tagadhattam, hogy végre valahára volt előrelépése a tanulmányaimnak, de még mindig közel sem annyi, mint aminek kellene. Ehhez, amit most csináltam még mindig folyamatos koncentráció kellett. Én pedig azt szerettem volna elérni, hogyha elmondom egy varázsigét, akkor a regeneráció bizonyos időre felgyorsul és úgy mindez,hogy nem kell hozzá koncentrálom. De még így is szerencsés voltam, hogy elindulhattam azon az úton, ami majd ideáig vezet el, ha végigjárom azt.

by **Thorhalla** Kedd 09 Feb. 2016, 00:00

Tanulási idő: 1. hónap, 9. nap (2027. február 9.)
Ma a tanulást ugyanott folytattam, ahol tegnap abbahagytam, főleg, hogy végre sikerült is valamit elérnem benne. Haladtam, még ha csak nagyon picit is. Végre képes voltam arra is, hogy úgy gyógyítsak, hogy nem érek hozzá az adott felülethez. Most már csak a koncentrációt kellett lecsökkentenem, hogy anélkül menjen, illetve majd az, hogy minél távolabbi területen tudjam ezt megtenni. Tudtam, hogy szükséges lesz egy varázsszót alkotnom hozzá, hogy annak az elmondása után legyek képes arra, hogy koncentráció nélkül tudjak gyógyítani. Mindezt tudtam, hogy jócskán nagyobb erőkifejtésbe fog kerülni, de valamit, valamiért. A hatékonyságért, és azért, hogy egy varázslattal képes legyek életeket menteni akár a csatatér kellős közepén szívesen vállaltam, hogy hosszú órákat kelljen aludnom utána, mert annyira kimerültem. A nagyobb jóért mindez. A könyveket hiába túrtam fel, a pergameneket, nem találtam meg azt, amit kerestem. Csak a rúnák, jelek rajzolását és azt, hogy alkímiával miféle főzeteket lehet készíteni, amiknek köze sem volt ahhoz, amit én szerettem volna. Visszatérve a tanulásra, már tudtam a módszert, így további koncentráció mellett azt csináltam, hogy egyre és egyre távolabb vittem a kezemet, hogy a gyógyító energiáknak minél nagyobb távot kelljen úgymond "megtenniük". Nagyon hamar rájöttem, hogy ez sokkalta könnyebben megy, mint elsőre gondoltam volna, főleg, hogy rájöttem a módjára. Sikerült úgy megtennem, hogy felhúztam teljesen a kezemet, azaz majdnem fél méteres távra volt a kezem, csak még mindig végig folyamatosan fent kellett tartanom a varázslatot. Amint kissé meginogtam, hol a fáradtságtól, vagy pedig attól, hogy elkalandoztak a gondolataim a varázslat hatása enyhült, vagy pedig teljesen megtört. Kénytelen leszek majd minden könyvet átnézni, hogy miként is tudnám állandóvá tenni ezt a varázslatot, mint más mágiaágaknál az ottaniakat könnyedén.

by **Thorhalla** Szer. 10 Feb. 2016, 00:01

Tanulási idő: 1. hónap, 10. nap (2027. február 10.)
Az előző napok részleges sikeressége után úgy döntöttem, hogy most nem a mágiát próbálom tovább használni, hanem nekilátok megkeresni azt a könyvekben, amit előző nap kigondoltam. Már a hatodik darabot nézem, de még mindig nem találtam meg azt, amit kerestem. Ahogyan végignéztem a könyvtáron, ha nincs szerencsém, akkor lehet,hogy hetekig fogom keresni, mert több száz mágikus tanokkal foglalkozó könyvvel volt tele a hely. Arról nem is beszélve, hogy a WAND-nál mennyi volt. De azért olvasgattam tovább, megannyi lehetőséget, más mágiaágak varázslatát láttam a könyvekben, de azoknak most semmi hasznát nem vettem, révén nem azokat próbáltam tanulni. Mennyivel könnyebb dolgom lett volna, ha mégis mást választok a gyógyítómágia helyett, vagy ha lett volna annyi eszem, hogy előre kikeresem a szükséges irodalmakat. Akkor nem most így utólag szenvednék, hanem kapásból csak elő kellett volna vennem onnan, ahova lettem őket. De visszatérni a kereséshez, gyógyítómágia, fehér mágia... fehér mágia! Igen ez volt az!
- Hát persze! Hogy lehetek ilyen buta!
Kiáltottam fel lelkesen, amikor végre eszembe jutott, hogy a Wiccan-t kellene néznem és nem pedig azokat, amik most voltak előttem. Így letettem a könyveket és fel is pattantam a helyemről egyenesen a "W" betűkód irányába. Még jó, hogy ABC sorrendben tettem el a könyveket, azért is tartott ilyen sokáig. De így legalább nagyon hamar megtaláltam azt az öt könyvet, ami a Wiccan-ról szól. A szerencse természetesen nem volt szerencsém, mert nem az én magasságomban voltak, hanem jócskán magasabban. Így még a létrát is elő kellett szednem, hogy levegyem a könyveket és a korábbiakat visszategyem a helyére. De amint jó pár perc múlva végeztem mindezzel, akkor végre nekiláthattam annak, hogy átböngésszem a wiccan könyveket.

by **Thorhalla** Csüt. 11 Feb. 2016, 00:02

Tanulási idő: 1. hónap, 11. nap (2027. február 11.)
Ahogyan végigolvastam a könyveket, azt hiszem, hogy rájöttem, hogy miért is nem kifejezetten a Wiccant kezdtem el tanulni annak idején. Gyógyítás lelki betegségekre, gyászra, összetört szívre, szerelemre, magányra, és még oldalakon - fél könyvön - át folytatta ezeknek a bajoknak a gyógyítását. Mind ráolvasással, gyógyital keveréssel, de végül sikerült azt is megtalálnom, amit szerettem volna. Igaz a wiccan nem igen használt olyan rúnákat, amiket én kerestem, de legalább már jó úton haladtam. Ebben nagy segítségemre volt az is, hogy Víziót kértem meg, hogy a WAND által bedigitalizált anyagokban keressen rá nekem a gyógyítómágia varázsszavaira. Így már sikerült is találnom megfelelő anyagokat, amiket haza is hoztam, hogy a tanulás kerete között tanulmányozhassam azokat. Sikerült skandináv alapú varázslatokat is találnom, ami talán hozzám a legközelebb állt, így az ő rúnáik és varázsszavaik mellett döntöttem, vagyis azon egy mellett, amelyiket írták a jegyzetek, ami nem volt más, mint a:
- Heilir! - mondtam ki hangosan választottat.
Már szinte azonnal éreztem, hogy a szó megtelik varázserővel, csak éppen elsőre nem irányítottam semmire sem, így nem igazán volt foganatja mindennek. Így egy újabb száraz virágot vettem elő, hogy azon próbálkozzam tovább, mint korábban. Koncentrálni kezdtem, hogy megtaláljam magamban a kellő egyensúlyt, majd amint ezt sikerült, akkor röviden a növényre kezdtem, ezúttal nem használtam a kezeimet, ha minden igaz, akkor nem volt rá szükség, majd pedig következhetett a varázsszó.
- Heilir! - mondtam ki határozottan.
Éreztem azonnal, hogy a mágikus energiák megöltik a növényt, kívülről és belülről is, majd lassanként regenerálódni kezdett és újra élettel teli lett, a fonnyadt szirmok, levelek régi fényükben tündököltek.

by **Thorhalla** Pént. 12 Feb. 2016, 00:03

Tanulási idő: 1. hónap, 12. nap (2027. február 12.)
A mai nap jelentős részét bent töltöttem a kórházban Ko-nál és Lisánál, sikerült megkérnem őket, hogy a tegnap megszerzett tudást had gyakoroljam ott. Mégis jobb volt egy beteg, sérült emberen gyakorolni, mint elszáradt növényen, vagy bevágott állatbőrön. Főleg, hogy nem is nagyon tudok rontani a gyógyítással egy törött, kificamodott karon, lábon, zúzódáson, vagy szalagszakadáson. Mindezt most kivételesen nem kézrátétellel, hanem azon a módon, amit tegnap tanultam. Nem tagadhattam, hogy mire végeztem az egésszel és eljöttem a kórházból, már szinte a talpamon sem álltam, annyira elfáradtam tőle. Nagyjából sikerült gyakorolnom és egészen jól ment, amit nem tudtam a tegnap megtanult mágiával megoldani, azt kézrátétellel segítettem ki. Jó érzés másokon segíteni ilyen módon, főleg, ha az orvosok tehetetlenek és nem tudnának mit tenni a betegért. Mivel ez szinte minden erőmet kivette a mai napra nézve, így úgy döntöttem, hogy ma megint inkább a könyveket bújom, révén egész nap gyakoroltam és úgy éreztem, hogy nagyjából eszméletlenül esnék össze, ha még egy varázslatot össze kellene hoznom. Így most nem is a mágikus szobában folytattam az olvasást, hanem a saját ágyamban. Előtte még megetettem, megfürdettem és lefektettem a gyereket, majd én magam is beültem a jó forró vizes kádba és utána ágyból lámpánál. Mivel a sima gyógyítás már ment, már ami a sebeket, töréseket, zúzódásokat illette, így a következő lépés a betegségek gyógyítása volt. Ahogyan olvastam az irodalmakat ez is teljesen hasonlóan ment, mint a fizikai sérülések rendbehozatala, csak éppen nem egy-egy kis részre kellett a megfelelő energiákat koncentrálni, hanem majd az egész testre, hogy mindenhonnan ki lehessen űzni a betegséget. Amint ennek a végigolvasásával végeztem, jöhetett az, hogy a lelki betegségeket hogyan lehet rendbe hozni. De amikor megláttam, hogy ahhoz már asztrál mágia is kell, nem mintha nem ismertem volna, de úgy döntöttem, hogy most már tényleg álmos vagyok és megyek aludni.

by **Thorhalla** Szomb. 13 Feb. 2016, 00:01

Tanulási idő: 1. hónap, 13. nap (2027. február 13.)
Ma megint rohangálós napom volt, hogy napközben tanulni sem tudtam; készülődnöm kellett, illetve Jonnak a meglepetést is össze kellett hoznom. Hiszen ma volt a születésnapja, holnap pedig még Valentin nap is van. Tavaly ilyenkor fogantak az ikrek, ez a gondolat pedig kellemes emlékekkel töltött el. De most már késő éjjel, hogy Jon elaludt, kénytelen voltam kiosonni a szobából, hogy tanuljak, nem akartam egyetlen egy napot sem elvesztegetni. Hogy ébren tudjak maradni kénytelen voltam most meginni egy nagy adag kávét. A nappaliban ültem le olvasni, hogy senkit se zavarjak, Vízió úgyis figyelte a lányokat, mind az ötüket, ha gond van, akkor úgyis szól Doreen-nek és nekem is. Így most bármennyire nem volt kellemes, ha nem is szó szerint mágiát gyakoroltam, de legalább olvastam utána a dolgoknak. Lelki eredetű betegségek gyógyítása. Nem mondhattam, hogy könnyű volt mindez, talán nehezebb is, mint a fizikai sérüléseké, nem azért, mert mozaikozni kellett a gyógyítómágiát és az asztrált, hanem, mert ehhez igencsak mélyre kellett ásnia magát az embernek a másik lelkivilágban. Olyan sebekkel találkozhatok, amivel nem biztos, hogy szeretnék, vagy én is hasonló állapotba kerületek, bár azért úgy, hogy az asztrál mágia minden csínját-bínját ismertem, azért reméltem, hogy ez nem történne meg. De ahogyan a könyvek írták, már az is bőven elég volt, hogy a megfelelő rossz érzelmet megtalálni, azonosítani és utána a gyógyítómágiát és az asztrált összemosni, összetenni, mintha csak puzzle-t tennél ki és úgy meggyógyítani az adott személyt. Már most biztos voltam benne, hogy ezt nem fogom idegeneken használni, csak olyanokon, akit ismertem és minimum nagyjából ismerem, nem csak felületesen, hanem lelkileg is. Így legalább volt már elképzelésem és tudtam, hogy miket művelhetett Halla magával, hogy elnyomja az érzelmeit, emlékeit, amiket visszakapott anyáknak hála.

by **Thorhalla** Vas. 14 Feb. 2016, 00:01

Tanulási idő: 1. hónap, 14. nap (2027. február 14.)
Ma is csak késő este volt esélyem arra, hogy nekiálljak a tanulásnak, hiszen a tegnapi születésnap után ma Jon születésnapja volt. Így megint azok után osontam ki a szobából, hogy ő már elaludt és jöttem be a mágikus szobába. Ma nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy nem varázsolok és nem gyakorlom azt is. Maximum úgy fogok járni, hogy elalszom közben, reggel pedig arra kelek, hogy mindenemet elaludtam a kényelmetlen földön. Be kellett ismernem, hogy a meditálásnál is pontosan ettől tartottam, így úgy döntöttem, hogy nem fogok ma új dolgokat átvenni, hanem csak inkább átismétlem, amit az elmúlt két hétben tanultam. Ami pedig igazából nem volt olyan sok, ha valaki megkérdezi, csak azt tudom mondani, hogy rájöttem, hogy miként gyógyítsak úgy, hogy nem érek hozzá másik személyhez. Most kivételesen még saját magamon is gyakorolhattam, ugyanis volt két-három vágás a kezemen, amikor sikeresen megvágtam magam késsel és az egyik összetört tányérral is megvágtam magam, ahogyan Ingridet és Haley-t próbáltam odébb pakolni, nehogy ők sérüljenek meg. Saját magunkat mindig nehezebb gyógyítani, mert sérülten alapból nehezebb mágiát használni, bár két vágás nem lehet olyan bonyolult. Igaz Jon egyből orvoshoz akart vinni, hogy ezt össze kell varrni, tény, hogy igen, de most inkább magam szenvedtem volna meg vele. Nekiláttam koncentrálni, a kézrátételes túl könnyű lett volna, az már ment, így nem is próbálkoztam vele, az a legvégső eset. Amint elképzeltem, hogy a mágikus energiákat összegyűjtöm ki is mondtam a varázsszót.
- Heilir!
Megkönnyebbültem, mikor a kicsit viszkető, bizsergető meleg érzést megéreztem és figyeltem, ahogyan a mágia hatására elkezdett összehúzódni mindkét seb, majd nagyon gyorsan varosodni, végül a friss bőr jelent meg rajta, és az is eltűnt és vált olyanná, mint a saját bőrszínem, mintha soha sem lett volna ott sérülés.

by **Thorhalla** Hétf. 15 Feb. 2016, 00:02

Tanulási idő: 1. hónap, 15. nap (2027. február 15.)
Ismét egy újabb nap, ma pedig végre már tudok rendesen gyakorolni is és nem csak a könyveket olvasgatni. Ma úgy döntöttem, hogy a napomat ismét a kórházban töltöm Ko és Lisa társaságában, ám ezúttal nem a baleseti, vagy sebészeti osztályon, hanem a fertőző betegségeknél. Direkt megkértem őket, főleg Ko-t, hogyha tud, akkor enyhébb betegségű influenzás, vagy torok, esetleg mandulagyulladásos beteget tartson bent. Persze mindezt úgy, hogy előtte megkérdezte, hogy alávetetik-e magukat annak, hogy "kísérleti patkányok" legyenek és gyakorolhassak rajtuk. Igazából nem lepődtem volna meg, ha senki sem jelentkezett volna erre, hogy rajta gyakoroljak. De mégis szerencsém volt, mert hárman is vállalkoztak, úgyis influenza szezon volt, és nekik elegük volt a betegségből. Azonban elsőre még csak szerencsém sem volt, mert olyan személyt kaptam, aki igazából beteg sem volt, csak a foga fájt és nem akart fogorvoshoz menni. Ilyen "sérülést" még egyébként sem gyógyítottam, így még számomra is érdekes volt. Néhány lépésnyire álltam meg a fiatalembertől, eddig nem próbáltam nagy távolságból, így most sem kockáztattam.
- Heilir! - mondtam ki rövid koncentráció után.
Láttam az arcán, ahogyan a fájdalmas grimasz helyett megnyugszik az arca és a végén elégedetten, boldogan mosolyodik el, mint aki nem is akarta elhinni, hogy mi történt.
- Azért a biztonság kedvéért menjen el és nézesse meg egy fogorvossal - feleltem.
A következő személy torokfájásra és bedagadt mandulára, lázra, hidegrázásra és fejfájásra panaszkodott. Orvosi ismeretem nem volt sok, csak ami kellett a gyógyító mágiához, de a kórlapja szerint a mandula volt az elsődleges, amit kezelni kellett. Így hát szépen lassan annak fogok nekiállni, hogy azt a részt kezeljem előbb, utána jöhet majd a láz és a fejfájás.

by **Thorhalla** Kedd 16 Feb. 2016, 00:02

Tanulási idő: 1. hónap, 16. nap (2027. február 16.)
A mai napomat is onnan folytattam, ahol előzőleg befejeztem, azaz ismét a kórházban voltam és nekiláttam annak, hogy a betegeket ellássam. Mint kiderült a betegségek ellátása sem különbözött sokban, ugyanaz a varázsige és módszer kellett hozzá, mint a sima sérülésekhez, csak éppen nagyobb felületen kellett a mágiának hatnia és nem csak egy kis bizonyoson. De mint ahogyan tapasztaltam, más különbség nem volt közötte. Akkor most a következő, ami következhetett az pedig az volt, hogy kitudjam terjeszteni minél nagyobb távolságra. A célom az volt, hogy mint egyfajta aurában legyek képes gyógyítani. Csak úgy, mint Angyal, aki az apokalipszis világáról érkezett ide. Rendben, én magam nem szándékoztam magamba döfni egy élet-magot és nem is szerettem volna az aurát folyamatosan fenntartani, de ameddig szükséges, addig igen. De majd abba csak holnap fogok bele, most maradok még a betegségeknél. Jelenleg egy influenzás betegem volt, az orvosokkal ellentétben én nem próbáltam a tüneteket kezelni, hanem egyből a legfontosabb részt, a betegséget. Lehet, hogy az orvosok még nem találtak gyógyírt a takonykórra, a megfázásra, de legalább megtudtam, hogy azt is képes vagyok rendbe hozni. Csak az egész testet egyszerre kell a gyógyító erőkkel körbevonnom. Így volt most is, megkértem a beteget, hogy kényelmesen helyezkedjen el, üljön fel az ágyra, egy székre, vagy feküdjön le. A varázsszó kimondása után szinte irányítani tudtam, hogy az energia hol járja át körbe a férfit, az asztrálmágiámnak hála az auráját is láttam, addig koncentráltam, irányítottam az energiákat, amíg a sápadt, betegnek tűnő aura, ismét nem lett fényes, egészséges. Egészen végig koncentráltam, fenntartva a mágiát, úgy öt-tíz perc kellett csak csupán hozzá, úgy tűnt, hogy nem volt nagyon beteg az ügynök, amint készen voltam a koncentrációt is megszüntettem és a már sokkal jobban kinéző beteget is elengedhettem immáron egészségesen.

by **Thorhalla** Szer. 17 Feb. 2016, 00:01

Tanulási idő: 1. hónap, 17. nap (2027. február 17.)
A kétnapi kórházban való "rendelés" után úgy döntöttem, hogy ideje volt azt megtanulni, elkezdeni gyakorolni azt, hogy miként tudom kiterjeszteni a távolságát a gyógyításom képességének, hogy a korábban említett kupolát tudjam létrehozni, hogy aki abban van, az végig gyógyul. Ehhez még azt is elegendőnek éreztem, hogy végig meditációval tartsam fel, egyelőre nem gondoltam magam olyan jónak, hogy anélkül is menjen, bár mire elmélyítem olyan szintre a tudásomat, még az is lehetséges, hogy képes leszek rá. A mágikus termem nem volt olyan nagy, hogy ezt a tanulást ott tudjam folytatni, így kénytelen voltam a "csarnokba" kimenni ahhoz, hogy nyugodtan tudjak gyakorolni. Mivel itt a gyerekek miatt nagy volt a forgalom, így ismét csak akkor tudtam nekiállni, amikor a gyerekek már aludtak. Korábban képtelenség lett volna megtenni mindez. Még úgyis, hogy egyelőre csak három gyerek rohangál mindenfelé, nem pedig mind az öt. Szerencsére azt, hogy miként kell távolba varázslatokat létrehoznom azt ismertem, hiszen az tűz és az asztrálmágiát is képes voltam igencsak nagy távolságokból, távolságokba elvarázsolni. Így leültem a térdeimre az előre kikészített kényelmes takarón, hogy a föld ne törje a lábaimat. Már kellően gyakorlott voltam, így egy-két perc alatt a megfelelő meditációs állapotba kerültem, majd a már ismert módokon próbáltam a gyógyító energiákat elküldeni. Jó pár méterenként száradt virágot helyeztem el, hogy lássam majd, hogy milyen messzire képes elhaladni a gyógyítás, főleg így, hogy több "célpontom" volt erre a feladatra. Az egyszerű gyógyítás varázsigéjét is kipróbáltam az elején azt képes voltam a lakás legtávolabbi részére elirányítani. Így ezek után mertem nekiállni annak, hogy a mágikus energiákat egyszerre több irányba, több növény felé is irányítsam meglátva, hogy milyen eredménnyel sikerül így egyszerre több dolgot gyógyítani különböző távolságokban.

by **Thorhalla** Csüt. 18 Feb. 2016, 00:01

Tanulási idő: 1. hónap, 18. nap (2027. február 18.)
Ma megkaptam a híreket arról, hogy azok a személyek még mindig tünetmentesek voltak, akiket korábban elláttam, sem az influenza, sem a torok- és mandulagyulladás, sem pedig a fogfájós nem esett vissza. Mindez a tegnapi gyakorlásom fényében igencsak jó hírnek számított, mert az csak félig-meddig sikerült. Igaz már az is több volt, mint amiben reménykedtem, de még nem volt az igazi, noha már tudhattam, hogy jó irányban indultam és csak gyakorolnom kellett. Egyelőre minél több növényt próbáltam gyógyítani úgy csökkent az ereje a gyógyításnak, de a hatótáv igazából látótávolságig nem volt lényeges, az csak nagyon kicsit csökkentette a hatásfokot. A sok dolog, sok "sérülés" volt az, amire egyelőre kifogott rajtam. Erre kellett megoldást találnom és utána már ez is menni fog gyakorlás után. Emiatt ismét a könyveket bújtam, amiket korábban már megtaláltam, kényelmesen a kádban egy üveg paradicsomlét kortyolgatva, mert még nem ihattam a szoptatás miatt alkoholt. A könyvek azt írták, hogy ugyanúgy kell, ahogyan én is gondoltam, révén a mágikus energiák végtelenek, bárhogyan tudnom manipulálni, irányítani. Csak közel sem olyan könnyű, és nem fog úgy elsőre menni, mint ahogyan azt a korábban élt mágiahasználók leírják. Ráadásul olyan gyorsaságot írnak, hogy képesek voltak elérni, mint ahogyan Gunnhild, vagy éppen Logan regenerál. Persze én is éreztem, hogy javult, erősebb és gyorsabb lett a mágiám, nagyobb hatékonyságú, de azért ettől még igencsak messze voltam. Persze írtak kitételeket, hogy melyik esetekben nem fog működni a gyógyítás, de nem nagyon tudtam, hogy mikor fogok effélékkel találkozni. Ha igen, most, hogy elolvastam legalább tudni fogom, hogy miért is nem sikerült a varázslatom, vagy ha sikerült is, miért nem lesz semmilyen hatása. Holnaptól akkor ugyanezt fogom gyakorolni és erősíteni azt, hogy több célpontot is reményeim szerint hamar ugyanolyan hatásfokkal legyek képes ellátni.

by **Thorhalla** Pént. 19 Feb. 2016, 00:02

Tanulási idő: 1. hónap, 19. nap (2027. február 19.)
A mai napot is, mint az eddigieket tanulással töltöttem. Most már visszaköltöztem a mágikus terembe, szobába, hogy ne zavarjak odakint senkit. A távolság úgysem volt lényeges, így itt bent is gyakorolhattam azt, hogy több személyt, jelen esetben növényt gyógyítsak meg. Az egészet, mint mindig máskor is meditációval kezdtem, ezúttal nem csak annyi időre, hogy elérjem a megfelelő állapotot, hanem kicsit tovább is ebben maradtam, hogy teljesen megtisztítsam a lelkemet, testemet a rossz, ártó gondolatoktól, hatásoktól. Több, mint két hete nem meditáltam rendesen, mélyrehatóan, így minderre úgy éreztem, hogy szükség van, főleg, hogy ismét egy teljesen új fázist kezdek el megtanulni, mert az előzővel már végeztem. Legalább fél órát töltöttem ebben az állapotban mire elkezdtem felfelé haladni a teljes éberség felé. Amint befejeztem az egészet, ismét lehunytam a szemeimet néhány pillanatra, de ezúttal más okból. Koncentrálni kezdtem, megidézve, összegyűjtve a gyógyító mágikus energiákat. Ezúttal magam előtt legalább féltucatnyi hervadó virágot helyeztem el, mind egyforma állapotban voltak, mert egy csokorból származtak. Így legalább látni fogom az eredményt és a hatásfokot, hogy melyikeken sikerült jobban, amit szerettem volna. A kezeimmel mozdulatokat tettem, ahogyan irányítottam az energiát, mindegyik növény felett átvittem a kezemet és az ujjaimmal körkörös mozdulatot tettem, mintha be szerettem volna hálózni azokat, vagy éppen csomót próbáltam volna kötni rá, de valójában ezzel öleltettem körbe a mágikus energiákkal. Már ekkor éreztem, hogy ez most így az elején igencsak sokat kivesz belőlem és hamar fáradok, de ennek ellenére nem adtam fel és folytattam. Az első növények szépen, igencsak gyorsan helyreálltak, az első három, de negyedik már lassabban és nem teljesen, az ötödik még annyira sem, a hatodiknál pedig már igencsak kifulladtam főleg, hogy mind egyszerre regenerálódott és nem elsőre az egyik, majd a második és így tovább.

by **Thorhalla** Szomb. 20 Feb. 2016, 00:01

Tanulási idő: 1. hónap, 20. nap (2027. február 20.)
Egy újabb nap, amikor folytathattam azt, amit tegnap elkezdtem. Szépen lassanként terveztem haladni, mivel itt már úgyis tudtam, hogy mi hogyan zajlik nem nagyon vártam azt, hogy hirtelen nagy előrelépésben lesz részem. Hanem majd lassanként egyre jobban fog menni, egyre lassabban és lassabban fogok kifáradni. Nem úgy, mint tegnap, amikor szinte egyhelyben ülve aludtam el és erőm sem nagyon volt felkelni a helyemről. Arról nem is beszélve, hogy reggel még dolgoznom is kellett menni, ami külön nem tett jót az egésznek, hogy nem tudtam aludni. Ilyen, amikor az ember még szombaton sem aludhat és pihenhet, hanem járhat öt gyerek mellett dolgozni. Így egy nagy adag kávét ittam meg, így legalább úgy-ahogyan most késő délutánra még ébren tudtam maradni, szerencsére a gyerekeket nemrég dugtuk ágyba a délutáni alvásra, így bőven volt most időm gyakorolni. Nem szerettem volna ma estére, éjszakára hagyni ezt a dolgot, mert mást szerettem volna akkor csinálni és végre egyszer Jonnal is rendesen együtt lenni. Ismét szereztem elfonnyadt növényeket, sérült embereket mégsem fektethettem ki ide, hogy rajtuk gyakoroljak, meg holtakat sem, így maradtak ezek a növények. Vettem egy mély lélegzetet, majd nekiláttam koncentrálni, hogy újra összegyűjtsem a megfelelő mágikus energiákat, majd amint ez megvolt, akkor ismét két irányból simítottam el, terítettem szét a mágiát a megfelelő ujj és csuklómozdulattal, hogy a varázslat létrejöjjön, amit azonnal éreztem is, hogy mindez megtörtént. Erősen kezdtem koncentrálni, hogy mindegyik növényre egyformán jusson, ugyanolyan hatékonysággal. A "legegyszerűbb" módon egy gömböt, félgömböt próbáltam létrehozni körülöttük, hogy ebben az aurában mindenhol egyforma sebességgel legyen képes minden regenerálódni. Ez az egész csak az én képzeletemben volt egyszerű, mert rá kellett jönnöm, hogy ezt nem is olyan egyszűrű, mint ahogyan elképzeltem. Így hamar kimerülten kellett feladnom fáradtan, hogy holnap kipihentem elkezdem ezt gyakorolnom.

by **Thorhalla** Vas. 21 Feb. 2016, 00:02

Tanulási idő: 1. hónap, 21. nap (2027. február 21.)
Ma egy kiadós alvás után már ott szándékoztam a tanulást folytatni, vagy inkább elkezdeni, nézőpont kérdése, amire a tegnapi nap során rájöttem. Azaz, hogy ne csak úgy szanaszét irányítsam a gyógyító energiákat, hanem egy geometriai formába öntsem azokat és így szabjam meg a határait. Ezen elv szerint az energiákat csak a formán belül kellett megtartani, azaz elmondtam a varázslatot, majd koncentrációval fenntartom és lényegében csak a határokra figyelek, hogy azokat ne hagyja el. Csak éppen ezt a mezőt nem volt a legkönnyebb fenntartani. Ez annyira azért nem volt igaz, hiszen ezt tudtam, hogy miként lehet permanensé tenni, megtanultam, amikor az iskola körüli mágikus védőpajzsba beszálltam, hogy az én mágiám is erősítse azt. Ez pedig pontosan ugyanilyennek tűnt, hogy ugyanúgy kell létrehozni és fenntartani, legalább is azon dolgokból, amiket Zack korábban lejegyezett. Újra kitettem a fonnyadt virágokat, majd egy nagy sóhajtás után ismét nekiláttak annak, hogy koncentrálni kezdjek. Néhány pillanat múlva a megfelelő ujj és csuklómozdulatokkal létrehoztam a félgömböt a virágok körül és tovább koncentráltam. Próbáltam maradandóvá tenni ezt azon a módon, ahogyan a tűz és az asztrál mágiámat szoktam, igaz már azokat is két különböző módszerrel szoktam, így csak halovány reményem volt azzal kapcsolatban, hogy előre sikerülni fog. Azonban néhány perc próbálkozás után úgy tűnt, hogy a kísérleteimet siker koronázza, igaz csupán alig öt-hat másodpercig volt meg az, hogy koncentráció nélkül fennmarad a félgömb és nem tovább. Így legalább láttam, hogy hasonló módon kell ezt is megközelíteni, mint a másik két mágiaágnál mindezt, de mégsem teljesen. Ez egy harmadik módszer volt, amit még ki kellett tapasztalnom. A művelet után kellett néhány perc, hogy újra összeszedjem magam és újra próbálkozhassam ezzel.

by **Thorhalla** Hétf. 22 Feb. 2016, 00:01

Tanulási idő: 1. hónap, 22. nap (2027. február 22.)
Mai napon is ugyanonnan folytattam a tanulást, ahol előzőleg befejeztem az egészet. Ma megint dolgoztam, így kissé fáradtan kellett nekilátnom ennek. Talán az lett volna a legegyszerűbb, ha a tanulás idejére szabadságra megyek, de ezt a luxust nem engedhettem meg magamnak. A SHIELD egyik alszervezetének igazgatója mégsem mehetett csak úgy hónapokra, egészen pontosan három hónapra szabadságra. Ha már a gyerekekkel sem tettem és terhesen is addig dolgoztam, amíg csak tudtam, akkor most sem fogok, bár annyi szabadságom van, hogy lassan kötelező lesz kivennem azokat a törvények értelmében. Egy "szuperhős" élete nem könnyű, pedig nem is tekintettem magamként arra, pedig tudtam, hogy az vagyok. Ez olyan, minthogy Einar sem tekint magára istenként, pedig tényleg az, és Asgard trónörököse. Visszatérve a mai tanulásra, továbbra is ugyanazt próbálom majd elérni, hogy állandósítsam az "erőteret"a mágiát, hogy azon belül egyszerre gyógyuljon minden ugyanolyan gyorsasággal. Vettem egy mély levegőt és ismét koncentrálásba kezdtem, ezúttal, hála az elmúlt napok sor órás gyakorlásainak a félgömböt immáron játszi könnyedséggel tudtam létrehozni, a neheze azonban mint eddig is ezek után következett. Hogy képes legyek mindezt állandósítani folyamatos koncentráció nélkül. A megfelelő kézmozdulatokkal igyekeztem fenntartani, ezúttal nem magára a tárgyra koncentrálni, hanem a manahálóra, ahogyan beleivódik a valóság szövetébe, magam elé képzeltem és azon "zongoráztam", mintha csak a valóság szövetét szőttem volna, vagy a megfelelő billentyűk lenyomásával próbáltam maradandót alkotni. Ez a módszer nem volt idegen számomra, már láttam korábban is így, csak nem nagyon volt szükségem a használatára, mert mindig volt tanár mellettem. Ez a módszer arra is jó volt, hogyha már látom milyen "mintát" hoz létre a varázslat, akkor bármikor képes vagyok én is megtenni már könnyedén.

by **Thorhalla** Kedd 23 Feb. 2016, 00:01

Tanulási idő: 1. hónap, 23. nap (2027. február 23.)
Ugyanazon feladatok nap-nap után, egészen addig, amíg nem fognak olyan szinten menni, ahogyan menniük kellett. Addig is ugyanezt fogom csinálni, ugyanúgy. Most is a mágusteremben ültem a sarkaimon és koncentráltam. Ismét hosszú napom volt, így kellett az egész előtt, mintegy bemelegítésnek a meditáció, még szerencse, hogy ezt nem csak Zack-től, de Gabe-től is megtanultam. Amint sikerült jó tíz perc után megszabadulnom a kínzó gondolatoktól és kellemetlenségektől annyira, hogy képes legyek nekilátni a tanulás folytatásának. Ekkor nyitottam a szemeimet és vettem egy mély levegőt, még kényelmesen nyújtóztam is egyet, hogy a legkényelmesebben érezzem majd magam és így már készen is álltam ahhoz, hogy tanuljak. Amint ezzel is készen voltam, neki is láttam az előző napokon gyakorolt módon néhány könnyed és laza kéz- és csuklómozdulattal létre is hoztam a félgömböt a fonnyadt és száraz növények körül. Ma végre éreztem, hogy könnyedén sikerült és nem fáradtam el pusztán a létrehozásában. Abbahagytam a koncentrációt és még két-három kézmozdulattal próbáltam permanenssé tenni ezt az állapotot, tegnap már két percig sikerült megtartani, így bíztam benne, hogy ezúttal tovább fog. A növények eddigre már igaz régen rendbejöttek, de az aura még kitartott. Onnan legalább tudtam az erősségét, hogy ilyen kicsiben fényesen világított és minél jobban gyengült, annál haloványabb lett, mígnem eltűnt teljesen, ebből tudtam, hogy meddig tart ki. Teltek a percek, mellettem a stopper mérte az időt, egy perc, semmi változás, bár itt nem is vártam, mert tegnap is tovább voltam képes fenntartani. Két perc... két és fél... három. Itt ekkor már kezdett a sárgás fényéből veszíteni és halványodni is, ahogyan teltek a másodpercek. Négy perc, már igencsak haldoklott és már-már eltűnt teljesen, de végül nagyjából úgy öt percig fennmaradt, amit hatalmas sikernek könyveltem el.

by Ajánlott tartalom