Az Astoria utcái

Miközben nekiláttam Svarog mögött a lényeket öldökölni, egy tigrisnő csatlakozott hozzám a démonok vérontásában.
- Tényleg együtt jobb a buli.
Mondtam a tigrisnőnek, majd átmetszettem egy kisebb felénk fenyegetően közeledő démon nyakát.
- De azért figyelj a környezetedre is. Induljon a banzáj!
Mondtam majd neki állhattam a további démon irtásnak, újdonsült macskatársam mellett. Jó taktika volt, így csak az egyik oldalról érkező lényekre kellett csak figyelnünk. Így haladhattunk lendületesen előre egy utcányit, míg egy három méteres fenevad az utamat nem állta. Már arra készültem, hogy hogyan fogom kikerülni.
~ Bölcs mondás: Nálad nagyobban ne kezdj ki, mert a végén még ott maradsz. Amúgy is kell hagyni valamit a vaskatonáknak.
De mielőtt kitérhettem volna egy csattanás és a következő pillanatban, már egy ökölnél is vastagabb töltény állt ki a rémség fejéből. Akinek a teste elernyedt és rám akart zuhanni, de még épp időben sikerült kitértem előle.
- Mi a fene?
A pillanatnyi megtorpanásom alatt egy kisebb dög kezdte el a bokámat karmolászni.
- Ezek neked karmok?
Tettem fel a költői kérdést, majd egy laza mozdulattal átvágtam a kis démon nyakát.
- Na ezek már karmok.
Jegyeztem meg, majd gyorsan visszacsapódtam a tigrisnő mellé és harcolhatunk tovább töretlenül. két utcányit haladhatunk tovább így, majd valami furcsa dolog történt. A kisebb szörnyek egyre kevesebben lettek, de helyettük megjelent egy hatalmas leginkább féregre hasonlító démon. Aki rögtön be akart kebelezni minket.
- Vigyázz!
Kiáltottam a mellettem lévő tigrisnőnek, majd megragadtam a karját és ha sikerül amit elterveztem, akkor elrántottam a féreg szája elől, ha nem, akkor csak szimplán elugrom.
Ha sikerül a dolog, akkor csak centikre, de sikerült elkerülnünk a fenevad szája elől.
Bár a rántásnak az lett volna az eredménye, hogy kibillenek az egyensúlyomból és elesünk. Pontosabban én estem volna el és a tigrisnő, meg rám.
- Szállj le rólam!
Fájdalmasan szisszentem fel, mikor a történtek után feltápászkodtam. Az oldalamban éles, de elviselhető fájdalmat éreztem.(ha csak szimplán elugranék, akkor a lehető legmesszebb kerülnék a nagy féregtől és folytatnám tovább a kisebb démonok irtását.)
- Ez meg fog látszani holnap.
Bár csak pár pillanat műve lett volna minden, de az idő ezalatt sem állt meg volna és a szörny ellen már támadást is indítottak. Kapott két töltényt a szájába és kettőt a testére. Amíg a szörny le volt foglalva tettem a tigrisnőnek egy javaslatot, mármint, ha sikerült elrántanom őt.
- Inkább foglalkozzunk a kisebb dögökkel, ez túl nagy falat lenne nekünk.
Mondtam, majd belerúgtam az egyik kis démont, aki épp a perifériás látószögembe ért.
- Gyerünk, takarítsuk ki az út bal oldalát!
Mondtam a nőnek, majd folytathattam tovább a kis démonok gyilkolását, közben ügyelve a többiek lépéseire és arra, hogy minél távolabb tartsam magunkat az óriásgilisztától.

Egy, kettő, három, nagyonsok! Hullanak a démonok, mint a gyümölcs a fáról, én pedig egyre jobban élvezem. A szerencsétlenek sorban szaladnak bele a botomba, aztán csodálkoznak, hogy milyen csúnyán felborultak. Iszonyú vicces látvány! Ösztöneim azonban tombolnak, és ez is hamar unalmassá válik. Riez közelébe nem jut egy se, és lassan kezdem túl egyszerűnek érezni. Ekkor azonban felbukkan egy hatalmas lény. Valami óriási féreg ronda, nagy fogakkal. Elrakom a botot, és nekifutok. Nem érdekel, hogy Riez mit mond, túl jó mókának tűnik ahhoz, hogy ne tegyem. Megpróbálom megkerülni a szörnyet, és felugrani a hátára. Ha ez megvan, a következő lépés, hogy elkezdek mászni fölfelé. Minden meredekebb pillanatot hatalmas kurjantással kísérek, és igyekszem majomügyességemet kihasználva egészen a fejéig felmászni. Igyekszem elkerülni a lényre zuhanó törmelékzáport, és minél jobban kiélvezni az izgalmat. A végső cél a dög szeme. Ha sikerül odajutnom, egyik kezemmel megkapaszkodom, a másikkal pedig előveszem a botomat a tokjából, és elkezdem bökdösni a szemét. Ez vajon hogy tetszik a kukacnak? Mondhat bármit az ügynök, ez óriási poén! Ki kéne próbálja.

Albert és Victor a sikeres földet érés után körbetekintettek. Gyorsan elemezték a helyzetet, majd Albert megindult a legközelebbi fedezék mögé, ami mindkettejüknek megfelelne. Victor természetesen követi, majd mindketten szusszannak egyet a biztonság hamis illúzióját kihasználva. ~ Mi a fenét keresek itt?! Mentőcsapat vagyunk...oké, démonok rosszak...de erre vannak a SHIELD ügynökök, meg a hadsereg...nem mi, ketten... ~ elmélkedik egy sort, majd Albertra tekint. Ő bólint egyet, majd óvatosan kitekint a fedezékből. A sikátor bejárata elég szűk volt ahhoz, hogy egyszerre sokan ne tudjanak rájuk támadni. A konténer egyelőre elrejtette őket. De Albert nem akar tétlen maradni. El akarja érni a SHIELD ügynököket, hátha ott találja Lovast, aki tudja, merre lehet a fészkük.
- Démonok, valószínűleg minket keresnek. - mondja Albert fojtott hangon.
- Persze. A helikopteres belépőnk diszkrét volt. - érkezik a válasz mosolyogva. Majd a mögöttük lévő sikátorra tekint.
- Irány visszafelé. Próbáljuk megkerülni a démonokat. Vagy a démoni fészek nyomait találjuk meg, vagy Lovast. - vázolja a tervet Albert, majd a megfelelő pillanatot kivárva, elindulnak.

A csata tovább tombol, ha valaki azt mondja Svarognak, hogy egy napon démonokkal fog puszta kézzel végezni, miközben állatias jegyeket visel, akkor a sárkányember egyszerűen elküldi egy diliházba.
Egyre mélyebbre jutottak a negyedbe, a nyomukba széttépett démonok darabjai. Svarog élvezte, király dolog volt ez. Legszívesebben ujjongott volna, hogy vadászhatott a bestiákra, megölhette őket, a vérükben tapicskolhatott...
Amikor már háromsaroknyira bent jártak az Astorián hirtelen egy újabb, sokkal nagyobb bestia tűnt fel. Olyan volt mint egy százlábú és rögtön feléjük csapott. A mutáns hátrébb ugrott, közben meghallgatta Bishop tervét.
Elég jó ötlet volt, hogy elcsalják a szörnyet, úgy hogy távolsági támadásokkal ostromolják, majd odaviszik az egyik felhőkarcolóhoz, amit a páncélosok ráomlasztanak. Svarog felröppen, majd odakiáltott Bishopnak.
- Bevállalom a csali szerepét - üvöltötte. - Éhes vagyok.
Majd eldobott egy tűzgolyót, pont a szörnyeteg feje felé, és repülni kezdett a jelzett épület felé, remélve hogy a többiek is ott vannak már, hogy bevégezzék a pokoli vadállat sorsát.

500% os túl töltöttségével Carl az előre nyomuló egységek közt végezte dolgát. Fekete páncélján a megszáradt vöröslő vér csak még fenyegetőbbé tette kinézetét. Jobb és bal karján lévő fegyverekkel megosztott figyelembe tüzelt épp arra aki az útjába került. Majd mikor teljesen kifogyott a lőszerből, alkarjába szerelt penge kicsapódott és test, test elleni küzdelmet folytatott a kisebb és közepes méretű démonokkal. Trizor karjain patakzott a démon vér. Egy démon őrjöngve és tombolva rohant felé de hamar megtorpant érezve Trizor pengéjét ahogy belesiklik a mellébe. A démon még vicsorgott egyet majd egy hirtelen mozdulattal utolsó erejéből Trizor sisakjára csapott amin 4 karmolás jelent meg elég mélyen a burkolatba de nem átszakítva azt. Trizor kihúzta a pengét az előző démonból és egy épp jobbról támadónak, gyors 360 fokos pörgessél, elmetszette a torkát. A démon a nyakához kapott, ujjain keresztül bugyorgótt ki a vére majd lassan eldőlt. Trizor pár méteres magasságba röppent és besüvített egy ház aljába, kár felmérés végrehajtása véget.
- J.A.C.K. azonnali külső lemez felmérést kérek!
- A titanium lemezt nem érte sérülés csak a kulso burkolatot.
- Rendben - bólintott megnyugvóan Carl.
De hirtelen egy hatalmas démoni százlábú kúszott be a csata mezőre. Ocsmány volt és láthatóan buta mindazon által, a pofája még bűzlött is. Üvöltött és csapkodott össze vissza. Ebben a pillanatban egy másik szövetséges alak bukkant fel a ház aljába mindenki csak Bishopnak hívta. Tapasztalt intelligens embernek tűnt látszott rajta hogy mérlegeli a helyzetet és elemzi a kukackát. Trizor érdeklődve oda sétált mert mintha valami tervről lenne ott szó. Trizor háttérbe maradt és hallgatózott. Tudta hogy Bishop kiszúrta őt és hogy Bishop is tudja hogy Trizor ezt észlelte. A terv a féreg elpusztítására helyezte a hangsúlyt ami jól hangzott. Mikor a felhőkarcolóra került a sor Trizor rá zoomolt az épületre és látta hogy csak néhány beton és fém tartó oszlop tartja vissza az épületet attól hogy ledőljön. Mikor Bishop a páncélosokra vonatkozó részt taglalta Trizor rá nézet, bólintott majd kisétált a ház alól. Berogyasztotta térdét majd hirtelen kiegyenesedve felrepült és maximális sebességgel a felhőkarcoló felé suhant a lehető legbiztonságosabb útvonalon. Olyan helyeken repült át néha ahol épphogy átfért de hála F.L.Y. funkciónak a repülési útvonala előre ki volt számolva így ha csak valami hirtelen és váratlan nem történt, akkor precíz pontossággal tudott keresztül repülni mindenhol ahol logikus volt. Miközben igyekezett elérni a házat ismét J.A.C.K. segítségét kérte:
- J.A.C.K. teljes fegyver arzenál elemzést! Es írd ki a páncél energia töltöttséget! - pár másodperces várakozás után meg is jelent a 420% os töltöttségi szint a kijelzőn és felcsendült J.A.C.K. mély gépies hangja:
- A fegyverzet nagy része teljesen kimerült Uram. Csak a penge van mint elsődleges fegyver és a minirakéták amelynek kapacitása maximális.
- Ez pont elég is lesz.
Trizor a felhőkarcolóhoz érve, leszállt egy a mellet elhelyezkedik másik háznak az erkélyére és onnan várta hogy mikor léphet akcióba hogy darabokra lője a felhőkarcoló pilléreit. Eközben abba reménykedett hogy minden sikerülni fog és ide tudják csalni azt a mocskos százlábút hogy megpecsételjék a sorsát...

Az első töltényem sikeresen célt talált egyesen a 3 méter magas fickó fején hatolt át közvetlenül. Nem is kellett neki sok idő míg a magas démon a földel párhuzamos fekvési pozíciót vett fel egy szép egyenes dőlést követve. Amely majdnem, hogy az egyik társamra zuhant hiába válaszoztam tőle legalább 10 méter messze lévő ellenfelet az ő irtási sebességük lenyűgözött. Szépen haladt előre a tömegben minek után elkezdtem kiszedni a tömegből a magasabb veszélyesebb lényeket. A töltények 854 m/s ( méter per másodperc) el haladtak ők pedig alig voltak tőlem 100 méterre a töltények sokkal gyorsabbak voltak mint az elöl harcoló ügynök sebessége másodpercenként de akkor is a magasabb lények zuhanását kerülgetni kellett hisz úgy dőltek mint az oszlopok sorban. Az első 5 töltény az ötvenből szinte azonnal szélnek lett eresztve jól működő, precíz 50es kaliberű fegyveremből. így meg is kellett kezdenem az első tár cseréjét amely gyorsan végbe is ment.
~ Már csak 45, maradt.
Majd ezt követően amennyiben nem láttam több nagyobb akadályt az elkövetkező 30~40 méteren belül fedezetteimnek a kis 120 centiméteres fegyverem végét megragadtam és láthatatlanná tettem. Nem vesz el sok erőt ha egy álló helyzetben lévő tárgyat álcázok rövid időre ezért is biztos ami biztos ne szúrja ki olyan démon aki mesterlövészre vadászik. Ha az álcázás sikerült elővettem a coltot majd a házat még egyszer alaposan áttekintettem idegen lények után amennyiben nem találtam befutottam a konyhába amely nem volt túl messze a betört épp, hogy a szent lélek által helyén tartott bejárati ajtótól. Majd egy hűtő szekrényt ha találtam vagy valamilyen nehéz tárgyat elkezdtem az ajtóhoz tolni ezzel elbarikádozni magam a nem kívánt vendégek társóságától ügyelve arra, hogy azt a tárgyat ki lehessen venni nagyobb gond nélkül belülről az útból. Majd ezt követően vissza futottam az állásomhoz rácsaptam egyet a fegyveremre és ismét láthatóvá vált ha minden igaz nem vett ki belőlem túl sok energiát egy ilyen "kis tárgy" álcázása amely nem mozgott és nem volt túl nagy. Újra "bele bújtam a fegyverembe" és kezdtem a zoomolást gyorsan meg is találtam az általam fedezett kollégákat akik szépen törték előre soraikat elég szép formációkat felvéve ha jól láttam a távcsövemben. Neki is álltam ismét a nagyobb lények tarkításának az útjukból apropó nem telt sok időbe és meg is jelent valami igazán nagy a a látótávomban pár utca előre haladása után. Nagyjából 400 méterre lehetett tőlem ez az orjás féreg szerűség tehát még mindig csak fél másodperc volt egy töltény oda érése és itt az utcák között kevesebb volt a töltény szél általi zavarásának mértéke. Tisztán ráláttam de jobban szemügyre véve nem igen volt valószínű, hogy a maradék 37 töltényből érdemes egyet is rá áldoznom.
~ Na azt el nem takarítom az útból!
Gondoltam magamban majd végig hallgattam egy rádió üzenetet egy mindenki által csak Bishopnak szólított Shield ügynöktől. A terv kedvemre való volt de kivitelezésében nem igen tudtam segíteni csak azzal, hogy nem lőttem rá fölöslegesen töltényeket, hogy ne húzzam magam felé. Kicsit jobban pásztázva már folytattam is egy újabban töltény szórását a csapattársak mellé amely a kilövés pillanatában pontosnak tűnt de veszélyesen közel kellett leadni hozzájuk képest a lövést nehogy az a nagyobb méretű démon lecsapjon rájuk a kukac mellett. A töltény számításaim szerint kevesebb mint 0,5 sec alatt oda fog érni és jól halható, halható lesz a csattanás ha talál és nem jön közbe semmi.
~ Már csak 36 maradt ha jól számoltam oda kéne figyelni a töltényszámra hisz vészesen fogy az biztos, hogy az utolsó két tárat nem fogom ellőni hanem tartaléknak elteszem.
Várom a töltény csapódását reménykedve, hogy nem sikerül megsebesítenem vele társat.

Scott Singer ügynök nekiállt a démonok lemészárlásának. A páncél nehézfegyverzete miatt a démonok sorra szakadtak szét ahogy a lövedékek áthatoltak rajtuk. A sugárfegyverek használta is eredményes volt. Jó néhány démont ölt meg a hatalmas erő ami rájuk hatott. Az páncél plusz energiája sokat segített a harcban, így gond nélkül tudott támadni minden fegyverrel, amivel csak tudott. Hirtelen Bishop hangjára lett figyelmes a rádióban. Miután megértette az utasításokat azonnal válaszolt.
- Itt Singer ügynök. Máris megyek a lény felé. Vigyék ahová szeretnék, és amennyiben tudom rárobbantom betemettetem egy épülettel, de kéne még segítség. Rakétáim nincsenek. Singer vége - küldte az üzenetet, majd elindult a százlábú irányába.
- E.V.A. Töltsd fel maximumra a sugárfegyvert. Le kell döntenünk egy épületet, úgy hogy felénk dőljön. Számítsd ki a megfelelő becsapódási pontokat, ha kiderül melyik épület lesz a célpont - adta ki a parancsot Scott.
- A gépfegyverek készenlétben, sugárfegyverek maximumon. Már csak a célpont kéne - jelentett E.V.A.
- Bishop igazgató. Itt Singer ügynök. Várjuk a célpont adatait - küldte az üzenetet az A.R.M.O.R. igazgatójának.

Pisztolyok visszakerülnek a tokba, hiszen nem kellenek, úgy fest, hogy a fogak és a karmok sokkal hatásosabbak, mint most a lőfegyverek, vagy csak simán könnyebb velük harcolni. Azért repkednek körülöttünk az ólom darazsak rendesen, ahogy hátulról a Shield katonái lőnek fedezve minket és elég pontosan is teszik ezt. Vagy csak szerencséjük van, nem tudom de nem is érdekel, míg nem lőnek belém, csak haladok előre Shynomyval az oldalamon, tépve marva, a démonokat ahol csak érjük őket. Már mikor sikerül elkapni egyet, s más nem vadássza le gyorsabban. Minden jól megy, minden szépen, talán túl könnyen is.
- Mi a fene… – hallom Shynomy hangját ahogy mindketten megtorpanunk a nagy dög láttán, ami kajának is néz minket.
- Semmi jó… - Hát az biztos, hogy szemtől szembe nem fog menni, és az meg probléma, hogy nem tudom, hogy a Shieldesek mit beszélnek egymás közt, ami probléma lehet, mert így lehet a tervüket keresztül húzom, de ez van. Elsőre azzal foglalkozok, hogy ne legyek a lény szája előtt, ha épp le akarna minket nyelni, de eközben előkapom a pisztolyom és egy gyors tárcsere után tüzet nyitok a szájába. Elég nagy, így most a pontos lövéssel futtában nem kísérletezek jobban, csak annyira, hogy betaláljak.
A nagy dög láttán azzal törődök, hogy Nyko közelében maradjak és amíg ő a nagy dögöt áll neki lőni, addig én azokkal a démonokkal foglalkozhassak akik esetleg rátámadnak, így fedezve őt amennyire csak tudom, s persze próbálok én se a nagy dög útjában lenni. Továbbá ha lehet akkor a többiek azon igyekezetét segíteni, hogy a démonok inkább az utca közepére szoruljanak egy kupac, ahol aztán könnyebb irtani őket.

//Egyébként még mindig kérek mindenkit, hogy továbbra is feltételesben írjatok, illetve ne meséljetek magatoknak, hogy mi támad rátok, illetve milyen sérülést okoz, ezt had döntse el a KM, köszönöm! És ha kérhetem – főleg az újoncoknak mondom, akik még nem voltak harcban nálunk – ne vegyétek biztosra azt, amit a többiek írnak támadást és hasonló cselekedetet, ne írjátok le, hogy megtették. Közel sem biztos, hogy sikerül és akkor lehet, hogy teljesen feleslegesen írtátok meg a reag jelentős részét, mert Ti a másikra reagáltok, ami nem is biztos, hogy megvalósul.//

Következő körváltás: 2013. március 9. (szombat)

Helyszín és idő: a Queens-i ütközettel egy időben, Washington, a Fehér ház

A Fehér házban, amit az utóbbi pár év alatt legalább négyszer kellett újraépíteni hatalmas felbolydulás volt. Különösen az ovális iroda környékén, a biztonsági emberek rohangásztak fel és alá, különböző protokollok kidolgozása és egyéb teendők miatt. Ám ez esetben mindez nem azért történt, amire az ember gondolna. Nem érte Osborn elnököt támadás, sőt! Itt Washingontban is hallani lehetett a híreket, hogy végre ostromolják az Astoria-t a SHIELD erői, így ennek köszönhetően Norman Osborn is ott akart lenni a helyszínen, a végső győzelemnél és megmutatni a népének, hogy ebben a veszélyes időkben is számíthatnak rá és ő is mindent megtesz New York felszabadításáért.
- Uram, ha tényleg véghez akarja vinni ezt az őrültséget, indulnunk kell – mondta a biztonságiak feje.
Még egy fémes hangot lehetett hallani, ahogyan az elnök valamit felvett az asztalról, egy kattanás, egy fegyver kiélesítése és Osborn elégedett mosollyal nézett fel.
- Indulhatunk! – adta ki a parancsot.




~ Déli rész ~
Résztvevők: Maximillian Evans / Axe, Danny Long, Makarov Vlagyimir Riez / Bishop, Kita Horigome, Shynomy Rokana, Edward Richard MacAevus, Boris Dragunov / Svarog, Horatio Millvier, Natalie Pezzini, Laura Sylen, Ulysses J. Forge / Aegis, Carl B. Orelov / Trizor, Scott Singer és Simon Tamás / Tank 008

Aegis rakétákat indított a lény irányába hasi részei felé. Bishop kiadja a parancsokat és füstbombákat szórt az útra a lény közelébe, hogy azokat zavarja.
Axe talált olyan sérült házat, aminek az oldala sérült és ha kihúz egy-két nagyobb romdarabot a sérült részből, akkor valószínűleg a ház jelentős része le fog omlani pont a kívánt irányba, az utcára. Autókat talált még itt, meg törmelékeket is és azokkal kezdte dobálni a lényt.
Laura megpróbálta félrerántani Natalie-t, ami sikerült is, éppen csak elkerülték mind a ketten a nagy démont, ám már nem voltak kisebb démonok a közelben, ahogyan a nagy feltűnt azok is visszahúzódtak és nem maradtak itt a közelben.
Danny nagy ugrásokkal került a démon háta mögé és sikeresen felugorva rá, csupán két ütést sikerült rámérnie a szemre, aminek a hártyája megrepedt és a szem bevérzett. Azért csak ennyit, mert eddigre ért le a lény a földre és egyszerűen beásni igyekezett magát a földbe.
Svarog tűzlabdái semmilyen eredményt nem értek a lényen, amikor eltalálták, majd ő végre az épület felé vette az irányt, ahova csak Trizor után érkezik majd meg. Az épület valóban nem volt jó állapotban, amit Bishop kiszúrt korábban a tervhez, és tényleg csak a szentlélek tartotta egyben, ahogyan Trizor is gondolta.
Tank nekilátott meglőni a nagy démont és szomorúan kellett konstatálnia, hogy a lövedék ugyan eltalálta a lényt, lepattanni ugyan nem pattant le róla a lövedék, csak megállt annak a bőrében, egy két centi mélyen a páncélzatban. Ám ekkor a többi ügynök közül az egyik odagurított neki egy dobozt.
- Robbanást okozó lőszer – mondta. – Ez talán elég lesz.
Horatio is sikeresen kikerülte a lény száját, de ahogyan a hölgyek, ő sem talált semmilyen kisebb démont már a közelben, így akárcsak Laura és Natalie nem igen tesznek semmit, csak keresik a kisebb lényeket.
Singer nem az épülethez ment, hanem a lényhez, akit egyelőre nem támadott meg. Richard pedig szerencsétlenségére a döbbenet miatt lefagyott néhány pillanatra, az mentette meg attól, hogy a lény ne nyelje le, hogy kissé távolabb volt még, mint a többiek.
Shynomy és Kita is eltudtak ugrani a lénytől, így ők is megmenekültek, Kita pedig tüzet is nyitott a lény szájába, amíg még látta azt. Meglepő módon a szájpadlás sérülékeny volt és a találatok után sárgás vér fröccsent az utcára.

Ebben a pillanabtan kezdtek el hatni Bishop füstgránátjai és ekkor találtak be Aegis rakétái is a lény hasi részébe, ennek hála Danny a földre esett, de nem sérült meg. A kocsik és törmelékek, amiket Axe dobott a lény hátát találták el, de hogy milyen eredménnyel már nem látszottak.
Trizor ekkor érkezett az épülethez, majd lőni kezdte azt, hogy leomoljon, ami így egyedül jó pár percet fog majd igénybe venni, Svarog is ekkor ér oda csak, amikor a páncélos társa már bontotta a felhőkarcolót.
Ahogyan a robbanás okozta füst és a bomba is eltűnik az tűnt fel mindenkinek, hogy a lény eltűnt, csak egy hatalmas kráter volt ott, ahol a feje eltűnt korábban és mag az egész lény is. A kellemetlenebb rész, hogy a közeli házak megremegtek, ahogyan a föld is a földön levők lába alatt. A házakból kisebb és nagyobb törmelékek kezdtek lezuhanni minden felé veszélyeztetve még a levegőben levőket is – Tank kivételével, mert ő hátul van – a beton pedig másodpercről másodpercre erősebben remegett ezt még Tank is érezte a távolban.
És amit most már valóban látott mindenki a kisebb démonok eltűntek innen, egyet sem lehetett látni, csak a megölt tetemeket.



~ Északi rész ~
Résztvevők: George Ethan / Árny, James Runnel és Jennifer Crowce / Amazon

A polip és a madár láthatóan jól összedolgoztak, ahogyan Árny kiadja a parancsot a madár a levegőbe röppent és elkezd elfelé szállni vissza északnak magával csalva legalább fél tucat szellemlovast és hamarosan el is tűnnek a civilek lakta városrész házai között. A többi itt maradt úgy két tucat lovas pedig elindult a polip felé Árny vezetésével. A szellemlovasok megtámadták a lényt, ami minden egyes támadásuk után egyre és egyre nagyobb lett, majd valami zöldszerű anyagot lövellt ki magából minden irányban, ez elől a lovasok nem tudtak kitérni, ahogyan Árny, Amazo és James sem. A szellemlovasok – Árny kivételével – egyszerűen eltűntek ennek hatására, mintha ott sem lettek volna korábban.
Árnynak sem volt olyan könnyű feljutni a tetejére, egyelőre még csak az első csáp felénél tart, de már most érzi, hogy mintha veszítene folyamatosan az erejéből, mintha gyengülne.
James most, hogy szabad volt célba tudta venni a démont, egy villám jelent meg az égből és csapott bele a lénybe, aminek köszönhetően az elvesztette az előbb nyert plusz méretét és visszatöpörödött abba a méretbe, amiben eredetileg is volt. Az elektromosság végigcikázott a lény testén, aminek hála Árnyat is megrázta és lezuhant a betonra, ő is füstölgött, akárcsak a polip.
Amazon megérkezett a lény csápjaira és konstatálhatta, hogy igencsak masszív egy ellenfelük van, a csáp az ugrást alig érezte meg és kellett jó néhány legalább fél tucat ütés annak a csápnak, hogy teljesen használhatatlan legyen. Főleg annak hála, hogy a szellemlovasok támadása miatt a lény ideiglenesen megnőtt. Ezért a nő nem tudott még további csápokra menni, a villámot pedig esélytelen volt felfedeznie, révén az fénysebességgel mozog és az ég Einar Thorson miatt amúgy is tele volt villámokkal. A becsapódáskor Amazon is hátrazuhant pár métert az elektromosság miatt és néhány izma görcsbe is rándult, de nem volt komoly ez.
A lény pedig a csápjaival az épületekre kezdett csapdosni aminek hála több emeletnyi épület kezdett az utcára, a hármasra zuhanni.



~ Bent ~
Résztvevők: Albert Shear / Britannia Kapitány és Victor Montano

A két férfi eldöntötte, hogy elindulnak visszafelé, ezt a legjobban az ellenkező irányban tudták megtenni, ahhoz képest, ahonnan befutottak a konténer mögé. Szerencsére egy sikátorban volt a konténer így eléggé fedetten tudtak abban tovább haladni. Konkréten arra, amerről befutottak menni sem tudtak volna, az utca nyüzsgött a démonoktól, a sikátor pedig a szemétdomboktól, így annak a fedezékében mentek. Időben hagyták el a konténer rejtekét, ha hátranéztek látták, hogy a démonok oda is benéztek, de már semmit sem találtak. Mikor megérkeztek az egész végére lövéseket hallottak arról az utcáról, ahova éppen kiérni készültek, majd egy női hangot.
- Megatermis!
A fellobbanó tüzeket még ők is látták, majd megérezték az égő hús szagát. Ha kinéztek az utcára, egy alig százhatvan centis szőke nő állt ott, sűrűn kapkodta a levegőt, a ruhája helyenként szakadt és néhány karmolás is volt rajta.

A páros tagjai pillanatok alatt felismerik őt, Stephanie Miller volt, a SHIELD ezredesének felesége.

//Előzmény: Steph és Jon lakása//

A Töltény amelyet a százlábú ellen lőttem ki talált de nem volt valami nagy hatása rá.
~Fölösleges lenne folytatni a lövését csak töltény pazarlás lenne.
A többiek épp elegen ügyködtek a hernyó elpusztításán és Bishop tervén dolgoztak. A kisebb lények elkezdtek eltűnni az utcáról így kezdtem kifogyni a célpontból. A hernyó a támadásokra reagálva mozgásba is lendült. Hatására szinte földrengés jött létre amely a célzást lehetetlenné tette, a füstről nem is beszélve amelyet a Shieldesek csináltak füst gránátokkal.
~hmm nem lenne tanácsos megvárni míg magamra omlik az épület.
A fegyvert felpakoltam gyorsan a hátamra és elindultam az ajtó felé amennyiben nem láttam több lényt az utcán és nem jött semmi se közben. A remegés miatt kockázatos lenne bármilyen lövés leadása ilyen távról könnyen célt téveszthetne. így a 11 kilogrammos fegyverrel a hátamon beléptem az erkélyről az előszobába és eközben előhúztam a Coltomat. Majd irányt vettem az ajtóhoz félre dobtam a hűtőszekrényt amelyet direkt gyors menekülés esetére könnyen kimozdíthatóra csináltam ha ez sikerült az ajtó már magától is kiesett. A Coltal a kezembe sietve elhagytam az épületet lesétálva a négy szintet a lépcsőn.
~ Na legalább ez se dőlt össze amíg kisétáltam
Kiszúrtam egy mesterlövész kollégát aki egy busz tetején figyelte a macskalényeket szintén. Felmásztam a busz tetejére remélve, hogy elég szépen elférünk egymás mellett. Majd ismét kitámasztottam a fegyveremet a lövész mellett. A kolléga látta lentől az előző lövésem próbálkozását és oda csúsztatott mellém egy adag robbanó töltényt. Szám szerint 12 darabot majd ezt követően kivettem a tárból a harminchatodik töltényt és letettem a buszra elővettem egy másik tárat látván, hogy a kollégának csak 2*12 robbanó tölténye maradt és oda csúsztattam neki egy teli ötös tárat + azt az egy töltényt.
- Köszi tessék itt van némi sima töltény is hátha társhoz közeli célpontot kéne lőni.
Majd az egyik üres táramba ( amiből kivettem a harminchatodik töltényt) elkezdtem megtölteni a tárat robbanó töltényekkel ha az méretben megfelelt az én fegyveremének. Betettem a tárat kibiztosítottam a fegyvert és készenlétben álltam amint feltűnik újra kis orjás izélt lábunk azonnal kis is próbálom rajta az újonnan szerzett töltényt. De sajnos a füst kitakarta az események nagy részét így meg kellett várni a végét amíg tiszta képet nem kapunk. Közben feltekintettem az égre hátha valami kis célponton próbára tudom tenni a robbanó töltényeket. ( 30 sima 12.7 x 99 mm ( 12 cm hosszú, 1 cm széles.) +12 robbanó töltény) Amennyiben nem találok semmilyen célpontot amire érdemes lenne lőni a rengés ellenére ez a töltény szám maradt.

Az utasításokat sikerül kiadnom és néhány füstbombát az útra hajítanom, közben feltűnik egy számomra ismeretlen páncélos alak, aki nekikezd a terv végrehajtásának, Evans is teszi a dolgát, sőt a többiek is egy intenzívebb támadást indítanak, még néhány lövedék is becsapódik, feltehetőleg egy lövész van a háttérben. Egyedül az X-man az aki látszólag teljesen őrülten oda rohan a lényhez, nem tudom már megakadályozni, hogy felmásszon rá, arcomat egy pillanatra a tenyerembe temetem, nem akarom senkinek a papírjára rápecsételni a KIA betűhármast, nem, nem ma. A támadások betalálnak, de nincs eredmény, a lény egyszerűen eltűnt, a föld alá. Egy pillanatra megdermedek, majd elmosolyodom.
~ Nem jó, nagyon nem. Gyakorlatilag bárhol feltűnhet, bármikor bárkit felfalhat alulról. Ránk döntheti az épületeket. De legalább nem megy minden terv szerint, hiszen "ha egy offenzívánál minden terv szerint halad, éppen egy csapdába rohansz bele".
Gyorsan amint lehet a rengések ellenére kifutok az utcára, figyelek hova lépek el ne essek, megkeresem a majmot és segítek neki felállni, ha ő fedezett, most én segítek neki, persze ha csak kell, majd kinézek egy stabil házat vastag falakkal, több szinttel, amit fedezéknek használhatunk és arra viszem az irányt, figyelek hogy társam el ne kalandozzon ismét. Közben ismét a kommunikátort próbálom használni.
- Senki ne maradjon a talajon, vagy romos épületben, a lény nyilván alulról fog támadni. Amint felbukkan bármivel lehet támadni, gyorsan kell kicsinálnunk mielőtt valakit felfalna. Nem tudom ki az a lövész hátul, de amint meglátja a dögöt jelentse annak helyzetét. Vagy ha valaki másnak van erre alkalmas műszere örülnék egy jelentésnek.
Ha sikerül kiszemelnem egy fedezéket, ami elég védettnek tűnik, mondjuk egy erős épület második vagy első emeletét, vagy egy erős alappal rendelkező emelvényt oda beveszem magam, előveszem két nagyobb kaliberű pisztolyom. Közben koncentrálni kezdek és a földet kémlelem, hátha meglátom a lényt, röntgen vagy valamilyen más látásmóddal. Ha felbukkan a százlábú akkor a lágy részeire próbálok tüzet nyitni, kivéve ha túl közel van, vagy túl sok törmelék zuhan lefelé akkor inkább futok, keresek egy biztos pontot.

A dög egyszerűen eltűnt, a föld alá. Szuper, tiszta ahová lépek szörnyterem. Svarog még mindig a levegőbe van és az utcát figyel, majd felkiált.
- Gyere elő te dög, kettőbe téplek!
Megakarta ölni, darabokra akarta tépni azt az ezerlábú bestiát. Mi jogon bújik el előle? A vadász elől? Aki arra született, hogy a százlábú vadállatot és a haverjait öldösse és kirugdossa a világból az öreg Lángosfejűt.
- És hol vannak a kisebb dögök? Na gyere elő Shai Hulud! - ordítja. - Na mi van? Nincs Ahová lépek szörny terem?
Az épületek ekkor remegtek meg. Svarog felsóhajtott. A racionális énje egy pillanatra előre tört, és azt mondta, hogy talán nem lenne jó ötlet ilyen látványosan ordibálni és repkedni.
- Főnök - szólt Svarog Bishopnak. - Ez a dög elvileg tűzet fakaszt. Nem lehetne megfagyasztani? De csak azért, hogy aztán a jégszobrot apró kis jégporszemekké törjem, aztán hóembert építsek belőlük! - Ekkor vette észre, hogy mennyire elragadtatta magát. - Bocs, az új képességem teszi...

Scott Singer ügynök, amint megkapta a célpont épület adatait, azonnal el is indult irányába. Ahogy odaért nekiállt tűzelni a célpontra, de hirtelen a lény a föld alá fúrta be magát.
- Mi az ördög - jegyezte meg, majd kis szünet után megnézte mi a helyzet a kisebb démonokat illetően.
~ Sehol egy nyomorult démon. Mi van. Elmenekültek a saját fajtájuk elől ~ töprengett a S.H.I.E.L.D. ügynök.
Hirtelen még a páncélban is érezte a remegést, amely a földet megmozgatta. Az épületek még inkább rombolódása nagyon is idegesítően hatott Singerre. Tudta, hogy ebből még nagyobb baj lesz mint eddig, és talán nem egy hanem több ilyen giliszta is előkerülhet, amelyek legyőzése igen csak nagy falat lesz a számukra.
- Esküszöm legközelebb rovarirtóval jövök démonokat ölni. Lehet többet érne mint a fegyvereink. Utálom a démonokat - morogta.

A rakéták telibe kapták a százlábút de azt hogy, sikerült-e bármilyen kárt tenni a lényben már nem tudhatta meg. Mire elült a robbanások keltette por és többi ügynök által dobbot füstbombák hatása, a démonnak már hűlt helye volt és csak egy krátert hagyott maga után.
~ Legalább az az ütődött majom megúszta. ~ jegyzi meg magában amikor látja, hogy Danny láthatóan nem sérült meg komolyan. Amikor a föld remegni kezd azonnal a levegőbe emelkedik és az utca közepe fölé repül ahol kisseb esélye volt, hogy egy nagyobb törmelékdarab eltalálja.
-A.T.H.E.N.A. próbáld bemérni a lényt. – parancsol rá az MI-re miközben a lehetőségeit latolgatja. Arra hamar rá jön, hogy a jelenlegi fegyvereivel nem sok esélye van a százlábú ellen és az is valószínű, hogy a többieknél sincs olyasmi ami komoly kárt tud tenni benne.
- Hol van az a túlszteroidozott pondró - teszi fel a költői kérdést magában - és mire készül?

Minden gond nélkül sikerül is felmásznom a kukacra, és megbököm párszor a nagy, ronda szemét. Nem tart azonban sokáig a dolog, mert a lény megindul a föld felé, én pedig leesem a fejéről. Ennél nagyobbat is estem már, szinte meg sem ütöm magam, de azért elég idegesítő, hogy csak így ledobott ez a dög. A föld alá fúrja be magát, és ott bujkál, és oda nem tudok utána menni. Mire Riez odaér hozzám, már fel is pattanok. Látom, hogy a hernyó eltűnt, más démon pedig nincs a környéken, ráadásul azt sem tudom, hogy hol fog felbukkanni a féreg, így követem Riezt. Figyelem, hogy hol jön elő a szörny, és kivárom a megfelelő pillanatot. Még nem végeztünk egymással, nem fogja megúszni! Nem tetszik, hogy várnom kell, tele vagyok energiával, mozogni és harcolni akarok, démonokat ölni és elintézni ezt a nagy dögöt. De muszáj várnom, belátom, hogy alulról bekaphat, ha nem vigyázok. Miközben fedezéket keresünk, folyamatosan nézelődöm, hogy nincsenek-e démonok a közelben.

Albert és Victor egymást fedezve, a sikátor rejtekében haladtak annak vége felé. A sarok előtt közel tíz méterrel lelassították addig szapora lépteiket. A sarkot már előre szegezett fegyverekkel közelítik meg. Majd amikor látják, hogy egyelőre nem vetül rájuk a veszély árnyéka, Albert a saroktól 30-40 centire térdre ereszkedik. Ezt követően Victor megragadja a főnöke mellényén lévő "fogantyút", majd óvatosan engedi előre dőlni. Albert pedig lassan ki tud tekinteni a sarok mögül. Ekkor felméri a helyzetet és észreveszi a nőt. Jobbjával jelez a mögötte állónak, hogy engedje el, majd lábra pattan és megindul előre. Victor hűségesen követi, miközben folyamatosan pásztázza az eget és a környező házak tetejét, ablakait. Albert közben az utcát és a csatornafedőket figyeli. Ha látja valamelyik démont felkelni rálő egyet. Ha a nő rájuk néz, megállnak, hogy jelezzék. Ők emberek. Aztán amikor elérik a szőkeséget Victor védelmi pozíciót vesz fel, miközben Albert felméri a nő állapotát. Ekkor ismer rá.
- Miss Miller! Jól van? Tudunk segíteni?

//Akinek van rádiója az használhatja a https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1666-shield-uzenofala - rádión való kommunikálásra és úgy veszem, hogy az is benne van a körben.//

Következő körváltás: 2013. március 12. (kedd)

~ Déli rész ~
Résztvevők: Maximillian Evans / Axe, Danny Long, Makarov Vlagyimir Riez / Bishop, Kita Horigome, Shynomy Rokana, Edward Richard MacAevus, Boris Dragunov / Svarog, Horatio Millvier, Natalie Pezzini, Laura Sylen, Ulysses J. Forge / Aegis, Carl B. Orelov / Trizor, Scott Singer és Simon Tamás / Tank 008

Démont a közelben senki sem talál, sem szabad szemmel, sem pedig az érzékelőkkel. Ahogyan az a nagy lény megjelent ők eltűntek. Eközben Tank kiérkezett az utcára és a busz tetejére, onnan nézett fel az égre, ahol lassanként a türkiz sárkányok kezdtek túlerőben lenni és a fekete sárkányok be-bezuhantak a város belső részébe. A megölt türkizek pedig egyszerűen semmivé lettek. Vadászgépek zúgtak el az égen és lőtték a sárkányokat, még az Angyalok közül is látszott néhány odafent. Arra egyelőre győzelem látszott.
Bishop a parancs kiadása után Danny-t felsegítette, majd távolabb igyekezett attól a helytől, ahol a rengéseket érezte és mindezt sikerült is megtennie, visszább kellett húzódnia úgy másfél sarkot, de ez már elég távolságnak tűnt egyelőre. Danny is követte őt, így már ő is kikerült az erősebb rengések területéről.
Svarog még mindig távolabb volt Trizorral az épületromnál, amit kinéztek
Aegis parancséra az MI nekilátott bemérni a lényt, de nem sok eredménnyel a beton alatt minden egyformán forró volt, melegebb az ember hőnél, így ennek köszönhetően az érzékelők semmit sem voltak képesek megérzni.
Axe nekilátott felemelni a többieket a földről…
És ekkor a beton kezdett megtörni és pillanatok alatt emelkedett ki a talajból a hatalmas démon elnyelve mindenkit, aki nem próbált, vagy akart kitérni – akik nem írtak a körben Trizor kivételével, mert ő távolabb van* – mert Axe még nem tudta kellően magasra emelni őket. Ahogyan mindenki belezuhant a lény fogakkal teli szájába, könnyebb és súlyosabb vágásokat szereztek ennek hála, a lény pedig becsukta a száját, és mindenki, aki belekerült ebbe a nyelés következtében a gyomor felé kezdett száguldani.
A lény pedig egyelőre még magasan van csak lassanként kezd visszahúzódzkodni a föld alá.

* Féreg gyomrában: Kita Horigome, Shynomy Rokana, Edward Richard MacAevus, Natalie Pezzini és Laura Sylen



~ Északi rész ~
Résztvevők: George Ethan / Árny, James Runnel és Jennifer Crowce / Amazon

A démonból származó zöldes valami lassanként mindenkit elér, aki eddig távolabb volt tőle azt is. ennek köszönhetően már nem csak Árny, de James és Amazon is érzik, hogy mintha gyengülnének



~ Bent ~
Résztvevők: Albert Shear / Britannia Kapitány és Victor Montano

Az égen a sárkányok harcát láthatták, a vörös és türkiz sárkányok estek egymásnak. Jelenleg a türkizek álltak győzelemre, a halott feketék a városba zuhantak alá, míg a türkizek a halálukkor egyszerűen eltűntek. Vadászgépek zúgtak el az égen és lőtték a sárkányokat, még az Angyalok közül is látszott néhány odafent. Arra egyelőre győzelem látszott. A házakon és ablakokban most hirtelen semmi sem látszott és a nő is felmérte a területet, azonnal reagált, ahogyan észrevette a két férfit a fegyverét emelte rájuk. Amikor a jeleket meglátta lejjebb engedte azt.
- Mrs. – javította ki. – Maguk mégis mit keresnek itt bent? Egy kis hátvédfeladatban kimerülő segítség jól jönne – mosolyodott el fáradtan. És nem ártana eltűnni innen mielőtt a dé…
A hangja elakadt és döbbenet látszott rajta, Alberték mellett nézett el, ha ők hátrafordulnak, vagy Victor éppen arra ér az Alberték által is már ismert utolsó sárkány, hadvezér bukkant fel a sarkon. Ragnar Lokison.

Az égen igazi kavalkád van nehéz belőle kivenni valamit számomra nem volt egyértelmű ki állt nyerésre még javában tartott a csata. Tekintetemet vissza szegezve fődre a füst gránátok hatása kezdett lassacskán múlni de még mindig nagyon élesen kellett koncentrálnom, rá zoomolnom a távcsöves puskámmal, hogy kivegyem a történéseket. Láttam sorra, hogy a katonák szedik fel egymást a földről illetve kiszúrtam a Bishop nevezetű kollégát miután kérte a lény feltűnésének azonnali jelentését. Majd kirohant az utca közepére és segített feltápászkodni egy katonának. A füst mögül kivettetem, hogy nagy a zűr zavar és nem győzik menti magukat az emberek a remegés elöl. A ködből feltűnt, hogy fedezetteim még valahol mintha ott lennéknek a ködben.
~Menjetek már csak a rálátást zavarjátok ott az utca közepén, úgy sem tudtok mit csinálni azzal a szörnnyel.
Mintha nem is érdekelné őket a veszély mintha a testüket teljesen az állat irányította volna...
Pár másodperccel később meg is jelent a nagy mitugrász embereinket felkapva szájával, feldobálva őket majd bezárva őket szájába.
~ ÚR ISTEN EZ A DÖG MEGETTE A HADSEREGÜNK NAGY RÉSZÉT !!!!
Kiabáltam magamba kiakadva egy pillanat elejéig de habozás nélkül ezzel egy időben nyúltam a rádióimhoz.:
- A dög feltűnt az utca középén és LENYELTE AZ EMBEREINKET!
Reméltem, hogy hallotta mindenki a "jelentést" majd megütögettem a mellettem lévő kollégát.
- Ki kell őket szednünk onnan! Most nyelte őket még csak le lőjük a hasa alját alulról a negyedik borda közepét.
Fogalmam sem volt hol van pontosan a hasa de reméltem, hogy ha egy ponton kezdik a shield ügynökök lőni akkor megtörök a páncélja és kitudnak mászni az ügynökök. Egy biztos volt Bishopnak új tervel kell előállnia!
Majd a kisebb remegések ellenére elkezdtük lőni az első robbanó töltényeket a dög felé.
~ már csak 11,10,9,8,7 töltény maradt.
Előttük úgy az első tárat, hogy még azt se néztük meg, hogy mekkora kárt okozott az első lövedék a robbanások mindent kitakartak miközben elkezdett eloszlani reményeim szerint a füst. A tár csere után próbáltuk megállapítani a kár tétel mértékét, a sikerességet.

~ Déli rész~

A szörny a föld alá húzódott, majd ezt követően a föl is megremegett és szinte mindenki a földre esett, köztük én is.
Nagyon idegesítő volt, a tehetetlenség. Elvégre a föld alól ő simán meg tudott támadni minket, de mi nem tudtuk őt.
Idegesen cikáztam a lehulló törmelék elől, miközben ügyeltem arra, hogy a társaimnak ne szaladjak neki.
~ Hol vagy te dög?
Töprengtem, de a választ nem abban a formában kaptam meg, mint vártam.
A veszélyérzetem ismét előtört, de ezúttal alulról éreztem a veszély közeledését.
- Alattunk van!
Kiáltottam el, mag, majd futásnak eredtem, de csak pár lépést sikerült haladnom, mert a lény előtört a betonból és bekebelezett minket. Közben a fogaival sikerült megsértenie az oldalamat, ami már úgyis fájt, de szerencsére, csak egy kisebb 2 cm mély vágást tudott rajtam ejteni, ami fájt ugyan, de nem volt halálos
- A fenébe!
Zuhanni kezdtünk a lény gyomra felé, de én nem adtam fel, hajtott az élet utáni ösztönöm.
Megfordultam a levegőben és a lény belsejébe vájtam a karmaimat, hogy lassítsam az esésemet, majd megálljak. Ha ez sikerült, akkor pedig kihúzom az egyik karmom és feljebb belevájom ismét a szörnybe, hogy feljebb mászhassak. Ha mindez sikeról, akkor úgy próbálok kimászni a lényből, mintha egy hegymászó mászna felfelé a hegyen, csak jelenleg a karmaim játszanák a mászóvas szerepét.
Ha pedig nem sikerülne a karmaimat belevájni a szörnybe, akkor csak mardosom a szörny belsejének a falát, hogy lassítsam az esésemet, vagy pedig eltaláljak a szörnyben valami fontosabb részt, netán valami ideget.
Jelenleg több ötletem nem volt, de egy biztos, harcolni fogok az életemért akármi is történjen.