Re: Miller család lakása > Pegazus főépület

by **Thorhalla** Szer. 24 Feb. 2016, 00:00

Tanulási idő: 1. hónap, 24. nap (2027. február 24.)
Tegnap még tovább próbálkoztam azzal, amit elkezdtem és igencsak érdekes dologra jöttem rá, vagyis igazából nem az, mert teljesen triviális. Ismertem a módszerét annak, hogy a mágiát megújítani, frissíteni és akkor a teljes időtartama is maximalizálódik újra. Igaz asgardi mágiával, de Gunny is ezt szokta csinálni néhány naponta, hogyha valamilyen alakot őriz, akkor az megmaradjon neki. Én is használtam már, igaz főleg gyakorlásnál csak, de tegnap a gyógyítómágia közben is kipróbáltam a félgömb megtartásánál. Ez volt meglepő, hogy működött ki tudtam többször öt percre tolni a meglétét a mezőnek, így legalább közben még további dolgokat is gyakorolhattam, kísérletezgethettem. Amire sikerült rájönnöm, hogy olyan nagyságúra képes vagyok megnövelni, mint a szobám, és valószínűleg tovább is, de azt értelemszerűen már nem láthattam. Így akkora nagyságban az aurának már színe és fénye sem volt, csak ha koncentráltam, akkor láttam a határokat, hogy azok bizony ott vannak. Így legalább kevésbé ijesztő lehet mások számára, ha éles helyzetben bevetem, igaz ez még mindig csak fél megoldás volt, mert újra és újra elvarázsolni ugyanazt még mindig igencsak fárasztó volt. De legalább egy végső esetre volt már megoldásom, hogyha mindez szükséges, akkor megtudjam tenni, de még mindig az volt a fő célom, hogy akár órákra képes legyek ezt a félgömböt megalkotni. Ezért tovább folytattam a gyakorlást, ami az idő kitolását jelentette ezen esetben. A megszokott és már gyakorlott kéz- és csuklómozdulattal ismét létrehoztam a varázslatot, bár most nagyon kicsit máshogyan tettem mindezt, ahogyan a könyvben írták, hogy úgy is lehetséges a könnyebb, gyorsabb és hatékonyabb formuláért cserébe. Ugyanúgy létrejött, aminek létre kellett jönnie, most már csak az volt hátra, hogy megvárjam, amíg letelik az idő és akkor fog kiderülni, hogy mennyire működik majd mindez gyakorlatban.

by **Thorhalla** Csüt. 25 Feb. 2016, 00:00

Tanulási idő: 1. hónap, 25. nap (2027. február 25.)
Tegnap tanulás közben a próbálkozásom nagyjából sikeresnek volt mondható, ugyan még nem sikerült teljesen napokra megtennem, amit szerettem volna, de most legalább már negyed órán keresztül megmaradt a mező, amit létrehoztam és nem is abban a kicsi formában, hanem a teljes szobára nézve. Tudtam, hogy jó úton haladok és ezt kell tartanom és akkor minden rendben lesz és igencsak hamar el fogok érni arra a pontra, ami szükséges. Amíg a pajzsom gyengülésére várakoztam tegnap rá kellett rájönnöm, hogy mi lesz majd igencsak mulatságos, amikor bájitalokat, gyógyitalokat fogok főzni mágikusan, alkímiával. Igazából a két dolgot össze is köthettem volna, mert különben csak negyedórákat és most már még többet fogok unalmamban ücsörögni, amíg várom a hatás gyengülését. Így úgy döntöttem, hogy amíg ez zajlik, addig ismét Zack könyveit fogom bújni az alkímiával a gyógyítómágia területén részeket olvasni, összekötve a kellemes a hasznossal, így legalább nem fogok értékes időt veszteni a tanulással. Ma eléggé kipihent voltam, így nem volt szükségem a bemelegítő meditációra, hanem szinte azonnal elkezdtem a varázslatot, még egy nagyon kicsit változtattam a mozdulaton a tegnapi alapján azon irányban elindulva, amerre tettem, hátha ezzel tényleg permanensé tehetem ezt. Amint ez megvolt, akkor a korábban összegyűjtött könyveket kezdtem el olvasni, amiben a gyógyitalok készítése volt. Azt már láttam, hogy kisebb vagyont fogok az ilyesmikkel foglalkozó dolgokra költeni, mert csomó különböző boltba kell elmennem és még importálhatok is külföldről, mert itt nem kaphatóak, a legegyszerűbb az lenne, hogyha vennék egy helyet, egy boltot és onnan lehetne ilyesmivel a mágikus köröket kiszolgálni, legalább az ügynökeim sem a fülemet rágnák, hogy én próbáljak főmágusként ilyesmiket beszerezni nekik. Ezt még tovább kell gondolni, de most a tanulás az első.

by **Thorhalla** Pént. 26 Feb. 2016, 07:02

Tanulási idő: 1. hónap, 26. nap (2027. február 26.)
Mára alaposan utánanéztem a dolgoknak, hogy mik is kellenek majd a főzéshez, vagyis alkímiához. Igazából csak az egyszerűbb, mindenhonnan beszerezhető dolgokat sikerült összeszednem, minden mást tényleg rendelnem kellett és napok, vagy hetek lesznek, mire megérkeznek. Így csak egyszerű betegségek elűzésére, és kisebb sebeket begyógyító főzeteket tudok majd készíteni, mást nem. De mivel egyelőre efféle praktikákat egyébként sem nagyon űztem, csak elméletben ismertem őket, így talán nem is volt gond, hogy teljesen az alapoktól kezdem a gyógyitalok készítését is, ha már ez is a gyógyítómágia körébe tartozott. Mellette pedig tovább gyakorolhattam az erőtér/aura gyakorlását is, hogy minél tovább képes legyek fenntartani. Tegnap a további gyakorlásnál kissé átestem a ló túlsó oldalára és ennek "hála" az egyik alkalommal, túlságosan is merészen mentek el távolra a mozdulattal és egy pillanatra jött csak létre az aura mielőtt szétfoszlott volna. Így már tudtam a határt, hogy meddig nem mehetek el, egy pillanatra meg is ijedtem, hogy visszacsapott a mágia, de utána a korábban bevett módszerrel ismét sikerült létrehoznom. Most is ezt tettem, elsőként kikészítettem a szobában a megfelelő gyógynövényeket és a receptet. Kénytelen voltam egy villanyrezsót szerezni, hogy itt bent is tudjak kotyvasztani. Amint mindent elhelyeztem leültem a szoba közepére és bekapcsoltam a rezsót is, rajta a réz edénnyel és a megfelelő mennyiségű vízzel. Amíg az melegedett, addig a már igencsak begyakorolt módon létrehoztam az erőteret és egy nagyobb nagyságban hagytam meg, annyira, hogy még látszódjon az, hogy itt van. Közben pedig nekiláttam a növényeket felvagdosni, préselni, illetve a magokból kinyomni a levet. Az egész gyakorlatot azért is érdekesnek tartottam, mert két ennyire különböző mágiát még soha sem kellett használnom "egyszerre", egy időben, így a végeredmény engem is érdekelt, hogy mennyire fog működni.

by **Thorhalla** Szomb. 27 Feb. 2016, 00:02

Tanulási idő: 1. hónap, 27. nap (2027. február 27.)
Most mondjam, hogy nem kellett volna ezzel egyelőre próbálkoznom? Lehet, hogy ezt kellene. Az elején még minden jól ment, amikor a gyengébb és könnyebb főzetekkel próbálkoztam, de amikor már bonyolultabbakat, akkor kezdődtek a gondok. Nem, kivételesen nem a két mágiával volt gondom, az a kettő bőven ment együtt, ennyire már voltam jó. A főzéssel sokkal nagyobb gondok voltak. Az egyik alapanyag sikeresen megszaladt és túl sok ment bele a főzetbe, aminek köszönhetően felrobbant az orrom előtt az egész. Még ma a szabadnapomon is takaríthattam, igazából ez a szombaton jelentős része ezzel telt el. Nem csak a mocskot kellett kitakarítanom a helységből, de a szagokat is, ami nem volt olyan egyszerű, révén nincs ablaka a helységnek. Az egyetlen szerencsém az volt, hogy legalább a könyvekben nem esett kár úgy, hogy a zöldes nyálkás massza jellemzően csak engem takart be és a padlót, meg a plafont egy részen, tönkretéve minden alapanyagot, amik ki voltak pakolva, és a pergament is amin a recept volt rá kellett az egyik alkalmazottamra bízni, aki értett ahhoz, hogy tisztító bűbájjal leszedje azt. Nem, valóban nem akartam arról beszélni, hogy mi is történt és a ruháimat is dobhattam ki. Még az volt a szerencse, hogy a hajamat nem kellett levágnom, mert kitudtam belőle mosni a szmötyit. Bár lehet, hogy a levágással jobban jártam volna és utána gyógyítómágiával rendbe hozom és megnövesztem, bár még ez sem ment a legjobban, azt hiszem, hogy ezért nem tettem meg ezt. Így maradt az, hogy újra szerezhetek be minden alapanyagot újra. Mivel most úgyis hétvége van, így a főzetek készítését hanyagolnom kell pár napra, ezért úgy döntöttem, hogy visszatérek a rendes gyakorláshoz, ami tegnap félbeszakadt a robbanás miatt. A mező megtartása már egészen jól ment, így már csak tökéletesíteni kellett, a megfelelő kézmozdulattal pedig újra létre is hoztam azt. Holnap talán megint elmegyek a kórházba, hogy ott is gyakoroljam.

by **Thorhalla** Vas. 28 Feb. 2016, 00:01

Tanulási idő: 1. hónap, 28. nap (2027. február 28.)
Ma továbbra is tanulással foglalkoztam, hiába van vasárnap, megkaptam a híreket, hogy legalább a szükséges alapanyagok megérkeznek holnapra, azaz akkor tudom folytatni tovább az alkimista művészetet. Ma ismét a kórházban voltam, hogy az aurát gyakoroljam, ismét roppant fárasztó volt, de legalább igencsak sokakon tudtam segíteni és ma végre tényleg úgy éreztem, hogy hasznos vagyok. Igencsak a határaimat feszegettem azáltal, hogy több aurát hoztam létre a nagyon betegeknél, könnyebb betegeknél, sérülteknél és még sorolhattam volna. Ma végre úgy érezhettem, hogy tényleg tudtam is segíteni másokon, nem csak visszahallottam a köszönetet. Igencsak elfáradtam, ezt nem tagadhattam, így ma este már nem is gyakoroltam, tanultam semmit. A napközben elég volt. Összesen öt darab aurát voltam képes felvonni egyszerre, egy időben úgy, hogy az idő sem romlott különösebben. A megfelelő mozdulatokkal, amiket tanultam. Ez már könnyedén ment, de úgy a harmadik után már fáradni kezdtem, az ötödik után pedig már meg kellett ennem pár kocka csokit, mert a kimerültségtől a vércukrom is leesett. De sikerült megtennem, amit kitűztem célul, mindegyiket egy-egy kórterem nagyságura hoztam létre, ez a nagyítás semmivel sem volt fárasztóbb, nehezebb, mint picinek megtenni, talán úgy még nehezebb is. Eddig már maximálisan közel egy órát sikerült megtartanom, az pedig még az alapszintű gyógyításommal is igencsak gyors volt, nemhogy azzal, amit már most eltudtam érni. A nap végére kiderült, hogy nem csak fizikai sérüléseket tudtam meggyógyítani, de a krónikus betegségekkel is elbántam, ahogyan nagyjából a komolyabb lelki sérüléseket is rendbe hoztam, illetve ami mindenkit, még engem is meglepett, hogy tumorok mentek össze, tűntek el, illetve még egy kómás beteg is felébredt. Igaz egy másik nem, de nála pont beleestem abba, hogy tudtam, hogy nem fog sikerülni, mert már elfogadta a halált és kész volt továbblépni.

by **Thorhalla** Hétf. 29 Feb. 2016, 00:01

Tanulási idő: 1. hónap, 29. nap (2027. február 29.)
Az előző napi kórházas gyakorlás után következhetett az, hogy újra nekilátok a "főzőcskének". Szerencsére igencsak hamar megérkezett a rendelt alapanyag, így ezzel sem volt gond. Igaz a múltkori baleset után azt nem mertem megkockáztatni, hogy a saját konyhánkban kísérletezgessek, így maradt az, hogy a mágikus szobámban teszem, vagy pedig a WAND-nál. De mivel nemigen akartam még munka után is ott maradni a munkahelyemen, így az itthon jött számba. Ezúttal már készültem és kerítettem festésnél használatos műanyagponyvát, amivel a könyveket és a padlót is letakartam. Saját magam pedig úgyszintén munkaruhát vettem fel és még a hajamra is tettem védőnylont, a szemeim elé pedig műanyagszemüveget. Nem készülhettem fel eléggé mindenre, nem akartam újra mindent takarítani, ha ez is úgy dönt, hogy felrobban itt nekem. A villanyrezsó szerencsére menthető volt, így azzal nem kellett fáradnom, hogy abból is újat szerezzek be. Ahogyan ismét nekiláttam a főzésnek igazán úgy érezhettem magam, mint a történetekben, mítoszokban leírják a boszorkányokat. Ha valaki abból a korból szabadulna és rám nézne, hogy milyen ruhákban vagyok és mit teszek, nagyjából csak a csúcsos sapka hiányzik, amiket a rajzokon ábrázolnak és akkor máris rám mondhatnák, hogy tényleg az vagyok. Most először csak egyszerű főzeteket készítettem, amit majd úgyszintén vállalkozó kedvű egyedeken/személyeken, vagy magamon fogok majd kipróbálni. Minden egyes adalékadagnál rá kellett egy varázsigét olvasni, ezt egyelőre a könyvből kimásolt papírról tettem meg, minden egyes ilyen varázsigénél a főzet más-más színt vett fel, a végén majd egy áttetsző víznek kinéző folyadéknak kell lennie, ha nem olyan, akkor legalább tudom, hogy elrontottam és nem fogok senkit sem akaratom ellenére megmérgezni, mert gyógyító főzet helyett mérget sikerült készítenem.

by **Thorhalla** Kedd 01 Márc. 2016, 00:06

Tanulási idő: 2. hónap, 1. nap (2027. március 1.)
Azt hiszem, hogy szerencsém van azzal kapcsolatban, hogy legalább a konyhában tudok jókat főzni, nem úgy, mint az alkímiával. Hozzátenném, hogy a főzést is lassan tanultam meg, mindig voltak szakácsaink, amióta a nevelőszüleim örökbe fogadtak és Halla emlékei között sem igen vannak olyan dolgok, hogy mit is kell egy konyhában művelni. Bár a vaddisznóval, vagy effélékkel amúgy sem mennék sokra. Majd csak belerázódom még bőven volt időm és lehetőségem gyakorolni. Ami a tegnapi alkimista próbálkozásaimat illette lehet, hogy inkább hentesnek kellene mennem, mintsem mágikus gyógyitalokkal próbálkoznom. Ötször álltam neki annak, hogy összehozzam a gyógyitalt, aminek áttetsző folyadéknak kellett volna a végén lennie. Valószínűleg nem lesz meglepő, hogy egyszer sem sikerült, az első alkalommal valamilyen lila bugyogó folyadékot kaptam, másodszorra türkizt, harmadszorra az egész szilárd halmazállapotú lett, a negyediknél leégett, az ötödik alkalommal pedig maró sárgás füstté változott, ami után még Ko-val is nézethettem meg magam, aki szerint kénmérgezésre utaló tüneteim voltak. Azt akkor még hozhattam rendbe, mert tényleg fájt a torkom, a fejem és végigperzselte a maró füst a torkom és a tüdőm. Még szerencse, hogy tudok gyógyítómágiát használni, igaz kevésbé hatékonyan, mint máson, de arra elég volt, hogy összeszedjem magam, és minden mellékhatás eltűnjön, így mire hazaértem már semmi bajom sem volt és nem is említettem Jonnak sem. De ma megint próbálkoztam, nem akartam feladni mindezt, így megint több adagnyi gyógynövényt tettem ki külön-külön szortírozva, amik ismét több adagra, legalább ötre, vagy hatra elegendőek. Most már könnyű volt megszerezni ezt, mert ma nyílt meg a boltom is az Aromata et commeatus is. Végül vettem egy mély levegőt, és kissé félve nekiláttam a főzésnek, hátha ma nem járok olyan szerencsétlenül, mint tegnap.

by **Thorhalla** Szer. 02 Márc. 2016, 00:01

Tanulási idő: 2. hónap, 2. nap (2027. március 2.)
A tegnapi "akcióm" valamivel sikeresebb volt, mint az első. Nem robbantottam fel magam, nem mérgeztem meg magam és még csak kórházban sem kötöttem ki a mutatványom nyomán. Azt hiszem, hogy ezt már némileg elkönyvelhetem valamekkora sikernek is. Nem, még mindig nem sikerült a megfelelő főzetet kikotyvasztanom, de legalább színben már kezdett hasonlítani hozzá. Ezúttal csak világos eredmények lettek, ezeket is semmisíthettem meg utána. Az első ezúttal is türkiz lett, fogalmam sincs, hogy mit tudhat az a főzet azon felül, hogy Kaylyn rávágta, hogy jó lenne "mana italnak" valamelyik szerepjátékára, de a többi közeledett. Hatszor próbálkoztam tegnap, ebből az egyik a türkiz lett, egy darab pink, olyasmi, mint Mr. Wright hajkoronája, egy elforrt, kettőnek olyan színe lett, mint a tojáshéja, a hatodiknak pedig átlátszó rózsaszín. A két rózsaszínes azért is érdekes, mert semmilyen rózsa, pipacs, vagy efféle vörös virágszirom, vagy kivonat sem ment bele. Valamikor utána kellene olvasnom, de most először is folytassuk tovább a gyakorlást. Egyelőre nem akartam valami nehezebb dologba belefogni, amíg ez nem sikerült, így továbbra is ezt igyekeztem az üstömben főzögetni. Ahogyan adogattam hozzá az alapanyagokat a szükséges latin szöveget is mondtam hangosan a megfelelő irányú és gyorsaságú kavargatás mellett.
- Per hoc numine diuum eueniunt benedicere dicitur cyrstal medelam? Sic festucam, id est.
Ezek után nem kellett más, mint még egy kavarás, majd egy kis kakukkfüvet és borsmentát szórni a terejére, még egyszer, most ellentétes irányban megkavarni, majd végül az őrölt csalánt beleszórni és még egy szót kimondani. Most pedig reménykedhettem, hogy az egész alapból zöldes folyadék átvált kristálytiszta víznek kinéző gyógyfőzetté. Mint egy kamaszlány az elsőbálján úgy néztem, ahogyan fakulni kezdett a főzet, először a tojásszínűre, majd átettszővé, míg végül majdnem teljesen víz lett, csak éppen nagyon zavaros. Majdnem sikerült.

by **Thorhalla** Csüt. 03 Márc. 2016, 00:02

Tanulási idő: 2. hónap, 3. nap (2027. március 3.)
Továbbra is folytattam a tanulmányaimat, amik a gyógyítómágia területén zajlottak, jelenleg éppen a mágikus gyógyitalok fortéját próbáltam, amikor megint sikerült egy kisebb balesetet összehoznom. A sima gyógyító elixír után egy komolyabbat próbáltam összehozni, amit kombinálni kellett a tűzmágiával. Így egyszerre használni mind a gyógyítót, mind a tüzet. Ugyanis sikeresen összehoztam mai napon elsőre a sima gyógyító varázslötyit. Már nem tudtam máshogyan hívni, de legalább sikerült a hosszú közel harminc órás szenvedés meghozta a gyümölcsét. Így nekiláttam egy kicsit komolyabbnak. Azonban ismét sikerült ezáltal balesetet okoznom, mert miért ne, ha már a sima gyógyító elixírt is sikerült felrobbantanom kénes port létrehozva és kórházba juttatnom magamat, akkor miért pont ez menne teljesen könnyedén és simán? Összekészítettem az alapanyagokat, ehhez már egzotikus drágább fűszer, egy láva közelében termett virág, illetve egy ritkafajta kígyó mérge is kellett. A végén még atomrobbanást fogok ezekkel okozni. Az alaplét könnyű volt elkészíteni hozzá, majd jöttek az alapanyagok. A recept szerint felolvastam a kellő varázsszavakat, mondatokat hozzá. Az elején még minden jól ment, majd ahogyan a tűzközelben nőtt virágot is hozzáadtam és ezúttal a tűzmágiát mondtam el történt meg a baj. Úgy tűnt, hogy kicsit sok virágot adtam hozzá, vagy a mágia volt túl erős, de az egész tál remegni és sípolni kezdett előttem. Már ekkor tudtam, hogy fel fog robbanni az egész. Amilyen gyorsan csak tudtam felpattantam a helyemről, ilyenkor örültem volna, ha van defenzív mágiám és védőmezőt tudok húzni a robbanni készülő dolgok köré, de most ezt nem tudtam megtenni. Amint talpon voltam rohanni kezdtem az ajtó felé, már csak két lépés választott el,amikor meghallottam a robbanás zaját, az pedig teljes mértékben hátba kapott és elvesztettem az eszméletemet.

//Bővebb információk: Steph előtörténetének topicjában.//
//Folytatás: Heven//

by **April** Szer. 26 Júl. 2017, 16:09

Öt év hosszú idő. Ennyi telt azóta, hogy utoljára itt jártam. Na jó, ez kamu, a héten már voltam itt, de sokkal drámaibb így a hatás, mert akkor csak beugrottam, megmondtam Víziónak, hogy vissza akarok költözni, ő meg úgy tett, mintha el sem mentem volna, és közölte, hogy ki kellett dobnia a cuccokat a hűtömből, mert lejárt a a mirelit (!) kaja. Azt persze szintén közölte, hogy a hűtömmel együtt a lakásomat is bekebelezte egy óriási szörnyeteg, amit csak Miller rezidenciának neveznek manapság. Több emeletnyi rész lett átalakítva az épületből, de szerencsére van benne nekem is hely. Na mindegy, szóval nem volt szerencsém találkozni a ház urával és úrnőjével, most viszont ennek is eljött az ideje.

Gunnartól már elköszöntem, mert próbára kellett mennie, az új lemezüket alakítgatják, és a világért sem akarnám, hogy miattam kelljen elhalasztani a koncertjüket. Főleg, hogy minden helyszínen ott leszek, és a backstage-ből fogom végigcsápolni őket, arra mérget vehet. Szóval egyedül érkeztem taxival a Pegazus főépület elé. Lifttel megyek fel a Miller szintek egyikére, ahol remélhetőleg már vár engem valaki.

-Hahó! Van itt valaki? Hazajöttem! - Szólalok meg az ajtónál, miután bekopogok. Haza, bizony, itthon vagyok. Itthonabb már nem is lehetnék. Nem sírunk! Nem! Na, menni fog, ez az!

by **Thorhalla** Csüt. 27 Júl. 2017, 00:00

Előtörténet:
LINK

Kaland:
Hazatérés

dr. Stephanie Miller

WAND igazgató, Bosszú Angyal, Főmágus

Játékostárs(ak) neve: April Cinnamon

//Előzmény: Heven//

Ahhoz, hogy April a feljutott a szintre Víziónak külön kellett mindezt engedélyeznie, hiszen csak ő tudja engedni, hogyha valamelyik Miller engedte mindezt, különben csak biometrikus azonosítóval tudta volna megtenni, és a nőnek nincs egyezése. De mire felért az emeletre megszólalnia sem kellett, mert ahogy kinyílt a liftajtó Steph már ott várta a barátnőjét.
Nem is tudom, hogy milyen megfontolásból, de a mai napra kivettem egy szabadnapot, eléggé hosszúak és fárasztóak voltak a napok, főleg, hogy odakint a nyári hőség is tombolt, így rám is rámfért egy kis pihenés, főleg, hogy ennyi gyerek is itt rohangált. Haley és Hope már nyolc évesek elmúltak, félelmetes volt, hogy miként rohant az idő. Ingrid karácsonykor lesz hét, Yrsa és Aesa idén lesznek három évesek és Herja csak pár hónapos. Ha nem lenne itt Doreen, akkor már régen nem bírtam volna ezt. És most még a nyolc éves Fonn és Asvald is itt voltak, mert Einar elhozta őket. Lehet, hogy bent az irodámban többet pihentem volna, mint itt. Bár szerencsére a gyerekhad fent volt a játékszobában, így egy kis csönd volt idelent; Freyja és Winter sem kergették egymást. Már majdnem elbóbiskoltam, amikor Vízió hangja zavart fel. Elsőre azt hittem, hogy csak álmodtam a kérdést, de aztán újra megismételte, a szemeim felpattantak. April?! Mikor jött el Attilanról? Persze engedtem, hogy felengedje a szintre és gyorsan siettem is lifthez. Amint kinyílt az ajtó és megláttam Aprilt, azt sem hagytam, hogy kijöjjön a liftből én léptem oda és öleltem meg, hogyha engedte és nem lépett el, vagy tolt el.
- El sem tudom mondani, hogy mennyire örülök, hogy itt látlak! – mondtam.
Ha megtudtam ölelni, akkor jó tíz-húsz másodpercig öleltem, csak utána engedem és húzódok hátra.
- De jól nézel ki – dicsértem meg. – Gyere be, bocsáss meg a korábbi lakásodat és az itt levők is átalakításra kerültek. De remélem tetszeni fog az átalakítás, amit végeztünk. Miért nem szóltál, hogy jössz? Ha tudom, akkor már berendeztem volna az egyik vendéglakást neked.
Igazából annyira meglepődtem, hogy fel sem tettem az egyik legfontosabb kérdést…
- Gyere be, kérsz valamit enni, vagy inni? – kérdeztem.
Közben kissé odébb álltam és a kezemmel mutattam, hogy menjen csak előre. Egy rövidke folyosón kellett átmenni ahhoz, hogy meg is érkezzünk a hatalmas központi csarnokrészbe, ahonnan a lakás minden pontjára el lehet jutni.

felszereléslista:

by **April** Csüt. 27 Júl. 2017, 11:35

Azt hiszem, a tüdőmből minden kiszorító érzésből ítélve biztosan kijelenthetem, hogy ma itthon van Steph.

-Neked is szia! - Préselem ki magamból, aztán hagyom szétáradni a testemben a jóleső érzést, én is átkarolom a barátnőmet, és hosszan öleljük egymást. Mikor végül elenged, láthatja, hogy arcomon akkora vigyor húzódik, amit valószínűleg nagyon rég nem látott rajtam. A pazar külsőmet rögtön meg is dícséri, bár azt nem hiszem, hogy összerakta volna már a képet, de majd később elmondom neki, hogy a 21 az új 31.

-Köszi, te is remekül festesz, a helyről meg már nem is beszélve. Egy hete erre jártam, de nem voltatok itthon, csak Vízióval találkoztam, és mondta, hogy a lakások egy "picit" átalakultak.

Követem a lakásba, házba, lakosztályba, akármibe, és amikor meglátom a nappalit, vagy előszobát, vagy mittudomén, CSARNOKOT, amivé alakult ez a hely, hát kis híján leesik az állam.

-Nem rég ettem, köszi, de egy kóla jólesne. Amúgy szóltam volna, de sajnos lemerült a mobilom Asgardon, Attilanon meg tökre más a konnektor... - Viccelelem el a dolgot, és közben még mindig a szememet legeltetem a helyiség különböző csodáin. - Különben is, még egy hete sincs, hogy visszajöttem a Földre, azóta Gunnarnál voltam. Ja igen, ha nem gond, a vendéglakás két személyre kéne... - Sokatmondóan nézek Stephre, és a vigyort még mindig nem lehet lemosni az arcomról.

-Úúúúúristen, annyi mindent kell elmondanom. Vagy hát nem is olyan sokat, inkább csak nagy dolgokat. HATALMAS dolgokat. Na jó, a kóla talán mégse jó ötlet, így is mindjárt szívrohamot kapok az izgalomtól. Legyen inkább valami nyugtató zöld tea. De még nem, először gyere ide még egy ölelésre, az előzőnek lemaradtam az elejéről!

Ezúttal én rohanom le őt, és ölelgetem hosszan.

-Hiányoztál. Hiányzott New York, és az emberek, és a boltok, és a kaja, és minden, de legjobban ez hiányzott. Hazajönni! - Magyarázom még mindig ölelgetve őt, aztán lassan elengedem, és kitörlök egy majdnem könnyet a szememből. NEM-SÍ-RUNK! Ez parancs!

by **Thorhalla** Pént. 28 Júl. 2017, 00:00

Előtörténet:
LINK

Kaland:
Hazatérés

dr. Stephanie Miller

WAND igazgató, Bosszú Angyal, Főmágus

Játékostárs(ak) neve: April Cinnamon

Nagyon örültem, amikor a mosolyt láttam az arcán, idejét nem tudtam, hogy mikor volt ez utoljára. Még nem láttam magam a tükörben ma, így nem mondhattam biztosra, hogy nem-e hazudott akkorát, hogy mindjárt ránk szakad a plafon.
- Ha a karikás szemeket nem vesszük és az összeborzolt hajat, akkor köszönöm – nevettem fel.
Azt nem tettem hozzá, hogyha azt nézzük, hogy a negyedik gyerek után vagyok, akkor tényleg jól tartom magam. Főleg, hogy ő Herja-ról nem is tudott egyelőre, sem arról, hogy vele is terhes voltam. Ami teljesen véletlenül jött nem is terveztük őt, a képessége pedig egy kívülállónak ijesztő is lehet. Egyelőre túl jó volt a kedve és nem akartam máris elrontani azt. Elmosolyodtam a reakción, amikor a csarnokot meglátta, ami a szint hátralevő részéig tartott. Én már teljesen megszoktam és imádtam a lakásunkat, de ő is olyan reakciót adott erre, mint a többség, aki meglátja. Márpedig nem volt túlságosan sok látogatónk.
- Örülök, hogy tetszik, azt hittem, hogy megőszülök mire mindennel kész lettünk, pedig tudod, hogy már nem tudok megőszülni – mosolyogtam. – Kóla rendben.
Egy picit anyáskodva, szúrós szemmel pillantottam rá, amikor a konnektorról beszélt, aztán, hogy lemerült a telefonja. Mintha nem mehettem volna bármikor Asgardra, vagy nem írhatott volna kézzel írt levelet. Lelkesen bólintottam arra, két személyre kér, Gunnar úgyis mindig itt volt szinte, amikor a Földön volt. Nekem lényegében az unokatestvérem, Jonnal is jóban van nagyon, ami abból a tekintetből nem nehéz, hogy Einar legjobb barátja is. Csak a szokásos családi dolgok a köreinkben.
- Tudom, Gunnar árulkodott – mosolyogtam. – Vagyis nem ő… Einar. Gunnar csak tőle kért kimenőt miattad, tudod, hogy Einar tanácsadója azon felül, hogy… hogy ne tudnád, hiszen a szeretőd.
Bólintottam a zöld teára is, már indultam volna és hívtam volna őt is, amikor még egy ölelésre visszahívott. Örömmel viszonoztam ezt is és én is kissé a sírás határán voltam örömömben és végül éreztem, ahogyan a könnyek végigperegtek az arcomon.
- Nekem nehezebb – mondtam és végül csak ki – Az átkozott hormonok… bocsánat!
Ha elengedett, akkor megfordultam és kifújtam az orrom és letöröltem a kezeimmel az arcomat.
- Gyere, szerezzünk neked zöld teát – mondtam.
Arra a részre vezettem, ahol korábban a lakásunk volt, ez a rész ismerős lehetett neki, olyan sokat nem változott, a konyha részre mentem, ami igaz nagyobb lett, feltettem egy adag vizet főni és előszedtem a tea filtereket is.
- Nekem is olyan sok mesélni valóm lesz, de kezd te – kértem.

felszereléslista:

by **April** Pént. 28 Júl. 2017, 09:40

Az ölelések után követem a konyhába Stephet, és leülk egy székre, míg ő a vizet teszi fel forrni.

-Először is: Gunnar nem a szeretőm! - Ezzel felemelem a kezemet, amin még mindig, már megint, szóval most is ott van a gyűrű. - Gunnar a férjem, még mindig, vagy már megint, nem tudom, te asgardi vagy földi rendszer szerint nézed. Eljött hozzám, amikor... Szóval meglátogatott, és együtt visszamentünk Asgardra a gyermekünk sírjához, és... Beszélgettünk, jó sokat. Már egy ideje ért bennem az elhatározás, hogy visszatérek a "normális" életemhez, visszajövök New Yorkba, és végleg felhagyok a remeteséggel meg a bújkálással. Tudom, hogy veszélyes dolog, és nem lesz egyszerű, de van egy asgardi férjem, egy főmágus legjobb barátnőm, és egy mesterséges intelligencia portásom, szóval úgy érzem, egész jól be vagyok biztosítva.

A teafilterek közül kiválasztok egy szimpatikusat közben, ahogy sorolom a "normális" életem körülményeit. Na igen, ez még ezen a helyen sem mindenkinek megszokott, de minden családi bajommal együtt azért elég szerencsés vagyok a barátaim tekintetében.

-Hé, te azt mondtad az előbb, hogy hormonok? Csak nem azt akarod mondani, hogy... Stephani Miller, ugye nem arra utalsz, hogy megint terhes vagy, és nekem nem szóltál róla?! - Kérdem teljesen ledöbbenve a lehetőségtől, és akkora szemeket meresztek, hogy ha a kis Timmy belesne, még Lassie sem hallaná a kiabálását, hogy segítséget hívjon.

by **Thorhalla** Szomb. 29 Júl. 2017, 00:00

Előtörténet:
LINK

Kaland:
Hazatérés

dr. Stephanie Miller

WAND igazgató, Bosszú Angyal, Főmágus

Játékostárs(ak) neve: April Cinnamon

Elmosolyodtam April érvelésén, amikor felmutatta a gyűrűt.
- Már megint – mondtam. – Nekem tudod, hogy az az egyszerűbb.
Közel ötszáz évnyi emlékkel a fejemben még szép, hogy az volt egyszerűbb, még ha ez sokaknak szokatlan is volt. Bólintottam arra, hogy hol is voltak, igen most volt ez az időpont, ami nagyon fájdalmas lehetett neki. Nem tudom elképzelni, hogy miként élném meg, ha valamelyik gyermekemet elveszteném, igaz az a tény legalább vigasztalna, hogy Odinhoz, vagy Hela-hoz kerülnének és bármikor láthatnám őket. Azon a részen nem tudtam nem mosolyogni és nem a fejemet ingatni, hogy még mindig azon aggódik, hogy az apja keze meddig elér. Azt hiszem, hogy itt van az ideje annak, hogy felvilágosítsam.
- Apádnak szerintem bármilyen más gondja nagyobb, mint az, hogy te hol vagy. Eléggé kimaradtál a földi dolgokból, de így nem tudod, hogy a világ szinte összes maffiája elesett, ha hinni lehet a pletykáknak, akkor csak New York tartja magát, de ők is elzárkóztak. Van egy szervezet, az Orvgyilkosok Ligája, ők kaparintották meg a teljes maffiát. Még a triád és az orosz maffia is elhullott hazai terepen! Így a családod szinte biztosan a túlélésért küzd.
Kivártam, hogy mit is mond erre, majd ismét mosolyogva feleltem.
- Nagyon örülök, hogy nem bujkálsz tovább, hanem visszatérsz az életbe.
Közben a víz is felforrt, így egy nagyobb porcelánborítású bögrét vettem elő Aprilnek és töltöttem bele a vízből. A hűtőből kivettem magamnak gyümölcslevet és édesítőszert is hoztam, majd leültem April mellé az egyik székre és töltöttem a gyümölcsléből.
- Nem, nem vagyok terhes, már – feleltem kissé elpirulva. – Április közepén született meg Herja. Így igen, már hat rosszcsont leányzó van itt rajtam kívül. Igaz éppen itt van Asvald és Fonn is… fent vannak az emelten mind a nyolcan… még belegondolni is szörnyű, ahogyan szétszedik a házat Freyja-val a beszélő macskámmal és póniló nagyságú farkassal Winterrel… igaz a méreteit nem kell ecsetelnem, hiszen Winter egyik testvérét Gunnar kapta, így tudod mekkorák ezek a farkasok…
Itt kissé zavartan pillantottam fel, még nem is tudta…
- Ha majd látod a gyerekeket… majd ne lepődj meg – igyekeztem nem túl vészjósló lenni, remélem sikerült.

felszereléslista:

by **April** Hétf. 31 Júl. 2017, 11:35

Steph felvilágosítása zene füleimnek. Nincs is annál jobb, mint azt hallani, hogy az apám és az egész családom el van foglalva a saját mocskos játékával. Amíg egymást tépik a bűnözők, nem marad majd idejük velem foglalkozni, és ha van egy kis szerencsém, akkor addig marakodnak, míg az egész birodalomuk kártyavárként dől össze. Volt idő, mikor hiába utáltam a családom üzleti ügyeit, rájuk voltam szorulva, és nem kívántam a vesztüket. Sőt, egy időben még örültem is neki, és kihasználtam a lehetőségeket. De ezek az idők elmúltak, jobb társaságba kerültem, olyan barátaim lettek, akik mellett könnyen távol tudtam tartani magam az apám üzelmeitől. Úgy sóhajtok most fel, mint akinek nagy kő esett le a szívéről.

-Vigyázz, mert ha ilyen jó hírekkel bombázol, újabb ölelések járnak.

Közben elkészítem a teámat, és hallgatom, ahogy Steph lazán beszámol arról, hogy újabb gyereket pottyantott a világra, és én erről nem is tudtam. Oké, ritkán láttuk eddig egymást, nem tűnt fel a hasa, talán nem akart felizgatni ilyen dolgokkal, vagy az orrom alá dörgölni azok után... Szóval tök érthető.

-Szóval hat! És még emellé kettő kölcsönbe... Hát nem tudom, hogy vagy képes bírni ezt ép ésszel, és alvással.

A beszélő macskára és a hatalmas farkasra már fel sem vonom a szemöldököm, ezek szokásos dolgok asgardi körökben, főleg, hogy a farkasos résszel még találkozni is volt szerencsém sajnos.

-Oké, eddig egyáltalán nem érdekeltek volna a gyerekeid, de most már felcsigáztál, látnom kell őket - viccelődök vigyorogva, miközben majd kiugrom a bőrömből. Tényleg túl sok az izgalom, jó választás volt a zöld tea.

-De nem kell rögtön felrohannunk, gondolom örülsz, hogy végre elvannak magukban, és van egy kis időd leülni nyugodtan. Teázzunk, gyümölcslevezzünk, aztán majd felmegyünk, és halálra puszilom az összes keresztlányomat - teszem még hozzá, és kevergetni kezdem a filtert a teában.

-Minden rendben ment a szülésnél és terhesség alatt? Úristen, úgy kérdezem tőled, mint egy vadidegentől, tényleg enynire ritkán találkoztunk? És ha belegondolok, hogy a kicsikről csak fényképet láttam évekig! Azt se fogják tudni, hogy ki vagyok.

by **Thorhalla** Kedd 01 Aug. 2017, 00:01

Előtörténet:
LINK

Kaland:
Hazatérés

dr. Stephanie Miller

WAND igazgató, Bosszú Angyal, Főmágus

Játékostárs(ak) neve: April Cinnamon

Úgy tűnt számomra, hogy a lehető legjobban reagálta le azt, hogy a családja nagyon nagy bajban van. A szavai végén még fel is nevettem, tényleg jó volt látni, hogy újra jó kedve van ennyi idő után.
- Állok az újabb ölelések elébe – feleltem szélesen mosolyogva.
Bólintottam, hogy hat darab, rendben ebből négy saját termés, a másik kettő is, de ők picit máshogy, de attól még ők is sajátok, ahogyan a fiúk is, de ők meg mégjobban máshogy. A lényeg, hogy DNS szempontjából mind a nyolcan vérszerinti testvérek, még akkor is, hogyha nem kicsit bonyolult a helyzet.
- Doreen nagyon sokat segít és az is, hogy már Olaf is visszatért közénk, fiatalon és fitten – mosolyogtam. – Szerencsére helyretudtam hozni az Apokalipszis által okozott károkat és így újra önmaga, csak éppen fiatal testben.
Az a mutatvány az isteneknek hála sikerült, ahogyan Tao esetében is. Ismét szélesen mosolyodtam el, ahogyan az került szóba, hogy majd szeretné látni a gyereket, majd a terhességre is rákérdezett. Azt ő is tudta, hogy az ikreknél komplikációk voltak, nem vagyok túl magas, sem pedig széles, plusz a lányok is farfekvésesek voltak, így császárra volt szükség, de semmi komolyabb. Végül a narancsléivás közben bólogattam.
- Igen, most minden rendben volt, semmi komplikáció – mondtam. – Hála a gyógyító mágiámnak másnapra már nem is látszott, hogy szültem volna. Se terhességi csík, se megereszkedett mellek, vagy has. Igen, ennyire ritkán találkoztunk az elmú…
Ebben a pillanatban egy villanás zavarta meg a beszélgetésünket. Ki tudott ide beteleportálni? Már álltam is fel idegesen a kezemben láthatóan mágikus energiák gyűltek, amikor megláttam, hogy ki érkezett meg, ki állt a csarnokban jelen pillanatban April-nek háttal. Azonnal lefagytam, mi az oka annak, hogy ő itt van? Láthatóan remegni kezdtem és az amúgy is hófehér, sápadt bőröm méginkább az lett. Olyan lehettem, mint aki kísértetet lát…

a nő:

- Ú… úrnőm?! – szólítottam meg.
Ugye nem Jon, ugye nem ő az… nem, nem lehet, ő nem oda kerülne, hanem Valhalla-ba, mi történt, hogy ő itt volt?

//Ha gondolod April e is megismerheti azok alapján, amit hallott róla, amíg Asgardon volt April. És igen, Hela az személyesen Very Happy

//

felszereléslista:

by **April** Kedd 01 Aug. 2017, 15:34

Mosolyogva bólintok az Olafról szóló megjegyzésre, emlékszem a hírekre arról, hogy Olaf és a korábbi polgármester, aki még Easwood előtt volt, Mr Tao is Stephnek köszönhette, hogy megszabadult az agymosástól. Kemény dolog lehet továbbélni az életedet úgy, hogy tudod: Apokalipszis lovasaként szörnyű dolgokat tettél. Még ha nem is önszántából csinálta, ez nem semmi.

Arra egy kicsit irigykedve mosolygok, hogy a terhességek és a szülések semmilyen hatással nem voltak a testére. Nem azért, mert az én testem olyan öreges lenne, 21 vagyok 31 évesen, szóval ilyen szempontból panaszra semmi okom. A fájó pont nyilván a szülés, a gyereknevelés, a problémamentes szülői élet. Azok után, ami történt, nem hisem, hogy valaha is újra teherbe akarnék esni.

Mielőtt viszont befejezné a mondatot Steph, elakad a szava, mert valaki egy villanással teleportál ide. Nem vagyok egy nagy mágikus guru, de azt még én is tudom, hogy ez a hely az egyik legvédettebb ház a világon, ha illetéktelen behatolókról van szó. Szóval akárki is van itt, az vagy szívesen látott vendég, vagy a képességei meghaladják Vízió és a legfőbb mágus erejét.

-Hela?! - Szalad ki a számon talán kicsit hangosabban, mint illene. Találkoztam egyszer Helaval, de mint kiderült, az Loki volt álcázva. Azon kívül csak képeket láttam róla, és meséltek is róla, amikor Asgardon voltam. Persze ott nem ilyen szerkóban volt egyik alkalommal sem, de azért felismerhető, főleg, hogy Steph is úrnőnek szólítja, ami elég kevesekre igaz. Felállok a székből, és értetlen tekintettel nézek Stephre.

-Ki halt meg? - Kérdem tőle, mert gyanítom, hogy Hela úgysem nagyon fog szóra méltatni. Rövid asgardi életem során megszoktam, hogy a legtöbb isten keresztülnéz a halandókon.

by **Thorhalla** Szer. 02 Aug. 2017, 00:03

Előtörténet:
LINK

Kaland:
Hazatérés

dr. Stephanie Miller

WAND igazgató, Bosszú Angyal, Főmágus

Játékostárs(ak) neve: April Cinnamon

A jó és kellemes beszélgetés igencsak hamar megtört, amikor a nővérem, féltestvérem megérkezett csak úgy puff bejelentés nélkül. Nagyon kevesen vannak, akik csak így képesek a védőpajzsaimon áttörni, vagy bejutni, ő az egyik volt. Továbbra is nagyon, de nagyon rossz érzésem volt, féltem, hogy valamelyik szerettemnek baja esett és azért jött el személyesen. A kérdésre, hogy ki halt meg a legnagyobb meglepetésemre csak legyintett és elmosolyodott.
< - Senki sem halt meg, aki érintene – felelte. – Meg sem látogathatom a húgomat? >
Megkönnyebbültem a szavain, így leengedtem a kezemet és a fakóságom is némileg visszatért. Már amennyire lehet, főleg, hogy a hangja így is teljesen síron túli és ijesztő. Vajon meg kellett volna kérdeznem, hogy látni szeretné-e az unokahúgait, hiszen családtagok voltak ők is.
< - Nem arról vagy híres úrnőm, hogy nagyon elhagyd Hel-t. miért érkeztél? – érdeklődtem. >
- Nem halt meg senki sem – mondtam már nyugodtabban, fellélegezve, angolul.
Azonban az nem hagyott továbbra sem nyugodni, hogy mégis mit keresett itt. Nagyon reméltem, hogy minderre is választ fog adni. Ám ekkor leesett, hogy itt voltak az ikrek, nem az enyémek, a fiúk. Az egyik valamikor át fogja venni a helyét, hogyha Hela úgy dönt, hogy visszavonul attól, amit csinál. Úgy tudtam, hogy látogatja őket is Asgardon. Akkor lehet, hogy ezért jött, de mint kiderült óriásit tévedtem.
< - A halandóhoz érkeztem – mondta. >
Ó! Akkor engem e szerint a lelkem miatt nem annak tekint. Nem tudom, hogy ez most jó pont volt-e, vagy pedig nem.
- Hozzád jött April – néztem rá a barátnőmre.
És ekkor a legnagyobb megdöbbenésemre a nővérem angolul szólalt meg.
- Valakit be akarok mutatni neked, a férjed s Einar kérésének teszek eleget, hisz mindketten kitűnően szolgáltak a túlvilágon. Mindketten velem fogtok jönni.

felszereléslista:

by **April** Szer. 02 Aug. 2017, 15:06

Nem lep meg, hogy a beszélgetés asgardi nyelven kezdődik, és Hela szavaira kicsit meg is könnyebbülök. Steph valószínűleg megszokásból fordítani kezd nekem, és ő is elmondja, hogy mindenki biztonságban van a szeretteink közül.

<-Vágom - válaszolok kicsit zavartan még mindig.>

Jah, két év alatt elég jól megtanultam asgardi nyelven. Az a szerencsém ezzel a nyelvvel, hogy mindenki kimérten és fennségesen beszél, lassan és tagoltan, így könnyű kezdőként is megérteni az anyanyelvi szinten beszélőket. Aztán persze pont ez a fennségesség is a hátránya, mert szeretik cirádásan kifejezni magukat az asgardiak. Szerencsére most egyszerű szókincset használnak, szóval nem lesz gond.

-A férjem és Einar? - Kérdezek vissza bugyuta módon, most épp megint angolul, mert úgy tűnik, Hela inkább ezt preferálja.

<-Öhm, köszönöm, Hela úrnő - válaszolok végül, mikor észbe kapok, és asgardira váltok, mert ha valakinek érdemes imponálni, akkor az a halál.>

Azt ugyan nem tudom, hogy kihez fog vinni, és azt sem, hogy hová, de az már önmagában megnyugtató, hogy Steph is velem jön. Nem szívesen maradnék egyedül Helával, bár az biztos, hogy nincs tőle félnivalóm. Túlságosan apró porszem vagyok az ő szemében, hogy része legyek bármilyen tervének. Ez a szívesség is elég kellemetlen lehet neki, esetleg egyenesen megalázó, de végülis Einar és Gunnar kérte meg rá, szóval így talán nem olyan ciki, hogy egy halandót kell pesztrálnia.

<-Részemről indulhatunk - jelentem ki, és ösztönösen a zsebemben lévő mobilra csúszik a kezem, mintha fontos lenne, hogy nálam legyen ott, ahová megyünk. Más meg persze úgy sincs nálam.>

-A gyerekek rendben lesznek? - Fordulok még Steph-hez, mert hát ő is jön, és hat gyerek van a házban. Persze, vannak dajkák is hozzá, de akkor is.

by **Thorhalla** Csüt. 03 Aug. 2017, 09:31

Előtörténet:
LINK

Kaland:
Hazatérés

dr. Stephanie Miller

WAND igazgató, Bosszú Angyal, Főmágus

Játékostárs(ak) neve: April Cinnamon

Az első ijedtségemben el is felejtettem, hogy April megtanulta az asgardi nyelvet, amíg ott élt. Szóval April miatt jött, meg Einar és Gunnar. Mind a ketten elég sok időt töltöttek Hela-nál, igaz főleg akkor, amikor éppen Loki volt a bőrében, de még előtte is. Bólintottam arra, hogy velük megyek, nem mintha olyan nagyon nemet lehetne mondani a Halál istennőjének. April kérdésére is bólogatni kezdtem.
- Igen, a gyerekekkel minden rendben lesz, ott van velük Doreen és Olaf is – mondtam.
Hela-nak ennyi elég is volt, mert csettintett egyet és máris a villanás után egy a kinti forróság után hűvös fjordban találtuk magunkat, de azért látszott az is, hogy immáron Helheim-ben vagyunk, a túlvilágon.

//Folytatás: Helheim//

felszereléslista:

by **April** Csüt. 31 Aug. 2017, 15:27

Miután elköszönök Aistlirtól, még gyorsan előkapom a telefonomat, és nyomok egy fényképet róla, már ha működik egyáltalán a telóm ott. Aztán elindulok kifelé a kertből Steph-fel, és még vagy tízszer nézek vissza, és integetek a fiamnak. Nem tudom, melyik az utolsó pillanat, amikor még látom ma, és persze bármikor visszajöhetek elvileg, mégis magamba akarom zárni az összes emléket róla.

-Igen, én is úgy látom, hogy megkedvelt. Asszem egész jól kijöttünk. Jófej gyerek, földi szemmel nézve persze furcsa, de értelmes, helyén van az esze és a szíve is. Jó nevelést kapott - teszem még hozzá elmosolyodva, ahogy Stephre nézek.

Ahogy elindulunk felfelé a dombra, már kezdenék panaszkodni, hogy mi a fenének kell ezt még megmászni, mikor lefelé is majdnem kitörtük a nyakunkat, de akkor...

-Na így sokkal kényelmesebb - állapítom meg, ahogy visszatérünk Midgardra.

Előveszem a telefonomat a zsebemből, hogy megnézzem, mennyi lehet az idő, de közben azon gondolkodom, hogy vajon járt-e az óra, amíg Helheimben voltam.

-Vízió, megjöttünk! Meddig voltunk távol? Hiányoztunk valakinek közben?

Még ha észre is vették, hogy Steph nincs itthon, Vízió gondolom tájékoztatott mindenkit róla, hogy kiruccantunk a halál istennőjével a túlvilágra, és ettől mindenki megnyugodott... Hehe.

by **Thorhalla** Pént. 01 Szept. 2017, 00:00

Előtörténet:
LINK

Kaland:
Hazatérés

dr. Stephanie Miller

WAND igazgató, Bosszú Angyal, Főmágus

Játékostárs(ak) neve: April Cinnamon és Hela

//Előzmény: Helheim//

A villanás után mind a két nő ugyanabban a helyzetben találta magát, ahol azelőtt voltak, hogy Hela megjelent volna a helységben. Ott ültek a konyha résznél a forró, gőzölgő tea, illetve a hideg narancslé előtt. Ahogyan April elővette az órát, ugyanazt az időt mutatta, mint korábban, órákkal ezelőtt. Kintről a nap is ugyanúgy sütött, mint amikor a nő megérkezett Steph-ékhez.
Egy pillanatra furcsa volt az egész, hogy ültünk, figyeltem, ahogyan April elővette a telefonját, majd Víziót szólította meg. Ezen elmosolyodtam, mégsem várhattuk, hogy ő figyeljen itt is mindent, így nem is volt ez a dolga, volt másik MI itt, aki „robotolt” test nélkül.
- Nem Vízió van a lakásban, ő csak veszély esetén kapcsol be. Rendszer, válaszolj April-nek – mondtam.
- A kérdés nem értelmezhető, mindvégig a konyhában voltak mind a ketten – mondta a semleges hangú gép.
Ezen csak mosolyogva csóváltam a fejemet és a még mindig hideg gyümölcslevembe kortyoltam bele.
- Hela mestere az időmágiának – mondtam mielőtt feltehette volna April a kérdést. – Logikus is a részéről, hogy az érkezése előttre tett minket vissza. Ne kérdezz rá, hogy miként játssza ki a fizika törvényeit. Legyen annyi elég, hogy varázslat. De szerintem idd a teádat mielőtt kihűlne.
Még kíváncsi voltam, hogy kér-e bele tejet, mézet, cukrot, vagy bármi mást, ha igen, akkor azonnal hozom is neki ezeket.

felszereléslista:

by **April** Pént. 01 Szept. 2017, 14:48

Egy pillanatra megpróbálnám végiggondolni, hogy miként küldhet vissza minket az időben a saját helyünkre Hela úgy, hogy közben nem veszítjük el az emlékeinket, és nem jön értünk újra Hela. De aztán rájövök, hogy a túl késő van a paradoxonokhoz, vagy legalábbis én túl fáradt vagyok hozzá.

-Ha kihűlne a teám, legfeljebb visszaküldöm az időben, amikor még forró volt - vélekedek a teába bambulva, és azon gondolkodom, hogy tulajdonképpen talán meg is tudnám csinálni, hogy "fiatalítom" a teát. Az én képességem nem tér el sokban ettől.

Mindenféle extra adalékanyag nélkül veszem magamhoz a teát, a zöld teát nem érdemes elrontani ízesítőkkel. Szürcsölve kortyolgatok belőle, de még nagyon meleg.

-Most azon gondolkodom, hogy dühösnek kéne-e lennem Gunnarra, amiért nem szólt Aistlirről. Végülis az én fiam, jogom lett volna tudni. Másrészről amennyire ki voltam évekig, nem csodálom, hogy nem akart még ezzel a túlvilágos dologgal is fárasztani. De egy jó feleségnek néha hülyeségek miatt is ki kell borulnia, nem? - Kérdem Stephet, akinek azért már egész sok tapasztalata van feleségeskedésben.
Aztán eszeme jut a seregnyi gyerek az emeleten, ahogy játszanak, és fogalmuk sincs róla, hogy mi közben megjártuk a túlvilágot. Vajon milyen játékkal játszana szívesen Aistlir? Mégsem vihetek neki ajándékb egy kardot?!

by **Thorhalla** Szomb. 02 Szept. 2017, 00:01

Előtörténet:
LINK

Kaland:
Hazatérés

dr. Stephanie Miller

WAND igazgató, Bosszú Angyal, Főmágus

Játékostárs(ak) neve: April Cinnamon és Hela

April szavaira elmosolyodtam, nem gondoltam azt, hogy ez ennyire könnyedén menne, mint gondolta.
- Nem hiszem, hogy ez túlságosan biztonságos lenne – mondtam. – Még én sem mertem nekiállni az időmágiát tanulni.
Pontosan tudtam, hogy mit jelent az idővonalakat babrálni, variálni, de Hela képes volt arra, hogy anélkül tegye, hogy bármit befolyásol. Legjobban ennek akkor örültem, így visszamenőleg, amikor Jon-t létrehozta és elintézte, hogy megszülessen a leszármazottai gyermekeként. Igen, nem felejtem el, hogy ő ugyanúgy Einar, ahogyan én Halla. DNS és lélek tekintetében is. A következő kérdésre felkaptam a fejemet, erre hogyan lehet diplomatikusan válaszolni? Mivel a legjobb barátnőm volt, úgy véltem, hogy inkább azt mondom, amit tényleg gondolok és nem fogok kertelni, nem érdemelte volna meg azt.
- Jó ideig látni sem akartad, ne felejtsd el ezt sem – mutattam rá. – Lehet, hogy elmondja, te pedig nem hiszel neki, sírva, összetörve dobod ki a rossz és ízléstelen tréfáért és soha sem jöttök össze, nem tudod meg ezt is. Úgy vélem, hogy ez volt a legjobb, hogy csak most mondta el, amikor újra együtt vagytok és te is teljesen jól vagy hosszú évek után először.
Kicsit aggódva pillantottam rá mindezek után, hogy mit is fog szólni. Nem szerettem volna azt, hogy összevesszünk ezen az apróságon, ami talán annyira apróság, hiszen a fiáról volt szó.
- Szerintem ő is így gondolhatta, vagy még ő sem látogatja olyan régen, csak ugye ott máshogy telik az idő – tettem még hozzá.

felszereléslista:

by Ajánlott tartalom