Stephanie Lyesmith / Tűzvirág

Az eredeti topic

Név: Stephanie Lyesmith
Egyéb neve(i): Steph
Faj: mutáns
Nem: nő
Jellem: gonosz
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: 1991. augusztus 17., Stockholm, Svédország
Kor: 18
Család:
Ingrid Ericcson, anyja él
Low Key Lyesmith; apja, él
Foglalkozás: tanuló
Testmagassága: 175 cm
Testsúlya: 62 kg
Szeme színe: zöld (kontaktlencsével aranysárga)
Haja színe: fekete, őszes tincsekkel
Bőre színe: fehér
Különleges ismertetőjel: az aranysárga szemek (folyamatosan hordott kontaktlencsének hála), és a fekete-szürke haj
Repülési sebesség: -
Egészségi állapot / betegségek: egészséges

Előtörténet:
Nézzük életem történetét, egy újabb ostoba házi feladat, amit meg kell írni, most komolyan kit érdekelnek egy ilyenek egy fiatalnál? Persze, mivel mindig úgy írom ezeket, hogy nem teljesen azt, amit látni akarnak, így hát megint rossz jegyet fogok erre kapni. Egyszer osztályoznák a tehetségemet és nem pedig az ostoba témákat, amiket feladnak. Mindegy, annyira nem fontos ez az egész. És annyit nem ér meg, akkor azt hiszem, hogy ezt a részét bele sem teszem majd a házi feladatomba, majd a naplómnak remek részlete lesz. Szóval az életem kezdete valahol New York-ban kezdődött, ahol anyám iskolába járt annak idején. Cserediák Svédországból. Hogy mit tanult? Igazából teljesen lényegtelen, ugyanis soha sem fejezte be a tanulmányait, mert valami közbejött. Egészen pontosan az a valami az apám volt, majd pedig az együtt töltött éjszaka után én. Most kéne annak a résznek jönnie, hogy meséljek az apámról és mutassam be a családot, de sajnos ez az én esetemben roppant nehéznek bizonyulna. Az apám… ami az illeti, soha sem láttam, rengeteget hallottam róla, noha anyám csak egyetlen egyszer találkozott vele. Végül is talán ez sem számít, még mind a mai napig odavan érte, hogy mennyire jól nézett ki és milyen remek volt az ágyban. Egyetlen képem van róla, az igazat megvallva cukinak cuki ezen a képen, de semmi egyéb. Talán egyszer, ha találkozom vele, akkor majd rendesen megismerhetem. Annyit tudok róla, hogy norvég, legalábbis anyámnak ezt mondta. Az istenit! Mégis ki az az idióta liba, aki egy Low Key Lyesmith nevű alaknak beveszi azt, amit mond?! Az anyám, de ez mellékes. Annyit mesélt még apámról, hogy igen sokat beszélgettek, két északi Európai összetalálkozik egy bárban, ahol az anyám iskola után csaposként és felszolgálóként találkozott. Munka után a Low Key meghívta egy italra, több italra, és igen nem manapság élünk egy ideig még beszélgettek is. Látott már valaki olyan férfit, aki képes órákon át szinte megállás nélkül beszélni úgy, hogy semmit, de semmit se mondjon? Ezen a világon fix, hogy nem! Nos az apám ilyen személy. Én az igazat megvallva politikusnak gondoltam, de sehol sem találtam ilyen személyt, hogy az lenne. Lehet, hogy pusztán egy csaló, igen ez már sokkal valószínűbb. Nos a beszélgetésen túlesve egy igen kellemes éjszakájuk volt, aminek az eredménye én lettem, Stephanie Lyesmith. Ó, a nevem, igen! Soha sem vett a nevére, de a család odahaza Svédországban igen vallásos és hasonlók, így muszáj volt anyámnak ezt a nevet beíratnia a születési anyakönyvi kivonatomba. Pedig az Ericcson mennyivel jobban hangzik, Vörös Erik fiainak, Leif-nek, Thorvald-nak és Thorstein-nek is tökéletesen megfelelt, nos nekem is megfelelt volna. De így hozta az élet. Az éjszaka után az apám eltűnt, és azóta sem hallott róla senki sem. Igazából néha reménykedem, hogy egyszer betoppan és kíváncsi lesz rám, de ki kíváncsi egy rakás szerencsétlenségre? Aki még mutáns is… hát senki sem kíván egy ilyen púpot a hátára. Időnként szeretem azt képzelni, hogy nem egy kis senki, hanem egy nagy ember, valaki, akinek hatalma van és befolyásos személy. Hogy egyszer maga mellé vesz és kiemel ebből a nyomorból, bár erre szinte semmi esélyem sincs…
És akkor el is értem az anyámhoz. Ingrid Ericcson, egy Svédországi rémesen katolikus család egyetlen lánykája négy fivére mellett. Szerencséjére igen hamar ki tudott otthonról szabadulni mielőtt gyorsan hozzáadták volna valakihez, igen a huszadik század második feléről beszélek és nem a középkorról. Eljutott New York-ba, ahol egyetemre járt, talán színésznőnek készült, apámig! Az éjszaka után igen hamar nyilvánvaló lett számára, hogy terhes maradt, nos mivel ezt a család is megtudta így még elvetetni sem tudott, pedig akart, az északi istenek a tanúim rá! Már csak azért sem az az ostoba vallás, amit a nagyszülők próbálnak a nyakadba sulykolni. Hogy is van a mondás? A „ti isteneteket kifeszítették egy keresztre, az enyémnek kalapácsa van, egyéb kérdés?!” Szóval anyám terhesen utazott haza velem, majd pedig odahaza Svédországban szült meg, és a család unszolására apám nevét kaptam. Alig voltam fél éves, amikor visszaköltöztünk New York-ba és nos azóta itt élünk, svéd-amerikai kettős állampolgársággal. Anyám azóta is alkalmi munkákat vállal amellett, hogy titkárnő. Nem épp álmai szakmája, ami miattam nem teljesült, de hát nem én tehettem róla, hogy így alakult az egész. Nem éltünk rossz körülmények között, noha az állapotokat jónak sem lehet nevezni, alsó középosztálybeliek voltunk, szerencsére nem nyomor, bár időnként úgy éreztem. Ahogyan csak lehetett, mivel nem volt pénzünk semmilyen bébi szitterre azonnal be lettem dugva egy bölcsödébe, annyi maradt meg bennem, hogy időnként verekedtem, el-elcsentem mások játékait, eldugtam őket, és persze mindehhez angyali arcot vágtam, mint aki semmiről sem tudott. Időnként naná, hogy lebuktam és büntetésben töltöttem a délutánt, és hasonlók, de igazából nem érdekelt, az óvoda hasonlóképpen telt el, majd pedig jött az iskola.
Anyám eszes gyereknek tartott, okosabb voltam a család többi részénél, egy jó pont ismeretlen apunak, hogy legalább némi észt, kreativitást örököltem tőle. Valahogyan itt jött elő iskolában, hogy hamar be tudok illeszkedni, olyannak tudom magam mutatni, mint aminek látni akartak a többiek. Már ekkoriban is szórakoztam, mint mindig mások érzéseivel. Szerencsémre soha sem voltam az, akit csúfoltak, vagy kiközösítettek, nem egy idő után én diktáltam, hogy kit mikor és hogyan járathatunk le. Mindeközben a tanulmányi eredményeim jók voltak, igaz már iskolába is úgy mentem, hogy tudtam írni és olvasni, meg számolni, így csak unatkoztam. Otthon, amikor nem éppen a „barátaimmal” voltam tanultam magamtól, anyám miatt muszáj volt a svéd nyelvet megtanulnom anyanyelvi szinten, igaz ezt már egészen pici korom óta tanultam, és egy idő után, amikor mesélt apámról akkor nekiláttam a norvégot is tanulni magamtól odahaza szabad időmben, hogyha egyszer eljön értem, akkor büszke legyen, hogy ismerem az ő nyelvét is. Micsoda ostoba és naiv liba voltam, ez egyszerűen rémes. Kedves „barátaimmal”, ahogyan egyre idősebbek lettünk úgy kerültünk mindig egyre nagyobb és nagyobb bajba, ez úgy általános iskolai tanulmányaink végén voltak. Ekkoriban vesztettem el a szüzességemet is, egy teljesen átlagos ficsúr volt a srác, mára rá kellett jönnöm, hogy egy nagy nulla. Igazából kit nem kaptam meg? Akit nem akartam… a társaság nagy része ivott is, drogozott és cigizett, valahogyan egyik része sem vonzott, így ezekből kimaradtam, de a bulikban benne voltam. Káosz, pusztítás, ezek voltak, amik igazán feldobtak, jobban, mint őket bármelyik drog. Igaz többször is elkaptak minket, így a rendőrségen is ismert személy lettem egy idő után.
Anyám próbált rám hatni, de nem sikerült neki. Soha sem tudtam meg, hogy minek gondolt, de hogy olyan mélyen nem voltam, mint a többiek az is biztos. A háttérben meglapuló személy, aki onnan irányítja őket, igen ez voltam én. Míg ők igazából az utcán rontották el az egész életüket én tanultam titokban, ők persze nem tudták, milyen kellemetlen is lett volna, ha kiderül. Lassan nekiláttam írni is, naplót, verseket, egy-egy kisebb írást. Ezek meg is jelentek olykor-olykor szigorúan álnév alatt. Anyám igazából már nem is foglalkozott velem, inni kezdett folyamatosan üvöltöztünk egymással, és igen kevés időt töltöttem odahaza. Pénzre volt szükségem, de odáig nem alacsonyodtam le, hogy a testemet adjam áruba, nem vagyok holmi cafka, hogy ezt tegyem meg, nem. Ennél sokkal jobb módja is volt, kaszinók környékén jártam, könyveket vettem, interneten olvastam, hogy miként működnek a kártyajátékok. Amilyen gyorsan csak tudtam bemagoltam az összes létezőt, a barátaimmal játszottam és szépen lassan, hónapok alatt kitanultam, hogy miként is lehet csalni bennük, hogy ne vegyék észre. Egy idő után már annyira ráálltam erre, hogy mindenben csaltam, hogy teszteljem az ostoba embereket, hogy mindenhol. Ebből szereztem magamnak pénzt, kártyán való csalásból, hogy ruhákat, könyveket és egyebeket, amik kellettek. Középiskolába kerültem, egy igen jó helyre, igazából nem kellett volna csalnom, de mivel ekkoriban úgyis benne voltam, hogy sikerült megszereznem a vizsga feladatsort és így elsők között kerültem be a helyre. Ösztöndíjat kaptam, noha nem sokáig élvezhettem, mert amikor kiderült, hogy általános iskolai baráti köröm miatt rendőrségi ügyeim is voltak visszavonták. Ez az én formám.
Ennek ellenére végre magam mögött hagyhattam azt a társaságot, és tovább folytathattam, amit elkezdtem, jó eredményeket akartam, hogy végre kitörhessek az ostoba és idióta emberek közül és ekkoriban noha már tudtam, hogy teljesen felesleges, de szerettem volna egyre jobban, hogy különleges legyek, hogy valamiben más, mint az átlag, hogy az apámmal lehessek, nem érdekelve, hogy milyen személy is lehet ő. Inkább foglalkoztam azzal, ami érdekelt, történelem és mitológiák. Minden lehető anyagot megvettem, amire volt pénzem, kikölcsönöztem és leszedtem internetről. Egyik este… mintegy fél évvel ezelőtt körübelül. Olvastam valamit, északi mitológiával kapcsolatban és igen furcsa álmom volt. álmomban hatalmas több méter magas farkasok, Fenrir fattyai üldöztek, Jörmungand-dal, a Midgard kígyóval egyetemben a távolban pedig női testvérük Hela nevetett rajtam. Egyszerre csaptak le rám mindannyian, majd pedig én odahaza sikoltva ébredtem fel, pár pillanatig reszketve feküdtem az ágyamban, majd pedig éreztem, hogy forróság vesz körbe. Körülöttem minden lángolt az ágyam, a szőnyegem és lassan a bútorok is. Ismét felsikoltottam ezúttal rémülten, majd kirohantam a szobából, fogalmam sincs, hogy mióta éghetett odabenn minden, mert a szomszéd már rontott is be hozzánk, önkéntes tűzoltó és a szobámban oltani kezdett mindent haboltóval. Semmit sem találtak a szakértők, hogy mitől lehetett ez, én pedig nem tudtam. Egy idő után tűnt fel, hogyha ijedt vagyok, félek vagy hasonló heves érzelem tör rám, a kezeimben tűz jelenik meg, ami engem nem sért és nem éget. Ez okozta volna a tüzet? Mélyen hallgattam erről ez esetről, senkinek sem beszéltem róla, hanem éltem tovább a megszokott, csalós, manipulálós életemet, néhány cikkel iskola újságban is megjelent. Úgy tűnt, hogy végre sikerül mindent a megszokott kerékvágásba hoznom. Megkaptam, amit akartam, hogy különlegesebb legyek, mint mindenki más, most már jogosan nézhettem le a többi embert, mert igenis több voltam náluk…
Az utolsó otthon töltött napomon gyakorolgattam, hogy sikerül-e a tüzeket újra megidéznem, vagy mit is kell vele csinálni, amikor sikerült anyám betoppant nappaliba. Döbbenten néztem rá, majd dühösen vicsorogtam rá, nem kellett volna hazajönnie késő estig. Láttam a háta mögött, hogy egy férfival van, a francba! Hatalmas veszekedés lett az egész jelenet láttán, én nem fűztem ahhoz semmit sem hozzá, hogy mit látott és mit nem. Elzavart, úgy néztem rá, mintha pofon csapott volna, de ha ez kell neki, elmegyek! És vissza sem jövök, nincsen rá szükségem a boldoguláshoz! Így aztán berohantam a szobába, egy táskába bedobáltam néhány ruhát, könyvet, amit fontosnak éreztem, majd pedig a szidalmai között kiléptem a házból és becsaptam az ajtót magam mögött. Megyek és megkeresem az apámat, inkább leszek vele, mint ezzel a szívtelen szipirtyóva, még ha egy másik világot is meg kell járnom azért, hogy megtaláljam őt… így most már teljesen egyedül, alig néhány holmival láttam neki a várost járni úgy, hogy igazából fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek, vagy hol keressem az apámat…


Képességek:Képes megidézni tüzet a tenyereiben mindenféle segédlet nélkül, ezt úgy fél percig tudja fenntartani, két maximum teniszlabda nagyságú gömbről beszélünk egyszerre. Ezt képes magától maximum egy méteres távolságba ellőni, képes kisebb nagyobb koncentrációval alakra formázni, alakítani, vagy egyesíteni is ezeket, az eredeti méretet megtartva persze, de fél perc után ez is szertefoszlik. Őt nem sebzi sem a hője, sem a lángok, azonban ha a tűz átterjed más éghető anyagra, akkor az ott önálló életet kezd élni, és attól a pillanattól kezdve úgy viselkedik, mint a rendes tűz.

Szakértelmek: Leginkább történelemben és reáltantárgyakban járatos és ezekből voltak jó jegyei is, mitológiákat kívülről tudja legyen szó bármelyikről is, istencsaládok. Időnként irogatni is szokott, tud lovagolni és autót vezetni. Jó a nyelvérzéke és mivel a családja külföldi az angol mellett a svéd nyelvet is kiválóan beszéli, akárcsak a norvégot, amit apja „származása” miatt tanult meg. Ezenfelül még szakértelem, hogy folyamatosan bajba kerül és ahol káosz van ő ott biztosan megjelenik, ha nem éppen ő robbantotta ki. Csalás képességét magasra fejlesztette, ehhez pedig szinte minden kártyajátékot igen jól ismer. Bár igazából, amiben csalni lehet, ő biztosan meg fogja próbálni.

Megjegyzés:Félig asgardi, noha erről fogalma sincsen a leányzónak. Azonfelül, hogy képes megérezi az Asgardi személyeket és tárgyakat semmilyen extra képessége nincsen ebből. Vagy legalább is nem tudni róla.


Kép róla:


Anyja:
http://thumb18.shutterstock.com.edgesuite.net/photos/display_pic_with_logo/57581/57581,1185765671,1.jpg
Apja:
http://www.immortalthor.net/bio-ultimateloki.jpg


Kérsz-e bevezetést: Igen.

KIEGÉSZÍTÉS

Név: Stephanie Lyesmith
Egyéb neve(i): Steph, Blomelda, „Hercegnő”
Faj: fél asgardi, mutáns
Nem: nő
Jellem: gonosz
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: 1991. augusztus 17., Stockholm, Svédország
Kor: 18
Család: Ingrid Ericcson, anyja él
Loki Laufeyson (Low Key Lyesmith); apja, él
(A család többi tagja ugyanaz, mint Thorhalla esetében a mitológiás résznél)
Foglalkozás: tanuló
Egészségi állapot / betegségek: egészséges

Bővítés:
Fél év... fél kemény év, olyan dolgok történtek velem, amikről soha sem álmodtam volna. Mintha egy álomvilág lett volna, és mégis rémálom. Nem derülhetett ki, hogy mi vagyok valójában, mert a rendelet értelmében begyűjtöttek volna, vagy még rosszabb lett volna, ha kiderül, hogy mi is vagyok valójában. A mutánsság csak egy dolog, ma már talán azt kívánom, hogy mit meg nem adtam volna, ha gyermekkori kívánságom soha sem következik be. Amikor azt kívántam, hogy az apám valami különleges legyen, több, mint mindenki más. Nos megkaptam... az apám egy Asgardi isten, a Cselszövés és a Káosz istene, a Ragnarök elindítója, Thor mostohafivére, Loki Laufeyson maga... Egy egyszerű halandóból először mutánssá váltam, majd abból egy csapásra lettem fél asgardivá, egy félistennővé...

Miután elváltam a többiektől az első dolgom az volt, hogy hazamentem, anyám örömmel fogadott és hamar sikerült rendezni minden gondunkat, hiszen nem akarta, hogy végleg elvegyenek tőle az új rendelet miatt, így hallgatott arról, hogy mi is vagyok valójában. Azonban én nem tudtam nyugodni, rémes volt úgy visszamenni, hogy megvetnének és talán meg is ölnének, ha kiderülne, hogy mi vagyok. Azt hazudtam, hogy megnéztem egy másik iskolát odahaza Svédországban és azért nem voltam itt elérhető. Éltem tovább az életemet, ugyanúgy játszottam ezekkel az ostobákkal, mint eddig, mindent annak az érdekében, hogy ne derüljön ki, ki is vagyok valójában. Eltelt úgy közel két-három hét, amikor úgy éreztem, hogy elég volt a tétlenségből és éltem azzal a lehetőséggel, amit Antony Stark mondott nekünk. Közben írtam Bruce-nak is már egy levelet, amiből megtudhatta az otthoni címemet is, ha írni akarna. Bármennyire is nem akartam beismerni, de hiányzott, hogy az egyetlen személlyel nem tudtam rendesen beszélni, aki olyan volt, mint én és még normális is volt. Három héttel az események után felkerestem Tony Stark-ot a Stark vállalatnál és előadtam a kérésemet, amit már a S.H.I.E.L.D. részére is elő akartam adni, mikor még a professzor élt, az pedig nem volt más, mint derítsék ki nekem, hogy ki az apám. Talán hiba volt mindez, talán nem, de meg kellett tudnom. Elbeszélgettem Tony-val és elmondtam, amit tudok Low Key Lyesmith-ről és az egyetlen fényképemet adtam oda, amim volt róla és vért is vettek tőlem az apasági teszt elvégzéshez, ha megtalálják őt. Azzal búcsúztunk el egymástól, hogy majd értesít, ha megtud valamit. Minden nap várakozással telt el, igazából nem hittem volna, hogy találnak valamit, izgatottan várakoztam és lestem a telefont, hogy mikor csörög végre, hogy Stark keres. Az anyámnak nem mondtam semmit ezzel kapcsolatban, nem hiszem, hogy akarta volna tudni, hogy mire készülök, három hét telt el, amikor végre megérkezett a várva várt hívás, hogy menjek be a céghez, mert megvan, amit szerettem volna. Azonnal rohantam, nem érdekelt, hogy még két órám lett volna aznap, egyből a céghez mentem, ahol fel is kísértek egy nagyobb helységbe, az első megdöbbentő dolog az volt számomra, hogy Valkűr is ott volt. kérdőn néztem a nőre, majd szinte egyszerre tettük fel ugyanazt a kérdést Stark-nak: „Ez meg mit keres itt?!” Tony nyugalomra intett mindkettőnket, mint kiderült Valkűr segítségét kérte, de még mindig nem értettem, hogy miért. Hiszen ostoba libának tartottam a nőt, és igazából nem tudtam, hogy hogyan kapcsolódik hozzám. Pillanatokon belül megtudtam.
Stark ugyanis végre belekezdett abba, hogy mire jutottak a fényképet visszaadta és mondta, hogy megtalálták az apámat. Vagyis kiderítették, hogy kicsoda, a merre lehet nem volt biztos jelenleg, de még keresik. Egyetlen nevet mondott, Loki Laufeyson. Valkűrrel teljesen egyszerre sápadtunk el, ő tudta ki a férfi, én is tudtam, hogy mit takart a név. És ekkor minden értelmet nyert. Low Key Lyesmith... hazugságkovács, Low Key, mint Loki. Észre kellett volna vennem, de nem tettem. Ilyen dologról álmodni se mertem régebben. A korábban vett vérmintából teljesen bizonyossággal meg tudták mondani, hogy nem voltam teljesen ember, hanem félig Asgardi voltam, és így Valkűr jelenléte teljesen egyértelmű lett. Felfordult a gyomrom a hírtől, de a felismerés fájdalmasnak hatott. Amit a Pachen láma mondott korábban, hogy mennyi erő van bennem és olyan történet, hogy neki kellene fejet hajtania előttem, valóban nem minden nap fordulhat meg egy félistennő nála. Aztán a rémálmaim, amik akkor kezdődtek, amikor a képességem megjelent és Loki pedig a tűz istene is volt. Ennek lett volna valamilyen köze egymáshoz, vagy pedig teljesen véletlen lett volna? Nem hittem benne, hogy így lett volna. Kiderült, hogy azon hitvilág, amiben hittem maga is tagja vagyok valamilyen szinten. Thor a kedvenc istenem és a kedvenc Különítményes tagom nem más, mint a mostohanagybátyám. A második kedvenc istenem pedig Loki, az apám. Ennél jobban nem tudtam, hogy le tudott volna taglózni valami. Nem elég, hogy mutáns vagyok, akiket most Magneto miatt úgyis nyilván akarnak tartani és bebörtönözni, regisztrálni, most még ez is kiderült, hogy az apám egy isten. Nehogy túlságosan könnyű legyen az életem, most még a hatóságokon kívül a S.H.I.E.L.D.-től is tartanom kellett, nehogy kísérleti alany legyek. Valkűrre lettem bízva, hogy ettől kezdve tanítson, hogy mit is kell tudnom úgy, hogy Asgardi vagyok. Hiszen Thor még mindig a nővéremnél Hela-nál volt, így ő ugyebár nem tudott nekem segíteni.
Ettől a naptól kezdve Valkűr volt az, aki a „postás” lett Bruce és közöttem, így nem kellett attól tartani, hogy a S.H.I.E.L.D. elolvassa a leveleket, amiket egymás között váltunk. De mindez hasztalan volt, később a tudomásukra jutott, hogy mi is vagyok, noha egyelőre megúsztam azt, hogy kísérleti alany legyek, bár volt egy olyan rossz érzésem, hogy ez nem tarthat örökké. Azt, hogy mi is vagyok és ki az apám nem meséltem el anyámnak, erről nagyban hallgattam, de legalább már tudtam, hogy miért is vagyok olyan más és ettől még kevésbé éreztem magam jól az emberek között. A korábbi bajkeverésekkel egy kicsit felhagytam, mert nem akartam felhívni magamra a figyelmet. Amilyen sűrűn tudtunk tanultam Valkűrtől, elkezdett megtanítani középkori vívásra, hiszen ez is amolyan Asgardi szokás, így kénytelen voltam a zsebpénzemből vásárolni egyet, igaz ez nem épp a megszokott önvédelem, de legalább valamilyen önvédelmet tanultam. Folyamatosan hozta és vitte a leveleket és ez a tanulások között kellemes felüdülés volt, a képességemet is minden nap gyakoroltam, akárcsak, amit Barbara tanított. Mivel nagyon kezdtem magam rosszul érezni az iskolában, ezért előrehozott érettségin lettem az érettségi tantárgyaim nagy részét és csak egy matematika maradt év végére és beadtam a felsőoktatási jelentkezésemet a New York-i egyetemre történelem és skandinavisztika szakra. Az eredményeim nagyon jók voltak, így bíztam benne, hogy fel is fognak venni. Ennek köszönhetően tovább tudtam haladni a tanulásban, hogy mit is kell tennem származásom miatt, miként kell viselkednem, tudnom, edzésben, vívás leginkább és a nyelvtanulásban, mutáns képességem gyakorlása. Időnként diákmunkát is végeztem, újságkihordás, adatrögzítések, újságírás. A gondok és a nagy bajok kivételesen elkerültek, nos ezt a káosz isten lányaként hatalmas csodának tartottam. A félév során úgy érzem sikerült valamelyest baráti viszonyt kiépíteni Barbarával, már nem tartottam ostoba libának és végtelenül hálás voltam neki azért, hogy foglalkozott velem és segített.
Lassanként, igazából igen gyorsan eltelt a félév, időközben megtudtam, hogy akármennyire titokban akartuk tartani a létezésemet és származásomat mégis eljutott Danvers ezredes füleibe, így már a S.H.I.E.L.D. is tudta, hogy mi vagyok. Bruce közben ismert személyiség lett és még Walter is, mindkettejük sorsát figyelemmel kísértem mindvégig. Walteren jót mosolyogtam, hogy milyen pozícióba került, legalább tudott mit tenni azért, hogy a mutánsok jobban élhessenek. Vajon a mélyen vallásos fiú mit szólt volna, ha megtudta volna, hogy mi vagyok? Nem hiszem, hogy jól viselte volna. És végül a legjobb hír, hogy Bruce megkapta az engedélyt a S.H.I.E.L.D.-től, hogy szabadon mehet a városba. Így végre össze tudtunk hozni a levelek váltása közben egy találkozót megejtünk a Time Square-n, hogy onnan együtt nézhessük meg Walter beszédét, amit a mutánsok érdekében tesz. Már alig vártam a napot, hogy végre ismét láthassam...

Képességek:Képes megidézni tüzet a tenyereiben mindenféle segédlet nélkül, ezt úgy fél percig tudja fenntartani, két maximum teniszlabda nagyságú gömbről beszélünk egyszerre. Ezt képes magától maximum egy méteres távolságba ellőni, képes kisebb nagyobb koncentrációval alakra formázni, alakítani, vagy egyesíteni is ezeket, az eredeti méretet megtartva persze, de fél perc után ez is szertefoszlik. Őt nem sebzi sem a hője, sem a lángok, azonban ha a tűz átterjed más éghető anyagra, akkor az ott önálló életet kezd élni, és attól a pillanattól kezdve úgy viselkedik, mint a rendes tűz.

Szakértelmek: Leginkább történelemben és reáltantárgyakban járatos és ezekből voltak jó jegyei is, mitológiákat kívülről tudja legyen szó bármelyikről is, istencsaládok. Időnként irogatni is szokott, tud lovagolni és autót vezetni. Jó a nyelvérzéke és mivel a családja külföldi az angol mellett a svéd nyelvet is kiválóan beszéli, akárcsak a norvégot, amit apja „származása” miatt tanult meg. Ezenfelül még szakértelem, hogy folyamatosan bajba kerül és ahol káosz van ő ott biztosan megjelenik, ha nem éppen ő robbantotta ki. Csalás képességét magasra fejlesztette, ehhez pedig szinte minden kártyajátékot igen jól ismer. Bár igazából, amiben csalni lehet, ő biztosan meg fogja próbálni.
Az elmúlt fél év során vívni tanult középkori vívást Valkűrtől és Asgardi dolgokat tanult, amiket történelemkönyvekből nem ismerhet. Tanult a világról, arról hogy miként élnek, ilyen általános dolgokról és az Asgardi nyelvet is alapfokon megtanulta.

Megjegyzés::
Azt, hogy Asgardi származású és Thor mostohatestvére az apja Tony Stark/Vasember, Barbara Denton-Norris/Valkűr és Bruce tudja róla. És mivel a különítmény három tagja tudja ezt, ezért a S.H.I.E.L.D. is tudomást szerzett minderről. Nem regisztrált, mert csak az édesanyja tudja, hogy mutáns és ezt mindvégig mások előtt titokban tartotta.


Köszi Mani.

Steph éppen lila kontaktencsével (még mindig a zöld az eredeti szemszíne)


Kicsit ártatlanul (értelemszerűen a fekete hajú ő)
http://fc00.deviantart.net/fs48/i/2009/176/7/8/let_it_snow_by_Syrkell.jpg

A vásárolt kard:



Név: Stephanie Lyesmith
NJK: Jonathan Miller – 3 kredit (pluszban: pisztoly 2 kredit, tőr 1 kredit, golyóálló mellény 1 kredit)
Foglalkozás: tanuló
Munkahely: mikor hol, diákmunkák
Eszközök: telefon és egy laptop
Felszerelés/fegyverek: viking kard – 2 kredit

Összes kredit: 50
Felhasznált kreditek: 9
Fennmaradó kreditek: 41

Kiegészítés:
Név: Stephanie Lyesmith
Egyéb neve(i): Steph, Blomelda/Tűzvirág, „Hercegnő”
Faj: fél asgardi, mutáns
Nem: nő
Jellem: gonosz/semleges
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: 1991. augusztus 17., Stockholm, Svédország
Kor: 18
Család: Ingrid Ericcson, anyja él
Loki Laufeyson (Low Key Lyesmith); apja, él
(A család többi tagja ugyanaz, mint Thorhalla esetében a mitológiás résznél)
Foglalkozás: tanuló és S.H.I.E.L.D. gyakornok
Egészségi állapot / betegségek: egészséges, bal kézfeje egy művégtag

Bővítés:
Néhány nappal az utolsó rajtaütés után került ki a gyengélkedőről, itt csak kisebb agyrázkódást és néhány zúzódást szedett össze, amik miatt feküdnie kellett. Ahogyan kikerült neki kellett állnia annak, hogy megtanulja milyen az élet rokkantként. Mivel egyelőre fogalma sem volt arról, hogy Danvers ígéretét mikor fogják betartani, így szinte mindent újra kellett tanulnia. Hiszen azt megtudta, hogy a keretet és az engedélyt megkapta arra, hogy kapjon egy robotikus kezet, és az AIM pedig egy felajánlást tett, hogy újranövesztik a kezét az új technológiájukkal, és az a sajátja lesz újra. Így igazából nem is volt kétséges, hogy melyiket választja. Igaz soha sem volt balkezes, de most rá kellett jönnie, hogy igenis mennyi mindenben a hasznára volt az a keze. Minden sokkal nehezebb és időigényesebb lett így, a legegyszerűbb rutinfeladat végrehajtása is nehézségekbe ütközött. A cipőjét nem tudta például megkötni eleinte egyedül, az öltözködés is nehézkes volt, az evés is, ha úgy alakult, hogy fel kellett vágni az ételt. Barbarával azóta sem tudott beszélni, és nem láthatta a barátnőjét, hiszen a Különítmény újfent titkos bevetésen voltak és nem lehetett velük kapcsolatot tartani. A legtöbb idejét igyekezett Bruce-szal tölteni, amennyit csak tudtak, végül is jelenleg csak ő volt az, akire igazából számíthatott. Néhányszor felkereste a S.H.I.E.L.D. pszichológusát is, hogy vele beszélgessen és segítsen az orvos feldolgozni neki a keze elvesztését. Amikor szabadideje volt gyakorolta a korábban rutinfeladatnak számító dolgokat. De azért edzett is, hogy nehogy ellustuljon. Igaz egy kézzel nehezebben mentek a Barbarától kapott feladatok, mint alapból, de így legalább azzal sem volt gond, amit máskor Valkűr mindig a fejéhez vágott. Hogy a bal kezével kiegészítené a jobb keze támadását, így kompenzálva, hogy gyenge fizikailag. Most nem tudta megtenni ezt, így lassan tényleg úgy harcolt egy kézzel, ahogyan kellett volna neki. Lőfegyverhez továbbra sem nyúlt, mert ahhoz is két kéz kellett volna. A képessége is megsínylette az egészet, mert a hatékonysága a felére esett vissza.
Engedélyt kért a Danvers ezredestől, hogy a S.H.I.E.L.D. adatbázisában utána olvashasson az Asgardiaknak és Thor aktáinak, mert igazán érdekelte volna, hogy mit tudhat meg a saját fajtájáról és a családjáról is. ezek mindig is érdekelték, így most itt volt a lehetőség arra, hogy végre valamit tanulhasson is. Persze azt gondolta, hogy a titkosított aktákat nem láthatja, de remélte, hogy volt olyan, amit megnézhet így, hogy már a S.H.I.E.L.D. munkatársa és főleg úgy, hogy végül is őt ez nagyban érinti. És meg is kapta az engedélyt minderre, így most már olyan információkat is megtudhatott a fajáról és származásáról, amiket még Barbara sem tudott neki korábban elmesélni.
Elég jól összeismerkedett az egy hónap alatt Jonathannal is, hiszen Bruce és a másik fiú szinte állandóan együtt edzettek és saját maga is nem egyszer nézte meg őket már csak azért is, hogy Bruce közelében legyen. A kapcsolatukat továbbra sem adták fel, noha Danvers és Barton minden bizonnyal örömünnepet csaptak volna, ha így tettek volna. Ahogyan telt s múlt az idő rá kellett jönnie, hogy Miller sem olyan vészes, mint hitte volna, csak munkában komoly, amúgy egészen elviselhető, és igazi úriember. Tanulással, gyakorlással és orvoshoz járással, Bruce-szal való együttöltött időn kívül nem sok mindennel telt el az egy hónap Stephanie számára, majd végül végre jött a hír, hogy kórházba kell mennie. Ugyanis végre megkapja a kezet, amit ígért neki Danvers. Így hatnappal az egy hónap lejárta előtt a kórházba ment, hol még aznap több órás műtéttel megműtötték és elkezdték az AIM tudósai újranöveszteni a levágott kézfejét, hogy majd a műveletsor és műtétek sorozatának végén immáron újra a saját kezével távozhasson a kórházból. És a megbeszélés napjára végül mégis kiengedték, így ő maga is, immáron a sajaát kezével jelent meg az eligazítóban a megbeszélt időpontban.


Képességek:Képes megidézni tüzet a tenyereiben mindenféle segédlet nélkül, ezt úgy fél percig tudja fenntartani, két maximum teniszlabda nagyságú gömbről beszélünk egyszerre. Ezt képes magától maximum egy méteres távolságba ellőni, képes kisebb nagyobb koncentrációval alakra formázni, alakítani, vagy egyesíteni is ezeket, az eredeti méretet megtartva persze, de fél perc után ez is szertefoszlik. Őt nem sebzi sem a hője, sem a lángok, azonban ha a tűz átterjed más éghető anyagra, akkor az ott önálló életet kezd élni, és attól a pillanattól kezdve úgy viselkedik, mint a rendes tűz.

Szakértelmek: Változatlan.

Megjegyzés:: Megtudta, hogy Asgardi származású és Thor mostohatestvére Loki Laufeyson az apja, de erről alapból csak Tony Stark/Vasember, Barbara Denton-Norris/Valkűr és Bruce tudott. Azonban mivel a különítmény három tagja tudta ezt, ezért a S.H.I.E.L.D. is tudomást szerzett minderről. Nem regisztrált, mert csak az édesanyja tudta odakint, hogy mutáns és ezt mindvégig mások előtt titokban tartotta. Mára mivel S.H.I.E.L.D. alkalmazottja tudják, hogy mutáns, de arról azonban továbbra sem tud szinte senki, hogy a fiatal hölgy félig istennő és Asgardi származású.


Név: Stephanie Lyesmith
NJK: Jonathan Miller
Foglalkozás: tanuló
Munkahely: S.H.I.E.L.D.
Eszközök: telefon és egy laptop, meg amit a S.H.I.E.L.D. adhat
Felszerelés/fegyverek: viking kard – 2 kredit

Összes kredit: 56
Felhasznált kreditek: 9
Fennmaradó kreditek: 47

Kiegészítés:
Név: Stephanie Lyesmith
Egyéb neve(i): Steph, Blomelda/Tűzvirág, „Hercegnő”
Faj: fél asgardi, mutáns
Nem: nő
Jellem: gonosz
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: 1991. augusztus 17., Stockholm, Svédország
Kor: 19
Család: Ingrid Ericcson, anyja él
Loki (Low Key Lyesmith); apja, él
Foglalkozás: tanuló és S.H.I.E.L.D. gyakornok
Egészségi állapot / betegségek: egészséges

Bővítés:
Csak túléltük Alaszkát és utána pedig következett, amivel Miller is megfenyegetett minket korábban. Danvers és Fury végül megegyeztek abban, hogy mindannyiunknak szüksége van arra, hogy egy katonai alapkiképzésen átessünk. Hogy égne mind a drága nővéremnél Helheim poklában mindörökre! Annyira volt nekem erre szükségem, mint egy púpra. Semennyire! Ráadásul most jött a legszebb része az egésznek, nehogy véletlenül valami kellemes helyre jussunk, de nem ám! És még egy vicc így gyorsan a jegyzetem elejére. Mivel helytálltunk olyan helyen, ahol a Bosszú Angyalai sem tudtak, így ennek a csapatnak is teljes jogú gyakornokai és helyettesei lettünk. Még nagyobb céltábla a fejünk tetején és még többen akarjanak megölni minket. Igazán remekül hangzott ez az egész. Nevada sivatag, S.H.I.E.L.D. kiképzőbázis. Mondjak még valamit? Ez pontosan ugyanaz a hely, ahol annak idején Vörös Koponyát is kiképezték. Hát nem ironikus drágáim? A két rabszolgahajcsárunk nem meglepő módon a korábban fenyegetőző Jonathan lett a másik pedig Bruce. A katona és a korábban némileges katonai kiképzést kapott személy. De legalább ez reméltem, hogy azt akarta jelenteni, hogy csak ők fognak nekünk kiképzést tartani. Mint kiderült végül, hogy nem. Mert szerencsére még rendes profi kiképzők is. Bár talán jobban jártunk volna, ha csak a két srác tette volna. hála annak, hogy korábban is volt képzésem, Valkűrtől, a több mint fél éves kemény edzés, amit tartott nekem korábban heti többször is meghozta a gyümölcsét. Nem az első öt percben haltam meg a kiképzés során, hanem 10 perc kellett hozzá. Rendben, ennyire azért nem volt vészes a helyzet, az első nap háromnegyedénél haltam meg, egyszerűen elfáradtam és erőm sem volt ahhoz, hogy tudjam csinálni. De ugyebár nem az a személy vagyok, aki csak úgy feladja a dolgokat, így hát mentem tovább, akármennyire is fájt és sajogott mindenem ettől. Az első két hétben minden nap szinte azonnal bedőltem az ágyba a kiképzés után és már aludtam is. Izomlázam volt, olyan helyeken is, ahol azt hittem, hogy izma sincs az embereknek. Mint kiderült volt. Jon és Bruce is bíztattak engem, akárcsak Emma-t, hogy tartsunk ki és menni fog ez az egész. Tényleg átkozottul hálás voltam Valkűrnek, hogy képzett korábban. Anélkül, biztosan nem ment volt semmi sem. Igaz Barbarát is rabszolgahajcsárnak gondoltam korábban, de ő már akkor is azt mondta, hogy egy katonai képzés sokkal keményebb, mint amit ő tartott nekem. Nos igaza volt! Jon ekkoriban kezdte el, amiről Barton annak idején már leszokott, hogy „hercegnőnek” hívjon. Jó párszor kaptam meg, hogy „Gyerünk hercegnő, a királyi és istennői véred nem jogosít fel arra, hogy lazsálj és ne csináld, amit a többiek!”. Minden reggel kelés, futás, reggeli torna, felülések, futás, fekvőtámasz, futás felszerelésben a lehető legnagyobb hőségben! Menjetek az átokba! Amikor ezek készen vannak, pihenés? Kizárt! Pusztakezes harc és tőrökkel, késekkel küzdelem! Ez úgy-ahogyan ment, hiszen Valkűr is erre épített hangsúlyt, az egyensúlyérzékem ennek köszönhetően jó volt. a gyorsaságomra kellett építenem, hiszen fizikálisan gyenge voltam. Azonban, ami kiderült, hogy jó célzó vagyok. Ez valahol a nyugodt körülmények között lövünk a bábukra esetében jött elő, hogy szinte nulla gyakorlat mellett képes voltam eltalálni a célpontot. Igaz nem volt stressz, így könnyebb volt célozni. Úgy másfél hónap telt el mire elmondhattam, hogy nem haltam meg a napok végére és végre tudtam mást is csinálni az alváson és fájdalmas pihenessen kívül. Eközben pedig megvolt a tizenkilencedik születésnapom is! Odahaza már jócskán nagykorú voltam, de itt New Yorkban? Még két évem volt arra, hogy elismerjenek annak. Utálom Amerikát! Szabadidőmben mit is tettem? Például tanítani kezdtem Bruce-t svéd nyelvre, magam pedig megtanultam, felsőfokon a svédhez nagyon hasonló dánt, középfoki szinten az izlandit és feröerit. Az izlandiból kifolyólag pedig megérti az óészaki szövegeket is el tudtam már olvasni a negyedik hónap végére. De visszatérve a tanuláshoz. Megtanultam motort és autót vezetni, semmilyen különleges dolgot, csak ezeket. Én nem voltam egy Jon Miller, hogy két és fél év után helikoptert és vadászgépet vezessek.
Közelharcban én magam továbbra is kardra kaptam kiképzést, hiszen az ment a legjobban. Jobban, mint a tőr, azzal túl közel kellett volna az ellenfelet engednem magamhoz. Amikor volt egy kis időm, akkor Bruce-szal és Jonnal voltam a lőtéren és ott gyakoroltunk. De utáltam, amikor kiképzésen lőgyakorlatok voltak, ugyanis rá kellett jönnöm, hogy nem szeretem a modern hadtudományt, úgy tűnik, hogy apám vére jobban kiütközik, mint hittem. Ezért nem is modern fegyverekkel tanultam harcolni, hanem az íj lett az elsődleges fegyverem. Hogy Barton emiatt megpukkad? Hajrá! Így amikor a pisztollyal, sem a puskákkal nem tudtam megbarátkozni, akkor kérdeztem meg, hogy használhatnék-e íjakat, amik sokkal szimpatikusabbak voltak, mint a modernek. Igaz ahhoz nem járultak hozzá, nem engedték, hogy csak íjászkodjam, így maradt a kiképzésnél a pisztoly és az íj. Ezeket tanultam meg úgy jobban és viszonylag jól célozni ezeknek köszönhetően. Bruce-szal sajnos nem tudtunk annyi időt együtt tölteni, amit szerettünk volna, de azért minden alkalmat megragadtunk, amikor végre valahára kettesben lehettünk. A képességemet igyekeztem minden nap használni és gyakorolni, noha ez nem jelentette, hogy sikerült volna fejlesztenem is.
Időnként vettem egy-egy plusz órát Bruce-tól és Jon-tól is, hogy felzárkózhassam és igen sok időt töltöttem a lőtéren is, hogy a célzásomon még inkább javítsak. Az állóképességem jócskán növekedett ahhoz képest, amivel megérkeztünk, fizikailag továbbra is gyengébb voltam a srácoknál, Emma-t nem tudtam, de igaz nő létemre ezzel gond sem volt, és ha nekem közelharcba kell kerülnöm az már régen rossz lesz! majd a gyorsaságomat, ügyességemet és kecsességemet kihasználva menekülök. Végül a négy hónap csak letelt és végre valahára visszatérhettünk New Yorkba...
Mondtam már, hogy Barton képére nagyon kíváncsi leszek, ha meglátja, hogy milyen fegyverzettel térek vissza a S.H.I.E.L.D.-hez?



Képességek: Változatlanok.

Szakértelmek: Korábbiak változatlanok (Valkűrtől és Asgardi dolgokat tanult, amiket történelemkönyvekből nem ismerhet. Tanult a világról, arról hogy miként élnek, ilyen általános dolgokról és az Asgardi nyelvet is alapfokon megtanulta.).
A plusz dolgok: A jó nyelvérzékének köszönhetően és folyamatos tanulásnak hála megtanulta felsőfokon a svédhez nagyon hasonló dánt, középfokon az izlandit és feröerit. Az izlandiból kifolyólag pedig megérti az óészaki szövegeket is.
A négy hónap során a kiképzésnek hála az állóképessége jócskán javult a régihez képest. Itt is folytatta a tanult középkori vívás tanulását, további közelharci ismereteket szerzett, és kiderült, hogy jó a célzó képessége így pisztolyok használatát tanulta, illetve főként, ami kedvence is lett íjászkodni tanulni és hamarosan ez lett a fő fegyverneme is, de ha rákényszerül, akkor pisztolyt és kardot is használ, noha inkább a kardot kedveli a kettő közül.

Megjegyzés:: Megtudta, hogy Asgardi származású és Thor mostohatestvére Loki az apja, de erről alapból csak Tony Stark/Vasember, Barbara Denton-Norris/Valkűr és Bruce tudott. Azonban mivel a különítmény három tagja tudta ezt, ezért a S.H.I.E.L.D. is tudomást szerzett minderről. Nem regisztrált, mert csak az édesanyja tudta odakint, hogy mutáns és ezt mindvégig mások előtt titokban tartotta. Mára mivel S.H.I.E.L.D. alkalmazottja tudják, hogy mutáns, de arról azonban a S.H.I.E.L.D., a csapattársai, a Bosszú Angyalai és valószínűleg Ghost is tud, hogy a fiatal hölgy félig istennő és Asgardi származású és Loki leánya.

Külső:







Steph és Bruce:


Név: Stephanie Lyesmith
NJK: Jonathan Miller
Foglalkozás: tanuló
Munkahely: S.H.I.E.L.D.
Eszközök: telefon és egy laptop, meg amit a S.H.I.E.L.D. adhat
Felszerelés/fegyverek: viking kard – 2 kredit, íj – 2 kredit

Összes kredit: 63
Felhasznált kreditek: 11
Fennmaradó kreditek: 52

Kiegészítés:
Név: Stephanie Lyesmith
Egyéb neve(i): Steph, Blomelda/Tűzvirág, „Hercegnő”
Faj: fél asgardi, mutáns
Nem: nő
Jellem: gonosz
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: 1991. augusztus 17., Stockholm, Svédország
Kor: 20
Család: Ingrid Ericcson – anya, él
Loki – apa, él
Nero Vincenzo – féltestvér, él
Thor – nagybácsi, halott
Balder – nagybácsi, nem tudja
Foglalkozás: tanuló és S.H.I.E.L.D. ügynök
Egészségi állapot / betegségek: egészséges

Bővítés:
Először is, ami igencsak kényesen érintette, hogy a kardja, illetve az íja, amiket igencsak drágán csináltatott a saját fizetéséből mind a Triskelion romjai alatt mentek tönkre, vagy éppen elő sem kerültek többé. Így mind a kettőből újat kellett csináltatnia, saját magának egyénre szabottan, ami pedig nem kevés pénzét vitte el. Danvers ezredeshez ő is elment és elmondta a nőnek a gondolatait, hogy mi a véleménye az egészről. Nem örült neki, hogy így alakult, hogy erre kényszerültek. De mégis, ez még egy jó lehetőség is arra, hogy saját maga kiismerje jobban Ghost-ot, és ezt a saját maga és akár a SHIELD hasznára is fordíthassa, ha szükséges. Arról pedig mélységesen hallgatott, hogy még mindig feltett szándéka, hogy visszafizet a férfinak a korábban levágott kézfejéért. Bár meg volt győződve arról, hogy Danvers ezzel tökéletesen tisztában van, hiszen Steph nem éppen arról híres, hogy képes valakinek megbocsátani. Mikor sikerült a saját gondolatait összeszedni és még aznap, mint amikor Danvers-sel beszélgetett elment Barbarához is, hogy bocsánatot kérjen tőle amiatt, ahogyan az utolsó eligazításon viselkedett. Kivételesen teljesen őszinte volt, mert az egyetlen barátját, aki tényleg meg is érti, őt nem akarta elveszíteni, még akkor sem, ha a bátyjának igaza volt azzal, amit mondott. És akkor még mindig ott volt a kérdés, a bátyja és az apja. Mind a kettejükkel találkozni akart és meg akarta őket ismerni és minél több dolgot megtudni róluk. Így próbálta diszkréten, cselekkel kiszedni az információkat Barbarából, amiket a lány tudhatott. Illetve továbbra is folytatta a SHIELD akták olvasását, újra és újra, hátha megtalál valamiben olyasmit, aminek hasznát is veheti. Mivel korábban már felvették a Skandinavisztika szakra, így az egyetem könyvtárában is kutakodott. Mivel úgyis tanult irodalmat, történelmet és nyelveket a skandináv területekről minden olyan könyvet végigolvasott, átfutott, amiben említenek mágiát is. hiteles dolgok, legendák, de még a mesék is érdekelték, hátha talál valamit, aminek a hasznát veheti. Illetve nem hagyott fel azzal, hogy megtalálja Nero-t. Walter hidegen hagyta, neki csupán egy nyílvesszőt szánt a fejébe, semmi többet és persze meggyőződni, hogy ezúttal tényleg halott is marad. Az indokai nem, mivel még mindig nem hitte, hogy egyedül áll a dolgok mögött, szerinte az apja volt, aki ezt tette. Másokkal sikerült elhitetni, hogy nem akarja Loki megérkeztét, de magában nem tudta tagadni ezt nem, hogy mindennél jobban várja, hogy végre megismerhesse az apját. Sorrendben először Danvers volt soron, majd jött Barbara, végül pedig Bruce. Teljesen érett és felnőtt módjára tette ki a barátja szűrét, megmondva, hogy érzi, hogy a fiú számára ez az egész nyűg és saját maga nem erőltet semmit sem. Nem hisztizett, nem könyörgött, könnyet sem hullatott, és keserűséget sem érzett magában. Csak rájött, hogy egyszerűen már nem érdekli Bruce. Azonban, amikor rájött, hogy miért is volt így, nos Stephanie akkor akadt ki.
Alig volt valamire ideje, mert ahogyan végre megkapta az íját és a kardját, úgy egy héttel később az edzéseknek máris neki kellett, hogy álljon. Vívás Barbarával és Clint-től pedig behajtotta, amivel Fury előtt mentette ki magukat. Így volt, hogy a férfi korrepetálta, vagy pedig az általa előírt edzéstervet csinálta. Steph ennyivel nem érte be, a legjobb akart lenni, így a fizetéséből magántanárt fogadott, cirkuszi artistát, hogy az akrobatikát megtanulhassa. Az egész már-már önsanyargatásba fordult, ez szinte minden idejét lefoglalta, mert napi 10-12 órában akrobatikát tanult, utána, vagy előtte pedig két-két órában vívott és íjászkodott. Főleg az elején ment nehezen az egész, időnként úgy is érezte, hogy fel fogja adni, mert neki ez nagyon sok, de ilyenkor mindig jól jött és időben Barton „kedves” noszogatása, hogy jót fog rajta nevetni a bénázás miatt, ez pedig igencsak jó előrerendítő volt. Akrobatikán a lábai voltak azok eleinte, amik teljesen kisebesedtek, vékony rúdon egyensúlyozni, vagy akár kifeszített dróton. Egyetlen hangot sem adott ki, amikor a vérző talpáról a vér a földre csöpögött és így sebes talpakon kellett utána még Barton és Barbara előtt is teljesítenie. A sebes lábak miatt igen sokszor esett a földre, így a teste is végig zúzódásokkal volt tele, ha valaki látta volna, akkor hihette volna, hogy rendszeresen veri valaki őt. De nem adta fel, hetek teltek el és végre az egyensúlyérzéke javult, a sebes talpa javulni kezdett, hogy már jól meg tudott állni a rúdon, vagy dróton. Elérkezett a december, most már a vizsgáira is készülni kellett, a nyelvek nem okoztak neki különösen nagy gondot, mert amúgy is beszélte őket, a történelem mindig is érdekelte, az irodalmat pedig olvasta folyamatosan a kutatásához. Igaz így alig aludt a vizsgaidőszakban valamit, Barbara próbálta rávenni, hogy pihenjen és lazítson, de saját maga nem engedhette meg magának ezt, és Barton sem engedte. Ő nem hagyta pihenni és tudta, hogy többre is képes lehet, ha akar, így ő is könyörtelen edzéseket írt elő neki. Ő pedig mindent megtett, hogy teljesítsen, bizonyítani akart a férfinak, ezen edzések alatt jött rá, hogy annak ellenére, hogy folyton szapulják egymást élvezi a szócsatákat és, hogy miért is nem zavarta, hogy kitette Bruce-t, mert vonzódott Clint-hez, sőt beleszeretett a férfiba. Ez számára teljesen kiakasztó volt, főleg, hogy ő utálja Barton-t, ami sokkolóbb volt, hogy rájött, hogy ezért rántotta el a férfit az organizmus elől is.
A folyamatos edzések miatt javult a mozgékonysága, hajlékonysága, reflexei és gyorsasága is. Igaz január közepén sikerült egy csúnyább sérülést összeszednie, a fáradtságtól megszédült és a kötélről, amin éppen kézen állva egyensúlyozott leesett, még felkapott és a jobb tenyerét és ujjait lehorzsolnia véresre ezáltal. Itt talán még nem lett volna olyan vészes, de jobb kézben forgatta a kardot és az íjat is azzal húzta ki. A folyamatos megerőltetéstől és használattól a néhány nap helyett közel három hetes gyötrelem jött, amíg a keze be tudott gyógyulni. De nem állt le ez idő alatt sem. A többekkel nem nagyon tartotta a kapcsolatot, maximum elment azokra az összejövetelekre, amikor muszáj volt elmennie, de ideje sem ereje sem volt arra, hogy az ostoba bagázzsal tartsa a kapcsolatot. Ha mégis beszélt velük egyetlen pillanatra sem mutatta, hogy nem lojális a SHIELD-hez és mindenki előtt meglehetősen jó kislányt játszott, amit elvártak tőle, de túl soha sem játszotta mindezt, a Barton-nal folytatott csipkelődések kivételek voltak, de ezek mára megszokottak lettek. Küldetésen és bevetésen nem sokszor volt, a hét hónap alatt talán hétszer, ebből egyszer a Különítménnyel is. Ahogyan teltek múltak a hetek a kemény edzéseknek hála már jól tudott akrobatikus mutatványokat megcsinálni és ezeket lassanként nekiállhatott beleépíteni a vívásba és az íjászatba is. A gyorsasága is javult, így most már gyorsabban volt képes mozogni is, gördülékenyebb mozgása lett, illetve az íjakat is gyorsabban tudta kilőni, mint a társai, ha ezzel próbálkoznának. Könnyedén tudott már helyből szaltókat csinálni, hídba lemenni, kézenállásokat, cigánykerekeket csinálni. Ezeket a harcba való beépítéssel különösen Babarával gyakorolt, illetve Clinttel. A feladat egyszerű volt, a férfi rálőtt nyíllal vagy vaktölténnyel és Stephanie feladata az volt, hogy kitérjen azzal a tudással, amit most szerzett, és gyakorol. Eleinte tele volt zúzódásokkal és vérző sebekkel ezeknek a gyakorlása miatt, de ahogyan a reflexei javultak és megtanulta, hogy miként olvasson a másik személy mozgásában, vagy szemében javult az ilyen irányú szakértelme is. szaltókkal, vetődésekkel kitérni, majd egyből pattanni fel a földről, le hídba állásból, amikor ott lő el Clint, majd a lábával fellökni magát újra álló helyzetbe. A sok gyakorlatnak hála remek kondiban volt, még soha sem volt ennyire noha kissé fáradt is. Az edzője meg volt vele elégedve, hogy milyen sokat javult és tehetséges ilyen téren.
Napközben tényleg szinte csak az edzésekkel foglalkozott, míg éjszaka, amíg volt ereje, addig tanult és olvasott. Minden este 20-25 percet töltött azzal, hogy a képességét gyakorolja, mégsem feledhette el teljesen, ezt általában a lazítás közben gyakorola. Híreket nézte az újságban, próbált rájönni, hogy merre lehet Walter és Nero, de főleg Nero. Még Ghost is segített, de még így sem tudták meg, hogy merre lehetnek. Így ez egyelőre zsákutca volt. Pókember és a többiek története hidegen hagyta, egyszerűen egyik sem érdekelte, nem is foglalkozott velük, meg voltak a saját célkitűzései és dolgai, így csak azokkal foglalkozott. Majdnem eltelt a hét hónap, Miller és Flower nem voltak a Triskelionban, Steph egyszer sem ment el szabadságra, egyetlen nap pihenőidőt nem adott magának. Június majdnem legvége volt, egy nap hiányzott a hét hónap leteltéig, az utolsó vizsgáját is letette ebben a félévben Steph és így befejezte a második évét a főiskolán. Igencsak késő este volt már, a vívással is végzett aznapra és az íjászattal is Barton-nal, már csak a levezetés volt hátra, azaz Clint megpróbálja szitává lőni. Kivételesen életében először sikerült maradéktanul túljutnia ezen is, egyszer sem találták el, de eddigre már iszonyúan fáradt volt, majdnem éjfélre járt az idő. Ő már úgy vette, hogy végeztek és el is indult kifelé, de Clint nem gondolta így, egy utolsó támadás a lány felé, aki végül a földön terült el és nyekkent egyet, ahogyan a hátára ért. Morcosan és nyűgösen nézett fel Barton-ra, aki végül kezet nyújtott, hogy felsegítse. Máskor minden bizonnyal ellökte volna a férfi kezét, de most elfogadta, hogy felsegítse. Túl hirtelen pattant fel és centikre sikerült csak megállnia a férfitól. Nyelt egyet zavartan, ahogyan néhány centiről nézett bele csak Clint szemébe. Ha bárki másról lett volna szó, már megcsókolta volna az illetőt, de őt képtelen volt. hosszú másodpercekig csak álltak így, míg végül Steph arcon puszilta a férfit.
- Jó éjt Clint! – mondta.
Még egyszer a férfira mosolygott, majd mielőtt a férfi még agyoncsapná sietett ki a helységből és ment lazítani és aludni.


Képességek: Nagyon picit javultak a képességei Step-nek. Most már kézilabda nagyságú tűzlabdákat képes teremteni és ezt már egy percig képes fenntartani, öt méteres körben tudja elhajítani és ezen a távon belül képes más tüzet is az uralma alá hajtani és irányítani, elfojtani azt, vagy erősebbé tenni a saját korlátain belül.

Szakértelmek:
Korábbiak:
Lásd előző bővítések.

Aktuális:
Steph az egész hét hónapot kemény tanulással töltötte. Befejezte a második évét az egyetem Skandinavisztika szakán és levizsgázott igen remek jeggyel minden tantárgyból. Tovább folytatta az Asgardi dolgok elsajátítását, szokások, tradíciók, mágia – igaz csak könyvekből tudott erről olvasni – a családjáról is olvasott, tanult. De nem csupán az elméleti tudását pallérozta, hanem a fizikai képességeit is. szinte folyamatosan túlhajszolta magát, Valkűrrel tovább edzett és gyakorolt kardvívást, Sólyomszemmel pedig íjászatot gyakorolt és a férfi által előírt edzést csinálta végig, minek köszönhetően a célzása nagyon sokat fejlődött. Mindezeken felül napi 10-12 órában gyakorolt és tanult tanároktól akrobatikát. Igen alacsonyról kellett kezdenie, a reflexeit, mozgékonyságát és gyorsaságát edzették különösen. Mindezek pedig nagyon jól jöttek a víváshoz és íjászathoz is. A folyamatos kemény, már-már mazoista módon kemény edzéseknek hála Steph gyorsasága, mozgékonysága és reflexei jócskán az emberi átlag felett lettek, az élsportolókéval vetekszik (emberi maximum, ami még nem szuperhumán). Ennek hála íjjal már képes majdnem háromszor olyan gyorsan lőni, mint a társai, a kardvívását pedig remek reflexei-vel és rugalmasságával fűszerezi meg.

Megjegyzés::
Nyílvesszők:
Savas nyíl: A nyílvessző fejrésze maró hatású savval van töltve, amely átrágja magát az acélon is.
Bola nyíl: A nyílvessző fejét három, különböző méretű tömör gumilabda alkotja, amelyek kilövéskor szétszóródnak, és nagy sebzést okoznak annak, akit eltalálnak.
Bumeráng nyíl: A nyílvessző kilövés és célba találás után visszatér.
Kábeles nyíl: A nyílvessző fejében egy több száz méteres, vékony kábelhuzal foglal helyet, amely kilövés után körbefonja az áldozatot.
Elektromos nyíl: A nyílvessző egy miniatűr elektromos áramgenerátort tartalmaz, amely 21 ezer voltnyi árammal kábítja el a kiszemelt áldozatot, és garantáltan harcképtelenné teszi.
Robbanófejes nyíl: A nyílvessző fejébe plasztik robbanóanyag van telepítve, kilövés után 2-5 másodperc késleltetéssel aktiválódik.
Vakító nyíl: A nyílvessző fejébe magnézium – vasreszelék keverék van tömve, amely kilövés után 5 másodperccel égni kezd és vakító, fehér fényt áraszt.
Füstbomba: A nyílvessző kilövés után 2 másodperccel sűrű füstöt áraszt.
Szonikus nyíl: Kilövés után 2 másodperccel 95 decibel erősségű éles hangot bocsát ki.
Könnygáz nyíl: A nyíl fejrészében könnygáz kapszulák foglalnak helyet, becsapódáskor aktiválódik.
Fagyasztó nyíl, Jelzőtűz nyíl, EMP-es nyíl
Termál nyíl - nagy területen robban és igen nagy forróságot okoz

Illetve titánium ötvözetű fejjel eláttot nyilak (mert kétlem, hogy itt tudna szerezni adamantiumot, vagy vibrániumot), hogy esetleg a páncélokat is átvigye.

Ghost szövetség:
Saját maga nem Danielle miatt tette, őt aztán nem érdekli, hogy mi van a lánnyal. Nem meglepő módon saját maga Barton véleményét osztja, hogy nem különösebben örül neki, de muszáj volt. És ez még egy jó lehetőség is arra, hogy saját maga kiismerje jobban Ghost-ot, és ezt a saját hasznára fordíthassa. Mert még mindig feltett szándéka, hogy visszafizet a férfinak a korábban levágott kézfejéért.

Kapcsolatok:
Sólyomszem – Vele még mindig a teljesen viharos a kapcsolat, nem telik el nap, hogy ne szapulnák egymást valami miatt, ugyanúgy mindenki más előtt, mint eddig, ami meg jó ideje már flörtbe is átment, anélkül, hogy bármelyikük észrevette volna az elején. Azonban Steph-nek idővel rá kellett jönnie, hogy annak ellenére, hogy mennyire gyűlölte Barton-t, vonzódik hozzá és beleszeretett. Igaz a férfi is vonzódik hozzá, de benne még mindig frissek a gyász sebei, így még nem lépett semmit a lány felé. (Walter-t kérdeztem és az ő engedélyével van a helyzet)
Valkűr – Az egyetlen igazi barátja Steph-nek, ő az, akivel tényleg megosztja minden baját és nyűgjét és meg is hallgatja Barbaráét, ha így adódik. Feltétel nélkül megbízik benne és amennyire az erejéből telik, próbálja a barátnőjét támogatni mindenben, főleg ezekben a számukra sötét időkben.
Amerika Kapitány – Noha Steph nem amerikai, de mivel mostanra kapott egy jó adag tiszteld a jó harcost féle nevelést Barbarától és hát Steve jó harcos, így a férfit tiszteli azért, amit tesz és ahogyan, bár időnként kissé túl katonásnak és szűk látókörűnek gondolja.
Tony Stark – Tony az Tony, vegyesek az érzései irányába, van, amikor kedveli és elviseli, de amikor a férfi éppen igencsak hímsoviniszta kedvében van, olyankor legszívesebben lelőné.
Zarda – Az egyetlen igazán fekete pont a Különítményben a lány szemében, valamilyen szinten fáj neki az, hogy a nő istennő és olyan hatalma van, amilyen.
Fekete Párduc – Őt igazából nem is ismeri annyira, így teljesen közömbös.
Danvers – Őt sem kedveli igazán, még akkor sem, ha kiáll értük. Igazán rosszul esett neki, amikor a nő közölte, ha próbál kapcsolatba lépni a családjával (Loki, Nero), akkor könnyen egy listára kerülhet velük. És igencsak neheztel Carol-ra, amiért
Shanna és Ka-Zar – Kettejükkel igazából semmilyen baja sincs és jóban van velük. Talán a legendák és történetek miatt, amiket a pár Vadföldről mesélt, mivel a történelem és az efféle dolgok érdeklik Steph-et, sokszor hallgatja a történeteket, és ő maga is szívesen mesél a Skandináv dolgokról, ha kérdezik.

A csapat úgy általánosságban lenézi őket, mindet, mert iszonyúan butának és szűk látókörűnek tartja őket. A 7 hónap során a kötelezően minimálisnál többet nem is nagyon beszélt velük, igaz ideje sem volt rá a sok tanulás miatt.

Bruce – Az ex. Noha már nem szereti, nem váltak el rossz viszonyban, Steph kerek-perec megmondta hiszti és sírás nélkül, hogy úgy érzi, Bruce-nak ez az egész már nyűg, így mehet, amerre akar. Az utóbbi időben, amióta megérezte, hogy mintha kissé szétszórt lenne és annak tartja. Miller mellett talán Bruce az, aki a tartalékosok közül tud a lánynak parancsolni, mert még időnként hallgat is rá.
Miller – A túúúúl katona, ennek ellenére mégis valahogy a csapat kb. egyetlen tagja, aki fel mer vele lépni erélyesen és úgy, hogy elérje, amit akar. Szóval ő tudja kezelni a lányt, még ha Steph ennek nem is örül annyira.
Emma – Vele talán még jóban is lehettek volna, ez ott múlt el Steph részéről, amikor Emma összejött Jon-nal. Azóta csak úgy véli a csapat leggyengébb tagjáról, hogy csak azért van még itt, mert a „Főnök” nője és biztosan ő tartja benn.
Tyler – A nagyszájú kölyök, révén, hogy 2 évvel fiatalabb, mint Steph, és még mindig nem érti, hogy mire van akkora szája Tyler-nek, ja de, az, hogy jóban van Tony-val. Túlságosan nagyképűnek, egoistának tartja és valahogy úgy érzi, hogy csak azért próbál olyan nagyszájú és beképzelt lenni, hogy imponáljon és észrevegyék. Háromszóval: kissebségi komplexusa van
Ramirez – a kisgyerek, akiben az az egyetlen jó dolog, hogy szófogadó, és teszi, amit mondanak. De hogy mit keres közöttük? Nem, nem akarja tudni.
Kariel – még egy nagy szájú beképzelt alak, de róla is úgy gondolkodik, hogy saját magának a nyomába sem érhet és így csak az eszét játsza
Rustin – Még mindig, hogy amikor 5-6éves kisgyerek szintjén volt, akkor aranyos volt
Jack és Gwen – aranyosak együtt, csak Jack próbáljon már meg ember lenni és ne egy robot!

Pókiék és a többiek. Semmi különös, nem volt velük ideje foglalkozni.

//És a többiek miatt megjegyzés, a 7 hónap alatt semmilyen jelét nem adta a karakter annak, hogy nem lojális a SHIELD-hez és mindenki előtt meglehetősen jó kislányt játszott, amit elvártak tőle, Barton-nal a viták kivétel, de azt lásd feljebb.//

Név: Stephanie Lyesmith
NJK: Jonathan Miller
Foglalkozás: tanuló, S.H.I.E.L.D. ügynök
Munkahely: S.H.I.E.L.D.
Eszközök: telefon és egy laptop, meg amit a S.H.I.E.L.D. adhat
Felszerelés/fegyverek: viking kard – 2 kredit, íj – 2 kredit, pisztoly – 2 kredit

Összes kredit: 63
Felhasznált kreditek: 13
Fennmaradó kreditek: 50

Még találtam egy képet a karihoz



A szokványosak:






És még egy:

Kiegészítés:
Név: Stephanie Lyesmith
Egyéb neve(i): Steph, Blomelda/Tűzvirág, „Hercegnő”, Thorhalla Lokidottir, Gunnhild Smed (írói álnév)
Faj: fél asgardi, mutáns, zseni
Nem: nő
Jellem: gonosz
Személyazonosság: közismert hála annak, hogy a Különítmény tagja lett
Születési helye és idő: 1991. augusztus 17., Stockholm, Svédország
Kor: 22 (1 évet töltött Valhallában)
Család: élettársi kapcsolatban
- Ingrid Ericcson – anya, él
- Loki – apa, halott
- - Nero Vincenzo – féltestvér, halott
- Thor – nagybácsi, él
- - Jonathan Miller – unokatestvér, él
- - Modi Thorson – unokatestvér, él
- Balder – nagybácsi, él
- - Walter Kovacs, unokatestvér, él
- - Danielle Sunken, unokatestvér, él
Foglalkozás: tanuló, írónő és S.H.I.E.L.D. ügynök, Különítmény tagja
Egészségi állapot / betegségek: egészséges, megalomán és istenkomplexusban szenved, illetve továbbra is fenn áll az öngyilkos hajlama

Bővítés:
Jó néhány órával később Barton valóban meglátogatta és valójában innentől lehetett számolni azt, hogy együtt vannak. Sue és Ben esküvőjére is együtt mentek már el. Azonban Steph bánatára, az első együttlétük még nem történt meg egy ideig. Hiába töltött majdnem egy évet Valhalla-ban, Clint kivárta azt, hogy a lány elérje a 21. születésnapját, bár Steph úgy gondolta részben, hogy a férfi talán magával is vívódik a régi családjával történtek miatt. Bár minderre nem volt túl sok ideje, mármint a gondolkodásra, hiszen az élet egyáltalán nem állt meg, sőt talán sokkal gyorsabb lett, mint korábban. Vagy sokkal több mindennel kellett foglalkozni. Végre senki sem tekintett gyerekként többé rájuk, aminek úgy vélte, hogy éppen itt volt az ideje. Barbara halálán nagyon-nagyon lassan tudott csak túljutni, de sokat segített az, hogy most már ott volt mellette Clint is, aki támogatta, plusz Thor és Balder is. Az első nagyobb „pofon”, hogy Miller az unokatestvére. Sőt, Thor fia. Ez a tény úgy a nyár egy jelentős részére padlóra küldte, az ember, akinek eddig képessége sem volt, Amerika kapitány fan, erre Asgard első számú hercegének legidősebb fia! Azaz, ha létezne még Asgard ő lenne a trónörökös! Hála Miller javaslatának folyamatosan edzettek és tanultak. Itt a mentális tréning is benne volt a listában, hogy miként tudnak egy telepata ellen védekezni a későbbiekben. Ha nem éppen ezt csinálták és nem Clint hajszolta halálba az edzésekkel, vagy az akrobatika tanárja, akkor éppenséggel a mitológiai könyveket bújta hajnalig. Összesen több tízezer oldalt olvasott végig a hónapok során, nem csak mindenféle dolgokról az asgardi dolgokat illetően, hanem nyomozott és kutatott a többi fajról is, amiket említettek. Embertelenek, atlantisziak – itt roppantul bánta, hogy Namorral nem találkozhatott – mindenféle istencsalád és így lehetett folytatni. Igaz nem sok sikerrel, a legnagyobb és legjobb forrás az maga Thor és Balder volt, főleg Thor-t kereste fel, aki gyakran mesélt neki és Jonnak is, illetve tanította is őket erre-arra, amit kérdeztek és szerettek volna. Ennek hála az asgardi nyelvismerete igencsak sokat fejlődött. Odakint a világban hatalmas tüntetések, anarchia és még lehetett volna sorolni, hogy mi van, nem tudta tagadni, hogy élvezte. Tetszett neki a káosz, jobban, mint régen. Aztán ott volt még az egész nyolc hónap elején, hogy előléptetést kaptak, most már nem csak tartalékosok voltak, hanem hivatalosan is a Különítmény tagjai, a lehető legjobbkor, amikor már éppen mindenki utálta őket és ők voltak a rosszfiúk, míg Kovacsék a királyok, mert az emberek ostoba férgek, akik azt is elfelejtették, hogy Kovacs tömegmészárlást követett el és mennyi mindenkit öletett meg a lényeivel országszerte.
A huszonegyedik születésnapján hivatalosan is nagykorú lett és végre megvolt az első együttléte Clinttel. Aminek a vége igencsak emlékezetes maradt mind a kettejük számára. Ekkor jelentkezett ugyanis Steph másodlagos mutációja. Elsőként csak Clint hangja volt, amit meghallott a fejében, utána pedig mindenkit egyszerre, aki a közelben volt, folyosón, közeli irodákban, az utcán és még lehetne sorolni. Ha a hangok és a migrén nem lett volna elég, amit a képesség jelenléte okozott, akkor a komolyabb gond ott volt, hogy a lány orra is vérezni kezdett. Természetesen egyből irány volt a gyengélkedő és az orvosi labor, Sué-knál. Vizsgálatok, a hangok nem akartak múlni, így telepatával kellett lenyugtatni és elcsendesíteni az elméjét. Mint kiderült a skrull DNS veszett ki belőle, azaz végre jelentkezett a másodlagos mutációja. Négyszemközt volt csak hajlandó elmondani Sue-nak, hogy miként is, Starknál viszont semmit, mert volt egy érzése, hogy baromi jó viccet csinálna ebből a korábbi megbeszélés alapján. hamar nyilvánvaló lett, hogy telepátia a másodlagos mutációja. Így ennek hála a korábbi tanulások és egyebek mellett már a SHIELD saját telepatáihoz is járhatott, hogy megtanulja használni és irányítani a képességét. A listája kellemesen hosszú lett: edzések Clinttel, Thorral és az akrobata tanárral, tanulás az iskolában szeptembertől, a telapatákkal, Thor-tól és Baldertől, a saját olvasmányai, időnként küldetések, korrepetálni Miller-t, aztán pszichiáterhez járás, randik és képességfejlesztés és később az írás. A féltékenység felébredt benne némileg, amikor Thor megengedte Miller-nek, hogy a Mjölnirt kipróbálja, mert a fia, emiatt neheztelt is egy picit a párosra, de nem tudott nemet mondani, amikor őt is hívták, hogy nézze meg Asgardot és Jotunheimet. Előtte csak a víziókban látta, de végre a saját lábaival is ott lehetett, járhatott és beszívhatta annak a két világnak a levegőjét még jobban beleszeretett a romokba és ebbe az egészbe.
Mikor kiderült, hogy nagyon sokan olvasnának asgardi dolgokat az írói vénája felébredt. Ezt imádta és néhány cikke korábban is megjelent, így nekilátott annak, hogy írjon. Mivel iszonyú sok ihletet szerzett az „otthon” tett látogatatáson a Különítmény dolgait és a saját „kalandjaikat” írta meg novellasorozatban áthelyezve mindent a vikingkori érába. Természetesen a titkos dolgok nem kerültek bele, de egy remek kalandregény-sorozat lett ez és meglepően sikeres és népszerű is, nem kevés pénzt keresett vele, egy részéből támogatta a SHIELD-et is az anyagiak megvonása után. Mindenkit átnevezett és ekkor született meg saját magának a Thorhalla Lokidottir név, illetve Miller-nek az Einar Thorson. Ezt az antológiát, regényt Gunnhild Smed álnéven adatta ki, az anyja persze ráismert a lánya stílusára és annak is hála, hogy a tévében, médiában szerepelt megpróbálta a kapcsolatot Steph-el felvenni, aki természetesen hallani sem akart arról a némberről. Az iskolát végezte, jó ideig bejárt minden órára, imádott felvágni vele az évfolyamtársainak, hogy órán bent van egy „I love Hawkeye” feliratú pólóban, aztán mikor végzett nem egyszer Clint várta odakint az egyetem előtt. A férfival a kapcsolata igencsak elmélyült, de azért még mindig izzott közöttük a levegő, mindenféle értelemben, a megjegyzések soha sem maradtak el, amiket egymásnak vágtak és minden tekintetben remek volt a kapcsolatuk. Steph gyakorta éjjelig gyakorolt mindent, edzések, olvasás, vívás, képességek, lassanként a tűzmanipulációja is erősödni kezdett és a telepátiát is kezdte megtanulni uralni. Noha igen gyakran volt még mindig, hogy elvesztette a kontrollt és nem tudta a hangokat, gondolatokat kizárni az elméjéből, főleg erős érzelmekre, ilyenkor a migrénen felül az orra is vérzik minden alkalommal.
A bevetéseket élvezte, főleg, amikor még Miller is ott volt és az anarchista csoportok elleni csatákban és közelharcba ment, amikor a nagyszájú erős mutánsok ereje hirtelen eltűnt a blokkolásban. Nem egyszer fordult elő, hogy súlyos sérülést okozott a csoportokban valakinek, nem kímélte őket és bármiféle lelkifurdalás nélkül lőtte le őket nyíllal okozva sérülést nekik. Emiatt többször is bajba került, vagyis kapott fejmosást főleg Danvers és Amerika Kapitány részéről, hogy jobb lenne, ha nem így állna a dolgokhoz. A képességeit, határait mint általában továbbra is extrém határok között tesztelte, az elsődleges mutációját többek között úgy, hogy a SHIELD speciális kiképzőterén egy lángoló szobába ment be, hogy ott miként boldogul. Igaz mindezt csak azok után, hogy odakint normál módon gyakorolt heteken át. Az őrszem programmal nem különösebben foglalkozott, ő éppen védve volt és nem volt mutánsüldözés többé, vagy éppenséggel. Lassanként következett az év vége, és így a félévé is, ismét könnyedén vette az akadályokat az egyetemen, és eddigre sikerült nagyjából túllennie azon is hogy Barbieval mi történt fél évvel korábban. Persze továbbra is hiányolja a lányt, de ezt még a dokiknak sem mondja el. ahogyan teltek és múltak a hónapok már sikerült a telepátiáját egészen szépen megtanulnia használni, de még mindig ott volt, hogy nem tökéletes és a lobbanékony természete miatt volt ez nehézkes különösen neki. A vívással haladt, bár nem igen volt ott már mit tanulnia, csak a ritmusérzék leginkább, az akrobatika és íjászat volt a mentális képzésen felül a legfontosabb neki. Attól, hogy együtt voltak Clinttel nem volt könnyebb az edzés, talán még erősebben hajtotta a férfi, mint korábban, Steph nem bánta jó akart lenni, jobb, a legjobb. Most sem törődött a saját fizikai állapotával és a nyolc hónapban is szinte nem volt olyan, hogy ne borítsa a testét valamilyen sérülés, főleg zúzódások és bőrkeményedések.
Amikor éppen volt egy kicsi, minimális szabadideje neki és Clintnek is, akkor igyekeztek, mint a teljesen átlag személyek eljárni randizni, moziba, vagy éppen múzeumba, vagy azt tenni, amit az átlagos személyek szoktak, sporteseményre kimenni, vagy épp Steph cipelte el a férfit valamelyik kaszinóba, hiszen úgyis imádott ilyen helyre járni. Persze mindez átkozottul nehéz volt, hiszen két mindenki számára közismert hírességről van szó, és jellemzően ezek nem végződtek jól, csak nagyritkán különböző atrocitások miatt. Így jellemzően a Clintnél kivesznek egy filmet és az ehhez hasonlók maradtak négy fal között. Mikor ezt nem tették meg, akkor Steph előszeretettel járt át Thor-hoz és időnként Balderhez, de ezek is főleg tanulásról szóltak, de ezek azok voltak, amiket igencsak szeretett. Rúnákat olvasni, családi történetek, etikett, asgardi nyelv, ilyenkor már csak azért is cipelte magával Miller-t is, hogy ő is tanuljon és a három unokatestvér is egy helyen legyen. ahogyan az előző hét hónapban most sem adott magának kegyetlen pihenőnapot sem, maximum akkor történt meg ez, amikor megsérült és valaki végig az ágyánál ült, hogy márpedig nem fog felkelni, hanem ott marad nyugton, amíg rendbe nem jön. Ilyenkor csak az olvasás volt, amit tudott folytatni. Február közepén végül is hét és fél hónap együttlét után Steph odaköltözött* Clinthez, hogy ne kelljen folyamatosan át-át járni a másikhoz. Az anyja ekkor még egyszer megpróbált vele kapcsolatba lépni, személyesen is találkozott vele és megmondta neki, hogy nem akarja többé, hogy a nő zaklassa, és ha kell, akkor a bíróságig elmegy, hogy távoltartási engedélyt kérjen, hogy a nő ne mehessen többé a közelébe és ne zaklathassa, végtére is ő tette ki Steph-et az utcára a mutánssága miatt. Végül is nyolc hónap telt el és a lány kezei már viszkettek amiatt, hogy ennyi ideje nem hallott sem Casperről, sem az X-ekről és már kezdte úgy érezni, hogy itt van az ideje annak, hogy bármelyik előkerüljön, mert mindkét féllel le akart végre egyszer és mindenkorra számolni.

* ezt rád bízom, hogy maradtak-e a Triskelionban, vagy a SHIELD-en kívül van-e a lakás.

Képességek:
- Elsődleges mutáció: A képessége erősödött a gyakori használat és sok gyakorlás miatt. Most már képes egyszerre akár négy tűzlabdát is létrehozni – kosárlabda nagyságúak – ezeket formázni maximum két méteres nagyságig, ezek lehetnek fegyverek, tűzpajzs stb. Ezek a tüzek most már legalább 2-3 körig megmaradnak. Már sokkal ellenállóbb a tüzek és a hő ellen, mint korábban. Egy nagyobb máglya területű tüzet képes már a saját uralma alá hajtani és formázni, irányítani azt, vagy kioltani. Az általa irányított tűz nem sebzi, de ha pl. egy lángoló épületbe bemegy ugyanúgy halálra tud égni, mint mások. A tüzeket most már 20-30 méter sugarú körzetbe tudja ellőni/létrehozni, és ilyen távon belül manipulálni/irányítani azt.
- Másodlagos mutáció: Képes tőle nagyjából 50 méter sugarú gömbben tartózkodó személyekkel telepatikus kapcsolatot létesíteni és így képes az emlékeikben olvasni. Ha nem zárja le a tudatát, akkor mindenkinek hallja egyszerre a gondolatit. Maximum 3 fővel tud ezen szinten folyamatos kapcsolatot fenntartani ennél több személynél már elájul. A lére jövő csatorna segítségével képeket és illózókat tud más ember fejébe vetíteni. De rövid telepatikus üzenetet küldeni egyszerre legalább tíz embernek képes. Egy állati intelligenciájú lényt legfeljebb 15 (3kör) egy átlagembert legfeljebb 10 (2kör) egy játékost legfeljebb 5 (1kör) percig tarthat uralma alatt. Még gyakorta veszti el felette a kontrollt, erős érzelmek hatására (pánik, félelem, hirtelen jött adrenalin löket, feltörő erős boldogság stb.) és olyankor egyszerre mindenki hangját hallja a közelben ez igencsak erős migrént és fejfájást okozva neki és gyakorta ez orrvérzéssel párosul. Megtanulta, hogy miként építsen magának és másoknak gyengébb mentális pajzsot (ez több órás koncentrációt igényel számára és 1 főnek képes megtenni egyszerre), és a pszionikus erejét képes maximum kard nagyságú tárgykén manifesztálni és ezt 2 körig fenntartani. Leginkább nyilakat szokott így létrehozni és az kilőni (maximum 50 méterig ), hogy az így betalált nyílvesszővel komolyabb (már migrénszerű) fájdalmat okozzon ellenfelének, mint ahogyan egy mentális csapással szokás. (Az ilyen nyilak értelemszerűen fizikai sebzést nem okoznak csak mentálisat, még ha fejet, vagy szívet is talál el, halálos károsodást nem tud okozni). Ha pszionikus tárgyban manifesztálja az erejét nem képes gondolatolvasásra, sem befolyásolásra, és mások irányítására. Összesen három ilyen nyilat tud ellőni, utána 4 körig semmilyen telepátiát nem tud használni. Egyelőre asztrális kivetülést még nem képes létrehozni és így asztrális harcban sem járatos és nem is vett részt.

(Szándékosan gyengébbre írtam meg, mint egy reneszánszbeli első szintű képességet, csak azért ilyen hosszú, mert a telepátia minden aspektusára kitértem.)

Szakértelmek:
Korábbiak:
Lásd előző bővítések.

Aktuális:
Március elejére Steph-nek már nagyjából egész jól sikerült a képességeit használnia, mind a megnövekedett erejű tűzmanipulációt, mind pedig a telepátiát, noha ezt nem teljesen hibátlanul továbbra sem. A mentális állapotát a folyamatos öngyilkos hajlamával sem sikerült javítani orvosi kezelések hatására sem, a megalomániáról és az istenkomplexusról nem is beszélve, de a depresszión, amit Barbara halála okozott teljesen sikerült átjutnia. A fizikai állapota, a reflexei tovább javultak a mostani nyolc hónap alatt is mazoista módon történt gyakorlásoknak hála. Ezeknek hála a reflexei, mozgékonysága, kitartása, ügyessége most már tényleg elérték az olimpiai sportolók szintjét. Az íjászata és célzása is fejlődött, íjjal már képes majdnem négyszer olyan gyorsan lőni, mint a társai, a korábbi háromszoros helyett. (összehasonlításként Clint 6x olyan gyors, mint az átlag)
Mitológiai tudása is igencsak fejlődött a nagyon sok olvasásnak hála, elvégeztem az 5.szemesztert is az egyetemen ismét kiváló eredménnyel. Mentális ellenállása fejlődött, mert tanulta és ehhez hozzá tudja adni a telepatikus védelmét is. A jó nyelvérzéke miatt az asgardi nyelvet már erős középfokon beszéli, olvassa és írja. Illetve már kimerítően ismeri az asgardi szokásokat, rúnákat, és a teljes családja történetét.

Kapcsolatok:
Sólyomszem – Clint, azóta is együtt vannak és szeretik egymást, egy igazi vad és szenvedélyes kapcsolat lett az övék, a levegő szinte folyamatosan izzik körülöttük/kettejük között, abból mit sem vesztettek, hogy imádnak csípős dolgokat egymás fejéhez vágni. Még nyolc hónap elteltével is gyakran van, hogy lehetnek bárhol ketten, egy parkban, lift, vagy edzőteremben is egymásnak „esnek”, mert nem igen palástolják az érzelmeiket.
Thor – a nagybátyát tiszteli és szereti, mellette végre először érzi tényleg családban magát, nagyon sokat tanult tőle az asgardi nyelvről, szokásokról és kultúrákról, mindent, igazából, amit Barbara nem tudott megtanítani neki
Amerika Kapitány – a véleménye nem igen változott a férfiről a nyolc hónapban, bár kissé távolságtartóbb lett vele kapcsolatban, nem hiszi, hogy a férfi különösebben örülne azért, hogy nincs bűntudata attól, ha a gyilkol és szeret fájdalmat okozni másnak
Tony Stark – itt sem változott sokat, kedveli, de van, hogy lelőné, és igazából roppantul élvezi, hogy a férfi is végre nőként kezeli és nem pedig kamaszként
Danvers – rá továbbra is neheztel a korábbi dolgok miatt (előző bővítésben leírtak), de legalább már nem látja annyira reménytelennek, mint korábban, hála annak, hogy Danvers kezdte megtanulni, hogy nem érdemes vele vitatkozni

Többiek:
X-men – undorítónak tartja amit Walterék művelnek, lenézi és megveti őket. persze vallja, hogy Walterék csak alantasak, akik nem tudnak mit kezdeni a sok szabadidejükben és még nála is betegebb elképzelések hajtják őket. Ian-t és Rustin-t amúgy is utálta mindig is, így nem okozna neki nagy szívfájdalmat, ha a teljes csapat „teljesen véletlenül” elhalálozna.
Miller – nem tudja, hogy ő vagy Miller akadt ki jobban, hogy rokonok. Kezdi megkedvelni, főleg és roppantmód élvezi, hogy ő okítja a srácot az asgardi dolgokról, hiszen ő járatos ebben a fiú meg csak most csöppent bele nyakig az egészbe.
Emma – itt nem változott a véleménye, ugyanazt gondolja, hogy a lány gyenge és szánalmas és nem is volt csoda, hogy nem került be a Különítménybe teljes értékű tagként, hiszen már Miller sem volt mellette, hogy kiálljon ezért
Tyler – továbbra is ugyanolyan nagyképűnek tartja Tyler-t és nem érti, hogy a 19 éves fiú mit keres Különítményben, hiszen így ő kiskorúként lett a csapat tagja. Igyekszik nem foglalkozni vele
Jack és Gwen – jól mulat azon, hogy Jackben ébredeznek az érzelmek és vhol szurkol a lánynak, hogy végre tényleg normális pár legyenek
Pókiék és Sue-ék – mindkettő teljesen semleges
Balder és Danielle – a család másik fele, Dani-val kezd megbarátkozni és Balder felé hasonló tiszteletet és szeretetet érez, mint Thor irányába, bár őket ritkábban látja, mint a másik nagybátyját

Megjegyzések:
Két családfa is van még ide. Anyai, halandó ág és az apai, asgardi ág.
Huh igyekeztem mindent kellően részletesen, remélem eléggé sikerült mindent kifejteni.
Pár kép, néhány elég pikáns:

Eddig is bent laktak a karik azok alapján, amit mondtál, hiszen korábba nem hagyhattuk el azt a helyet. De ettől függetlenül, hogy Clint is ott lakik, akkor Steph emelettel odébb költözött, hogy együtt lakjon vele, legalább nem kellett messzire hurcolászni a cuccait

Kiegészítés:
Név: Stephanie Lyesmith
Egyéb neve(i): Steph, Blomelda/Tűzvirág, „Hercegnő”, Thorhalla Lokidottir, Gunnhild Smed (írói álnév)
Faj: fél asgardi, mutáns, zseni
Nem: nő
Jellem: gonosz
Személyazonosság: közismert hála annak, hogy a Különítmény tagja lett
Születési helye és idő: 1991. augusztus 17., Stockholm, Svédország
Kor: 22 (1 évet töltött Valhallában)
Család: élettársi kapcsolatban
- Ingrid Ericcson – anya, él
- Loki – apa, halott
- - Nero Vincenzo – féltestvér, halott
- Thor – nagybácsi, él
- - Jonathan Miller – unokatestvér, él
- - Magni Thorson – unokatestvér, él
- Balder – nagybácsi, él
- - Walter Kovacs, unokatestvér, él
- - Danielle Sunken, unokatestvér, él
Foglalkozás: tanuló, írónő és S.H.I.E.L.D. ügynök, Különítmény tagja
Egészségi állapot / betegségek: egészséges, megalomán és istenkomplexusban szenved, illetve továbbra is fenn áll az öngyilkos hajlama

Bővítés:
Az elmúlt fél év igencsak nyugodt volt ezúttal, közel sem olyan mozgalmas, mint előtte. Befejezte a harmadévet az egyetemen. Továbbra is a SHIELD-nél maradt, a Különítményben, esze ágában sem volt otthagyni ezt a helyet, már csak azért sem, mert az ellenségei odakint voltak, akikkel még le akart számolni. Ghost, az egykori barátja Tao és Frost is. örömmel töltötte el, hogy végül is meglett a másik három holttest is, Ian, Amora és Rustin. Azonban azt sajnálta egy kicsit, hogy nem dicsekedhetett vele, hogy ő maga volt az, aki megölte ezeket a személyeket és tulajdonképpen egyedül mentette meg a világot Kovacstól, intézte el Mephisto-t, amivel helyrehozta a világot és még sorolhatta volna. Őt kellett volna annyira imádnia mindenkinek, ahogyan nem sokkal korábban Kovacsot. Az élet nem fair! Hányszor mondogatta magának az elmúlt fél év alatt. Bár tény, hogy nem kellett panaszkodnia, továbbra is együtt volt Clinttel és boldog volt a férfival, így ezen a téren az élet kivételesen fair volt. Mintha kiegyenlítette volna egymást az élet két helyszíne. Továbbra is edzett hosszú kemény órákat minden egyes nap, hogy formában maradjon, emellett, amikor éppen volt ideje, akkor az új könyvét is írogatta. Ezúttal sajnos igencsak ki kellett hagynia részeket, hiszen a Főnixes dolgot nem tehette bele. Az edzések most már nem csak fizikai edzések voltak, hanem mentálisak is, Frost még mindig életben volt, így valamikor fel kellett majd vennie a harcot a nővel és felkészült akart lenni vele szemben.
Steph csak akkor ment nyaralásra és vett ki szabadságot, hogyha Clinttel tudott menni valahova, igazából mindegy volt, hogy tengerpartra süttetni magukat, vizisportokat űzni, vagy éppen valahova síelni. Ezt leszámítva egyébként nem pihent és ment minden bevetésre, ahova csak tudott. Végül is azok voltak a legjobb edzésalkalmak, jobbak, mint a torna- vagy edzőterem. Továbbra is a Különítmény egyedüli női tagjaként különösen igyekezett a lehető legjobban teljesíteni, ha pedig tudta, akkor végérvényesen elüldözéssel is próbálkozott Tyler, illetve White irányában, hogy mind a két bénaság végre eltűnjön a SHIELD-től. A rokonsággal – Thor-on és Miller-en felül – akiket nem látott mindennap, azaz Danielle és Balder velük is tartotta a kapcsolatot, az anyját azonban egyáltalán nem kereste, nem hívta fel, és utána sem nézett, hogy mi van a nővel. Továbbra is tanulta az asgardi dolgokat, főleg így, hogy többé Asgard romjai sem voltak elérhetőek. Annak igencsak örült, hogy Thor őt és Jon-t elvitte addig, amíg lehetséges volt.
Mivel augusztus végén egyébként is a Triskelionban volt, így nem is okozott neki nehézséget mindaz, hogy szeptember elején a megfelelő időpontban megjelenjen az eligazítóban.

Képességek:
Változatlan

Szakértelmek:
Korábbiak:
Lásd előző bővítések.

Aktuális:
6. szemesztert elvégezte a suliban, most kezdi a 7.félévet, aminek a végén diplomázni is fog.

Megjegyzés:
Ami még este kimaradt, hogy felszerelésnek szeretne egy célzószemüveget, nem mintha szüksége lenne rá, de azért ha véletlen valami gond adódik, akkor az jól jön.
És, mivel már úgyis nagykorú, híresség, ő oda van önmagáért, ha volt esetleg Playboy fotózásra felkérése, akkor örömmel vállalta.