Ausztrália

Szeráf amikor Brooklynból távozott, repülőre szállt és Spanyolországba ment. Ott akart új életet kezdeni, magányos harcosként, Magnetótól nem függve, de a területén tartózkodva. Apokalipszishez nem sikerült csatlakozni, mert nem teljesítette a feladatot, pedig szívesen megölte volna Ramirezt. A Rákuniverzumban átéltek rádöbbentették, hogy nem akar senkihez tartozni, nem is szeret együttműködni, inkább a saját lábára állna. Spanyolországban bérelt egy lakást és utánanézett a madridi egyetem fizika szakának, amit el akart kezdeni. A felvételire kezdett felkészülni, átismételve a középiskolai fizika anyagot. Furcsa, de könyvtárba járt és az internetről is sok mindent letöltött, hogy sikerüljön a felvételi. A jövőt a technológiában látta, ezzel akart foglalkozni. Nem hanyagolta el az edzéseket sem. A forró tengerparton repkedett, hosszan be a víz fölé és vissza, futott, tornázott, hogy fitt és erős maradjon. Vásárolt fegyvereket, kést és egy könnyű pisztolyt.
Magnetóval nem szakított, de nem akarta feltétel nélkül szolgálni. Nem bízott a döntéseiben. A Rákuniverzumról mindent elmondott és Magneto Perthbe küldte. Ezt Szeráf még elfogadta. Arról letett, hogy megelőzze a két világ találkozását, a hódítást. A maga útjait akarta egyengetni és ha itt akár egy kis segítséggel meg tudott ölni egy olyan lényt, akkor később máshol is képes lesz rá. Túlélővé akart válni, akinek mindegy volt, hogy egy megőrült Zyro-Apokalipszis vagy Aian jön, ő fennmarad. Perthben jó meleg volt, Szeráf ezt szerette. Telepatikus üzenetet követve ment egy kávézóba. A marokkói kávézás rosszul sikerült, de ha minden igaz volt, akkor a jövőből hozott szimbiontától már megszabadult a másik világban. A két szárnyas nőről tudta, hogy velük kellett dolgoznia. Nem szívesen csatlakozott idegenekhez, de ez a két nő legalább jól nézett ki. Ha Rachelt ismerhette Magneto adatbázisából és hogy Vadföld uralkodójának felesége vagy olyasmi, akkor nem sok jóra számított. Őt már nem érdekelte Magneto birodalma, de ezt a piercinges nő nem tudhatta. A démonnőt már szívesebben látta. Vadító volt, vörös és gonosz, ez tetszett Szeráfnak. Az Ördög lányát juttatta eszébe, akit az Elődök Földjén látott és aki lenyűgözte. A fiú nem rejtette el a szárnyait, csak maga mögé húzta be őket, mikor leült. Sárga rövidujjú póló volt rajta és zöld rövidnadrág, zsebben a pisztoly és a combra csatolva a kés. Ha a másik kettő is megérkezett, nézte őket hideg, fürkésző módon és mivel a boksz négy személyre volt lefoglalva, de csak hárman voltak, köszönés nélkül kérdezett:
- Ki a negyedik?

Szeráf nem öltözte alul a többieket, Rachelt semmiképp, mert a szárnyas mutáns nő is laza cuccban jött. Phobia már elegánsabban jelent meg, de a fiú ettől nem érezte feszélyezve magát. Nem az udvariasságáról volt híres, ezt itt is megmutatta. Phobiát végigmérte ebben a sokat mutató ruhában és bólintott, füttyentett egyet.
- Szeráf, azaz tűzangyal vagy ahogy tetszik - fordította le a nevét, amit válaszott magának a mutációja megjelenése idején.
- A lényeg, hogy szeretek mindent lángba borítani. Többek közt a női szíveket is - kacsintott Phobiára. A túlélésért kellett együtt küzdeniük, de a szárnyas ettől még nem dobta a kukába a vágyait és látta, amit látni lehetett. Most csak üldölgéltek, ha majd kutatnak és harcolnak, akkor nem Phobia feszes melleivel fog foglalkozni. A lány stílusa tetszett neki. Annyira volt finom, mint ő, tehát alig.
A pincérnőtől kért egy gint és ha kihozták, azt kortyolgatta. A démon megjelenése meglepte, mindenki mást is meglephetett. A negyedik maga az Ördög volt, akiről az Elődök Földjén sok mindent megtudott. Phobia titkait azonnal feltárta a lény és Rachelét és az övét is. Szeráf megjegyezte, kikkel került össze. Egy démon a Limbóból, aki emberként nem tudta felmérni az erejét és túl nagy ellenféllel próbálkozott. Most pedig azt sem tudta, mire volt képes.
- Na te aztán oltári jó társ leszel akkor - mondta Phobiának, aki már mellette ült. Ezen nem változtatott az, hogy bejött neki mint nő. Nem akart miatta meghalni.
Rachel már más volt. Komolyabbnak és megfontoltnak tűnt, ismerte Mephistót és egy démont a Limbóból, azt a Shywa nevűt. Az Ördögnél már látogatóban is volt a szavak szerint. Szeráf visszavágott volna, de mégis az Ördöggel magával állt szemben és egy ilyen lénnyel feleselni nem volt ajánlatos. A másik tény az volt, hogy Szeráf valamilyen tiszteletfélét is érzett. Az Ördög céljai és módszerei mindig jobban tetszettek neki, mint az Istené. Nem akart hódolni, de valahol örömmel töltötte el, hogy az Ördögnek dolgozhatott egy küldetésig. Nem érdekelte, miért akarta az Ördög megmenteni a világot. Arra gondolt, hogy ha Aian itt kiirtja a halált, a pokolba nem jut több lélek, de nem értette pontosan, nem érthette a Sátán teljes tervét és világlátását. Neki az egész föld a játszótere volt, ott jelent meg és ott szervezkedett, ahol akart. Mephisto azt is láthatta, hogy a Lánya nem nőként nyűgözte le Szeráfot. Úgy is, de inkább az ereje, amit megmutatott, mikor helyrehozta az Elődök Földjén történteket és neki volt köszönhető, hogy a Pusztító nem szabadult ki. Az ott olvasottak szerint az a lény még ennél az Ördögnél is hatalmasabb és az Ördög Lánya tudta legyőzni, démoni és angyali vér szülötte. Szeráfot ez a hatalom nyűgözte le és sokáig fontolgatta, hogy megkeresi azt a nőt. Mára már letett róla.
- De, még az Elődök Földjén elzárt lénynél is egyszerűbb feladat... - szaladt ki Szeráf száján. Úgy gondolta, meg kellett osztania a Rákuniverzumban tapasztaltakat, hogy sikerrel járjanak. Rachelhöz és Phobiához beszélt.
- Odaát - mutatott a másik földre, amit az égen lehetett látni - azt mondták, nem ismernek olyan módszert, amivel ezeket, az ősi, istenként tisztelt lényeket meg lehet ölni. Vágtuk, égettük őket, nem használt, legfeljebb az embereket tudtuk felszabadítani, akikre ráugrottak. Láttam olyat, akinek beleugrott a torkába és elkezdte átalakítani öntudatlan szolgává. Alig lehetett megmenteni, úgyhogy mindenki tartsa csukva a száját. Sátán Úr, mi a módszer? Hogy nyírjuk ki azt a Many-Angled-One-t?
Szeráf úgy tűnhetett ki az elmondottakból, mint egy hős, aki mindenkit meg akart menteni. A többit nem árulta el, hogy ő gyújtotta fel Marokkó főterét és hogy Ramirezt is meg akarta ölni és a saját akkori társát, Pókot is és az ottani Szehmetet. Ez nem számított most. Mindegyikük érdeke volt, hogy a világ ne legyen kiszipolyozva. Ha mégis úgy lesz, akkor más módszert kellett keresni. Szeráfnak volt egy gyanúja, hogy eleve halálra van ítélve a küldetés és Mephisto azt akarta, hogy neki dolgozzanak, a haláluk után pedig a szolgái legyenek. Nem tudta, hogy egy démonnal, aki egyszer már meghalt, ezt meg tudta-e volna tenni a Sátán, de ezt is el tudta képzelni. Mephisto válaszából gyököt akart vonni, hogy felmérje az esélyeket. Azt nem bánta, ha a Sátánt szolgálta, de meghalni még nem akart. Már nem. Azon túl volt, az Elődök Földjén jött rá, hogy korábban ez vezette a kegyetlen harcokba.

/Bocs, de asszem, nem volt fordítás a lények nevére:D/
Akkor még nem, de azóta Ősöregek, ahogyan végül el lettek nevezve magyarul - Nefi

Phobia és Szeráf között izzott a levegő, nem kellett volna sok, hogy egyből szobára menjenek, ha épp nem a világuk megmaradása és az ő életük lett volna a tét. Nézték egymást és telepatának sem kellett lenni ahhoz, hogy ebből még lehet valami. A fiú a küldetésre is gondolt és egy bizonytalan erejű társnak nem örült. Elröhögte magát, mikor Phobia a melleit düllesztette az ördöghöz intézett kérdéssel. Rachel már komolyabbnak tűnt, anyuka, uralkodónő, másokkal szorgoskodó barát és még sok minden volt a szavai szerint. Szeráf észrevette ezen kívül a laza hozzáállást. Az összekevert kérdésre elvigyorodott és rákacsintott az alulöltözött démonlányra. A piercinges nőben már jobb társat látott egy küldetésen. Lehet, hogy Phobiának is csak kellett egy kis támogatás és meg tudta emberelni magát, de őt kockázatosabbnak találta a fiú. Szépnek is, de az mellékes volt egy küldetésen. Utána majd nem lesz mellékes, ha mindketten túlélik...
A Sátán nyugtatta meg a triót, próbálkozott ezzel. Mindig volt rá esély, hogy hazudik, de a hazugság urától ez nem volt meglepő és nála jobb hazudozót még nem látott a föld, senki nem mondhatta meg róla, éppen igazat állított-e vagy tervezett valamit és hazudott. A hiten múlt minden. Szeráf nagyon akart hinni abban, hogy ez a probléma megoldható volt. Sanyarú világ volt az a rákuniverzum és szívesebben élt a mostaniban. Az Ősöregek a bögyében voltak a kis kirándulás óta. Ramirez neve hallatán erősödtek benne a gyilkos indulatok, de tudta, hogy Rachel kötődik ahhoz az önjelölt világmegmentőhöz és a többihez. Hekával az Elődök Földjén találkozott legutóbb, őt is ismerte valamennyire. Úgy érezte, része lesz egy csapatnak, ami a világot akarja megmenteni. Ez furcsa érzés volt neki. A saját fenekét féltette a hódítóktól, nem másokkal akart elsősorban törődni. Mégis egy felé vezetett az útjuk. Ezt még hasznosnak is találta, hogy ha egyszer elkapják, a Magneto oldalán elkövetett bűnökkel szemben fel tudjon valamit mutatni. Megértette, hogy működött a hódítás. Elhelyeztek különböző lényeket. Az a bizonyos Dr. Zield Jones a rákuniverzumban mondta, hogy nem csak Marokkóban csaptak le. Nyilván a világ fontos részeit keresték az ottaniak és meg is találták. Ezeken helyezték el a lényeket, amik a hírek szerint gyengék voltak. Szeráf kihúzta magát, hogy szakértőnek minősítette a Sátán. Gúnyos lehetett, de volt igazság a szavaiban, mint mindig és magától az Ördögtől dícséretet kapni megtisztelő volt a fiúnak.
- Amit még tudok és amit láttam: a rákuniverzum felfigyelt arra, hogy a realitás szövetei megrongálódtak, így került közel a két világ. Nem tudták, miért volt ez, lehet, hogy most már tudják. Sokakat elraboltak a világ több pontjáról és minket kérdezgettek. Én nem tudtam a választ, de lehet, hogy más, hozzáértő megadta. Aian egy ilyesmi csápos lényt egyszer kiszabadított az AIM egyik laborjából, ők még tudhatnak többet. Én Marokkóból lettem elrabolva és ott láttam ilyet. Rachel, kivételesen megengedem, hogy belenézz a fejembe és kivetítsd Phobiának is a lények képeit - mondta Szeráf. Tudta, hogy Rachel azért volt Magneto veszélyes ellenségei közé sorolva, mert erős telepata volt és engedély nélkül is kiolvashatott volna a fejéből bármit. A büszkeség mondatta vele. Nem szerette, ha telepaták olvasgattak ott, de ez fontos információ lehetett, létfontosságú volt, hogy lássák, mit kellett keresniük. Felidézte a másik föld felől közeledő lényeket, amik megtámadták.
- Repültek, gyorsan mozogtak és a csápjaik végével olyan anyagot juttattak be, ami elkábított. A másik formájuk, a "bébiisten", ahogy a helyik hívták, elrabolt emberekbe volt beültetve. Mutatom ezt is.
Szeráf felidézte, ahogy az emberek szeme fehérré vált, azután lilás fényben izzott és sziszegő csápok nyúltak ki a szájukból. Azt is megmutatta, hogy ott volt Ramirez és hogy elvágta a csápokat és azt is, hogy Pók egy levágott fejet tartott a kezében, ami még élt, mivel a másik világban nem létezett halál és hogy abból a csápok hogy ugrottak ki, a tetejükön egy gömbbel, amiben egy szem volt. A felidézett emlékben Pók álla alatt, a torkába fúródtak a csápok, mélyen a húsba és belemásztak, az ő szeme is lilás fényt öltött és a lényt Ramirez vágta el, de Pók, a néma lény is üvöltött a fájdalomtól és összeesett, a maradék csápoktól pedig nem tudott megszabadulni.
Szeráf ezzel megszakította az emlékezést. Próbált koncentrálni a lényre, ami képes volt őt szólítani. Lehet, hogy a kábító testnedv hatása volt ez, nem értette pontosan, de ha még működött, elvezethette őket a lényhez.

2048. február 16. vasárnap – Perth, Ausztrália
Résztvevők: Anne Wietna / Phobia, Michael Ark / Szeráf és Rachel Wilcox

Rachelnek sikerült Szeráf fejébe belenéznie és kivetíteni Phobia felé is azt, amit látni mutatni szeretett volna. A feltett kérdésre ismét bólintott a Sátán, hogy az a lény, ami itt van, az még valóban megölhető. Amikor Szeráf próbált a lényre koncentrálni, ami idecsalta egy kép villant az elméjébe, Mephisto vigyorgó arca. A Sátán maga hívta ide őt a jelenlegi állás szerint. Amint az egész „mozizás” készen volt Mephisto összecsapta a kezeit.
- Nagyszerű! – vigyorodott el. – Rám itt már szükség sincs! A lényt a városban találjátok, hogy merre arra magatoknak kell rájönni. Jó szórakozást fiatalok!
Ezzel egy pukkanással tűnt el a társaságtól. Phobia alig mondta ki az ital szót, egy pincér meg is jelent mellette.
- Mit hozhatok a hölgynek? – kérdezte.
Ha a lány rendelt, illetve más is, akkor elsietett és hamarosan meg is hozta a rendelést, vagy a rendeléseket. A három fiatal pedig utána ismét egyedül maradt a hatalmas feladattal, hogy mentsék meg a világot.

//Azt, hogy Rachel hallja-e Phobia-t Tao-ra bízom, hogy mennyire figyelte, figyeli a többiek gondolatait.//