Kapitány és Ko-Rel lakása > Pegazus főépület

by **Ko-Rel** Hétf. 08 Aug. 2011, 10:41

A két nova közös lakása.

Az eredeti topic
Az eredeti topic

by **Ko-Rel** Hétf. 08 Aug. 2011, 10:42

Ko és Kap:

//Előzmény: Tárgyalók//

Ahogyan haladt a férfi lakása felé minden egyes lépés lett egyre nehezebb és egyre kínosabbnak érezte az egészet. Ismerte a férfit annyira, hogy ő tudja, valószínűleg soha sem ment volna el hozzá ezzel, így hát neki kellett megtennie ezt a lépést. Ezek után Ko, hogy haladt már csak abban reménykedett, hogy nem fog sem Logan-be, Balthazar-ba vagy pedig Einar-ba belebotlani, mert akkor az mindent tönkretett volna. Ezek után majd kiderül, hogy mire jutnak, még az is megfordult a nő fejében az elmúlt hetekben, amíg úton volt, hogy kérni fogja a saját áthelyezését valahova máshova, hogy semmilyen gondjuk ne legyen már csak abból sem, ami felmerült és amivel a többiek folyamatosan heccelik őket.
Egy utolsó mély levegő, ahogyan megállt a férfi lakásának ajtaja előtt. Felemelte a kezét, de még képtelen volt arra, hogy bekopogjon.
~ Rendben Ko ~ gondolta. ~ Szedd össze magad, ezen túl kell esned és utána feltehetőleg minden rendben lesz. ~
Még egy utolsó mély levegő, amit lassan fújt ki, végül nagy nehezen, de kopogtatott Kap lakásának ajtaján.

//Este 8 körül lehet, amikor felkereste Kane-t Ko… mennyi K betűs név…//

Kapitány a sötét szobában egy ablaknál ül a szőnyeg közepén és meditálni próbál úgy, ahogy Rozsomák tanította neki. A kopogás után az ágyán lévő maszkért nyúl és felvéve kinyitja az ajtót.
- Tessék?
Kérdezte és mikor az ajtó kitárult meglátta a kék nőt és a férfi zavartan nézett pár pillanatig hisz elképzelése sem volt, hogy mi fog történni most. Akadt hangon állt, de semmi nem jutott eszébe, amit mondhatott volna egy ilyen helyzetben.

Nem is telt el sok idő és a férfi hangját meg is hallotta, majd kinyílt az ajtó és a már jól megszokott kínos csönd állt be Ko és Kap között. Most még a nő is zavarba jött és az, amit elgondolt, hogy mondani fog valahogyan nem ment olyan könnyedén, mint ahogyan elképzelte. Zavartan nézett le a földre, majd vissza a férfira, akármilyen nehéz volt, ezen most túl kellett esnie. Nem húzhatta tovább ezt. Lehetséges, hogy gyorsan és egyszerűen túllettek volna az egészen, ha most egyszerűen csak megcsókolja a férfit, de végül csak egy mély levegővétel és sóhaj lett belőle.
- Beszélnünk kell – mondta ki végül nagy nehezen, kissé rekedten. – Csak jobb lenne nem a teljes Pegazus füle hallatára – fejezte be zavartan.

Kap értetlenül néz így félre áll az ajtóból.
- Rendben, persze. Gyere be.
Mondja és mikora nő belépett felkapcsolja a lámpát és becsukja az ajtót. A szoba egészen üres sokkal inkább egy katona ideiglenes szállása, mint valakinek az otthona. A falon egy újságcikk van bekeretezve a 41-ből Amerika Kapitányáról, az asztalon régi megsárgult fotók keleti vonású emberekről, amin pár Ko számára ismeretlen nyelven vésett katonai medál van.
- Baj van?
Kérdezi értetlenül a férfi.

A nő zavartan és halkan motyogott egy köszönömöt, majd belépett a lakásba. A férfi csak ekkor kapcsolta fel a lámpát és Ko gyorsan körbenézett. A falon a képet látta, az asztalon pedig a képeket. A szoba puritán berendezése nem lepte meg különösebben, a sajátja sem volt túlságosan berendezve. Egy katona katona marad örök életére és vannak szokások, amik soha sem változnak. Kissé összerezzent a férfi hangjára, majd kissé gondterhelten fordult meg és nézett Kap szemébe.
- Baj? – kérdezte. – Nem tudom, lehetséges, de lehet, hogy nem. Te és én… már lassan két éve, könnyed hogy is mondják az emberek? Flörtnek… könnyed flörtnek indult közöttünk valami. De már jó ideje komolyabb és ez mindenki másnak is feltűnt, hogy mennyire zavarban vagyunk egymás társaságában…
Zavartan hallgatott el, néhány pillanatra lenézett a földre, majd újra fel a férfira.
- Kevés nálad határozottabb férfit láttam életemben – folytatta. – De ha én kerülök szóba… miért félsz tőlem ennyire Kane? Vagy valami gond velem? Egyszerűen nem tudok rájönni, pedig hetekig, ha nem hónapokig gondolkodtam ezen…
Zavartan szorította ökölbe a kezét, hogy ne látszódjon, mennyire remeg az idegességtől és attól, hogy mennyire zavarban van az adott helyzettől.

Kapitány figyel majd a nő utolsó kérdésénél megrázza a fejét.
- Nem. Veled nincs. Ezzel a helyzettel van.
Mondja és leül az ágyra, majd leveszi a maszkot először a nő előtt.
- Én nem vagyok Amerika Kapitány. Katona vagyok, akiket ismertem meghaltak. Nincs mit adnom a világnak. Nem vagyok... elég. Csak ez - emeli fel a maszkot. - Jó imitátor, de semmi több. Nem tudok többet nyújtani - a férfi lehajtja a fejét. - te egy másik galaxisból jöttél. Egy űrrendőrség személyesen kiválasztott tagja vagy, orvos és a legfontosabb, hogy gyereked van. Megjegyzéseket tenni egy gyönyörű és okos nőnek semmiség, de több? Én nem hiszem, hogy alkalmas vagyok bármire is.

Ko meglepődött a férfi válaszán, eddig mindig úgy hitte, hogy vele van a baj, nem is gondolta volna, hogy Kap ennyire kevésnek tartja magát. Az érzéseit pontosan meg tudta érteni, hiszen ő maga is így érzett. Lassan mindenki meghalt körülötte és mindenkit elvesztett, már nem voltak mások neki csak azok, akik itt voltak.
- Én is katona vagyok, tudom, hogy mit érzel. Világokat láttam elpusztulni, milliárdokat meghalni a skrullok miatt. Tehetetlenül kellett végignéznem megannyi társam és barátom halálát úgy, hogy semmit sem tudtam tenni a megmentésük érdekében. Nem vagyok személyesen kiválasztott tag – mondta a nő keserűen és fájdalommal teli hangon. – Egy véletlen baleset, hogy így alakult. Ha az előző Nova Prime nem szenved halálos sérüléseket és nem az én körzetemben zuhan le soha sem lettem volna ez. Csak végszükség miatt választott engem a Világelme Rider helyére, mert nem volt más. Soha sem kerültem volna ide, soha sem ismertelek volna meg titeket, téged. És mit számít, ha más faj tagja vagyok? Ugyanúgy érzek, gondolkodom, mint ti. Ha amiatt félsz, hogy a fiam apja egyszer visszajön… már azelőtt meghalt, hogy megtudtam volna, hogy egyáltalán gyermeket várok…
Elcsuklott a hangja, ennyire még senkinek sem nyílt meg, még nem mondott el magáról ennyit senkinek. Vett egy mély levegőt odament a férfi elé és leguggolt, hogy egy magasságban legyen vele, majd a szemébe nézett, ha engedte a férfi, akkor megfogta a kezét és bíztatóan megszorította.
- Kiérdemelted, hogy Amerika Kapitány légy, ha kevésnek is érzed magad, nem így van – mosolyodott el. – A legfontosabb dolgot adod az embereknek, reményt, támaszt azért, hogy biztonságban élhessenek. Felnézhetnek rád, tudják, hogy számíthatnak rád és ezek szerint cselekszel. Nincs miért szégyenkezned és mindig jól cselekedtél amióta csak ismerlek. Sokakat ismerek, ismertem, akik évszázadok alatt sem tettek annyit, mint te két év alatt. Nem vagy kevés és alkalmatlan sem. Egy hős vagy, semmivel sem kevesebb. De engem nem is az érdekel és nem azért vagy fontos, hogy kinek adod ki magad, hanem te saját magadért és nekem így is megf…
Zavartan hallgatott el és engedte el a férfi kezét, ahogyan rájött, hogy mit is mondott tulajdonképpen.

Kapitány hallgat majd a szavak után kicsit mosolyog és lehajtja a fejét.
- Nem vagyok hős. Katona vagyok. A dogomat teszem, de nem ez a gond. Te egy felnőtt nő vagy. Katona, nova, orvos és a legfontosabb... anya. Ez nem azt jelenti, hogy irigylem ezeket, hanem, hogy ez rengeteg. Flörtölni egy dolog, de bármit tenni félelmetes. Én Kapitányt játszom, de katona vagyok.
Mondja és elsétál a falig a pajzshoz.
- Nem tudnék mit tenni egy... Alkalmatlan vagyok bármi másra.
Vallja be szégyenteljesen.

A nő felkelt és felsóhajtott. Most annyira bután és gyerekesen nézett volna ki a megítélése szerint, ha kínosan bevallja, hogy időnként túlságosan is soknak érzi azt, amit az élet hozott neki. Hogy időnként túlságosan nagy a felelősség, főleg, hogy a férfi még csak nem is tudta, hogy mindezeken felül még az Illuminati tagja is, akik a háttérből védik a Földet. Időnként, mint most is igencsak meglepte az emberek gondolkodás módja, időnként még mindig nehézséget okozott a számára, hogy megértse őket. Annyira mások tudtak lenni, mint a kree-k.
~ Vajon mi történt vele a múltban, hogy így gondolja? ~ futott át Ko fején. ~
- Mind a ketten katonák vagyunk – mondta. – De ettől te sem vagy kevesebbek, vagy másra alkalmatlan. Ha az lennél nem lennél itt, régen többet teszel, mint egy katona. Egy katona csak parancsot teljesít, még akkor is, ha olyat kap, ami más esetben helytelen. Olyan más lenne bármi mást tenni, mint csak flörtölni? – kérdezte meglepetten.
A férfi után ment a falhoz és nem messze állt meg tőle. Megrázta a fejét a férfi vallomására, majd egészen közel lépett hozzá és ha Kap vállára tette a keézt
- Szükségem van rád, cs... – mondta halkan, de nem volt képes tovább folytatni.

A kapitány megáll és a nőhöz fordul figyeli a szavait, majd azt, ahogy az egyre közelebb ér. A végére már mellette áll és úgy mondja ki a szavait. A férfi agy levegőt vesz és némán figyeli. A szavak nem győzték meg és bizonytalanul várja vajon mit is akart mondani a kree nő. Mélyen a szemeibe néz és csak áll. Nem tud szólni vagy mozogni. Egy nagyot nyel és csak figyeli a nőt, mint egy tiszt a századosát.

Kapitány nem könnyítette meg egy pillanatra sem Ko helyzetét ezzel az egésszel kapcsolatban. Lassan egyre bizonyosabban kezdte úgy érezni, hogy hiába élt lassan két éve közöttük semmit, de semmit sem tudott az emberekről és nem is értette meg őket. A férfi képtelen volt bármit is szólni arra, amit mondott és csak úgy állt egy helyben, mintha éppen a felettese hívatta volna és a parancsokat várná. A legegyszerűbb talán az lett volna valóban, ha fogja és kisétál az ajtón és megmondja King-nek és Miller-nek, hogy összeférhetetlenség miatt itt hagyja a csapatot és Attilan-ra megy, hogy ott dolgozzon tovább és ott lássa el a feladatait, mint csak orvos és Nova és nem pedig vigyáz New York-ra és a világra is, mint Bosszú Angyal és nem lesz a Pegazus főorvosa sem.
De nem, akármennyire is egyszerű lett volna, lehetséges, hogy nem volt túl biztos a dolgában, de megfutamodni nem akart, ahhoz túlságosan is élt benne az, hogy katona és a neveltetése. Vett egy reszketeg levegőt, majd egészen közel hajolt a férfihoz, és ha az nem tolta el, vagy húzódott el, akkor megcsókolta Kap-ot.

Kapitány átkarolja Kot lassan és visszacsókolja. Finoman és lassan hagyják abba és engedi el.
- Veszélyes játszmát játszol dokikám.
Mondja a férfi kicsit cinikusan. Bár el kéne engednie a nőt, de nem képes rá csak karolja szorosan és nem tud mit kezdeni magával. Nézi a kék nőt, de nem szól többet csak áll.

Amikor a férfi viszonozta a csókot a kree nő is átölelte őt, mikor elváltak csak néhány centire húzódott kissé hátrébb, s szélesen mosolyogva nézett fel Kap-ra a szavai után. Már csak el kellett volna egy kicsit engednie magát a férfinak és nem pedig ennyire katonásan viselkedni, ahogyan most is tette. Ha ezt sikerült volna elérnie, akkor úgy vélte Ko, hogy minden a legnagyobb rendben lenne mármint, ami a folytatást és kettejüket érintette.
- Mégis mennyire veszélyest?
Kérdezte végül incselkedve Kapitányt, miközben visszahajolt hozzá. Most nem csókolta meg a férfit, csak néhány centire közelítette meg az ajkaival a társáét, lehet, hogy butaság volt, de ki akarta várni, hogy a férfi lépjen és most ne saját maga.

//Ugye tudod, hogy az utolsó mondatod ebben a szituban nem kicsit lett perverz?//

Kapitány bizalmatlan arcán egy apró mosoly jelenik meg.
- Engem ismerve? Nagyot.
Mondta a férfi és megcsókolta a nőt majd finoman az ajtó felé vette az irányt,a mit óvatosan egy kézzel bezárta, miközben a másikkal még ölelte a nőt.
- Nagyon nagyot.
Mondta már mosolyogva és újra megcsókolva az ágy felé indult vele.

/Innen látszik, hogy véletlenül írtam. Ha én perverzet írok az nagyon perverz lesz Very Happy

/

Ahogyan a férfi arcán is mosoly jelent meg a kérdés után úgy Ko arcán is. úgy tűnt, hogy a kérdés mégis meghozta az áttörést, mert Kap mosolygott és most ő csókolta meg a nőt, amit az viszonzott is. A szavai után azonban Ko szinte egy másodperc alatt vesztette el az önbizalmát, mert az ajtó felé haladva azt hitte, hogy a férfi most teszi ki a lakásból és makacsul ragaszkodik a korábbi állításához, hogy alkalmatlan bármire is. Azonban Kane végül nem tessékelte ki a lakásból csak bezárta az ajtót. A tényleges mosoly után az újabb csókok közben a nő is átölelte a férfit és így indultak az ágy irányába.

Másnap reggel Ko Kapitány karjaiban ébredt fel. Még mosolyogva csókolta meg a férfit, majd nekiállt kikászálódni az ágyból és felöltözködni, hogy visszamenjen a saját lakásába. Óvatosan lépett ki a lakásból körbenézve a folyosón, el akarta kerülni Logan-t és Balthazar-t, mert mostanra volt egy-két igen jó elképzelése, hogy a két férfi mivel is állna elő, ha most azon kapnák rajta, hogy Kap szobájából távozik kora reggel. Miután elért a saját szobájába lezuhanyozott és átöltözött, majd ekkor tűnt csak neki fel Nestor üzenet. Remélte, hogy nem órákkal ezelőtt küldte, hanem nemrég. Ami igazából nem szólt jókról. Gyorsan üzent is vissza a férfinak.
„Óvatosan Nestor, már nem csak a Kree birodalmat sodorja a tetteivel veszélybe, hanem az Embertelen birodalmat is, mert már az alá tartozik. Hamarosan megyünk majd Attilan-ra a királynője esküvőjére, ott beszélek Ronan-nal ebben az ügyben. Ha nem tudnak eljönni onnan értesítsen és küldünk erősítést. Ko-Rel vége!”
Ahogyan ezzel is készen volt, elindult a tárgyalóba, mert egy megbeszélés készült ott.

//Folytatás: 1. szint – Tárgyalók//

by **Ko-Rel** Kedd 16 Aug. 2011, 15:01

//Előzmény: Attilan//

Végre visszaért, igaz még mindig kissé nehéz szívvel engedte el a csapatot, lehetséges, hogy maguknak a Bosszú Angyalainak kellett volna oda menniük, vagy az Árny Angyaloknak, és saját magának, de ez az egész részben birodalmi ügy volt, ismerte annyira a kiküldött személyeket, ha szükségük lesz segítségre, akkor szólnak és Lyron, illetve Melissa meg értesíti őket, ha kelleni fognak. Ahogyan belépett a lakásba levette a sisakját és az asztalra tette. Még a gondolatai között volt, hogy át kéne néznie valamikor a kúriába, hogy megnézze a fiával minden rendben van-e, mert úgyis olyan régen látta őt. Noha az illuminati vezetése már nem őt terhelte, szerencsére Bárd visszatért közéjük, ennek ellenére még mindig megmaradt benne, hogy folyamatosan böngéssze a híreket. Leült az asztalhoz és holokivetítős monitorára emelte a tekintetét és nekiállt a híreket olvasni addig, amíg még egyedül volt itthon.

by **Ko-Rel** Vas. 06 Nov. 2011, 09:36

Mint általában most is nagyon korán hajnalban kelt fel, így javában a dolgával volt elfoglalva, amikor a TV-ben a képek feltűntek, hogy mi is történt Washingtonban. Több gonosztevőt felismert a hírekben, de amin a legjobban megdöbbent, az Fájdalom volt, hiszen pontosan úgy nézett ki, mint Zacharias, az elnök halott volt, nem különösebben kedvelte az idős alakot Ko, de ezt soha sem kívánta volna neki. Fájdalom mellett pedig meglátott valakit.
- Pama-ra! – nyögte.
Krang volt az, miközben kikapcsolta a tévét azonnal nyúlt a kommunikátora után, amit az illuminati használt, valószínűleg a lehető legrosszabbkor fogja a királyi párt zavarni.
”Felségek, egy nagyon rossz hírt kell önökkel közölnöm. Washingtonban a világ gonoszai éppen most készülnek átvenni a hatalmat a Föld felett. Krang szabad, ott volt Fájdalom mellett. Ha úgy dönt Lord Lyron, hogy velünk tart, a Bosszú Angyalai a SHIELD főépületében gyülekeznek. Ko-Rel vége!”
Ezzel ő maga is kiszállt a lakás ablakán és egyenesen a főépülethez repült.

//Folytatás: SHIELD főépülete//

by **Ko-Rel** Szer. 11 Jan. 2012, 20:33

//Előzmény: Kórház és járványügyi központ//

Ko megkapta az üzenetet a királynőtől, amikor még a kórházban volt. Szédölögve tért vissza a Kane-nel közös lakásába, a sírás kerülgette. A Legfelsőbb Intelligencia halott, háborúban állnak a skrullokkal újra, a birodalmának vezetését pedig azok ketten vették át. Rosszul volt, határozottan rosszul, a sokktól szólni sem tudott. A legrosszabb része pedig ekkor következett, Lord Ronan utolsó parancsa, amiben megtiltotta, hogy hazamenjen. A kree hadsereg pedig ide tart. Nem elég, hogy Unspoken átvette a Nova hadtest parancsnokságát, az uralkodó fiának gyilkosa volt, rá is vadászni fognak. A parancsnoka után ment volna, ha megtehette volna. Mire a lakásba ért, már sírt. Az asztalra letette a sisakját összegyűrve, és a kanapéra rogyott sírva. Ennyire még soha sem volt kétségbeesett helyzetben. Nem tudta, hogy mit tegyen. Még soha sem volt ennyire közel ahhoz, hogy közvetlen parancsot szegjen. Kree volt, számára is a Kree Birodalom jóléte az első. A lelke hazavágyott és azt akarta, hogy menjen, mert ő maga is kree volt, oda tartozott, a fajtársai, a megmaradt barátai, mind-mind ott voltak és lelke mélyén Ko katona volt, ezt kellett tennie, erre nevelték. Az esze azt akarta, hogy maradjon távol ebből a háborúból, mert Novaként ezt kellett tennie, hogy független maradjon. A szíve pedig azt akarta, hogy maradjon és az emberekért harcoljon, hiszen itt is voltak barátai, itt volt a férfi, akit szeretett.
A kezeibe temette az arcát és hangosan sírt fel. Soha, de soha sem érezte még magát ennyire bizonytalannak, tehetetlennek és kétségbeesettnek.

by **Ko-Rel** Kedd 06 Márc. 2012, 10:23

Morsus írta:Előzmény 1: Ko-rel szobája
Kane remegve öleli meg a szerelmét.
- Nem tudják hol van, de Logan már kint van és Miller elindult. Nem foglak megállítani, de azt akarom, hogy veled mehessek. Megtaláljuk Zam-et és hazahozzuk. A x-diákokat már visszahozták és a terep tiszta. Nem tudom ki vitte el, de megfizet. Már szóltam az X-eknek, Zack és Hannah már kutatják, ahogy csak tudják. Megtaláljuk.

Már valamelyest sikerült lenyugodnia amiatt, amit parancsként kapott Ronan-tól. De a kétségbeesése nem lett jobb és az sem, hogy nem tudta, mit tegyen. Három felé nem mehetett egyszerre és a parancsnoka lényegében az árulást hagyta csak neki. Vagy ha független marad, akkor… akkor két oldalt árul el. A másik két esetben csak egyet-egyet. Nem tudta, hogy a többiek milyen tanácsot adnának neki, révén ők is nagyrészt katonák voltak és valószínűleg nem nagyon tudnának ők sem értelmes döntést hozni ebben. Mikor nyílt az ajtó tudta, hogy ki jön, Kane-nek kellett lassan hazaérnie és valóban ő volt az. Letörölte a könnyeit és felkelt, hogy üdvözölje, de az első lépés után, ahogyan az élettársára nézett megdermedt. Meglátta, hogy a férfi milyen állapotban van, valami baj történt, nem kellett orvosnak lennie, hogy lássa rajta. A többiek közül valaki? Az első tétova lépés után azonban az anyai ösztönei kapcsoltak be és szinte kezdtek szirénázni. Ha valaki más, akkor nem feltétlen ő jött volna, hanem valószínűleg Vízió siet előre. Akkor viszont csak…
- Ne… - mondta elhalóan mielőtt a férfi bármit szólhatott volna. – Kérlek, mond, hogy nem Zam…
De ő volt, Ko megtántorodott, hagyta, hogy Kane megölelje, most érezte, hogy a férfi valóban remeg az idegességtől, ő pedig nem bírta tovább és zokogva temette az arcát a férfi mellkasába. Elvitték az ő kicsi Zam-jét, kinek árthatott az a gyermek? Vagy saját maga, hogy ideáig eljöttek és a fiát vették célba? Tudta, hogy kik voltak, kik álltak mögötte. Tudta, még szép, hogy tudta. Ott okoztak fájdalmat, ahol ők ketten tették a másik életben, noha egyikőjük sem emlékezett rá, de ezt az aktuális császárnő már felemlegette neki. Görcsösen kapaszkodott bele a szerelmébe. Ismerte az embertelenek családi szokásait és egy anyának…
- Fiút fiúért… - suttogta sírva. – A kree császári pár volt… bosszúból… ha a kisfiam még él már nincs a Földön…
Meddig? Meddig kell még azért az életért fizetniük, azért, ami meg sem történtté vált.

by **Ko-Rel** Szer. 21 Márc. 2012, 08:57

Hetek teltek el, de még mindig nem történt semmi sem Zam ügyében. Mostanra Ko megkapta a holoképet is Logan-től, aminek a látványa még inkább összetörte. Ebből csak egyetlen egy volt, és azt pedig a kisfia biológiai apja tartotta magánál. Ezek szerint életben volt, pedig ő úgy tudta, hogy meghalt, és ő volt az, akit ellene küldtek. Még mindig nem tudott dönteni, ment volna haza, hogy otthon próbálja keresni a gyermekét, a fiát, de a birodalom akkora volt, hogy erre semmi esély sem volt. Itt pedig majd beleőrült a tétlenségbe, hogy semmit sem tud róla, és nem akarta újra évekre elveszteni őt, mint azelőtt, hogy a Földre került volna. Nem tudta megérteni, hogy ez miért volt jó a császári párnak, hiszen azaz élet meg sem történt. A fiúk most sem lenne itt, ha nem ölték volna meg, akkor sem. Tehetetlenségében járkált a szobában, már nem voltak a Földön, ő pedig még mindig itt volt, mennie kellett volna. A kommunikátora üzenetet fogott, már reménykedett, hogy van valami hír a fiáról, esetleg Ronan üzen valamit valahogyan, de csalódnia kellett. Minden alkalommal ez volt, de most talán mégis valami, hátha Ronan. Gyorsan visszaírt egy üzenetet Nestor számára.
„Találkozzunk Attilan-on, ott fogok várni önökre!”
Egy papírra még írt Kane-nek is üzenetet, hogy kiugrik Attilan-ra, mert lehetséges, hogy hírt kap a Kree Birodalomból. Odaírta még azt is, hogy nem fog ostobaságot tenni és siet haza. Kilépett a lakásból, majd az épület előtt a levegőbe emelkedett, hogy a főépületbe menjen, és percekkel később már Attilan-on volt. Közben pedig a SWORD számára megerősítette, hogy valóban fog a Galaxis Védelmezőivel találkozni és az ő felelősségére engedjék le őket a városba. Kezeskedik értük.

//Folytatás: Attilan//

by Ajánlott tartalom

Kapitány és Ko-Rel lakása > Pegazus főépület

Kapitány és Ko-Rel lakása > Pegazus főépület

Re: Kapitány és Ko-Rel lakása > Pegazus főépület

Re: Kapitány és Ko-Rel lakása > Pegazus főépület

Re: Kapitány és Ko-Rel lakása > Pegazus főépület

Re: Kapitány és Ko-Rel lakása > Pegazus főépület

Re: Kapitány és Ko-Rel lakása > Pegazus főépület

Re: Kapitány és Ko-Rel lakása > Pegazus főépület

Re: Kapitány és Ko-Rel lakása > Pegazus főépület