Kórház és járványügyi központ

Mintha évezredes álomból ébrednék, úgy térek magamhoz. Az utolsó emlékem, hogy egy metróállomáson vagyok, zavaros képek vannak előttem vámpírokról, és varázslatokról. Egy könyvet szorongatok... Arra gondolok, talán belenézhetnék.
És itt ébredek. De hol van az az itt? Körülnézek, jártam már itt, bár azt hiszem, akkor nem feküdtem. Ez a SHIELD. A betegszobák. Mit keresek itt?
Végignézek a magamon, egy cső van a karomban, pár tapasz a testemen meg a fejemen, de sérülést nem látok magamon, és nem érzem, hogy fájna bármim.
Köhögök egyet-kettőt, aztán elhaló hangon szólalok meg.
-Hahó! Van itt valaki? Nővér!
Mielőtt választ kaphatnék, egy fehér villanás tölti be a helyet, és Balthazárt látom magam előtt.
-Tudsz teleportálni? - Kérdem tőle meglepetten. - Jó a szerelésed, felcsaptál papnak? Mióta fekszem itt? És hol van Steph?

Ahha, szóval az ő hibája. Gyanús, hogy nem tud semmit, azt mondja, halott, feltámadt, feláldozta magát a világért. Kicsit fellengzős.
-Figyelj, szerintem nagyon beverhetted a fejed, nem lehet, hogy ezt a nővérek adták rád, és te is ugyan úgy itt voltál eddig az orvosin? A teleportálást nem magyarázza meg... Meg azt a kardot az oldaladon. De még mindig valószínűbb, mint hogy meghaltál és feltámadtál. Amúgy a legutóbbi emlékem, hogy a metróban vagyok egy könyvvel, tök egyedül, te sem voltál ott, szóval kétlem, hogy te okoztál volna bajt, ha jól emlékszem, épp a vámpírok ellen harcoltál Stephanie oldalán, nagyon helyesen tetted. Szerintem a harcban sérültél meg, és talán csak furákat álmodtál. Jobb lesz, ha hívunk valami orvost.
Hm, az itteni orvosok nagyon jók a vetkőztetésben, és a cuccaim eltüntetésében, vajon hol lehetnek a ruháim? Mégse flangálhatok egy szál hálóingben, amit itt rám adtak.

Könyv! Igen, már emlékszem, belenéztem a könyvbe, és aztán... Na igen, aztán megint nem emlékszem. A bizonyításról szóló szövegre csak bólogatok, de nem igazán figyelek rá, keresgélek valami nővérhívó gombot, de nem nagyon találok ilyet. Talán kiabálhatnék, vagy...
-Neked szárnyaid vannak! - Bukik ki belőlem, mikor Balthazar tényleg bebizonyítja, hogy... Nos... Mit is?
-Most akkor te tényleg meghaltál? És angyal lettél? Akkor most... Most élsz? És fel tudod támasztani a hallottakat, meg teljesíted a kívánságokat? És, és, és, és... LÁTTAD ISTENT???
Oké, lehet, hogy egy kicsit túl sok kérdés egyszerre, de most komolyan, ez az ember meghalt, és most itt van előttem, és szárnyai vannak, meg minden, mint egy angyalnak. Eddig tuti nem voltak szárnyai, és nem is attól lehet, hogy beverte a fejét. Mármint ha igen, akkor én is kérek egy ilyen fejbeverést! DE KOMOLYAN! Most akkor tényleg van Isten? Meg mennyország? Meg angyalok? Meg-meg-meg-meg JÉZUS? Na jó, Jézus nem biztos hogy van, de mondjuk ha a zsidóknak hiszünk, akkor is bukták, mert ők nem hisznek a mennyben. Vagy... Izé, most ő a mennyben volt?
-Isten zsidó? - Teszem még hozzá az utolsó kérdést, bár azt hiszem, ennek így kevés értelme van a gondolatmenet nélkül, ami bennem végigfutott közben.

Ó, hát azért így is egész király lehet feltámadni.
-Zavaró? Azt mondtad, zavar, hogy telepatikus képességeid vannak? Hát mindjárt sajnálni kezdelek, nem elég, hogy feltámadtál, szárnyaid vannak, angyalokkal beszélgettél, és jártál a mennyben, de ráadásul még gondolatolvasó is vagy?! Hát biztos senki nem akarna veled cserélni - heccelem egy kis viccelődéssel. - Igen, tényleg Jézusról gondolkodtam - erősítem meg végül.
-És mesélj, milyen volt a menny? Mit láttál? Tényleg a felhők felett van? És az angyalok tényleg kis kövér gyerekek, akik pucéran repkednek? És beszéltek neked Istenről, hogy milyen? És akik ott voltak, azok mind boldogan éltek? Látják azt, amit mi itt csinálunk? Tényleg figyelnek fentről? És be tudnak avatkozni a dolgokba? Ha imádkozunk, akkor azt meghallják, és segítenek? Mindent tudni akarok!!!

Tátott szájjal hallgatom Balti beszámolóját, és még vagy ezernyi kérdés merül fel bennem. Ahogy eltünteti a szárnyait, már értem, hogy az előbb is saját akaratából hívta elő őket, szóval ilyen könnyen megy ez az egész.
Kicsit felülök, amikor az ágy szélére ül, hogy jobban lássam, és tudjak rá figyelni. Amikor pedig előhozakodik a képtelenséggel...
-Egy fiad? Na de Balthazar?! És ki az anya? Ugye feleségül fogod venni, ha eddig még nem tetted meg? - Kérdem kissé szuggesztíven. - És mikor történt ez? Óóóó, te jó Isten, te a mennyben... Ott... Ott csináltad??? - Kérdem elképedve, ám mielőtt választ adhatnék, megszólal a központi riasztó az épületben //Z mondta, csak elfelejtette beírni ide is//.
-Mi történhetett? - Nézek fel a riasztó irányába, ahonnan a vörös fény jön, mintha ott találnám a választ. - Jobb lesz, ha megnézzük, mi történik. De aztán folytatjuk ezt a beszélgetést!
Ezzel megpróbálok felkelni az ágyból, és kihúzni magamból a tapacsokat meg egyéb szervetlen alkatrészt.

Baltira nézek, mikor aggódva beszél rólam. A szemeiben látom, hogy komolyan aggasztja a dolog.
-Igazad lehet... Ha a riasztó szól, ez a hely nem biztonságos, úgyhogy itt semmiképp sem maradhatok. Nem tudom, mi történhetett, de majdnem biztos, hogy Steph és a többiek is itt vannak, és nekik szükségük van a segítségre. És ki lehetne hasznosabb segítő, mint egy frissen feltámadt angyal? - Mosolygok rá biztatóan.
-Te csak menj, és hősködj, ahogy a hősök szokták csinálni, de most ne nyírasd ki magad, ha lehet. Én addig... Hát először is összeszedem a ruháimat, aztán keresek egy biztonságos helyet, egy hátsó kijáratot, őröket, katonákat, azokból mindig van itt egy csomó, és ők majd kivisznek. Ne aggódj miattam! - Ezzel megölelem, bár lábujjhegyre kell állnom hozzá egy kicsit. - Na menj! És ha találkozol Steph-fel, mondd meg neki, hogy jól vagyok, és ne aggódjon ő se!
És most pedig: ruhák. Hol lennék én, ha ruha lennék? Mit szólsz a szekrényhez? Szerintem nyerő ötlet lesz.

Balti hiába indul el, végül meggondolja magát, szóval úgy látszik, velem marad. Végülis az ő döntése, a szuperhősök mindig tudják, hol van rájuk szükség, nem? Meg aztán valószínűleg magát okolja amiatt, ami velem történt a metróban. Azt nem tudom, hogy jogosan-e, de inkább fognám a saját kíváncsiságomra a dolgot. Mindenesetre nincs kedvem meg időm most lelkizni, és győzködni, hogy nem az ő hibája, ha megnyugtatja a tudat, hogy most nem hagyott egyedül, akkor legyen így.
-Oké, legyen ahogy akarod - egyezek bele végül. A szekrényt kinyitva valóban megtalálom a ruháimat, farmer, cipő, fehérnemű, póló, pulcsi, mindet felnyalábolom.
-Megvárnám... Öhm, odakint? - Kérdem picit kínosan mosolyogva Baltit, mert azért mégse előtte szeretnék átöltözni. Ha kimegy, akkor a kórházi ruhát lecserélem az utcaira, és kicsit morcosan konstatálom, hogy nem találom a retikülömet, márpedig abban volt a tárcám, az irataim, a sminkkészletem és a mobilom is, csak hogy a legfontosabbakat említsem. Végül kimegyek én is Balti után.
-Na jó, mutasd az utat, főnök, irány a biztonságos hely!

Első ránézésre egész magabiztosnak tűnik Balti a karddal a kezében, de aztán a "mondjuk balra" résznél elvész a varázs. Kitalálni nem nehéz, ismerem a helyet jól, sajnos vagy szerencsére jártam már itt párszor, de az a kérdés, vajon ez a hely is veszélyben van-e, vagy ki tudunk menni biztonságban.
-Szóval mi van ezzel a gyerek dologgal? Hogy lehet harminc éves? Csak nem egy újabb időutazó? - Kérdem Baltit, miközben a folyosón próbálok óvatosan haladni mögötte. A riasztók fénye nem valami megnyugtató, így próbálok közel maradni hozzá.
-És egyáltalán... Ki az anyja? - Merül fel bennem az újabb kérdés. Persze nem lefitymálóan, azért nem olyan nehéz megtalálni Baltiban a férfit, gondoskodó, és az elszántságával sok, nála híresebb szuperhősön is simán túltesz.

-Evangeline? Ő is egy angyal? - Kérdem, miközben a folyosókat rójuk. Az utolsó mondatot talán nem kellett volna kimondania, de látszik, hogy nem ismer még eléggé, vagy nem volt még dolga pletykás lányokkal.
-Vannak ötleteid? - Kérdem elvigyorodva. - Na ki vele, kik a jelöltjeid erre a szerepre? Halljuk! Top 10-es lista a nőkről, akiket Balthazar Millvier szívesen ajándékozna meg a gyerekével! - Viccelődöm, miközben elérünk egy folyosó végére, azon túl pedig az 'EXIT' felirat olvasható. Úgy tűnik, nagy baj lehet valahol, ha az összes SHIELD épültet riasztották, pedig itt nincs is semmi probléma, legalábbis mi nem találkoztunk ilyesmivel.
Kinyitom az ajtót, és kilépek a negyed utcáira.