Jersey Chip

Az épületegyüttes egy kis irodaháznak, egy elektrotechnikai labornak és egy kis raktárnak ad helyet, mindezt a Jersey Chip vállalat neve alatt, mely a Cinnamon család többségi tulajdonában áll. Az épület valóban funkcionál a leírtak szerint, ám az irodaház egy része – egy jelentős része – a Cinnamon család alvilági ügyeinek ad otthont, így egyfajta new yorki központként szolgál számukra.

Fura, hogy ilyen kezdőként alkalmazni akarnak minket, de személy szerint én csak örültem, hogy végre valami normális munkaadónk lesz normális feladatokkal. Amit Bob-tól kaptunk mind szívás volt. Soha nem volt képes normális információkat adni így mindig sikerült valami hatalmas szarba keveredni, de remélhetőleg ez itt másképp lesz. Beszálltunk az autóba és már indultunk is. A vezető azt tanácsolta, hogy húzzuk le a fejünket, nehogy észrevegyenek. Megfogadtuk a tanácsát és a fejünket lehúztuk úgy, hogy aki benézet az ablakon biztos, hogy ne láthasson minket. Hamarosan egy szirénázó autó húzott el mellettünk. Valószínűleg minket keresnek, de mivel itt mondhatni biztonságban vagyunk így nem volt min aggódni. Hamarosan meg is érkeztünk a kisebb épületegyütteshez. Kiszálltunk és a sofőr elmondta, hogy bent várnak minket. Az autó gyorsan el is hajtott, mi pedig elindultunk az épület bejárata felé. Benyitunk az ajtón és megállunk az előtérben.

Beléptünk az ajtón és rögtön mellettünk megpillantottuk a recepciót. Állt ott néhány recepciós és egy nő ült a pult mögött aki telefonált közben pedig a számítógépen írogatott valamit. Én biztos, hogy nem bírnám ezt a munkát. Egész nap egyhelyben ülni és ennyiféle dologra figyelni egyszerre, hát ez nem az én asztalom. Szépen lassan odasétálunk a pulthoz. Miközben várakozunk, hogy a nőnek jusson ránk ideje, egy kicsit körbenéztem. Rögtön feltűnt a sok üzletember akik egymást túlkiabálva beszélnek telefonon vagy személyesen üzleti partnereikkel. Ez persze elég nagy hangzavart okozott, és bár mi New York-ban nőttünk fel ami pedig nem az a csöndes kisváros, de még így is kicsit idegesítő volt a dolog. Végül a recepciósnak végre jutott ideje ránk. Megkérdezte, hogy mi járatban vagyunk és, hogy mi a nevünk. Hát itt egy kicsit bajban voltam hiszen nem egészen tudod, hogy miért is vagyunk itt illetve, hogy a nő mennyire van beavatva az alvilági dolgokba így nem kockáztattam és csak nevet mondtam remélve, hogy így is megtalál minket az adatbázisban.
- Rayn és Ashley Henro – Mondtam majd mikor a testvérem nevét mondtam a hüvelykujjammal a mögöttem lévő lány felé mutattam.

Végre a recepciósnak sikerült egy kis időt szánnia ránk. Elmondtam a nevünket a nő pedig keresgélni kezdett. Egy kis idő után meg is találta a papírt. Mr. Cinnamon üzleti tárgyaláson van, de minket felküldött a 6. emeletre Mr. Jason Hesem-hez. Elmondta, hogy miként tudunk feljutni oda majd újra belemerült a munkájába. Mi pedig se szó se beszéd elindultunk a lift felé. Beszálltunk majd felmentünk a 6. emeletre. Elkezdtünk keresni Mr. Jason ajtaját és igen hamar rá is találtunk. Egy kis réztábla volt kirakva az ajtóra rajta a névvel. El sem lehet téveszteni. Csönd volt. Ez az előbbi állapothoz képest még furcsa, de kellemes. Alig egy, két ember sétálgatott a folyóson. Valami hangot hallottunk kiszűrődni, de nem értettük így nem is szenteltünk neki túl nagy figyelmet. Bekopogtam az ajtón és benyitottam.

A kopogásra hamar jött is egy válasz. Beléptünk az ajtón. Velünk szemben egy nagy íróasztal mögött ült egy nagy ember. Elég furcsának tűnt. Öltönyben és nyakkendőben telefonált. Mégis inkább úgy nézett ki mint volt valami katona. Legalábbis én inkább tudnám annak elképzelni mint egy üzletembernek. Odasétáltunk. Hamarosan letette a telefont, majd felállt és kezet fogott felünk. Leültünk a két székre ami az asztallal szemben foglalt helyet. Minden rendezett. Ilyet azelőtt nem nagyon láttam. Egy kicsit rendmániás lehet a fickó. Nem vacakolt sokáig rögtön lényegre tért. Mikor azt mondta, hogy problémamegoldó akkor egy kicsit elmosolyodtam.
- Érdekesnek tartottam mindig is az embereknek azt a szokását, hogy bizonyos dolgokat nem mond ki egyenesen hanem megkerüli azt. Mondjuk ki bérgyilkosok vagyunk és azokat öljük meg akik maguknak nem tetszenek. Ennyi a történet. –
Kíváncsi voltam, hogy mit fog reagálni erre. A másik ami szemet szúrt nekem, hogy rögtön rákérdezett az eddigi munkáinkra.
- Úgy vélem, hogy ha az egyik összekötőjük személyesen keresett fel ez ügyben, akkor mindent tudnak rólam és nincs mit bizonyítanom. Illetve nem vagyok az a fajta ember aki megosztana egy ismeretlen emberrel, hogy ki volt eddigi munkaadó illeve, hogy kiket öltem meg eddig. Maguknak a legjobb kell ezt tudom. Ha nem így lenne akkor nem kerestek volna fel minket. Szóval mondja meg, hogy mit is kell tennünk és mennyiért és már itt sem vagyunk. -

A férfi elmosolyodott a hallottak alapján. Tudtam, hogy egy olyan ember kell nekik aki nem fél a sarkára állni és megmondani, hogy mit gondol. Diszkréció? Azt hiszem, hogy ez pont olyan dolog ami nem igazán jellemezte a mi munkákat, de ezen lehet változtatni. Kíváncsi voltam, hogy milyen is lesz a munka egy ilyen profi helyen mint ez. Eddig mindig csak kis piti munkákat kaptunk és néha éppen csak megéltünk belőle, de gondolom, hogy ez itt egy kicsit másképp lesz majd. Beszéd közben elővett egy szivart és rágyújtott. Nem zavart hiszen Bob is nagy dohányos volt. Érdekesnek tartottam, hogy mond egy nevet és egy árat és nekünk ennyiből válaszolnunk kell. Viszont amikor meghallottunk az árat az állunk leesett. Ennyi pénzt még nem is láttunk egyszerre. Összenéztünk Ashley-vel és rögtön tudtuk a választ.
- Elfogadjuk. Szükségünk van minden lehetséges információra erről az emberről. Persze nem kötelező megadnia, de úgy vélem, hogy mindenki jobban járna.

A férfi sóhajt egyet majd előredől a székben és kiveszi a szivart a szájából. Már ebből a reakcióból rájöttem, hogy nem fogunk semmi információt kapni. Ezek után elhangzott dolgok bizonyították a sejtésemet.
- Maguknak az lenne a legjobb ha minél hamarabb eltűnne ez az ember az útból nem? Nekem csak annyi a dolgom, hogy ezt megoldjam. Nem pedig, hogy kutassak, de mindegy megcsináljuk. –
Egy kicsit ideges voltam a dolog miatt. Nem éretem, hogy miért nem képes senki információval szolgálni amikor kéne. Így szoktuk megszívni mindig. Felálltunk és elindultunk kifele a szobából. Az ajtóba érve intettem egyet köszönésképpen majd Ashley becsukta mögöttünk az ajtót. Miközben az épületből sétáltunk kifele elgondolkoztam, hogy most mit is kéne csinálni. Volt néhány ismerősünk akik talán tudnak valamit. Néhány barát a szakmában, volt ügyfelek. Illetve ott van Bob is akinek az információs hálózata még számunkra is rejtély. Viszont ha ennyire el akarják tenni láb alól akkor biztos vagyok benne, hogy valami nagy ember. Így első állomásunk visszavezetett a hotelbe ahol megszálltunk. Emlékeztem, hogy ott lehetséges internethez jutni így gyorsan meg is néztem, hogy hátha találok valamit erről a fickóról. Ezek után elmegyek Bobhoz. Elmondom neki, hogy új megbízatásunk van, de nem árulom el neki, hogy ki bérelt fel. Csak a célpont nevét mondom el és annyit, hogy információra van szükségünk róla. Remélhetőleg talál valamit róla.

Bob láthatóan nem akart segíteni nekünk. Megsértődött. Bár megértem hiszen otthagytuk, de azért érthető volt az is amit mi tettünk.
- Nem érdekel ha nem segítesz nekünk. Igen most már másnak dolgozunk. Tudod, hogy miért? Mert többet keresünk és elegünk volt abból, hogy mindig valami hatalmas bajba sodornak minket a küldetéseid. Most is a SHIELD a nyakunkra mászott. – Mondtam neki majd elmentünk. Ahogy gúnyosan tanácsolta rákerestünk az interneten és rengeteg dolgot találtunk a férfiról. Így már elindulhatunk valamin. A vakság és a kávé függőség már egy jó kiindulópont volt. Persze ennyi nem elég ahhoz, hogy profi módon megöljünk egy ilyen híres embert. Persze simán beronthatnánk és lemészárolhatnánk, de a munkaadónk nem örülne neki, hogy ha ilyen módszerrel tennénk el láb alól. Ez egy kicsit megnehezíti a helyzetünket, de megoldjuk mi valahogy. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk és megnézzük magunknak azt a házat ahol ez a fickó él. Persze feltűnő lenne ha csak odamennénk és bámészkodnánk. Elmentünk oda és eljátszottuk az eltévedt turistát. Ashley kezében volta térkép. Én néha ránéztem a térképre és úgy tettem mintha mutatnák rajta valamit majd a házat néztem. Megpróbáltam minél több dolgot kideríteni. Vannak-e kamerák, hány ajtó illetve ablak van, szóval olyan dolgokat amiket kívülről meg lehet állapítani.

//Hmm úgy emlékszem, hogy ezt egyszer már elküldtem. Mindegy itt van újra //