Szehmet

Adatok:
Név: Szehmet
Egyéb név(i): Míra Alerakh
eredeti neve és családja ismeretlen, mestere ezen a néven szerzett neki papírokat és hozta Amerikába, ám ezt a nevet nem használja.
Faj: mutáns
Nem: nő
Jellem: ember-barát,
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: Egyiptom, Kairó, 1998
Kor: 24 ( látszólagos: 23)
Családi állapota: hajadon
Foglalkozás:-
Testmagassága:180 cm
Testsúlya: 100 kg ( normál emberitől eltérő és erősebb izomzattal bír)
Szeme színe: jade
Haja színe: szőke, szőrszín ehhez mérten világos, egészen fehér.
Bőre színe: fehér
Különleges ismertetőjel:
Kinézetre oroszlán és ember harmonikus keveréke.
Arcára is jellemző ez, hosszú haj keretezi macskavonású arcát, s takarja oroszlánfüleit.
Arcán a megszokott emberi szőrök mellett világos, puha pihék borítják, akár egész testét.
Szeme tipikusan nagymacska vágású, jade színű.
Kezei kiereszthető karmokban végződnek, de viszonylag emberiek, ha nem tekintjük, hogy alkarján is puha ,az arcán lévőnél valamivel erősebb világos szőr fut végig.
Lábfeje azonban már sokkal inkább emlékeztet nagymacskáéra, szintén visszahúzható karmokkal, mégis annál megnyúltabb, emberibb, lehetővé téve akár a cipő viselését is, némi kényelmetlenség árán.
Lábszárán alkarjához hasonló szőrzet.
Ez a furcsa test az egyszerű emberinél erősebb, mozgékonyabb, ugyanakkor feltűnően mutatja birtokosának mutáns voltát. Oroszlánfarka van, mely az egyensúlyozást segíti, s jól mutatja, ha ideges.
Repülési sebesség: nem tud repülni
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges, semmilyen betegsége nincs, öngyógyító képességgel rendelkezik


Életrajz kiegészítéssel:
Ki vagyok én?
A világ nagy kérdései közül, ez talán a legfontosabb. Ismernünk kell önmagunkat, tudnunk kell szerepeinket az élet játékában.
Van azonban, hogy a szerepeket elveszítjük s néha, magam sem értem miként lehetséges ez, szerepeink összekeverednek, és újabb, furcsa kérdéseket vetnek fel.
Élhet-e bárki is két életet?
Rendelkezhet-e emlékekkel mindkét életéből?
Lehet-e igaz mindkét élet emléke, vagy az egyik csupán hallucináció?
És én, aki megjártam alternatív valóságokat, hihetem-e hogy a második élet emlékei a fejemben, puszta elmezavar eredményei?

Nem emlékszem vakító villanásra, pókcsípésre vagy egyéb furcsa eseményre, melynek törvényszerűen kellett volna megváltoztatnia az életem.
Átlagos napnak rémlik, mikor napfényre nyitottam a szemem, és fejemben megmagyarázhatatlan módon kavarogtak a gondolatok.
Hideg kövön feküdtem. Talán letaglózott az élmény, mikor találkozott bennem két élet. Nem emlékeztem a fájdalomra, csak a zavarra, ahogy felébredve elmémben egyre forgott a világ.
Mintha egy átlátszó gömbszerű kirakóst figyeltem volna, mely pörgött, forgott, és helyreillesztve a darabkákat sosem tapasztalt emlékeket mutatott. Okokat, okozatokat és következményeket.
Ma már úgy magyarázom, hogy valami, mesterem halálának éjjelén szétszakította a valóságunkat két részre, s azon a napon a két valóság újra egyesült.
Talán a divatos karma felfogásnak van igaza, és belőle kiindulva talán most értem el abba az időbe, mikor régen letudott, sikertelenül megtanult leckéim végre megtanultam az új életben.
Vagy lehetséges, hogy ahogyan az itteni őslakosok tartják, átéltem a sámánbetegséget, s most várhatnám misztikus képességeim kiteljesedését.
Lehetséges, de kétlem.
Egyszer már elutasítottam a mágia útját, és oly messze távolodtam tőle, hogy álomnak tűnik csupán.
Akármi legyen is az ok, a fejfájdító kirakós káoszában enyhülést csak az amulettem hozott. Kell, hogy legyen valami jelentősége, érzem, de titkait nem tárta fel. Talán csak a múltamhoz horgonyoz, és ahhoz az eszméhez, mely elindított utamon. Talán nem vagyok még kész az erejére.

A két élet tehát találkozott bennem.
Egy csendesen szemlélődő, boldog, barátokkal teli életé és egy elvakult hitet követő, de a testvériség valódi érzését jelentő életé, én pedig hetekig nem tudtam különbséget tenni köztük.

Én voltam Egyiptom homok borította mélyéről származó reménye, Tahutimes felfedezettje, akit mestere a rejtett templomban történő tanítás után hamis papírokkal, magángéppel hozott Amerikába, remélve hogy nővére segít, hogy otthonuk újra ősi ragyogását élhesse. Én voltam, aki megélte a mutánsellenesek támadását és a mester halálát.
Talán a magamét is.
Életem ekkor bomlott két szálra.

Egyik életem magányos útkereséssel kezdődött. Vérben-fájdalomban és gyászban indultam el, hogy helyet találjak magamnak, egy békés otthont a zűrzavarban. Félelmetes, hatalmas, zavaró impulzusokkal teli betondzsungelbe vezetett sorsom, NewYorkba, ahol az emberek sohasem alszanak. Első találkozásom, első barátom, Hood terelt későbbi énem felé, mikor segített meglelni Xavier elsuttogott legendákba burkolózó iskoláját.
Ez a hely volt béke életem első otthona.
És ő volt béke életem első igazi barátja, de nem az egyetlen.
Hálás szívvel gondolok mindazokra, akik fiatal énem mellett álltak, és biztosították a fejlődés lehetőségét. Hálás szívvel gondolok azokra, akik a családommá váltak az idők során, és makacs függetlenségi vágyam ellenére mellettem álltak.
Sokukat elveszítettem.
De csupán két nagy veszteség volt, ami a mai napig nyomot hagyott bennem.
Az első Xavier professzor halála volt, az emberé, aki a békét szolgálta, és Dorten Blackwing ezredesé, aki apám helyett apámmá lett, míg végül saját kezemmel kellett kioltanom az életét.
Ebben az életben a béke eszméjét követtem, mégis gyakran kellett nehéz döntéseket hoznom, mely nem csak az én életem, de néha más realitások lakóinak életét is meghatározták. Nem voltak könnyű döntések, de most már úgy gondolom, mind azt szolgálták, hogy ráébredjek a béke valódi, mély értékére, a békéért való kemény döntések meghozatalának szükségességére, és arra, hogy emellett az eszme mellett hogyan maradjak erős önmagam.

Hiába nevezem azonban béke életnek, küzdelmekben, fájdalmakban még több részem volt, mint a másik életemben, noha küzdelem életembe több fájdalommal születtem, vagyis... talán éppen halálommal léptem be. A mutánsgyilkosok ebben az életben nem csupán a mesterem és nővérét ölték meg, hanem talán engem is. Mutáns testvéreim azonban megmentettek engem, és ezáltal olyan közösségben volt részem, melyhez foghatót a béke életben soha nem tapasztaltam.
Erős vezéreim voltak és erős társaim. Erős mutánsok, akik uralomra törve, az emberek nélkül képzelték el a békés jövőt.
Erős voltam, győzedelmes, és én voltam a tökéletes harcos.
Ez az élet véste igazán eszembe kötelességem óhazám felé, mely béke életemben is fel-felbukkant, mégis lassan elúszott, ellebegett, és lassan feloldódott a világhoz kötődő kötelességeim között.

Aztán egyetlen pillanat alatt veszítettem el a szerepeimet, s egy egészen új ént kellett felépítenem. Le kellett tisztáznom magamban, mi az, amit dédelgetve, őrizni akarok és mi az, amit lényegtelenné fakítok emlékezetemben.
Az ilyen soha nem egyszerű. Ha egy átlagembert ér ilyen megrázkódtatás, összeomlik, és belebetegszik, rosszabb esetben bele is hal. Az én esetemben azonban úgy látszik, hogy egy dolog mindkét előző, és a mostani életemben is állandó: erős vagyok, szívben-lélekben, s ez az erő biztosítja a hajtóerőt, a továbbiakhoz.
Ezért élhettem túl a mesterem, mikor a mutánsgyilkosok elpusztították őt a rejtett templom elhagyása után, és ezért küzdöttem le természetes vágyamat a vér illata és íze után, akár a béke útját követve, akár megélve vadságom.
És ezért, bizonyára ezért lehetek méltó arra, hogy Szehmet földi arca legyek, büszkén viselve bélyegét.

Tahutimes, Xavier, Magneto. Nagy mesterek nevei, kikhez két életem szorosan kapcsolódik. Emlékszem hogy béke életemben mennyire lenyűgöztek Xavier eszméi, s milyen híven követtem őket, és emlékszem küzdelem életemben Magneto útmutatása vezetett. Jó ideák voltak, összhangban vagy részben egyezve két énem gondolataival.
Két én, két élet, Szehmet két arca.
Harcos és gyógyító.
Talán két élet nélkül meg sem élhettem volna a két aspektust. Talán soha nem értettem volna meg a két lét egységét.
Majdnem olyan ez, mint mikor Szfinx lettem Stefannal. Valami új született, valami tökéletesebb.

Most már csak az a kérdés hogyan tovább.
Ismert-ismeretlen két életbeli testvéreim bizonyára nem emlékeznek rám. Nem merem azt hinni, hogy a két valóságot mindenki megélte, s nem merem azt hinni, hogy hozzám hasonlóan összevegyültek az emlékeik, s megtalálták a maguk kicsi polcát.
Valószínűbb, hogy egyetlen életet választva abban a valóságban léteznek, amit szeretnek.
Kevesen vagyunk azt hiszem, akik választhattunk új múltat, jelent és jövőt, pedig a lehetőség mindenkinek nyitva állt.

De hogy mit fogok tenni, még nem tudom. Emlékszem, egy időben elegem lett a harcokból, és a város romjaiból otthont építettem, ahol nyugalomban tölthettem a napjaimat. Emlékszem azonban arra is, hogy akkor, ez a nyugalom nem volt kielégítő számomra. Hogy most elég lesz-e, még nem tudom.
Csupán az bizonyos, hogy a Piramis jó érzéssel tölt el, és szívesen töltöm meg a fejeket tudással. Az utóbbi időben épp ezzel foglalkoztam. Ha valaki belépett az ősi emlékek közé, ott voltam, hogy feleljek a kérdéseire, és visszavezessem a múltba. És eközben igyekeztem újabb tárgyakkal is gazdagítani a tárlatot. Bele kellett hát szoknom a gazdasági folyamatokba is, és alkukat kellett kötnöm soha nem látott emberekkel egy-egy tárgyért.
De jól megy. A tárlat időről időre megújul, s alkalmanként vendégkiállításaink is vannak.
Ráadásul most először kezdtem szükségét érezni egy rendes otthonnak. Egy saját háznak. Új munkám amúgy sem végezhetném bizalomkeltően a piramis alagsorából. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi kötöttséget jelent, ha vigyázom az értékeket.
Az egyik legkülönösebb dolog eközben, hogy egy leányzó, akit addig soha nem láttam, megjelent nálam, és munkát kért. Fiatal mutáns, aki előtt még ott áll az a küzdelmes útkeresés, melyen én már olyannyira előre jutottam. Szívesen vettem pártfogásomba. Jó segítőm a múzeumban, de előbb-utóbb szükség lesz arra, hogy más mutánsokat is megismerjen. Nem köthetem a Piramishoz örökre.
Előbb-utóbb a békésebb és biztonságosabb X-men iskolába viszem majd, s az talán jó alkalom lesz arra, hogy beszéljek Zackkel.
Még nem tudom, mit fogok mondani, de amit megéltem, az nem átlagos. Talán vannak válaszai a még fel sem merült kérdéseimre.


Képességei:
-Oroszlánszerű megjelenése folytán teste gyorsabb, erősebb, ellenállóbb, rugalmasabb az emberekénél.
Láthatóan birtokolja az oroszlán mivoltából fakadó előnyöket.
Mozgása akrobatikus,egyensúly érzéke bámulatos, visszahúzható karmai és hegyes fogai vannak, emellett szaglása, hallása és látása is fejlettebb az emberekénél, a precíziós kézmozdulatokat igénylő dolgok azonban, karmai miatt nehézségeket okozhatnak számára.
Szürkületben, kevés fénynél is jól lát.

-Veszélyérzékelés: Kezdetben csupán homályos megérzésekként jelentkezett, az utolsó pillanatban hívva fel a figyelmét a veszélyre.. Ez a képesség azóta fejlődött. Többnyire most is közvetlenül a veszélyt jelentő esemény bekövetkezte előtt jelentkezik, és egy veszélyes helyzetben, például csata közben általános feszültségként jelentkezve elfedheti a konkrétan rá irányuló veszélyt, míg az közvetlen problémát nem okoz, ezáltal bár nehéz meglepni, mégsem lehetetlen.

-Regeneráció: Szervezete folyamatosan regenerálja önmagát, akaratától függetlenül gyógyítva az elszenvedett sérüléseket is, azok mértékétől függően. Jelenleg körülbelül olyan gyors a gyógyulási sebessége, mint Rozsomáké, tehát egy golyó ütötte, nem létfontosságú szervet ért seb kb 1 óra alatt gyógyul be. A képességnek hála kortalanná vált.

Képzettségei:
- fegyver ismeret: kések, tőrök, karmok, kézitusa
- egyéb ismeret: ókori történelem és tudományok, világtörténelem, vallás ismeretek,mitológiai ismeretek, filozófia, múzeumigazgatás, restaurálás, kertészkedés, tapasztalati pszichológia, alapvető gazdasági ismeretek

Adatlap:
Név: Szehmet
Lakás/Létesítmény: NewYork Piramis, saját ház a piramishoz közel
NJK: EssEx
Foglalkozás: múzeumigazgató, tárlatvezető, műkincs kereskedő
Munkahely:
Pénz: 102.000 $
Bevétel/hét: 500$
Eszközök:
-amulett az Óbirodalomból
-mobiltelefon

Felszerelés/fegyverek:
-combra erősíthető késtartó-eredet: SHIELD
-két kés, 9 centiméter éllel
Az egyik gombnyomásra folyamatosan forrósdik egészen 1000 Celsius fokig
A másik folyamatosan hűl egészen - 150 celsius fokig
Csak a pengének változik a hőmérséklete. Eredet: SHIELD
-3 db hangbomba szimbiontára,egy tenyérnyi méretű, gombnyomásra 50 méteres körzetben olyan hangfrekvenciát bocsát ki az éterbe melyet csak a szimbionták hallanak és nagyon nem bírják. Eredet: SHIELD, nem hordja magánál.


Mutáns szint:
Vállalat: -
Szövetség: X-men
Törzshely, ahol megtalálható: X-men Kúria, NewYork Piramis, utcák és parkok
Ismertebb szövetséges:
- X-MEN
-SHIELD (feloszlott)
-Dorten (elhunyt)
-Donald Millar
-Carrie Smooth
-Viktor
-Knight
-Jackie
-Walter és Sweety
-Enigma
-Rorschach
-Zack
-Stefan
-Molly Emord
-Radiszló Szmirnov
-Hood, és még néhányan a régi x-menből
és még sokan mások...

Ismertebb ellenség:
-AIM
-José de la Cueva és a Kakuna
-Kurama

Felhasznált kreditek:
-NJK-EssEx-3 kredit
-egy kényelmes családi hát a piramis közelében-3 kredit
Fennmaradó kreditek: 30 kredit

(Szerk)
Ifjúként

Elfogadva újra.

A születésnapi "akció" keretében 1,5 kredit jutalmat kapsz.