Reynolds Jr. Johnson

Név: Reynolds Jr. Johnson
Egyéb név(i): Runner, Ray-J, Ray, Reynolds Warren
Faj: mutáns
Nem: férfi
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: London, 2001
Kor: 20
Jellem: Lelkiismeretes, és mindig próbál a jó úton járni. Nagy az igazságérzete.
Család:

Apja: Raynolds Johnson (elhunyt),
Anyja: Phoebe Johnson (elhunyt),
Testvére: Damien Johnson (él)

Foglalkozás: Fotóriporter, igazságosztó
Testmagassága: 187cm
Testsúlya: 80kg
Szeme színe: kék
Haja színe: fekete
Bőre színe: kaukázusi
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges


Előtörténet
A szüleim autóbalesetben hunytak el, így én és öcsém magunkra maradtunk. Akkor töltöttem be a 6 éves kort, míg testvérem alig a második évét. Amennyire emlékszem apám, és anyám mindig jó szülők voltak, nincsen fejemben olyan kép, ami azt mondaná, hogy nem így van. Nem igazán tudtam feldolgozni a távozásukat, bár nem is értettem, gyermeki gondolkodásommal azt a fogalmat, hogy halál. Egy speciális árvaházba kerültem öcsémmel, ami magán intézet volt, egy bizonyos Harrington Warren kezében. Speciális volt, mivel mindent megadott az árvaház., minden téren. Akármit kívántak az ott lakók, az teljesült. Mr. Warren egy arany lelkű ember volt, aki imádta a gyerekeket, és sanyarú fiatalkora miatt arra esküdött, hogy akin tud, segít. Bár odakerülésünk napjaiban eléggé féltünk. Én nem tudtam mire számíthatok majd. Kivel, miként és hogyan kell bánni. Sokáig zárkózottan ültem egy széken, és csak néztem magam elé. Nem szóltam senkihez, és csak vártam, hogy anya és apa betoppanjon. De mind hiába. Senki nem bírt szóra bírni, ezért idővel nem is keresték a társaságomat. Öcsém jól megvolt, viszont kicsi volt, és hamar elfelejtette szüleinket. Nem nehezteltem ezért rá, éppen ellenkezőleg. Örültem. Bár én is kiverhettem volna a fejemből őket. Egy nap, mr. Warren ült le mellém, és mesélt életéről. Ekkor mondta el mi történt vele, és miként élte meg mind azt. Elmondta, hogy túl kell tennie magát az embernek a történteken, nem szabad a múltba vesznie, hisz az csak felemésztené egy idő után. Bár gyerek fejjel sok mindent nem fogtam fel, de a lényeget úgy éreztem megértettem, és attól a naptól kezdve közel éreztem magamat mr. Warrenhez. Talán benne láttam meg az új apámat.
Kezdtem szépen lassan megnyílni mindenki előtt, de persze csak nagyon mértékkel. 8 évesen egy új lépcsőfogra értem, és végre az árvaházban több barátot is szereztem. Úgy éreztem, hogy egy nagy közösség tagjává váltam, ami mondhatni akár azt is, hogy egy hatalmas család volt. Ugyan úgy részt vettem az oktatásban, mint bárhol máshol, és mellette rengeteg szakkörre jártam. Varrás, sütés-főzés, technika, balett, hip-hop, ninjitsu és karate edzésre, zongorázni tanultam, mellettük pedig még rengeteget olvastam. Kretaív foglalkozásokra is benéztem, de nem csak én voltam, aki ennyi mindenre éhezett, hogy úgy mondjam. Az intézet majd minden ott lakója így tett. Mr. Warren a legjobbat akarta nekünk. Hamarosan elvégeztem az általános iskolát, és az értékelésem kiváló volt. Ekkor, 10 évesen kezdtem el kosárlabdázni, és focizni is. Ohh... igen, 10 évesen végeztem a 8 osztállyal, mivel fogzott óraszámban tanultunk, szinte a napunk minden perce meg volt időre pontosan határozva, de ezt senki nem bánta. Mivel egyes szakkörökön, és foglalkozásokon a memorizálás helyes használatát tanították, így mindenki igen fogékony és rendkívül tanulékony volt. Tehát sportoltam, és atletizálni is elkezdtem. Ekkor ismertem meg első szerelmemet is, Rachelt. Hozzá fogható gyönyört még soha nem láttam. Igaz, nagyon fiatal voltam, még mindig az vagyok, de akkor tisztán emlékszem, hogy szépsége mindig mosolyra fakasztott. De valami más, viszont elkeserített. Különös dolgot tapasztaltam magamon, amit korábban még soha. Az elektromos eszközök olykor megzavarodtak körülöttem. Eleinte csak véletlenként határoltam be, de idővel már nem tudtam elhinni. Hűtőmágnes ragadt hozzám, vagy gémkapocs, olykor gombostű. Nem tudtam mire vélni, és egyedül mr. Warrenben bíztam. Neki mertem csak elmondani mi történik velem. Ő örömmel fogadta a hírt. Ekkor hozta tudtomra, hogy hol is élek én. Európa egyetlen egy Különleges Adottságokkal Rendelkező Fiatalok Otthonába. Nem csupán egyszerűen speciális intézet volt ez, több annál. mr. Warren tudtomra hozta, hogy mindenki aki itt él, rendelkezik az X-génnel. Van aki tud róla, van aki nem, de mindannyian ezért vagyunk itt. Hogy megtanuljuk megérteni, és az összegyűjtött tudásunkkal kiaknázni képességeinket, és kordában tartani azokat. Londonban volt ez az intézet, és a Földön még New Yorkban volt egy ugyan ilyen, amelyet egy bizonyos Xavier professzor hozott létre. Bár sok volt mind ez egyszerre, próbáltam értelmezni, és feldolgozni, ugyan is sosem hallottam mutánsokról, vagy hasonló lényekről... emberekről... vagy bármik is ezek... Az otthonban sem találkoztam velük, mert egy külön szintre voltak elzárva, hogy ne rémítsék meg azokat, akik még nem tudnak a mutációjukról. Tudom, furcsa lehet ez, de mr. Warren úgy látta a legjobbnak, ha a televízió, rádió és számítógép nincs birtokunkban, mert a külvilági behatások torzíthatják gondolkodásunkat. Ő pedig azt akarta, hogy senki, és semmi ne legyen ránk hatással csak saját magunk döntsünk. Ő mindig is csak azokkal foglalkozott, akik akarták. Akik nem, azok vagy elhagyták az árvaházat, vagy csak magukkal elvoltak minden nap. De szerencsére kevesen voltak ilyenek. Ahogy elmúltak az évek, én úgy vettem fel egyre több, és több foglalkozási órát, de még is leginkább a képességem használatával törődtem. Kevés szabadidőm maradt, de ha volt is, azt öcsémmel, és Rachellel töltöttem. Aztán 14 évesen, letettem az érettségét, és Rachellel járni kezdtem. Minden nagyon jól haladt, a mutációmat is végre megértettem, és kordában tudtam tartani. Rachelnek is elmondtam mi a helyzet velem, és bár kissé meglepődött, de így már érthető volt számára minden, ugyan is ő is egyre különösebb dolgokat tapasztalt maga körül, csak ő neki később mutatkozott az X-gén. De ahogy idősödtem, úgy egyre több dolgot tudtam meg az iskoláról. Kiderült, hogy van egy részleg, ahol egy gyakorló terem van, amit a már képességüket uraló mutánsok használtak. Egymás ellen küzdöttek, de mindig tudni kellett hol a határ, és az előtt még soha senki nem szegte meg. Mr. Warren bemutatott az edzőnek, aki azonnal kíváncsi volt rám, így demonstrálnom kellett, mit is tudok. Persze alul maradtam a küzdelemben, de nem sok híján és mivel lehetőséget látott bennem, úgy döntött külön órákat tart számomra. Egy idő után, már úgy éreztem, hogy nem jelent elég kihívást nekem az intézet. Minden órán, szakkörön, foglalkozáson, és edzésen remekül teljesítettem. Persze voltak nálam jobbak, de úgy láttam, hogy amit el lehetett, vagy el akartam érni, azt megtettem. Bár fájt, de beszéltem mr. Warrennel, hogy elhagyom az otthont amint nagykorú leszek. Nem örült neki, de megértette. Azt határoztam el, hogy úti célom New Yorkba fog vezetni, ahol felkeresem a Xavier professzor által alapított iskolát. Ott új mutánsokkal, és kihívásokkal találhatom szemben magam. Miután búcsút mondtam öcsémnek, már csak a szerelmem volt az, kitől el kellett köszönni. Kértem, hogy jöjjön velem, de nem tette, és bármennyire fájt, hátra hagytam. Nem akartam leragadni, vágytam a kaland után. Öcsém miatt nem aggódtam, mert tudtam, ő amint megérik rá, jön utánam. Jó helyen volt, jó kezekben. Hosszú utam végén, elértem New Yorkot. De amit ott láttam, elborzasztott. Soha... soha addigi életemben nem tapasztaltam még annyi szörnyűséget. Szegénység, hajléktalanok, fegyveres bandák, rablás, lopás, gyilkolás, és több mutáns mint amit valaha láttam. Úgy éreztem, hogy Londonban én egy üvegburokban éltem, elzárva a külvilágtól. Olyan voltam, mint egy partra vetett hal, ki kapkod és nem érti mi zajlik körülötte. 18 évesen kellett megtapasztalnom olyan dolgokat, mit addig még soha. Árvíz, háború, vihar, és megannyi más. Megviseltek a történtek, a hatalmas káosz miatt pedig még csak kapcsolatot sem tudtam felvenni az otthoniakkal. Egy menedéken húztam meg magam, amit a helyiek úgy neveztek, AIMville. Az 1 év, amit át kellett élnem, borzasztó volt. Nem tudtam lesz-e még holnap. Viszont egyik éjjel rém álomból riadtam fel. Rachel és Damien holtan feküdtek mellettem és körülöttem pedig örülten kacagó emberek. Ekkor jutott eszembe az, amit még mr. Warren mondott nekem. Van egy álma, hogy a Föld egy napon békében fog élni. Képtelennek hangzik, igaz? Én nem vagyok ilyen nagyra vágyó, de esküt tettem az nap a családom emlékére, és mr. Warren álmára, hogy nem hagyom New Yorkot a bűnbe veszni, és megtisztítom. Láttam mekkora szükségük van az embereknek segítségre, és úgy döntöttem én teszek valamit értük. Lassan a város újjá épült, de újabb, és újabb fenyegetés ütötte fel a fejét, és egyre több mindent tudtam meg az elmúlt évek eseményeiről, amik szörnyűek voltak. Többek között azt is, hogy a mutáns iskola romokba dőlt, de tanítványainak egy része még él valahol és egy bizonyos X-men csapatot hozott létre. Fel akartam őket is kutatni, de volt, ami elsőbbséget élvezett. Leginkább az borzasztott el, hogy vannak mutánsok, kik az emberek ellen harcolnak. Jobb belátásra kell őket bírnom, hogy együtt segíteni tudjunk az embereken.
Annyi sok mérföld megtétele után, megkaptam amire vágytam hatalmas feladatot, amivel meg kell birkóznom. New York, és az Amerikai Egyesült Államok elképesztő gondban van. A gyűlölködést be akarom szüntetni egyszer, és mindenkorra. Bár nem ismernek itt, de még is jelmez mögé bújtam, mint megannyi hős, kiket láttam már az itt töltött idő alatt, ha csak távolról is. Remélem egy nap felérek hozzájuk, de igaz, jobban maradnék árnyék. Ne tudjon senki rólam, sem másik énemről. Szeretnék hatalmas tetteket végbe vinni, de a rivaldafényt elkerülni. Ha majd sikerül ez a célom, akkor újabb kalandot, és kihívást kereshetek magamnak. De addig nem. Mivel Londonból elhoztam a papírjaimat, így érettségivel, és jó néhány szakmával a hátam mögött, elvállaltam egy munkát, mint szabadúszó fotós. Nem egy kötött munka idő, és pont ez kellett nekem. Így mind két „énemre” van időm.

Képességei:
§ Mágneses mező – képes pozitív, vagy épp negatív mágneses mezőt generálni teste bármely pontján, vagy épp egész testén, amivel taszítani, vagy vonzani tudja a fémet. Maximálisan az 50 kg súlyú szilárd fémeket tudja mozgásra bírni és a minimum 10 grammnyit. Egyszerre viszont 10 tárgynál többet nem tud „irányítani” (mérettől, formától függetlenül), és azok együttese sem haladhatja meg a 50 kg-ot és egyikük sem lehet könnyebb 10 grammnál. Mind ezek mellett, viszont rövid időre akár az elektromos készülékeket is meg tudja zavarni, ameddig mellettük áll, ha úgy akarja. 1-2 percig képes fent tartani a mágneses mezőt. A képességének ezen szakaszában viszont nem fárad, rendkívül sokáig akár órákig is megállás nélkül képes használni az erejét. Nem igényel különösebb koncentrációt sem, viszont még van hova fejlődnie...

Szakértelmei:
Az érettségi mellett több szakmát is elsajátított. Fotós, villanyszerelő és autó-motor szerelő. Jeleskedik a varrásban, szövésben, fonásban, a hip-hop és balett tánc mellett pedig még zongorázni is tud. Rendkívül fogékony, és tanulékony. Jó megfigyelő, és a koncentrációja is sokkalta jobb, mint az átlag emberé. Képzett ninjutsu és karate harcos, ezeknek köszönhetően több fegyvert is jól forgat (katana, kunai, sai). Atlétikus, ruganyos, és ügyessége is rendkívüli, hála a sportoknak, amiket űzött. Jogosítványa van motorra, és autóra.

Név: Raynolds Jr. Jhonson
Lakás/Létesítmény: New York - Manhatten - AIMville
NJK: nincs
Foglalkozás: szabadúszó fotóriporter/ bűnüldöző
Munkahely: változó
Pénz: 1000$
Bevétel/hét: 400$
Eszközök: általános, kevés luxussal
Felszerelés/fegyverek: jelmeze, fém bot, motor, katana, 2db 9mm-es, vipera, high-tech katonai távcső
Vállalat: nincs
Szövetség: nincs
Ismertebb szövetséges: Einar
Ismertebb ellenség: Apokalipszis, Judas Slade (az új vallás és az Akkaba klán feje), Fészek
Törzshely, ahol megtalálható: otthona

Jutalom kreditben részesültem, (régi fórumon)
6. Reklám- és Bannerkészítő verseny SZAVAZÁS: 1 kredit
6. Rajzverseny SZAVAZÁS: 3 kredit
2. Nyár legjobb játékosa: 1 kredit
Köszönöm mindenkinek!

Összes kredit: 11 kr.

Szint kredit (2. szint): 8 kr.
Jutalom kredit: 5 kr.

Felhasznált kreditek: 13 kr.
Lakás New Yorkban (2 kr.)
Fém bot (2 kr.)
Speciális jármű, versenymotor (5 kr.) -lentebb!
Speciális jelmez (4 kr.)
Fennmaradó kreditek: 0 kr.


Mivel Reynek nincs fegyvertartási engedélye, ezért a leírtakat a feketepiacon szerezte! (egyeztetés után)
*Vipera 50$
Harcművészfegyverek 100$ (katana) - fekete piac miatt 250$
Komolyabb pisztolyok, 9mm-es pisztoly 500$ (2x - 1000$) + tár 5-5 (1tár 50$?) - fekete piac miatt 2500$
*Éjjellátó, hőérzékelő, high-tech katonai távcső 900$
Középkategóriás mobiltelefonok 100$
A vásárlás után fennmaradt összeg 3500$

• Maximális végsebessége - 350km/h
  
• 0-ról 100-ra való gyorsulás - 2,5 mp
  
• 400 lóerős
  
• Speciális gumik, amik minden tereppel megbirkóznak (jég, kavicsok, lejtő, hegy, kopár sziklás vidék, stb.)
  
• Beépített GPS (világtérképpel)
  
• Hangfelismerő rendszer, egy kommunikátoron keresztül, ami alapvető parancsokat tud végre hajtani,
• maximum két szavasakat (a névelő nem számít annak).
  
• Önvédelmi berendezés. Ha illetéktelen próbálná meg ellopni, akkor egy bénuláshoz vezető áramütés éri (emberi mértékben).
  
• Képes a magasba emelkedni maximum 100 métert, de a levegőben csak 100km/h-s sebességgel tud haladni.

Erős kevlár szövetből készült, így ellenáll a lőfegyverek többségének, a szúró és vágó eszközöknek, illetve a köpeny rész megvédi őt a természetben előforduló lángnyelvektől (a pokoli, vagy mágikus esetleg más egyéb tűztől nem!). Továbbá a köpeny valamelyes ejtőernyőként is szolgálhat az épületről, épületre való "átrepülés" eszközeként, vagy maximum 100 méteres zuhanás tompítása érdekében.

Reynolds Az új vallás c. kalandban megtudta, hogy Apokalipszis állítólagos leszármazottja, és hogy az a bizonyos titokzatos új hitvilág ami iránt nyomozni kezdett, többet rejt, mint azt mutatja. Ugyan is kiderített, hogy Apokalipszist tekintik istenüknek, ám mind ezt a hívők nem tudják. A vallást egy bizonyos Akkaba klán alapította, akik mindegyikük a mutáns Isten vérét hordozzák magukban. Arra készülnek, hogy a Helheimben őrzött Istenük lelkét kiszabadítsák. Ebben Rey is segítségükre lesz, ám csak látszólag. Terve, hogy megállítsa mind ezt, és ezért beépült a klánba ideiglenesen.
Látszólag meggyőzte a tagokat arról, hogy szándékai az ő javukat szolgálják, de nem így van. Rey most Runner alteregója nélkül próbál segíteni New Yorkon, és nagy valószínűséggel az egész Földön, mivel Apokalipszis eljövetele nem csak egy várost fenyegetne. Ebben talán segítségére lehet új képessége is, amit a gonosz mutáns vére által szerzett meg egy átömlesztési folyamat során, ami egy fajta beavatás volt az Akkaba klán tagok részére.

Új Képesség:
§ Alakváltás - Apokalipszis vérének hála, képessé vált a kezét átformálni számára tetszőleges alakúra. Ám jelenleg még kezdetleges módon, hisz új képesség révén a gyakorlat teszi a mestert szinten tudja használatba venni ezen erejét. Eleinte erőfeszítés árán tudja kiaknázni a lehetőségeit a mutációnak. A vérnek hála néhány hónapig birtokában van az erőnek (valós időben: 2010. November), hacsak nem kap újabb átömlesztést az intervallum kitágítása érdekében. - a képesség már nem aktív!


Reynolds A Gonosz Arca – Apokalipszis c. kalandban kitérőt tett Asgardba, hogy kiszabadítsa Apokalipszist. Pontosabban, hogy megállítsa eljövetelét, miközben próbálta az egész mozgatórugóját, Sladet megvezetni. Az istenek birodalma viszont rengeteg harcot, és halált tárt a fiatal elé. Niflheim cseppet sem otthonos környezetben látta vendégül a fiút, a zsoldosokat, Sakurát, és a polgármestert. Egyedül Rey az utóbbi kettő személyben bízott, de mikor azok a gyilkolás mellett döntöttek, ha nemes szándékból is, ő elfordult tőlük, hisz egyáltalán nem híve az ölésnek. A nő megölése eredményezte végül Apokalipszis kiszabadulását, amit nem sikerült megakadályoznia Reynek, bár mennyire is akarta. Ezek után Einar érkezett a csapat segítségére, hogy kimenekítse őket a fagyos környezetből. Egy rövid látogatás után Asgard palotájában, a fiú visszatért New Yorkban, 2 hónapnyi kimaradással, hisz az Istenek honában másképpen telik az idő. Sladenek, és Apokalipszisnek nyoma sem maradt, egyedül annyi, hogy az egykori új vallás temploma elhagyatottan áll. De ennek ellenére Rey még koránt sem adta fel. Meg akarja találni a mutáns-istent, és Sladet.


Reynolds a Kirajzás c. kalandban egy pletykáktól övezett építési területre látogatott el, ahol több munkás és ott élő is arról számolt be, hogy valami nincs rendjén a környéken. Titokzatos égből lehullott tárgyról meséltek és rejtélyes halál esetekről, meg valami rémisztő lényekről. A fiú nem igen habozott cselekedni, még ha nem is első sorban a rejtélyes helyet választotta úti céljának, hisz a Slade és Apokalipszis utáni nyomozása sodorta ebbe a kalandba, ezzel kitérőt téve. Több szövetségessel is megismerkedett, és ellenséggel, akikkel együtt kellett dolgoznia, de még is a fő célpont egy Fészek nevű faj tagjai voltak. Különös, a világűrből érkezett -talán a bogarakhoz lehetne leginkább hasonlítani az idegeneket- ördögi teremtményekkel kellett megküzdenie, hogy megtisztítsa a környezetet, bár nem egy társa oda veszett a harcban, és szeme láttára fertőzték meg a lények, majd alakították át saját képükre. Az rémálom azonban véget ért, és a cseppet sem kellemes emlékekkel záródó, d még is sikeres ütközet egy kórházban térítette magához Rey-t, ahonnan felépülten távozhatott.


Reynolds feje felett hirtelen pörögni kezdtek a hónapok és a napok, majd egy bő félév telt el életében. Detektív élete kezdett megtörni, hisz hiába kereste Judas Sladeet és Apokalipszist, nyomukra sem lelt. Megtört és az őrület határára sodródott. Bár minden szabad idejében a fenyegetést kereste, kilátástalan volt helyzete. Civil élete hanyatlásnak indult, és egyre több időt töltött Runner szerepében, megszakítva lassan minden kapcsolatát és a munkalehetőségeit is. Fotóriporteri karrierje romokban állt, hisz megbízásait, amit elvállalt sosem teljesítette. Temérdek piti tolvajt, bűnözőt kapott el, de nem enyhítették benne a vágyat az iránt, hogy önmagának megfeleljen, mivel ez az érzés napról napra kínozta és marta, mivel úgy érezte elbukott. Az akkaba klán teljesen eltűnt a szeme elől, és teljes kudarcnak könyvelte el ezt a tényt. Egyre elfajzottabb jellemmel kezdte el az igazságosztó szerepét játszani, olykor már olyan lépésekre szánta el magát egy-egy éjszaka, amikre maga sem büszke. Sosem ölt embert, de nem egyszer már csak egy leheletnyi táv választotta el őt ettől. Mindez teljesen megviselte, mert csalódott önmagában, de mégsem változtatott torzult jellemén. New York médiája és sajtója elől mind a mai napig tartózkodik, és rejtőzik, nem akar hírverést maga körül, és felhagyott az olyan vágyaival, hogy a nagy hősök közé emelkedjen, mint a Bosszú Angyalok, vagy az X-Men tagok. Teljesen bezárkózott és még csak öccsével vagy a Londonban élő egyik ismerősével sem tartja a kapcsolatot. Mobiltelefonja kijelzőjén csak a több száz fogadatlan hívás villog a mai napig is...

Torzult Jellem:
Megkeseredett és sokszor összeesküvés elméleteket gyárt amiben a fő központ az Akkaba klán és Apokalipszis. Gyötri a kudarc élmény ami miatt lassan kiölte civil életét, megszakítva minden kapcsolatot a külvilággal és kizárólag Runner alter egója bőrében ténykedik. Olykor igazságérzete háttérbe szorul, és olyan utakra téved amit sosem gondolt volna. Eléggé agresszívvá és indulatossá változott, és csak egy valami élteti; hogy információt szerezzen Apokalipszis hollétéről.

Régi jelmezét megtartotta és használja, azonban egy újat is elkészített magának, ami zord és megváltozott jelleméhez híven drasztikusabb és vészjóslóbb.


//Ha a staff engedélyezi az új jelmezt 4 kreditből kicsit ellenállóbbá tenném. Erős kevlár szövetből készült, így ellenáll a lőfegyverek többségének, a szúró és vágó eszközöknek, illetve a köpeny rész megvédi őt a természetben előforduló lángnyelvektől (a pokoli, vagy mágikus esetleg más egyéb tűztől nem!). Továbbá a köpeny valamelyes ejtőernyőként is szolgálhat az épületről, épületre való "átrepülés" eszközeként, vagy maximum 100 méteres zuhanás tompítása érdekében.//

Az elmúlt időszak során Rey szinte megszüntette emberi énjét. Kizárólag Runner létezik, és a korábbi álca lett igazi énje, és Reynolds a maszk. Kegyetlen, és drasztikus jelleme nem változott, és az Akkaba klán hajszája szüntelen maradt. Csak elvesző nyomokat talált, egészen addig a pillanatig, míg nem a Lovasok hagyta rombolás szálain kezdett el haladni. Nyomozása egészen Egyiptomig vezette, ahol kiművelte magát annyira Apokalipszisből, és a Lovasokból, amennyire csak tudta, na meg az Akkaba klánról. Az összes információ tudatában vissza tért New Yorkba, majd a démoni megszállás során bár felvette ő is a harcot a túlvilági teremtményekkel, és több civilt is megmentett, de inkább a dühe, fájdalma az ami mozgató rugója volt a küzdelemnek, mint sem a jó oldal behatása. A démoni megszállás végeztével, mit sem tudva arról, hogy Damien (öccse)

Bővítés elfogadva, és a jelmez is.

A rajzversenyen elért 1. helyezésért 3 kredit a jutalmad.