Re: Mephisto pokla

by **Quentine Constantine** Szer. 29 Aug. 2012, 16:38

Elgondolkodom azon, amit a nővérem mesél, de mielőtt válaszolhatnék, azt mondja, mutat egy helyet. Mindenféle habozás nélkül vágok bele, és a következő pillanatban már ámulva nézem a japán pagodát a cseresznyefák milliónyi rózsaszín szirma közt. Tátott szájjal figyelem, és kell egy perc, mire felocsudok a látványból.
-Hát, nem csodálom, meg nem mondanám, hogy ez a hely a pokolban van, és ha én lennék az ő helyében, nem szeretném, hogy valaki megtörje az imidzset.
Tétova léptekkel indulok el a köves ösvényen, egy pillanatra eszembe jut, hogy felrepüljek a padogához, de aztán úgy döntök, sétálva jobb murinak tűnik.
-Gyönyörű ez a hely - fűzöm még hozzá.
-Visszatérve arra, amit mondtál, érdekes meglátást. De ha a másik irányból nézzük, akkor nem a démonok emberszerűbbek. Hanem az emberek démonszerűbbek. A menny és a pokol a két véglet, az emberek pedig elvileg a köztes állapotban vannak. Nem tudom, jó hír-e, hogy ez a köztes állapot ennyivel közelebb áll már a démonokhoz, mint az angyalokhoz. Hiszen amit te emberinek nevezel a démonokban, az ugyanúgy lehet démoni az emberekben...

by **Thorhalla** Szer. 29 Aug. 2012, 16:49

2046. december 6. csütörtök – Mephisto Pokla
Résztvevő: Rachel Wilcox

Ahogyan a testvérpár elindul az ösvényen érezni lehet a kellemesen hűvös szellőt, ami a virágzó cseresznyefák illatát hozzá el idáig, a friss fű és a tó illata is igencsak meghatározó. Mintha egy csepp éden lett volna valóban a Pokol egy eldugott zugában. Mephista érdeklődve hallgatta, hogy mit is mesél a húga.
- Hallottam egy olyan világról, ahol az emberiség a démonok és angyalok leszármazottai – kezdte. – Ezért fogékonyak, mind a jóra, mind pedig a gonoszságra. Voltak néhányan, akik megelégelték a két hely örökös háborúját és a köztes síkon alapítottak maguknak birodalmat, hogy békében éljenek. Gyermekeik születtek, de ők felülmúlták a szülőket, mert szabad akaratuk volt és hatalmasabbak lehettek ezáltal, a szülők félelmükben, hogy újra az örökös háborúba visszakerülnek a gyermekeik ellen fordultak. Újabb háború tört ki, árulással és vérrel legyőzték és elűzték ezeket a gyermekeket. Évszázadokkal később már mindez feledésbe merült és a gyermekek emberiségnek nevezték magukat – lágyan nevetett fel. – Egy másik dimenzió ez, nem a mienk, nem a tietek. De mégis van benne igazság.
A páros lassanként elért a lépcsőkhöz, amin felmászva lehetett elérni a pagodához.
- Végül is ezek csak jellemvonások, az angyalokat és démonokat szabályok kötik – mondta. – Az embereket nem, nekik nem kell megfelelni az elvárásoknak, mint a másik két fajnak. Talán csak ez tesz minket olyan mássá, a ti szemszögetekből mi is lehet, hogy mutánsok vagyok, csak épp picit mások.

by **Quentine Constantine** Kedd 11 Szept. 2012, 12:55

A séta nagyjából a legkellemesebb dolog, amit az elmúlt időben csináltam, az illatok, a színek, a hangok, neszezések, minden olyan, mintha valami nem evilág helyen lennék, valami paradicsomi tájon. És mindez a pokolban található.
Az ösvényen haladva egy-egy pillanatra lehunyom a szemem, azt képzelem, hogy a mennyben vagyok a nővéremmel, ott sétálunk, és a lágy szellő még rá is segít a dolgora. De aztán mindig kinyitom a szemem, visszakerülök a pokolba, és vigyázok, nehogy orrabukjak egy kőben vagy faágban.
-Ismerek egy fickót, púppal a hátán, aki pont ilyen szimbolikus történetekben szokott beszélni. Imádnivaló fazon, de kitekerném a nyakát - jegyzem meg mellékesen, aztán felnézek a lépcsőn. Jó ideje nem lépcsőztem már, repülve valahogy gyorsabb, de most még ehhez is kedvem szottyant. Kíváncsi vagyok, melyik lépcsőfok van kitaposva, melyik van kikopva, melyik repedt, és melyiket nőtte be a borostyán.
-Azért az emberekre is vonatkoznak megkötések, csak nem annyira globálisak, nem annyira egyértelműek, és nem mindig olyan egyszerűen számonkérhetőek. Nem teszik mennyországgá a Földet, de nélkülük viszont egészen bizonyosan az is pokollá változna.
Elindulok felfelé a lépcsőn, és úgy döntök megszámolom a lépcsőfokokat.
-Öhm, nem mintha sietnék vissza, vagy ilyesmi, de ugye a barátaim nincsenek bajban éppen, amíg én itt cseresznyefák kertjében andalgok? Bár gondolom addig úgyse mehetek vissza, míg a nagyfőnök nem hívott magához, hogy kiperverzkedje magát.

by **Thorhalla** Kedd 11 Szept. 2012, 14:03

2046. december 6. csütörtök – Mephisto Pokla
Résztvevő: Rachel Wilcox

Mephista felkacagatott a Púpos említésén.
- A Púpos, nekem is volt hozzá szerencsém – mondta mosolyogva. – Meg anyának és apádnak is. A Figyelők társasága, csak éppen kezdik elveszteni a kontrollt és az irányítást minden felett. Az, ami jön és amitől tartunk, az ellen még ők sem tudnak mit tenni. Sok tagjukat elvesztették, amikor a vírus jött és a járvány kitört.
A lépcsőkön felérve felértek a pagodába a lányok, de ott sem volt senki, teljesen kihalt volt, vagyis mivel Rachel nővéréé a hely, valószínűleg magányba akar visszavonulni és azért nem volt itt senki. Felfelé a kövek és lépcsőfokok olyanok, mint kell lenniük, egyik sem tökéletes, van, ami repedezett, van, amin borostyán volt, az egyiken egy csiga felett kellett átlépni. Mintha tényleg nem a pokolban lettek volna.
- Ah igen a törvények, de azért azok szerintem mások és nem kozmikus érvényűek – felelte a félvér.
A lány az utolsó kérdésen elkomorult.
- Igen, az apám még beszélni akar vele – bólintott. – A társaid… senki sem jutott haza. Davidet kifogják végezni Vadföldön, a párod, Daniel és Andrew egy titkos létesítményben van az egyiptomi halálisten fiával, aki értük ment oda, hogy megmentse őket és van ott valami szörnyűség még… Aian, a királynő és David pedig Mr. Sinister „vendégei”. Adrien fogoly Németországban, Zyro pedig már nincs a Földön…

by **Quentine Constantine** Hétf. 24 Szept. 2012, 09:51

A pagodához érve megfordulok, végignézek a lépcsőn, és az egész tájat elraktározom magamban. Egy gyönyörű emlék, ami hatalmas erőt adhat a démonok elleni harcban. Mély levegőt veszek, aztán megfordulok, és a pagodát is megcsodálom. Ujjaimat végigfuttatom a falon, hogy tényleg érezzem a valódiságát. Aztán jön a feketeleves.
-Ó, a picsába... - Jegyzem meg egyszerűen, és eltűnik az arcomról a mosoly. Az egyiptomi rész totál fura, Sinisternek az említésétől is feláll a hátamon a szőr, Adrien minden bizonnyal nem járt sikerrel a Hydrás akcióban, Zyro meg... Eh, meg se lepődöm. Csak azt nem értem, hogy hogyan tud mindig elszakadni mindig a többiektől, Adriennel kellett volna mennie, most meg a bolygón sincs már. Kevin remélhetőleg megoldja, bár elképzelésem sincs, hogyan került Egyiptomba, de talpraesett, ahogy a királynő is. De mindig marad egy elvarratlan szál.
-Davidet nem fogják kivégezni Vadföldön - jelentem ki határozottan. - Kérlek, vigyél az apádhoz most rögtön. Tudom, más itt az idő, de mielőbb vissza kell mennem, meg kell mentenem Davidet.
...És elkélne egy kis segítség is. Amíg Mephisto a nővérem apja, és nem utolsó sorban az udvarlóm, addig nem fog meghalni senki, akit én nem akarok. Persze borsos árat kell majd érte fizetnem, de vannak dolgok, amiken az ember nem gondolkodhat hosszasan.
-Hallod, Mephisto? Szükség van rád! Most! - A nagy senkinek címzem a felszólítást, akármennyire is paradicsomi a hely, biztos, hogy most is hall és figyel minket a nagyfőnök.

by **Thorhalla** Hétf. 24 Szept. 2012, 15:12

2046. december 6. csütörtök – Mephisto Pokla
Résztvevő: Rachel Wilcox

Mephista megadóan sóhajtott egyet, hogy vigye az apjához. Koncentrálni kezdett, valószínűleg azért, hogy megkeresse őt telepatikusan, bárhol is legyen. Végül felnézett és megrázta a fejét.
- Fogalmam sincs, hogy merre lehet – mondta. – Nem érzékelem sehol sem.
Mintha egy picit aggódás is lett volna a hangjában ezzel kapcsolatban, pedig valószínűleg csak elrejtette magát a sátán, hogy nem akarja, hogy megtalálják. Mikor Rachel felkiáltott, hogy beszélni akar vele a hely megváltozott, már nem a szép pagodában voltak, a kellemes virágillat és szellő eltűnt, helyette kénes szag és forróság váltotta fel azt. Egy barlangban volt a két lány, körülöttük mindenfelé láva, csak egy beugró volt, ami föld. Annak a tetején Mephisto ült unottan a trónszékében, egy démon pedig hajlongva a földön csúszva hátrált tőle, majd mikor kellő távolságba ért felpattant és szinte szó szerint rohant el. A Sátán már-már unottan nézett fel, majd szélesen vigyorodott el.
Mephisto pokla - Page 3 Thor611mephisto1

Mephisto pokla - Page 3 Thor611mephisto1

- Tehát csak megéltük, hogy hívtál – vigyorgott. – Helyes-helyes, bár jobb örültem volna, ha nem amiatt, hogy akarsz valamit. Mi lenne az?

Mephisto pokla - Page 3 00120

Előző reagban Aian az Algernon volt.

by **Quentine Constantine** Kedd 25 Szept. 2012, 11:36

Nem véletlenül szóltam hangosan én is, gyanítottam, hogy Mephistoban van annyi büszkeség, hogy kivárja, míg én hívom. Ahogy a környezet megváltozik, a hangulatom és a közérzetem is más lesz. A nyugalom és a vidámság eltűnt, most már nem a nővéremmel sétálok a pokol paradicsomában. Mephistoval kell ismét találkoznom a lángoló katlanban, és ez a találkozó sem lesz jobb, mint a korábbiak.
-Először is köszönöm, hogy az... Otthonod menedékként szolgál számomra, remélem, ez a későbbiekben is így lesz. Most viszont vissza kell mennem a Földre, hogy segítsek a barátaimon. Vadföldre akarok menni, hogy megmentsem Davidet. Ismerlek eléggé, hogy tudjam, megvan az ára az ittlétemnek és a visszaútnak, úgyhogy kerüljük most a körülményes udvariaskodást, bármennyire is kedveled ezt. Mondd inkább, hogy mi a fizettség, mert a barátomnak kevés az ideje.
Kiterítem a lapjaimat, most nincs kedvem alkudozni, játszani, és rejtegetni a gyengepontokat. Akkor talán neki is elmegy a kedve a játéktól, mert látja, hogy most komoly az ügy. Nem hagyhatom, hogy David meghalljon, és lehet, hogy most én vagyok az egyetlen, aki segíthet rajta.

by **Thorhalla** Kedd 25 Szept. 2012, 19:05

2046. december 6. csütörtök – Mephisto Pokla
Résztvevő: Rachel Wilcox

Mephisto elgondolkodott azon, amit Rachel mondott, a kezében megjelent egy pohár bor és belekortyolt. Nem siette el a választ, végül is a világ minden ideje az övé volt.
- Pusztán önzetlenül nem is lehetek lovagias és segítőkész? – kérdezte.
Akármennyire is a helyzet komolyságot kívánt meg Rachel mellett Mephista fura hangot hallatott, ha a húga ránézett, akkor látta, hogy azzal küzd, hogy miként fogja vissza magát, hogy ne nevesse el itt magát, de végül is nem tudta és kiszakadt belőle a nevetés.
- Apa kérlek! – mondta. – Már ő is tudja, hogy nem csinálsz semmit hátsó szándék nélkül, de ettől függetlenül aranyos a próbálkozásod.
- Aranyos?! – vonta fel a szemöldökét a Sátán. – Mindegy, milyen ára van annak, hogy beleküldelek a halálba? – kérdezte. – Nem az a lényeg, hogy én mit mondok, hanem te mit vagy hajlandó fizetné érte, önként.

by **Quentine Constantine** Szer. 26 Szept. 2012, 14:16

Mephisto kijelentését én sem veszem komolyan, egyértelmű, hogy csak az időt húzza, de nekem nincs olyan jó kedvem, mint Mephistának, mert miközben ők itt viccelődnek, David egyre közelebb kerül a kivégzéséhez.
Amikor Mephisto végre elkezdi magyarázni, hogy mit szeretne, egy kissé felforr bennem a düh, de valójában pontosan ezt vártam tőle. Egyértelmű, hogy most én vagyok kiszolgáltatott helyzetben, így azt akarja, hogy könyörögjek neki, hogy én kérjem meg arra, amit valójában ő maga is szeretne megtenni.
Visszafogom magam, nagy levegőt veszek, és arra gondolok, hogy nem szabad túl magasra tennem a mércét, nem szabad eleresztenem a fantáziámat. Más szóval nem szabad boldognak lennem egy másodpercre sem, mert olyankor történnek az ilyen dolgok. Közelebb megyek Mephistohoz, egészen fel a trónjához és kiveszem a kezéből a borospoharat.
-Vacsora vasárnap a Four Seasons-ben, te fizetsz. Ha felküldesz velem néhány féllényt, vagy Mephistát segíteni Davidnek, akkor hazakísérhetsz utána.
Kezet nyújtok neki, hogy megkössük az egyességet, és ha elfogadja, akkor kiiszom a maradék bort a pohárból, mert valahogy le kell nyugtatnom magam.

by **Thorhalla** Szer. 26 Szept. 2012, 17:39

2046. december 6. csütörtök – Mephisto Pokla
Résztvevő: Rachel Wilcox

Felvonta a szemöldökét újra Mephisto és közelebb hajolt, amikor Rachel közeledni kezdett. Hagyta, hogy a lány kivegye a kezéből a poharat, miközben ő maga levette a lábát a trónja karfájáról és rendesen helyezkedett el. végül elvigyorodott.
- Remek ötlet lenne…
Az arcáról eltűnt a vigyor és komoran nézett fel Rachel szemébe.
- Épp arra kérsz, hogy szegjem meg a törvényeket és avatkozzam be a dolgokba, egy olyan lelket kéne megmentem, aki nem is hozzám tartozik, hanem máshova. Az ár túl kicsi ehhez.
Megvárta a lány reakcióját, azt nem, hogy szavakkal válaszolhasson is, csak az arcát és a szemét figyelte, majd folytatta.
- A lelkedet kérem érte, vérrel aláírva egy szerződésben – szögezte le. – Ettől kezdve angyali mivoltod ellenére, semmilyen bűnbocsánat mellett nem kerül a lelked oda. kevesebbért nem vagyok hajlandó segíteni még abban sem, hogy visszavigyelek Vadföldre. És persze a vacsora és a hazakísérés is benne foglaltatik ebben.

by **Quentine Constantine** Csüt. 27 Szept. 2012, 09:25

Mephisto válaszára először felszalad a szemöldököm, aztán a leggyilkosabb tekintet jelenik meg az arcomon, amit talán még Bard sem látott soha. Kezemben összeroppan az üvegpohár, vicsorítva nézek Mephistora, és az öklöm körül fehér fényben jelenik meg az angyali erő, amit pusztán David emléke okoz, és az a pillanat, mikor a szimulációban megment engem a tengerből.
-Hogy merészeled... - Sziszegem a fogaimon keresztül.
Hogyan adhatnék el valamit, ami sosem volt az enyém? Hogyan nézhetnék a nővérem vagy anyám szemébe úgy, hogy eladom a lelkem? Mephistára nézek, és figyelem a reakcióit. David odafent van. Meg fogják ölni. Én vagyok az egyetlen, aki segíthetek rajta. Valóban? Tényleg csak én tehetem meg? És ha meghal, Mephisto visszaküldené, ahogy egyszer már megtörtént nem is egyikünkkel? Annyira görcsösen szorítom az állkapcsomat, hogy hallani a fogaim csikorgását, még a könnyem is kicsordul, amikor a körmeim a tenyerembe vágnak.
-Egy... Feltétellel... - Szűröm a fogaim közt. - Ha a pokolé a lelkem, engedd, hogy akkor jöhessek le ide, és mehessek fel, amikor akarok.
...Hogy láthassam a nővéremet. Hogy hozzászokhassak az érzéshez. Hogy megkeseríthessem Mephisto életét. Hogy jobbá tegyem ezt a helyet. Anyám, bocsáss meg.

by **Thorhalla** Csüt. 27 Szept. 2012, 11:42

2046. december 6. csütörtök – Mephisto Pokla
Résztvevő: Rachel Wilcox

- Én?! – vonta fel a szemöldökét a férfi.
Mephista láthatóan nem lepődött meg azon, hogy az apja mit kért. Csak egy olyan tekintet volt rajta, hogy nem hiszi el, hogy már megint itt tartunk. Azaz nem ez volt az első eset arra, hogy ilyesmit látott.
- Tudom, hogy mit gondolsz éppen – mondta. – Nem értetted, amit mondtam. David lelke nem az enyém. Nem küldhetem vissza azt, amire nem formálhatok jogot. Viszont te… lehet, hogy éppenséggel aljas disznónak tartasz, de most mentettem meg a lelkedet attól…
- Attól?! – borzongott meg Mephista. – Máris?!
- Igen, ébredezik és ebben közrejátszik, hogy ez a realitás máshonnan is támadás alatt áll. A Halál úrnője is elveszthet mindent. Idővel megköszönöd ezt nekem Rachel.
Mephisto csettintett és egy papír jelent meg a levegőben, rajta vérrel írva az előbb szóban kimondott eskü. A lebegő papír előtt egy toll is megjelent a lány kezeinél, hogy aláírhassa. Ha elolvassa a szöveget, akkor abban semmivel sem volt több, vagy kevesebb, mint amiben megegyeztek. Még a szabadon járkálás is ott volt.
- A feltételedbe is beleegyeztek. Csak írd alá.

by **Quentine Constantine** Csüt. 27 Szept. 2012, 15:12

-Minden élő és halott istenhez imádkozom, hogy tényleg eljöjjön az az idő - válaszolom Mephistonak.
A te érdekedben, és a sajátoméban is, teszem hozzá gondolatban.
Ez a valami, ami ébredezik, ugyan az, ami miatt legutóbb a "randi" közben Mephista feltűnt, de még mindig nem derült ki pontosan, hogy miről is van szó, és most őszintén szólva nincs is időm ezen gondolkodni vagy erről beszélgetni. Ha igaz, ami a szerződésben áll, most már bármikor eljöhetek ide, hogy megbeszéljem velük a részleteket. Most David a legfontosabb, meg kell őt mentenem, és nincs vesztegetni való időm.
A levegőben megjelenő szerződést elolvasom, aztán elveszem a tollat, és a törött pohártól véres kezemen húzom végig, aztán alírom a papír alján.
-A lelkemet megveheted, a testemet elrabolhatod, de sohasem leszek a tiéd, Mephisto. Ezt jól jegyezd meg.
Ezután nem tudom mi következik, talán a papír aláírásától már meg is kaptam a "képességet", hogy kimehessek a pokolból kedvem szerint, így csak erősen gondolok Vadföldre és Davidre. De az is lehet, hogy Mephistonak kell még véglegesítenie először a szerződést, és csak azután fog működni. Mindenesetre várom, hogy történjen valami.

by **Thorhalla** Csüt. 27 Szept. 2012, 15:33

2046. december 6. csütörtök – Mephisto Pokla
Résztvevő: Rachel Wilcox

A fenyegetésen elvigyorodott.
- Majd meglátjuk kedves Rachel, majd meglátjuk – mondta.
A lány aláírta a szerződést, majd még Mephisto is megtette, hasonlóképpen vérrel, mint a lány. Erre a papír összetekeredett, felcsavarta magát, egy szalag jelent meg rajta fekete selyemből, ez kötötte össze. Még viaszból egy pecsét is került rá, majd a szerződés eltűnt.
- Akkor ezzel meg is volnánk – porolta le a kezeit Mephisto, mint aki jól végezte dolgát. – Amit még megtehetek, hogy kapsz egy másik alakot, amiben nem fog feltűnni az ottléted egyből nekik.
Csettintet egyet, mire Rachel egy új külsőt kapott. (a tűz nincs ott a kezeden)
Mephisto pokla - Page 3 2192351-new_mutants__37

Mephisto pokla - Page 3 2192351-new_mutants__37

- Elég lesz ezentúl csak arra gondolnod, hogy ide akarsz jönni és valaki idehoz, de a társaidat nem hozhatod, így ki kell találnod valami mást, hogy miként akarsz megszökni a szigetről. És most viszlát, találkozunk vasárnap!
Ezzel csettintett és Rachel el is tűnt a pokolból.

Kövi kalandban ezt is folytatjuk Vadföldön Sarah-val. Szóval, ha akarsz írni, még ide írj és ne oda.

by Ajánlott tartalom