Re: Mephisto pokla

by **Quentine Constantine** Kedd 13 Szept. 2011, 11:02

A Manón végbemenő változásokat nézni is rossz, ahogy leég róla a bőr és a hús, kis híján elhányom magam. Amikor pedig megfosztja a Lorna iránti szerelmétől, még az eddiginél is nagyobb düh ébred bennem.
Eszembe jut, ahogy láttam őket együtt, boldogok voltak, szerették egymást, és Lorna még mindig szereti Ethant. A kezeim ökölbe szorulnak, és érzem, ahogy a fehéres derengés kezd megjelenni. Ó igen, szép emlékek és gonosz démonok, ez a kombó előhozza a képességemet. Gyilkos pillantást vetek Mephistora, de a képességem ellene annyit sem érne, mint Lorna ellen egy pisztoly.
Aztán némi csipkelődés után előadja a harmadik feltételt. Először eltátom a számat a meglepettségtől, utána hangtalanul tudom csak formálni a szavakat, kicsit megrázom a fejem, nem hiszem el, hogy jól hallottam-e, amit mondott. Ezután ismét a düh jelenik meg az arcomon. Látom, hogy Zyro bólogat, mint valami ökör, na ez majd pont meggyőz.
-Ethan áldozata az egyetlen ok, amiért nem mondok nemet és verem péppé a gusztustalan fejedet. Ha pedig egy ujjal is hozzám mersz érni azon a... Találkozón... Nem állok jót magamért!
Te. Jó. Isten.

by **Shadow** Kedd 13 Szept. 2011, 14:39

Mephistora nézek és szavaira lehajtom a fejem, majd mikor Zyro elmondja röviden mi a helyzet csak rá pillantok és bólintok, majd Manora emelem a tekintetem, s nézem, hogyan változik át emberré... majd valami mássá... valami démonivá. Hallgatom az üvöltését, majd Zyroval együtt megyek oda, hogy segítsek neki. Érzem, hogy igen magas árat fizet most főleg hogy emlékszem, hogy Lorna és ő... szomorú szemekkel nézek rá, hiszen ez most már csak a múlt számára. Majd a harmadik feltételnél Mephistora, majd Rachelre nézek. Valahogy annyira, de annyira nehezen tudom elképzelni, hogy csak egy randit akar... tuti van valami hátsó szándéka a pokol urának... tuti, hogy még lesz valami. Oka lehet, hogy engem is visszaenged, de vajon mi? Nem teszem fel a kérdéseim, inkább csak figyelem az eseményeket csendesen.

by **Tyler** Szer. 14 Szept. 2011, 17:19

Elhúzom a számat, mikor tapsikolva helyesel a választásom után. Talán...talán még sem olyan túl jó ötlet ez....
Már késő, érzem ahogy a testem megváltozik, eltűnnek a karmaim, majd a farkam, a szarvam és a fülem is. Térdre esek ahogy hirtelen megváltozik az egyensúlyom. De ez még csak a kezdet. Belenézek a tükörbe.
-Az előző külsőm szexibb....-
Eddig jutok, soha nem érzett fájdalom ráz meg. Üvöltök ahogy a torkomon kifér, miközben érzem hogy a húsom teljesen leég, a csontjaimig. Csoda, hogy nem ájultam el. Zyroba kapaszkodok, hogy talpra álljak, kétségbeesetten üvöltenék rá, hogy ne tegye.....de már nem érzek semmit. Lorna. Az emlékeim megvannak, de semmilyen érzés nem társul hozzá.
-Rohadék.....-

by **Thorhalla** Szer. 14 Szept. 2011, 17:35

??: ?? – Mephisto pokla
Résztvevők: Rachel Wilcox, Zyro Tao, Ethan Jackson, Andrew Ramirez és Shywa Darastrix

Először Bishop-hoz fordult, amikor a kérdést feltette a fiú és szélesen elvigyorodott.
- Mindig vannak, akik beveszik – vigyorgott és úgy kacagott fel, amit aznap este is halhattál. – Nem lettél átverve, dehogy lettél. Lélekeladással nem szórakozom, tényleg eladtad a lelked, jó móka volt a parancsomra megölni a szüleidet, nem igaz?
Ezzel összecsapta a kezét és visszafordult a többiekhez, főleg, amikor Manó fejében az emlékek megjelentek, de az érzések nem.
- Ah igen! Emlékek, bocsánat! – mondta nyájasan. – Tudtam, hogy valamit elfelejtek.
Egy újabb csettintés és az együtt töltött idő is teljesen elhalványult, mintha soha sem történt volna meg.
- És kérlek, ne rajtam vezessétek le a dühötöket, én éppen csak jót teszek veletek, más nem lenne ilyen kegyes és megkínozna titeket évszázadokon át, de az olyan unalmas már. Helyette beszélgettünk, és alkudoztunk, sokkal jobban jártatok, nem igaz? És csak néhány apró szívesség, igazán nem nagy ár, az életért.
Megvakarta az állát.
- Ami azt illeti, hogy később ilyen ne forduljon elő, azt a félvért kéne megnevelnetek, hogy a sértett egójából származó dühét ne minden jöttmenten vezesse le, vagy igencsak népszerűek lesztek errefelé. Ő öletett meg titeket, nem én – adta elő színpadiasan.
Végül Rahcel volt az, akire nézett az igenlő válasz után.
- Nagyszerű, majd hívlak! – mondta. – Még úgyis találkozunk mindannyi ótokkal. És most, el véletek! Remélem mindannyian élveztétek az itt létet!
Ezzel már indult is elfele tőletek kifelé a motoroktól intett a kezével, mire vöröses fény ölelte körbe a csapatot és egy pukkanást lehetett hallani, ami után egy új helyen voltak még sötétben.

//Egyelőre még ide írjatok Wakandában, ha kört váltok, akkor meséllek titeket oda vissza.//

by **Godlaw / Tao** Csüt. 15 Szept. 2011, 10:56

Ethant támogatom, és hamarabb jön a felismerés benne, mint gondoltam. Még csak az sem kellett, hogy találkozzon Lornával, azonnal rájön, hogy mit tett vele Mephisto, és bár nem érzi már a kötődést, a szerelmet, azt tudja, hogy régen érezte, ez pedig dühöt vált ki belőle.
Mephisto azonban erről is gondoskodik, vajon kiment volna a fejéből, ha Ethan nem hozza fel a dolgot? Kétlem.
Rachel pedig elfogadja az ajánlatot, így nem lesz hiábavaló Ethan áldozata, az persze egyértelmű, hogy valamilyen biztosítás neki is kell majd, amikor öhm... A sátánnal megy randizni.
Amikor a "félvér" megneveléséről beszél, el kell tűnődnöm, hogy kire is gondol pontosan, hiszen a csapatnak egy része félvér, így például én is.
A pukkanás után aztán sötétség következik.
-Tudsz járni, Ethan, vagy támogassalak? - Kérdem tőle a vak sötétben. Vajon hol lehetünk?

by **Quentine Constantine** Csüt. 15 Szept. 2011, 12:10

Manót teljesen lenullázza Mephisto, minket meg még egyszer kioszt, és lelép. Vagy... Mi lépünk le, ahogy nézzük. Akárhogy is, most itt vagyunk egyedül a sötétben, Ethan elvesztette Lorna emlékét, az iránta táplált érzéseit, a testét, a valódi énjét, Magnetot át kell adnunk Mephistonak, csak ő ítélkezhet felette, és ki tudja, mire használja majd, valamint nekem randiznom kell Mephistoval. Cserébe viszont élünk, bár ez nem annyira nagy dolog, ha az ember egy sötét ismeretlen helyen van, ahonnan nem tud kimenni.
A korábbi emlékekkel a kezem körül ismét felizzítom a fényes gömböket, hogy a belőlük áradó fénnyel megnézhessem, hol is vagyunk.
-És mégis hova akarod támogatni? Ha Mephisto állja a szavát, és ha, mondom HA tényleg feltámadunk, akkor is tuti visszarak minket a cellába, hiszen a testünk még valószínűleg ott van, esetleg egy hullaházban, ha máshogy telik itt az idő... Reméljük, hogy még nem temettek el minket.

by **Bishop** Csüt. 15 Szept. 2011, 19:08

Hát nem azt a választ kaptam amire vártam, azt hittem, hogy kapok valami fenyítést, de nem! Én már korában eladtam a lelkem, jó tudni.
~ Hát ez érdekes, ha jól emlékszem a borító hátulján valami olyasmi volt, ha végigcsinálom, akkor megcsinálom a pokolba vezető utat, ki tudja... ezt már meg nem kérdezem.
Majd hamarosan a dolgunkra enged minket az ördög, és egy sötét helyen találjuk magunkat, szerencsére nagyobb gond nem történt, lehetett volna rosszabb is.

by **Tyler** Pént. 16 Szept. 2011, 17:41

Az iménti éles emlékeim, helyett nincs semmi, csak halvány képek, de már ezek sem jelentenek semmit. Semmit az égvilágon, s egyáltalán nem is hiányoznak. Mephisto még kiosztja a többieket, majd egy sötét helyen találjuk magunkat. Pokolból a sötétségbe. Megveregetem Zyro vállát.
-Aszem egyedül is tudok járni, most már....feltéve ha tényleg nem egy koporsóba vagyunk....-
Bár ez a gondolat sem rémiszt meg igazán, érzem, hogy egyszerűen ki tudnék törni a sírból is. Most már.
-Jobb ha minél előbb megkeressük Al-t és Freyrt mielőtt ők is úgy járnak mint mi....-

by **Shadow** Pént. 16 Szept. 2011, 20:07

Nagyot nyelek, miközben Mephisto ténykedését nézem, s hallgatom amit mond. Tekintete Ethan felé fordítom, s sajnálom a srácot nagyon, hogy már nem önmaga, s nagyon más lett érzelmekre is... Rachel helyzete se a legjobb. Aztán nemes egyszerűséggel valahova kipakol minket, csak kérdés, hogy hova.
- Bárhol lehetünk megint, főleg, mert engem ott éleszt fel ahol akar a jelek szerint. - jegyzem meg csendesen, miközben ücsörgök a sötétben, s közel húzom magamhoz a szárnyaim é a farkam, mielőtt valaki véletlenül rá taposna. Furcsa, hogy megint élhetek... bár nem tudom, hogy történt e velem valami odalent, vagy sem.

by **Thorhalla** Pént. 16 Szept. 2011, 21:27

A villanás után a csapat tagjai már nem a pokolban voltak többé, hanem a sötét helyen.

by **Thorhalla** Szer. 18 Júl. 2012, 15:02

2046. december 6. csütörtök – Mephisto Pokla
Résztvevő: Rachel Wilcox

Rachel valószínűleg már azt sem fogta fel, hogy ki mentette ki Vadföldről, mert szinte azonnal elvesztette az eszméletét. Mikor magához tért egy ágyban feküdt és az első dolog, amit érzett, hogy kegyetlen meleg volt. Tudta, hogy tél van, de még Vadföldön sem volt ennyire meleg, nemhogy máshol. A fülledtség is hiányzott, nem börtönben volt, ezt hamar megállapíthatta. A fején ugyanis nedves ruhadarab és egy kényelmes hálóingben volt. A szoba teljesen átlagos, ahol volt, azonban, amikor kinézett az ablakon vörös fényeket látott, a hely túlságosan is ismerős volt a pokolhoz. A pozitívum viszont, hogy határozottan élőnek érezte magát, de már sem a feje, sem pedig az orra nem fájt. A szoba ajtaja ekkor nyílt ki és egy ismerős személy, egészen pontosan Rachel nővére, Mephista volt az.
- Hogy érzed magad? – kérdezte. – Örülök, hogy végre magadhoz tértél, nem hittem volna, hogy az a mutáns ennyire kiüt téged.

by **Quentine Constantine** Szer. 18 Júl. 2012, 20:50

Az ébredés sokkal kényelmesebb, mint ahogy várom. Ahogy rájövök, hogy már nem alszom, az első, amire felkészülök, a tompa fájdalom az arcomban, az orrom érintésekor a szúró érzés, és a vér íze a számban. Ehelyett... Semmi, az orrom sima leszámítva néhány miteszert, a számban nem érzek semmit, és a fájdalom helyett mindössze melegem van.
Rohadtul melegem. Tél van, és a csend alapján ez nem Vadföld. Képtelenség ott ilyen csöndet találni, az állatok mindig csapnak valami zajt. Kivéve persze akkor, ha ez Magneto börtöne. Feltornázom magam ülő helyzetbe, közben konstatálom, hogy a ruháim megváltoztak, aztán kinézek az ablakon.
-Nem haltam meg - jelentem ki hangosan, de magamban valahogy magabiztosabbnak hangzottam, mint szóban. - Nem bizony.
De ez itt akkor is a pokol. Mephisto pokla. Ő mentett meg? Vagy meghaltam, de feltámasztott, és most újabb szívességet fog kérni? A ruhám alapján a második randin kicsit többet vár el, mint elsőre. Erre a gondolatra rögtön rémülten nyúlok a takaró alá, és a lábam közé tapintok. Nem érzek fájdalmat, horzsolást vagy bármi hasonlót. Megnyugodva dőlök vissza hátra, és az arcomba húzom a vizes rongyot. Ekkor nyílik az ajtó. Szóval itt is van a vendéglátóm, gondolom elsőre, de meghallom a hangját, és rögtön felülök. Sötétség... Francba ezzel a ronggyal! Lerántom a fejemről, hogy végre lássam is a nővéremet.
-Mephista! - Kicsit vidámabbra sikerül, mint terveztem. Jobb, mint az apja, az biztos. - Nem is gondoltam rá, hogy te mentesz meg! Ami pedig a mutánst illeti, ne felejtsd el, hogy bennem több az ember, mint az angyal, és semmilyen hiper-szuper képességem nincs, ami megvédene attól, hogy egy ötven kilóval nehezebb, szupergyors pasi agyonrúgjon! - Kikelek az ágyból, és valamilyen fura oknál fogva megölelem a nővéremet. Azt hiszem azért, mert nem Mephisto az. - Leszámítva persze a családomat, mert az eléggé hiper-szuper.
Apám mutáns, szuper hős, démonűző; anyám angyal, aki korábban a sátánnal kavart, aki tehát így a mostohaapám, ha úgy vesszük - aki nem mellesleg rám mozdult -; és persze ott a nővérem, egy angyal és a sátán közös gyereke. Ez azért elég király.
-Mondd, hogy te adtad rám ezt a hálóinget, könyörgöm!

by **Thorhalla** Csüt. 19 Júl. 2012, 10:14

2046. december 6. csütörtök – Mephisto Pokla
Résztvevő: Rachel Wilcox

- Ami azt illeti nem én mentettelek meg – mondta. – Hanem az apám volt az. Ő ment fel Vadföldre érted mielőtt a kődárda meg nem ölt volna.
Mephista viszonozta az ölelést, majd kissé sajnálkozó és szánakozó arcot vágott az utolsó kérdésen. Ebből Rachel már-már azt hihette, hogy tényleg Mephisto volt az, de végül a lány nem bírta tovább és szélesen mosolyodott el míg végül hangosan nevetett fel azon az aggodalmas kérdésen, amit a húga tett fel neki.
- Ilyen tekintetben igazi úr – mondta. – Hihetetlen, hogy a sátánról mondom ezt, de elég maradi udvarlás és leánykérés tekintetében. Nem ért egy ujjal sem hozzád és ennyi volt az egész.
Mephista csettintett egyet mire Rachel-re az általa kedvelt legkényelmesebb ruházata került.
- Ennyi volt, félig attól még angyal vagy, még ha mutáns is – mondta a lány. – Van egy olyan érzésem, hogy nem éppen egy pokolbéli kirándulásra gondoltál gyógyulás címén.

by **Quentine Constantine** Csüt. 19 Júl. 2012, 19:40

Udvarlás és lánykérés? Ha ilyen céljai vannak, azt most rögtön elfelejtheti. Mindenesetre én is elnevetem magam Mephista poénján. Érdekes, hogy egyetlen egyszer találkoztunk, de mégis olyanok vagyunk, mint a legjobb testvérek. Végülis közös az anyánk. Akivel szintén alig találkoztam életemben. És az apja emberei egy életen át próbáltak megölni engem. Erről jut eszembe, mostanában nem is támadtak meg démonok. Lefogadom, hogy az ő keze van ebben.
A ruhás trükkön elmosolyodom. Rózsaszín top, farmer, ráadásul ezt a mosatlanban hagytam, most meg tök tiszta! Ilyen képesség kéne nekem is, nem lenne gond többet a mosással.
-Néha azt kívánom, bár lennék egészen az, biztos királyabb lenne az életem - jegyzem meg, miközben megigazítom az övemet. - Ami pedig a poklot illeti... Lassan kezdem megszokni, és ha elmúlik minden sérülésem, akkor végülis belefér. Csak persze kihagynám azt a részt, mikor apád rám mozdul. Jut eszembe, mióta vagyok itt? Magától forrtak be a sebeim, vagy ez is az "úriember" műve?

by **Thorhalla** Pént. 20 Júl. 2012, 10:43

2046. december 6. csütörtök – Mephisto Pokla
Résztvevő: Rachel Wilcox

- Nehéz lesz kihagyni – mosolygott. – Talán pont azért ennyire kitartó, mert te elutasító vagy. Ebben látja a kihívást.
A kérdésen, hogy mióta van itt Rachel láthatóan a lánynak el kellett gondolkodnia, valószínűleg számára nem túl egyszerű a földi és emberi időszámítás révén szinte biztosan soha sem élt az emberek között.
- Azt hiszem, hogy egy hét vagy valami ilyesmi idő telt el odafent, amióta itt vagy. A sebeidet nem ő látta el, nem illene a róla kialakított képbe. A sebeidet is én láttam el, ezért is vagyok itt, láttál már démont, aki értene a gyógyításhoz? – kérdezte kuncogva. – A fél démon nem érvényes. Igaz te fél angyal létedre embereket ölsz és bérletet váltottál apámhoz ezáltal.
Gondolkodott el. Kinézett az ablakon.
- Gondolom mikor legutóbb itt voltatok nem volt sokat, van kedved körbenézni?

by **Quentine Constantine** Szer. 25 Júl. 2012, 18:47

Egy hét... Jó sokáig voltam kiütve fenti időben számolva. Persze megtanultam már, hogy itt mindig máshogy telnek a percek, mint ahogy azt a mezei ember megszokhatta. Talán csak egy estét aludtam át, vagy annyit sem, ha valódi időt mérnénk.
-Ez azért így nem egészen igaz, félangyalként rengeteg démont is megöltem, egy rakás természetfelettit, akit apád vagy a többi lenti fejes küldött. Emberre csak akkor támadok, ha nagyon jó okot ad...
Hosszú éveken keresztül vadásztak rám, megkeserítették az életemet, miattuk kellett menekülnöm a saját életemtől, és azt sem tudtam, miért. Miért éppen én? De ennek már vége, az életem csupa változás, és ez így van rendjén, így szeretek élni: sokféleképpen.
-Hogy? Ja, nem, nem jártunk sok felé, épp csak feltámadtunk, néhányunkkal alkut kötött, és már mentünk is vissza. Végülis körülnézhetünk, kíváncsi vagyok, milyen a hely, ahol az a sok nehézfiú éldegél, akiket visszaküldtem. Talán végre megértem, miért akarnak annyira visszajönni. Bár azt már kevésbé értem, hogy miért teszik a fenti világot is pokollá, ha az itteni sem jött be nekik... Közben mesélhetnél magadról. Tudod, milyen félig angyalnak, félig démonnak lenni, mit csináltál gyerekkorodban, meg ilyenek... - Mosolyodom el kicsit zavarodottan, mert tényleg az a helyzet, hogy tökre nem ismerem a nővéremet.

by **Thorhalla** Csüt. 26 Júl. 2012, 11:36

2046. december 6. csütörtök – Mephisto Pokla
Résztvevő: Rachel Wilcox

- Igen, elég Magneto-t szolgálnia, vagy a másik oldalon állnia, mint neked – fedte meg kissé Rachelt a nővére.
Kinyitotta az ajtót és a szobából kiérve igazából egy egész házból értek ki vele egy utcára került a páros. Leginkább egy külvárosi lakónegyedre, lakóparkra hasonlított a környék, ahol a páros volt. Abban más volt igaz, hogy itt az ég vörös volt, a levegő forró és száraz, a füvek és fák ki voltak égve, a házak többsége némileg romos. Sok más embert lehetett látni, de démonok is akadtak szép számmal. Mintha egy földi város igencsak kifordított verzióját látta volna a két lány.
- Talán azért, mert azt hiszik, hogy odafent urak lehetnek, míg itt csak szolgák – gondolkodott el. – Sokan emiatt próbálnak megszökni és függetlenedni, még az angyalok között is. Hogy legalább egyszer legyen a sajátjuk az életük, ha soha sem volt az. Ez egyelőre a legbékésebb hely, itt szinte semmi kínzás nincs, se semmi, persze kapnak, mert ez a törvény, de ők azok, akik kevés bűnt követtek el, vagy véletlenül tették mindazt. A többi közel sem ilyen. Azokat az anyánk már megnézni sem volt hajlandó.

by **Quentine Constantine** Kedd 31 Júl. 2012, 22:12

Elgondolkodva hallgatom a nővérem szavait, zsebre dugott kézzel lépek ki az utcára, és körbekémlelek. A lángoló ég, a tüzes forróság, a romos házak... Mintha hurrikán söpört volna végig, majd erdőtűz következett, végül nukleáris támadás sújtott a környéket. Biztató, és ez elvileg a kellemes része a pokolnak. Igaz, ez tényleg nem a megszokott értelemben vett szenvedéssel teli bugyor, ahol emberek sikolyaitól zeng minden, jajveszékelve halnak meg újra és újra a bűnös lelkek, meg ilyesmi. Itt csak meleg van...
-Hogy mi? - Kérdezek vissza az utolsó mondatnál. - Az anyánk járt itt? Az igen, kíváncsi lettem volna, amikor... Vagy nem, inkább mégsem, belegondolva, hogy az apád rá is úgy hajtott, mint rám, inkább kihagynám ezt a látványt. De mesélj róla, kérlek! Milyen anya volt? És milyen apa Mephisto? És... Te milyen vagy? Bocs, ha kicsit sok a kérdés, meg fura, de olyan... Nem is tudom milyen, béna érzés, hogy semmit nem tudok a családom egy részéről. Egy elég fontos részéről.
Közben sétálok mellette az utcán, és időnként a bóklászó arcokra nézek, hátha felismerek valakit, meg arra is figyelek, nehogy túl közel jöjjön valaki.

by **Thorhalla** Szer. 01 Aug. 2012, 09:13

2046. december 6. csütörtök – Mephisto Pokla
Résztvevő: Rachel Wilcox

Mephista végül egy közeli játszótérre kísérte el Rachelt, ahol eléggé kamaszosan, de az egyik pingpongasztalra ült fel törökülésben úgy, hogy még Rachel is odaférjen. A közelben játszó gyerekekre nézett, míg végül a kérdésre felsóhajtott.
- Már angyal volt – vágta rá Mephista. – Emberként is segített másoknak, ápolónő és szociális munkás. Apáddal akkor ismerkedett meg, amikor egy eltűnt kisfiút ment megkerestetni vele, még az AIM ideje előtt, mert úgy emlékszem valami sátánista szervezet markába került. Hogy meg lett-e a gyerek nem tudom, de utána nem is találkoztak, az AIM alatt is folytatta a szociális munkásságot, mígnem egy hajléktalan megkéselte és el nem vérzett. Ekkor lett angyal, de még utána is gyakran visszajárt a Földre. A Bukás alatt találkozott az apámmal és nem sokkal később meg is születtem. Fájt neki, hogy nem igen foglalkozhatott velem apa miatt, így újra a Föld felé fordult, évekkel később találta meg a sérült apádat és mentette meg, annak lettél az ajándéka. A mennyben születtél, de mivel félig ember vagy nem maradhattál, anyában egy világ omlott össze, hogy lényegében egyik lányát sem ő nevelhette. Ő mindig bánatos és szomorú, utoljára, amikor Dormammu-tól mentett meg téged még a szabályokat is megszegte, hogy ez megtörténhessen. Apa ekkor figyelt fel rád, nem a halálodkor.
Itt zavartan elhallgatott, látszott, hogy neki sem esik túl jól, hogy az anyátoknak ilyen nehéz sora volt.
- És rólam mit szeretnél tudni? – kérdezte.

by **Quentine Constantine** Szer. 01 Aug. 2012, 17:01

A játszótér gondolata is bizarr, ha arra gondolunk, hogy ez itt a pokol. Az embereket itt megbüntetik, nem szórakoztatják, szóval ebből kiindulva egy játszótér nem éppen helyénvaló. Különös egy hely ez, akár nevezhetnénk a sátán lelkiismeretének, ahol azokat tartja, akik véletlenül vannak itt, de mégsem mehetnek el. Vajon azok, akik itt élnek, örülnek ennek a félmegoldásnak, vagy inkább átkozzák a napot, amikor önhibájukból kívül olyat tettek, ami erre ítélte őket.
Az asztalra ülök Mephista mellé, törökülésbe húzom a lábaimat és úgy hallgatom a nővéremet. Szóval a mennyben születtem? Erre eddig nem is gondoltam, mindig azt gondoltam, hogy sose jártam odafent, csak a földön és egyszer-egyszer a pokolban. De én és a menny... Csodás hely lehet, és én elvileg láttam. Egyszer majd megpróbálok hozzáférni a régi emlékeimhez, felidézem majd anya első mosolyát, mikor meglát, a látványt, amit a fenti világ nyújt...
-Gondolom, apám nem tudta, hogy előtte kivel feküdt össze anya... - Jegyzem meg félhangosan.
Végül a sztori azért nem alakul annyira vidáman.
-Sosem álltam közel a családomhoz az ismert okokból, de örülnék, ha megtalálnánk annak a módját, hogy anyával találkozzunk. Legalább egy kicsit többet.
Felállok az asztalról, és egy hintát foglalok el, kicsit himbálózom ide-oda.
-Hát tudod... Csak úgy magadról. Például, hogy hogyan lettél ilyen jófej, ha apád nevelt? Vagy hogyan tudtad meg a származásodat? És milyen volt a gyerekkorod... Úgy általában? Bármit mondhatsz, ami eszedbe jut, érdekelne... Végülis testvérek vagyunk - mosolygok rá a végén. - Meglöksz?

by **Thorhalla** Csüt. 02 Aug. 2012, 00:31

2046. december 6. csütörtök – Mephisto Pokla
Résztvevő: Rachel Wilcox

- Nem, azt sem tudta, hogy anya angyal – mondta. – Csak a születésed után tudta meg, hogy micsoda.
Mephista kicsit bánatosan mosolyodott el, amikor a találkozást említette Rachel.
- Megint büntetését tölti, mert beavatkozott – mondta. – Ha az letelik, akkor biztosan lesz lehetőség arra, hogy találkozzatok, akár együtt is – itt már rendes örömteli mosoly jelent meg az arcán.
Végül leszállt ő is az asztalról és meglökte a húgát, miközben az hintázott.
- Nézz rám, nincs az a tipikusan angyal kinézetem – nevetett fel. – És a többiek mindig is éreztették velem, hogy mi vagyok, a sátán lánya az angyalok között. Fegyvernek akartak használni, hogy öljem meg apát, még nem tudtam, hogy ő az. Annak is képeztek mindig, nem a legjobb gyermekkor. Földi években tizenöt-tizenhat lehettem, amikor elküldtek ezt megtenni, már akkor képes lettem volna vele végezni, valamiért nem tettem. Akkor mutatta meg, hogy ki vagyok valójában. Végre teljesnek éreztem magam, hogy tudom ki vagyok. Azóta fele időmet itt, fele időmet odafent töltöm. A kérdésed elejébe megyek, földi időben 2020-ban születtem. Így huszonhat lennék, ha ott élnék, ahol ti. A humorom? Azt hiszem itt szedtem össze, odafent… apa és a démonjai viccesek, azok be vannak gyöpösödve. És persze nem szerették, hogy milyen befolyással van rám ez a hely. De jóban vagyok a démonokkal, az angyalokkal is, megtaláltam a helyem a két világban. Nem mellékesen szeretek teniszezni – mosolygott. – És te? Én sem tudok sokat rólad.

by **Quentine Constantine** Kedd 07 Aug. 2012, 13:27

Mosolyogva hallgatom a nővéremet, és a hangján gondolkodom közben, amiről anyám jut eszembe. Belegondolva tényleg nem lehetett egy leányálom két ellentétes világ gyermekeként felnőni, bármelyik helyen is van az ember. Bár ahogy elnézem, idelent jobban be tudott illeszkedni, mint fent. Lefogadom, itt is megfordult a fejekben, hogy fegyver legyen belőle, hogy felhasználják, de addigra már túlságosan kiforrott volt, túlságosan okos, hogy rávehessék erre. Plusz, ott az anyánk, akit nagyon szeretett, velem ellentétben együtt töltötte vele az egész gyerekkorát.
-Tenisz? Fura - jegyzem meg, és magasabbra hajtom magam.
-Hát a gyerekkorom olyannak tűnik, mint egy távoli emlék, egy régi film, amit nem is kellett volna megnéznem. Tudod... Hol is kezdjem. Anyám, vagy az, aki annak hittem, bedugott egy intézetbe. Vagy negyvenszer. Ha volt pénze meg pasija, kivett, aztán ahogy rosszra fordult a helyzet, mentem vissza a süllyesztőbe. Tizennégy voltam, mikor végre kikerültem teljesen, addigra gondolhatod, milyen remek szellemi és lelki állapotban voltam.
Még magasabbra hajtom magam.
-Érzelmileg kb olyan lehettem, mint egy kivert kiskutya, szóval megkerestem azokat az arcokat, akik megvédhetnek, ha gáz van: a suli legrosszabbjait. Velük lógtam, szóval nem meglepő, hogy hamar olyan lettem, mint ők. Akkor jött a cigi, a drog, meg az összes szarság, tudod, amit az ilyen suhancok csinálnak. Az zökkentett először ki, amikor megtámadott az első démon. Aztán megváltoztak a dolgok egy kicsit. De az igazi változás akkor jött, amikor összefutottam azzal a bagázzsal, akiket ma mindenféle szuperhősnek neveznek.
Még jobban meghajtom a hintát, amennyire csak tudom. Aztán kiugrom a hintából, és olyan messze ugrok, amennyire csak tudok. A holtponton aztán még a szárnyaimat is kiengedem - márha működnek ezen a helyen -, és egy szárnycsapással növelem a távot.
-Nem tudok teniszezni. Viszont simán feltörök egy beriasztózott kocsit, és már tök rég óta nem fogyasztottam drogot. Ja, és Vadföld királyával járok, Kevinnel, vagy Ka-Zar, ahogy az ő népe hívja. Látnod kéne, íííírtó jó pasi, és nem mellesleg igazi úriember. Szőke herceg, csak ló helyett kardfogú tigrissel nyomul.

by **Thorhalla** Kedd 07 Aug. 2012, 15:20

2046. december 6. csütörtök – Mephisto Pokla
Résztvevő: Rachel Wilcox

- Tenisz – mondta. – Anya szeretetett teniszezni és volt még egy másik angyal is, aki úgyszintén. Ők tanítottak.
Elugorva a hintából Rachel tapasztalhatja, hogy működik a képessége és az angyalszárnyakon magasabbra tudott emelkedni. Mephista követte őt és így hamarosan a környék teljesen belátható lett. A lakóparkon túl még erdő is látszott, igaz a fáknak nem voltak levelei, csak sárgák és abból is néhány darab, egy kisebb tó is látszott a közelben, ott a víz volt olyan fekete, mintha olaj lett volna rajta. A másik irányban a város folytatódott, újabb épületek, majd a város felé már felhőkarcolók és egy rendes nagyváros, csak eléggé máshogy, mint a megszokott látvány.
Mephisto pokla - Page 2 Enter-the-hell-Fantasy-Landscapes-1-1024x768

Mephisto pokla - Page 2 Enter-the-hell-Fantasy-Landscapes-1-1024x768

- Ez itt még a szép rész, apa trónterme egy barlangban, mindenfelé láva és cseppkövek – magyarázta. – Sajnálom, hogy rossz gyerekkorod volt, ha tudtam volna, hogy van testvérem, akkor korábban eljövök hozzád, de még én sem tudtam rólad nagyon sokáig. Amíg nem találkozunk először, akkor hallottam csak rólad, közvetlen előtte.
A hangjában bűntudat tisztán kivehető volt, ahogyan a bánat is.
- De annak őszintén örülök, hogy már nem vagy ennyire rossz társaságban – mondta. – Mondom én a démonok között. Milyen a köztes világban… akarom mondani a Földön élni?

by **Quentine Constantine** Csüt. 09 Aug. 2012, 16:06

A város látképét figyelve azért elgondolkodom rajta, megérdemli-e bárki azt a szenvedést, ami itt vár rá. Ha ez a szép rész, ez a romos, poszt-apokaliptikus világ, akkor tudni sem akarom, milyen lehet az, ahol az igazi bűnösök, gyilkosok és erőszaktevők meg a többi kemény arc senyved. Úgy néz ki ez a hely, mintha atombomba robbant volna.
Végül leereszkedem a játszótér közelében újra, nincs kedvem ezt a romhalmazt nézni. A gyerekek látványa igazán meglep, egy játszótér a pokolban nem csak azért különös, mert itt általában nem játszanak az emberek, hanem azért is, mert ritkán látni gyereket a pokolban.
Mikor meglátom Mephista arcán a bűntudatot, rögtön a vállára teszem a kezem.
-Ha valakinek a hibája az, hogy ilyen volt a gyerekkorom, akkor az a szüleimé, még inkább az apámé. Anyámat még eltilthatták a Földtől, de apám egyszerűen csak gyáva volt.
Átölelem a nővéremet, hosszan és egy pillanatra olyat érzek, amit talán még soha. Olyan szeretetet, ami feltétlen. Amit soha nem éreztem a szüleim iránt, akik elárultak, de még Kevin iránt sem, hiszen az ember nem szeretheti úgy a szerelmét, mint egy családtagját. Nagyot sóhajtok, ahogy elengedem az ölelésből.
-A Föld... Hát nem ilyen - kezdek bele, és a lerobbant város felé fordulok. - De azért az sem egy Mennyország, legalábbis gondolom. Egy kicsit ez, egy kicsit az, csak attól függ, milyen emberek, milyen körülmények közé kerülsz. Vannak helyek, ahol az élet olyan, mintha semmi dolgod lenne, de az a baj, hogy a világ nagyon kis része él így. A legtöbben olyan vagy hasonló nyomorban tengődnek, mint én is gyerekkoromban. Az egyetlen előnye az ilyen életnek, hogy legalább megtanulod értékelni az élet apró örömeit, és nem veszed magától értetődőnek azt, amiért másnak egy életen át kell küzdenie. Mint például egy lakás, egy autó, vagy egy egyszerű ebéd.
Ezen a bazinagy bölcsességen még én is elgondolkodom egy kicsit.
-A Földön az élet örökös harc, de nem mindenki kap hozzá fegyvert és páncélt... Ja.

by **Thorhalla** Csüt. 09 Aug. 2012, 17:17

2046. december 6. csütörtök – Mephisto Pokla
Résztvevő: Rachel Wilcox

Mephista is leszállt a földre a húgával együtt. Egy pillanatra meglepődött, amikor Rachel átölelte, úgy tűnt, hogy továbbra sincs nagyon ehhez hozzászokva, de ő is átölelte a lányt.
- A menny nem túl jó hely – vallotta be végül a lány. – Itt sokkal jobban szeretek lenni, valahogyan annyival esendőbb. Odafent minden annyira steril, a gyerekeket nem engedik játszani, komolynak kell lenni az első pillanattól kezdve, mert a játék nem illik hozzájuk. Amíg a démonok időnként lehetőséget látnak az emberekben és megkörnyékezik őket, az angyalok… ők csak hangyáknak. Valami, amit lehet nézni, de semmi többre nem jók. Furcsa, az angyalokat valahogyan gonoszabbnak és szívtelenebbnek tartom, mint a démonokat. Itt annyival kötetlenebbnek lehet lenni, jobban hasonlítanak az emberekre az itteniek, mint odafent.
Elnézett a távolba, majd végül vissza a húgára.
- Van itt a pokolban egy hely, ahova elszoktam menni a gondjaim elől. Megmutatom, remélem neked is fog tetszeni.
Ezzel a kezét nyújtotta Rachel felé, ha a lány megérinti fekete füst vette őt is körbe, mire eloszlott immáron egy gyönyörű völgy bejárata előtt állt a nővérével együtt.
Mephisto pokla - Page 2 417max

- Apa nem szereti, hogy létrehoztam ezt a helyet – mondta. – Azt hiszem, hogy ez már túl színes neki.

by Ajánlott tartalom