Dust to Dust

Egy régi romos raktárépületegyüttes, ahol titokban működik a Dust to Dust nevezetű aréna, illegális fogadásokkal és harcokkal.

Nem sokkal a beköltözése után Roghan két embere kereste meg, és tájékoztatta a következő párviadal időpontjáról. Mikor megérkezett, a tömeg már mintha hallható lett volna. Az épületen belül most nem a főnökéhez indult, hanem egyből a küzdőfeleknek fenntartott felszerelések közé tartott, hol ki akarta választani, mely fegyver is legyen segítségére a közelgő viadalon. Út közben rengeteg harcost látott, jóval különösebb külsővel, mint amit eddig látott. Némelyek nem is hasonlítottak emberre, sokkal inkább egy gépre, illetve némelynél hihetetlennek tűnt, hogy akkora méretű testét befedő páncélzatban úgy mozog, mintha alig lenne rajta valami. Majdnem el is veszett a tömeg sűrűjében, mikor megtalálta a falra kitűzött listát, ki kivel fog összecsapni.

Rengeteg név a nagy táblázaton, de sehol se látszik a sajátja. Újra átfutja, de még mindig nem találja.
- Ennyire vak lennék? - mormogta erőlködve, mikor éppen hogy meghallotta egy köhögés hangját.
Hátrafordult akaratán kívül, csak hogy ránézzen arra, kinek arcát semmikép se akarta ma látni. Már majdnem ráförmedt, mégis mit akar, de ekkor intett a kezével, hogy kövesse. Nincs mit tenni, indult utána, hisz az emberi kíváncsiság mindig jelen van az emberben, bármennyire erősen is akarja elnyomni.
- Hogy mi? - vágta rá hitetlenkedve a kérdést, miután megbízója kijelentését felfogta.
~Nem elég, hogy az életemre a tulajdonaként tekint, de már saját csicskájaként is akar utasítgatni.~
Főnöke némi hatásszünet után végigmondta, mi is lenne a valódi feladata a mai nap.
~Még jó, hogy nem gyalog jutok el arra a helyre. Egy hétig tartana ilyen forgalmas városokban bandukolni.~
~Azt mondja, egy volt ügyfél. Sajnálom szegény párát, kivel is kötött üzletet. Ráadásul nő. Úgy nézem sikerült a hálójába csalni az új áldozatát, ám mégis ő ragadt bele, és nem az áldozat.~
- Rendben, elmegyek, de nem vagyok hajlandó behajtó lenni. Az arénába vettél fel, hogy ott szórakoztassam a nézőket, és nem másért. - fejezte be mondandóját, és indult is, hogy az újonnan kapott feladatot teljesítse.

// Előzmény: A-M Motors//

A használaton kívüli raktártelep vaskapujának egyik szárnya hiányzik, másik pedig félig kinyitva, fél zsanéron lóg, így Aaron gond nélkül behajthat. Az arénának otthont adó épület jóval hátrébb található, de mielőtt igazán megindulhatna arra, egy alakot pillant meg. Alacsony, köpcös, ötvenhez közelítő férfi, aki koszos, kék nadrágot, szürke kabátot, és elnyűtt New Jersey Devils baseballsapkát visel. Meglehetősen csúf, vörös képén rendezetlen, dohányzástól sárga kefebajusz is díszeleg. Aaron rögtön felismeri, ő Albert a telep őre, akinek az a dolga, hogy kitessékelje az aréna közeléből az illetékteleneket. Ennek megfelelően, széles mozdulatokkal integetve csörtet oda a kocsihoz, majd odaérve rendkívül őszintének tűnő felháborodással rá is kezd a szokásos szövegre.
- Uram, mit képzel, ez magánterület, kérem azonnal távozzon!
Aaron számíthat arra, hogy Halálárny nevére megenyhül majd, legalábbis a legutóbb őt szó nélkül beengedte.

Hmm egy telefonszám asszem ezt jobb ha megjegyzem és eltünttem. Miután memorizáltam a számot  elégetem a papírt, aztán irány a Dust to Dust.
A környék nagyszerü miliővel rendelkezik, jó szomszédok, csendes utcák, azaz midnenki hallgat ha lát is valamit és egy megveszekedett lélek sem jár erre. Ismerős a ez a köpcös tag aki távol próbál tartani mi is lehet a neve?
- Albert cimbora nem ismersz meg? - nyujtom neki a kezem, hogy kezet fogjunk, a kézfogást megtoldom egy bankóval is, nem tudom mi a fáma jobb ha biztosra megyek - Randim van egy kedves hölgyel, na tudod hogy van ez!  - Kacsintok rá egyet és közelebb huzodok- Halálárny már vár rám, ne szívózz cimbora mond meg merre találom és alhatsz tovább a sarokban.
A fickó még mindig fene mód büdös, de nem is az a dolga, hogy jo benyomást keltsen, elvégre ő a csősz a környéken és ha zsét akar jobban teszi ha nem kekeckedik tulságosan. De végülis mit tehet ő erről nem de? Ha elmondja merre van ott hagyom és bemegyek. Ahogy ellépek melette megveregetem a vállát.
- Kösz cimbora.

Lerakom a kocsit oda ahova mutatott, majd visszasétálok hozzá.

-Na és kivel láttál itt legutobb? Na mutasd nekem a figurát akivel találkoznom kell. Halálárny engem küldött. - meglapogatom a vállát - Te pedig igen jól végzed a munkád majd megemlítem neki.

Előre nyujtom a kezem ,jelezve , hogy csak utána. Azt hittem maga Halálárny is itt lesz a találkozón, nagyon kiváncsi vagyok, hogy miért kell nekem beszéljek ezzel az ürgével de majd kiderül. De annyit meg kell hagyni, hogy elég ideges volt a telefonban a csaj és ez azért nem jellemző rá, tehát még a végén eredményes lesz ez a mai este. Talán valaki szorongatja a bíborembert és ezért volt kissé feldult a lány. De mindegy is irány majd kiderül.

UGy fest ma este nem vagyok formában, jobb ha összekapom magam. De nagy nehezen beenged a tag. Szokásos látvány lelakott környék közepesen lelakott csarnok. Bent csak páran lézengenek, és két szerencsétlen üti egymást a veremben, egy kicsit nézegetem aztán hamar elunom így tovább haladok. Hogy én mennyire rühellek ilyen mocskos helyekre járni. Próbálom a fintoromat visszatartani , nem kell, hogy megtaláljon magának valami helyi okostojás. Lassan felslattyogok a karzatra, senki sincs fent, innen is vetek egy pillantást a küzdelemre. A srácok becsületesen püffölik egymást, enyhén megárzom a fejem és továbbmegyek a hátsó szobák felé.
Vérszag, sosem jelent jót.
Ahogy észreveszem a tagot elöször körbepördülök, hogy az esetleges támadást elhárítsam, de senki sem érkezik, így megnézem mi van a papirra írva.
Suttogva szólalok meg akaratlanul
-Mi az ég verése ez a halandzsa?
fogok egy zsebkendőt és azzal leveszem a papírt összehatom és elteszem a farzsebembe. Van egy olyan érzésem, hogy a mai meló ennyi volt.
Kimegyek beteszem magam mögött az ajtót és nyugodtan de határozottan elhagyom a helyet. A kocsiból felhívom Halálárnyt és kertelés nélkül szólok bele.
-Találkozzunk, most!

Na nem most nem rázol le engem ilyen könnyen, azon felül, hogy marhára tudni akarom, hogy mi történik, ez nagyon jó kis alkalom lenne, hogy halásszunk a zavarosban.
- Nem nem ér rá, eddig szó nélkül megcsináltam mindent és valami itt bűzlik de rohadtul, ugyhogy adsz egy címet és találkozunk mert híreim vannak az emberedtől, csak a probléma, hogy nem fogom tudni elolvasni a halandzsát.
A hangomat megkeményítem végig és próbálok parancsoló és határozottan sürgető hangot megütni. Nincs mese valaki vagy valakik üzenni akartak és én nagyon tudni akarom, hogy kik és mit!
- Szóval merre?!

Amikor Aaron nem tágít, újabb rövid csend következik, majd végül Halálárny ingerülten így szól:
- Egy óra múlva legyél a Hell on Wheel-ben! És a te érdekedben is remélem, hogy tényleg annyira fontos!
Ezután nagyon rövid időt hagy Aaronnak arra, hogy valamit reagáljon, majd lecsapja a telefont. Ha nem konkrét információt mond, akkor a mondat végét sem várja meg. Albert továbbra sem kerül elő, és semmi sem akadályozza abban Aaront, hogy akár rögtön elinduljon.

// Bocs a rövid reagért, erről nem volt igazán mi többet írni. Ide írj még egy reagot, amiben leírod, hogy mit csinálsz, amíg oda nem mész, és majd a //Hell on Wheel-be kapod a következő mesélőit.//

Eddig sem voltam a szive csücske, de ezután sem fog szeretni, na nem mintha nagyon érdekelne. De mi az, hogy egy hullához küldött, fene mód nem tetszik nekem, ugyhogy jobb lesz ha gyorsan nekiáll magyarázkodni, mert kezd tele lenni a hócipőm. Van egy órám, így kicsit meghajtom a kocsit, hogy átgondoljam mi legyen a következő lépés, és hogy ugy egyáltalán mikpépp próbáljak meg némi információt kifacsarni Halálárnyból. Nem igazán számítok konfrontációra, de azt hiszem kezdenek labilisak lenni az idegeim ezért oda sem figyelve markolok fel egy marék kavicsot a járda mellöl és vágom zsebre. Egyszer legyen ennek vége , azt hiszem hazalátogatok nyaralni.