Privát stég és panzió

A privát stég a kikötőben található a mólóktól pár száz méterre. 2017 tavaszán épült 50 méter hosszú és a végén van egy nagy rész ahol a beszélgetések zajlanak. Külön tábla jelzi jelzi hogy ez egy privát hely. Az emberek viccet látnak abban hogy egy stég privát, a mutánsok inkább menedéket. A víz közelsége miatt a lépcső már kissé rozsdás, a korlát egy részét pedig ellopták ,, fémgyűjtők '', ezért mostanában őr sétálgat fel s alá, hogy ne keletkezzen másban kár. Az őr a mutáns pötyi, aki nemrég még a mólón lábadozott, de Redrose Village környékén látott egy álláshirdetést és mivel munkanélküli jelentlezett. A stég kitünő helyszín arra hogy valakik szervezkedjenek vagy csak simán békében beszélgessenek. Az átadás alkalmából egy kisebb panzió is épült mellé ahol kedvezményt adnak például pötyinek az őrködésért és elvileg családtagjainak is, bár azt nem mondta hogy nincsenek, hátha valamikor valakinekjól jön pénzügyileg pötyi hazudása.

A panzióban egy éjszaka:80$
1 hét étkezéssel:450$

A privát stég és panzió vár mindekit!

Az eredeti topic.

//Előzmény: Dust to Dust//

~Ez meg kiről beszél? Egyszer léptem csak az arénába, akkor se sérültem meg.~
Kissé felzaklatva indult úti célja felé. Elsőre busszal akart menni, de pár perc gondolkodás után rájött, fogalma sincs honnan megy pont a másik város kikötőjébe busz. Átszállni pedig még annyi kedve se volt. Idefelé is taxival jött, hát most is azzal megy. Ezzel a döntéssel lépett oda egy épp a közelében parkoló taxishoz.
- Manhattan-be, az AIMville-i lakónegyedbe. - Szólt oda a sofőrnek, miközben beszállt.
Egy óra után...
- Manhattan, AIMville-i lakónegyed. - Szólt hátra a sofőr.
- Köszönöm, csak kiugrok egy percre, mindjárt jövök. - Szállt ki e mondat után Krisztián. Felrohant a lépcsőkön a lakása ajtajáig. Bement a hálószobába, odafordult a ruhásszekrényhez, kinyitotta, amiben egy ruha se volt, ám a nemrégiben vett fegyverei álltak, mind külön tartón. Lekapta a kis tanto-t, a derekára illesztette, majd a ninja-to-t is, amit a hátán keresztbe helyezett el. Visszavette rá kabátját, és már sietett is vissza a rá várakozó taxiba.
- A kikötőbeli panzióba kérném. - Foglalt ismét helyet a hátsó ülésen.
Újabb fél óra után...
- Megérkeztünk! - Szólalt meg ismét a sofőr, miután megállt az út szélén nem messze a panziótól.
- Köszönöm. - Fizette ki a fuvar díját, és indult a célterület felé.
Belépett a panzióba, majd a recepcióshoz lépett.
- Meg tudná mondani Ms. Green szobaszámát? Felteszem nem szólt előre, de egy régi ügyfelét, azaz engem vár épp. - Tért rögtön a lényegre kertelés nélkül.

Egy kis ideig kint álltam az erkélyen majd arra lettem figyelmes, hogy valaki piszkálja az ajtót. Pár pillanat múlva arra lettem figyelmes, hogy kinyílik az amúgy zárt ajtót. Mi a fene? kérdeztem magamtól. Bob lépett be és rögtön megértettem. Ő már csak ilyen. kopogtatni luxus, de feltörni a zárat az persze megy. Viszont örültem, hogy itt van mert ő soha nem jön ok nélkül. Biztos voltam, hogy nem is ebédre jött, hiszen mikor legutóbb velünk evett leszólta Ashley főztjét aki viszont majdnem kinyírta őt ezért. Vicces egy emlék. Elmosolyodtam közben figyeltem, hogy Bob miért is jött ma el hozzánk. Tény, hogy elég egyszerűnek tűni, de már nem igazán bízok benne. Mikor ezt mondja az általában jelent 3-4 őrt és némi vérfürdőt, de valamiért mindig bízok abban, hogy ez most tényleg könnyű feladat lesz. Felkaptuk a cuccunkat és elindultunk. Mielőtt becsuktam volna az ajtót odaszóltam a még mindig széken üldögélő férfinak.
- Ha kimész zárd vissza az ajtót kérlek. – Mosolyogtam rá egy kicsit ijesztően. Elindultunk tehát a helyszínre. Nagyjából tudtam, hogy merre van, de nem volt sok kedvem tömegközlekedéssel menni így leintettem egy taxit. Elmondtam neki az úti célt és már indultunk is. Hamar megérkeztünk a hotelhez. Kifizettem a taxit és bementünk az épületbe. Nem volt egy luxsus szálloda, de egy-két napra nem rossz. Odasétáltunk a recepcióhoz.
- Üdv, Ms. Green-t keressük. A barátai vagyunk. Remélem szólt az érkezésünkről. – Mondtam a recepciósnak és reménykedtem a legjobban. reméltem, hogy megmondja és nem kell kinyírnunk mint a legutóbb.

Kissé meglepődött, mikor másik két alak jelent meg mellette, és ugyan azon személyt keresték, mint akit ő. Bár jobban belegondolva, nem is annyira meglepő, hisz ha valakinek pont Roghannal van közös ügylete, mással miért ne lehetne. De nem sokáig lehetett ezen cizellálni, mert már jött is a kiábrándító válasz. Az ok, hogy vajon miért nincs itthon a keresett személy nem is gondolkodtatta el, sokkal inkább az újabb "kollégák" aggasztották.
- Ha már az említett személy nincs itt, megvárhatnánk együtt is akár. - Fordult a most érkező "párhoz".
- És míg várakozunk, megbeszélhetnénk, ki milyen célból is keresi. Én személy szerint némi elmaradt ügyletben keresem fel. Önök azt említették a barátai. Ha nem vagyok túl indiszkrét, megtudhatom, milyen kapcsolatba is állnak vele?... Barát, azon belül...? - Érdeklődött tovább, cseppet sem lankadó kíváncsisággal.

Odaértünk és rögtön rá is kérdeztem a recepción. Egy elég sajnálatos dolgot közölt mégpedig, hogy nincs bent. Nem igazán tetszik ez a dolog. Elsősorban vagy tényleg várt valakiket üzleti ügyben vagy pedig számít ránk ami gondot is okozhat. A másik ez az alak. Nem örülök, hogy itt van. Csak nehezíti a dolgot és feleslegesen nem akarom megölni. Jobban átvizsgáltam. Ötletem sincs, hogy ki ő vagy, hogy mit tudhat, de félek, hogy nagy fejfájást fog okozni, de akkor sem ölhetem meg, itt és most nem. Azzal csak felfordulást okoznék és lehet, hogy a célpont soha nem jelenik meg. Amikor azt mondta, hogy elmaradt ügylet kicsit felkaptam a fejemet, de kétlem, hogy ugyan amiatt keresné mint mi.
- Lényeg, hogy van valami elintéznivalónk vele. Ennél többet nem mondhatok és nem is akarok. Örülnék ha nem ütnéd bele az orrod mások dolgába mert eltöröm. – Nyers és lényegre törő mint mindig.
- Itt megvárjuk. Gyere Ashley felmegyünk. – Szóltam a lánynak aki egy szó nélkül követtet. Mikor elhaladtam az ismeretlen férfi mellet még egyszer egy gonosz pillantással belenéztem a szemébe és tovább mentem. Beszálltunk a liftbe és a másodikig utaztunk majd megkerestük azt a szobát és ott vártunk.

~Mily érdekes.~Nézett a gonosz szempárra. Majd miután elhaladtak mellette folytatta.
~Nézzük hát a lehetőségeket. Utánuk mehetnék újra megpróbálni némi egyeztetést, bár félek csak tovább rontaná a 'már így is remek kapcsolatunkat az új barátommal'. Továbbá a barátjaként kereste a nőt, mégis... "...valami elintéznivalónk..."...milyen elintéznivalójuk lehet egy illetővel, akit a barátjuknak neveznek, ami miatt ilyen visszautasítóan reagálnak egy ártalmatlan kérdésre. Hmph, bizonyára csak rossz természetűek.
Ekkor a recepciós bizalmas információja hallatán már máshogy véleményezte az előbbi érdeklődőket.
~Talán mégse csak szimplán rossz természetűek. Nem irigylem szegény nőt, milyen körökbe ment bele. Nincs is ínyemre a dolog.~
- Elnézést, de van kamerájuk, amin a kisasszony még nem fogadott "vendégei" láthatóak? - Fordult kérdésével a recepcióshoz, hisz minden átlagos és azon felüli panziónak vannak kamerái, ahogy észrevette kevés éveiben, amit nagyvárosban töltött.
- Megkérhetem, hogy szóljon, ha esetleg visszaindulnának? Nem lenne túl jó ötlet, ha találkoznának a kisasszonnyal, és gondolom ön se szeretné, ha az a bizonyos rossz társaság - amit említett - pont itt tevékenykedne. - Folytatta segítőkészen, ha figyelemmel tudja kísérni, mi folyik az emeleten, így ha ez bekövetkezne, a panziót időben elhagyva talán még előttük összetalálkozna a nővel.
~Úgy látom vetélytársam akadt. Nem lenne túl bölcs ötlet mindannyiunknak megrohanni szegény párát, talán egyességre tudok jutni mind a két féllel külön-külön. Remélem nem kell sokáig várnom.~

Megérkeztünk. A lift ajtaja kinyílt és mi elindultunk a folyosó vége felé. A 12-es szoba a folyosó legvégén volt. Odasétáltunk és elkezdtünk várakozni. Valahogy az egész gyanús volt. Senki nincs kint és teljes a csönd. Valamiért olyan érzésem van, hogy az egész egy csapda. Felnéztem a kamerára ami a lift fölött figyelte a folyosót. Közelebb hajoltam Ashley-hez és a kezemmel eltakartam a számat, hogy még véletlenül se tudjanak szájról olvasni.
- Tudod mennyire utálom ha figyelnek. – Csak ennyit mondtam neki. Ő persze rögtön megértette, hogy mire is próbálok célozni. Telekinetikus erejével kitépte a kamerát a helyéből.
- Most már sokkal jobb. Úgy vélem, hogy nem szabad ott hagynom azt az embert mert gondot okozhat számomra. Te marad itt és juss be a szobába. Kutasd át a cuccait hátha találsz pénzt. Nem akarom, hogy ma vér folyón. Ashley egy szempillantás feltörte a zárat az erejével. Én elindultam a lift felé. Beszálltam és elindultam lefelé. Mikor éreztem, hogy megállt ki teleportáltam magamat, hogy ne vegyenek észre. Míg lent voltunk kifigyeltem egy jó kis helyet ahol el lehet bújni és oda teleportáltam magamat. Elkezdtem figyelni a férfit. Tudtam, hogy valamiben ő is sántikál, de még nem igazán tudom, hogy mi az.

Miután megkérte a recepcióst, tovább támasztotta a pultot, ám az ellentétes irányba nézett, hátha meglátja, mikor a nő betoppan, illetve egyéb gyanús elem után kémlelve. Kissé ideges volt, de ez másnak nem tűnhetett fel, viszont a kissé verejtékes homlokán a fény megtörni látszott. Ezt némi fejvakarással álcázott törléssel próbálta álcázni. Sajnos minimális izgalom hatására is enyhén, de izzadni kezd a legtöbb embertől eltérően először a homlokánál.
~Hogy én hogy utálom, ha rabolják az időmet.~ Mérgelődött magában, hiába a nem megbeszélt találkozóból adódó szituáció.
A feltett kérdésre habozott válaszolni, nem mert még nagyobb konkurenciát a panzióba.
~Nem lesz ez így jó.~Idegeskedett tovább, aminek hatására a fény már könnyedén látható volt, miközben megtörik verejtékes homlokán. Eközben míg a kamera képén könnyen kivehető volt a várakozó két alak, egyik pillanatról a másikra eltűnt a kép. A képernyőre pillantó férfi háborodása után megtett kijelentésére viszont már nem habozott válaszolni.
- Azt hiszem az lenne a legjobb, és ha lehet siessenek. - Bátorította tovább az épp tárcsázni készülő partnerét. Nem sokkal ezután kinyílt a lift ajtó. Krisztián odapillantott, ám nem látott senkit a liftben. Közelebb lépett, ám az teljesen üres volt. Mivel látta volna, ha valaki lehívta volna, miközben a többi embert kémlelte, így felettébb furcsának találta az esetet.
~Talán csak valaki fölös gombot nyomott a kabinban.~ Próbálta magát meggyőzni. Ám mikor visszaindult volna a pulthoz, észrevett egy oda nem illő sötét részt a terem távolabbi szegletében. Nem vetett rá különösebb gondot, de ez után olyan érzése támadt, hogy valaki, vagy valakik szemmel tartják.
- Ha megérkeznek a rendőrök - szólította meg újra a recepcióst - küldje őket azonnal a kisasszony szobájába, és keressék meg azt a két alakot, akik utána érdeklődtek, ha lehet. Félek, nem a barátai voltak.
Majd némi várakozás után a panzióból kilépett, és tett néhány lépést, hogy eltávolodjon az épülettől. Majd a környezetet kezdte pásztázni, hátha megpillantja a nőt. Egy hosszabb idő után, mikor a rendőrök szirénájának hangját már élesen lehetett hallani visszament a panzióba, és értesítette a recepcióst, hogy megérkeztek a rend őrei.

Elég rossz előérzetem volt, bár tény, hogy ez szinte minden megbízásunk alkalmával így volt. Mint mindig most is valószínű, hogy Bob elhallgatott valamit előlünk. Elegem van már az egészből. Miért nem lehet egy békés feladatunk? Milyen örültséget is beszélek hiszen bérgyilkos vagyok itt nincs olyan, hogy békés. Hát jól van. Végig az ajtót és az ismeretlen alakot figyeltem. Ms. Green bármikor betoppanhat, de ez a fickó teljesen keresztülhúzhatja a számításaimat. Miközben figyel folyton más helyekre teleportálok, hogy minél kevésbé vehessenek észre. A portás tiszta ideg és ez jól meg is látszik. Izzad a homloka és a keze is mintha remegne egy kicsit. Lehet, hogy azt a kamerát mégsem kellet volna így kihúznunk. Mindegy most már nincs mit tenni. Látom, hogy a kezében a telefont szorongatja. Ebből baj lesz. Ha a rendőröket hívja akkor itt hatalmas szívás lesz amit meg nem akarok. Megpróbálok egy olyan helyet keresni ahol nem lát senki. Eldobok egy szöget és megpróbálom úgy teleportálni, hogy pont a telefonkészüléket szúrja át és működésképtelenné tegye azt. Persze a teleportálást úgy csinálom, hogy olyan legyen mintha pont ellenkező irányból ment volna mint ahol én vagyok ezzel is félrevezetve őket.
A zárat könnyedén felnyitottam és már bent is voltam a szobába. Egy táska volt az ágyon. Rögtön odasiettem és kinyitottam. ha benne van a pénz akkor rögtön viszem, de ha nem akkor tovább keresgélek hátha találok valami érdekeset.

//Rem nem túl zavaró, hogy Ashley-vel is E/1-ben írok, de számomra így könnyebb illetve lenne egy olyan kérdésem, hogy a játékon belüli káromkodást mennyire toleráljátok?//

Épp csak néhány lépést tett a kijáratnál, mikor kiáltásra lett figyelmes. Hirtelen a hang irányába fordult, miközben észrevett egy ismerős alakot is. Ha viszont pár pillanat után eltűnt a szeme elől, azonnal a recepcióshoz sietett. A férfira nézve, majd a telefonra (avagy annak hiányára) hamar felismerte, hogy enyhe szabotázs történt a rendőrértesítésen.
- Keressen, vagy kérjen valakitől egy mobilt, és próbálkozzon újra! - utasította a rémültet. Ez után afelé a hely felé tekintett, ahol az ismerős alakot látta nem sokkal ezelőtt. Feltehetőleg megváltoztatta már addigi pozícióját, így nem találta meg a szemével.
- Megnézem a kisasszony szobáját, nem e történt valami azon az emeleten. - Fordult még egyszer utoljára a recepcióshoz, majd sietős tempóban a lépcső felé vette az irányt, onnan pedig a második emeletre, és a nő szobájának irányába. Ha nem pillant meg ismerős alakot a folyosón, az ajtó felé fordul, ami feltehetőleg csukva van. Ellenőrzi, hogy zárva e, meglepődöttségére az kinyílik.
~Hát ez..?~Tekint az ajtóra, majd szép lassan kitárja, és belépett, ahol egy lányt talál patthelyzetben, feltehetőleg a szoba egy távolabbi pontjában egy másik nőt, és újra feltehetően egy ismerős alakot is a szoba valamely pontjában. Pár pillanat alatt felméri, hogy a nő tette harcképtelenné a lányt, így hozzá intézi első szavait.
- Maga Ms. Green? A portáról küldtek, hogy nézzem meg, minden rendben van e az emeleten. Azt hiszem el tudom magyarázni, mi is történik most, és mi fog.

A portás próbálta értesíteni a rendőrséget. Persze ez számomra egy hatalmas problémát okozott volna így szabotáltam a telefont. Bár ő nem vett észre az ismeretlen alaknak sikerül kiszúrnia. Megpróbáltam rögtön helyet változtatni, hogy megint eltűnhessek a szeme elől. Már kapott egy kis ízelítőt az erőmből így remélhetőleg nem fog nagyon keresztbe tenni nekem. Tökéletesen hallottam amikor odaszólt a portásnak, hogy kérjen valakitől mobilt és próbálja újra. Ez nekem még mindig nem lenne túl jó dolog így meg kell akadályoznom. Fogtam egy papírt és ráírtam valamit. Felszúrtam egy szögre és eldobtam. Megpróbáltam úgy teleportálni, hogy az pontosan az asztal közepébe csapódjon. Megérkezésekor hangos koppanásra lesz figyelmes így biztos észreveszi. A papíron az van: „Ha hívja a rendőrséget akkor meghal.” Remélhetőleg az életét jobban félti annál, hogy megpróbálkozzon bármivel is. Az ismeretlen férfi elindult felfele a lépcsőn. Tudtam, hogy nem hagyhatom neki, hogy találkozzon Ashley-vel Nem Ashleyt féltettem csak nem akarom, hogy ez a szerencsétlen fickó a falnak passzírozva végezze. Én nem lépcsőztem. Inkább mindig teleportáltam. Mindig amikor nem látott egy lépcsőfordulónyit feljebb mentem. Nem akartam, hogy észrevegyen. Mikor felért elindult Ms. Green szobája felé. Míg mielőtt odaérhetett volna én elé teleportáltam magamat. Testemet a falnak támasztottam és úgy szóltam a férfihez.
- Nem olyan rég kérdezted, hogy miért vagyok itt. Mint ahogy gondolom rájöttél nem vagyunk a barátai, de nem akarjuk, hogy bárkinek is bántódása essen. Csupán csak némi elmaradt tartozás miatt jöttünk, de gondolom, hogy te sem azért jöttél mert olyan jókat szoktatatok beszélgetni. Egy üzletember nem hord magánál ilyen fegyvereket. – Mutattam a fickó hátán lévő kardra.
- Figyelj! A húgom bent van abba a szobába és ha drága az életed akkor hagyod, hogy én lépjek be először. Ő is olyan fajta mint én, de sokkal veszélyesebb mint én hidd el, főleg ha a főztjét kritizálod. – Elmosolyodtam, de egy kicsit hátborzongatóra sikeredett. Remélhetőleg beleegyezik és akkor benyitok elsőnek.
Bementem, de nem voltam elég körültekintő. Nem néztem elég alaposan szét és ezt meg is jártam. Mikor épp megnéztem a táskát valaki hátulról egy ütést mért a fejemre. Minden elsötétült. Mikor magamhoz tértem minden olyan zavaros volt. Szédültem homályosan láttam és nagyon fájt a fejem. A kezeim meg voltak bilincselve. Úgy éreztem mintha nyugtatót nyomtak volna belém. Képtelen voltam használni az erőmet. Ez rendkívül zavaró dolog volt főleg, hogy egy nő állt velem szemben fegyverrel a kezében. Eldarálta a szokásos rendőr rizsát és rám szegezte a pisztolyát.
- Meg fogsz dögleni te ribanc. – Mondtam majd megpróbáltam arcon köpni. Ha minden jól megy hamarosan itt van Rayen és kapok némi segítséget. Bár most belegondolva elég szánalmas, hogy neki kell megint megmentenie.

Már épp a nő ajtajához akart lépni, mikor előtte termett a "kedves" ismerőse. Kertelés nélkül rá is tért a lényegre.
- Én nem is áltattam senkit azzal, hogy a barátja vagyok Ms. Green-nek, pusztán üzleti dologról akartam vele beszélni. - Magyarázta az álláspontját, illetve ki kinek adja ki magát.
Majd a hátára mutatott kardra reagálva tovább folytatja.
- Egy üzletembernek meg kell védenie testi épségét, ezt pedig vagy testőrökkel, vagy saját maga teszi. Az utóbbi olcsóbbnak bizonyult. - Tér ki a vád alól enyhe humorral.
~Szóval a húga volt a másik...~
- Ha a húgod miatt lépsz be, nincs ellene kifogásom, de a nővel kapcsolatban viszont meg kell egyeznünk. - Válaszolt a kérésre, amit az ijesztő mosoly kísért, de csak egy szemöldökrántást ért el vele.
~Félelmetesnek hat, de valami miatt nem tudom komolyan venni ezt az alakot. Talán mert erőszakos, és ennyi, mást még nem láttam tőle.~
Miközben beszélgettek, egy nő kiszűrődő szitkozódó hangjait lehetett hallani, ezért a beszélgetés se lett elnyújtva. Feltéve, ha beleegyezik, hogy csak a húga miatt menne be, már nyúlt is a kilincshez, ám ekkor egy nő - nem aki a férfival jött ide, hanem egy másik - tárta ki az ajtót, és már sújtott is az épp benyitni akaróra, aki a földre került. Krisztián pár lépést azonnal hátrébb tett, hogy kicsit távolabbra kerüljön, ám még mindig hatótávon belül maradjon a támadó, és a kezét a hátán elhelyezkedő kard markolatára helyezte, ám még nem rántotta elő, miközben felmérte, kivel is áll szemben. Egy katonai felszerelést viselő nő bánt el beszélgetőpartnerével. Ekkor a folyosón még kettő ajtó kicsapódott, és újabb ügynökök jelentek meg.
A nő felszólítására lassan felemelte a kezét a feje fölé. Csak kicsit kellett eltávolítania a kezét a markolattól, már úgy tűnt, hogy megadta magát, hisz a nő a fejétől nem láthatta a hátából kiálló kard végét.
- Ezt most elintézhetjük szavakkal, békésen, vagy tettekkel, feltéve, hogy nem sajnálja az emberéleteket. - Válaszolt a felszólításra lassan, nyomatékosítva, hogy az erre mondott döntés, illetve tett eldöntheti a szituáció kimenetelét. A nő feltehetőleg fegyverét már Krisztián felé tartotta.
~Már megint egy ilyennel kell szembenéznem. Komolyan mondom, venni fogok párat én is.~
- Egyébként mi a vád ellenem?

Elmondtam a férfinak, hogy miért is vagyunk itt. Ő persze ügyesen próbálta kikerülni a vádakat, de mélyen ő is tudta, hogy nem hiszek neki. Ő is hasonló célokkal jöhetett mint én, de nem baj, hogy nem vallja be csak ne álljon az utamba. Nagy levegőt vettem és megfogtam a kilincset. Vagyis inkább fogtam volna ha az ajtó nem vágódott volna ki abban a pillanatban amikor a kilincs után nyúltam. Egy nő jött ki. Nagyon gyors volt és reagálni sem volt időm. Kaptam egy nagyot és a földön landoltam. Ekkor hirtelen két másik ajtó is kivágódott. Minden homályos volt. Felnéztem és az egyik ember épp odajött hozzám. Az egyenruháján lévő jelből rögtön rájöttem, hogy a SHIELD katonái. Persze Bob már megint elhallgatott néhány információt. Vajon miért csodálkozom ezen? Az egyik katona odalépett hozzám és valamit beleszúrt a nyakamba. Utolsó erőmmel még megpróbáltam elrúgni magamtól, de nem sok esélyt láttam erre.
A nő nem válaszolt a fenyegetésemre csak elcsitított. Ekkor tisztult ki a látásom annyira, hogy kivegyem a nő arcát és annak ruháját. Az embléma ismerős volt és már tudtam, hogy ezt megszívtuk. Hangokat hallottam kintről. A nő kirontott a szobából és leütött valakit. Elesett és ekkor láttam meg az arcát. A testvérem Rayn volt az. Őt is alkapta. Ilyen nincs. Egy profival van dolgink ha őt is ilyen könnyedén eélkapta. Összeszedtem minden erőmet és megpróbáltam felállni. Ha sikerül akkor utolsó erőmmel nekifutok a nőnek. Ha szerencsém van akkor kizökkentem az egyensúlyából talán még el is esik. Ekkor meglátom az ismeretlen férfit akire eddig a nő a fegyverét szegezte.
-Ne kegyelmezz nekik! Ezek nem beszélgetni vannak itt!- Kiáltottam neki.

A feltett kérdésre nem várt válasz érkezett. Először a szobából jött ki egy vészjósló figyelmeztetés, amit a Krisztiánnal szemben álló nő azonnal igazolt is. Az még csak hagyján, hogy könnyedén feltűnt a nőnek a nem túl hatásosan elrejtett fegyverek jelenléte, de a mellékállásról szóló információk enyhén szólva is meghökkentették.
~Ez meg honnan tud róla? Egyáltalán ki ez a nő?~
- És hogyan bizonyítja az utóbbi állítását? - Kérdezett rá kicsit sem leplezett kíváncsisággal. A beszélgetés közben a már elkapott alak újabbat kapott, amitől tőle ellenállás már nem volt várható, így még az elterelés reménye is elveszett. Ám ekkor egy másik nő rohant ki a szobából, ám ő csak a falat tudta eltalálni, de azt olyan sikeresen, hogy úgy nézett ki, azonnal elájult. Ez volt az utolsó esély a támadásra, hisz az az elterelés, melyről már lemondott, most történ meg. Már nyúlt is volna a hátán helyet foglaló kard markolatához, mikor egy suhanás kíséretében szúrást érzett a nyakában. Reagálni se volt ideje, nem hogy ellenállni.
~Ez meg...?~ De mielőtt csak megvizsgálta volna, mit is kapott, már tudta, hogy vége, nincs tovább. A térdére esett. Már nem volt önmagánál, így csak halványan érzékelte, ahogy átkutatják, elveszik tőle ami nem oda való, és bilincselik meg. Utána már csak foszlányokban látta, hogy egy lift felé rángatják, majd egy autóba tuszkolják, melynek oldalán levő feliratot épp hogy kitudta venni: SHIELD.

Próbáltam megszabadulni a rám támadó SHIELD katonától, de ez nem sikerült. Sőt még én kaptam egy rúgást a térdembe. A fájdalom hirtelen belenyilallt a térdembe. A fájdalomtól nem igazán tudtam mozgatni. A katona rám rakta a bilincset. Innentől már nem volt esélyem a menekülésre. Láttam ahogy Ashley kirontott a szobából és megpróbálta ellökni a nőt, de szerencsétlenségére ez nem sikerült. A nő odébb lépett és Ashley a falnak rohant. A másik katona rögtön elkapta és rá is bilincset helyezett. Az ismeretlen férfi is célkeresztbe került, de nem sok jót jósoltam neki. Így is lett. A férfi pár pillanat múlva a földre rogyott. Őt is megbilincselték és már vittek is minket. A katonák megfogtak és beraktak a liftbe. Lementünk és elindultunk a kijárat felé. Az emberek érdeklődően tekintettek ránk. Nem értették, hogy mi történik, de természetüknél fogva kíváncsiak. Azon sem lepődnék meg ha újságírók és a tv-től is kint lennének. A hotel előtt parkolt egy autó amin a SHIELD jele volt látható. Betuszkoltak minket és elindultunk. Nem tudjuk, hogy hova, de megyünk.

Előzmény:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t196-raktarepuletek#18028

Omega okozta robbanásban megsemmisült!